//Kharasshi, Rilkäline//
*Leül az asztalhoz, s nekifog a reggelinek. Harap párat, míg a férfi elmondja, hogy mi a következő terv. Lelke mélyén üdvözli az ötletet, mert tényleg van néhány alapvető dolog, ami hiányzik. Nagyon is kell az az ellátmány.
~Kenyeret, vagy legalább egy kis lisztet.~ Indul be az agya önkéntelenül. ~Esetleg tojást… meg... hmm... mit is tettünk el régen?... Franc sem emlékszik már.~ Próbálkozik előhívni némi megfakult emléket. Több, kevesebb sikerrel. Főleg az munkál most benne, hogy ha már ilyen lehetőséget tárt fel a férfi, akkor ő se felejtsen el semmit, ami korábban eszébe jutott, hogy hiányzik. A takarítással viszonylag felmérte a házikót, s ő a maga részéről úgy ítéli, hogy főleg élelmiszerre van szükségük. Ugyan, mi más is kellene egyéb, amikor van tető a feje fölött, és puha, meleg ágyban alszik, és még egy dézsát is előhalászott a férfi. Mennyei volt végre lemosni magáról az út porát. Belefeledkezik kicsit a gondolatba, de annyit azért válaszol:*
- Valóban hiányzik pár dolog.
*Mikor befejezi a reggelit és Kharasshi a nyeregtáskát kezdi rendezgetni, Rilkäline összecsomagolja azt a keveset, ami még megmaradt a nyúlból, és a házikó leghűvösebb részébe viszi. Mikor visszamenne a székéhez, hogy magára öltse kabátját, a felé nyújtott fegyverövén akad meg pillantása. Felvont szemöldökkel pillant fel Kharasshira.*
- Hmm… biztos vagy benne? *Kérdezi, majd elveszi az övet, s magára csatolja. Onnan lép a székéhez, hogy a kabátját is felvegye. A verandán aztán nem minden szúrós pillantás és sóhaj nélkül, de felszáll a lóra. Elhelyezkedik a férfi mögött, s kezeit annak derekára csúsztatja, ahogy korábban is, stabil kapaszkodót keresve Kharasshi övén.*
- Többnyire jól. ~Attól a nyavalyás zagyva álomtól eltekintve.~ És te? Aludtál is, vagy csak gondolkodtál?