Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-07 23:14:29
Üzenet elküldve: 2018-06-07 23:14:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
*Természetesen a vadász se hagyhatja megjegyzés nélkül a produkciót, igazából Calenek már hiányérzete lenne, ha nem tenne valamilyen megjegyzést a nő.*
- Azért remélem nem kell minden alkalom előtt vad állatokkal küzdenem, elég vagy nekem te is. *Vigyorog boldogan a bárd, és egyik karjával megpróbálja magához húzni fajtársát, miközben a másikkal a ruhája után tapogatózik. Ahogy eléri a kabátot nagyjából kényelmesre gyűri, és a feje alá húzza, a nő meg feküdhet a karján vagy a mellkasán, jelenleg több kényelmet nem tud nyújtani. Nem tagadhatja, hiányzik neki az ágy kényelme, és biztos benne, hogy másnap reggelre mindene fájni fog, de valahogy most mégis inkább fekszik itt, mint a városban egy fogadóban. Ő se vallaná be, de meglepően kielégítőnek találta a nőt, és testének látványában sem talált semmi kivetnivalót. Bár eredeti terve az volt, hogy ha megkapja amit kíván, akkor magára hagyja, valamiért most úgy érzi, hogy még néhány éjszakára el tudná viselni. Mindenesetre most ideje aludni, és akár hozzá bújik a nő, akár nem, Cale néhány pillanat múlva már jóérzéssel húzza a lóbőrt. Utolsó ébren töltött pillanataiban még azért arra gondol, hogy szerencse, hogy nem horkol, így nem fog mindenféle állatot idevonzani az éjszaka.*
*Természetesen a vadász se hagyhatja megjegyzés nélkül a produkciót, igazából Calenek már hiányérzete lenne, ha nem tenne valamilyen megjegyzést a nő.*
- Azért remélem nem kell minden alkalom előtt vad állatokkal küzdenem, elég vagy nekem te is. *Vigyorog boldogan a bárd, és egyik karjával megpróbálja magához húzni fajtársát, miközben a másikkal a ruhája után tapogatózik. Ahogy eléri a kabátot nagyjából kényelmesre gyűri, és a feje alá húzza, a nő meg feküdhet a karján vagy a mellkasán, jelenleg több kényelmet nem tud nyújtani. Nem tagadhatja, hiányzik neki az ágy kényelme, és biztos benne, hogy másnap reggelre mindene fájni fog, de valahogy most mégis inkább fekszik itt, mint a városban egy fogadóban. Ő se vallaná be, de meglepően kielégítőnek találta a nőt, és testének látványában sem talált semmi kivetnivalót. Bár eredeti terve az volt, hogy ha megkapja amit kíván, akkor magára hagyja, valamiért most úgy érzi, hogy még néhány éjszakára el tudná viselni. Mindenesetre most ideje aludni, és akár hozzá bújik a nő, akár nem, Cale néhány pillanat múlva már jóérzéssel húzza a lóbőrt. Utolsó ébren töltött pillanataiban még azért arra gondol, hogy szerencse, hogy nem horkol, így nem fog mindenféle állatot idevonzani az éjszaka.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:23:20
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:23:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
*Még ha akarna is kontrázni a hím szavaira, teljesen felesleges lenne, mert immár mozdulataik és tetteik fognak beszélni helyettük. Nem kell sokat várnia, hogy a hím döntést hozzon, és belekezdjen valamibe, aminek most jött el az ideje. Nem húzódik el a csóktól, így aztán bele is vághatnak mindenbe is, hagyja, hogy ezúttal a hím irányítson, és tegye, amit tennie kell.
Miután a hímtől kapott egy átlagos, ám korábbi prüntyögéseinél lényegesen jobb élményt, ajkán ravaszkás kis vigyorral, elégedett dorombolással bújik hozzá.*
- Noha! Remélem akkor azért kielégítőbb teljesítményt fogsz nyújtani.
*Vigyora kiszélesedik, vállával oldalba böki a hímet, de nem kezd készülődni, nem ölti magára ruháit, csak békésen piházik Cale mellett. Nyilvánvaló, hogy jobb volt, mint Vier bevallaná neki, de azért na... nehogymár ilyen bekövetkezzen!*
- Most pedig tessék pihenni. A nap első sugaraival elmegyünk innen.
*Na tessék, pont ki lett fárasztva annyira, hogy a hím orrára akarja kötni következő lépésüket! De persze most megérdemli, nem kell majd arra ébrednie, hogy Vier készenlétben áll fölötte, hogy ugyan indulniuk kéne, és nem fog szó nélkül elcsatangolni vagy elfutni sem. Főleg, hogy a hím még sérült is, ezek után nem lenne szép tőle, ha csak úgy szó nélkül otthagyná őt. Ha pedig Cale egyetért abban, hogy alvás következzék, akkor akár nyugovóra is térhetnek a kialvóban lévő, bár még parázsló kis tüzük hője mellett.*
*Még ha akarna is kontrázni a hím szavaira, teljesen felesleges lenne, mert immár mozdulataik és tetteik fognak beszélni helyettük. Nem kell sokat várnia, hogy a hím döntést hozzon, és belekezdjen valamibe, aminek most jött el az ideje. Nem húzódik el a csóktól, így aztán bele is vághatnak mindenbe is, hagyja, hogy ezúttal a hím irányítson, és tegye, amit tennie kell.
Miután a hímtől kapott egy átlagos, ám korábbi prüntyögéseinél lényegesen jobb élményt, ajkán ravaszkás kis vigyorral, elégedett dorombolással bújik hozzá.*
- Noha! Remélem akkor azért kielégítőbb teljesítményt fogsz nyújtani.
*Vigyora kiszélesedik, vállával oldalba böki a hímet, de nem kezd készülődni, nem ölti magára ruháit, csak békésen piházik Cale mellett. Nyilvánvaló, hogy jobb volt, mint Vier bevallaná neki, de azért na... nehogymár ilyen bekövetkezzen!*
- Most pedig tessék pihenni. A nap első sugaraival elmegyünk innen.
*Na tessék, pont ki lett fárasztva annyira, hogy a hím orrára akarja kötni következő lépésüket! De persze most megérdemli, nem kell majd arra ébrednie, hogy Vier készenlétben áll fölötte, hogy ugyan indulniuk kéne, és nem fog szó nélkül elcsatangolni vagy elfutni sem. Főleg, hogy a hím még sérült is, ezek után nem lenne szép tőle, ha csak úgy szó nélkül otthagyná őt. Ha pedig Cale egyetért abban, hogy alvás következzék, akkor akár nyugovóra is térhetnek a kialvóban lévő, bár még parázsló kis tüzük hője mellett.*
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-07 17:36:30
Üzenet elküldve: 2018-06-07 17:36:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
- Talán ha nem ontottam volna a véremet érted a mai nap. *Válaszol a bárd a sóhajtásra, de nem közeledik, most hogy megtört a pillanat, inkább türelmesen kivár. Mi lesz vajon, a nő folytatni akarja, vagy inkább befejezi a próbálkozást? Hiszen Cale már gondolt rá, hogy nem kellene erőltetni, az egész este ahol csak félresikerülhetett, ott megtette, de még mindig itt kerülgetik egymást, és még mindig úgy tűnik, hogy mindketten akarják. De végül a vadász cselekszik először, komótosan felkel, mire a férfi ismét csak sóhajt, és elkönyveli magában, hogy akkor ez ennyi volt, csak azért, hogy utána meglepődhessen, ahogy fajtársa vetkőzni kezd. Arra gondol, hogy felkel, és segít neki, de végül nem teszi, előbb szóltak rá, hogy ne mocorogjon, és amúgy is, lehet, hogy csak elrontaná a dolgot vele. Inkább megvárja, amíg visszafekszik mellé, és ismét szemtől szembe kerülnek egymással, és amikor a nő végig simít arcán, csak akkor mozdul, közelebb hajolva igyekszik megcsókolni, miközben kezeivel kibújtatja a felesleges ingből, aztán teszik, amit tenniük kell. Bár eddig a csendes fél volt, aki csak követte az útmutatást, ezúttal igyekszik átvenni az irányítást, és határozott fellépéssel bizonyítani a nő számára, hogy amúgy nem olyan pipogya. Megszabadítja mindkettőjüket a felesleges ruhától, és a nőt hanyatt fektetve használja ki átlagos állóképességének minden szikráját, és bontakoztatja ki átlagos ügyességét. Az egész végeztével pedig boldogan, kimerülten, és megnyugodva terül el a másik mellett. *
- Ajánlom, hogy majd tesztelj le akkor is, ha már nem vagyok tele sebekkel.
- Talán ha nem ontottam volna a véremet érted a mai nap. *Válaszol a bárd a sóhajtásra, de nem közeledik, most hogy megtört a pillanat, inkább türelmesen kivár. Mi lesz vajon, a nő folytatni akarja, vagy inkább befejezi a próbálkozást? Hiszen Cale már gondolt rá, hogy nem kellene erőltetni, az egész este ahol csak félresikerülhetett, ott megtette, de még mindig itt kerülgetik egymást, és még mindig úgy tűnik, hogy mindketten akarják. De végül a vadász cselekszik először, komótosan felkel, mire a férfi ismét csak sóhajt, és elkönyveli magában, hogy akkor ez ennyi volt, csak azért, hogy utána meglepődhessen, ahogy fajtársa vetkőzni kezd. Arra gondol, hogy felkel, és segít neki, de végül nem teszi, előbb szóltak rá, hogy ne mocorogjon, és amúgy is, lehet, hogy csak elrontaná a dolgot vele. Inkább megvárja, amíg visszafekszik mellé, és ismét szemtől szembe kerülnek egymással, és amikor a nő végig simít arcán, csak akkor mozdul, közelebb hajolva igyekszik megcsókolni, miközben kezeivel kibújtatja a felesleges ingből, aztán teszik, amit tenniük kell. Bár eddig a csendes fél volt, aki csak követte az útmutatást, ezúttal igyekszik átvenni az irányítást, és határozott fellépéssel bizonyítani a nő számára, hogy amúgy nem olyan pipogya. Megszabadítja mindkettőjüket a felesleges ruhától, és a nőt hanyatt fektetve használja ki átlagos állóképességének minden szikráját, és bontakoztatja ki átlagos ügyességét. Az egész végeztével pedig boldogan, kimerülten, és megnyugodva terül el a másik mellett. *
- Ajánlom, hogy majd tesztelj le akkor is, ha már nem vagyok tele sebekkel.
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-07 14:42:44
Üzenet elküldve: 2018-06-07 14:42:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkaline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Az istenek és minden szellem lássa lelkét, végigcsinálta volna. Az egész tállal megetette volna Kharasshit, ha hagyja. Hol ajkai közül, hol a válláról, hol innen, hol onnan. De a vad mélységi már csak ilyen türelmetlen fajta. Ha őszinte szeretne lenni, már az is csoda, hogy eddig kibírta. Szíve mélyén érzi, hogy ennek így kell lennie, mert az összefonódó pillantás, melyből nem tud szabadulni, olyan, mint a vihar előtti csend. Megáll az idő, megáll a lélegzet, s csak perifériáról látja az asztalról lesodort mindenséget, csak hangjuk alapján sejt, hogy pontosan mik is lehetnek. Minden. Az egy szem bogyótól, a tálon keresztül, még a virágos kancsó is, melybe a rét virágait állította előző este.
Ő pedig, mint az oltárra fektetett áldozat, istenségnek ajánlott ajándék, úgy kerül az asztalra, s türelmetlen szenvedéllyel szenteltetik fel. Az ing is megadja magát a férfi kezei közt, hogy két oldalra omolva nyisson utat a mohó ajkaknak. Doromboló elégedettséggel nyúlik el a szaggató mozdulat alatt, s verdeső szívvel, élvez minden testére hintett faló csókot, s éhes érintést. A türelmetlenség azonnal átragad, s hasonló türelmetlenséggel esik neki a hímnek. Hol hajába kapva, tarkójánál fogva húzza-vonja maga felé, hogy ő is faljon kicsit, hol az asztal lapjába mar, s csak lábaival öleli a hímet, mint aki soha nem eresztené a másikat. Végül vad hullámokba veszve, hallatja gyönyörét. Minden reggeli dac, és büszkeség omlásának hangjai ezek, melyek túlmutatnak a tartáson, levetkezve finomkodás minden rétegét, hogy aztán torkára forrjon mind, mikor megfeszülve, Kharasshi reggeli desszertjeként remegve megfeszül.
Csak összeérő pihegés és fülben tomboló zúgás, amit érez és hall, s egészen úgy érzi, hogy ebből soha nem lehet elég. Lehunyja szemeit, ahogy mellkasára omlik a gyönyörök megtestesítője, s ő pihegve fúrja ujjait a fonatokba, míg csillapodik a lélegzet.
Aztán ölbe veszi Kharasshi, s ő elgyengült remegő kezekkel karol a férfi nyakába, míg átemeli a romhalmaz fölött, s újra a prémekre fekteti. Akkor elnyújtózik, s a másik felé fordulva hallgatja bűneit.*
- Sosem mondtam mást *súgja még erőtlen rekedtségbe hajló hangon.* De választottam volna, ha nem taszítasz rabnő sorba.
*Egészen közel húzódik Kharasshihoz, s fejét a hím vállára pihenteti, lábait a lábai közé fúrja.*
- Már éppen azon voltam, csak hát, a parancs másképp szólt *sóhajtja, mint ami szent és sérthetetlen, holott...* Aztán a fene nagy engedelmességemben, mégiscsak letépted rólam az ingedet. *dünnyögi, majd összehúzott szemöldökkel sandít a férfira, ahogy számba veszi az eddig elrongyolt ruhadarabokat.*
- Drága mulatság lesz ez így, hogy minden alkalommal ronggyá teszel egyet.
*Ujja hegyével, apró köröket cirógat Kharasshi mellkasára.* Mire a szigetekig jutunk, el kell adnod a rabnődet, hogy legyen ruhára pénzed. Bár ezzel meg is oldanád problémát, de milyen áron?
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.07 14:53:26
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Az istenek és minden szellem lássa lelkét, végigcsinálta volna. Az egész tállal megetette volna Kharasshit, ha hagyja. Hol ajkai közül, hol a válláról, hol innen, hol onnan. De a vad mélységi már csak ilyen türelmetlen fajta. Ha őszinte szeretne lenni, már az is csoda, hogy eddig kibírta. Szíve mélyén érzi, hogy ennek így kell lennie, mert az összefonódó pillantás, melyből nem tud szabadulni, olyan, mint a vihar előtti csend. Megáll az idő, megáll a lélegzet, s csak perifériáról látja az asztalról lesodort mindenséget, csak hangjuk alapján sejt, hogy pontosan mik is lehetnek. Minden. Az egy szem bogyótól, a tálon keresztül, még a virágos kancsó is, melybe a rét virágait állította előző este.
Ő pedig, mint az oltárra fektetett áldozat, istenségnek ajánlott ajándék, úgy kerül az asztalra, s türelmetlen szenvedéllyel szenteltetik fel. Az ing is megadja magát a férfi kezei közt, hogy két oldalra omolva nyisson utat a mohó ajkaknak. Doromboló elégedettséggel nyúlik el a szaggató mozdulat alatt, s verdeső szívvel, élvez minden testére hintett faló csókot, s éhes érintést. A türelmetlenség azonnal átragad, s hasonló türelmetlenséggel esik neki a hímnek. Hol hajába kapva, tarkójánál fogva húzza-vonja maga felé, hogy ő is faljon kicsit, hol az asztal lapjába mar, s csak lábaival öleli a hímet, mint aki soha nem eresztené a másikat. Végül vad hullámokba veszve, hallatja gyönyörét. Minden reggeli dac, és büszkeség omlásának hangjai ezek, melyek túlmutatnak a tartáson, levetkezve finomkodás minden rétegét, hogy aztán torkára forrjon mind, mikor megfeszülve, Kharasshi reggeli desszertjeként remegve megfeszül.
Csak összeérő pihegés és fülben tomboló zúgás, amit érez és hall, s egészen úgy érzi, hogy ebből soha nem lehet elég. Lehunyja szemeit, ahogy mellkasára omlik a gyönyörök megtestesítője, s ő pihegve fúrja ujjait a fonatokba, míg csillapodik a lélegzet.
Aztán ölbe veszi Kharasshi, s ő elgyengült remegő kezekkel karol a férfi nyakába, míg átemeli a romhalmaz fölött, s újra a prémekre fekteti. Akkor elnyújtózik, s a másik felé fordulva hallgatja bűneit.*
- Sosem mondtam mást *súgja még erőtlen rekedtségbe hajló hangon.* De választottam volna, ha nem taszítasz rabnő sorba.
*Egészen közel húzódik Kharasshihoz, s fejét a hím vállára pihenteti, lábait a lábai közé fúrja.*
- Már éppen azon voltam, csak hát, a parancs másképp szólt *sóhajtja, mint ami szent és sérthetetlen, holott...* Aztán a fene nagy engedelmességemben, mégiscsak letépted rólam az ingedet. *dünnyögi, majd összehúzott szemöldökkel sandít a férfira, ahogy számba veszi az eddig elrongyolt ruhadarabokat.*
- Drága mulatság lesz ez így, hogy minden alkalommal ronggyá teszel egyet.
*Ujja hegyével, apró köröket cirógat Kharasshi mellkasára.* Mire a szigetekig jutunk, el kell adnod a rabnődet, hogy legyen ruhára pénzed. Bár ezzel meg is oldanád problémát, de milyen áron?
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.07 14:53:26
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-06 23:56:42
Üzenet elküldve: 2018-06-06 23:56:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
*Már éppen kezdene valami majdnem varázslatos pillanat kialakulni közöttük, amikor a hím megint felszenved. Vier fájdalmasan felsóhajt, mintha neki is valami seb gyötörné az oldalát, mert ez a pillanat valahogy el is illan.*
- Ha nem mocorognál annyit...
*Persze nem tűnik el az említett pillanat végleg, inkább mintha csak szünetelne, de azért Vier sóhajt még egyet. Most úgy érzi, hogy van valami kellemes, valami csodálatos itt, kettejük között, de eddig minden próbálkozásuk vagy közeledésük csúfos kudarcba fulladt, kicsit tart is tőle, hogy ez is hasonlóképp fog alakulni. Azért nem mozdul meg, íriszei szinte izzanak a helyzettől, bár ki tudná megmondani, hogy jó, vagy rossz értelemben. Persze most már nem akarja megölni vagy megszúrni a hímet, nem is haragszik rá, mert legfeljebb magára haragszik még egy kicsit. De minek is?
Végül úgy határoz, hogy önkényesen töri meg a varázst, komótosan, elnyújtott mozdulatokkal feltápászkodik, lecsatolja vértjének darabjait és a kardja mellé pakolássza őket. Mikor legközelebb visszagömbölyödik a hímhez, már csak a nadrágja, inge és csizmája van rajta, mert hát minek is ennél több ruházat egy ilyen majdnem-meghitt történéshez. Elvégre Cale is félmeztelenül szaladgál lassan már órák óta, Vier meg túlöltözötten jött-ment-tevékenykedett mindenfelé. Ha ez idő alatt Cale nem nagyon mozdult el pozíciójából, úgy újra szemtől szembe bámulja a hímet, egészen közel simulva hozzá.*
- Ez a fránya hím.
*Szavai félig gondolatbéliek, mégis kimondja őket hangosan, egy percre sem törve meg a feltételezhetően létrejött szemkontaktust. Ajkain újra hamiskás mosoly játszik, tekintete is hasonlóképp izzik fel. Ha Cale nem ellenkezik, kinyújtja kezét és finoman végigsimít annak arcvonalán, meg is pihentetve kezét orcáján.*
*Már éppen kezdene valami majdnem varázslatos pillanat kialakulni közöttük, amikor a hím megint felszenved. Vier fájdalmasan felsóhajt, mintha neki is valami seb gyötörné az oldalát, mert ez a pillanat valahogy el is illan.*
- Ha nem mocorognál annyit...
*Persze nem tűnik el az említett pillanat végleg, inkább mintha csak szünetelne, de azért Vier sóhajt még egyet. Most úgy érzi, hogy van valami kellemes, valami csodálatos itt, kettejük között, de eddig minden próbálkozásuk vagy közeledésük csúfos kudarcba fulladt, kicsit tart is tőle, hogy ez is hasonlóképp fog alakulni. Azért nem mozdul meg, íriszei szinte izzanak a helyzettől, bár ki tudná megmondani, hogy jó, vagy rossz értelemben. Persze most már nem akarja megölni vagy megszúrni a hímet, nem is haragszik rá, mert legfeljebb magára haragszik még egy kicsit. De minek is?
Végül úgy határoz, hogy önkényesen töri meg a varázst, komótosan, elnyújtott mozdulatokkal feltápászkodik, lecsatolja vértjének darabjait és a kardja mellé pakolássza őket. Mikor legközelebb visszagömbölyödik a hímhez, már csak a nadrágja, inge és csizmája van rajta, mert hát minek is ennél több ruházat egy ilyen majdnem-meghitt történéshez. Elvégre Cale is félmeztelenül szaladgál lassan már órák óta, Vier meg túlöltözötten jött-ment-tevékenykedett mindenfelé. Ha ez idő alatt Cale nem nagyon mozdult el pozíciójából, úgy újra szemtől szembe bámulja a hímet, egészen közel simulva hozzá.*
- Ez a fránya hím.
*Szavai félig gondolatbéliek, mégis kimondja őket hangosan, egy percre sem törve meg a feltételezhetően létrejött szemkontaktust. Ajkain újra hamiskás mosoly játszik, tekintete is hasonlóképp izzik fel. Ha Cale nem ellenkezik, kinyújtja kezét és finoman végigsimít annak arcvonalán, meg is pihentetve kezét orcáján.*
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-06 23:01:16
Üzenet elküldve: 2018-06-06 23:01:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
*A nő mosolyogva fekszik oda a bárd mellé, egész közel, ami kicsit meglepi a férfit, de nem mutatja ki. Nem várta volna a korábbiak után, hogy mégis ilyen közel kerülnének egymáshoz, legalábbis nem ma este. Egész jól halad a vad kanca betörésével, pedig azt hitte, amikor sorra bakot lőtt, hogy nem lesz ebből már semmi, legalábbis nem ma reggel. Ahogy a nő egész közel kerül, Cale felé fordítja a fejét, arcán csibész mosollyal, és ösztönösen nyúlna, hogy óvatosan magához húzza a nőt, és megcsókolja, azonban ahogy oldalára fordul, hirtelen felszisszen, és összerezzen.*
- Ez a fránya seb. * Morogja bosszúsan, és lenéz az oldalára meg a combjára, aztán visszanéz a nőre, és azt figyeli, hogy mennyire tűnt el a pillanat heve. Nem akarja elrontani egy újabb rosszul időzített próbálkozással.*
~A csillagokra mondom, ha létezik sors, akkor több módon már nem tud jelezni, hogy hagyjuk egymást békén.~
*Magában nevet a gondolaton, de szemei továbbra is várakozva, és izgatottan csillognak a vadászra.*
*A nő mosolyogva fekszik oda a bárd mellé, egész közel, ami kicsit meglepi a férfit, de nem mutatja ki. Nem várta volna a korábbiak után, hogy mégis ilyen közel kerülnének egymáshoz, legalábbis nem ma este. Egész jól halad a vad kanca betörésével, pedig azt hitte, amikor sorra bakot lőtt, hogy nem lesz ebből már semmi, legalábbis nem ma reggel. Ahogy a nő egész közel kerül, Cale felé fordítja a fejét, arcán csibész mosollyal, és ösztönösen nyúlna, hogy óvatosan magához húzza a nőt, és megcsókolja, azonban ahogy oldalára fordul, hirtelen felszisszen, és összerezzen.*
- Ez a fránya seb. * Morogja bosszúsan, és lenéz az oldalára meg a combjára, aztán visszanéz a nőre, és azt figyeli, hogy mennyire tűnt el a pillanat heve. Nem akarja elrontani egy újabb rosszul időzített próbálkozással.*
~A csillagokra mondom, ha létezik sors, akkor több módon már nem tud jelezni, hogy hagyjuk egymást békén.~
*Magában nevet a gondolaton, de szemei továbbra is várakozva, és izgatottan csillognak a vadászra.*
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:36:27
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:36:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Még mindig végtelenül szomorú, habár nem azért, mert nem lesz több zene ma estére, inkább csak úgy mindenért. Levadásztatta azokat a kibaszott minxeket a hímmel, a nagy büdös semmiért. Cale megsérült, a kibaszott nagy semmiért. Sóhajtozik, pillázik, nem is tudja mit kezdjen magával. Még mindig nem szól egy szót sem, jótékony némaságba burkolózik, vonásai és tekintete beszél helyette is, kifejezőbben, mint szavai bármikor tudnának. Apró mosoly kúszik viszont ajkaira, mikor a hím elfekszik, majd szóvá teszi saját bénaságát. Még mindig ezt gondolja róla, de most már egészen másként, immár csak incselkedne vele ezzel, vagy tréfát sütne el ezzel kapcsolatban, de nem a komoly fajtából, hogy meg is bántsa.*
- Tényleg béna vagy.
*Súgja maga elé a szavakat, szinte nem is hallhatja őket a hím, csak ha nagyon fülelget Vier szavaira. Mosolya kissé kiszélesedik, de még mindig nem tűnik túláradóan vidámnak, legfeljebb az látszik rajta, hogy nem fogja elsírni magát pillanatokon belül. Talán bűntudata is enyhül kissé, épp csak annyira, hogy már ne marcangolja belülről. Egy jóleső morranással nyúlik el újra a hím mellett, ezúttal nem a hasán, hanem pont vele szemben, egészen hozzá is bújva, ha nem húzódik el tőle, így orruk éppen csak nem ér össze. Arany szembogarai kutatón figyelik Cale minden rezdülését, vonásait, reakcióját a nőstény közelségére. Az előbb valami túl korai történhetett volna közöttük, most azonban jól esik neki a közelsége, jelenléte.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Még mindig végtelenül szomorú, habár nem azért, mert nem lesz több zene ma estére, inkább csak úgy mindenért. Levadásztatta azokat a kibaszott minxeket a hímmel, a nagy büdös semmiért. Cale megsérült, a kibaszott nagy semmiért. Sóhajtozik, pillázik, nem is tudja mit kezdjen magával. Még mindig nem szól egy szót sem, jótékony némaságba burkolózik, vonásai és tekintete beszél helyette is, kifejezőbben, mint szavai bármikor tudnának. Apró mosoly kúszik viszont ajkaira, mikor a hím elfekszik, majd szóvá teszi saját bénaságát. Még mindig ezt gondolja róla, de most már egészen másként, immár csak incselkedne vele ezzel, vagy tréfát sütne el ezzel kapcsolatban, de nem a komoly fajtából, hogy meg is bántsa.*
- Tényleg béna vagy.
*Súgja maga elé a szavakat, szinte nem is hallhatja őket a hím, csak ha nagyon fülelget Vier szavaira. Mosolya kissé kiszélesedik, de még mindig nem tűnik túláradóan vidámnak, legfeljebb az látszik rajta, hogy nem fogja elsírni magát pillanatokon belül. Talán bűntudata is enyhül kissé, épp csak annyira, hogy már ne marcangolja belülről. Egy jóleső morranással nyúlik el újra a hím mellett, ezúttal nem a hasán, hanem pont vele szemben, egészen hozzá is bújva, ha nem húzódik el tőle, így orruk éppen csak nem ér össze. Arany szembogarai kutatón figyelik Cale minden rezdülését, vonásait, reakcióját a nőstény közelségére. Az előbb valami túl korai történhetett volna közöttük, most azonban jól esik neki a közelsége, jelenléte.*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:04:55
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:04:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Holfényes Éjszaka//
*Nem csak a bárd, de a vadász is igencsak elszomorodik látva, hogy a hangszer egyik húrja elpattant. Ha a városban lennének, akkor hamar szerezne rá újat, sőt, szokott is magánál tartani pont az ilyen esetek miatt, de ma nincs nála. Ma csak egy rövid sétára készült, egy estére a város mellet, és az este végeztével vissza tért volna a fogadóba, és átaludta volna a napot. De most már azt se tudja, hogy hol jár. Persze, olyan sokat azért nem futottak, és bármikor visszamehetnének, de Cale most nem akar visszaindulni.*
- Ebből több zene nem lesz ma este. *Állapítja meg, és leteszi a hangszert, csak ekkor néz a nőre, és látja rajta a szomorúságot.*
- Na, ne szomorkodj, annyira nincs nagy baj. Ha bemegyünk a városba bármikor pótolhatom. Addig meg lefoglaljuk magunkat máshogy. *Mondja mosolyogva, és ha a nő hagyja, akkor lefekszik mellé, és felnéz a csillagokra. *
- Egyébként állandóan ezt csinálom, mindig elszakítom a húrjaimat. Béna vagyok, és gyorsan koptatom. Számítottam már rá, hogy el fog szakadni, de aztán elfelejtettem. *Magyarázza, és várakozva néz a nőre, hogy vissza fekszik, vagy úgy marad, esetleg másra készül.*
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.06 22:23:54
*Nem csak a bárd, de a vadász is igencsak elszomorodik látva, hogy a hangszer egyik húrja elpattant. Ha a városban lennének, akkor hamar szerezne rá újat, sőt, szokott is magánál tartani pont az ilyen esetek miatt, de ma nincs nála. Ma csak egy rövid sétára készült, egy estére a város mellet, és az este végeztével vissza tért volna a fogadóba, és átaludta volna a napot. De most már azt se tudja, hogy hol jár. Persze, olyan sokat azért nem futottak, és bármikor visszamehetnének, de Cale most nem akar visszaindulni.*
- Ebből több zene nem lesz ma este. *Állapítja meg, és leteszi a hangszert, csak ekkor néz a nőre, és látja rajta a szomorúságot.*
- Na, ne szomorkodj, annyira nincs nagy baj. Ha bemegyünk a városba bármikor pótolhatom. Addig meg lefoglaljuk magunkat máshogy. *Mondja mosolyogva, és ha a nő hagyja, akkor lefekszik mellé, és felnéz a csillagokra. *
- Egyébként állandóan ezt csinálom, mindig elszakítom a húrjaimat. Béna vagyok, és gyorsan koptatom. Számítottam már rá, hogy el fog szakadni, de aztán elfelejtettem. *Magyarázza, és várakozva néz a nőre, hogy vissza fekszik, vagy úgy marad, esetleg másra készül.*
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.06 22:23:54
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-06 21:31:32
Üzenet elküldve: 2018-06-06 21:31:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
*Egészen csalódik, mikor a hím ülő helyzetbe tornázza magát, na de érti ám, hogy fekve nem lehet csak úgy zenebonálni. Lábait a levegőben lóbálja háta mögött, úgy várja a következő produkciót, nagyon komolyan remélvén, hogy nem kap megint valami szívfacsaró dalt, amitől kedve szottyanna elszaladni. Hiába tett ígéretet a hímnek, azért az ígéreteket könnyebb megszegni, főleg másoknak, mint a saját határainkat és hitünket csak úgy sutba vágni mindenféle érzelgősség kedvéért.
Mikor aztán a hím játszani kezd, valamilyen kis lelki béke telepszik rá, azt persze azonnal észleli, hogy Cale mintha itt sem lenne, messze jár fejben, messze lélekben. Saját feje jobbra-balra ingázik a dallamokra, egészen elveszik a hangokban, és egészen máshová képzeli most magát. Mintha gyermekkorát látná maga előtt, mikor nővéreivel felszöktek a felszínre a helyi népeket ijesztgetni és zargatni, amikor csak játék volt az élet, és semmi sem számított, csak jól szórakozzanak. Ebből a lágy, kellemes, mégis valahol felzaklató álomképből egy hirtelen jött, idegtépő zaj szakítja ki, és kényelmes hasonfekvő helyzetéből fel is ugrik ülésbe, mintha valaki támadna, mintha valakit meg kéne védeni. Keze ökölbe szorul, orrlyukai idegesen tátonganak, átkozza magát figyelmetlenségéért, és mert ilyen könnyelműen hagyta, hogy elragadják régi, nosztalgikus érzései. Íriszei idegesen villannak a hímre, csak ezután érzékeli, hogy a hangszerrel történt valami baj, így teste és idegei is megnyugszanak, ellazulnak. Egy bánkódó pillantással méri fel a kárt, és néz fel Cale arcára is, mintha csak miatta lenne az egész, hogy elpattant a húr, meg, hogy nem tud neki segíteni, és egyébként is. Immár valami különös szomorúság járja át, mintha minden, ami ma este a hímmel történt Vier hibája lenne, és legszívesebben csak fogná magát, visszavezetné Cale-t a városba vezető úthoz, aztán eltűnne a rengetegben, úgy nagyjából végleg. Nyilvánvaló, hogy arcára is kiütközik ez az érzés, szomorúan és bocsánatkérően is néz a hímre, mert nem tudja mit kéne mondania. Nem is ért a hangszerekhez, sem a húrokhoz, legalább ehhez a fajtához nem, így csak ül ott, magába és a hím iránt érzett bűntudatába roskadva.*
*Egészen csalódik, mikor a hím ülő helyzetbe tornázza magát, na de érti ám, hogy fekve nem lehet csak úgy zenebonálni. Lábait a levegőben lóbálja háta mögött, úgy várja a következő produkciót, nagyon komolyan remélvén, hogy nem kap megint valami szívfacsaró dalt, amitől kedve szottyanna elszaladni. Hiába tett ígéretet a hímnek, azért az ígéreteket könnyebb megszegni, főleg másoknak, mint a saját határainkat és hitünket csak úgy sutba vágni mindenféle érzelgősség kedvéért.
Mikor aztán a hím játszani kezd, valamilyen kis lelki béke telepszik rá, azt persze azonnal észleli, hogy Cale mintha itt sem lenne, messze jár fejben, messze lélekben. Saját feje jobbra-balra ingázik a dallamokra, egészen elveszik a hangokban, és egészen máshová képzeli most magát. Mintha gyermekkorát látná maga előtt, mikor nővéreivel felszöktek a felszínre a helyi népeket ijesztgetni és zargatni, amikor csak játék volt az élet, és semmi sem számított, csak jól szórakozzanak. Ebből a lágy, kellemes, mégis valahol felzaklató álomképből egy hirtelen jött, idegtépő zaj szakítja ki, és kényelmes hasonfekvő helyzetéből fel is ugrik ülésbe, mintha valaki támadna, mintha valakit meg kéne védeni. Keze ökölbe szorul, orrlyukai idegesen tátonganak, átkozza magát figyelmetlenségéért, és mert ilyen könnyelműen hagyta, hogy elragadják régi, nosztalgikus érzései. Íriszei idegesen villannak a hímre, csak ezután érzékeli, hogy a hangszerrel történt valami baj, így teste és idegei is megnyugszanak, ellazulnak. Egy bánkódó pillantással méri fel a kárt, és néz fel Cale arcára is, mintha csak miatta lenne az egész, hogy elpattant a húr, meg, hogy nem tud neki segíteni, és egyébként is. Immár valami különös szomorúság járja át, mintha minden, ami ma este a hímmel történt Vier hibája lenne, és legszívesebben csak fogná magát, visszavezetné Cale-t a városba vezető úthoz, aztán eltűnne a rengetegben, úgy nagyjából végleg. Nyilvánvaló, hogy arcára is kiütközik ez az érzés, szomorúan és bocsánatkérően is néz a hímre, mert nem tudja mit kéne mondania. Nem is ért a hangszerekhez, sem a húrokhoz, legalább ehhez a fajtához nem, így csak ül ott, magába és a hím iránt érzett bűntudatába roskadva.*
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-06 21:28:18
Üzenet elküldve: 2018-06-06 21:28:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Ejj-ejj, a kis beste nagyon hangjára talált, Kharasshi pedig engedi az útján ezt a játékot, hadd érezze magát nyeregben a nőstényke.
A felkínált gyümölcsért végül nem hajol, hanem ujjai közé csippentve veszi el a pimasz ajkak közül. De ahelyett, hogy a szájába venné, egyszerűen félrehajítja, fakó pillantását le se véve Rilkäline szemeiről. A kis bogyót egy szívdobbanással később követi az egész gyümölcsöstál is, mely e lázadásban való részvétellel kiérdemelte sorsát. Kharasshi egy mozdulattal söpör le mindent az asztalról, s már dönti is hanyatt rajta a szemtelen fakóvérűt, hogy éhét holmi bogyók helyett zsenge leányhússal lakassa jól. Nem kíméli az inget se. A holmi ezen az áldozati oltáron végzi. Reped az anyag a türelmetlen mohóságban, hogy ajka a fehér keblek melegét falhassa végre. Immár nem vár semmire, elveszi, ami itt kacérkodott körülöttük egész reggel. Bőségesen kiszolgálja magát e pikáns fogásból, míg a vad, gyönyörízű manna jól nem lakatja. Aztán mikor utolsót feszült, kiélvezve e lakoma utolsó morzsáját is, a terítékre, verejtéktől csillogó mellkasra dől, hogy szusszanjon. Kell egy kis idő, míg a mámor leülepszik a fejében, s teret ad a gondolatoknak. Felnyalábolja a bágyadt testecskét, s gálánsan átviszi a feldőlt szék, szétgurult gyümölcsök káoszán, hogy visszafektesse a prémekre, ahonnan ez az egész gyűrűzött.*
- De ugye tudod, hogy olyasmit róttál fel nekem, ami neked épp úgy bűnöd *szólal meg, miután maga is elheveredett.* - Álszentséged bizonyítja, hogy magad sem azt választottad az "étlapról", amit igazán kívántál. Ne is próbáld tagadni.
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Ejj-ejj, a kis beste nagyon hangjára talált, Kharasshi pedig engedi az útján ezt a játékot, hadd érezze magát nyeregben a nőstényke.
A felkínált gyümölcsért végül nem hajol, hanem ujjai közé csippentve veszi el a pimasz ajkak közül. De ahelyett, hogy a szájába venné, egyszerűen félrehajítja, fakó pillantását le se véve Rilkäline szemeiről. A kis bogyót egy szívdobbanással később követi az egész gyümölcsöstál is, mely e lázadásban való részvétellel kiérdemelte sorsát. Kharasshi egy mozdulattal söpör le mindent az asztalról, s már dönti is hanyatt rajta a szemtelen fakóvérűt, hogy éhét holmi bogyók helyett zsenge leányhússal lakassa jól. Nem kíméli az inget se. A holmi ezen az áldozati oltáron végzi. Reped az anyag a türelmetlen mohóságban, hogy ajka a fehér keblek melegét falhassa végre. Immár nem vár semmire, elveszi, ami itt kacérkodott körülöttük egész reggel. Bőségesen kiszolgálja magát e pikáns fogásból, míg a vad, gyönyörízű manna jól nem lakatja. Aztán mikor utolsót feszült, kiélvezve e lakoma utolsó morzsáját is, a terítékre, verejtéktől csillogó mellkasra dől, hogy szusszanjon. Kell egy kis idő, míg a mámor leülepszik a fejében, s teret ad a gondolatoknak. Felnyalábolja a bágyadt testecskét, s gálánsan átviszi a feldőlt szék, szétgurult gyümölcsök káoszán, hogy visszafektesse a prémekre, ahonnan ez az egész gyűrűzött.*
- De ugye tudod, hogy olyasmit róttál fel nekem, ami neked épp úgy bűnöd *szólal meg, miután maga is elheveredett.* - Álszentséged bizonyítja, hogy magad sem azt választottad az "étlapról", amit igazán kívántál. Ne is próbáld tagadni.
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-06 16:51:20
Üzenet elküldve: 2018-06-06 16:51:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Milyen édes is a bosszúhadjárat, amit minden mozdulatával egyre rafináltabban űz, s melyet egyre pofátlanabb magaslatokba húz szándékosan. Kéjes sóhajok gördülnek ajkairól, miközben elmajszol egy epret, s utána lelkének minden élvezetével nyalogatja ujjáról a mézcseppeket. Átszellemülve, jóízűen, mint ha az életet jelentő finomság volna. Persze, nem rest Kharasshira pillantani közben, s elégedetten fürdőzni azokban a mohó pillantásokban.
Nem titkolt szándéka volt ezt elérni, és most nagyon is büszke magára. Egészen eltelíti ez az érzés, talán kicsit el is vakítja. S hiába furcsállja a mázas szavakat, csak egy apró gyanakvót rebben a pillája, aztán sóhajtva bár, hogy ilyen fáradtságra kérték, leteszi az öléből a tálat. *
- Persze, hogy odaadom *szól nagy kegyesen, hisz érteni véli, hogy csak ismétlést szeretne a kéjenc mélységi. Kelletlen, de hasonlóan a korábbihoz, nyújtózik a másik kupáért is. A székére térdel, így Kharasshi inge újra feljebb húzódik, a hófehér dombokról. Egy pillanat az egész. Maga sem érti, hogyan került mögé ilyen gyorsan a hím, de a követező pillanatban, már fülébe duruzsolja az okító szavakat.
A mögötte zajló mocorgás úgy hat a fantáziára, hogy nyelnie kell a hirtelen kiszáradt torka miatt. Kétségek közt vergődik, mert amit várna a hevességből, nem történik meg. Csak egy csattanós nyomaték, mit szisszenve szenved el.
Szívverése még inkább felgyorsul, ezzel légvételei is, de tudatosan hűti magát. Nem enged még, ha rajta múlik, hiába vágyna a gyönyörre, melynek ígérete szinte belengi azt a burkot, amiben most ketten összesimulnak.
D nem hagyja magát. Nem fogják csak így okítani azért a leckéért cserébe, melyet ő adott...*
- Talán nem voltam eddig elég odaadó? *kérdezi, miközben hátra hajlik. Szándékosan utal az éjjelre, mert lázítja vérét, a mondva csinált bűn, s a lehetetlen elvárás, miszerint gondolatot kellene olvasnia. Vagy a vélt éhséget jóllakatnia, önmagát háttérbe szorítva, s akár még dacolva a kimondott szóval is. Akkor bezzeg azért kapna ki.
Kharasshi füléhez hajlik, mielőtt megszólal.*
- Bort kívánt az _úr_, és azt is kapott. Tökéletes odaadással. *duruzsolja a mázas lázadást.* Talán önmaga sem tudja, mit szeretne...
*Az utolsó szóra, támaszkodó kezeivel ellöki magát az asztaltól. Nem megy elsőre, a váratlan terv. Csak a második mozdulatra, amivel még támaszkodó lábával is rásegít kicsit, azzal nyer magának annyi helyet, hogy szembe forduljon a morccal, immár háta mögött az asztallal. A csendes dúlástól szuszogva pillant fel*
- Türelmesen kivárom, míg eldöntöd...
*Csak halvány kis malícia érződik, szavai nyomán, ahogy állja a fakó szemek pillantását. Csak egyre szaporábban emelkedő mellkasát zabolázza nehezen, mely elárulhatná izgatottságát.*
- Rajtam, ne múljék... *vonja meg a vállát, melyről a csendes háborúban megsínylődött ing, féloldalasan lecsúszik. Aztán karcsú ujjaival a gyümölcsös tálba nyúl, s kivesz belőle egy bogyót. Kecsesen emeli Kharasshi ajka felé, de fél úton megáll a mozdulat, s kérdőn húzza fel szemöldökét.
~Kéred?~
De mielőtt Kharasshi dönthetne, vagy a bogyó felé hajolna, Rilkäline keze visszahúzódik. Talán kicsit korábban, mint illene, de ezzel is bizonyíthatja igazát, még ha csalással is.
Ajkai közé veszi azt a savanykás apró szemet. Egy pillanat alatt zárulnak a buja ajkak, s tűnik el a bogyó, melyet aztán jóízűen szopogat el, egy jóleső sóhaj kíséretében. Nagyon szemtelen, és nagyon közel játszik a tűzhöz, de be kell vallania, hogy piszkosul élvezi. *
- Shh… türelem… * sissegi a felmorranót, s ahogy tud, egyik kezével ellen tart a hímnek, ha kell el is hajol. Másik kezével újabb bogyót vesz, immár csak ajkai közé, s csak ez után hajlik a tartás simításba, az acélos mellkason, akárcsak egy engedély. Ujjbegyeivel gyengéden kóstolgatja a hullámzó kötegeket, s immár kihívó pillantással övezve, nyelve hegyével kelleti a gyümölcs finomságot, míg Kharasshi érte nem hajol.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Milyen édes is a bosszúhadjárat, amit minden mozdulatával egyre rafináltabban űz, s melyet egyre pofátlanabb magaslatokba húz szándékosan. Kéjes sóhajok gördülnek ajkairól, miközben elmajszol egy epret, s utána lelkének minden élvezetével nyalogatja ujjáról a mézcseppeket. Átszellemülve, jóízűen, mint ha az életet jelentő finomság volna. Persze, nem rest Kharasshira pillantani közben, s elégedetten fürdőzni azokban a mohó pillantásokban.
Nem titkolt szándéka volt ezt elérni, és most nagyon is büszke magára. Egészen eltelíti ez az érzés, talán kicsit el is vakítja. S hiába furcsállja a mázas szavakat, csak egy apró gyanakvót rebben a pillája, aztán sóhajtva bár, hogy ilyen fáradtságra kérték, leteszi az öléből a tálat. *
- Persze, hogy odaadom *szól nagy kegyesen, hisz érteni véli, hogy csak ismétlést szeretne a kéjenc mélységi. Kelletlen, de hasonlóan a korábbihoz, nyújtózik a másik kupáért is. A székére térdel, így Kharasshi inge újra feljebb húzódik, a hófehér dombokról. Egy pillanat az egész. Maga sem érti, hogyan került mögé ilyen gyorsan a hím, de a követező pillanatban, már fülébe duruzsolja az okító szavakat.
A mögötte zajló mocorgás úgy hat a fantáziára, hogy nyelnie kell a hirtelen kiszáradt torka miatt. Kétségek közt vergődik, mert amit várna a hevességből, nem történik meg. Csak egy csattanós nyomaték, mit szisszenve szenved el.
Szívverése még inkább felgyorsul, ezzel légvételei is, de tudatosan hűti magát. Nem enged még, ha rajta múlik, hiába vágyna a gyönyörre, melynek ígérete szinte belengi azt a burkot, amiben most ketten összesimulnak.
D nem hagyja magát. Nem fogják csak így okítani azért a leckéért cserébe, melyet ő adott...*
- Talán nem voltam eddig elég odaadó? *kérdezi, miközben hátra hajlik. Szándékosan utal az éjjelre, mert lázítja vérét, a mondva csinált bűn, s a lehetetlen elvárás, miszerint gondolatot kellene olvasnia. Vagy a vélt éhséget jóllakatnia, önmagát háttérbe szorítva, s akár még dacolva a kimondott szóval is. Akkor bezzeg azért kapna ki.
Kharasshi füléhez hajlik, mielőtt megszólal.*
- Bort kívánt az _úr_, és azt is kapott. Tökéletes odaadással. *duruzsolja a mázas lázadást.* Talán önmaga sem tudja, mit szeretne...
*Az utolsó szóra, támaszkodó kezeivel ellöki magát az asztaltól. Nem megy elsőre, a váratlan terv. Csak a második mozdulatra, amivel még támaszkodó lábával is rásegít kicsit, azzal nyer magának annyi helyet, hogy szembe forduljon a morccal, immár háta mögött az asztallal. A csendes dúlástól szuszogva pillant fel*
- Türelmesen kivárom, míg eldöntöd...
*Csak halvány kis malícia érződik, szavai nyomán, ahogy állja a fakó szemek pillantását. Csak egyre szaporábban emelkedő mellkasát zabolázza nehezen, mely elárulhatná izgatottságát.*
- Rajtam, ne múljék... *vonja meg a vállát, melyről a csendes háborúban megsínylődött ing, féloldalasan lecsúszik. Aztán karcsú ujjaival a gyümölcsös tálba nyúl, s kivesz belőle egy bogyót. Kecsesen emeli Kharasshi ajka felé, de fél úton megáll a mozdulat, s kérdőn húzza fel szemöldökét.
~Kéred?~
De mielőtt Kharasshi dönthetne, vagy a bogyó felé hajolna, Rilkäline keze visszahúzódik. Talán kicsit korábban, mint illene, de ezzel is bizonyíthatja igazát, még ha csalással is.
Ajkai közé veszi azt a savanykás apró szemet. Egy pillanat alatt zárulnak a buja ajkak, s tűnik el a bogyó, melyet aztán jóízűen szopogat el, egy jóleső sóhaj kíséretében. Nagyon szemtelen, és nagyon közel játszik a tűzhöz, de be kell vallania, hogy piszkosul élvezi. *
- Shh… türelem… * sissegi a felmorranót, s ahogy tud, egyik kezével ellen tart a hímnek, ha kell el is hajol. Másik kezével újabb bogyót vesz, immár csak ajkai közé, s csak ez után hajlik a tartás simításba, az acélos mellkason, akárcsak egy engedély. Ujjbegyeivel gyengéden kóstolgatja a hullámzó kötegeket, s immár kihívó pillantással övezve, nyelve hegyével kelleti a gyümölcs finomságot, míg Kharasshi érte nem hajol.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-06 15:09:28
Üzenet elküldve: 2018-06-06 15:09:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
*A vadász csak lefekszik mellé, minden mozdulata kecses, és valamilyen furcsa módon… kívánatos? Nem is ez a jó szó. De az biztos, hogy ezt a fajta testtartást, és a nézést még nem látta a nőtől. Nem bánta meg, amiért az előbb mondhatni elutasította. De hát nem is elutasította, csupán nem élt a lehetőséggel. Vagy az ugyan az lenne?
Lényegtelen az most, ahogy a nőstény hozzádörgölőzik, örül is neki, hogy a hangszeréhez nyúlhat, és elterelheti egy kicsit a gondolatait. Háton fekve viszont nem tud szépen játszani, úgyhogy felül, és penget párat a hangszeren. Nem tudja, hogy mit szeretne játszani, hogy mihez lenne kedve. Énekelni viszont nem akar, az előbb is balul sült el, és most ebben a pillanatban nem is tudna mit dalolni. Úgyhogy csak lágyan játszani kezd egy dallamot, és hamarosan úgy érzi, hogy eltűnt a nő mellőle, eltűnt a folyó, és eltűnt minden, csak a zene marad. Ahogy így andalog, lassan már azt se fogja fel, hogy milyen zenét játszik. Hiszen milyen hangja van a lélegzetvételnek, az izom mozdulásának, a szem látásának? A zene ugyan úgy ő maga, mint ezek a cselekvések. Egyé válik a játékával, egészen addig, amíg egyszer csak egy csattanást hall. Ijedten, rémülten néz le a hangszerre, a zene képe pedig szertefoszlik. *
- Elpattant egy húr. *Leheli halkan, teljesen megsemmisülten, szinte már rémülten. Ilyen messze a várostól nem fog újat találni, készíteni pedig nem képes.*
*A vadász csak lefekszik mellé, minden mozdulata kecses, és valamilyen furcsa módon… kívánatos? Nem is ez a jó szó. De az biztos, hogy ezt a fajta testtartást, és a nézést még nem látta a nőtől. Nem bánta meg, amiért az előbb mondhatni elutasította. De hát nem is elutasította, csupán nem élt a lehetőséggel. Vagy az ugyan az lenne?
Lényegtelen az most, ahogy a nőstény hozzádörgölőzik, örül is neki, hogy a hangszeréhez nyúlhat, és elterelheti egy kicsit a gondolatait. Háton fekve viszont nem tud szépen játszani, úgyhogy felül, és penget párat a hangszeren. Nem tudja, hogy mit szeretne játszani, hogy mihez lenne kedve. Énekelni viszont nem akar, az előbb is balul sült el, és most ebben a pillanatban nem is tudna mit dalolni. Úgyhogy csak lágyan játszani kezd egy dallamot, és hamarosan úgy érzi, hogy eltűnt a nő mellőle, eltűnt a folyó, és eltűnt minden, csak a zene marad. Ahogy így andalog, lassan már azt se fogja fel, hogy milyen zenét játszik. Hiszen milyen hangja van a lélegzetvételnek, az izom mozdulásának, a szem látásának? A zene ugyan úgy ő maga, mint ezek a cselekvések. Egyé válik a játékával, egészen addig, amíg egyszer csak egy csattanást hall. Ijedten, rémülten néz le a hangszerre, a zene képe pedig szertefoszlik. *
- Elpattant egy húr. *Leheli halkan, teljesen megsemmisülten, szinte már rémülten. Ilyen messze a várostól nem fog újat találni, készíteni pedig nem képes.*
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-05 23:11:48
Üzenet elküldve: 2018-06-05 23:11:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
*Még akkor is csak ül, némán, mozdulatlanul, mikor a hím elengedi a kezét és hátradől. Amit ekkor érez, az egy kissé megkönnyebbülés, de valahol csalódott is. Nem találkozott még ilyen hímmel, mint Cale, a mélységi férfiak, még ha az agresszívabb fajtából származtak is, egészen máshogy viselkedtek Vierrel. Erre jön ez a városi sötétképű ficsúr és olyan érzelgősséget tanúsít a nőstény iránt, amit jobbára még elfektől vagy emberektől sem látott.
Lassan, mélyet sóhajt, ahogy kienged kissé, teste is ellazul, lelke pedig megbizonyosodik róla, hogy ettől a hímtől aztán nem kell tartania a legkisebb mértékben sem. Attól sem, hogy esetleg megfojtja álmában, vagy szívébe kardot márt, legfeljebb attól, hogy az éjszaka folyamán elmegy, és soha többé nem látja.*
- Mit szólnál, ha előbb játszanál valamit?
*Szája szélében alig látható kis mosoly jelenik meg, tekintete is megváltozik, vonásai is ellágyulnak, majd egy nagymacska kecsességével elnyúlik hasán a hím mellett. Egyik kezén megtámasztja fejét, úgy pillázik Cale-re, tisztán látható, hogy tényleg szeretné.*
- Ígérem, nem futok el.
*Kissé el is vigyorodik, oldalával pedig finoman a hímhez dörgölőzik, ha az nem húzódik el. Valahogy tényleg úgy fest most, mint egy párduc, ami csak egy kis fejsimogatásra vár, hogy dorombolni kezdjen.*
*Még akkor is csak ül, némán, mozdulatlanul, mikor a hím elengedi a kezét és hátradől. Amit ekkor érez, az egy kissé megkönnyebbülés, de valahol csalódott is. Nem találkozott még ilyen hímmel, mint Cale, a mélységi férfiak, még ha az agresszívabb fajtából származtak is, egészen máshogy viselkedtek Vierrel. Erre jön ez a városi sötétképű ficsúr és olyan érzelgősséget tanúsít a nőstény iránt, amit jobbára még elfektől vagy emberektől sem látott.
Lassan, mélyet sóhajt, ahogy kienged kissé, teste is ellazul, lelke pedig megbizonyosodik róla, hogy ettől a hímtől aztán nem kell tartania a legkisebb mértékben sem. Attól sem, hogy esetleg megfojtja álmában, vagy szívébe kardot márt, legfeljebb attól, hogy az éjszaka folyamán elmegy, és soha többé nem látja.*
- Mit szólnál, ha előbb játszanál valamit?
*Szája szélében alig látható kis mosoly jelenik meg, tekintete is megváltozik, vonásai is ellágyulnak, majd egy nagymacska kecsességével elnyúlik hasán a hím mellett. Egyik kezén megtámasztja fejét, úgy pillázik Cale-re, tisztán látható, hogy tényleg szeretné.*
- Ígérem, nem futok el.
*Kissé el is vigyorodik, oldalával pedig finoman a hímhez dörgölőzik, ha az nem húzódik el. Valahogy tényleg úgy fest most, mint egy párduc, ami csak egy kis fejsimogatásra vár, hogy dorombolni kezdjen.*
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-05 22:52:32
Üzenet elküldve: 2018-06-05 22:52:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
*Az egész sebégetés kellemetlenségét megpróbálja enyhíteni, amikor megfogja a nő kezét, de olyat lát a tekintetében, amitől egyből elmegy a kedve. Látott már ilyen nézést, látott már ilyen tekintetet, pontosan tudja, hogy mi történik. Itt van, Vier az övé, azt csinálhat vele, amit akar. De elengedi a kezét, és inkább egy sóhajtással hanyatt dől, miközben elfordítja a tekintetét.
Látott már ilyen nézést. Szajhák szoktak így nézni, a rosszabbik fajtából. Akik nem tudják titkolni, hogy mennyire nem szeretnék, de mégis belemennek. Cale utálta a fajtájukat. Igazából az örömlányokat is utálta, az egész szakmát, nem bírta elviselni, hogy valaki ne azért feküdjön le vele, mert vonzza őt a sötételf. Ugyan ez volt a helyzet most is. Persze, egy hang ott motoszkált a fejében, hogy tegye meg… de utána nem tudna többé a tükörképébe nézni. Nem tudna többé a lanthoz nyúlni.*
- Ha gondolod, megtaníthatlak zenélni. *Mondja halkan, és magához húzza a hangszert. Soha senkinek nem engedte még, hogy hozzá nyúljon, hogy játsszon rajta. A tanítója mondta mindig, hogy „A hangszer olyan, mint egy feleség. Persze, engeded, hogy mások is megcsodálják, de rajtad kívül senki nem játszhat rajta”. Ehhez Cale a mai napig tartotta is magát, és valószínűleg ha nem jut most eszébe a hangszer, akkor sose ajánlaná fel a nőnek a dolgot, vagy csak akkor, ha szereznek neki is egyet. *
- Nem könnyű megtanulni, és nem is olyan fontos, mint amit te tanítottál nekem… de szerintem nagyon hasznos. A zene nem azért kell, hogy a testünk életben maradjon… a zene a lelkünket táplálja. És mint a hús, a zene is lehet keserű, vagy finom, ízletes, zamatos.*Ilyenkor ütközik ki igazán, hogy Cale nem fajtatársai mellett nevelkedett. és nem jellemző rá az a gondolkodásmód, ami a többi sötételfre. A bárd mindenek előtt ez, bárd, egy zenész, egy művész. Faja csak másodlagos.*
*Az egész sebégetés kellemetlenségét megpróbálja enyhíteni, amikor megfogja a nő kezét, de olyat lát a tekintetében, amitől egyből elmegy a kedve. Látott már ilyen nézést, látott már ilyen tekintetet, pontosan tudja, hogy mi történik. Itt van, Vier az övé, azt csinálhat vele, amit akar. De elengedi a kezét, és inkább egy sóhajtással hanyatt dől, miközben elfordítja a tekintetét.
Látott már ilyen nézést. Szajhák szoktak így nézni, a rosszabbik fajtából. Akik nem tudják titkolni, hogy mennyire nem szeretnék, de mégis belemennek. Cale utálta a fajtájukat. Igazából az örömlányokat is utálta, az egész szakmát, nem bírta elviselni, hogy valaki ne azért feküdjön le vele, mert vonzza őt a sötételf. Ugyan ez volt a helyzet most is. Persze, egy hang ott motoszkált a fejében, hogy tegye meg… de utána nem tudna többé a tükörképébe nézni. Nem tudna többé a lanthoz nyúlni.*
- Ha gondolod, megtaníthatlak zenélni. *Mondja halkan, és magához húzza a hangszert. Soha senkinek nem engedte még, hogy hozzá nyúljon, hogy játsszon rajta. A tanítója mondta mindig, hogy „A hangszer olyan, mint egy feleség. Persze, engeded, hogy mások is megcsodálják, de rajtad kívül senki nem játszhat rajta”. Ehhez Cale a mai napig tartotta is magát, és valószínűleg ha nem jut most eszébe a hangszer, akkor sose ajánlaná fel a nőnek a dolgot, vagy csak akkor, ha szereznek neki is egyet. *
- Nem könnyű megtanulni, és nem is olyan fontos, mint amit te tanítottál nekem… de szerintem nagyon hasznos. A zene nem azért kell, hogy a testünk életben maradjon… a zene a lelkünket táplálja. És mint a hús, a zene is lehet keserű, vagy finom, ízletes, zamatos.*Ilyenkor ütközik ki igazán, hogy Cale nem fajtatársai mellett nevelkedett. és nem jellemző rá az a gondolkodásmód, ami a többi sötételfre. A bárd mindenek előtt ez, bárd, egy zenész, egy művész. Faja csak másodlagos.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-05 22:31:48
Üzenet elküldve: 2018-06-05 22:31:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
*Még mielőtt belekezdene a procedúrába, a hímnek természetesen van kérdése, amire egy bólintással és egy "biztossal" felel, ebből aztán a másik biztosra is veheti, hogy tényleg meg fog történni, aminek meg kell történnie. Nem kellemes a dolog, ez tény, Vier hátán és combján is van néhány hasonló forradás, melyeket magának csinált, avagy, példának okáért háta esetében az csinálta, akivel éppen összeakadt. Tudja, hogy még fájdalmasabb az egész, mint maga a seb, vagy ami a sebet okozza, de kétségkívül hatékony módszer, és a legtöbb esetben sikeresen meg lehet vele akadályozni, hogy valaki csak úgy spontán elvérezzen. Ráadásul nem is kell hozzá sok minden, nem kell varrni a sebet, elég egy felhevített vasdarab, aztán már lehet is operálni szegény delikvenst. Persze a forradás örökre megmarad, de inkább legyen az embernek néhány nagyobb hege, mint hogy egy bokor alján feküdjön holtan.
Amikor a hím megérinti, sőt meg is fogja a kezét, szíve kihagy egy dobbanásnyit, mert bármennyire is gondolta, hogy Cale-nek jólesne valami kedvesség, arra nem számított, hogy jól meg is lesz fogva. Arany szembogarai idegesen, bár nem ellenségesen villannak a hímre, keze nem mozdul, teljesen lemerevedik, és csak ül ott bambán. Még válaszolni is elfelejt a hímnek, nem tudja, hogy mit tegyen, hiszen a több rétegnyi egyedülállóságba és érzelemmentes életmódba nem férne bele, amit lehet, hogy tenni fognak, mélyen legbelül viszont lehet, hogy még jót is tenne neki. A legvalószínűbb pedig, hogy csak fél átadni magát az intimitás bármilyen formájának, csóknak, érzéseknek, vagy ennél többnek. A hím láthatja is rajta ezt az évődést, a gondolkodást, homlokán a ráncokat, de szemeiben valami különös fény játszik, ami elárulhatja Cale-nek, hogy most gyakorlatilag bármit megtehetne vele, mindenhez tehetetlen lenne. Így aztán részben önkéntelenül, de rábízza a hímre a döntést, hogy folytatja-e, amit szeretne, vagy inkább másféle fájdalom-enyhítést választ magának.*
*Még mielőtt belekezdene a procedúrába, a hímnek természetesen van kérdése, amire egy bólintással és egy "biztossal" felel, ebből aztán a másik biztosra is veheti, hogy tényleg meg fog történni, aminek meg kell történnie. Nem kellemes a dolog, ez tény, Vier hátán és combján is van néhány hasonló forradás, melyeket magának csinált, avagy, példának okáért háta esetében az csinálta, akivel éppen összeakadt. Tudja, hogy még fájdalmasabb az egész, mint maga a seb, vagy ami a sebet okozza, de kétségkívül hatékony módszer, és a legtöbb esetben sikeresen meg lehet vele akadályozni, hogy valaki csak úgy spontán elvérezzen. Ráadásul nem is kell hozzá sok minden, nem kell varrni a sebet, elég egy felhevített vasdarab, aztán már lehet is operálni szegény delikvenst. Persze a forradás örökre megmarad, de inkább legyen az embernek néhány nagyobb hege, mint hogy egy bokor alján feküdjön holtan.
Amikor a hím megérinti, sőt meg is fogja a kezét, szíve kihagy egy dobbanásnyit, mert bármennyire is gondolta, hogy Cale-nek jólesne valami kedvesség, arra nem számított, hogy jól meg is lesz fogva. Arany szembogarai idegesen, bár nem ellenségesen villannak a hímre, keze nem mozdul, teljesen lemerevedik, és csak ül ott bambán. Még válaszolni is elfelejt a hímnek, nem tudja, hogy mit tegyen, hiszen a több rétegnyi egyedülállóságba és érzelemmentes életmódba nem férne bele, amit lehet, hogy tenni fognak, mélyen legbelül viszont lehet, hogy még jót is tenne neki. A legvalószínűbb pedig, hogy csak fél átadni magát az intimitás bármilyen formájának, csóknak, érzéseknek, vagy ennél többnek. A hím láthatja is rajta ezt az évődést, a gondolkodást, homlokán a ráncokat, de szemeiben valami különös fény játszik, ami elárulhatja Cale-nek, hogy most gyakorlatilag bármit megtehetne vele, mindenhez tehetetlen lenne. Így aztán részben önkéntelenül, de rábízza a hímre a döntést, hogy folytatja-e, amit szeretne, vagy inkább másféle fájdalom-enyhítést választ magának.*
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-05 20:59:40
Üzenet elküldve: 2018-06-05 20:59:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
*Végül csak megeszik a második nyulat is, az egész étkezés úgy zajlik, hogy Cale vág, és mindketten esznek. Nem zavarja a dolog, örül, hogy végre ő csinál valamit, és a vadász pihen. Azonban ahogy végeznek mégis visszaveszi a kezdeményezést a nő. A bárd számára nem világos, hogy mi készül, amikor visszatesz a tűzbe a kardját.*
- Mit csinálsz? * Érdeklődik kíváncsién, és ha megkapja a választ, akkor megrázza a fejét.*
- Biztos, hogy ez jó ötlet? * De ha nincs mese, és túl kell esni a dolgon, akkor természetesen segítőkész, és sürög forog ahogy a nő kéri, és amikor az elmegy kimosni a leszedett anyagot, akkor kihasználja az alkalmat és a jókedvét, hogy elgyönyörködjön a karcsú testének idomaiban, már amennyit lát belőle a ruháktól. Természetesen a mosoly egyből az arcára fagy amikor a nőstény visszajön, és ismét elmondja a nagy tervet. Megkapja a botot, ráharap, és élete egyik legkellemetlenebb élményében részesül. Teljes erőből harapja a botot, és csukott szájjal ordít, majd ahogy végeztek lihegni kezd. A sötételf gyorsan dolgozik, és hamarosan ismét betekeri a bárdot, mire az fáradtan, megkínozva, de hálásan néz rá. A lágy vállveregetés közben finoman megfogja a vadász kezét, és megpróbálja magához húzni.*
- Egy csók biztos enyhítené a fájdalmamat.
*Végül csak megeszik a második nyulat is, az egész étkezés úgy zajlik, hogy Cale vág, és mindketten esznek. Nem zavarja a dolog, örül, hogy végre ő csinál valamit, és a vadász pihen. Azonban ahogy végeznek mégis visszaveszi a kezdeményezést a nő. A bárd számára nem világos, hogy mi készül, amikor visszatesz a tűzbe a kardját.*
- Mit csinálsz? * Érdeklődik kíváncsién, és ha megkapja a választ, akkor megrázza a fejét.*
- Biztos, hogy ez jó ötlet? * De ha nincs mese, és túl kell esni a dolgon, akkor természetesen segítőkész, és sürög forog ahogy a nő kéri, és amikor az elmegy kimosni a leszedett anyagot, akkor kihasználja az alkalmat és a jókedvét, hogy elgyönyörködjön a karcsú testének idomaiban, már amennyit lát belőle a ruháktól. Természetesen a mosoly egyből az arcára fagy amikor a nőstény visszajön, és ismét elmondja a nagy tervet. Megkapja a botot, ráharap, és élete egyik legkellemetlenebb élményében részesül. Teljes erőből harapja a botot, és csukott szájjal ordít, majd ahogy végeztek lihegni kezd. A sötételf gyorsan dolgozik, és hamarosan ismét betekeri a bárdot, mire az fáradtan, megkínozva, de hálásan néz rá. A lágy vállveregetés közben finoman megfogja a vadász kezét, és megpróbálja magához húzni.*
- Egy csók biztos enyhítené a fájdalmamat.
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-05 20:20:31
Üzenet elküldve: 2018-06-05 20:20:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Hölgyek kolbászolása //
*Érzi, hogy kissé mintha fojtó hangulat telepedne rájuk, amiért Sythra úgy reagál, ahogy, Valea meg a saját módján. Ebben az esetben természetesnek tekinti, hogy nem kell egymásnak kiönteniük a lelküket, Sythra pedig egyébként sem az a fajta, ráadásul ő sem állna le firtatni Valea alkalomadtán nehéz vagy hányattatott múltját. Ez egy olyan dolog, hogy mindenki a másik orrára köti, ha akarja, és mivel sem a fattyú, sem az elf nem ütközik meg azon, hogy kinek milyen borzasztó vagy kevéssé borzasztó múltja volt, nyugodtan elraktározhatják maguknak a kényelmetlen témák közé ezt is. Eddig mondjuk minden téma kellemetlennek tűnt, még ha csak csipkelődtek is egymással, valahogy nem sikerült emelkedetten jó hangulatba kerülniük.*
- Szép bizony.
*Bólint a lány szavaira, és újra halovány kis mosoly jelenik meg ajkán, már majdnem el is neveti magát ezen az ismétlődő időjárásos témán. Arra végül is jó tud lenni, hogy valamit mondjanak, mikor nagyon kínossá válna a beszélgetés, de ha még egyszer bármelyikük is kimondja ezeket a szavakat, szinte biztos, hogy megkacagtatja majd Sythrát.*
- Azért ellenségeknek nem mondanám magunkat, de van benned ráció.
*Elgondolkodva biggyeszti le ajkait, de a következő megszólalásra szemöldöke egészen égig szalad. Picit még meg is rázza a fejét, hogy tényleg jól hallotta-e a nőszemély szavait, de úgy tűnik tényleg.*
- Nagyon szeretnél te engem magad alá gyűrni. De szkanderban nem menne...
*Ezt a mondatot csak úgy ott hagyja a levegőben lógni, hadd gondolkodjon csak el rajta Valea, de ajkain továbbra is játszik egy halovány kis mosoly, csak most egészen másféle.*
// Hölgyek kolbászolása //
*Érzi, hogy kissé mintha fojtó hangulat telepedne rájuk, amiért Sythra úgy reagál, ahogy, Valea meg a saját módján. Ebben az esetben természetesnek tekinti, hogy nem kell egymásnak kiönteniük a lelküket, Sythra pedig egyébként sem az a fajta, ráadásul ő sem állna le firtatni Valea alkalomadtán nehéz vagy hányattatott múltját. Ez egy olyan dolog, hogy mindenki a másik orrára köti, ha akarja, és mivel sem a fattyú, sem az elf nem ütközik meg azon, hogy kinek milyen borzasztó vagy kevéssé borzasztó múltja volt, nyugodtan elraktározhatják maguknak a kényelmetlen témák közé ezt is. Eddig mondjuk minden téma kellemetlennek tűnt, még ha csak csipkelődtek is egymással, valahogy nem sikerült emelkedetten jó hangulatba kerülniük.*
- Szép bizony.
*Bólint a lány szavaira, és újra halovány kis mosoly jelenik meg ajkán, már majdnem el is neveti magát ezen az ismétlődő időjárásos témán. Arra végül is jó tud lenni, hogy valamit mondjanak, mikor nagyon kínossá válna a beszélgetés, de ha még egyszer bármelyikük is kimondja ezeket a szavakat, szinte biztos, hogy megkacagtatja majd Sythrát.*
- Azért ellenségeknek nem mondanám magunkat, de van benned ráció.
*Elgondolkodva biggyeszti le ajkait, de a következő megszólalásra szemöldöke egészen égig szalad. Picit még meg is rázza a fejét, hogy tényleg jól hallotta-e a nőszemély szavait, de úgy tűnik tényleg.*
- Nagyon szeretnél te engem magad alá gyűrni. De szkanderban nem menne...
*Ezt a mondatot csak úgy ott hagyja a levegőben lógni, hadd gondolkodjon csak el rajta Valea, de ajkain továbbra is játszik egy halovány kis mosoly, csak most egészen másféle.*
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-05 16:01:32
Üzenet elküldve: 2018-06-05 16:01:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
- Bizony, hogy jól.
*Alapvetően már Vier is egész jó kedélyállapotba kerül, ám mikor lenéz a hímre, és annak sebeire, elkomorodva tapasztalja, hogy újra vérzik az oldala, és csak egyre jobban. Azonnal úgy határoz magában, hogy evés után jöhet az égetés, de azért nem sieti el a dolgot, kényelmesen eszeget. Mikor elfogy Cale nyuszija, jöhet a másik, odarakja azt is elé, hadd szeletelgessen csak. Közben saját kardját megtörölgeti a fűben, majd az egyik maradék ingdarabban is és visszateszi a tűzbe a pengét, ezúttal mindenféle nyulak vagy húsok nélkül. Ez kétségkívül csak egy dolgot jelenthet a hím számára, hogy itt bizony jó el lesz bánva vele, persze ezúttal szimpla jóindulatból. Miután végeznek a vacsorával, újra felkel helyéről, és a hímhez fordul.*
- Na akkor most kibugyolállak.
*Mivel eléggé végesek a kötözőanyag-készleteik, ezért muszáj lesz spórolniuk vele, le kell szednie a jelenlegi kötést a hímről. Elkezdi leszedni az oldaláról az anyagot, és ha Cale segítőkész, akkor hamar végezhetnek is, nem kell annyit forgatni a hímet, mint az előbb a nyulat a nyárson. A patakhoz lépdel az átázott ruhával, meg a maradékkal is, a véreset kimossa lehetőségeihez mérten, majd bevizezi a másikat is, utána tér csak vissza a hímhez.*
- Újra lemosom, kicsit megpörköllek, és kutya bajod nem lesz.
*Tárgyilagosan jelenti ki az információkat, jelesül, hogy vitának helye nincs, nem fogja tovább nézni, ahogy kivérzik itt mellette a hím, mert kárba ment volna az egész estéje. Leül, vissza a hím és a tűz mellé, a kevésbé véres anyaggal szépen lemossa Cale-ről a vért, meg a sebet is megtisztogatja, majd kardjáért nyúl, és feltartja előtte az izzó vasat, másik kezével pedig egy darab botot nyom kezébe.*
- Dőlj hátra, harapj rá.
*Utasítás kiadva, ha a hím megteszi, akkor pedig nem túl erősen, de nem is finomkodva nyomja a sebhez kardját. Remélhetőleg a hím ebbe azért nem fog belehalni, ezt szükséges rossznak is lehet tekinteni jelen helyzetükben. Ha végeztek, és a hím sem szalad ki a világból, úgy felhúzza őt ülő pozícióba, és gyors mozdulatokkal körbetekergeti a nedves anyaggal. Legalább egy kicsit lehűti testét az előbbi fáradalmak után. Az egész procedúra végén egy bátorító kis mosoly, és egy lágy vállveregetés Cale jutalma.*
A hozzászólás írója (Vierstra A'Dariirn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.05 16:02:17
- Bizony, hogy jól.
*Alapvetően már Vier is egész jó kedélyállapotba kerül, ám mikor lenéz a hímre, és annak sebeire, elkomorodva tapasztalja, hogy újra vérzik az oldala, és csak egyre jobban. Azonnal úgy határoz magában, hogy evés után jöhet az égetés, de azért nem sieti el a dolgot, kényelmesen eszeget. Mikor elfogy Cale nyuszija, jöhet a másik, odarakja azt is elé, hadd szeletelgessen csak. Közben saját kardját megtörölgeti a fűben, majd az egyik maradék ingdarabban is és visszateszi a tűzbe a pengét, ezúttal mindenféle nyulak vagy húsok nélkül. Ez kétségkívül csak egy dolgot jelenthet a hím számára, hogy itt bizony jó el lesz bánva vele, persze ezúttal szimpla jóindulatból. Miután végeznek a vacsorával, újra felkel helyéről, és a hímhez fordul.*
- Na akkor most kibugyolállak.
*Mivel eléggé végesek a kötözőanyag-készleteik, ezért muszáj lesz spórolniuk vele, le kell szednie a jelenlegi kötést a hímről. Elkezdi leszedni az oldaláról az anyagot, és ha Cale segítőkész, akkor hamar végezhetnek is, nem kell annyit forgatni a hímet, mint az előbb a nyulat a nyárson. A patakhoz lépdel az átázott ruhával, meg a maradékkal is, a véreset kimossa lehetőségeihez mérten, majd bevizezi a másikat is, utána tér csak vissza a hímhez.*
- Újra lemosom, kicsit megpörköllek, és kutya bajod nem lesz.
*Tárgyilagosan jelenti ki az információkat, jelesül, hogy vitának helye nincs, nem fogja tovább nézni, ahogy kivérzik itt mellette a hím, mert kárba ment volna az egész estéje. Leül, vissza a hím és a tűz mellé, a kevésbé véres anyaggal szépen lemossa Cale-ről a vért, meg a sebet is megtisztogatja, majd kardjáért nyúl, és feltartja előtte az izzó vasat, másik kezével pedig egy darab botot nyom kezébe.*
- Dőlj hátra, harapj rá.
*Utasítás kiadva, ha a hím megteszi, akkor pedig nem túl erősen, de nem is finomkodva nyomja a sebhez kardját. Remélhetőleg a hím ebbe azért nem fog belehalni, ezt szükséges rossznak is lehet tekinteni jelen helyzetükben. Ha végeztek, és a hím sem szalad ki a világból, úgy felhúzza őt ülő pozícióba, és gyors mozdulatokkal körbetekergeti a nedves anyaggal. Legalább egy kicsit lehűti testét az előbbi fáradalmak után. Az egész procedúra végén egy bátorító kis mosoly, és egy lágy vállveregetés Cale jutalma.*
A hozzászólás írója (Vierstra A'Dariirn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.05 16:02:17
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-05 15:34:59
Üzenet elküldve: 2018-06-05 15:34:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
- A prüntyölést… *Sóhajt Cale kényszeredetten, nem élvezi, hogy el kell ismételje a szót, amitől a hideg futkos a hátán. Megcsóválja a fejét, és nem akar erre a témára több szót fecsérelni, szerencsére nem is kell. Ez után az is kiderül, hogy nem volt értelmetlen az állatok lemészárlása, maximum ostoba. Ez felettébb megnyugtatja Calet, de vidám érzéssel is eltölti, ahogy itt viccelődnek. Szinte már jól érzi magát a nővel, ami egész megijeszti. *
- Jól látható tapasztalatokat szereztem. *Nevet ismét a bárd, és látványosan a sebeire mutat, azonban már tényleg egyre jobban kínozza az oldala. Ahogy lenéz, látja azt is, hogy átvérezte a kötést a vidámsága közepette. Nem tetszik neki, de most nem tud mit kezdeni a helyzettel, és amúgy is enni akar. Amit meg is tesznek, ahogy a második nyúl sül a nyárson, a fiatal sötételf szorgosan vagdossa le a húst a sajátjáról, és hol magának, hogy a nőnek ad belőle. Szíve szerint beszélgetne, de az oldalán lévő seb így is minden lélegzetvételnél fáj, úgyhogy inkább nem teszi.*
- A prüntyölést… *Sóhajt Cale kényszeredetten, nem élvezi, hogy el kell ismételje a szót, amitől a hideg futkos a hátán. Megcsóválja a fejét, és nem akar erre a témára több szót fecsérelni, szerencsére nem is kell. Ez után az is kiderül, hogy nem volt értelmetlen az állatok lemészárlása, maximum ostoba. Ez felettébb megnyugtatja Calet, de vidám érzéssel is eltölti, ahogy itt viccelődnek. Szinte már jól érzi magát a nővel, ami egész megijeszti. *
- Jól látható tapasztalatokat szereztem. *Nevet ismét a bárd, és látványosan a sebeire mutat, azonban már tényleg egyre jobban kínozza az oldala. Ahogy lenéz, látja azt is, hogy átvérezte a kötést a vidámsága közepette. Nem tetszik neki, de most nem tud mit kezdeni a helyzettel, és amúgy is enni akar. Amit meg is tesznek, ahogy a második nyúl sül a nyárson, a fiatal sötételf szorgosan vagdossa le a húst a sajátjáról, és hol magának, hogy a nőnek ad belőle. Szíve szerint beszélgetne, de az oldalán lévő seb így is minden lélegzetvételnél fáj, úgyhogy inkább nem teszi.*
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-05 15:03:36
Üzenet elküldve: 2018-06-05 15:03:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
- A prüntyögést vagy a kis hangszert kellett volna korábban mondanom?
*Szélesen elvigyorodik, hangjába is jókedv kúszik, tiszta sor, hogy csak húzza a hím agyát.*
~Morr, morr...~
*Fejben úgy utánozza a hímet, mintha valami kényes, morgós medvebocs lenne, aki azért áll neki rombolni a városban, mert azt mondják neki, hogy béna a medvézésben. Nevetséges. De azért Vier ezúttal jegyzi, hogy mik a határok, persze csak azért, hogy később alkalomadtán átléphesse őket, ha kicsit emelkedettebb lesz a közhangulat.*
- Nincs értelmetlen tett. Legfeljebb ostoba. Minden, amit teszel tapasztalattal szolgál. Még ez is.
*Szabad kezével a tetemekre mutat, és egészen elgondolkodó hangnemet üt meg. Eddigi élete igen gyakran körvonalazódott ezen gondolatok köré, és sokszor segítettek neki megtalálni az értelmet egyik vagy másik tettében, avagy mások tetteiben.*
- Na jól van, legyen hát.
*Elveszi a neki szánt szeletet, és miközben a tűzben tartott másik nyulat forgatja, pirítgatja, békés majszolásba kezd további szavak nélkül. Evés közben egyébként sem szokás csacsogni, remélhetőleg ezt még a hím is felfogja, és a továbbiakban csendesen ehetnek. Majd ha jól laktak, akkor lehet tovább beszélgetni az életüket érintő fontos kérdésekről.*
- A prüntyögést vagy a kis hangszert kellett volna korábban mondanom?
*Szélesen elvigyorodik, hangjába is jókedv kúszik, tiszta sor, hogy csak húzza a hím agyát.*
~Morr, morr...~
*Fejben úgy utánozza a hímet, mintha valami kényes, morgós medvebocs lenne, aki azért áll neki rombolni a városban, mert azt mondják neki, hogy béna a medvézésben. Nevetséges. De azért Vier ezúttal jegyzi, hogy mik a határok, persze csak azért, hogy később alkalomadtán átléphesse őket, ha kicsit emelkedettebb lesz a közhangulat.*
- Nincs értelmetlen tett. Legfeljebb ostoba. Minden, amit teszel tapasztalattal szolgál. Még ez is.
*Szabad kezével a tetemekre mutat, és egészen elgondolkodó hangnemet üt meg. Eddigi élete igen gyakran körvonalazódott ezen gondolatok köré, és sokszor segítettek neki megtalálni az értelmet egyik vagy másik tettében, avagy mások tetteiben.*
- Na jól van, legyen hát.
*Elveszi a neki szánt szeletet, és miközben a tűzben tartott másik nyulat forgatja, pirítgatja, békés majszolásba kezd további szavak nélkül. Evés közben egyébként sem szokás csacsogni, remélhetőleg ezt még a hím is felfogja, és a továbbiakban csendesen ehetnek. Majd ha jól laktak, akkor lehet tovább beszélgetni az életüket érintő fontos kérdésekről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674