Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-27 21:14:06
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

- Oh egy kert, szerintem az hiányzik. Pár fűszernövény, néhány teának való gyógynövény, és bizony a zöldségek sem maradhatnak el. De akkor kellene egy kerítés, hogy a szarvasok ne dézsmálják meg. Mondjuk kutya éppenséggel van a háznál, de gondolom ő bent marad éjszakára, hogy ne támadják meg a vadállatok, igaz?
*Mosolyogva fordul az említett kutyushoz, aki olyan türelmesen fogadta a ki apróságot, ezért Karheia egy gyengéd buksi simogatással honorál, már amennyiben az eb megengedi neki.*
- Ühüm.
*Vet egy újabb pillantást a pengére és a feliratra, meg arra az apró, különös jelre rajta. Elég sokáig elvész a részletekben, de tényleg nagyon kedvére valóak a szépséges részletek. Megköszörülve torkát zökkenti ki magát a merengésből.*
- Az áll rajta, idézem; ki legyőzte a vihart. Rendkívüli cím ez egy rendkívüli harcosnak.
*Büszkeséggel pillant Rorkirra, annak ellenére is, hogy vér nem köti össze őket, mégis népének és sajátjának tekinti őt, ezért különösen örül a barbár férfi sikereinek.*
- Borzongató.
*A történetet hallgatva valóban megrázkódik teste a libabőr miatt, és tekintetébe aggodalom költözik, mintha még mindig kétséges lenne a harc kimenetele, pedig nyilvánvalóan a férfi itt áll előtte és él. Megváltozott, de él.*
- A Szellemeknek biztosan dolga van veled, hogy veled voltak és erőt adtak. Különleges szerepet szánhattak neked, ez bizonyos. Talán te leszel a következő vezetője kissé eltévedt népünknek.
*Elhallgat, bár éppenséggel eszébe jutott valami, de úgy érzi Rorkir még mesélne, és nem akarja rögtön elterelni másfelé a témát. Megvárja amíg ez kiderül, végül feltesz egy egyszerű kérdést.*
- Hallottad, hogy a thargoknak női vezetője van most? Elég szokatlan, én még nem is tudom, hogy lett volna erre példa. Mit gondolsz erről?


3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-27 17:29:56
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat //

* Az út a kimerültség ellenére nagyon jól alakult. A két partner egészen összeszokott, minden ellenére. A két lógó városőr mégis ki zökkenti őket. Végig nézve rajtuk, a halál oka a zuhanás. Nem nagyon mozgatja meg Nilevardot a két holt test, ami gyanút ébreszthet Soreylbe. A partnere eléggé rosszul viseli a két halálos áldozatot. Ennek ellenére az újonc arcára csak egy zárkózott és rideg tekintet ül ki. Tekintete a testek láttán csillogni kezd. A hadnagynak fogalma se lehet róla, hogy Nilevard miként éli meg ezt. De sajnos fiatal kora ellenére bőven látott halott katonát. ~ A parancsot pedig követni kell. ~ Szó nélkül veszi le a páncélját, hogy le tegye egyenlőre olyan helyre ahol az idő kártékony hatásai nem mocskolhatják be felszerelését. *
- Hadnagy levágom őket. Most már nem árthat nekik, de talán valahol eltemethetjük őket.
* Nilevard kimerült. Bőven pihennie kell ahhoz, hogy tovább mehessen. De a kíváncsisága a testek vagy éppen a bizonyítékok keresésére, felülmúlja a fájdalmat. Egyik dobótőrét kézbe véve egy mély sóhajjal el is indul a szirten felfele, hogy le vágja a két testet. Amint eléri a testeket megállapítja, hogy csak veszélyeztetné magát ha le akarná őket cipelni. Talán felelőtlenség a cselekedete, de balgán még mindig hadnagyának szándékozik jót tenni. Ahogyan, eléggé stabil helyre tud helyezkedni, a kötelet elvágja, és ha esetleg valamelyik fennmaradna, meglöki őket, hogy a biztonságosabb zónába zuhanjanak. ~ Ott megfelelően megtudjuk őket vizsgálni. De miképp jutottak el idáig? ~ *
- Vigyázzon!
* Ha a két test sikeresen le esik, akkor megnézi, hogy hagytak e valamit a szírt azon részén, ahol a testek voltak. Majd lemászik, hogy egy kis vizet és élelmet magához vegyen. *
- Remélem ezért nem haragszik meg rám hadnagy. Ott veszélyes lett volna megnézni a testeket. Így akár el is temethetjük valahol.
* Étek fogyasztása közben olyan helyet keres, ahol talán sziklákból sírt készíthetnek nekik, vagy akár ténylegesen valamennyire el temethetnék őket. ~ Elsődlegesen a pihenés lesz a lényeg. ~ *
- Magával tartok természetesen. Illetve kutassuk át őket. Csak pihenjünk és temessük el őket.
* Ha sikeres volt a levágás részletesen átkutatja a testeket. Ha nem akkor más megoldást próbál találni. *


3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-26 23:41:47
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat //

*Az ide úton végül össze testvérkedtek, de most egészen más a téma. Miután megközelítették a távoli sejtést, bebizonyosodik amitől a lovag tartott. A két városőr, mászófelszerelés, zuhanás, csókolom. Nem szólal meg, és nem néz a másikra. Egy pillanatig áll. Ökölbe szorul a keze. Hallani ahogy a kardforgatáson edzett kemény bőr recseg az izmai alatt. Bele ver a sziklszirtbe dühében.*
-A kurva életbe.
*Sziszegi ki fogai között idegesen, aztán megismétli hangosabban. Aztán megrázza kicsit a fejét mint aki össze akarja magát szedni.*
-Elkéstünk fiam.
*Mondja végül keserű komorsággal.*
-Gyere. Szedjük le ezeket a szerencsétleneket valahogy.
*Mondja, és azzal neki is veselkedik. Ha le kell vágni a kötelet le kell vágni. Ha lát rá bármilyen esélyt, hogy a két holtestet a legalább a földre fektesse, megteszi. Ha sikerül a terve akkor még egy-egy marék hantot is szór rá, és egy a templomban hallott Eeyr temetési szertartás rövidített szövegét is elmormolja magában. Amennyiben érzi, hogy a lehetetlennel küzd annyiban hagyja. Ha végzett, ha nem a közlegényhez fordul.*
-Kérlek keress az egyiknél Városi Őrség okiratot, vagy kutyabőrt, zsoldos levelet. Valamit.
*Mondja és nekilát a másiknak is, hátha tudják őket azonosítani. Ezek után, ha találnak ha nem, a közlegényre néz, és egy keserű mosoly, és egy bocsánatkérő tekintet van az arcán.*
-Nem fog tetszeni amit most mondok, de nem érdekel.
*Mondja, mint egy belsős tréfaként kettejük között.*
-Nincs több parancs Artheniorig. Én felmegyek.
*Azzal próbál valamit kitalálni. Természetesen Perchi őrjöng, amit jobb ha senki sem részletez. Ám a mesterkard folytonos kiabálásából annyit levesz, hogy valóban kicsit aggasztó, a látvány, és nem akar úgy járni mint a két köpenyes. Nilevard idefelé is kimerült. Nincs mit tenni. Rápihennek a csúcstámadásra.*
-De csak étel, ital, és egy kiadós ülés után.
*Teszi hozzá, amit egy olyan száz lépéssel a két halottól arrébb ejtene meg. Ha ezzel megvannak, akkor a frissen talált mászófelszereléssel elindulhatnak felfelé. Vagy egyedül indul a lovag, bármi legyen, a lehető legnagyobb óvatossággal jár el. Ha teheti ő halad elől, hogy a legjárhatóbb utat mutassa a fiúnak.*


3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-26 19:45:59
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Trodd//

*Ha ugyan hol ő, hol Trodd de segítenek egymásnak, és bizony elboldogulnak minden elvégzendő feladattal. Hisz eleve ezért is jöttek ketten ugye, hogy négy kar többet bír, mint kettő. Az a nagy is kidől végül, úgyhogy igazán elégedett a munkájával Rorkir. Úgy látszik a gazda is úgy tudja, hogy egyszerűbb a szánon vinni, úgyhogy ebben is egyetértés van. Hamar el is készülhet az a bizonyos kis tákolmány, ő pedig némi szusszanás után szépen a lóhoz is köti, hisz mégiscsak egyszerűbb, hogyha ő húzza.*
-Na aztán hogy látod, szerinted ez elég lesz? Indulhatunk vissza?
*Azért persze ő is fáradt, de tudja, hogy amit megígért, azt illik betartani. A szellemek sem örülnének, ha csak úgy dobálózna a szavával.*
-Innen már könnyű lesz, csak a lovat kell vezetni, és nézni hogy nem-e hagyjuk el a rakományt.
*Röhög fel halkan, miközben előkészíti a jószágot. Persze az is lehet, hogy Troddnak még nem elég a mennyiség, akkor azt csak egy biccentéssel veszi tudomásul és nekilát még a kitermelésnek, hogyha szükséges. De egyébként a részéről el is indulhatnak vissza.*


3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-26 18:52:07
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Különös küldetés//

*Ahogy közelebb érnek a szikláról lógó testhez, a rejtélyre is hamar fény derül. A városőr társa is ott fekszik alatta, derekuk pedig kötéllel van kötve egymáshoz. Állapotukból ítélve nem lehetnek régebb óta itt egy napnál, ugyanakkor ezt nem oly könnyű megállapítani. A döglegyek, de még a férgek is kerülik-e helyet, testük így érintetlen maradt.
A férfi, ki még mindig rögzítve van a legközelebbi kiszögelléshez felettük, fejét verte a talajba. Nem nehéz kitalálni, mi végzett velük. Zuhanás. Fentről mászhattak lefelé, mikor a földön fekvő, fiatal katona lezuhant, s társát rántotta magával a kötélen, mi pont arra szolgált volna, hogy segíthessenek egymáson. Az idősebb katona, ki lomhán himbálódzik előttük szétvert kobakkal, kis híján szerencsével is járhatott volna. Jó fél láb lehetett a különbség, min élete múlott.
Köröttük szétszórva négy, mászásra használatos jégcsákány. Felkészültek küldetésükre, ez látszik, ám néha ez is kevés.
A hegy titka, mi elől mászhattak le ily sietve. A kettősön múlik, ki óhajtja-e deríteni s megkockáztatják-e az utat fel a sziklán. A hegymászás kemény és veszélyes, elég példa erre a két szerencsétlenül járt városőr előttük. Ugyanakkor nem most néznek szembe először veszéllyel küldetésük során. A hadnagynak és a közlegénynek van ideje eldönteni, merre tovább.*


3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-26 18:21:37
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat //

* A gyalog túra eléggé kimerítőre sikerül, ahogy teszik a kilométereket a nehéz páncél úgy húzza le a lovagot. Próbálja természetesen tartani az iramot, de a felszerelése nem engedi, hogy azt a tempót felvonultassa mint Soreyl. Közben természetesen hallgatja társát. Néhol egy helyeslő választ hozzátesz. *
- Igaza van Hadnagy. De foghatnám a ki szökött adrenalin hatására is akár. De volt egy sejtésem, hogy önnel szabadabban lehet beszélni.
* A lába a nagy teher hatására egyre nehezebben kapaszkodik fel a hegyre. Tempója fokozatosan le lassul és még alkalmanként kénytelen megállni, hogy a tüdejét össze kaparja az ormótlan sziklákról. ~ Ez a rohadt szikla vonulat. Mondjuk mit vár az ember egy hegységbe? Kikövezett lépcsősort? Az se lenne jobb. ~ Állapítja meg magába. *
- Csak megjegyezném hadnagy. Maga jó ember, kicsit magának való. De jó ember.
* Nem tudja miért bökte ki ezt úgy út alatt. Talán a türelme miatt, ahogyan a megállásokat tűri neki. Az út alatt nem nagyon tartanak sok szünetet, ami meg is viseli Nilevardot, de a katona nem panaszkodik. Már majdnem egy napja nem hallottak semmilyen állat hangot. *
- A csend kezd frusztrálni hadnagy. Túl nagy a csend. Itt nagyobb a gond mint gondolnánk.
* Kellett neki a szörnyeket falra festeni. Az egyik városőr lélektelen testét pillantja meg a sziklaszirtről, ahogyan alkalmanként a szél bele kap, hogy ringatózzon. Néz gyorsan körül, majd meg is állapítja ostobán. *
- A másik nincs itt. Van esély talán, hogy él? * Egy nagyobb levegő és egy hosszabb zihálás után folytatja. * - Hogy a francba jutottak el idáig?
* Ha hozzá fér a testhez, akkor megpróbálja megvizsgálni. Ha nem, akkor leül egy kicsit, hogy utolérje magát. *


3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-25 23:44:50
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat//

*A közlegény egy közepesen gyöngéd kifakadását szüli a világra, amit a lovag türelmesen végighallgat, és rezzenéstelen arccal figyel.*
~Hópihe.~
*Mondja magában Perchipfell. A lovag természetesen nem ért egyet a kardjával most sem, és nem is válaszol a megjegyzésre. Inkább a katonájával törődne, ha nem jönne tovább Perchiből az áldás.*
~Bátor a kis túrós farkú kölyök, de rém hülye. Ha Sylverannak, Denjaarnak, de még Bredocnak is estél volna neki ilyen kioktatással kifordítottak volna a seggeden. De természetesen veled lehet ilyen, mert egy híg fos is keményebb nálad, ha az embereidről van szó.~
*Mondja végig magáét mire Soreyl arcára kiül az a bizonyos mosoly amikor jót akar valakinek, és nem tudja a másik, hogy ő ezzel most tényleg jót akar mondani.*
-Hidd el! A legkevésbé sem szeretnél a fejemben lenni.
*Azzal megfordul, és elindul a hegynek. Kényelmes tempóban, és a zöld ital miatt, szinte csak úgy vinné a lába. Közben lépések közepette válaszolgat a fiúnak, egyébként meglehetősen kedvesen.*
-A wargot a fajtársai üldözték el. Az istenek sem tudják miért. Ezt a saját szemünkkel kell látnunk.
*Teszi hozzá egyből, mert tudja hogy a fiatal lovag mennyire szeret találgatni, mint aki a sűrű ködbe lövöget, és várja hogy eltaláljon valamit.*
-Azért mondom, hogy nem parancs, mert egyszerűen nem az. Ezzel nem a felelősséget akarom rád tukmálni.
*Ezt is olyan atyaian tanító jelleggel mondja.*
-Hanem mert a parancs eddig szólt. Megnéztük mi folyik itt, és a tevőleges probléma meg is szűnt.
*Mutat vissza hüvelykujjával a halott warg irányába.*
-De Elan már visszafordult. Neked is meg akartam adni a lehetőséget.
*Magyarázza tovább.*
-Persze nem hiszem hogy megijednél.
*Nevet fel röviden.*
-Pusztán van ami már nem kötelező. És még valami.
*Forditja komolyabbra a hangját, és megáll a menetelésben. Egyrészt, hogy nyomatékot adjon a mondandójának, másrészt mert látja a másikon hogy nem úgy bírja a tempót, és jobb ha olykor rápihen egyet.*
-Apád biztos jó ember volt.
*Kezdi mély hangján, miközben mélybarna szemeit a másikéba mereszti.*
-De egy igazi katona nem beszél így a felettesével.
*Foglalja össze röviden.*
-Én ugyan leszarom.
*Mondja meglepő őszinteséggel, és közben tovább is indul, és újra barátiasra váltja a hangsúlyt.*
-De Bredoc, Wulfrixen... A régi rókák nem jól reagálnak az ilyesmire.
*Szólalkozott össze Bredoc-al ilyenért nem egyszer a bányában, szóval tudja miről beszél, és most mégis cimborás barátok, aminek a lovag több mint örül. Közben telik az idő, fogynak a lábuk alatt a mérföldek. A továbbiakban még ha társalognak is, már csak érdektelen témákról. Hogy milyen érdekesen megnémult az erdő, vagy hogy egyre hidegebb az idő mostanság. Eközben besötétedik, szóval csillagos sátorban is kell egy nagyobb szünetet tartaniuk, de csak olyan katonásan. Nem szundikálnak delelőig, éppen csak egy szemhunyásnyi, és mehetnek tovább. Egészen elérnek a szirtek lábához. A kékes-fehér hegyvonulat orma feléjük magasodik. Az északi egy halkat füttyent.*
-Otthon, édes otthon.
*Gyermekkorát a Víz Városa partján a nagy tótól is északra, ez a látvány a megszokott. Egyetlen apróságtól kivéve. Ott nem lógnak az Artheniori Városi Őrség tagjai a sziklákról. Természetesen azonnal megpróbálja megközelíteni a messzi foltot, hogy a kis csapat megvizsgálja. Próbál halkan, de biztosan haladni az egyre köves talajon.*


3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-25 23:03:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Különös küldetés//

*A páros végül úgy dönt, folytatja útját. A szemerkélő eső időközben alábbhagyott, ugyanakkor a szürke felhőfátylak még mindig útját állják a nap sugarainak. Az idő sem lett sokkal melegebb, s ugyan szélcsend honol, a hideg be-bekúszik a páncél és a vért alá.
Hátuk mögött hagyják az alaposan megpucolt warg kihűlt testét, s útjukra kelnek. Bizonyosak lehetnek benne, hogy a rengeteg igen hamar rendezi majd az elhullott állat dolgát.
Míg beszélgetnek, a csapásuk, mi most már gyakorlatilag majd derékig érő aljnövényzetet jelent, meredeken emelkedni kezd. Tempójuk annak rendje és módja szerint lassul is, s nem is tesznek meg pár száz métert, Nilevard bizony kifullad. Darenn még bőven bírná a tempót, ám társa miatt némi pihenő időről-időre szükségeltetik. Hosszú-hosszú mérföldekeket tesznek így meg, látható és hallható zavartalanságban. Az erdőnek ezen szegletében nem hogy madárének nem hallatszik, már a tücsök sem ciripel. Éjjeli pihenővel ugyan, de beletelik jó egy napba, mire előttük szép lassan kibontakozik Lanawin földjének talán legmarkánsabb látványa. Hatalmas, szürke hegyek hófödte csúcsokkal, sziklák és köd közé bújtatott rejtélyekkel. A négy város között húzódó vonulatok szemmel láthatóan nyaktörő túrát ígérnek felfelé. Nem csoda, hogy csupán egyetlen hágóval rendelkezik, mi áthaladásra alkalmas, az pedig a a Kikötői erdőségtől északra húzódik.
Az ő útjuk azonban erre vezet. Meredek sziklafalak nyúlnak az égig előttük, az ő figyelmüket azonban egészen más kell, hogy magára vonja. Valami lóg a sziklafalon. Jobban mondva valaki. Szürke köpeny lóg a földig, gazdája pedig groteszk módban kicsavarva, már amennyit messziről láthatnak belőle.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.25 23:04:41


3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-25 22:47:14
 ÚJ
>Zraxon Drakh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

* Az erdő. Ez már sokkal inkább tölti el nyugalommal, a fák között átsuhanó, vad állatok bűzét hordozó csípős, hideg szellő olyan illat, amit mindig is szeretett. Sokkal jobban, mint az emberek mocskának szagát, ami áthatja a kikötőt. Ettől függetlenül tudja, hogy munkát kellene szerezzen, és úgy okoskodik, hogy a hozzá hasonló alakokkal tele van a kikötő, ott nehezen tűnne ki a tömegből. A puccos városban viszont, ott talán egyedül lesz, aki bármire kapható, és még az árakat is felverheti. Már ha talál bárkit, aki megfizetné a szolgálatait. Ebben már közel sem olyan biztos, de azért megy előre, rendületlenül. Néha azért megtorpan, és a földre kushad, amikor furcsa zajt hall, vagy idegen szag csapja meg az orrát. Ilyenkor türelmesen fülel, és igyekszik beazonosítani a nyugtalansága okát. A legtöbbször ez gond nélkül sikerül - vagy egy furcsa állat, vagy egy ismeretlen növény hívja fel magára a figyelmét - de néha nem tudja meg, hogy mi késztette megtorpanásra. Ez természetesen ugyan annyira bosszantja, mint a kikötőben tapasztaltak. Ilyenkor zavarja, hogy egyedül van. Na persze nem félelemből érzi ezt, sokkal inkább az az oka, hogy ha párban lenne, vagy legalább klánban, akkor megállhatna pihenni. Tábort verhetne, és a meleg tűz közelében aludhatna, tudná, hogy van valaki, aki őrséget áll addig is - na persze utána ő lenne az, aki ugyan ebben a szerepben tetszeleg. Az is lehet, hogy már csak a képzelete űz vele csúf tréfát, és nincs is semmi ott, abban a bozótban. ~ De akkor miért mozog a levél, mintha az előbb valaki vagy valami hozzá ért volna? ~ Hangosan köp ki egy nagy adag slejmet maga mellé megvetése jeleként, miközben tovább sétál a város irányába. *



3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-25 21:29:22
 ÚJ
>Trodd Molound avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 665
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Rorkir//

*Jól haladnak ketten. A harcos bizonyít, hogy ha munkában kell odatennie magát arra is képes. Az egyik fánál szükség is van a segítségére. Pár szóban hamar megbeszélik, hogy hogyan is fog ez zajlani amire a pásztor bólint.*
-Rendben.
*Majd nekiáll csapkodni a fát, hogy egy szép éket kivágjon belőle és utána még valóban kell egy kicsit dolgoznia vele. Szó szerint kemény fába vágta a fejszéjét. Persze ezért is választotta. Ebből jó deszkák lesznek majd biztos. És közös erejüknek hála némi recsegéssel megadja magát. Nagyot fúj utána a pásztor. Épp a hátát ropogtatja mikor érkezik hozzá a kérdés.*
-Szánként volna a legjobb. Úgy könnyebb is.
*Ő így szokta. Más jobb mód nem is jut eszébe. Szekeret nem tudja honnan szerezhetnének. Vagyis Learon-nak van, de mire hozzá elmennek haza is viszik a fát. Segít is összekötni a vastagabb rönköket, hogy azon el tudják húzni.*


3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-25 20:38:00
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Trodd//

*Úgy látszik ebben a dologban egyáltalán nem különböznek annyira, hisz a kezük jár a szájuk helyett. A veríték pedig bizony Rorkir homlokán is meg-meg csillan. Már nem érzi olyan strapabírónak magát, főleg mióta azzal a démonnal birokra kelt. Na de ez így természetes. Ahogy halad a két férfi bizony hullanak a fák, s idővel talán elég is összegyűlhet, míg nem egyszer csak Trodd egy nagyobb fát lel. Rorkir bólint, s maga is odamegy megnézni. *
-Áhá. Ez biztos jó lesz.
*Ért egyet, majd a technikára csak bólint. Közben pedig a lóhoz sétál és a vállára veszi a kötelet. *
-Majd ezzel meghúzom, ha magától nem indulna meg.
*Mert hát kitudja mi van a törzs belsejében, vagy ha pont nem úgy sikerül a forma kicsapása, ahogy azt a gazda tervezi. Meg aztán egy kis segítség nem árthat meg, úgyhogy gyorsan hurkot köt belőle, s körbeköti a fán, ha csak nincs kifogása a társának. Így pedig biztosan elbánnak vele, legyen akármilyen makacs ellenfél. Ha pedig ezzel is megvannak, úgy a barbárban egy másik kérdés merül fel. *
-Na és hogy vigyük majd el a fát? Barkácsoljunk egy kis szánt és a ló elhúzza?
*Úgy hirtelen ez jut eszébe, de akár a hátára is feltehetik, ha valahogy meg tudják kötni. Meg aztán nyitott az ötletekre. *


3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-25 18:16:40
 ÚJ
>Trodd Molound avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 665
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Rorkir//

*Hogy pontosan mennyi fára volna szükség, azt Trodd se tudná megmondani mert olyan pontos számításokat nem végzett. Viszont ha több lesz akkor pár deszka elfér a házban a tetőléceken Ott nem lesz vizes se és évekig eláll. Azért megnézi, azt is, hogy milyen fákat vág a harcos, hogy ha olyat akarna ami nem jó akkor tudjon neki szólni és feleslegesen ne dolgozzon egyikük se. Ő is megfontoltan, de biztosan halad. A fejsze csak addig áll meg a kezében míg a kivágott, lelombozott fákat összegyűjti oda ahova a másik. Ő se szól sokat. A szerszámok beszélnek helyettük. A harcos ajánlatára a pásztor bólint egyet.*
-Rendben.
*Aztán ahogy halad a munka elkezd azért folyni már a veríték róla. Törölgeti a homlokát. Jó erőben van, de el lehet ebben fáradni.*
-Ezt ki kéne vágni.
*Bök egy nagyobb akácra.*
-Vágjunk ki belőle egy éket, hogy úgy dőljön, aztán essünk neki.
*Azzal ha a másik nem áll elő jobb ötlettel ő neki is áll a fejszével, hogy kivágjon egy darabot abból a fából.*


3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-25 08:12:27
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //

* Kissé furcsának érzi a helyzetet, a hadnagy állapotáról nem nyilatkozik. Hiába kérdezte meg tőle társa. ~Feltételezem, hogy akkor meggyógyult az elixír által. ~ A további vizsgálódásra csak bólint a fa tövébe. Közben kardját takarítja és élezi. ~ Mindig mindenre állj készen, ahogyan atyám szokta mondani. ~ *
- Hadnagy, úgy nézek én ki mint aki itt hagyná magát egyedül? Ezt a nem adok parancsot nyugodtan abba hagyhatná.
* Enyhén már zavaró számára, hogy folyamatosan mintha lenézné a társa őt. Könnyedén az aggodalma is lehet, vagy éppen a felelősség húzza le a vállát. De Nilevard mindig is parancsot követett, ez a szabad akarat dolog soha nem volt kenyere. ~ A katonáknak igenis kellenek parancsok. Ha nincs akkor zilált lesz a társaság. ~ Gondolja miközben Soreyl szemébe próbál nézni, hogy ki igazodjon rajta. *
- Hagyjuk el ezt a nem parancsolok dolgot a továbbira. Életem az ön kezébe. * Egy enyhe elismerő biccentést tesz. * - Maga nélkül nem fogok vissza fordulni, itt hagyni meg végképp nem.
* Jogos a fenn állás, ha nem is szándékozik valaki parancsolni, de a felelősség őt terheli, akkor érdemesebb azt megosztani. Közben a koszos páncélt is gyorsan el rendezi, hogy nagyjából tiszta és igényes legyen. *
- Kérem hadnagy, legalább kicsit engedjen be a fejébe. Örömmel követem önt, szerintem most megbizonyosodtunk róla, hogy egészen jól össze tudunk dolgozni.
* Lehet, hogy gyakori egy warg jelenléte az erdők mélyén, de azt már nem sokan mondhatják el magukról, hogy ketten le vadásztak belőle. ~ Hatalmas a fenevad annyi szent. ~ Amint végez a páncél takarítással el is kezdi felvenni. A bundát pedig táskája tetejére fűzi ahogyan tudja. *
- Több kommunikáció nem ártana. Nem gondolja? Talán meg is beszélhetnénk, hogy mi a franc lehet fenn. Mit talált a lábán? Falkatársától származik a harapás?
* A kérdés jogos, Nilevard nem ért úgy a jelek olvasásához, mint a hadnagy. Közben szedelőzködik és elkészül a további útra. Amint mindent megfelelőnek talál, ha soreyl elindul akkor követi. ~ Tudunk beszélgetni az út közben is. Ha egyáltalán szeretne. ~ *


3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-24 23:19:06
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//

*Darenn hadnagy menne tovább, de a Perchi oldaláról kapott nem egy, józan ész alapú érv, kicsit megnehezíti ebben a döntését, annak ellenére is, hogy nem hagyja nyugodni a két kolléga sorsa sem. Mindeközben még az állatot vizsgálja. A harapásnyom megállapítható hogy fajtársaitól van. Van még némi kérdés a dolog körül. Nilevard falatozik ameddig a lovag vizsgálódik kicsit. Aztán a másik feláll, és megkérdezi, hogy megnyúzhatná-e a wargot. Ugyan a lovag kiszedte a fogakat, de az állat teljes megnyúzása kicsit ellenére van, viszont nem mehet el a tény mellett, hogy a fiatal katona igenis megküzdött azért hogy a prémet a hátán hordhassa, így bármennyire is szeretne, nem mond rá nemet.*
-Én addig imádkozom.
*Mondja, miközben egy határozottat bólint, és háttatfordit a mutatványnak. A környezetre, az erdőre figyel, hallgat. Amíg a másik a nyúzással foglalatoskodik a szálfegyver is szépen elhalványul a kezében, és idővel nézi ahogy semmivé foszlik, ha minden igaz. Van egy olyan érzése, hogy képes lenne ezt reprodukálni máskor is, Eeyr segedelmével, így közben arra figyel, meddig tartja meg a fény, és a hit a tárgyat a kezében. Amint az elillant, megköszöni istenének a segítséget a harcban. Amikor Nilevard a segítségét kéri, a legkisebb harag szikrája nélkül, némán megrázza a fejét. Tanító célzattal. Közben kezd benne megérni a döntés, hogy merre tovább.*
~Faszság.~
*Mondja Perchi a fejében, hiszen ő tudja olvasni a hadnagy gondolatait. Kicsit összeszedi magát. Az ital óta amit megivott mindtha kicserélték volna. Ereje teljében van, de így is akar maradni. A másik már a munka vége fele jár, de van még annyi ideje, hogy egyen egy-két falatot a hideg élelemből. Meg kicsit rendet rak a zsákjában. Amikor mindketten végeztek, a hátára vágja a zsákot, és megveti a lábát a talajon, indulásra készen.*
-Nem kell felmetszeni a gyomrát.
*Mondja mély hangján miközben a hegyet nézi.*
-Bizonyára az őrök is hagytak volna valami sebet az állaton, ha találkoztak volna vele.
*Amit ugye nem vettek észre rajta.*
-Én viszont utána néznék mi kergette le a hegyről a birkatolvajt.
*Néz vissza a közlegényre.*
-Ez megint nem parancs, de ha felkacsintanál velem a hegyre, szabad az út.
*Mutat előre a csapáson. Bármilyen válasz esetén megindul. Egyedül, vagy másod magában. Perchi természetesen tajtékzik.*
~Egyszer hallgathatnál rám. Nem sokszor, vagy mindig. Csak egyszer.~
*Amire a lovag, nem is várakozik válaszolni.*
~Nagyon jól mondtad. Felderítőnek jöttünk. Szóval megnézzük mi van a környéken, és csak akkor megyünk haza, ha a tények ismeretében szükségesnek látjuk.~
*PErchipfell mint egy idegesitő kiskölyök ismétli vissza, gúnyosan a lovag mondatát.*
~Aa a TéNyeK iSmEReTéBen sZükSégESNek lÁTJUk... Idióta.~


3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-24 21:49:44
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Különös küldetés//

*Darenn hadnagy haza vágyna. Főleg óvatosságból, ámbár nem olyan rég még a két városőr életéért aggódott jobban.
Amennyiben jobban megvizsgálja a hűlő állatot, könnyedén felfedezheti a szőrtelen lábon a harapásnyomot. Egyértelműen kivehetőek a rajta a warg fognyomok. Minden bizonnyal falkájától elüldözött példány, ki most nyugodtan vehette birtokba az erdő ezen részét, s járhatott át a folyó túlpartjára vadászni. Hogy társai hová tűntek, vagy hogy ha elmenekültek, mi elől tették, rejtély marad.
Amennyiben a két kalandor fülel, a rengeteg ezen tájékán már a madárszó sem hallatszik. Előttük a csapás, mi szép lassan, haloványan veszik az erdő aljnövényzetébe, már jóval meredekebben emelkedik, jelezvén, a hegy bizony a közelükben kezd csak igazán magasodni.
Darenn nyugodt szívvel begyűjtheti a wargfogakat, különösebb ügyességet sem igényel a művelet. Baljában még mindig ott van a sárgálló lándzsa, mi nem kevésbé fénylik, mint annak előtte.
Közben Nilevard nekilát az állat módszeres megnyúzásának. A mozdulatai kellően ügyesnek bizonyulnak, hogy két köpenyre valót bőven kikerekíthessen az állat vastag, meleg bundájából. Még egy kis ráadás is kitelik, miből ugyan köpeny aligha, de egy ügyesebb szabó kezében sál vagy kesztyű még válhat.
A duó most döntés előtt áll. Tovább mehetnek, amerre az útjuk hívja őket, vagy mehetnek, amerre látnak, nincs megkötve se lábuk, se kezük. Ugyanakkor fogalmuk sincs, mily nehézségek állnak előttük, ha állnak egyáltalán, vagy hogy mi rejlik a hegyen, mit kerülnek az állatok oly nagyon. Segíthet-e ügyükön az erősítés, s vajon indokolt-e? Ezt alighanem a párosnak kell eldöntenie.*



3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-23 21:47:00
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz //

* A kalandvágyó életvitel elsőbbséget élvezett a lovagnál. Intenzív zihálás, adrenalin és a lassú fokozatos megnyugvás mutatkozik rajta. Ahogyan a nagy bestia nem mozdul tovább, Nilevard kardját kihúzva, társa felé fordul. Soreyl is inkább az adrenalintól teng még. *
- Jól van hadnagy? * Dobja el felelőtlenül kardját, hogy mihamarabb partnere közelébe jusson. Amint a bestia felé imáját elkezdi, úgy a lovag is megadja a végtisztességet a fenevadnak. Soreyl elixíréért nyúl így a kötözés szükségtelenné válik. Néhány percre csak le ül az egyik fa tövébe, hogy egy kis hideg élelmet amit még otthonról hozott elfogyasszon. Hadnagy felé is nyújt egy adagot, ha szeretné elveheti a másik fél. Amint végez az étkezéssel felpattan.*
- Ha megengedi megnyúznám a wargot, mint emlék. Biztos jó kabát vagy éppen szőnyeget lehet belőle készíttetni.
* Rántja az égig a vállát.Ha beleegyezik hadnagy, neki is lát. Páncélját gyorsan az egyik fa tövébe teszi, táskával együtt. Pengéjét maga mellett tartja. ~ Biztos ami biztos... ~ Egyik dobó tőrét elővéve neki is lát. Körül járja a fenevadat, és megnézi hol vérzik. ~ Kivéreztetni nem éppen tudjuk, túl nehéz. ~ Óvatosan és igényesen lábainál a bőrt precízen körbe vágja. ~ Ahogyan atyám tanította mindig emeld a lábakat fel miközben vágod, és ha lehet ne fakassz vért! De az se ártana ha megtudnám fordítani. Egyedül nem fog sikerülni. ~ Játssza végig a gondolatot fejében de közben kezeivel is halad egyaránt.Megpróbálja emelgetni kicsit a bestiát, de mikor jobban neki akar látni érzi, hogy nem éppen az ő súlyára találták ki az állatot. Amint meggyőződött róla, hogy a vágások megfelelőek partnere felé fordul. *
- Segít a hátára fordítani? Úgy néz ki nem fog menni egyedül.
* Ha a segítséget megkapja, nyomban át is fordítják a túloldalára ha nem akkor addig küszködik míg valahogy sikerül elfordítania. Ha a hadnagy segítőkezet nyújtott, a hátára fektetik a wargot. ~ Nem egy könnyű bestia! Ebből még három szőnyeg vagy kabát ki jönne. ~ Kuncog magába. Nyakánál egy igényes ívet húz tőrével, majd végig a bestia ágyékáig végig vezeti kését egy vonal formájába. Óvatosan és lassan elkezdi a bestia bőrét lehúzni és ha sikerül neki akkor egy elégedett mosollyal feltekeri. Nagyjából három órán át műveli a nagy fenevad nyúzását. Amint végez vele visszaül a fa tövébe, hogy kicsit megpihenjen. A munkálatok közben sem volt éppen szószátyár, de most a munka végeztével az eddigi adrenalin maradéka is kiszáll belőle. ~ A hátam, a lábam fáj. ~ Döbben is rá, miután kicsit pihentette. ~ Biztosan mikor felborított. ~ Ismét a hadnagy felé fordul. *
- Most már jobban van? Egy kicsit nem akar megpihenni? Elég izgalom volt ez mára.
* Mosolyog rá eléggé furcsán, eddig sikerült elterelni a figyelmét a nyúzással, de most már csak fáradt sóhajokat hallat csupán. Kulacsát elővéve iszik néhány kortyot, hogy ezzel is csillapítsa szomját. *
- Nem kellene fel boncolnunk? Talán az egyik városőr a gyomrába rejtőzik.
* A beteg humora inkább már csak a feszültségéből származik. Reményei szerint már csak egy kisebb megfigyelés lesz, és hamar vissza is térnek a városba. Kivéve ha az istenek ellenük szervezkednének. *
- Köszönjük Eeyr.
* Mondja ki hangosan, majd újdonsült medállját megcsókolja. *


3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-23 17:41:22
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

*Rorkirnak ugyan gőze sincs arról, hogy a varázsszél valóban létezik-e, de őszintén nem lepődne meg, ha kiderülne, hogy valóban van ilyen. Főleg ha tudna róla, hogy a Thargoknak van az a bizonyos kürtjük. Na akkor aztán végképp elengedne bárminemű kételkedést.*
-Valahol errefelé.
*Legyint körbe, mert igazából fogalma sincs róla, hogy akkor pontosan hol is lehettek. Az az egész Rorkir fejében még mindig egy gyönyörű emlékként él, és azóta már többször is felemlegette. Könnyen lehet, hogy ő lát, vagy látott bele többet, mint ami valójában volt, de természetesen ezt, épp ennek okán sosem látná be.*
-Köszönöm!
*Mondja, és valóban jól esik neki az elismerés, főleg hogy nem is egy idegen jött-menttől érkezik. Rheiának egyébként is fontos dolog az otthon, legalábbis ahogy sejteni véli, úgyhogy még inkább fontos a szava.*
-Gondolkozom, hogy hogy lehetne még feldobni, vagy mi hiányzik, de sosem jutok dűlőre. Neked van valami tipped?
*Mivel ugye több szem amúgy is többet lát, két ember meg nem egyforma, talán máshogy közelíti meg és eszébe juthat olyasmi, ami a férfi figyelmét elkerülte. Közben pedig elmeséli az eddig életének egyik legnagyobb dicsőségét, s Teysus nevére csak biccent egyet. Látszik rajta, hogy igyekszik tanulni, de nem ez az igazi erénye.*
-Nem igazán tudok olvasni valami jól, ha nem rúnákról van szó.
*Kicsit meg is vakarja a fejét, fejtegette már korábban, és mindig az az érzése volt, hogyha magát az írást nem is érti, a jelentését furcsamód igen. De ha Rheia ki tudja segíteni, akkor ismét csak lekötelezheti vele, és nem sérti a büszkeségét sem.*
-Te el tudod olvasni?
*Bár úgy sejti, hogy gond nélkül, mégis csak így a biztos.*
-Hogy mihez hasonlított?
*Viszonylag rövid csend, mielőtt ismét megszólalna, csak ennyi idő kellett neki, hogy felidézze.*
-Olyan kékes színe volt, mintha valóban maga lenne a villámlás, én tudom hogy furán hangzik, de mintha abból lett volna a teste.
*Kicsit meg is illetődik, hogy így hangosan kimondja, mert badarságnak hangozhat, de ő tudja, hogy mit látott, ebben nincs kétsége.*
-Beszélt is, értelmes lény volt. Én kihívtam az ég felé kiáltva ő pedig leszállt. Amikor beszélt is... az is olyan volt, mintha csattant volna az ég, minden egyes szónál. És piszok gyors volt! Én nem tudom, hogy létezik-e ilyen varázslat, vagy több is van-e a fajtájából, de egyszer csak itt volt, aztán meg hirtelen már ott, jó pár lépéssel arrébb. És nem volt köztes út, vagy csak én nem voltam képes látni.
*Egyszerű logikája van, de ez sokszor válik hasznára, és néha azért el is talál dolgokat.*
-És a fegyver sem fogta igazán...
*Talán ez volt a legnehezebb az egészben.*
-Egyszerűen ha a kardommal lesújtottam rá, mintha nagyon megcsípett volna valami, furcsán éreztem magam és majdnem el is ájultam.


3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-23 12:40:30
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//

*A bestia fogai a lovag felé kapnak, de nem sikerül újra belemarniuk a kardjába. Talán esztelenség volt, sérült kezét, még egyszer, és önként felajánlania az állatnak, de szerencsésen sikerül a terve, és sikerül szájpadláson szúrnia az állatot. A karja gyengesége miatt azonban nem tud ezzel halálos sebet ejteni. Éppen készülne elengedni a lándzsát, és másik karjával rásegíteni, hogy a penge felcsússzon egészen az állat fejébe, mikor érzi, hogy az állat megfeszült izmai egyre ernyednek. Nilevard betalált. Az adrenalin, és a harc heve már csak akkor múlik el, mikor az állat elterül a földön, miközben vonyítana ha tudna.*
-Jól van nagyfiú. Nemsokára vége.
*Mondja halkan mély hangján. Közben rájön hogy mocskosul fáj a keze. De hát hadnagy, meg férfi, csak összeszorítja a seggét, hogy ne látsszon rajta annyira. Eleddig csak a kifeküdt állatot nézte. Most felemeli a tekintetét a közlegényre, és egy elismerőt bólint. Nem látszik a másik sérültnek, de azért megkérdi.*
-Egyben vagy fiam?
*Egy gyenge köszönöm is van a tekintetében, majd visszanéz az állatra. Annak oldala nem lüktet, szemében kihűl a tűz, és az élet. Soreyl csak most húzza ki belőle a lándzsát. Nem tudja, hogy hamarosan szertefoszlik az idézett fegyver, de sejti, hogy nem kapta örökbe.*
~Valaki mindig megmenti a segged nem igaz?~
*Kérdezi Perchipfell, amire a lovag nem válaszol.*
-Adj egy percet.
*Mondja Nilevardnak, és a halott állat mellé térdel. Sérült kezét az állatra, jobbját a Kilencfejű Hydra medáljára teszi, és bizonyára némán imádkozik az Erdőszellemhez. Tényleg nem tart soká.*
-Na!
*Mondja felkészülten miközben féltérdre, majd utána két lábra tápászkodik.*
-Ez fáj.
*Emeli fel a vérző kezét, és úgy is hagyja, hogy ne veszítsen, túl sok vért. Kínjában elmosolyodik, mint akinek egyébként semmi baja. Van elsősegély csomag a zsákban, és persze van nála egy bájital is, amit még May adott neki a hosszú út előtt. A lovag, éppen hogy csak jártas valamennyire az alkalmijában, és ilyet még nem is látott, de annyit tud, hogy a zöld szín olykor nagyon jót jelent, és Maydeleine-ra nem úgy emlékszik mint aki meg akarná gyilkolni. Éppen ellenkezőleg. Megkeresi magánál az üveget, és felhajtja. Ha nem döglik bele azonnal, akkor megpróbálja utána megvizsgálni az állatot. A harapásnyom érdekli a lábán. Wargtól lehet? Hasonlít a fogazata? Mi kergethette le a hegyekből? Mi az isten lett a két városőrrel? Soreyl már most indulna tovább, ha nem lenne Perchipfell aki megszólalna a fejében.*
~Hülye vagy? Elvesztettél egy katonát lovastul, amit nem ártana közölni a feletteseddel, megsebesültél, itt vagy egy közlegénnyel, most már bájital nélkül, jelentened kellene az öregnek. Felderítőnek jöttetek, nem eledelnek, szóval húzd szépen haza a segged, és gyertek vissza máskor. Többen. Esetleg egy emberrel aki tud célba lőni. A legjobb esetben is olyan helyre készülsz, ahol ebből egy falka van. Te. Barom.~
*Mondja Perchi a magáét, miközben a lovag az állatot vizsgálja, aki nem igazán tudja még mitévő legyen. Annyit tud, hogy nem akarja, hogy hiába halljon meg az állat. Nem szép dolog, de ha képes rá, akkor megfosztja a holttestet az agyaraitól. A Warg Agyar Alakulat katonáinak mindenképpen elismerés lenne ilyet kapni, és ennek az állatnak négy is van. Ezen felül hitelt kapnának a szavai a Városi Őrség, illetve Brox előtt.*

Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.

3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-23 00:06:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Különös küldetés//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//

*A fenevad hiába csattog tűéles fogaival, Darenn karja helyett acélba harap. A kard átdöfi szájpadlását, habzó pofája pedig immáron vérrel vegyül. A kegyelemdöfést azonban már Nilevard teszi meg. Kardjával sújt le a wargra, egyenesen a nyakát érve. Vér ömlik a friss sebből, végig az állat bundáján, sűrűn pöttyözve az aljnövényzetet alattuk. Halálra sebzett ellenfelük a földre rogy, s nem is szenved sokat. Egy ideig ráng még némán, majd az oldalára dől. Egy elnyújtott, bús morgással köszön el a világtól, majd nem mozdul többé. Üveges szemekkel bámul a semmibe, kisimult pofáján pedig már nincs nyoma az iménti acsarkodásnak.
A két kalandor immáron feléllegezhet. Legalábbis egyelőre. A birkagyilkos, alighanem falkájától elkergetett wargot leölték, ám a két városőrnek és a rejtélynek ezzel nem bukkantak a nyomára. Csak rajtuk múlik, megkísérlik-e.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.23 00:08:58


3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-22 19:06:18
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Trodd//

*Rorkir egészen úgy csinál, mintha tudna addig számolni, vagy egyáltalán fejben tervezni addig, hogy ez végül is mennyi fát is jelent, de úgy van vele, hogy majd szól amaz, hogyha már elég lesz. Addig meg elvágja ő amit kell. Szerencsére azért annyit megért, hogy kellenek vastagabb meg vékonyabb fajták is.*
-Jól van, akkor fogjunk neki én aszondom.
*Feleli, s a frissen élezett baltát óvatosan átnyújtja Troddnak, ő maga pedig fűrészt fog, és azzal esik neki a munkának. Persze a fegyverét nem veszi le magáról, az mindig ott lóg a helyén, hisz sosem tudni, hogy mikor jön egy macskadémon, Teysuszolga vagy maga a vihar mennydörgő ura, hogy revansot akarjon venni rajta. Néha meg-meg áll, hogy fújjon egyet, ahogy az bárkitől elvárható, de alapvetően jól bírja a munkát, és nem is szájal sokat hozzá, inkább igyekszik minél hamarabb végezni. Ami fákat, vékonyabb törzseket kivág, méret szerint kezdi el szétpakolni, hogy később könnyebb legyen majd szállítani és összeszedni, hogy hogy is állnak. A frissen vásárolt tejbe is belekortyol néha, csak úgy szomjoltásképp, hisz ha már van, akkor miért ne inná?*
-Ha valami nagyot találsz szólj nyugodtan és segítek.
*Mondja a másiknak, hisz mégiscsak ketten vannak, négy kéz erősebb mint kettő.*

A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.22 19:06:35


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220