Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-13 17:49:41
Üzenet elküldve: 2018-01-13 17:49:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//A Zöldfülű//
-Lehet hiányzik, bár nekem csak a pillanatnyi dolgok feloldása volt a célom. Jobb tudni hányadán állunk.
*És innentől kezdve Nestar állja és viszonozza az ellenszenves tekintetet. Amíg nem lesz jobb dolga Taitossal folytatni a beszélgetést.*
-Szerintem csak nem fogadja el Önt, mint gazdáját. Felismerni egy bűbájt még emberek számára se könnyű, főleg, ha érzelmekről van szó.
*A templomosokkal kapcsolatban pedig Taitos felvetése valószínűbbnek tűnik.*
-Ami az utazást illeti, ne sajnálja. Még lovon se vagyok tehetséges utazó. Ami a templomot illeti, én annál kevésbé figyeltem, de amit mond, logikusnak tűnik. Bár, azért egy munkahelyet elhagyni és az egész városból elköltözni két teljesen más súlyú döntés. Főleg, mivel ezzel a város is kárt szenved, hogy megfogyatkoznak a mágusai.
*A tanulás lehetőségén elmereng, még is csak egy mágusmester felajánlásáról van szó, amit már csak udvariasságból sem utasíthat el.*
-Megtisztelne vele. Nos jómagam, részben munkásságom előrelendítése ügyében néztem a földmágiát. A számomra leghasznosabb varázslatok ott is egyszerűek, mint a fanevelés és az anyagfelismerés.
*Taitos ismeri Jezabielt, ami megtörténhet, hiszen a gnóm bizonyosan szerzett magának hírnevet, ha máshol nem, az íjászversenyen bemutatott szerkezetével. Bár Nestarnak ez csak hallomásból van meg. Persze, ettől még nem szívesen gondol vissza a robbanóolajos kísérletezési szándékra.*
-Hát... próbálkozik. Meglepődne, hogy időnként mennyire ragaszkodik ahhoz, vegyék komolyan meg bízzanak a szaktudásában, máskor pedig megpróbálja eltussantani, hogy amúgy a matróna szobája alatt olyan anyagokat kotyvaszt, amik egy kudarc esetén a levegőbe küldhetik az egész szárnyat. Amúgy, mint szakember, elismerem, de néha az igénytelenség határáig menően felelőtlen.
*Taitos szeretne segíteni, amit értékel, bár benne van az is, hogy ő ugye pont nem szeretne, ha a környezetében bármilyen formában robbanóolajat tárolnának.*
-A vízből problémás kinyerni utána és a hőt nem zárja ez ki. Mondjuk nekem a legnagyobb problémám mindig az emberi tényezővel van. Rablás, szabotálás vagy csak figyelmetlenségből eredő hiba.
*És az előállítást most kicsit előbbre is veszi, hisz ez érdekli a mágust.*
-Nos, a legtöbb alapanyag bányászható, a salétrom drága és ritka, a faszén egyszerű égetéssel is nyerhető, ként pedig ásványokból előállítható, tehát bányászat. A salétromot előállítani bonyolultabb, külön felszereltségű labor kell hozzá, de ahol kénsavat készítenek, ott, egy kis túlzással akár lőpor is készíthető. Viszont salétrombányáról a közelben nem tudok, így vagy távolról kell hozatni vagy marad a mesterséges előállítás. Abba mondjuk részleteibe nem megyek bele, mert csak untatnám, viszont, ami az elméleti és gyakorlati dolgokat illeti, érdemes az előbbinek is teret adni. Mert a gyakorlat csak egy eredmény, ami mögött még nem látszódik semmi abból, hogy ennek miért is kell így történnie és eltakar olyan lehetőségeket, amik akkor éppen nem történhettek meg, mert nem állt rendelkezésre minden hozzá. Ez a mágiánál hatványozottan igaz, hisz ott az adott varázslat egy komoly tudományos munka eredményeként született meg, melynek szinte minden elméleti alapja elveszett, ezzel pedig potenciálisan akár több ezer varázslat lehetősége. Nem véletlenül töltenek a hatalmas mágusok, mint Amos évtizedeket azzal, hogy ennek az elveszett tudásnak a darabjait összeszedjék. Mert a mágiának elvben nincsenek határai, azonban a varázslatszövés művészete, mint az új létrehozásának lehetősége erősen korlátozott, amíg a meglévő varázslatok mögötti összefüggéseket sem értjük kristálytisztán. És felülről mélyre sokkal nehezebb menni, mint a magjából kiindulva felderíteni a lehetséges utakat. De elnézést, azt hiszem kicsit elnyomtam magam mellett, hagyom szóhoz is jutni.
*Nem tudja megállni, hogy megkérdezze.*
-Köszönöm a tanácsokat, de pontosan mi van a kövekkel? Nem mintha én annyit kimozdulnék, de jobb ismerni a lehetséges... problémákat.
*Nem akar veszélyeket mondani, még is egy szövetséges házába invitálták meg.*
-Lehet hiányzik, bár nekem csak a pillanatnyi dolgok feloldása volt a célom. Jobb tudni hányadán állunk.
*És innentől kezdve Nestar állja és viszonozza az ellenszenves tekintetet. Amíg nem lesz jobb dolga Taitossal folytatni a beszélgetést.*
-Szerintem csak nem fogadja el Önt, mint gazdáját. Felismerni egy bűbájt még emberek számára se könnyű, főleg, ha érzelmekről van szó.
*A templomosokkal kapcsolatban pedig Taitos felvetése valószínűbbnek tűnik.*
-Ami az utazást illeti, ne sajnálja. Még lovon se vagyok tehetséges utazó. Ami a templomot illeti, én annál kevésbé figyeltem, de amit mond, logikusnak tűnik. Bár, azért egy munkahelyet elhagyni és az egész városból elköltözni két teljesen más súlyú döntés. Főleg, mivel ezzel a város is kárt szenved, hogy megfogyatkoznak a mágusai.
*A tanulás lehetőségén elmereng, még is csak egy mágusmester felajánlásáról van szó, amit már csak udvariasságból sem utasíthat el.*
-Megtisztelne vele. Nos jómagam, részben munkásságom előrelendítése ügyében néztem a földmágiát. A számomra leghasznosabb varázslatok ott is egyszerűek, mint a fanevelés és az anyagfelismerés.
*Taitos ismeri Jezabielt, ami megtörténhet, hiszen a gnóm bizonyosan szerzett magának hírnevet, ha máshol nem, az íjászversenyen bemutatott szerkezetével. Bár Nestarnak ez csak hallomásból van meg. Persze, ettől még nem szívesen gondol vissza a robbanóolajos kísérletezési szándékra.*
-Hát... próbálkozik. Meglepődne, hogy időnként mennyire ragaszkodik ahhoz, vegyék komolyan meg bízzanak a szaktudásában, máskor pedig megpróbálja eltussantani, hogy amúgy a matróna szobája alatt olyan anyagokat kotyvaszt, amik egy kudarc esetén a levegőbe küldhetik az egész szárnyat. Amúgy, mint szakember, elismerem, de néha az igénytelenség határáig menően felelőtlen.
*Taitos szeretne segíteni, amit értékel, bár benne van az is, hogy ő ugye pont nem szeretne, ha a környezetében bármilyen formában robbanóolajat tárolnának.*
-A vízből problémás kinyerni utána és a hőt nem zárja ez ki. Mondjuk nekem a legnagyobb problémám mindig az emberi tényezővel van. Rablás, szabotálás vagy csak figyelmetlenségből eredő hiba.
*És az előállítást most kicsit előbbre is veszi, hisz ez érdekli a mágust.*
-Nos, a legtöbb alapanyag bányászható, a salétrom drága és ritka, a faszén egyszerű égetéssel is nyerhető, ként pedig ásványokból előállítható, tehát bányászat. A salétromot előállítani bonyolultabb, külön felszereltségű labor kell hozzá, de ahol kénsavat készítenek, ott, egy kis túlzással akár lőpor is készíthető. Viszont salétrombányáról a közelben nem tudok, így vagy távolról kell hozatni vagy marad a mesterséges előállítás. Abba mondjuk részleteibe nem megyek bele, mert csak untatnám, viszont, ami az elméleti és gyakorlati dolgokat illeti, érdemes az előbbinek is teret adni. Mert a gyakorlat csak egy eredmény, ami mögött még nem látszódik semmi abból, hogy ennek miért is kell így történnie és eltakar olyan lehetőségeket, amik akkor éppen nem történhettek meg, mert nem állt rendelkezésre minden hozzá. Ez a mágiánál hatványozottan igaz, hisz ott az adott varázslat egy komoly tudományos munka eredményeként született meg, melynek szinte minden elméleti alapja elveszett, ezzel pedig potenciálisan akár több ezer varázslat lehetősége. Nem véletlenül töltenek a hatalmas mágusok, mint Amos évtizedeket azzal, hogy ennek az elveszett tudásnak a darabjait összeszedjék. Mert a mágiának elvben nincsenek határai, azonban a varázslatszövés művészete, mint az új létrehozásának lehetősége erősen korlátozott, amíg a meglévő varázslatok mögötti összefüggéseket sem értjük kristálytisztán. És felülről mélyre sokkal nehezebb menni, mint a magjából kiindulva felderíteni a lehetséges utakat. De elnézést, azt hiszem kicsit elnyomtam magam mellett, hagyom szóhoz is jutni.
*Nem tudja megállni, hogy megkérdezze.*
-Köszönöm a tanácsokat, de pontosan mi van a kövekkel? Nem mintha én annyit kimozdulnék, de jobb ismerni a lehetséges... problémákat.
*Nem akar veszélyeket mondani, még is egy szövetséges házába invitálták meg.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-13 16:43:57
Üzenet elküldve: 2018-01-13 16:43:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar//
~Egyre több, és több meglepetés.~
*Taitos csak elmosolyodik.*
-Nem használ sokat. Véleményem szerint ennek a varázslatnak a fele hiányzik minden írásban.
*Ragron persze egy pillanatig a kezes bárányok tekintetével, fülét lesunyva teszi le ülepét, ám mire Nestar a mondata végére ér teli torokból morogva pattan fel.*
-Sajnos csak arra az egy pillanatra hat. Elég, hogy az ember felmásszon rá, vagy a legközelebbi fára, netán ha sokáig fütyül, vagy nem folyamatos ok váltotta ki az ellenszenvet, hasznos lehet, de így.
*Néz a fagyos szemű rémségre.*
-Na irány az erdő Ragron! Menj, vadássz, nem tartalak itt!
*Szól rá, mire a dög felemelt fejjel tesz előre néhány lépést. Ott leül. Megmutatja, hogy neki nem parancsolnak, és csak azután fut be a bozótosba, hogy a páros elhaladt mellettük.*
-Nem bánt senkit, nem tud senkit sem bántan. Mindazonáltal igen beképzelt, a szabadságát valamilyen szinten meg kell hagynom, hiszen érző és meglepően okos lény. Le merem fogadni, hogy megsértette a varázslatával.
*Nevet fel, hiszen azt a lesajnáló "Csak a vinnyogásod segít, a karmod ereje nem?" tekintetet, mellyel a warg elbúcsúzott, ismeri már.*
Mindazonáltal elnézését kell kérjem, nem ezt ígértem.
*Szabadkozik, hiszen ígért egy utat a wargon. Synmiráig pedig még van egy kis idő.*
-Kétlem, hogy a tanácsosok kergették volna el őket.
*Nevet fel a mágusok dolgára.*
-Illetve lehet, hogy párakat igen, de a templomiak nagyja, az istenektől akarta elhatárolni magát, vagy megtért. Ha jól tudom. Én csak távolról figyeltem a híreket.
*Teszi hozzá gyorsan, hiszen Nestar itt a városi.*
-Nos, ha gondolja. Szemet szemért, vagy hogy szokás mondani. Ha már ön is segít Daewenek. Én is segíthetek önnek. Egy-két lecke nem árthat meg.
*Mosolyodik el.*
-Főleg, hogy nem kétlem, hogy írásban is tud tanulni, ahol szükséges, szóval nekem sem veszi el hónapjaimat. Így bátran merhetem felajánlani. Mire kíváncsi leginkább?
*Így illendő talán, ha már látszólag önzetlenül segít nekik a városiak nagy kotyvasztója.*
-Jezabiel ilyenekkel is próbálkozik?
*Kérdezi.*
-Ragron nyergét is ő csinálta. Remek darab. Még a vizet is állja.
*Ezért néha egy gázlón való átmenetelt is bevállalhatnak a nyeregtáskákban ruhával, kenyérrel.*
-Apropó víz. Ha víz alatt tartanánk, az a hőt, tüzet is kiszűrné, míg nem akarunk robbantani, nem?
*Kicsit vár.*
-No persze a por érdekel inkább. Az olaj tényleg körülményes, nehéz rá vigyázni. Nem is tenném.
*Itt jutnak el a fehér kavicsos ösvény elejéhez.*
-Bevallom engem kevésbé érdekel a kutatás. Mindig gyakorlatiasabb módon szerettem kihasználni a tudást.
*Ad magyarázatot is furcsa érdeklődésére.*
-Esetleg ha tudna az előállításról pár szót mondani, annak is nagyon örülnék, hiszen akkor elkezdhetnénk itt az erdő mélyén kísérletezgetni, ahol szerencsére elég messze vagyunk mindentől. Talán még a Vashegytől is.
*Fejezi be, hiszen Kagan és a bombák Taitos meglátása szerint még talán annyira sem jó összeállítás, vagyis biztonságos, mint Kriyon és a tűzmágia.*
-Erre!
*Indul el a kikövezett fehér ösvényen.*
-Előre figyelmeztetném, hogy kicsiny csapatunk színes, nagy elmékből áll, de mint az ilyenek... Mindegyikünk furcsa valahol kicsit. Ne vegye magára.
*Adja a legjobb tanácsokat, amiket csak tud.*
-Oh igen, és ha a kertbe tévedne, ne fogdossa a sziklákat.
*Szól gyorsan, mert ezt nem tudja talán senki, aki nem itt él. Mentális fonál nélkül pedig rángathatnák ki az alkimista elméjét a kövekből hatokig.*
~Egyre több, és több meglepetés.~
*Taitos csak elmosolyodik.*
-Nem használ sokat. Véleményem szerint ennek a varázslatnak a fele hiányzik minden írásban.
*Ragron persze egy pillanatig a kezes bárányok tekintetével, fülét lesunyva teszi le ülepét, ám mire Nestar a mondata végére ér teli torokból morogva pattan fel.*
-Sajnos csak arra az egy pillanatra hat. Elég, hogy az ember felmásszon rá, vagy a legközelebbi fára, netán ha sokáig fütyül, vagy nem folyamatos ok váltotta ki az ellenszenvet, hasznos lehet, de így.
*Néz a fagyos szemű rémségre.*
-Na irány az erdő Ragron! Menj, vadássz, nem tartalak itt!
*Szól rá, mire a dög felemelt fejjel tesz előre néhány lépést. Ott leül. Megmutatja, hogy neki nem parancsolnak, és csak azután fut be a bozótosba, hogy a páros elhaladt mellettük.*
-Nem bánt senkit, nem tud senkit sem bántan. Mindazonáltal igen beképzelt, a szabadságát valamilyen szinten meg kell hagynom, hiszen érző és meglepően okos lény. Le merem fogadni, hogy megsértette a varázslatával.
*Nevet fel, hiszen azt a lesajnáló "Csak a vinnyogásod segít, a karmod ereje nem?" tekintetet, mellyel a warg elbúcsúzott, ismeri már.*
Mindazonáltal elnézését kell kérjem, nem ezt ígértem.
*Szabadkozik, hiszen ígért egy utat a wargon. Synmiráig pedig még van egy kis idő.*
-Kétlem, hogy a tanácsosok kergették volna el őket.
*Nevet fel a mágusok dolgára.*
-Illetve lehet, hogy párakat igen, de a templomiak nagyja, az istenektől akarta elhatárolni magát, vagy megtért. Ha jól tudom. Én csak távolról figyeltem a híreket.
*Teszi hozzá gyorsan, hiszen Nestar itt a városi.*
-Nos, ha gondolja. Szemet szemért, vagy hogy szokás mondani. Ha már ön is segít Daewenek. Én is segíthetek önnek. Egy-két lecke nem árthat meg.
*Mosolyodik el.*
-Főleg, hogy nem kétlem, hogy írásban is tud tanulni, ahol szükséges, szóval nekem sem veszi el hónapjaimat. Így bátran merhetem felajánlani. Mire kíváncsi leginkább?
*Így illendő talán, ha már látszólag önzetlenül segít nekik a városiak nagy kotyvasztója.*
-Jezabiel ilyenekkel is próbálkozik?
*Kérdezi.*
-Ragron nyergét is ő csinálta. Remek darab. Még a vizet is állja.
*Ezért néha egy gázlón való átmenetelt is bevállalhatnak a nyeregtáskákban ruhával, kenyérrel.*
-Apropó víz. Ha víz alatt tartanánk, az a hőt, tüzet is kiszűrné, míg nem akarunk robbantani, nem?
*Kicsit vár.*
-No persze a por érdekel inkább. Az olaj tényleg körülményes, nehéz rá vigyázni. Nem is tenném.
*Itt jutnak el a fehér kavicsos ösvény elejéhez.*
-Bevallom engem kevésbé érdekel a kutatás. Mindig gyakorlatiasabb módon szerettem kihasználni a tudást.
*Ad magyarázatot is furcsa érdeklődésére.*
-Esetleg ha tudna az előállításról pár szót mondani, annak is nagyon örülnék, hiszen akkor elkezdhetnénk itt az erdő mélyén kísérletezgetni, ahol szerencsére elég messze vagyunk mindentől. Talán még a Vashegytől is.
*Fejezi be, hiszen Kagan és a bombák Taitos meglátása szerint még talán annyira sem jó összeállítás, vagyis biztonságos, mint Kriyon és a tűzmágia.*
-Erre!
*Indul el a kikövezett fehér ösvényen.*
-Előre figyelmeztetném, hogy kicsiny csapatunk színes, nagy elmékből áll, de mint az ilyenek... Mindegyikünk furcsa valahol kicsit. Ne vegye magára.
*Adja a legjobb tanácsokat, amiket csak tud.*
-Oh igen, és ha a kertbe tévedne, ne fogdossa a sziklákat.
*Szól gyorsan, mert ezt nem tudja talán senki, aki nem itt él. Mentális fonál nélkül pedig rángathatnák ki az alkimista elméjét a kövekből hatokig.*
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-13 15:31:07
Üzenet elküldve: 2018-01-13 15:31:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Ez a kis reggeli birkózás határozottan felfrissítette. Ez és a tény, hogy a lány a morcosság ellenére se csinált a kelleténél nagyobb ügyet abból a harapásból, nos, egészen felhőtlen jó kedvre derítette. Még a lovát se akarta kettéhasítani, amikor az a dög szokás szerint teleszívta a tüdejét, mikor a nyeregszíjat akarta volna meghúzni. Mintha Kharasshi nem tudná jól, hogy melyik lyuknál szokta a csatot rögzíteni. Harmadszorra azért sikerült a művelet, így menetkészen hagyhatja ott a hátast, mikor visszatér a házikóba.
Asztalhoz ül, megvárja, míg a lány is letelepszik, aztán elosztja a nyulat és nekilát az evésnek.*
- Szerzünk egy kis ellátmányt *válaszolja.* - A lónak is kell abrak és a házba is jó lenne beszerezni néhány dolgot.
*Mikor végzett az evéssel, megtörli a kezét és kiüríti a nagyobbik nyeregtáskát is, aztán némi hezitálás után odanyújtja a lánynak a korábban elkobzott fegyverövét a kardjával meg a tőrével.
Ha a lány is összekészült, Kharasshi bezárja az ajtót és nyeregbe száll. A kis veranda széléhez léptet és a kezét nyújtja, hogy a nőstényke a lépcsőről könnyen fel tudjon szállni mögé.*
- Jól aludtál? *kérdi út közben egyfajta beszélgetésindítóként.*
*Ez a kis reggeli birkózás határozottan felfrissítette. Ez és a tény, hogy a lány a morcosság ellenére se csinált a kelleténél nagyobb ügyet abból a harapásból, nos, egészen felhőtlen jó kedvre derítette. Még a lovát se akarta kettéhasítani, amikor az a dög szokás szerint teleszívta a tüdejét, mikor a nyeregszíjat akarta volna meghúzni. Mintha Kharasshi nem tudná jól, hogy melyik lyuknál szokta a csatot rögzíteni. Harmadszorra azért sikerült a művelet, így menetkészen hagyhatja ott a hátast, mikor visszatér a házikóba.
Asztalhoz ül, megvárja, míg a lány is letelepszik, aztán elosztja a nyulat és nekilát az evésnek.*
- Szerzünk egy kis ellátmányt *válaszolja.* - A lónak is kell abrak és a házba is jó lenne beszerezni néhány dolgot.
*Mikor végzett az evéssel, megtörli a kezét és kiüríti a nagyobbik nyeregtáskát is, aztán némi hezitálás után odanyújtja a lánynak a korábban elkobzott fegyverövét a kardjával meg a tőrével.
Ha a lány is összekészült, Kharasshi bezárja az ajtót és nyeregbe száll. A kis veranda széléhez léptet és a kezét nyújtja, hogy a nőstényke a lépcsőről könnyen fel tudjon szállni mögé.*
- Jól aludtál? *kérdi út közben egyfajta beszélgetésindítóként.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-13 11:52:46
Üzenet elküldve: 2018-01-13 11:52:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vaszív//
*Baktatnak immáron az erdei úton szótlanul, ezúttal keze ügyében van a nehéz bárd, melyet vállán pihentet. Jól esik a fogása, biztonságérzetet kelt benne. Az orkra sandít, aki minden bizonnyal igen csak el van merülve a gondolataiban, legalábbis szemlátomást üres tekintettel réved a messzeségbe mellette lépdelve.
Halkan dúdolni kezd valami ősi indulófélét, bár inkább morgás ez, mint éneklés.
Jó pár órája mennek már, szemmel láthatóan Bölényék még nem érkeztek meg. Egy kiadós sóhaj kíséretében nyugtázza ezt az orkra nézve, alighanem tudni fogja, mire gondol.
A kikötő szép lassan kibontakozik előttük, az itt eltöltött idő tapasztalataiból sejti, hogy az óriás és a mágus hol üti el épp az időt.*
*Baktatnak immáron az erdei úton szótlanul, ezúttal keze ügyében van a nehéz bárd, melyet vállán pihentet. Jól esik a fogása, biztonságérzetet kelt benne. Az orkra sandít, aki minden bizonnyal igen csak el van merülve a gondolataiban, legalábbis szemlátomást üres tekintettel réved a messzeségbe mellette lépdelve.
Halkan dúdolni kezd valami ősi indulófélét, bár inkább morgás ez, mint éneklés.
Jó pár órája mennek már, szemmel láthatóan Bölényék még nem érkeztek meg. Egy kiadós sóhaj kíséretében nyugtázza ezt az orkra nézve, alighanem tudni fogja, mire gondol.
A kikötő szép lassan kibontakozik előttük, az itt eltöltött idő tapasztalataiból sejti, hogy az óriás és a mágus hol üti el épp az időt.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-13 09:00:00
Üzenet elküldve: 2018-01-13 09:00:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Kharasshi nevetésére ő is elmosolyodik, aztán csak figyeli, ahogy a férfi megissza a bort. Rilkäline nem véletlenül kóstolt csak kicsit az üvegből. Tudja jól, hogy hamar a fejébe száll. Bár amikor a férfi vetkőzni kezd, határozottan bánja, hogy nem maradt neki egy utolsó korty. Így viszont csak halkan nyel egyet, amikor mellé fészkel Kharasshi.
A megjegyzésre megvonja a vállát. Talán igaza van a körülményességgel kapcsolatban. Bár Rilkäline nem tudhatja, hogy a férfi rájött az ódzkodás okára. Végül azért megnyugszik, hogy nem kerekedik vita a külön takaró miatt. Talán emiatt is lehet, hogy egészen könnyen megtalálja a helyét, még hernyóvá bugyolálva is. Van benne némi félsz, hogy mi lesz reggel, de ha már kijelentette, hogy nem alkuszik, akkor már nem fog visszakozni.
Végül aggodalmai ellenére mégis elszundikál, s valamivel mélyebb álomba merül, mint a tisztáson vagy mint előző éjjel.
Álmában néhány régen elnyomott emlék a felszínre kúszik, s olyankor kissé fészkelődésbe kezd, még halkan motyog is, de amikor azoknak vége, csendben rezzenetlen alszik tovább.
Reggel, a férfi suttogása lassan ér el a tudatáig, csak dünnyögésre futja válaszként, bár kezd derengeni, hogy a tegnapnak vége, így legjobb lesz, ha felkészül bármilyen aljasságra. Kipattan a szeme, s meg sem mer moccanni. Kellemetlen előérzete bizonyságot nyer, amikor a férfi ráveti magát. Hiába kapálózik, csapkod, semmi haszna sőt, még talán jobban a férfi malmára hajtja a vizet. Ennek pedig egy diadalmas rajtaütés a „jutalma”, valamint néhány fognyom a hátsóján.*
- Dög vagy… *Morcoskodik.* Most boldog vagy? *Minden durcás szava ellenére, megkönnyebbülten veszi el a nadrágot a férfitól, s bújik is bele azonnal. Megigazítja az ágyat, majd inget cserél, s az alvósat összehajtva a bevetett ágyra teszi. Előhalássza bőr felsőrészét is, melyet a székének támlájára terít.
Mire Kharasshi visszaér a nyergelésből, addigra az asztalra pakolja a maradék nyulat és a jelentősen szikkadt pogácsát, egy két alma kíséretében.*
- Hová megyünk? *Kérdezi, ha már az asztalnál ülnek.*
*Kharasshi nevetésére ő is elmosolyodik, aztán csak figyeli, ahogy a férfi megissza a bort. Rilkäline nem véletlenül kóstolt csak kicsit az üvegből. Tudja jól, hogy hamar a fejébe száll. Bár amikor a férfi vetkőzni kezd, határozottan bánja, hogy nem maradt neki egy utolsó korty. Így viszont csak halkan nyel egyet, amikor mellé fészkel Kharasshi.
A megjegyzésre megvonja a vállát. Talán igaza van a körülményességgel kapcsolatban. Bár Rilkäline nem tudhatja, hogy a férfi rájött az ódzkodás okára. Végül azért megnyugszik, hogy nem kerekedik vita a külön takaró miatt. Talán emiatt is lehet, hogy egészen könnyen megtalálja a helyét, még hernyóvá bugyolálva is. Van benne némi félsz, hogy mi lesz reggel, de ha már kijelentette, hogy nem alkuszik, akkor már nem fog visszakozni.
Végül aggodalmai ellenére mégis elszundikál, s valamivel mélyebb álomba merül, mint a tisztáson vagy mint előző éjjel.
Álmában néhány régen elnyomott emlék a felszínre kúszik, s olyankor kissé fészkelődésbe kezd, még halkan motyog is, de amikor azoknak vége, csendben rezzenetlen alszik tovább.
Reggel, a férfi suttogása lassan ér el a tudatáig, csak dünnyögésre futja válaszként, bár kezd derengeni, hogy a tegnapnak vége, így legjobb lesz, ha felkészül bármilyen aljasságra. Kipattan a szeme, s meg sem mer moccanni. Kellemetlen előérzete bizonyságot nyer, amikor a férfi ráveti magát. Hiába kapálózik, csapkod, semmi haszna sőt, még talán jobban a férfi malmára hajtja a vizet. Ennek pedig egy diadalmas rajtaütés a „jutalma”, valamint néhány fognyom a hátsóján.*
- Dög vagy… *Morcoskodik.* Most boldog vagy? *Minden durcás szava ellenére, megkönnyebbülten veszi el a nadrágot a férfitól, s bújik is bele azonnal. Megigazítja az ágyat, majd inget cserél, s az alvósat összehajtva a bevetett ágyra teszi. Előhalássza bőr felsőrészét is, melyet a székének támlájára terít.
Mire Kharasshi visszaér a nyergelésből, addigra az asztalra pakolja a maradék nyulat és a jelentősen szikkadt pogácsát, egy két alma kíséretében.*
- Hová megyünk? *Kérdezi, ha már az asztalnál ülnek.*
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-12 19:02:45
Üzenet elküldve: 2018-01-12 19:02:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline, Kharasshi//
*Készségesen elfordul, ahogy megígérte, csak akkor néz oda, mikor úgy hallja, a lány végre elhelyezkedett az ágyban. A látványra ki is tör belőle a nevetés. Olyannyira, hogy muszáj leöblítenie néhány korty borral a vizuális élményt.*
- Jajh, nőstényke... *csóválja a fejét, majd ráhúz az üvegre, amiből végül a lány alig ivott. Hát most Kharasshi levámolja az ő részét is. Nem szeret ilyen kis löttyintésnyi bort már rakosgatni. A kiürült palackot az asztalra teszi és megtörli a száját.
Dob még a tűzre néhány hasábot, aztán ő is nekivetkőzik. Mondjuk ő a leányzóval ellentétben egyáltalán nem olyan szégyellős és egyáltalán nem olyan elkötelezett híve az alsónemű viselésnek.
Fogja a prémet és ő is bemászik az ágyba. A kis hernyót azért magához igazgatja, ha egy takaró köztük is van.*
- Néha szörnyen körülményes vagy *sóhajtja, aztán nem szól többet. Nyugodtan alszik, de elég éberen. Ágyban, melegben, egy pihegő kis nőstényke mellett. Végre.*
- Ébredj, kicsi hernyó *suttogja hajnalban.* - Hasadra süt a nap. *Ez inkább csak kedveskedő szófordulat, hiszen odakint köd van, a nap pedig még alig kukucskált ki horizont peremén.* - Tudod, egész éjjel motoszkált egy kérdés a fejemben *mondja, de kérdés az nem jön. Helyette valami sokkal határozottabb dolog, ami a puhatolózás helyett a meggyőződés elvét vallja. Kharasshi ráveti magát a kis hernyóra és bizony addig nem ereszti, míg ki nem hámozza a takaróból a kérdéses tájékot.*
- Tudtam! *mondja győzedelmesen, s hogy megfejelje ezt a sokkoló ébresztőt, még bele is harap a fehér, gömbölyded és határozottan pőre hátsóba, mint egy bolond kamasz. Aztán megkegyelmez. Vidor jókedvvel kel ki az ágyból. Nadrágot, inget vesz, aztán odaviszi a nősténykének is a saját nadrágját.*
- Öltözködj, én meg nyergelek. Megreggelizünk, aztán indulunk.
*Készségesen elfordul, ahogy megígérte, csak akkor néz oda, mikor úgy hallja, a lány végre elhelyezkedett az ágyban. A látványra ki is tör belőle a nevetés. Olyannyira, hogy muszáj leöblítenie néhány korty borral a vizuális élményt.*
- Jajh, nőstényke... *csóválja a fejét, majd ráhúz az üvegre, amiből végül a lány alig ivott. Hát most Kharasshi levámolja az ő részét is. Nem szeret ilyen kis löttyintésnyi bort már rakosgatni. A kiürült palackot az asztalra teszi és megtörli a száját.
Dob még a tűzre néhány hasábot, aztán ő is nekivetkőzik. Mondjuk ő a leányzóval ellentétben egyáltalán nem olyan szégyellős és egyáltalán nem olyan elkötelezett híve az alsónemű viselésnek.
Fogja a prémet és ő is bemászik az ágyba. A kis hernyót azért magához igazgatja, ha egy takaró köztük is van.*
- Néha szörnyen körülményes vagy *sóhajtja, aztán nem szól többet. Nyugodtan alszik, de elég éberen. Ágyban, melegben, egy pihegő kis nőstényke mellett. Végre.*
- Ébredj, kicsi hernyó *suttogja hajnalban.* - Hasadra süt a nap. *Ez inkább csak kedveskedő szófordulat, hiszen odakint köd van, a nap pedig még alig kukucskált ki horizont peremén.* - Tudod, egész éjjel motoszkált egy kérdés a fejemben *mondja, de kérdés az nem jön. Helyette valami sokkal határozottabb dolog, ami a puhatolózás helyett a meggyőződés elvét vallja. Kharasshi ráveti magát a kis hernyóra és bizony addig nem ereszti, míg ki nem hámozza a takaróból a kérdéses tájékot.*
- Tudtam! *mondja győzedelmesen, s hogy megfejelje ezt a sokkoló ébresztőt, még bele is harap a fehér, gömbölyded és határozottan pőre hátsóba, mint egy bolond kamasz. Aztán megkegyelmez. Vidor jókedvvel kel ki az ágyból. Nadrágot, inget vesz, aztán odaviszi a nősténykének is a saját nadrágját.*
- Öltözködj, én meg nyergelek. Megreggelizünk, aztán indulunk.
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-12 13:22:38
Üzenet elküldve: 2018-01-12 13:22:38
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Komótosan ébred, hosszasan nyújtózkodva ágakból és avarból megrakott ágyán. Lassan lehajtja magáról a már beazonosíthatatlan állat bőréből korábban készült takarót és még hosszú ideig szemléli a szintén lombos ágakból készített házának mennyezetét. Apró kis kunyhó ez, saját kezével építette, talán már fel sem tudja idézni mikor, ezen a civilizációtól és várostól kissé távolabb eső erdős vidéken. Az Erdőmélye volt a célja, de hosszú fehér szakálla ellenére még oly tapasztalatlan, oly tudatlannak vallja magát, rengeteget kell készülnie, hogy odaköltözhessen. Így köztes megoldásként, a Vaserdőt választotta, itt ezen az avatatlan szemektől elrejtett kis zegzugban, három vaskos törzsű fa ölésében készítette el viskóját, kizárólag az elhullott faágakból és növényzetből. Persze, aki ügyes és akarja rátalálhat, nem célja a teljes elszigeteltség, de az emberek és egyéb élőlények sűrűjében sem kívánkozik tevékenykedni. Tudásának fejlesztésére szenteli legtöbb idejét, ezt teszi most is, így fektében, feje alá tett két kezén támaszkodva.*
- Megint beázott.*mondja csak úgy magának halkan, miközben jobb karját háton fekve kinyújtva apró vízcseppeket érez tenyerén, mik a levélfedeles tetőről csöppennek alá. Ha nagyon megerőlteti magát nyújtott kézzel gyakorlatilag majdnem eléri a kunyhó másik oldalát, oly pici ez a hely. Az ágy faltól falig, az ajtón belépve a kunyhó jobb oldalán helyezkedik el, mellette az ajtóval szemben, az ágy falával párhuzamos falig tartó fapolc, tele különböző méretű üvegcsével, melyekben csak szinte beazonosíthatatlan alkotóelemű, más és más színű folyadékok lötyögnek. Az ajtótól balra lévő kunyhófalon a polc aljának folytatásaként egy vékony asztalként funkcionáló deszka, ami körülbelül két méter hosszú. Ezen néhol teleírt pergamendarabok, jobb sarkán pedig határozott rendben, az üresek és a katalogizáltak. Az ajtótól balra lévő sarokban apró tűzhely, mely sütésre, főzésre, de egyben fűtésre is szolgál, így a kunyhó sarkában a tűzhelytől felfelé vezet ki a lombtetőn keresztül a cső, ami kéményként funkcionál. A tűzhelyben most csak zömmel hamu, néhol parázs található, a tűz már valamikor éjjel kialudt, a remete pedig aludt, így nem volt ki megrakja.*
- Föl kéne kelni.*mondja ismét csak úgy, magának. Kihez beszélne, rajta kívül nincs itt senki.*
- Talán Urgh hazaért már.*gondol itt a rőt színű dagadt begyű wywardra, ki az általa választott fáktól nem messze élhet, csak a hangját hallja és nagyon ritkán megpillantja futtában, ilyenkor a reggeli órákban. Megpróbálkozott már az odaszoktatásával, de nem ért el sikert, végleg a vadon rabja, megszelídítéséről letett, nem tartja lehetségesnek. Azonban kedves társaságként szolgál olykor, még ha csak kopogását hallja is, ha tojásait védi. Ezért is nevezte el, így olyan, mintha hozzátartozna. Lábait lassan kihelyezi oldalra, és lelép az ágyról, belebújva sarujába. Csuháját összehúzza magán, derekára fűzött vászonkötelet összeköti, majd a kunyhó falára lógatott sarlóját akasztja rá bal oldalára, dereka táján. Szintén az ágy mellett, falnak támasztott botját is magához veszi, kettőt simít haján, szakállán, majd feláll és hatalmasat nyújtózik.*
- Mit is csináljak, mit is csináljak... ha ezt ide teszem, vagy inkább oda? De lehet nem is ezt kellene... talán azt. De ha ideteszem, akkor itt lesz és nem ott. Jajj, ez az állandó választás!*Nem tartja magát bolondnak, de néha elveszik a részletekben. Nem gondolkodik tehát tovább, igazából már el is felejti, hogy mit akar korábban, ezért kezével az ágakból tákolt ajtó egyik keresztágát megragadja, majd kilép a Vaserdőbe. Jó csípős a levegő, nagyokat szippant belőle, élvezettel véve magához a friss erdei fuvallatot.*
- Oh, majdnem elfelejtettem!*Visszalép a kunyhóba és üres üvegcséiből jó néhányat csuhája belső zsebeibe süllyeszt. Az üvegcsék már előkészítve, bedugózva állnak, készen arra, hogy bármit beletölthessen. Úgy gondolja, épp ideje már, hogy készleteit feltöltse, közben útja során körbenézhessen, mi változott azóta, mióta nem járt a városban. Kissé még megropogtatja csontjait, majd hirtelen eszébe jut valami:*
- Oh! Boldog születésnapot nekem!*Reszelősen, öregesen felnevet, majd csuhájába nyúl. Komótosan veszi elő pipáját, melyet alaposan megtöm, valamilyen ismeretlen eredetű általa dohánynak hívott gazból, amit szintén csuhájában lévő zsebek egyikében tárol, hogy ne száradjon ki túlságosan. Faragott botja végéből apró szeg alakú pipaszurkálót húz elő, mellyel elrendezgeti a gazdarabokat, hogy azok szellőzése megfelelő legyen, majd, miután a szurkálót visszahelyezi ismét visszalép a kunyhóba egy pillanatra. Addig turkál a tűzhelyben, míg egy picinyke parazsat nem talál, mit pipája tűzterében lévő gaztenger közepébe pottyant. Lassú, hosszú mozdulatokkal szívja be a levegőt csutorából, látható, ahogy a parázsszem lassan süllyed egyre lejjebb a pipa fejében, közben megmarva a körülötte lévő félig nedves, félig száraz gazdarabokat. A füst nem várat magára, élvezettel fújja ki, hogy aztán az első reggeli slukk hatására heves köhögésben törjön fel, megriasztva a még körülötte alvó madarakat.*
- Csiba te! Nem bántok én senkit, hát már élvezni sem élvezhetem az életem?* kacag fel harsányan, s a kunyhó ajtaját behajtva maga mögött, lassan útjára indul.*
- Megint beázott.*mondja csak úgy magának halkan, miközben jobb karját háton fekve kinyújtva apró vízcseppeket érez tenyerén, mik a levélfedeles tetőről csöppennek alá. Ha nagyon megerőlteti magát nyújtott kézzel gyakorlatilag majdnem eléri a kunyhó másik oldalát, oly pici ez a hely. Az ágy faltól falig, az ajtón belépve a kunyhó jobb oldalán helyezkedik el, mellette az ajtóval szemben, az ágy falával párhuzamos falig tartó fapolc, tele különböző méretű üvegcsével, melyekben csak szinte beazonosíthatatlan alkotóelemű, más és más színű folyadékok lötyögnek. Az ajtótól balra lévő kunyhófalon a polc aljának folytatásaként egy vékony asztalként funkcionáló deszka, ami körülbelül két méter hosszú. Ezen néhol teleírt pergamendarabok, jobb sarkán pedig határozott rendben, az üresek és a katalogizáltak. Az ajtótól balra lévő sarokban apró tűzhely, mely sütésre, főzésre, de egyben fűtésre is szolgál, így a kunyhó sarkában a tűzhelytől felfelé vezet ki a lombtetőn keresztül a cső, ami kéményként funkcionál. A tűzhelyben most csak zömmel hamu, néhol parázs található, a tűz már valamikor éjjel kialudt, a remete pedig aludt, így nem volt ki megrakja.*
- Föl kéne kelni.*mondja ismét csak úgy, magának. Kihez beszélne, rajta kívül nincs itt senki.*
- Talán Urgh hazaért már.*gondol itt a rőt színű dagadt begyű wywardra, ki az általa választott fáktól nem messze élhet, csak a hangját hallja és nagyon ritkán megpillantja futtában, ilyenkor a reggeli órákban. Megpróbálkozott már az odaszoktatásával, de nem ért el sikert, végleg a vadon rabja, megszelídítéséről letett, nem tartja lehetségesnek. Azonban kedves társaságként szolgál olykor, még ha csak kopogását hallja is, ha tojásait védi. Ezért is nevezte el, így olyan, mintha hozzátartozna. Lábait lassan kihelyezi oldalra, és lelép az ágyról, belebújva sarujába. Csuháját összehúzza magán, derekára fűzött vászonkötelet összeköti, majd a kunyhó falára lógatott sarlóját akasztja rá bal oldalára, dereka táján. Szintén az ágy mellett, falnak támasztott botját is magához veszi, kettőt simít haján, szakállán, majd feláll és hatalmasat nyújtózik.*
- Mit is csináljak, mit is csináljak... ha ezt ide teszem, vagy inkább oda? De lehet nem is ezt kellene... talán azt. De ha ideteszem, akkor itt lesz és nem ott. Jajj, ez az állandó választás!*Nem tartja magát bolondnak, de néha elveszik a részletekben. Nem gondolkodik tehát tovább, igazából már el is felejti, hogy mit akar korábban, ezért kezével az ágakból tákolt ajtó egyik keresztágát megragadja, majd kilép a Vaserdőbe. Jó csípős a levegő, nagyokat szippant belőle, élvezettel véve magához a friss erdei fuvallatot.*
- Oh, majdnem elfelejtettem!*Visszalép a kunyhóba és üres üvegcséiből jó néhányat csuhája belső zsebeibe süllyeszt. Az üvegcsék már előkészítve, bedugózva állnak, készen arra, hogy bármit beletölthessen. Úgy gondolja, épp ideje már, hogy készleteit feltöltse, közben útja során körbenézhessen, mi változott azóta, mióta nem járt a városban. Kissé még megropogtatja csontjait, majd hirtelen eszébe jut valami:*
- Oh! Boldog születésnapot nekem!*Reszelősen, öregesen felnevet, majd csuhájába nyúl. Komótosan veszi elő pipáját, melyet alaposan megtöm, valamilyen ismeretlen eredetű általa dohánynak hívott gazból, amit szintén csuhájában lévő zsebek egyikében tárol, hogy ne száradjon ki túlságosan. Faragott botja végéből apró szeg alakú pipaszurkálót húz elő, mellyel elrendezgeti a gazdarabokat, hogy azok szellőzése megfelelő legyen, majd, miután a szurkálót visszahelyezi ismét visszalép a kunyhóba egy pillanatra. Addig turkál a tűzhelyben, míg egy picinyke parazsat nem talál, mit pipája tűzterében lévő gaztenger közepébe pottyant. Lassú, hosszú mozdulatokkal szívja be a levegőt csutorából, látható, ahogy a parázsszem lassan süllyed egyre lejjebb a pipa fejében, közben megmarva a körülötte lévő félig nedves, félig száraz gazdarabokat. A füst nem várat magára, élvezettel fújja ki, hogy aztán az első reggeli slukk hatására heves köhögésben törjön fel, megriasztva a még körülötte alvó madarakat.*
- Csiba te! Nem bántok én senkit, hát már élvezni sem élvezhetem az életem?* kacag fel harsányan, s a kunyhó ajtaját behajtva maga mögött, lassan útjára indul.*
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-12 07:11:35
Üzenet elküldve: 2018-01-12 07:11:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
*Miután búcsút vett a Vashegy Népétől, gyalog indul neki az erdőségeknek, vállán a málhazsákkal és fegyvereivel az oldalán, illetve tegezével a hátán.
A szokásos ösvényen halad, most nem tér le sehol "felfedezőútra", mint mikor vadászni megy és bejárja az erdő azon szegletét, ami még ismeretlen terep számára. Ha ebben a kényelmes tempóban halad, amit felvett, akkor nem tart sokáig kiérni az erdőből és rálépni a Szántóföldek területére. Reméli, hogy semmi nem gátolja majd meg abban, hogy beérjen a városba, mert most nagyon nem lenne kedve semmiféle hadakozáshoz.*
A szokásos ösvényen halad, most nem tér le sehol "felfedezőútra", mint mikor vadászni megy és bejárja az erdő azon szegletét, ami még ismeretlen terep számára. Ha ebben a kényelmes tempóban halad, amit felvett, akkor nem tart sokáig kiérni az erdőből és rálépni a Szántóföldek területére. Reméli, hogy semmi nem gátolja majd meg abban, hogy beérjen a városba, mert most nagyon nem lenne kedve semmiféle hadakozáshoz.*
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-11 21:05:38
Üzenet elküldve: 2018-01-11 21:05:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Rilkäline, Kharasshi//
*Fújkálás befejeztével felpillant a tenyérből, s a gyanakvó fakó szemekbe ütközik. Nem csodálja cseppet sem, hogy turpisságot szimatol a férfi, kissé a kedvesség álcájába bújtatva. Rilkäline, több okot is fel tud hozni magában, hogy miért is halogatja az ágyba bújás dolgát. Többek közt a férfi bizton fájó tenyere is ilyen, melynek állapotához bőven van köze, aztán a hiányos öltözéke is sokat nyom a latba, ehhez pedig kapcsolódik, hogy mindenféle huncut kacsintások és kétértelmű szavak kereszttüzében vergődik. Így hát inkább makacskodik, csak a cirógató próbálkozásra durcásodik kissé pillantása, s addig próbálkozik is az ellenvetésekkel, míg Kharasshi nem biztosítja „önzetlen segítsége” felől, amit valahogy nem szeretne igénybe venni. Végül csak látja, hogy nincs más választása, ha nem akar nagyobb galibát magának.*
- Rendben, de te a prémed alá bújsz… a takaró, az enyém. *Néz jelentőségteljesen, s ha nem vitázik a férfi tovább, újra megszólal.*
- Fordulhatsz! ~Ha már így felajánlottad...~
*Kapva kap az alkalmon, s ha a férfi elfordul, leveszi a nadrágot, majd bemászik az ágyba. Behúzódik a legbelső szélére, a takaróval pedig alaposan körbetakarja magát, mint egy hernyó, ami csak hónaljig bábozódott be. Onnan pislog ártatlan kék szemeivel Kharasshira.*
*Fújkálás befejeztével felpillant a tenyérből, s a gyanakvó fakó szemekbe ütközik. Nem csodálja cseppet sem, hogy turpisságot szimatol a férfi, kissé a kedvesség álcájába bújtatva. Rilkäline, több okot is fel tud hozni magában, hogy miért is halogatja az ágyba bújás dolgát. Többek közt a férfi bizton fájó tenyere is ilyen, melynek állapotához bőven van köze, aztán a hiányos öltözéke is sokat nyom a latba, ehhez pedig kapcsolódik, hogy mindenféle huncut kacsintások és kétértelmű szavak kereszttüzében vergődik. Így hát inkább makacskodik, csak a cirógató próbálkozásra durcásodik kissé pillantása, s addig próbálkozik is az ellenvetésekkel, míg Kharasshi nem biztosítja „önzetlen segítsége” felől, amit valahogy nem szeretne igénybe venni. Végül csak látja, hogy nincs más választása, ha nem akar nagyobb galibát magának.*
- Rendben, de te a prémed alá bújsz… a takaró, az enyém. *Néz jelentőségteljesen, s ha nem vitázik a férfi tovább, újra megszólal.*
- Fordulhatsz! ~Ha már így felajánlottad...~
*Kapva kap az alkalmon, s ha a férfi elfordul, leveszi a nadrágot, majd bemászik az ágyba. Behúzódik a legbelső szélére, a takaróval pedig alaposan körbetakarja magát, mint egy hernyó, ami csak hónaljig bábozódott be. Onnan pislog ártatlan kék szemeivel Kharasshira.*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-11 15:04:48
Üzenet elküldve: 2018-01-11 15:04:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdőben éri utol a sötétség. Lanawin déli féltekén szerencséjére nincs olyan hideg és olyan hamar sem sötétedik, mint a nyugati nagy hegységben, de azért soha nem egy életbiztosítás erre kóricálni, ha nem ismeri az ember a vidéket. A relatíve biztonságos utat gyakran haramiák, elvakult vallási okkultisták, vagy a helyi barbár csürhe szokta fosztogatni, megadóztatni, így soha nem lehet tudni. Azonban most másként van a dolog és csöndes a környék. Ennek értelmében nyugodtan lehet haladni. Az ódon fák és sötét árnyékok között csak a doktor apró olaj lámpása világít haloványan épp csak annyira apró, hogy lássa, merre lépdeljen. Már megszokta a halovány fényt és mivel a világosság mellett jobban lát, mint más fajbéli társai, így most nem okoz gondot neki a gyaloglás, sőt az erőltetett menet sem.
Ahogy beljebb és beljebb hatol a nagy erdőségben, úgy burkolódzik ismét a gondolataiba. Fejében az előtte álló feladatokat memorizálja és ha az nem lenne elég egy egyalkalommal a nagy terv is előkerül. Az élet nagy terve, a teremtés. A doktor nem szívleli a világon túli dolgokat és nem is nagy babonás, de a teremtés és a megistenülés csodája lenyűgözi. Legalábbis szakmai szempontok alapján. A teremtés, mint olyan, nem más számára, mint egy elérendő feladat egy olyan feladat, amely mindenek felé emeli majd. Sok vallás és hiedelem azt tartja, hogy a teremtés a magasrangú entitások, istenségeknek lehetséges pusztán. Ő pedig nem is vágyik másra, mint a felemelkedésre, a megistenülésre és mivel ennek egyetlen eszköze, hogy kivegye részét a teremtésből, így a maga szakterületén látja ezt elérhetőnek. Élet és halál. Ez a kettősség szüli újra és újra a világot és a pusztulás, amely az élet szerves része adja meg az értékét mindennek. Minden élet csak akkor érték ha fenyegeti azt az elmúlás. Ennél fogva, aki irányítja a teremtést és a pusztulást az maga is megistenül és kezében tarthatja az istenek hatalmának gyeplőjét.
A gondolatok, amelyek folyamatosan cikáznak a fejében észre sem vetetik vele, hogy már el is éri az erdő szélét. Az apró távoli fények látványa ébreszti csak fel a gondolatokból. Megáll egy pillanatra és egy kicsit elgondolkodik mit is tegyen. Nem akar azonnal visszarohanni a barlangba, inkább kinéz a tengerre, hogy gondolkodni tudjon.*
Ahogy beljebb és beljebb hatol a nagy erdőségben, úgy burkolódzik ismét a gondolataiba. Fejében az előtte álló feladatokat memorizálja és ha az nem lenne elég egy egyalkalommal a nagy terv is előkerül. Az élet nagy terve, a teremtés. A doktor nem szívleli a világon túli dolgokat és nem is nagy babonás, de a teremtés és a megistenülés csodája lenyűgözi. Legalábbis szakmai szempontok alapján. A teremtés, mint olyan, nem más számára, mint egy elérendő feladat egy olyan feladat, amely mindenek felé emeli majd. Sok vallás és hiedelem azt tartja, hogy a teremtés a magasrangú entitások, istenségeknek lehetséges pusztán. Ő pedig nem is vágyik másra, mint a felemelkedésre, a megistenülésre és mivel ennek egyetlen eszköze, hogy kivegye részét a teremtésből, így a maga szakterületén látja ezt elérhetőnek. Élet és halál. Ez a kettősség szüli újra és újra a világot és a pusztulás, amely az élet szerves része adja meg az értékét mindennek. Minden élet csak akkor érték ha fenyegeti azt az elmúlás. Ennél fogva, aki irányítja a teremtést és a pusztulást az maga is megistenül és kezében tarthatja az istenek hatalmának gyeplőjét.
A gondolatok, amelyek folyamatosan cikáznak a fejében észre sem vetetik vele, hogy már el is éri az erdő szélét. Az apró távoli fények látványa ébreszti csak fel a gondolatokból. Megáll egy pillanatra és egy kicsit elgondolkodik mit is tegyen. Nem akar azonnal visszarohanni a barlangba, inkább kinéz a tengerre, hogy gondolkodni tudjon.*
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-11 00:24:25
Üzenet elküldve: 2018-01-11 00:24:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*El sem lehet képzelni, micsoda megnyugvást érez szegény lány, mikor Atehaner karjaiban lehet. Úgy szorítja magához a férfit, hogyha Meira nem egy gyenge fél-elf, hanem egy hatalmas ork lenne, ketté is törné őt, de így ez a veszély nem fenyegeti őket.*
- Nem! Az előbb még azt mondtad, hogy csak útban lennék, és én nem akarlak hátráltatni, ha valami fontos dolgod van.
*Akár valóban mondott ilyet Atehaner, akár nem, amit mond, az igaz. Csak útban lenne, ahogyan a temetői csatában is csak útban volt, nem akarja még párja feladatát is elrontani.*
- Egy óriás és egy ork? Te parancsolsz nekik? Hű! Büszke vagyok rád, de... Tudod, hogy én nem szeretem sem az óriásokat, sem az orkokat. Félelmetesek. Nem szeretnék veled menni, csak azt szeretném, hogy ha lehet, akkor egy vagy két hatonta találkozzunk. Ne hanyagolj el!
*Nyomja fejét a férfi mellkasának, és bújik hozzá, amíg még megteheti.*
- Szeretlek, ugye tudod?
*Mondja ki már sokadszor ebben a pár percben, ami csak nyomatékosítja, hogy ő bizony komolyan is gondolja, és vakon megbízik a fél-sötételf minden szavában.*
- Igen, kérlek! Kísérj haza! Legalább a szántóföldekig, vagy az erdő széléig. Onnan már nem olyan félelmetes, és biztosan visszatalálok egyedül is.
*Innen is visszatalálna, de nem akar elválni kedvesétől. A legjobb az lenne, ha a Namos Házba kísérné vissza, de tudja jól, hogy abba Atehaner már nem fog belemenni, bármennyire is szeretné. Így is ismét csak a terhére van a férfinek.*
*El sem lehet képzelni, micsoda megnyugvást érez szegény lány, mikor Atehaner karjaiban lehet. Úgy szorítja magához a férfit, hogyha Meira nem egy gyenge fél-elf, hanem egy hatalmas ork lenne, ketté is törné őt, de így ez a veszély nem fenyegeti őket.*
- Nem! Az előbb még azt mondtad, hogy csak útban lennék, és én nem akarlak hátráltatni, ha valami fontos dolgod van.
*Akár valóban mondott ilyet Atehaner, akár nem, amit mond, az igaz. Csak útban lenne, ahogyan a temetői csatában is csak útban volt, nem akarja még párja feladatát is elrontani.*
- Egy óriás és egy ork? Te parancsolsz nekik? Hű! Büszke vagyok rád, de... Tudod, hogy én nem szeretem sem az óriásokat, sem az orkokat. Félelmetesek. Nem szeretnék veled menni, csak azt szeretném, hogy ha lehet, akkor egy vagy két hatonta találkozzunk. Ne hanyagolj el!
*Nyomja fejét a férfi mellkasának, és bújik hozzá, amíg még megteheti.*
- Szeretlek, ugye tudod?
*Mondja ki már sokadszor ebben a pár percben, ami csak nyomatékosítja, hogy ő bizony komolyan is gondolja, és vakon megbízik a fél-sötételf minden szavában.*
- Igen, kérlek! Kísérj haza! Legalább a szántóföldekig, vagy az erdő széléig. Onnan már nem olyan félelmetes, és biztosan visszatalálok egyedül is.
*Innen is visszatalálna, de nem akar elválni kedvesétől. A legjobb az lenne, ha a Namos Házba kísérné vissza, de tudja jól, hogy abba Atehaner már nem fog belemenni, bármennyire is szeretné. Így is ismét csak a terhére van a férfinek.*
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-10 19:14:12
Üzenet elküldve: 2018-01-10 19:14:12
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Finoman végigsimít a lány vállán hogy ezzel is elhitesse: nincs semmi baj, és hogy szereti, csak túlságosan féltette. Kár, hogy ez nem igaz, és semmi hasonlót nem érez.*
- Ha elég bátor vagy, velem jöhetsz.
*Ajánlja fel. Ha a lány mágia nélkül vele megy, az jobb, mintha mágiával menne. Kevesebb fáradtak, és gyorsabb is. Ráadásul még a megfelelő varázslatot nem is ismeri.*
- Van velem egy óriás és egy... ork! De ha azt mondom nekik, hogy nem bánthatnak, akkor nem is fognak. Hallgatnak rám.
~Remélem. Ha nem, akkor vacsora lesz belőled.~
- Ők kedvesek.
*Hazudik.*
- Igen, mindne rendben van. De ha félsz, akkor visszakísérlek egy darabon. Így jó lesz?
*Finoman végigsimít a lány vállán hogy ezzel is elhitesse: nincs semmi baj, és hogy szereti, csak túlságosan féltette. Kár, hogy ez nem igaz, és semmi hasonlót nem érez.*
- Ha elég bátor vagy, velem jöhetsz.
*Ajánlja fel. Ha a lány mágia nélkül vele megy, az jobb, mintha mágiával menne. Kevesebb fáradtak, és gyorsabb is. Ráadásul még a megfelelő varázslatot nem is ismeri.*
- Van velem egy óriás és egy... ork! De ha azt mondom nekik, hogy nem bánthatnak, akkor nem is fognak. Hallgatnak rám.
~Remélem. Ha nem, akkor vacsora lesz belőled.~
- Ők kedvesek.
*Hazudik.*
- Igen, mindne rendben van. De ha félsz, akkor visszakísérlek egy darabon. Így jó lesz?
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-10 18:26:11
Üzenet elküldve: 2018-01-10 18:26:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Összeráncolt homlokkal zárja be maga mögött az ajtót, amikor visszatérvén a lányt a kandalló előtt ácsorogva találja, ráadásul nadrágostul.
A kérlelés meg a nyafogás helyett azonban valamiféle számonkérés fogadja. Na meg szelíd erőszakkal utasító irányítgatás. Kharasshi csendes érdeklődéssel figyel, mint aki azt latolgatja, mi is folyik itt tulajdonképpen. Még a tenyere bekenése után, a figyelmes fújkodás alatt is bizalmatlanul tartja a kezét, mintha a lány bármelyik pillanatban leharaphatná az egyik ujját.
Aztán amikor visszakapja a kezeit és egy mustráló pillantással konstatálja, hogy mindez tényleg csupán abszolút odaadó ápolás volt csupán, visszanéz a nősténykére és lassan közelebb hajol.*
- Bizony, azt mondtam, ma jó leszek. *Ha a másik nem húzódik el, az ajka finoman megérinti a lányét egy cirógató simítás erejéig.* - És ezt eddig be is tartottam. Ezért most megkérlek újból. Szép szóval, minden türelmemet latba vetve: le azzal a nadrággal! Mert bizony, ha nekem kell elvenni tőled, nem garantálom, hogy mást nem veszek el *mondja higgadtan, szinte mosolyogva, de ettől csak még hátborzongatóbb a hangja.*
- Nem érintelek meg. A válladnál lejjebb a pillantásomat se engedem, úgy éljek; de nem jössz nadrágban az ágyba, nőstényke, az biztos! És nem, nem engedem meg! *vág a lány szavába, mielőtt belekezdene, hogy akkor jó lesz neki itt a prémen is.* - Velem alszol, nincs vita!
*A tiltakozás kitartó makacsságából egy idő után kezdi megsejteni az okokat. Ennyire azért talán nem szégyellős a leányzó. Kivéve, ha a fürdés utánra nem jutott már azokból az apró ruhaneműkből a nadrág alá, amikből egy maréknyit Kharasshi az erdőben elhasznált gyújtósnak. Ez esetben már érti a dolgot, és határozottan szórakoztatja. Nem is mutatja jelét, hogy rájött az ódzkodás miértjére.*
- Egek! *sóhajt.* - Legyen, kisasszony, elfordulok, míg bebújsz a takaró alá *és úgy is tesz.* -
Megmondtam, nem érek hozzád. Persze, ha azt suttognád az éjjel, hogy fázol... *vigyorodik pofátlan kajánsággal.*
*Összeráncolt homlokkal zárja be maga mögött az ajtót, amikor visszatérvén a lányt a kandalló előtt ácsorogva találja, ráadásul nadrágostul.
A kérlelés meg a nyafogás helyett azonban valamiféle számonkérés fogadja. Na meg szelíd erőszakkal utasító irányítgatás. Kharasshi csendes érdeklődéssel figyel, mint aki azt latolgatja, mi is folyik itt tulajdonképpen. Még a tenyere bekenése után, a figyelmes fújkodás alatt is bizalmatlanul tartja a kezét, mintha a lány bármelyik pillanatban leharaphatná az egyik ujját.
Aztán amikor visszakapja a kezeit és egy mustráló pillantással konstatálja, hogy mindez tényleg csupán abszolút odaadó ápolás volt csupán, visszanéz a nősténykére és lassan közelebb hajol.*
- Bizony, azt mondtam, ma jó leszek. *Ha a másik nem húzódik el, az ajka finoman megérinti a lányét egy cirógató simítás erejéig.* - És ezt eddig be is tartottam. Ezért most megkérlek újból. Szép szóval, minden türelmemet latba vetve: le azzal a nadrággal! Mert bizony, ha nekem kell elvenni tőled, nem garantálom, hogy mást nem veszek el *mondja higgadtan, szinte mosolyogva, de ettől csak még hátborzongatóbb a hangja.*
- Nem érintelek meg. A válladnál lejjebb a pillantásomat se engedem, úgy éljek; de nem jössz nadrágban az ágyba, nőstényke, az biztos! És nem, nem engedem meg! *vág a lány szavába, mielőtt belekezdene, hogy akkor jó lesz neki itt a prémen is.* - Velem alszol, nincs vita!
*A tiltakozás kitartó makacsságából egy idő után kezdi megsejteni az okokat. Ennyire azért talán nem szégyellős a leányzó. Kivéve, ha a fürdés utánra nem jutott már azokból az apró ruhaneműkből a nadrág alá, amikből egy maréknyit Kharasshi az erdőben elhasznált gyújtósnak. Ez esetben már érti a dolgot, és határozottan szórakoztatja. Nem is mutatja jelét, hogy rájött az ódzkodás miértjére.*
- Egek! *sóhajt.* - Legyen, kisasszony, elfordulok, míg bebújsz a takaró alá *és úgy is tesz.* -
Megmondtam, nem érek hozzád. Persze, ha azt suttognád az éjjel, hogy fázol... *vigyorodik pofátlan kajánsággal.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-10 15:18:54
Üzenet elküldve: 2018-01-10 15:18:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Fülébe duruzsol a bariton. Rilkäline arcát a férfiéhoz simítja, míg az oda nem fordul hozzá, s szavai nyomán ajkaival cirógatja a lányét. A lány egy pillanatra lehunyja szemeit, s billeg annak határán, hogy mégis újra megízlelje a cirógatót. Emiatt még váratlanabbul éri, hogy hanyatt döntve, a férfi alatt leteperve végzi, nyakán a férfi markával. Fátyolosan tekint fel a trónolóra, s lassan tisztul ki a helyzet. Nem érti, mi szükség erre, holott már így is sokkal több történt, mint amiben megegyeztek, ráadásul ő maga is elmerült a pillanatban. Az persze egyértelmű, hogy a férfi mit általában, többre vágyna de Rilkäline nem is utasította el csípőből a közeledését, csak kezei elől húzódott el.
A nyakát markolóra fog, miközben egymást kergetik fejében a gondolatok.*
~Erővel is elvehetné, de nem teszi… ehelyett alkudozna… már megint…~ *Ilyesmivel vesződik, vagy csak szórakozik a lány kínlódásán.* ~Talán ezt jobban élvezi...~
- Nem alkudtunk eleget ma? *Hangja még mindig rekedtes.* Azokkal sem jutottunk semmire.
*Fúrja kék pillantását egyenesen a fakókba. Elege van az alkukból, főleg azért is, mert ezek szerint semmi hasznuk nincsen. Illetve mindegyiknek csak annyi haszna van, hogy ő adjon, de cserébe azt az egyet sem kapja meg, amire ígéretet kapott. Nem kérte, a férfi önmaga jelentette ki, hogy ma este jó lesz. Ennek ellenére kiadja a feladatot, hogy mire visszajön, szabaduljon meg a nadrágtól, kifut belőle a vér. Fejében újra játszódik a pillanat, ahogy a még vízcseppektől pettyezett lábára rángatja fel a nadrágot, a kialakult egér helyzetben, alsó híján persze, mivel azt sehol sem talált, minden emléke ellenére sem. Ezt éppen fel is akarta hozni a férfinak, de nem volt rá alkalom, illetve nem is volt biztos benne, hogy fel akarja hívni erre a figyelmét, hátha mégis út közben hullott el valahol. Halogatta. Nem teljesen alaptalanul, elég csak a kaján vigyort megnézni azon az elégedett arcon. Lubickol.
A lány feltámaszkodva figyeli az abrakolni indulót.
A becsukódó ajtó zaja után, csak a pattogó parázs hangja hallatszik. Rilkäline ül még egy pillanatig a derengő szobában, majd feláll, s tesz egy két lépést az ágy felé, majd az ágytól elfelé, hogy a nyomasztó gondolatoknak elejét vegye.
~Nincs min gondolkodni, ez nem így megy.~
Tudja, hogy talán megint kihúzza a gyufát a férfi szemében, de ezzel ő pillanatnyilag nem is akar foglalkozni. Csak azt tudja, mit nem akar. Nem akar egy szál ingben, kiszolgáltatva, remegő nyárfalevélként várakozni, hogy őirbiszsége fején mikor terül szét még egy kaján vigyor a felfedezésre. Ha adja, önként adja, azért, mert akarja, nem pedig mert kicsalták tőle. Egy csók még hagyján.
A kandalló derengésében álldogál csípőre tett kézzel, majd lehajol a kenőcsös tégelyért, s azt forgatja kezében, míg a férfi vissza nem ér. A belépőre kapja fel a fejét, s azonnal nekiszegezi az elhangzott ígéretet.*
- Azt mondtad, ma jó leszel. És eddig úgy is volt. *Lép felé határozottan, miközben nagyon bízik benne, hogy a hím nem erre számított, így talán nyer egy kis időt.* Gyere. *Szól kedvesen, de határozottan, majd csuklójánál fogva a tűzhöz vezeti vissza, s ha az enged a nőnek, akkor gyengéden le is húzza a prémre újra. Ő maga még menet közben elkaparint egy nedves gyolcs darabot a dézsa széléről, s oda telepszik törökülésben a férfival szemközt.* Nem alkuszom a türelmedre.* Jelenti ki, felpillantva, s tervei szerint Kharasshi kezét tenyereivel fölfelé térdeire húzza, hogy megtörölgesse azokat a nedves gyolccsal. Ha ezzel végzett, ujjával a tégelyből vesz egy kis kenőcsöt, s gyengéden bekeni Kharasshi tenyerét. Hol oda, hol a férfira pillant.* Hátha holnapra jobb lesz. Csak remélem, hogy a türelmed is kitart addig.
*Mikor szépen alaposan bekeni a tenyereket, a tégelyre teszi a fedelét és a gyolccsal együtt félreteszi őket. A férfi kézfeje alá nyúl, közelebb emeli arcához, miközben fölé is hajol, hogy fújkálva is enyhülést hozzon, a minden bizonnyal sajgó tenyérnek.*
*Fülébe duruzsol a bariton. Rilkäline arcát a férfiéhoz simítja, míg az oda nem fordul hozzá, s szavai nyomán ajkaival cirógatja a lányét. A lány egy pillanatra lehunyja szemeit, s billeg annak határán, hogy mégis újra megízlelje a cirógatót. Emiatt még váratlanabbul éri, hogy hanyatt döntve, a férfi alatt leteperve végzi, nyakán a férfi markával. Fátyolosan tekint fel a trónolóra, s lassan tisztul ki a helyzet. Nem érti, mi szükség erre, holott már így is sokkal több történt, mint amiben megegyeztek, ráadásul ő maga is elmerült a pillanatban. Az persze egyértelmű, hogy a férfi mit általában, többre vágyna de Rilkäline nem is utasította el csípőből a közeledését, csak kezei elől húzódott el.
A nyakát markolóra fog, miközben egymást kergetik fejében a gondolatok.*
~Erővel is elvehetné, de nem teszi… ehelyett alkudozna… már megint…~ *Ilyesmivel vesződik, vagy csak szórakozik a lány kínlódásán.* ~Talán ezt jobban élvezi...~
- Nem alkudtunk eleget ma? *Hangja még mindig rekedtes.* Azokkal sem jutottunk semmire.
*Fúrja kék pillantását egyenesen a fakókba. Elege van az alkukból, főleg azért is, mert ezek szerint semmi hasznuk nincsen. Illetve mindegyiknek csak annyi haszna van, hogy ő adjon, de cserébe azt az egyet sem kapja meg, amire ígéretet kapott. Nem kérte, a férfi önmaga jelentette ki, hogy ma este jó lesz. Ennek ellenére kiadja a feladatot, hogy mire visszajön, szabaduljon meg a nadrágtól, kifut belőle a vér. Fejében újra játszódik a pillanat, ahogy a még vízcseppektől pettyezett lábára rángatja fel a nadrágot, a kialakult egér helyzetben, alsó híján persze, mivel azt sehol sem talált, minden emléke ellenére sem. Ezt éppen fel is akarta hozni a férfinak, de nem volt rá alkalom, illetve nem is volt biztos benne, hogy fel akarja hívni erre a figyelmét, hátha mégis út közben hullott el valahol. Halogatta. Nem teljesen alaptalanul, elég csak a kaján vigyort megnézni azon az elégedett arcon. Lubickol.
A lány feltámaszkodva figyeli az abrakolni indulót.
A becsukódó ajtó zaja után, csak a pattogó parázs hangja hallatszik. Rilkäline ül még egy pillanatig a derengő szobában, majd feláll, s tesz egy két lépést az ágy felé, majd az ágytól elfelé, hogy a nyomasztó gondolatoknak elejét vegye.
~Nincs min gondolkodni, ez nem így megy.~
Tudja, hogy talán megint kihúzza a gyufát a férfi szemében, de ezzel ő pillanatnyilag nem is akar foglalkozni. Csak azt tudja, mit nem akar. Nem akar egy szál ingben, kiszolgáltatva, remegő nyárfalevélként várakozni, hogy őirbiszsége fején mikor terül szét még egy kaján vigyor a felfedezésre. Ha adja, önként adja, azért, mert akarja, nem pedig mert kicsalták tőle. Egy csók még hagyján.
A kandalló derengésében álldogál csípőre tett kézzel, majd lehajol a kenőcsös tégelyért, s azt forgatja kezében, míg a férfi vissza nem ér. A belépőre kapja fel a fejét, s azonnal nekiszegezi az elhangzott ígéretet.*
- Azt mondtad, ma jó leszel. És eddig úgy is volt. *Lép felé határozottan, miközben nagyon bízik benne, hogy a hím nem erre számított, így talán nyer egy kis időt.* Gyere. *Szól kedvesen, de határozottan, majd csuklójánál fogva a tűzhöz vezeti vissza, s ha az enged a nőnek, akkor gyengéden le is húzza a prémre újra. Ő maga még menet közben elkaparint egy nedves gyolcs darabot a dézsa széléről, s oda telepszik törökülésben a férfival szemközt.* Nem alkuszom a türelmedre.* Jelenti ki, felpillantva, s tervei szerint Kharasshi kezét tenyereivel fölfelé térdeire húzza, hogy megtörölgesse azokat a nedves gyolccsal. Ha ezzel végzett, ujjával a tégelyből vesz egy kis kenőcsöt, s gyengéden bekeni Kharasshi tenyerét. Hol oda, hol a férfira pillant.* Hátha holnapra jobb lesz. Csak remélem, hogy a türelmed is kitart addig.
*Mikor szépen alaposan bekeni a tenyereket, a tégelyre teszi a fedelét és a gyolccsal együtt félreteszi őket. A férfi kézfeje alá nyúl, közelebb emeli arcához, miközben fölé is hajol, hogy fújkálva is enyhülést hozzon, a minden bizonnyal sajgó tenyérnek.*
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-08 22:31:05
Üzenet elküldve: 2018-01-08 22:31:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Észreveszi, mikor megtörik az élvezetek kéjes delíriuma a felismerésen baljának renegát térnyeréséről. Viszont még nem temeti előre a próbálkozást, hiszen nem tudhatja, mi közelít a felfelé haladó csókok ösvényén. Reményei pajzán szavacskák bátorító kihívását festik elé, ami már-már szürreális varázslatossággal ragyogó koronája lehetne a leány viselkedésében történt változásoknak. Képzelgéseit azonban felrázza a valóság, melyben azok az elsuttogott szavak édesen bár, de csupán a határokat húzzák meg.*
- Sosem tudhatod *felel a vad romantikába lágyult bariton.*
- A néped túl könnyen int várakozásra, hosszúéletű *mondja.* - Az enyém viszont megadja a pillanatnak, ami jár neki. *Oldalvást fordul és megcirógatja ajkaival a finom megálljt suttogó ajkakat.* - És el is veszi tőle, amit csak lehet.
*Gyorsan mozdul a hím. Erőteljes lendülete markában a nőstényke csupán kedvére hajtogatott játékszer. Szinte egy pillanat alatt történik az egész, s mire a lány feleszmél a meglepetésből, Kharasshi már maga alá is teperte. A combjai közt trónolva magasodik fölé. Jobbja a karcsú nyakacskára fogva tartja lent a nőstényt, balja a lány térdhajlatára szorítva feszíti azt előre.*
- Megalkudnál a türelmemre, nőstényke? *kérdi kaján vigyorral. Végigpillant maga alá gyűrt prédáján és elégedetten morran.* - Gondold ki az ajánlatodat.
*Amilyen kezes volt az imént, most olyan öntörvényű. A fakóvérű módszere a jutalmazással, talán mégsem működik olyan jól, mint gondolta.* - Szabadulj meg ettől a nadrágtól és bújj az ágyba, míg megabrakoltatom a lovat odakint *mondja, aztán elereszti a lányt és fölkel, hogy zabot és friss vizet adjon hátasának estére. Pár szemet majd hoz az üvegben kuksoló kis vendégnek is, ha már ilyen remek kis estével ajándékozta meg.*
- Sietek *kacsint vissza, aztán eltűnik a kinti félhomályban, amit már csak néhány árnyalat választ el a teljes sötétségtől.*
*Észreveszi, mikor megtörik az élvezetek kéjes delíriuma a felismerésen baljának renegát térnyeréséről. Viszont még nem temeti előre a próbálkozást, hiszen nem tudhatja, mi közelít a felfelé haladó csókok ösvényén. Reményei pajzán szavacskák bátorító kihívását festik elé, ami már-már szürreális varázslatossággal ragyogó koronája lehetne a leány viselkedésében történt változásoknak. Képzelgéseit azonban felrázza a valóság, melyben azok az elsuttogott szavak édesen bár, de csupán a határokat húzzák meg.*
- Sosem tudhatod *felel a vad romantikába lágyult bariton.*
- A néped túl könnyen int várakozásra, hosszúéletű *mondja.* - Az enyém viszont megadja a pillanatnak, ami jár neki. *Oldalvást fordul és megcirógatja ajkaival a finom megálljt suttogó ajkakat.* - És el is veszi tőle, amit csak lehet.
*Gyorsan mozdul a hím. Erőteljes lendülete markában a nőstényke csupán kedvére hajtogatott játékszer. Szinte egy pillanat alatt történik az egész, s mire a lány feleszmél a meglepetésből, Kharasshi már maga alá is teperte. A combjai közt trónolva magasodik fölé. Jobbja a karcsú nyakacskára fogva tartja lent a nőstényt, balja a lány térdhajlatára szorítva feszíti azt előre.*
- Megalkudnál a türelmemre, nőstényke? *kérdi kaján vigyorral. Végigpillant maga alá gyűrt prédáján és elégedetten morran.* - Gondold ki az ajánlatodat.
*Amilyen kezes volt az imént, most olyan öntörvényű. A fakóvérű módszere a jutalmazással, talán mégsem működik olyan jól, mint gondolta.* - Szabadulj meg ettől a nadrágtól és bújj az ágyba, míg megabrakoltatom a lovat odakint *mondja, aztán elereszti a lányt és fölkel, hogy zabot és friss vizet adjon hátasának estére. Pár szemet majd hoz az üvegben kuksoló kis vendégnek is, ha már ilyen remek kis estével ajándékozta meg.*
- Sietek *kacsint vissza, aztán eltűnik a kinti félhomályban, amit már csak néhány árnyalat választ el a teljes sötétségtől.*
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-08 00:31:37
Üzenet elküldve: 2018-01-08 00:31:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Atehaner gondolatai gyorsak, mint a villám, de nem eléggé gyorsak ahhoz, hogy Meira ne aggódja halálra magát, és ne kezdjen el roppant mód reszketni, amíg nem kapja meg a választ előbb feltett kérdésére. Tudni akarja, hogy hányadán is állnak Atehanerrel. Tudni akarja, hogy a férfi szereti még őt, de nagyon fél a választól. Mióta aznap a fürdőben találkoztak, teljesen megváltozott az életet. Hála neki, barátokra, otthonra lelt, s ezek után képtelen lenne elképzelni az életét nélküle.
Amikor a durva ujjak végigsimítanak arcán, ismét összerezzen, és nem tudja mire vélni a finom érintést, hisz az előbb még maga Atehaner nem engedte, hogy megérintse őt.*
- Nem... *Nem tud hirtelen megszólalni.* Nem bántottál, vagyis semmi baj. Én csak félek, és magányos vagyok nélküled. Remélem megérted. Nem baj, ha nem jöhetsz vissza, csak kérlek, tudni szeretném, hogy mi van veled, mert fontos vagy nekem! Ígérd meg!
*Nem nyugszik meg, csak akkor egy egészen kicsit, mikor kedvese oltalmazó karjai között bújhat el. Az ölelés elmondhatatlanul jól esik neki, egy hatalmas kő esik le a szívéről.*
- Szóval, akkor minden rendben van köztünk?
*Kérdezi félénken, miközben újra az ölelésbe bújik, fejét a férfi mellkasának dönti, és hiába törölte le az előbb könnyeit, azok most újra patakokban kezdenek folyni a lány szemeiből.*
*Atehaner gondolatai gyorsak, mint a villám, de nem eléggé gyorsak ahhoz, hogy Meira ne aggódja halálra magát, és ne kezdjen el roppant mód reszketni, amíg nem kapja meg a választ előbb feltett kérdésére. Tudni akarja, hogy hányadán is állnak Atehanerrel. Tudni akarja, hogy a férfi szereti még őt, de nagyon fél a választól. Mióta aznap a fürdőben találkoztak, teljesen megváltozott az életet. Hála neki, barátokra, otthonra lelt, s ezek után képtelen lenne elképzelni az életét nélküle.
Amikor a durva ujjak végigsimítanak arcán, ismét összerezzen, és nem tudja mire vélni a finom érintést, hisz az előbb még maga Atehaner nem engedte, hogy megérintse őt.*
- Nem... *Nem tud hirtelen megszólalni.* Nem bántottál, vagyis semmi baj. Én csak félek, és magányos vagyok nélküled. Remélem megérted. Nem baj, ha nem jöhetsz vissza, csak kérlek, tudni szeretném, hogy mi van veled, mert fontos vagy nekem! Ígérd meg!
*Nem nyugszik meg, csak akkor egy egészen kicsit, mikor kedvese oltalmazó karjai között bújhat el. Az ölelés elmondhatatlanul jól esik neki, egy hatalmas kő esik le a szívéről.*
- Szóval, akkor minden rendben van köztünk?
*Kérdezi félénken, miközben újra az ölelésbe bújik, fejét a férfi mellkasának dönti, és hiába törölte le az előbb könnyeit, azok most újra patakokban kezdenek folyni a lány szemeiből.*
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-07 23:56:47
Üzenet elküldve: 2018-01-07 23:56:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Gyorsan cikáznak a fejében a gondolatok, majd mintha a Véristen küldené a az információt az agyába, hogy mit kell tennie.*
~A Halál-bélyeg! Meg kell kérnem Sa'Terethet hogy megtanítsa nekem. Akkor Mira is elég bátor lesz ahhoz, hogy mellénk álljon, és akkor Bölény két mágussal az oldalán harcolhat majd. Zseniális!~
*Odanyúl a lány arcához és letörli róla a könnycseppeket.*
- Ne haragudj, nem akartalak bántani.
*Hazudja, mint a vízfolyás.*
- Féltelek, a legjobb ötletlen tűnt, ha ellöklek magamtól. Nem mehetek vissza.
*Most pedig nem hazudik, ez a színtiszta igazság.*
- A véremmel fogadtam meg, hogy legyen bármi, én Sa'Terethet szolgálom és mellette maradok...
~Nem bántam meg.~
*Átöleli a lányt, és bár nem érez iránta semmit, megróbál úgy viselkedni, mint régen. Ha Meira újra megbízik benne, akkor a Véristen mellé ránthatja.*
*Gyorsan cikáznak a fejében a gondolatok, majd mintha a Véristen küldené a az információt az agyába, hogy mit kell tennie.*
~A Halál-bélyeg! Meg kell kérnem Sa'Terethet hogy megtanítsa nekem. Akkor Mira is elég bátor lesz ahhoz, hogy mellénk álljon, és akkor Bölény két mágussal az oldalán harcolhat majd. Zseniális!~
*Odanyúl a lány arcához és letörli róla a könnycseppeket.*
- Ne haragudj, nem akartalak bántani.
*Hazudja, mint a vízfolyás.*
- Féltelek, a legjobb ötletlen tűnt, ha ellöklek magamtól. Nem mehetek vissza.
*Most pedig nem hazudik, ez a színtiszta igazság.*
- A véremmel fogadtam meg, hogy legyen bármi, én Sa'Terethet szolgálom és mellette maradok...
~Nem bántam meg.~
*Átöleli a lányt, és bár nem érez iránta semmit, megróbál úgy viselkedni, mint régen. Ha Meira újra megbízik benne, akkor a Véristen mellé ránthatja.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-06 19:41:48
Üzenet elküldve: 2018-01-06 19:41:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Fütyörészve bandukol hazafelé. Általában jó a kedve, és ez most sincs másképpen, főleg a jó sörök után, amit a Vaskorsóban nyomott be.
Csutkapipája a szájában lóg és rágja a szárát.*
~Le kő szokni...~
*Mostanság érzi, hogy nem bírja már olyan szuflával a melót, mint eddig, amit nem feltétlenül a korának tud be, hanem inkább a mértéktelen pipafű fogyasztással.*
~Há de úgy hozzám nőtt mán...~
*Furcsa látvány lenne a pipa nélkül a melák, még saját maga számára is. Tudja ő, hogy mindez kényszercselekvés, ami a lehető legrosszabb formája a káros szenvedélyeknek.*
~Áh, tököm! Majd hónaptó...~
*Azzal rá is gyújt a pipára, és mélyen szívja magába az ócska dohány tüdőszaggató füstjét.*
~Majd hónaptó...~
Csutkapipája a szájában lóg és rágja a szárát.*
~Le kő szokni...~
*Mostanság érzi, hogy nem bírja már olyan szuflával a melót, mint eddig, amit nem feltétlenül a korának tud be, hanem inkább a mértéktelen pipafű fogyasztással.*
~Há de úgy hozzám nőtt mán...~
*Furcsa látvány lenne a pipa nélkül a melák, még saját maga számára is. Tudja ő, hogy mindez kényszercselekvés, ami a lehető legrosszabb formája a káros szenvedélyeknek.*
~Áh, tököm! Majd hónaptó...~
*Azzal rá is gyújt a pipára, és mélyen szívja magába az ócska dohány tüdőszaggató füstjét.*
~Majd hónaptó...~
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-06 13:41:07
Üzenet elküldve: 2018-01-06 13:41:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hatalmas sóhajtással adja Atehaner tudtára, hogy nem esik jól neki, ahogy a férfi kifigurázza őt. Nem tehet róla, hogy ennyire félénk, hisz végig kellett néznie, ahogy szülei elégnek a saját házukban. Segítségre volna szüksége, támogatásra, de kezdi úgy érezni, hogy nem Atehaner lesz az, akitől ezt valaha is megkaphatja.*
- Ne bánts! *Néhány könnycsepp folyik le az arcán.* Olyan ijesztőek voltak. Az élőholtak, a tolvajok, a pap is, lehet, hogy elfelejtettem amit mondtál. Ne haragudj rám emiatt. Azért jöttem utánad, mert szeretlek, és látni akartalak. Nem örülsz nekem?
*Néz fel nagy lila szemeivel a sötételf íriszeibe. Néhányat pislog, hogy rendesen lásson a könnyeitől, majd nem szól. Választ vár. Választ arra, hogy Atehaner szereti még őt, vagy teljesen feleslegesen jött csak el idáig azért, hogy örömet okozhasson a másiknak és saját magának, hogy ha csak kis időre is, de láthassák egymást.*
- Jól van, visszamegyek, de ígérd meg, hogy ha itt végeztél, bármi is legyen a dolgod ezen a szörnyű helyen, visszajössz hozzám! És... ölelj meg!
*Szegény lány reszket, kezeit ökölbe szorítja, s a férfi szemei helyett most már a poros földutat bámulja a lábuk alatt.*
- Ugye szeretsz még? *Kérdezi meg suttogva végül konkrétan azt, amire kíváncsi.*
*Hatalmas sóhajtással adja Atehaner tudtára, hogy nem esik jól neki, ahogy a férfi kifigurázza őt. Nem tehet róla, hogy ennyire félénk, hisz végig kellett néznie, ahogy szülei elégnek a saját házukban. Segítségre volna szüksége, támogatásra, de kezdi úgy érezni, hogy nem Atehaner lesz az, akitől ezt valaha is megkaphatja.*
- Ne bánts! *Néhány könnycsepp folyik le az arcán.* Olyan ijesztőek voltak. Az élőholtak, a tolvajok, a pap is, lehet, hogy elfelejtettem amit mondtál. Ne haragudj rám emiatt. Azért jöttem utánad, mert szeretlek, és látni akartalak. Nem örülsz nekem?
*Néz fel nagy lila szemeivel a sötételf íriszeibe. Néhányat pislog, hogy rendesen lásson a könnyeitől, majd nem szól. Választ vár. Választ arra, hogy Atehaner szereti még őt, vagy teljesen feleslegesen jött csak el idáig azért, hogy örömet okozhasson a másiknak és saját magának, hogy ha csak kis időre is, de láthassák egymást.*
- Jól van, visszamegyek, de ígérd meg, hogy ha itt végeztél, bármi is legyen a dolgod ezen a szörnyű helyen, visszajössz hozzám! És... ölelj meg!
*Szegény lány reszket, kezeit ökölbe szorítja, s a férfi szemei helyett most már a poros földutat bámulja a lábuk alatt.*
- Ugye szeretsz még? *Kérdezi meg suttogva végül konkrétan azt, amire kíváncsi.*
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-06 00:02:33
Üzenet elküldve: 2018-01-06 00:02:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ami késik, még jöhet//
*Az erdő sohasem teljes csendjét egy eredendően abszolút oda nem illő zaj ékesíti tovább. Bár az „ékesítő” jelzőt csak a süketek és a sziklák használnák erre a jelenségre, de a lényegen nem változtat. Hallik.*
- Magas hegyek között hol a tenger… *Megbicsaklik a repedt fazekakra is sértően hasonlítható, dalolászó hang.* Ööö…
~Nem is láttuk még a tengert…~
~Akkor biztos rózsaszín!~
- Rózsaszín lehetett az a jó édes anyád…
*Rázza meg fejét hősünk, ahogy kiszakítja magát az önmagában, önmagával és holmi hívatlan ismerősökkel folytatott – természetéből adódóan egyoldalú – társalgásból.
Felmászik az általa kinevezett szekérkaraván parancsnoki pozíciójába – értsd: két ládával megpakolt kézikocsi imbolygó tetejére-, és végigtekint birodalmán.
A susnyáson. A fákon. A mocskos, rühes, büdös, élettel teli, veszélyes és agresszív természeten. Hogy mennyire is utálja az egészet! Teljesen biztos benne, hogy emberi, sőt, emberszabású lények által kiadott szavak nem is tudnák kifejezni, hogy mennyire. Biztos nem.*
~De.~
~Nem.~
- KUSS!
*Megmasszírozza lüktető halántékát, beletúr mókusgerinccel ékített, csimbókos szakállába, és elhatározásra jut. Mély levegőt vesz, leugrik a közel és távol fellelhető legbiztonságosabb pontról – a legkeményebb borz se spriccel fel idáig, ezt tapasztalatból tudja – és dönt. Sajnos nem söröskorsót, ahogy szeretné, csak holmi jelent-jövőt meghatározót.*
- És akkor ma…
~Meghódítjuk a világot, mi?~
~Megpacigolunk egy unikornist, igaz?~
*Halax megrázza fejét, megacélozza tekintetét, kidülleszti mellkasát és színpadias mozdulattal a majdnem közeli domb felé mutat.*
- Nem. Ma elvisszük ezt a rakás gyilokcuccot, ahova szántuk!
~Hápersze… Ahogy az elmúlt időben mindig… Sikereink az égig érnek…~
~ÉLJEN! Akkor kövessük a szivárványt! Az vezet el a kincshez!~
*Ilyen vidám gondolatok közt ragadja meg Lamansék – egykor – legszebbike annak az ótvaros kordénak a rúdját, és indul meg a következő állomásra. Tuti, hogy az lesz a nyerő.
Az, hogy időtlen idők óta nem talál vissza a célhoz, most nem számít. Sikerülni fog. Legalábbis a nagy számok íratlan törvényei alapján már-már reális lenne…*
*Az erdő sohasem teljes csendjét egy eredendően abszolút oda nem illő zaj ékesíti tovább. Bár az „ékesítő” jelzőt csak a süketek és a sziklák használnák erre a jelenségre, de a lényegen nem változtat. Hallik.*
- Magas hegyek között hol a tenger… *Megbicsaklik a repedt fazekakra is sértően hasonlítható, dalolászó hang.* Ööö…
~Nem is láttuk még a tengert…~
~Akkor biztos rózsaszín!~
- Rózsaszín lehetett az a jó édes anyád…
*Rázza meg fejét hősünk, ahogy kiszakítja magát az önmagában, önmagával és holmi hívatlan ismerősökkel folytatott – természetéből adódóan egyoldalú – társalgásból.
Felmászik az általa kinevezett szekérkaraván parancsnoki pozíciójába – értsd: két ládával megpakolt kézikocsi imbolygó tetejére-, és végigtekint birodalmán.
A susnyáson. A fákon. A mocskos, rühes, büdös, élettel teli, veszélyes és agresszív természeten. Hogy mennyire is utálja az egészet! Teljesen biztos benne, hogy emberi, sőt, emberszabású lények által kiadott szavak nem is tudnák kifejezni, hogy mennyire. Biztos nem.*
~De.~
~Nem.~
- KUSS!
*Megmasszírozza lüktető halántékát, beletúr mókusgerinccel ékített, csimbókos szakállába, és elhatározásra jut. Mély levegőt vesz, leugrik a közel és távol fellelhető legbiztonságosabb pontról – a legkeményebb borz se spriccel fel idáig, ezt tapasztalatból tudja – és dönt. Sajnos nem söröskorsót, ahogy szeretné, csak holmi jelent-jövőt meghatározót.*
- És akkor ma…
~Meghódítjuk a világot, mi?~
~Megpacigolunk egy unikornist, igaz?~
*Halax megrázza fejét, megacélozza tekintetét, kidülleszti mellkasát és színpadias mozdulattal a majdnem közeli domb felé mutat.*
- Nem. Ma elvisszük ezt a rakás gyilokcuccot, ahova szántuk!
~Hápersze… Ahogy az elmúlt időben mindig… Sikereink az égig érnek…~
~ÉLJEN! Akkor kövessük a szivárványt! Az vezet el a kincshez!~
*Ilyen vidám gondolatok közt ragadja meg Lamansék – egykor – legszebbike annak az ótvaros kordénak a rúdját, és indul meg a következő állomásra. Tuti, hogy az lesz a nyerő.
Az, hogy időtlen idők óta nem talál vissza a célhoz, most nem számít. Sikerülni fog. Legalábbis a nagy számok íratlan törvényei alapján már-már reális lenne…*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674