Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-17 12:27:44
Üzenet elküldve: 2025-07-17 12:27:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat//
*Csendben haladnak Arthenior városa felé. Az erdőség csendje frissítően hat, akár csak a friss illatok. Az erdő természet illata nem versenyezhet azzal a sós, párás levegővel. Milyen szerencse, hogy nem ezek a magas és strapabíró fák feltartóztatják azt a sós levegőt. Így érti miért is védi annyira az erdőt.
Merv előtte van, mint egy vezető, de hamar az oldalánál terem. Az első kérdésre felhúzza szemöldökét, de aztán a férfi gyorsan tisztázza a helyzetet. Már majdnem megsértődött. A válaszon gondolkodnia kell.*
-Miért is?
*Simogatja szakállát, gondolkodást imitálva, hiszen a választ erre nagyon jól tudja. Hogy meg is osztja azt Mervvel, már egy másik kérdés.*
-Miért is ne? Túl sok embert nem ismerek. Te meg itt vagy és úgy gondolom, hogy sok segítségre lesz szükséged a jövőben. Meg néz csak magadra.
*Mutat a férfira.*
-Ezzel a testtel nehezen védheted meg magadat.
*Mondja mosolyogva.*
*Csendben haladnak Arthenior városa felé. Az erdőség csendje frissítően hat, akár csak a friss illatok. Az erdő természet illata nem versenyezhet azzal a sós, párás levegővel. Milyen szerencse, hogy nem ezek a magas és strapabíró fák feltartóztatják azt a sós levegőt. Így érti miért is védi annyira az erdőt.
Merv előtte van, mint egy vezető, de hamar az oldalánál terem. Az első kérdésre felhúzza szemöldökét, de aztán a férfi gyorsan tisztázza a helyzetet. Már majdnem megsértődött. A válaszon gondolkodnia kell.*
-Miért is?
*Simogatja szakállát, gondolkodást imitálva, hiszen a választ erre nagyon jól tudja. Hogy meg is osztja azt Mervvel, már egy másik kérdés.*
-Miért is ne? Túl sok embert nem ismerek. Te meg itt vagy és úgy gondolom, hogy sok segítségre lesz szükséged a jövőben. Meg néz csak magadra.
*Mutat a férfira.*
-Ezzel a testtel nehezen védheted meg magadat.
*Mondja mosolyogva.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-17 11:25:18
Üzenet elküldve: 2025-07-17 11:25:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras//
*Mi más maradt akkor mint, hogy irány Arthenior. A békésebb megoldást választják. Meg azt ahol több lehetőségük is nyílik. A sós tengeri levegőt felváltja az erdő ismerős és megnyugtató illata. Az ösvényen menetelnek ketten, Arthneniorba. A csend egy időre elrejti Merv új énjét, melynek folytán visszatér az a magabiztosságában kevésbé erősebb személye. Amelynek rögtön a tegnap esti történések jutnak eszébe. Zzul előtt megy így az nem láthatja elpirult arcát. Most már sajnálja, hogy alkoholba és bódítószerbe menekült az este további eseményei elől. Így fogalma sincs róla, hogy vajon mit is csináltak. Megkérdezni a férfit meg még nincs bátorsága. Hátrapillant Zzulra. Ahogy az a nagy darab ork mögötte sétál, eszébe juttatja, hogy mennyire szerencsés. Egy ingyen testőrt kapott maga mellé. Ami egy kérdést vet fel fejében. Lelassít és így az ork mellett gyalogol.*
-Miért vagy még mindig itt?
*Kérdezi meg, ami nem sokára eljut az agyáig így gyorsan pontosít rajta.*
-Úgy értem miért vagy még mellettem. Ha bármit is akartál azt megkaptad az este. Akkor miért tartasz még velem?
*Mi más maradt akkor mint, hogy irány Arthenior. A békésebb megoldást választják. Meg azt ahol több lehetőségük is nyílik. A sós tengeri levegőt felváltja az erdő ismerős és megnyugtató illata. Az ösvényen menetelnek ketten, Arthneniorba. A csend egy időre elrejti Merv új énjét, melynek folytán visszatér az a magabiztosságában kevésbé erősebb személye. Amelynek rögtön a tegnap esti történések jutnak eszébe. Zzul előtt megy így az nem láthatja elpirult arcát. Most már sajnálja, hogy alkoholba és bódítószerbe menekült az este további eseményei elől. Így fogalma sincs róla, hogy vajon mit is csináltak. Megkérdezni a férfit meg még nincs bátorsága. Hátrapillant Zzulra. Ahogy az a nagy darab ork mögötte sétál, eszébe juttatja, hogy mennyire szerencsés. Egy ingyen testőrt kapott maga mellé. Ami egy kérdést vet fel fejében. Lelassít és így az ork mellett gyalogol.*
-Miért vagy még mindig itt?
*Kérdezi meg, ami nem sokára eljut az agyáig így gyorsan pontosít rajta.*
-Úgy értem miért vagy még mellettem. Ha bármit is akartál azt megkaptad az este. Akkor miért tartasz még velem?
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-14 00:25:20
Üzenet elküldve: 2025-07-14 00:25:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
-Mit is mondott az a dokkmunkás fickó? Át az erdőn aztán meg az egyik irányba mi? De merre tapossál sünre.
*Bosszankodik, de nem túlságosan. Lába persze azért jár, már amennyire tud sietni igyekszik haladni. Aztán majdcsak kiköt valahol, úgy még nem volt, hogy sehová ne kössön ki a végén. Legfeljebb véletlenül visszatér a kikötőbe, és akkor tudni fogja, hogy nem az volt a jó irány, hanem a másik. Ha ez a legrosszabb eshetőség, akkor annyira nem kell félni. Történhetnének sokkalta borzalmasabb dolgok is, például elfogyhatna a bor!*
*Bosszankodik, de nem túlságosan. Lába persze azért jár, már amennyire tud sietni igyekszik haladni. Aztán majdcsak kiköt valahol, úgy még nem volt, hogy sehová ne kössön ki a végén. Legfeljebb véletlenül visszatér a kikötőbe, és akkor tudni fogja, hogy nem az volt a jó irány, hanem a másik. Ha ez a legrosszabb eshetőség, akkor annyira nem kell félni. Történhetnének sokkalta borzalmasabb dolgok is, például elfogyhatna a bor!*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-09 21:18:16
Üzenet elküldve: 2025-07-09 21:18:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és Vas//
*A partvidék illata lassan elmarad mögötte, a fák pedig egyre sűrűsödnek, ahogy egyre mélyebbre halad az erdőségben. A reggel párája még ott lebeg a fák között, de a nap már lopva átszűrődik a lombkoronán, és meleg fényfoltokat fest kihűlt bőrére. Talán nincs oly nagyon hideg egy keleti számára, de aki Wegtorenből érkezik, az bizony az égető forrósághoz van szokva.
Lassan halad, de nem azért, mert annyira fáradt lenne, hanem mert figyel — minden neszre, minden árnyékra. Legutóbb ugyan gond nélkül sikerült átvágnia az erdőségen, de bármikor megfordulhat a szerencséje.
Ahogy halad előre, egy csapat madár rebben fel egy közeli bokorból, és kissé riadtan a szablyája markolatára siklik a keze.*
~ Csak madarak Daya, ne legyél már ekkora nyúl! ~ * Csitítja magát korholva, mégis, a kikötői erdőségben azért soha nem árt ébernek lenni. Még a csecsemők és vének is fegyvert hordanak, nem véletlenül.
Lassan elkezd emelkedni az út, a fák egyre ritkulnak, de még mindig túl sűrű a lombok alatt az árnyék. A nap már magasan jár, talán dél felé lehet az idő, de a rengetegben nehéz biztosra menni.
Már csak a barbárok vendégszeretetét kell túlélni.*
*A partvidék illata lassan elmarad mögötte, a fák pedig egyre sűrűsödnek, ahogy egyre mélyebbre halad az erdőségben. A reggel párája még ott lebeg a fák között, de a nap már lopva átszűrődik a lombkoronán, és meleg fényfoltokat fest kihűlt bőrére. Talán nincs oly nagyon hideg egy keleti számára, de aki Wegtorenből érkezik, az bizony az égető forrósághoz van szokva.
Lassan halad, de nem azért, mert annyira fáradt lenne, hanem mert figyel — minden neszre, minden árnyékra. Legutóbb ugyan gond nélkül sikerült átvágnia az erdőségen, de bármikor megfordulhat a szerencséje.
Ahogy halad előre, egy csapat madár rebben fel egy közeli bokorból, és kissé riadtan a szablyája markolatára siklik a keze.*
~ Csak madarak Daya, ne legyél már ekkora nyúl! ~ * Csitítja magát korholva, mégis, a kikötői erdőségben azért soha nem árt ébernek lenni. Még a csecsemők és vének is fegyvert hordanak, nem véletlenül.
Lassan elkezd emelkedni az út, a fák egyre ritkulnak, de még mindig túl sűrű a lombok alatt az árnyék. A nap már magasan jár, talán dél felé lehet az idő, de a rengetegben nehéz biztosra menni.
Már csak a barbárok vendégszeretetét kell túlélni.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-03 14:30:39
Üzenet elküldve: 2025-07-03 14:30:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*Csendben gyalogolnak végig a szántók között és így is érkeznek meg az erdőséghez. A szántókat lassan felváltja a magasba törő fák. Az ork hirtelen áll meg, vagy legalább is ő hirtelennek érzi. Furcsán néz a férfira, ezt persze a másik nem láthatja, mert a hátát mutatja Mervnek.*
-Magasztosnak magasztosak. Már-már tiszteletet követelők.
*Néz fel, követve az egyik fa törzsét, miközben ezt mondja. Ha jól hallotta, akkor ezekből a fákból készülnek a hajók is. Méghozzá jó strapabíróak. Arról is hallott, hogy törvények védik a fákat a nagy fakitermeléstől. Még jó hogy ők nem favágók, akik azért jöttek ide, hogy kivágjanak maguknak ezekből a termetes egyedekből, mert akkor nagyon megjárnák. Zzul biztosan eltudna bánni egy-két törvényőrrel, de annál azért többen lennének, meg akkor az összes embert, akik tisztelik a törvényt, magukra haragítanák. Az kellene még neki. Még belegondolni is rossz. Aztán az ork elindul, Merv meg a nyomában. Az ösvény jól ki van taposva számukra.*
-Azért ezekre a mellékösvényekre elnéznék. Biztos érdekességekhez vezethetnek.
*Mondja a szokatlanul csendes orknak.*
*Csendben gyalogolnak végig a szántók között és így is érkeznek meg az erdőséghez. A szántókat lassan felváltja a magasba törő fák. Az ork hirtelen áll meg, vagy legalább is ő hirtelennek érzi. Furcsán néz a férfira, ezt persze a másik nem láthatja, mert a hátát mutatja Mervnek.*
-Magasztosnak magasztosak. Már-már tiszteletet követelők.
*Néz fel, követve az egyik fa törzsét, miközben ezt mondja. Ha jól hallotta, akkor ezekből a fákból készülnek a hajók is. Méghozzá jó strapabíróak. Arról is hallott, hogy törvények védik a fákat a nagy fakitermeléstől. Még jó hogy ők nem favágók, akik azért jöttek ide, hogy kivágjanak maguknak ezekből a termetes egyedekből, mert akkor nagyon megjárnák. Zzul biztosan eltudna bánni egy-két törvényőrrel, de annál azért többen lennének, meg akkor az összes embert, akik tisztelik a törvényt, magukra haragítanák. Az kellene még neki. Még belegondolni is rossz. Aztán az ork elindul, Merv meg a nyomában. Az ösvény jól ki van taposva számukra.*
-Azért ezekre a mellékösvényekre elnéznék. Biztos érdekességekhez vezethetnek.
*Mondja a szokatlanul csendes orknak.*
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-03 13:59:11
Üzenet elküldve: 2025-07-03 13:59:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*Ahogy az utolsó termőföldek is elfogynak mögöttük, Zzulyaras megáll egy pillanatra az erdő szélén. A fák hatalmas törzseikkel már messziről is tiszteletet követelnek maguknak, lombjuk szinte teljesen eltakarja
az eget. A levegő itt más. Hűvösebb, sűrűbb, nyirkosabb, mintha az erdőnek saját lélegzete lenne.*
-Itt kezdődik a Vaserdő. Vagy ahogy mások hívják, a Kikötői erdőség.
*Mormogja fennhangon, miközben ujjait végig húzza egy vaskos fa kérgén. Érezni rajta az évek súlyát, a megélt viharokat, a nap perzselését. Szinte morog alatta az erdő, mint egy alvó medve. Ezek a fák nem egyszerű fák. A hajók gerince, amik a tengeren kiállják a viharok próbáit azok mind innen származnak.*
-Gyönyörűek, nem?
*Kérdezi Mervtől, nem számít ha nincs ott, mert akkor csak magának beszél. Kiűzi
magából a gondolatokat, majd visszatér az ösvényre, amely mélyen bevezeti őket az erdőbe. Az ösvény szekérnyi széles, két oldalán a bokrok, páfrányok és gyökerek szinte egymásra fonódnak. Itt-ott vadcsapások metszik, elhagyatott kunyhók nyomaival. Egy bedőlt eresz, mohával benőtt kerítésmaradvány, vagy egy elszürkült, repedt ajtó, amit már csak a természet tart össze.*
-Ha jól emlékszem van egy öreg, még működő erdészház nem messze innen. Pihenőnek megtenné, ha szükséged lenne rá.
*Néz Merv felé, aztán folytatja az utat, most már csendesebben lépkedve, hagyva, hogy az erdő hangjai, a madárfütty, néha egy-egy
távoli vaddisznó röfögése, töltsék ki a beszélgetések közti szüneteket.*
A hozzászólás írója (Zzulyaras Mezyhlkree) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.03 14:22:23
*Ahogy az utolsó termőföldek is elfogynak mögöttük, Zzulyaras megáll egy pillanatra az erdő szélén. A fák hatalmas törzseikkel már messziről is tiszteletet követelnek maguknak, lombjuk szinte teljesen eltakarja
az eget. A levegő itt más. Hűvösebb, sűrűbb, nyirkosabb, mintha az erdőnek saját lélegzete lenne.*
-Itt kezdődik a Vaserdő. Vagy ahogy mások hívják, a Kikötői erdőség.
*Mormogja fennhangon, miközben ujjait végig húzza egy vaskos fa kérgén. Érezni rajta az évek súlyát, a megélt viharokat, a nap perzselését. Szinte morog alatta az erdő, mint egy alvó medve. Ezek a fák nem egyszerű fák. A hajók gerince, amik a tengeren kiállják a viharok próbáit azok mind innen származnak.*
-Gyönyörűek, nem?
*Kérdezi Mervtől, nem számít ha nincs ott, mert akkor csak magának beszél. Kiűzi
magából a gondolatokat, majd visszatér az ösvényre, amely mélyen bevezeti őket az erdőbe. Az ösvény szekérnyi széles, két oldalán a bokrok, páfrányok és gyökerek szinte egymásra fonódnak. Itt-ott vadcsapások metszik, elhagyatott kunyhók nyomaival. Egy bedőlt eresz, mohával benőtt kerítésmaradvány, vagy egy elszürkült, repedt ajtó, amit már csak a természet tart össze.*
-Ha jól emlékszem van egy öreg, még működő erdészház nem messze innen. Pihenőnek megtenné, ha szükséged lenne rá.
*Néz Merv felé, aztán folytatja az utat, most már csendesebben lépkedve, hagyva, hogy az erdő hangjai, a madárfütty, néha egy-egy
távoli vaddisznó röfögése, töltsék ki a beszélgetések közti szüneteket.*
A hozzászólás írója (Zzulyaras Mezyhlkree) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.03 14:22:23
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-06-30 10:29:10
Üzenet elküldve: 2025-06-30 10:29:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Egyelőre ezzel is csak az idejét pazarolja. Tudja ő jól, de ha egyszer kíváncsi, akkor a kíváncsiságát ki kell elégíteni, különben álmatlan éjszakái lennének. Hamar otthagyja a helyet és visszatér az erdőbe, ahol egy tábláról leolvasva megállapítja, hogy merre lesz Arthenior. Újabb gyaloglás következik, ám reméli, hogy hamar megjárja az utat s nem fog estig kutyagolni, ahogy legutóbb sikerült. Hosszú út áll még előtte, ám megnyugvással tölti el a tudat, hogy az út felét, már maga mögött tudja. Maradt volna a kikötőben, míg a vöröske vissza nem ért volna a paripával, hogy azzal mehessen, de nem. Neki makacsnak kell lennie. *
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-06-25 18:24:58
Üzenet elküldve: 2025-06-25 18:24:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A szeme alatt éktelenkedő sötétlő karikák hirdetik csupán a fáradtságot, amit egyáltalán nem érez. Minden gondolata, s érzéke le van kötve, nincs kallódó képsor a fejben, semmi, ami nem odavaló. A múltkorában robajló szürke ég most kékellik, a nap erős sugarait pedig csak az erdőség fáinak egyre sűrűbben egymásba fonódó lombjai fogják fel, hogy ne égessék. Enyhülést hoz a mélység, amibe merészkedik, hogy gyűjtögethessen. A készlete ugyan nem fogyott ki, hiszen a nagyját nem hasznosíthatta, de van, amiből sosem elég. Mintha mindig is ismerte volna a járást lépked át törött gallyakon, kerül ki pocsolyákat, amit még a hő sem tudott egészen felszárítani. A bűzös szagú tengeri levegő után megváltás az erdő illata. Ideje, ha nem is végtelen, de bőven van, s ha majd rá is sötétedik, akkor sem sietne jobban. Még nem telt le az idő, de végre úgy tölt el belőle minden percet, hogy a folyton érzett feszült hiányérzet, mintha soha ott sem lett volna benne.*
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-06-22 20:43:27
Üzenet elküldve: 2025-06-22 20:43:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Összerezzen. Elszenderedett egy időre, s kissé kábán igyekszik megállapítani, hogy milyen sokáig szunyókálhatott. A fák takarásából is meg tudja állapítani, hogy még nappal van, és kutyái enyhe lihegéséből arra következtet, hogy legfeljebb egy fertályórára bóbiskolt el.
Kábán felemeli könyvét, és átolvassa a kissé elkent szöveget. Elfáradt, ezért nehezen veszi fel a fonalat, de még be akarja fejezni gondolatmenetét, ezért lassan az alábbi szöveget körmöli a pergamenre.*
*A begyűjtött növényi részeket egészben vagy felaprítva teríthetjük szárítókeretre, a kereteket egymásra helyezzük, vagy felfüggesztjük. Csapadékos, hűvös időjárás esetén a száradás lelassul, ami minőségromláshoz (penészedést, visszanedvesedést) eredményezhet, ezért rendkívül fontos, hogy vékony rétegben terítsük a növényi részeket.
Gondoskodjunk a rovarok, madarak és rágcsálók kirekesztéséről is. Egyes növényi részek (gyökerek, termések) szárítása történhet a szabadban is a közvetlen napsugárzásnak kitéve.
A szárítás akkor fejeződik be, amikor a szárrész pattanva törik, a virágok, levelek két ujjunk között morzsolva elporladnak. A megszárított gyógynövényeket célszerű tiszta, szagtalan edényben tárolni. A gondosan szárított gyógynövény, közvetlen tűző napfénytől védve több, mint egy esztendeig is tárolható.*
*Vár még néhány lusta percig, amíg megszárad a tinta a lapokon, majd becsukja könyvét. A meleg kimeríti, valamint lovát sem hozta magával, így eltapossa annak a gondolatnak a csíráját, hogy elbaktasson a Mágustoronyig, helyette inkább elindul vissza népe földje felé, s ha már erre jár, akkor nyitott szemmel fürkészi a növényeket, annak reményében, hogy talál valami hasznosíthatót.*
Kábán felemeli könyvét, és átolvassa a kissé elkent szöveget. Elfáradt, ezért nehezen veszi fel a fonalat, de még be akarja fejezni gondolatmenetét, ezért lassan az alábbi szöveget körmöli a pergamenre.*
*A begyűjtött növényi részeket egészben vagy felaprítva teríthetjük szárítókeretre, a kereteket egymásra helyezzük, vagy felfüggesztjük. Csapadékos, hűvös időjárás esetén a száradás lelassul, ami minőségromláshoz (penészedést, visszanedvesedést) eredményezhet, ezért rendkívül fontos, hogy vékony rétegben terítsük a növényi részeket.
Gondoskodjunk a rovarok, madarak és rágcsálók kirekesztéséről is. Egyes növényi részek (gyökerek, termések) szárítása történhet a szabadban is a közvetlen napsugárzásnak kitéve.
A szárítás akkor fejeződik be, amikor a szárrész pattanva törik, a virágok, levelek két ujjunk között morzsolva elporladnak. A megszárított gyógynövényeket célszerű tiszta, szagtalan edényben tárolni. A gondosan szárított gyógynövény, közvetlen tűző napfénytől védve több, mint egy esztendeig is tárolható.*
*Vár még néhány lusta percig, amíg megszárad a tinta a lapokon, majd becsukja könyvét. A meleg kimeríti, valamint lovát sem hozta magával, így eltapossa annak a gondolatnak a csíráját, hogy elbaktasson a Mágustoronyig, helyette inkább elindul vissza népe földje felé, s ha már erre jár, akkor nyitott szemmel fürkészi a növényeket, annak reményében, hogy talál valami hasznosíthatót.*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-06-20 15:45:02
Üzenet elküldve: 2025-06-20 15:45:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Talán rossz lábon indított a kocsissal. Talán nem kellene olyan agresszívan ráerőltetnie magát mindenkire, aki szekérrel lát, csak azért, hogy elvigye. De ha egyszer kell neki egy fuvar, akkor mégis mi mást tehetne, mintsem azt, hogy felpofátlankodik mögé. Fizetne ő szívesen, de ha egyszer ugyanarra mennek, akkor olyan nehéz lenne néhanapján megkegyelmezni a hozzáhasonlóknak? A napi jócselekedeteket már csak hírből ismerik? Ki is lesz dobva a félvér félúton. Bizonyára meggondolta magát a kocsis. Ahhoz képest, hogy a félvérnek megvan az ereje, hogy elvegye tőle a kocsit, valamiért inkább csak hallgat rá és leszáll. Őt se fogja többet védeni, még ha fizetnek érte, akkor sem. Szörnyű világban élnek, ha még egy egyszerű fuvarozást is ilyen nehéz összehozni. *
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-05-18 19:39:57
Üzenet elküldve: 2025-05-18 19:39:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Egész hosszú utat tesz meg, már verejték gyöngyözik homlokán, s érzi, hogy háta is nedvessé vált, lábai pedig kellemesen sajognak. Csak ekkor kutat egy pihenőhely után, melyhez le kell térnie az útról, de cseppet sem bánja. Óvatosan lépked a gyökerek, sziklák és cserjék között, amikor egy aprócska tisztásra lel egy idősebb fa árnyékában. A fához lépve, kérgét és annak teljes terjedelmét megvizsgálva megállapítja, hogy egy igen öreg példányról van szó, akár több száz éve is itt lehet. Az idő negatív jeleit is látni véli, mely sejtetni engedi, hogy az ágkarú vén már élete végéhez közeledik. Eltöpreng mennyi teremtménynek nyújtott menedéket, táplálékot és milyen fontos szerepe lehetett az erdő komplex rendszerében. Karheia tökéletesnek találja arra, hogy lepihenjen a gyökerek ölelő tövében. Előtte persze elsöpri az éles kis kavicsokat, és rothadástól nedves leveleket.*
*Miután kényelmesen elhelyezkedett és valamelyest kifújja magát, előkotorja bőr táskájából rongyos könyvecskéjét, melyből szamárfüles pergamenek potyognak ki. A varázslónő összekotorja kaotikus jegyzeteit, meglobogtatva eltávolítja róluk a port, és keményfedeles füzete hátsó lapjai közé csúsztatja őket. Eltöpreng azon, hogy miről írjon, mert konkrét terve nincsen, csupán azt érzi, hogy gondolatai kikívánkoznak belőle. Végül visszatér korábbi okfejtéséhez, mely a gyógynövények gyűjtéséről szólt.
A lap tetejére nagy betűkkel, középre a "A gyógynövények feldolgozása" szöveget írja, majd szünetet tart, mielőtt folytatná. Az alábbiakat kezdi el madártollával körmölni.*
*A gyógynövényeket friss állapotban kevésbé hasznosítjuk, huzamosabb ideig történő tárolásuk többnyire csak szárítással valósítható meg.
A szárítás a gyógynövények legegyszerűbb tartósítási eljárása, célja a növényi részben található nedvességtartalom tárolhatósági szintre csökkentése. A szárítás lényeges mutatója a beszáradási arány, amely 1 kg szárított alapanyag előállításához szükséges friss növényi mennyiséget jelenti.
Átlagos beszáradási arányok az egyes típusok esetében:
virágok: 6-7:1
levelek: 5-6:1
gyökér, gyöktörzs- és kérgek: 2-3:1
termés- és magok: 1-2:1
A szárítás helyszíne többnyire a közvetlen napsugárzástól és csapadéktól védett padlástér vagy épületszín, ahol biztosított a természetes légmozgás.*
*Megpihen. Fejét a hátának simuló fatörzsnek dönti, szemhéjait lezárva szuszog hosszú percekig, és hallgatja az erdő állatainka neszezését, és az ebek fáradt lihegését.*
*Miután kényelmesen elhelyezkedett és valamelyest kifújja magát, előkotorja bőr táskájából rongyos könyvecskéjét, melyből szamárfüles pergamenek potyognak ki. A varázslónő összekotorja kaotikus jegyzeteit, meglobogtatva eltávolítja róluk a port, és keményfedeles füzete hátsó lapjai közé csúsztatja őket. Eltöpreng azon, hogy miről írjon, mert konkrét terve nincsen, csupán azt érzi, hogy gondolatai kikívánkoznak belőle. Végül visszatér korábbi okfejtéséhez, mely a gyógynövények gyűjtéséről szólt.
A lap tetejére nagy betűkkel, középre a "A gyógynövények feldolgozása" szöveget írja, majd szünetet tart, mielőtt folytatná. Az alábbiakat kezdi el madártollával körmölni.*
*A gyógynövényeket friss állapotban kevésbé hasznosítjuk, huzamosabb ideig történő tárolásuk többnyire csak szárítással valósítható meg.
A szárítás a gyógynövények legegyszerűbb tartósítási eljárása, célja a növényi részben található nedvességtartalom tárolhatósági szintre csökkentése. A szárítás lényeges mutatója a beszáradási arány, amely 1 kg szárított alapanyag előállításához szükséges friss növényi mennyiséget jelenti.
Átlagos beszáradási arányok az egyes típusok esetében:
virágok: 6-7:1
levelek: 5-6:1
gyökér, gyöktörzs- és kérgek: 2-3:1
termés- és magok: 1-2:1
A szárítás helyszíne többnyire a közvetlen napsugárzástól és csapadéktól védett padlástér vagy épületszín, ahol biztosított a természetes légmozgás.*
*Megpihen. Fejét a hátának simuló fatörzsnek dönti, szemhéjait lezárva szuszog hosszú percekig, és hallgatja az erdő állatainka neszezését, és az ebek fáradt lihegését.*
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-05-12 21:42:31
Üzenet elküldve: 2025-05-12 21:42:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Egyetértően bólint.*
- Igen, a szántóföldi kút a jobb választás. Azt hiszem, ide nincs is túl messze egy.
*feleli. Nem indul egyből tovább, ahhoz túl szemrevaló a leányzó, meg amúgy se sietős neki folytatni a magányos kutyagolást. Ezért egészen megörül Shariméa Vestharyn ajánlatának. Elgondolkozik rajta, de végül megrázza a fejét.*
- Nem, köszönöm, de szívesebben cipelem magam a holmimat. De veled tarthatok. Viszont így lehet, hogy én foglak feltartani téged. Lóháton messzebbre juthatsz, gyorsabban.
*mondja, majd gondol egyet, és így szól.*
- Menjünk együtt a kútig. Ott meg majd meglátjuk!
*megvárja, amíg a lány végez a ló itatásával és visszamászik a nyeregbe, aztán megindul mellette. Ha nem szaporázza a hátas lépteit Shariméa, akkor könnyedén lépést tart velük. Az ütemes haladást jól bírja, régebben az erőltetett menethez is épp eleget szoktatták.*
- Te wegtoreni vagy, ugye? Vagy arról a környékről.
*kérdi. A leány sötét bőrszínéből és akcentusából következtet erre.*
- Mi járatban erre? Egyébként Mykael vagyok. Mykael Rohark.
*mutatkozik be kissé megkésve.*
- Igen, a szántóföldi kút a jobb választás. Azt hiszem, ide nincs is túl messze egy.
*feleli. Nem indul egyből tovább, ahhoz túl szemrevaló a leányzó, meg amúgy se sietős neki folytatni a magányos kutyagolást. Ezért egészen megörül Shariméa Vestharyn ajánlatának. Elgondolkozik rajta, de végül megrázza a fejét.*
- Nem, köszönöm, de szívesebben cipelem magam a holmimat. De veled tarthatok. Viszont így lehet, hogy én foglak feltartani téged. Lóháton messzebbre juthatsz, gyorsabban.
*mondja, majd gondol egyet, és így szól.*
- Menjünk együtt a kútig. Ott meg majd meglátjuk!
*megvárja, amíg a lány végez a ló itatásával és visszamászik a nyeregbe, aztán megindul mellette. Ha nem szaporázza a hátas lépteit Shariméa, akkor könnyedén lépést tart velük. Az ütemes haladást jól bírja, régebben az erőltetett menethez is épp eleget szoktatták.*
- Te wegtoreni vagy, ugye? Vagy arról a környékről.
*kérdi. A leány sötét bőrszínéből és akcentusából következtet erre.*
- Mi járatban erre? Egyébként Mykael vagyok. Mykael Rohark.
*mutatkozik be kissé megkésve.*
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-05-12 17:35:24
Üzenet elküldve: 2025-05-12 17:35:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Talán az ő óvatosságát kissé lanyhítja az, hogy legtöbbször társaságban utazik. Méghozzá úgy, hogy akadnak körülötte olyanok, akik mellett határozottan nem érzi úgy, hogy bármitől tartania kéne. Persze továbbra sem mozdul közelebb a férfihoz, de nem is viselkedik úgy, mint akinek terhes lenne a társaság, esetleg ódzkodna a másiktól.*
- Szerencsés.
*Feleli egyszerűen. Irigyli azokat, akik ismeretesek már a járt utakon. Ugyebár vele ellentétben, akinek csak futólag hadarták el, hogy merre tartson. Persze nem volt rest segítséget kérni, ahogy most sem ijed meg ettől a feladattól. Szerencsére a férfi pedig igen segítőkésznek bizonyul.*
- Kerülőt nem tennék, viszont a szántó nem hangzik rosszul.
*Így fejben már el is engedi azt a lehetőséget, hogy elbarangoljon a csermelyhez. Főleg azért, mert most sem biztos abban, hogy hol is van, hát ha még beljebb sétál a vadonban.
Finoman megsimogatja az állat fejét. Vele sem szívesen tenne meg felesleges utakat, ha hamarosan elérnek amúgy is olyan helyre, ahol akad víz.*
- Na Bájos, akkor irány a szántó. Iszunk és mehetünk is tovább.
*Mosolyodik el. Nem az ő lova, mégis gondoskodik róla. Nem kínozná szerencsétlen párát azzal, hogy pár kortyért hosszabb utat tegyen meg.
Végül visszafordul a férfihoz.*
- A faluval nem húznám az időt. Viszont, ha te is a városba tartasz és van időd annyi, hogy megvárd míg Bájos iszik, akkor az útbaigazításért hálából felajánlom a hölgy cipekedési képességeit.
*Félmosollyal bök az állat felé, jelezve, hogy szívesen felajánlja a hátast arra, hogy a férfi is nyugodtan felpakolja rá a holmiját, ha szeretné.*
- Persze feltartani nem akarlak. Így, ha mással nem tudok szolgálni hálám jeléül, te pedig haladnál a saját utadon, akkor csak egyszerűen köszönöm a segítséget.
- Szerencsés.
*Feleli egyszerűen. Irigyli azokat, akik ismeretesek már a járt utakon. Ugyebár vele ellentétben, akinek csak futólag hadarták el, hogy merre tartson. Persze nem volt rest segítséget kérni, ahogy most sem ijed meg ettől a feladattól. Szerencsére a férfi pedig igen segítőkésznek bizonyul.*
- Kerülőt nem tennék, viszont a szántó nem hangzik rosszul.
*Így fejben már el is engedi azt a lehetőséget, hogy elbarangoljon a csermelyhez. Főleg azért, mert most sem biztos abban, hogy hol is van, hát ha még beljebb sétál a vadonban.
Finoman megsimogatja az állat fejét. Vele sem szívesen tenne meg felesleges utakat, ha hamarosan elérnek amúgy is olyan helyre, ahol akad víz.*
- Na Bájos, akkor irány a szántó. Iszunk és mehetünk is tovább.
*Mosolyodik el. Nem az ő lova, mégis gondoskodik róla. Nem kínozná szerencsétlen párát azzal, hogy pár kortyért hosszabb utat tegyen meg.
Végül visszafordul a férfihoz.*
- A faluval nem húznám az időt. Viszont, ha te is a városba tartasz és van időd annyi, hogy megvárd míg Bájos iszik, akkor az útbaigazításért hálából felajánlom a hölgy cipekedési képességeit.
*Félmosollyal bök az állat felé, jelezve, hogy szívesen felajánlja a hátast arra, hogy a férfi is nyugodtan felpakolja rá a holmiját, ha szeretné.*
- Persze feltartani nem akarlak. Így, ha mással nem tudok szolgálni hálám jeléül, te pedig haladnál a saját utadon, akkor csak egyszerűen köszönöm a segítséget.
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-05-09 19:06:24
Üzenet elküldve: 2025-05-09 19:06:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Sharimea mindenféle riadalom nélkül köszön neki vissza. Fura, de erre meg ő lesz kissé gyanakvóbb. Ilyen ez a fránya paranoia, a szokatlan viselkedéstől felébred, néha akkor is, ha nincs rá valódi ok. Mykaelben - bármilyen nyíltan is viselkedik másokkal - azért van némi bizalmatlanság mások felé.
Ennek azonban egyelőre nem igazán látszik bármi jele rajta, inkább csak magában, fejben lesz kissé óvatosabb.*
- Ja, ismerem a környéket, nem egyszer megtettem már ezt az utat oda-vissza.
*feleli, megvakarva a füle tövét, habár most (önmagához képest) kifejezetten tisztának mondható. Nem olyan rég volt az előző esti fürdő a fogadóban.*
- Itt az erdőben nem nagyon találsz vizet, bár beljebb a vadonban van egy kis csermely. De nem érdemes arra menni. Hamarosan úgyis kiérünk az erdőből, és a szántóföldek mentén visz az utunk. Ott akad az út mentén kút, meg vályú is a lovaknak.
*pillant fel a hátasra. Ő maga nem igazán kedveli őket, habár biztos sokkal kevésbé lenne megerőltető, ha nem talpalna mindig mindenhová - általában ugyanúgy megrakodva, ahogyan most is.*
- Szóval azt mondanám, haladj tovább az úton, és akkor nemsokára találsz rendes ivóvizet. Ha meg úgy tetszik, még valamelyik faluba is betérhetsz. Még a magamfajtákat se kergetik el, akkor te biztos szívélyesebb fogadtatást kaphatsz.
*teszi hozzá.*
Ennek azonban egyelőre nem igazán látszik bármi jele rajta, inkább csak magában, fejben lesz kissé óvatosabb.*
- Ja, ismerem a környéket, nem egyszer megtettem már ezt az utat oda-vissza.
*feleli, megvakarva a füle tövét, habár most (önmagához képest) kifejezetten tisztának mondható. Nem olyan rég volt az előző esti fürdő a fogadóban.*
- Itt az erdőben nem nagyon találsz vizet, bár beljebb a vadonban van egy kis csermely. De nem érdemes arra menni. Hamarosan úgyis kiérünk az erdőből, és a szántóföldek mentén visz az utunk. Ott akad az út mentén kút, meg vályú is a lovaknak.
*pillant fel a hátasra. Ő maga nem igazán kedveli őket, habár biztos sokkal kevésbé lenne megerőltető, ha nem talpalna mindig mindenhová - általában ugyanúgy megrakodva, ahogyan most is.*
- Szóval azt mondanám, haladj tovább az úton, és akkor nemsokára találsz rendes ivóvizet. Ha meg úgy tetszik, még valamelyik faluba is betérhetsz. Még a magamfajtákat se kergetik el, akkor te biztos szívélyesebb fogadtatást kaphatsz.
*teszi hozzá.*
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-05-08 18:14:35
Üzenet elküldve: 2025-05-08 18:14:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Sokat utazik, ám közelében sincs azoknak a tapasztalt vándoroknak, akik olyan ügyesen olvassák a nyomokat vagy felismernek mindenféle neszt. Így nem csoda, hogy nem tűnik fel neki a mögötte bandukoló. Az esetek nagy részében amúgy is karavánokkal szokott utazni. Talán egy kezén meg is tudná számolni, hogy hányszor kelt útra egymaga. Az igazat megvallva amúgy is jobban leköti az, hogy fáradt, éhes és már igencsak nyűgös is. Pedig nem indult felkészületlenül az útra. Pusztán nem nagyon tudta megállni, hogy rendesen beossza azt, amivel nekikezdett. Újból megáll kicsit, hogy kifújja magát. Odafordul Bájosra erősített batyujához, kiveszi belőle a butykost, majd óvatos kortyokkal iszik belőle egy adagot. A többivel pedig megáll a ló fejénél, s lassan engedi a vizet szabad tenyerébe, amiből a lovat is valamennyire fel tudja frissíteni. Ekkor figyel fel az idegen hangra, szemei pedig azonnal az irányába is pillantanak. Arcán egyelőre nem uralkodik tartás, óvatosság vagy gyanakvás, pedig aztán lehetne mitől félnie egyedül az úton.*
- Üdv!
*Köszön is nyomban vissza, amikor a férfi közelebb ér. Akkor a zöldek viszont már kutatnak és felmérnek. Nem mondaná, hogy a férfi bizalomgerjesztő lenne, de taszítót vagy riasztót sem talál rajta. Persze ez még nem ok arra, hogy egyből bizalmat szavazzon neki és mellőzze az óvatosságot. Legalábbis így kéne tennie, ám az érkező kérdésre azonnal és meggondolatlanul rá is bólint.*
- Artheniorba bizony.
*A kérdés milyenségéből fakadóan nem viszonozza azt, hisz ezek szerint a férfi is ezen az úton járhat, ugyanazon cél felé.*
- Bár előtte talán nem ártana egy kis kitérő valami víz felé.
*Sóhajtja gonderheltebben, ahogy ismét körbe pillant, de pillantásai csakhamar ismét a férfin állapodnak meg.*
- Ismered a környéket? Kisegíthetnél, amit meghálálhatnék.
*Mosolyodik el kissé. Egyelőre nem érzi úgy, hogy tartania kéne a másiktól. Viszont közelebb még akkor sem merészkedik.*
- Üdv!
*Köszön is nyomban vissza, amikor a férfi közelebb ér. Akkor a zöldek viszont már kutatnak és felmérnek. Nem mondaná, hogy a férfi bizalomgerjesztő lenne, de taszítót vagy riasztót sem talál rajta. Persze ez még nem ok arra, hogy egyből bizalmat szavazzon neki és mellőzze az óvatosságot. Legalábbis így kéne tennie, ám az érkező kérdésre azonnal és meggondolatlanul rá is bólint.*
- Artheniorba bizony.
*A kérdés milyenségéből fakadóan nem viszonozza azt, hisz ezek szerint a férfi is ezen az úton járhat, ugyanazon cél felé.*
- Bár előtte talán nem ártana egy kis kitérő valami víz felé.
*Sóhajtja gonderheltebben, ahogy ismét körbe pillant, de pillantásai csakhamar ismét a férfin állapodnak meg.*
- Ismered a környéket? Kisegíthetnél, amit meghálálhatnék.
*Mosolyodik el kissé. Egyelőre nem érzi úgy, hogy tartania kéne a másiktól. Viszont közelebb még akkor sem merészkedik.*
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-05-08 17:08:19
Üzenet elküldve: 2025-05-08 17:08:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Mykael már jóval azelőtt sejtette, hogy halad előtte valaki, hogy megpillantotta volna. Az erdőben az ilyesminek vannak jelei, amiket az ember felismer, ha elég időt töltött a vadonban. Először még nem is annyira tudatosan észleli, hogy a madarak már korábban is figyelmeztetőn füttyögtek egymásnak, nem csak amikor ő odaért. Aztán fel lehet fedezni a friss patanyomokat a talajon. Később ugyanezeket a patákat kevésbé bemélyedve, mellettük emberi lábnyomokkal, amelyek méretükből ítélve nőhöz, vagy gyermekhez tartozhatnak. Végül egy idő után már hallja is maga előtt a ló prüszkölését.
Mykael gyorsabban halad, mert ő az ütemes meneteléshez szokott, és ebben az se nagyon hártáltatja, hogy minden ingóságát magán cipeli. Mivel ez bőrpáncélzatot és fegyvereket is jelent (mindez kopott, koszos kivitelben), okkal lehet őt útonállónak hinni, első ránézésre.
Könnyen lehet, hogy az utas, akit lassan beér - vagyis Shariméa Vestharyn -, nem is veszi őt észre, mert nem csap nagy zajt a mozgással. A hátizsákjában se zörög semmi, ahogy azok a dolgok se, amiket hozzákötözött még pluszban a hátizsákhoz (egy hegedűtok és egy körpajzs). Bár ha van érzéke az ilyesmihez, akkor a nőnek is feltűnhetett akár már korábban is a közeledő katona, mert nem csinált titkot a jöttéből.
Így vagy úgy, Mykael a rend kedvéért már akkor ráköszön a nőre, amikor még jó 30-40 méternyire van tőle.*
- Üdv!
*mondja fennhangon, derűs - és megnyerőnek szánt - mosollyal az arcán.*
- Szintén Artheniorba?
*kérdi aztán, mert jobb így jelezni, hogy ő csak egy vándor, nem pedig mondjuk egy lesben álló haramia. Persze egy óvatosabb embert ennyivel nyilván nem nyugtat meg. Meg aztán, ösztönösen végigméri a nőt, és hogy kedvére való a látvány, az meg is látszik a szeme csillogásán. Mivel a lány szemében ő egy ismeretlen, ágrólszakadt katonaforma férfi, akivel a semmi közepén fut össze, érthető, ha lenne benne némi gyanakvás.*
Mykael gyorsabban halad, mert ő az ütemes meneteléshez szokott, és ebben az se nagyon hártáltatja, hogy minden ingóságát magán cipeli. Mivel ez bőrpáncélzatot és fegyvereket is jelent (mindez kopott, koszos kivitelben), okkal lehet őt útonállónak hinni, első ránézésre.
Könnyen lehet, hogy az utas, akit lassan beér - vagyis Shariméa Vestharyn -, nem is veszi őt észre, mert nem csap nagy zajt a mozgással. A hátizsákjában se zörög semmi, ahogy azok a dolgok se, amiket hozzákötözött még pluszban a hátizsákhoz (egy hegedűtok és egy körpajzs). Bár ha van érzéke az ilyesmihez, akkor a nőnek is feltűnhetett akár már korábban is a közeledő katona, mert nem csinált titkot a jöttéből.
Így vagy úgy, Mykael a rend kedvéért már akkor ráköszön a nőre, amikor még jó 30-40 méternyire van tőle.*
- Üdv!
*mondja fennhangon, derűs - és megnyerőnek szánt - mosollyal az arcán.*
- Szintén Artheniorba?
*kérdi aztán, mert jobb így jelezni, hogy ő csak egy vándor, nem pedig mondjuk egy lesben álló haramia. Persze egy óvatosabb embert ennyivel nyilván nem nyugtat meg. Meg aztán, ösztönösen végigméri a nőt, és hogy kedvére való a látvány, az meg is látszik a szeme csillogásán. Mivel a lány szemében ő egy ismeretlen, ágrólszakadt katonaforma férfi, akivel a semmi közepén fut össze, érthető, ha lenne benne némi gyanakvás.*
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-05-07 22:23:52
Üzenet elküldve: 2025-05-07 22:23:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú út van már mögötte és hol van még a vége? Persze, nem mintha nem szeretné a kalandot, az izgalmakat, bizony hívja őt az új, de a szebbik fele bizony már igencsak zsibbadt a nyeregben. Azt mondták, hogy legalább össze tudja kötni a kellemest a hasznossal. Artheniorig megkapja a lovat, ott meg annyi a dolga, hogy valami fogadó melletti istállóban kiköti. Ha jól emlékszik talán Pegazus volt a neve, ha odaér majd kisegítik. Ott meg elvileg tudják, hogy a Kusza lova ez a pettyes kanca. Na, szóval a lovat elviszi a városba, ha már úgy is arra tart, és így addig sem kell szekerekre felkönyörögnie magát vagy gyalogszerrel megtenni az egész utat.
Bár most a gyaloglás mellett döntött, mert majdnem biztos abban, hogy a nyereg feltörte a fenekét. Noha a ló így is jó szolgálatot tesz, mert a batyut legalább nem kell cipelnie.*
- Hát Bájos... Csodálom, hogy te még bírod.
*Sóhajt fel halkan, ahogy körbe kémleli a környezetet.*
- Ha szerencsénk van talán találunk neked valami vizet. Ha nem, akkor megfelezzük a butykosom tartalmát.
*Motyogja, ahogy finoman megpaskolja az állat oldalát, aki azonnal fújtat is egyet. A maga részéről ezt teljes egyetértésnek veszi és céltudatosabban halad tovább.*
Bár most a gyaloglás mellett döntött, mert majdnem biztos abban, hogy a nyereg feltörte a fenekét. Noha a ló így is jó szolgálatot tesz, mert a batyut legalább nem kell cipelnie.*
- Hát Bájos... Csodálom, hogy te még bírod.
*Sóhajt fel halkan, ahogy körbe kémleli a környezetet.*
- Ha szerencsénk van talán találunk neked valami vizet. Ha nem, akkor megfelezzük a butykosom tartalmát.
*Motyogja, ahogy finoman megpaskolja az állat oldalát, aki azonnal fújtat is egyet. A maga részéről ezt teljes egyetértésnek veszi és céltudatosabban halad tovább.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-04-29 19:05:05
Üzenet elküldve: 2025-04-29 19:05:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Mostanra már nagyon jól ismert úton baktat visszafelé a városba. Ahogy mindig, most is magán cipeli minden ingóságát, és meg kell állapítania, hogy ez mostanra már egész sok. Nem mintha olyan sok váltásruhája lenne (egy sem, ami azt illeti). De van kardja, pajzsa, páncélzata, alkar és lábvédő páncéllapjai, hegedűje, tetoválókészlete, sátra, erdei felszerelése, meg még egy rakat ilyen-olyan kacatja, amit nagy becsben tart. De ha ez így megy tovább, a puszta cipekedéstől sérvet fog kapni. Bármi is legyen az a sérv. Idősebb emberek panaszkodnak rá.
Régen persze sose voltak ilyen gondjai. Ezen elmélkedik, ahogy a kora reggeli órákban ütemesen halad Arthenior felé.*
Régen persze sose voltak ilyen gondjai. Ezen elmélkedik, ahogy a kora reggeli órákban ütemesen halad Arthenior felé.*
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-04-14 17:43:05
Üzenet elküldve: 2025-04-14 17:43:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Most meghagyja a törpének az útvonal keresést, úgy tűnik eléggé otthonosan érzi magát ebben a környezetben. Úgy is mondhatná akcióra kész. Elégedetten könyveli ezt el magának, amíg ő továbbra is zsebre tett kézzel, a messzibe révedbe gondolataiban van elmerülve. Mostohahúgának arca libben fel, minden alkalommal mikor zsebébe nyúlva rászorít a papírosra, amit Wrojth is láthatott. Nem válna meg attól az utolsó emléktől semmi pénzért. Még ha átkozza is a lányt, aki ismét faképnél hagyta. Majd helyet cserél vele az a hármas csapat, akik azóta ki tudja hová tűnhettek. Lehet, nélküle kezdtek bele a kis akcióikba és már valahol Krankataur mélyén bányásznak serényen. Vagy visszamenekültek Wegtorenbe ahonnan jöttek. Azonban az az alak, akinek alaposan benyomta az orrát. Na ez egy egészen más tészta. Az illető még ha tényleg egy minden lében kanál alak is volt, lehet tényleg ismerte az a bizonyos cipőt, amibe most ő akar lépni, a törpével egy csapatba.*
-Egy Wegtoreni alak, valami nemesnek tűnt. De lehet elitta a címét, vagy egy nő vitte el. Fogalmam sincs.
*Vonja meg a vállát, továbbra is előre meredve, követi a törpét.*
-Sejtésem szerint, valami olyasmit akart elérni, mint amit mi. De végül, mi lett vele fogalmam sincs.
*Ekkor a száján egy elégedett félmosoly kerekedik.*
-Viszont jól esett a nagy pofáját elhallgattatni egy jobbossal. Túl sokat beszélt, és semmit sem mondott.
*Rövid véleménye arról az alakról ennyi lenne. Lehet jobb is végül nem lett a belőle semmi. Olyan érzése volt, mikor a terv felől hallgatott, mintha áldozati bárányt akart volna belőle csinálni. Lazziar sok minden, de nem egy sült bolond.*
-Tetszik a hozzáállás, csak a vért mellőzük, nehezen jön ki.
*Jegyzi meg kissé közelebb hajolva Wrojthoz. A városőröknek azért az ilyenekhez jó a szemük. Vagy legfeljebb megkötözve hagyják az illetőt az erdő kellős közepén, egy kolbásszal vagy elemózsiával a nyakába kötve. Az erdei állatok is néha éheznek nem de bár?
Azonban úgy tűnik erre végül nem fog sor kerülni. Wrojth egész jól feltalálja magát, és aranyát nem féltve, bérel is magának egy útjukba kerülő kocsit. Tényleg nem színpompás, pont az amire szükségük van. A figyelem elkerülés fontos.*
-A barátom jól beszél, köszönjük szépen!
*Húzódik arcára egy kisebb bájvigyor. Ha csak egy pillanatra is, de előtör belőle a nemesi sarj. Csak a mihez tartást végett, hogy a kocsisokban ne keltsenek gyanút. Hiszen ők most nem mások csupán, mint két megfáradt utazó, akik a városba szeretnének eljutni. Se több se kevesebb. Amúgy sem úgy tűnik ebből kocsiból gazdagodnának meg.
Be is pattan hát, kényelmesen helyet foglal, már amennyire lehet, még ha pofátlannak is tűnik, elvégre az út is jócskán fizetve van. Majd mielőtt lepihenne még oda szól a törpének heccelődve.*
-Tudtam én, hogy képes vagy megnyerő is lenni.
*Vigyorodik el, és ha a Wrojthnak, nem áll szándékában felébreszteni őt, akkor bizony ő igyekszik az utazás egy részét átaludni. Még ha csak kicsit is még nem teljesen heverte ki a tegnap estéjüket.*
*Most meghagyja a törpének az útvonal keresést, úgy tűnik eléggé otthonosan érzi magát ebben a környezetben. Úgy is mondhatná akcióra kész. Elégedetten könyveli ezt el magának, amíg ő továbbra is zsebre tett kézzel, a messzibe révedbe gondolataiban van elmerülve. Mostohahúgának arca libben fel, minden alkalommal mikor zsebébe nyúlva rászorít a papírosra, amit Wrojth is láthatott. Nem válna meg attól az utolsó emléktől semmi pénzért. Még ha átkozza is a lányt, aki ismét faképnél hagyta. Majd helyet cserél vele az a hármas csapat, akik azóta ki tudja hová tűnhettek. Lehet, nélküle kezdtek bele a kis akcióikba és már valahol Krankataur mélyén bányásznak serényen. Vagy visszamenekültek Wegtorenbe ahonnan jöttek. Azonban az az alak, akinek alaposan benyomta az orrát. Na ez egy egészen más tészta. Az illető még ha tényleg egy minden lében kanál alak is volt, lehet tényleg ismerte az a bizonyos cipőt, amibe most ő akar lépni, a törpével egy csapatba.*
-Egy Wegtoreni alak, valami nemesnek tűnt. De lehet elitta a címét, vagy egy nő vitte el. Fogalmam sincs.
*Vonja meg a vállát, továbbra is előre meredve, követi a törpét.*
-Sejtésem szerint, valami olyasmit akart elérni, mint amit mi. De végül, mi lett vele fogalmam sincs.
*Ekkor a száján egy elégedett félmosoly kerekedik.*
-Viszont jól esett a nagy pofáját elhallgattatni egy jobbossal. Túl sokat beszélt, és semmit sem mondott.
*Rövid véleménye arról az alakról ennyi lenne. Lehet jobb is végül nem lett a belőle semmi. Olyan érzése volt, mikor a terv felől hallgatott, mintha áldozati bárányt akart volna belőle csinálni. Lazziar sok minden, de nem egy sült bolond.*
-Tetszik a hozzáállás, csak a vért mellőzük, nehezen jön ki.
*Jegyzi meg kissé közelebb hajolva Wrojthoz. A városőröknek azért az ilyenekhez jó a szemük. Vagy legfeljebb megkötözve hagyják az illetőt az erdő kellős közepén, egy kolbásszal vagy elemózsiával a nyakába kötve. Az erdei állatok is néha éheznek nem de bár?
Azonban úgy tűnik erre végül nem fog sor kerülni. Wrojth egész jól feltalálja magát, és aranyát nem féltve, bérel is magának egy útjukba kerülő kocsit. Tényleg nem színpompás, pont az amire szükségük van. A figyelem elkerülés fontos.*
-A barátom jól beszél, köszönjük szépen!
*Húzódik arcára egy kisebb bájvigyor. Ha csak egy pillanatra is, de előtör belőle a nemesi sarj. Csak a mihez tartást végett, hogy a kocsisokban ne keltsenek gyanút. Hiszen ők most nem mások csupán, mint két megfáradt utazó, akik a városba szeretnének eljutni. Se több se kevesebb. Amúgy sem úgy tűnik ebből kocsiból gazdagodnának meg.
Be is pattan hát, kényelmesen helyet foglal, már amennyire lehet, még ha pofátlannak is tűnik, elvégre az út is jócskán fizetve van. Majd mielőtt lepihenne még oda szól a törpének heccelődve.*
-Tudtam én, hogy képes vagy megnyerő is lenni.
*Vigyorodik el, és ha a Wrojthnak, nem áll szándékában felébreszteni őt, akkor bizony ő igyekszik az utazás egy részét átaludni. Még ha csak kicsit is még nem teljesen heverte ki a tegnap estéjüket.*
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-04-14 10:03:16
Üzenet elküldve: 2025-04-14 10:03:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* A kis téren szemei fürgén keresnek valaki alkalmasabbat, aki egy kis összeg fejében elvinné őket. Nem valami puccos hintóra vágyik, azért biztos sokat kell fizetni, de nem is valami félkerekes kirohadtat, mert az meg pont az ellenkező hatást fogja kelteni. Közben ezt a vizslatást abba hagyja, majd összeszűkült szemeivel felpillant a másikra. Talán nem ez lenne ez első rodeója? Talán már más is becserkészte volna az elfet s csak a bolondját járatja vele? Esetleg kirakták, mint macskát szarni? Különböző kérdések sokasága merül fel és tűnik is el ugyanolyan gyorsaságban. *
- Ficsúrnak?
* Tesz egy apróbb kísérletet, hogy rájöhessen, miről beszél, ám próbálja elrejteni kíváncsiságát. Mintha csak az időt kérdezné, olyan nyugalommal teszi fel. Jó lenne tudni, hogy hányadán állnak, ha esetleg kiderülne, hogy az egész város Lazziart keresi, az nagyban megnehezítené a dolgaikat!
Enyhén bólogat a másik szavaira, bízik saját erejében, már nem egy slamasztikából húzta ki magát puszta erejének köszönhetően, ám valami azt súgja neki, hogy ezt még bizonyítania kell a másiknak. Ahogyan ő is szívesen megnézné, hogy mennyire ügyes a kezeivel a másik. Ha minden jól megy, akkor lesz mit bizonyítaniuk mind a kettőjüknek! Nem feltétlen kell megbízniuk egymásban, elvégre az egyetlen, aki hátba tudja szúrni, az az, akire nem számítanak, de ha számítanak rá, akkor ez sose fog bekövetkezni! *
- Én se itt akartam! Hanem félúton. Talán senkinek nem tűnne fel, ha a kikötőből hárman indulunk, de a városba csak ketten érkezünk! Elvégre nem tartják számon, hogy kik jönnek mennek, míg hasznuk származik belőle, bár a fene se tudja!
* Még is honnan tudnák meg ezek a barátok, hogy kedves ismerősük rablás áldozatává vált? Lehet elbeszéltek egymás mellett, mikor megosztotta a tervét, elvégre a törp nem hagyná életben a szekér tulaját! Persze, majd hagyni fogja, hogy daloljon, s mikor sebüket nyalva visszatérnének a kikötőbe egy fogadóbizottság várná őket! Nem, kösz!
Aprót hümmög, majd szaporább léptekkel elindul az egyik szekér irányába. Nem a legújabb modell a piacon, de legalább nem is fog kirohadni alóluk a padló, miközben haladnak. Nem habozik sokat, zsebéből előránt egy apróbb erszényt, amit egy határozott mozdulattal a vezető ölébe dob. Az erszényben összesen 20 arany található.
*
- Akad még hely odabent?
* A kocsis savanyú tekintettel néz le rájuk, miközben oldalra köp, azonban miután kinyitotta az erszényt széles vigyor köszönti őket. Elől kettő fog köszönti a két férfit, ami egy felettébb hízelgő hang követ. *
- Ennyiért akár Wegtorenig is elviszlek barátom! Ugorjatok hátra! Merre tartotok?
* Nem is kell több a törpnek, s amint felmászott hátra, egyből adja is az utasításokat, mintha ő lenne a nagyvezér, közben meg csak egy piti senkiházi. *
- Romváros! Szeretnék megbizonyosodni valamiről a környéken. Ha lehet siessünk, még nappal szeretnék odaérni!
* Ha Lazziar is felszáll, akkor hamar és gyorsan elindulnak a város irányába. Szeretné saját szemmel látni a sárvárost felváltó erőket, és ha már ott vannak, akkor maguk gyűjthetnek információt. *
* A kis téren szemei fürgén keresnek valaki alkalmasabbat, aki egy kis összeg fejében elvinné őket. Nem valami puccos hintóra vágyik, azért biztos sokat kell fizetni, de nem is valami félkerekes kirohadtat, mert az meg pont az ellenkező hatást fogja kelteni. Közben ezt a vizslatást abba hagyja, majd összeszűkült szemeivel felpillant a másikra. Talán nem ez lenne ez első rodeója? Talán már más is becserkészte volna az elfet s csak a bolondját járatja vele? Esetleg kirakták, mint macskát szarni? Különböző kérdések sokasága merül fel és tűnik is el ugyanolyan gyorsaságban. *
- Ficsúrnak?
* Tesz egy apróbb kísérletet, hogy rájöhessen, miről beszél, ám próbálja elrejteni kíváncsiságát. Mintha csak az időt kérdezné, olyan nyugalommal teszi fel. Jó lenne tudni, hogy hányadán állnak, ha esetleg kiderülne, hogy az egész város Lazziart keresi, az nagyban megnehezítené a dolgaikat!
Enyhén bólogat a másik szavaira, bízik saját erejében, már nem egy slamasztikából húzta ki magát puszta erejének köszönhetően, ám valami azt súgja neki, hogy ezt még bizonyítania kell a másiknak. Ahogyan ő is szívesen megnézné, hogy mennyire ügyes a kezeivel a másik. Ha minden jól megy, akkor lesz mit bizonyítaniuk mind a kettőjüknek! Nem feltétlen kell megbízniuk egymásban, elvégre az egyetlen, aki hátba tudja szúrni, az az, akire nem számítanak, de ha számítanak rá, akkor ez sose fog bekövetkezni! *
- Én se itt akartam! Hanem félúton. Talán senkinek nem tűnne fel, ha a kikötőből hárman indulunk, de a városba csak ketten érkezünk! Elvégre nem tartják számon, hogy kik jönnek mennek, míg hasznuk származik belőle, bár a fene se tudja!
* Még is honnan tudnák meg ezek a barátok, hogy kedves ismerősük rablás áldozatává vált? Lehet elbeszéltek egymás mellett, mikor megosztotta a tervét, elvégre a törp nem hagyná életben a szekér tulaját! Persze, majd hagyni fogja, hogy daloljon, s mikor sebüket nyalva visszatérnének a kikötőbe egy fogadóbizottság várná őket! Nem, kösz!
Aprót hümmög, majd szaporább léptekkel elindul az egyik szekér irányába. Nem a legújabb modell a piacon, de legalább nem is fog kirohadni alóluk a padló, miközben haladnak. Nem habozik sokat, zsebéből előránt egy apróbb erszényt, amit egy határozott mozdulattal a vezető ölébe dob. Az erszényben összesen 20 arany található.
*- Akad még hely odabent?
* A kocsis savanyú tekintettel néz le rájuk, miközben oldalra köp, azonban miután kinyitotta az erszényt széles vigyor köszönti őket. Elől kettő fog köszönti a két férfit, ami egy felettébb hízelgő hang követ. *
- Ennyiért akár Wegtorenig is elviszlek barátom! Ugorjatok hátra! Merre tartotok?
* Nem is kell több a törpnek, s amint felmászott hátra, egyből adja is az utasításokat, mintha ő lenne a nagyvezér, közben meg csak egy piti senkiházi. *
- Romváros! Szeretnék megbizonyosodni valamiről a környéken. Ha lehet siessünk, még nappal szeretnék odaérni!
* Ha Lazziar is felszáll, akkor hamar és gyorsan elindulnak a város irányába. Szeretné saját szemmel látni a sárvárost felváltó erőket, és ha már ott vannak, akkor maguk gyűjthetnek információt. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1372-1391