Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 117 (2321. - 2340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Sywerna Cruelitia Divrine [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11050_1511125016_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
2340. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-21 20:31:40
Üzenet elküldve: 2019-10-21 20:31:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megzavarja a lány kiáltása, ráadásul nem is érti, szokásos merengésében agya zakatolni kezd, hogy beazonosítsa a jelentését. Sok ideje nincs, a megkezdett támadást visszafogni nem akarja, így hát megindul a fegyver kezében. Talál! Idegesen söpri ki tekintetéből a vért, a pillanat törtrésze alatt, s immár ugrik hátrébb, hogy megelőzze a következő találatokat. Nem úgy sikerült eltalálnia a barbárt, ahogyan szerette volna, bár talán lelassítani le tudja. Szinte ömlik a vér az arcsebéből, egyre inkább zavarja, lendületvétel közben veszi észre a szinte szemből ráirányzott kardot, Karheia keze által. Az utolsó pillanatban cselekszik. Az ellépéssel kombinálja hosszú kardjának felcsapását, melyen nagyot csendül, szinte szikrát vet Karheia ütése. A férfi beleremeg, de még nem ért véget a történet. Rorkir is lép, Grawok oldalt áll, de egyszerre két támadó ellen képtelenség védekezni, főként ilyen állapotban. Csak egy pillanat az egész. Talán még látja, amint Rorkir kiáltást hallat, ha üvölt egyáltalán. Annyi bizonyos, hogy a barbár izmoktól dagadó kezén, szinte látni véli az erekben buzogó vért, ahogyan a hangját is hallja. A szemébe fröccsen megint egy adag vér, amit idegesen szeretne kitörölni onnan... de nem sikerül, a keze elakad valamiben.
Nem érezte. Egy darabig még megütközve áll, s megpróbál a nyakából kiálló pengére fogni, hogy az idegen tárgyat eltávolítsa onnan, de nincs már hozzá ereje, a táj elszürkül. A vér nem az arcáról folyt a szemébe, hanem Rorkir kardjának találata következtében felhasított ütőérből buzog kedvesen és ütemesen, akárha dallamra spriccelne. A kard azonban itt nem áll meg, lejjebb hatol, szinte járatot vágva, áthasítva a váll inakat, reccsenve állapodva meg a szegycsontban. Rorkirnak bizonyára neki kell gyürkőznie, ha ki akarja onnan rántani, de ezúttal már nincs szüksége védekezésre, ahogyan Karheiának sincs. A lány terelése sikeres volt, mintha sokat gyakorolták volna.
Grawok térdre rogy, húzva magával Rorkir kardját is. Beszélne, de valójában sem mondanivalója, sem ereje nincs hozzá. Nem szenved sokáig, s amikor tekintetében még mindig azzal a meglepett kifejezéssel eldől, lyukas szalmakalapja messzire gurul a földön, s alákap a szél, hogy megreptesse kicsit. Grawok meghalt, s ezúttal a krónikás is csupán becsukja a könyvet, de nem szól, csupán halk lehelet hangzik, mellyel az asztalon pislákoló utolsó gyertyát is elfújja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megzavarja a lány kiáltása, ráadásul nem is érti, szokásos merengésében agya zakatolni kezd, hogy beazonosítsa a jelentését. Sok ideje nincs, a megkezdett támadást visszafogni nem akarja, így hát megindul a fegyver kezében. Talál! Idegesen söpri ki tekintetéből a vért, a pillanat törtrésze alatt, s immár ugrik hátrébb, hogy megelőzze a következő találatokat. Nem úgy sikerült eltalálnia a barbárt, ahogyan szerette volna, bár talán lelassítani le tudja. Szinte ömlik a vér az arcsebéből, egyre inkább zavarja, lendületvétel közben veszi észre a szinte szemből ráirányzott kardot, Karheia keze által. Az utolsó pillanatban cselekszik. Az ellépéssel kombinálja hosszú kardjának felcsapását, melyen nagyot csendül, szinte szikrát vet Karheia ütése. A férfi beleremeg, de még nem ért véget a történet. Rorkir is lép, Grawok oldalt áll, de egyszerre két támadó ellen képtelenség védekezni, főként ilyen állapotban. Csak egy pillanat az egész. Talán még látja, amint Rorkir kiáltást hallat, ha üvölt egyáltalán. Annyi bizonyos, hogy a barbár izmoktól dagadó kezén, szinte látni véli az erekben buzogó vért, ahogyan a hangját is hallja. A szemébe fröccsen megint egy adag vér, amit idegesen szeretne kitörölni onnan... de nem sikerül, a keze elakad valamiben.
Nem érezte. Egy darabig még megütközve áll, s megpróbál a nyakából kiálló pengére fogni, hogy az idegen tárgyat eltávolítsa onnan, de nincs már hozzá ereje, a táj elszürkül. A vér nem az arcáról folyt a szemébe, hanem Rorkir kardjának találata következtében felhasított ütőérből buzog kedvesen és ütemesen, akárha dallamra spriccelne. A kard azonban itt nem áll meg, lejjebb hatol, szinte járatot vágva, áthasítva a váll inakat, reccsenve állapodva meg a szegycsontban. Rorkirnak bizonyára neki kell gyürkőznie, ha ki akarja onnan rántani, de ezúttal már nincs szüksége védekezésre, ahogyan Karheiának sincs. A lány terelése sikeres volt, mintha sokat gyakorolták volna.
Grawok térdre rogy, húzva magával Rorkir kardját is. Beszélne, de valójában sem mondanivalója, sem ereje nincs hozzá. Nem szenved sokáig, s amikor tekintetében még mindig azzal a meglepett kifejezéssel eldől, lyukas szalmakalapja messzire gurul a földön, s alákap a szél, hogy megreptesse kicsit. Grawok meghalt, s ezúttal a krónikás is csupán becsukja a könyvet, de nem szól, csupán halk lehelet hangzik, mellyel az asztalon pislákoló utolsó gyertyát is elfújja.*
2339. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-21 17:26:33
Üzenet elküldve: 2019-10-21 17:26:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Előre //
*Örömmel segít a kis Kék Virágnak, mivel jelenleg vele szimpatizál a leginkább. Kedvesen fogja meg a dolgokat, amíg a másik ki nem jelenti, hogy gyújtsák meg ők a lámpást. Érdekesnek találja a helyzetet, de csak aprót bólint, s éppen nekiállnak a feladatnak mikor az Arany hölgy felszólal, ismét nem valami szép hangnemet megejtve a kis virággal. A mogorvaságra már nem tesz semmit, csak teljes rezzenéstelen arccal reagálja le az egészet. Csak átadja neki mindkét dolgot hagy gyújtsja meg ő a "saját holmiját", majd arrébb is sétál a csapongó nőszemélytől.*
~ Hát ez totális hibbant. Ha nem akarja, hogy segítsünk neki akkor miért minket kér meg, hogy vegyük ki a szükséges eszközöket a tárolási helyükről? Teljesen kiakasztó és bosszantó ez az alak. Ha nem valami vadállattól halunk meg ma este, akkor valószínűleg a vészmadár dühkitörései lesz a végzetünk szegény kis Kék virággal. ~
* Gondolja magában, s közben csak karjait összevonja mellkasa előtt és úgy nézi semleges érzelmekkel az Arany hölgyet.*
*Örömmel segít a kis Kék Virágnak, mivel jelenleg vele szimpatizál a leginkább. Kedvesen fogja meg a dolgokat, amíg a másik ki nem jelenti, hogy gyújtsák meg ők a lámpást. Érdekesnek találja a helyzetet, de csak aprót bólint, s éppen nekiállnak a feladatnak mikor az Arany hölgy felszólal, ismét nem valami szép hangnemet megejtve a kis virággal. A mogorvaságra már nem tesz semmit, csak teljes rezzenéstelen arccal reagálja le az egészet. Csak átadja neki mindkét dolgot hagy gyújtsja meg ő a "saját holmiját", majd arrébb is sétál a csapongó nőszemélytől.*
~ Hát ez totális hibbant. Ha nem akarja, hogy segítsünk neki akkor miért minket kér meg, hogy vegyük ki a szükséges eszközöket a tárolási helyükről? Teljesen kiakasztó és bosszantó ez az alak. Ha nem valami vadállattól halunk meg ma este, akkor valószínűleg a vészmadár dühkitörései lesz a végzetünk szegény kis Kék virággal. ~
* Gondolja magában, s közben csak karjait összevonja mellkasa előtt és úgy nézi semleges érzelmekkel az Arany hölgyet.*
2338. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-21 10:53:18
Üzenet elküldve: 2019-10-21 10:53:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Az idő kellemes, és a nap is az égen van még egy darabig. Egyelőre nem kell sietniük, és talán az éjszaka is jót tehet a kis felderítésüknek. Ez csak azért jut eszébe Soreylnek mert a kis beszélgetésük Broxal, hosszabbra sikeredik mint tervezték. Legalább is mint Soreyl tervezte volna. De immáron egyáltalán nem bánja. Mikor a parancsnokhelyettes vissza kérdez a szörnyvadász szóra, a lovagban is megfordul a szó jelentése, és magyarázattal szolgál.*
-A Venár, nem teljesen szörnyvadászt jelent. Mi csak kordában tartottuk az erdő vadjait. Amelyik nem volt feltétlen veszélyes, azt csak távol tartottuk Artheniortól. Innen jött a kis üzletünk a
Városi Őrséggel, hogy segítünk nekik a szökött bűnözőket előkeríteni.
*Meséli azokat a régi időket. A becsvágyó Perchipfell, már harap is a horogra.*
~És akkor még egy nagy hatalmú szervezet vezetője voltál, most meg közlegény vagy. Egy közlegény kardja vagyok. Szomorú eset.~
*Soreyl szigorú hangon szólal meg fejében.*
~Istenekre Perchi higgadj már le! Nem kezdhet az ember Hadnagyi poszton! Itt a remek alkalom a bizonyításra, addig meg nem kell itt a színjáték. Van elég bajom a hisztid nélkül is. Hiába vagy te mesterkard, nem vagy olyan kemény mint látszik. Rangoktól olvadozol. Szedd össze magad!~
*A szigorú hangra Perchi, akár egy gyerek kicsit remegő hangon válaszol.*
~Jól van, nem kell egyből kiabálni. Idegbeteg barom.~
*Keményedik vissza a tónusa a végére, de ezzel abba marad a vita. Soreyl becsvágyóbb fele, kicsit elcsitul egy időre. Eddigre Brox is megnyugtatja, hogy ő is örül, hogy Soreyl jött vele. Majd feljön a Krenkataur legendája, amire Soreyl megköszörüli a torkát.*
-Vadvédben voltak róla feljegyzések. Számon tartottuk mint lehetséges veszélyforrást. Ne adja egyik isten se, hogy nekünk kelljen vele megküzdenünk.
*Mondja, és hangjában érződik hogy komolyan beszél. Jezabielnél okosabb embert nem ismer, és ha ő azt mondta régen, hogy nem volna tanácsod, akkor ő maga elhiszi. Pedig teljes Vadvéd kivonult volna a küldetésre.*
-Mágus mesterek, és olyan harcosok is visszahátráltak már a bestiától, akik mindkettőnket legyőznének.
*Meséli ezzel Jezabielre, és Sylweranra gondolva. Egy pillanatra elrévedez a múltba, nosztalgiázik, de visszarántja a nevét illető kérdés.*
-Igen a Soreylt használom.
*Mondja elmosolyodva, szemeiben a bocsánatérés látszik a figyelmetlenségéért.*
-A családom fordítva használja a neveket mint azt itt szokás délen. Nem tudom miért. Talán atyáim nemesi hóbortja volt. A nagyja kikopott ezeknek a családból, de a névrend megmaradt.
*Nagyon beszédes kedve van, pedig amióta felkerült a legenda csak arra gondol mi várhatja őket odabent.*
-Vadvédben készítette egy barátom. Ez a venárok jelképe. Erős mágiával bír.
*Meséli, mire a pökhendi kard lepisszegi.*
~Gyenge pontjaidat nem akarod elmesélni?~
*Soreyl forgatja lelki szemeit.*
~Ha Brox meg akarna ölni, álmomban tenné, nem úgy hogy leveszi a medált.~
*Érvel logikusan a lovag, majd aggódva néz a barlangrendszer felé.*
-Furcsa milyen közel van, és nem tudunk róla semmit. Még nappal, vagy éjszaka szeretnénk érkezni Borx?
*Kérdezi felettesét.*
*Az idő kellemes, és a nap is az égen van még egy darabig. Egyelőre nem kell sietniük, és talán az éjszaka is jót tehet a kis felderítésüknek. Ez csak azért jut eszébe Soreylnek mert a kis beszélgetésük Broxal, hosszabbra sikeredik mint tervezték. Legalább is mint Soreyl tervezte volna. De immáron egyáltalán nem bánja. Mikor a parancsnokhelyettes vissza kérdez a szörnyvadász szóra, a lovagban is megfordul a szó jelentése, és magyarázattal szolgál.*
-A Venár, nem teljesen szörnyvadászt jelent. Mi csak kordában tartottuk az erdő vadjait. Amelyik nem volt feltétlen veszélyes, azt csak távol tartottuk Artheniortól. Innen jött a kis üzletünk a
Városi Őrséggel, hogy segítünk nekik a szökött bűnözőket előkeríteni.
*Meséli azokat a régi időket. A becsvágyó Perchipfell, már harap is a horogra.*
~És akkor még egy nagy hatalmú szervezet vezetője voltál, most meg közlegény vagy. Egy közlegény kardja vagyok. Szomorú eset.~
*Soreyl szigorú hangon szólal meg fejében.*
~Istenekre Perchi higgadj már le! Nem kezdhet az ember Hadnagyi poszton! Itt a remek alkalom a bizonyításra, addig meg nem kell itt a színjáték. Van elég bajom a hisztid nélkül is. Hiába vagy te mesterkard, nem vagy olyan kemény mint látszik. Rangoktól olvadozol. Szedd össze magad!~
*A szigorú hangra Perchi, akár egy gyerek kicsit remegő hangon válaszol.*
~Jól van, nem kell egyből kiabálni. Idegbeteg barom.~
*Keményedik vissza a tónusa a végére, de ezzel abba marad a vita. Soreyl becsvágyóbb fele, kicsit elcsitul egy időre. Eddigre Brox is megnyugtatja, hogy ő is örül, hogy Soreyl jött vele. Majd feljön a Krenkataur legendája, amire Soreyl megköszörüli a torkát.*
-Vadvédben voltak róla feljegyzések. Számon tartottuk mint lehetséges veszélyforrást. Ne adja egyik isten se, hogy nekünk kelljen vele megküzdenünk.
*Mondja, és hangjában érződik hogy komolyan beszél. Jezabielnél okosabb embert nem ismer, és ha ő azt mondta régen, hogy nem volna tanácsod, akkor ő maga elhiszi. Pedig teljes Vadvéd kivonult volna a küldetésre.*
-Mágus mesterek, és olyan harcosok is visszahátráltak már a bestiától, akik mindkettőnket legyőznének.
*Meséli ezzel Jezabielre, és Sylweranra gondolva. Egy pillanatra elrévedez a múltba, nosztalgiázik, de visszarántja a nevét illető kérdés.*
-Igen a Soreylt használom.
*Mondja elmosolyodva, szemeiben a bocsánatérés látszik a figyelmetlenségéért.*
-A családom fordítva használja a neveket mint azt itt szokás délen. Nem tudom miért. Talán atyáim nemesi hóbortja volt. A nagyja kikopott ezeknek a családból, de a névrend megmaradt.
*Nagyon beszédes kedve van, pedig amióta felkerült a legenda csak arra gondol mi várhatja őket odabent.*
-Vadvédben készítette egy barátom. Ez a venárok jelképe. Erős mágiával bír.
*Meséli, mire a pökhendi kard lepisszegi.*
~Gyenge pontjaidat nem akarod elmesélni?~
*Soreyl forgatja lelki szemeit.*
~Ha Brox meg akarna ölni, álmomban tenné, nem úgy hogy leveszi a medált.~
*Érvel logikusan a lovag, majd aggódva néz a barlangrendszer felé.*
-Furcsa milyen közel van, és nem tudunk róla semmit. Még nappal, vagy éjszaka szeretnénk érkezni Borx?
*Kérdezi felettesét.*
2337. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-21 06:53:00
Üzenet elküldve: 2019-10-21 06:53:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Apró mosolyt enged meg magának, ahogy a férfi dicsérő szavait hallja.*
-Köszönöm, azt hiszem.
*Nem is igazán tudja, hogy mit mondjon. Ebből a szemszögből sosem gondolt még magára, sem a helyzetére. Szerencsére Soreyl hamar témát vált, amit egyébként is meg akart kérdezni tőle Brox.*
-Szörnyvadász?
*Kérdez vissza kissé elkerekedett szemekkel.*
-Venár...
*Ismétli meg, mintha csak magának mondaná. Fejében felrémlik ez-az.*
-Már hallottam róla. Még régebben, de sosem hittem, hogy magam is találkozok eggyel. Nem hogy beáll a városőrségbe.
*Mondja mély, zengő hangján. Kicsit közelebb húzódik, hogy meglesse a medált a nyakában.*
-Akkor tényleg jó, hogy jöttél.
*Visszahúzódik, majd megvonja vállát.*
-Nem tudom ismered-e a legendát a nagy kígyóról. Nevetnék, ha azzal kellene megküzdenünk.
*Veti oda furcsa vigyorral az arcán, kicsit mintha vágyna a rossz esélyekkel bíró harcokra. Talán ez ilyen lovagi virtus.*
-Te Soreyl.
*Kezd bele.*
-Vagy melyik neved használod nem tudom.
*Jegyzi meg, mielőtt folytatná.*
-Honnan van ez a medál? Nem láttam még máson hasonlót sem. Csak nem megöltél egy sokfejű szörnyet?
*Apró mosolyt enged meg magának, ahogy a férfi dicsérő szavait hallja.*
-Köszönöm, azt hiszem.
*Nem is igazán tudja, hogy mit mondjon. Ebből a szemszögből sosem gondolt még magára, sem a helyzetére. Szerencsére Soreyl hamar témát vált, amit egyébként is meg akart kérdezni tőle Brox.*
-Szörnyvadász?
*Kérdez vissza kissé elkerekedett szemekkel.*
-Venár...
*Ismétli meg, mintha csak magának mondaná. Fejében felrémlik ez-az.*
-Már hallottam róla. Még régebben, de sosem hittem, hogy magam is találkozok eggyel. Nem hogy beáll a városőrségbe.
*Mondja mély, zengő hangján. Kicsit közelebb húzódik, hogy meglesse a medált a nyakában.*
-Akkor tényleg jó, hogy jöttél.
*Visszahúzódik, majd megvonja vállát.*
-Nem tudom ismered-e a legendát a nagy kígyóról. Nevetnék, ha azzal kellene megküzdenünk.
*Veti oda furcsa vigyorral az arcán, kicsit mintha vágyna a rossz esélyekkel bíró harcokra. Talán ez ilyen lovagi virtus.*
-Te Soreyl.
*Kezd bele.*
-Vagy melyik neved használod nem tudom.
*Jegyzi meg, mielőtt folytatná.*
-Honnan van ez a medál? Nem láttam még máson hasonlót sem. Csak nem megöltél egy sokfejű szörnyet?
2336. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-20 23:09:24
Üzenet elküldve: 2019-10-20 23:09:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Grawok arcát beborítja a vér, ami Rorkirban csak még jobban feléleszti a harci szellemet, ha ez lehetséges egyáltalán. Ám arra nem számított, hogy ilyen módon fog támadni a másik. Meglepi, s bár hallja Karheia hangját, mire felfogja és mozdulna, talán csak egy másodperccel, de elkésik. Látja a felé közeledő pengét, bal kezében lévő fejszéjét immár végképp elengedi, semmiképp sem szeretné, ha a keze sérülne, de nem tud elég gyorsan hátrébb ugrani, úgy a bal lábába vág a kard. Hangos morgással konstatálta a sebet, szerencsére tud annyit hátra húzódni, hogy ne legyen túl mély a vágás, de így is elkapja. Fájdalmában hörög, de inkább olyan, mint egy felbőszült bika. Szerencsére jól bírja a fájdalmat, így ez aligha akadályozza meg a cselekvésben. Szeme sarkában látja, hogy a nő is támadásba lendült, S mérgében nem is tud másra gondolni, minthogy kettéhasítsa Grawokot, mint egy disznót, így hát jobb kezében lévő kardjával felülről próbál lesújtani a férfire. Igyekszik úgy irányítani a csapást, hogy ha el is ugorna előle, akkor Karheia kardja felé tegye, persze bármi előfordulhat.*
*Grawok arcát beborítja a vér, ami Rorkirban csak még jobban feléleszti a harci szellemet, ha ez lehetséges egyáltalán. Ám arra nem számított, hogy ilyen módon fog támadni a másik. Meglepi, s bár hallja Karheia hangját, mire felfogja és mozdulna, talán csak egy másodperccel, de elkésik. Látja a felé közeledő pengét, bal kezében lévő fejszéjét immár végképp elengedi, semmiképp sem szeretné, ha a keze sérülne, de nem tud elég gyorsan hátrébb ugrani, úgy a bal lábába vág a kard. Hangos morgással konstatálta a sebet, szerencsére tud annyit hátra húzódni, hogy ne legyen túl mély a vágás, de így is elkapja. Fájdalmában hörög, de inkább olyan, mint egy felbőszült bika. Szerencsére jól bírja a fájdalmat, így ez aligha akadályozza meg a cselekvésben. Szeme sarkában látja, hogy a nő is támadásba lendült, S mérgében nem is tud másra gondolni, minthogy kettéhasítsa Grawokot, mint egy disznót, így hát jobb kezében lévő kardjával felülről próbál lesújtani a férfire. Igyekszik úgy irányítani a csapást, hogy ha el is ugorna előle, akkor Karheia kardja felé tegye, persze bármi előfordulhat.*
2335. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-19 20:48:07
Üzenet elküldve: 2019-10-19 20:48:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Karheia türelmesen kivár, és amennyire lehet, úgy a pillanatok tört része alatt igyekszik felmérni a helyzetet. Kivárja Rorkir támadásának végét, elvégre nem szeretné ő kapni a pengét az arcába, bár az is eszébe jut, hogy esetleg kettejükre hagyja a harc befejezését. Ez persze csupán egy kósza gondolat, és Rheia nem tud tétlen lenni. Valami, ami elemi része nem engedi azt, hogy szemlélődön legyen. Éppen ezért úgy sejti, hogy ez sok bajba fogja sodorni, például olyan helyzetbe is, amilyenben most vannak.
Grawok újra támad, és Karheia ezt az időpontot találja a legalkalmasabbnak figyelembe véve elcsökevényesedett harci tudását.*
- Kartnugadz!
*Szól oda Rorkirnak, figyelmeztetve őt a veszélyről, és lehetőleg ezzel kellőképpen óva inti ahhoz, hogy hátrébb lépjen. Nem dicsőséget szeretne elorozni Rorkirtól, egyszerűen saját magának a legkedvezőbb helyzetet teremteni. Kicsit talán elmarad Grawoktól, már csak azért is, mert időbe telik mire agya felfogja a helyzetet, de többnyire igyekszik a mélységivel egy időben lendíteni kardját, csak ő nem Rorkir, hanem Grawok irányába. Kifejezetten arra törekszik, hogy valamerre a kardot markoló karok felé célozzon, hogy mind a támadásban esetleg megakadályozhassa, és amellett lehetőleg meg is sebezhesse a kormost.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Karheia türelmesen kivár, és amennyire lehet, úgy a pillanatok tört része alatt igyekszik felmérni a helyzetet. Kivárja Rorkir támadásának végét, elvégre nem szeretné ő kapni a pengét az arcába, bár az is eszébe jut, hogy esetleg kettejükre hagyja a harc befejezését. Ez persze csupán egy kósza gondolat, és Rheia nem tud tétlen lenni. Valami, ami elemi része nem engedi azt, hogy szemlélődön legyen. Éppen ezért úgy sejti, hogy ez sok bajba fogja sodorni, például olyan helyzetbe is, amilyenben most vannak.
Grawok újra támad, és Karheia ezt az időpontot találja a legalkalmasabbnak figyelembe véve elcsökevényesedett harci tudását.*
- Kartnugadz!
*Szól oda Rorkirnak, figyelmeztetve őt a veszélyről, és lehetőleg ezzel kellőképpen óva inti ahhoz, hogy hátrébb lépjen. Nem dicsőséget szeretne elorozni Rorkirtól, egyszerűen saját magának a legkedvezőbb helyzetet teremteni. Kicsit talán elmarad Grawoktól, már csak azért is, mert időbe telik mire agya felfogja a helyzetet, de többnyire igyekszik a mélységivel egy időben lendíteni kardját, csak ő nem Rorkir, hanem Grawok irányába. Kifejezetten arra törekszik, hogy valamerre a kardot markoló karok felé célozzon, hogy mind a támadásban esetleg megakadályozhassa, és amellett lehetőleg meg is sebezhesse a kormost.*
2334. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-19 14:28:36
Üzenet elküldve: 2019-10-19 14:28:36
ÚJ
![>Sywerna Cruelitia Divrine [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11050_1511125016_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lábai tapodják az avart, halad a lányka, előre, délcegen, szilajan, szinte megállíthatatlanul. Ki tudja, milyen benső erő, vagy hasonló sugallat hatása alatt van, hogy szinte repül a sárguló korhadék felett, legalsó végtagjaival nem is érinti a talajt. Könnyednek, légiesnek, ugyanakkor eléggé erősnek érzi teste minden egyes porcikáját. Eközben gondolkozni kezd azon, hogy az útközben, akkor még szándékosan elkerült, faltalan város vajon milyen is lehet belülről. Ehhez persze előbb el kell jutni odáig, hogy meg is tudja tapasztalni.*
2333. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-19 12:39:09
Üzenet elküldve: 2019-10-19 12:39:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Azzal borozgatva, eszegezve végighallgatja Brox életfilozófiájával, és történetének nem oly kanyargós narratívájával tűzdelt beszédét, amíg egyszerűen bólogat.*
~Látod te hülye? Nincs itt semmi különös.~
*Mondja Perchipfellnek, miközben finoman összeráncolja szemöldökét. A mesterkard, mint a vért had hallgat. Soreyl lenyeli utolsó falatját*
-Azt hiszem értelek. Mindenesetre nemes lélekre vall a történeted Brox. Nem becsvágyó, nem történő. Csak egyszerű, és bátor. Azt hiszem gyermekkoromban olyan akartam lenni mint te.
*Mondja mosolyogva barátságosan a parancsnokhelyettesnek. Majd feláll. Lenyújtja kicsit a tagjait. Megsimogatja a lovát, és áttúrja a nyeregtáskákat minden megvan e. A maradék húst vissza teszi, és alaposan körbe néz.*
~Innen nincs messze a kikötő... Maydeleine erre fog haza menni. Hihetetlen milyen közel vagyunk egymáshoz olykor.~
*Gondolja a lovag magában, amire Perchi lehangoló válasszal érkezik.*
~Mégis milyen messze.~
*Soreyl keserédes mosolyt vesz fel és kicsit hümmög ah orra alatt. El gondolkodik a barlangrendszeren is magában. Előhalássza a mellvértje alól a venár nyakláncot, és feltűnően nézi egy darabig. Noha nem kérdezték, de mondja magától is.*
-Én szörnyvadász voltam a lázadás előtt. Venár
*Mondja majd mellvértjén kívülre teszi a Jezabiel által készített kilencfejű Hydra medált.*
-De az Erdőmélyén rejtőző erőd sajnos kiüresedett. Azért mondtam, hogy örülök hogy én mehetek veled, mert a tenyeremben van ez az erdő, és a bestiákról is tudok egy s mást. Még szoknom a várost.
*Mondja finoman mosolyogva. Perchipfell megszólítja a lovagot, ezért abba hagyja a történetének mesélését. Talán itt abba is marad egymás jobb megismerése. Egyelőre Soreyl sem Perchipfellről, sem Vadvédről nem mond többet.*
~Te Soreyl. Tulajdonképpen... Te most venár, vagy városőr vagy?~
*Soreyl büszkén elszált hangon annyit mond magában.*
~Is.~
*Azzal borozgatva, eszegezve végighallgatja Brox életfilozófiájával, és történetének nem oly kanyargós narratívájával tűzdelt beszédét, amíg egyszerűen bólogat.*
~Látod te hülye? Nincs itt semmi különös.~
*Mondja Perchipfellnek, miközben finoman összeráncolja szemöldökét. A mesterkard, mint a vért had hallgat. Soreyl lenyeli utolsó falatját*
-Azt hiszem értelek. Mindenesetre nemes lélekre vall a történeted Brox. Nem becsvágyó, nem történő. Csak egyszerű, és bátor. Azt hiszem gyermekkoromban olyan akartam lenni mint te.
*Mondja mosolyogva barátságosan a parancsnokhelyettesnek. Majd feláll. Lenyújtja kicsit a tagjait. Megsimogatja a lovát, és áttúrja a nyeregtáskákat minden megvan e. A maradék húst vissza teszi, és alaposan körbe néz.*
~Innen nincs messze a kikötő... Maydeleine erre fog haza menni. Hihetetlen milyen közel vagyunk egymáshoz olykor.~
*Gondolja a lovag magában, amire Perchi lehangoló válasszal érkezik.*
~Mégis milyen messze.~
*Soreyl keserédes mosolyt vesz fel és kicsit hümmög ah orra alatt. El gondolkodik a barlangrendszeren is magában. Előhalássza a mellvértje alól a venár nyakláncot, és feltűnően nézi egy darabig. Noha nem kérdezték, de mondja magától is.*
-Én szörnyvadász voltam a lázadás előtt. Venár
*Mondja majd mellvértjén kívülre teszi a Jezabiel által készített kilencfejű Hydra medált.*
-De az Erdőmélyén rejtőző erőd sajnos kiüresedett. Azért mondtam, hogy örülök hogy én mehetek veled, mert a tenyeremben van ez az erdő, és a bestiákról is tudok egy s mást. Még szoknom a várost.
*Mondja finoman mosolyogva. Perchipfell megszólítja a lovagot, ezért abba hagyja a történetének mesélését. Talán itt abba is marad egymás jobb megismerése. Egyelőre Soreyl sem Perchipfellről, sem Vadvédről nem mond többet.*
~Te Soreyl. Tulajdonképpen... Te most venár, vagy városőr vagy?~
*Soreyl büszkén elszált hangon annyit mond magában.*
~Is.~
2332. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-18 23:38:14
Üzenet elküldve: 2019-10-18 23:38:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik, hogy Soreyl is iszik a borból, így nincs az az érzése, hogy valami alkoholista lenne. Ez némileg megnyugtatja az amúgy sem túl ideges elméjét.*
-Mondjuk az én tudásom a borokhoz addig terjed, hogy finom-e, vagy sem.
*Von vállat, talán sokan vannak még hasonlóképpen. Bár próbálták a fejébe verni, de sosem érdekelte eléggé, hogy meg is jegyezze. A lányok szoknyája valahogy izgalmasabb elfoglaltságnak bizonyult akkoriban. Majd el is veszik ezekben az emlékekben, és magával ragadja a nosztalgia. Soreyl hangja húzza ki ebből az állapotból, melyet ugyan hall, de a szavakra annyira nem figyelt, hogy fogalma sincs, hogy mit kérdezhetett vajon.*
-Hm? Nos Brox? Ezt már kérdezted egyszer?
*Most sem biztos benne, csak utólag próbálja a fejében összerakni a képet, a hangfoszálnyokból következtet.*
-Ja igen. Hogy hogy kerültem én ide? Talán furcsa lehet, de egészen egyszerű a történet. Semmi hősies nincs benne, vagy különösebben érdekes.
*Vesz egy nagyobb levegőt, mielőtt elkezdené.*
-Gondolom feltűnhetett, de egyszerű ember vagyok. Csak élem az életem, szeretek jóllakni, jókat inni, és élvezni a finom hölgyek társaságát.
*Keze a kardjára vándorol, és rámarkol a markolatra.*
-Szinte csak ehhez értek. Harcoltam már királyok oldalán, hatalmas háborúkban, egész birodalmakat meghódítva. Voltam tábornok, és voltam közlegény. Voltam már koldus is, és forogtam nemesek körében egy darabig. ~Azt utáltam a legjobban. Az udvari életet.~ Voltam hős szerelmes, és utolsó rohadék is, egy igazi csótány. Ritkán unatkoztam. Aztán arra jutottam az utolsó háború után, hogy lehetnék akár csak Bredoc Droyn is. Egy egyszerű férfi, családdal az oldalamon, békésen megöregedni egy hegyes tájon, távol mindentől. De hát nem így hozta a sors.
*Csak leveszi a bor dugóját, és nagyot kortyol bele, majd megtörli száját és szakállát.*
-Épp akkor érkeztem a városba, mikor Denjaar embereket toborzott. Azt mondta lesz koszt és kvártély, meg némi zsold is. Több nem is kellett, aláírtam azonnal. Aztán egyszer megtett helyettesének. Nem tudom, hogy mit látott bennem, de persze örültem neki. Így utólag belegondolva talán most először van igazán értelme annak, amit csinálok.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik, hogy Soreyl is iszik a borból, így nincs az az érzése, hogy valami alkoholista lenne. Ez némileg megnyugtatja az amúgy sem túl ideges elméjét.*
-Mondjuk az én tudásom a borokhoz addig terjed, hogy finom-e, vagy sem.
*Von vállat, talán sokan vannak még hasonlóképpen. Bár próbálták a fejébe verni, de sosem érdekelte eléggé, hogy meg is jegyezze. A lányok szoknyája valahogy izgalmasabb elfoglaltságnak bizonyult akkoriban. Majd el is veszik ezekben az emlékekben, és magával ragadja a nosztalgia. Soreyl hangja húzza ki ebből az állapotból, melyet ugyan hall, de a szavakra annyira nem figyelt, hogy fogalma sincs, hogy mit kérdezhetett vajon.*
-Hm? Nos Brox? Ezt már kérdezted egyszer?
*Most sem biztos benne, csak utólag próbálja a fejében összerakni a képet, a hangfoszálnyokból következtet.*
-Ja igen. Hogy hogy kerültem én ide? Talán furcsa lehet, de egészen egyszerű a történet. Semmi hősies nincs benne, vagy különösebben érdekes.
*Vesz egy nagyobb levegőt, mielőtt elkezdené.*
-Gondolom feltűnhetett, de egyszerű ember vagyok. Csak élem az életem, szeretek jóllakni, jókat inni, és élvezni a finom hölgyek társaságát.
*Keze a kardjára vándorol, és rámarkol a markolatra.*
-Szinte csak ehhez értek. Harcoltam már királyok oldalán, hatalmas háborúkban, egész birodalmakat meghódítva. Voltam tábornok, és voltam közlegény. Voltam már koldus is, és forogtam nemesek körében egy darabig. ~Azt utáltam a legjobban. Az udvari életet.~ Voltam hős szerelmes, és utolsó rohadék is, egy igazi csótány. Ritkán unatkoztam. Aztán arra jutottam az utolsó háború után, hogy lehetnék akár csak Bredoc Droyn is. Egy egyszerű férfi, családdal az oldalamon, békésen megöregedni egy hegyes tájon, távol mindentől. De hát nem így hozta a sors.
*Csak leveszi a bor dugóját, és nagyot kortyol bele, majd megtörli száját és szakállát.*
-Épp akkor érkeztem a városba, mikor Denjaar embereket toborzott. Azt mondta lesz koszt és kvártély, meg némi zsold is. Több nem is kellett, aláírtam azonnal. Aztán egyszer megtett helyettesének. Nem tudom, hogy mit látott bennem, de persze örültem neki. Így utólag belegondolva talán most először van igazán értelme annak, amit csinálok.
2331. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-18 21:35:18
Üzenet elküldve: 2019-10-18 21:35:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-+os jeleneteket tartalmaz//
*Soreyl és Brox a fűbe heveredve kezdenek neki falatozásuknak. A parancsnokhelyettes még itallal is megkínálja amit bólintva elvesz. Két kortynyit önt a szájába, és vissza is nyújtja a kulacsot. Amint leért a vörös ital, Soreyl karcos hangon szólal meg.*
-Piszok jó bor.
*Mondja, és elgondolkozik, vajon miért nem kapott választ a kérdésére. Perchipfell, mint jó barátja, azonnal a gondolkodásában segédkezve veti fel véleményét.*
~Titkol valamit a fickó. Bizonyára fogoly volt a lázadás előtt, és úgy találtak rá a romok alatt, aztán mikor azt kérdezték kiféle, miféle, akkor szabdságos katonának vallotta magát. Más lehetőség nincs.~
*Foglalja össze az elvetemült teóriáját, az önkéntesen felcsapott magánkopó. A mesterkard elégedetten vigyorogna, ha nem Soreyl őrületének fizikai kivetülése lenne, de így csak az öntelt hümmögést hallja a zsenitől a férfi, aki már fogalmazza is a riposztválaszt.*
~Te látom éles az eszed, de nem elég penge az agyad. *Kezdi a borzasztó szóvicceket egy kardnak...* Először is milyen romokban találná meg? A barakk teljesen elsüllyedt. A szakadék mélyén nem találta meg volna senki. Vagy csak nagyon keveset ami megmaradt volna belőle. Aztán ne menjünk el a mellett se, hogyha meg is találták volna, miért hazudta volna, hogy katona? Egy haramia ritkán álmodik a Városi Őrség nagyszerű parancsnokhelyettesi címéről. És ha álmodna is, Nem hinném, hogy csak ezért romok alá bújna.~
*Ám a nyugodt hangú magyarázatra Perchipfell csak még jobban belelendül.*
~Barátom! *Kezdi lassan.* Ez az egész a te fejedben csúcsosodik ki igazáán. Hát persze, hogy bemászott, mert egy az Arthenior alatt működő fekete fejvadászklán tagja, akik arra nevelték gyermekkora óta, hogy beépüljön a városi őrségbe. Magas rangon, hogy legyen egy korrupt emberük, és megúszhassák a dolgot. Ravasz, és ármányos, ahogyan az élet is. Vesszek meg ha nem ez az igazság.~
*Bizonygatja igazát a kard, amire Soreyl fáradtan sóhajt magában, persze, ez kintre nem nagyon látszik.*
~Te és az összeesküvés elméleteid... *Fejében is motyog, mintha így nem hallaná a szintén fejében lakozó kard a gondolatait, pedig nagyon is.* Akkor azt mivel magyarázod te teorista, hogy amikor még híre hamva sem volt a lázadásban szétvert városőrségnek, akkor nem mászott elő ez a fejvadászklán átvenni az uralmat?~
*Teszi fel cinikus kérdését Soreyl, de a képzeletbeli válaszvessző már feszül az idegen, és alig várja Perchi, hogy elengedve célba találjon vele.*
~Hát az egész lázadás az ő ötletük volt! Nem érted? Ők szították fel a szegények haragját, ők robbantották fel a barakkot. A mélységi elfek, megunták a sötétet és embereket felbérelve zsoldoshadsereget szervezve akarták a földel egyenlővé tenni a Levegő városát.~
*Mondja tovább a lehetetlen történeteit Perchipfell, amire Soreyl egyre fáradtabban reagál. Kicsit unja már a dolgot.*
~Neked könyvet kellene írnod Perchipfell. *Bukkan fel Soreyl cinizmusa.* De nem gondolod, hogy a sötételfek talán nem támadtak volna rá, a Dwinerthallenekre? Saját fajtájukat csak nem mészárolják le bosszúból. Szerintem rengeteg szempontból túlgondolod te ezt barátom.~
*Próbálja lezárni a beszélgetést, Soreyl, de ez messze nem olyan egyszerű, mint azt gondolná. Perchipfell, egy falatnyi időt nem hagy.*
~Először is, kedves "Szaron is csomót keresek Soreyl" Ők beépített emberek voltak. A fejvadász klán ügynökei, és vállalták a nemes célért a járulékos veszteséget. Igazi katonák, ha te is az lennél, most párbajra hívnád, és elvinnéd Denjaarnak az áruló fejét.~
*Soreyl a fáradtságból lassan az idegességbe csap át.*
~Bosszantasz te gazfickó. Ide figyelj. Nem gondolod, ha vissza mennék Brox fejével akkor az enyémtől is megfosztanak? Az én szavam egy halottéval szemben... De már az is sértő hogy ideig eljutott a gondolatmeneted. Veled nincs minden rendben Perchi. Bolond vagy. Agyadra ment az izgalom. Hagyjál békén enni!~
*Parancsol rá a kardjára, aki nem hagyja nyugodni a lovagot. Az utolsó patront is el kell sütnie.*
~Akkor majd ő viszi le a te fejedet. Csak azt nem tudni melyik főnökének. Denjaarnak, vagy a sötételfnek.~
*Mondja Perchipfell sejtelmesen. Soreyl torkán megakad a falat, és csak kis köhögés árán tudja letuszkolni. Fejében ordít az idegtől, de arca változatlanul semmilyen.*
~Akkor ezt most lerendezem egyszer és mindenkorra rendben?~
*Hozzá tenne még keresetlen szavakat, amiket kettejük közül csak Perchi szokott használni. Ezek a szavak rövidek, de nagyon nyomatékosak. Meg kell erőltetni magát, hogy hangja nyugodt maradjon, és érdeklődő mikor megszólal.*
-Nos Brox? Te hogy keveredtél a laktanyába?
*Kérdezi meg még egyszer, hátha erre már Perchipfell is megnyugszik.*
//A hozzászólás +16-+os jeleneteket tartalmaz//
*Soreyl és Brox a fűbe heveredve kezdenek neki falatozásuknak. A parancsnokhelyettes még itallal is megkínálja amit bólintva elvesz. Két kortynyit önt a szájába, és vissza is nyújtja a kulacsot. Amint leért a vörös ital, Soreyl karcos hangon szólal meg.*
-Piszok jó bor.
*Mondja, és elgondolkozik, vajon miért nem kapott választ a kérdésére. Perchipfell, mint jó barátja, azonnal a gondolkodásában segédkezve veti fel véleményét.*
~Titkol valamit a fickó. Bizonyára fogoly volt a lázadás előtt, és úgy találtak rá a romok alatt, aztán mikor azt kérdezték kiféle, miféle, akkor szabdságos katonának vallotta magát. Más lehetőség nincs.~
*Foglalja össze az elvetemült teóriáját, az önkéntesen felcsapott magánkopó. A mesterkard elégedetten vigyorogna, ha nem Soreyl őrületének fizikai kivetülése lenne, de így csak az öntelt hümmögést hallja a zsenitől a férfi, aki már fogalmazza is a riposztválaszt.*
~Te látom éles az eszed, de nem elég penge az agyad. *Kezdi a borzasztó szóvicceket egy kardnak...* Először is milyen romokban találná meg? A barakk teljesen elsüllyedt. A szakadék mélyén nem találta meg volna senki. Vagy csak nagyon keveset ami megmaradt volna belőle. Aztán ne menjünk el a mellett se, hogyha meg is találták volna, miért hazudta volna, hogy katona? Egy haramia ritkán álmodik a Városi Őrség nagyszerű parancsnokhelyettesi címéről. És ha álmodna is, Nem hinném, hogy csak ezért romok alá bújna.~
*Ám a nyugodt hangú magyarázatra Perchipfell csak még jobban belelendül.*
~Barátom! *Kezdi lassan.* Ez az egész a te fejedben csúcsosodik ki igazáán. Hát persze, hogy bemászott, mert egy az Arthenior alatt működő fekete fejvadászklán tagja, akik arra nevelték gyermekkora óta, hogy beépüljön a városi őrségbe. Magas rangon, hogy legyen egy korrupt emberük, és megúszhassák a dolgot. Ravasz, és ármányos, ahogyan az élet is. Vesszek meg ha nem ez az igazság.~
*Bizonygatja igazát a kard, amire Soreyl fáradtan sóhajt magában, persze, ez kintre nem nagyon látszik.*
~Te és az összeesküvés elméleteid... *Fejében is motyog, mintha így nem hallaná a szintén fejében lakozó kard a gondolatait, pedig nagyon is.* Akkor azt mivel magyarázod te teorista, hogy amikor még híre hamva sem volt a lázadásban szétvert városőrségnek, akkor nem mászott elő ez a fejvadászklán átvenni az uralmat?~
*Teszi fel cinikus kérdését Soreyl, de a képzeletbeli válaszvessző már feszül az idegen, és alig várja Perchi, hogy elengedve célba találjon vele.*
~Hát az egész lázadás az ő ötletük volt! Nem érted? Ők szították fel a szegények haragját, ők robbantották fel a barakkot. A mélységi elfek, megunták a sötétet és embereket felbérelve zsoldoshadsereget szervezve akarták a földel egyenlővé tenni a Levegő városát.~
*Mondja tovább a lehetetlen történeteit Perchipfell, amire Soreyl egyre fáradtabban reagál. Kicsit unja már a dolgot.*
~Neked könyvet kellene írnod Perchipfell. *Bukkan fel Soreyl cinizmusa.* De nem gondolod, hogy a sötételfek talán nem támadtak volna rá, a Dwinerthallenekre? Saját fajtájukat csak nem mészárolják le bosszúból. Szerintem rengeteg szempontból túlgondolod te ezt barátom.~
*Próbálja lezárni a beszélgetést, Soreyl, de ez messze nem olyan egyszerű, mint azt gondolná. Perchipfell, egy falatnyi időt nem hagy.*
~Először is, kedves "Szaron is csomót keresek Soreyl" Ők beépített emberek voltak. A fejvadász klán ügynökei, és vállalták a nemes célért a járulékos veszteséget. Igazi katonák, ha te is az lennél, most párbajra hívnád, és elvinnéd Denjaarnak az áruló fejét.~
*Soreyl a fáradtságból lassan az idegességbe csap át.*
~Bosszantasz te gazfickó. Ide figyelj. Nem gondolod, ha vissza mennék Brox fejével akkor az enyémtől is megfosztanak? Az én szavam egy halottéval szemben... De már az is sértő hogy ideig eljutott a gondolatmeneted. Veled nincs minden rendben Perchi. Bolond vagy. Agyadra ment az izgalom. Hagyjál békén enni!~
*Parancsol rá a kardjára, aki nem hagyja nyugodni a lovagot. Az utolsó patront is el kell sütnie.*
~Akkor majd ő viszi le a te fejedet. Csak azt nem tudni melyik főnökének. Denjaarnak, vagy a sötételfnek.~
*Mondja Perchipfell sejtelmesen. Soreyl torkán megakad a falat, és csak kis köhögés árán tudja letuszkolni. Fejében ordít az idegtől, de arca változatlanul semmilyen.*
~Akkor ezt most lerendezem egyszer és mindenkorra rendben?~
*Hozzá tenne még keresetlen szavakat, amiket kettejük közül csak Perchi szokott használni. Ezek a szavak rövidek, de nagyon nyomatékosak. Meg kell erőltetni magát, hogy hangja nyugodt maradjon, és érdeklődő mikor megszólal.*
-Nos Brox? Te hogy keveredtél a laktanyába?
*Kérdezi meg még egyszer, hátha erre már Perchipfell is megnyugszik.*
2330. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-18 19:39:44
Üzenet elküldve: 2019-10-18 19:39:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Ő maga is hangosan kacagni kezd a bölcsesség dolgán, de mikor a végrendelet szóba kerül, nem tudja tovább visszatartani, és csak röhög, úgy, hogy alig kap levegőt.*
-Ihga-zad-van barátom. Talán azt kéne.
*Nevet tovább még egy darabig, amíg el nem múlik ez a röhögőgörcse, majd kidörzsöli a szeméből az apró könnycseppet, majd Soreyl mellé sétál az egyik fához, és ő is leül.*
-Régen az egyik tábornok mindig azt mondta, hogy csata előtt három nappal ne egyek, mert ha hason szúrnak, szörnyű halálom lesz, ahogy a belekből a szervekre folyik a cuccos.
*Reméli, hogy ezzel nem veszi el a másik étvágyát.*
-De én mindig azt feleltem, hogy biztos, hogy nem fogok üres hassal megdögleni. Legalább egyek egy jót előtte, ha menni kell.
*Bólint is hozzá, majd elvesz egy darabot a húsból, mellyel kínálják. Jól is esik neki, hisz ma még nem nagyon evett semmit.*
-Köszönöm.
*Emeli fel a húsdarabot, mintha koccintana a levegőben, majd erről jut eszébe.*
-Van egy kis borom. Azt hiszem tavalyi harsogó.
*Kibontja, majd Soreyl felé nyújtja. Nem szándékozik leinni magát, vagy ilyesmi, pusztán egy kortyot iszik belőle az evéshez, hogy jobban csússzon. Akár elfogadja, akár nem, ő azért beleiszik, majd visszadugaszolja, és lerakja maga mellé.*
*Ő maga is hangosan kacagni kezd a bölcsesség dolgán, de mikor a végrendelet szóba kerül, nem tudja tovább visszatartani, és csak röhög, úgy, hogy alig kap levegőt.*
-Ihga-zad-van barátom. Talán azt kéne.
*Nevet tovább még egy darabig, amíg el nem múlik ez a röhögőgörcse, majd kidörzsöli a szeméből az apró könnycseppet, majd Soreyl mellé sétál az egyik fához, és ő is leül.*
-Régen az egyik tábornok mindig azt mondta, hogy csata előtt három nappal ne egyek, mert ha hason szúrnak, szörnyű halálom lesz, ahogy a belekből a szervekre folyik a cuccos.
*Reméli, hogy ezzel nem veszi el a másik étvágyát.*
-De én mindig azt feleltem, hogy biztos, hogy nem fogok üres hassal megdögleni. Legalább egyek egy jót előtte, ha menni kell.
*Bólint is hozzá, majd elvesz egy darabot a húsból, mellyel kínálják. Jól is esik neki, hisz ma még nem nagyon evett semmit.*
-Köszönöm.
*Emeli fel a húsdarabot, mintha koccintana a levegőben, majd erről jut eszébe.*
-Van egy kis borom. Azt hiszem tavalyi harsogó.
*Kibontja, majd Soreyl felé nyújtja. Nem szándékozik leinni magát, vagy ilyesmi, pusztán egy kortyot iszik belőle az evéshez, hogy jobban csússzon. Akár elfogadja, akár nem, ő azért beleiszik, majd visszadugaszolja, és lerakja maga mellé.*
2329. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-18 16:15:56
Üzenet elküldve: 2019-10-18 16:15:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Követve felettesét leszáll ő is a lóról, és azt egy kisebb fa ágához kötözi. Brox intéz néhány nyugtató szót a lovához, Soreyl ezt egy kellemes simogatással letudja. Vászonzsákját amiben holmija van, a lovon hagyja. Igaz elővigyázatlanság, de egyelőre nem agyon van mitől tartania.*
~Egyébként is. Nálad vagyok én. Kell más?~
*Tréfálkozik Perchipfell, amire a lovag kicsit elmosolyodik. Nyugodtan válaszol fejében.*
~Nem KELL más, de azért jó ha van.~
*Ekkor Brox tisztázza a bölcsesség, és a közte fennálló párhuzamot, és Soreyl is csatlakozik a nevetéshez.*
-Ezt csak bölcs emberek mondják.
*Teszi hozzá, hiszen valóban csak úgy lehet belátni a hibáinkat ha elég bölcsek vagyunk hozzá. De ezt az okoskodó okfejtést megtartja magának, és Perchipfellnek. Fel is vázolja a kissé önfeláldozó taktikáját, amit Soreyl szemöldökfelhúzással hallgat végig. Nem cinikus arckifejezés, mintsem érdeklődő.
Amint a végére ér, Soreyl felkacag.*
-Remek terv. *Kezdi az orra alatt nevetve.* De előtte te is írj egy végrendeletet.
*Mondja, és neki veti hátát a fának ahova a kancát kötötte ki. Jól gondozott borostáját vakargatva gondolkozik. Ilyenkor vázolja fel a helyzetet a parancsnokhelyettes. Valóban, Soreyl sem tudja mi lehet a barlang helyzete, hogy alakult a sorsa.*
~Ezért sem mennék neki lóháton, kard kivonva.~
*Gondolja magában Soreyl, amire Perchipfell, már azonnal rá is csap.*
~Nocsak. Magunkban beszélünk? Miért nem terjeszted elő a véleményed Broxnak is.~
*Mondja azzal szurkálva a lovagot, hogy tiszteletlen dolgokat gondol a feletteséről. A férfinak még a gondolataiban is öblös, mély hangja van, ahogy magyarázza Perchinek a dolgot.*
~Barátom, a véleményemet hallotta, és látod hogy csak tréfált a dologgal. Ha cinikusan akarok szurkálódni arra itt vagy te.~
*Mondja a mesterkardnak, aztán Broxra emeli barna íriszét.*
-Magam sem tudom mi vár ott.
*Mondja, és hirtelen felpattan. Előszed a lóra tett zsákból, egy posztókendőbe csavart húsdarabot. Könnyen szétszedhető hús, füstön érlelve. Tartós és laktató, épp amire kell.*
-De jót tesz egy lakoma előtte. Nem bőséges, de erőt ad.
*Mondja mosolyogva, és félig kicsomagolva átnyújtja a felét Broxnak.*
-Beszéd, üzlet, csatározás. Egyik se jó üres gyomorral.
*Mosolyodik el barátságosan, és hagyja, hogy akkora szeletet kanyarítson le magának a férfi amekkorát csak akar. Ha elfelezték a tetemes adagot akkor hátát a fának vetve leül a fűbe, és nekilát falatozni. A szárazra érlelt fűszeres füstölt hús ízletesen csúszik le a torkán. Nincs mit tenni. Imád jókat enni.*
-És te hogy kerültél a Városi Őrség új kötelékébe Brox?
*Kezdi Soreyl az ebédhez megejtett barátságos csevejt, két füstös falat között.*
*Követve felettesét leszáll ő is a lóról, és azt egy kisebb fa ágához kötözi. Brox intéz néhány nyugtató szót a lovához, Soreyl ezt egy kellemes simogatással letudja. Vászonzsákját amiben holmija van, a lovon hagyja. Igaz elővigyázatlanság, de egyelőre nem agyon van mitől tartania.*
~Egyébként is. Nálad vagyok én. Kell más?~
*Tréfálkozik Perchipfell, amire a lovag kicsit elmosolyodik. Nyugodtan válaszol fejében.*
~Nem KELL más, de azért jó ha van.~
*Ekkor Brox tisztázza a bölcsesség, és a közte fennálló párhuzamot, és Soreyl is csatlakozik a nevetéshez.*
-Ezt csak bölcs emberek mondják.
*Teszi hozzá, hiszen valóban csak úgy lehet belátni a hibáinkat ha elég bölcsek vagyunk hozzá. De ezt az okoskodó okfejtést megtartja magának, és Perchipfellnek. Fel is vázolja a kissé önfeláldozó taktikáját, amit Soreyl szemöldökfelhúzással hallgat végig. Nem cinikus arckifejezés, mintsem érdeklődő.
Amint a végére ér, Soreyl felkacag.*
-Remek terv. *Kezdi az orra alatt nevetve.* De előtte te is írj egy végrendeletet.
*Mondja, és neki veti hátát a fának ahova a kancát kötötte ki. Jól gondozott borostáját vakargatva gondolkozik. Ilyenkor vázolja fel a helyzetet a parancsnokhelyettes. Valóban, Soreyl sem tudja mi lehet a barlang helyzete, hogy alakult a sorsa.*
~Ezért sem mennék neki lóháton, kard kivonva.~
*Gondolja magában Soreyl, amire Perchipfell, már azonnal rá is csap.*
~Nocsak. Magunkban beszélünk? Miért nem terjeszted elő a véleményed Broxnak is.~
*Mondja azzal szurkálva a lovagot, hogy tiszteletlen dolgokat gondol a feletteséről. A férfinak még a gondolataiban is öblös, mély hangja van, ahogy magyarázza Perchinek a dolgot.*
~Barátom, a véleményemet hallotta, és látod hogy csak tréfált a dologgal. Ha cinikusan akarok szurkálódni arra itt vagy te.~
*Mondja a mesterkardnak, aztán Broxra emeli barna íriszét.*
-Magam sem tudom mi vár ott.
*Mondja, és hirtelen felpattan. Előszed a lóra tett zsákból, egy posztókendőbe csavart húsdarabot. Könnyen szétszedhető hús, füstön érlelve. Tartós és laktató, épp amire kell.*
-De jót tesz egy lakoma előtte. Nem bőséges, de erőt ad.
*Mondja mosolyogva, és félig kicsomagolva átnyújtja a felét Broxnak.*
-Beszéd, üzlet, csatározás. Egyik se jó üres gyomorral.
*Mosolyodik el barátságosan, és hagyja, hogy akkora szeletet kanyarítson le magának a férfi amekkorát csak akar. Ha elfelezték a tetemes adagot akkor hátát a fának vetve leül a fűbe, és nekilát falatozni. A szárazra érlelt fűszeres füstölt hús ízletesen csúszik le a torkán. Nincs mit tenni. Imád jókat enni.*
-És te hogy kerültél a Városi Őrség új kötelékébe Brox?
*Kezdi Soreyl az ebédhez megejtett barátságos csevejt, két füstös falat között.*
2328. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-18 14:26:13
Üzenet elküldve: 2019-10-18 14:26:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Lovának tempóját ő is vissza fogja csak úgy, mint társa. Talán miatta, talán nem, bár ez valószínűleg nem is fontos. Lassacskán megáll, egy határozott mozdulattal leszáll a lóról, majd megsimogatja a fejét, annak is inkább az orr részét. Lágy hangon szól hozzá egy pár szót.*
-Shh. Nyugalom barátom. Most pihenhetssz egy kicsit.
*Azzal Soreylre néz.*
-Sosem voltam bölcs.
*Nevet fel egy pillanatra, majd elgondolkozik egy képen. Egy olyan képen amit akár színházakban is játszhatnak, vagy akár bárdok énekelhetnének.*
-Nem tudok lopakodni. Talán...*El is téved tekintete a messziben, és hangja is elhalványul.*
-Talán be kellene lovagolnunk, és annyi ördögöt magunkkal vinni, ahányat csak tudunk. Szép halál lenne.
*Mondja mosolyogva, tényleg megfordult a fejében az ötlet, hamar elveti ugyan, de megfordult.*
-Nem vagyok biztos benne hogy mi is vár ott ránk. Talán csak beszélnünk kell, talán üzletelni, talán kardot rántani. Vagy talán mindhárom egyszerre. Azt javaslom üssünk tábort itt, rakjunk egy kisebb tüzet, együnk valamit, aztán eldöntjük a többit.
*Bár úgy mondja, mintha csak felvetné az ötletet, ez akár parancs is lehetne, de Brox nem szereti a hatalmát fitogtatni és visszaélni a rangjával. Bízik benne, hogy enélkül is megteszik amit mond, hisz általában, mint most is, értelmes és kézenfekvő ötletekkel áll elő.*
*Lovának tempóját ő is vissza fogja csak úgy, mint társa. Talán miatta, talán nem, bár ez valószínűleg nem is fontos. Lassacskán megáll, egy határozott mozdulattal leszáll a lóról, majd megsimogatja a fejét, annak is inkább az orr részét. Lágy hangon szól hozzá egy pár szót.*
-Shh. Nyugalom barátom. Most pihenhetssz egy kicsit.
*Azzal Soreylre néz.*
-Sosem voltam bölcs.
*Nevet fel egy pillanatra, majd elgondolkozik egy képen. Egy olyan képen amit akár színházakban is játszhatnak, vagy akár bárdok énekelhetnének.*
-Nem tudok lopakodni. Talán...*El is téved tekintete a messziben, és hangja is elhalványul.*
-Talán be kellene lovagolnunk, és annyi ördögöt magunkkal vinni, ahányat csak tudunk. Szép halál lenne.
*Mondja mosolyogva, tényleg megfordult a fejében az ötlet, hamar elveti ugyan, de megfordult.*
-Nem vagyok biztos benne hogy mi is vár ott ránk. Talán csak beszélnünk kell, talán üzletelni, talán kardot rántani. Vagy talán mindhárom egyszerre. Azt javaslom üssünk tábort itt, rakjunk egy kisebb tüzet, együnk valamit, aztán eldöntjük a többit.
*Bár úgy mondja, mintha csak felvetné az ötletet, ez akár parancs is lehetne, de Brox nem szereti a hatalmát fitogtatni és visszaélni a rangjával. Bízik benne, hogy enélkül is megteszik amit mond, hisz általában, mint most is, értelmes és kézenfekvő ötletekkel áll elő.*
2327. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-18 12:58:44
Üzenet elküldve: 2019-10-18 12:58:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtön látogatás//
-Szerintem is.
*Mondja a lovag az apjára gondolva. Nemes lelkű nemes ember volt. Vagy van éppen. Egyre közelebb érnek a barlangrendszer felé. Perchipfell aggályai is visszhangoznak a fejében, és Brox is felvet egy erődöt közel a bánybörtönhöz. A Krenkataur kevédbé foglalkoztatja a lovagot. Végtére is venár, ha minden igaz. Szörnyeket ölt, még a lázadás előtt.*
~Mesterkard a szörnyekre, és Acél az emberekre.~
*Eleveníti fel a régi elméletét Perchipfell. Nem is törődve azzal, hogy egyes szám, harmadik személyben említse meg magát. Soreyl legondolkozik a barlangrendszer közeli erődön.*
~Itt az erdőben. Közel Erdőmélye. Mint régen, Vadvédben. Lehet ez lenne a nekem való hely.~
*Gondolja magában, mire Perchipfell azonnal rávágja.*
~Darenn Soreyl Börtönparancsnok. Jól hangzik.~
*Mondja becsvágyón. Igazából minden emberi ármányt testesít meg Perchipfell jelenleg. Soreyl mintha gyermekét dorgálná szólal meg.*
~Unalmas lenne a rabokat őrizni életem végéig.~
*És azzal egész közel érnek már. Alig egy fél órás sétára vannak a barlangrendszertől, mikor megállítja lovát. A lágy barna kanca kis prüszköléssel vágja magát lépésbe. Ha a parancsnokhelyettes követi a lovag lassítását, csak akkor mondja.*
-Bölcsebb lenne lassabban megközelíteni a helyet. Te sem és én sem vagyunk egy lopakodós alkat. Nem kellene paripával berontanunk.
*Mondja, és okoskodás helyett inkább tréfának érződik a hangja. Nem akar ő parancsokat osztogatni, de valóban vicces felderítőcsapatnak, két páncélos lovagot küldeni.*
-Szerintem is.
*Mondja a lovag az apjára gondolva. Nemes lelkű nemes ember volt. Vagy van éppen. Egyre közelebb érnek a barlangrendszer felé. Perchipfell aggályai is visszhangoznak a fejében, és Brox is felvet egy erődöt közel a bánybörtönhöz. A Krenkataur kevédbé foglalkoztatja a lovagot. Végtére is venár, ha minden igaz. Szörnyeket ölt, még a lázadás előtt.*
~Mesterkard a szörnyekre, és Acél az emberekre.~
*Eleveníti fel a régi elméletét Perchipfell. Nem is törődve azzal, hogy egyes szám, harmadik személyben említse meg magát. Soreyl legondolkozik a barlangrendszer közeli erődön.*
~Itt az erdőben. Közel Erdőmélye. Mint régen, Vadvédben. Lehet ez lenne a nekem való hely.~
*Gondolja magában, mire Perchipfell azonnal rávágja.*
~Darenn Soreyl Börtönparancsnok. Jól hangzik.~
*Mondja becsvágyón. Igazából minden emberi ármányt testesít meg Perchipfell jelenleg. Soreyl mintha gyermekét dorgálná szólal meg.*
~Unalmas lenne a rabokat őrizni életem végéig.~
*És azzal egész közel érnek már. Alig egy fél órás sétára vannak a barlangrendszertől, mikor megállítja lovát. A lágy barna kanca kis prüszköléssel vágja magát lépésbe. Ha a parancsnokhelyettes követi a lovag lassítását, csak akkor mondja.*
-Bölcsebb lenne lassabban megközelíteni a helyet. Te sem és én sem vagyunk egy lopakodós alkat. Nem kellene paripával berontanunk.
*Mondja, és okoskodás helyett inkább tréfának érződik a hangja. Nem akar ő parancsokat osztogatni, de valóban vicces felderítőcsapatnak, két páncélos lovagot küldeni.*
2326. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-18 11:05:12
Üzenet elküldve: 2019-10-18 11:05:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Kő kövön//
//Grawok Hifeti//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Grawok: -2 támadási potenciál - arcsérülés//
*Elborítja a fájdalom, s ezúttal még a krónikás is csendben marad. Hangosan kiált fel, jóllehet büszkesége nem engedi, hogy annál a nyikkanásnál nagyobb hangot adjon ki.*
- Ezt még megbánjátok! *Sziszegi, miközben igyekszik úgy mozdulni, hogy a mellkasába fúródó tőr se mélyebbre ne menjen, se ne akadályozza. Nem húzhatja ki, így egyelőre csak a seb környékén jelenik meg a vércsík, mely lassú szivárgásba kezd. Csak egy félfordulatra van szükség, melyet egy levegővétellel végre is hajt, így Rorkir lába csupán a levegőt éri, azonban a támadás folytatását már nem tudja kivédeni. A fordulat következtében, csak srég, lentről felfelé ível csapást tud a barbár bevinni, azonban ez még így is talál, s végigszántja arcát, melyen azonnal forró patakot érez meg, s sós ízt a szájában. Hirtelen cselekszik, hiszen a férfi még bizonyára ott lehet mellette, ugyan félig vakon, de hosszúkardját válla felől indítja el, s a barbár felé csap. Látása akadályozza, de azért igyekszik Karheiát is figyelemmel kísérni.*
//Grawok Hifeti//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Grawok: -2 támadási potenciál - arcsérülés//
*Elborítja a fájdalom, s ezúttal még a krónikás is csendben marad. Hangosan kiált fel, jóllehet büszkesége nem engedi, hogy annál a nyikkanásnál nagyobb hangot adjon ki.*
- Ezt még megbánjátok! *Sziszegi, miközben igyekszik úgy mozdulni, hogy a mellkasába fúródó tőr se mélyebbre ne menjen, se ne akadályozza. Nem húzhatja ki, így egyelőre csak a seb környékén jelenik meg a vércsík, mely lassú szivárgásba kezd. Csak egy félfordulatra van szükség, melyet egy levegővétellel végre is hajt, így Rorkir lába csupán a levegőt éri, azonban a támadás folytatását már nem tudja kivédeni. A fordulat következtében, csak srég, lentről felfelé ível csapást tud a barbár bevinni, azonban ez még így is talál, s végigszántja arcát, melyen azonnal forró patakot érez meg, s sós ízt a szájában. Hirtelen cselekszik, hiszen a férfi még bizonyára ott lehet mellette, ugyan félig vakon, de hosszúkardját válla felől indítja el, s a barbár felé csap. Látása akadályozza, de azért igyekszik Karheiát is figyelemmel kísérni.*
2325. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-18 11:03:04
Üzenet elküldve: 2019-10-18 11:03:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Bőrtönlátogatás//
-Jó ember.
*Gondol itt Soreyl apjára, bár szerinte ez elég nyilvánvaló, így nem is akarja boncolgatni a témát, ki tudja, hogy milyen viszonyban állnak, vagy álltak éppen. ~Mondjuk attól még nem biztos, hogy jó ember, de embert nevelt a fiából. Ez is sokkal több, mint amire sokan képesek.~ Gondolatainak nem ad hangot, csak lesi a tájat, ahogy elkezd megjelenni egy, majd kettő, majd egy egész erdőnyi fa, s szinte átveszi a hatalmat a szántók felett. Már nincsenek ekéK hagyva a porban, és nem hallani lovak nyerítését sem. Csak azokét, amelyeken ülnek. Kicsit izgul, hogy vajon mit is fognak ott találni, mi vár rájuk. ~Az is lehet, hogy Krenkataur felfalt mindenkit, és most ránk fáj a foga.~*
-Szeretem a Vaserdőt. Milyen erődöt lehetne itt emelni fából! Vagy egy kis őrséget legalábbis.
*El is képzeli a fejében a képet, ahogy dárdákat hegyet, és rönkfalat épít csendes magányában.*
-Jó ember.
*Gondol itt Soreyl apjára, bár szerinte ez elég nyilvánvaló, így nem is akarja boncolgatni a témát, ki tudja, hogy milyen viszonyban állnak, vagy álltak éppen. ~Mondjuk attól még nem biztos, hogy jó ember, de embert nevelt a fiából. Ez is sokkal több, mint amire sokan képesek.~ Gondolatainak nem ad hangot, csak lesi a tájat, ahogy elkezd megjelenni egy, majd kettő, majd egy egész erdőnyi fa, s szinte átveszi a hatalmat a szántók felett. Már nincsenek ekéK hagyva a porban, és nem hallani lovak nyerítését sem. Csak azokét, amelyeken ülnek. Kicsit izgul, hogy vajon mit is fognak ott találni, mi vár rájuk. ~Az is lehet, hogy Krenkataur felfalt mindenkit, és most ránk fáj a foga.~*
-Szeretem a Vaserdőt. Milyen erődöt lehetne itt emelni fából! Vagy egy kis őrséget legalábbis.
*El is képzeli a fejében a képet, ahogy dárdákat hegyet, és rönkfalat épít csendes magányában.*
2324. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:10:22
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:10:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Bár az öreg néni nagyon kedves volt, Nellara a végén majdnem sikítva menekült tőle. Persze, kapott ételt és ágyat segítségért cserébe, de amennyit az a néni mesélt... Ráadásul hónapokon keresztül ugyan azt, és ugyan azt és ugyan azt... Amilyen feledékeny az asszony... Egy ideig el lehet viselni, ám hosszú hónapokon keresztül? Nem, kizárt.
Nem akar ismét az erdőben élni, így kitalálja, hogy elmegy a városba. A lázadás mert elült, talán a templomban, ha segít a papoknak, kaphat szállást... Vagy bárki más. Még nem tudja, majd kitalálja, ha odaért.
Falánk mint mindig, most is hűséges társa, jól ismerik ketten együtt az erdőt, így határozottan haladnak a város felé.*
Nem akar ismét az erdőben élni, így kitalálja, hogy elmegy a városba. A lázadás mert elült, talán a templomban, ha segít a papoknak, kaphat szállást... Vagy bárki más. Még nem tudja, majd kitalálja, ha odaért.
Falánk mint mindig, most is hűséges társa, jól ismerik ketten együtt az erdőt, így határozottan haladnak a város felé.*
2323. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-17 00:30:00
Üzenet elküldve: 2019-10-17 00:30:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Titok a mélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár a rejtélyes bánya nem sokat árult el kilétéből Zhaggurnak útja során, az azonban valószínű, hogy ilyen érdekes jelenetet az esővíztől tisztára mosott falak még nem láthattak. Az apró, szemölcsként meredező gombák között két férfi veti meg a lábát, egy törpe és egy nagyobb termetű, rendkívül haragos ember, rövidkardjuk kivonva. És a dühtől heves szavak sem mindennapiak errefelé, a káromkodások visszhangot vernek a kopott falak között. „Halni, halni, halni. Ére, ér-e, ér-e?”
Ahogy a kissé lomha észjárású férfi fejében összeáll a kép, és a gyónásnak sem látja semmi nyomát, szemében kegyetlen tűz gyullad.*
- A kurva anyádat! *Bődül el, és jó alaposan rámarkolva éles tőre markolatára már meg is lendíti a fegyvert Zhaggur felé, immár vitathatatlanul azzal a céllal, hogy megsebesítse ellenfelét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár a rejtélyes bánya nem sokat árult el kilétéből Zhaggurnak útja során, az azonban valószínű, hogy ilyen érdekes jelenetet az esővíztől tisztára mosott falak még nem láthattak. Az apró, szemölcsként meredező gombák között két férfi veti meg a lábát, egy törpe és egy nagyobb termetű, rendkívül haragos ember, rövidkardjuk kivonva. És a dühtől heves szavak sem mindennapiak errefelé, a káromkodások visszhangot vernek a kopott falak között. „Halni, halni, halni. Ére, ér-e, ér-e?”
Ahogy a kissé lomha észjárású férfi fejében összeáll a kép, és a gyónásnak sem látja semmi nyomát, szemében kegyetlen tűz gyullad.*
- A kurva anyádat! *Bődül el, és jó alaposan rámarkolva éles tőre markolatára már meg is lendíti a fegyvert Zhaggur felé, immár vitathatatlanul azzal a céllal, hogy megsebesítse ellenfelét.*
2322. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-16 09:10:43
Üzenet elküldve: 2019-10-16 09:10:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*Előkerülnek a szükséges eszközök, az ékszereihez sem nyúlnak, minden tökéletesnek tűnik. Igen, csupán tűnik, ugyanis Nythrim elkomorodik.*
-Nem keverted össze véletlenül azzal, akinek oda kéne adnod? *Szól Vannára, majd szemeit a lámpásra és az olajra fordítja, amik a félvér kezében vannak, akit még midnig ignorál.*
-Adjátok ide őket. *Nyújtja ki bal kezét, felszabadítva a kovától, ami jelenleg az acél mellett pihen jobbjában. ~ Pompás társakat fogtam ki magamnak. Az egyik egy idióta, aki maga is idiótának néz. A másik pedig egy csapongó lepke, akit jól a falhoz kéne kenni. ~ Itt felsóhajt és egy pillanatra hanyagolja a gondolkodást. A még mindig fény nélküli, éjszakai erdő, kifejezetten félelmetesnek hat számára. ~ Felfoghatnák, hogy ez nem játék. Hogy lehet valaki ennyire bolond? Én nem fogok meghalni miattuk. ~ Dönti el és Lynre morog.*
-Azonnal add át a saját holmijaimat! Követelem! *Hangján és még a sötétségtől észlelhető kiállásán nem látszódik, de belül szorong a helytől és a félelmeitől. Amennyiben nem kapja meg, normális, értelmes lényhez illően a lámpást és az olajat és az az idegesítő vörhenyes még mindig képtelen abbahagyni ezt a számára gyerekes viselkedést, fogja magát és visszafordul a Kikötőbe.*
*Előkerülnek a szükséges eszközök, az ékszereihez sem nyúlnak, minden tökéletesnek tűnik. Igen, csupán tűnik, ugyanis Nythrim elkomorodik.*
-Nem keverted össze véletlenül azzal, akinek oda kéne adnod? *Szól Vannára, majd szemeit a lámpásra és az olajra fordítja, amik a félvér kezében vannak, akit még midnig ignorál.*
-Adjátok ide őket. *Nyújtja ki bal kezét, felszabadítva a kovától, ami jelenleg az acél mellett pihen jobbjában. ~ Pompás társakat fogtam ki magamnak. Az egyik egy idióta, aki maga is idiótának néz. A másik pedig egy csapongó lepke, akit jól a falhoz kéne kenni. ~ Itt felsóhajt és egy pillanatra hanyagolja a gondolkodást. A még mindig fény nélküli, éjszakai erdő, kifejezetten félelmetesnek hat számára. ~ Felfoghatnák, hogy ez nem játék. Hogy lehet valaki ennyire bolond? Én nem fogok meghalni miattuk. ~ Dönti el és Lynre morog.*
-Azonnal add át a saját holmijaimat! Követelem! *Hangján és még a sötétségtől észlelhető kiállásán nem látszódik, de belül szorong a helytől és a félelmeitől. Amennyiben nem kapja meg, normális, értelmes lényhez illően a lámpást és az olajat és az az idegesítő vörhenyes még mindig képtelen abbahagyni ezt a számára gyerekes viselkedést, fogja magát és visszafordul a Kikötőbe.*
2321. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-15 21:07:01
Üzenet elküldve: 2019-10-15 21:07:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*Miután a lámpást átadta a mágusnak, visszarepül Fülöphöz. A ló oldalán lévő táskában megtalálja az olajat, és alatta a sok-sok aranyat, amelyet más kincsnek gondolna. Vannát azonban nem igazán érinti meg a látvány, mindössze megjegyzi magában ~ Büdös. ~ és igyekszik minél hamarabb kiszabadítani a többi közül az egyetlen értelmes ott található tárgyat – az olajat. A folyamat közben végig ott himbálódzik a vállán a görény, időnként karmaival kapaszkodva a lányba, nehogy lecsússzon (vagy talán azért, hogy lecsússzon, ezzel is kihasználva, hogy a tündér már fárad). Eközben a többiek beszélgetnek, és természetesen Vanna figyelmét nem kerüli el, hogy a kis őzike nem válaszolt a testvéreivel kapcsolatos kérdésére. Ezért amíg a két nő más nőkről társalog, addig a legkisebb nő ezen a különös kérdésen járatja az eszét. Esze egy idő után már nem is a faji anomálián jár, hanem inkább a család általános mivoltára terelődik. Vajon milyen lehet, ha vannak valakinek testvérei, vagy szülei? ~ Nincsen apám, se anyám… ~ mélázik magában, és bár nem dúlja fel nagyon ez a gondolat, mégis érzi, erről írhatna akár egy verset is. Bár rendkívül foglalkoztatja ez a téma, mégsem teszi fel a kérdést még egyszer. Úgy gondolja, a másik szándékosan nem válaszolt, ő pedig – a tüskéssel ellentétben – nem akarja tovább piszkálni, ha valamiről nem szívesen beszél.
Miután megszerezte az olajat, azt átnyújtja Lynnek a következő szavakkal.*
- Tessék. Gyújtsátok meg ti ketten. Én ehhez nem nyúlhatok.
*Majd kissé odébbvonul, kis társát közben visszaigazítva a karjára. Bár tűnhet úgy, a tűztől faló félelmében, vagy fiatal kora miatt mondja ezt, valójában ennek az oka is O'baa nénire vezethető vissza. Ugyanis a néni sosem engedte, hogy ő intézze a lámpással kapcsolatos dolgokat, de sosem magyarázta el miért. Vanna úgy gondolta, mindez talán amiatt lehetett, mert egyszer kishíján leégett a sátruk mikor röpdösés közben felborította a lámpást. A valós ok azonban az volt, hogy O'baa kifejezetten ijesztőnek találta a lány szemeit a lámpás fényében – különösen sötétedés után, a tulajdonképpeni semmi közepén. Ugyanis, ha arcával elég közel volt a fényhez, szemei élénk narancssárgába öltöztek a szokványos (narancssárgát csak nyomokban sejttető) világosbarna helyett. De persze azért a felégetett sátor is közrejátszott a szabály hozatalában.
Vanna gyomra hirtelen és hangosan megkordul, amelyet nem is próbál palástolni.*
- Messze van még az a fogadó?
*Miután a lámpást átadta a mágusnak, visszarepül Fülöphöz. A ló oldalán lévő táskában megtalálja az olajat, és alatta a sok-sok aranyat, amelyet más kincsnek gondolna. Vannát azonban nem igazán érinti meg a látvány, mindössze megjegyzi magában ~ Büdös. ~ és igyekszik minél hamarabb kiszabadítani a többi közül az egyetlen értelmes ott található tárgyat – az olajat. A folyamat közben végig ott himbálódzik a vállán a görény, időnként karmaival kapaszkodva a lányba, nehogy lecsússzon (vagy talán azért, hogy lecsússzon, ezzel is kihasználva, hogy a tündér már fárad). Eközben a többiek beszélgetnek, és természetesen Vanna figyelmét nem kerüli el, hogy a kis őzike nem válaszolt a testvéreivel kapcsolatos kérdésére. Ezért amíg a két nő más nőkről társalog, addig a legkisebb nő ezen a különös kérdésen járatja az eszét. Esze egy idő után már nem is a faji anomálián jár, hanem inkább a család általános mivoltára terelődik. Vajon milyen lehet, ha vannak valakinek testvérei, vagy szülei? ~ Nincsen apám, se anyám… ~ mélázik magában, és bár nem dúlja fel nagyon ez a gondolat, mégis érzi, erről írhatna akár egy verset is. Bár rendkívül foglalkoztatja ez a téma, mégsem teszi fel a kérdést még egyszer. Úgy gondolja, a másik szándékosan nem válaszolt, ő pedig – a tüskéssel ellentétben – nem akarja tovább piszkálni, ha valamiről nem szívesen beszél.
Miután megszerezte az olajat, azt átnyújtja Lynnek a következő szavakkal.*
- Tessék. Gyújtsátok meg ti ketten. Én ehhez nem nyúlhatok.
*Majd kissé odébbvonul, kis társát közben visszaigazítva a karjára. Bár tűnhet úgy, a tűztől faló félelmében, vagy fiatal kora miatt mondja ezt, valójában ennek az oka is O'baa nénire vezethető vissza. Ugyanis a néni sosem engedte, hogy ő intézze a lámpással kapcsolatos dolgokat, de sosem magyarázta el miért. Vanna úgy gondolta, mindez talán amiatt lehetett, mert egyszer kishíján leégett a sátruk mikor röpdösés közben felborította a lámpást. A valós ok azonban az volt, hogy O'baa kifejezetten ijesztőnek találta a lány szemeit a lámpás fényében – különösen sötétedés után, a tulajdonképpeni semmi közepén. Ugyanis, ha arcával elég közel volt a fényhez, szemei élénk narancssárgába öltöztek a szokványos (narancssárgát csak nyomokban sejttető) világosbarna helyett. De persze azért a felégetett sátor is közrejátszott a szabály hozatalában.
Vanna gyomra hirtelen és hangosan megkordul, amelyet nem is próbál palástolni.*
- Messze van még az a fogadó?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719