Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-14 23:06:03
Üzenet elküldve: 2017-05-14 23:06:03
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A másik kettő utána jön, és bár egyáltalán nincs jó kedvében, mi több talán most látja Alyo másodjára igazán rossz hangulatban a lovagot. Ezt a hangulatot pedig a ló meggyorsításával és az utánakiabálással éri el a lány végképp. Nem tudják utolérni, normál esetben nem, így aztán két lehetősége van. Vagy megáll és akkor talán nem döglik ki a ló a Thargok alatt, vagy elrohan a francba a gyertya hatalmával, faképnél hagyja a másik kettőt és kockáztatja, hogy esetleg meglövik az egyiket. Ami fele fele eséllyel Alyo lenne és ezt nem szívesen kockáztatná.
Lelassítja az állat tempóját és olyan szúrós szemekkel néz a lassan mellé kerülő lányra amit már egy jó ideje nem használt. Dühös, maga sem tudná megmondani miért, vagy kire, de annyi biztos, hogy teljesen ki van fordulva az amúgy sem béketűrésről és kompromisszumkészségről ismert önmagából.*
-Nem szívesen. *Válaszolja a lánynak, magaslóról, vagy inkább magas gwuffról beszélve le.*
-Nem szívesen, haladok egy bolyban ötszáz arany fejpénzzel a homlokomon, a kibaszottul sűrű erdő közepén. Nem veszem szívesen ha felvered az egész helyet, mintha vándorcirkusz lennének. *Már szinte vicsorog, de ez a sisak miatt nem látszik.*
-És ha már csapdába sétálunk, mert ti úgyis belesétáltok mintha nem lenne holnap *Emlékszik vissza Laor tegnapi akciójára amivel sikeresen belekeverte őket egy rajtaütésbe. Való igaz nem köszönte meg azt, hogy a lóval megtehető lehető leglassabb módon hazavitte a lányt, de végső soron a két istenverte nyakukra hozott kultistát se köszönte meg neki.*
-Akkor legalább... ha lehetséges... ha egy apró lehetőség van rá, ne úgy sétáljunk már bele hárman egyszerre, mint a marhák a vágóhídra. *Újabb sóhaj. Feltehetőleg a lány úgyis ragaszkodni fog ahhoz, hogy együtt menjenek, Laor meg úgy látszik csendbe burkolódzott.*
-Shicuk figyel. Előre megyek. És eltűnök, ha más módot nem látok rá. *Biccent a madár felé, majd ismét megszaporázza az alatta lévő állat lépteit, ami úgy lő ki mintha most indult volna. Választ nem vár a lánytól, és az említettek szerint ismét megpróbálja a másik kettőt lefutni. Vagy a láthatáron belül. Vagy azon kívül. Ez már tőlük függ.*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A másik kettő utána jön, és bár egyáltalán nincs jó kedvében, mi több talán most látja Alyo másodjára igazán rossz hangulatban a lovagot. Ezt a hangulatot pedig a ló meggyorsításával és az utánakiabálással éri el a lány végképp. Nem tudják utolérni, normál esetben nem, így aztán két lehetősége van. Vagy megáll és akkor talán nem döglik ki a ló a Thargok alatt, vagy elrohan a francba a gyertya hatalmával, faképnél hagyja a másik kettőt és kockáztatja, hogy esetleg meglövik az egyiket. Ami fele fele eséllyel Alyo lenne és ezt nem szívesen kockáztatná.
Lelassítja az állat tempóját és olyan szúrós szemekkel néz a lassan mellé kerülő lányra amit már egy jó ideje nem használt. Dühös, maga sem tudná megmondani miért, vagy kire, de annyi biztos, hogy teljesen ki van fordulva az amúgy sem béketűrésről és kompromisszumkészségről ismert önmagából.*
-Nem szívesen. *Válaszolja a lánynak, magaslóról, vagy inkább magas gwuffról beszélve le.*
-Nem szívesen, haladok egy bolyban ötszáz arany fejpénzzel a homlokomon, a kibaszottul sűrű erdő közepén. Nem veszem szívesen ha felvered az egész helyet, mintha vándorcirkusz lennének. *Már szinte vicsorog, de ez a sisak miatt nem látszik.*
-És ha már csapdába sétálunk, mert ti úgyis belesétáltok mintha nem lenne holnap *Emlékszik vissza Laor tegnapi akciójára amivel sikeresen belekeverte őket egy rajtaütésbe. Való igaz nem köszönte meg azt, hogy a lóval megtehető lehető leglassabb módon hazavitte a lányt, de végső soron a két istenverte nyakukra hozott kultistát se köszönte meg neki.*
-Akkor legalább... ha lehetséges... ha egy apró lehetőség van rá, ne úgy sétáljunk már bele hárman egyszerre, mint a marhák a vágóhídra. *Újabb sóhaj. Feltehetőleg a lány úgyis ragaszkodni fog ahhoz, hogy együtt menjenek, Laor meg úgy látszik csendbe burkolódzott.*
-Shicuk figyel. Előre megyek. És eltűnök, ha más módot nem látok rá. *Biccent a madár felé, majd ismét megszaporázza az alatta lévő állat lépteit, ami úgy lő ki mintha most indult volna. Választ nem vár a lánytól, és az említettek szerint ismét megpróbálja a másik kettőt lefutni. Vagy a láthatáron belül. Vagy azon kívül. Ez már tőlük függ.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-14 10:02:31
Üzenet elküldve: 2017-05-14 10:02:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nukwar Enar//
-Szép irbiszprém bunda lett belőle. Természetesen nem nekem, hanem annak a társamnak, aki lelőtte. A húsa is elfogyott, megették, de én nem kóstoltam meg. Valahogy nem vitt rá a lélek, vagy nem tudom...
*Tényleg sajnálta az irbiszt, hiszen szépséges, hófehér bundájú kifejlett nőstény volt, akinek ha voltak kölykei, akkor hiába hívták már az anyjukat.*
-Persze, a mérgezőt azt nem is szabad megenni. De van olyan, amit nyersen is lehet. Nem finom, sőt, a hasadnak sem a legkedvezőbb, de étel! Némelyik növény szárát, gyökerét is meg lehet enni, sőt valamelyik virágot is!
*Daranel kalandjai nem éppen hétköznapiak, így nem lepi meg, hogy Nuk nem élt át hasonlót. Nem arra kell gondolni, hogy Daranel egy két lábon járó kalandregény, de tényleg történtek olyan dolgok az életében, amik némileg különlegesnek mondhatók.*
-Igen? *fordítja fejét az óriásra.* -Folytasd, kérlek.
*Ha már belekezdett Nuk, akkor fejezze is be. Kíváncsi, hogy milyen gondolat jutott felszínre abba a tök fejébe.*
-Legalább egy órára van innen. Viszont előny, hogy ismerem az ösvényt, ami odáig vezet. Tehát? Mit akartál mondani az előbb? Nem fejezted be a mondatodat.
//Nukwar Enar//
-Szép irbiszprém bunda lett belőle. Természetesen nem nekem, hanem annak a társamnak, aki lelőtte. A húsa is elfogyott, megették, de én nem kóstoltam meg. Valahogy nem vitt rá a lélek, vagy nem tudom...
*Tényleg sajnálta az irbiszt, hiszen szépséges, hófehér bundájú kifejlett nőstény volt, akinek ha voltak kölykei, akkor hiába hívták már az anyjukat.*
-Persze, a mérgezőt azt nem is szabad megenni. De van olyan, amit nyersen is lehet. Nem finom, sőt, a hasadnak sem a legkedvezőbb, de étel! Némelyik növény szárát, gyökerét is meg lehet enni, sőt valamelyik virágot is!
*Daranel kalandjai nem éppen hétköznapiak, így nem lepi meg, hogy Nuk nem élt át hasonlót. Nem arra kell gondolni, hogy Daranel egy két lábon járó kalandregény, de tényleg történtek olyan dolgok az életében, amik némileg különlegesnek mondhatók.*
-Igen? *fordítja fejét az óriásra.* -Folytasd, kérlek.
*Ha már belekezdett Nuk, akkor fejezze is be. Kíváncsi, hogy milyen gondolat jutott felszínre abba a tök fejébe.*
-Legalább egy órára van innen. Viszont előny, hogy ismerem az ösvényt, ami odáig vezet. Tehát? Mit akartál mondani az előbb? Nem fejezted be a mondatodat.
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-14 09:49:10
Üzenet elküldve: 2017-05-14 09:49:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldszarvas Daranel//
*Felvonja szemöldökeit amikor a férfi közli, hogy nem evett még irbiszt.*
- Akkor mi lett azzal, amit lelőtt a barátod? *Kérdez megint őszintén. Lehet, hogy rosszul gondolta és ott hagyták az állatot az enyészetnek miután megölték. Gondolatban vállat ránt. Végül is mindegy.*
- Gombák? Nekem mindég azt mondták, hogy sose egyek gombát egyenesen az erdőből... nem mintha annyira akartam volna. *Ingatja meg a fejét, mivel gyerekként nem igazán járt olyan helyen, ahol nőnek a gombák, felnőttként pedig sosem fülledt hozzá a foga, hogy útjai során szedje össze a földről a kaját.*
- Azt mondták legjobb esetben megfosat. *Folytatja. Az ürülékes történetre elfintorodik. Ocsmány egy helyzet lehetett, ha erre vetemedett rá.
Aztán figyelmesen hallgatja a történetet. Meglepetten fordul az ember felé a kérdés hallatán.*
- Nem. *Mondja nagyra nyitott szemekkel, melyben szembogara apróra szűkülve pásztázza a férfit. Nem akarja elhinni, hogy bármikor is lenne ilyen helyzetben. A természet erőivel nem lenne képes harcolni.*
- Eszetekbe sem jutott... *Kezdi el, aztán megakad, mert úgy gondolja talán haragudna érte a másik, ha feltenné neki. Végül inkább torkot köszörül és másba kezd bele.*
- Messze van még az a les? *Tereli a témát egy félmosollyal a száján.*
//Zöldszarvas Daranel//
*Felvonja szemöldökeit amikor a férfi közli, hogy nem evett még irbiszt.*
- Akkor mi lett azzal, amit lelőtt a barátod? *Kérdez megint őszintén. Lehet, hogy rosszul gondolta és ott hagyták az állatot az enyészetnek miután megölték. Gondolatban vállat ránt. Végül is mindegy.*
- Gombák? Nekem mindég azt mondták, hogy sose egyek gombát egyenesen az erdőből... nem mintha annyira akartam volna. *Ingatja meg a fejét, mivel gyerekként nem igazán járt olyan helyen, ahol nőnek a gombák, felnőttként pedig sosem fülledt hozzá a foga, hogy útjai során szedje össze a földről a kaját.*
- Azt mondták legjobb esetben megfosat. *Folytatja. Az ürülékes történetre elfintorodik. Ocsmány egy helyzet lehetett, ha erre vetemedett rá.
Aztán figyelmesen hallgatja a történetet. Meglepetten fordul az ember felé a kérdés hallatán.*
- Nem. *Mondja nagyra nyitott szemekkel, melyben szembogara apróra szűkülve pásztázza a férfit. Nem akarja elhinni, hogy bármikor is lenne ilyen helyzetben. A természet erőivel nem lenne képes harcolni.*
- Eszetekbe sem jutott... *Kezdi el, aztán megakad, mert úgy gondolja talán haragudna érte a másik, ha feltenné neki. Végül inkább torkot köszörül és másba kezd bele.*
- Messze van még az a les? *Tereli a témát egy félmosollyal a száján.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-12 21:10:51
Üzenet elküldve: 2017-05-12 21:10:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nukwar Enar//
-Az. *bólogat.* -Leginkább párduc.
*A kérdésen kicsit meghőköl, ámbár elgondolkodik, hogy vajon evett e már valaha irbiszt? Az egészen biztos, hogy a kiképzés során, mikor a vadonban kellett teljesíteni a próbákat, amik leginkább a túlélésről szóltak, sokféle dolgot megevett, de az irbiszhúsra nem emlékszik.*
-Talán furcsa, főleg mert vadász vagyok, de sosem kóstoltam. Az irbiszprém vastag és meleg, de a húsa... passz.
*Sőt, nem is igazán szeretné megtudni, ugyanis az azt jelentené, hogy összefutna eggyel és leölné. A gond csak az, hogy az erdőben az irbisz a nagyragadozó, a "király", ha úgy tetszik. Kevesen élik túl a velük való találkozást.*
-Szerencséd. *fújtat.* -Ugyanis nem mindegyik méz! A gombák még elmennek, de a különböző bogyók meg levelek... blee! *nyújtja ki nyelvét.* -Bár nyersen a gomba sem éppen élvezetes falat. De ha éhezik az ember, akkor már bocsánat, de a szart is megenné!
*Volt egy társa, aki a saját ürülékéből szedte ki a meg nem emésztett kukoricaszemeket és azt ette meg újra...*
-Még tizennyolc sem voltam, mikor kivittek a vadonba egy fagyos, téli napon. Ötünket otthagytak. Napokra voltunk az otthonunktól... hosszú napokra! A szakadó hóesésben a tájékozódási képességünket elveszítettük. Volt, hogy egy sziklahasadékban leltünk menedékre. Meztelenre vetkőztünk és úgy bújtunk egymáshoz, hogy a testünkkel melegítsük egymást és ne fagyjunk meg. Mikor hazatértünk, sosem beszéltünk utána erről. Azt hittem meghalok. Biztos voltam benne, hogy halálra fagyok, vagy éhen veszek, bár kételkedtem benne, hogy kihúznám az éhhalálig. Nem értettem, hogy mire kell ez az egész. De ott, a vadonban... mintha megleltem volna valamit. Nehéz elmondanom, ezt érezni kell. Voltál már te hasonló helyzetben?
//Nukwar Enar//
-Az. *bólogat.* -Leginkább párduc.
*A kérdésen kicsit meghőköl, ámbár elgondolkodik, hogy vajon evett e már valaha irbiszt? Az egészen biztos, hogy a kiképzés során, mikor a vadonban kellett teljesíteni a próbákat, amik leginkább a túlélésről szóltak, sokféle dolgot megevett, de az irbiszhúsra nem emlékszik.*
-Talán furcsa, főleg mert vadász vagyok, de sosem kóstoltam. Az irbiszprém vastag és meleg, de a húsa... passz.
*Sőt, nem is igazán szeretné megtudni, ugyanis az azt jelentené, hogy összefutna eggyel és leölné. A gond csak az, hogy az erdőben az irbisz a nagyragadozó, a "király", ha úgy tetszik. Kevesen élik túl a velük való találkozást.*
-Szerencséd. *fújtat.* -Ugyanis nem mindegyik méz! A gombák még elmennek, de a különböző bogyók meg levelek... blee! *nyújtja ki nyelvét.* -Bár nyersen a gomba sem éppen élvezetes falat. De ha éhezik az ember, akkor már bocsánat, de a szart is megenné!
*Volt egy társa, aki a saját ürülékéből szedte ki a meg nem emésztett kukoricaszemeket és azt ette meg újra...*
-Még tizennyolc sem voltam, mikor kivittek a vadonba egy fagyos, téli napon. Ötünket otthagytak. Napokra voltunk az otthonunktól... hosszú napokra! A szakadó hóesésben a tájékozódási képességünket elveszítettük. Volt, hogy egy sziklahasadékban leltünk menedékre. Meztelenre vetkőztünk és úgy bújtunk egymáshoz, hogy a testünkkel melegítsük egymást és ne fagyjunk meg. Mikor hazatértünk, sosem beszéltünk utána erről. Azt hittem meghalok. Biztos voltam benne, hogy halálra fagyok, vagy éhen veszek, bár kételkedtem benne, hogy kihúznám az éhhalálig. Nem értettem, hogy mire kell ez az egész. De ott, a vadonban... mintha megleltem volna valamit. Nehéz elmondanom, ezt érezni kell. Voltál már te hasonló helyzetben?
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-11 20:11:44
Üzenet elküldve: 2017-05-11 20:11:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldszarvas Daranel//
*Megvonja a vállát, mikor Daranel kérdezi. Nem emlékszik már pontosan mit látott, többet meg fel sem ismert. Neki mindegy, hogy vadmacska, pocok vagy szarvas, ameddig nem támad, hanem menekül.*
- Irbisz? *Kérdez vissza a történet után.* Az a macska szerű, nem? *Ennyit tud felhozni, mert a minxet legfeljebb pletykából hallotta, talán azzal kapcsolatban, hogy borzasztó rossz a húsának az íze. A drahunt aztán tényleg nem tudná semmivel összekeverni, magas, csápos, nem túl kellemes a szemnek. Még akkor sem ha egyébként nem szóltak arról mondák, hogy bárkit is megevett volna.*
- És az irbisznek legalább jó a húsa? *Kérdez vissza, ha már le kellett ölniük, biztosan nem hagyták az enyészetnek az állatot.*
- A növényket nem ismerem. Nem maradtam még sosem hosszú ideig az erdőben úgy, hogy a vadon termő növényeket kelljen zabálnom. *Vonja meg a vállát. Talán nem ártott volna megtanulnia egyet s mást a kinti életről, de eddig nem volt rászorulva. Mindég volt egy falu vagy város, neki pedig mindég volt pénze, hogy megfizesse az ételt.*
- Akkor mesélj. *Mondja határozottan. Nuk arcán érdeklődést lehet felfedezni. Úgy tűnik szívesen meghallgat minden érdekes történetet.
Nem figyel rá, mert nem szokott ilyesmire odafigyelni, de a madarak, - amik nem sokkal ezelőtt még itt énekelhettek - az óriás páncéljának zajára, most máshol keresnek maguknak nyugodt helyet.*
//Zöldszarvas Daranel//
*Megvonja a vállát, mikor Daranel kérdezi. Nem emlékszik már pontosan mit látott, többet meg fel sem ismert. Neki mindegy, hogy vadmacska, pocok vagy szarvas, ameddig nem támad, hanem menekül.*
- Irbisz? *Kérdez vissza a történet után.* Az a macska szerű, nem? *Ennyit tud felhozni, mert a minxet legfeljebb pletykából hallotta, talán azzal kapcsolatban, hogy borzasztó rossz a húsának az íze. A drahunt aztán tényleg nem tudná semmivel összekeverni, magas, csápos, nem túl kellemes a szemnek. Még akkor sem ha egyébként nem szóltak arról mondák, hogy bárkit is megevett volna.*
- És az irbisznek legalább jó a húsa? *Kérdez vissza, ha már le kellett ölniük, biztosan nem hagyták az enyészetnek az állatot.*
- A növényket nem ismerem. Nem maradtam még sosem hosszú ideig az erdőben úgy, hogy a vadon termő növényeket kelljen zabálnom. *Vonja meg a vállát. Talán nem ártott volna megtanulnia egyet s mást a kinti életről, de eddig nem volt rászorulva. Mindég volt egy falu vagy város, neki pedig mindég volt pénze, hogy megfizesse az ételt.*
- Akkor mesélj. *Mondja határozottan. Nuk arcán érdeklődést lehet felfedezni. Úgy tűnik szívesen meghallgat minden érdekes történetet.
Nem figyel rá, mert nem szokott ilyesmire odafigyelni, de a madarak, - amik nem sokkal ezelőtt még itt énekelhettek - az óriás páncéljának zajára, most máshol keresnek maguknak nyugodt helyet.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-10 10:22:58
Üzenet elküldve: 2017-05-10 10:22:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nukwar Enar//
*Való igaz a talpig páncél nem kifejezetten a legelőnyösebb ruhaválasztás az erdőben, ahol ugye lényeges lenne, hogy ne csapjanak nagy zajt, ne zavarják meg a vadakat. Egy csikorgó acélpáncél bajos lehet.*
-Azért csak mondd el. *bátorítja az óriást, aki végül bele is kezd.*
-Sajnos ez így van. A hajóácsok szinte harcolnak a fákért, amik kiválóak a hajókészítéshez. Jó meglátás. A fakitermelést is figyelemmel tartják és szabályozzák.
*Daranel persze másképpen csinálná. Bizonyos állat vagy madárfajokat védetté nyilvánítana és büntetné, aki levadássza vagy foglyul ejtené őket.*
-Az oké, de mégis... milyen állatokkal találkoztál? *érdeklődik. A sűrű erdőbe érve az íjászt körüllengi az otthon melegsége.*
-Én ismerem az erdei növényeket. Tudom mi mire való, mi az, ami hasznos és mi az, ami mérgező. A madarakat képes vagyok a hangjuk alapján beazonosítani sőt, egyes madárhangokat még utánozni is tudok. A nyomokban úgy olvasok, mint a tenyeremben. Megállapítom, hogy mennyire frissek a nyomok, mennyire lehetnek tőlünk és azt, hogy érdemes e még üldözni a prédát. Mindenféle erdei vadat láttam már testközelből, beleértve az irbiszt, gwuffot, minxet, drahunt. Párat ezekből még Völgyerdőben, ahol volt olyan, hogy megtámadott egy kósza irbisz. Szerencsém volt, hogy felfigyeltem rá, amint a vastag faágakon lapult. Kis híján otthagytam a fogam, de mikor rám akart ugrani, egyik vadásztársam két nyílvesszőt repített a fejébe, aminek következtében élettelen teste mellettem landolt. Sajnáltam, mert szép állat, de nagyon veszélyes. Tudnék mesélni az erdei kalandjaimról...
//Nukwar Enar//
*Való igaz a talpig páncél nem kifejezetten a legelőnyösebb ruhaválasztás az erdőben, ahol ugye lényeges lenne, hogy ne csapjanak nagy zajt, ne zavarják meg a vadakat. Egy csikorgó acélpáncél bajos lehet.*
-Azért csak mondd el. *bátorítja az óriást, aki végül bele is kezd.*
-Sajnos ez így van. A hajóácsok szinte harcolnak a fákért, amik kiválóak a hajókészítéshez. Jó meglátás. A fakitermelést is figyelemmel tartják és szabályozzák.
*Daranel persze másképpen csinálná. Bizonyos állat vagy madárfajokat védetté nyilvánítana és büntetné, aki levadássza vagy foglyul ejtené őket.*
-Az oké, de mégis... milyen állatokkal találkoztál? *érdeklődik. A sűrű erdőbe érve az íjászt körüllengi az otthon melegsége.*
-Én ismerem az erdei növényeket. Tudom mi mire való, mi az, ami hasznos és mi az, ami mérgező. A madarakat képes vagyok a hangjuk alapján beazonosítani sőt, egyes madárhangokat még utánozni is tudok. A nyomokban úgy olvasok, mint a tenyeremben. Megállapítom, hogy mennyire frissek a nyomok, mennyire lehetnek tőlünk és azt, hogy érdemes e még üldözni a prédát. Mindenféle erdei vadat láttam már testközelből, beleértve az irbiszt, gwuffot, minxet, drahunt. Párat ezekből még Völgyerdőben, ahol volt olyan, hogy megtámadott egy kósza irbisz. Szerencsém volt, hogy felfigyeltem rá, amint a vastag faágakon lapult. Kis híján otthagytam a fogam, de mikor rám akart ugrani, egyik vadásztársam két nyílvesszőt repített a fejébe, aminek következtében élettelen teste mellettem landolt. Sajnáltam, mert szép állat, de nagyon veszélyes. Tudnék mesélni az erdei kalandjaimról...
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-09 22:06:51
Üzenet elküldve: 2017-05-09 22:06:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldszarvas Daranel//
*Megvonja a vállát, s ezzel úgy tűnik be is adja a derekát a kisebb vadakra. Igaz, hogy csak mókázott, de ha a férfinek ez nem tűnt volna fel, az sem baj. Nuk gyorsan tovább is lendül a dolgon.
A ruha cserére csak oldalra dönti a fejét és végignéz saját magán. Talpig acélban feszít, mind mindég, hogy ne felejtse el a súlyát a páncélnak, s azért is, mert így sokkal keményebbnek néz ki. Ha már elég vastag lesz ahhoz, hogy legyen egy hely, ahol le tudja tenni és elzárni a holmijait biztonságban, akkor ő is egyszerűbb ruhákra fog váltani.*
- Az rövid mese lesz. *Jelenti ki, miközben elindul a fogadó elől és nekivágnak a városból kivezető útra, hogy az erdőségbe érjenek.*
- Azt már rögtön meg kellett látnom - és tettek is róla, hogy eszembe véssem - amikor ide értem, hogy a fákat jobban védik a vaserdőben, mint az állatokat. *Magyarázza, hiszen míg vadászni szinte mindenkinek szabad, s arra sem nagyon látott példát, hogy azt szabályoznák mennyit és mit lőhet ki akárki, addig a fák kitermelése nagyon is törvényesítve van. Legalábbis ahhoz képest, hogy a vadászok mennyire el vannak engedve. A favágóknak nehezebb itt alkalmazkodnia, hiszen megannyi utánajárás szükséges, hogy nagyobb fakitermelésbe tudjanak fogni. Egy pár fácskával pedig senkinek sem megy a szekere, hiszen egy hajóács mit ér egy tutajnyi anyaggal?*
- Az állatokról annyit tudok amennyit láttam, de az sem volt sok. *Magyarázza tovább, ahogy haladnak előre.* Nem nagyon jöttek közel a dolgozók zajához, amikor vágták a fákat. Legfeljebb menekültek. *Vonja meg vállát.
Eztán már csak egyszerű tényeket közöl, amit szinte mindenki tud aki járt már a környéken. Nem sokat beszél, amíg elérik az erdőt, nagyjából elmondja, amit mondtak neki a fafajtákról, hogy melyik mire jó, milyen tartós, miből lesz kétárbócos, miből pedig csónak és mi az ami az építkezésre megy. Muszáj volt megismernie ezeket a dolgokat, mert nem dolgozhatott úgy, hogy ne tudja mindazt, amit a többiek. Nem volt elég az, hogy rámutattak egy fára és azt mondták vágd ki.
Nuk mindég elbambul egy kicsit, amikor felnéz a hatalmas fák égig nyúló koronái felé. Némelyikre megesküdne, hogy ötvenszer nagyobb, mint ő maga. Bár lehet, hogy ez túlzás. Ha a természet lenne az egyetlen, amit nem tud legyőzni ezen a világon, már elégedetten és boldogan halhatna meg. Tekintélyparancsoló egy látvány az ilyesmi.
Kíváncsian nézelődik jobbra is balra is, hogy vajon hol lehet az íjász által emlegetett hely amit keresnek. S főleg, hogy milyen lehet. Mondta, hogy felújításra szorulna, Nuk reméli, hogy nem szakad össze a súlya alatt.*
//Zöldszarvas Daranel//
*Megvonja a vállát, s ezzel úgy tűnik be is adja a derekát a kisebb vadakra. Igaz, hogy csak mókázott, de ha a férfinek ez nem tűnt volna fel, az sem baj. Nuk gyorsan tovább is lendül a dolgon.
A ruha cserére csak oldalra dönti a fejét és végignéz saját magán. Talpig acélban feszít, mind mindég, hogy ne felejtse el a súlyát a páncélnak, s azért is, mert így sokkal keményebbnek néz ki. Ha már elég vastag lesz ahhoz, hogy legyen egy hely, ahol le tudja tenni és elzárni a holmijait biztonságban, akkor ő is egyszerűbb ruhákra fog váltani.*
- Az rövid mese lesz. *Jelenti ki, miközben elindul a fogadó elől és nekivágnak a városból kivezető útra, hogy az erdőségbe érjenek.*
- Azt már rögtön meg kellett látnom - és tettek is róla, hogy eszembe véssem - amikor ide értem, hogy a fákat jobban védik a vaserdőben, mint az állatokat. *Magyarázza, hiszen míg vadászni szinte mindenkinek szabad, s arra sem nagyon látott példát, hogy azt szabályoznák mennyit és mit lőhet ki akárki, addig a fák kitermelése nagyon is törvényesítve van. Legalábbis ahhoz képest, hogy a vadászok mennyire el vannak engedve. A favágóknak nehezebb itt alkalmazkodnia, hiszen megannyi utánajárás szükséges, hogy nagyobb fakitermelésbe tudjanak fogni. Egy pár fácskával pedig senkinek sem megy a szekere, hiszen egy hajóács mit ér egy tutajnyi anyaggal?*
- Az állatokról annyit tudok amennyit láttam, de az sem volt sok. *Magyarázza tovább, ahogy haladnak előre.* Nem nagyon jöttek közel a dolgozók zajához, amikor vágták a fákat. Legfeljebb menekültek. *Vonja meg vállát.
Eztán már csak egyszerű tényeket közöl, amit szinte mindenki tud aki járt már a környéken. Nem sokat beszél, amíg elérik az erdőt, nagyjából elmondja, amit mondtak neki a fafajtákról, hogy melyik mire jó, milyen tartós, miből lesz kétárbócos, miből pedig csónak és mi az ami az építkezésre megy. Muszáj volt megismernie ezeket a dolgokat, mert nem dolgozhatott úgy, hogy ne tudja mindazt, amit a többiek. Nem volt elég az, hogy rámutattak egy fára és azt mondták vágd ki.
Nuk mindég elbambul egy kicsit, amikor felnéz a hatalmas fák égig nyúló koronái felé. Némelyikre megesküdne, hogy ötvenszer nagyobb, mint ő maga. Bár lehet, hogy ez túlzás. Ha a természet lenne az egyetlen, amit nem tud legyőzni ezen a világon, már elégedetten és boldogan halhatna meg. Tekintélyparancsoló egy látvány az ilyesmi.
Kíváncsian nézelődik jobbra is balra is, hogy vajon hol lehet az íjász által emlegetett hely amit keresnek. S főleg, hogy milyen lehet. Mondta, hogy felújításra szorulna, Nuk reméli, hogy nem szakad össze a súlya alatt.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-07 13:55:02
Üzenet elküldve: 2017-05-07 13:55:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
* Ras nem az az egy helyben ülős fajta. Szereti olykor feltérképezni az őt körülvevő világot, vagy épp szívesen kutakodik számára apró információmorzsák után, melyek segíthetik a dolga elvégzésében. De jelenleg úgy érzi Rovéna eltűnésével szüksége van valakire, aki betölti az utána keletkezett űrt. És bármennyire is utálja elismerni még Éjféllel a társaságában is eléggé unatkozik így. Ezért tart most egyenesen a Kikötőbe, hogy ott találkozzon egy olyan egyénnel, aki a segítségére lehet.*
-Remélem nem valami idegesítő ficsúrt fogtunk ki, Éjfél!
A hozzászólás írója (Rasdeher Clion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.07 13:57:20
-Remélem nem valami idegesítő ficsúrt fogtunk ki, Éjfél!
A hozzászólás írója (Rasdeher Clion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.07 13:57:20
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-06 19:36:38
Üzenet elküldve: 2017-05-06 19:36:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Alig hagyta el a falvakat kis tanyákat, máris az erdőben találja magát a jó doktor. Kicsit megmálházva, de töretlen kedvvel halad előre a már szinte otthonának tekintett erdőségben. Oly sokszor járta már meg keletről nyugatra és északról délre, hogy még éjszaka is eltévedés nélkül megtudná járni a maga útját. Ennek a biztos tudásnak a birtokában halad előre, hogy végre a vashegyre érhessen. Habár némi kétség gyötri, hogy a pegazus fogadóban hallottak alapján inkább a mágusokat keresse fel. Régi terve volt, hogy felkeresse a kis közösséget és hogy ha lehetséges többet megtudjon a mágiáról. Maga ugyan nem mágus és soha nem válna azzá, vagy lépne erre az útra, viszont be kell látnia, hogy az egyéni ambíciói miatt szüksége lesz a trükkjeikre. Ennek tudatában vág neki a hosszú útnak és remélve azt, hogy útja végén rátalál arra, amit már oly régóta keres.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-05 21:14:43
Üzenet elküldve: 2017-05-05 21:14:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Önfejűen //
*Emlékszik még mennyire kedvelte a lovakat gyerekkorában. Addig hisztizett apucinak míg fel nem ülhetett a legvadabb, legszilajabb állatra istállójukban. Fekete mén volt, illett a zabolátlan lányhoz. A gyakorlás viszont nem végződött túl jól; a ló levetette magáról Lokát amint a lány nyeregbe szállt és nem tűrte, hogy az elf uralma alá hajtsa.
Másnap reggel a megannyi kitűnő hátas- és csatalónak hűlt helyét lelték, csupán a fekete mén maradt az istállóban. Kétségtelen, az ő szökését a rengeteg szúrt seb és vágás akadályozhatta meg, melyekből hatalmas szenvedések árán vérzett el az este folyamán.
A Gorthwen lány békés arccal nézi Aríwyent végigsimítani az állaton. A lányka szánni való arckifejezéssel válaszol a feltett kérdésekre. Szívesen lehordaná. ~Ha kérdeznek, illik válaszolni!~
Helyette megmosolyogja a további reakciót. Lazít tartásán, kezét elveszi derekáról, egyben tőre közelségéből. Kulacsáért nyúl.
Eljátszadozik a gondolattal, hogy kipróbáljon egyet s mást de egy pillanatnyi hezitálás után meggondolja magát. Nincs nála több víz, a sajátját pedig nem akarja megmérgezni. Átnyújtja az inni valót.
Apró kacaj hagyja el száját és türelemmel kivárja, hogy a kicsi kezdjen megnyílni.*
- Vagy úgy. *Leheli átérzéssel.* Honnan szöktél meg? Bántottak?
*Aggodalmasan vonja össze szemöldökét anélkül, hogy mélyebb barázdák képződnének homlokán. Az árt a szépségnek.*
- Gyere, üljünk le.*Mondja, mikor a lány szemei elfelhősödnek. Gyengéden fogja meg Aríwyen kezét és vonja egy vastag, keresztben fekvő rönkre a kicsi elfet. Talán ugyanannak az odvas, elszáradt fának egy darabja ahová a lány elbújt.*
*Emlékszik még mennyire kedvelte a lovakat gyerekkorában. Addig hisztizett apucinak míg fel nem ülhetett a legvadabb, legszilajabb állatra istállójukban. Fekete mén volt, illett a zabolátlan lányhoz. A gyakorlás viszont nem végződött túl jól; a ló levetette magáról Lokát amint a lány nyeregbe szállt és nem tűrte, hogy az elf uralma alá hajtsa.
Másnap reggel a megannyi kitűnő hátas- és csatalónak hűlt helyét lelték, csupán a fekete mén maradt az istállóban. Kétségtelen, az ő szökését a rengeteg szúrt seb és vágás akadályozhatta meg, melyekből hatalmas szenvedések árán vérzett el az este folyamán.
A Gorthwen lány békés arccal nézi Aríwyent végigsimítani az állaton. A lányka szánni való arckifejezéssel válaszol a feltett kérdésekre. Szívesen lehordaná. ~Ha kérdeznek, illik válaszolni!~
Helyette megmosolyogja a további reakciót. Lazít tartásán, kezét elveszi derekáról, egyben tőre közelségéből. Kulacsáért nyúl.
Eljátszadozik a gondolattal, hogy kipróbáljon egyet s mást de egy pillanatnyi hezitálás után meggondolja magát. Nincs nála több víz, a sajátját pedig nem akarja megmérgezni. Átnyújtja az inni valót.
Apró kacaj hagyja el száját és türelemmel kivárja, hogy a kicsi kezdjen megnyílni.*
- Vagy úgy. *Leheli átérzéssel.* Honnan szöktél meg? Bántottak?
*Aggodalmasan vonja össze szemöldökét anélkül, hogy mélyebb barázdák képződnének homlokán. Az árt a szépségnek.*
- Gyere, üljünk le.*Mondja, mikor a lány szemei elfelhősödnek. Gyengéden fogja meg Aríwyen kezét és vonja egy vastag, keresztben fekvő rönkre a kicsi elfet. Talán ugyanannak az odvas, elszáradt fának egy darabja ahová a lány elbújt.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-05 14:14:53
Üzenet elküldve: 2017-05-05 14:14:53
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
-Igen, megesik. *egyengeti el ujjai végével homlokán a ráncokat. Tényleg hajlamos túlagyalni dolgokat, aztán meg túlságosan belelovagolni magát. Mondjuk mágusként azért talán ez annyira nem meglepő, mivel a mágusok egyfajta gondolkodók is. Mindig agyalnak valamin...*
-Azért az gondolom nem volt baj, mivel a macska egyik rendeltetése, hogy elkapja az egeret. A másik az, hogy bosszantsa a kutyákat. *mosolyog. Igen, azok a piszkos macskák nagyon értenek ehhez. Felmásznak a faágra, vagy a kúpcserépre, aztán ott mosakodnak nagy nyugodtan a kutya szeme láttára, akinek szemei már vérben forognak és habzik a szája. A macskák végletekig pofátlanok. Ismerős helyzet?*
-Mifelénk is kevesen éltek ahhoz, hogy bárki vagy bármi elbújjon. Jó volt ez egyrészről, de másfelől viszont nem. Utóbbira példa a pletyka és a kibeszélés, ami volt bőven. Vándorlásaim során bejártam Lanawint széltében-hosszában, keresztül-kasul. *mutogatja.* -De csak rövid időkre, amolyan átutazóként. Igazán megvetni a lábam csak kevés helyen sikerült és annyira sehol, mint most itt. A mágusok nyughatatlanok, mindig úton vannak, keresik a titkos tudást, vonzza őket a kalandvágy és az ismeretlen. Egészen addig, amíg bele nem lépnek abba a korba, amikor már megfáradnak. *sóhaj.* -Ekkor megnyugszanak és letelepednek. Persze van kivétel ez alól is, mint minden alól, de én most magamból indultam ki.
*Ilyen volt ő régebben, merthogy igen, volt fiatal. De már akkor is jobban őszült a kelleténél, azért hordott régebben süveget, hogy ne nagyon, vagy csak kevésbé lássák.*
-Későre jár. *pillant fel az égre, ugyanis elszaladt az idő.* -Hamarosan leszáll az est. Elindulunk visszafelé?
//Mofeta Wirfall//
-Igen, megesik. *egyengeti el ujjai végével homlokán a ráncokat. Tényleg hajlamos túlagyalni dolgokat, aztán meg túlságosan belelovagolni magát. Mondjuk mágusként azért talán ez annyira nem meglepő, mivel a mágusok egyfajta gondolkodók is. Mindig agyalnak valamin...*
-Azért az gondolom nem volt baj, mivel a macska egyik rendeltetése, hogy elkapja az egeret. A másik az, hogy bosszantsa a kutyákat. *mosolyog. Igen, azok a piszkos macskák nagyon értenek ehhez. Felmásznak a faágra, vagy a kúpcserépre, aztán ott mosakodnak nagy nyugodtan a kutya szeme láttára, akinek szemei már vérben forognak és habzik a szája. A macskák végletekig pofátlanok. Ismerős helyzet?*
-Mifelénk is kevesen éltek ahhoz, hogy bárki vagy bármi elbújjon. Jó volt ez egyrészről, de másfelől viszont nem. Utóbbira példa a pletyka és a kibeszélés, ami volt bőven. Vándorlásaim során bejártam Lanawint széltében-hosszában, keresztül-kasul. *mutogatja.* -De csak rövid időkre, amolyan átutazóként. Igazán megvetni a lábam csak kevés helyen sikerült és annyira sehol, mint most itt. A mágusok nyughatatlanok, mindig úton vannak, keresik a titkos tudást, vonzza őket a kalandvágy és az ismeretlen. Egészen addig, amíg bele nem lépnek abba a korba, amikor már megfáradnak. *sóhaj.* -Ekkor megnyugszanak és letelepednek. Persze van kivétel ez alól is, mint minden alól, de én most magamból indultam ki.
*Ilyen volt ő régebben, merthogy igen, volt fiatal. De már akkor is jobban őszült a kelleténél, azért hordott régebben süveget, hogy ne nagyon, vagy csak kevésbé lássák.*
-Későre jár. *pillant fel az égre, ugyanis elszaladt az idő.* -Hamarosan leszáll az est. Elindulunk visszafelé?
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-05 14:00:51
Üzenet elküldve: 2017-05-05 14:00:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden//
*Még szerencse, hogy Mofi nem tette fel a kérdéseit, ugyanis az őrültségre való hivatkozás az, amit igazán ki nem állhat. Úgy véli, hogy valamilyen oka és célja mindennek van, és őrültnek nevezni valakit legalább olyan butaság, mint amikor a gonoszok azért tesznek gonosz dolgokat, mert gonoszok. Mintha ez valamiféle ősi mesterség lenne. Azon kissé összevonja a szemöldökét, hogy hogyan jutott el a mágus máris ilyen végletes következtetésre, és meg is rázza a fejét.*
– Szerintem túl sokat aggódik, Worenth Mester. Úgy látom, hogy törődik vele, és kedveli Önt, így nem hiszem, hogy ilyesmin kellene gondolkodnia ahelyett, hogy élvezné a vele töltött időt.
*Szerencsére a téma terelődik, és kiderül, hogy még egy ennyire idős mágusnak is volt gyerekkora, és emlékei is vannak. Mofi próbálja maga elé látni, milyen is lehetett Worenth gyermekként, ám nem igazán vezet sikerre az erőfeszítése, így inkább folytatja a témát.*
– Nálunk nem volt probléma az ilyesmivel. A szekerek nem robogtak át csak úgy, így nem kellett attól félni, hogy megsérülnek, de volt olyan cicánk, aki nem is szeretett volna kimenni, volt viszont olyan is, aki még a nemes úr magtárába is bejárt egeret fogni. Ott nagyjából mindenki ismert mindenkit, így nem kellett attól tartani, hogy ne találnánk meg, ha elkóborolna. Tényleg! Worenth Mester sok helyen élt már?
//Worenth Yosden//
*Még szerencse, hogy Mofi nem tette fel a kérdéseit, ugyanis az őrültségre való hivatkozás az, amit igazán ki nem állhat. Úgy véli, hogy valamilyen oka és célja mindennek van, és őrültnek nevezni valakit legalább olyan butaság, mint amikor a gonoszok azért tesznek gonosz dolgokat, mert gonoszok. Mintha ez valamiféle ősi mesterség lenne. Azon kissé összevonja a szemöldökét, hogy hogyan jutott el a mágus máris ilyen végletes következtetésre, és meg is rázza a fejét.*
– Szerintem túl sokat aggódik, Worenth Mester. Úgy látom, hogy törődik vele, és kedveli Önt, így nem hiszem, hogy ilyesmin kellene gondolkodnia ahelyett, hogy élvezné a vele töltött időt.
*Szerencsére a téma terelődik, és kiderül, hogy még egy ennyire idős mágusnak is volt gyerekkora, és emlékei is vannak. Mofi próbálja maga elé látni, milyen is lehetett Worenth gyermekként, ám nem igazán vezet sikerre az erőfeszítése, így inkább folytatja a témát.*
– Nálunk nem volt probléma az ilyesmivel. A szekerek nem robogtak át csak úgy, így nem kellett attól félni, hogy megsérülnek, de volt olyan cicánk, aki nem is szeretett volna kimenni, volt viszont olyan is, aki még a nemes úr magtárába is bejárt egeret fogni. Ott nagyjából mindenki ismert mindenkit, így nem kellett attól tartani, hogy ne találnánk meg, ha elkóborolna. Tényleg! Worenth Mester sok helyen élt már?
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-01 10:50:44
Üzenet elküldve: 2017-05-01 10:50:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
*Egy varázstárggyal ő is jobban kiegyezett volna, vagy valami különlegesebb dologgal, de egy nadrágot kapott kiengesztelésként. Sovány vigasz, de jobban belegondolva még ez is valami, hiszen rossz helyen kereste a Tepóst, vagyis elkésett. Értelmet felesleges is keresni az egész mögött, mert kevés van. A tolvajok, akik lenyúlták a gyertyákat totál őrültek voltak és Lanawin lakóinak őrült dolgokat kellett véghezvinni az üldözés során.*
-Persze. A vér sosem válik vízzé, legfeljebb felhígul egy kicsit. Ha megvadul, akkor majd gondoskodom róla, hogy senkit se bánthasson. Elintézném, hogy gyógyszerezzék be, vagy kábítsák el valamivel aztán vigyék el máshová, ahol a vadonban élhet. Azért vitetném el adott esetben, mert Synmiraba biztosan visszatérne időnként. Na de nem szeretnék borúlátó lenni! Xauzur szerintem jó fiú lesz!
*Azt már nem is ecseteli, hogy eredetileg az irbisz leginkább eszközként kellett volna a hóhajúnak az idézés varázslatokhoz. Azok megszűntével viszont marad az alap funkció. Ha hamarabb szűnt volna meg számára az idézés varázslat, mint ahogy Xauzurt megvette, akkor valószínűleg meg sem vette volna. Vagy ha igen, akkor csak később.*
-Gyerekkoromban kutyánk volt. Kettő. Egy kis kotorék meg egy robusztusabb őrzővédő. Szerettem őket, meg ott ha bezártad a kaput és jó volt a kerítés, akkor biztosan nem szöktek el. Ellenben a macskaféléknél nincs ilyen, mert bárhol kimászik. Számukra nincs akadály, hacsak a házba nem viszed be.
//Mofeta Wirfall//
*Egy varázstárggyal ő is jobban kiegyezett volna, vagy valami különlegesebb dologgal, de egy nadrágot kapott kiengesztelésként. Sovány vigasz, de jobban belegondolva még ez is valami, hiszen rossz helyen kereste a Tepóst, vagyis elkésett. Értelmet felesleges is keresni az egész mögött, mert kevés van. A tolvajok, akik lenyúlták a gyertyákat totál őrültek voltak és Lanawin lakóinak őrült dolgokat kellett véghezvinni az üldözés során.*
-Persze. A vér sosem válik vízzé, legfeljebb felhígul egy kicsit. Ha megvadul, akkor majd gondoskodom róla, hogy senkit se bánthasson. Elintézném, hogy gyógyszerezzék be, vagy kábítsák el valamivel aztán vigyék el máshová, ahol a vadonban élhet. Azért vitetném el adott esetben, mert Synmiraba biztosan visszatérne időnként. Na de nem szeretnék borúlátó lenni! Xauzur szerintem jó fiú lesz!
*Azt már nem is ecseteli, hogy eredetileg az irbisz leginkább eszközként kellett volna a hóhajúnak az idézés varázslatokhoz. Azok megszűntével viszont marad az alap funkció. Ha hamarabb szűnt volna meg számára az idézés varázslat, mint ahogy Xauzurt megvette, akkor valószínűleg meg sem vette volna. Vagy ha igen, akkor csak később.*
-Gyerekkoromban kutyánk volt. Kettő. Egy kis kotorék meg egy robusztusabb őrzővédő. Szerettem őket, meg ott ha bezártad a kaput és jó volt a kerítés, akkor biztosan nem szöktek el. Ellenben a macskaféléknél nincs ilyen, mert bárhol kimászik. Számukra nincs akadály, hacsak a házba nem viszed be.
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-05-01 00:40:09
Üzenet elküldve: 2017-05-01 00:40:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Önfejűen//
*Kedves szeretettel simogatja meg a lovat, ha amaz hagyja, majd Loka kérdésére figyelme gyorsan visszatér Lokára, csak most még bele is pirul a szavakba. Mit mondhatna, hogy megszökött? Még a végén visszavinné oda... Hazudni azonban nem fog. Nem arra nevelték, így hát tétova gondolatai és zavart arcocskája biztosíthatják, hogy az elf nő jó nyomon halad abban, hogy Aríwyen ezzel az elbújással bizony olyat tett, amit nem kellett volna.
Nem is szólal meg egészen addig, míg a másik mosolyogva vízzel nem kínálja. Ekkor ugyanis szervezete ráébred arra, hogy a loholásban igenis elfáradt és szomjas. Őszintén felcsillanó szemei is ezt mutatják.*
- Igen kérek! Nagyon szomjas vagyok.
*Feleli lelkesen, hiszen semmi rosszra nem számít a nőtől.*
- Egész idáig futottam. Olyan gyors voltam, mint a szél!
*Kezd is bele a mesélésbe, kezével pedig arra mutat, amerről jött. Nagyjából.*
- Én... *Láthatóan rosszul érintik őt Loka kérdései.* Megszöktem.
*Vallja be halkan, lesütött szemmel. Talán a külső szemlélők számára érthetetlen ez a bizalom. Még az is előfordulhat, hogy a kislány nyíltsága a friss anyukát is meglepi. Aríwyenben viszont annyi minden tombol egyszerre, hogy nem csoda ha bizalomra és megértésre vágyik. Ebből az érzésből sajnos kedves apukája egyelőre kimaradt. Vele ugyanis nem tud mit kezdeni. Meghalt anyu, nem baj, itt van egy apu! Szépen hangzik, de elfogadni már kevésbé ilyen egyszerű.
A szökés bevallása után így is akaratlanul eszébe jut édesanyja. A tekintete pedig ekkor feltűnően elszomorodik.*
*Kedves szeretettel simogatja meg a lovat, ha amaz hagyja, majd Loka kérdésére figyelme gyorsan visszatér Lokára, csak most még bele is pirul a szavakba. Mit mondhatna, hogy megszökött? Még a végén visszavinné oda... Hazudni azonban nem fog. Nem arra nevelték, így hát tétova gondolatai és zavart arcocskája biztosíthatják, hogy az elf nő jó nyomon halad abban, hogy Aríwyen ezzel az elbújással bizony olyat tett, amit nem kellett volna.
Nem is szólal meg egészen addig, míg a másik mosolyogva vízzel nem kínálja. Ekkor ugyanis szervezete ráébred arra, hogy a loholásban igenis elfáradt és szomjas. Őszintén felcsillanó szemei is ezt mutatják.*
- Igen kérek! Nagyon szomjas vagyok.
*Feleli lelkesen, hiszen semmi rosszra nem számít a nőtől.*
- Egész idáig futottam. Olyan gyors voltam, mint a szél!
*Kezd is bele a mesélésbe, kezével pedig arra mutat, amerről jött. Nagyjából.*
- Én... *Láthatóan rosszul érintik őt Loka kérdései.* Megszöktem.
*Vallja be halkan, lesütött szemmel. Talán a külső szemlélők számára érthetetlen ez a bizalom. Még az is előfordulhat, hogy a kislány nyíltsága a friss anyukát is meglepi. Aríwyenben viszont annyi minden tombol egyszerre, hogy nem csoda ha bizalomra és megértésre vágyik. Ebből az érzésből sajnos kedves apukája egyelőre kimaradt. Vele ugyanis nem tud mit kezdeni. Meghalt anyu, nem baj, itt van egy apu! Szépen hangzik, de elfogadni már kevésbé ilyen egyszerű.
A szökés bevallása után így is akaratlanul eszébe jut édesanyja. A tekintete pedig ekkor feltűnően elszomorodik.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-30 06:18:25
Üzenet elküldve: 2017-04-30 06:18:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden//
– Hát... Worenth Mester biztosan jobban tudja.
*Hagyja annyiban a tündér a dolgot, ám ezzel a felelettel csak még kevésbé tud kiigazodni az egész helyzeten.*
~Adott egy tolvaj, akit kerget valaki. A tolvaj, vagy valamelyik társa pedig vigaszdíjként egy nadrágot hagy az üldözőjének azért, mert az üldözője rossz úton próbálja elkapni. Ennek aztán semmi, de semmi értelme nincsen! Ha egy csapda várt volna Worenth Mesterre, hogy még inkább lassítsa, vagy valami elterelés, hogy azt higgye, hogy jó után jár, azt érteném. De egy nadrág?! Inkább ne kérdezősködj Mofi! Látszik, hogy nem szeretné elmondani az igazat, és semmi közöd nincs is hozzá. Kivéve persze, ha az egész csak egy hecc volt, és nem is voltak igazi tolvajok, csak a szervezők rendezték meg a dolgot. Furcsa szórakozásaik vannak az ittenieknek.~
*Arról sincs sok fogalma, hogy mi az a Grombar, ám mivel nem is hiszi fontosnak a dolgot, inkább az olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeket valóban lényegesnek gondol, és amelyekre választ is tud adni.*
– Ne aggódjon Worenth Mester! Én ugyan még sohasem tartottam ilyen különleges lényeket, de azt megtanultuk róluk, hogy ha velük kereskedünk, akkor mindig vigyázni kell. Egy vadállat generációkon át vadállat marad. Erre azt hiszem a macska a legjobb példa, őket ennyi idő után sem sikerült teljesen megszelídíteni. Ezt pedig biztosan tudom, mert cicánk még nekünk is volt. És még egyszer nagyon szépen köszönöm a kíséretet!
//Worenth Yosden//
– Hát... Worenth Mester biztosan jobban tudja.
*Hagyja annyiban a tündér a dolgot, ám ezzel a felelettel csak még kevésbé tud kiigazodni az egész helyzeten.*
~Adott egy tolvaj, akit kerget valaki. A tolvaj, vagy valamelyik társa pedig vigaszdíjként egy nadrágot hagy az üldözőjének azért, mert az üldözője rossz úton próbálja elkapni. Ennek aztán semmi, de semmi értelme nincsen! Ha egy csapda várt volna Worenth Mesterre, hogy még inkább lassítsa, vagy valami elterelés, hogy azt higgye, hogy jó után jár, azt érteném. De egy nadrág?! Inkább ne kérdezősködj Mofi! Látszik, hogy nem szeretné elmondani az igazat, és semmi közöd nincs is hozzá. Kivéve persze, ha az egész csak egy hecc volt, és nem is voltak igazi tolvajok, csak a szervezők rendezték meg a dolgot. Furcsa szórakozásaik vannak az ittenieknek.~
*Arról sincs sok fogalma, hogy mi az a Grombar, ám mivel nem is hiszi fontosnak a dolgot, inkább az olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeket valóban lényegesnek gondol, és amelyekre választ is tud adni.*
– Ne aggódjon Worenth Mester! Én ugyan még sohasem tartottam ilyen különleges lényeket, de azt megtanultuk róluk, hogy ha velük kereskedünk, akkor mindig vigyázni kell. Egy vadállat generációkon át vadállat marad. Erre azt hiszem a macska a legjobb példa, őket ennyi idő után sem sikerült teljesen megszelídíteni. Ezt pedig biztosan tudom, mert cicánk még nekünk is volt. És még egyszer nagyon szépen köszönöm a kíséretet!
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-29 22:50:48
Üzenet elküldve: 2017-04-29 22:50:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*Mosolyogva lépi át az erdő határát. Nem az a kedves, tündérektől megszokható mosoly, amit látva másnak is felfelé kunkorodik a szája; sokkal inkább egy vészjósló, kegyetlen vigyor, amitől mindenki összepisili magát. Az átlagember azért, mert nem tudja, mi rejtőzhet mögötte, a tapasztalt orgyilkost pedig pont a tudat félemlíti meg. Így vigyoroghatnak azok is, akik éppen felkoncolják az áldozatukat. Pedig -most kivételesen- semmi ilyen nem történik. Egyszerűen elérte az árnyékos területet, ami maga a megváltás a pusztaság után. A szoknyáját kissé megemelve, a hátán viselt táskára vigyázva halad a tüskés bokrok, felé nyúló ágak között. Nem nagy termetű, vékonyka és törékeny, könnyedén ellavírozna, ha nem lenne két hatalmas szárny a hátán, amikre vigyáznia kell. Szorosan a hátának veti őket, hogy ne libegjenek szanaszét, és a megszokott ösvényt követve közeledik a dokkok felé, ahol elvileg találhat egy eladó raktárépületet. Mielőtt eljött volna, talált egy hirdetést, de nem biztos, hogy még aktuális. A biztonság kedvéért az lesz az első, amit megnéz magának. Jó áron volt, eldugott helyen, és mégis elég nagy ahhoz, hogy több ember is beférjen néhány holmival.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-29 17:15:45
Üzenet elküldve: 2017-04-29 17:15:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
-Egyértelműen nekem volt otthagyva. Járt arra a Tepós, csak lemaradtam róla. Tudta, hogy kergetem de túljárt az eszemen. Nem sikerült megszereznem Lanawin tortájának gyertyáját, de végül mind megkerült. Gyanítom, hogy mások is kaptak olyan holmit, amin 7-es szám van. Tudod... sokan kergették a gyertyatolvajokat.
*Más esetben naná, hogy hagyta volna a fészkes fenébe a ruhákat! Kissé bizarr a temetői jelenet, de ez csak azért alakult így, mert Worenth rossz irányba haladt.*
-Bárcsak úgy lenne! *sóhajt.* -Én remélem, hogy igazad lesz. Nagyon örülnék neki! Ők bizonyítottak a Grombarnál is, ami számomra nagy érték.
*Na persze az is lehet, hogy teljesen felesleges az Owairat családon rágódni. Elmentek, mert nem volt nekik jó, vagy nem érezték a lehetőségeket a jövőben. Majd jönnek mások...*
-Igen, csak... tudod néha arra gondolok, hogy jót tesz e neki, hogy házi kedvencet nevelek belőle. Mert ugye az irbisz vadállat, az erdők nagyragadozója, nem holmi házi cica. Éppen ezért nem szeretném, ha teljesen kiölném belőle azokat a dolgokat, amik annyira jellemzőek a fajtájára... amik a vérében vannak. Mit gondolsz? Csak én agyalom túl?
*Igen, erre néha hajlamos az öreg mágusmester.*
-Természetesen! Amint sötétedni kezd megyünk is vissza. Xauzur korán szokott vadászni indulni, ő szerintem nem tart majd velünk.
//Mofeta Wirfall//
-Egyértelműen nekem volt otthagyva. Járt arra a Tepós, csak lemaradtam róla. Tudta, hogy kergetem de túljárt az eszemen. Nem sikerült megszereznem Lanawin tortájának gyertyáját, de végül mind megkerült. Gyanítom, hogy mások is kaptak olyan holmit, amin 7-es szám van. Tudod... sokan kergették a gyertyatolvajokat.
*Más esetben naná, hogy hagyta volna a fészkes fenébe a ruhákat! Kissé bizarr a temetői jelenet, de ez csak azért alakult így, mert Worenth rossz irányba haladt.*
-Bárcsak úgy lenne! *sóhajt.* -Én remélem, hogy igazad lesz. Nagyon örülnék neki! Ők bizonyítottak a Grombarnál is, ami számomra nagy érték.
*Na persze az is lehet, hogy teljesen felesleges az Owairat családon rágódni. Elmentek, mert nem volt nekik jó, vagy nem érezték a lehetőségeket a jövőben. Majd jönnek mások...*
-Igen, csak... tudod néha arra gondolok, hogy jót tesz e neki, hogy házi kedvencet nevelek belőle. Mert ugye az irbisz vadállat, az erdők nagyragadozója, nem holmi házi cica. Éppen ezért nem szeretném, ha teljesen kiölném belőle azokat a dolgokat, amik annyira jellemzőek a fajtájára... amik a vérében vannak. Mit gondolsz? Csak én agyalom túl?
*Igen, erre néha hajlamos az öreg mágusmester.*
-Természetesen! Amint sötétedni kezd megyünk is vissza. Xauzur korán szokott vadászni indulni, ő szerintem nem tart majd velünk.
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-29 06:41:02
Üzenet elküldve: 2017-04-29 06:41:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden//
*Ha még Mofit sem képes feldönteni, akkor valóban elég picike lehet, ám ettől függetlenül a tündér szokásához híven elővigyázatos. Most azonban a történet köti le, és ugyan rábólint a kérdésre, hiszen valóban hallott egy keveset a dologról, de nem túl sokat. Az ilyesmibe nem szereti beleásni magát, hiszen ezeket a feladatokat inkább a városőrség hatáskörének érzi. Ha esetleg tárgyalni kellett volna a tolvajokkal, hogy adják vissza a gyertyákat, azon még elgondolkodott volna, de úgy, hogy azonnal hajtóvadászatba kezdett mindenki, a szokásához híven inkább csöndesen kimaradt a dologból. A történetet lélegzetvisszafojtva hallgatja, a temetős résznél azonban jól láthatóan meghökken.*
– És... Ön csak úgy felvesz egy nadrágot, amit egy temetőben talált?
*Arra már rá sem mer kérdezni, hogy hogyan tudja ezt vigaszdíjként értékelni a mágus, hiszen nem szeretné megsérteni, ám számára felfoghatatlan, hogy egy bölcs, idősödő úriember a sírok között elszórt bandita holminak örüljön meg annyira, hogy még hordja is.*
~Teljesen biztos, hogy valamiféle mágikus dolog, csak nem szeretné az orromra kötni. Azért nem szép tőle, hogy ilyen buta történetet talált ki hozzá, és azt hitte, hogy elhiszem majd.~
*Jól láthatóan kétkedve ugyan, de rábólint a mesére, és hagyja, hogy Worenth a nemesekre térjen rá, majd a kertészeknél ismételten bólint.*
– Az a sejtésem, hogy látjuk még a családot, hogy ha nem adtak rögtön túl a birtokon. Ez ilyen kereskedőtanonci megérzés.
*Mikor lehajol a botért, megköszöni az állatnak, hogy visszahozta, és meg is dicséri az ügyes munkáért, majd ismételten elhajítja a fadarabot.*
– Sokkal könnyebb nekik olyan dolgokat megtanítani, amit ők maguk is szeretnének. Jó látni, hogy a legtöbbjüknek van egy társa, Worenth Mester.
*A tündérke feltekint az égre, hogy megtudja, milyen későre is járhat, majd teketóriázás nélkül felteszi a kérdését, hiszen tudja, hogy már így is elárulta a gondolatait.*
– Ugye majd a Vashegyre is visszaérünk sötétedés előtt?
//Worenth Yosden//
*Ha még Mofit sem képes feldönteni, akkor valóban elég picike lehet, ám ettől függetlenül a tündér szokásához híven elővigyázatos. Most azonban a történet köti le, és ugyan rábólint a kérdésre, hiszen valóban hallott egy keveset a dologról, de nem túl sokat. Az ilyesmibe nem szereti beleásni magát, hiszen ezeket a feladatokat inkább a városőrség hatáskörének érzi. Ha esetleg tárgyalni kellett volna a tolvajokkal, hogy adják vissza a gyertyákat, azon még elgondolkodott volna, de úgy, hogy azonnal hajtóvadászatba kezdett mindenki, a szokásához híven inkább csöndesen kimaradt a dologból. A történetet lélegzetvisszafojtva hallgatja, a temetős résznél azonban jól láthatóan meghökken.*
– És... Ön csak úgy felvesz egy nadrágot, amit egy temetőben talált?
*Arra már rá sem mer kérdezni, hogy hogyan tudja ezt vigaszdíjként értékelni a mágus, hiszen nem szeretné megsérteni, ám számára felfoghatatlan, hogy egy bölcs, idősödő úriember a sírok között elszórt bandita holminak örüljön meg annyira, hogy még hordja is.*
~Teljesen biztos, hogy valamiféle mágikus dolog, csak nem szeretné az orromra kötni. Azért nem szép tőle, hogy ilyen buta történetet talált ki hozzá, és azt hitte, hogy elhiszem majd.~
*Jól láthatóan kétkedve ugyan, de rábólint a mesére, és hagyja, hogy Worenth a nemesekre térjen rá, majd a kertészeknél ismételten bólint.*
– Az a sejtésem, hogy látjuk még a családot, hogy ha nem adtak rögtön túl a birtokon. Ez ilyen kereskedőtanonci megérzés.
*Mikor lehajol a botért, megköszöni az állatnak, hogy visszahozta, és meg is dicséri az ügyes munkáért, majd ismételten elhajítja a fadarabot.*
– Sokkal könnyebb nekik olyan dolgokat megtanítani, amit ők maguk is szeretnének. Jó látni, hogy a legtöbbjüknek van egy társa, Worenth Mester.
*A tündérke feltekint az égre, hogy megtudja, milyen későre is járhat, majd teketóriázás nélkül felteszi a kérdését, hiszen tudja, hogy már így is elárulta a gondolatait.*
– Ugye majd a Vashegyre is visszaérünk sötétedés előtt?
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-28 07:05:47
Üzenet elküldve: 2017-04-28 07:05:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
*Xauzur azért annyira még nem nagy, hogy a tündérkét felborítsa vagy kárt tegyen benne, de mondjuk a kis bolond Learon lovának is nekifordult, szóval azért tényleg vigyázni kell. Bár ha anno Ragron sem lökte fel a közelében lévőket, mondjuk Arynat, akkor az irbisz is tud viselkedni.*
-Amolyan játszó vagy edzőruha. *mondja nevetve és végignéz magán, mert tényleg ritkán öltözködik így.* -Ó, nem. Hallottál arról, mikor ellopták Lanawin tortájának gyertyáit? Na én kergettem a Tepóst, aki úgy mozog, mint a villám! Követtem, hajtottam, de lényegében csal bottal ütöttem a nyomát. *kesereg.* -Azt hittem jó helyen járok de kiderült, hogy nem az az útvonal volt a leghosszabb, amire gondoltam. A temetőbe érkezve azonban megtaláltam ezt a nadrágot, ami vigaszdíjul szolgált.
*Jó kis kaland volt, igazán megérte a fáradozást még akkor is, ha csak egy nadrággal gazdagodott.*
-A számmisztika sosem foglalkoztatott, nincs kedvenc vagy mágikus számom.
*A 7-es számot sem gondolja annak úgy, ahogyan a többit sem. Ilyenekkel sosem foglalkozott.*
-Mindig felbukkan valami eddig nem ismert, új nemesi család. Jobban mondva számomra ismeretlenek, akik a gazdagnegyedben élnek azok számára biztos ismertek.
*Ide sorolná a Sillerforwokat is például.*
-Igen, bár ha az örökség feleslegessé válik, akkor benne van a pakliban, hogy eladják. Addig meg gondolom felvesznek egy kertészt, aki rendbe tartja a birtokot.
*Xauzur kicsit megmozgatja magát és Mofi elé dobja a botot.*
-Alapból úgy vettem, hogy idomított, szóval a legáltalánosabb parancsokat már nem kellett tanítani. Ez is annyi volt, hogy elkezdtem dobálni a botot aztán egyszer csak visszahozta. Először csak elvitte és büszkén járkált vele, de nem hozta ide elém, kiköpte mikor megunta. Sokat fejlődött mióta nálam van, mondjuk az igaz, hogy sokat foglalkozom vele.
//Mofeta Wirfall//
*Xauzur azért annyira még nem nagy, hogy a tündérkét felborítsa vagy kárt tegyen benne, de mondjuk a kis bolond Learon lovának is nekifordult, szóval azért tényleg vigyázni kell. Bár ha anno Ragron sem lökte fel a közelében lévőket, mondjuk Arynat, akkor az irbisz is tud viselkedni.*
-Amolyan játszó vagy edzőruha. *mondja nevetve és végignéz magán, mert tényleg ritkán öltözködik így.* -Ó, nem. Hallottál arról, mikor ellopták Lanawin tortájának gyertyáit? Na én kergettem a Tepóst, aki úgy mozog, mint a villám! Követtem, hajtottam, de lényegében csal bottal ütöttem a nyomát. *kesereg.* -Azt hittem jó helyen járok de kiderült, hogy nem az az útvonal volt a leghosszabb, amire gondoltam. A temetőbe érkezve azonban megtaláltam ezt a nadrágot, ami vigaszdíjul szolgált.
*Jó kis kaland volt, igazán megérte a fáradozást még akkor is, ha csak egy nadrággal gazdagodott.*
-A számmisztika sosem foglalkoztatott, nincs kedvenc vagy mágikus számom.
*A 7-es számot sem gondolja annak úgy, ahogyan a többit sem. Ilyenekkel sosem foglalkozott.*
-Mindig felbukkan valami eddig nem ismert, új nemesi család. Jobban mondva számomra ismeretlenek, akik a gazdagnegyedben élnek azok számára biztos ismertek.
*Ide sorolná a Sillerforwokat is például.*
-Igen, bár ha az örökség feleslegessé válik, akkor benne van a pakliban, hogy eladják. Addig meg gondolom felvesznek egy kertészt, aki rendbe tartja a birtokot.
*Xauzur kicsit megmozgatja magát és Mofi elé dobja a botot.*
-Alapból úgy vettem, hogy idomított, szóval a legáltalánosabb parancsokat már nem kellett tanítani. Ez is annyi volt, hogy elkezdtem dobálni a botot aztán egyszer csak visszahozta. Először csak elvitte és büszkén járkált vele, de nem hozta ide elém, kiköpte mikor megunta. Sokat fejlődött mióta nálam van, mondjuk az igaz, hogy sokat foglalkozom vele.
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-27 22:51:28
Üzenet elküldve: 2017-04-27 22:51:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Régen járt erdőben, nagyon régen. Több éve, szinte ki sem mozdul a gazdagnegyedi lakásból. Ezen most változtaott, és milyen jól tette! Nagyon jó érzéssel tölti el a természet közelsége, pedig Zhorack sosem volt ilyen. Egy úgy tudta, hogy a személyisége teljesen más jegyeket hordoz, olyanokat, amik megtiltják neki, hogy ilyesmiket érezzen de nem. Elég sokrétű lehet. Mindenestre most gondolkozás helyett mégis inkább élvezni próbálja a helyet, és annak varázsát. Feltöltődik energiával, nagyon jót fog tenni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674