Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 143 (2841. - 2860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3588-3607
2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-18 21:53:43
Üzenet elküldve: 2021-01-18 21:53:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Nyugvó nap//
*A kriptában néma csend honol, míg a hármas tanakodik. Csak az odakinn szikláknak csapódó hullámok szolgáltatnak némi aláfestést a visszhangzó barlang járatainak.
A lovag, vagy ami maradt belőle, most már le sem tagadhatná halotti mivoltát, ahogy mozdulatlan fekszik a földön. Az ősöreg koponya elfeketedett az idők során, már csak a jókora páncél árulkodik valaha volt viselőjének nagyságáról. Valamikor régen nagy harcos lehetett, ki a napot, vagy épp annak mágusait szolgálta, legalábbis a nap szimbólummal ellátott, rongyos, fehér ruházat erről tesz tanúbizonyságot. Életének s tetteinek megcsúfolása, hogy ily módon kellett visszatérnie a földre, még ha fel nem is támasztották, csupán testét használták bábul.
A hármas dönthet. Semmi akadálya, hogy elhagyják-e sötét kriptát, ahogy annak sincs, hogy megnézzék, mi rejlik a folyosó végén ásító, hatalmas tölgyfaajtó mögött. A döntés csak is rajtuk áll.*
*A kriptában néma csend honol, míg a hármas tanakodik. Csak az odakinn szikláknak csapódó hullámok szolgáltatnak némi aláfestést a visszhangzó barlang járatainak.
A lovag, vagy ami maradt belőle, most már le sem tagadhatná halotti mivoltát, ahogy mozdulatlan fekszik a földön. Az ősöreg koponya elfeketedett az idők során, már csak a jókora páncél árulkodik valaha volt viselőjének nagyságáról. Valamikor régen nagy harcos lehetett, ki a napot, vagy épp annak mágusait szolgálta, legalábbis a nap szimbólummal ellátott, rongyos, fehér ruházat erről tesz tanúbizonyságot. Életének s tetteinek megcsúfolása, hogy ily módon kellett visszatérnie a földre, még ha fel nem is támasztották, csupán testét használták bábul.
A hármas dönthet. Semmi akadálya, hogy elhagyják-e sötét kriptát, ahogy annak sincs, hogy megnézzék, mi rejlik a folyosó végén ásító, hatalmas tölgyfaajtó mögött. A döntés csak is rajtuk áll.*
2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:30:46
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:30:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Az erdőség remek hely, ahol a gyanútlan arra tévedőt meg lehet fosztani a zsákmányától. Krisanthénya is tudja mindezd, éppen ezért járja most az erdőséget, arra tévedőket keresve, lehetőleg gyanútlan fajtájút. Azon belül lehet ember, gnóm, elf, neki mindegy, amíg nem tudja megverni, ha elkapja. Már napok óta jár ki az erdőbe, mások gombászni szoktak, hát ő nem az a fajta. Ez is egy szakma, mondja mindig, ehhez is érteni kell, meg elszántnak lenni. Na mondjuk ő nem ért hozzá olyan nagyon, de ez nem szegte még soha kedvét. Maximum néhány fogát veszíti el, esetleg egy kicsit megszurkálják, de akit az ilyen egyszerű dolgot eltántorítanak, az nem való tolvajnak. Úgyhogy most várja, hogy valaki erre jöjjön. Mert egyszer majd biztos jön valaki. *
2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:24:59
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:24:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Meglepőik, hogy milyen jól haladt nap közben, így az erdőséget eléri, mire lemegy a nap. Lova becses a számára, és igényeit figyelembe véve úgy dönt, hogy ideje megpihennie, emellett pedig ő is tagadhatatlanul fáradt. Ételt nem hozott magával, mert jól bírja a koplalást, és mert kissé meggondolatlan volt. Sajnos a kulacs vize is elfogyni látszik, de reményei szerint másnap már elér a kikötőbe.
Lovát megkönnyíti a nyereg terhétől, és a szíjak szorításától. Amíg elkezdi kis helyét kialakítani el is engedi, hogy legelésszen és megbarátkozzon a környezettel, ő pedig fát gyűjt, és megtisztítja fekhelyét.
Már nehezére esik a tűzgyújtás, hiszen jócskán kifulladt a sok lovaglástól, így amint ezzel végez, és poros, megkopott takaróját előveszi, lovát pedig kikötve biztonságban tudhatja erőtlenül huppan a tűz mellé. Nem túl nagy, éppen elég ahhoz, hogy kissé felmelegítse, hiszen a fáradtság és az éjszaka hideg nem kíméli, valamint talán a vadállatok ellen is megvédi egy darabig.
Több sem kell, hamar elszenderedik az éjszakai erdőben.
Ez a pihenés felszínes a fogadói nyugodt környezethez képest, ezért hamar véget is ér. Még pirkadatkor megébred, a tűz már nem is ég, ellenben a reszketés már utol érte a hajnali hidegnek hála. Megissza az utolsó korty vizét, lovát előkészíti az útra, és a takarót magára terítve indul is tovább, hogy minél korábban megérkezzen.*
Lovát megkönnyíti a nyereg terhétől, és a szíjak szorításától. Amíg elkezdi kis helyét kialakítani el is engedi, hogy legelésszen és megbarátkozzon a környezettel, ő pedig fát gyűjt, és megtisztítja fekhelyét.
Már nehezére esik a tűzgyújtás, hiszen jócskán kifulladt a sok lovaglástól, így amint ezzel végez, és poros, megkopott takaróját előveszi, lovát pedig kikötve biztonságban tudhatja erőtlenül huppan a tűz mellé. Nem túl nagy, éppen elég ahhoz, hogy kissé felmelegítse, hiszen a fáradtság és az éjszaka hideg nem kíméli, valamint talán a vadállatok ellen is megvédi egy darabig.
Több sem kell, hamar elszenderedik az éjszakai erdőben.
Ez a pihenés felszínes a fogadói nyugodt környezethez képest, ezért hamar véget is ér. Még pirkadatkor megébred, a tűz már nem is ég, ellenben a reszketés már utol érte a hajnali hidegnek hála. Megissza az utolsó korty vizét, lovát előkészíti az útra, és a takarót magára terítve indul is tovább, hogy minél korábban megérkezzen.*
2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-16 10:31:18
Üzenet elküldve: 2021-01-16 10:31:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugvó nap//
*Miközben Csermelyt felnyalábolja a földről még azért hátranéz meglesni, hogy Ganer mire jut a néma lovaggal.*
- Aztamindenségit!
*Kigúvad a szeme ahogy a por kifolyik a páncélosból. Valami ősöreg csonthalmaz mozgatta.*
- Tudtam! Mocskos élőhullák!
*Hát persze, hogy igaza volt. Nincsen néma ellenfél aki így lenyeli, hogy a térdkalácsát rommá csonkítják. Mire legyilkolják a böszme lovagot addigra Csermely is felélénkül. Kardoskodik, hogy menjenek tovább ha már legyakták az ellent. Ezek után nem biztos, hogy jó szájízzel menne mélyebbre a kriptába de nehogy már rajta múljon.*
- Lehet igaza van Csermelynek. A hátam közepére se kívánom a száraz csontúakat de csak meg kéne nézni mi van még hátul. Pár fényharcost előhúzva tán eljutunk a végére.
*Hajlik rá, hogy elftársa véleményén osztozzon. Most már csak Ganertől függ, hogy mi lesz.*
*Miközben Csermelyt felnyalábolja a földről még azért hátranéz meglesni, hogy Ganer mire jut a néma lovaggal.*
- Aztamindenségit!
*Kigúvad a szeme ahogy a por kifolyik a páncélosból. Valami ősöreg csonthalmaz mozgatta.*
- Tudtam! Mocskos élőhullák!
*Hát persze, hogy igaza volt. Nincsen néma ellenfél aki így lenyeli, hogy a térdkalácsát rommá csonkítják. Mire legyilkolják a böszme lovagot addigra Csermely is felélénkül. Kardoskodik, hogy menjenek tovább ha már legyakták az ellent. Ezek után nem biztos, hogy jó szájízzel menne mélyebbre a kriptába de nehogy már rajta múljon.*
- Lehet igaza van Csermelynek. A hátam közepére se kívánom a száraz csontúakat de csak meg kéne nézni mi van még hátul. Pár fényharcost előhúzva tán eljutunk a végére.
*Hajlik rá, hogy elftársa véleményén osztozzon. Most már csak Ganertől függ, hogy mi lesz.*
2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-15 06:59:42
Üzenet elküldve: 2021-01-15 06:59:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugvó nap//
*Mellkasába tompa, de erős fájdalom nyilall, ahogy íjáért nyúlna. Harkron közeledését alap esetben elhárítaná és nem hagyná, hogy hozzá érjen, de ez egy merőben más eset.
Egyszerű lélekkel megáldott fajtársa felé nyújtja segély kérően balját, majd hagyja, hogy hónalja alá férkőzzön az erős vállaival.
Jól esik neki a bajtársiasság érzése, az hogy számíthat a két férfira. Úgy látszik a veszély egy csapattá kovácsolta össze a kis csapatot, habár friss még az ismeretség.
A távolból még látja, hogy az őrző porrá lesz, Ganer fegyvere megszabadítja földi átkától.
A hatalmas rettenet menydörgő robajjal hullik alá, annak vértezete szikrát vet a kőpadlón.
Zene füleinek, ahogy visszhangzik a rideg falak között. Szívébe melegség költözik, arcára halovány mosoly vetül. Tagjait újra átjárja az erő, majd makacsul megveti lábait és Ganer felé veszi az irányt. Összeszedi gondolatait, majd így szól testvéreihez. Vakon bízik a két férfiban, mintha azok csak fivérei lennének.*
-Nem, nem és nem! A siker kapujában nem hátrálhatunk meg! Szent küldetésünk útjai kifürkészhetetlenek. Rögös az út, amely odáig vezet. Túléltem, hála nektek, jól vagyok. Oly közel a cél, nem fordulhatunk vissza!
*Szavait szem rebbenés nélkül, ellentmondást nem tűrően fogalmazza. Makacsul akár egy szürke öszvér. Társaira összeszorított ajkai közül egy hálás mosolyt irányoz, majd várja a reakcióikat.*
*Mellkasába tompa, de erős fájdalom nyilall, ahogy íjáért nyúlna. Harkron közeledését alap esetben elhárítaná és nem hagyná, hogy hozzá érjen, de ez egy merőben más eset.
Egyszerű lélekkel megáldott fajtársa felé nyújtja segély kérően balját, majd hagyja, hogy hónalja alá férkőzzön az erős vállaival.
Jól esik neki a bajtársiasság érzése, az hogy számíthat a két férfira. Úgy látszik a veszély egy csapattá kovácsolta össze a kis csapatot, habár friss még az ismeretség.
A távolból még látja, hogy az őrző porrá lesz, Ganer fegyvere megszabadítja földi átkától.
A hatalmas rettenet menydörgő robajjal hullik alá, annak vértezete szikrát vet a kőpadlón.
Zene füleinek, ahogy visszhangzik a rideg falak között. Szívébe melegség költözik, arcára halovány mosoly vetül. Tagjait újra átjárja az erő, majd makacsul megveti lábait és Ganer felé veszi az irányt. Összeszedi gondolatait, majd így szól testvéreihez. Vakon bízik a két férfiban, mintha azok csak fivérei lennének.*
-Nem, nem és nem! A siker kapujában nem hátrálhatunk meg! Szent küldetésünk útjai kifürkészhetetlenek. Rögös az út, amely odáig vezet. Túléltem, hála nektek, jól vagyok. Oly közel a cél, nem fordulhatunk vissza!
*Szavait szem rebbenés nélkül, ellentmondást nem tűrően fogalmazza. Makacsul akár egy szürke öszvér. Társaira összeszorított ajkai közül egy hálás mosolyt irányoz, majd várja a reakcióikat.*
2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-14 23:05:40
Üzenet elküldve: 2021-01-14 23:05:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Bredoc biztatása és kedves mosolya jelenleg nem képesek elűzni sem a szomorúságát, sem a félelmét. Soreyltől elválni sem egyszerű. A már megszokássá vált esti összebújások és a férfi atyáskodása megtették a hatásukat és nem csak hogy bízni, de kötődni is elkezdett hozzá. A lovag adott egyfajta biztonságérzetet a számára. Minden sokkal egyszerűbb volna, ha ő is velük tartana már most!
Bredoc vigasztaló szavaira bánatosan biccent. Valójában a parancsnokhelyettes is sokat jelent neki, de tőle tart is egy kissé. Meg... nehezen tudja elképzelni, hogy ő külön egyengetné még az útját, ha abba a városba érnek. Pedig ő meg van rémülve tőle, hogy mihez fog ott kezdeni, s egyáltalán milyen az a város... Persze érezhetne izgatott várakozást is az új élete iránt, de a keserű élettapasztalata inkább csak félelmekkel tölti meg.
Bredoc láthatja, hogy Garsin nem megy a másik lóhoz, inkább mellette áll tovább, s ebből alighanem kikövetkezteti, hogy a lány nem valami jó lovas - ha tud egyáltalán lovagolni -, mert lenyújtja neki a kezét.
Garsin megragadja, aztán elég sokat ügyetlenkedik, mert gyenge is, meg szokatlan is az egész... de végül valahogy sikerül a férfi mögé felülnie.
Ijedten kapaszkodik meg a nyeregben, ám igazán csak akkor válik kényelmetlenné, mikor a ló nekilódul.
Lélegzetét visszafogva küzd és kapaszkodik szorosan, végül már Bredocban, de szólni persze nem mer, ha már potyautas.*
*Bredoc biztatása és kedves mosolya jelenleg nem képesek elűzni sem a szomorúságát, sem a félelmét. Soreyltől elválni sem egyszerű. A már megszokássá vált esti összebújások és a férfi atyáskodása megtették a hatásukat és nem csak hogy bízni, de kötődni is elkezdett hozzá. A lovag adott egyfajta biztonságérzetet a számára. Minden sokkal egyszerűbb volna, ha ő is velük tartana már most!
Bredoc vigasztaló szavaira bánatosan biccent. Valójában a parancsnokhelyettes is sokat jelent neki, de tőle tart is egy kissé. Meg... nehezen tudja elképzelni, hogy ő külön egyengetné még az útját, ha abba a városba érnek. Pedig ő meg van rémülve tőle, hogy mihez fog ott kezdeni, s egyáltalán milyen az a város... Persze érezhetne izgatott várakozást is az új élete iránt, de a keserű élettapasztalata inkább csak félelmekkel tölti meg.
Bredoc láthatja, hogy Garsin nem megy a másik lóhoz, inkább mellette áll tovább, s ebből alighanem kikövetkezteti, hogy a lány nem valami jó lovas - ha tud egyáltalán lovagolni -, mert lenyújtja neki a kezét.
Garsin megragadja, aztán elég sokat ügyetlenkedik, mert gyenge is, meg szokatlan is az egész... de végül valahogy sikerül a férfi mögé felülnie.
Ijedten kapaszkodik meg a nyeregben, ám igazán csak akkor válik kényelmetlenné, mikor a ló nekilódul.
Lélegzetét visszafogva küzd és kapaszkodik szorosan, végül már Bredocban, de szólni persze nem mer, ha már potyautas.*
2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-14 22:49:22
Üzenet elküldve: 2021-01-14 22:49:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Látja, hogy Garsin igencsak meg van illetődve a nyakéket, és az utána követő dolgok révén.*
-Ne aggódj. Nem lesz semmi baj.
*Igyekszik a szebbik mosolyát elővenni, ahogy megigazgatja a lovakat. Úgy látszik, hogy mégis vele tart, s Soreyl is elbúcsúzik tőlük. Talán a lány nem hallotta a korábbi beszélgetésüket, így látva a szomorú arcát úgy érzi helyesnek, ha kicsit megpróbál könnyíteni a lelkén.*
-Tudod nem marad itt örökre Soreyl sem. Jó esély van rá, hogy majd utánunk jön a városba. Úgy tudom neki is van elintéznivalója, meg egyébként is, az őrség számít az embereire, szóval ne félj.
*Így a biztos. Azzal felül a lóra, s Garsin ha szeretne mögé ülni, akkor segít neki felülni, mert nem tudja, hogy meg tudja-e ülni a lovat. Egyébként pedig a sajátján is jöhet, mert voltak olyan kedvesen az őrök, hogy előkészítsenek nekik pár jószágot. Kár lenne tagadni, hogy kicsit keményebben rúgja oldalba a lovat, mint szokta, hisz szeretne minél hamarabb eltűnni innen, s kicsit kiélvezni a szabadságot. Bár ahogy látja, a kikötői erdőség szépségében vágtázni a paripa sem panaszkodik, nagyokat nyerítve szeli a távolságot, néha oly mély lélegzetet vége a friss, üde levegőből, mint lovasa maga.*
*Látja, hogy Garsin igencsak meg van illetődve a nyakéket, és az utána követő dolgok révén.*
-Ne aggódj. Nem lesz semmi baj.
*Igyekszik a szebbik mosolyát elővenni, ahogy megigazgatja a lovakat. Úgy látszik, hogy mégis vele tart, s Soreyl is elbúcsúzik tőlük. Talán a lány nem hallotta a korábbi beszélgetésüket, így látva a szomorú arcát úgy érzi helyesnek, ha kicsit megpróbál könnyíteni a lelkén.*
-Tudod nem marad itt örökre Soreyl sem. Jó esély van rá, hogy majd utánunk jön a városba. Úgy tudom neki is van elintéznivalója, meg egyébként is, az őrség számít az embereire, szóval ne félj.
*Így a biztos. Azzal felül a lóra, s Garsin ha szeretne mögé ülni, akkor segít neki felülni, mert nem tudja, hogy meg tudja-e ülni a lovat. Egyébként pedig a sajátján is jöhet, mert voltak olyan kedvesen az őrök, hogy előkészítsenek nekik pár jószágot. Kár lenne tagadni, hogy kicsit keményebben rúgja oldalba a lovat, mint szokta, hisz szeretne minél hamarabb eltűnni innen, s kicsit kiélvezni a szabadságot. Bár ahogy látja, a kikötői erdőség szépségében vágtázni a paripa sem panaszkodik, nagyokat nyerítve szeli a távolságot, néha oly mély lélegzetet vége a friss, üde levegőből, mint lovasa maga.*
2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-13 16:32:48
Üzenet elküldve: 2021-01-13 16:32:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugvó nap//
*A helyzetük gyorsan veszélyessé válik, hiába készítettek egy gyors tervet előtte. Csermely látszólag túléli, aminek nagyon örül, de egyben bántja a tudat, hogy rákényszerítette a lányt közelharci fegyverre, holott mondta neki, hogy az íjjal jobban bánik. Ezt személyes rossz döntésének ítéli meg, ami majdnem egy társa életébe került. A lovag megbénultnak látszik, s ezt kihasználva Harkron segítségére siet Csermelynek. Az elf férfi még azt is megemlíti, hogy szerinte egy élőholt van a páncélon belül. Ezt egészen addig feltételezésnek tekinti, amíg rövidkardjával át nem üti a lovag fémsisakját. A sisak messzire elgurul, s ekkor látszik meg, hogy kit rejt a páncél. Egy száraz koponya bámul a semmibe, aminek látványára Ganer hátra hőköl. Erre nem számított, egyáltalán. Harkron feltételezése, hogy élőhalott, bebizonyosodik. Az ellenfél látszólag kimúlt, de egy élőholtnál ezt nem lehet biztosan tudni. Harkron a távozás mellett teszi le a voksát, ami elgondolkodtatja a gnóm vezért. Tekintete a félhomályban előre vetül, az út szabad, de ki tudja milyen veszély les még rájuk. Egyik társuk majdnem meghalt, amit egy sötét mágia okozott. A történtek szinte megrettentik a máskor bátor gnómot. Végigfut gondolatai között, hogy egy mágikus látomás vezette ide, ahol egy élőholt tört az életükre, s ráadásul ez egy sírkamrában történik. A szíve hevesen dobog a fokozott helyzet miatt, s némi tétovázás után elindul Harkronék után, kifelé.*
- Nem kockáztatom tovább az életeteket. Egy kriptában senki nem szorul segítségre, s egy élőholt jelenléte nagyon sötét dolgokra utal. A mágia egy igen veszélyes területére tévedtünk. *Így összegzi társai felé a meglátását, s maga is igyekszik mielőbb kiérni a kriptából a kiszögellő sziklaperemre, miközben az elf lányra tekint.*
- Jól vagy Csermely? *Most inkább a kimenekülésükre koncentrál, de e közben szeretne megbizonyosodni róla, hogy a lánynak nincs komoly baja. Ha minden jól megy, akkor ki tudnak jutni a kiszögellésig, s mindaddig a rövidkardja továbbra is a kezében van a biztonság kedvéért.*
*A helyzetük gyorsan veszélyessé válik, hiába készítettek egy gyors tervet előtte. Csermely látszólag túléli, aminek nagyon örül, de egyben bántja a tudat, hogy rákényszerítette a lányt közelharci fegyverre, holott mondta neki, hogy az íjjal jobban bánik. Ezt személyes rossz döntésének ítéli meg, ami majdnem egy társa életébe került. A lovag megbénultnak látszik, s ezt kihasználva Harkron segítségére siet Csermelynek. Az elf férfi még azt is megemlíti, hogy szerinte egy élőholt van a páncélon belül. Ezt egészen addig feltételezésnek tekinti, amíg rövidkardjával át nem üti a lovag fémsisakját. A sisak messzire elgurul, s ekkor látszik meg, hogy kit rejt a páncél. Egy száraz koponya bámul a semmibe, aminek látványára Ganer hátra hőköl. Erre nem számított, egyáltalán. Harkron feltételezése, hogy élőhalott, bebizonyosodik. Az ellenfél látszólag kimúlt, de egy élőholtnál ezt nem lehet biztosan tudni. Harkron a távozás mellett teszi le a voksát, ami elgondolkodtatja a gnóm vezért. Tekintete a félhomályban előre vetül, az út szabad, de ki tudja milyen veszély les még rájuk. Egyik társuk majdnem meghalt, amit egy sötét mágia okozott. A történtek szinte megrettentik a máskor bátor gnómot. Végigfut gondolatai között, hogy egy mágikus látomás vezette ide, ahol egy élőholt tört az életükre, s ráadásul ez egy sírkamrában történik. A szíve hevesen dobog a fokozott helyzet miatt, s némi tétovázás után elindul Harkronék után, kifelé.*
- Nem kockáztatom tovább az életeteket. Egy kriptában senki nem szorul segítségre, s egy élőholt jelenléte nagyon sötét dolgokra utal. A mágia egy igen veszélyes területére tévedtünk. *Így összegzi társai felé a meglátását, s maga is igyekszik mielőbb kiérni a kriptából a kiszögellő sziklaperemre, miközben az elf lányra tekint.*
- Jól vagy Csermely? *Most inkább a kimenekülésükre koncentrál, de e közben szeretne megbizonyosodni róla, hogy a lánynak nincs komoly baja. Ha minden jól megy, akkor ki tudnak jutni a kiszögellésig, s mindaddig a rövidkardja továbbra is a kezében van a biztonság kedvéért.*
2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-13 16:24:49
Üzenet elküldve: 2021-01-13 16:24:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kívül a tűz körén//
* A válaszára érkező reakció olyan szembetűnő, hogy ezt még ő is le tudja olvasni a másik arcáról. Meg is enged magának egy elégedett mosolyt. Bár hevesen győzködik, hogy nem kell megmutatnia, azért kihallik az, hogy azért csak ott van a kíváncsiság is a Siari hangjában. Természetesen nem szatír ő, így aztán eleget tesz a kérésnek, ami annyiból áll, hogy ne csináljon semmit. A kíváncsiság, ha másban nem de kérdések útján utat tör magának végül.*
- Nem így születtem. Egy elvesztett fogadás eredménye, amibe egy nő rángatott bele. Ezért is akartam többet megtudni a kis játékaikról. Én marha lazán bedőltem neki, de nem panaszkodhatom, mert végül is hasznom van belőle.* Rántja meg vállait, mert ez a keserű igazság.*
- Úgy volt, hogy békésen iszogattam és bele botlottam ebbe nőbe. Végül aztán fogadást kötöttünk. Ő pénzt akart én meg, hogy táncoljon fehérneműben a Sellőház asztalán. Úgy gondoltam, hogy az elég jó kis lecke lesz neki. Az volt a fogadás tárgya, hogy aranyszínűvé változtat ott lent. Semmit nem lehetett használnia csak a pucér kezét. Semmi varázslat, vagy ilyesmi. Erre eljött is aranyszínűvé változtatott. Próbáltam lemosni, de nem viszi le semmi. Igazából nem is baj. Csak a mai napig tüske, hogy sikerült megvezetnie.* Diskurálnak még egy kicsit a férfi nyűgjéről. Hozzáfűzni csak egy dolgot fűz hozzá az elhangzottakra.*
- Na ja, csak ez a kurtizán a kollégám.* Nem baj, mert tanácsa végül rávilágít a bajára. Talán vendéglátója sem gondolta, hogy sikerül orvosolnia ezt a problémát. Rendor részéről nincs már semmi más kérdés ezzel kapcsolatban. Vidám és felszabadult most már, hogy tudja mit kell tennie. Most már könnyedén kérdezget a másikról is egy kicsit.*
- Meglepő, de nem ismerem. Jól sejtem, hogy valamilyen szerelmes darabról van itt most szó? * Kíváncsiskodik egy keveset.*
* A válaszára érkező reakció olyan szembetűnő, hogy ezt még ő is le tudja olvasni a másik arcáról. Meg is enged magának egy elégedett mosolyt. Bár hevesen győzködik, hogy nem kell megmutatnia, azért kihallik az, hogy azért csak ott van a kíváncsiság is a Siari hangjában. Természetesen nem szatír ő, így aztán eleget tesz a kérésnek, ami annyiból áll, hogy ne csináljon semmit. A kíváncsiság, ha másban nem de kérdések útján utat tör magának végül.*
- Nem így születtem. Egy elvesztett fogadás eredménye, amibe egy nő rángatott bele. Ezért is akartam többet megtudni a kis játékaikról. Én marha lazán bedőltem neki, de nem panaszkodhatom, mert végül is hasznom van belőle.* Rántja meg vállait, mert ez a keserű igazság.*
- Úgy volt, hogy békésen iszogattam és bele botlottam ebbe nőbe. Végül aztán fogadást kötöttünk. Ő pénzt akart én meg, hogy táncoljon fehérneműben a Sellőház asztalán. Úgy gondoltam, hogy az elég jó kis lecke lesz neki. Az volt a fogadás tárgya, hogy aranyszínűvé változtat ott lent. Semmit nem lehetett használnia csak a pucér kezét. Semmi varázslat, vagy ilyesmi. Erre eljött is aranyszínűvé változtatott. Próbáltam lemosni, de nem viszi le semmi. Igazából nem is baj. Csak a mai napig tüske, hogy sikerült megvezetnie.* Diskurálnak még egy kicsit a férfi nyűgjéről. Hozzáfűzni csak egy dolgot fűz hozzá az elhangzottakra.*
- Na ja, csak ez a kurtizán a kollégám.* Nem baj, mert tanácsa végül rávilágít a bajára. Talán vendéglátója sem gondolta, hogy sikerül orvosolnia ezt a problémát. Rendor részéről nincs már semmi más kérdés ezzel kapcsolatban. Vidám és felszabadult most már, hogy tudja mit kell tennie. Most már könnyedén kérdezget a másikról is egy kicsit.*
- Meglepő, de nem ismerem. Jól sejtem, hogy valamilyen szerelmes darabról van itt most szó? * Kíváncsiskodik egy keveset.*
2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-12 19:20:21
Üzenet elküldve: 2021-01-12 19:20:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Nyugvó nap//
*Csermely egyelőre aligha mozgásképes, legalábbis csak most kezdi érezni, hogy testébe ismét visszaköltözik az élet. Talpra állhat, és ha így tesz, Harkronnak sem kell túl sok erőt kifejtenie, hogy a bejárat felé vonszolja. Ugyan sajgó mellkasa elkíséri még egy darabon, de néhány levegővétel és olyan lesz, mint volt. A továbbiakban nem akadályozza semmi a szabad cselekvésre.
Ami társát illeti, olybá tűnik, számára bőven elég volt a kalandból és nem kívánja holmi sejtelmes látomások miatt vásárra vinni bőrét. Mivel a lovag jóformán lebénult, Harkront nem is akadályozza semmi, hogy akár Csermelyt támogatva a kijárat felé vegye az irányt.
A Ganer által idézett, fénylő jelenés eközben válla fölé emeli aranyló kardját, s egy erőteljes csapással üti ki a lovag kezében szorongatott pengét. Az egyszerű, csorba kard messzire repül, hangos kongással vágódik a falnak, majd puffan nagyot a porban. Ganer kihasználja az adandó alkalmat és cselekszik. A lovag a gnómra emeli tekintetét, de csak hogy belenézzen a közelgő pengébe. Későn nyúl a pajzsért,a rövidkard pedig átüti a fémsisakot és rövid úton megáll a fejében. Vérnek, jajveszékelésnek nyoma sincs, csak egy erőteljes roppanás, mi megütheti Ganer fülét.
A páncélos tompa puffanással landol a földön előredőlve, s ahogy padlót fog a test, összezúzott sisakja messzire gurul a földön. Finom por ömlik a sisak helyéről, rövidesen pedig kibontakozik, mi is rejtőzött alatta. Az ősöreg koponya, minek szemgödrét Ganer kardja könnyedén átütötte, ásítva bámul a semmibe, mintha néhány pillanattal ezelőtt nem próbált volna az életükre törni.
Harkron tippje igaznak bizonyul. Csak egyféle mágia képes a holtakat mozgásra bírni, s ezzel Ganer és csapata is tisztában lehet.
Ellenfelük kimúlásával halálos csend telepedik rájuk, miközben a fényben úszó harcos szertefoszlik mellettük. Ezúttal sikerrel zárult a küldetése, a veszély pedig elmúlt. Most pedig, hogy az élőholt lovag már nem állja útjuk, szabad az átkelés a folyosón, s már csak a végében álló, hatalmas tölgyfaajtó állja útjuk.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.12 19:24:39
*Csermely egyelőre aligha mozgásképes, legalábbis csak most kezdi érezni, hogy testébe ismét visszaköltözik az élet. Talpra állhat, és ha így tesz, Harkronnak sem kell túl sok erőt kifejtenie, hogy a bejárat felé vonszolja. Ugyan sajgó mellkasa elkíséri még egy darabon, de néhány levegővétel és olyan lesz, mint volt. A továbbiakban nem akadályozza semmi a szabad cselekvésre.
Ami társát illeti, olybá tűnik, számára bőven elég volt a kalandból és nem kívánja holmi sejtelmes látomások miatt vásárra vinni bőrét. Mivel a lovag jóformán lebénult, Harkront nem is akadályozza semmi, hogy akár Csermelyt támogatva a kijárat felé vegye az irányt.
A Ganer által idézett, fénylő jelenés eközben válla fölé emeli aranyló kardját, s egy erőteljes csapással üti ki a lovag kezében szorongatott pengét. Az egyszerű, csorba kard messzire repül, hangos kongással vágódik a falnak, majd puffan nagyot a porban. Ganer kihasználja az adandó alkalmat és cselekszik. A lovag a gnómra emeli tekintetét, de csak hogy belenézzen a közelgő pengébe. Későn nyúl a pajzsért,a rövidkard pedig átüti a fémsisakot és rövid úton megáll a fejében. Vérnek, jajveszékelésnek nyoma sincs, csak egy erőteljes roppanás, mi megütheti Ganer fülét.
A páncélos tompa puffanással landol a földön előredőlve, s ahogy padlót fog a test, összezúzott sisakja messzire gurul a földön. Finom por ömlik a sisak helyéről, rövidesen pedig kibontakozik, mi is rejtőzött alatta. Az ősöreg koponya, minek szemgödrét Ganer kardja könnyedén átütötte, ásítva bámul a semmibe, mintha néhány pillanattal ezelőtt nem próbált volna az életükre törni.
Harkron tippje igaznak bizonyul. Csak egyféle mágia képes a holtakat mozgásra bírni, s ezzel Ganer és csapata is tisztában lehet.
Ellenfelük kimúlásával halálos csend telepedik rájuk, miközben a fényben úszó harcos szertefoszlik mellettük. Ezúttal sikerrel zárult a küldetése, a veszély pedig elmúlt. Most pedig, hogy az élőholt lovag már nem állja útjuk, szabad az átkelés a folyosón, s már csak a végében álló, hatalmas tölgyfaajtó állja útjuk.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.12 19:24:39
2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-11 17:31:52
Üzenet elküldve: 2021-01-11 17:31:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugvó nap//
*Kezdenek az események felpörögni. Berongyolódik a lovaguk akire Ganer rányom egy fénylovagot. Szépen teszi a dolgát a harcos és nem hal meg az első bajuszhúzásnál. A lövés talál és várná az ordítást. De nincs. Mintha nem érezne fájdalmat.*
~Mi ez? Valami nyomorult élőholt?~
*Egy nyikkanás. Semmi. A térdének pedig annyi. Ezzel már nem fog sportolni az biztos. De még így se nyikkan és nem is dobja be a törölközőt. Csermely az kapja szerencsétlen az ívet. Úgy néz ki, hogy a lány két darabban ér földet akkora suhogtatás után. De aztán csak egyben marad. Ganer támadja a lovagot de itt hősünk befejezte.*
- Ganer tűnjünk innen! Ez egy átkozott élőholt vagy mi!
*Összenyalábolja Csermelyt a földről vagy akárhonnan és belé karol, hogy kivonszolja a kijáraton. Nem marad itt tovább az biztos. Neki ennyi bőven elég volt.*
*Kezdenek az események felpörögni. Berongyolódik a lovaguk akire Ganer rányom egy fénylovagot. Szépen teszi a dolgát a harcos és nem hal meg az első bajuszhúzásnál. A lövés talál és várná az ordítást. De nincs. Mintha nem érezne fájdalmat.*
~Mi ez? Valami nyomorult élőholt?~
*Egy nyikkanás. Semmi. A térdének pedig annyi. Ezzel már nem fog sportolni az biztos. De még így se nyikkan és nem is dobja be a törölközőt. Csermely az kapja szerencsétlen az ívet. Úgy néz ki, hogy a lány két darabban ér földet akkora suhogtatás után. De aztán csak egyben marad. Ganer támadja a lovagot de itt hősünk befejezte.*
- Ganer tűnjünk innen! Ez egy átkozott élőholt vagy mi!
*Összenyalábolja Csermelyt a földről vagy akárhonnan és belé karol, hogy kivonszolja a kijáraton. Nem marad itt tovább az biztos. Neki ennyi bőven elég volt.*
2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-09 10:05:04
Üzenet elküldve: 2021-01-09 10:05:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kívül a tűz körén//
*Sűrű pislogás jelzi, hogy Rendornak ezúttal sikerült meglepnie az elfet. Sok mindent látott már az életben, olyan dolgokat is, amiket bizonyosan nem kellett volna, de ilyesmiről még csak nem is hallott.*
- Neeem... nem kell megmutatnod! *Mondja kissé gyanakvóan, bár telt ajkainak sarkában most is mosoly bujkál, ahogy az –ezek szerint- igen különleges színben pompázó hímtaggal megáldott férfit figyeli. Nem mintha zavarba jönne az elképzelt látványtól, de ő most igazán nincs abban a hangulatban, hogy egy idegen letolja előtte a nadrágját.*
- Így születtél? Vagy ez valami bűbáj? Tetoválás...? *Az utolsó lehetőséget inkább viccnek szánja, hisz az nyilván elviselhetetlen fájdalommal járna. Ettől függetlenül valóban érdekli Rendor válasza, mert a felsoroltakon kívül nem igen tud mást elképzelni.*
- Nyilván vannak...*Vonja meg a vállát a következő válaszra.* - De ahogy mondod, egy szemrevaló és tettre kész kurtizánra senki nem fog panaszkodni, hogyha nem éppen a legélesebb kés a fiókban... *Nem igazán tud ezen felül hozzá tenni ehhez a témához, hisz nincs túl sok tapasztalata bordélyházak terén. *
- Nem kell ennyire véresen komolyan venni a dolgokat. Egy játszadozó szajhát pedig végkép nem... *Hangja végtelen nyugodtságról tanúskodik, ahogy a férfi szavai közé fűzi saját gondolatait, majd kicsit bővebb tanáccsal is szolgál különös vendégének. Úgy tűnik, szavaival sokkal nagyobb hatást ér el, mint azt előzetesen gondolta, de végül is örül annak, ha valóban segített.*
- Hát... igazán nincs mit. *Mosolyodik el újból a hálálkodó szavakra, némi hitetlenkedéssel szemlélve a vele szemben ülőt.*
- A főtéren lépünk majd fel, holnap délben. Aneirin és Iolas történetét adjuk elő... biztosan ismered. *Hangja kissé fáradtan (vagy talán unottan?) cseng, pillantása újból elvész a vidáman táncoló lángok között.*
*Sűrű pislogás jelzi, hogy Rendornak ezúttal sikerült meglepnie az elfet. Sok mindent látott már az életben, olyan dolgokat is, amiket bizonyosan nem kellett volna, de ilyesmiről még csak nem is hallott.*
- Neeem... nem kell megmutatnod! *Mondja kissé gyanakvóan, bár telt ajkainak sarkában most is mosoly bujkál, ahogy az –ezek szerint- igen különleges színben pompázó hímtaggal megáldott férfit figyeli. Nem mintha zavarba jönne az elképzelt látványtól, de ő most igazán nincs abban a hangulatban, hogy egy idegen letolja előtte a nadrágját.*
- Így születtél? Vagy ez valami bűbáj? Tetoválás...? *Az utolsó lehetőséget inkább viccnek szánja, hisz az nyilván elviselhetetlen fájdalommal járna. Ettől függetlenül valóban érdekli Rendor válasza, mert a felsoroltakon kívül nem igen tud mást elképzelni.*
- Nyilván vannak...*Vonja meg a vállát a következő válaszra.* - De ahogy mondod, egy szemrevaló és tettre kész kurtizánra senki nem fog panaszkodni, hogyha nem éppen a legélesebb kés a fiókban... *Nem igazán tud ezen felül hozzá tenni ehhez a témához, hisz nincs túl sok tapasztalata bordélyházak terén. *
- Nem kell ennyire véresen komolyan venni a dolgokat. Egy játszadozó szajhát pedig végkép nem... *Hangja végtelen nyugodtságról tanúskodik, ahogy a férfi szavai közé fűzi saját gondolatait, majd kicsit bővebb tanáccsal is szolgál különös vendégének. Úgy tűnik, szavaival sokkal nagyobb hatást ér el, mint azt előzetesen gondolta, de végül is örül annak, ha valóban segített.*
- Hát... igazán nincs mit. *Mosolyodik el újból a hálálkodó szavakra, némi hitetlenkedéssel szemlélve a vele szemben ülőt.*
- A főtéren lépünk majd fel, holnap délben. Aneirin és Iolas történetét adjuk elő... biztosan ismered. *Hangja kissé fáradtan (vagy talán unottan?) cseng, pillantása újból elvész a vidáman táncoló lángok között.*
2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-07 13:12:19
Üzenet elküldve: 2021-01-07 13:12:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugvó nap//
*Előugrik rejtekéből, majd szablyáival támadja hátulról a setét rettenet láb ikráit. Pengéi húst marnak, de nyomukban vér nem serken. Egy gondolat suhan át elméjén.*
-Milyen nem e világi teremtmény lehet ez?
*Túl sok ideje nincs elmélkedni, mert egy hatalmas árny képében suhan át a végzet az éteren.
Esélye sincs elugrani a veszedelem elől, az mint az isten nyila sújt le rá a magasból. A csapás ereje neki vágja a rideg kőfalnak, ez az elemi erő a maradék szuszt is kiszorítja testéből. Akár egy vízben fuldokló, próbálja sokktól kábult fejét a magasba emelni. Tüdejét mintha izzó parázs perzselné, szinte elégeti belsejét. Nem foglalkozik a fájdalommal, amint észhez tér és meg tud mozdulni, próbál kihátrálni a kijárat felé.
Kezébe veszi íját, az idegre nyilat helyez, majd célba veszi a teremtmény fedetlen részeit, miközben buzgó imát mormol a fákban lakóhoz.*
-Földanya! Acélozd meg testem, vezesd kezem. Áldd meg Íjamnak vesszeit, azok záporozva pusztítsák el a megtestesült gonosznak eme bestiális identitását.
*Vad tűz tombol eme pillanatokban bensőjében. Minden áron el akarja pusztítani a gyalázatos szörnyeteget. Azonban arra figyel, hogy el ne találja véletlen a társait, vagy a fénylovagot.
Fürge remegése egyre erősödik ágyéka felett a bőrvért rejtekének mélyén. Megnyugszik valamelyest és lassan visszanyeri lélek jelenlétét is.
Tanulva az iménti esetből nem megy közel a tusához, amely az életét is követelhette volna.*
*Előugrik rejtekéből, majd szablyáival támadja hátulról a setét rettenet láb ikráit. Pengéi húst marnak, de nyomukban vér nem serken. Egy gondolat suhan át elméjén.*
-Milyen nem e világi teremtmény lehet ez?
*Túl sok ideje nincs elmélkedni, mert egy hatalmas árny képében suhan át a végzet az éteren.
Esélye sincs elugrani a veszedelem elől, az mint az isten nyila sújt le rá a magasból. A csapás ereje neki vágja a rideg kőfalnak, ez az elemi erő a maradék szuszt is kiszorítja testéből. Akár egy vízben fuldokló, próbálja sokktól kábult fejét a magasba emelni. Tüdejét mintha izzó parázs perzselné, szinte elégeti belsejét. Nem foglalkozik a fájdalommal, amint észhez tér és meg tud mozdulni, próbál kihátrálni a kijárat felé.
Kezébe veszi íját, az idegre nyilat helyez, majd célba veszi a teremtmény fedetlen részeit, miközben buzgó imát mormol a fákban lakóhoz.*
-Földanya! Acélozd meg testem, vezesd kezem. Áldd meg Íjamnak vesszeit, azok záporozva pusztítsák el a megtestesült gonosznak eme bestiális identitását.
*Vad tűz tombol eme pillanatokban bensőjében. Minden áron el akarja pusztítani a gyalázatos szörnyeteget. Azonban arra figyel, hogy el ne találja véletlen a társait, vagy a fénylovagot.
Fürge remegése egyre erősödik ágyéka felett a bőrvért rejtekének mélyén. Megnyugszik valamelyest és lassan visszanyeri lélek jelenlétét is.
Tanulva az iménti esetből nem megy közel a tusához, amely az életét is követelhette volna.*
2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-06 08:59:41
Üzenet elküldve: 2021-01-06 08:59:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugvó nap//
*A félhomály ellenére megkezdik tervük kivitelezését a lovag legyőzéséhez. Megkönnyebbülés fut végig arcán, amikor a fénylovagot sikerül újra a segítségükre hívni. A fénylovag nekifeszül ellenfelüknek, ezzel esélyt adva a hármasnak a támadásra. Harkron nyila a bal térdén átfúródik ellenfelüknek, aki így térdre kényszerül. Csermely is kitámad rejtekéből és ellenfelük lábszárát célozza meg. Furcsa mód a lovag nem rezzen, jajdul fel. A félköríves suhintást látva egy kis időre megáll Ganer lélegzete. Csermelyt találja meg a lendületes kardcsapás, amitől a kőfalnak vágódik. Aggódva tekint az elf lány után, bár sebesüléseinek mértékét így megállapítani nem tudja. Most az elsődleges, hogy a lovagot legyőzzék. Nem hatott rá a szép szó, kérlelés, és mintha még fájdalmat sem érezne. Ganer kivárja, amíg a fénylovag újra támad, s vélhetően a térdre rogyott ellenfelük védekezik a nála maradt kardal. Ha a két lovag egymásnak feszül ismét, akkor a gnóm odalép melléjük, s ezt a talán megfagyott pillanatot kihasználva rövidkardjával szórást intéz a sisakos lovag feje felé, oda, ahol a sisak nem védi a fejét, valahol arc tájékon. Ha eljut eddig a mozdulat, akkor nagy erővel hajtja végre a szúrást. Ha a fejig nem tud elszúrni, akkor a lovag védtelen részeit támadja rövidkardjával, és közben másik kezében lévő pajzzsal igyekszik védekezni.*
*A félhomály ellenére megkezdik tervük kivitelezését a lovag legyőzéséhez. Megkönnyebbülés fut végig arcán, amikor a fénylovagot sikerül újra a segítségükre hívni. A fénylovag nekifeszül ellenfelüknek, ezzel esélyt adva a hármasnak a támadásra. Harkron nyila a bal térdén átfúródik ellenfelüknek, aki így térdre kényszerül. Csermely is kitámad rejtekéből és ellenfelük lábszárát célozza meg. Furcsa mód a lovag nem rezzen, jajdul fel. A félköríves suhintást látva egy kis időre megáll Ganer lélegzete. Csermelyt találja meg a lendületes kardcsapás, amitől a kőfalnak vágódik. Aggódva tekint az elf lány után, bár sebesüléseinek mértékét így megállapítani nem tudja. Most az elsődleges, hogy a lovagot legyőzzék. Nem hatott rá a szép szó, kérlelés, és mintha még fájdalmat sem érezne. Ganer kivárja, amíg a fénylovag újra támad, s vélhetően a térdre rogyott ellenfelük védekezik a nála maradt kardal. Ha a két lovag egymásnak feszül ismét, akkor a gnóm odalép melléjük, s ezt a talán megfagyott pillanatot kihasználva rövidkardjával szórást intéz a sisakos lovag feje felé, oda, ahol a sisak nem védi a fejét, valahol arc tájékon. Ha eljut eddig a mozdulat, akkor nagy erővel hajtja végre a szúrást. Ha a fejig nem tud elszúrni, akkor a lovag védtelen részeit támadja rövidkardjával, és közben másik kezében lévő pajzzsal igyekszik védekezni.*
2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-04 18:37:00
Üzenet elküldve: 2021-01-04 18:37:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Nyugvó nap//
*Ganer sikeresen idézi le újra a fényből formált alakot, s hasonlóan az előzőhöz, az most sem teketóriázik sokat. Azonnal a közeledő lovag felé libben, hogy kardját emelve célozza meg ellenfelét. A csapása ismét csak pajzsot ér, ám támadásával immáron lehetőséget nyit a társaságnak a cselekvésre.
Nyíl pendül, s vessző suhan át a sötét termen. Ily látási viszonyok mellett igen nagy szerencse kell a találathoz, de Harkron nyila célt ér. A nyílhegy áttépi a lovag páncéljának illesztését és keresztül fúródik annak bal térdén.
Közben Csermely sem rest, rejtekéből előreugorva lepi meg ellenfelük. Még tanúja a lovag lábába fúródó nyílvesszőnek és annak is, ahogy a hatalmas alak térdre rogy. Most, hogy a lovag háta mögé került, pengéjével sikerül is sérülést ejtenie a fehér köpenyes harcos lábszáraiban.
A lovag nem jajdul fel, még csak meg sem rezzen. Helyette pajzsát eldobva ragadja meg két kézzel kardját, s térdelésből suhint félkörívben maga körül. Míg a Ganer által idézett lény kardjáról fémes csattanás kíséretében csúszik le a csapás, Csermelyt telibe trafálja élével.
Az elfleány érezheti, ahogy tüdejéből kiszorul a levegő, feljajdulni sincs lehetősége. Oly erővel éri a vágás mellkasát, hogy még a talaj is eltűnik lába alól, rövidesen pedig hangos nyekkenéssel landol a folyosó melletti kőfalon. Noha fájdalma nem tanúskodik róla, olcsón megúszta a csapást. Van lélekjelenléte ellenőrizni is a sérülést, ha úgy kívánja. A zúzódás testén látványos sebet ejt, de vágásnak nincs nyoma rajta, holott egy ekkora csapás jó eséllyel ketté is szelhette volna. A lány ebből hamar kikövetkeztetheti, a lovag kardja bizony csorba.
Ugyan lábra állni aligha tud egyelőre, öntudatánál van és követheti az eseményeket. A lovag időközben megkísérel talpra állni, de hála Harkron nyilának és Csermely szablyájának, remegő lábakkal bukik orra, hangos csattanással köszötve a földet. Persze nem rest rögtön feltápászkodni legalább térdelve, már ha módja van rá.*
*Ganer sikeresen idézi le újra a fényből formált alakot, s hasonlóan az előzőhöz, az most sem teketóriázik sokat. Azonnal a közeledő lovag felé libben, hogy kardját emelve célozza meg ellenfelét. A csapása ismét csak pajzsot ér, ám támadásával immáron lehetőséget nyit a társaságnak a cselekvésre.
Nyíl pendül, s vessző suhan át a sötét termen. Ily látási viszonyok mellett igen nagy szerencse kell a találathoz, de Harkron nyila célt ér. A nyílhegy áttépi a lovag páncéljának illesztését és keresztül fúródik annak bal térdén.
Közben Csermely sem rest, rejtekéből előreugorva lepi meg ellenfelük. Még tanúja a lovag lábába fúródó nyílvesszőnek és annak is, ahogy a hatalmas alak térdre rogy. Most, hogy a lovag háta mögé került, pengéjével sikerül is sérülést ejtenie a fehér köpenyes harcos lábszáraiban.
A lovag nem jajdul fel, még csak meg sem rezzen. Helyette pajzsát eldobva ragadja meg két kézzel kardját, s térdelésből suhint félkörívben maga körül. Míg a Ganer által idézett lény kardjáról fémes csattanás kíséretében csúszik le a csapás, Csermelyt telibe trafálja élével.
Az elfleány érezheti, ahogy tüdejéből kiszorul a levegő, feljajdulni sincs lehetősége. Oly erővel éri a vágás mellkasát, hogy még a talaj is eltűnik lába alól, rövidesen pedig hangos nyekkenéssel landol a folyosó melletti kőfalon. Noha fájdalma nem tanúskodik róla, olcsón megúszta a csapást. Van lélekjelenléte ellenőrizni is a sérülést, ha úgy kívánja. A zúzódás testén látványos sebet ejt, de vágásnak nincs nyoma rajta, holott egy ekkora csapás jó eséllyel ketté is szelhette volna. A lány ebből hamar kikövetkeztetheti, a lovag kardja bizony csorba.
Ugyan lábra állni aligha tud egyelőre, öntudatánál van és követheti az eseményeket. A lovag időközben megkísérel talpra állni, de hála Harkron nyilának és Csermely szablyájának, remegő lábakkal bukik orra, hangos csattanással köszötve a földet. Persze nem rest rögtön feltápászkodni legalább térdelve, már ha módja van rá.*
2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-03 12:56:43
Üzenet elküldve: 2021-01-03 12:56:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kívül a tűz körén//
* Természetesen Rendor már az elején kiszúrta, hogy tompább vendéglátója. Azt mondjuk nem tudja, hogy ezt alkohol vagy valami más okozta, de ez nem is számít neki. Egészen jól elbeszélgetnek és neki ennél nem is kell most több. Végül csak eljutnak odáig, hogy felhánytorgatják a plusz tulajdonságait. Nem titok végül is, még ha nem is büszke rá, hogy miképpen szerezte ezt meg.*
- Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de aranyszínben pompázik a szerszámom ott lent. Nem hazudok, ha kell még meg is mutathatom.* Neki aztán mindegy, mert ilyen téren nem szégyellős. Annyira viszont nem magamutogató, hogy csak úgy kérés nélkül lerántsa a nadrágját, pedig biztosan letörölné a mosolyt arról az arcról.*
- Csak vannak olyan helyek, ahol jobban oda kell tenned magad fejben is. Na persze az enyém esetében többet inkább a testiség számít.* Nem akarja, hogy azt higgyék róla, hogy nehéz a munkája, mert bár panaszkodott, azért annyira rossz az. A lényegi kérdést teszi fel végül, ami nem is kap rögtön választ. A kapott válaszba meg belenyugodni nem tud.*
- Na igen ez igaz, de csak félig. Van egy egészséges szint, amit jó tudni. Nem véletlen lettem aranyszínű, ami még hagyján is, de amikor egy kolléga játszadozik veled, te pedig csak faarccal nézel az már baj. Nem szeretek balek lenni. Ez sajnos az elzárt nevelésem miatt lehet.* Újabb ágak kerülnek a tűzre, amiket a férfi csöndben figyel. Az amit viszont ezután mondanak neki az már kifejezetten jól is hangzik.*
- Ez nem is rossz ötlet. Zseni vagy! Igen ez lesz a megoldás, ami nekem kell. Nagy szerencsém volt, hogy pont ehhez a tűzhöz keveredtem. Köszönöm!* Egészen jó kedve lett, mert félig meg lett oldva a problémája. Igen jó kedvvel vág hát bele a vándoréletről szóló csevejbe.*
- Bölcs szavak, amik nagy élettapasztalatra enged következtetni, pedig nem vagy még aggastyán.* Dicséri Siari bölcsességét, amiről már többször is tanúbizonyságot kapott. Viszont úgy tűnik, hogy vendéglátója nem tervezi ezt tovább boncolgatni. Inkább más irányba kezd el kérdezgetni.*
- Na és akkor hova tovább? Merre lesz a következő előadásotok?
* Természetesen Rendor már az elején kiszúrta, hogy tompább vendéglátója. Azt mondjuk nem tudja, hogy ezt alkohol vagy valami más okozta, de ez nem is számít neki. Egészen jól elbeszélgetnek és neki ennél nem is kell most több. Végül csak eljutnak odáig, hogy felhánytorgatják a plusz tulajdonságait. Nem titok végül is, még ha nem is büszke rá, hogy miképpen szerezte ezt meg.*
- Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de aranyszínben pompázik a szerszámom ott lent. Nem hazudok, ha kell még meg is mutathatom.* Neki aztán mindegy, mert ilyen téren nem szégyellős. Annyira viszont nem magamutogató, hogy csak úgy kérés nélkül lerántsa a nadrágját, pedig biztosan letörölné a mosolyt arról az arcról.*
- Csak vannak olyan helyek, ahol jobban oda kell tenned magad fejben is. Na persze az enyém esetében többet inkább a testiség számít.* Nem akarja, hogy azt higgyék róla, hogy nehéz a munkája, mert bár panaszkodott, azért annyira rossz az. A lényegi kérdést teszi fel végül, ami nem is kap rögtön választ. A kapott válaszba meg belenyugodni nem tud.*
- Na igen ez igaz, de csak félig. Van egy egészséges szint, amit jó tudni. Nem véletlen lettem aranyszínű, ami még hagyján is, de amikor egy kolléga játszadozik veled, te pedig csak faarccal nézel az már baj. Nem szeretek balek lenni. Ez sajnos az elzárt nevelésem miatt lehet.* Újabb ágak kerülnek a tűzre, amiket a férfi csöndben figyel. Az amit viszont ezután mondanak neki az már kifejezetten jól is hangzik.*
- Ez nem is rossz ötlet. Zseni vagy! Igen ez lesz a megoldás, ami nekem kell. Nagy szerencsém volt, hogy pont ehhez a tűzhöz keveredtem. Köszönöm!* Egészen jó kedve lett, mert félig meg lett oldva a problémája. Igen jó kedvvel vág hát bele a vándoréletről szóló csevejbe.*
- Bölcs szavak, amik nagy élettapasztalatra enged következtetni, pedig nem vagy még aggastyán.* Dicséri Siari bölcsességét, amiről már többször is tanúbizonyságot kapott. Viszont úgy tűnik, hogy vendéglátója nem tervezi ezt tovább boncolgatni. Inkább más irányba kezd el kérdezgetni.*
- Na és akkor hova tovább? Merre lesz a következő előadásotok?
2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-30 18:23:11
Üzenet elküldve: 2020-12-30 18:23:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugvó nap//
*Rendesen lebeszélik a tervet az már biztos. A búvóhelyről figyeli gnóm vezérét, hogy mit alkot. És megint sikerül neki! Előbúvik egy másik fényszerzet is. Reméljük hosszabb életű lesz az előzőnél! Na most ki tudja, hogy ez egy másik? Lehet az előző csak feltámasztva. Ezeken agyal amíg nagy csörömpölés közbe be baktat a páncélosuk. Természetes, hogy megvárja a fénylovagukat, hogy rámozduljon az ellenségre. Csak ezután bújik elő és célozza meg elég közelről a lovagot várva a kedvező pillanatig és fedetlen vagy alig fedett részekig és csak ekkor lövi ki nyilát. Ha talál ha nem már húzza is fel a következőt biztos ami biztos. Csermely addig szablyával aprítja a páncélos inait. Nem lenne most a helyébe. Négy az egy ellen kicsit már jobb esély. Sok lúd disznót győz hát reméljük most is ez lesz a vége.*
*Rendesen lebeszélik a tervet az már biztos. A búvóhelyről figyeli gnóm vezérét, hogy mit alkot. És megint sikerül neki! Előbúvik egy másik fényszerzet is. Reméljük hosszabb életű lesz az előzőnél! Na most ki tudja, hogy ez egy másik? Lehet az előző csak feltámasztva. Ezeken agyal amíg nagy csörömpölés közbe be baktat a páncélosuk. Természetes, hogy megvárja a fénylovagukat, hogy rámozduljon az ellenségre. Csak ezután bújik elő és célozza meg elég közelről a lovagot várva a kedvező pillanatig és fedetlen vagy alig fedett részekig és csak ekkor lövi ki nyilát. Ha talál ha nem már húzza is fel a következőt biztos ami biztos. Csermely addig szablyával aprítja a páncélos inait. Nem lenne most a helyébe. Négy az egy ellen kicsit már jobb esély. Sok lúd disznót győz hát reméljük most is ez lesz a vége.*
2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-30 07:43:04
Üzenet elküldve: 2020-12-30 07:43:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugvó nap//
*Gyorsan megbeszélik, hogyan is intézzék el ezt a vas monstrumot, mi szent küldetésük akadálya jelenleg. Ganer megidézi a fénylovagot, amely teljes pompájában tornyosul fölébük. Fejét lehúzva kuporodik a szarkofág fedezékében, várva a megfelelő pillanatot a támadásra.
Hamarosan meg is érkezik a sötét veszedelem, nagy páncélcsörgés közepette, csak úgy zeng a terem.
Szablyái már kezében várják, hogy rohamra indulhassanak. Vért szomjazva pihennek a leány kezében.
Amikor eljön a pillanat előugrik rejtekéből, majd a fedetlen részeket veszi célba kardjaival. Első sorban nem a támadó elpusztítása a célja. A lábhajlatokat fogja célba venni, ha eljő az idő, mozgás képtelenné téve az őrzőt.*
*Gyorsan megbeszélik, hogyan is intézzék el ezt a vas monstrumot, mi szent küldetésük akadálya jelenleg. Ganer megidézi a fénylovagot, amely teljes pompájában tornyosul fölébük. Fejét lehúzva kuporodik a szarkofág fedezékében, várva a megfelelő pillanatot a támadásra.
Hamarosan meg is érkezik a sötét veszedelem, nagy páncélcsörgés közepette, csak úgy zeng a terem.
Szablyái már kezében várják, hogy rohamra indulhassanak. Vért szomjazva pihennek a leány kezében.
Amikor eljön a pillanat előugrik rejtekéből, majd a fedetlen részeket veszi célba kardjaival. Első sorban nem a támadó elpusztítása a célja. A lábhajlatokat fogja célba venni, ha eljő az idő, mozgás képtelenné téve az őrzőt.*
2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-29 21:37:57
Üzenet elküldve: 2020-12-29 21:37:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kívül a tűz körén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A világ most derűs és gondtalan Siari számára. A lobogó tűz kellemesen felmelegítette lábfejeit, a pipa tartalma pedig pont elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy folyton gyötrő fájdalmától is szabadulhasson egy időre. Mivel mai napjának (mint oly sok megelőzőnek) ez volt a legfőbb célja, felőle aztán már történhet bármi. Rendor érkezése, történetei és kérdései nem sok vizet zavarnak, de azt már igazán senki nem várhatja el tőle, hogy komolyan vegye a kialakuló beszélgetést. A szavak megformálása amúgy is egy rettentően megerőltető feladat, így férfi akár szerencsésnek is érezhetné magát, amiért ilyen erőfeszítéseket tesz érte. Persze ehhez nem ártana tisztában lennie Siari állapotával, de nincs túl nehéz dolga a felismeréssel, amennyiben látott már korábban ópiumtól bódult szerzetet.*
- Plusz adottságok? *Nevet fel újból jóízűen, bár sokkal rövidebben, mint az imént.* Segíts kérlek, mire kellene most gondolnom? *Ráncolja össze kissé homlokát, de mosolya egy pillanatra sem csorbul.
Ahogy a férfi további szavai nyomán megelevenednek lelki szemei előtt a kéjenc öreglányok, csak kicsin múlik, hogy nem kezd el újból nevetni. Ópium ide vagy oda, azért ő is érzi, hogy talán nem kellene Rendor minden egyes mondata után felnevetni, így inkább szépen elfojtja magában a késztetést.*
- Fejben mindig ott kell lenni, ha aranyat akarsz látni az emberektől... *Próbál valamivel komolyabb válasszal előállni, és nem feltenni egy kompromittáló kérdést sem azok közül, amik eszébe jutottak hirtelenjében.
A következő kérdésre kapott kissé hosszabb választ hallgatva pillantása elkalandozik az égbolt irányába. Tekintete hamar elveszik kedvenc csillagképének fürkészésében, s talán már épp lankadni is kezdene a figyelme, amikor a másik újból olyat mond, ami után nem állhatja meg a nevetést. Igaz, ezúttal még kezét is szája elé emeli, hisz egyáltalán nem áll szándékában megbántani Rendort, aki így is kellően zavartnak tűnik saját őszinteségétől.*
- A nők kiismerhetetlenek a férfiak számára, és így van ez fordítva is. Ebbe nyugodj bele. Ha zavarnak a játékok, egyszerűen ne menj bele... jobbat én sem tudok, ha a... szakmádban szeretnél fejlődni. *Tart némi szünetet, míg néhány újabb ágat tesz a tűzre, a szokásos precizitással.* - Ha magadnak szeretnél jót, találj egy olyat, aki megfog, és próbáld meg őt megfejteni. Valószínűleg egy élet sem lesz rá elég, de bizonyosan közelebb jutsz, mintha mindennap más nővel múlatod az időd. *Ennyi beszédtől már látványosan elfárad, hátra is dől, hogy rápihenjen.*
- Nem mostohák a körülmények, inkább csak mások. Nincs meg az az állandóság, ami a legtöbb városlakó életét működteti. *Mondja tűnődve, újból a csillagokon legeltetve szemeit.*
- Talán eljön annak az ideje is...*Látszik, hogy valóban elgondolkodott a kérdésen, csak a továbbiakat nem tartja szükségesnek megosztani.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A világ most derűs és gondtalan Siari számára. A lobogó tűz kellemesen felmelegítette lábfejeit, a pipa tartalma pedig pont elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy folyton gyötrő fájdalmától is szabadulhasson egy időre. Mivel mai napjának (mint oly sok megelőzőnek) ez volt a legfőbb célja, felőle aztán már történhet bármi. Rendor érkezése, történetei és kérdései nem sok vizet zavarnak, de azt már igazán senki nem várhatja el tőle, hogy komolyan vegye a kialakuló beszélgetést. A szavak megformálása amúgy is egy rettentően megerőltető feladat, így férfi akár szerencsésnek is érezhetné magát, amiért ilyen erőfeszítéseket tesz érte. Persze ehhez nem ártana tisztában lennie Siari állapotával, de nincs túl nehéz dolga a felismeréssel, amennyiben látott már korábban ópiumtól bódult szerzetet.*
- Plusz adottságok? *Nevet fel újból jóízűen, bár sokkal rövidebben, mint az imént.* Segíts kérlek, mire kellene most gondolnom? *Ráncolja össze kissé homlokát, de mosolya egy pillanatra sem csorbul.
Ahogy a férfi további szavai nyomán megelevenednek lelki szemei előtt a kéjenc öreglányok, csak kicsin múlik, hogy nem kezd el újból nevetni. Ópium ide vagy oda, azért ő is érzi, hogy talán nem kellene Rendor minden egyes mondata után felnevetni, így inkább szépen elfojtja magában a késztetést.*
- Fejben mindig ott kell lenni, ha aranyat akarsz látni az emberektől... *Próbál valamivel komolyabb válasszal előállni, és nem feltenni egy kompromittáló kérdést sem azok közül, amik eszébe jutottak hirtelenjében.
A következő kérdésre kapott kissé hosszabb választ hallgatva pillantása elkalandozik az égbolt irányába. Tekintete hamar elveszik kedvenc csillagképének fürkészésében, s talán már épp lankadni is kezdene a figyelme, amikor a másik újból olyat mond, ami után nem állhatja meg a nevetést. Igaz, ezúttal még kezét is szája elé emeli, hisz egyáltalán nem áll szándékában megbántani Rendort, aki így is kellően zavartnak tűnik saját őszinteségétől.*
- A nők kiismerhetetlenek a férfiak számára, és így van ez fordítva is. Ebbe nyugodj bele. Ha zavarnak a játékok, egyszerűen ne menj bele... jobbat én sem tudok, ha a... szakmádban szeretnél fejlődni. *Tart némi szünetet, míg néhány újabb ágat tesz a tűzre, a szokásos precizitással.* - Ha magadnak szeretnél jót, találj egy olyat, aki megfog, és próbáld meg őt megfejteni. Valószínűleg egy élet sem lesz rá elég, de bizonyosan közelebb jutsz, mintha mindennap más nővel múlatod az időd. *Ennyi beszédtől már látványosan elfárad, hátra is dől, hogy rápihenjen.*
- Nem mostohák a körülmények, inkább csak mások. Nincs meg az az állandóság, ami a legtöbb városlakó életét működteti. *Mondja tűnődve, újból a csillagokon legeltetve szemeit.*
- Talán eljön annak az ideje is...*Látszik, hogy valóban elgondolkodott a kérdésen, csak a továbbiakat nem tartja szükségesnek megosztani.*
2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-28 07:49:07
Üzenet elküldve: 2020-12-28 07:49:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugvó nap//
*Csermely egy fohászt mond a természethez, hogy legyen segítségükre ebben a helyzetben. Most minden segítség elkel, így egyáltalán nem nézi rossz szemmel társa imáját. Hálásan tekint Csermelyre, aki kifejezi ugyan, hogy az íját jobban tudja használni, de ennek ellenére támogatja a tervet és szablyáit veszi elő, miközben fedezékbe húzódik. Harkron is bekészül számszeríjával, bár megjegyzi, hogy a fénylovag sikertelen hívása még okozhat komoly gondokat. Ebben teljesen igaza van, s ha így alakul a helyzet, akkor Ganer kénytelen lesz pajzsával és kardjával védekezve terelni el a lovag figyelmét, amíg társai előbújva meglepik a harcost. A gyors megbeszélés után mindenki elfoglalja a helyét. Nem is telik bele sok idő, s hallani lehet a döngő, visszhangzó léptek közeledtét. A sötét fényviszonyok ellenére tisztán kivehető a lovag érkezése, annak hangos, acélos mozgásából. A gnóm vezér nem sokat tétovázik, s nyomban a mindent átható erőhöz nyúl, hogy formálva azt, egy fénylovagot hívjon ismét segítségükre. Ha ez sikerül, akkor jelként fog szolgálni társai számára. Ha nem sikerül, akkor védekező állást vesz fel, pajzsát előre tartja, s hátrál, ameddig csak tud.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy aranyfényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A lovag NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
*Csermely egy fohászt mond a természethez, hogy legyen segítségükre ebben a helyzetben. Most minden segítség elkel, így egyáltalán nem nézi rossz szemmel társa imáját. Hálásan tekint Csermelyre, aki kifejezi ugyan, hogy az íját jobban tudja használni, de ennek ellenére támogatja a tervet és szablyáit veszi elő, miközben fedezékbe húzódik. Harkron is bekészül számszeríjával, bár megjegyzi, hogy a fénylovag sikertelen hívása még okozhat komoly gondokat. Ebben teljesen igaza van, s ha így alakul a helyzet, akkor Ganer kénytelen lesz pajzsával és kardjával védekezve terelni el a lovag figyelmét, amíg társai előbújva meglepik a harcost. A gyors megbeszélés után mindenki elfoglalja a helyét. Nem is telik bele sok idő, s hallani lehet a döngő, visszhangzó léptek közeledtét. A sötét fényviszonyok ellenére tisztán kivehető a lovag érkezése, annak hangos, acélos mozgásából. A gnóm vezér nem sokat tétovázik, s nyomban a mindent átható erőhöz nyúl, hogy formálva azt, egy fénylovagot hívjon ismét segítségükre. Ha ez sikerül, akkor jelként fog szolgálni társai számára. Ha nem sikerül, akkor védekező állást vesz fel, pajzsát előre tartja, s hátrál, ameddig csak tud.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy aranyfényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A lovag NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3588-3607