//Kívül a tűz körén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A világ most derűs és gondtalan Siari számára. A lobogó tűz kellemesen felmelegítette lábfejeit, a pipa tartalma pedig pont elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy folyton gyötrő fájdalmától is szabadulhasson egy időre. Mivel mai napjának (mint oly sok megelőzőnek) ez volt a legfőbb célja, felőle aztán már történhet bármi. Rendor érkezése, történetei és kérdései nem sok vizet zavarnak, de azt már igazán senki nem várhatja el tőle, hogy komolyan vegye a kialakuló beszélgetést. A szavak megformálása amúgy is egy rettentően megerőltető feladat, így férfi akár szerencsésnek is érezhetné magát, amiért ilyen erőfeszítéseket tesz érte. Persze ehhez nem ártana tisztában lennie Siari állapotával, de nincs túl nehéz dolga a felismeréssel, amennyiben látott már korábban ópiumtól bódult szerzetet.*
- Plusz adottságok? *Nevet fel újból jóízűen, bár sokkal rövidebben, mint az imént.* Segíts kérlek, mire kellene most gondolnom? *Ráncolja össze kissé homlokát, de mosolya egy pillanatra sem csorbul.
Ahogy a férfi további szavai nyomán megelevenednek lelki szemei előtt a kéjenc öreglányok, csak kicsin múlik, hogy nem kezd el újból nevetni. Ópium ide vagy oda, azért ő is érzi, hogy talán nem kellene Rendor minden egyes mondata után felnevetni, így inkább szépen elfojtja magában a késztetést.*
- Fejben mindig ott kell lenni, ha aranyat akarsz látni az emberektől... *Próbál valamivel komolyabb válasszal előállni, és nem feltenni egy kompromittáló kérdést sem azok közül, amik eszébe jutottak hirtelenjében.
A következő kérdésre kapott kissé hosszabb választ hallgatva pillantása elkalandozik az égbolt irányába. Tekintete hamar elveszik kedvenc csillagképének fürkészésében, s talán már épp lankadni is kezdene a figyelme, amikor a másik újból olyat mond, ami után nem állhatja meg a nevetést. Igaz, ezúttal még kezét is szája elé emeli, hisz egyáltalán nem áll szándékában megbántani Rendort, aki így is kellően zavartnak tűnik saját őszinteségétől.*
- A nők kiismerhetetlenek a férfiak számára, és így van ez fordítva is. Ebbe nyugodj bele. Ha zavarnak a játékok, egyszerűen ne menj bele... jobbat én sem tudok, ha a... szakmádban szeretnél fejlődni. *Tart némi szünetet, míg néhány újabb ágat tesz a tűzre, a szokásos precizitással.* - Ha magadnak szeretnél jót, találj egy olyat, aki megfog, és próbáld meg őt megfejteni. Valószínűleg egy élet sem lesz rá elég, de bizonyosan közelebb jutsz, mintha mindennap más nővel múlatod az időd. *Ennyi beszédtől már látványosan elfárad, hátra is dől, hogy rápihenjen.*
- Nem mostohák a körülmények, inkább csak mások. Nincs meg az az állandóság, ami a legtöbb városlakó életét működteti. *Mondja tűnődve, újból a csillagokon legeltetve szemeit.*
- Talán eljön annak az ideje is...*Látszik, hogy valóban elgondolkodott a kérdésen, csak a továbbiakat nem tartja szükségesnek megosztani.*