Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 181 (3601. - 3616. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3597-3616
3616. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-26 14:04:03
Üzenet elküldve: 2024-04-26 14:04:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Maga sem gondolja komolyan, hogy bármi probléma lenne Rasdeher erdei etikettjével kapcsolatban, csupán jó őt csesztetni. Undi, ahogy csupa zsír, ez tény, de különösebben nem érdekli, csak játszik.
Nem csupán a zsíros maradvány köt ki az ölében, hanem hamarosan Éjfél is repül utána, hogy megszerezze magának az ínycsiklandozó falatot.*
- Hé, na! Cseszd meg! Finnyás kisasszony az öreganyád, az! *Nevet játékosan a dolgon, amíg hagyja a madarat, hogy az öléből felcsipegesse a húscafatot. Ő addig még meg is simogatja a kis fekete tollas testét.
A veszekedés után kezd felszabadulni, egyértelműen jól érzi magát elveszettnek hitt barátjának társaságában. Legalább olyan érzése ez neki, mintha ő meghalt volna, de most csak miatta feltámadott volna hamvaiból.
Nem sokkal később már a vízhez tartanak, ahol a lány tovább idegesíti Rasdeher-t a viperával, a válasz hallatán pedig jót derül, halkan ki is kacagja a férfit.*
- Jajj, ne legyél már nevetséges! Nem fog egyszer csak kitörni a testemből, óriásira nőni és leharapni a fejedet. Bár, mi tagadás, a vérednek biztosan örülne. Mi az, hogy hogy jutott eszembe? Mind ettünk, még a madarad is, akkor neki is járna, nem? Egyébként meg azt sem tudom, hol van. Akkor még láttam, mikor a karkötőből kiindulva a bőröm alá mászott, de azóta csak nagyon ritkán érzem a jelenlétét. Fogalmam sincs, hogy épp hol lehet a testemben, ha egyáltalán tényleg létezik, és nem csupán valami varázslat az egész. Na mindegy, majd hagyom, hogy megharapjon téged este, amikor alszol.
*Nevetgél tovább játékosan, nyújtózkodik egy nagyot, pörög-forog, mint egy balerina, szinte táncikálva halad a víz felé, amihez hamarosan oda is érnek, és ő mosakodni kezd benne, na meg most már a szoknyáját is kénytelen lesz egy kicsit megmosni.
A téma a viperáról Mai-ra terelődik, aki valahogy igazán rövid időn belül Nolie helyébe tudott lépni. Nori maga sem tudja ennek a magyarázatát, de talán ahhoz lehet köze, hogy akkorát csalódott, amiért nem találta meg a kis fehér tündért, hogy azonnal pótolni akarta valakivel, és a fél-elf lány erre tökéletes volt.*
- Az engedélyem nélkül? Most az úrnőd lettem, vagy mi a franc? Én nem bánom, ha igen *vigyorog.* Amúgy meg nem vagyok benne biztos, hogy létezik jó döntés a mi életünkben *ránt vállat, majd miután megmosta az arcát, aminek következtében csak sikeresen elkente a fekete festéket az arcán, újra felnéz Rasdeher-re.*
- Mit meséljek róla? Azt hiszed én többet tudok? Kurva sokat kérdez, elvileg van egy párja, akivel közös házat terveznek Arthenior-ban. Elmondtam neki a kibelezett tündér sztoriját, és még úgy sem küldött el a bús picsába, pedig én próbálkoztam megmutatni a rossz oldalamat. Nem is értem. Most vagy rettentő naiv a nemesi burok miatt, vagy teljesen immunisak az ösztönei a félelemre. Szerinted visszamenjek hozzá három hat múlva, ahogy ígértem? *Ő nem feltétlenül akar, mert számára viszont ijesztő volt a lány közvetlensége. Olyan volt, mintha mélyebben a lelkébe mászott volna, mint amilyen mélyen a vipera rejtőzött el a testében. Úgy turkált az agyában, mintha ő ismerné az utat abban az útvesztőben, amiben Nori saját maga nap mint nap elveszik.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Maga sem gondolja komolyan, hogy bármi probléma lenne Rasdeher erdei etikettjével kapcsolatban, csupán jó őt csesztetni. Undi, ahogy csupa zsír, ez tény, de különösebben nem érdekli, csak játszik.
Nem csupán a zsíros maradvány köt ki az ölében, hanem hamarosan Éjfél is repül utána, hogy megszerezze magának az ínycsiklandozó falatot.*
- Hé, na! Cseszd meg! Finnyás kisasszony az öreganyád, az! *Nevet játékosan a dolgon, amíg hagyja a madarat, hogy az öléből felcsipegesse a húscafatot. Ő addig még meg is simogatja a kis fekete tollas testét.
A veszekedés után kezd felszabadulni, egyértelműen jól érzi magát elveszettnek hitt barátjának társaságában. Legalább olyan érzése ez neki, mintha ő meghalt volna, de most csak miatta feltámadott volna hamvaiból.
Nem sokkal később már a vízhez tartanak, ahol a lány tovább idegesíti Rasdeher-t a viperával, a válasz hallatán pedig jót derül, halkan ki is kacagja a férfit.*
- Jajj, ne legyél már nevetséges! Nem fog egyszer csak kitörni a testemből, óriásira nőni és leharapni a fejedet. Bár, mi tagadás, a vérednek biztosan örülne. Mi az, hogy hogy jutott eszembe? Mind ettünk, még a madarad is, akkor neki is járna, nem? Egyébként meg azt sem tudom, hol van. Akkor még láttam, mikor a karkötőből kiindulva a bőröm alá mászott, de azóta csak nagyon ritkán érzem a jelenlétét. Fogalmam sincs, hogy épp hol lehet a testemben, ha egyáltalán tényleg létezik, és nem csupán valami varázslat az egész. Na mindegy, majd hagyom, hogy megharapjon téged este, amikor alszol.
*Nevetgél tovább játékosan, nyújtózkodik egy nagyot, pörög-forog, mint egy balerina, szinte táncikálva halad a víz felé, amihez hamarosan oda is érnek, és ő mosakodni kezd benne, na meg most már a szoknyáját is kénytelen lesz egy kicsit megmosni.
A téma a viperáról Mai-ra terelődik, aki valahogy igazán rövid időn belül Nolie helyébe tudott lépni. Nori maga sem tudja ennek a magyarázatát, de talán ahhoz lehet köze, hogy akkorát csalódott, amiért nem találta meg a kis fehér tündért, hogy azonnal pótolni akarta valakivel, és a fél-elf lány erre tökéletes volt.*
- Az engedélyem nélkül? Most az úrnőd lettem, vagy mi a franc? Én nem bánom, ha igen *vigyorog.* Amúgy meg nem vagyok benne biztos, hogy létezik jó döntés a mi életünkben *ránt vállat, majd miután megmosta az arcát, aminek következtében csak sikeresen elkente a fekete festéket az arcán, újra felnéz Rasdeher-re.*
- Mit meséljek róla? Azt hiszed én többet tudok? Kurva sokat kérdez, elvileg van egy párja, akivel közös házat terveznek Arthenior-ban. Elmondtam neki a kibelezett tündér sztoriját, és még úgy sem küldött el a bús picsába, pedig én próbálkoztam megmutatni a rossz oldalamat. Nem is értem. Most vagy rettentő naiv a nemesi burok miatt, vagy teljesen immunisak az ösztönei a félelemre. Szerinted visszamenjek hozzá három hat múlva, ahogy ígértem? *Ő nem feltétlenül akar, mert számára viszont ijesztő volt a lány közvetlensége. Olyan volt, mintha mélyebben a lelkébe mászott volna, mint amilyen mélyen a vipera rejtőzött el a testében. Úgy turkált az agyában, mintha ő ismerné az utat abban az útvesztőben, amiben Nori saját maga nap mint nap elveszik.*
3615. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-25 21:33:46
Üzenet elküldve: 2024-04-25 21:33:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hatok óta a természet fukar tenyeréből eszik. Ha napokig nem kerül a karmai közé semmi, akkor két lehetőség közül választhat. Vagy éhezik, amíg nagyobb szerencsével nem jár, vagy magányos utazók után néz. A maihoz fogható zsákmánya talán még nem is volt, mióta elhagyta a Kikötőt. A harmatos hajnal egy nyúllal jutalmazta, majd egy óvatlan vándort is sikerült meglepnie a rajta ütésével. Kár, hogy az utóbbi csak néhány csípős megjegyzéssel gazdagította.
Így ezekben az ínséges időkben minden falat felér bármilyen artheniori uraság asztalánál elköltött fenséges vacsorával. Azzal a különbséggel, hogy itt kint, a vadállatok szomszédságában mindenki nagy ívben tesz az asztali etikettre.*
- Ha tudom, hogy időközben egy finnyás kisasszonyka lettél, akinek már az sem mindegy, hogy hogy eszek, akkor nem hívlak ide, hogy nehogy elüld az úri farodat azon a kényelmetlen farönkön!
*Az efféle csipkelődések közel sem bántják annyira az önérzetét, mint amiket korábban vágott a fejéhez a lány. Sőt, egy-egy ilyen humorosnak szánt megjegyzés után még az ajkai is mosolyra görbülnek. De nem hagyja ám ennyiben az étkezésére vonatkozó vissza-visszatérő kritikákat. Az eddig tűzre dobált szaftos maradványok közül az egyik túl nagy lendületet kap. A lángokat teljesen elkerülve, egy gyönyörű ívet leírva egyenesen Nori ölét célozza meg.*
- Jajj, vigyázzon kisasszony, nehogy összekoszolja a csinos kis ruhácskáját!
*Ras jót kacag saját szellemességén, azt remélve, hogy sikerül előcsalogatnia a másik játékosabb oldalát. De akkor sem búslakodik, ha a lány rossz néven veszi a tréfáját. A duzzogó Norcikán is nagyszerűt tud derülni.
Miután nem marad több hús a pórul járt állaton, és az összes csont a tűzre kerül, a férfi hirtelen ötlettől vezérelve kölcsönveszi Nori egyik tőrét. Túlcicomázott, a legkevésbé sem praktikus eszköz. Emlékezteti őt az oldalán lógó, a rá támadó elftől zsákmányolt díszes kardra. Mivel a csata után nem volt alkalma megválni tőle, ezért jobb híján azóta is azt használja. De amint alkalma adódik rá, szeretné lepasszolni a teljesen haszontalan fegyvert.*
- Mi a fasz? Nem fogom a kurva kígyódnak odaadni a véremet! Maradjon csak szépen a helyén! Ha megjelenik, esküszöm, nem fogok tudni ellenállni a kísértésnek, és felszeletem. Egyáltalán hogy jutott ez eszedbe, baszki?
*Ha még etetnie is kell a benne lakozó dögöt, akkor rosszabb a helyzet, mint Ras eleinte gondolta. Így nem csak egyszerűen benne él, de ha nem kap eleget enni, megeshet, hogy végül magát Norit fogja felfalni. Emiatt undorral az arcán fordítja tekintetét a lányra, miközben a vízmosás felé tartanak. Valamit tennie kell majd ez ellen, de a lány hallgatólagos beleegyezése nélkül ez egyelőre lehetetlennek tűnik. Azt pedig már korábbról megtanulta, hogy ha nem mondja el neki mit tervez, csak cselekszik, akkor nagyon gyorsan maga ellen hangolja. De ezt a témát inkább egyelőre félretenné, s csak azután állna elő újra vele, ha visszanyerte fogadott hugicája teljes bizalmát.*
- Valamin én sem tudok változtatni. Persze, hogy el akarom dönteni, hogy jó-e neked, ha melletted van. De azt most már belátom, hogy nem dönthetek helyetted. Ahogy mondtam is, most már felnőttél, tiéd a felelősség. Én legfeljebb kifejezem a rosszallásomat a döntéseiddel kapcsolatban, de többé nem avatkozom közbe az engedélyed nélkül. A te életed, talán majd te jobb döntéseket hozol, mint én!
*Egy pillanatra újra megtalálják Rast azok a melankolikus érzések, amikről azt remélte, hogy egy időre szabadulhat tőlük. Legalább addig, amíg Nori társaságát élvezi. De a beszélgetésük ismét rádöbbenti arra, hogy mennyi borzasztó választása volt a múltban.*
- Szóval igazán mesélhetnél róla többet is, azon kívül, hogy szerinted meg fog dögleni. Egyébként is, ha a nemesi élet nem jött be neki, a testét még árulhatja. Biztos vannak olyan mocsadékok, akik jó pénzt fizetnének azért, hogy megrontsák a nemesi vérét.
*A vízmosáshoz érve előbb megmossa az arcát a kristálytiszta vízben, majd a rögtönzött borotvával elkezdi lehántani magáról a dús arcszőrzetét.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hatok óta a természet fukar tenyeréből eszik. Ha napokig nem kerül a karmai közé semmi, akkor két lehetőség közül választhat. Vagy éhezik, amíg nagyobb szerencsével nem jár, vagy magányos utazók után néz. A maihoz fogható zsákmánya talán még nem is volt, mióta elhagyta a Kikötőt. A harmatos hajnal egy nyúllal jutalmazta, majd egy óvatlan vándort is sikerült meglepnie a rajta ütésével. Kár, hogy az utóbbi csak néhány csípős megjegyzéssel gazdagította.
Így ezekben az ínséges időkben minden falat felér bármilyen artheniori uraság asztalánál elköltött fenséges vacsorával. Azzal a különbséggel, hogy itt kint, a vadállatok szomszédságában mindenki nagy ívben tesz az asztali etikettre.*
- Ha tudom, hogy időközben egy finnyás kisasszonyka lettél, akinek már az sem mindegy, hogy hogy eszek, akkor nem hívlak ide, hogy nehogy elüld az úri farodat azon a kényelmetlen farönkön!
*Az efféle csipkelődések közel sem bántják annyira az önérzetét, mint amiket korábban vágott a fejéhez a lány. Sőt, egy-egy ilyen humorosnak szánt megjegyzés után még az ajkai is mosolyra görbülnek. De nem hagyja ám ennyiben az étkezésére vonatkozó vissza-visszatérő kritikákat. Az eddig tűzre dobált szaftos maradványok közül az egyik túl nagy lendületet kap. A lángokat teljesen elkerülve, egy gyönyörű ívet leírva egyenesen Nori ölét célozza meg.*
- Jajj, vigyázzon kisasszony, nehogy összekoszolja a csinos kis ruhácskáját!
*Ras jót kacag saját szellemességén, azt remélve, hogy sikerül előcsalogatnia a másik játékosabb oldalát. De akkor sem búslakodik, ha a lány rossz néven veszi a tréfáját. A duzzogó Norcikán is nagyszerűt tud derülni.
Miután nem marad több hús a pórul járt állaton, és az összes csont a tűzre kerül, a férfi hirtelen ötlettől vezérelve kölcsönveszi Nori egyik tőrét. Túlcicomázott, a legkevésbé sem praktikus eszköz. Emlékezteti őt az oldalán lógó, a rá támadó elftől zsákmányolt díszes kardra. Mivel a csata után nem volt alkalma megválni tőle, ezért jobb híján azóta is azt használja. De amint alkalma adódik rá, szeretné lepasszolni a teljesen haszontalan fegyvert.*
- Mi a fasz? Nem fogom a kurva kígyódnak odaadni a véremet! Maradjon csak szépen a helyén! Ha megjelenik, esküszöm, nem fogok tudni ellenállni a kísértésnek, és felszeletem. Egyáltalán hogy jutott ez eszedbe, baszki?
*Ha még etetnie is kell a benne lakozó dögöt, akkor rosszabb a helyzet, mint Ras eleinte gondolta. Így nem csak egyszerűen benne él, de ha nem kap eleget enni, megeshet, hogy végül magát Norit fogja felfalni. Emiatt undorral az arcán fordítja tekintetét a lányra, miközben a vízmosás felé tartanak. Valamit tennie kell majd ez ellen, de a lány hallgatólagos beleegyezése nélkül ez egyelőre lehetetlennek tűnik. Azt pedig már korábbról megtanulta, hogy ha nem mondja el neki mit tervez, csak cselekszik, akkor nagyon gyorsan maga ellen hangolja. De ezt a témát inkább egyelőre félretenné, s csak azután állna elő újra vele, ha visszanyerte fogadott hugicája teljes bizalmát.*
- Valamin én sem tudok változtatni. Persze, hogy el akarom dönteni, hogy jó-e neked, ha melletted van. De azt most már belátom, hogy nem dönthetek helyetted. Ahogy mondtam is, most már felnőttél, tiéd a felelősség. Én legfeljebb kifejezem a rosszallásomat a döntéseiddel kapcsolatban, de többé nem avatkozom közbe az engedélyed nélkül. A te életed, talán majd te jobb döntéseket hozol, mint én!
*Egy pillanatra újra megtalálják Rast azok a melankolikus érzések, amikről azt remélte, hogy egy időre szabadulhat tőlük. Legalább addig, amíg Nori társaságát élvezi. De a beszélgetésük ismét rádöbbenti arra, hogy mennyi borzasztó választása volt a múltban.*
- Szóval igazán mesélhetnél róla többet is, azon kívül, hogy szerinted meg fog dögleni. Egyébként is, ha a nemesi élet nem jött be neki, a testét még árulhatja. Biztos vannak olyan mocsadékok, akik jó pénzt fizetnének azért, hogy megrontsák a nemesi vérét.
*A vízmosáshoz érve előbb megmossa az arcát a kristálytiszta vízben, majd a rögtönzött borotvával elkezdi lehántani magáról a dús arcszőrzetét.*
3614. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-22 17:26:08
Üzenet elküldve: 2024-04-22 17:26:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Én inkább nem akarok többet összefutni vele, de ha mégis, akkor segítek. *Egész nagy trauma, hogy majdnem hagyta, hogy egy tündér teljesen meghülyítse, mindezt azzal, hogy ijesztőnek próbált látszani. Egy tündér. Most már Nori is csak röhög magán, és ha találkozna még egyszer Idyá-val, akkor Sa'Tereth igazi hatalmával tiporná a földbe addig, amíg nem ő könyörög az életéért.*
- Ne bántsd már szerencsétlen madarat! Most pont azt utánozza, ahogy te szoktál zabálni. Olyan hülye akkor csak nem lehet.
*Először csak kuncog, majd ahogy jobban a madár helyébe képzeli a férfit már nevet, mert tényleg nagy a hasonlóság néha. Valószínűleg nem véletlenül ez az elegáns kis ragadozó Clion regjobb barátja. Persze csak Nori után.
Nori közben már nem a hollót, hanem a karkötőjét nézegeti, és nyilván a barátságkarkötő elnevezést ő is csak viccnek szánta, de Rasdeher reakciójáért már megérte.*
- Azt utálhatod, megengedem. Tiszta vicces, hogy félsz tőle. Az a lényege. Hidd el, hogy egyszer majd ennek köszönhetem az életemet!
*Vagy pont az öli meg. A halhatatlanság érzete egészen vakmerővé tudja tenni az embert. Nori így sokkal kevésbé fél bármitől, ami miatt egyszer még a vesztébe rohanhat, de ő vakon bízik Sa'Tereth ajándékában és a vipera képességeiben. Bármi történik, ő nem halhat meg. Legalábbis elméletileg.*
- Nem vagy túl elegáns. *Húzza félre a száját, ahogy figyeli a zsírtól törölköző barátját, de ezt is csak azért mondja, hogy húzza az agyát. Mikor a tőrét kéri, akkor kicsit gyanakodva húzza fel a szemöldökét.*
- Minek az neked? *Pislog, majd előhúzza az övéről a díszesebb pengét.* Nesze! A vacsorádé volt. Azé a tündéré, akit elhoztam neked. Finom és nőies darab, pont hozzád illő. *A markolatát a férfi felé fordítva nyújtja neki a fegyvert.*
- Kaphatok cserébe a véredből? A vipera éhes. *Vigyorog játékosan, bár most is csak blöfföl, miközben követi a másikat az említett vízmosáshoz, és válaszol Rasdeher faggatózására.*
- Egyáltalán nem olyan, mint Idya. Ha valakihez hasonlítanom kéne, akkor inkább olyan, mint Nolie. Egy kis cukiság, akit kicsinált a nemesi posvány, az intrika és az az undorító képmutatás, amit ott űznek. Tudod, csak a szokásos. Elmenekült onnan, aztán most Arthenior-ban lézeng. Szegény pára, nem fog sokáig élni. Kétlem, hogy holmi volt nemeskisasszonyok képesek túlélni a kinti világot egyedül. Kár érte… *Még színpadiasan le is biggyeszti az ajkait, bár neki ugyan nem lesz kár, ha egy kékvérűvel kevesebb lesz a világon. A vízhez érve le is guggol rögtön, és iszik egy kicsit az egyébként meglehetősen hideg nedűből.*
- Miért érdekel ő téged annyira? Megint el akarod dönteni, hogy jó-e, ha ő mellettem van vagy nem?
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Én inkább nem akarok többet összefutni vele, de ha mégis, akkor segítek. *Egész nagy trauma, hogy majdnem hagyta, hogy egy tündér teljesen meghülyítse, mindezt azzal, hogy ijesztőnek próbált látszani. Egy tündér. Most már Nori is csak röhög magán, és ha találkozna még egyszer Idyá-val, akkor Sa'Tereth igazi hatalmával tiporná a földbe addig, amíg nem ő könyörög az életéért.*
- Ne bántsd már szerencsétlen madarat! Most pont azt utánozza, ahogy te szoktál zabálni. Olyan hülye akkor csak nem lehet.
*Először csak kuncog, majd ahogy jobban a madár helyébe képzeli a férfit már nevet, mert tényleg nagy a hasonlóság néha. Valószínűleg nem véletlenül ez az elegáns kis ragadozó Clion regjobb barátja. Persze csak Nori után.
Nori közben már nem a hollót, hanem a karkötőjét nézegeti, és nyilván a barátságkarkötő elnevezést ő is csak viccnek szánta, de Rasdeher reakciójáért már megérte.*
- Azt utálhatod, megengedem. Tiszta vicces, hogy félsz tőle. Az a lényege. Hidd el, hogy egyszer majd ennek köszönhetem az életemet!
*Vagy pont az öli meg. A halhatatlanság érzete egészen vakmerővé tudja tenni az embert. Nori így sokkal kevésbé fél bármitől, ami miatt egyszer még a vesztébe rohanhat, de ő vakon bízik Sa'Tereth ajándékában és a vipera képességeiben. Bármi történik, ő nem halhat meg. Legalábbis elméletileg.*
- Nem vagy túl elegáns. *Húzza félre a száját, ahogy figyeli a zsírtól törölköző barátját, de ezt is csak azért mondja, hogy húzza az agyát. Mikor a tőrét kéri, akkor kicsit gyanakodva húzza fel a szemöldökét.*
- Minek az neked? *Pislog, majd előhúzza az övéről a díszesebb pengét.* Nesze! A vacsorádé volt. Azé a tündéré, akit elhoztam neked. Finom és nőies darab, pont hozzád illő. *A markolatát a férfi felé fordítva nyújtja neki a fegyvert.*
- Kaphatok cserébe a véredből? A vipera éhes. *Vigyorog játékosan, bár most is csak blöfföl, miközben követi a másikat az említett vízmosáshoz, és válaszol Rasdeher faggatózására.*
- Egyáltalán nem olyan, mint Idya. Ha valakihez hasonlítanom kéne, akkor inkább olyan, mint Nolie. Egy kis cukiság, akit kicsinált a nemesi posvány, az intrika és az az undorító képmutatás, amit ott űznek. Tudod, csak a szokásos. Elmenekült onnan, aztán most Arthenior-ban lézeng. Szegény pára, nem fog sokáig élni. Kétlem, hogy holmi volt nemeskisasszonyok képesek túlélni a kinti világot egyedül. Kár érte… *Még színpadiasan le is biggyeszti az ajkait, bár neki ugyan nem lesz kár, ha egy kékvérűvel kevesebb lesz a világon. A vízhez érve le is guggol rögtön, és iszik egy kicsit az egyébként meglehetősen hideg nedűből.*
- Miért érdekel ő téged annyira? Megint el akarod dönteni, hogy jó-e, ha ő mellettem van vagy nem?
3613. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:55:17
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:55:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Idya, vagy Ark, teljesen mindegy! Ha egyszer véletlen összefutok vele, megölöm!
*A hangszálait megremegtető hűvös levegő most nyugalmat áraszt. Tudta, hogy mire számítson a Nori után ácsingózó rohadéktól. Eleinte próbálta is figyelmeztetni erre a naiv lányt, de mint mindig, ő akkor is csak a saját fejében örvénylő kusza gondolatait követte. ~Az igazat megvallva, ezt volt kitől tanulnia.~
Ennél fogva a kijelentése nem hordozza magában a bosszú utáni vágyódást. Nincsenek mögötte fennkölt érzések, amik a lesújtó pengét vezethetnék. S ezzel együtt nincsenek fékek, melyek a vér fröccsenése előtt megszakíthatnák a végzetes mozdulatsort.
A halála egyszerűen szükséges. Túl sokat tud Noriról, s a feketeséget ismerve veszélyesen sokat tudhat Rasról is. A létezése önmagában kockázatot jelent mindkettejük számára.*
- Szeszélyes madár, nehéz kiigazodni rajta. Talán pont azzal akarta felhívni a figyelmünket, hogy valami szokatlant csinál… vagy egyszerűen csak hülye, mint a segg!
*Ő is követi Nori hollóra szegeződött tekintetét. Ez a gyönyörű, csodás teremtés épp büszke fejét vadul rázva cincálja szét a neki dobott végtagot, úgy mintha nem lenne holnap. Csak akkor hagyja egy pillanatra abba a falatozást, amikor észreveszi, hogy mindenki őt bámulja. Fejét megemeli, s csőrében egy cafat hússal, mintha rátarti tömörséggel csak annyit kérdezne: mi van? Persze aztán nem sokat törődik a két bamba emberrel, csőrét kitátva lecsúsztatja a torkán az elemózsiát, és hamarosan onnan folytatja, ahol abbahagyta.*
- Az, barátságkarkötő!
*Rasdeher felszisszen ugyan a nevetséges elnevezésre, de minden igyekezetével megpróbál nem a másik arcába röhögni. Sa'Tereth semmit nem ad puszta jóindulatból, pláne nem barátságból.*
- Téged nem utállak, de a… barátságkarkötődet utálhatom, nem? Igazából elég ránéznem, és kiráz tőle a hideg.
*Miután az összes maradék hús a gyomrában végzi, a szakállára csorgó zsírt a ruhája ujjába törli. A művelet nem arat osztatlan sikert. A dús arcszőrzeten megfelelő ápolás híján csak egy újabb réteg mocsok fog így hamarosan megtelepedni. Ideje lenne megválnia ettől a diszkomfort érzetét növelő szőrgombóctól.*
- Kölcsönkérhetem kicsit az egyik tőrödet?
*Nem borotválkozásra tervezték a fegyvert, de egyszerűbben menne az állának megkopasztása, ha nem a saját kardjával kellene ügyetlenkednie. Ha megkapja, ha nem, már eldöntötte, hogy megválik a bozontjától.*
- Gyere, van a közelben egy vízmosás, ott leöblítheted a torkod a sok beszéd után!
*Ő pedig addig nyugodtan meg tud borotválkozni. Miközben feltápászkodik a tűz mellől, azért folytatja a lány kifaggatását is.*
- Ha nem olyan, mint Ark, akarom mondani, Idya, akkor annyira nem nagy baromság. Mindenkinek szüksége van szövetségesekre is. Ugye nem olyan, mint Idya?
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Idya, vagy Ark, teljesen mindegy! Ha egyszer véletlen összefutok vele, megölöm!
*A hangszálait megremegtető hűvös levegő most nyugalmat áraszt. Tudta, hogy mire számítson a Nori után ácsingózó rohadéktól. Eleinte próbálta is figyelmeztetni erre a naiv lányt, de mint mindig, ő akkor is csak a saját fejében örvénylő kusza gondolatait követte. ~Az igazat megvallva, ezt volt kitől tanulnia.~
Ennél fogva a kijelentése nem hordozza magában a bosszú utáni vágyódást. Nincsenek mögötte fennkölt érzések, amik a lesújtó pengét vezethetnék. S ezzel együtt nincsenek fékek, melyek a vér fröccsenése előtt megszakíthatnák a végzetes mozdulatsort.
A halála egyszerűen szükséges. Túl sokat tud Noriról, s a feketeséget ismerve veszélyesen sokat tudhat Rasról is. A létezése önmagában kockázatot jelent mindkettejük számára.*
- Szeszélyes madár, nehéz kiigazodni rajta. Talán pont azzal akarta felhívni a figyelmünket, hogy valami szokatlant csinál… vagy egyszerűen csak hülye, mint a segg!
*Ő is követi Nori hollóra szegeződött tekintetét. Ez a gyönyörű, csodás teremtés épp büszke fejét vadul rázva cincálja szét a neki dobott végtagot, úgy mintha nem lenne holnap. Csak akkor hagyja egy pillanatra abba a falatozást, amikor észreveszi, hogy mindenki őt bámulja. Fejét megemeli, s csőrében egy cafat hússal, mintha rátarti tömörséggel csak annyit kérdezne: mi van? Persze aztán nem sokat törődik a két bamba emberrel, csőrét kitátva lecsúsztatja a torkán az elemózsiát, és hamarosan onnan folytatja, ahol abbahagyta.*
- Az, barátságkarkötő!
*Rasdeher felszisszen ugyan a nevetséges elnevezésre, de minden igyekezetével megpróbál nem a másik arcába röhögni. Sa'Tereth semmit nem ad puszta jóindulatból, pláne nem barátságból.*
- Téged nem utállak, de a… barátságkarkötődet utálhatom, nem? Igazából elég ránéznem, és kiráz tőle a hideg.
*Miután az összes maradék hús a gyomrában végzi, a szakállára csorgó zsírt a ruhája ujjába törli. A művelet nem arat osztatlan sikert. A dús arcszőrzeten megfelelő ápolás híján csak egy újabb réteg mocsok fog így hamarosan megtelepedni. Ideje lenne megválnia ettől a diszkomfort érzetét növelő szőrgombóctól.*
- Kölcsönkérhetem kicsit az egyik tőrödet?
*Nem borotválkozásra tervezték a fegyvert, de egyszerűbben menne az állának megkopasztása, ha nem a saját kardjával kellene ügyetlenkednie. Ha megkapja, ha nem, már eldöntötte, hogy megválik a bozontjától.*
- Gyere, van a közelben egy vízmosás, ott leöblítheted a torkod a sok beszéd után!
*Ő pedig addig nyugodtan meg tud borotválkozni. Miközben feltápászkodik a tűz mellől, azért folytatja a lány kifaggatását is.*
- Ha nem olyan, mint Ark, akarom mondani, Idya, akkor annyira nem nagy baromság. Mindenkinek szüksége van szövetségesekre is. Ugye nem olyan, mint Idya?
3612. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-21 12:07:23
Üzenet elküldve: 2024-04-21 12:07:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
*Egy rémtörténet leggyönyörűbb jelenetéért járó címért versenyezhetne az, ahogy Éjfél a konfliktus lecsillapodása után alászáll és újra megtiszteli a két civakodót a társaságával. Nori kuncog is röviden azon, hogy amint étel kerül gazdája kezébe, a madár megjelenik és várja a jussát. Azonban bármennyire is próbálja kivívni a tollas jószág a figyelmet magának, Rasdeher és Nori most inkább egymást próbálják megérteni végre.*
- Nem Ark, hanem Idya. Az Ark csak egy álnév. Én pedig továbbra is azt mondom, hogy ő volt a kettőnk közti probléma forrása, nem az isten. Az, hogy megpróbáltál Sa'Tereth ellen fordulni miattam, hízelgő, de valljuk be lehetetlen küldetés és bolondság. Ráadásul Idya nélkül már most többet tanultam tőle, mint gondolnád. Majd megmutatom. Úgyhogy ebben tévedsz.
*Nori szeme sarkából azért látja, ahogy szerencsétlen madár szinte szenved amiatt, hogy borzalmas kegyetlenséggel éhezteti őt a gazdája, szegény pedig azokkal az édes kis szemeivel könyörög, hogy segítsenek végre rajta, de nem szól miatta.*
- Egy ilyen világ. Igazad van, és tökéletesen tanítottál, ugyanis nekem is az volt a célom vele, hogy kihasználjam a terveimhez. Azt akartam elérni, hogy általa közelebb kerülhessek Sa'Tereth-hez. Ez végül is sikerült. Csak arra nem számítottam, hogy neki meg sikerül majdnem rabszolgát csinálnia belőlem. *Azt, hogy sikerült közelebb kerülnie az istenhez, a vipera jelenléte és a vérmágiával kapcsolatos tudása is jól bizonyítja.
Éjfél közben úgy dönt, hogy nem hagyja tovább fecsegni az embereket, amíg ő nem lakott jól, hangosan kezd élelemért követelőzni.*
- Nem háromszor szokta mondani? *Kérdezi a szárnyast vizslatva. Még mindig gyönyörű jószág, csodás teremtés. Nem véletlen, hogy a Nori vállán ékeskedő tetoválás pont őt ábrázolja.
Mikor a normális élettel kapcsolatban újra a karkötője kerül szóba, ő is nézegetni kezdi az ékszert, forgatja a csuklóját, alig észrevehetően sóhajt egyet. Ő is gondolt már arra, amit a férfi mond, de azt itt és most nem fogja bevallani.*
- Ez még mindig nem egy bilincs, hanem egy… barátságkarkötő. Egy újabb esélyt ad nekem, ha valamit tényleg nagyon elszúrnék. Kérlek, ne utálj miatta! *Most először valahol szégyelli a karkötőt, pedig eddig mindenkinek büszkén mutogatta azzal a körítéssel, hogy ő most halhatatlan, de Rasdeher más, az ő szavai akkor is hatnak rá, ha kívülről hevesen tagadja mindezt.*
- Még egyszer mondom, hogy azzal nem segítettél, hogy Sa'Tereth után indultál. Utánam kellett volna jönnöd. Nem azt kérni, hogy megöljelek, hanem azt, hogy szeresselek, bármit is jelentsen ez a szó, de… köszönöm! *Hálás ezekért a szavakért, mert mikor azon a napon elváltak, ráadásul haragban, azt hitte, hogy köztük mindennek vége, ehelyett barátja azon dolgozott, hogy segíthessen rajta, még akkor is, ha igazából tévúton járt.*
- Nem Ark, hanem Idya. *Ismétli korábbi mondatát, majd folytatja a történetet.* Visszamentem Arthenior-ba. Nolie-t kerestem, mert megígértem neki, hogy visszamegyek hozzá, amint elcsitulnak a dolgok. Úgy gondoltam, hogy a tündér és az elf sem érdekel már senkit, így nem fognak engem keresni. Nem is történt semmi baj. Azon kívül, hogy csak a Namos Ház romjait találtam meg. Szóval Nolie szerintem tényleg halott. *Csóválja a fejét szomorúan.* De a főtéren találkoztam egy lánnyal. Ugyanolyan fekete haja van, mint nekem, de a szemei jégkékek. Szomorú voltam Nolie miatt, szóval elkezdtem neki mindenféle marhaságot beszélni, és képzeld el, meghallgatott! Nem nézett őrültnek, nem hagyott magamra. Végül együtt töltöttük az egész napot, én meg azt ígértem neki, hogy három hat múlva visszamegyek hozzá… Baromság az egész, nem? *Magában még ki is neveti magát. Nolie volt az egyetlen barátja, és ő is nehezen szolgált rá a szerepre, kizárt dolog, hogy ő a kegyeibe fogadjon bárkit egyetlen együtt töltött nap után.*
//Memento mori//
*Egy rémtörténet leggyönyörűbb jelenetéért járó címért versenyezhetne az, ahogy Éjfél a konfliktus lecsillapodása után alászáll és újra megtiszteli a két civakodót a társaságával. Nori kuncog is röviden azon, hogy amint étel kerül gazdája kezébe, a madár megjelenik és várja a jussát. Azonban bármennyire is próbálja kivívni a tollas jószág a figyelmet magának, Rasdeher és Nori most inkább egymást próbálják megérteni végre.*
- Nem Ark, hanem Idya. Az Ark csak egy álnév. Én pedig továbbra is azt mondom, hogy ő volt a kettőnk közti probléma forrása, nem az isten. Az, hogy megpróbáltál Sa'Tereth ellen fordulni miattam, hízelgő, de valljuk be lehetetlen küldetés és bolondság. Ráadásul Idya nélkül már most többet tanultam tőle, mint gondolnád. Majd megmutatom. Úgyhogy ebben tévedsz.
*Nori szeme sarkából azért látja, ahogy szerencsétlen madár szinte szenved amiatt, hogy borzalmas kegyetlenséggel éhezteti őt a gazdája, szegény pedig azokkal az édes kis szemeivel könyörög, hogy segítsenek végre rajta, de nem szól miatta.*
- Egy ilyen világ. Igazad van, és tökéletesen tanítottál, ugyanis nekem is az volt a célom vele, hogy kihasználjam a terveimhez. Azt akartam elérni, hogy általa közelebb kerülhessek Sa'Tereth-hez. Ez végül is sikerült. Csak arra nem számítottam, hogy neki meg sikerül majdnem rabszolgát csinálnia belőlem. *Azt, hogy sikerült közelebb kerülnie az istenhez, a vipera jelenléte és a vérmágiával kapcsolatos tudása is jól bizonyítja.
Éjfél közben úgy dönt, hogy nem hagyja tovább fecsegni az embereket, amíg ő nem lakott jól, hangosan kezd élelemért követelőzni.*
- Nem háromszor szokta mondani? *Kérdezi a szárnyast vizslatva. Még mindig gyönyörű jószág, csodás teremtés. Nem véletlen, hogy a Nori vállán ékeskedő tetoválás pont őt ábrázolja.
Mikor a normális élettel kapcsolatban újra a karkötője kerül szóba, ő is nézegetni kezdi az ékszert, forgatja a csuklóját, alig észrevehetően sóhajt egyet. Ő is gondolt már arra, amit a férfi mond, de azt itt és most nem fogja bevallani.*
- Ez még mindig nem egy bilincs, hanem egy… barátságkarkötő. Egy újabb esélyt ad nekem, ha valamit tényleg nagyon elszúrnék. Kérlek, ne utálj miatta! *Most először valahol szégyelli a karkötőt, pedig eddig mindenkinek büszkén mutogatta azzal a körítéssel, hogy ő most halhatatlan, de Rasdeher más, az ő szavai akkor is hatnak rá, ha kívülről hevesen tagadja mindezt.*
- Még egyszer mondom, hogy azzal nem segítettél, hogy Sa'Tereth után indultál. Utánam kellett volna jönnöd. Nem azt kérni, hogy megöljelek, hanem azt, hogy szeresselek, bármit is jelentsen ez a szó, de… köszönöm! *Hálás ezekért a szavakért, mert mikor azon a napon elváltak, ráadásul haragban, azt hitte, hogy köztük mindennek vége, ehelyett barátja azon dolgozott, hogy segíthessen rajta, még akkor is, ha igazából tévúton járt.*
- Nem Ark, hanem Idya. *Ismétli korábbi mondatát, majd folytatja a történetet.* Visszamentem Arthenior-ba. Nolie-t kerestem, mert megígértem neki, hogy visszamegyek hozzá, amint elcsitulnak a dolgok. Úgy gondoltam, hogy a tündér és az elf sem érdekel már senkit, így nem fognak engem keresni. Nem is történt semmi baj. Azon kívül, hogy csak a Namos Ház romjait találtam meg. Szóval Nolie szerintem tényleg halott. *Csóválja a fejét szomorúan.* De a főtéren találkoztam egy lánnyal. Ugyanolyan fekete haja van, mint nekem, de a szemei jégkékek. Szomorú voltam Nolie miatt, szóval elkezdtem neki mindenféle marhaságot beszélni, és képzeld el, meghallgatott! Nem nézett őrültnek, nem hagyott magamra. Végül együtt töltöttük az egész napot, én meg azt ígértem neki, hogy három hat múlva visszamegyek hozzá… Baromság az egész, nem? *Magában még ki is neveti magát. Nolie volt az egyetlen barátja, és ő is nehezen szolgált rá a szerepre, kizárt dolog, hogy ő a kegyeibe fogadjon bárkit egyetlen együtt töltött nap után.*
3611. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-20 22:21:58
Üzenet elküldve: 2024-04-20 22:21:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vihar elülni látszik, lassan mindkét fél kezd átlátni a kettejük közé borult sűrű ködön. Ennek örömére a korábbi heves szócsata elől a lombok jótékony takarásába menekülő fekete üveggolyó is újra felbukkan a viaszos levelek között. Felületén most már nem két dühöngő őrült tükröződik vissza, sokkal inkább két barát, kik a szívüket mardosó lángok elől egymás társaságába menekülnek. Ez mozgásra készteti az üveggolyót is. Megjelenik az előző mellett egy közel azonos alakú és színű iker golyó is. Kettejük közt pedig egy csontkemény, éles fegyver szúrja át a lombkorona zöld húsát. A furcsa szerzet szabadesésbe kezd, s ahogy az egész teste kibomlik a fák fogságából egy sebesen zuhanó pacára kezd emlékeztetni. Földet érve a valóság szövetén ejtett tintafolt egy holló alakját ölti magára.
Ras csak egy sekélyes pillantással jutalmazza a mellé huppanó Éjfélt, aki mindezidáig próbált távol maradni a konfliktus gócpontjától. Amint viszont gazdájára kerül az étkezés sora, szégyenérzet nélkül, rögtön elődugja sunyi pofáját.*
- Ha megöltem volna Ark-ot azzal lófaszt sem bizonyítok. Legfeljebb azt értem volna el, hogy egy életre megutálsz engem! Én arra akartalak ráébreszteni, hogy a hatalom, amelyet ő kínál az csak egy illúzió. Erre az egyetlen lehetőségem az volt, ha magát a forrását hiteltelenítem el.
*Ras élvezettel vájja bele fogait a porhanyós nyúl húsába. Ahogy sejtette, nem egy uralkodói lakoma, de legalább ma éjszaka nem üres hassal kell álomra hajtania a fejét. Valamit Éjfélben is elindít a hús jellegzetes, szakadó hangja. Kettőt előrébb szökell, és szinte kikönyörgi a férfi szájából az ínycsiklandozónak tűnő falatokat. Ő viszont annyira elveszik a Norival való társalgásban, hogy észre sem veszi szerencsétlen madár éhségtől kopogó tekintetét.*
- Az nem lep meg, hogy csak fel akart használni. Én is azt tettem volna a helyében, ha egy hozzád hasonló, hatalom után ácsingózó kis fruska felajánlja a segítségét nekem. Sőt, ha elég jól tanítottalak, te is pontosan ezt tennéd mással! Ez egy ilyen világ. Az marad életben, aki a legügyesebben tud másokat kihasználni.
*Pár perc idegörlő várakozás után a holló türelme semmivé válik. Eddig csak bámulta a férfi ujjairól csorgó zsírt, most már következetesen körbeugrálja őt, tollait felborzolja, s hangosan követelőzni kezd.*
- Hús! Hús!
*Ras éppen újabb szóra nyitná ajkait, amikor a madár éles hangja kizökkenti a meditatív zabálásból. Most szívesen az ostoba jószág csőrére csapna, de tapasztalatból tudja, hogy pontosan az ellenkezőjét érné el vele, mint szeretné. Éjfél csak távolabb repülne, és még hangosabban adná tudtára, hogy ideje neki is ennie valamit. Így nincs választása, letépi a nyúl egyik lábát, és oda hajítja a hollónak.*
- Azzal a csuklódon? Kétlem, hogy valaha normális életed lehet!
*A nyárssal a kezében egyenesen Sa'Tereth béklyójára mutat. Ras ebben nem tud biztosat mondani. Örülne, ha a lány megszabadulna tőle, de annak kevés esélyét látja, hogy egyszerűen csak el tudja taszítani magától a Hamis Istent. Akit egyszer szolga sorba döntött, azt nem ereszti egykönnyen.*
- Nem tudom, talán dacból. Utálom, ha másnak van igaza. De nem hiszem, hogy számít most már bármit is. Amikor elindultam, abban a hitben tettem, hogy ezzel rajtad segítek.
*Válaszol Nori legutóbbi kérdésére meglepően őszintén. Tényleg nem hiszi, hogy most már bármi jelentősége lenne annak, hogy korábbi döntései mögött milyen okok bújtak meg. Most egyébként is szívesebben beszélne valami kevésbé megterhelő témáról. Hisz végre újra nyugodt mederben zajlik a társalgásuk, kár lenne megint a közepébe szarni.*
- Azt hiszem elég szót pocsékoltunk már rám. Az előbb ott tartottál, hogy megléptél Ark-tól! Mi történt azután?
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vihar elülni látszik, lassan mindkét fél kezd átlátni a kettejük közé borult sűrű ködön. Ennek örömére a korábbi heves szócsata elől a lombok jótékony takarásába menekülő fekete üveggolyó is újra felbukkan a viaszos levelek között. Felületén most már nem két dühöngő őrült tükröződik vissza, sokkal inkább két barát, kik a szívüket mardosó lángok elől egymás társaságába menekülnek. Ez mozgásra készteti az üveggolyót is. Megjelenik az előző mellett egy közel azonos alakú és színű iker golyó is. Kettejük közt pedig egy csontkemény, éles fegyver szúrja át a lombkorona zöld húsát. A furcsa szerzet szabadesésbe kezd, s ahogy az egész teste kibomlik a fák fogságából egy sebesen zuhanó pacára kezd emlékeztetni. Földet érve a valóság szövetén ejtett tintafolt egy holló alakját ölti magára.
Ras csak egy sekélyes pillantással jutalmazza a mellé huppanó Éjfélt, aki mindezidáig próbált távol maradni a konfliktus gócpontjától. Amint viszont gazdájára kerül az étkezés sora, szégyenérzet nélkül, rögtön elődugja sunyi pofáját.*
- Ha megöltem volna Ark-ot azzal lófaszt sem bizonyítok. Legfeljebb azt értem volna el, hogy egy életre megutálsz engem! Én arra akartalak ráébreszteni, hogy a hatalom, amelyet ő kínál az csak egy illúzió. Erre az egyetlen lehetőségem az volt, ha magát a forrását hiteltelenítem el.
*Ras élvezettel vájja bele fogait a porhanyós nyúl húsába. Ahogy sejtette, nem egy uralkodói lakoma, de legalább ma éjszaka nem üres hassal kell álomra hajtania a fejét. Valamit Éjfélben is elindít a hús jellegzetes, szakadó hangja. Kettőt előrébb szökell, és szinte kikönyörgi a férfi szájából az ínycsiklandozónak tűnő falatokat. Ő viszont annyira elveszik a Norival való társalgásban, hogy észre sem veszi szerencsétlen madár éhségtől kopogó tekintetét.*
- Az nem lep meg, hogy csak fel akart használni. Én is azt tettem volna a helyében, ha egy hozzád hasonló, hatalom után ácsingózó kis fruska felajánlja a segítségét nekem. Sőt, ha elég jól tanítottalak, te is pontosan ezt tennéd mással! Ez egy ilyen világ. Az marad életben, aki a legügyesebben tud másokat kihasználni.
*Pár perc idegörlő várakozás után a holló türelme semmivé válik. Eddig csak bámulta a férfi ujjairól csorgó zsírt, most már következetesen körbeugrálja őt, tollait felborzolja, s hangosan követelőzni kezd.*
- Hús! Hús!
*Ras éppen újabb szóra nyitná ajkait, amikor a madár éles hangja kizökkenti a meditatív zabálásból. Most szívesen az ostoba jószág csőrére csapna, de tapasztalatból tudja, hogy pontosan az ellenkezőjét érné el vele, mint szeretné. Éjfél csak távolabb repülne, és még hangosabban adná tudtára, hogy ideje neki is ennie valamit. Így nincs választása, letépi a nyúl egyik lábát, és oda hajítja a hollónak.*
- Azzal a csuklódon? Kétlem, hogy valaha normális életed lehet!
*A nyárssal a kezében egyenesen Sa'Tereth béklyójára mutat. Ras ebben nem tud biztosat mondani. Örülne, ha a lány megszabadulna tőle, de annak kevés esélyét látja, hogy egyszerűen csak el tudja taszítani magától a Hamis Istent. Akit egyszer szolga sorba döntött, azt nem ereszti egykönnyen.*
- Nem tudom, talán dacból. Utálom, ha másnak van igaza. De nem hiszem, hogy számít most már bármit is. Amikor elindultam, abban a hitben tettem, hogy ezzel rajtad segítek.
*Válaszol Nori legutóbbi kérdésére meglepően őszintén. Tényleg nem hiszi, hogy most már bármi jelentősége lenne annak, hogy korábbi döntései mögött milyen okok bújtak meg. Most egyébként is szívesebben beszélne valami kevésbé megterhelő témáról. Hisz végre újra nyugodt mederben zajlik a társalgásuk, kár lenne megint a közepébe szarni.*
- Azt hiszem elég szót pocsékoltunk már rám. Az előbb ott tartottál, hogy megléptél Ark-tól! Mi történt azután?
3610. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-18 20:50:01
Üzenet elküldve: 2024-04-18 20:50:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Számtalanszor járta már ezeket az utakat, azonban most kivételesen nem hazafelé indul. Most a várost célozza meg, csak a lováért ugrik haza, és persze megnézni a jószágot. Némi játék és kedves szó után már fel is pattan a kancára és kemény tempót diktál neki. Nem akar még több időt fölöslegesen elvesztegetni. Így is kevés az esély a sikerre, azonban tudja jól hogy a napjai meg vannak számlálva, és keserves szégyenfolt lenne életén, ha valami betegség vinné el a végén véráztatta penge helyett. Azt nem élné túl.*
3609. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-18 19:09:16
Üzenet elküldve: 2024-04-18 19:09:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem segít a dolgokon, hogy egyikük makacsabb, mint a másik, és talán még akkor is képesek lennének a saját igazukat védeni, ha közben szétcincálnák egymást. Nori nem ismeri az okos enged, szamár szenved elvét. Nem fogja hagyni magát rábeszélni egy olyan igazságra, amit ő nem érez a sajátjának még akkor sem, ha Clion nála sokkal több élettapasztalattal rendelkezik.
Azonban még a tomboló vulkán is kialszik egyszer, s ahogy közeledik az álláspontjuk, úgy nyugszanak le mindketten. Végszóra a nyúl is alkalmasnak érzi már magát fogyasztásra, így minden adott ahhoz, hogy Nori meghallgathassa az esti mesét.*
- Hagyok, mert különben a végén a te vacsorád még én leszek, de nem lehet mesét hallgatni úgy, hogy nem falatozok közben *kuncogja, miközben már az első falatokat rágcsálja, és kíváncsian hallgatja barátja történetét. Nori nem arról híres, hogy képes nem belepofázni a másik mondandójába, többször is szólásra nyílnak az ajkai, de végül sosem mond semmit, csak egyre tágabbra nyílik az az aranyos, feketére festett kis szája. Nem tudja elhinni, hogy Clion képes volt miatta olyannyira messzire menni, hogy tönkretegye saját magát. Hallotta az utolsó mondatot, miszerint nem is biztos, hogy miatta tette, de őt ez most egyáltalán nem érdekli. Mikor túlvan a kezdeti meglepettségen, akkor végre becsukja a száját, odaadja a fél nyulat a férfinek, és most ő kezd beszélni.*
- Tényleg nem örültél. Én sem örültem. Úgy éreztem, hogy mindenáron el akarod venni tőlem azt, amitől majd erősebbé válhatok. Nem láttam a sötét ködben, hogy csak meg akarsz engem védeni. Akkor most kimondom: igazad volt. Csak nem úgy, ahogy te gondolod. Nem Sa'Tereth fordított ellened, hanem Idya. Őt kellett volna bántanod. Azt hittem, hogy ő végre látja bennem a potenciált, és azért akar engem, hogy mellette kiteljesedhessek. Ezért mentem vele, de hatalmasat tévedtem. Csak kihasznált engem. Az volt a terve, hogy a küldetésünk után majd végez velem, ha nem halok meg magamtól. Akkor lett elegem, mikor tálcán akart kínálni engem a Thargoknak rabszolgaként. Egy feláldozható eszköz voltam neki. Szóval elmenekültem, még mielőtt bekövetkezett volna, hogy a Thargok láncaiból soha ne szabadulhassak.
Azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy te képes leszel felforgatni az egész világot miattam. Csak azért, hogy megbüntethesd azt, aki elragadott tőled. Mondd, Clion! Tényleg ennyire fontos vagyok neked? *Rovéna említését figyelmen kívül is hagyja. Ahogy régen, most sem érdekli az a nő, mert csak egy akadály abban, hogy kisajátíthassa magának Rasdeher-t, de most mégis valamiféle szégyenérzet ül ki az arcára.*
- Nem tudtam, hogy ennyire megvisel majd, ha én nem leszek neked. Azt hittem mindig is, hogy gyerekkorom óta csak egy kolonc vagyok a nyakadon. Te neveltél fel engem, de sosem éreztem úgy, hogy szívesen csináltad. Azt hittem, majd mindkettőnknek jó lesz, ha én a saját utamat járom, te meg megszabadulsz végre tőlem. Hát, mindketten jól elbasztuk… Ne aggódj, én sem tudom jobban, hogy mit akarok most, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Lehet, hogy… csak normálisan szeretnék élni, nem tudom… Olyat szabad egyáltalán nekünk? *Közelebb húzódik végül a férfihez, most úgy nagyon ölelést szeretne, mert elértek a lelkéhez a szavai, és úgy szégyelli magát, mint még soha. Talán nem érezné ezt, ha valóra vált volna az Idyá-ba fektetett remény, de így, hogy ő is elbukott az általa választott úton, semmi joga nincs kritizálni Clion-t vagy jobbnak gondolni magát nála.*
- És amúgy, ha… mégsem miattam csináltad, akkor miért? *Rákérdez végül erre is, de neki jobban tetszik az a verzió, ahol ő van a történet középpontjában.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem segít a dolgokon, hogy egyikük makacsabb, mint a másik, és talán még akkor is képesek lennének a saját igazukat védeni, ha közben szétcincálnák egymást. Nori nem ismeri az okos enged, szamár szenved elvét. Nem fogja hagyni magát rábeszélni egy olyan igazságra, amit ő nem érez a sajátjának még akkor sem, ha Clion nála sokkal több élettapasztalattal rendelkezik.
Azonban még a tomboló vulkán is kialszik egyszer, s ahogy közeledik az álláspontjuk, úgy nyugszanak le mindketten. Végszóra a nyúl is alkalmasnak érzi már magát fogyasztásra, így minden adott ahhoz, hogy Nori meghallgathassa az esti mesét.*
- Hagyok, mert különben a végén a te vacsorád még én leszek, de nem lehet mesét hallgatni úgy, hogy nem falatozok közben *kuncogja, miközben már az első falatokat rágcsálja, és kíváncsian hallgatja barátja történetét. Nori nem arról híres, hogy képes nem belepofázni a másik mondandójába, többször is szólásra nyílnak az ajkai, de végül sosem mond semmit, csak egyre tágabbra nyílik az az aranyos, feketére festett kis szája. Nem tudja elhinni, hogy Clion képes volt miatta olyannyira messzire menni, hogy tönkretegye saját magát. Hallotta az utolsó mondatot, miszerint nem is biztos, hogy miatta tette, de őt ez most egyáltalán nem érdekli. Mikor túlvan a kezdeti meglepettségen, akkor végre becsukja a száját, odaadja a fél nyulat a férfinek, és most ő kezd beszélni.*
- Tényleg nem örültél. Én sem örültem. Úgy éreztem, hogy mindenáron el akarod venni tőlem azt, amitől majd erősebbé válhatok. Nem láttam a sötét ködben, hogy csak meg akarsz engem védeni. Akkor most kimondom: igazad volt. Csak nem úgy, ahogy te gondolod. Nem Sa'Tereth fordított ellened, hanem Idya. Őt kellett volna bántanod. Azt hittem, hogy ő végre látja bennem a potenciált, és azért akar engem, hogy mellette kiteljesedhessek. Ezért mentem vele, de hatalmasat tévedtem. Csak kihasznált engem. Az volt a terve, hogy a küldetésünk után majd végez velem, ha nem halok meg magamtól. Akkor lett elegem, mikor tálcán akart kínálni engem a Thargoknak rabszolgaként. Egy feláldozható eszköz voltam neki. Szóval elmenekültem, még mielőtt bekövetkezett volna, hogy a Thargok láncaiból soha ne szabadulhassak.
Azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy te képes leszel felforgatni az egész világot miattam. Csak azért, hogy megbüntethesd azt, aki elragadott tőled. Mondd, Clion! Tényleg ennyire fontos vagyok neked? *Rovéna említését figyelmen kívül is hagyja. Ahogy régen, most sem érdekli az a nő, mert csak egy akadály abban, hogy kisajátíthassa magának Rasdeher-t, de most mégis valamiféle szégyenérzet ül ki az arcára.*
- Nem tudtam, hogy ennyire megvisel majd, ha én nem leszek neked. Azt hittem mindig is, hogy gyerekkorom óta csak egy kolonc vagyok a nyakadon. Te neveltél fel engem, de sosem éreztem úgy, hogy szívesen csináltad. Azt hittem, majd mindkettőnknek jó lesz, ha én a saját utamat járom, te meg megszabadulsz végre tőlem. Hát, mindketten jól elbasztuk… Ne aggódj, én sem tudom jobban, hogy mit akarok most, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Lehet, hogy… csak normálisan szeretnék élni, nem tudom… Olyat szabad egyáltalán nekünk? *Közelebb húzódik végül a férfihez, most úgy nagyon ölelést szeretne, mert elértek a lelkéhez a szavai, és úgy szégyelli magát, mint még soha. Talán nem érezné ezt, ha valóra vált volna az Idyá-ba fektetett remény, de így, hogy ő is elbukott az általa választott úton, semmi joga nincs kritizálni Clion-t vagy jobbnak gondolni magát nála.*
- És amúgy, ha… mégsem miattam csináltad, akkor miért? *Rákérdez végül erre is, de neki jobban tetszik az a verzió, ahol ő van a történet középpontjában.*
3608. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-17 20:15:32
Üzenet elküldve: 2024-04-17 20:15:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem mindenkinek olyan jó az emlékezete, mint neked!
*Nem kíván mélyebb magyarázatokba bocsátkozni saját identitás válságával kapcsolatban, ezért ezt a témát egyetlen mondattal meg is próbálja lezárni. Arra már egyébként is rájött, hogy a lány segítségét hiába kérné ezzel kapcsolatban. Egyedül kell kiderítenie, hogy ki volt ő, s most kivé is szeretne válni.
Viszont Nori ezt követő gondolataival ő is nagyon könnyen tud azonosulni. Saját eszmefuttatásai is oda vezették, hogy Sa'Tereth szemében ő egy senki, ki arra sem érdemes, hogy véráldozatként végezze az egyik neki ajánlott oltárnál. Az, hogy végre valamiben egyetértenek rögtön jobb kedvre deríti a férfit.*
- Igazad van, tényleg nem lehetek túl finom falat egy olyan ínyencnek, mint Sa'Tereth. Ha én lennék a te imádott istened, akkor én sem tartanám feláldozhatónak magam.
*Most már elhiszi a lánynak, hogy nem azért jött, hogy vérét vegye. Ez oda vezet, hogy egy apró mosoly is megjelenik a szája a szélén, amikor barátjára pillant. Talán most már képesek lesznek felnőtt emberek módjára beszélni egymással.*
- Hol is kellene kezdenem? Talán valahol azután, hogy felkoncoltad a hegyes fülűt. De még azelőtt…
*Leveszi a tűzről a nyulat, és a nyársat átnyújtja a feketeségnek, hogy ővé legyen az első falat. Valószínűleg nem a gasztronómia csúcsa vár rájuk, de arra jó lesz, hogy kitöltse az űrt korgó gyomrukban. Amíg Nori falatozik, ő belekezd a történet kurtított változatába.*
- Nekem is hagyj belőle, mert ma még semmit sem ettem! Na szóval! Azt biztosan sejtetted, hogy cseppet sem örültem, hogy Idyát és vele együtt Sa'Tereth-et választottad helyettem. Úgy éreztem magam, mint aki egy szál… khm… áll az esőben, mert még a gatyáját is ellopták tőle. A szirteknél épphogy csak megtűrtek, Rovéna, a társam eltűnt, és azt éreztem, hogy még te is elárultál engem. És tudom, hogy megígértem, hogy nem mászok bele az ügyeidbe, de valahogy be kellett bizonyítanom, hogy rosszul választottál. Felforgattam mindent, hogy megtaláljam, hogyan árthatok a legegyszerűbben a tolvajnak, aki elragadott tőlem. Még azt a retkes templomot is felforgattam Artheniorban. El tudod képzelni rólam, hogy önszántamból azok között az ájtatos barmok között olvasgassak mindenféle értelmetlen tanulmányt? Na, megtettem, bassza meg! Persze itt nem találtam semmit. De addigra lassan a mindennapjaim részévé vált Sa'Tereth. Egészen Pirtianesig mentem, hogy valamivel ártani tudjak neki. Akkoriban már vele keltem, és vele feküdtem. Ott persze nem tetszett nekik a kíváncsiságom, így onnan hamarosan menekülnöm kellett. Nem tudom meddig üldözhettek, de úgy láttam jónak, ha egyelőre visszatérek a Kikötőbe. De időközben újra rátaláltam Rovénára, és nem akartam ismét bajt hozni a fejére. Úgy éreztem, hogy nem ezt érdemli. Szóval leléptem, s így kötöttem ki végül itt, bujkálva mindenki elől. Mindezt miattad, Nori… legalábbis eddig úgy gondoltam, hogy miattad csinálom. Ma már ebben sem vagyok annyira biztos.
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem mindenkinek olyan jó az emlékezete, mint neked!
*Nem kíván mélyebb magyarázatokba bocsátkozni saját identitás válságával kapcsolatban, ezért ezt a témát egyetlen mondattal meg is próbálja lezárni. Arra már egyébként is rájött, hogy a lány segítségét hiába kérné ezzel kapcsolatban. Egyedül kell kiderítenie, hogy ki volt ő, s most kivé is szeretne válni.
Viszont Nori ezt követő gondolataival ő is nagyon könnyen tud azonosulni. Saját eszmefuttatásai is oda vezették, hogy Sa'Tereth szemében ő egy senki, ki arra sem érdemes, hogy véráldozatként végezze az egyik neki ajánlott oltárnál. Az, hogy végre valamiben egyetértenek rögtön jobb kedvre deríti a férfit.*
- Igazad van, tényleg nem lehetek túl finom falat egy olyan ínyencnek, mint Sa'Tereth. Ha én lennék a te imádott istened, akkor én sem tartanám feláldozhatónak magam.
*Most már elhiszi a lánynak, hogy nem azért jött, hogy vérét vegye. Ez oda vezet, hogy egy apró mosoly is megjelenik a szája a szélén, amikor barátjára pillant. Talán most már képesek lesznek felnőtt emberek módjára beszélni egymással.*
- Hol is kellene kezdenem? Talán valahol azután, hogy felkoncoltad a hegyes fülűt. De még azelőtt…
*Leveszi a tűzről a nyulat, és a nyársat átnyújtja a feketeségnek, hogy ővé legyen az első falat. Valószínűleg nem a gasztronómia csúcsa vár rájuk, de arra jó lesz, hogy kitöltse az űrt korgó gyomrukban. Amíg Nori falatozik, ő belekezd a történet kurtított változatába.*
- Nekem is hagyj belőle, mert ma még semmit sem ettem! Na szóval! Azt biztosan sejtetted, hogy cseppet sem örültem, hogy Idyát és vele együtt Sa'Tereth-et választottad helyettem. Úgy éreztem magam, mint aki egy szál… khm… áll az esőben, mert még a gatyáját is ellopták tőle. A szirteknél épphogy csak megtűrtek, Rovéna, a társam eltűnt, és azt éreztem, hogy még te is elárultál engem. És tudom, hogy megígértem, hogy nem mászok bele az ügyeidbe, de valahogy be kellett bizonyítanom, hogy rosszul választottál. Felforgattam mindent, hogy megtaláljam, hogyan árthatok a legegyszerűbben a tolvajnak, aki elragadott tőlem. Még azt a retkes templomot is felforgattam Artheniorban. El tudod képzelni rólam, hogy önszántamból azok között az ájtatos barmok között olvasgassak mindenféle értelmetlen tanulmányt? Na, megtettem, bassza meg! Persze itt nem találtam semmit. De addigra lassan a mindennapjaim részévé vált Sa'Tereth. Egészen Pirtianesig mentem, hogy valamivel ártani tudjak neki. Akkoriban már vele keltem, és vele feküdtem. Ott persze nem tetszett nekik a kíváncsiságom, így onnan hamarosan menekülnöm kellett. Nem tudom meddig üldözhettek, de úgy láttam jónak, ha egyelőre visszatérek a Kikötőbe. De időközben újra rátaláltam Rovénára, és nem akartam ismét bajt hozni a fejére. Úgy éreztem, hogy nem ezt érdemli. Szóval leléptem, s így kötöttem ki végül itt, bujkálva mindenki elől. Mindezt miattad, Nori… legalábbis eddig úgy gondoltam, hogy miattad csinálom. Ma már ebben sem vagyok annyira biztos.
3607. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-14 23:01:44
Üzenet elküldve: 2024-04-14 23:01:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Rorkir nem siet, habár dolga akad bőven. Nagy a kuszaság a fejében, de legalább látja már az utat az otthonához. Jóval gyorsabb az utazás lóháton, erre már rég rájött, habár nem kell hozzá túl sok ész. Valamiért mindig is szeretett sétálni. Valahogy jobban oda tud figyelni a környezetére, vagy éppen pont hogy elvonatkozatni attól, és belemerülni a gondolataiba, amíg a lábai szinte maguktól viszik előre testét. Árnyék már nagyon várja a gazdit, a farkát csóválva vakkant oda párszor az érkező férfinek, aki messziről szólítja a jószágot. Aki természetesen erre újabb izgatott vakkantással felel. Nem is rest két melső mancsával ráugrani az embere mellkasára, aki ezt széles vigyorral az arcán tűri. Termetes jószág, akárcsak a gazdája maga, így egyiküknek sem okoz gondot a másik szeretetének elviselése. Jól megöleli a kutyát, megvakarja a füle tövét és bőszen dicséri hogy milyen jó kutya is ő. Ahogy a hosszú távollét utáni öröm némileg enyhülni kezd és a hangulat visszatér a normálisnál csak kicsivel emeltebb mederbe, Rorkir is befészkelődik a kunyhóba. Lepakolja holmijait, a kardját a helyére teszi és nekilát egy kis tüzifát vágni, mielőtt besötétedne. Pár gyakorlott csapás, néhány percnyi matatás a tűzzel és máris ropognak a lángok. Megnyugtató hang ez, és bőven szán rá az idejéből a barbár hogy odaüljön egy rönkre és csak belerévedjen a táncoló lángokba. Egy kis hideg vízzel mossa meg az arcát és még néhány fontosabb testrészét, majd leveti az út porától piszkos holmijait és a szalmaágyába veti magát. Karját lelógatva hagyja, hogy Árnyék megnyalogassa azt, majd mindketten álomba szenderülnek. ~Holnap hosszú út vár rám. Talán először a világítótoronyba kéne mennem, úgy közelebb lesznek a szellemek. Igen.~ *
3606. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-13 12:25:55
Üzenet elküldve: 2024-04-13 12:25:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mégis, hogy lehet nem emlékezni önmagadra? *Kérdezi pont ő, aki a legtöbbször azt sem tudja, hogy az elmúlt öt percben hogyan viselkedett, ha pedig arról kérdeznék, hogy ki ő valójában, akkor meg sem tudna nyikkanni, de hát ő már csak ilyen.
Azt valóban hallani akarja még párszor, hogy fontos a férfinek, mert ugyan minden második mondatából ki lehet ezt következtetni, de egyenesen kimondatni még nem sikerült vele. Most sem, de már majdnem. Viszont Rasdeher eleget szenvedett már ma, épp elég büntetés számára a saját elveszettsége, ezért Nori úgy dönt, hogy végre megkegyelmez neki.*
- Jól van, na! Igazad van. Elhiszem, hogy fontos vagyok neked.
*Egy megválaszolatlan kérdés azonban még felmerül barátja részéről, bár a feketeség kicsit sem érti, hogy miért van ennek egyáltalán létjogosultsága, mikor ennél véletlenebbül, ha akarnának sem tudnának egymásba botlani.*
- Ez mondjuk egy kifejezetten jó kérdés, nem tudom. *Ránt vállat, mert arra nem tud válaszolni, hogy miért lesz kannibál egy kannibál.* Valószínűleg ugyanazért, amiért nekem jól esett kinyírni azt a tündért, meg utána az idióta elfedet. Mindkettőnknek az az okra rá, hogy el vagyunk baszva, de ennek semmi köze az istenekhez.
*Most magának is hazudik, de sokkal jobban hangzik az, hogy Sa'Tereth azért szereti őt, mert van egy szörnyeteg énje, és nem azért létezik a szörnyeteg énje, mert Sa'Tereth szereti őt.*
- Nem kételkedek a hatalmában. Abban kételkedek, hogy ilyen állapotban bármit is akarna tőled. Sa'Tereth mindig az józan ész alapján hozza meg a döntéseit. Azokat gyűjti maga köré, akik jobbak a többinél, és… ~És te nem vagy jobb jelenleg saját magadnál sem…~ *Tényleg nem akarja ma már tovább bántani Clion-t, így nem fejezi be a mondatot, hanem egy sóhaj kíséretében elharapja a végét.*
- Nem. Nem küldött senki, ha ezt akarod hallani. *Végre valamiért most úgy érzi, hogy sikerül lezárni a vitájukat, így a pillangók is eltakarodnak a gyomrából.*
- Persze, hogy kíváncsi vagyok. Akkor talán jobban megértelek, mert, ha vitatkozunk, azzal nem jutunk sehová, amint látod… *Megnyugodva ül hát le újra az egyik farönkre, és innentől minden figyelme Rasdeher-é. Na meg a sült nyúlé, amire már csorog a nyála.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mégis, hogy lehet nem emlékezni önmagadra? *Kérdezi pont ő, aki a legtöbbször azt sem tudja, hogy az elmúlt öt percben hogyan viselkedett, ha pedig arról kérdeznék, hogy ki ő valójában, akkor meg sem tudna nyikkanni, de hát ő már csak ilyen.
Azt valóban hallani akarja még párszor, hogy fontos a férfinek, mert ugyan minden második mondatából ki lehet ezt következtetni, de egyenesen kimondatni még nem sikerült vele. Most sem, de már majdnem. Viszont Rasdeher eleget szenvedett már ma, épp elég büntetés számára a saját elveszettsége, ezért Nori úgy dönt, hogy végre megkegyelmez neki.*
- Jól van, na! Igazad van. Elhiszem, hogy fontos vagyok neked.
*Egy megválaszolatlan kérdés azonban még felmerül barátja részéről, bár a feketeség kicsit sem érti, hogy miért van ennek egyáltalán létjogosultsága, mikor ennél véletlenebbül, ha akarnának sem tudnának egymásba botlani.*
- Ez mondjuk egy kifejezetten jó kérdés, nem tudom. *Ránt vállat, mert arra nem tud válaszolni, hogy miért lesz kannibál egy kannibál.* Valószínűleg ugyanazért, amiért nekem jól esett kinyírni azt a tündért, meg utána az idióta elfedet. Mindkettőnknek az az okra rá, hogy el vagyunk baszva, de ennek semmi köze az istenekhez.
*Most magának is hazudik, de sokkal jobban hangzik az, hogy Sa'Tereth azért szereti őt, mert van egy szörnyeteg énje, és nem azért létezik a szörnyeteg énje, mert Sa'Tereth szereti őt.*
- Nem kételkedek a hatalmában. Abban kételkedek, hogy ilyen állapotban bármit is akarna tőled. Sa'Tereth mindig az józan ész alapján hozza meg a döntéseit. Azokat gyűjti maga köré, akik jobbak a többinél, és… ~És te nem vagy jobb jelenleg saját magadnál sem…~ *Tényleg nem akarja ma már tovább bántani Clion-t, így nem fejezi be a mondatot, hanem egy sóhaj kíséretében elharapja a végét.*
- Nem. Nem küldött senki, ha ezt akarod hallani. *Végre valamiért most úgy érzi, hogy sikerül lezárni a vitájukat, így a pillangók is eltakarodnak a gyomrából.*
- Persze, hogy kíváncsi vagyok. Akkor talán jobban megértelek, mert, ha vitatkozunk, azzal nem jutunk sehová, amint látod… *Megnyugodva ül hát le újra az egyik farönkre, és innentől minden figyelme Rasdeher-é. Na meg a sült nyúlé, amire már csorog a nyála.*
3605. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-12 21:25:37
Üzenet elküldve: 2024-04-12 21:25:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kértelek, hogy segíts, mert én, veled ellentétben nem emlékszem arra, hogy milyen volt az a kikúrt Clion, akit a bátyjádként szerettél. Abban sem vagyok biztos, hogy valaha is létezett. Vajmi keveset láttál abból, hogy ki vagyok, amikor nem a gondoskodó bátyust kell játszanom. De nem, te helyette mit csinálsz? Olyanokat mondasz, hogy “Miért kellene?”, meg “Ez is csak a te szokásod, hogy rá akarod erőltetni az akaratod másokra”. Végül pedig tálalod ugyanazt a szaros kérdést, amit már többször is megrágtunk. Csak azért mert te újra és újra és újra hallani akarod, hogy fontos vagy nekem. Mi ez, ha nem az akaratod ráerőltetésre a másikra?
*Nem lenne meglepő, ha a halantékán kanyargó kajla ér lassan feladná a küzdelmet az agyába tóduló rengeteg vérrel szemben. Úgy megdagad, hogy most már szabad szemmel is jól nyomon követhető a testében hömpölygő vörös élet útja.
Egyszerűen csak kiszórja magából a szavakat, nem is igazán figyel arra, amit mond. Most egyedül csak arra tud koncentrálni, hogy a haragja ne artikulálatlan üvöltés formájában manifesztálódjon. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy képes lenne magába fojtani minden indulatát. Minden kiejtett hangból, minden levegővételből kihallatszik az a keserűség, ami most áthatja egész lényét. Ez egészen addig így van, amíg fel nem fedezi végre kusza gondolatainak abszurditását, és kiszakad belőle a harsány kacaj, amitől még Nori is összerezzen.*
Hogy mi oka lenne rá? Nekem mi okom van megenni olyan értelmes lényeket, akiket még sosem láttam?
*Kérdésre csak kérdéssel tud felelni, viszont végre újra a lány barna szemeibe néz. Míg fel-alá járkált, addig végig a földet bámulva nyitotta szóra az ajkait. Most már viszont végre újra elég bátorságot érez magában ahhoz, hogy Nori lélektükreiben megpillantsa saját magát.*
- Vicces, hogy pont te kételkedsz a hatalmában kettőnk közül!
*Mégsem nevet. Az elmúlt időszakot azzal töltötte, hogy talán egy nem létező fenyegetés elől menekült. Elpocsékolt idő, amit akár valami, vagy valaki fontosabbal is tölthetett volna. De legalább most már belátja, mennyire idióta volt. Ha igaz is, hogy Sa'Tereth üldözi őt, akkor sem menekülhet örökké. Hisz azok, akiknek jobb nélküle, azok nem fogják megtalálni, de azok, akiknek szüksége van rá, ők igen.*
- Viszont a nyúl lassan kész van, a válaszodat pedig egy nem-nek veszem. Ha még kíváncsi vagy arra, hogy hogy jutottam ide… akkor ahogy ígértem, összefoglalom neked, miközben megesszük.
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kértelek, hogy segíts, mert én, veled ellentétben nem emlékszem arra, hogy milyen volt az a kikúrt Clion, akit a bátyjádként szerettél. Abban sem vagyok biztos, hogy valaha is létezett. Vajmi keveset láttál abból, hogy ki vagyok, amikor nem a gondoskodó bátyust kell játszanom. De nem, te helyette mit csinálsz? Olyanokat mondasz, hogy “Miért kellene?”, meg “Ez is csak a te szokásod, hogy rá akarod erőltetni az akaratod másokra”. Végül pedig tálalod ugyanazt a szaros kérdést, amit már többször is megrágtunk. Csak azért mert te újra és újra és újra hallani akarod, hogy fontos vagy nekem. Mi ez, ha nem az akaratod ráerőltetésre a másikra?
*Nem lenne meglepő, ha a halantékán kanyargó kajla ér lassan feladná a küzdelmet az agyába tóduló rengeteg vérrel szemben. Úgy megdagad, hogy most már szabad szemmel is jól nyomon követhető a testében hömpölygő vörös élet útja.
Egyszerűen csak kiszórja magából a szavakat, nem is igazán figyel arra, amit mond. Most egyedül csak arra tud koncentrálni, hogy a haragja ne artikulálatlan üvöltés formájában manifesztálódjon. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy képes lenne magába fojtani minden indulatát. Minden kiejtett hangból, minden levegővételből kihallatszik az a keserűség, ami most áthatja egész lényét. Ez egészen addig így van, amíg fel nem fedezi végre kusza gondolatainak abszurditását, és kiszakad belőle a harsány kacaj, amitől még Nori is összerezzen.*
Hogy mi oka lenne rá? Nekem mi okom van megenni olyan értelmes lényeket, akiket még sosem láttam?
*Kérdésre csak kérdéssel tud felelni, viszont végre újra a lány barna szemeibe néz. Míg fel-alá járkált, addig végig a földet bámulva nyitotta szóra az ajkait. Most már viszont végre újra elég bátorságot érez magában ahhoz, hogy Nori lélektükreiben megpillantsa saját magát.*
- Vicces, hogy pont te kételkedsz a hatalmában kettőnk közül!
*Mégsem nevet. Az elmúlt időszakot azzal töltötte, hogy talán egy nem létező fenyegetés elől menekült. Elpocsékolt idő, amit akár valami, vagy valaki fontosabbal is tölthetett volna. De legalább most már belátja, mennyire idióta volt. Ha igaz is, hogy Sa'Tereth üldözi őt, akkor sem menekülhet örökké. Hisz azok, akiknek jobb nélküle, azok nem fogják megtalálni, de azok, akiknek szüksége van rá, ők igen.*
- Viszont a nyúl lassan kész van, a válaszodat pedig egy nem-nek veszem. Ha még kíváncsi vagy arra, hogy hogy jutottam ide… akkor ahogy ígértem, összefoglalom neked, miközben megesszük.
3604. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-11 17:16:59
Üzenet elküldve: 2024-04-11 17:16:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori karba teszi a kezeit, forgatja a szemeit, és most már ingerülten toporog, ahogy hallgatja a saját árnyékában elveszett barátját. Hát a maradék kis esze is elment ? Pont az előbb kérte arra a most az egyszer teljesen ártatlan feketeséget, hogy mondja meg, mit tegyen, de úgy látszik, még az sem igazán tetszik neki, ha megkapja, amit kér.*
- Te jó ég, Clion! Te tiszta hülye vagy. *Nem tud erre már semmi magasztosat mondani, csak a puszta tények kívánkoznak ki belőle.*
- Az előbb azt kérted, hogy mondjam meg, mit tegyél. Elmondtam, hogy ÉN mit AKAROK, erre azt mondod, hogy leszarom, hogy TE mit akarsz. Hát az volt a kérdésed lényege, hogy ÉN mondjam meg, mit csinálj, és nem az, hogy azt mondjam meg, hogy TE mit akarsz.
*Most már tényleg a teljes letaglózottságtól idegesen, tehetetlenül tárja szét a karjait, majd engedi el őket, hogy utána tenyerei a combján csattanjanak.
Úgy látszik, hogy Rasdeher sem bírja már idegekkel ezt a tragikomédiát. Hirtelen feláll és ide-oda kezd mászkálni, Nori pedig csak követi őt barna szemeivel, mintha csak egy óra ingáját bámulná. Arra a borzalmasan fülsértő, túlviláginak tűnő kacajra nem számít most, így látványosan össze is rezzen, mikor a madaras felharsan. Ha Éjfél most közelebb lenne hozzá, talán még magához is ölelné ijedtében, de utána már csak nem tetsző grimaszokat vág, és várja, hogy véget érjen a madár gazdájára hirtelen jött ötperc.
Kabaré, ami most itt történik, és mindezt már csak Rasdeher ritka hülye kérdése teszi még lehetetlenebbé. Nori röviden fel is kacag, majd lemondóan a fejét csóválja.*
- Édes, drága, egyetlen, madaras barátom! Legalább egy egészen kicsit gondolkodj már baszd meg! A városban voltam, Nolie-t kerestem, most pedig teljesen ártatlanul gyalogoltam vissza a kikötő felé, mert ledobott az a pancser a szekeréről. Erre mi történik? Fogod magad, és rám rontasz egy bokorból, merthogy te útonálló lettél, és épp az jutott eszedbe, hogy az én utamat akarod állni. Hogy a jó büdös picsába' küldött volna akár az anyám kínja hozzád?! Honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy te a fűben lapulva bujkálsz arra várva, hogy ráugorhass a gyanútlan utazókra? *Ekkora sületlenséget már képtelen feldolgozni. Kedve támadna körberöhögni miatta a férfit, de akkora marhaság ez a feltételezés, hogy még azt is elfelejti, hogyan kell nevetni valamin.*
- Mi van, paranoiás lettél, és azt hiszed, hogy Sa'Tereth minden sarokról, az összes létező árnyékból, a nap minden percében figyel téged? Hát ez kurva jó… Ugyan mi oka lenne rá? *Csak komolytalanul mosolyog, és nem is jut eszébe, hogy mennyire beletrafált most a lényegbe.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.11 17:17:50
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori karba teszi a kezeit, forgatja a szemeit, és most már ingerülten toporog, ahogy hallgatja a saját árnyékában elveszett barátját. Hát a maradék kis esze is elment ? Pont az előbb kérte arra a most az egyszer teljesen ártatlan feketeséget, hogy mondja meg, mit tegyen, de úgy látszik, még az sem igazán tetszik neki, ha megkapja, amit kér.*
- Te jó ég, Clion! Te tiszta hülye vagy. *Nem tud erre már semmi magasztosat mondani, csak a puszta tények kívánkoznak ki belőle.*
- Az előbb azt kérted, hogy mondjam meg, mit tegyél. Elmondtam, hogy ÉN mit AKAROK, erre azt mondod, hogy leszarom, hogy TE mit akarsz. Hát az volt a kérdésed lényege, hogy ÉN mondjam meg, mit csinálj, és nem az, hogy azt mondjam meg, hogy TE mit akarsz.
*Most már tényleg a teljes letaglózottságtól idegesen, tehetetlenül tárja szét a karjait, majd engedi el őket, hogy utána tenyerei a combján csattanjanak.
Úgy látszik, hogy Rasdeher sem bírja már idegekkel ezt a tragikomédiát. Hirtelen feláll és ide-oda kezd mászkálni, Nori pedig csak követi őt barna szemeivel, mintha csak egy óra ingáját bámulná. Arra a borzalmasan fülsértő, túlviláginak tűnő kacajra nem számít most, így látványosan össze is rezzen, mikor a madaras felharsan. Ha Éjfél most közelebb lenne hozzá, talán még magához is ölelné ijedtében, de utána már csak nem tetsző grimaszokat vág, és várja, hogy véget érjen a madár gazdájára hirtelen jött ötperc.
Kabaré, ami most itt történik, és mindezt már csak Rasdeher ritka hülye kérdése teszi még lehetetlenebbé. Nori röviden fel is kacag, majd lemondóan a fejét csóválja.*
- Édes, drága, egyetlen, madaras barátom! Legalább egy egészen kicsit gondolkodj már baszd meg! A városban voltam, Nolie-t kerestem, most pedig teljesen ártatlanul gyalogoltam vissza a kikötő felé, mert ledobott az a pancser a szekeréről. Erre mi történik? Fogod magad, és rám rontasz egy bokorból, merthogy te útonálló lettél, és épp az jutott eszedbe, hogy az én utamat akarod állni. Hogy a jó büdös picsába' küldött volna akár az anyám kínja hozzád?! Honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy te a fűben lapulva bujkálsz arra várva, hogy ráugorhass a gyanútlan utazókra? *Ekkora sületlenséget már képtelen feldolgozni. Kedve támadna körberöhögni miatta a férfit, de akkora marhaság ez a feltételezés, hogy még azt is elfelejti, hogyan kell nevetni valamin.*
- Mi van, paranoiás lettél, és azt hiszed, hogy Sa'Tereth minden sarokról, az összes létező árnyékból, a nap minden percében figyel téged? Hát ez kurva jó… Ugyan mi oka lenne rá? *Csak komolytalanul mosolyog, és nem is jut eszébe, hogy mennyire beletrafált most a lényegbe.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.11 17:17:50
3603. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-10 21:24:22
Üzenet elküldve: 2024-04-10 21:24:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
*Sorsuk fonalai hiába kapaszkodnak kibogozhatatlanul egymásba, az éteri szálak között létük kezdete ott növekedik az a fajta enyészet, amely képes teljesen megfertőzni a kapcsolatukat. Ennek a forrására Nori épp most ébreszti rá a férfit. Mindketten egy olyan világba születtek, amely megmásíthatatlanul rajta hagyja nyomát azon, ki bele meri vájni fogát az életnek nevezett, rothadó kenyérszeletbe. S mint minden reménytelen helyzetbe került, szánalomra méltó éhező, úgy ők ketten is csak újra meg akarják ízlelni azt a kenyérnek csúfolt mocskot, amit az orruk elé lógattak.
Ha ehhez az kell, hogy másokat fosszanak meg a saját adagjuktól, hát megteszik. Ebben a világban egy morzsa is többet ér, mint egy folyónyi kiontott vér. De az ára mindennek megvan. Attól tartva, hogy leomlik a lelkük köré épített áthatolhatatlan fal, egy pillanatra sem hajlandóak felfedni saját gyengeségeiket. Még egymás előtt sem. Pedig két ilyen, a társadalom által kitaszított korcs mégis kire támaszkodhatna, ha nem egymásra?*
- Legalább magadnak ne hazudj, Nori! Azt akarod, hogy újra olyan legyek, mint régen, és szarsz arra, hogy én mit akarok! Miért gondolod, hogy jobban éreztem magam akkoriban? Igazából le sem szarod, mert csak az a fontos, hogy neked mire van szükséged!
*Miután felszúrta a nyársra a nyulat a tűz mellé telepedett, de most már nem bírja tovább ülve. Ingerülten feltápászkodik és fel-alá kezd járkálni, miközben beszél. Korábban nem zavarta az arcába lógó gondozatlan lobonc, de most többször is ingerülten hátracsapja, amikor is az, a heves szócséplés közben újra és újra visszamászik az arcába. Olyan mintha saját haja is csak őt akarná bosszantani. Sőt, most már biztos benne! Mindenki csak azért létezik, hogy őt bosszantsa!
Hirtelen megtorpan és olyan éles, fülsértő kacaj tör fel a torkából, amire még az egyik közeli fán hangtalanul figyelő Éjfél is felborzolja a tollait. Annyira rég hallotta ennyire felszabadultan nevetni a gazdáját, hogy őt is újra érdekelni kezdi az eddig látszólag meddő cívódás. ~Ideje megfogadni a saját tanácsodat, bolondok királya, Rasdeher! Legalább magadnak ne hazudj tovább!~*
- Bocsáss meg, most tényleg nem rajtad nevettem! Fontos vagy nekem, Nori, és ezt komolyan is gondolom! Egy kérdést kell még feltennem, hogy megnyugtassam a saját lelkem, aztán elmondom neked, hogy mi történt velem azóta, hogy utoljára találkoztunk. Azután remélem jobban meg fogod érteni, hogy jutottam ide.
*Megnyalja az ajkait, mielőtt feltenné azt a kérdést, amit véletlen találkozásuk óta képtelen kiverni a fejéből. Láthatóan nehezen formálja meg a szavakat, de lassan mégis erőt vesz magán, és kinyögi.*
- Kérlek, válaszolj őszintén! Sa'Tereth küldött hozzám?
//Memento mori//
*Sorsuk fonalai hiába kapaszkodnak kibogozhatatlanul egymásba, az éteri szálak között létük kezdete ott növekedik az a fajta enyészet, amely képes teljesen megfertőzni a kapcsolatukat. Ennek a forrására Nori épp most ébreszti rá a férfit. Mindketten egy olyan világba születtek, amely megmásíthatatlanul rajta hagyja nyomát azon, ki bele meri vájni fogát az életnek nevezett, rothadó kenyérszeletbe. S mint minden reménytelen helyzetbe került, szánalomra méltó éhező, úgy ők ketten is csak újra meg akarják ízlelni azt a kenyérnek csúfolt mocskot, amit az orruk elé lógattak.
Ha ehhez az kell, hogy másokat fosszanak meg a saját adagjuktól, hát megteszik. Ebben a világban egy morzsa is többet ér, mint egy folyónyi kiontott vér. De az ára mindennek megvan. Attól tartva, hogy leomlik a lelkük köré épített áthatolhatatlan fal, egy pillanatra sem hajlandóak felfedni saját gyengeségeiket. Még egymás előtt sem. Pedig két ilyen, a társadalom által kitaszított korcs mégis kire támaszkodhatna, ha nem egymásra?*
- Legalább magadnak ne hazudj, Nori! Azt akarod, hogy újra olyan legyek, mint régen, és szarsz arra, hogy én mit akarok! Miért gondolod, hogy jobban éreztem magam akkoriban? Igazából le sem szarod, mert csak az a fontos, hogy neked mire van szükséged!
*Miután felszúrta a nyársra a nyulat a tűz mellé telepedett, de most már nem bírja tovább ülve. Ingerülten feltápászkodik és fel-alá kezd járkálni, miközben beszél. Korábban nem zavarta az arcába lógó gondozatlan lobonc, de most többször is ingerülten hátracsapja, amikor is az, a heves szócséplés közben újra és újra visszamászik az arcába. Olyan mintha saját haja is csak őt akarná bosszantani. Sőt, most már biztos benne! Mindenki csak azért létezik, hogy őt bosszantsa!
Hirtelen megtorpan és olyan éles, fülsértő kacaj tör fel a torkából, amire még az egyik közeli fán hangtalanul figyelő Éjfél is felborzolja a tollait. Annyira rég hallotta ennyire felszabadultan nevetni a gazdáját, hogy őt is újra érdekelni kezdi az eddig látszólag meddő cívódás. ~Ideje megfogadni a saját tanácsodat, bolondok királya, Rasdeher! Legalább magadnak ne hazudj tovább!~*
- Bocsáss meg, most tényleg nem rajtad nevettem! Fontos vagy nekem, Nori, és ezt komolyan is gondolom! Egy kérdést kell még feltennem, hogy megnyugtassam a saját lelkem, aztán elmondom neked, hogy mi történt velem azóta, hogy utoljára találkoztunk. Azután remélem jobban meg fogod érteni, hogy jutottam ide.
*Megnyalja az ajkait, mielőtt feltenné azt a kérdést, amit véletlen találkozásuk óta képtelen kiverni a fejéből. Láthatóan nehezen formálja meg a szavakat, de lassan mégis erőt vesz magán, és kinyögi.*
- Kérlek, válaszolj őszintén! Sa'Tereth küldött hozzám?
3602. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-08 20:00:20
Üzenet elküldve: 2024-04-08 20:00:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha voltak is vadak a környéken, azok mostanra már biztosan elmenekültek, mert Nori akkora bőgést rendez most, amekkorát még a világ nem látott. Kevés személy van, aki fontos még neki ezen a világon, de Rasdeher ezek közül az egyik, és ritka szarul esik neki, hogy bármit mond, a férfi nem veszi őt észre. Minden csak Sa'Tereth-ről szól, de ki a fenét érdekel most Sa'Tereth, mikor itt vannak egymásnak ők ketten? Borzalmasan érzi magát, amiért a kannibál őt most csak egy játékszernek tekinti a sötét isten árnyékában, pedig nem is tudja, hogy tényleg erről van szó.*
- Várj, mindjárt abbahagyom… *Szólal meg végül az igazi felszólítást egyelőre figyelmen kívül hagyva, és mocorogni kezd az ölelésben. A sírás abba marad, a kis test lassan megnyugszik, Nori pedig igyekszik visszavenni az irányítást az ösztöneitől. Teljesen elhallgat, és talán még tetszhalottnak is elmenne, annyira nem mozdul egy pár másodpercig, végül viszont hirtelen ugrik fel a helyéről és hátat fordít Clion-nak.*
- Oké, ezt most nem láttad. Én nem akarok gyengének látszani. *Még mindig nagyokat sóhajt, reszketve veszi a levegőt, de erőt vesz magán, kifújja magát, és végül visszafordul a férfihez.*
- Én mondjam meg, hogy mit tegyél? Miért kellene? Ez is csak a te szokásod, hogy rá akarod erőltetni az akaratod másokra. Én nem teszek ilyet. Azt viszont elmondhatom, hogy mit szeretnék. Egyszer egy választ, hogy mégis mi a jó életért akarsz ennyire eltaszítani engem magadtól? Mondd el, mit tettem, amiért ezt érdemlem? Másodszor egy döntést, amit meg kell hoznod. Azt mondtad, hogy már elfogadod, hogy felnőttem, akkor azt is el kell fogadnod, hogy néha hozok olyan döntéseket, ami szerintem nekem jó, még ha szerinted nem is az. Azt viszont neked kell eldöntened, hogy akarsz-e még engem?
*Tehetetlenül tárja szét a karjait, jelezve, hogy ő bizony nem fogja megmondani Clion-nak, hogy mit tegyen. Ez az ő döntése kell, hogy legyen. Az a feketére mocskolt, megkínzott szíve fog megszakadni, ha a bátyjaként tisztelt férfi úgy fog dönteni, hogy nem akarja őt többet látni, de akkor sem fogja arra kényszeríteni, hogy szeresse.*
- Nos, Clion. Mondd, jelentek én még neked bármit? Kellek én neked, vagy takarodjak és többet a közeledbe se merjek jönni? Én örültem neki, hogy beléd botlottam, de az ellenkezőjében már nem vagyok ennyire biztos. Ha utálsz, azt is mondd el, miért! Én azt hittem, végleg elveszítettelek. Már beletörődtem, hogy így van, erre most itt vagy. Ha tényleg el kell felejtenem téged örökre, legalább ne hagyj kétségek között! Tudnom kell, hol rontottam el.
*Neki is rossz, hogy csak egymást mardossák. Ez minden, csak nem az, amit régen jelentettek egymásnak. Ez így nem jó. Nori is érzi, hogy ennek így vagy úgy, de véget kell vetni.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha voltak is vadak a környéken, azok mostanra már biztosan elmenekültek, mert Nori akkora bőgést rendez most, amekkorát még a világ nem látott. Kevés személy van, aki fontos még neki ezen a világon, de Rasdeher ezek közül az egyik, és ritka szarul esik neki, hogy bármit mond, a férfi nem veszi őt észre. Minden csak Sa'Tereth-ről szól, de ki a fenét érdekel most Sa'Tereth, mikor itt vannak egymásnak ők ketten? Borzalmasan érzi magát, amiért a kannibál őt most csak egy játékszernek tekinti a sötét isten árnyékában, pedig nem is tudja, hogy tényleg erről van szó.*
- Várj, mindjárt abbahagyom… *Szólal meg végül az igazi felszólítást egyelőre figyelmen kívül hagyva, és mocorogni kezd az ölelésben. A sírás abba marad, a kis test lassan megnyugszik, Nori pedig igyekszik visszavenni az irányítást az ösztöneitől. Teljesen elhallgat, és talán még tetszhalottnak is elmenne, annyira nem mozdul egy pár másodpercig, végül viszont hirtelen ugrik fel a helyéről és hátat fordít Clion-nak.*
- Oké, ezt most nem láttad. Én nem akarok gyengének látszani. *Még mindig nagyokat sóhajt, reszketve veszi a levegőt, de erőt vesz magán, kifújja magát, és végül visszafordul a férfihez.*
- Én mondjam meg, hogy mit tegyél? Miért kellene? Ez is csak a te szokásod, hogy rá akarod erőltetni az akaratod másokra. Én nem teszek ilyet. Azt viszont elmondhatom, hogy mit szeretnék. Egyszer egy választ, hogy mégis mi a jó életért akarsz ennyire eltaszítani engem magadtól? Mondd el, mit tettem, amiért ezt érdemlem? Másodszor egy döntést, amit meg kell hoznod. Azt mondtad, hogy már elfogadod, hogy felnőttem, akkor azt is el kell fogadnod, hogy néha hozok olyan döntéseket, ami szerintem nekem jó, még ha szerinted nem is az. Azt viszont neked kell eldöntened, hogy akarsz-e még engem?
*Tehetetlenül tárja szét a karjait, jelezve, hogy ő bizony nem fogja megmondani Clion-nak, hogy mit tegyen. Ez az ő döntése kell, hogy legyen. Az a feketére mocskolt, megkínzott szíve fog megszakadni, ha a bátyjaként tisztelt férfi úgy fog dönteni, hogy nem akarja őt többet látni, de akkor sem fogja arra kényszeríteni, hogy szeresse.*
- Nos, Clion. Mondd, jelentek én még neked bármit? Kellek én neked, vagy takarodjak és többet a közeledbe se merjek jönni? Én örültem neki, hogy beléd botlottam, de az ellenkezőjében már nem vagyok ennyire biztos. Ha utálsz, azt is mondd el, miért! Én azt hittem, végleg elveszítettelek. Már beletörődtem, hogy így van, erre most itt vagy. Ha tényleg el kell felejtenem téged örökre, legalább ne hagyj kétségek között! Tudnom kell, hol rontottam el.
*Neki is rossz, hogy csak egymást mardossák. Ez minden, csak nem az, amit régen jelentettek egymásnak. Ez így nem jó. Nori is érzi, hogy ennek így vagy úgy, de véget kell vetni.*
3601. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-07 22:24:27
Üzenet elküldve: 2024-04-07 22:24:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő tette ezt vele! Nori! Elvett tőle mindent. Az ambícióit, a hatalmát! Még Rovénától is elszakította! Most pedig eljött, hogy befejezze azt, amit elkezdett. Megfosztja végre az életétől is. De miért nem teszi már meg? Mikor ha nem most? Egy szúrás, és máris vége van. Ras teste élettelenül heverne a lábai előtt. Vajon fél? Ha ő a helyében lenne, rettegne! Már a gondolattól is forogni kezd körülötte a világ. Nem tudná megtenni! Az olyan lenne, mintha a saját húsából vágna ki egy darabot. A lánynak viszont nincs választása. Régóta nincs. De miért nem teszi már meg?
Mert még nem jött el az idő! Hisz Sa'Tereth olcsó játéka ez. Nori szavai valójában az ő szavai. Egy férget eltaposni könnyű! Bárki képes lenne rá anélkül, hogy bármilyen érzést kiváltana belőle a gyilkosság ténye. Ő pedig jelenleg csak egy unalmas csúszómászó. Fák tövében alszik, oda szarik, ahol eszik! Mégis ki lelné örömét az elpusztításában?
A felismerés nem könnyít a lelkén, de most már legalább mindent kristálytisztán lát. Nem hagyhatja el a halandó világot. Így biztosan nem. Újra magasra kell törnie, mint egy büszke hollónak, hogy még mielőtt elérné a célját, tépett szárnyakkal zuhanjon vissza a neki ásott, jelöletlen sírba.*
- Értem. Akkor segíts, és mondd meg, mit tegyek!
*Mondja ezt egyszerre Norinak, és az istenének is, akinek szavait véli látni a lány minden elejtett mondatában. Olybá tűnhet beletörődött a sorsába, de a valóság az, hogy újra felizott benne valami. Valami régről, amiről azt hitte már rég kiveszett belőle. Ha a Hamis Isten játszani akar, akkor Ras csenevész, gyermeki énje már csak dacból is elfogadja a kihívását!*
- Csak fejezd már be a bőgést, kérlek!
*Dühe nem szívódott csak úgy fel. Nem felejtette még el Nori kirohanását, s hogy mi mindent vágott a fejéhez. Ennek ellenére nem taszítja el magától a lányt, csak egyszerűen tűri, hogy a mellkasába fúrva fejét, teljesen eláztassa a ruháját.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő tette ezt vele! Nori! Elvett tőle mindent. Az ambícióit, a hatalmát! Még Rovénától is elszakította! Most pedig eljött, hogy befejezze azt, amit elkezdett. Megfosztja végre az életétől is. De miért nem teszi már meg? Mikor ha nem most? Egy szúrás, és máris vége van. Ras teste élettelenül heverne a lábai előtt. Vajon fél? Ha ő a helyében lenne, rettegne! Már a gondolattól is forogni kezd körülötte a világ. Nem tudná megtenni! Az olyan lenne, mintha a saját húsából vágna ki egy darabot. A lánynak viszont nincs választása. Régóta nincs. De miért nem teszi már meg?
Mert még nem jött el az idő! Hisz Sa'Tereth olcsó játéka ez. Nori szavai valójában az ő szavai. Egy férget eltaposni könnyű! Bárki képes lenne rá anélkül, hogy bármilyen érzést kiváltana belőle a gyilkosság ténye. Ő pedig jelenleg csak egy unalmas csúszómászó. Fák tövében alszik, oda szarik, ahol eszik! Mégis ki lelné örömét az elpusztításában?
A felismerés nem könnyít a lelkén, de most már legalább mindent kristálytisztán lát. Nem hagyhatja el a halandó világot. Így biztosan nem. Újra magasra kell törnie, mint egy büszke hollónak, hogy még mielőtt elérné a célját, tépett szárnyakkal zuhanjon vissza a neki ásott, jelöletlen sírba.*
- Értem. Akkor segíts, és mondd meg, mit tegyek!
*Mondja ezt egyszerre Norinak, és az istenének is, akinek szavait véli látni a lány minden elejtett mondatában. Olybá tűnhet beletörődött a sorsába, de a valóság az, hogy újra felizott benne valami. Valami régről, amiről azt hitte már rég kiveszett belőle. Ha a Hamis Isten játszani akar, akkor Ras csenevész, gyermeki énje már csak dacból is elfogadja a kihívását!*
- Csak fejezd már be a bőgést, kérlek!
*Dühe nem szívódott csak úgy fel. Nem felejtette még el Nori kirohanását, s hogy mi mindent vágott a fejéhez. Ennek ellenére nem taszítja el magától a lányt, csak egyszerűen tűri, hogy a mellkasába fúrva fejét, teljesen eláztassa a ruháját.*
3600. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-07 16:17:27
Üzenet elküldve: 2024-04-07 16:17:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori csak megpróbálta a maga módján kifejezni, hogy bármennyire is hiányzik a régi Clion, attól még fontos neki a férfi, és szüksége van rá. Nem gondolta volna, hogy mekkora lavinát fog elindítani a gondolataiban ezzel az egy aprócska, ártatlan mondattal. Azonban Nori semmit sem sejt abból, mi is folyik valójában Rasdeher fejében, mert ő csak egy sejtelmes mondattal válaszol. Egy olyan mondattal, amiről a lány már mióta próbálja meggyőzni, így röviden fel is kacag, mikor meghallja.*
- Nocsak, valóban? Mintha nem azért vergődnék már egy ideje, hogy végre kezelj felnőttként, és figyelj rám rendesen. Örülök, hogy ha nem is közvetlenül, de végre elérnek hozzád a szavaim.
*Tényleg kár, hogy ez az egész, a találkozás, minden, amit Nori mond, nem úgy csapódik le, ahogy annak kellene. Egyáltalán nem azért cseszteti a férfit, mert neki annyira számítana, hogy végre elfogadja-e az önállóan meghozott döntéseit vagy sem, hogy segít-e megszabadulni Sa'Tereth rabszolgaságából vagy, hogy úgy egyszerűen csak elbújhasson megint a háta mögé, ha kell. A feketeségnek ezek egyikére sincs szüksége, egyszerűen csak fáj ilyen szánalmasan gyengének látni őt. Azért bántja, hogy hátha a felszínre tudja rángatni a régi Rasdeher-t.
Ahogy a vörösen izzó lángok fölött a férfi szemeibe néz, észre véli venni bennük a fenyegetést, de, ahogy ígérte, egyelőre nem szól közbe, csak akkor, mikor a madaras önmagából kifordulva már nyíltan fenyegeti őt. Mikor Clion az évtizedekkel ezelőtt használt becenevén szólítja őt, épp csak egy pillanatra hasít végig Nori lelkén a félelem, de végül viszonylag nyugodtan hátra dől, háta mögött megtámaszkodik a karjain, és így felel.*
- Mert, mi lesz, ha mégis? Megölsz? Nem tudsz, de ha mégis, akkor igazam lesz. Ha a saját halálod nem tudta, akkor azt hiszed, hogy az enyém majd egycsapásra megoldja a problémádat? Nem, Clion, nem lesz így, de legalább akkor tudni fogom, hogy tényleg nem számított már neked az életem. Itt hagysz? Nem vágna földhöz, eddig sem voltál mellettem. Tudod, amikor az egyetlen személy, akiben csukott szemmel megbíztam, hátat fordít nekem, akkor kénytelen vagyok a magam módján túlélni. *Csillan meg halványan a kígyó szimbólum a karkötőjén, ahogy visszaveri a lángok fényét.*
- Esetleg megkínzol, ahogy most állítod? Akkor remélem, hogy ha közben sikítok, azt végre meghallod, és akkor visszakaplak. Kurva veszélyesnek gondolod most magad, Clion, de vajon rám vagy veszélyes vagy saját magadra? *Ellöki magát a tuskóról, feláll, és a tüzet megkerülve Rasdeher mellé lép, hogy míg eddig szemben foglalt vele helyet, most mellé üljön, ezzel is jelezve, hogy nem fél tőle. Azért nem fél tőle, mert nincs mit veszítenie.*
- Engem már nem érdekel, hogy mi történt régen, Clion. Azt hiszed, hogy a múltunk miatt „baszakodok” veled, pedig engem a jelen zavar. Kérem vissza a barátomat! A… a bátyámat! *Hirtelen szorosan átöleli a férfit. Az sem érdekli, ha Rasdeher tényleg bántani fogja vagy megpróbálja megölni. Nem számít. Csak az számít, hogy fejezzék be ezt a baromságot…*
- Clion, fejezd be ezt a kibaszott önmarcangolást, mert rohadtul semmi értelme, hallod?! Ha kell, én magam rángatlak ki a mocsokból, de meg foglak menteni, még akkor is, ha megutálsz érte. Szükségem van rád! Hallod?! Érted?! Clion! Szedd össze magad! *Vált át egyik pillanatról a másikra kontrollálatlan hisztériázásba, mert jobban fél attól, hogy elveszíti a másikat, mint a fenyegetésétől. Mondatai végére már legszívesebben újra minden erejével a férfi mellkasát püfölné, de most visszafogja magát. Helyette keservesen bőgni kezd egyre jobban elbújva az ölelésben, ha Rasdeher eddig nem lökte még el magától. Ha mégis, akkor most a földre rogyva húzza össze magát, és ott sír keservesen.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori csak megpróbálta a maga módján kifejezni, hogy bármennyire is hiányzik a régi Clion, attól még fontos neki a férfi, és szüksége van rá. Nem gondolta volna, hogy mekkora lavinát fog elindítani a gondolataiban ezzel az egy aprócska, ártatlan mondattal. Azonban Nori semmit sem sejt abból, mi is folyik valójában Rasdeher fejében, mert ő csak egy sejtelmes mondattal válaszol. Egy olyan mondattal, amiről a lány már mióta próbálja meggyőzni, így röviden fel is kacag, mikor meghallja.*
- Nocsak, valóban? Mintha nem azért vergődnék már egy ideje, hogy végre kezelj felnőttként, és figyelj rám rendesen. Örülök, hogy ha nem is közvetlenül, de végre elérnek hozzád a szavaim.
*Tényleg kár, hogy ez az egész, a találkozás, minden, amit Nori mond, nem úgy csapódik le, ahogy annak kellene. Egyáltalán nem azért cseszteti a férfit, mert neki annyira számítana, hogy végre elfogadja-e az önállóan meghozott döntéseit vagy sem, hogy segít-e megszabadulni Sa'Tereth rabszolgaságából vagy, hogy úgy egyszerűen csak elbújhasson megint a háta mögé, ha kell. A feketeségnek ezek egyikére sincs szüksége, egyszerűen csak fáj ilyen szánalmasan gyengének látni őt. Azért bántja, hogy hátha a felszínre tudja rángatni a régi Rasdeher-t.
Ahogy a vörösen izzó lángok fölött a férfi szemeibe néz, észre véli venni bennük a fenyegetést, de, ahogy ígérte, egyelőre nem szól közbe, csak akkor, mikor a madaras önmagából kifordulva már nyíltan fenyegeti őt. Mikor Clion az évtizedekkel ezelőtt használt becenevén szólítja őt, épp csak egy pillanatra hasít végig Nori lelkén a félelem, de végül viszonylag nyugodtan hátra dől, háta mögött megtámaszkodik a karjain, és így felel.*
- Mert, mi lesz, ha mégis? Megölsz? Nem tudsz, de ha mégis, akkor igazam lesz. Ha a saját halálod nem tudta, akkor azt hiszed, hogy az enyém majd egycsapásra megoldja a problémádat? Nem, Clion, nem lesz így, de legalább akkor tudni fogom, hogy tényleg nem számított már neked az életem. Itt hagysz? Nem vágna földhöz, eddig sem voltál mellettem. Tudod, amikor az egyetlen személy, akiben csukott szemmel megbíztam, hátat fordít nekem, akkor kénytelen vagyok a magam módján túlélni. *Csillan meg halványan a kígyó szimbólum a karkötőjén, ahogy visszaveri a lángok fényét.*
- Esetleg megkínzol, ahogy most állítod? Akkor remélem, hogy ha közben sikítok, azt végre meghallod, és akkor visszakaplak. Kurva veszélyesnek gondolod most magad, Clion, de vajon rám vagy veszélyes vagy saját magadra? *Ellöki magát a tuskóról, feláll, és a tüzet megkerülve Rasdeher mellé lép, hogy míg eddig szemben foglalt vele helyet, most mellé üljön, ezzel is jelezve, hogy nem fél tőle. Azért nem fél tőle, mert nincs mit veszítenie.*
- Engem már nem érdekel, hogy mi történt régen, Clion. Azt hiszed, hogy a múltunk miatt „baszakodok” veled, pedig engem a jelen zavar. Kérem vissza a barátomat! A… a bátyámat! *Hirtelen szorosan átöleli a férfit. Az sem érdekli, ha Rasdeher tényleg bántani fogja vagy megpróbálja megölni. Nem számít. Csak az számít, hogy fejezzék be ezt a baromságot…*
- Clion, fejezd be ezt a kibaszott önmarcangolást, mert rohadtul semmi értelme, hallod?! Ha kell, én magam rángatlak ki a mocsokból, de meg foglak menteni, még akkor is, ha megutálsz érte. Szükségem van rád! Hallod?! Érted?! Clion! Szedd össze magad! *Vált át egyik pillanatról a másikra kontrollálatlan hisztériázásba, mert jobban fél attól, hogy elveszíti a másikat, mint a fenyegetésétől. Mondatai végére már legszívesebben újra minden erejével a férfi mellkasát püfölné, de most visszafogja magát. Helyette keservesen bőgni kezd egyre jobban elbújva az ölelésben, ha Rasdeher eddig nem lökte még el magától. Ha mégis, akkor most a földre rogyva húzza össze magát, és ott sír keservesen.*
3599. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-06 20:48:14
Üzenet elküldve: 2024-04-06 20:48:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a lány ajkait elhagyják az erős szavak Ras szíve egy pillanatra elfelejt verni. Nori eszmefuttatása szerint tehát, akinek az ő személye jelent valamit, az elől nincs menekvés. Akár megszökhet a világ legvégére is, ott is utolérik őt a múlt árnyai. De ez egyben azt a súlyos tényt is magában hordozza, hogy mindenki más, akiknek valójában sosem volt annyira fontos, mint ahogy azt korábban gondolta, sosem fognak rátalálni. Csupán egyetlen mondat, s mégis mekkora hatalma van! A kétely iszonyú erővel ragadja meg a férfi torkát, amint megemészti a hallottakat.
Az imént még azzal győzködte magát, hogy mindenkinek jobb nélküle. Hisz így Rovéna is élhet egy boldog, nyugodt életet. Beutazhatja a világ összes fogadóját és pacsirta énekével kényeztetheti a barbár népek füleit. Most pedig már azon tűnődik, hogy vajon kis énekes madarának fontos volt-e valaha annyira, hogy újra rátaláljon. ~Baszódj meg, Nori!~
Talán nem ezt akarta mondani neki a másik. Talán csak éreztetni akarta vele, hogy neki mennyire fontos a jelenléte. De csak annyit ért el vele, hogy Ras most rögtön meg akarja keresni szabadjára engedett szerelmét, és visszazárni a kalitkájába, hogy újra csak neki daloljon.*
- Talán még most is igaz… *A tüdejéből felszökő, sóhajjá változó levegő most szokatlanul nehéznek, és száraznak érződik.* - Ijesztő, hogy mennyivel érettebbnek tűnsz most, mint amikor legutóbb találkoztunk. Vagy csak én kezeltelek eddig túlságosan kislányként?!
*A tűz már ég, a nyúl megnyúzva. Most már csak el kellene készíteni valahogy. Először egy ínycsiklandozó ragura gondolt, de ahogy rápillant az egyik erdei kunyhóból kölcsönvett ütött-kopott főzőedényre az az érzése támad, hogy ennél valami gusztusosabb módot is kereshetnének az állat feldolgozására. Végül nyársat készít a környéken található ágakból és arra húzza fel a pórul járt vadat.
Mindeközben Nori láthatóan nem unja meg a szapulását. Továbbra is úgy kritizálja ezt a mélabús Rasdehert, mintha vissza akarná kapni azt a férfit, aki egykoron volt. Ha pedig arra vágyik, hogy a kannibál újra megtalálja magában azt az undort és dühöt, amit a világ iránt érez, akkor a lehető legjobb úton halad. Sőt most, hogy a fa lángra kapott, nehezen megállapítható, hogy a szemében misztikus táncot járó lángok valódiak-e vagy a lelkének kivetülései.*
- Már hallottam ma tőled, hogy gyenge vagyok! Kifejezhetted azt is, hogy mennyire nem foglalkoztam veled. Azt is, hogy engem nem is érdekelne a halálod. Meg a gusztustalan istened tudja még, miket vágtál a fejemhez. Talán nem vagyok a régi önmagam, talán már sosem leszek az, aki voltam. De ha kell, még most is a saját kezemmel vágom ki belőled azt az átkozott kígyót akkor is, ha az utolsó csepp vér, amit megízlelhetek, a sajátom lesz. Szóval az első tanácsom egyben az utolsó is: Ne baszakodj velem, Rien!
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a lány ajkait elhagyják az erős szavak Ras szíve egy pillanatra elfelejt verni. Nori eszmefuttatása szerint tehát, akinek az ő személye jelent valamit, az elől nincs menekvés. Akár megszökhet a világ legvégére is, ott is utolérik őt a múlt árnyai. De ez egyben azt a súlyos tényt is magában hordozza, hogy mindenki más, akiknek valójában sosem volt annyira fontos, mint ahogy azt korábban gondolta, sosem fognak rátalálni. Csupán egyetlen mondat, s mégis mekkora hatalma van! A kétely iszonyú erővel ragadja meg a férfi torkát, amint megemészti a hallottakat.
Az imént még azzal győzködte magát, hogy mindenkinek jobb nélküle. Hisz így Rovéna is élhet egy boldog, nyugodt életet. Beutazhatja a világ összes fogadóját és pacsirta énekével kényeztetheti a barbár népek füleit. Most pedig már azon tűnődik, hogy vajon kis énekes madarának fontos volt-e valaha annyira, hogy újra rátaláljon. ~Baszódj meg, Nori!~
Talán nem ezt akarta mondani neki a másik. Talán csak éreztetni akarta vele, hogy neki mennyire fontos a jelenléte. De csak annyit ért el vele, hogy Ras most rögtön meg akarja keresni szabadjára engedett szerelmét, és visszazárni a kalitkájába, hogy újra csak neki daloljon.*
- Talán még most is igaz… *A tüdejéből felszökő, sóhajjá változó levegő most szokatlanul nehéznek, és száraznak érződik.* - Ijesztő, hogy mennyivel érettebbnek tűnsz most, mint amikor legutóbb találkoztunk. Vagy csak én kezeltelek eddig túlságosan kislányként?!
*A tűz már ég, a nyúl megnyúzva. Most már csak el kellene készíteni valahogy. Először egy ínycsiklandozó ragura gondolt, de ahogy rápillant az egyik erdei kunyhóból kölcsönvett ütött-kopott főzőedényre az az érzése támad, hogy ennél valami gusztusosabb módot is kereshetnének az állat feldolgozására. Végül nyársat készít a környéken található ágakból és arra húzza fel a pórul járt vadat.
Mindeközben Nori láthatóan nem unja meg a szapulását. Továbbra is úgy kritizálja ezt a mélabús Rasdehert, mintha vissza akarná kapni azt a férfit, aki egykoron volt. Ha pedig arra vágyik, hogy a kannibál újra megtalálja magában azt az undort és dühöt, amit a világ iránt érez, akkor a lehető legjobb úton halad. Sőt most, hogy a fa lángra kapott, nehezen megállapítható, hogy a szemében misztikus táncot járó lángok valódiak-e vagy a lelkének kivetülései.*
- Már hallottam ma tőled, hogy gyenge vagyok! Kifejezhetted azt is, hogy mennyire nem foglalkoztam veled. Azt is, hogy engem nem is érdekelne a halálod. Meg a gusztustalan istened tudja még, miket vágtál a fejemhez. Talán nem vagyok a régi önmagam, talán már sosem leszek az, aki voltam. De ha kell, még most is a saját kezemmel vágom ki belőled azt az átkozott kígyót akkor is, ha az utolsó csepp vér, amit megízlelhetek, a sajátom lesz. Szóval az első tanácsom egyben az utolsó is: Ne baszakodj velem, Rien!
3598. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-04 10:24:03
Üzenet elküldve: 2024-04-04 10:24:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kárhozott lelkek… kegyetlen végzet, de vajon mikortól? Ez a sors már születéskor eldől, vagy hibás döntések láncolata vezet ahhoz, hogy valaki egy legyen a megannyi eszüket vesztett, élettelenül bolyongó élőlényből? Elképzelhető vajon az is, hogy maga a bűnös lélek nem is tehet a bűneiről? Elképzelhető vajon, hogy egy szerencsétlen kislánynak már a kezdetektől esélye sem volt arra, hogy egy olyan életet kapjon, ami bármelyik kis életnek jár, pedig még nem is tett semmi rosszat?
Nori rengeteg kérdésre a mai napig nem tudja a választ. Nem tudja, hogyan került egészen kicsi korában a lelkét megmérgező társaságba, de a legfontosabb, hogy azt sem tudja, miért? Soha nem mondott neki senki semmit, csak azt, hogy a szüleinek ő nem kellett, de vajon miért nem? Mi veszi rá egy szülő, főleg egy anya lelkét arra, hogy saját gyermekének létezését megtagadva az örök sötétségbe vessen egy édes, szeretetre és boldog életre méltó, ártatlan kislányt? A kérdések élnek, de a válaszokat valószínűleg örökre magával ragadta a végtelen, sűrű sötétség.*
- Talán még most is igaz. Lehet, hogy azok, akiknek jobb nélküled, valóban nem találnak itt meg téged, de azok, akiknek szüksége van rád, ők igen. *Halványan viszonozza Rasdeher mosolyát. Sokáig tartott, de csak kicsúsznak a feketeség száján az első szavak, melyek azt igazolják, hogy bármennyire is próbálja őt hibáztatni minden rosszért, legbelül örül, hogy rátalált régi barátjára. Arra a személyre, akihez talán a legerősebb, mégis kimondatlan kötelék köti őt.
A nyúl… a nyúl tökéletesen szimbolizálja, hogy is kéne jól működni kettejük kapcsolatának Clion-nal. Ha Nori-n múlt volna, ő valószínűleg elevenen hántotta volna le a bőrt szerencsétlen állatról, s közben játékosan nevetgélt volna, ahogy az visítozva, tehetetlenül ficánkol az ölében. Rasdeher megakadályozta ezt, és még idejében elvette szerencsétlen pára életét, hogy kevesebbet szenvedjen. Nori lelkét talán már sohasem lehet megmenteni, de minimalizálni az általa okozott károkat azt igen. A férfi feladata az volna, hogy mindig egy lépéssel a feketeség előtt járjon, és áldozatok árán ugyan, mint a kis nyúl élete, de megakadályozza, hogy a lány nagyobb kárt okozzon, mint ami az elcseszett múlt következményeképp feltétlenül elkerülhetetlen. Ehhez viszont erősebbé kell válnia. Legalább olyan erőssé, mint amilyen gyengének tűnik most, de talán még annál is erősebbé, mint amilyen erős fénykorában volt.*
- Akkor sem lettünk volna vetélytársak, ha nem akadtak volna fontosabb dolgaid. Félúton magára hagytam Idyát, mert nem akartam rabszolga lenni. Igen, ő volt Ark, és még időben rájöttem, hogy én nem akarok mellette lenni. *A fekete tündér rabszolgaságából ugyan egyszerű volt elmenekülni, de sajnos nem mondható el ugyanez a sötét isten láncairól. Azokból nem tud, és látszólag nem is akar szabadulni, pedig talán nagyobb veszélyt és szenvedést jelent számára, mint Idya bármely kegyetlen büntetése.
Rasdeher következtetésén felnevet, de még nem válaszol rá. Egyelőre befejezi a nyúl megkopasztását, majd odaül a gyönyörűen lángoló, kellemes meleget árasztó tűzhöz, a húst pedig átnyújtja társának.*
- Kész. Süsd meg te! *Közben sejtelmesen elmosolyodik.* Lehet, hogy nem mondtál hülyeséget. Ha isten lennél, biztosan hallgatnék rád. Az vagy? Nem, a közelében sem vagy nemhogy egy istennek, de önmagad árnyékának sem. Viszont lásd, kivel van dolgod! Mondd csak, amit akarsz, én pedig hallgatok, mint a sír. Mondd bátran! Figyelek, van időnk. Előttünk az egész éjszaka. *Valamiféle cinizmus hallatszik a hangjában, de belül mégis kíváncsi arra, mik is lehetnek azok az intelmek, amire hallgatnia kellett volna. Valószínűleg hallotta már őket százszor vagy ezerszer, de az tény, hogy egyszer sem figyelt rájuk igazán.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kárhozott lelkek… kegyetlen végzet, de vajon mikortól? Ez a sors már születéskor eldől, vagy hibás döntések láncolata vezet ahhoz, hogy valaki egy legyen a megannyi eszüket vesztett, élettelenül bolyongó élőlényből? Elképzelhető vajon az is, hogy maga a bűnös lélek nem is tehet a bűneiről? Elképzelhető vajon, hogy egy szerencsétlen kislánynak már a kezdetektől esélye sem volt arra, hogy egy olyan életet kapjon, ami bármelyik kis életnek jár, pedig még nem is tett semmi rosszat?
Nori rengeteg kérdésre a mai napig nem tudja a választ. Nem tudja, hogyan került egészen kicsi korában a lelkét megmérgező társaságba, de a legfontosabb, hogy azt sem tudja, miért? Soha nem mondott neki senki semmit, csak azt, hogy a szüleinek ő nem kellett, de vajon miért nem? Mi veszi rá egy szülő, főleg egy anya lelkét arra, hogy saját gyermekének létezését megtagadva az örök sötétségbe vessen egy édes, szeretetre és boldog életre méltó, ártatlan kislányt? A kérdések élnek, de a válaszokat valószínűleg örökre magával ragadta a végtelen, sűrű sötétség.*
- Talán még most is igaz. Lehet, hogy azok, akiknek jobb nélküled, valóban nem találnak itt meg téged, de azok, akiknek szüksége van rád, ők igen. *Halványan viszonozza Rasdeher mosolyát. Sokáig tartott, de csak kicsúsznak a feketeség száján az első szavak, melyek azt igazolják, hogy bármennyire is próbálja őt hibáztatni minden rosszért, legbelül örül, hogy rátalált régi barátjára. Arra a személyre, akihez talán a legerősebb, mégis kimondatlan kötelék köti őt.
A nyúl… a nyúl tökéletesen szimbolizálja, hogy is kéne jól működni kettejük kapcsolatának Clion-nal. Ha Nori-n múlt volna, ő valószínűleg elevenen hántotta volna le a bőrt szerencsétlen állatról, s közben játékosan nevetgélt volna, ahogy az visítozva, tehetetlenül ficánkol az ölében. Rasdeher megakadályozta ezt, és még idejében elvette szerencsétlen pára életét, hogy kevesebbet szenvedjen. Nori lelkét talán már sohasem lehet megmenteni, de minimalizálni az általa okozott károkat azt igen. A férfi feladata az volna, hogy mindig egy lépéssel a feketeség előtt járjon, és áldozatok árán ugyan, mint a kis nyúl élete, de megakadályozza, hogy a lány nagyobb kárt okozzon, mint ami az elcseszett múlt következményeképp feltétlenül elkerülhetetlen. Ehhez viszont erősebbé kell válnia. Legalább olyan erőssé, mint amilyen gyengének tűnik most, de talán még annál is erősebbé, mint amilyen erős fénykorában volt.*
- Akkor sem lettünk volna vetélytársak, ha nem akadtak volna fontosabb dolgaid. Félúton magára hagytam Idyát, mert nem akartam rabszolga lenni. Igen, ő volt Ark, és még időben rájöttem, hogy én nem akarok mellette lenni. *A fekete tündér rabszolgaságából ugyan egyszerű volt elmenekülni, de sajnos nem mondható el ugyanez a sötét isten láncairól. Azokból nem tud, és látszólag nem is akar szabadulni, pedig talán nagyobb veszélyt és szenvedést jelent számára, mint Idya bármely kegyetlen büntetése.
Rasdeher következtetésén felnevet, de még nem válaszol rá. Egyelőre befejezi a nyúl megkopasztását, majd odaül a gyönyörűen lángoló, kellemes meleget árasztó tűzhöz, a húst pedig átnyújtja társának.*
- Kész. Süsd meg te! *Közben sejtelmesen elmosolyodik.* Lehet, hogy nem mondtál hülyeséget. Ha isten lennél, biztosan hallgatnék rád. Az vagy? Nem, a közelében sem vagy nemhogy egy istennek, de önmagad árnyékának sem. Viszont lásd, kivel van dolgod! Mondd csak, amit akarsz, én pedig hallgatok, mint a sír. Mondd bátran! Figyelek, van időnk. Előttünk az egész éjszaka. *Valamiféle cinizmus hallatszik a hangjában, de belül mégis kíváncsi arra, mik is lehetnek azok az intelmek, amire hallgatnia kellett volna. Valószínűleg hallotta már őket százszor vagy ezerszer, de az tény, hogy egyszer sem figyelt rájuk igazán.*
3597. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-03 20:11:16
Üzenet elküldve: 2024-04-03 20:11:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az élet maga a lehetőségek végtelen tárháza. Mindig van más opció. Mindig van egy másik út. De a döntéseket emberek hozzák. Ras létezésének hajnala óta a kilátástalanság szorította bűnös kezeit, s kísérte végig azon az ösvényen, amely a halandó elme által elképzelhető legocsmányabb mélységekbe vezet. A kárhozott lelkek csapása ez, melyet karóra húzott testek erdeje szegélyez, és ártatlanok vére áztat. A karók között megtévelyedett emberek bolyonganak üveges tekintettel, összepiszkított ruhákban. Egyesek sikoltoznak, mások csak némán bámulnak maguk elé. Fel sem tudják fogni, hogy mi történhetett velük. Csak Rasdeher tudhatja. Számára mindegyik torz arc látványa felszakít egy-egy régi emléket. De mindezek semmit sem jelentenek számára ahhoz képest, amit az út végén vél látni. Szerettei hulla fehér, dermedt és vádló tekintetétől hányingere támad.
Tudja, hogy ez a sors vár rájuk, ha velük marad. Hisz az ő döntései mindenkivel ezt teszik. A végén ő is pontosan így fogja végezni. Ezért a menekülés tűnt a legjobb megoldásnak, s amikor először hajtotta le fejét az erdő aranyzöld bársonyára úgy érezte megtalálta azt amire szüksége van. Ahogy ott feküdt mozdulatlan, elernyedt tagokkal, lassan az az érzés kerítette hatalmába, hogy testét végre elhagyja az élet. Azóta ez az ő kis birodalma, ahol nem érhetik el a világ gondjai.*
- Szükségem volt egy kis magányra. Ennél a helynél pedig nem találtam alkalmasabbat arra, hogy egyedül legyek. Ráadásul itt elég nehezen találnak rám azok, akiknek jobb nélkülem. Illetve ez eddig a pontig volt igaz.
*A szavai keserűek, de a mosolya arról árulkodik, hogy annyira mégsem bánja Nori társaságát. A magány csak egy darabig képes elűzni a gondokat, s ha ez megtörtént, hamarosan ő válik a legnagyobb problémává. Utána már csak egy lépés, hogy teljesen feleméssze azt, aki egykoron voltál. Rasnak ugyan még nem jött el ez a pillanat, de a változás szele már így is felfedte előtte elméjének egy olyan zugát, aminek létezéséről eddig sejtelme sem volt.
Amíg a lány elkezd dolgozni a nyúlon, addig ő az ágya melletti holmik közül előássa azt az íjas tűzfúrót, amit tűzgyújtáshoz eszkábált. Egy egyszerű szerkezet, pár száraz fán és egy madzagon kívül nem igényel semmi különlegeset. Mielőtt nekilátna a kitartást igénylő művelethez, azelőtt gyűjt a környékről néhány szárazabb füvet, s lehántja az egyik közeli fa külső kérgét is. Ezeket érdes tenyerében alaposan összemorzsolja, és már meg is kezdődhet a tűz felélesztése. A korábbi tűzfészek mellé térdel, a madzagot áthurkolja a kihegyezett fúrón, s belekezd a parázs csiholásba. Miután a fa elég forró lett a súrlódástól és a lehulló darabjai izzani kezdenek, beleönti azokat a gyúlékony fakéreg és fű keverékbe. Itt még egy kis unszolásra van szüksége a tűznek, ezért a tenyerei közé szorítva a tüzelőt, a tüdejében tárolt összes levegőt felhasználva addig fújja a parazsat, amíg fel nem izzik tőle a tűz. Hamarosan mindketten megmelegedhetnek mellette.*
- Hmm, akkor azt hiszem majdnem vetélytársak lettünk! Egy nagyon hasonló munkát kaptam én is ismeretlen megbízóktól. Végül más fontosabb teendőim akadtak, ami miatt nem sikerült a megbízással foglalkoznom. Pedig érdekes lett volna veled és… azzal az Idyával versenyezni. Ő hívta magát Arknak, igaz?
*Sa'Tereth béklyójára csak egy kósza pillantást vet, s arcára rögtön kirajzolódik az az undor, amit az átkozott tárgy vált ki belőle. Továbbra sem érti Nori elköteleződését, de annyit már elért a lány fanatizmusa, hogy legalább elkezdte érdekelni a hollóst, hogy mit talál olyan vonzónak a rabszolgaságban.*
- Nem, nem gondolom! Mivel jobb ez, mint régen? Neked tényleg elég annyi, hogy aki rád kényszeríti az akaratát azt nevezzék mások istenségnek? Pff, akkor csak istenné kellene válnom és végre hallgatnál rám. Hogy eddig erre miért nem gondoltam?
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az élet maga a lehetőségek végtelen tárháza. Mindig van más opció. Mindig van egy másik út. De a döntéseket emberek hozzák. Ras létezésének hajnala óta a kilátástalanság szorította bűnös kezeit, s kísérte végig azon az ösvényen, amely a halandó elme által elképzelhető legocsmányabb mélységekbe vezet. A kárhozott lelkek csapása ez, melyet karóra húzott testek erdeje szegélyez, és ártatlanok vére áztat. A karók között megtévelyedett emberek bolyonganak üveges tekintettel, összepiszkított ruhákban. Egyesek sikoltoznak, mások csak némán bámulnak maguk elé. Fel sem tudják fogni, hogy mi történhetett velük. Csak Rasdeher tudhatja. Számára mindegyik torz arc látványa felszakít egy-egy régi emléket. De mindezek semmit sem jelentenek számára ahhoz képest, amit az út végén vél látni. Szerettei hulla fehér, dermedt és vádló tekintetétől hányingere támad.
Tudja, hogy ez a sors vár rájuk, ha velük marad. Hisz az ő döntései mindenkivel ezt teszik. A végén ő is pontosan így fogja végezni. Ezért a menekülés tűnt a legjobb megoldásnak, s amikor először hajtotta le fejét az erdő aranyzöld bársonyára úgy érezte megtalálta azt amire szüksége van. Ahogy ott feküdt mozdulatlan, elernyedt tagokkal, lassan az az érzés kerítette hatalmába, hogy testét végre elhagyja az élet. Azóta ez az ő kis birodalma, ahol nem érhetik el a világ gondjai.*
- Szükségem volt egy kis magányra. Ennél a helynél pedig nem találtam alkalmasabbat arra, hogy egyedül legyek. Ráadásul itt elég nehezen találnak rám azok, akiknek jobb nélkülem. Illetve ez eddig a pontig volt igaz.
*A szavai keserűek, de a mosolya arról árulkodik, hogy annyira mégsem bánja Nori társaságát. A magány csak egy darabig képes elűzni a gondokat, s ha ez megtörtént, hamarosan ő válik a legnagyobb problémává. Utána már csak egy lépés, hogy teljesen feleméssze azt, aki egykoron voltál. Rasnak ugyan még nem jött el ez a pillanat, de a változás szele már így is felfedte előtte elméjének egy olyan zugát, aminek létezéséről eddig sejtelme sem volt.
Amíg a lány elkezd dolgozni a nyúlon, addig ő az ágya melletti holmik közül előássa azt az íjas tűzfúrót, amit tűzgyújtáshoz eszkábált. Egy egyszerű szerkezet, pár száraz fán és egy madzagon kívül nem igényel semmi különlegeset. Mielőtt nekilátna a kitartást igénylő művelethez, azelőtt gyűjt a környékről néhány szárazabb füvet, s lehántja az egyik közeli fa külső kérgét is. Ezeket érdes tenyerében alaposan összemorzsolja, és már meg is kezdődhet a tűz felélesztése. A korábbi tűzfészek mellé térdel, a madzagot áthurkolja a kihegyezett fúrón, s belekezd a parázs csiholásba. Miután a fa elég forró lett a súrlódástól és a lehulló darabjai izzani kezdenek, beleönti azokat a gyúlékony fakéreg és fű keverékbe. Itt még egy kis unszolásra van szüksége a tűznek, ezért a tenyerei közé szorítva a tüzelőt, a tüdejében tárolt összes levegőt felhasználva addig fújja a parazsat, amíg fel nem izzik tőle a tűz. Hamarosan mindketten megmelegedhetnek mellette.*
- Hmm, akkor azt hiszem majdnem vetélytársak lettünk! Egy nagyon hasonló munkát kaptam én is ismeretlen megbízóktól. Végül más fontosabb teendőim akadtak, ami miatt nem sikerült a megbízással foglalkoznom. Pedig érdekes lett volna veled és… azzal az Idyával versenyezni. Ő hívta magát Arknak, igaz?
*Sa'Tereth béklyójára csak egy kósza pillantást vet, s arcára rögtön kirajzolódik az az undor, amit az átkozott tárgy vált ki belőle. Továbbra sem érti Nori elköteleződését, de annyit már elért a lány fanatizmusa, hogy legalább elkezdte érdekelni a hollóst, hogy mit talál olyan vonzónak a rabszolgaságban.*
- Nem, nem gondolom! Mivel jobb ez, mint régen? Neked tényleg elég annyi, hogy aki rád kényszeríti az akaratát azt nevezzék mások istenségnek? Pff, akkor csak istenné kellene válnom és végre hallgatnál rám. Hogy eddig erre miért nem gondoltam?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3597-3616