Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-25 00:38:00
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Cupp. Cupp. Cupp. Néhol már beleragad a lába avar fedte út sárjába. Csepereg az eső. Megtorpanva rezzen össze, mikor megdörren felette az ég, tekintetét pedig az égboltra helyezi. Gyűlnek a felhők az erdő felett. A lombok suhogva hajlonganak, ő pedig szaporázza a lépteit, szinte már fut. Nem telik el húsz perc, a vihar alábbhagy, azonban hiába a lombok takarta út, ő már csurom víz.
Hátrasöpri az összeragadt hajzuhatagot és folytatja útját. Gyermekkorában mindig eső után tetszett neki legjobban az erdő. A csöpögő levelek, a felduzzadt csermelyek, az üde madárcsicsergés és a mindennél tisztább levegő... Most azonban egyáltalán nem tudja értékelni az erdő szépségét. Nem is gondol rá, ami azt illeti. Fáradtan halad előre, mindenképp el akarja érni a fogadót még sötétedés előtt.*


1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-24 19:02:23
 ÚJ
>Paraszt Grotg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Haza Amonra //

* Jóleső sóhajjal veszi észre, hogy bizony ez ugyan az erdő, amin már átvágott. Legalábbis, szerinte. Fák vannak, jó sok, és pont úgy néznek ki, mint azok, amik mellett elsétált idefelé jövet. Magasak, barna a törzsük, és zöld a lombjuk, az nem zavarja, hogy igazából minden fa így néz ki, sőt, az erdők is. Csak megy előre rendületlenül, követve ösztöneit. Egy jó gazda mindig hazatalál az állataihoz. Ő pedig jó gazdának tartja magát, úgyhogy haza kell találjon, vagy ha nem, akkor kinéz magának egy farmot, amin hasonló állatok vannak, és vészszükségre hivatkozva kikiáltja a sajátjának. Mi a legrosszabb, ami történhet? *


1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-23 03:08:57
 ÚJ
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Megfontolt

*Nem fog sokáig itt időzni, még a mágiáit se akarja ezen a helyen egy újabb próbára tenni. Részben azért, mert az erdőt nem igazán verné szét puszta gyakorlatozás céljából, valamint semminek a figyelmét nem akarja felverni, amiét nem szükséges.*
~Ez a kerülés teljesen lefáraszt.~
*Sajnálja egy kicsit, hogy a hajózás lehetősége megszűnt ideiglenesen, még akár fel is lendíthetné kicsit a dolgot. Majd gyorsan elküldi az ötletet. Neki hajó? Ugyan már, örül, ha megmarad a földön a két lábán. A hajók drágák és veszélyesek, csak akkor éri meg futtatni őket, ha jól meg vannak rakva értékes rakománnyal, amit átvesznek a másik oldalt. És ez pontosan az az ok, ami miatt elrabolnak hajókat. Még, ha jó eséllyel lesz is a távoli jövőben egy kikötője, ott se az fogja érdekelni, hogy mi megy a raktározással, hanem maga a terraformálás, amit ott véghez fognak vinni.*

*Még nem estek le az első levelek és az állatok hangjától is hangos a környék. Erről eszébe is jut, hogy milyen túlvilági dolgok is történnek nem is olyan messze ettől a résztől. És átgondolja, hogy Eeyr és Satereth kijelölt a maga számára egy területet, ami az ő birodalma, még ha az utóbbit a város engedélyezte is, de ami Teysust illeti, nem látható, hogy az ő birodalma hol központosul. Elvileg az is egy teljes isteni entitás és az elszórtság csak gondot fog okozni, hisz a központ híveket hoz be és terjeszti az hírét. Ezt a gondolatmenetet gyorsan lezárja annyival, hogy furcsa, mivel az entitások azon túl, hogy jól feltúrták a környéket, mostanában eléggé megvannak a saját dolgukkal, alig hallani róluk. És Nestar szerint jobb is, ha így marad.*


1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-20 11:48:41
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

-Uff!
*Esik orra kis híján egy vaskos gyökérben. Bármennyire is az erdő jelenti számára az igazi otthont, sajnos nem a legügyesebb fajtársai közé tartozik.
Végighúzza kezét sajgó lábujját fedő csizmáján, kitörli szeméből a tompa fájdalom szülte könnyet majd folytatja útját az erdőben. A fák árnyékában nem tűz úgy a nap, ezért pedig roppant hálás.
Pontosan tudja már, hogy hová tart, hogy mit szeretne. Próbáljon bárki az útjába állni! Mint azok a Vadvédesek tették...
Ha az ember feje felett döntik el sorsát, hajlamos letérni a kijelölt ösvényről. Mást sem hallgatott egész gyermekkorában, mint hogy a Raenalarok sokra hivatottak. De létezik ugyebár könnyebb út is... Egy úr, aki igen csak engedékeny. Ugyan mit szeretne mást bármely élő, ki az ég alatt mozog, mint hatalmat, erőt, elismerést? Neki mindháromban része lesz.*


1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-15 01:12:15
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aleimord Sayqueves - zárás//

*Csak szomorúan néz fel a mellőle felálló nemesre, tudna még mit mondani neki, de úgy érzi, felesleges. Tormába esett légy. Azt hiszi, nincsen jobb. Apró fejcsóválással szakítja el tekintetét Aleimord-tól és sóhajtva hajtja le fejét, hogy a földbe fúródó vaskos gyökér barázdáit kezdje fürkészi, mintha az Erdő Szíve oda rajzolta volna fel a válaszokat a megválaszolatlan kérdésekre.
Amikor elhangzik a kötelesség szó, immáron a nemes elftől, nem tudja megállni, hogy el ne húzza szépen ívelt ajkát. Talán nem is akarta rejteni ezt az apró mimikát, hisz éppen erről beszélt korábban a hosszúéletűnek, s most ugyanezt állítja szembe szavaival.*
- A vagyonnal semmit sem érsz. *Mondja halkan és tökéletesen így is gondolja. Lehet, hogy ő szegény, bár nélkülöznie sohasem kellett, az erdő bőven méri kincseit azoknak, kik nem kizsákmányolni szeretnék, de mégis, minden nélkülözése mellett legalább nyugodt és békés.*
- Kinek vágya tele buksza, annak álma sivár puszta. *Citálja elő a réges-régi közmondást, melyet még talán gyermekkorában hallott. Akkor könnyű szívvel, de valódi jelentés nélkül énekelte mosolyogva, ám mostanra értelmet nyert számára ez a sor.*
- Ha szeretnéd, tegyél érte. *Formálják ajkai a szavakat, ahogy maga is felkel az avarból. A csuhás nem fárad olyan dolgokkal, hogy lesöpörje a leveleket a darócruháról, lehullanak azok majd hazafelé, amikor Éjvihar hátán száguld a karavánúton a lápvidékig. Az éjfekete telivér unottan legelészik nem messze, fényes szőrén táncot jár a napfény.*
- Nincs mit köszönnöd, hisz mindannak, mit most elmondtam, csak akkor van értelme, ha benned nem csak üres fecsegésnek hangzott. Egyetlen valaki tud azonnal és visszavonhatatlanul változtatni rajtad, s az a személy nem én vagyok. *Indul el Éjvihar felé. A hátas megpillantva a csuhást, felszegi fejét és maga is elindul az elfhez.*
- Az a személy te magad vagy. *Pillant az erdőmélyi elf fajtársára, lombzöld tekintetében derűs fényekkel.*
- Egyedül hagylak, még sötétedés előtt vissza szeretnék térni Erdőmélyére. Vigyázz magadra, nemes Aleimord és az Erdő Szíve áldjon. Ha a Fákban Lakó úgy akarja, még találkozunk. Remélem, akkor már boldogabbnak és békésebbnek látlak majd. *Mosolyog, majd könnyeden felpattan Éjvihar nyeregébe. Megvárja még, míg Aleimord válaszol neki, majd kurtán biccentve elköszön és visszatér az útra, melyről letért, hogy vágtába kezdjen a telivér hátán és csakhamar eltűnjön a nemes elf pillantása elől. Csak por marad nyomában az út felett szállva, s pár kéretlen tanács, vélemény Aleimord koponyája mögött.*


1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-13 16:08:31
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pycta del Ventus//

*Halk sóhaj kíséretében áll fel a földről, miközben közelebb lép a hosszúéletű erdőjáróhoz. Leporolja a ruháját a kosztol, bár annyira nem érdekli a külseje, ez már olyan mély beidegződés, amit nyolcvan év múltán nehéz kiölni a lélekből.*
- Ha így születtél és nőttél fel, akkor nehéz. Ha egy főnemes apa próbálja beléd erőszakolni a nézeteit, akkor még nehezebb. De már őt félretettem.
*Legyint egyszerűen, az apjával már nem igen foglalkozik. Egyszerűen csak megpróbál távol maradni tőle, de azt nem tagadhatja, hogy a szavai és tettei még mindig ott élnek a fejében, és nagyon nehezen felejti el őket. Olyan ez, mint egy nagy harc, ahol senki nem tudhatja, hogy végül ki fog nyerni.*
- Én is tudom, de a nyakamba varrtak egy olyan feladatot, amit nem akarok. Elsőszülött fiúként tovább kell vinnem a család nevét és hírét, ez a kötelességem.
*Egyszerűen beszél, csak tényeket közöl, miközben szemével a hófehér lovat keresi. Kicsit errébb bandukolt, és jóízűen falatozza az avart.*
- Vagyont lehet újat csinálni, elvégre a tudás benne van, az nem vész el.
*Közben elveszi a talizmánját, és visszaakasztja a nyakába, oda, ahol a helye van.*
- Szeretnék egy házat, kint, a városon kívül. Csak egy csendes birtokot, ahol nem zavar senki, és ahol magam lehetek. És a szeretteimmel.
*Talán Nairada sem utálta meg teljesen azért, mert más nőt kellett elvennie, hogy a húgát mentse. De azzal a nővel megszüntetheti a házasságot. Semmit nem éreznek egymást iránt az csak... Az csak kötelesség volt.*
- Köszönöm neked, a Fákban Lakó szerzetese.
~Jelentsen az bármit is.~


1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-12 15:13:52
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aleimord Sayqueves//

*A csuhás nem az erdőt, vagy az előbújó nullumot figyeli, hanem a nemes elf arcát, a ráncokat a szeme sarkában, a szája szélén, mert bár Aleimord is hosszúéletű, egy másik elf képes kiolvasni bizonyos dolgokat a ráncok betűiből, melyet az évek és az azok alatt megesett események vésnek rá.
Nem bólint ezúttal a másik elf szavaira, csak csendben figyel és hallgat. Ebben nagyon nagy gyakorlatra tett szert az évtizedek alatt és most is remek hasznát veszi ennek a képességnek. Csak figyel.
Figyeli a ruha alól előkerülő talizmánt, a nap korongjával, melyet Aleimord az ujjai közt kezd el forgatni. Nincs jártassága a jelképtan tudományában, de azt sejti, hogy a medál nagyon fontos lehet a férfinek.
Aztán jönnek a szavak is, amelyek szinte elborzasztják a csuhást, bár ebből nem sok mutatkozik meg a szépen metszett arcon, legfeljebb lombzöld tekintet villan meg egy pillanatra, ahogy a szavak mögötti jelképes tartalomra gondol, azokra a válaszokra, amelyek bár nem hangoztak el, mégis nyilvánvalóak.
Átveszi a talizmánt, de nem pillant rá, hanem Aleimord arcát fürkészi.*
- Abból, amit most mondtál, a nemesség nekem úgy tűnik, olyan, mint a hóhér kötele a nyakon. Megfojt lassan, ahogy egyre szorosabb és szorosabb lesz, de legalább a csizmád nem lesz sáros. *Kegyetlen hasonlat ugyan, ezt ő maga is tudja, de valahogy így tudná lefesteni a nemesség hátrányait és khm... előnyeit.*
- És te miért nem tudod? *Kérdi halkan, ahogy visszaadja az amulettet, mely bár úgy tűnik fontos a nemes elf számára, inkább a láncainak szimbóluma, mint nemességének bizonyítéka.*
- Csak egy életed van. Tényleg megéri börtönben eltölteni? *Nem szeretne pálcát törni Aleimord felett, de számára felfoghatatlan, hogy hogyan képes azt az életet élni. Amikor a nemességről beszélt, előbb sorolta fel a hátrányait és csak egy nehéz sóhaj után egy aprócska kifogást, hogy miért jó mégis nemesnek lenni.*
- Én csak a Fákban Lakó egyszerű szerzetese vagyok, akinek sem joga, sem alapja nincs tanácsot adni neked, de ha mégis érdekel a véleményem, akkor, amikor legközelebb válaszúthoz érsz, arra indulj, amerre a szíved vezet, ne arra, amerre a kötelezettségeid húznak. Mert bár lehet, hogy elveszted a vagyonod és egyszerű elf leszel, de mégis boldog és elégedett. *Tudja, hogy nehéz tanácsot ad, mintha azt mondaná, hogy hagyja hátra a sok-sok év alatt felépített birodalmat. De mennyire lehetnek erősek egy nemesi elvekre és színjátékokra épülő birodalom? A csuhás kétli, hogy erősebbek lennének, mint egy kártyából épített váré, mely bár szép és elegáns, mégis egy tavaszi fuvallat is képes romba dönteni.*


1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-12 11:54:47
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pycta del Ventus//

*Aprót bólint, mikor Pycta megszólal, de először nem válaszol a szavaira. Csak figyeli a távolban a fák leveleinek rezgését, közöttük egy nullum bámul ki hatalmasa szemeivel, hogy utána rögön visszahúzza a fejét a biztonságba.*
- Én sem tudhatok róla.
*Ismétli gépiesen a szavakat, de a tekintetét még mindig nem emeli a másik hosszúéletűre.*
- Igazad van erdőjáró, de mondani könnyű.
*Kiveszi a nyakából a nap talizmánját, és az ujjai között forgatja. Nézi a finoman megmunkált éleket és domborulatokat; ez az ékszer valahogyan mindig is az álmaira, és a céljaira emlékeztette. A nap tüzes koronája olyan, mint ő, keserűség és depresszió nélkül, mint a mágia, ami mindig is ott lapult a testén, csak életében mindig is visszafogták.*
- Tudod, a nemesi levél gyakran egyelő a börtönnel. Nem veheted el azt a nőt, akit szeretsz; rá sem nézhetsz a gyermekedre, mert fattyú. Nem öltözhetsz úgy, ahogyan szeretnél, nem járhatsz úgy, ahogy szeretnél, nem mondhatod ki, amit akarsz. Olyannak kell lenned, mint egy profi színjátékosnak. *Mély levegőt vesz.* De igazából vannak jó oldalai is.
*A kezével még mindig a talizmánt babrálja, majd odanyújtja a fajtársa felé.*
- Ezt tőle kaptam. Felaern Sayqueves főnemes. A nagybátyám. Nem a lázadásban halt meg, hanem... egy kicsivel előtte. Ő volt az egyetlen személy, aki tudta, hogy nem unalmas üzletekkel akarom tölteni az életemet, és nem érdekel a harcászat.


1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-05 22:52:56
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

*Úgy kapkodja a lábát, ahogyan csak tudja, és közben nagyon reméli, hogy Taitos mester otthon van. Ha nem, akkor egy rangosabb mágus, mert ha nem talál otthon senkit, akkor nagy pácban van. Nem elég hogy a férfi azt tette vele, amit, de még őt büntetnék meg. Azért a pozitív életszemlélete miatt hisz abban, hogy végül majd a dolgok jóra fordulnak, és mindenki megkapja azt, amit érdemel.
Mikor megpillantja az ismerős ösvényt, még gyorsabban kezdi el kapkodni a lábát.*


1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-04 16:33:10
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aleimord Sayqueves//

*Kezd meggyőződésévé válni, hogy jól gondolta, amikor az ötlött az eszébe, hogy Aleimord lelkét felemésztette valami. Korábban még emésztő haraggal védte saját igazát, mostanra pedig csak a beletörődő nekem minden mindegy maradt meg belőle. Szomorúan néz a megtörtnek tűnő férfire és már talán bánja, hogy nem engedett a saját véleményéből. De úgy hitte, vitapartnere erős és egyenes személyiség, nem egy reményvesztett elf.
Amikor a nemes leül a fa tövébe, közelebb lép hozzá, figyeli az eget fürkésző pillantást, de maga nem néz fel az égre, hogy pillantásával keresse a madarak röptét.*
- Csak annyit, amennyit most megtudtam. Vészesen kevés ahhoz, hogy megértselek. *Válaszol a szavakra halkan. Már ő sem mosolyog, komoly arccal figyeli a gondolatai szerint, önmagában vívódó férfit. A belső harcok a legkeményebbek, ezt tudja jól a csuhás. Olyan harcok azok, amelyekre nem lehet felkészülni fizikálisan, hiába minden edzés és terhelés, mert képtelenség a lélek harcmezőin mindenre felkészülni. A szerzetesek élete bár éppen erről szól, ők is fizikai edzésen és meditáción keresztül edzik lelküket a megpróbáltatásokra, hisz lélek nélkül a test ereje csak erőszak.*
- Hogyne volnának, de azokat én választom őket és önként viselem. *Mondja halkan. Hisz ahogy ő sem ismeri Aleimord-ot, úgy a nemes sem ismerheti a csuhást.*
- Ahogy te sem tudhatsz az enyémről. *Önti szavakba gondolatait, ahogy leül a másik elf mellé.*
- De azt tudom, hogy bárki bármikor változtathat az életén. A hibák felismerése a helyes útra visszatérés első lépése. *Ez igazság, ezzel kevesen vitatkozhatnak. Kifogásokat lehet keresni, de ettől még valóság marad.
A továbbiakból kiderül, hogy Aleimord főnemes szülők gyermeke, így meglehet, hogy sokat dolgozott azon, hogy eljusson oda, ahol épp van, mégis biztos háttérrel, anyagi elsőbbséggel indult egy szegényhez képest.
A csuhás megtanulta már, hogy sok pénzből lehet még többet csinálni. De hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy valaki a szegény osztályból gazdaggá váljon. Nem venné el Aleimord-tól a tiszteletet, amiért kitartott elvei mellett, de ez mégis árnyalatnyival átfesti a róla alkotott képet.
Nem érti ezt a főnemes szülők dolgot. Hogyan vehettek el egy gyermektől mindent, hisz mindene meglehetett, amire csak kedve szottyant. Zsenge is épp ezért panaszkodott, hogy ő hercegnő és bár bármit megtehetett, mégis elszökött, ami végül bátyja halálát okozta. Vagy ott van Aenae, aki jómódban nőtt fel és mégis képes volt elszökni és az erdőben elbújni anyja és nevelője szigora elől.
Lám, hát ezt teszi a gazdagság a halandóval.*
- Már nem vagy gyermek. Nem vagy kalitkában, úgy formálod az életed, amennyire erődből telik, s ha a sors mégis közbeszól, van lehetőséged változtatni. *Próbál segíteni, de nem tudja, mennyire lehet.
Amikor a halottak visszahozatalának kérdése kerül szóba, a csuhás elhallgat egy pillanatra.*
- Elvesztetted valakid a lázadásban? *Kérdi halk hangon. Ha valóban így történt, akkor az sok kérdésre választ ad, amelyeken keresztül félreismerhette most Aleimord-ot.*


1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-04 08:09:57
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*A társaság hamar továbbhalad, így Ortas egyedül marad a tűz mellett. Egy darabig lesunyt fejjel nézelődik körbe, hagyja, hogy a tűz arcát melengesse, s világítsa meg. A fának támasztott háttal szemét lehunyva relaxál, s rögtön megrohanják az emlékek, így mélyről feltörő morgással néz mégis fel.*
- Az emlék nem jó. Nem bizony. *Majd lassan feláll, s nadrágját porolja meg. Számszeríját megigazgatja hátán, sarlóját ellenőrzi. Kellően éles és kellően hegyes, megfelelően kézreálló. Az ork után né az erdőbe, de sehol nem látja, régen elment már.*
- Az orkok megbízhatatlanok. *Rázza meg fejét, mert hiába a tűz, hiába az összekészített tábor, élelem nélkül csak pihenni lehetne, azonban azt Ortas nem akar. Esze ágában sincs aludni, nagyon régóta nem tette ezt már meg. Általában addig vár, ameddig elájul. Akkor nincsenek álmok, nincsenek zavaró tényezők. Összekészülődik, s a tüzet is szétrúgja, eltapossa, még csak az hiányzik, hogy egy erdőtűz miatt egy komplett város eredjen a nyomába. Hatan is látták, amint megrakja, így esélytelen annak eltitkolása. Ezért inkább alaposan eloltja, s taposása nyomán száll a szürke szín hamufelhő. Miután az összes parázs eltűnt, a tűz már nem parázslik, nem füstöl. Egy utolsót néz még a sűrű felé, hátha feltűnik az ork, majd elindul. Ki tudja merre? Ez mindig útközben szokott kiderülni.*


1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-03 23:35:40
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pycta del Ventus//

*Nem jut messzire, mert rögtön megtorpan, mikor Pycta válaszol. Hallgatja, amit a másik mondd, de már valahogyan nem érdekli.*
- Legyen úgy.
*Int halkan sóhajtva, szemével a lovát keresi. Újra elindul felé, de mikor ezt az állat meglátja, errébb üget a fekete társa mellé.*
~Ki gondolta volna?~
*A harag helyett most teljes bánat és lehangoltság lesz úrrá rajta, mintha Pycta szavai mégis hatottak volna valamennyire az elméjére.
Leül a legközelebbi fa tövébe, amit megtalál, nem igazán érdekli, ha koszos lesz a ruhája. Amúgy sem maradt már szinte semmije, az az egy kabát nem oszt vagy szoroz.*
- Nem tudsz te rólam semmit.
*Egyik térdét felhúzza, és úgy kémleli a fák lombjait, hátha megpillant egy állatot, mondjuk egy madarat. Szívesen lenne mondjuk sas vagy sólyom, úgy szállna az égen szabadon, mint ők. Az állatoknak nincsenek láncaik, mik visszarántják őket, egészen olyanok lehetnek, mint az... az erdeiek.*
- Neked nincsenek láncaid, erdei.
*Ismétli a gondolait.*
- Mit tudsz te az életemről, mikor csak kívülről szemlélheted?
*Úgy tűnhet, hogy egészen kezdi elveszíteni az álcáját. Már csak a megkeseredett, depressziós férfi maradt belőle.*
- Főnemes szülők mellett, kalitkában felnőni... Neked ott az erdő, a fák, az állatok... Én még csak a szobámból sem léphettem ki. Elvettek tőlem mindent, de tudod, valamim megmaradt... Az, amit megtanultam. Bár, az még a halottakat sem hozza vissza.


1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-03 15:45:36
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aleimord Sayqueves//

*Az erőszakosan összeszorított száj, a fenyegetően szikrázó tekintet nem rettenti el attól, hogy kimondja, amit gondol, de legalább tökéletesen lefesti neki a nemesben zajló érzelmek haragvó fellegekhez hasonlatos tárházát.
Mivel gondolataiba nem lát bele, ezért nem is tud azokra a vádakra reagálni, amelyek megfogalmazódnak Aleimord-ban, csak halovány mosollyal figyeli a belül tajtékzó nemest és rájön, hogy ő nem haragot érez iránta és látásmódja iránt, hanem szomorúságot. Valami felfalta az elf lelkét, valami, amit talán éppen ő maga hozott létre, miközben felépítette azt a birodalmat, amelyre oly büszke. Sajnálja őt.
A visszakérdezésre csak kurtán bólint, mert érdekli, Aleimord szerint mit tett vele, de nem kap választ rá. Helyette haragos, de nem túl őszinte szavakat, inkább oktalan vádakat.*
- Miből gondolod, hogy én képtelen vagyok tovább látni, a saját kis "zöld világomnál"? *Kérdi nyugodtan, mert valóban nem érti. Ám a válasz eléggé meglepi.*
- A valóság részeinek tituláltad a műtárgyakat, melyeket a mester kézzel készít, erre reagálva mondtam el én a meglátásaim erről. Tehát ezt a kérdést válaszoltam meg. Aztán kikérted magadnak azt, amit a gazdagságodról mondtam, amire én csakugyan feleltem saját véleményem szerint. A továbbiakban arról beszéltél, hogy segíteni akartál egy "szegényen", hogy megmutatod neki, hogyan jutottál el oda, ahol most vagy és én erre is reflektáltam. *Sorolja el azokat, amikről beszéltek és ő ebben nem véli felfedezni ugyanazokat a momentumokat.*
- Ha te nem látod az összefüggéseket a válaszaim között, akkor az nem az én hibám, így kérlek, ne vádolj valótlannal. *Mondja halkan, ezúttal apró vészjósló éllel a hangjában. Nem kedveli, ha úgy állítják be, mintha alakoskodna.*
- Sokkal tovább látok, mint az erdő fái, sokkal tovább, mint azt te gondolnád, nemes Aleimord. *Kihallani a hangjából, hogy ezúttal a "nemes", mint jelző nem éppen pozitív jelentésű.*
- Én nem félek az erdei vadaktól, mert hit van bennem. Olyan mély és erős, amelyről neked, úgy vélem, fogalmad sincs. S bár az erdei vadak kegyetlenek, de legalább tudom, hogy nincs bennük számítás, alakoskodás és hazugság. Igazabbak bármelyik nemesnél. *Persze akadhatnak kivételek, de ezt most akarva nem szúrja közbe. Hadd vegye csak magára az elf.*
- Nem félek így sem a nemesek játszmájától, sem tőlük, tőled sem. Nem féltem arannyal vett birodalmam póroktól, nincstelenektől, ha lázadnak sorsuk ellen, akkor sem. Itt nem én félek, hanem te, szegény Aleimord. *Zárja le mosolyogva a monológot és csak figyeli a távozni akarót, akinek még a hátas sem akar engedelmeskedni. Nyugodtan áll, mögötte Éjvihar emeli fel a fejét érdeklődve, fekete szemeiben kíváncsiság csillog.*


1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-03 14:45:19
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pycta del Ventus//

*Csendben hallgatja az erdei elfet, és közben olyan erősen harap rá a nyelvére, hogy az lassan lilulni kezd; képes lenne hangosan felnyögni a fájdalomtól.
A testében lakó dühtől a szíve egyre hevesebben ver, és egyre sűrűbben veszi a levegőt, de csak az orrán keresztül. A száját nem hajlandó kinyitni, mert akkor valami olyasmit mondana, amit biztos hogy megbánna. Na de nem azért, mert félne, hogy mit gondol kedves erdei barátunk, hanem azért, mert feladná azokat az elveket és az erkölcsöket, amik a lényét adják. Felőle a porban járó ott pukkadhat meg, ahol csak akar.
Tökéletesen úgy érzi, hogy Pycta csak saját magát ismételgeti. Képtelen előre haladni, vagy elgondolkozni azon, amit Aleimord mondd, csak hajtogatja, amit megtanult, fittyet hányva minden másra. Mintha képtelen lenne elfogadni, hogy valakinek más a véleménye, ezért addig mondja a magáét, amíg nem győz. Közben pedig igazából egy helyben topog, és képtelen előre haladni. Még csak nem is arra reagál, amit Aleimord az imént mondott, hanem arra, ami legalább három szóváltással ezelőtt hagyta el a száját.
Azt sem igazán érti, hogy hogyan gondolja a fajtársa ezt a szegényeken segítős dolgot. Hogy mire jutott azzal, hogy így él? Hogyan segíthetne másokon, ha neki sincs miből? Hogyan oszthatna tanácsot, vagy bármi mást jó szándékkal, ha maga sem rendelkezik vele? Sem tudása, sem pedig aranya... elég nehéz úgy. Tanulti azoktól érdemes, akik már elértek valamit. Valószínűleg senki sem egy varázstalan harcostól kér tűzmágia leckéket, és nem egy éppen a fizikailag gyenge, de szellemileg erős mágustól tanul majd meg íjászkodni
Minden egyes lélegzetvételével azon van, hogy meg ne szólaljon, a vonásai szinte már sziklává merevednek, és akármennyire is próbálkozik, mégis kicsúszik valami, amit nem akart kimondani.*
- Hogy mit tett velem a vagyon?
*Hangosan felnevet, nincs benne semmi álca, tényleg nevet, mintha Pycta a világ legjobb poénját mondta volna el.*
- Ez a vérrel öröklődik.
*Ha a másik fejébe elég ész szorult - amiben Aleimord egyelőre nem biztos -, akkor felfogja, hogy ezek a szavak mit jelentenek.*
- Azt mondod? Most éppen azt tanácsolja, hogy ne társalogjak olyannal, aki képtelen a saját kis zöld világán tovább látni, és aki képtelen tovább látni azokon a dolgokon, amiket régen a fejébe rágtak.
*Egyenesen a férfi szemébe néz.*
- Csak ugyan azokat hajtogatod. Nem arra reagálsz, amit én mondok, hanem csak azokat az általánosságokat mondogatod egyfolytában, amit megtanultál, és ezek nem is függnek össze azzal, amit én mondtam. Nem látsz tovább a fáknál, és a saját kis, tökéletes világodnál. Addig örülj, amíg csak az erdőmélyi vadaktól kell félned, és nem keveredsz bele a nemesek játszmájába, mert kegyetlenebbek tudnak lenni bármelyik vadállatnál.
*Közben Napfény az utolsó falat répát nyeli le. Aleimord megpróbálja arrébb vezetni, hogy induljanak meg. de a kanca néhány lépés után megtorpan, és inkább az avarban kezd el keresgélni.*
- Jó, akkor itt maradsz! Nem érdekel!
*Eldobja a kantárt, és megindul a Szántóföldek felé.*


1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-03 13:44:08
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aleimord Sayqueves//

- Félreértettél, nem azt mondtam, hogy nem a valóság részei. *Javítja ki a nemest halovány mosollyal.*
- De, hogy pontosítsak, az ilyen tárgyak, készüljenek bár hetekig vagy még tovább, a legjobb tudásunk szerint, akkor is csak utánzói lehetnek a valódi látványnak. S mint minden hajnal, napfelkelte vagy virágos mező, nincs két egyforma, így a kézzel készített, festett vagy egyéb módon lemásolt tárgyak csak tökéletlen utánzatai lehet csak a valódi csodának. *Egyenes beszéd, s bár nem szeretné megsérteni az elfet, láthatóan Aleimord nehezen viseli, ha kijavítják vagy az övétől eltérő szemléletmóddal találja szemben magát. A csuhás sem gondolja úgy, hogy ezzel a beszélgetéssel megváltják a világot vagy képes lesz megváltoztatni a nemes véleményét, de nem kívánja hagyni, hogy rányomja a saját, szerinte téves, meglátásait őrá.
A megnyilvánulásaiból, lehet tévesen, de ezeket a következtetéseket vonja le a nemes elfről, bár valóban nincs tudomása arról, hogyan is szerezte Aleimord a vagyonát.*
- Tiszteletre méltó, ha valóban így történt, de mondd csak, mire jutottál azzal, hogy úgy élsz most ahogyan? *Szegezi neki a kérdést. Láthatóan nem tart a másiktól, sem a szikrázó szemektől vagy a megmerevedő vonásoktól. A csuhás ugyanolyan nyugodtan beszél, mint eddig, hangjában most sincs sértő él, egyszerűen csak egyenlő vitapartnere a nemesnek, aki, úgy tűnik, nem viseli olyan jól a szócsatát.*
- Vagy nem a megfelelő "szegényt" találtad meg, aki szeretne változtatni a sorsán, az tesz érte és megragadja a lehetőséget. *Vonja meg széles vállait könnyedén.*
- Vagy az a tisztességes földműves látta rajtad, mit tett veled a gazdagság és a vagyon, hogy úgy döntsön, nem kér abból az életből. *Fordítja enyhén oldalra a fejét. Ez csak találgatás, de ezt is el tudja képzelni. Aleimord különben félreérthette, mert nem a gazdagságát szólta le, de még csak azt sem állította, hogy mások elnyomásával jutott el oda, ahova.*
- Valóban így volna? *Kérdi érdeklődve. Mert, ha tényleg a nemes elf és családja arra törekedett, hogy segítse a szegényeket, akkor talán őket megkímélték volna. Ám úgy tűnik, nem így történt, aminek oka kellett legyen.*
- Nem kell elnézést kérned. *Emeli fel jobbját hárítólag.*
- A harag jó tanácsadó, kilúgozza a felesleges alakoskodást és őszinteséget kölcsönöz, amire úgy érzem, most nagy szükséged volna. Persze nem azt mondom, hogy nem vagy őszinte, csak a jól neveltség olykor nem engedi kimondani azt, amit valójában gondolsz. *Legalábbis a csuhás így látja.*
- Nyugodtan engedd el magad, nemes Aleimord, én jól bírom az ütéseket. *Mosolyodik el. Természetesen nem fizikai ütésekre gondol, bár azokat is remekül állja, de most inkább a kemény szavakra gondol.*

A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.03 14:06:28


1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-03 00:41:23
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pycta del Ventus//

- Miért, a tárgyak, amiket a két kezünkkel készítünk hosszas hetek, hónapok alatt, a legjobb tudásunkkal, azok nem a valóság részei?
*Úgy tűnik, hogy az erdőlakóval bizony nem fogják megérteni egymást. Mondhat az egyikük bármit, a másikuk mindig más véleményen lesz.*
- Mi is a valóság részei vagyunk, ahogy az általunk készített tárgyak is.
*Úgy érzi, mintha ugyan azokat a köröket futnák, és egyszerűen nem jutnának előrébb.*
~Józan ész. Na mindjárt adok én neked...~
*Ez számára felér egy tökéletes sértéssel, és már látni is az arcán ennek az előjeleit, akármennyire is szeretné, hogy rejtve maradnának. Mélybarna szeme egyre szúrósabb, és az arca is egyre merevebb.
Ha Pycta azt képzeli, hogy Aleimord képes lenne utat vágatni magának egy ősi erdőbe, akkor hatalmasabbat nem is tévedhetne. A látszattal ellentétben aranyozott szekere nincs, az hogy mindenét elvették tőle, más dolog, mert azelőtt sem volt. Megtehette volna, de ő inkább az üzletére költötte az aranyait. Az üzlet egyik lényeges pontja, hogy jól nézzen ki az ügyfelek előtt, ez nem is lehet kérdés.*
- Ne vedd a szádra a gazdagságom, mert mindenemért megdolgoztam, amim van. Nem örököltem vagy nyertem, rengeteget tanultam, és éveken át dolgoztam, hogy úgy élhessek, ahogyan.
*Próbálja moderálni magát, de a maszkja alatt kezd előbújni a rengeteg feszültség és harag, amit állandóan magába erőszakol.*
- Mikor felajánlottam egy szegénynek, hogy megtanítom ugyan erre, szinte kiröhögött. Az összes üzletemet arra építettem, hogy minél jobban segítsem a helyzetüket, erre pedig...
*Ekkor kap kicsit észbe. A tekintete kinyílik, pár pillanatra tudatosodik benne, hogy mit is tesz.*
~Te nem ilyen vagy!~
- Elnézést!
*El is fordul egy kicsit, messze a fák lombkoronái közé emeli a tekintetét. Közben kivesz a táskájából egy répát, és Napfény felé tartja. A ló néhány másodpercig csak néz rá, majd lelkesen kiharapja az elf kezéből az ételt.*


1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-01 09:50:17
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aleimord Sayqueves//

~ Szegény, szegény nemes. ~
*Gondolja magában a csuhás, ahogy hallgatja az elfet. Az arca sem mosolyog már, inkább értetlenséget tükröz, miközben Aleimord elsorolja, hogy miféle műtárgyak, miféle örömöt szereznek neki. A mind másra jónál viszont elmosolyodik.*
- Mindnek a lelket kell megérintenie és semmi sem érinti meg úgy a lelket, mint a valóság. *Ebben a mondatban sokkal több van, mint ami leképezhető a művészetekre, de a csuhás a hosszúéletűre bízza, hogy ezt felismerje.*
- De valóban nem vagyunk egyformák. *Zárja le, mert úgy tűnik számára, hogy a nemes elfet feszélyezi ez a fajta eszmefuttatás.*
- Ez nem szakértelem, egyszerű józan ész. *Vonja meg széles vállát egykedvűen. Az erdőben nincsenek lekövezett utak, szépen nyírt bokrok, amelyeket szolgáló kezek szorítottak keretek közé, bár való igaz, ismerni lehet az erdőt is, ám míg a városban a természetet szoktatják a városi élethez, úgy a vadonban a halandó alkalmazkodik a Fákban Lakó birodalmához és törvényeihez. Aleimord-ról azt tudná elképzelni, hogy egy tucat favágóval vágatna magának és aranyozott hintójának utat az erdőn át, csak azért, hogy láthassa a rejtett tószemet a közepén, és még csak meg sem fordulna a fejében, hogy a saját kényelmét szolgáló irtással, milyen veszteségeket okozna az erdőnek. Az más kérdés, hogy Erdőmélyén az ilyen cselekvéssel bizonyosan magára vonná az Erdő Szívének haragját.
A drága ruha egyszerűségét taglaló szavakra csak sajnálkozva a fejét csóválja. Annak a "hétköznapi" ruhának az árából egy szegénynegyedbeli család hetekig élne. És csodálkoznak, hogy fellázadtak ellenük?
Amikor pedig elkerekednek a nemes szemei, a csuhás tudja, hogy elevenjére tapintott, jobban, mint az eddigi beszélgetés alatt bármikor. A nemesi álruha és maszk mögött megérintette az elfet.*
- Te pedig úgy, mintha a hátad közepére sem kívánnád ezt a beszélgetést, mégis itt vagy, szegény, szegény gazdag elf. *Nem kívánja még az orrára kötni, hogy épp az Erdő Szívének szerzetesével sodorta össze sors és épp egy erdőben. Bár a kikötői erdőség felett nincs hatalma a Fákban Lakónak, ahol fák élnek, ott ő is jelen van. Ha másképp nem, szerzetese által biztosan.
Ezúttal is nyíltan kimondja, amit gondol, bár valószínűsíti, hogy ezzel a beszélgetést teljesen más irányba tereli, egy olyan irányba, amelyre nem megfelelő kifejezés a békés.*


1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-01 00:36:46
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pycta del Ventus//

- Én nem tudnám őket ennyire besorolni.
*Folytatja az eszmecserét, bár igazából a lelke mélyén kiabál egy hang, amely azt ordítja, hogy hagyja itt ezt az elmélkedős, eszement, erdei fajtársát, és menjen vissza a birtokra, majd merüljön el egy nagy dézsa, levendulás fürdővízben, miközben a kád aljára terített selymes anyag - ami megakadályozza, hogy a bőrébe álljon akár egyetlen egy szálka is - finoman simogatja a bőrét, de mégsem teszi. A jó modor és minden egyéb, amit gyerekkorában beleneveltek sajnos megakadályozza, hogy faképnél hagyja a másikat, bármennyire is szeretné.*
- A szavak az intellektusomnak okoznak gyönyört, a zene a fülemnek. A festmény elkápráztat, olyankor azon gondolkozok, hogy miképpen lehet egyszerű ecsettel és festékkel ilyesmit alkotni egy vászonra. Az igazi napfelkelte a szememnek okoz gyönyört. Mind másra jó, nem lehet rangsorolni őket.
*Ezzel el is mondta a véleményét, és reméli, ezen a témán túllendülnek. Kinek van kedve ilyen események után festményekről, és a napfelkelte szépségéről beszélgetni?*
- Nem terveztem mélyebbre menni az erdőben... Jelenleg. De elismerem a szakértelmedet a témában.
*Nem is akar olyan dologgal kapcsolatban veszekedni, amiről fogalma sincs. Nem bolond elf ő, tudja, hogy miben jó és miben kevésbé, miben kiváló a tudása, és miben elhanyagolható mértékű. Nos, az erdő és annak járása az utóbbihoz tartozik.*
- Egyébként bálba?
*Hirtelen felnevet.*
- Ugyan, ez csak hétköznapi ruha, nincs benne semmi érdekes.
*Ha bálba készülne, akkor bizony nem így nézne ki. Sokkal szebb és drágább holmi lenne rajta.
Közben tovább hallgatja a férfit, és egy ponton bizony kikerekedik a szeme.*
- Igen, lehet.
*Bólint, mikor a lelkét kezdik elemezni.*
~Semmi közöd ahhoz, hogy mit miért teszek vagy gondolok.~
*Pár másodpercre el is önti a harag, de csak addig, amíg eszébe nem jut valami.*
- Úgy beszélsz, mint a templomokban a papok, és a lelki pásztorok.


1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-30 20:16:17
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Dezertőrök egymást közt//

- Megnyugtató. *vigyorodik el ő is, amikor a félvér felcsatlakozva hozzá arról tájékoztatja, hogy van már rutinja Zia megmentésében. Tulajdonképpen más sem hiányozna, mint hogy amikor igazán zűrösre fordulna a helyzet, akkor a hebrencs (ragaszkodjunk ehhez a jelzőhöz!) vörös irháját kelljen menteni. Aki épp meleg szavakkal emlékezik meg valakiről, aki talán nincs is jelen, ezért ide-oda tekintget Zia és Ald között kérdőn felvont szemöldökkel, hogy ez meg a mi a kórság? A félelf úgy dönt, hogy utána jár a kérdésnek, és amíg Ziát faggatja, Laor a hajó orrába sétál. Ott pedig valami megmagyarázhatatlan okból késztetést érez rá, hogy karjait széttárva feküdjön neki a szélnek, hagyja, hogy a fuvallat belecsimpaszkodjon hajába és ruhájába, és szinte már hallaná is, hogy egy női kobzos tragikusan véget ért szerelemről dalol. Épp elvigyorodna a bolond gondolat hatására, amikor hirtelen valami nagyon nyomasztó érzés keríti hatalmába. Elnéz felfelé a folyón amerre Arteniort véli és úgy érzi, hogy a szíve ki akar ugrani a mellkasából. Visszafordul tanácstalanul a többiekhez, aztán ismét előre bámul. Nagyon, de nagyon úgy érzi, hogy már ott kéne lennie, tennie kéne valamit, csak így tudná elűzni ezt az érzést. Bal kezével letámaszkodik a korlátra, elkeskenyülő szájjal mered előre, jobb keze pedig ökölbe szorul. Észre sem veszi, hogy körmei saját tenyerébe vájnak, és ujjai közül vér serken.*


1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-30 09:37:02
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aleimord Sayqueves//

*A szokások kérdéskörében egyet értenek, de némileg eltér a csuhás véleménye szépen öltözött fajtársáétól. Szerinte a szokások bizonyos határokon túl már inkább béklyókká válnak és határt szabnak a jó változásnak, így gátolva a fejlődést. De mint mindenben, ebben is a mértékletesség a fontos és a hibák megfelelő időben tett felismerése.
Ezen gondolatait viszont nem önti szavakba, csak kurtán bólint Aleimord meglátásaira.
Nem tűnik fel neki a nemes elf értetlensége, szerinte szépen fűzte össze gondolatai fonalát egy egésszé, de meglehet, hogy csak a másik feldúltsága akadályozza meg, hogy tisztán lássa a csuhás által kimondott gondolatok kapcsolatát.*
- Értékes, de sorrendjük számodra sem lehet kétséges. *Válaszol mosolyogva. Ha neki sorrendet kellene alkotnia, mindenképp a valós hajnalt emelné a legmagasabb fokra, hisz annál szebbet és valósabbat egyetlen művész sem tudna alkotni, legyen szó rím-faragóról vagy ecset-forgatóról. És mivel optikai jellegű élményről van szó, így a festményt tenné második helyre, aztán pedig a szavakkal elmondott költeményt, de ebben is lehetnek az övétől eltérő vélemények.*
- Egy bálba bizonyosan, de az erdő úgy megszaggatná ezt a finom anyagot, hogy felismerni sem lehetne. Az a bőrcipő pedig bizonyosan végleg tönkremenne. *Mutat mosolyogva a láthatóan méregdrága lábbeli felé. Itt most nem arról van szó, hogy mennyire tudna elvegyülni a nemes, az erdőben a rikító színek általában veszélyt jeleznek, de persze agressziót is kiválthatnak egynémely vadból. Ám inkább a hosszú szárakra, a hatalmas gombokra és a finom anyagra gondolt, amelyek nehezebben viselnék az erdő viszontagságait, mint a durva darócruha.*
- Ha így gondolod, talán valóban kerülnöd kellene az erdőt. *Egyszerű ténymegállapítás, semmi sértő nincs benne, bár persze a nemes képzelhet mögé sértő élt, ha úgy tartja kedve.*
- Úgy érzem, zavar téged az irányítás hiánya, hogy akadnak dolgok *int a konok fehér kanca felé mosolyogva*, amelyek nem a szavad szerint cselekednek. Ilyen az erdő is, képtelenség igába hajtani. *Hajtja leheletnyit oldalra a fejét, ahogy Aleimord-ra néz.*
- Másokra hallgatni nem rossz dolog, bár érdemes átgondolni a hallottakat. *Ad kéretlen tanácsot, de láthatóan a nemes nem gondolta át, amikor elindult az erdőbe a makacs ló hátán. Valamiért úgy érzi, hogy sokkal több áll az események és a rossz kedv mögött, mint egy félresikerült erdei túra, de nem kíván rákérdezni még, ha türelemmel lesz, bizonyosan kilukadnak oda is.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3239-3258