Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 164 (3261. - 3280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3588-3607
3280. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-13 13:08:57
Üzenet elküldve: 2023-01-13 13:08:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Karheia tombolása amennyire váratlanul, s vehemensen kezdődött, éppen olyan hamar szakad vége is. Egy hideg orr, ennyi elég hozzá. Egyszerre melengeti meg szívét az érintésből kiérződő gyengédség, és borzongatja, hogy lepillantva egy vadállatot lát. Ami azt illeti el sem tudja már képzelni Yagnart, hiszen van már több mint egy évtizede is annak, hogy látták egymást. Lehet több is, nehéz ezt behatárolnia. Akkoriban nem is igazán törődtek egymással, mindkettejüknek megvoltak a maga gondjaik. Már bánja, hogy olyan sok időt elvesztegetett, most hogy rokonságából feltehetően senki sem maradt. Aki pedig igen, az is egy veszedelmes bestia testében.
Elönti a bánat tehetetlensége miatt.*
- Varázslat ez, semmi kétség nem fér hozzá.
*Sóhajtja kezdődő gondolatmenetét, és folytatja fel-alá járkálását. A kutyák bentről szakadatlanul zajonganak, de most ez sem zavarja.*
- Learon nagy mágus, biztos segítene nekem, ha megkérem. Kell legyen módja annak, hogy ez visszafordítható legyen.
*Kétségbeesetten pillant az állatra, szinte esdekel a megerősítésért.*
*Karheia tombolása amennyire váratlanul, s vehemensen kezdődött, éppen olyan hamar szakad vége is. Egy hideg orr, ennyi elég hozzá. Egyszerre melengeti meg szívét az érintésből kiérződő gyengédség, és borzongatja, hogy lepillantva egy vadállatot lát. Ami azt illeti el sem tudja már képzelni Yagnart, hiszen van már több mint egy évtizede is annak, hogy látták egymást. Lehet több is, nehéz ezt behatárolnia. Akkoriban nem is igazán törődtek egymással, mindkettejüknek megvoltak a maga gondjaik. Már bánja, hogy olyan sok időt elvesztegetett, most hogy rokonságából feltehetően senki sem maradt. Aki pedig igen, az is egy veszedelmes bestia testében.
Elönti a bánat tehetetlensége miatt.*
- Varázslat ez, semmi kétség nem fér hozzá.
*Sóhajtja kezdődő gondolatmenetét, és folytatja fel-alá járkálását. A kutyák bentről szakadatlanul zajonganak, de most ez sem zavarja.*
- Learon nagy mágus, biztos segítene nekem, ha megkérem. Kell legyen módja annak, hogy ez visszafordítható legyen.
*Kétségbeesetten pillant az állatra, szinte esdekel a megerősítésért.*
3279. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-12 15:06:40
Üzenet elküldve: 2023-01-12 15:06:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Míg a fenekét rázatja a szekéren, végig kell hallgatnia az asszonyság bő lére eresztett monológját, miszerint egy fiatalasszonynak az ura és parancsolója, férje mellett lenne a helye. És hogy jó lenne, ha elkezdene gyermekáldáson gondolkozni, mert kifut az időből. *
- Assz'nyom... még csak 19 vagyok.
* Közli fa hangon és elgondolkozik, ne ugorjon-e le inkább a szekérről a következő facsoportnál. Ennél még az anyja boszorkánykántálása is jobb, az ősi tudásról.
Úgy dönt, még egy darabig kitart, de csak mert nagy szerencséjére a pár szintén a kikötőbe tart. *
- Assz'nyom... még csak 19 vagyok.
* Közli fa hangon és elgondolkozik, ne ugorjon-e le inkább a szekérről a következő facsoportnál. Ennél még az anyja boszorkánykántálása is jobb, az ősi tudásról.
Úgy dönt, még egy darabig kitart, de csak mert nagy szerencséjére a pár szintén a kikötőbe tart. *
3278. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-12 10:23:07
Üzenet elküldve: 2023-01-12 10:23:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Rorkir életben van. Ez is valami. Azt gondolta, a történtek után mindhármuknak életét veszik majd. Fogalma sincs, mily alkuval engedték el a harcost, de ez most talán nem is fontos.
Némán követi tekintetével a lányt, ahogy azt elönti a düh. Ha tudna sem biztos, hogy felelne a hozzá intézett kérdésre. Ha módjában állna, szép szóval és tettel csitítaná a leányt. Elmondaná, hogy Kagan leánya vérrel fizetett az Ősöknek tettéért. Még ha ez az ő bosszúszomjukat nem is feltétlen oltja. Ültében marad, csak ragadozótekintete követi Karheiát, ahogy fel s alá járkál.*
~Vér a véremből, a haragod a holnapé. Mert a Vashegyre megyünk. De nem most. Még nem most.~ *Felelné szíve szerint. A rokon heves reakciója azonban ragadós, így ő is felemelkedik ültéből és tesz egy izgatott kört maga körül.*
~Bosszút állunk mindőjükön. Azokon, kik megtagadták Őseiket. A szavamat adom neked~ *Szuszogva közelíti meg Karheiát, majd böki meg orrával annak karját. Jelezni óhajtja, hogy nincs egyedül a harcban. Ugyanakkor előtte számtalan tennivalójuk van, kezdve az ő helyzetével. Fogalma sincs, hogyan mondja a leánynak... A gondot viszont későbbre hagyja. Épp elég most számára a viszontlátás öröme.*
*Rorkir életben van. Ez is valami. Azt gondolta, a történtek után mindhármuknak életét veszik majd. Fogalma sincs, mily alkuval engedték el a harcost, de ez most talán nem is fontos.
Némán követi tekintetével a lányt, ahogy azt elönti a düh. Ha tudna sem biztos, hogy felelne a hozzá intézett kérdésre. Ha módjában állna, szép szóval és tettel csitítaná a leányt. Elmondaná, hogy Kagan leánya vérrel fizetett az Ősöknek tettéért. Még ha ez az ő bosszúszomjukat nem is feltétlen oltja. Ültében marad, csak ragadozótekintete követi Karheiát, ahogy fel s alá járkál.*
~Vér a véremből, a haragod a holnapé. Mert a Vashegyre megyünk. De nem most. Még nem most.~ *Felelné szíve szerint. A rokon heves reakciója azonban ragadós, így ő is felemelkedik ültéből és tesz egy izgatott kört maga körül.*
~Bosszút állunk mindőjükön. Azokon, kik megtagadták Őseiket. A szavamat adom neked~ *Szuszogva közelíti meg Karheiát, majd böki meg orrával annak karját. Jelezni óhajtja, hogy nincs egyedül a harcban. Ugyanakkor előtte számtalan tennivalójuk van, kezdve az ő helyzetével. Fogalma sincs, hogyan mondja a leánynak... A gondot viszont későbbre hagyja. Épp elég most számára a viszontlátás öröme.*
3277. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:40:19
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:40:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Szíve nagyot dobban a választ követően. Egyszerre érez végtelen megkönnyebbülést, hogy maga mellett tudhatja vérét, és végtelen szomorúságot, hogy a viszontlátás egy ilyen formája adatik meg nekik. Arca eltorzul ennek a két érzésnek hála, de hamar elillan, amikor a farkas türelmetlenül újra kaparni kezd.
Ismerős szó, hideg járja át annak láttán. Megremeg egész teste, mintha villám csapott volna belé, közben pislogás nélkül bámulja a rúnát. A magány és a fájdalom fagyos érzését a forróság szakítja félbe. Nagy levegőt vesz, majd kifújja. A farkasra néz, pillantása határozott és haragos.*
- Rorkir említett valamit. Hogy az a városi szuka becsapta és megmérgezte.
*Erős szavak, Karheiától aligha megszokottak, de egyértelműen indulatból fakadnak. Talán ha előbb cselekedet volna Yagnar most élne. De ő nem cselekedett, csak óvatoskodott s tétlenkedett. "Alkalmatlan" ez a szó jut eszébe Kagaenaeről, de már magáról is.*
- Ő volt az? Felelj!
*Beszéd közben összekoccannak fogai, mérgében pedig fel s alá járkálni kezd. Meg sem várja a választ, hiszen biztos benne.*
- Tűzzel fog meglakolni az a méltatlan némber! Ő is, s mindenki aki koszos vérvonalának fattya, vagy elfajzott nézeteinek szolgája.
*Nem képes lehiggadni, később lehet ezt bánni fogja, hiszen nem szereti, amikor ennyire nem ura önmagának. Az mindig nagy pusztítással járt, különösen mióta még hatalmasabb erők birtokába került, de Karheia szelíd és kedves természete ellenére egy igen mélyen megsebzett nő, valamint barbár, annak minden jellembéli hibájával együtt.*
*Szíve nagyot dobban a választ követően. Egyszerre érez végtelen megkönnyebbülést, hogy maga mellett tudhatja vérét, és végtelen szomorúságot, hogy a viszontlátás egy ilyen formája adatik meg nekik. Arca eltorzul ennek a két érzésnek hála, de hamar elillan, amikor a farkas türelmetlenül újra kaparni kezd.
Ismerős szó, hideg járja át annak láttán. Megremeg egész teste, mintha villám csapott volna belé, közben pislogás nélkül bámulja a rúnát. A magány és a fájdalom fagyos érzését a forróság szakítja félbe. Nagy levegőt vesz, majd kifújja. A farkasra néz, pillantása határozott és haragos.*
- Rorkir említett valamit. Hogy az a városi szuka becsapta és megmérgezte.
*Erős szavak, Karheiától aligha megszokottak, de egyértelműen indulatból fakadnak. Talán ha előbb cselekedet volna Yagnar most élne. De ő nem cselekedett, csak óvatoskodott s tétlenkedett. "Alkalmatlan" ez a szó jut eszébe Kagaenaeről, de már magáról is.*
- Ő volt az? Felelj!
*Beszéd közben összekoccannak fogai, mérgében pedig fel s alá járkálni kezd. Meg sem várja a választ, hiszen biztos benne.*
- Tűzzel fog meglakolni az a méltatlan némber! Ő is, s mindenki aki koszos vérvonalának fattya, vagy elfajzott nézeteinek szolgája.
*Nem képes lehiggadni, később lehet ezt bánni fogja, hiszen nem szereti, amikor ennyire nem ura önmagának. Az mindig nagy pusztítással járt, különösen mióta még hatalmasabb erők birtokába került, de Karheia szelíd és kedves természete ellenére egy igen mélyen megsebzett nő, valamint barbár, annak minden jellembéli hibájával együtt.*
3276. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-09 22:44:17
Üzenet elküldve: 2023-01-09 22:44:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Megrezzen a földre hulló kardtól, még ha félelem nem is kerülgeti. Nem ő retten a hóban sistergő fegyvertől, hanem a farkas, kinek elméjébe költözött. Reflexei működnek, azokat aligha uralhatja.
A lánynak kérdései vannak, hogyisne lennének. Oly szívesen válaszolna, szavakba öntene minden igazságot, mi szívét nyomja. Megvallaná neki a csillagokat és a holdakat, egész éjjel regélhetne az ifjú rokonnak, ha tehetné.
Busa fejét kapkodva követi a lányt, ahogy kardjához nyúl, de nem moccan. Ezúttal megzabolázza a farkas habitusát. Oldalra döntött fejjel követi nyomon a rég látott rokon ténykedését, de ragadozótekintete a földet túró kardról minduntalan visszavándorolnak népének vonásaira.
Nem bátyjára emlékezteti, ki a leány apja, de még csak nem is édesanyjára. Sokkal inkább hasonlít nagyanyjára, a nagy öreg javasasszonyra. Oly rég volt, tán igaz sem volt... Mindenesetre elgyönyörködik benne, s csak azután kapja vissza tekintetét a kemény földbe rajzolt jelekre, hogy Karheia felegyenesedik.
Egy hosszú pillanatig habozik. Hisz oly sok mondanivalója lenne, mi nem kifejezhető igenekkel és nemekkel... Orrán dől a pára, ahogy ismét a lányra emeli sárga tekintetét, de nem vár tovább. Mancsát az "igent" jelző rúnára helyezi, de rögtön utána kaparni kezdi a jelölés felett a földet. Hamari és türelmetlen, egész életében az volt. Farkasként sincs ez másképp. Szerencséjére a szó, mit kifejezni óhajt Karheia felé, egyetlen rúnával leírható a thargok nyelvén. "Halál".
Lassan emeli tekintetét a lányra. Még az ő füleinek is szinte elnémulni látszik az erdő körülöttük. Csupán egy elszáradt levél landol zörögve a viskó tetején, megtörve a tökéletes csendet. Kíváncsi, vajon a rokon összerakja e a képet, s választ adhat vele a fel nem tett kérdésre.*
*Megrezzen a földre hulló kardtól, még ha félelem nem is kerülgeti. Nem ő retten a hóban sistergő fegyvertől, hanem a farkas, kinek elméjébe költözött. Reflexei működnek, azokat aligha uralhatja.
A lánynak kérdései vannak, hogyisne lennének. Oly szívesen válaszolna, szavakba öntene minden igazságot, mi szívét nyomja. Megvallaná neki a csillagokat és a holdakat, egész éjjel regélhetne az ifjú rokonnak, ha tehetné.
Busa fejét kapkodva követi a lányt, ahogy kardjához nyúl, de nem moccan. Ezúttal megzabolázza a farkas habitusát. Oldalra döntött fejjel követi nyomon a rég látott rokon ténykedését, de ragadozótekintete a földet túró kardról minduntalan visszavándorolnak népének vonásaira.
Nem bátyjára emlékezteti, ki a leány apja, de még csak nem is édesanyjára. Sokkal inkább hasonlít nagyanyjára, a nagy öreg javasasszonyra. Oly rég volt, tán igaz sem volt... Mindenesetre elgyönyörködik benne, s csak azután kapja vissza tekintetét a kemény földbe rajzolt jelekre, hogy Karheia felegyenesedik.
Egy hosszú pillanatig habozik. Hisz oly sok mondanivalója lenne, mi nem kifejezhető igenekkel és nemekkel... Orrán dől a pára, ahogy ismét a lányra emeli sárga tekintetét, de nem vár tovább. Mancsát az "igent" jelző rúnára helyezi, de rögtön utána kaparni kezdi a jelölés felett a földet. Hamari és türelmetlen, egész életében az volt. Farkasként sincs ez másképp. Szerencséjére a szó, mit kifejezni óhajt Karheia felé, egyetlen rúnával leírható a thargok nyelvén. "Halál".
Lassan emeli tekintetét a lányra. Még az ő füleinek is szinte elnémulni látszik az erdő körülöttük. Csupán egy elszáradt levél landol zörögve a viskó tetején, megtörve a tökéletes csendet. Kíváncsi, vajon a rokon összerakja e a képet, s választ adhat vele a fel nem tett kérdésre.*
3275. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-09 22:21:16
Üzenet elküldve: 2023-01-09 22:21:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*A farkas nem mozdul, ez egy apró diadal Karheia részéről, akkor is ha nem a lángoló fegyver az okozója ennek. A vadállat megint szokatlan viselkedésébe kezd, ettől lankad ébersége, annyira szürreális látni ahogy a földbe kaparja a mintázatokat. Nagyon összpontosít rájuk, s igyekszik közben nem megint megijedni, bár jobban örülne ha nem egyedül kellene szembenéznie ezzel a kihívással.
~ Learonnak és Rorkirnak is megadattak a saját feladataik, ők is egymaguk oldották meg, te is elbírsz egy értelmes farkassal. ~
Próbál lelket önteni magában amíg elkészül az ábra, amit égül több szögből is szemügyre vesz. Kissé félve lép közelebb a farkashoz, de onnan válik világossá számára mivel áll szemben.
Döbbenetében ujjai elgyengülnek, kardja pedig a földre hull, a lángok némi sistergést követően pedig elalszanak a hópernyén.*
- Yagnar.
*Megrebbennek ajkai, szemei bepárásodnak. Olyan régen látták egymást, hogy már arcára is alig emlékszik. Biztosan megváltozott, főleg ha lepillant most rá, és szőrt, meg veszedelmes fogakat lát.*
- Én-én ezt nem értem... Mi történt?
*Kérdései vannak, de nyilván gondjaik akadnak a kommunikációt illetően, amit valahogy át kell hidalniuk. A barbár nő állkapcsa megfeszül, ahogy megoldáson töpreng, de egyelőre nem jut jobb és praktikusabb eszébe annál, amivel a farkas próbálkozott.
Felkapja fegyverét, s a pengéhez méltatlan módon azzal kezd két egyszerű kifejezést felkarcolni a kemény földbe, amik egyike az "igen" a másik pedig a "nem" szócska. Kezdetnek megteszi.*
- Próbáljuk meg így.
*Sóhajtja, és tesz egy lépést hátra a rúnáktól.*
- Tehát...
*Megköszörüli torkát. Az első kérdés a legnehezebb, de biztosra kell tudnia.*
- Te vagy Yagnar?
*A farkas nem mozdul, ez egy apró diadal Karheia részéről, akkor is ha nem a lángoló fegyver az okozója ennek. A vadállat megint szokatlan viselkedésébe kezd, ettől lankad ébersége, annyira szürreális látni ahogy a földbe kaparja a mintázatokat. Nagyon összpontosít rájuk, s igyekszik közben nem megint megijedni, bár jobban örülne ha nem egyedül kellene szembenéznie ezzel a kihívással.
~ Learonnak és Rorkirnak is megadattak a saját feladataik, ők is egymaguk oldották meg, te is elbírsz egy értelmes farkassal. ~
Próbál lelket önteni magában amíg elkészül az ábra, amit égül több szögből is szemügyre vesz. Kissé félve lép közelebb a farkashoz, de onnan válik világossá számára mivel áll szemben.
Döbbenetében ujjai elgyengülnek, kardja pedig a földre hull, a lángok némi sistergést követően pedig elalszanak a hópernyén.*
- Yagnar.
*Megrebbennek ajkai, szemei bepárásodnak. Olyan régen látták egymást, hogy már arcára is alig emlékszik. Biztosan megváltozott, főleg ha lepillant most rá, és szőrt, meg veszedelmes fogakat lát.*
- Én-én ezt nem értem... Mi történt?
*Kérdései vannak, de nyilván gondjaik akadnak a kommunikációt illetően, amit valahogy át kell hidalniuk. A barbár nő állkapcsa megfeszül, ahogy megoldáson töpreng, de egyelőre nem jut jobb és praktikusabb eszébe annál, amivel a farkas próbálkozott.
Felkapja fegyverét, s a pengéhez méltatlan módon azzal kezd két egyszerű kifejezést felkarcolni a kemény földbe, amik egyike az "igen" a másik pedig a "nem" szócska. Kezdetnek megteszi.*
- Próbáljuk meg így.
*Sóhajtja, és tesz egy lépést hátra a rúnáktól.*
- Tehát...
*Megköszörüli torkát. Az első kérdés a legnehezebb, de biztosra kell tudnia.*
- Te vagy Yagnar?
3274. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-08 13:09:58
Üzenet elküldve: 2023-01-08 13:09:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Ültében követi nyomon a lányt, ahogy kilép az ajtón, s tartja a szemkontaktust. Nem moccan. Nem akarja a ragadozó benyomását kelteni Karheia közelében. Lejjebb is szegi busa fejét egy kicsit, mielőtt a lány félelmében cselekvésre szánná el magát.
Sárga tekintetében tükröződnek a kardon végigszánkázó lángnyelvek, ahogy nyomon követi. A tűz végigkíséri életét. Ugyanúgy felcsaptak szemeiben a lángok, mikor tulajdon falujuk vesztét kísérte végig. Ugyanúgy, ahogy Sziritánt égették porig, vagy mikor tulajdon testét ölelték körbe a lángok. Mindkettőt végignézte. Csodálja hát, de nem riad a tűztől.
Viszont elmondhatatlanul büszke tulajdon vérére. Látszik, hogy a nagy látóasszonyok utóda ő. Biztosa elmondaná mindezt Karheiának is, ha módja lenne rá. Elébb azonban komoly feladat elé néz.
Vadul, hamari módon kapálja a földet mancsaival és körmeivel, ezért tán kissé elnagyoltak is a rúnák, ha nem is olvashatatlanok. Három szót vés fel saját írásukkal a kemény talajba, mielőt ismét felpillantana vérére.
"Ősök Szelleme, Yagnar".*
*Ültében követi nyomon a lányt, ahogy kilép az ajtón, s tartja a szemkontaktust. Nem moccan. Nem akarja a ragadozó benyomását kelteni Karheia közelében. Lejjebb is szegi busa fejét egy kicsit, mielőtt a lány félelmében cselekvésre szánná el magát.
Sárga tekintetében tükröződnek a kardon végigszánkázó lángnyelvek, ahogy nyomon követi. A tűz végigkíséri életét. Ugyanúgy felcsaptak szemeiben a lángok, mikor tulajdon falujuk vesztét kísérte végig. Ugyanúgy, ahogy Sziritánt égették porig, vagy mikor tulajdon testét ölelték körbe a lángok. Mindkettőt végignézte. Csodálja hát, de nem riad a tűztől.
Viszont elmondhatatlanul büszke tulajdon vérére. Látszik, hogy a nagy látóasszonyok utóda ő. Biztosa elmondaná mindezt Karheiának is, ha módja lenne rá. Elébb azonban komoly feladat elé néz.
Vadul, hamari módon kapálja a földet mancsaival és körmeivel, ezért tán kissé elnagyoltak is a rúnák, ha nem is olvashatatlanok. Három szót vés fel saját írásukkal a kemény talajba, mielőt ismét felpillantana vérére.
"Ősök Szelleme, Yagnar".*
3273. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-07 22:21:09
Üzenet elküldve: 2023-01-07 22:21:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Nem tapasztalt még ehhez hasonlót, nem csoda, hogy a kelleténél talán jobban meg van rémülve.*
~ Na most mi a fenét csináljak? ~
*A legbölcsebb talán az volna, ha valóban bemelegítene, megpihenne és megvárná amíg a farkas távozik. De nem képes erre elszánni magát, mert az állat az eddigieknél is szokatlanabbul viselkedik. Érdekli, hogy mit művel a jószág, először azt hiszi, hogy ásni kezd, bár arra sem volna különösebb oka.
Meghökken. Annyira, hogy tennie kell egy lépést hátra, kis híján el is botlik az egyik láb alatt lévő kölyökben. Nem csak meglepett de riadt is, mert észleli, hogy ebben valami magasabb hatalom is részt vesz.
~ Egy alakváltó? ~
Még a démon is felmerül benne, bár népének rúnája ezt az elképzelését megingatja. Hezitál és mérlegel, végül arra jut, hogy kimegy, de óvatos marad.
Némi várakozást követően nyílik a kunyhó ajtaja, éppen csak annyira, hogy kiférjen rajta, elvégre nem akarja, hogy a kutyák kiszökjenek és azt sem, hogy a farkas befelé iramodjon. Szabad keze kardján van, tekintete pedig a vadállaton. Próbálja a pislogást is mellőzni, tudja jól, hogy akár ennyin is múlhat élete. Fegyverét lassan előhúzza hüvelyéből majd végig simít rajta. Láthatóan nem akar támadni, de ettől a farkast is szeretné elriasztani.*
- Mi vagy te, bestia?
*Leheletnyit nevetségesnek érzi magát, holott népének sámánjai gyakran kommunikáltak állatokkal, ám magát sosem érezte elég méltónak ahhoz, hogy a Szellemek ilyen feladatokat bízzanak rá. Talán most jött el az ő ideje is?*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
*Nem tapasztalt még ehhez hasonlót, nem csoda, hogy a kelleténél talán jobban meg van rémülve.*
~ Na most mi a fenét csináljak? ~
*A legbölcsebb talán az volna, ha valóban bemelegítene, megpihenne és megvárná amíg a farkas távozik. De nem képes erre elszánni magát, mert az állat az eddigieknél is szokatlanabbul viselkedik. Érdekli, hogy mit művel a jószág, először azt hiszi, hogy ásni kezd, bár arra sem volna különösebb oka.
Meghökken. Annyira, hogy tennie kell egy lépést hátra, kis híján el is botlik az egyik láb alatt lévő kölyökben. Nem csak meglepett de riadt is, mert észleli, hogy ebben valami magasabb hatalom is részt vesz.
~ Egy alakváltó? ~
Még a démon is felmerül benne, bár népének rúnája ezt az elképzelését megingatja. Hezitál és mérlegel, végül arra jut, hogy kimegy, de óvatos marad.
Némi várakozást követően nyílik a kunyhó ajtaja, éppen csak annyira, hogy kiférjen rajta, elvégre nem akarja, hogy a kutyák kiszökjenek és azt sem, hogy a farkas befelé iramodjon. Szabad keze kardján van, tekintete pedig a vadállaton. Próbálja a pislogást is mellőzni, tudja jól, hogy akár ennyin is múlhat élete. Fegyverét lassan előhúzza hüvelyéből majd végig simít rajta. Láthatóan nem akar támadni, de ettől a farkast is szeretné elriasztani.*
- Mi vagy te, bestia?
*Leheletnyit nevetségesnek érzi magát, holott népének sámánjai gyakran kommunikáltak állatokkal, ám magát sosem érezte elég méltónak ahhoz, hogy a Szellemek ilyen feladatokat bízzanak rá. Talán most jött el az ő ideje is?*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
3272. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-07 14:10:02
Üzenet elküldve: 2023-01-07 14:10:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Már jócskán délre járhat az idő, mire elkezdenek előtűnni az első fák, amelyek aztán egyre sűrűbbé válnak, ezzel is bizonyítva, hogy elérte az erdőséget.*
-Már nincs sok és megérkezek a Kikötőbe.
*Az erdő sűrűjében csak az ösvény segíti a tájékozódásban. Könnyen el is tévedhetne, ha nem maradna és követné az utat. Felötlik a fejében a gondolat, hogy egy kisebb expedícióra induljon, hátha talál valami érdekeset, de az erdő vadjainak gondolata gyorsan elkergeti ezt a gondolatot. Egyedül nem lenne túl nagy esélye a túlélésre. Na meg nincs nagy kedve és hangulata az eltévedéshez. Végül egy hosszú út után végül elkezdenek ritkulni a fák és végül megpillantja magát a Kikötőt.*
-Már nincs sok és megérkezek a Kikötőbe.
*Az erdő sűrűjében csak az ösvény segíti a tájékozódásban. Könnyen el is tévedhetne, ha nem maradna és követné az utat. Felötlik a fejében a gondolat, hogy egy kisebb expedícióra induljon, hátha talál valami érdekeset, de az erdő vadjainak gondolata gyorsan elkergeti ezt a gondolatot. Egyedül nem lenne túl nagy esélye a túlélésre. Na meg nincs nagy kedve és hangulata az eltévedéshez. Végül egy hosszú út után végül elkezdenek ritkulni a fák és végül megpillantja magát a Kikötőt.*
3271. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-06 12:01:33
Üzenet elküldve: 2023-01-06 12:01:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Meg sem moccan, ahogy Karheia próbálja elriasztani. Vadul jár elméje, hogyan tudná a tudtára adni a lánynak a tényállást. Most csak fülét hegyezve ül, ragadozótekintetét Karheián tartva.
Frusztráló egy helyzet. Azt sem feledi, kik miatt történt mindez. Kik miatt kell most egy állat testét viselnie. A vér árát megfizették ugyan azért, amit tettek, de ettől még ez nem jelenti azt, hogy Ősei kedvére tesznek odafenn a Vashegyen. Rá kell őket vezetnie a helyes útra. Még akkor is, ha ezt az ösvényt vérpatakok keresztezik és lángok szegélyezik. Hisz nem juthatnak el Őseik Csarnokába, míg végig nem érnek rajta. De ezért van itt. Hogy követhessék.
Megrázza bundáját, majd mellső mancsait előrenyújtva a hópernyés, saras földbe vágja. Vonalat húz, majd szép lassan félholdat köré. Nehezebb ez így, nyilvánvalóan, de a tharg rúnát még így is olvashatóan a talajba vési. Karheiának bizonyosan nem esik nehezére megolvasni a rövidke szót, már ha ismeri ősei írását: "én".
Felpillant az ablakra, majd kivár. Meg sem rezzen. Kíváncsi, a fiatal rokon vajon el tudja-e olvasni, amit a földbe vésett. Tekintettel rá, hogy a közös nyelv írástudományát nem ismeri, nagyon mással nem tudott volna előállni. Bárhogy is, a rúna jól kivehető a földön, ha ki tudja olvasni a rokon, ha nem.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.06 12:01:46
*Meg sem moccan, ahogy Karheia próbálja elriasztani. Vadul jár elméje, hogyan tudná a tudtára adni a lánynak a tényállást. Most csak fülét hegyezve ül, ragadozótekintetét Karheián tartva.
Frusztráló egy helyzet. Azt sem feledi, kik miatt történt mindez. Kik miatt kell most egy állat testét viselnie. A vér árát megfizették ugyan azért, amit tettek, de ettől még ez nem jelenti azt, hogy Ősei kedvére tesznek odafenn a Vashegyen. Rá kell őket vezetnie a helyes útra. Még akkor is, ha ezt az ösvényt vérpatakok keresztezik és lángok szegélyezik. Hisz nem juthatnak el Őseik Csarnokába, míg végig nem érnek rajta. De ezért van itt. Hogy követhessék.
Megrázza bundáját, majd mellső mancsait előrenyújtva a hópernyés, saras földbe vágja. Vonalat húz, majd szép lassan félholdat köré. Nehezebb ez így, nyilvánvalóan, de a tharg rúnát még így is olvashatóan a talajba vési. Karheiának bizonyosan nem esik nehezére megolvasni a rövidke szót, már ha ismeri ősei írását: "én".
Felpillant az ablakra, majd kivár. Meg sem rezzen. Kíváncsi, a fiatal rokon vajon el tudja-e olvasni, amit a földbe vésett. Tekintettel rá, hogy a közös nyelv írástudományát nem ismeri, nagyon mással nem tudott volna előállni. Bárhogy is, a rúna jól kivehető a földön, ha ki tudja olvasni a rokon, ha nem.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.06 12:01:46
3270. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-06 00:43:39
Üzenet elküldve: 2023-01-06 00:43:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//Yagnar Rhagodar//
*Beérnek a házba, szinte csodával határos módon. Persze a farkas nem tűnt agresszívnek, de Karheia jól tudja milyen kiszámíthatatlanok lehetnek a vadállatok. Főleg a kósza farkasok, akik közül ez a példány éhesnek sem alultápláltnak nem tűnik, viszont feltehetően beteg. Mást aligha tudna elképzelni. Az ebek nyugtalankodnak ugyan, de többnyire csillapodnak a kedélyek. A tharg mágusnő persze kíváncsian leskelődik ki, azt már látja, hogy lova elillant, talán megleli holnap. Talán soha többet. A szellemfarkas pedig zavartalanul főzi tovább az étket. Felsóhajt.*
- A lényeg hogy jól vagyunk.
*Konstatálja, majd elindul, hogy kicsit otthonosabbá tegye a helyet, ezáltal megnyugodhasson. Nyugalmat pedig tűzben lelhet, s most nem csak gyertyafényre gondol. Talál is pár hasáb fát, amivel valamennyire be tudja melegíteni a kunyhót.
Már éppen dobná be a fadarabokat a helyükre, amikor koppanásokra lesz figyelmes. A kutyák persze féktelen ricsajjal reagálnak rá, ő pedig hamar feladja a törekvést arra, hogy lecsitítsa őket.
Az ablakhoz lép, megint kipillant rajta, és a farkassal találja szembe magát. Kicsit még így is riasztó látvány, de valamelyest nyugodt, hogy egy üveg meg farönkök választják el őket. Értetlenség ül ki az arcára, főleg mert a jószág nem vicsorog rá annak ellenére, hogy láthatóan be akar jutni. Karheia igyekszik riasztó külsőt ölteni magára, tapsol és kiabál bentről, kíváncsi, hogy lát e bármit is a vadállat részéről, vagy az továbbra is nyugodt marad.*
//Yagnar Rhagodar//
*Beérnek a házba, szinte csodával határos módon. Persze a farkas nem tűnt agresszívnek, de Karheia jól tudja milyen kiszámíthatatlanok lehetnek a vadállatok. Főleg a kósza farkasok, akik közül ez a példány éhesnek sem alultápláltnak nem tűnik, viszont feltehetően beteg. Mást aligha tudna elképzelni. Az ebek nyugtalankodnak ugyan, de többnyire csillapodnak a kedélyek. A tharg mágusnő persze kíváncsian leskelődik ki, azt már látja, hogy lova elillant, talán megleli holnap. Talán soha többet. A szellemfarkas pedig zavartalanul főzi tovább az étket. Felsóhajt.*
- A lényeg hogy jól vagyunk.
*Konstatálja, majd elindul, hogy kicsit otthonosabbá tegye a helyet, ezáltal megnyugodhasson. Nyugalmat pedig tűzben lelhet, s most nem csak gyertyafényre gondol. Talál is pár hasáb fát, amivel valamennyire be tudja melegíteni a kunyhót.
Már éppen dobná be a fadarabokat a helyükre, amikor koppanásokra lesz figyelmes. A kutyák persze féktelen ricsajjal reagálnak rá, ő pedig hamar feladja a törekvést arra, hogy lecsitítsa őket.
Az ablakhoz lép, megint kipillant rajta, és a farkassal találja szembe magát. Kicsit még így is riasztó látvány, de valamelyest nyugodt, hogy egy üveg meg farönkök választják el őket. Értetlenség ül ki az arcára, főleg mert a jószág nem vicsorog rá annak ellenére, hogy láthatóan be akar jutni. Karheia igyekszik riasztó külsőt ölteni magára, tapsol és kiabál bentről, kíváncsi, hogy lát e bármit is a vadállat részéről, vagy az továbbra is nyugodt marad.*
3269. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-05 09:15:02
Üzenet elküldve: 2023-01-05 09:15:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
*Jártál-e már éjjel az erdőben, olvasó? Ha igen, akkor tudod, hogy a lámpáddal nem sokra mész - a fény köre sekély, és mögötte a sötétség mélyebb, mintha egyáltalán nem gyújtanál világot.
Nawanthirishardipandrát körülöleli az éjszaka. A Vaserdő neszei: egy bagoly huhogása, egy csapat vaddisznó motozása, az egymás között suttogó lombok. A málhazsákok halkan zörögnek a léptei ritmusára. A csillagok lemosolyognak rá a mennyboltról. A szél meg-megsimítja az arcát. Az arctalan árnyék ott sétál mellette, erőfeszítés nélkül tartva a tempóját. Nem szólnak egymáshoz, és a rém nem próbálkozik mással sem. Csak jön vele azzal a feneketlen hidegségével. Hol jobb-, hol baloldalt. Egész éjjel. Egyetlen hang nélkül.
Mikor az ég szürkülni kezd, a lány behúzódik a fák közé, olyan fél nyíllövésnyire az úttól. Lerakja a málhát, kinyújtóztatja a tagjait, elvégez egy rövidebb formagyakorlatot. Amikor a végén meghajol, tisztelettel adózva Feledés Félelmetes Istenének, akitől tanulta, észreveszi, hogy a nagyobbik zsákból a szörny kivette a medvebundát, és leterítette neki egy bokor alá. Kifejezéstelen arccal próbálja felfogni ennek a jelentőségét, de túl fáradt hozzá. Levetkőzik, és elvackolja magát a prémbe. Nawanthirishardipandra átöleli hátulról, és a lány nem tudja eldönteni, hogy a rém teste meleg, vagy az övé jéghideg, mint egy sötét, feneketlen tó vize...*
Nawanthirishardipandrát körülöleli az éjszaka. A Vaserdő neszei: egy bagoly huhogása, egy csapat vaddisznó motozása, az egymás között suttogó lombok. A málhazsákok halkan zörögnek a léptei ritmusára. A csillagok lemosolyognak rá a mennyboltról. A szél meg-megsimítja az arcát. Az arctalan árnyék ott sétál mellette, erőfeszítés nélkül tartva a tempóját. Nem szólnak egymáshoz, és a rém nem próbálkozik mással sem. Csak jön vele azzal a feneketlen hidegségével. Hol jobb-, hol baloldalt. Egész éjjel. Egyetlen hang nélkül.
Mikor az ég szürkülni kezd, a lány behúzódik a fák közé, olyan fél nyíllövésnyire az úttól. Lerakja a málhát, kinyújtóztatja a tagjait, elvégez egy rövidebb formagyakorlatot. Amikor a végén meghajol, tisztelettel adózva Feledés Félelmetes Istenének, akitől tanulta, észreveszi, hogy a nagyobbik zsákból a szörny kivette a medvebundát, és leterítette neki egy bokor alá. Kifejezéstelen arccal próbálja felfogni ennek a jelentőségét, de túl fáradt hozzá. Levetkőzik, és elvackolja magát a prémbe. Nawanthirishardipandra átöleli hátulról, és a lány nem tudja eldönteni, hogy a rém teste meleg, vagy az övé jéghideg, mint egy sötét, feneketlen tó vize...*
3268. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-04 00:20:47
Üzenet elküldve: 2023-01-04 00:20:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//Karheia Rhagodar//
*Kissé oldalra dönti fejét csodálkozásában, ahogy a semmiből előbukkan egy két lábon járó szellemfajtárs és nekiáll előkészíteni egy bográcsot. Csak ezt követően hegyezi fülét a hangok hallatán; észrevették.
Leül, s megvárja, mi lesz. Nem óhajtja a frászt hozni tulajdon vérére, még akkor is, ha olybá tűnik ez lehetetlen feladat.
Megvárja, míg a viskó ajtaja becsukódik, kutyástul, Karheiástul, csak utána közelíti meg a házat. A hátas ijedtében felnyerít és a viskó másik oldalára üget, de ez a legkevésbé sem zavarja. El van foglalva a közelében türelmesen főzőcskéző farkasalakról, aki úgy tűnik, nem vesz tudomást róla. Mágia. Talán a szőke üstökű rokon maga is mágus, adják az Ősök sámán?
Körbejárja a bográcsozó szellemalakot, nem zavarja meg. Döbbenetes látvány.
Sündörög az ablakok alatt, s azon agyal, hogyan közelítse meg a lányt, hogy az ne rémüljön halálra.
Végül egészen magától értetődő, ám fifikás módját választja a szituáció megközelítésének; kopog az ajtón. Illetve körmeit használva ritmikus dobolásba kezd. Ahogy ezzel végzett, az ablakból jól látható helyen leülepszik a földre, s meredten szemléli a viskót. Persze a bográcsból felszabaduló illatokra önkéntelen nyalja meg pofáját, de ez aligha szólhat ellene. Olyan farkastalanul viselkedik, amennyire ez elvárható egy embertől, aki farkasbőrbe bújt.*
//Karheia Rhagodar//
*Kissé oldalra dönti fejét csodálkozásában, ahogy a semmiből előbukkan egy két lábon járó szellemfajtárs és nekiáll előkészíteni egy bográcsot. Csak ezt követően hegyezi fülét a hangok hallatán; észrevették.
Leül, s megvárja, mi lesz. Nem óhajtja a frászt hozni tulajdon vérére, még akkor is, ha olybá tűnik ez lehetetlen feladat.
Megvárja, míg a viskó ajtaja becsukódik, kutyástul, Karheiástul, csak utána közelíti meg a házat. A hátas ijedtében felnyerít és a viskó másik oldalára üget, de ez a legkevésbé sem zavarja. El van foglalva a közelében türelmesen főzőcskéző farkasalakról, aki úgy tűnik, nem vesz tudomást róla. Mágia. Talán a szőke üstökű rokon maga is mágus, adják az Ősök sámán?
Körbejárja a bográcsozó szellemalakot, nem zavarja meg. Döbbenetes látvány.
Sündörög az ablakok alatt, s azon agyal, hogyan közelítse meg a lányt, hogy az ne rémüljön halálra.
Végül egészen magától értetődő, ám fifikás módját választja a szituáció megközelítésének; kopog az ajtón. Illetve körmeit használva ritmikus dobolásba kezd. Ahogy ezzel végzett, az ablakból jól látható helyen leülepszik a földre, s meredten szemléli a viskót. Persze a bográcsból felszabaduló illatokra önkéntelen nyalja meg pofáját, de ez aligha szólhat ellene. Olyan farkastalanul viselkedik, amennyire ez elvárható egy embertől, aki farkasbőrbe bújt.*
3267. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-03 15:18:50
Üzenet elküldve: 2023-01-03 15:18:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//Yagnar Rhagodar//
*Hiába leskelődik, nem lát semmit, ami valahol megnyugtató, valahol szomorú is. Ki tudja Rorkir mennyi ideje nem lehet otthon.*
- Na mi van cimbora? Éhes vagy már, ugye?
*Ebben biztos, ahogy abban is, hogy Árnyék apróbb vadakkal képes ellátni magát, de huzamosabb ideig nem biztos, hogy abszolválni tudja a ház őrzését és az életben maradást is. Szerencsére a kutya nem tűnik kórosan alultápláltnak, éppen csak annyira éhesnek, hogy igazán örüljön nekik, még a bosszantó kölyköknek is.*
- Gyorsan megoldjuk ezt a problémát.
*Tervei szerint megvárja Rorkirt, nem gondolja, hogy zavarná jelenléte a barbár férfit. De most nem erre koncentrál, hanem az igére, amivel élelmükről igyekszik gondoskodni.
A varázslattól függetlenül felfigyel hátasa nyugtalanságára, aki az ebeknél is éberebb, s először figyel fel a gyanús neszezésre. Ideges kaparászását alighogy észleli a barbár mágus, s rövidesen meg is pillantja annak forrását. Nagy zűrzavar kerekedik hirtelen, elsőként Karheia ijed meg. A pánik pillanatok alatt uralkodik el elméjén, de ezzel nincs egyedül, ez pedig valamennyire észhez téríti őt. Szerencsére a kölykök is érzékelik a riadalmat, s az egyébként vakmerő apróságok farkukat behúzva hátrálnak. Karheia nem törődik Árnyék vad ugatásával, hagyja, hogy ösztönei vezéreljék, ami most azt súgja, hogy keressen menedéket. Fürgén az ajtóhoz rohan, és lenyomja a kilincset.
~ A Szellemeknek hála! ~
Az ajtó nyikordulva kinyílik előtte, a farkas pedig nem mozdul. Egyelőre. Nincs ideje ennek örülni, vagy ezt furcsának találni.*
- BEFELÉ!
*Ordítja, és már hajtja is a kölyköket. Indulatból az egyik fenekére csap, a másikat pedig grabancánál fogva dobja a ház felé. Mivel még sosem tapasztaltak ekkora hevességet, valamint érzékelik gazdájuk rémületét, ezért több sem kell nekik, hogy iszkoljanak is be a házba.*
- ÁRNYÉK!
*Igyekszik túlkiabálni a kutya ugatását, és kizökkenteni őt.*
- ÁRNYÉK! ELÉG!
*Néhány termetes lépéssel küzdi le kettejük közötti távolságot és fohászkodik, hogy az eb harci kedve ne támadjon fel. A termetes jószághoz nem elég egy keze, mint a kölykök esetében, őt két marokkal ragadja meg és rángatja be. Már amennyiben módja van rá.
Csatanglóval nem törődik, az ágaskodó hátast nem tudná sem megnyugtatni, sem pedig biztonságba helyezni, csak azt akarja, hogy magukra zárhassa végre az ajtót.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.
//Yagnar Rhagodar//
*Hiába leskelődik, nem lát semmit, ami valahol megnyugtató, valahol szomorú is. Ki tudja Rorkir mennyi ideje nem lehet otthon.*
- Na mi van cimbora? Éhes vagy már, ugye?
*Ebben biztos, ahogy abban is, hogy Árnyék apróbb vadakkal képes ellátni magát, de huzamosabb ideig nem biztos, hogy abszolválni tudja a ház őrzését és az életben maradást is. Szerencsére a kutya nem tűnik kórosan alultápláltnak, éppen csak annyira éhesnek, hogy igazán örüljön nekik, még a bosszantó kölyköknek is.*
- Gyorsan megoldjuk ezt a problémát.
*Tervei szerint megvárja Rorkirt, nem gondolja, hogy zavarná jelenléte a barbár férfit. De most nem erre koncentrál, hanem az igére, amivel élelmükről igyekszik gondoskodni.
A varázslattól függetlenül felfigyel hátasa nyugtalanságára, aki az ebeknél is éberebb, s először figyel fel a gyanús neszezésre. Ideges kaparászását alighogy észleli a barbár mágus, s rövidesen meg is pillantja annak forrását. Nagy zűrzavar kerekedik hirtelen, elsőként Karheia ijed meg. A pánik pillanatok alatt uralkodik el elméjén, de ezzel nincs egyedül, ez pedig valamennyire észhez téríti őt. Szerencsére a kölykök is érzékelik a riadalmat, s az egyébként vakmerő apróságok farkukat behúzva hátrálnak. Karheia nem törődik Árnyék vad ugatásával, hagyja, hogy ösztönei vezéreljék, ami most azt súgja, hogy keressen menedéket. Fürgén az ajtóhoz rohan, és lenyomja a kilincset.
~ A Szellemeknek hála! ~
Az ajtó nyikordulva kinyílik előtte, a farkas pedig nem mozdul. Egyelőre. Nincs ideje ennek örülni, vagy ezt furcsának találni.*
- BEFELÉ!
*Ordítja, és már hajtja is a kölyköket. Indulatból az egyik fenekére csap, a másikat pedig grabancánál fogva dobja a ház felé. Mivel még sosem tapasztaltak ekkora hevességet, valamint érzékelik gazdájuk rémületét, ezért több sem kell nekik, hogy iszkoljanak is be a házba.*
- ÁRNYÉK!
*Igyekszik túlkiabálni a kutya ugatását, és kizökkenteni őt.*
- ÁRNYÉK! ELÉG!
*Néhány termetes lépéssel küzdi le kettejük közötti távolságot és fohászkodik, hogy az eb harci kedve ne támadjon fel. A termetes jószághoz nem elég egy keze, mint a kölykök esetében, őt két marokkal ragadja meg és rángatja be. Már amennyiben módja van rá.
Csatanglóval nem törődik, az ágaskodó hátast nem tudná sem megnyugtatni, sem pedig biztonságba helyezni, csak azt akarja, hogy magukra zárhassa végre az ajtót.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.
3266. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-03 12:50:06
Üzenet elküldve: 2023-01-03 12:50:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//Karheia Rhagodar//
*Látása éles, hallása csalhatatlan, szaglásával pedig tán nincs is oly élő az erdőben, ki felvenné a harcot. Csak néha-néha torpan meg, hogy körbeszimatolja az utat. Állat ő, még ha tudata emberi is. Felemeli busa farkasfejét, majd kirázza szürke-fehér bundájából a hópernyét. Ugyan, ki mondaná meg, hogy emberrel van dolga farkasbőrben, s nem az ordasok fejedelmével?
Tovább szimatol, s követi a csapást. Egészen frissnek tűnik, ám nem csak tulajdon vérének szagát véli érezni. Régi nyomokat lát, amellett pedig kutyákét is. Egy pillanatra nem retten, folytatja útját. Tisztában van vele, hogy nincs oly öleb, ki felvenné a versenyt a zord farkassal, kinek testét megnyerte magának.
Sűrű párát lehel, ahogy felszegi fejét. Közel jár.
Megmássza az előtte tornyosuló, aprócska dombot, s lepillant a völgybe. Kicsi, otthonos kunyhó magasodik vele szemben jó húsz emberlépésre, de őt nem az építmény érdekli.
A farkasszív hevesebben dobog, mint az emberi, de most még a szokásosnál is szaporább. Szőke hajzuhatagot pillant meg, ahogy gazdája a viskó ablakain kukucskál. Nincs kétsége afelől, hogy tulajdon vérét látja. Azt a leányt, akiről Rorkir beszélt. Egyetlen csillagát az égbolton, egyetlen reménysugarát, ki tán népe jövőjének záloga.
Tisztában van vele, hogy ijesztő a külleme, még akkor is, ha magányos. Egy hatalmas farkas mindig fenyegető látványt jelent.
Tesz még néhány tétova lépést, igyekszik nem ellenségesnek tűnni, még ha ez nem is könnyű. Tisztában van vele, hogy a kutyák rövidest kiszúrják, s felhívják Karheia figyelmét is jelenlétére. Talán kísérletet tesznek rá, hogy csaholással és ugatással űzzék el. Amennyiben így lesz, morogva, vicsorogva tartja távol őket magától, de nem moccan, nem támad.
Sárga ragadozótekintetét Karheiára emeli, tán még le is ül, ha az ölebek lehetőséget adnak erre. Nem képes egyenes jelzést adni a leánynak, így inkább a jelenésre hagyatkozik. Egy magányos farkas talán lehet az.*
//Karheia Rhagodar//
*Látása éles, hallása csalhatatlan, szaglásával pedig tán nincs is oly élő az erdőben, ki felvenné a harcot. Csak néha-néha torpan meg, hogy körbeszimatolja az utat. Állat ő, még ha tudata emberi is. Felemeli busa farkasfejét, majd kirázza szürke-fehér bundájából a hópernyét. Ugyan, ki mondaná meg, hogy emberrel van dolga farkasbőrben, s nem az ordasok fejedelmével?
Tovább szimatol, s követi a csapást. Egészen frissnek tűnik, ám nem csak tulajdon vérének szagát véli érezni. Régi nyomokat lát, amellett pedig kutyákét is. Egy pillanatra nem retten, folytatja útját. Tisztában van vele, hogy nincs oly öleb, ki felvenné a versenyt a zord farkassal, kinek testét megnyerte magának.
Sűrű párát lehel, ahogy felszegi fejét. Közel jár.
Megmássza az előtte tornyosuló, aprócska dombot, s lepillant a völgybe. Kicsi, otthonos kunyhó magasodik vele szemben jó húsz emberlépésre, de őt nem az építmény érdekli.
A farkasszív hevesebben dobog, mint az emberi, de most még a szokásosnál is szaporább. Szőke hajzuhatagot pillant meg, ahogy gazdája a viskó ablakain kukucskál. Nincs kétsége afelől, hogy tulajdon vérét látja. Azt a leányt, akiről Rorkir beszélt. Egyetlen csillagát az égbolton, egyetlen reménysugarát, ki tán népe jövőjének záloga.
Tisztában van vele, hogy ijesztő a külleme, még akkor is, ha magányos. Egy hatalmas farkas mindig fenyegető látványt jelent.
Tesz még néhány tétova lépést, igyekszik nem ellenségesnek tűnni, még ha ez nem is könnyű. Tisztában van vele, hogy a kutyák rövidest kiszúrják, s felhívják Karheia figyelmét is jelenlétére. Talán kísérletet tesznek rá, hogy csaholással és ugatással űzzék el. Amennyiben így lesz, morogva, vicsorogva tartja távol őket magától, de nem moccan, nem támad.
Sárga ragadozótekintetét Karheiára emeli, tán még le is ül, ha az ölebek lehetőséget adnak erre. Nem képes egyenes jelzést adni a leánynak, így inkább a jelenésre hagyatkozik. Egy magányos farkas talán lehet az.*
3265. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-03 10:46:58
Üzenet elküldve: 2023-01-03 10:46:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//Yagnar Rhagodar//
*Karheia természetesen semmit sem sejt a közelben ólálkodó farkasról, csak örvendezik, amikor hamarosan megpillantja a kis kunyhó alakját a fák közül kibukkanni. Árnyék már távolról észleli őt, látja a kutya szemlélődését, peckesen felfelé álló füleit. Az eb természetesen megugatja őt, Karheia ezt nem veszi rossz néven, ez a dolga elvégre, de tiszteletben tartja az állat területét. Lassan, óvatosan mozog, nem akar ellenségesnek tűnni. Lekászálódik lova nyergéből, először a két kölyköt rakja a földre, akik lelkesen ugrándoznak oda az idősebb ebhez. Ekkor látja először Árnyék farkát csóválni, de azért ő is bemutatkozik. Leguggolva közelíti meg, kezét nyújtja felé.*
- Szia, kedves barátom. Megismersz ugye?
*Némi szimatolgatás után az állat jámboran lecsapja füleit.*
- De meg ám, de meg ám. Jó látni téged.
*Széles mosollyal arcán markol az állat vaskos bundájába, hogy jó alaposan megdögönyözze őt, ez láthatóan nincs Árnyék ellenére.*
- Rorkir!
*Szólítja a férfit, közben lassan felegyenesedik. Választ nem kap egyelőre, de ahogy látja füst sem száll fel a kunyhóból, ami igen szokatlan volna ebben a hidegben.*
- Rorkir! Rheia vagyok! Itt vagy?
*Lassan az ajtóhoz lép, bátorkodik belesni az ablakon, s bizakodik benne, hogy nem egy szőke leányt lát meg a barbár férfi ágyában pihenve.*
//Yagnar Rhagodar//
*Karheia természetesen semmit sem sejt a közelben ólálkodó farkasról, csak örvendezik, amikor hamarosan megpillantja a kis kunyhó alakját a fák közül kibukkanni. Árnyék már távolról észleli őt, látja a kutya szemlélődését, peckesen felfelé álló füleit. Az eb természetesen megugatja őt, Karheia ezt nem veszi rossz néven, ez a dolga elvégre, de tiszteletben tartja az állat területét. Lassan, óvatosan mozog, nem akar ellenségesnek tűnni. Lekászálódik lova nyergéből, először a két kölyköt rakja a földre, akik lelkesen ugrándoznak oda az idősebb ebhez. Ekkor látja először Árnyék farkát csóválni, de azért ő is bemutatkozik. Leguggolva közelíti meg, kezét nyújtja felé.*
- Szia, kedves barátom. Megismersz ugye?
*Némi szimatolgatás után az állat jámboran lecsapja füleit.*
- De meg ám, de meg ám. Jó látni téged.
*Széles mosollyal arcán markol az állat vaskos bundájába, hogy jó alaposan megdögönyözze őt, ez láthatóan nincs Árnyék ellenére.*
- Rorkir!
*Szólítja a férfit, közben lassan felegyenesedik. Választ nem kap egyelőre, de ahogy látja füst sem száll fel a kunyhóból, ami igen szokatlan volna ebben a hidegben.*
- Rorkir! Rheia vagyok! Itt vagy?
*Lassan az ajtóhoz lép, bátorkodik belesni az ablakon, s bizakodik benne, hogy nem egy szőke leányt lát meg a barbár férfi ágyában pihenve.*
3264. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-12-26 14:41:19
Üzenet elküldve: 2022-12-26 14:41:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A bajnok és a pillangó//
*Valójában Denjaar egyáltalán nem rossz ügyfél, nagyjából átlagosnak mondható, a legtöbb problémát azt okozza Alissäna részéről, hogy míg a férfi közel két méter magas ő alig haladja meg az egyhatvanat.
Fészkelődik kicsit a nyeregben. Ez az utazás aligha mondható kellemesnek számára, de legalább jó ütemben haladnak, még a kis pihenőjükkel is.*
- Az én nemesem?
*Érdekesnek találja ezt a szóhasználatot, ezért kicsit elidőzik rajta.*
- Nem feltétlenül a nemes hölgyek a fő vendégköröm.
*Kijelentését követően megint hallgat, ezúttal csupán egy levegővételnyi ideig.*
- Sajnos. Hálásak, de túl érzelmesek, és mindent egy picit túlaggódnak. „Jaj, mi lesz ha a cselédek meghallanak! Csak a férjem meg ne tudja!"
*Persze Alissäna azért mindig diszkrét volt, ha a szükség úgy kívánta, ezért is lepte meg kicsit az, hogy a mélységi mennyire könnyedén kezelte és csak rejtegetni sem akarta, hogy egy szobába távozik vele, egy elfel.*
*Valójában Denjaar egyáltalán nem rossz ügyfél, nagyjából átlagosnak mondható, a legtöbb problémát azt okozza Alissäna részéről, hogy míg a férfi közel két méter magas ő alig haladja meg az egyhatvanat.
Fészkelődik kicsit a nyeregben. Ez az utazás aligha mondható kellemesnek számára, de legalább jó ütemben haladnak, még a kis pihenőjükkel is.*
- Az én nemesem?
*Érdekesnek találja ezt a szóhasználatot, ezért kicsit elidőzik rajta.*
- Nem feltétlenül a nemes hölgyek a fő vendégköröm.
*Kijelentését követően megint hallgat, ezúttal csupán egy levegővételnyi ideig.*
- Sajnos. Hálásak, de túl érzelmesek, és mindent egy picit túlaggódnak. „Jaj, mi lesz ha a cselédek meghallanak! Csak a férjem meg ne tudja!"
*Persze Alissäna azért mindig diszkrét volt, ha a szükség úgy kívánta, ezért is lepte meg kicsit az, hogy a mélységi mennyire könnyedén kezelte és csak rejtegetni sem akarta, hogy egy szobába távozik vele, egy elfel.*
3263. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-12-25 21:28:52
Üzenet elküldve: 2022-12-25 21:28:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A bajnok és a pillangó//
*Meg kell hagyni, kezdi megszokni az elf készségességét és hogy akkor akad hüvely kardjának, amikor csak kedve szottyan hozzá. Főleg így könnyű, hisz még aranyat sem kell kicsengetnie érte. Elégedetten segíti vissza a kis elfet, majd helyére igazítja nadrágját és maga is felkapaszkodik.
Egészen kitisztul a feje most, hogy Alissänát ismét felpróbálva könnyített magán. Tisztában van vele, hogy nem lehet könnyű kuncsaft, ugyanakkor azt is tudni véli, hogy messze nem ő a legrosszabb. Abból ítélve legalábbis, amit Alissänától hallott még a Kalmárban.
Tovább ügetnek az erdőség felé, s az út nagy részét szótlan teszik meg. Csak nagy sokára szólal meg újra, mikor már a kopár fák alatt vezet útjuk.*
-Talán megszállok egy éjjelre ennél a Te nemesednél. *Nem fűlik hozzá a foga, hogy a visszaúton a szabad ég alatt érje a sötét hideg.*
-Meglátjuk. *Kissé nagyobb tempóra fogja a hátast. A szekérvájta földút fagyott Ősz lábai alatt, s nem is hallatszik más az erdőben a tompa patadobogásnál. Minden szürke és rideg.*
*Meg kell hagyni, kezdi megszokni az elf készségességét és hogy akkor akad hüvely kardjának, amikor csak kedve szottyan hozzá. Főleg így könnyű, hisz még aranyat sem kell kicsengetnie érte. Elégedetten segíti vissza a kis elfet, majd helyére igazítja nadrágját és maga is felkapaszkodik.
Egészen kitisztul a feje most, hogy Alissänát ismét felpróbálva könnyített magán. Tisztában van vele, hogy nem lehet könnyű kuncsaft, ugyanakkor azt is tudni véli, hogy messze nem ő a legrosszabb. Abból ítélve legalábbis, amit Alissänától hallott még a Kalmárban.
Tovább ügetnek az erdőség felé, s az út nagy részét szótlan teszik meg. Csak nagy sokára szólal meg újra, mikor már a kopár fák alatt vezet útjuk.*
-Talán megszállok egy éjjelre ennél a Te nemesednél. *Nem fűlik hozzá a foga, hogy a visszaúton a szabad ég alatt érje a sötét hideg.*
-Meglátjuk. *Kissé nagyobb tempóra fogja a hátast. A szekérvájta földút fagyott Ősz lábai alatt, s nem is hallatszik más az erdőben a tompa patadobogásnál. Minden szürke és rideg.*
3262. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-12-23 14:50:00
Üzenet elküldve: 2022-12-23 14:50:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//Karheia Rhagodar//
*Halovány porhó fedi a hajnali fagytól kemény aljnövényzetet. Ilyenkor a vadászat is nehézkesebb. A hatalmas farkas pofáján szinte dől a pára, ahogy az út felé tart. Majd minden reggel megteszi e távot, végig az egész erdőségen az út, s közben nagyokat szimatol a levegőbe.
Az utóbbi időben megcsappant az utazók száma. Talán a rideg időjárás beköszönte az oka, talán más. Mindenesetre alig-alig látott vándort és kereskedőt a Kikötőbe tartani, vagy onnan el.
Most viszont ismerős illatot szimatol. Izgatottan rázza meg szürke-fehér bundáját, s követi a frissnek ígérkező szagokat. Ha kell, az utat is keresztezi, persze kellő óvatossággal. Még ha kevés is manapság a vándor, tisztában van vele, egy magányos farkas mit lehet képes kiváltani az eltökélt kupecekből. A farkasbunda egyre ritkább a piacokon, ő pedig nem óhajtja, hogy újdonsült gazdateste hasonlóan végezze. Ennél jobb esélye aligha lesz.
Követi a nyomokat, csak nagy ritkán állapodik meg megmerevedve, hogy meghatározza az irányt.
Az illat letérni látszódik az útról, ő pedig nem habozik követni a zsenge kis csapást. Ha csakugyan ő az... De ha esetleg nem, az sem lehet probléma. Hamarabb beteljesítheti a jóslatot, mint remélte. Egy élet nem lehet túl nagy áldozat azért, hogy nemzettségét megmenthesse.*
//Karheia Rhagodar//
*Halovány porhó fedi a hajnali fagytól kemény aljnövényzetet. Ilyenkor a vadászat is nehézkesebb. A hatalmas farkas pofáján szinte dől a pára, ahogy az út felé tart. Majd minden reggel megteszi e távot, végig az egész erdőségen az út, s közben nagyokat szimatol a levegőbe.
Az utóbbi időben megcsappant az utazók száma. Talán a rideg időjárás beköszönte az oka, talán más. Mindenesetre alig-alig látott vándort és kereskedőt a Kikötőbe tartani, vagy onnan el.
Most viszont ismerős illatot szimatol. Izgatottan rázza meg szürke-fehér bundáját, s követi a frissnek ígérkező szagokat. Ha kell, az utat is keresztezi, persze kellő óvatossággal. Még ha kevés is manapság a vándor, tisztában van vele, egy magányos farkas mit lehet képes kiváltani az eltökélt kupecekből. A farkasbunda egyre ritkább a piacokon, ő pedig nem óhajtja, hogy újdonsült gazdateste hasonlóan végezze. Ennél jobb esélye aligha lesz.
Követi a nyomokat, csak nagy ritkán állapodik meg megmerevedve, hogy meghatározza az irányt.
Az illat letérni látszódik az útról, ő pedig nem habozik követni a zsenge kis csapást. Ha csakugyan ő az... De ha esetleg nem, az sem lehet probléma. Hamarabb beteljesítheti a jóslatot, mint remélte. Egy élet nem lehet túl nagy áldozat azért, hogy nemzettségét megmenthesse.*
3261. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-12-23 09:56:01
Üzenet elküldve: 2022-12-23 09:56:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A sas elszállt//
* A kedves kis paraszt házakat kopár fák erdeje váltja fel. Karheia örömmel szemlélődik, mert bár az erdő csendesebb mint általában, de az apróbb állatok motoszkálása ilyenkor sem hagy alább. Emellett pedig kellemes látvány a szemnek a faágakon megtelepedett hó, amit valamivel jobban tud élvezni úgy, hogy nem borzongatják meg hűvös fuvallatok. Azért igazít a rajta lévő bundán, a kölyköket is betakarja vele amennyire tudja, hiszen pihe szőrzetük még nem igazán óvja őket az időjárástól.*
- Mindjárt ott vagyunk.
*Tisztán emlékszik a helyre, ezért magabiztosan tér le az útról egy aprócska ösvényre, amit most szinte teljesen elfed a hó. Ez kissé szokatlan a számára, azt sejteti vele, hogy egy ideje nem jártak erre.*
* A kedves kis paraszt házakat kopár fák erdeje váltja fel. Karheia örömmel szemlélődik, mert bár az erdő csendesebb mint általában, de az apróbb állatok motoszkálása ilyenkor sem hagy alább. Emellett pedig kellemes látvány a szemnek a faágakon megtelepedett hó, amit valamivel jobban tud élvezni úgy, hogy nem borzongatják meg hűvös fuvallatok. Azért igazít a rajta lévő bundán, a kölyköket is betakarja vele amennyire tudja, hiszen pihe szőrzetük még nem igazán óvja őket az időjárástól.*
- Mindjárt ott vagyunk.
*Tisztán emlékszik a helyre, ezért magabiztosan tér le az útról egy aprócska ösvényre, amit most szinte teljesen elfed a hó. Ez kissé szokatlan a számára, azt sejteti vele, hogy egy ideje nem jártak erre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3588-3607