Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 112 (2221. - 2240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2240. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-18 19:56:45
 ÚJ
>Cahress Damastant avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hazatérés//
//Cassy, Khul//

*Felkuncog a becézésen, a férfi szájából különösen kedvesen és valahogy melegséggel szólnak mindig. Az első pillanattól kezdve imádja humorát és szeles, harsány természetét, sokkal szívesebben látja ilyennek, mint komoran csendesnek, amilyen az utóbbi időben volt. Virágait, melyből egyet még a réten szedett, egyet pedig Khul festett neki hóvirággá, a karolós kezébe veszi, így a vállkendőt szorosan maga körül tarthatja. Ahogy a forgatagból kiérnek, erősebben éri őket a balzsamos nyáresti szellő, meglebegteti hajtincseit, könnyű ruháját, s mivel még a mozgástól nem melegedett át, lúdbőrössé válik.*
- Rendben, szedem a lábam, diktálj csak nyugodtan gyors tempót!
*Sorol fel a férfi lépésének ritmusához, és élvezi azt a kis meleget, amit közelségéből nyer. Szerencsére nem esik nehezére olyan nagyokat lépnie, mint a zsoldosnak, és a napi munka mellett a sok talpalás sem viseli meg. Igaz, ez a talaj göröngyösebb, mint a Sellőház padlója. Egyszer-egyszer bizonytalanabbul lép, de aztán hozzászokik. Feltűnik neki is az elmaradozó vendégsereg, a harcizmok bemutatásán pedig felnevet.*
- Igen, a legtöbben bizonyosan a földeken laknak, vagy Artheniorba mentek vissza. Igazság szerint én is úgy terveztem, hogy megszállok valahol és holnap indulok vissza. De örülök, hogy együtt mehetünk.
*Öleli kicsit magához a zsoldos karját hálája és boldogsága kifejezéseként.*
- Nagyon jól éreztem magam, remélem, te is. Volt egy tréfás színdarab, szintén a verseny részeként. De a beszélgetést is élveztem veletek. Csak ezek a virágnevek…
*Csóválja meg a fejét.*
- Oh! De hiszen elmúlt!
*Kapja a szájához hirtelen a kezét.*
- Ó, hála az égnek! A barátod biztosan bolondnak nézett!
*Kuncog megint, és hamarosan őt is utoléri a föléjük boruló éjszaka meghitt hangulata. Ő inkább kerüli az oldavást pillantást és az égre néz, minek szeletkéit a lassan sokasodó fák lombja el-eltakar.*
- Olyan ritkán látom a csillagokat. Nem különös? Pedig az éjszakákat ébren töltöm.
*Megborzong egy kicsit, de ezúttal nem a hideg miatt. Megérinti egy régi emlék, amit gyorsan elhesseget.*
- Mikor még nem a Sellőházban laktam, akkor hajnaltájt mentem haza. Tudod, van egy kis bérelt lakásom a kikötőben. Bár már nem sokáig, hiszen nincsen értelme fenntartani, nem igaz? Nos a lényeg, hogy hajnalban még láttam néhány csillagot, vagy a lebukó holdakat. De valahogy ritkán néztem meg őket igazán. Most pedig már nem kell kimennem. Pedig kár értük.
*Csóválja meg a fejét, kutatva az ismerős mintázatokat, majd Khulhoz fordul.*
- Ismered a csillagképeket, ugye? Fogadjunk, kitalálom, hogy melyik a kedvenced!


2239. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-18 12:49:22
 ÚJ
>Yathlanae Vyserra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Az erdőbe ér, immár a földek helyett fák szegélyezik útját. Nem igazán szereti ezt a vidéket, úgy hallotta, sok erre a barbár. Bár azért reménykedik benne, hogy egy hozzá hasonló fiatal nőt nem támadnának meg. Felesleges lenne, magától is belemegy bármibe, nem kell őt semmire kényszeríteni.
Orrát megcsapja a tenger sós illata, bár még csak haloványan, de érződik. Mindig szerette a hatalmas vizet, bár ritkán járt errefelé. Ha jól emlékszik, van valamerre egy világítótorony, valami egész kellemes környéken. Majd lehet felkeresi, régen sokat üldögélt a sziklákon, szemlélve a horizontot.
De előbb mindenképp betér a Sellőházba, már igencsak fáj a foga valami porhanyós húsra, és jó borra. Bár még akad kenyér és sajt a táskájában, már kissé szikkadt, száraz és kemény, amellett, hogy éhségét eloltja, már semmire nem jó. Pedig nagyon szeret az ételeken élvezkedni.*


2238. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-18 11:23:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)(inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Titok a mélyben//

*A fák közül két férfi és egy nő lép elő. Mind emberek, és a dér már mindhármuknak megcsípte a haját, nem lehetnek fiatalok sem. Ruhájuk pórias, szegények lehetnek. Testalkatuk erőt sugall, nem tudni, hogy a harcban szerezték, vagy a sok emelgetés és fizikai munka eredménye. Egy biztos: mindegyiküknek tőr lóg az oldalán. Az egyik fickó az omlást veszi szemügyre, pontosabban a kötelet, amelyet Zhaggur felkötött a leereszkedéshez.*
- Valaki járt itt! *Mutatja a többieknek ujjával a kötélre bökve.*
- Jól láttam a fárul, vót itt valaki. *Mondja a nő tájszólással, és ha Zhaggur talán egy másodpercre is úgy hitte, hogy elrejtőzhet egy mérges háziasszony szeme elől, hát tévedett. Egyenesen felé veszi az irányt, és a másik férfi is követi.* Jóó napot, bányásztörpe uraságod! Na, most mit bujkál? Tessék előjönni. Mi csak keresünk itten valakit, aztán hagyjuk is dógozni. *A teltkarcsú hölgy várakozik, de sem ő, sem a férfi nem nyúl fegyverért. Kicsit gondterheltnek tűnnek, de hát ha eltűnik valakijük, ez a legkevesebb.*
- Ejj, de hetye bánya ez! *Kiabál lentről a másik fickó.* Bányásznak kellett volna mennem. A lópikulának lettem pék.


2237. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-18 02:09:15
 ÚJ
>Relton Miirphys [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Rorkir, Relton//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Ha hamarabb eszmél fel, akkor nem lenne ilyen közel hozzá az a csapkodó barom. Leszarja az érveket, agyi funkciói leálltak. Puff, kész, nem is volt.*
- Így sosem lesz feleséged.
*Ha ép döntést nem tud meghozni, akkor dühítsük. Kövessen el hibákat mérgében.
Az újabb csapás közel jár, nem szarral gurigázik. Egy hátraugrás közben jobbra fordul, amit egy tigris bukfenccel koronázna, de valami nem jön össze. Áldja az eget, amiért az íját nem szerelte le a hátáról. A találat így sem volt sikertelen. Bal lábát csak bumeráng menti meg, ami felfogja a csapás egy részét, de így is kiforgatja őt a tervezett vonaláról a földre. Veszedelmes állatként, négykézláb, fordítja a félresikerült mutatvány. Üres kezével gyűjt egy marékra elegendő port, homokot, vagy ami van, és megpróbálja Rorkir arcába dobni.*

A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.09.18 20:51:03, a következő indokkal:
Harcban feltételes mód használata kötelező! A múlt idő használatával még mindig problémák vannak. Nem mellesleg nem lehet nálad olyan fegyver, amivel technikailag nem rendelkezel.



2236. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-18 00:00:30
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Rorkir, Relton//

*A másik hangját még éppen hallja, de már az agyáig nem teljesen jut el. Ilyenkor egyébként sem tud józanul gondolkodni.*
-Pajtik?
*Nevet fel, hegyes szemfogait vicsorgatva, mint egy vaddisznó. De persze a beszéd nem lassítja a mozgásában, ahogy a másik kitér, és távolodik, ő úgy próbálja lopni a távolságot, és fejszéjével újra lecsapni, ezúttal még inkább igyekszik, hogy kárt tegyen benne. Ha nem is éri el, megpróbál a mellkasára célozni a suhintással, legfeljebb az íj is egy opcionális célpont a számára. Mivel a másik még nem is húzta fel a nyilat, így helyzeti előnyben van. Egyre jobban kezdi élvezni ezt a kis erdei utat.*


2235. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-17 22:33:56
 ÚJ
>Relton Miirphys [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Rorkir, Relton//

~Milyen rejtélyes válasz, de azok a bicepszek. Nem tudok betelni a nézésükkel.~
*Végig nyalja a szája szélét, ahogy elképzeli, miként majszol el rajtuk egy friss pitét.
A hirtelen mozdulatra ő is reagál. Nehéz úgy meglepni valakit, ha éppen figyel.*
~Merre van az ellenség?~
*Próbálja kiolvasni az ellenfél irányát Rorkir fegyverrántásából. A fentről lezúduló pengét oldalra lépve kerüli. A korábbi vonzóan rejtélyes válasz fenyegetéssé alakult.*
- Te meghibbantál? Ha elfelejtetted volna, most pajtik vagyunk.
*Értetlen áll a történtek előtt, amíg leesik a tantusz.*
- Jaaa. Hogy így állunk. Akkor te lennél az erdei gyilkos, akiről beszélnek.
*Hátrálva próbálja a növelni a távot maguk között. Előhalászik a tegezéből három nyilat és az íjára helyezi a kezét.*
- Te vagy az, aki kicsalogatja az embereket, hogy megölje őket. Valóban megtaláltam a szerencsém! Ha kap egy személyleírást az őrség, akkor a vérdíj…
*Majd Rorkir befejezi magának a mondatot. Egyelőre az a dolga, hogy túlélje. A testét bírja fegyelmezni, de a hangja remeg a félelemtől.*
~Picsába! Nem így gondoltam az erőszakost.~
*Ha adódik alkalma, akkor szántóföldek felé menekül.*


2234. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-17 10:11:42
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Rorkir, Relton//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A hegyesfülű könnyed léptekkel szeli az utat, míg Rorkir inkább robusztus járásával igyekszik tenni ugyanezt. ~Hogy milyen vágy visz? Heh. Kis barátom.~ Gondola Relton szavaira, amikor az visszakérdez. Valahol úgy érzi, hogy az ő céljai nem ennyire könnyelműek, talán szavakba nem is olyan egyszerű önteni. Persze meg tudná tenni, mint korábban is, de az csak egy felszínes kis képet adna arról, amiről szó van.*
-Az hosszú történet lenne.
*Mondja, és nem is kíván erre több szót fecsérelni. ~Rorki? Rorki?~ Szinte érzi, ahogy megy fel benne az adrenalin, és a düh, ahogy ezt hallja. ~És még nevetgél is hozzá ez az anyaszomorító? Még nevetgél is?~ Ismételgeti magában, mert egyszerűen ezt nem tudja már hová eltenni. Még türtőzteti magát egy darabig, mert meghökken, mikor kiderül, hogy eddig tudta az utat, de hamar előkap egy térképet a másik. Ez némileg jó hír Rorkirnak, sőt. talán a legjobb hír, amit kaphatott. Ő is megvizsgálja, amit mutat neki az elf, majd egy bólintással jelzi, hogy érti. Talán tényleg ez a legjobb hír, hisz esz a barbárnak csak egy dolgot jelent. Tudja az utat, és nincs már szüksége a hegyesfülűre. Kaján vigyor csúszik önkéntelenül is az arcára, amit egy amolyan morgás kísér. Egy furcsa fajta nevetésnek is nevezhető ez, aki hallott már ilyet, az tudja, hogy milyen hátborzongató.*
-Először a népem nevével viccelődsz, most meg az apám utolsó örökségén, az én nevemen, mi? Te rohadék. De nem tovább. Nem nem.
*Miközben a szavakat mondja, melyekre már vágyott egy ideje, keze egy hirtelen kúszik a bárdja markolatára, és egyetlen mozdulattal megpróbál belevágni a másikba. Egy olyan mozdulattal, amit csak úgy lehet végrehajtani, ha a hátán hordja az ember fegyverét. A nyaka és a válla közé céloz, hogy keresztbe vághasson. Persze, csak ha eltalálja, bár számításai szerint nincs olyan messze tőle, hogy ez ne lenne lehetséges. Mindenesetre kezdi elönteni a vér az agyád, nem hiába vérgőzös.*


2233. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-17 01:06:03
 ÚJ
>Relton Miirphys [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Rorkir, Relton//

~Engem figyel. Végre érdeklem őt?~
*Könnyedén lépked a gyakran járt út szétmorzsolt avarán.*
- Téged milyen vágy visz ehhez a törzshöz, kedves Ror...ki?
*Hátrafordul, miközben hátra kulcsolt kézzel falja az utat.*
- Ugye Rorki vagy? Rossz a névmemóriám.
*Ököllel fejbe kólintja magát és egy bolondozott grimaszt tesz hozzá.*
- Innentől nem tudom merre kell menni, de...
*Kihalászik az egyik rejtett zsebből egy papírt.*
- De Ő tudja.
*Magasra tartja a maga nemében ritka példányt.*
- Egy térkép.
*Széthajtja és bújni kezdi.*
- Most itt vagyunk.
*Odaviszi a hérosznak, hogy láthassa, meg egy ürüggyel több, hogy mellé bújhasson.*
~Ez az izzadt illat.~
*Végig vezeti az ujját az egyik csíkon.*
-Ez az út ez, amin vagyunk. Innentől arra kell mennünk.
*A legrövidebb útra mutat. Nem akarja eljátszani a testőre, nem is, az izmos testőre bizalmát.
Elteszi a zsebatlaszt és folytatja az utat, közben várja a kérdéseire a válaszokat.*



2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-16 18:26:35
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Rorkir, Relton//

*Csak némán morog a másik szavaira, majd elindul az erdők felé. Nehéz lenne eltéveszteni egy nagy erdőt, így célba talál hamar. Lassan a fák rengetege veszi át az uralmat a táj felett, de figyelme nem lankad. Cseppet sem. Nem bízik a hegyesfülűben, s bár nem tűnik fenyegetőnek, nem tudni, hogy mit tervezhet. Ezért kezét közel tartja fegyveréhez, mint általában mindig, és igyekszik úgy menni, hogy a másik mindig a látómezejében maradjon. Ezt már kiskorában belénevelték a tanítói.*
-Szóval szerencsét próbálni, mi?
*Kérdi, de igazából cseppet sem érdekli.*


2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-16 14:23:35
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Titok a mélyben//

*A szerencse végül csak rá mosolyog még akkor is ha ez az egész csak egy fintornak fogható fel, hiszen a mélybe vezető út beomlik, miközben Zhaggur a felszínre igyekszik. Ezt az egészet egy erős morgás követi, hogy az istenek is hallják a véleményét az egészről. De ilyen a bányászok élete. Egyszer fenn másszor lent kell az életükért küzdeniük. Most azonban inkább kimászik a kürtőből és körbe tekintve lassan össze is áll, hogy milyen utat járhatott be a kezdetektől.
Nem volt egy eszeveszett nagy útvonal, de ami bizonyos, hogy a székhelyét hamarosan át kell tennie ide a kijárathoz, mert ez egyrészt magasabban van, másrészt jobban védhető is akár egy esetleges támadás során.
Első dolga, hogy megállapítsa milyen magasan van és, hogy lát e lehetőséget a lejutásra, vagy milyen útvonalat kell majd a későbbiekben kialakítania, hogy magát és az érceket lejuttassa.
A nagy szemlélődés közepette lesz figyelmes az erdő irányából jövő neszezésnek, amely nem igazán kezd tetszeni neki.*
- Biztos mocskos haramiák. *Dünnyögi halkan, miközben visszahúzódik a kürtőbe, úgy, hogy tekintetével még figyelni tudja a történéseket.*


2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-15 13:18:09
 ÚJ
>Nevesincs Yikkai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Komótosan, ráérősen sétálgat a fák között. Szemeit néha behunyja és csukott szemhéjain keresztül figyeli a fényviszonyok változását. Az elmúlásra és az elkövetkező eljövetelére emlékezteti ez a férfit. Néha meg-megérint egy-egy fát, vaskos, régmúlt időket megélt, érdes és kérges törzsükön végighúzza az évek alatt megkeményedett kezeit. Lassabban kezd el lépdelni, s az egyedüllét minden egyes másodpercét próbálja értelemmel felruházni. A pillanatnak él, elvégre ki tudhatja, mi vár rá, akár a következő szekundumban. Lehet, hogy valami vadállat tűnik fel és széttépi őt. De az sem kizárt, hogy egy városra bukkan. Talán Artheniorra. Nem lehet tudni. Nem lehet sejteni és nem lehet érzékelni, csak ha már előtte áll az elkövetkező. Ezekbe a gondolatokba merül és hallgatja a lába alatt ropogó avart. Nincsen társa, még egy hátas sem. Mi mást tehetne, mint az elmélkedés? Talán a kutatás: lehajol és a földet nézi. Elf vénáját próbálja feleleveníteni, hátha nyomokat tudna olvasni. Azonban ez sikertelen: semmit sem lát, csak magát a talajt. Amilyen mélyen képes elmerülni az ész kincseiben, annyira felületes a természet ismeretében. Bemakacsolja magát és kevésbé figyelmesen halad tovább. Megint eszébe ötlött vegyes származása, ami újabban egyre nehezebben viselhető el. Elhagyja az erdőt és új tájak után néz.*


2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-14 02:20:27
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)(inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Titok a mélyben//

*Kalandorunk következetesen jelöli meg az útvonalat felfedezőútja során, de ez pusztán elővigyázatosság, hiszen itt igazán nehéz dolog eltévedni. Amikor viszont döntés elé érkezik, a bal folyosót, s ezzel együtt a fényt választja.
Ahogy nehéz léptei végigdöngenek a barlang köves talaján, először halk, leginkább kaparászáshoz hasonlítható hangra lehet figyelmes a távolból, amit mély dübörgés követ, s még mielőtt akár kettőt pisloghatna, az átellenes járat úgy, ahogy van, teljes egészében beszakad, egy hosszú, átmászhatatlan hasadékban a járat kövei eltűnnek a mélybe, s nem marad más, csak egy félelmetesen tátongó, éjfekete lyuk. Úgy tűnik, a sok ideje víz áztatta kőnek már csak ennyi kellett, hogy megadja magát. Zhaggurnak talán ez a furcsa nap egész jól sikeredik, legalább is jobban, mint ahogy eddig tűnt, hiszen ezúttal tényleg nagy szerencséje van. Az éltető fény felé veszi az irányt, az alagút végén pedig megtorpan. Érdekes látvány tárulhat a szeme elé. Egy kis víznyelőt talál, amely tölcsér alakzatban nyílik a külvilág felől, s fénye, bár nem sok, de halványan megvilágítja a körben lévő kis, fehér kalapos gombákból álló, több lépésre kiterjedő gombatelepet – nem lenne meglepő, ha Zhaggur ennyit soha nem is látott volna azelőtt. Ez a sok kő és magány között csak nem az élet kis természetes szentélye volna?
A kürtő elég alacsony, és bár kicsit keskeny a szája, a törpe minden további nélkül kikukkanthat, sőt ki is mászhat onnan. Természetesen a felszínre vezet, méghozzá szép panorámát is nyújt: a környék domborzata és a fák lombjai jól kivehetőek erről a kissé kopár, fűtől annyira nem benőtt magaslatról. A bányász látni vélheti a kezdeti omlást is, ahol belépett, pontosabban bemászott a föld mélyébe: kicsit göröngyös ugyan az út, de azért pár lépésben le tud sétálni odáig, ahonnan indult. Elmondható, hogy nincs magasan. Ahogy azonban visszahúzná a fejét, neszezést hallhat az emelkedő aljáról, az erdőből, egészen közel a "bejárathoz".*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.14 02:21:28


2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-12 16:29:05
 ÚJ
>Aranyfattyú Vyliassa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*Csizmák topogását nyeli el az avar, mikor az ifjú félvér a Kikötő felé botorkál. Lassan, komótosan halad, dolga nem sietős. Szétnézne a helyen, munkát találna. Nem biztos, hogy sikerrel jár, bár az a hír kelt szárnya füle alatt, hogy kedvelik arrafelé a hozzá hasonló, dekoratív hölgyeket. Arca fáradtságot és kondterheltséget mutat, szemei azonban vadul és céltudatosan kémlelik az erdőt. Vágyik egy hűsítő italra, esetleg némi étekre. Egy szoba sem ártana. Sokkal több baja van, mint gondolná. Rádöbben, hogy jelentősen hagyta elkényeztetni magát az apjánál, amit nem pozitív dologként él meg. ~ Lankadt a figyelmességem és az óvatosságom. ~ Állapítja meg magában. Az avar még mindig a lába alatt ropog, a fák levelei között átszűrődik a lenyugvó nap fénye. Kedveli a naplementét, a néha meg-megcsillanó napsugarak meg kifejezetten ínyére vannak. Kezeit kicsit távolabb nyújtja ki testétől, s miközben célja felé halad, figyeli, ahogyan néha fényesebben tündököl az éltető fénynek hála. Reményekkel és gondolatokkal teli: reméli, hogy tartalmas és kalandos útja lesz, történésekkel teli, egyáltalán nem egyhangú, valamint, hogy meg tud majd állni a saját két lábán. Csak egy félvér halad az erdőben, ki tudja merre tart.*


2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-10 14:53:17
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Titok a mélyben//

*Végre valami sikernek nevezhető lépés, vagy akár áttörésnek is nevezhetni. Újabb járat a kapaszkodó végén és újabb tárna. Ráadásul kényelmes és nagy belmagasság, amely tetszik Zhaggurnak. Nincs is pompázatosabb, mint a hegy mélyében megbúvó hatalmas terek. Így igazán impozáns dolgoknak adhat otthont.
Figyelme visszakanyarodik a küldetéséhez és amint a járat kiegyenesedik, megjelöli az útirányt, hogy el ne tévedjen, ha vissza akarna fordulni. Halad előre most már határozott léptekkel. Olyan érzése van, mint ha valami jó dolog várná az egész végén. Természetesen ez közel sem bizonyos, de hát ki tudja.
Néha néha kortyol egyet a vizéből, hiszen a fizikai megerőltetés kíván némi utánpótlást élelemből, vagy vízből.
Amint eléri a ketté ágazó folyosót nagy dilemma elé kerül. Megáll és egyik, majd a másik folyosóba tekint be. Az egyik végén fény, amelyet próbál szemügyre venni jobban. Célja, hogy kiderítse, vajon természetes, vagy mesterséges fény e? De ha jobban utána számol, mostanra a sok mászást követően a felszín közelében kell, hogy legyen. A sötét járat kissé egyértelmű, hogy a hegy gyomrába vezet, vagy ismét beljebb. Nagyon húz a szíve sötétség irányába, de persze a logikus döntés, hogy megnézi mi van a fény felé. Nem lenne rossz egy kijárat, amely később jól jöhet még.
Végül elhatározza, hogy elindul a fényhez vezető alagúton és ha természetes kijárat, akkor csak kikukkant rajta, hogy körülbelül merre járhat és mi van odakint és végül, ha ez megvolt, akkor folytatja az útját a sötét járat irányába, úgy, hogy megjelöli annak bejáratát, hogy el ne tévedjen.
Nekiindul a kis kalandjának, amely a nehézségek ellenére lelkesedéssel tölti el.*


2226. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-10 09:42:50
 ÚJ
>Madvaarick Moraedrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Madvaarick kunyhójában//

*A kicsiny, de célszerű tákolmány ugyanolyan egyhangúan várja gazdáját, ahogy mindig is szokta. Madvaarick belép, majd szétnéz, milye van. Ebben a dologban ugyanúgy ugyanarra a következtetésre jut, mint szokott: semmilye nincs. Ezek alapján csak leül és mered maga elé. Igazából elege van a sok artheniori idiótából és az őrült kikötőiekből. Hogy őszintr legyen: nincs olyan lény e földön jelenleg, amit nem utálna. Lehet, hogy még ma ellátogat a Vérkertbe, de talán nem. Fáradt és nincsen ereje még képeznie is magát, még a Sötét Úrért sem. Egyszerű, saját maga által készített, borzalmasan kényelmetlen ülőalkalmatosságára helyezi ülepét, aztán gondolataiban mereng, közben pedig hallgatja a világ zajait (már amelyik bejut hozzá). Az idegesítő tücskök még mindig ciripelnek, mélységink idegein táncolva. ~ Semmi nincs ebben a városban, csak ezek az idegesítő rovarok? ~ Köröz szemeivel. Közben a másnapon agyal. Mit fog enni és hol fogja azt megtenni? Egyáltalán enni fog e? Meg akarják e majd megint verni, esetleg ölni? Mikor lesz végre boldog élete? Ez, a megkeseredett sötételf, jelenleg ezekkel a problémákkal küszködik. És addig küzdi velük magát, még ülve el nem alszik, s ez az állapot egészen másnap reggelig ki is tart, ugyanabban a pózban.*


2225. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-07 15:46:48
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Egy igazi sorscsapás//

- Igen, pontosan ott. Jól tájékozott vagy.
*Elismerő pillantásokkal jutalmazza a tündér leányt. Ő maga eleinte azt sem tudta, hogy merre van az arra. Széles vigyor kerekedik arcára, amikor Cyprylana sugdolózva megosztja vele a pletykákat a barbárokról, közben pedig közelebb hajol, egyrészt, hogy részt vegyen a kis közjátékban, másrészt azért, hogy véletlenül se szalasszon el egy félmondatot sem.*
- A férfiak valóban nagyok, erősek, és szőrösek. A harciasság is...hát, igen lobbanékonyak, megszerzik amit akarnak, és meg is védik azt.
*Közben kicsit sem próbálja leplezni, hogy nyelvével végig simít fogsorán.*
- De a nagy elülső fogak, az határozottan nem igaz. Már amennyi thargot én láttam itt.
*Ami ismereteit illeti, azok elég hiányosak, hiszen eleinte Nozarinnal töltötte elvonulva idejét, később ugyanúgy, csupán a könyvekkel, és más varázslókkal.*
- Tényleg az. Van egyáltalán még nemesség? Gondolom nem szűnt meg, vagy mégis?
*Érdeklődve várja a lány válaszát, aki véleménye szerint jócskán többet tud nála ebben a témában, aki nagyon városokat sem látott, leszámítva egy-két ritka alkalmat.*
- Én sem hallottam komoly veszélyről.
*Erősíti meg Cyprylana kijelentését, közben pedig visszaemlékszik Nozarin szavaira. Ő biztosan nem ajánlotta volna Arthenior meglátogatását, ha az veszélyes lenne rájuk nézve.*
- Nagyon ügyes!
*Ismét elismerően bólogat, és valóban lenyűgözi, hogy a tündérke akaraterejével csak felszenvedte magát lova hátára. Igaz az is elég alacsony, egy kicsit kedvezve neki, de ez nem von le semmit a lány apró sikerének értékéből. Ezután ő következik, neki viszont kicsit nehezebb dolga van, viszont valamivel gyakorlottabb, és ha egykori ereje teljesen nem is, de igen nagy részben visszatért, így minden izmát megfeszítve fel tudja húzni magát Cyprylana mögé. Kissé azért piheg, de elégedett önmagával, és a jóleső égető érzés is örömmel tölti el izmaiban.*
- Azt hiszem a lehetőségek. Meg úgy sejtem ott nagyon sokfélék a népek. Izgalmasnak találom ezt a színességet. Meg szeretnék többet tanulni is, úgy mindenről, gondolom a városban erre több lehetőségem van.
*Közben szelíden indulásra ösztökéli lovát, aki kissé mérgesen megrázza a fejét, de végül lassú léptekkel elindul. Talán majd vesz neki valami finomságot, ha már úgyis a piacra mennek.*


2224. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-07 13:43:50
 ÚJ
>Frädricus Lisendrehl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61

Játékstílus: Megfontolt

*Az erdőbe ért. Valójában az ember szinte nem is gyalogol, hanem fut. És nem is Artheniorba igyekszik, hanem menekül. Nem tudja, hogy Komblard mi mindenben mondott igazat és miben hazudott, ezért tart attól is, netán társaival a nyomába eredve akarják "a tengerbe dobni". Néha egy-két gally az arcába csapódik, de ez nem nagyon zavarja, hiszen csak előre figyel. Rosszul kezdődött ez az utazás ebbe a városba, annyi szent. Szüksége lenne egy menedékre, ahol meghúzhatja magát egy darabig. A cipők koppannak az avaron, a férfi lassan kiér a rengetegből.*


2223. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-06 15:59:53
 ÚJ
>Cyprylana Yee'rylion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Egy igazi sorscsapás//

-Amon Ruadhon? Az a thargok földjén található igaz? *Idézi fel magában a pergamenek igazán művészire sikeredett rajzait, úgy sejti most nem is lehetnek annyira messze az említett területtől.* -Azt hallottam, hogy ők nagyon félelmetesek és harciasak. Meg, hogy mind olyan szőrös mint egy medve és nagy elülső fogaik vannak. *Csusszan a szája elé a keze, mintha sugdolózna és bizalmas információt osztana meg a nővel, lopva körbe is pillant. Mikor a nő rááll, hogy akkor elkíséri a városba, jelentősen megkönnyebül, így legalább lesz kísérete a veszélyes úton. Ki tudja hány vadkan rejtőzik még a bokrokban puha tündér fenekekre éhesen. Bele is borzong az elképzelt helyzetbe és inkább figyelmét Karheiara szegezi. Egyértelműen ragaszkodik ahhoz, hogy a segítőkész nő elvegye és meg is tartsa a tőle kapott aranyakat. ~Ezt így illik. ~ Ebből határozottan nem enged, a tekintetéből is egyértelműen kiolvasható.*
-Igen! A felkelés híre is eljutott hozzánk. Sokat hallottam róla, borzalmas volt. Micsoda szégyen. *A hangsúlyból hallatszik, hogy valószínűleg menekült nemesek beszámolóiból táplálkozik a felkelésről alkotott képe.*
-De úgy tudom mostanra már elültek a hullámok és biztonságos a város. *Néz kétkedő szemekkel a nőre, hátha neki vannak egyéb értesülései. Mikor felajánlja, hogy szálljon fel elsőként a hátasra, egy kicsit gondolkozik, a hezitálás mutatja, hogy őt valószínűleg mindenhova kocsival vitték, lovon még nem ült soha. Bár ahogy a másik elmagyarázza nem tűnik bonyolult dolognak, meg is próbálja, de elsőre nem vesz elég nagy lendületet, így visszaesik.*
-Nem- nem. Menni fog. *Mutatja a nőnek, ha próbál segíteni, neki is van önérzete, talán nagyobb is, mint egy átlagos emberé. Másodszorra szerencsére sikerül, jól össze is szorítja a combjait, ha már így sikerült feljutni, nehogy aláessen.*
-Még egyszer köszönöm, ez nagyon kedves tőled. *Hálálkodik ismét, ahogy az illem neki azt diktálja.* -Téged mi érdekel a városban?



2222. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-06 12:06:37
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 736
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Sosem volt valami kimagasló lovas, de most igyekszik belefeküdni a hosszú vágtákba. A hátas patái csak úgy falják a távolságot az erőltetett iramban. Csak annyit pihen, amennyit feltétlenül szükséges. Hamar meg akarja járni a távot.
Különös, mintha a nyár egyik napról a másikra elillant volna. Az árnyékosabb helyeken szinte borzong. Ezen mondjuk az se segít túlzottan, hogy Yeza alapvetően a melegebb klímához szokott. Ráadásul a lovaglásban meg is izzadt, a hűvös szél pedig csatakos hátú ruhája alá kap.
Arra emlékezteti az érzés, amikor egy-egy gyakorlatozás befejeződött. Húgocskáival ellentétben ő kifejezetten ügyes volt a pengével. Eme tehetségét pedig nem is hagyták veszni hagyni. Rendszeresen gyakorolhatott a vadászokkal. Nem volt könnyű dolga, hiszen a céh harcosai nem igazán tudták, hogy álljanak hozzá. Egyrészt lekezelőek voltak, másrészt viszont óvatosak is, hiszen ha kárt tesznek benne, annak beláthatatlan következményei lettek volna. Sok időbe telt, mire megtalálták a középutat.
Hiányzik. Úgy érzi magát, mint a fészekből kiesett kismadár, aki nincs még felkészülve a repülésre. Nem ütötte meg magát nagyon ebben az esésben, mégis úgy érzi, hogy itt a vége. Egy ilyen szerencsétlen párának semmi esélye egyedül a földön. Nem az ő világa. Egyedül van és semmi ismerős nincs körülötte. Mégis az fog végezni vele, hogy a repülés álmától zuhant mérhetetlen messzeségbe. Az ereje meglenne hozzá, a készsége is. Egyszerűen túl korán és túl felkészületlenül érte el ez az egész. A természet kegyetlen fintora.*


2221. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-04 23:39:17
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)(inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Titok a mélyben//

*Hosszú, de kifizetődő a munka, amellyel Zhaggur szépen, aprólékosan halad tovább a járatban. Nem egyszerű itt a közlekedés, de azért lényegesen könnyebb dolga van, mintha a csúszdaszerű köveken akarna visszakapaszkodni a nagyterembe, hiszen a víz volt olyan kedves, és egy nagyon kezdetleges lépcsőt vájt a járat puha kövébe, ahol a törpe megvetheti a lábát, s csak akkor kell faragnia, ha az út egy kissé szűkösebbé válik, mint hogy át tudna rajta evickélni. Egy-két csippentés ebből a kőből, egy kicsit amabból, és már mehet is tovább, a sötétben az útját lámpása világítja meg. Érdekes része ez annak a hegynek talán nem nevezhető elemnek, amelynek a mélyén most bujkál: bár a levegő fülledt és párás a nedves kövektől, mégis van benne valami rendkívüli, ahogy elnyeli, szinte magához öleli Zhaggurt a föld lehengerlő mélysége.
Az út felfelé halad, meredeken emelkedik, így a törpe okkal gondolja, hogy jócskán kezd eltávolodni a hegymélyi pataktól, és a felszín felé tör. Közben jobb fülében minduntalan távoli (vagy annak tetsző) vízcsobogást hallhat. De a kúszással-mászással egybekötött küzdelem sem tart örökké, szerencsére. Hirtelen az út egészen egyenessé válik, majd egy kereszteződésbe torkollik, ahol most már fel is egyenesedhet. A mennyezet itt egész magasan van, még ugrálva sem érhetné fel. Előtte az út véget ér, csak jobbra és balra folytathatja – persze csak ha szeretné. Tőle bal kézre egy szűkülő járatot lát, amelynek végén fény ragyog. Jobbra az alagút tágabb, egyenesebb, és semmi nyoma fénynek, sötétségbe vész. A döntés rajta áll, tovább megy-e, s ha igen, az is, hogy merre veszi az irányt.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3239-3258