Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

320. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-17 00:21:45
 ÚJ
>Meira Sylvaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

*Maga mögött hagyva a tengert és a kikötőket, gyors léptekben vág neki az erdei útnak. Csak reméli, hogy emlékszik még, a körülbelül egy hónappal ezelőtt látott útra. Mindenesetre próbál nem letérni az ösvényről. Követi a kitaposott utat, közben gondolkozik, hogy találhatja meg a mágustornyot.*
~Hmm, a könyvtár! Igen, a könyvtár. Ha mágiáról van szó, akkor a könyvek a barátaink. A könyvtárban biztos megtalálom, merre van a torony, amit keresek.~
*A könyvtárt már tudja merre van. Artheniorban látott egyet, mikor a városka macskaköves útján szaladgált félénken és egyedül. Szerencsére annyi lélekjelenléte volt, hogy körbenézett ott, így tudja, hogy Artheniornak van könyvtára.
Az éjszaka folyamán megtalálja a kis házikót, amiben a sötételffel meghúzták magukat reggelig. A kis rozoga épületet most is megfelelőnek tartja a pihenésre. Bár egyedül sokkal félelmetesebb. Meg hát Meira nem is ért annyi trükkhöz, hogy kényelmet teremtsen magának seperc alatt. De ez most nem baj, ő csak aludni akar egyet, amit meg is tesz a kis faházban.
A következő reggelen nem vesztegeti az időt, habár éhes, itt most aligha talál bármi ennivalót, így tovább indul Arthenior felé.*



319. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-16 15:26:45
 ÚJ
>Aríwyen Zygendar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az utolsó remény//

*Ahelyett azonban, hogy bármit is megkérdezne bárkitől, egész úton néma csöndbe burkolódzik és figyel. Olyan sok inger éri egyszerre. Az új utak, a környék és most, hogy kiértek a kikötőből, végre előbújik a természet is. Még ha nem is tesz rá olyan intenzív benyomást. Ezen persze nem lehet csodálkozni. Tiol szigete a maga nevében valóban egy kis gyöngyszem a hatalmas tengeren. Mivel többségben mind a mai napig elfek lakják, így leginkább az ő ízlésüknek megfelelően épült ott minden és az erdőjük is meseszép. Aríwyennek legalább is az. Nem csoda ha mindent hozzá mér. Visszamenni azonban nem akar. Most, hogy megnyílt előtte a világ, többet akar tudni és többet akar látni! Mindent! Ha gyorsan tanul, akkor talán még az anyján is tud segíteni! Ők ketten pedig bárhol megélnek. És ő olyan ügyes lesz! Egy nap majd büszkén odaállhat az anyja elé, mint egy elismert és híres elf. És akkor már ő fog egyedül vigyázni Míriennre! És nem kell többet aggódnia vagy dolgoznia. Azt csinálhat, amit csak szeretne. Ő ott lesz neki, neki meg az anyja. Ketten a mindenség ellen.
Kis karjával anyjába karol, hiszen érzi, hogy most gyenge. Léptei sem olyan határozottak, mint szoktak lenni. Ha viszont híres mágusokhoz mennek, akkor ők bizonyára tudni fogják mi ilyenkor a teendő. Ők majd biztos segíteni fognak és akkor minden rendbe jön.
Hatalmasat sóhajt menet közben. Most megnyugodott. Ez lesz a megoldás. Nyilván ezért jöttek ide. Hogy minden rendbe jöjjön.*


318. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-16 10:54:14
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Növények nyomában//

*A pusztából az erdőbe megy. Nem nagyon akar sokat vacakolni. Egyből a nyugati dombokhoz megy. Ott van dolga, hiszen az álmot hozó növény csak ott található meg. Kell a növény. Nagyon is kell, hiszen ritka és értékes. valamint csak itt található. Ez pedig különlegessé is teszi azt. Ezért vág neki a félvér nap mint nap. Olyan ő mint egy kincskereső, aki soha nem adja fel, mert csak az aranyat látja a szeme előtt. A rengetegbe belevetve magát egy szép napsütötte hideg reggelen ideje elvonulni nyugati irányba. Mivel a hegyek lábánál végre rálelhet kis kedvencére a mély álmot hozó növényre, amelyet a köznyelvben csak Cytne álmaként emlegetnek. Ez a növény elengedhetetlen, hiszen a sok izgő mozgó paciens jobb ha úgy tűri a hentes munkát, hogy átalussza a fájdalmas pontokat. Ennél fogva igen előnyös a szer. Habár a doktornak be kell ismernie, hogy egy egy csonkításnál nem is nagyon kell az altatás, mivel az első vágásnál a szerencsétlenek többnyire elájulnak, és az megoldja a problémát. Így csak a kényesebb ügyek miatt érdemes beszerezni a hosszú és mély álmot hozó növényt. Persze azért olyan növény sem ár, amely csillapítja a vérzést és az ereket hamar regenerálja. Alludrin alapos munkát szeret végezni és így mindent próbál beszerezni. A műtét mindig sok vérrel jár együtt és mielőtt az alany az összes vérét elveszíti inkább érdemes a vérzést csillapítani. Ezért a doktor sok rongyot, kenőcsöt, füveket használ a vérző felület elállításához. Ettől fogva pedig minden rendben van.
Egy jó műtét kulcsa, hogy precízen meg kell határozni a gond forrását és ott kell a testet felnyitni, ahol szükség van arra. Néha ugyan előfordul, hogy nem kell ilyenekre figyelni, de ha már az áldozat szeretné túlélni a dolgot, akkor bizony erre is szükség lehet.
Ahogy esteledni kezd. Azonnal vissza indul a szántóhoz, hogy a táborában pihenhessen. Az út, már rutin. A doktor minden fűszálat ismer és minden csapás, ösvény a tudása része. Emellett a csapásokat is ismeri, nem egyet ő alakított ki.*


317. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-15 23:41:13
 ÚJ
>Mírienn Yeladra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az utolsó remény//

*Az elf, aki senkiben sem bízott meg, semmi újat, szokatlant nem volt hajlandó kipróbálni, nem vétett a törvények ellen, most itt lépked egy vadidegen tündér mellett, miután átszelte a tengert egy hajón, hogy megkeressen szintén vadidegenek között egy újabb idegent. Szinte épp ésszel felfoghatatlan dolgok ezek, főleg ha beleszámolja, hogy mindez mennyi buktatóval járhat. Ha tehetné, Tiol és Arthenior összes kincséért sem vállalkozott volna arra, hogy megkeresse Zarast. Végtére is ki már ő neki? Egy régi, nagyon régi volt barát. Ki tudja mi történhetett azóta vele. Valószínűleg akarná tudni, de inkább mégsem. Jobb lenne, ha nem tudna róla. Ha nem kéne még egyszer találkozniuk. Jobb lenne...
A másik gondolatfonál viszont egészen másfajta irányt vesz fel. Mióta tudja, hogy minden, ami körül veszi, hamarosan végleg megszűnik a számára, másképp látja a világot, a helyeket, az embereket és a többi fajt is. Mennyi minden van, amit még nem próbált ki, amit még nem tett meg! Ezer meg ezer dolog! Gyáva lett volna? Vagy egyszerűen csak nem fordított ezekre elég figyelmet? A matrózokkal is mennyit beszélt, pedig nem egy cserfes típus.
Hirtelenjében a tündér is elkezdi érdekelni. Vajon kiféle, miféle személyiség lakozik a bájos külső alatt. Biztos neki is megvan a maga története. Bizonyára érdekes élete lehet. A tündérek mindig csinálnak valamit, még akkor is, ha úgy tűnik nem. Élynn is mindig sürgött-forgott, akárhányszor csak meglátta, s noha nem voltak nagy barátnők, főleg Mírienn miatt, mindig felcsillanó szemmel üdvözölte, ha találkoztak.*
- Tetszik a talizmánod. Kitől kaptad?
*Próbál valami beszélgetésfélét kezdeményezni, ha már egy ideig elkísérik egymást a végzet fele. Aríwyen így is túl csendes a megszokotthoz képest. Csak most tudatosul benne az is, hogy mindig lánya szokta kezdeményezni a beszélgetéseket, ha társaságban vannak. Miért nem tűnt fel ez eddig neki?*


316. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-15 18:47:06
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Növények nyomában//

*Végre nyugaton az erdőben. Ismételten az álomnövény nyomában, de ehhez a dombok tövéig kell mennie. Nincs ínyére a mászás és a kaptatók között való haladás, de ha muszáj, akkor muszáj. Így nekivág a hegylábnak és egyre följebb és feljebb jut, hogy elérje a kívánt magasságot. Ahogy egyre följebb jut úgy néz be minden lehetséges kis helyre, hogy a növény nyomára bukkanjon. Reméli, hogy hamarosan birtokába jut és sikerül találnia. Képességei egyre jobbak és pontosabbak, így a mesterei nyomdokait követve akár maga is elérheti azt a szintet, amely páratlan kutatóvá teheti. A keresés nem csak a növények megtalálásában, hanem a saját orvosi munkájában is sok segítséget tud nyújtani. Mivel még karrierje elején, de nem a legelején tart így sok felfedezésre váró dolgot lehet még kikutatni. A test működése, felépítése és a fajok összehasonlító elemzése mind mind érdeklik és a tervei között szerepelnek. Emellett a növények megléte támogatja alapvető törekvéseit és még hozzá is tesz. Mivel Alludrin nem csak kutató és tudós, hanem patikus is, aki szérumokat is fejleszt. Ez fontos tevékenység, hiszen egy egy bénító, mérgező, vagy épp lázcsillapító növény másként hathat a különböző fajokra nemekre és életkorú egyedekre. Így a szérumnak vagy nagyobb, vagy kisebb koncentrációval kell rendelkeznie. Nem mindegy annak adagolása és az sem, hogy milyen formában lehet belőle előállítani a hatóanyagot. Olaj, pirula, szárazanyag mind, mind befolyásolja a lehetőségeket. A doktor ettől függetlenül a folyékony formát kedveli. Azt a lehetőséget preferálja, amelyet fecskendővel lehet a testbe juttatni. Tapasztalatai szerint ez a forma gyors, megbízható és hamar eredményre vezet. Van is hozzá bőven eszköze. A kisebb és nagyobb fecskendők csak úgy sorakoznak a táskája mélyén. Most már szikével is rendelkezik, mégpedig nem is akármilyennel, hanem egy fantasztikus acélból készült pengével. Mindig örömmel veszi elő, hogy megcsodálja és képzeletében már valakibe bele is mártja, úgy mint az Amoni elf gyermekbe, akit még meg kell látogatnia, hogy adósságát törlessze.
Ahogy kezd esteledni, úgy tér lassan vissza a síkvidékre, hogy ne az erdőben kelljen éjszakáznia. Lábait gyorsan szedi, hiszen a tél mindig hamar sötétséget hoz, így nincs kedve elővenni a lámpását, hogy pazarolja a drága olajat benne.*


315. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-15 07:35:56
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

*Nem is tudja volt e valaha olyan, hogy ennyire vágyott bemenni a város szívébe, mint most. Amikor kedvesével először találkozott, akkor még természetesen nem tudhatta, hogy midőn a városba megy összetalálkozik a legszebb és legkedvesebb hölggyel, akit valaha Lanawin a hátán hordott. Most viszont tudja, hogy kedvese az Aquista kúria szélén fog rá várni, vagy éppen fordítva, de ez már részletkérdés. A leglényegesebb az, hogy ők ketten újra találkozhatnak és együtt tölthetnek egy kis időt, ami Daranel számára most mindennél fontosabb. Hogy is ne lenne, mikor teljes szívből érzi, hogy rátalált élete hölgyére. Más is ugyanígy cselekedne az ő helyében, tehát igyekezne, hogy karjaiba zárhassa kedvesét. Most még úgymond "üres kézzel" halad lóháton, de a piacra feltétlenül be fog ugrani egy kisebb csokor virágért, vagy valami aprócska csecsebecséért, hogy kedveskedjen Ephemianak.*


314. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-14 16:31:12
 ÚJ
>Trodd Molound avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 665
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*Némi halfogás azok elkészítése és elfogyasztása után miközben megbeszéltek még pár dolgot után nyugovóra tértek. Trodd-nak pedig másnap vissza kellett mennie a vashegyre mert neki ott van dolga. Azért a nőnek elmondta, hogy ha szükség van rá és jönne a megbeszélt bárányért akkor keresse meg. Az utat ismeri jól. Át az erdőn. Vállán a batyujával amiben egy kis halat is visz tegnapról és a kezében meg a fokosával. Nem hiszi, hogy olyasmi történt volna mióta távol van ami említésre méltó lenne. Nagy meglepetések várnak hát rá.*


313. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-14 09:44:48
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Már az erdőben//

* Úriember nem rúgja a földön fekvőt, így Zaras sem tesz másképp. S mi a hála? Még fel sem állt szinte, de felé hajítja azt a buzogányt!
~ Bah! ~
A játszi könnyedség, mi? Ha pár milliszekundummal később reagál, most nem süvítene el a feje mellett az a fegyver. Elkerekedett szemekkel nézi a lovagot, aki mindeközben hátrálva húz le valami löttyöt. Nem épp a legjobb alkalom a lélekerősítőre. Abban a pillanatban, hogy ebbe belegondol, felvillan egy korábbi beszélgetés a kedvenc, mondhatni szeretett alkimistájával.
~ Bájital, mi? ~
Nem tudhatja, hogy ellenfele most gyorsabb, ügyesebb vagy erősebb - a többinek nem igazán látja értelmét - lett, ezért óvatosan, eddigi villámháborús taktikáját elvetve tartja a távolságot kettejük közt, megvárva, míg Eran teszi meg az első lépést.
~ Mit ittál, te rohadék. ~
Nem éppen nemes dolog doppingolni, hát még mennyire nem az ezt élesben, mikor párbajoznak. Persze valahol érthető a lépés, hiszen később valószínűleg nem lesz alkalma rá, de akkor is. *
- Mi volt az?
* Kérdi, hátha lesz olyan balga, hogy el is árulja. *


312. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-13 22:00:59
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Az utolsó remény//

* Elfogadják hát, hogy a tündér kalauzolja őket keresztül a Kikötőn és az erdőn, egészen Synmiráig. Legalábbis ellenvetés nem érkezik, és követik őt, szóval rájöhettek, mikor a csürhére pillantottak, hogy a tündérke a legjobb esélyük. Reméli, hogy a térképeken csak a Mágustorony nem volt pontos, és Synmira bizony ott van, ahol a pergamen mutatja.
Ő maga még sohasem járt ezeknél a mágusoknál, és ez egy jó alkalom, hogy találkozhasson velük, ha másért nem is, hát hogy ismerkedjen picit. Talán még valami bölcsességet is tanulhat tőlük. Erre a gondolatra megtündéreli magát, és újult erővel, na meg egy kalapnyi optimizmussal vág neki az útnak.
A Kikötő most már egyáltalán nem hívogató civilizációját viszonylag hamar maguk mögött tudják, a kő- és fafalakat az erdőség váltja fel. Végre kiértek arról a visszataszító helyről. Persze csak a tündér gondolja ezt róla, hiszen vele történt ott egy s más, amelyről nem szívesen beszélne többet. Kivéve talán Batonak sírná el. Vagy... vagy bárkinek, akit ismer már, csak hadd adhassa ki magából egy barátnak. Vagy legalábbis egy nem idegennek. *


311. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-13 21:07:27
 ÚJ
>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Már az erdőben//

* Közeleg a vég. Érzi minden porcikájában már egy ideje, de most egyre erősebben. A lábán lévő vágásból kifolyó vér hamar megalvad, ami bár nem biztos, hogy előnyös, de megtörténik és Eran nem is gondolkodik egy pillanatig sem azon, hogy jó-e, vagy rossz, hiszen tulajdonképpen azzal sem foglalkozik, hogy van seb a lábán. A földről gyorsan feláll, majd mivel más nem jut eszébe, így nemes egyszerűséggel megpörgeti a buzogányát és teljes erővel nekivágja ellenfelének. Ez remélhetőleg elég váratlan lépés ahhoz, hogy mire Zaras - minden bizonnyal játszi könnyedséggel - odébblép, vagy hárítja a fegyvert, addigra Eran elővegyen egy sárga italt és lehúzza. Közben pedig, hogy még több ideje legyen, persze végig hátrál, amíg elég messzire nem ér ahhoz, hogy kardját is előhúzhassa. Ez persze lehet, hogy sok ilyen kevés idő alatt, de akár sikerülhet is, ha Zarasban van annyi hősiesség, hogy megvárja a kard előhúzását is, és nem egy fegyvertelen lovagra támad.

Ha a kardot is sikerül kezébe venni, a bájital üvegjét idő híján csak leejti a földre, ám az még ennyitől is megreped némileg, árulkodva arról, hogy nem túl strapabíró üvegdarab. Csoda, hogy eddig útjai során nem nyomta össze valamivel. *

Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az ügyességet a következő két körre.

310. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-12 13:00:11
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Már az erdőben//

* Nem nagy meglepetés, hogy Zaras a maga tökéletességében nem hogy felülmúlhatatlan, de megközelíthetetlen. Főleg egy ember számára.
Eran nagyon hamar a földön találhatja magát, hiába az adrenalin termelte meglepő erő és gyorsaság, mellyel mozog, csupán azt éri el, hogy hamarabb és keményebben csapódik a kemény talajnak.
A feltápászkodást mindössze azért hagyja, s nem rúg a pajzsba, hogy visszadöntse, mert úriember, s kihívója csakugyan. Legalábbis még nem bizonyította ennek ellenkezőjét. Ha meg megtette volna, akkor Zaras nem így cselekedne, csupán orrát felhúzva otthagyná a fenébe.
Kardjai ismét a kezében, elég távolság van a két fél közt, izmait megfeszítve, készen várja Eran következő lépését. *


309. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-11 23:31:17
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

*És íme, közeledik a hegyhez, melyet bizony látott már korábban, de fel még sosem ment rá. Igazából a környék fogadójában találkozott valami furcsa nővel egyszer, beszéltek egy kicsit, Lorewnek nem volt pénze ételre, a nő meg nem akarta fizetni neki. Így a beszélgetésnek hamar vége lett. Mármint most ha egyszer valaki nem érti, hogy a szerzetes akkor válaszol, ha kap valami ételt, arra nem lehet mit mondani? Nagyon egyszerű igen vagy nem típusú dolog volt, nem működött, Lorew távozott. Kicsit közelebbinek tűnt a távolból a hegy, illetve mondhatná úgy is, hogy...*
- Hiába sétálok, ez a nyüves hegy most is ugyanolyan messzinek látszik, mint legutóbb! Rohadt erdő! Izé ne vedd a lelkedre, Eeyr, szeretem a fákat.
*Nem biztos benne, hogy most épp melyik isten területén garázdálkodik, és nem akar rossz szomszéd lenni. Tény, hogy a fákat lehetett volna máshová tenni, a hegyet meg közelebb, de akkor meg a túloldalról érkező Lorewnek kellene átkozódnia. Szerény áldozatokat kell hozni. Elgondolkodik rajta, hogy beüljön előbb a fogadóba, de... aztán úgy dönt, előbb beszél az itteniekkel. Habár azt a fogadóban is megtehetné... Nem, kíváncsi a hegyre. Visszafelé bemegy majd a Vaskorsóba, aminek időközben eszébe jutott a neve. Valahogy jobban tetszik neki, mint a Pegazus.*


308. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-11 22:40:32
 ÚJ
>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Már az erdőben//

* Megindulása egyben gondolatlan, gőgös; olthatatlan nemtetszése, dominóként odasüvítő lavina, akaratlan támadása lassan adjusztálja nagyságát. Meggondolatlan. Persze nem is csoda, hogy meggondolatlan egy harc közben, hiszen aki a rövidebbet húzza, annak bizony nincs sok ideje gondolkodni. Főleg nem, ha ellenfeléről már a városban is terjengnek pletykák, illetve a harc során többször is bebizonyította rátermettségét - elsősorban gyorsaság terén, azonban más képességei sincsenek alább, mint Eranéi, sőt!
Ilyenkor talán jogos döntés volna a menekülés, vagy a szégyenteljes megadás, azonban az sem biztos, hogy sikeres volna, ráadásul annál egyelőre többet ér a becsülete, mintsem, hogy gyáva módon elrohanjon a harc elől. Habár nem tudja, hogy képes lenne-e ezt akkor is ilyen magabiztosan gondolni, ha a penge a nyakának feszülne és az ő döntése volna, hogy gyávamód megfutamodik, vagy mártír módjára vérét adná, azonban amíg ez nem történik meg, addig felesleges ilyen gondolatokkal fárasztania magát. Épp elég baj az, hogy ellenfele elég gyorsan reagál a támadására, így teljes mértékben sikeres, amit tesz. A lovag lendületének köszönhetően szinte már gyerekjáték a földre lökni, mire odalent hány is egy bukfencet. Mondani sem kell, pár másodpercig teljesen össze van zavarodva, mivel se azt nem tudja, hogy hogyan került oda, se azt, hogy merre van ellenfele. Az viszont rendkívül aggasztó, hogy ő maga a földön van, míg Zaras fölötte tornyosulva pihenget. Vagy, ha a "pihenget" szó túlzó is, láthatóan sokkal kevésbé fárasztja magát, mint a fekete vértbe bújt lovag. Noha Eran - köszönhetően az évek tapasztalatából merített kitartásának - még egy pár percig bírni fogja az ütemet, mintha csak hétköznapi ruhában kéne ugrándoznia (már, ha addig le nem nyesik a fejét), azonban jól tudja, hogy utána már csak a szerencsére hagyatkozhat. És az igencsak csendes Teysusra, aki egyelőre nem látja szükségét megsegíteni az elesett lovagot. Ennek köszönhetően lovagunk nem is várja, hogy az égből leszálljon valami védelmező lélek, inkább maga intézi a személyes védelmét. Mindenekelőtt pajzsát maga elé teszi, hogy védve legyen az esetleges hirtelen támadástól, aztán feltápászkodik a földről, s csak harmadik lépésként emeli fel újra buzogányát, ha ez idő alatt még nem rontott rá az ellenfél. Ha meg mégis, akkor bizonyára valamelyik lépés közben fogja azt megtenni. *



307. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-10 19:32:29
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Növények nyomába//

*A kikötői erdőség rengetege mindig is a szíve közepe volt, amióta itt keresget. Nem mintha nem lenne jobb dolga annál, hogy itt bóklásszon, de alapvetően nincs is jobb dolga. A rengetegbe belevetve magát egy szép napsütötte hideg reggelen ideje elvonulni nyugati irányba. Mivel a hegyek lábánál végre rálelhet kis kedvencére a mély álmot hozó növényre, amelyet a köznyelvben csak Cytne álmaként emlegetnek. Ez a növény elengedhetetlen, hiszen a sok izgő mozgó paciens jobb ha úgy tűri a hentes munkát, hogy átalussza a fájdalmas pontokat. Ennél fogva igen előnyös a szer. Habár a doktornak be kell ismernie, hogy egy egy csonkításnál nem is nagyon kell az altatás, mivel az első vágásnál a szerencsétlenek többnyire elájulnak, és az megoldja a problémát. Így csak a kényesebb ügyek miatt érdemes beszerezni a hosszú és mély álmot hozó növényt. Persze azért olyan növény sem ár, amely csillapítja a vérzést és az ereket hamar regenerálja. Alludrin alapos munkát szeret végezni és így mindent próbál beszerezni. A műtét mindig sok vérrel jár együtt és mielőtt az alany az összes vérét elveszíti inkább érdemes a vérzést csillapítani. Ezért a doktor sok rongyot, kenőcsöt, füveket használ a vérző felület elállításához. Ettől fogva pedig minden rendben van.
Egy jó műtét kulcsa, hogy precízen meg kell határozni a gond forrását és ott kell a testet felnyitni, ahol szükség van arra. Néha ugyan előfordul, hogy nem kell ilyenekre figyelni, de ha már az áldozat szeretné túlélni a dolgot, akkor bizony erre is szükség lehet.
A doktor egyre beljebb és beljebb hatol az erdőbe, és szemei a fákat és a tájat fürkészik. Minden lehetséges helyet megnéz és átkutat, főleg amikor az erdő nyugati szegletébe érkezik, ahol a dombosabb és emelkedőkkel tarkított részek találhatóak. Itt már az álom növényre koncentrál és próbálja felderíteni az esetleges lelőhelyeket.*


306. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-10 10:12:36
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Egy Új társ?//

*Nem kezd vitába, miszerint inkább ő köszöni, mintsem, hogy köszönetet érdemelne, főként, hogy úgy botlott belé az elfbe, ami igen nagy modortalanságra enged következtetni, de hát ha egyszer megijed a tündér, akkor nem nagyon nézi, hogy merre szalad. Valóban csak igen lassan képesek haladni, hiszen a tündérke rövid lábai nem engedik meg a rohanást, a nagy táska pedig így is eléggé húzza a vállát, így ha sietnének, akkor hamar szuszogni kezdene, és pihenőre lenne szüksége. Arra a témára, miszerint el lehetne bújni a lombkoronába, a tündérke eléggé megborzong, és már attól megszédül kissé, ha csak felnéz a magas fák csúcsaira. Szerencsére azonban hamar letáboroznak, és ő maga is segít a gallyak gyűjtésében. Ilyet már csinált nem egyszer, és ha a tűz kontrollálva van, kövek közé szorítva, akkor attól még ő sem fél. Ettől még azonban a csiholást teljesen rábízza a másikra, ő maga nem szereti, amikor a keze között pattog a szikra. Azt is tudja, hogy miként lehet a hóból vizet nyerni, ám csak csöndben, mosolyogva figyel, hiszen nem akarja megtörni az elf kisasszony lelkes tanítását azzal, hogy elmondja neki, ezen tudásnak már a birtokában van. Boldogan kóstolja meg a felajánlott vizet, miután fújkálta egy keveset, hogy ne égesse meg a nyelvét, és elégedetten kortyol bele, majd ha marad víz, azzal tele tölti a saját kulacsát is, Tyilaria segítségével. Az új ösvényeket, amiket megismer, hála az elfnek, mind felrajzolja a könyvébe. Nem igazán tehetséges térképész, de nagyjából kivehetőek az irányok, ha a méretarány nem is pontos. Mindent sokszor, és szépen megköszön, és szinte issza a másik okító szavait.*


305. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-10 10:02:28
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Egy Új társ?//

*Érdeklődően figyel a kis apró cseppre. Akárki akármit mondhat, Mofeta a legeslegbátrabb tündérekhez tartozik. Rettentően hálás a leánykának, hogy nincs egy harmadik utastársuk, hiszen ez is egy kivételes esett, hogy nem egyedül indult el az útnak.

Viszont olykor kell a hagyományokkal szakítani, hogy valami újat is tanulhassunk*
- Attól, hogy valakiről nem zengenek ódákat attól még a jelenlétükkel formálták a világot.
*Biztató szavakkal, közli a leányka iránt.*
- Jóságos dolgokról fölösleges beszélni, ha tudjunk a jelenlétét, és nem csak hisszük.

*Egyre szélesebb mosolya Ariának, mikor a tündérkét végre sikerül meggyőznie, hogy kettecsként járják az utat.*
- Én köszönöm.
*Amint visszaér Mofi, máris távozhatnak a Vashegy Kapuján.*

*A tél még jelen van, szóval mindenre érdemes odafigyelni. A városnak hála élelemet és vizet könnyen lehet biztosítani, de ez nem mindig van így.

Nagyon lassú tempóban haladnak, és ebben a kopasz erdőben néhány apróságra felhívja figyelmet, ami egyszerre átok és áldás. Mivel az erdő lombkoronáját elvesztette, emiatt nehezebb meglapulni és elbújni, másfelől pedig a támadó sem tud úgy elbújni.

Téli időkben víz nagy próbléma. Főleg ha mínusz fokok röpködnek. Amennyiben néhány hópamacsot találnak akkor abból könnyedén lehet vizet készíteni. Ám abban az állapotában nem igazán egészséges. Az első bemutatóján, egy kis fém edényként vesz elő.

A tűz gyújtás már ennél fokkal nehezebb, mert a hőmérséklet nem igazán kedvez a tűznek. Ariánál is vannak tűzszerszámok, és egy jó adag tapló, és némi szalma.
Fokozatosan egyre vastagabb gallyakat, majd egy-egy kisebb ágakat rátesz a tűzre. Egy kisebb épít piramist. Táskájából egy érdekes fémtákolmányt vesz elő. Egy fém karika amelyből három egyforma hosszú vasdarab dolog lóg ki. Erre ráteszi az edényként, majd a havat. Kis ideig várnak, majd a kulacsába beleönti a felforralt vizet. Természetesen nem az egészet, mert fertőtlenítés céljából csinálta a forralást.

Mondhatni egy dekantálast csinált. Először Aria húzza meg a kulacsot, hogy megmutassa ezzel nem mérgezett, utána tündérkét is megkínálja.

Miután kipihenték magukat, néhány ösvényt megmutat ahol talán érdemes járni. Gyakorlatilag a karaván úttal párhuzamos, ennek ellenére, mégsem a megszokott helyen járnak, ami némi előnnyel járhat.

Közben beszélgetnek egymással.*



304. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-09 15:53:06
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Már az erdőben//

* Mindenki jobban járna, ha a borzalmas szóviccek tárházát ürítené ki, mielőtt elhalálozik. Igazából a végeredményen nem változtatna, ugyanúgy az elf kardja által végezné be. Ami pedig a jelenlegi helyzetet illeti… valószínűleg se a gyorsasága, se az állóképessége nem lesz elég, hogy a szürkehajút legyőzze.
A combba fúródó kardra elhúzza a száját. Elrontotta az ő tökéletes művét ezzel a mozdulattal. Megbocsáthatatlan! De megtette az álnok, s most akárhogy is lesz, kell pár pillanatnyi idő, hogy újraértékelje a helyzetet. Na meg, hogy lendületet vegyen egy újabb rohamhoz. Ámde ellenfele kivételesen most gyorsabban reagált! A kettejük közt hirtelen csökkenő távolságot látva épp csak annyi ideje marad, hogy a pajzsra fókuszálva kardjait eldobva oldalra lép, a buzogánytól tartva a távolságot, megragadja ellenfele pajzsának széleit, s magával rántja abba az irányba, míg bal lábát fatörzsként kitartva segít rá Eran lendületének a földre vezetésében. Remélhetőleg, ez megfelelő ahhoz, hogy az ember közelebbről is megbarátkozzon a hideg, kemény talajjal, melyben maradványai is tápanyagként fognak szolgálni a természet gyermekeinek.
Ha sikerül a művelet, úgy fegyverei után nyúl, s kartávolságon kívülre érve megenged magának egy fújásnyi időt, hogy átgondolja következő lépését. *


303. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-08 20:14:44
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1593
OOC üzenetek: 122

Játékstílus: Megfontolt

*Mivel Learon várakozásra van késztetve nem akar messzire menni. Állatai otthon vannak a karámban, ételük vizük van, bajuk nem eshet az őrök mellett. Meg most amúgy is egy békés időszak van már, nincs mitől félnie, ezért is kockáztat meg egy kiruccanást, hogy megkeresse Worenth Mestert. Egyrészt azért, hogy köszönetet mondjon neki, másrészt, hogy megejtsék azt a bizonyos tanulást amit beszéltek. Most a Sajtmesternek sokkal jobb az idegi állapota, hiszen egy kivételével minden kérdésre választ kapott. Már csak Akheelal való kapcsolata lóg a levegőben, de reméli, hogy az is meg fog valahogy oldódni nemsokára. Földkérdése, betölteni vágyott posztja, háza, állatai mind rendben, most már magával is törődhet. Így indul el nem máshová, mint a Mágustoronyba, hiszen hallotta, hogy a mágus elutazik Synmiráról és az is eljutott hozzá, hogy a torony megállapodott itt a közelben. Levonta a következtetést, hogy oda ment. Máshova nem is nagyon mehetett.*


302. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-08 20:09:24
 ÚJ
>Riana Sidel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Amont elhagyva az erdőség felé veszi az irányt. Már nem emlékszik merről jött, de ha emlékezne sem biztos, hogy visszatalálna. Több hónap alatt szinte teljesen átrendeződött az útvonal. Nem érti, mi történt, de más az útvonal, a környezet látképe. Vagy csak ő felejtett el mindent? Foglalkozási ártalom, hogy mindig figyeli az utat, amerre jár, gyakran hátrapillant, tekintete a körülötte futó fákat pásztázza. ~Le kéne szoknom erről. Még őrültnek tűnök.~ Próbál normális életet élni, normálisan viselkedni, de ehhez az első lépés, ha nem keresi az ellenséget minden sarkon. Sosem fog tudni megbízni senkiben. Na, nem mintha akarna, de nem ártana kapcsolatokat kiépíteni. Egyedül van a világban, és habár még néhány évig eléldegél abból a tartalékból, amit pont ilyen időkre tett félre, előbb-utóbb az is el fog fogyni, és akkor munka után kell néznie. Szüksége van néhány "jóbarátra", akik beajánlják ide-oda, alkalmi munkákra, ahol jól megszedi magát. Vagy csak egyszerűen meglopja őket, és tovább áll. Mennyivel egyszerűbbnek hangzik, nem is érti miért gondolkodott el a munkán.*


301. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-08 18:30:06
 ÚJ
>Aletai Agetkin Rilash avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115

Játékstílus: Vakmerő

//Ewangel//

*A Vashegy már feltűnik a szemük előtt, s ez oly otthonosan, oly tisztán tündököl a szemükben, hogy a félvérnek hirtelen honvágya támad. Hát igen, túlságosan is megszerette a barbárlétet!*
-Hát, jó! Pedig lett volna forgalma a főszolgabírói háznak! Darna mama úgyis bezárt már.
*Rántja meg a vállát, majd ő is a mágustorony felé fordítja a tekintetét. Nemrég költözött vissza a helyére, és szinte törvényszerű, hogy érdekli kedvesét a jelenség.*
-Ha nem gond, akkor oda nem kísérnélek el! Van egy kis dolgom a Vashegyen még, s úgy hírlik, hogy a torony teljesen biztonságos. Még testőr sem kell!
*Mosolyodik el, majd megválaszol a nő kérdésére.*
-Találkozzunk akkor Amonon. Vagy a Szellemjárónál, vagy Achimnál megtalálsz. Ha nem, akkor pedig a hosszúházban fogok pihenni. Vagy nem... Áh, mindegy is! Majdcsak megleszek! Vigyázz azért magadra!
*Nyom egy csókot kedvese szájára búcsúzásképp, majd elindul a Vashegy felé.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220