Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-15 21:59:58
Üzenet elküldve: 2025-08-15 21:59:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Noha a nő előző pár vicce és őrültségi szintje másról árulkodik, de valójában Amaziana még soha életében nem akart lopni, és nem is tette. Ennek pedig úgy érzi nem keltette benyomását új munkaadójánál, így fontosnak tartja kijavítani ezt a problémát, mielőtt az elkövetkezendő húsz évében végig tesztelni fogják*
- Tudja, nem kell aggódnia, az életemre esküszöm, hogy valójában nem lopok. Még lovakat sem! Az előbbi csupán, csak jó kontrasztot állított az elméleti lehetőségeink között. Tudja, tudományosan helytálló erejű hatáskeltés volt. *Amaziana éppen hogy csak visszautal a kikötői beszélgetésükre, és a maga módján próbál is udvarias lenni, meg bocsánatot kérni, amikor nagyot pattan a ló hátán a férfi mögött. ~Waa! Au! Au... Most direkt ment át egy buckán? Büntet a vicceimért? Nem hisz nekem?!~ Dühösen fut végig az agyán a gondolat és egy pillanatig észre sem veszi, hogy a kisebb repülési kísérlet során jól elkezdte szorongatni a férfi oldalát és azóta sem hagyta abba, hiszen tiszta idegében semmire sem figyelt oda. Ujjai szépen belemélyednek a másikba, már a nemes hasára is rátapadtak. Ha nem egy kicsit még lejjebb is. Ujjai igazából itt- ott, ahol éppen jobban el tudta kapni a másikat az úti veszély alatt. Aztán persze feltűnik egy percen belül neki is, hogy mit csinálnak az ujjai éppen és azzal előző mérge el is múlik, helyét pedig kellemetlen zavar váltja fel.*
- Oh, elnézést, megijedtem *motyogja a nő. Nemsokára amennyire csak egy ilyen helyzetben lehet, de elengedi a férfit vasmarka szorítása közül. Utazási érintése visszatér a minimálishoz. És hirtelen a lólopás nem is hangzott, olyan rossz ötletnek. Ahogy most a feltehetőleg fiatalabb elfnek nincsen annyi mondanivalója, megpróbál nézelődni merre felé is haladnak, de hamar rá kell jöjjön, hogy ehhez túl rossz állapotban van már a nyaka a sok görbüléstől a könyvek felett. Így hát kénytelen előrefelé nézni. Egyenesen a férfira. Hogy őszinte legyen, eddig mindent megvizsgált a másikon, amit praktikusan meg kellett vizsgálni, de a részletek nem igazán tűntek fel neki, amik nem köthetők a másik anyagi vagy műveltségi helyzetéhez. Ilyen meglepetés neki például a másik haja is, ami egyszer csak ott van az arcában. Eddig össze lett volna fogva? Vagy csak eddig nem vette volna észre? Esetleg most varázsolta magának a férfi? Belegondolva nem furcsa dolog, hogy egy elf férfinak hosszú a haja, mégis ezen a bizonyos elf férfin valahogy nem képzelte el. A haj egy attraktív jellemző, a férfi személyisége meg többé, de inkább kevésbé az. Mármint, úgy a legtöbbször*
- Ha valaha pénz szűkében lenne, adja el a haját parókának. Sokan sokat fizetnének ilyen hajért *Igen, ez a legnagyobb bók, ami kitelik a hölgyből, aki éppen nagyon ingyen lovagol egy nagyon jó felajánlott munka felé. Ő tényleg megpróbálta! Tetszik neki az előtte lévő haj, tényleg! Talán, ha a másik már elég jól olvas belőle, akkor érteni és értékelni is fogja ezeket a szavakat. Elvégre elvileg okos a férfi*
*Noha a nő előző pár vicce és őrültségi szintje másról árulkodik, de valójában Amaziana még soha életében nem akart lopni, és nem is tette. Ennek pedig úgy érzi nem keltette benyomását új munkaadójánál, így fontosnak tartja kijavítani ezt a problémát, mielőtt az elkövetkezendő húsz évében végig tesztelni fogják*
- Tudja, nem kell aggódnia, az életemre esküszöm, hogy valójában nem lopok. Még lovakat sem! Az előbbi csupán, csak jó kontrasztot állított az elméleti lehetőségeink között. Tudja, tudományosan helytálló erejű hatáskeltés volt. *Amaziana éppen hogy csak visszautal a kikötői beszélgetésükre, és a maga módján próbál is udvarias lenni, meg bocsánatot kérni, amikor nagyot pattan a ló hátán a férfi mögött. ~Waa! Au! Au... Most direkt ment át egy buckán? Büntet a vicceimért? Nem hisz nekem?!~ Dühösen fut végig az agyán a gondolat és egy pillanatig észre sem veszi, hogy a kisebb repülési kísérlet során jól elkezdte szorongatni a férfi oldalát és azóta sem hagyta abba, hiszen tiszta idegében semmire sem figyelt oda. Ujjai szépen belemélyednek a másikba, már a nemes hasára is rátapadtak. Ha nem egy kicsit még lejjebb is. Ujjai igazából itt- ott, ahol éppen jobban el tudta kapni a másikat az úti veszély alatt. Aztán persze feltűnik egy percen belül neki is, hogy mit csinálnak az ujjai éppen és azzal előző mérge el is múlik, helyét pedig kellemetlen zavar váltja fel.*
- Oh, elnézést, megijedtem *motyogja a nő. Nemsokára amennyire csak egy ilyen helyzetben lehet, de elengedi a férfit vasmarka szorítása közül. Utazási érintése visszatér a minimálishoz. És hirtelen a lólopás nem is hangzott, olyan rossz ötletnek. Ahogy most a feltehetőleg fiatalabb elfnek nincsen annyi mondanivalója, megpróbál nézelődni merre felé is haladnak, de hamar rá kell jöjjön, hogy ehhez túl rossz állapotban van már a nyaka a sok görbüléstől a könyvek felett. Így hát kénytelen előrefelé nézni. Egyenesen a férfira. Hogy őszinte legyen, eddig mindent megvizsgált a másikon, amit praktikusan meg kellett vizsgálni, de a részletek nem igazán tűntek fel neki, amik nem köthetők a másik anyagi vagy műveltségi helyzetéhez. Ilyen meglepetés neki például a másik haja is, ami egyszer csak ott van az arcában. Eddig össze lett volna fogva? Vagy csak eddig nem vette volna észre? Esetleg most varázsolta magának a férfi? Belegondolva nem furcsa dolog, hogy egy elf férfinak hosszú a haja, mégis ezen a bizonyos elf férfin valahogy nem képzelte el. A haj egy attraktív jellemző, a férfi személyisége meg többé, de inkább kevésbé az. Mármint, úgy a legtöbbször*
- Ha valaha pénz szűkében lenne, adja el a haját parókának. Sokan sokat fizetnének ilyen hajért *Igen, ez a legnagyobb bók, ami kitelik a hölgyből, aki éppen nagyon ingyen lovagol egy nagyon jó felajánlott munka felé. Ő tényleg megpróbálta! Tetszik neki az előtte lévő haj, tényleg! Talán, ha a másik már elég jól olvas belőle, akkor érteni és értékelni is fogja ezeket a szavakat. Elvégre elvileg okos a férfi*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-14 22:36:34
Üzenet elküldve: 2025-08-14 22:36:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
*Első, hallásra furcsa lehet, de Frandr tulajdonképpen társaságkedvelő ember. Rendben, talán második hallásra is. A mogorva, szűkszavú harcos, ki nem állt igazán közel senkihez, mióta elhagyta a Pusztaságot? Furcsa egy ellentmondás ez, ám van ideje elgondolkozni rajta, ahogy az északra vezető kereskedőutat koptatja.
Egy ideje először van igazán egyedül. Az utóbbi hónapokban egymást váltották a különböző társaságok - karavánok, kompániák, tavernák, nomádok, tengerészek... Nem tartozott igazán egyikükhöz sem, de távol sem állt. Az utóbbi években megtanulta felismerni az ilyeneket - hogy a hasonló tapasztalatok gyengén bár, de pótolhatják a közösen átélt időket. Hogy ki nem testvére - vérben, méhben, tettben -, érezhet még valami rokonságot felé.
Halvány utánzása ez az igazinak. Egy-egy pillanatra majdnem olyan, de oh, ez a 'majdnem' mekkora áthághatatlan szakadék! Csak felszínre hozza az éhséget, hogy keresse azt, ami valódi - akkor már inkább ne lett volna semmi, csak maradjon a nyugalom!*
~"Tartozom". Kinek, mivel? Letudtam! Letudtam mind, mit le lehetett!~
*Ökle összeszorul, hajában parázs mód izzik pár vörösesebb tincs. De nem jön válasz. Nem jött, akárhogy is kérdezte, és most is egyedül van. Léptei erőteljesebbek, mint egy fél perccel korábban, és türelmetlenül tapossa az utat. Nincs kedvére gondolatainak társasága, ám nem nagy a választék. Ha találkozik is más utazókkal, esélyesen nem sietnek csevegésbe fogni a fenyegető páncélt viselő, vörösesfekete hajú barbárral, és amúgy is, megvan a maga bajuk... Nem kell még tetézni.*
Egy ideje először van igazán egyedül. Az utóbbi hónapokban egymást váltották a különböző társaságok - karavánok, kompániák, tavernák, nomádok, tengerészek... Nem tartozott igazán egyikükhöz sem, de távol sem állt. Az utóbbi években megtanulta felismerni az ilyeneket - hogy a hasonló tapasztalatok gyengén bár, de pótolhatják a közösen átélt időket. Hogy ki nem testvére - vérben, méhben, tettben -, érezhet még valami rokonságot felé.
Halvány utánzása ez az igazinak. Egy-egy pillanatra majdnem olyan, de oh, ez a 'majdnem' mekkora áthághatatlan szakadék! Csak felszínre hozza az éhséget, hogy keresse azt, ami valódi - akkor már inkább ne lett volna semmi, csak maradjon a nyugalom!*
~"Tartozom". Kinek, mivel? Letudtam! Letudtam mind, mit le lehetett!~
*Ökle összeszorul, hajában parázs mód izzik pár vörösesebb tincs. De nem jön válasz. Nem jött, akárhogy is kérdezte, és most is egyedül van. Léptei erőteljesebbek, mint egy fél perccel korábban, és türelmetlenül tapossa az utat. Nincs kedvére gondolatainak társasága, ám nem nagy a választék. Ha találkozik is más utazókkal, esélyesen nem sietnek csevegésbe fogni a fenyegető páncélt viselő, vörösesfekete hajú barbárral, és amúgy is, megvan a maga bajuk... Nem kell még tetézni.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-13 22:57:07
Üzenet elküldve: 2025-08-13 22:57:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A lány tovább piszkálja a nemest, ami már kezdene inkább zavaró lenni, mint szórakoztató, ha nem pont olyan dolgokat mondana, amik Drameilotent jókedvre derítik. *
- És ez így van jól! Az őrök dolga az, hogy védjenek, nem a személyzeté. Természetesen az őröknek az is a dolga, hogy a személyzetet védjék. Egyébként, csak hogy tudja, ha bármikor is támadás érne minket, amire legutóbb a lázadásnál volt esély, bár Eeyrnek legyen hála elkerültek minket, a legfontosabb, hogy magát mentse. A házban nincs semmi, ami fontosabb a személyzet biztonságánál, és ebbe én is beletartozom. * Ismétli a szavakat, amiket akkor is elmondott. Milyen furcsa is volt, abban sem volt biztos, hogy a másnapot megélik. *
- Ettől függetlenül persze nem tűrjük a lopást, és egymás bántását, de ezt talán mondanom sem kell. * Teszi még hozzá, a következő kérdésre pedig megcsóválja a fejét. Hiába az olvasott elme, azért tud Amaziana is sületlenségeket beszélni. *
- Még folyamatban vannak a tanulmányaim, de nem mondanám, hogy olcsó művészet. Eeyr temploma szívesen fogad minden támogatást, gyakran talán többet is, mint az istennő kérne, vagy egy nemes jó szájízzel kifizetne. Viszont a fogadott testvérem, ő teljesen más mágiát tanul. Ne féljen, valószínűleg nem fog találkozni vele, hiszen ő Synmirán lakik, ott tanítják. Sose akarta elfogadni az isteneket, és inkább a pogányok útját járja. Ezzel sincs semmi baj, természetesen, a birtokon hiszünk abban, hogy mindenki abban hisz, amiben szeretne. * Ahogy mesél, azon kapja magát, hogy gondolatai Wymnter körül forognak. Hiányzik neki a lány, aki nem is igazán a testvére, mint kiderült. Mégis nehezére esik rá máshogy hivatkozni. Mégis sikerült erőt vegyen magán, és kimondani a fogadott testvér szópárost. Ezt már haladásnak könyveli el. Út közben egyébként hátraengedte csuklyáját, hiszen már nem kell takargassa arcát, de azért igyekezett úgy igazítani, hogy ne okozzon kellemetlenséget a mögötte lovagló fajtársának. A hosszú fekete hajról, amibe bele-belekap a szél viszont teljesen megfeledkezett, ez okozhat némi gondot az út során. *
* A lány tovább piszkálja a nemest, ami már kezdene inkább zavaró lenni, mint szórakoztató, ha nem pont olyan dolgokat mondana, amik Drameilotent jókedvre derítik. *
- És ez így van jól! Az őrök dolga az, hogy védjenek, nem a személyzeté. Természetesen az őröknek az is a dolga, hogy a személyzetet védjék. Egyébként, csak hogy tudja, ha bármikor is támadás érne minket, amire legutóbb a lázadásnál volt esély, bár Eeyrnek legyen hála elkerültek minket, a legfontosabb, hogy magát mentse. A házban nincs semmi, ami fontosabb a személyzet biztonságánál, és ebbe én is beletartozom. * Ismétli a szavakat, amiket akkor is elmondott. Milyen furcsa is volt, abban sem volt biztos, hogy a másnapot megélik. *
- Ettől függetlenül persze nem tűrjük a lopást, és egymás bántását, de ezt talán mondanom sem kell. * Teszi még hozzá, a következő kérdésre pedig megcsóválja a fejét. Hiába az olvasott elme, azért tud Amaziana is sületlenségeket beszélni. *
- Még folyamatban vannak a tanulmányaim, de nem mondanám, hogy olcsó művészet. Eeyr temploma szívesen fogad minden támogatást, gyakran talán többet is, mint az istennő kérne, vagy egy nemes jó szájízzel kifizetne. Viszont a fogadott testvérem, ő teljesen más mágiát tanul. Ne féljen, valószínűleg nem fog találkozni vele, hiszen ő Synmirán lakik, ott tanítják. Sose akarta elfogadni az isteneket, és inkább a pogányok útját járja. Ezzel sincs semmi baj, természetesen, a birtokon hiszünk abban, hogy mindenki abban hisz, amiben szeretne. * Ahogy mesél, azon kapja magát, hogy gondolatai Wymnter körül forognak. Hiányzik neki a lány, aki nem is igazán a testvére, mint kiderült. Mégis nehezére esik rá máshogy hivatkozni. Mégis sikerült erőt vegyen magán, és kimondani a fogadott testvér szópárost. Ezt már haladásnak könyveli el. Út közben egyébként hátraengedte csuklyáját, hiszen már nem kell takargassa arcát, de azért igyekezett úgy igazítani, hogy ne okozzon kellemetlenséget a mögötte lovagló fajtársának. A hosszú fekete hajról, amibe bele-belekap a szél viszont teljesen megfeledkezett, ez okozhat némi gondot az út során. *
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-12 00:02:48
Üzenet elküldve: 2025-08-12 00:02:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Rorkir csak úgy suhan, át a földeken és minden akadályon, míg be nem ér az erdőségbe. Itt lassabb tempóra fogja lovát, de csak annyira, amennyire muszáj. Egy percet sem akar vesztegetni. Mintha ismét fiatalabb lenne, sosem érzett még ilyet, tele van erővel és tettvággyal. Hamar el is éri a kunyhóját, ahol hűséges kutyája már messziről ugat és két lábán ágaskodik. Régen járt már itthon a barbár, biztosan hiányzott neki, ő hiányolta négylábú barátját az egyszer biztos.*
-Hát szervusz! Woff! Woff!
*Ugat is neki, miközben szinte lepattan a lóról, hogy jól birkózzon egyet a nagytestű jószággal, és jól megszorongassa, meg vakargassa minden porcikáját. Persze nem jött üres kézzel, hozott neki finomságokat is az útról, mindenféle húsokat, hagy egyen.*
-Egyél csak, én meg lepakolok egy kicsit, hagyjuk szusszani a másik négylábút, aztán suhanunk is tovább Amon felé. Te meg vigyázz csak továbbra is ilyen ügyesen a házra jó? Jól van jól van!
*Mondja nevetve, miközben szétnyalja a kutyus minden porcikáját. Hagyja, hogy lova igyon és fújjon egyet, mielőtt egy rövidke készülődés után ismét a nyeregben találja magát, hogy induljon is tovább. Olyannyira jól van, hogy tán még egy gyógysört is be kellene vágnia, mielőtt Yagnarhoz sietne, azon már igazán nem múlhat semmit. Ekkortájt hallhatja meg azt a különös kürtszót. Lova is megugrik egy pillanatra, ő pedig bosszúsan néz el a távolba. Pontosan tudja, hogy miféle kürt ez. Azt ugyan nem tudja, hogy kik fújják, de hogy miért afelől kétsége sincs. Háború közeleg.*
-Jó. Jó! Gyertek csak, akárkik is vagytok! Senki sem állhat Rorkir előtt!
*Eszelős röhögésbe kezd, ahogy tovább sarkallja hátasát.*
*Rorkir csak úgy suhan, át a földeken és minden akadályon, míg be nem ér az erdőségbe. Itt lassabb tempóra fogja lovát, de csak annyira, amennyire muszáj. Egy percet sem akar vesztegetni. Mintha ismét fiatalabb lenne, sosem érzett még ilyet, tele van erővel és tettvággyal. Hamar el is éri a kunyhóját, ahol hűséges kutyája már messziről ugat és két lábán ágaskodik. Régen járt már itthon a barbár, biztosan hiányzott neki, ő hiányolta négylábú barátját az egyszer biztos.*
-Hát szervusz! Woff! Woff!
*Ugat is neki, miközben szinte lepattan a lóról, hogy jól birkózzon egyet a nagytestű jószággal, és jól megszorongassa, meg vakargassa minden porcikáját. Persze nem jött üres kézzel, hozott neki finomságokat is az útról, mindenféle húsokat, hagy egyen.*
-Egyél csak, én meg lepakolok egy kicsit, hagyjuk szusszani a másik négylábút, aztán suhanunk is tovább Amon felé. Te meg vigyázz csak továbbra is ilyen ügyesen a házra jó? Jól van jól van!
*Mondja nevetve, miközben szétnyalja a kutyus minden porcikáját. Hagyja, hogy lova igyon és fújjon egyet, mielőtt egy rövidke készülődés után ismét a nyeregben találja magát, hogy induljon is tovább. Olyannyira jól van, hogy tán még egy gyógysört is be kellene vágnia, mielőtt Yagnarhoz sietne, azon már igazán nem múlhat semmit. Ekkortájt hallhatja meg azt a különös kürtszót. Lova is megugrik egy pillanatra, ő pedig bosszúsan néz el a távolba. Pontosan tudja, hogy miféle kürt ez. Azt ugyan nem tudja, hogy kik fújják, de hogy miért afelől kétsége sincs. Háború közeleg.*
-Jó. Jó! Gyertek csak, akárkik is vagytok! Senki sem állhat Rorkir előtt!
*Eszelős röhögésbe kezd, ahogy tovább sarkallja hátasát.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-09 21:54:02
Üzenet elküldve: 2025-08-09 21:54:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Lassacskán beér a kikötői erdőségbe is, innen már egész közel van mindkét lehetséges meglátogatni való hely, azonban eszébe jut még valami. ~Te ostoba, eddig hogy nem jutott eszedbe? Valóban fajankó vagy, Valuryen!~ Rosszallóan megrázza a fejét, majd a kezeire néz, ahogy tovább indul az úton. Nem is kell sok, csak pár pillanat tétova álldogálás hogy az ember gondolatai utat törjenek maguknak a csábító semmire sem gondolás közepette. Ez történik vele is, és bizony ezek a gondolatok igencsak erősek, olyannyira hogy a könnyed mosoly is legörbül az arcáról. Habár emlékszik arra is, amikor az eső elől beszaladt abba a tavernába, és hogy igazából kedvesen bántak vele, a tea is egész finom volt és kellemesen átmelegítette. Talán mégsem olyan romlott hely az a kikötői vidék, bár amilyen borzalmas emberismerő könnyen meglehet, hogy Relael sem az a csupaszív nőcske, mint akinek mutatta magát. Fene tudja, nem az ő dolga ítélni, az az isteneké, ő pedig távolabb aligha lehetne attól, hogy ilyen magasztos címeket aggasson magára.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-08 10:16:13
Üzenet elküldve: 2025-08-08 10:16:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nagy utazás//
* Az erdőben sok minden nem változik, azon kívül, hogy eltűnnek a tehenek, és a nap is elbújik a fák lombjai mögött. Előző tapasztalataiból kiindulva ezúttal nem kezd fákat számolni, pedig lenne bőven mit. Helyette próbál az élővilágra fókuszálni. *
~ Gyík! De kis fürge... hop, ott meg egy nyuszi. Sőt, kettő. Ejj, de ennék nyúlpörköltet. Vajon a kikötőben van hely, ahol ehetőre készítik? Vagy inkább megmérgeznének... áh, egyszer élünk, nem? ~
* Persze azért az utat is kémleli, hogy lovával nehogy valamibe belefusson, de az élővilág figyelésének van még egy fontos jelentősége. Ahol az állatok ilyen szabadon rohangálnak, ott nem kell útonállóktól tartania. Ha megfogyatkoznának az erdő lakói, na akkor jobban kellene figyeljen. *
* Az erdőben sok minden nem változik, azon kívül, hogy eltűnnek a tehenek, és a nap is elbújik a fák lombjai mögött. Előző tapasztalataiból kiindulva ezúttal nem kezd fákat számolni, pedig lenne bőven mit. Helyette próbál az élővilágra fókuszálni. *
~ Gyík! De kis fürge... hop, ott meg egy nyuszi. Sőt, kettő. Ejj, de ennék nyúlpörköltet. Vajon a kikötőben van hely, ahol ehetőre készítik? Vagy inkább megmérgeznének... áh, egyszer élünk, nem? ~
* Persze azért az utat is kémleli, hogy lovával nehogy valamibe belefusson, de az élővilág figyelésének van még egy fontos jelentősége. Ahol az állatok ilyen szabadon rohangálnak, ott nem kell útonállóktól tartania. Ha megfogyatkoznának az erdő lakói, na akkor jobban kellene figyeljen. *
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-02 22:13:32
Üzenet elküldve: 2025-08-02 22:13:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdőnek fejjel//
*Szerencsére hamar meglépi a szántóföldeket, és ismét az otthonos, sűrű erdőségben találhatja magát. Szereti ezt az erdőt, tele van élettel. A szántók is ugyan, de az valahogy más. Itt minden szinte lélegzik, minden mozog, minden szolgál valami célt. Ez annak a tápláléka, az meg annak, és így tovább. Lassan esteledni kezd, úgyhogy keres is magának egy szép nagy tölgyfát, hogy annak tövében meghúzhassa magát. Tán még esni is fog hamarosan, úgyhogy kénytelen fejébe húzni a csuklyát és úgy babrálni a dolgaival. ~Nicsak.~ Egyszer csak maga felé néz, ahogy az ágak között cikázva ugrál egy igazi kis ördögfióka, egy vörös szőrű mókus kíváncsiskodik a törpe mibenlétéről.*
*Szerencsére hamar meglépi a szántóföldeket, és ismét az otthonos, sűrű erdőségben találhatja magát. Szereti ezt az erdőt, tele van élettel. A szántók is ugyan, de az valahogy más. Itt minden szinte lélegzik, minden mozog, minden szolgál valami célt. Ez annak a tápláléka, az meg annak, és így tovább. Lassan esteledni kezd, úgyhogy keres is magának egy szép nagy tölgyfát, hogy annak tövében meghúzhassa magát. Tán még esni is fog hamarosan, úgyhogy kénytelen fejébe húzni a csuklyát és úgy babrálni a dolgaival. ~Nicsak.~ Egyszer csak maga felé néz, ahogy az ágak között cikázva ugrál egy igazi kis ördögfióka, egy vörös szőrű mókus kíváncsiskodik a törpe mibenlétéről.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-31 17:55:41
Üzenet elküldve: 2025-07-31 17:55:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1123
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1123
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*A különös kis gyémántba zárt szív természetesen most is itt van vele, jó mélyen elrejtve a táskája mélyére. Nem merte megkockáztatni, hogy otthon hagyja az ágya alá rejtve, pedig úgy talán nagyobb biztonságban lett volna.*
~Ott kellett volna hagynom.~ *Egyre többször fogalmazódik meg benne a gondolat, hogy talán, ha csak az ezüstcsengőt vette volna ki a ládából, ami Yillithnek kellett, most nem érezné magát úgy, mintha ő volna valami nagyon rossznak a hírnöke. De hát a démon azt mondta neki, hogy minden kacatot megtarthat…
Vágtázva lovagol keresztül az erdőn, miközben gondolatai végig e probléma körül keringenek, de az egyetlen pillanatra sem jut eszébe, hogy talán hiba volt hallgatni a félistennő minden egyes szavára. Pedig, ha csak egyszer, egyetlen percre érezné úgy, hogy a helyes döntés az volna, ha bedobná azt a gyémántot a fák közé, és eltűnne, amilyen hamar csak lehet, lehet, jobban járna, de nem. Yillith azt mondta, vigyázzon a szívre, ő pedig vigyázni is fog…*
~Ott kellett volna hagynom.~ *Egyre többször fogalmazódik meg benne a gondolat, hogy talán, ha csak az ezüstcsengőt vette volna ki a ládából, ami Yillithnek kellett, most nem érezné magát úgy, mintha ő volna valami nagyon rossznak a hírnöke. De hát a démon azt mondta neki, hogy minden kacatot megtarthat…
Vágtázva lovagol keresztül az erdőn, miközben gondolatai végig e probléma körül keringenek, de az egyetlen pillanatra sem jut eszébe, hogy talán hiba volt hallgatni a félistennő minden egyes szavára. Pedig, ha csak egyszer, egyetlen percre érezné úgy, hogy a helyes döntés az volna, ha bedobná azt a gyémántot a fák közé, és eltűnne, amilyen hamar csak lehet, lehet, jobban járna, de nem. Yillith azt mondta, vigyázzon a szívre, ő pedig vigyázni is fog…*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-31 15:58:17
Üzenet elküldve: 2025-07-31 15:58:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Egyre ügyesebb a hátassal. Legalábbis már nagyobb tempóra képes fogni, mint az ide úton. Megigazítja vállára csúszó, túlméretes ingét, szürke tekintetét pedig szigorúan az úton tartja.*
-Aha. Ő. Az az elf. Fejet le! *Egy alacsonyan lógó ág levelei súrolhatják a törékeny elf arcát, ha csak engedelmeskedik. Lovasa ugyanis csak annyira ura a lónak, hogy az úton tartsa. Túlzás lenne elvárni tőle, hogy ágakat kerülgessen.*
-Én nem tudom. *Megvonja vállát. Tényleg nem gondolja, hogy az amúgy is óvatos Alissäna megüthetné a bokáját egy efféle akcióban. Ugyan van sejtése, Relael mit vár a pillangótól, nem gondolná, hogy túlzott eredményeket érhetnének el.*
-Jobb kerülni a városőröket. Én legalábbis így állok hozzá.
*Ezúttal sikerrel kerül ki egy útra borult fatörzset. Ő legalábbis magának könyveli el a sikert, de könnyen lehet, hogy Ló - merthogy valamilyen megfontolásból Relael így nevezte el az amúgy remek hátast - magától járt el így.*
-Hogy mi vesz rá egy férfit ilyesmire? Bármi. Lehet, hogy Agin magát védte. Bár amilyen kis ostoba, az is lehet, hogy csak a fejébe szállt a vér. *Szívesen ekézi a vörös kobakkal megáldott kölyköt, főleg Alissänának.
Valahol meghitt úgy lovagolni, hogy az elf mögötte kapaszkodik. Most, hogy nem kell annyira koncentrálnia, egészen elkalandozik fantáziája. Először csak ajkát harapja be, hogy leküzdhesse a gondolatot, de a lány közelsége és illata sajátos hatással bír. Már idejét sem tudja, mikor volt bármi testiség közöttük, ez a gondolat pedig csak olaj a tűzre.
Lassan nyúl a derekára font kacsó után, hogy óvatosan az ágyékára irányíthassa a finom ujjakat. A pillangó így érezheti is, miféle szándékokat forgat a fejében.*
-Nagyon jó időben vagyunk. Talán megállhatnánk egy picit. Tudod, pihenni.
*Egyre ügyesebb a hátassal. Legalábbis már nagyobb tempóra képes fogni, mint az ide úton. Megigazítja vállára csúszó, túlméretes ingét, szürke tekintetét pedig szigorúan az úton tartja.*
-Aha. Ő. Az az elf. Fejet le! *Egy alacsonyan lógó ág levelei súrolhatják a törékeny elf arcát, ha csak engedelmeskedik. Lovasa ugyanis csak annyira ura a lónak, hogy az úton tartsa. Túlzás lenne elvárni tőle, hogy ágakat kerülgessen.*
-Én nem tudom. *Megvonja vállát. Tényleg nem gondolja, hogy az amúgy is óvatos Alissäna megüthetné a bokáját egy efféle akcióban. Ugyan van sejtése, Relael mit vár a pillangótól, nem gondolná, hogy túlzott eredményeket érhetnének el.*
-Jobb kerülni a városőröket. Én legalábbis így állok hozzá.
*Ezúttal sikerrel kerül ki egy útra borult fatörzset. Ő legalábbis magának könyveli el a sikert, de könnyen lehet, hogy Ló - merthogy valamilyen megfontolásból Relael így nevezte el az amúgy remek hátast - magától járt el így.*
-Hogy mi vesz rá egy férfit ilyesmire? Bármi. Lehet, hogy Agin magát védte. Bár amilyen kis ostoba, az is lehet, hogy csak a fejébe szállt a vér. *Szívesen ekézi a vörös kobakkal megáldott kölyköt, főleg Alissänának.
Valahol meghitt úgy lovagolni, hogy az elf mögötte kapaszkodik. Most, hogy nem kell annyira koncentrálnia, egészen elkalandozik fantáziája. Először csak ajkát harapja be, hogy leküzdhesse a gondolatot, de a lány közelsége és illata sajátos hatással bír. Már idejét sem tudja, mikor volt bármi testiség közöttük, ez a gondolat pedig csak olaj a tűzre.
Lassan nyúl a derekára font kacsó után, hogy óvatosan az ágyékára irányíthassa a finom ujjakat. A pillangó így érezheti is, miféle szándékokat forgat a fejében.*
-Nagyon jó időben vagyunk. Talán megállhatnánk egy picit. Tudod, pihenni.
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-30 22:23:07
Üzenet elküldve: 2025-07-30 22:23:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Haldrian nagyzolására úgy dönt már inkább nem is reagál, hiszen nincs értelme. Akárhányszor a fattyú szarvát igyekszik letörni, a félvér ügyet sem vetve rá folytatja. Persze egy kis grimaszolást megenged magának, különösen mert a fiúnak nincs jó rálátása arcára.
Abban ugyan nem kételkedik, hogy a kisasszony előszeretettel ugráltatta a kis tolvajt, elvégre Haldrian mindent végtelen odaadással csinál, és semmire sem húzza a száját. Ez tagadhatatlanul értékes lótifutivá avanzsálja őt, ennél többet viszont aligha tudna elképzelni Haldrian titulusáról Relael szemében.*
- Mogorva szőke elf? Mármint aki a Hét Varjú Tavernában is járt korábban?
*Nehezen tudja elképzelni mi vezetett egészen odáig, hogy Agin megöljön valakit a Pegazus fogadóban. Az is felmerül benne, hogy Relael utasította ilyen meggondolatlan lépésre, s most őt hívják, hogy eltakarítsa a kisasszony szemetét.*
- Gondolom a Kisasszony próbál segíteni az övéin úgy, hogy neki közben nem lesz ebből baja.
*Alissäna hangja meglepően közömbös. Nem hibáztatja feltétlenül ezért elf társát, elvégre a kurtizán is elsősorban a saját érdekeit tartja szem előtt. Ha elég hatalommal rendelkezne ő sem maga intézné ügyes-bajos dolgait.*
- Nem hiszem, hogy bajom származhatna ebből. Vagy te úgy gondolod?
*Alissänát jobban foglalkoztatja az, hogy nem látja mit is tehet ő ebben a helyzetben, de jól tudja, hogy közben elvárásokat támasztottak felé. Relaelnek csalódást okozni pedig vélhetően nem egy büntetés nélkül elkövethető hiba.*
- Érdekelne, hogy mi vesz rá egy férfit, hogy egy fogadó közepén kioltsa egy férfitársa életét.
*Lemondóan ingatja fejét, még egy fáradt sóhaj is társul mellé.*
- A férfiak olyan ostobák.
*Haldrian nagyzolására úgy dönt már inkább nem is reagál, hiszen nincs értelme. Akárhányszor a fattyú szarvát igyekszik letörni, a félvér ügyet sem vetve rá folytatja. Persze egy kis grimaszolást megenged magának, különösen mert a fiúnak nincs jó rálátása arcára.
Abban ugyan nem kételkedik, hogy a kisasszony előszeretettel ugráltatta a kis tolvajt, elvégre Haldrian mindent végtelen odaadással csinál, és semmire sem húzza a száját. Ez tagadhatatlanul értékes lótifutivá avanzsálja őt, ennél többet viszont aligha tudna elképzelni Haldrian titulusáról Relael szemében.*
- Mogorva szőke elf? Mármint aki a Hét Varjú Tavernában is járt korábban?
*Nehezen tudja elképzelni mi vezetett egészen odáig, hogy Agin megöljön valakit a Pegazus fogadóban. Az is felmerül benne, hogy Relael utasította ilyen meggondolatlan lépésre, s most őt hívják, hogy eltakarítsa a kisasszony szemetét.*
- Gondolom a Kisasszony próbál segíteni az övéin úgy, hogy neki közben nem lesz ebből baja.
*Alissäna hangja meglepően közömbös. Nem hibáztatja feltétlenül ezért elf társát, elvégre a kurtizán is elsősorban a saját érdekeit tartja szem előtt. Ha elég hatalommal rendelkezne ő sem maga intézné ügyes-bajos dolgait.*
- Nem hiszem, hogy bajom származhatna ebből. Vagy te úgy gondolod?
*Alissänát jobban foglalkoztatja az, hogy nem látja mit is tehet ő ebben a helyzetben, de jól tudja, hogy közben elvárásokat támasztottak felé. Relaelnek csalódást okozni pedig vélhetően nem egy büntetés nélkül elkövethető hiba.*
- Érdekelne, hogy mi vesz rá egy férfit, hogy egy fogadó közepén kioltsa egy férfitársa életét.
*Lemondóan ingatja fejét, még egy fáradt sóhaj is társul mellé.*
- A férfiak olyan ostobák.
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-29 16:06:58
Üzenet elküldve: 2025-07-29 16:06:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1123
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1123
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Miután végül csak ráijesztett a tündérre, majd még ételt is adott neki, hagyja, hadd menjen útjára, de szemeivel végig követi, míg el nem tűnik a láthatáron. Ezt követően csak a fejét csóválja, visszaül Árnyékra, és maga mögött hagyja a Szántóföldeket.*
~Nem bántottad. Pedig megérdemelte volna.~ *Szól hozzá út közben Velar, mire Nori először nem is akar felelni semmit, csak félrehúzza a száját. Megkínozhatta volna, meg is ölhette volna a tolvajt, de nem tette meg. Egész egyszerűen azért nem, mert nem akarta.*
~Mert nem vagyok egy szörnyeteg.~ *Válaszolja egyszerűen a fejében duruzsoló hangnak, miközben lova patái egyenletesen kopognak, ahogy vágtat a Kikötő felé vezető úton. Az erdő széle újabb emlékeket idéz fel benne a nemrég történtekről. Most már tudja, hogy ha mélyebbre merészkedik, akkor még annál is nagyobb veszély várja, mint amit valaha el tudott képzelni. Azt pedig már végképp nem akarja megtudni, hogy mire lelt volna, ha még annál is tovább megy, mint ahova a fekete macska vezette. Jobb is így, hogy a hegyláncok titka számára titok is marad.*
- Gyorsabban, Árnyék! *Ösztönzi hátasát, hogy minél előbb elérjék végre a Kikötő határát. A ló egyébként igazán örült annak a kis elemózsiának, amit az izzó karddal tudott neki csiholni. Nem is olyan rossz így etetni őt. Olcsóbb, az biztos.*
~Nem bántottad. Pedig megérdemelte volna.~ *Szól hozzá út közben Velar, mire Nori először nem is akar felelni semmit, csak félrehúzza a száját. Megkínozhatta volna, meg is ölhette volna a tolvajt, de nem tette meg. Egész egyszerűen azért nem, mert nem akarta.*
~Mert nem vagyok egy szörnyeteg.~ *Válaszolja egyszerűen a fejében duruzsoló hangnak, miközben lova patái egyenletesen kopognak, ahogy vágtat a Kikötő felé vezető úton. Az erdő széle újabb emlékeket idéz fel benne a nemrég történtekről. Most már tudja, hogy ha mélyebbre merészkedik, akkor még annál is nagyobb veszély várja, mint amit valaha el tudott képzelni. Azt pedig már végképp nem akarja megtudni, hogy mire lelt volna, ha még annál is tovább megy, mint ahova a fekete macska vezette. Jobb is így, hogy a hegyláncok titka számára titok is marad.*
- Gyorsabban, Árnyék! *Ösztönzi hátasát, hogy minél előbb elérjék végre a Kikötő határát. A ló egyébként igazán örült annak a kis elemózsiának, amit az izzó karddal tudott neki csiholni. Nem is olyan rossz így etetni őt. Olcsóbb, az biztos.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-28 15:18:16
Üzenet elküldve: 2025-07-28 15:18:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kénytelen útra kelni, pedig semmi kedve sincs hozzá.*
-Fene essen bele.
*Semmi jó célpont nem akadt az útjába egy ideje a kikötőben, úgyhogy kénytelen ismét a városba látogatni, mert fogyatkozóban van az aránya. Ugyan még nem éhezik éppen, de nincs olyan messze tőle. Az pedig egy olyan állapot, amiből köszöni szépen éppen eleget volt már része, nem kívánja ismét. Inkább akkor a Krenkataur ha más nem, de ott is legalább enni adnak az embernek. Az erdőség járott utait követi, hogy minél hamarabb Artheniorba érkezzen.*
-Fene essen bele.
*Semmi jó célpont nem akadt az útjába egy ideje a kikötőben, úgyhogy kénytelen ismét a városba látogatni, mert fogyatkozóban van az aránya. Ugyan még nem éhezik éppen, de nincs olyan messze tőle. Az pedig egy olyan állapot, amiből köszöni szépen éppen eleget volt már része, nem kívánja ismét. Inkább akkor a Krenkataur ha más nem, de ott is legalább enni adnak az embernek. Az erdőség járott utait követi, hogy minél hamarabb Artheniorba érkezzen.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-27 11:41:15
Üzenet elküldve: 2025-07-27 11:41:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Mivel megszerezte új butykosát ahelyett, ami korábban eltört, most már nyugodt szívvel és kellemesen piroskás arccal indulhat vissza Arthenior felé. Persze előbb az erdőséget kell bevennie, de ekkora lábakkal nem okoz gondot neki a haladás. Meg a bor is igencsak sokat segít. Dúdolászik is valami tengerésznótát miközben ütemesen kopog a két lába, majd a botja harmadikként. A tengerről szól, meg az utazás öröméről, a nőkről és azok hiányáról, meg persze az izgalomról, mikor új tájakat fedezel fel. *
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-24 12:39:42
Üzenet elküldve: 2025-07-24 12:39:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Thulzgar talán most túl messzire ment, már hatok óta nem tért haza, s nem tervez visszafordulni. ~Röhögjenek csak, Broggog meg az a nagy fejű haverja. Fene beléjük.~ Bosszankodik ahogy megáll egy pillanatra az egyik fa tövében. Nagy távot tett meg, a lába is jól bírja, de ettől függetlenül jól esik kifújnia magát egy kicsit. Meg legalább megnézi hol is tart az útján, tán a kikötő már nem lehet olyan messze, mint azt elsőre gondolta volna. Ha méghúzza a lépést odaérhet mielőtt beesteledik, bár nem mintha sietne valahová. Talán itt tölti az éjszakát, és csak reggel indul újra útnak.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-22 09:20:16
Üzenet elküldve: 2025-07-22 09:20:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
* Ha céljuk nem is változott, látszik kettőjükön, hogy valami mégis változott. Talán, de csak talán, bölcsebbé váltak. Legalábbis bölcsebbek, mint a tisztáson, ám ez közel sem elég. Még mindig ott lapul bennük, legalábbis Derkben a tenni akarás.
Ahogy a földön térdel növények után kutatva, szemei Henát kutatják. Ha ő sincs tisztában egy ilyen egyszerű kérdéssel, úgy mihez kezdjen magával? Egy sóhajjal jelzi értetlenségét. Ha nem ismerné a nőt, úgy abban a hitben lenne, hogy nem tudna megélni nélküle. *
- Magasabbak?
* Visszhangzik el a szó. Az elején meglepődve, de aztán egy lekezelő halk kacajba kezd. *
- Mégis mit nyernének két ilyen szerencsétlennel?
* Nevet fel ezúttal jóízűen. *
- Jaj, ne nevettess. Ezt még te sem hiszed el.
* Lassan, de biztosan sötétbe borul körülöttük minden. Míg a nappali állatok nyugovóra térnek, úgy az éjszakai állatok portyázásba kezdenek. Egy két ilyen vonyítást hallható is a távolból, talán valamivel gyengébben, mint az erdőmélyén, de ugyanolyan félelmetesen. Felszedi a maradék növényt a földről, ami a lába előtt hever, majd feláll. *
- Igazad van. Végre.
* A végével csak a nő idegein szeretne táncolni. Ha már a régi szép időkön gondolkozik, miért is ne ugrathatná a lányt? *
- Akkor induljunk. Talán akad valaki, aki elszállásol minket az éjszakára. Talán bevethetnéd azokat a női bájaidat, amikre olyan büszke vagy.
* A nővényekkel a sebében végre felkészültebb, mint eddig. Már csak egy lépés válassza el attól, hogy teljesen átadhassa magát a mágia útjának. Na, jó, kettő. Azért előbb el is kell készítenie a növényekből valamit, hogy sikeres legyen, de az ráér a földműveseknél. *
* Ha céljuk nem is változott, látszik kettőjükön, hogy valami mégis változott. Talán, de csak talán, bölcsebbé váltak. Legalábbis bölcsebbek, mint a tisztáson, ám ez közel sem elég. Még mindig ott lapul bennük, legalábbis Derkben a tenni akarás.
Ahogy a földön térdel növények után kutatva, szemei Henát kutatják. Ha ő sincs tisztában egy ilyen egyszerű kérdéssel, úgy mihez kezdjen magával? Egy sóhajjal jelzi értetlenségét. Ha nem ismerné a nőt, úgy abban a hitben lenne, hogy nem tudna megélni nélküle. *
- Magasabbak?
* Visszhangzik el a szó. Az elején meglepődve, de aztán egy lekezelő halk kacajba kezd. *
- Mégis mit nyernének két ilyen szerencsétlennel?
* Nevet fel ezúttal jóízűen. *
- Jaj, ne nevettess. Ezt még te sem hiszed el.
* Lassan, de biztosan sötétbe borul körülöttük minden. Míg a nappali állatok nyugovóra térnek, úgy az éjszakai állatok portyázásba kezdenek. Egy két ilyen vonyítást hallható is a távolból, talán valamivel gyengébben, mint az erdőmélyén, de ugyanolyan félelmetesen. Felszedi a maradék növényt a földről, ami a lába előtt hever, majd feláll. *
- Igazad van. Végre.
* A végével csak a nő idegein szeretne táncolni. Ha már a régi szép időkön gondolkozik, miért is ne ugrathatná a lányt? *
- Akkor induljunk. Talán akad valaki, aki elszállásol minket az éjszakára. Talán bevethetnéd azokat a női bájaidat, amikre olyan büszke vagy.
* A nővényekkel a sebében végre felkészültebb, mint eddig. Már csak egy lépés válassza el attól, hogy teljesen átadhassa magát a mágia útjának. Na, jó, kettő. Azért előbb el is kell készítenie a növényekből valamit, hogy sikeres legyen, de az ráér a földműveseknél. *
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-22 08:56:51
Üzenet elküldve: 2025-07-22 08:56:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Érdeklődve hallgatja Derk mondanivalóját. Ő is jól összegzi azt, hogy pontosan mik a lehetőségeik. Ezekkel ő is tisztában van. Most sokkal nehezebb dolguk lenne, de a nyereség is nagyobb. A legnagyobb visszahúzó erő, pedig mindkettejüknél ugyan az. Nem ez a prioritásuk. Derk már az első találkozásukkor a mágia tanulását tartotta fontosnak. Hena maga a fegyverforgatásban is kiképzőkre talált, hogy ne teljesen a mágiára legyen utalva ha bajba kerülne, de az ő célja is ugyanaz mint a férfinak.
A térképet elkapja, kérdő tekintettel nézve közben a férfira. Mintha nem ismerné eléggé, hogy tudja hogy őt nem lehet csak úgy ugráltatni. Azért kíváncsiságból elkezd keresgélni, de a szándék hiányában csak a szerencsén múlik az, hogy talál Sárkányfogat. Neki is lát pásztázni a talajt, hátha meglátja a térképen lerajzolt növényt. Nagy meglepetésre nem kell számítani, hogy nem talál semmit.*
-Ezen már én is elgondolkoztam.
*Vallja be őszintén a férfinak.*
-Majd ha lesz válaszom, akkor elmondom. Addig jobb ha megmaradunk annál, hogy nálunk magasabb dolgok hoztak megint össze minket és kíváncsi vagyok rá, hogy pontosan mi is az oka.
*Válaszolja, remélve hogy ez a semmilyen válasz kielégíti a férfi kíváncsiságát.*
-Én a városba tartottam, mikor találkoztunk. Terveim szerint az éjszakát Artheniorban töltöttem volna, majd mentem volna vissza a Mágustoronyba. Tudod én sem adtam fel a mágia tanulást.
*A nap lassan elbújik a horizont mögött.*
-Lassan indulnunk kellene. Az erdőségben éjszakázni nem biztonságos.
*Ő mondjuk tudja, hogy lenne mivel megvédenie magát, de a férfira ezt nem tudná mondani. A szántókon szívesebben töltené az éjszakát, mint az erdőben. Még tető nélkül a feje fölött is elalszik.*
*Érdeklődve hallgatja Derk mondanivalóját. Ő is jól összegzi azt, hogy pontosan mik a lehetőségeik. Ezekkel ő is tisztában van. Most sokkal nehezebb dolguk lenne, de a nyereség is nagyobb. A legnagyobb visszahúzó erő, pedig mindkettejüknél ugyan az. Nem ez a prioritásuk. Derk már az első találkozásukkor a mágia tanulását tartotta fontosnak. Hena maga a fegyverforgatásban is kiképzőkre talált, hogy ne teljesen a mágiára legyen utalva ha bajba kerülne, de az ő célja is ugyanaz mint a férfinak.
A térképet elkapja, kérdő tekintettel nézve közben a férfira. Mintha nem ismerné eléggé, hogy tudja hogy őt nem lehet csak úgy ugráltatni. Azért kíváncsiságból elkezd keresgélni, de a szándék hiányában csak a szerencsén múlik az, hogy talál Sárkányfogat. Neki is lát pásztázni a talajt, hátha meglátja a térképen lerajzolt növényt. Nagy meglepetésre nem kell számítani, hogy nem talál semmit.*
-Ezen már én is elgondolkoztam.
*Vallja be őszintén a férfinak.*
-Majd ha lesz válaszom, akkor elmondom. Addig jobb ha megmaradunk annál, hogy nálunk magasabb dolgok hoztak megint össze minket és kíváncsi vagyok rá, hogy pontosan mi is az oka.
*Válaszolja, remélve hogy ez a semmilyen válasz kielégíti a férfi kíváncsiságát.*
-Én a városba tartottam, mikor találkoztunk. Terveim szerint az éjszakát Artheniorban töltöttem volna, majd mentem volna vissza a Mágustoronyba. Tudod én sem adtam fel a mágia tanulást.
*A nap lassan elbújik a horizont mögött.*
-Lassan indulnunk kellene. Az erdőségben éjszakázni nem biztonságos.
*Ő mondjuk tudja, hogy lenne mivel megvédenie magát, de a férfira ezt nem tudná mondani. A szántókon szívesebben töltené az éjszakát, mint az erdőben. Még tető nélkül a feje fölött is elalszik.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-21 11:39:10
Üzenet elküldve: 2025-07-21 11:39:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
- Ha sikerülne valaki alá szegődni, úgy az őrség és a hasonló dolgok kikémelése jön magától. Ez amúgy sem fog érinteni téged. Ha a kártyák a megfelelő sorrendben lesznek kijátszva, úgy téged nem fognak elővenni.
* Megfordul, majd megvonja vállait mielőtt tovább folytatná a keresést. Borzasztóan gyengék, mind a ketten, de ez nem jelenti azt, hogy lehetetlent akarnak, csak annyit, hogy számukra a nehézségi színt sokkal magasabban van, mint amekkorát tudnak ugrani. *
- Talán romvárosban akadnak olyanok, akik segítenének az ügyben. Cselédként lehet, hogy rád bízzák a beszállítást. Akkor pedig a szekerek kiküldése gyerekjáték lesz. Viszont hagyjuk ezeket, most mások a prioritásaim, minthogy feleslegesen felkötessem magam. Ha hasznos akarsz lenni akkor segíthetsz is. Tessék!
* Azzal odadobja neki a térképet rajta a növény leírásával. *
- Sárkányfogra van szükségem. Még legalább néhány csomóra, utána mehetünk is vissza a szántókra. Hátha lesz valaki olyan kedves, hogy szállást nyújtson két idegennek.
* A segítséget minden bizonnyal értékelni fogja, ellenben nem történik semmi. Maximum néha csúnyán fog nézni a nőre, de ehhez biztos hozzá van szokva már egy ideje. *
- Addig is elmesélheted, hogy mi vezérelt ahhoz, hogy kövess a negyed világon keresztül.
* Mert ezt eddig nem sikerült kitalálnia, talán Hena felvilágosíthatja, de ellenkező esetben maradnak ugyanúgy a dolgok, mint eddig, csak kicsit zavarosabban. *
- Nekem hamarosan vissza kell térjek a mágustoronyba, hogy folytassam a tanulmányaim. Te mihez kezdesz?
- Ha sikerülne valaki alá szegődni, úgy az őrség és a hasonló dolgok kikémelése jön magától. Ez amúgy sem fog érinteni téged. Ha a kártyák a megfelelő sorrendben lesznek kijátszva, úgy téged nem fognak elővenni.
* Megfordul, majd megvonja vállait mielőtt tovább folytatná a keresést. Borzasztóan gyengék, mind a ketten, de ez nem jelenti azt, hogy lehetetlent akarnak, csak annyit, hogy számukra a nehézségi színt sokkal magasabban van, mint amekkorát tudnak ugrani. *
- Talán romvárosban akadnak olyanok, akik segítenének az ügyben. Cselédként lehet, hogy rád bízzák a beszállítást. Akkor pedig a szekerek kiküldése gyerekjáték lesz. Viszont hagyjuk ezeket, most mások a prioritásaim, minthogy feleslegesen felkötessem magam. Ha hasznos akarsz lenni akkor segíthetsz is. Tessék!
* Azzal odadobja neki a térképet rajta a növény leírásával. *
- Sárkányfogra van szükségem. Még legalább néhány csomóra, utána mehetünk is vissza a szántókra. Hátha lesz valaki olyan kedves, hogy szállást nyújtson két idegennek.
* A segítséget minden bizonnyal értékelni fogja, ellenben nem történik semmi. Maximum néha csúnyán fog nézni a nőre, de ehhez biztos hozzá van szokva már egy ideje. *
- Addig is elmesélheted, hogy mi vezérelt ahhoz, hogy kövess a negyed világon keresztül.
* Mert ezt eddig nem sikerült kitalálnia, talán Hena felvilágosíthatja, de ellenkező esetben maradnak ugyanúgy a dolgok, mint eddig, csak kicsit zavarosabban. *
- Nekem hamarosan vissza kell térjek a mágustoronyba, hogy folytassam a tanulmányaim. Te mihez kezdesz?
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-21 10:46:02
Üzenet elküldve: 2025-07-21 10:46:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Tovább haladva nem sok kell, hogy az erdőség pereméhez érjenek. A beszélgetés tovább folyik abban a mederben ahol Hena elkezdte.*
-Azzal, hogy Selyemrév benépesül, rengeteg esélyünk nyílik, de sokkal nagyobb munkálatok várnak ránk, ha tényleg sokat akarunk keresni. Selyemrév bejárása, hogy megismerjük a helyet. Megtudni, hogy milyen őrség van, ha egyáltalán van. Lehet, hogy mindenki magától gondoskodik a biztonságáról.
*Ami a múlt eseményeit tekintve nem lenne meglepő, de lehet közösen tartanak fenn egy őrséget.*
-Aztán ha tényleg értékeket kellene ellopnia, akkor azok, abban igazad van, kevesek vagyunk. Valahogy ki kellene csempészni a holmikat. Na meg azokat el kellene adni. Ami meg megint nagy bonyodalmat okoz. Ha csak a saját zsebeinket tömjük, azzal kisebb a kockázat és csak a menekülésre kell gondolnunk.
*Hadarja el gondolatait. Így kimondva lehet, hogy tényleg halott ötlet. Egy egész csapatra lenne szükségük, akik ráadásul jól értik a dolgukat. Sokkal több munkával járna, de nagy port kavarna. Viszont egy kisebb rablás ugyanígy lehetséges még a régebbi terveik alapján. Hisz akinek afférja van az nem az otthonában fogja azt csinálni. A lehetőségeket mérlegelniük kell. Bár kósza gondolatnak is megmaradhat. A jövő most bizonytalan, lehet nem ez lesz majd a prioritásuk.
Már csak pár órájuk maradt, míg a nap le nem nyugszik. Az éjszakát nem szívesen töltené az erdőben. A szántókat már biztonságosabb helynek tartja.*
-Szerintem jobb is lesz, ha a szántókon töltjük az éjszakát. Nyugodt éjszakára számíthatunk, még talán kellemesebb élmény is lesz, mintha egy fogadóban töltenénk.
*Tovább haladva nem sok kell, hogy az erdőség pereméhez érjenek. A beszélgetés tovább folyik abban a mederben ahol Hena elkezdte.*
-Azzal, hogy Selyemrév benépesül, rengeteg esélyünk nyílik, de sokkal nagyobb munkálatok várnak ránk, ha tényleg sokat akarunk keresni. Selyemrév bejárása, hogy megismerjük a helyet. Megtudni, hogy milyen őrség van, ha egyáltalán van. Lehet, hogy mindenki magától gondoskodik a biztonságáról.
*Ami a múlt eseményeit tekintve nem lenne meglepő, de lehet közösen tartanak fenn egy őrséget.*
-Aztán ha tényleg értékeket kellene ellopnia, akkor azok, abban igazad van, kevesek vagyunk. Valahogy ki kellene csempészni a holmikat. Na meg azokat el kellene adni. Ami meg megint nagy bonyodalmat okoz. Ha csak a saját zsebeinket tömjük, azzal kisebb a kockázat és csak a menekülésre kell gondolnunk.
*Hadarja el gondolatait. Így kimondva lehet, hogy tényleg halott ötlet. Egy egész csapatra lenne szükségük, akik ráadásul jól értik a dolgukat. Sokkal több munkával járna, de nagy port kavarna. Viszont egy kisebb rablás ugyanígy lehetséges még a régebbi terveik alapján. Hisz akinek afférja van az nem az otthonában fogja azt csinálni. A lehetőségeket mérlegelniük kell. Bár kósza gondolatnak is megmaradhat. A jövő most bizonytalan, lehet nem ez lesz majd a prioritásuk.
Már csak pár órájuk maradt, míg a nap le nem nyugszik. Az éjszakát nem szívesen töltené az erdőben. A szántókat már biztonságosabb helynek tartja.*
-Szerintem jobb is lesz, ha a szántókon töltjük az éjszakát. Nyugodt éjszakára számíthatunk, még talán kellemesebb élmény is lesz, mintha egy fogadóban töltenénk.
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-21 10:13:11
Üzenet elküldve: 2025-07-21 10:13:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
* A végeláthatatlannak tűnő szántókat hamar felváltják a magas erdők sokasága. Hallgatja a másik elképzelését s meg kell hagynia, tetszik neki az elképzelés. Egy biztos, hamar a bitón fogják találni magukat. *
- Szolgálónak? Talán…
* Gondolkodik látványosan, kezét is végighúzza borostásodó állán, hogy aztán néhány lépés után megálljon. Előkerül a térkép, de ezúttal fordít rajta egyet s a másik oldalát vizslatja. Ahogyan a a térképen le van írva, kettéágazó fától nyugatra a folyóig. *
- Ha így haladunk a szántókon kell megszállnunk. Nem szívesen folytatnám az utat koromsötétbe.
* Jegyzi meg a gondolatmenetét. Ki tudja, az is lehet, hogy hamar meglesznek, bár a lemenő nap sugaraiból kiindulva aligha van néhány órájuk, mielőtt leszállna az est. A fák takarása mögül nehezen tudja megmondani az időt, csak saccolni tud, azt is csak nagyjából. *
- Jól átgondoltad. Talán mégsem csak lógattad a lábad, mint ahogyan azt hittem. Bár meg kell hagyni, akad néhány foltozás a tervben. Szükségtelen felelősséget nem kell vállalni, ha hat az ital, akkor minden probléma nélkül beengedhetsz. A kérdés csak annyit, hogy hogyan tudnánk feltűnésmentesen kirámolni egy kúriát? Ketten kevesek vagyunk egy teljes kúria kifosztásához, csupán saját zsebeinket tudnánk észrevétlenül megtömni.
* Gondolja tovább az elképzelést. Nehezen hiszi el, hogy ilyen hamar összefutott Henával, s ő még mindig nem mondott le a kezdeti tervükről. Nem változott semmi, csupán a saját értékei lettek összekuszálódva. Egyrészt szeretné felkavarni az állóvizet, másrészt nem szeretne feleslegesen meghalni. *
* A végeláthatatlannak tűnő szántókat hamar felváltják a magas erdők sokasága. Hallgatja a másik elképzelését s meg kell hagynia, tetszik neki az elképzelés. Egy biztos, hamar a bitón fogják találni magukat. *
- Szolgálónak? Talán…
* Gondolkodik látványosan, kezét is végighúzza borostásodó állán, hogy aztán néhány lépés után megálljon. Előkerül a térkép, de ezúttal fordít rajta egyet s a másik oldalát vizslatja. Ahogyan a a térképen le van írva, kettéágazó fától nyugatra a folyóig. *
- Ha így haladunk a szántókon kell megszállnunk. Nem szívesen folytatnám az utat koromsötétbe.
* Jegyzi meg a gondolatmenetét. Ki tudja, az is lehet, hogy hamar meglesznek, bár a lemenő nap sugaraiból kiindulva aligha van néhány órájuk, mielőtt leszállna az est. A fák takarása mögül nehezen tudja megmondani az időt, csak saccolni tud, azt is csak nagyjából. *
- Jól átgondoltad. Talán mégsem csak lógattad a lábad, mint ahogyan azt hittem. Bár meg kell hagyni, akad néhány foltozás a tervben. Szükségtelen felelősséget nem kell vállalni, ha hat az ital, akkor minden probléma nélkül beengedhetsz. A kérdés csak annyit, hogy hogyan tudnánk feltűnésmentesen kirámolni egy kúriát? Ketten kevesek vagyunk egy teljes kúria kifosztásához, csupán saját zsebeinket tudnánk észrevétlenül megtömni.
* Gondolja tovább az elképzelést. Nehezen hiszi el, hogy ilyen hamar összefutott Henával, s ő még mindig nem mondott le a kezdeti tervükről. Nem változott semmi, csupán a saját értékei lettek összekuszálódva. Egyrészt szeretné felkavarni az állóvizet, másrészt nem szeretne feleslegesen meghalni. *
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-07-17 14:15:04
Üzenet elküldve: 2025-07-17 14:15:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a Kikötő!//
*Jó adag falevelet kénytelen kiköpni szájából. Ez a második út fölé lógó ág, amit bekap. Lelkesedése a lovaglás iránt határozottan enyhült most, hogy ekkora út van a hátuk mögött. Persze a nehezét teljesíti, méghozzá azt, hogy nagyjából úton tartsa a jószágot és az ne arra menjen, amerre kénye húzza. Ez már nemhogy fél, de majdnem egy egész siker!
Szinte hajnalban indult Artheniorból, így késő délután el is érheti a fogadót. Túlzás lenne azt állítani, hogy végig vágtatta az utat a városból idáig, de azért elégedett lehet a tempójával. Még sosem teljesítette ezt a távot ugyanis ilyen rövid idő alatt.
Közben agya már akörül kering, mit fog mondani Alissänának, ha viszontlátja. Mármint lesz idejük cseverészni Artheniorig, az biztos, de... Hazudna, ha csupán a viszontlátás öröme hajtaná. A fene tudja miért, de minden törekvése ellenére a pillangó az utóbbi időben roppant frusztráló módon hárítja céltudatos közeledését. De talán most...*
*Jó adag falevelet kénytelen kiköpni szájából. Ez a második út fölé lógó ág, amit bekap. Lelkesedése a lovaglás iránt határozottan enyhült most, hogy ekkora út van a hátuk mögött. Persze a nehezét teljesíti, méghozzá azt, hogy nagyjából úton tartsa a jószágot és az ne arra menjen, amerre kénye húzza. Ez már nemhogy fél, de majdnem egy egész siker!
Szinte hajnalban indult Artheniorból, így késő délután el is érheti a fogadót. Túlzás lenne azt állítani, hogy végig vágtatta az utat a városból idáig, de azért elégedett lehet a tempójával. Még sosem teljesítette ezt a távot ugyanis ilyen rövid idő alatt.
Közben agya már akörül kering, mit fog mondani Alissänának, ha viszontlátja. Mármint lesz idejük cseverészni Artheniorig, az biztos, de... Hazudna, ha csupán a viszontlátás öröme hajtaná. A fene tudja miért, de minden törekvése ellenére a pillangó az utóbbi időben roppant frusztráló módon hárítja céltudatos közeledését. De talán most...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1389-1408