Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 182 (3621. - 3629. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3610-3629
3629. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-05-09 13:39:22
Üzenet elküldve: 2024-05-09 13:39:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden porcikája hevesen tiltakozik az ellen, hogy hátat fordítson barátjának és magára hagyja a problémáival akkor, mikor talán a legnagyobb szüksége lenne rá, de mégsem tud megálljt parancsolni a lábainak. Egyre csak távolodik tőle, míg el nem tűnik az eddig gyönyörű, egészségesnek látszó, most mégis rücskös és ronda fák takarásában.*
~Megérdemli. Meg kell őt büntetned! Ő nem érdemel meg téged, amíg egy ilyen gyenge szar.~
*Hallgatja tovább a saját, roppant idegesítő hangját a fejében, ami ismét majd szétrobban a fájdalomtól. Legszívesebben visítana, ha tehetné, de még az sem megy neki. Próbál hátranézni, hogy Clion követi-e, de az sem sikerül. Lábai határozott, dühös léptekkel vezetik vissza őt a rögtönzött táborhely kényelmébe, ahol az azóta is lángoló tűz melege rögtön átmelengeti a testét.*
~Vissza kell mennem hozzá…! Dehogy kell, maradj a picsádon!~
*Rettentően tudja gyűlölni a saját társaságát. Főleg ilyenkor, mikor megpróbálja megtalálni, hogy mi lenne a helyes döntés, de egymással homlokegyenest ellentétes vélemények visszhangzanak a fejében, ráadásul teljesen egyszerre, úgy, hogy egyiket sem érti kristálytisztán. Valószínű, hogy fejfájásának is ez az oka. Olyan, mint mikor egy zsibongó tömegben bolyongva érzed az elméden teljesen eluralkodó agressziót pusztán azért, mert annyira egyszerre beszél mindenki, hogy úgy hallatszik, mintha ordítanának. Olyan hangos, hogy majd beleőrülsz.
Ledobja magát ugyanarra a fatörzsre, ahol eddig ült, előre hajol, arcát a kezeibe temeti, és úgy szenvedve találhatja még ott Clion is, mikor visszaér.
Nem is tűnik fel neki először a férfi jelenléte, ezért hirtelen kapja fel a fejét a hozzá intézett kérdésre.*
- Hm? Nem tudom. Nem válaszoltál a kérdésemre, de akkor is neked kell eldöntened, akarod-e, hogy maradjak vagy sem…
*Fáradt tekintettel néz végül végig a másikon, ekkor veszi észre a tűz által megvilágított, csuromvéres öklét.*
- Kitomboltad magad? Mondd, hogy jól esett! Azt sem bánnám, ha az az én vérem volna a kezeden, csak szedd össze magad… Nem miattam, magad miatt. *Most hazudik, mert nyilván ő is az erős, biztonságot nyújtó Rasdeher-t akarja, de ugyan, hogy is tudna valaki másokat megvédeni, ha még magát is képtelen összeszedni?*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden porcikája hevesen tiltakozik az ellen, hogy hátat fordítson barátjának és magára hagyja a problémáival akkor, mikor talán a legnagyobb szüksége lenne rá, de mégsem tud megálljt parancsolni a lábainak. Egyre csak távolodik tőle, míg el nem tűnik az eddig gyönyörű, egészségesnek látszó, most mégis rücskös és ronda fák takarásában.*
~Megérdemli. Meg kell őt büntetned! Ő nem érdemel meg téged, amíg egy ilyen gyenge szar.~
*Hallgatja tovább a saját, roppant idegesítő hangját a fejében, ami ismét majd szétrobban a fájdalomtól. Legszívesebben visítana, ha tehetné, de még az sem megy neki. Próbál hátranézni, hogy Clion követi-e, de az sem sikerül. Lábai határozott, dühös léptekkel vezetik vissza őt a rögtönzött táborhely kényelmébe, ahol az azóta is lángoló tűz melege rögtön átmelengeti a testét.*
~Vissza kell mennem hozzá…! Dehogy kell, maradj a picsádon!~
*Rettentően tudja gyűlölni a saját társaságát. Főleg ilyenkor, mikor megpróbálja megtalálni, hogy mi lenne a helyes döntés, de egymással homlokegyenest ellentétes vélemények visszhangzanak a fejében, ráadásul teljesen egyszerre, úgy, hogy egyiket sem érti kristálytisztán. Valószínű, hogy fejfájásának is ez az oka. Olyan, mint mikor egy zsibongó tömegben bolyongva érzed az elméden teljesen eluralkodó agressziót pusztán azért, mert annyira egyszerre beszél mindenki, hogy úgy hallatszik, mintha ordítanának. Olyan hangos, hogy majd beleőrülsz.
Ledobja magát ugyanarra a fatörzsre, ahol eddig ült, előre hajol, arcát a kezeibe temeti, és úgy szenvedve találhatja még ott Clion is, mikor visszaér.
Nem is tűnik fel neki először a férfi jelenléte, ezért hirtelen kapja fel a fejét a hozzá intézett kérdésre.*
- Hm? Nem tudom. Nem válaszoltál a kérdésemre, de akkor is neked kell eldöntened, akarod-e, hogy maradjak vagy sem…
*Fáradt tekintettel néz végül végig a másikon, ekkor veszi észre a tűz által megvilágított, csuromvéres öklét.*
- Kitomboltad magad? Mondd, hogy jól esett! Azt sem bánnám, ha az az én vérem volna a kezeden, csak szedd össze magad… Nem miattam, magad miatt. *Most hazudik, mert nyilván ő is az erős, biztonságot nyújtó Rasdeher-t akarja, de ugyan, hogy is tudna valaki másokat megvédeni, ha még magát is képtelen összeszedni?*
3628. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-05-08 23:09:09
Üzenet elküldve: 2024-05-08 23:09:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Befejeztük a harcot. Így nem fogsz tudni legyőzni… Úgy konganak fejében ezek a szavak, mint a halottat utolsó útjára kísérő harang. De ez a harang nem búslakodik. Minden disszonáns rezdülése belülről akarja szétrobbantani a dobhártyáját. Mintha az egész csak a fejében létezne. Abban az üres térben, amiben most saját létezése is csak egy rossz viccnek tűnik.
Ernyedt végtagokkal, értetlenül pillant a lányra. Íriszeiben kutat a valóság után. Azt várja, hogy tekintete majd elárulja őt. Hisz ez nem lehet más, csak egy átverés. Nori ismét szórakozik vele. Ő nem fogja ezt megenni. De a szíve mélyén tudja, hogy csak egy valaki akarja őt becsapni. A gyáva, aki ott bujkál a lány lélektükreiben.
Szóra nyitná száját, de nyelve belefáradt a hazugságba. Némán bámul a távolodó női sziluett után. Tudja, hogy a fekete ajkak közölni akartak vele valamit, de a fejében kongó harang mindent elnyom. Mondd még egyszer Nori, mondd azt, hogy ez csak egy vicc!
Alig bírja már tartani a fejét, most olyan nehéznek tűnik. Mindig úgy képzelte, hogy az ürességnek nincs súlya. Most koponyája mégis ide-oda kóvályog, ahogy minden maradék erejét nyakizmaiba összpontosítja.
Mikor a női alak eltűnik a fák takarásában, végre megragadja azt a kurva a harangot, ami nem akarja befejezni a himbálózást, és úgy vágja ki a szívéből, hogy ezzel együtt felszabadul minden eltemetett indulata is.
Minden dühét, bánatát és sérelmét kardjainak csapásaiba vezeti, melynek elszenvedője a hozzá legközelebb álló fa. Vágásaiban nincs most semmi precizitás, és pontosság. Semmi, amitől Rasdeher az lett, aki. Most csak egy egyszerű hentesnek tűnik, aki képtelen máshogy megbirkózni saját démonaival.
Mondhatnánk, hogy egy hirtelen jött gondolat, ami vezérli, mikor félrehajítja a fegyvereit. De valójában nem gondolkozik. Egy vicsorgó ösztönlénnyé válik, ki öklével folytatja a szétszabdalt fa faragását. Egyetlen szó, sőt egy szisszenés sem hagyja el cserepes ajkait, mikor újra és újra és újra teljes erejéből csap oda a göcsörtös törzsre.
Egészen addig le sem áll, amíg a nyelvének hegyén a szokatlan sós íz meg nem jelenik. Ekkor végre elhomályosul annak az ocsmány féregnek az arca is, kit egész idáig püfölt. A bőrét égető könnyek végre kimossák szemeiből saját arcának képmását.
Miután összeszedi széthajigált holmijait, Nori után indul. Reméli, hogy a táborhelyén megtalálja őt. Ha igen, akkor a lány csak Ras vérben úszó jobbjáról kaphat képet arról, mivel tölthette az eltelt perceket a férfi. Az egész kisugárzása enerváltságot áraszt, és a még parázsló tűzre rádobva pár darab fát csak néhány szót vet oda a másiknak, anélkül, hogy ráemelné a tekintetét.*
- Végül itt töltöd az éjszakát?
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Befejeztük a harcot. Így nem fogsz tudni legyőzni… Úgy konganak fejében ezek a szavak, mint a halottat utolsó útjára kísérő harang. De ez a harang nem búslakodik. Minden disszonáns rezdülése belülről akarja szétrobbantani a dobhártyáját. Mintha az egész csak a fejében létezne. Abban az üres térben, amiben most saját létezése is csak egy rossz viccnek tűnik.
Ernyedt végtagokkal, értetlenül pillant a lányra. Íriszeiben kutat a valóság után. Azt várja, hogy tekintete majd elárulja őt. Hisz ez nem lehet más, csak egy átverés. Nori ismét szórakozik vele. Ő nem fogja ezt megenni. De a szíve mélyén tudja, hogy csak egy valaki akarja őt becsapni. A gyáva, aki ott bujkál a lány lélektükreiben.
Szóra nyitná száját, de nyelve belefáradt a hazugságba. Némán bámul a távolodó női sziluett után. Tudja, hogy a fekete ajkak közölni akartak vele valamit, de a fejében kongó harang mindent elnyom. Mondd még egyszer Nori, mondd azt, hogy ez csak egy vicc!
Alig bírja már tartani a fejét, most olyan nehéznek tűnik. Mindig úgy képzelte, hogy az ürességnek nincs súlya. Most koponyája mégis ide-oda kóvályog, ahogy minden maradék erejét nyakizmaiba összpontosítja.
Mikor a női alak eltűnik a fák takarásában, végre megragadja azt a kurva a harangot, ami nem akarja befejezni a himbálózást, és úgy vágja ki a szívéből, hogy ezzel együtt felszabadul minden eltemetett indulata is.
Minden dühét, bánatát és sérelmét kardjainak csapásaiba vezeti, melynek elszenvedője a hozzá legközelebb álló fa. Vágásaiban nincs most semmi precizitás, és pontosság. Semmi, amitől Rasdeher az lett, aki. Most csak egy egyszerű hentesnek tűnik, aki képtelen máshogy megbirkózni saját démonaival.
Mondhatnánk, hogy egy hirtelen jött gondolat, ami vezérli, mikor félrehajítja a fegyvereit. De valójában nem gondolkozik. Egy vicsorgó ösztönlénnyé válik, ki öklével folytatja a szétszabdalt fa faragását. Egyetlen szó, sőt egy szisszenés sem hagyja el cserepes ajkait, mikor újra és újra és újra teljes erejéből csap oda a göcsörtös törzsre.
Egészen addig le sem áll, amíg a nyelvének hegyén a szokatlan sós íz meg nem jelenik. Ekkor végre elhomályosul annak az ocsmány féregnek az arca is, kit egész idáig püfölt. A bőrét égető könnyek végre kimossák szemeiből saját arcának képmását.
Miután összeszedi széthajigált holmijait, Nori után indul. Reméli, hogy a táborhelyén megtalálja őt. Ha igen, akkor a lány csak Ras vérben úszó jobbjáról kaphat képet arról, mivel tölthette az eltelt perceket a férfi. Az egész kisugárzása enerváltságot áraszt, és a még parázsló tűzre rádobva pár darab fát csak néhány szót vet oda a másiknak, anélkül, hogy ráemelné a tekintetét.*
- Végül itt töltöd az éjszakát?
3627. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-05-08 21:22:32
Üzenet elküldve: 2024-05-08 21:22:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
*Nori elkezdi érezni a vesztét, éppen ezért veti be ezt a felettébb furcsa mozdulatot, amiben a harctudásának legjava, teste adottságainak összes létező előnye, de még minden nőiessége is benne van.
Csak pillanatok telnek el, de az ő fejében már előre lelátszódik a kép, ahogy a váratlan ellentámadásának végén sikerülhet majd megfosztania ellenfelét a fegyverétől. Azonban valami olyasmi történik, amire egyáltalán nem számít.
Clion hibázik, ráadásul nem is egyszer. Soha az életben nem látott még tőle ennyire mellé ment csapást, mint ahogy most az ő hűlt helyét szeli csak ketté a baljával megindított kard. A második hiba pedig az első következménye. Mivel Nori maga is az egyensúlya határán táncol, így, ha a rúgás pontos volna, minden bizonnyal a földön fekve végezné, de a férfi botlását észre véve nem fejezi be a támadást, hanem magát megtámasztva megáll guggoló helyzetben, így pedig nem is ér elég közel Rasdeher-hez ahhoz, hogy eltalálhassa a felé lendülő láb.
Ekkor feláll, és nem mozdul, csak a földet bámulja maga előtt, miközben dús fekete haját összekócolja a feltámadó szél.*
~Állj meg, Nori! Nem méltó hozzánk. Jelenleg nem.~ *Szólal meg a saját hangja a fejében, amit ő próbál elhessegetni, de ezúttal nem sikerül neki. Hirtelen emeli fel a fejét, és komoly, hideg tekintettel bámulja a másikat, miközben fegyvereit leengedi maga mellé.*
- Mi történt veled, mit bénázol? Te nem szoktál hibázni, Rasdeher. Csalódtam. *A fejét csóválja lemondóan.*
- Befejeztük a harcot. Így nem fogsz tudni legyőzni, én pedig nem akarlak. Azt a kérdést, amit felajánlottam, nem dönthetjük el úgy, hogy láthatóan a világodat sem tudod. Össsze-vissza káromkodsz, hadonászol és még lassú is vagy. Hiányzik belőled minden, amit tisztelek.
*A tőrt visszacsúsztatja a derekán lévő övhöz erősített tokjába, és a kardot is elrakja a hátára. Utána egy pár másodpercig csendben marad, majd újra szól.*
- Van egy újabb ajánlatom. Szedd össze magad, de nagyon hamar, mert így valaki, aki nem én vagyok, előbb-utóbb ki fog nyírni téged, én pedig akkor nagyon szomorú leszek! Ha sikerült észhez térned, akkor majd próbáljuk meg újra ezt az összescsapást, és akkor majd eldönthetjük a kérdést, ami ezúttal még nyitva marad!
*Továbbra sem fog hát hallgatni a kannibálra, és neki sem kell elfogadnia az istenét, hisz ezt a harcot végül egyikük sem nyerte meg. Nori hátat fordít, és elindul vissza a rögtönzött tábor felé.*
- És most döntsd el azt is, hogy maradjak-e veled éjszakára, vagy megsértettelek annyira, hogy inkább elzavarsz! Nem akartam, de ha muszáj, akkor majd gyalogolok egyedül az erdőben vaksötétben…
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.08 21:23:35
//Memento mori//
*Nori elkezdi érezni a vesztét, éppen ezért veti be ezt a felettébb furcsa mozdulatot, amiben a harctudásának legjava, teste adottságainak összes létező előnye, de még minden nőiessége is benne van.
Csak pillanatok telnek el, de az ő fejében már előre lelátszódik a kép, ahogy a váratlan ellentámadásának végén sikerülhet majd megfosztania ellenfelét a fegyverétől. Azonban valami olyasmi történik, amire egyáltalán nem számít.
Clion hibázik, ráadásul nem is egyszer. Soha az életben nem látott még tőle ennyire mellé ment csapást, mint ahogy most az ő hűlt helyét szeli csak ketté a baljával megindított kard. A második hiba pedig az első következménye. Mivel Nori maga is az egyensúlya határán táncol, így, ha a rúgás pontos volna, minden bizonnyal a földön fekve végezné, de a férfi botlását észre véve nem fejezi be a támadást, hanem magát megtámasztva megáll guggoló helyzetben, így pedig nem is ér elég közel Rasdeher-hez ahhoz, hogy eltalálhassa a felé lendülő láb.
Ekkor feláll, és nem mozdul, csak a földet bámulja maga előtt, miközben dús fekete haját összekócolja a feltámadó szél.*
~Állj meg, Nori! Nem méltó hozzánk. Jelenleg nem.~ *Szólal meg a saját hangja a fejében, amit ő próbál elhessegetni, de ezúttal nem sikerül neki. Hirtelen emeli fel a fejét, és komoly, hideg tekintettel bámulja a másikat, miközben fegyvereit leengedi maga mellé.*
- Mi történt veled, mit bénázol? Te nem szoktál hibázni, Rasdeher. Csalódtam. *A fejét csóválja lemondóan.*
- Befejeztük a harcot. Így nem fogsz tudni legyőzni, én pedig nem akarlak. Azt a kérdést, amit felajánlottam, nem dönthetjük el úgy, hogy láthatóan a világodat sem tudod. Össsze-vissza káromkodsz, hadonászol és még lassú is vagy. Hiányzik belőled minden, amit tisztelek.
*A tőrt visszacsúsztatja a derekán lévő övhöz erősített tokjába, és a kardot is elrakja a hátára. Utána egy pár másodpercig csendben marad, majd újra szól.*
- Van egy újabb ajánlatom. Szedd össze magad, de nagyon hamar, mert így valaki, aki nem én vagyok, előbb-utóbb ki fog nyírni téged, én pedig akkor nagyon szomorú leszek! Ha sikerült észhez térned, akkor majd próbáljuk meg újra ezt az összescsapást, és akkor majd eldönthetjük a kérdést, ami ezúttal még nyitva marad!
*Továbbra sem fog hát hallgatni a kannibálra, és neki sem kell elfogadnia az istenét, hisz ezt a harcot végül egyikük sem nyerte meg. Nori hátat fordít, és elindul vissza a rögtönzött tábor felé.*
- És most döntsd el azt is, hogy maradjak-e veled éjszakára, vagy megsértettelek annyira, hogy inkább elzavarsz! Nem akartam, de ha muszáj, akkor majd gyalogolok egyedül az erdőben vaksötétben…
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.08 21:23:35
3626. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-05-08 20:23:43
Üzenet elküldve: 2024-05-08 20:23:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden a tervei szerint alakul. Nori hosszú kardjával hárítja a válla ellen indított csapást, s ha nem akarja elveszíteni a kezdeményezést, akkor most nincs más választása, egy ellentámadással kell válaszolnia. Ras elég jól ismeri ahhoz a másikat, hogy tudja, micsoda tűz izzik ebben a parányi testben. Hamarabb szaladna bele vakon a madaras kardjaiba, minthogy feladja összecsapásuk tempójának diktálását.
Ezért megelőzvén mindenféle manővert, a férfi útjára indítja a baljában szorongatott szabad fegyvert is, hogy minél hamarabb véget vessen a harcuknak. A kaszáló mozdulat viszont csak a levegőt szeli ketté, a lányt már nem találja a megcélzott helyen.*
- Faszom!
*Talán ha nem most kerül sor erre az ütközetre, hanem amikor Rasdeher is ereje teljében van, akkor könnyedén követni tudná a vakmerő, s igen csak szokatlan piruettet. Ellenben jelenleg csak reflexből cselekszik. Jobb lába azonnal meglódul, hogy csizmájának a sarkát közelebbről is megismertesse Norival.*
- Takarodj!
*Ha sikerülne arcon rúgnia még mielőtt felnyársalja az az átkozott tőr, azzal talán elvenné a kedvét az efféle váratlan manőverektől. Kár, hogy amint megemeli a lábát, a nedves talaj futásnak indul balja alatt. Ahogy kibillen az egyensúlyából már csak abban reménykedik, hogy annyira sikerül eltalálnia a megcélzott testet, hogy az is megtántorodjon egy pillanatra. ~Sa'Tereth szagos picsájára… persze, hogy most hagy el az a kevés szerencsém is!~*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden a tervei szerint alakul. Nori hosszú kardjával hárítja a válla ellen indított csapást, s ha nem akarja elveszíteni a kezdeményezést, akkor most nincs más választása, egy ellentámadással kell válaszolnia. Ras elég jól ismeri ahhoz a másikat, hogy tudja, micsoda tűz izzik ebben a parányi testben. Hamarabb szaladna bele vakon a madaras kardjaiba, minthogy feladja összecsapásuk tempójának diktálását.
Ezért megelőzvén mindenféle manővert, a férfi útjára indítja a baljában szorongatott szabad fegyvert is, hogy minél hamarabb véget vessen a harcuknak. A kaszáló mozdulat viszont csak a levegőt szeli ketté, a lányt már nem találja a megcélzott helyen.*
- Faszom!
*Talán ha nem most kerül sor erre az ütközetre, hanem amikor Rasdeher is ereje teljében van, akkor könnyedén követni tudná a vakmerő, s igen csak szokatlan piruettet. Ellenben jelenleg csak reflexből cselekszik. Jobb lába azonnal meglódul, hogy csizmájának a sarkát közelebbről is megismertesse Norival.*
- Takarodj!
*Ha sikerülne arcon rúgnia még mielőtt felnyársalja az az átkozott tőr, azzal talán elvenné a kedvét az efféle váratlan manőverektől. Kár, hogy amint megemeli a lábát, a nedves talaj futásnak indul balja alatt. Ahogy kibillen az egyensúlyából már csak abban reménykedik, hogy annyira sikerül eltalálnia a megcélzott testet, hogy az is megtántorodjon egy pillanatra. ~Sa'Tereth szagos picsájára… persze, hogy most hagy el az a kevés szerencsém is!~*
3625. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-05-06 17:34:02
Üzenet elküldve: 2024-05-06 17:34:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori-t nem emlékezteti a harc semmiféle szeánszra. Ez csupán gyermekkora óta legjobb barátja romlott elméjének a szüleménye. A lányt egyetlen cél vezérli csupán: megmutatni Rasdeher-nek azt, hogy már abban is jobb nála, amiben kétségtelenül a férfi a legjobb a világon. Ha ez sikerül, onnantól kezdve a madaras minden szava, ami arra irányul, hogy Nori valamit rosszul csinál, érdektelenné fog válni.
Teljes magabiztossággal meri felvázolni az ajánlatát, mert szentül hiszi magáról, hogy ő fog győzni, és ehhez még csak Sa'Tereth hatalmára sem lesz szüksége. A kardforgató már nem a régi, fáradt és lassú. Legyőzhető. Mindezek ellenére nem szabad alábecsülnie őt. Pontosan tudja, hogy az ellenfele annyira veszélyes, hogy ha akár csak egy pillanatra is lankad a figyelme, neki annyi.
Ezzel a magabiztossággal folytatja hát a párbajt, és már látja is azt az egyenes utat, ami a végén az ő győzelméhez vezet majd. Rasdeher tényleg nem fogja sokáig bírni a tempót, addig pedig egyetlen dolga van csupán, pontos és folyamatos támadásokkal minél gyorsabban kifárasztani őt.
Fél szeme mindeközben folyamatosan a hollót keresi, mert számít piszkos trükkökre az ellenfelétől, de az végül mégsem onnan érkezik, ahonnan számít rá. Rasdeher jól kalkulál, Nori azonnal megtorpan, ahogy a vízcseppek elvakítják egy pillanatra, de arra még pont megfelelőek a reflexei, hogy hárítsa a balról érkező támadást. Pont úgy, ahogy a férfi azt előre megjósolta. Hosszúkardjával jobbról átnyúlva sikerül egy újabb hatalmas csattanás közepette megállítania a felé tartó gyilkos pengét.*
- Ez szemét húzás volt! *Szól oda neki, míg nagyon gyorsan próbálja a vizet kipislogni a szeméből. Mivel tőle tanult, Rasdeher Nori legtöbb mozdulatára valóban számíthat, de ezúttal mégsem az történik, aminek szerinte kellene. Nem érkezik ellentámadás a tőrrel, illetve nem rögtön. Nori teljes erejéből elkezdi felfele nyomni a hosszúkardot, ami most még a bal válla mellett védi meg ellenfele fegyverétől. Egészen addig folytatja a mozdulatot, míg az ő alacsony termetét kihasználva, egy kicsit leguggolva át nem tud fordulni a saját karja, és ezáltal a feje fölött szabadjára engedett díszes kard alatt. Amint ez sikerül, saját tengelye körül majdnem háromszázhatvan fokot fordulva a férfi mellé kerül, és a közben megszerzett lendület segítségével alulról felfelé, átlósan indíthat támadást a tőrével.
Most ő próbálja megjósolni a másik mozdulatait. Ha Rasdeher a számítása szerint lép, és megpróbál oldalazva, illetve előre kitérni a tőr elől, akkor Nori vele forogva követi a mozgását, hogy a végére majdnem a háta mögé kerüljön. Ekkor egy újabb támadást indít a kardjával jobbról, egyenesen a kannibál jobb kezében lévő fegyvert célozva, abban reménykedve, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy kiüsse a kezéből azt a cicomás vackot.
Tudja, hogy ez a forgás egy halálos ítélet is lehet, ugyanis szó szerint táncol az egyensúlya határán, és ha a terve nem sikerül, akkor a következő pillanatokban már ő lesz kitéve egy végső, mindent eldöntő támadásnak, de muszáj kockáztatnia. A kikötő legjobb harcosát nem lehet másképp legyőzni, csak ha sikerül valamivel meglepnie, és talán ez a pillanat az egyetlen esélye rá.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori-t nem emlékezteti a harc semmiféle szeánszra. Ez csupán gyermekkora óta legjobb barátja romlott elméjének a szüleménye. A lányt egyetlen cél vezérli csupán: megmutatni Rasdeher-nek azt, hogy már abban is jobb nála, amiben kétségtelenül a férfi a legjobb a világon. Ha ez sikerül, onnantól kezdve a madaras minden szava, ami arra irányul, hogy Nori valamit rosszul csinál, érdektelenné fog válni.
Teljes magabiztossággal meri felvázolni az ajánlatát, mert szentül hiszi magáról, hogy ő fog győzni, és ehhez még csak Sa'Tereth hatalmára sem lesz szüksége. A kardforgató már nem a régi, fáradt és lassú. Legyőzhető. Mindezek ellenére nem szabad alábecsülnie őt. Pontosan tudja, hogy az ellenfele annyira veszélyes, hogy ha akár csak egy pillanatra is lankad a figyelme, neki annyi.
Ezzel a magabiztossággal folytatja hát a párbajt, és már látja is azt az egyenes utat, ami a végén az ő győzelméhez vezet majd. Rasdeher tényleg nem fogja sokáig bírni a tempót, addig pedig egyetlen dolga van csupán, pontos és folyamatos támadásokkal minél gyorsabban kifárasztani őt.
Fél szeme mindeközben folyamatosan a hollót keresi, mert számít piszkos trükkökre az ellenfelétől, de az végül mégsem onnan érkezik, ahonnan számít rá. Rasdeher jól kalkulál, Nori azonnal megtorpan, ahogy a vízcseppek elvakítják egy pillanatra, de arra még pont megfelelőek a reflexei, hogy hárítsa a balról érkező támadást. Pont úgy, ahogy a férfi azt előre megjósolta. Hosszúkardjával jobbról átnyúlva sikerül egy újabb hatalmas csattanás közepette megállítania a felé tartó gyilkos pengét.*
- Ez szemét húzás volt! *Szól oda neki, míg nagyon gyorsan próbálja a vizet kipislogni a szeméből. Mivel tőle tanult, Rasdeher Nori legtöbb mozdulatára valóban számíthat, de ezúttal mégsem az történik, aminek szerinte kellene. Nem érkezik ellentámadás a tőrrel, illetve nem rögtön. Nori teljes erejéből elkezdi felfele nyomni a hosszúkardot, ami most még a bal válla mellett védi meg ellenfele fegyverétől. Egészen addig folytatja a mozdulatot, míg az ő alacsony termetét kihasználva, egy kicsit leguggolva át nem tud fordulni a saját karja, és ezáltal a feje fölött szabadjára engedett díszes kard alatt. Amint ez sikerül, saját tengelye körül majdnem háromszázhatvan fokot fordulva a férfi mellé kerül, és a közben megszerzett lendület segítségével alulról felfelé, átlósan indíthat támadást a tőrével.
Most ő próbálja megjósolni a másik mozdulatait. Ha Rasdeher a számítása szerint lép, és megpróbál oldalazva, illetve előre kitérni a tőr elől, akkor Nori vele forogva követi a mozgását, hogy a végére majdnem a háta mögé kerüljön. Ekkor egy újabb támadást indít a kardjával jobbról, egyenesen a kannibál jobb kezében lévő fegyvert célozva, abban reménykedve, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy kiüsse a kezéből azt a cicomás vackot.
Tudja, hogy ez a forgás egy halálos ítélet is lehet, ugyanis szó szerint táncol az egyensúlya határán, és ha a terve nem sikerül, akkor a következő pillanatokban már ő lesz kitéve egy végső, mindent eldöntő támadásnak, de muszáj kockáztatnia. A kikötő legjobb harcosát nem lehet másképp legyőzni, csak ha sikerül valamivel meglepnie, és talán ez a pillanat az egyetlen esélye rá.*
3624. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-05-05 14:27:40
Üzenet elküldve: 2024-05-05 14:27:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az egymásba maró edzett acél pengék sikolyai kéjes képzettársítást idéznek elő Rasdeher bomlott elméjében. A kardok násza számára alig különbözik egy érzelmektől, és testnedvektől túlfűtött vad éjszakától. Mindkettő felszínre hozza azt a kielégítő érzést, amikor a körülötted összeomlani készülő szarkupacot képes vagy teljesen kizárni, és átlépsz a létezés egy olyan síkjára, ahol egyedül csak partnered, és saját mozdulataid számítanak. Az egyik különbséget az az egyszerű tény adja, hogy egy harchelyzetben az életed a tét.
Ezidáig pontosan ez az apróság hiányzott a férfinak. Nori már nem azon a szinten áll, amikor egy kis játékos vagdalkozás bármelyiküket is boldoggá tenné. Rengetegszer elismételték már ugyanazokat a mozdulatokat, s ha a mester még rá is tudna mutatni tanítványa néhány hiányosságára, annak egy valódi csatában már elenyésző haszna lenne. Hisz a hideg valóságra csak úgy lehet felkészíteni valakit, ha megtanítod foggal-körömmel ragaszkodni a szaros kis életéhez. Nori hirtelen támadt ötlete pedig pontosan ezt kínálja számukra.
Arra az egyszerű kérdésre, hogy a lánynak melyik út lenne az ideális, a Hamis Isten iránymutatása, vagy a felsőbb utasítások nélküli teljes szabadság, már korábban is az életüket tették fel. Ha valamelyikük veszít, az egyben saját magát is elveszítheti.
Ras maga mellé engedi fegyvereit, mikor elhangzanak a feltételek. A mosolyát váratlanul gyorsan letörli arcáról a lány. Ha szavakkal nem sikerült, akkor majd kardjukkal fogják meggyőzni egymást. Ez tetszik neki, szíve mégis eszeveszett kalapálásba kezd. Rezignáltan bólint az elhangzottak után.*
- Elfogadom a feltételeid!
*Párbajuk kezdete óta most először költözik kétely Ras lelkébe. A technikája kétségtelenül jobb, akkor is, ha Nori végre összeszedi magát, és nem meggondolatlanul csapkodja a levegőt. Viszont kérdéses, hogy az erdőben töltött idő, a koplalás, a kialvatlanság mennyit vett ki belőle fizikailag. A lány jól tápláltnak tűnik, s már a korábbiakból megállapítható, hogy majd kirobban az energiától. Félő, hogy hosszú távon ezt a lendületességét Ras ellen tudja fordítani. Nincs mit tenni, vagy rövidre zárja a dolgot, vagy veszít. De a madaras utál veszíteni.
A combja mellett pihenő egyik pengéjét belemártja a mellettük csordogáló békés csermelybe, és a feketeség következő rohamára úgy lódítja meg a vízben ázó fegyvert, hogy a kicsapódó vízcseppekből minél több Nori arcába csapódjon. Azt reméli, hogy ezzel egy pillanatra ki tudja zökkenteni a lányt a lendületéből. Ha sikerül neki, akkor saját feje felől megindítva, a másik tőrét szorongató bal vállát célozza meg a díszes karddal. Arra számít, hogy a lány vagy eloldalaz a támadás elől, vagy hosszú kardjával maga előtt keresztbe nyúlva próbálja meg hárítani a támadást, és a tőrével indít ellentámadást. Ras biztosan valami hasonlót tenne.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az egymásba maró edzett acél pengék sikolyai kéjes képzettársítást idéznek elő Rasdeher bomlott elméjében. A kardok násza számára alig különbözik egy érzelmektől, és testnedvektől túlfűtött vad éjszakától. Mindkettő felszínre hozza azt a kielégítő érzést, amikor a körülötted összeomlani készülő szarkupacot képes vagy teljesen kizárni, és átlépsz a létezés egy olyan síkjára, ahol egyedül csak partnered, és saját mozdulataid számítanak. Az egyik különbséget az az egyszerű tény adja, hogy egy harchelyzetben az életed a tét.
Ezidáig pontosan ez az apróság hiányzott a férfinak. Nori már nem azon a szinten áll, amikor egy kis játékos vagdalkozás bármelyiküket is boldoggá tenné. Rengetegszer elismételték már ugyanazokat a mozdulatokat, s ha a mester még rá is tudna mutatni tanítványa néhány hiányosságára, annak egy valódi csatában már elenyésző haszna lenne. Hisz a hideg valóságra csak úgy lehet felkészíteni valakit, ha megtanítod foggal-körömmel ragaszkodni a szaros kis életéhez. Nori hirtelen támadt ötlete pedig pontosan ezt kínálja számukra.
Arra az egyszerű kérdésre, hogy a lánynak melyik út lenne az ideális, a Hamis Isten iránymutatása, vagy a felsőbb utasítások nélküli teljes szabadság, már korábban is az életüket tették fel. Ha valamelyikük veszít, az egyben saját magát is elveszítheti.
Ras maga mellé engedi fegyvereit, mikor elhangzanak a feltételek. A mosolyát váratlanul gyorsan letörli arcáról a lány. Ha szavakkal nem sikerült, akkor majd kardjukkal fogják meggyőzni egymást. Ez tetszik neki, szíve mégis eszeveszett kalapálásba kezd. Rezignáltan bólint az elhangzottak után.*
- Elfogadom a feltételeid!
*Párbajuk kezdete óta most először költözik kétely Ras lelkébe. A technikája kétségtelenül jobb, akkor is, ha Nori végre összeszedi magát, és nem meggondolatlanul csapkodja a levegőt. Viszont kérdéses, hogy az erdőben töltött idő, a koplalás, a kialvatlanság mennyit vett ki belőle fizikailag. A lány jól tápláltnak tűnik, s már a korábbiakból megállapítható, hogy majd kirobban az energiától. Félő, hogy hosszú távon ezt a lendületességét Ras ellen tudja fordítani. Nincs mit tenni, vagy rövidre zárja a dolgot, vagy veszít. De a madaras utál veszíteni.
A combja mellett pihenő egyik pengéjét belemártja a mellettük csordogáló békés csermelybe, és a feketeség következő rohamára úgy lódítja meg a vízben ázó fegyvert, hogy a kicsapódó vízcseppekből minél több Nori arcába csapódjon. Azt reméli, hogy ezzel egy pillanatra ki tudja zökkenteni a lányt a lendületéből. Ha sikerül neki, akkor saját feje felől megindítva, a másik tőrét szorongató bal vállát célozza meg a díszes karddal. Arra számít, hogy a lány vagy eloldalaz a támadás elől, vagy hosszú kardjával maga előtt keresztbe nyúlva próbálja meg hárítani a támadást, és a tőrével indít ellentámadást. Ras biztosan valami hasonlót tenne.*
3623. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-05-03 20:52:52
Üzenet elküldve: 2024-05-03 20:52:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyetlen igazi tétet tud csak elképzelni, amit egy harc jutalmaként be lehet dobni, az pedig nem más, mint, hogy a győztes dönthet a vesztes fél életéről. Mivel remélhetőleg a kis gyakorlásuk közepette egyiküket sem kapja el a hév annyira, hogy tényleg végezni akarjon a másikkal, így Nori szerint teljesen felesleges bármiféle téten törniük a fejüket.
Nori végtelen magabiztossággal ront hát Rasdeher-nek, és talán pont ez a magabiztosság okozza pillanatnyi vesztét, ugyanis amíg ő az erejét használja az esze és technika helyett, addig hiába a sebesség, nem fog rést találni ellenfele precíz védelmén. A célja egyértelmű. Az erős, lendületes csapásokkal lefegyverezni a férfit. Pontosan tudja, hogy amíg mindkét kard nála van, addig esélytelen, hogy előnybe kerüljön vele szemben, de ha legalább az egyiket sikerülne kivernie a kezéből, azzal talán meglephetné. Erre koncentrál minden erejével, de talán túlontúl hevesen is. Nyeregben érzi magát, miközben Rasdeher hátrál, éppen emiatt nem veszi észre időben a készülő ellentámadást. Kardja hangos, fémes csattanással ütközik a másik fegyvere által képzett akadályba, ami hirtelen és váratlanul töri meg a lány eddigi folyékony lendületét. Csupán az ő javára szóló, már eddig is érezhető gyorsaságkülönbségnek köszönhető az, hogy végül az utolsó pillanatban sikerül a bal kezében szorongatott tőrével félrelökni azt a csicsás vackot, így az végül az arcától pár centire halad el mellette. Nori ekkor eszmél fel igazán, hogy ez így nem lesz jó, és a távolság is túl kicsivé vált köztük, így azonnal hátra szökken pár lépést. Ezek a másodpercek az elsők a harc kezdete óta, hogy Nori egy helyben áll, és nem végeláthatatlan csapásokkal próbálja kifárasztani ellenfelét.*
- Ez marha jó! Imádlak, Clion! Kurva jó vagy! Te ezt tényleg komolyan gondolod… Viszont ne reménykedj, le foglak győzni!
*Tekintete megváltozik, eltűnik belőle minden gyermeki csillogás. Megfordul a fejében, hogy csalhatna, és a vérmágia nyújtotta hatalmát használva nagyon gyorsan rövidre zárhatná a párbajt, és megmutathatná, hogy ki az úr vagy épp úrnő kettejük közül, de mégsem teszi. Nem, nem a saját becsületét félti, csak egyszerűen be akarja bizonyítani, hogy Sa'Tereth nélkül is jobb a férfinél, vele pedig mindenki másnál is hatalmasabb lehet.*
- Na, idefigyelj, Rasdeher! Játsszunk komolyan! Tíz percen belül már egyik kard sem lesz a kezedben. Ha így lesz, én győztem. Ha velem történik ez, akkor te. Ha bármelyikünknek meg kell állítani a fegyverét azért, mert máskülönben komoly sérülést okoznánk vele, győztünk. Ha nem történik meg egyik sem a következő tíz percben, az eredmény döntetlen. Ha te nyersz, hajlandó leszek együttműködni veled, hogy Sa'Tereth-nél jobb lehetőségeket találjunk nekem az életben. Ha veszítesz, azzal elismered a hatalmát, és soha nem akarsz majd megszabadítani a viperától.
*Komoly szavak ezek a kis fekete démontól, ugyanis ezzel már gyakorlatilag Sa'Tereth nevében is küzd, de ha győzni is fog, az sem az Arctalan érdeme lesz, hanem pont a vele szemben álló Rasdeher-é, hisz a fegyverforgatás minden apró trükkjét tőle tanulta.
A madaras a feltételekbe, ha beleegyezik, ha nem, Nori újra elszánt támadásba kezd, de most valami megváltozott. Már nem össze-vissza csapkod. Kevesebbet üt, de azokat pontosabban, erősebben, és sokkal kiszámíthatatlanabbul, mint eddig. Talán Rasdeher vágya teljesül, és végül mégis kaphat egy kis ízelítőt abból a Nori-ból, aki hamarosan bárki másnak méltó ellenfelévé válhat.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyetlen igazi tétet tud csak elképzelni, amit egy harc jutalmaként be lehet dobni, az pedig nem más, mint, hogy a győztes dönthet a vesztes fél életéről. Mivel remélhetőleg a kis gyakorlásuk közepette egyiküket sem kapja el a hév annyira, hogy tényleg végezni akarjon a másikkal, így Nori szerint teljesen felesleges bármiféle téten törniük a fejüket.
Nori végtelen magabiztossággal ront hát Rasdeher-nek, és talán pont ez a magabiztosság okozza pillanatnyi vesztét, ugyanis amíg ő az erejét használja az esze és technika helyett, addig hiába a sebesség, nem fog rést találni ellenfele precíz védelmén. A célja egyértelmű. Az erős, lendületes csapásokkal lefegyverezni a férfit. Pontosan tudja, hogy amíg mindkét kard nála van, addig esélytelen, hogy előnybe kerüljön vele szemben, de ha legalább az egyiket sikerülne kivernie a kezéből, azzal talán meglephetné. Erre koncentrál minden erejével, de talán túlontúl hevesen is. Nyeregben érzi magát, miközben Rasdeher hátrál, éppen emiatt nem veszi észre időben a készülő ellentámadást. Kardja hangos, fémes csattanással ütközik a másik fegyvere által képzett akadályba, ami hirtelen és váratlanul töri meg a lány eddigi folyékony lendületét. Csupán az ő javára szóló, már eddig is érezhető gyorsaságkülönbségnek köszönhető az, hogy végül az utolsó pillanatban sikerül a bal kezében szorongatott tőrével félrelökni azt a csicsás vackot, így az végül az arcától pár centire halad el mellette. Nori ekkor eszmél fel igazán, hogy ez így nem lesz jó, és a távolság is túl kicsivé vált köztük, így azonnal hátra szökken pár lépést. Ezek a másodpercek az elsők a harc kezdete óta, hogy Nori egy helyben áll, és nem végeláthatatlan csapásokkal próbálja kifárasztani ellenfelét.*
- Ez marha jó! Imádlak, Clion! Kurva jó vagy! Te ezt tényleg komolyan gondolod… Viszont ne reménykedj, le foglak győzni!
*Tekintete megváltozik, eltűnik belőle minden gyermeki csillogás. Megfordul a fejében, hogy csalhatna, és a vérmágia nyújtotta hatalmát használva nagyon gyorsan rövidre zárhatná a párbajt, és megmutathatná, hogy ki az úr vagy épp úrnő kettejük közül, de mégsem teszi. Nem, nem a saját becsületét félti, csak egyszerűen be akarja bizonyítani, hogy Sa'Tereth nélkül is jobb a férfinél, vele pedig mindenki másnál is hatalmasabb lehet.*
- Na, idefigyelj, Rasdeher! Játsszunk komolyan! Tíz percen belül már egyik kard sem lesz a kezedben. Ha így lesz, én győztem. Ha velem történik ez, akkor te. Ha bármelyikünknek meg kell állítani a fegyverét azért, mert máskülönben komoly sérülést okoznánk vele, győztünk. Ha nem történik meg egyik sem a következő tíz percben, az eredmény döntetlen. Ha te nyersz, hajlandó leszek együttműködni veled, hogy Sa'Tereth-nél jobb lehetőségeket találjunk nekem az életben. Ha veszítesz, azzal elismered a hatalmát, és soha nem akarsz majd megszabadítani a viperától.
*Komoly szavak ezek a kis fekete démontól, ugyanis ezzel már gyakorlatilag Sa'Tereth nevében is küzd, de ha győzni is fog, az sem az Arctalan érdeme lesz, hanem pont a vele szemben álló Rasdeher-é, hisz a fegyverforgatás minden apró trükkjét tőle tanulta.
A madaras a feltételekbe, ha beleegyezik, ha nem, Nori újra elszánt támadásba kezd, de most valami megváltozott. Már nem össze-vissza csapkod. Kevesebbet üt, de azokat pontosabban, erősebben, és sokkal kiszámíthatatlanabbul, mint eddig. Talán Rasdeher vágya teljesül, és végül mégis kaphat egy kis ízelítőt abból a Nori-ból, aki hamarosan bárki másnak méltó ellenfelévé válhat.*
3622. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-05-03 19:55:44
Üzenet elküldve: 2024-05-03 19:55:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
*Gerince mentén borzongás fut végig, mikor Nori felveszi az alapállását. Mintha saját, kicsinyített mása elevenedne meg előtte. Ráismer a tanításaira, annak ellenére is, hogy a lány, egy szorgos diákhoz méltóan, itt-ott eltérve az alapoktól, a maga harci tapasztalataival, s saját stílusával töltötte ki a Rastól kapott foghíjas tudást.
Ras dominánsabb, jobb kezébe a zsákmányolt, cicomás fegyver kerül, ami valamivel hosszabb, mint rövid kardja. Jobb lábát megfontoltan előrébb csúsztatja az avaron, míg párjával épp az ellenkező irányba tart. Így az egész jobb oldala éppen csak annyival kerül előrébb, hogy mellkasa már ne egyenesen az ellenfelével nézzen farkasszemet.
A díszes kard Norira szegeződik, míg a másik kezében tartott fegyver hegye, testét védve kicsit beljebb fordul, de a lány fogásával ellentétben, nem válik a markolatára simuló kezével merőlegessé. Egyrészt, mert a hosszából kiindulva csak saját magát akadályozná vele, másrészt ez nem egy pajzs, melyet csupán védekezésre használhat. Ez egy gyilkolásra tervezett eszköz, s ennek megfelelően minden benne rejlő potenciált ki kíván használni.
~Ez egy baromság! Mindegy, akkor tét nélkül próbálom meg kiélvezni, hogy elverhetlek.~ Gondolatai megmaradnak neki, hisz a fekete démon nem várja meg a válaszát. Lenyűgöző sebességgel, de eszetlenül ront neki. A csapása viszont amennyire heves, annyira pontatlan. Mintha még mindig csintalan kölykök lennének, akik a földön talált botjaikat egymáshoz püfölve lovagosat játszanak. De Ras nem vágyik már erre. A valódi, vérszomjas Norit akarja látni, aki akár őt is képes lenne megölni. A maga részéről kicsit egy vizsgaként tekint erre a gyakorlásnak indult összecsapásra.
Ennek megfelelően is reagál. Az első felé érkező suhintások elől csak hátrál néhány lépést, és elvezeti a másik fegyverét. Majd egy levegővételnyi idő múlva, a hátrálást megszakítva, lendületesen, térdeit enyhén rogyasztva, egy lentről felfelé szaladó szúrással próbál meg betörni párbajtársának védvonalába. Rövid kardját szimultán arra használja, hogy a hosszú kardot feltartsa, vagy ha lehetősége van rá, elvezesse. Az ostromló penge hegye egyenesen a lány cuki pofiját keresi. Ha a másiknak sikerül is hárítania, legalább tudni fogja, hogy Ras innentől kezdve nem játszadozik. Várhatóan minden csapásra megpróbál egy riposzttal válaszolni. Hisz aki egy valódi csatában állandóan csak védekezik az előbb vagy utóbb, de a hollók lakomája lesz. Ras pedig nem szeretné Éjfél gyomrában végezni.*
//Memento mori//
*Gerince mentén borzongás fut végig, mikor Nori felveszi az alapállását. Mintha saját, kicsinyített mása elevenedne meg előtte. Ráismer a tanításaira, annak ellenére is, hogy a lány, egy szorgos diákhoz méltóan, itt-ott eltérve az alapoktól, a maga harci tapasztalataival, s saját stílusával töltötte ki a Rastól kapott foghíjas tudást.
Ras dominánsabb, jobb kezébe a zsákmányolt, cicomás fegyver kerül, ami valamivel hosszabb, mint rövid kardja. Jobb lábát megfontoltan előrébb csúsztatja az avaron, míg párjával épp az ellenkező irányba tart. Így az egész jobb oldala éppen csak annyival kerül előrébb, hogy mellkasa már ne egyenesen az ellenfelével nézzen farkasszemet.
A díszes kard Norira szegeződik, míg a másik kezében tartott fegyver hegye, testét védve kicsit beljebb fordul, de a lány fogásával ellentétben, nem válik a markolatára simuló kezével merőlegessé. Egyrészt, mert a hosszából kiindulva csak saját magát akadályozná vele, másrészt ez nem egy pajzs, melyet csupán védekezésre használhat. Ez egy gyilkolásra tervezett eszköz, s ennek megfelelően minden benne rejlő potenciált ki kíván használni.
~Ez egy baromság! Mindegy, akkor tét nélkül próbálom meg kiélvezni, hogy elverhetlek.~ Gondolatai megmaradnak neki, hisz a fekete démon nem várja meg a válaszát. Lenyűgöző sebességgel, de eszetlenül ront neki. A csapása viszont amennyire heves, annyira pontatlan. Mintha még mindig csintalan kölykök lennének, akik a földön talált botjaikat egymáshoz püfölve lovagosat játszanak. De Ras nem vágyik már erre. A valódi, vérszomjas Norit akarja látni, aki akár őt is képes lenne megölni. A maga részéről kicsit egy vizsgaként tekint erre a gyakorlásnak indult összecsapásra.
Ennek megfelelően is reagál. Az első felé érkező suhintások elől csak hátrál néhány lépést, és elvezeti a másik fegyverét. Majd egy levegővételnyi idő múlva, a hátrálást megszakítva, lendületesen, térdeit enyhén rogyasztva, egy lentről felfelé szaladó szúrással próbál meg betörni párbajtársának védvonalába. Rövid kardját szimultán arra használja, hogy a hosszú kardot feltartsa, vagy ha lehetősége van rá, elvezesse. Az ostromló penge hegye egyenesen a lány cuki pofiját keresi. Ha a másiknak sikerül is hárítania, legalább tudni fogja, hogy Ras innentől kezdve nem játszadozik. Várhatóan minden csapásra megpróbál egy riposzttal válaszolni. Hisz aki egy valódi csatában állandóan csak védekezik az előbb vagy utóbb, de a hollók lakomája lesz. Ras pedig nem szeretné Éjfél gyomrában végezni.*
3621. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-05-02 14:56:07
Üzenet elküldve: 2024-05-02 14:56:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nincs is ágyad, de köszönöm. *Jegyzi meg a fejét kissé butácskán oldalra billentve. Természetesen neki is eszébe jut a legutóbbi alkalom, mikor hasonló mondat hagyta el Rasdeher száját. Jó muri azzal játszadozni, hogy ő most úrnő-e vagy sem, de legbelül esze ágában sincs annak lenni. Legalábbis nem Clion-nak. Nori szája néha nagyobb, mint kellene, és képes foggal-körömmel ragaszkodni a világmegváltó igazságához, de mégis jól tudja, hogy a kettejük közt oly' meghatározhatatlanul létező hierarchiában örökre a madaras fogja elfoglalni az előkelőbb pozíciót. Felnéz rá és tiszteli őt, ráadásul ő az egyetlen, akinek sikerült elérnie, hogy ösztönösen, ne pedig kényszerből érezzen így iránta.
Mindeközben a kannibálnak sikerül elbizonytalanítania őt az újdonsült fél-elf barátjával kapcsolatban olyannyira, hogy rögtön mentegetőzni kezd, miért is nem csinált semmi rosszat azzal, hogy a kelleténél többet fecsegett neki. Az erre kapott válasz pedig nem is lehetne Rasdeher-esebb.*
- Hát persze! Hogyne, de ne éld bele magad! A tündér egy különleges helyzet volt, aztán azzal is mit csináltál…
*Inkább nem folytatja a gondolatot, mert a végén még az ő sokat bíró gyomra is fel fog fordulni, ha az elkerülhetetlennél jobban maga elé képzeli a jelenetet, ahogy ez az őrült kidekorálta a szobáját a tündér maradványaival.
Ha kérdeznék, maga sem tudná megmondani, honnan jött a harc hirtelen ötlete, de most ezt akarja és kész, Clion pedig a legnagyobb örömére rögtön el is fogadja a kihívást.*
- Ez az! Próbáld meg, de csak akkor fog menni, ha nem úgy mozogsz, mint egy vén tata! *Kuncogja a magas, gyermekien édes, de mégis hátborzongató hangján, s közben megszabadul a köpenyétől, és minden más felesleges holmijától. Nem marad más csak ő, a vértje és a fegyverei.
Először a hátára erősített kardját rántja elő, ami az ő méreteihez képest elég nagynak tűnik a kezében, de mégis fél kézzel szegezi azt Rasdeher-re, míg a bal kezébe a csontból készült tőrét húzza elő az övére rögzített tokjából, amit egy kecses mozdulattal megpörget, hogy a penge fejjel lefelé álljon. Így veszi fel a féloldalas alapállást, a kard egyenesen ellenfelére mutat, a tőrt pedig mellkasa magasságában keresztben tartja maga előtt. Utóbbival nem is igazán támadni, inkább védekezni készül, mert pontosan tudja, hogy egy kicsi, gyors fegyver mennyire jól képes megtörni a másik lendületét, ráadásul lefegyverzésre is tökéletesen alkalmas.*
- Tét? *Pislog párat.* Ha legyőzöl, nem kell úrnőnek szólítanod. Ha én nyerek, akkor pedig kötelező. Ha nem tetszik, találd ki te, hogy mi legyen a jutalmad!
*Nem várja meg a választ, hirtelen megindul Radeher felé, és elszántan támad rá. Bár, ha a másik védekezik, egyelőre direkt csak a fegyvereit célozza, de az mindenképp feltűnő lehet, hogy Nori gyorsabb, ügyesebb és erősebb is lett, mióta utoljára találkoztak. Mozdulatai majdnem táncszerűek, gyorsak és erőteljesek, de érezhetően nem olyan pontosak, mint lehetnének. Valóban jól bánik a fegyverekkel, de a kezeiben lévő pengéket nem összehangoltan használja. Sokkal inkább két külön eszközként mozgatja őket, mintsem az erősségeiket kihasználva egy párként. A másik dolog, ami felettébb szembetűnő lehet, az a vakmerősége. Megállás nélkül támad, mit sem törődve azzal, hogy ellenfele mozdulataira és a saját állóképességének fenntartására is figyelnie kéne. Ez valószínűleg annak az eredménye, hogy a vipera miatt már egyáltalán nem fél semmitől, az egészséges félelem hiánya pedig sorra szüli a hibákat is.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.02 14:58:33
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nincs is ágyad, de köszönöm. *Jegyzi meg a fejét kissé butácskán oldalra billentve. Természetesen neki is eszébe jut a legutóbbi alkalom, mikor hasonló mondat hagyta el Rasdeher száját. Jó muri azzal játszadozni, hogy ő most úrnő-e vagy sem, de legbelül esze ágában sincs annak lenni. Legalábbis nem Clion-nak. Nori szája néha nagyobb, mint kellene, és képes foggal-körömmel ragaszkodni a világmegváltó igazságához, de mégis jól tudja, hogy a kettejük közt oly' meghatározhatatlanul létező hierarchiában örökre a madaras fogja elfoglalni az előkelőbb pozíciót. Felnéz rá és tiszteli őt, ráadásul ő az egyetlen, akinek sikerült elérnie, hogy ösztönösen, ne pedig kényszerből érezzen így iránta.
Mindeközben a kannibálnak sikerül elbizonytalanítania őt az újdonsült fél-elf barátjával kapcsolatban olyannyira, hogy rögtön mentegetőzni kezd, miért is nem csinált semmi rosszat azzal, hogy a kelleténél többet fecsegett neki. Az erre kapott válasz pedig nem is lehetne Rasdeher-esebb.*
- Hát persze! Hogyne, de ne éld bele magad! A tündér egy különleges helyzet volt, aztán azzal is mit csináltál…
*Inkább nem folytatja a gondolatot, mert a végén még az ő sokat bíró gyomra is fel fog fordulni, ha az elkerülhetetlennél jobban maga elé képzeli a jelenetet, ahogy ez az őrült kidekorálta a szobáját a tündér maradványaival.
Ha kérdeznék, maga sem tudná megmondani, honnan jött a harc hirtelen ötlete, de most ezt akarja és kész, Clion pedig a legnagyobb örömére rögtön el is fogadja a kihívást.*
- Ez az! Próbáld meg, de csak akkor fog menni, ha nem úgy mozogsz, mint egy vén tata! *Kuncogja a magas, gyermekien édes, de mégis hátborzongató hangján, s közben megszabadul a köpenyétől, és minden más felesleges holmijától. Nem marad más csak ő, a vértje és a fegyverei.
Először a hátára erősített kardját rántja elő, ami az ő méreteihez képest elég nagynak tűnik a kezében, de mégis fél kézzel szegezi azt Rasdeher-re, míg a bal kezébe a csontból készült tőrét húzza elő az övére rögzített tokjából, amit egy kecses mozdulattal megpörget, hogy a penge fejjel lefelé álljon. Így veszi fel a féloldalas alapállást, a kard egyenesen ellenfelére mutat, a tőrt pedig mellkasa magasságában keresztben tartja maga előtt. Utóbbival nem is igazán támadni, inkább védekezni készül, mert pontosan tudja, hogy egy kicsi, gyors fegyver mennyire jól képes megtörni a másik lendületét, ráadásul lefegyverzésre is tökéletesen alkalmas.*
- Tét? *Pislog párat.* Ha legyőzöl, nem kell úrnőnek szólítanod. Ha én nyerek, akkor pedig kötelező. Ha nem tetszik, találd ki te, hogy mi legyen a jutalmad!
*Nem várja meg a választ, hirtelen megindul Radeher felé, és elszántan támad rá. Bár, ha a másik védekezik, egyelőre direkt csak a fegyvereit célozza, de az mindenképp feltűnő lehet, hogy Nori gyorsabb, ügyesebb és erősebb is lett, mióta utoljára találkoztak. Mozdulatai majdnem táncszerűek, gyorsak és erőteljesek, de érezhetően nem olyan pontosak, mint lehetnének. Valóban jól bánik a fegyverekkel, de a kezeiben lévő pengéket nem összehangoltan használja. Sokkal inkább két külön eszközként mozgatja őket, mintsem az erősségeiket kihasználva egy párként. A másik dolog, ami felettébb szembetűnő lehet, az a vakmerősége. Megállás nélkül támad, mit sem törődve azzal, hogy ellenfele mozdulataira és a saját állóképességének fenntartására is figyelnie kéne. Ez valószínűleg annak az eredménye, hogy a vipera miatt már egyáltalán nem fél semmitől, az egészséges félelem hiánya pedig sorra szüli a hibákat is.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.02 14:58:33
3620. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-05-01 20:51:18
Üzenet elküldve: 2024-05-01 20:51:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jó, akkor majd aludhatsz az ágyamban.
*Ismerős ízt érez a nyelve hegyén, amikor a hangszálait megremegtető nyirkos levegő segítségével megformálja a szavakat. Olyan mintha valami édes gyümölcsbe harapott volna, amelynek lédús húsa az első pár harapásig kényezteti az ízlelőbimbókat, majd egy pillanattal később, váratlanul rondít bele a képbe az elviselhetetlen keserűség. Nosztalgia. Ez az érzés, ami hatalmába keríti, amikor felkínálja rögtönzött háló helyét a lánynak. Utoljára a Kárhozottak rejtekhelyén osztoztak a fekvőhelyen, s most évek múltán újra itt vannak, úgy mintha semmi sem változott volna azóta.
Talán ez ellensúlyozza a Noriban keletkező csalódottságot, amit Ras azzal okoz neki, hogy kettétöri az ábrándjaiban megjelenő fenséges Nori úrnő képét. Hisz a madaras sok mindent bevállalt már a másik miatt, de arra ugyan várhat, hogy valaha is önnön magára az úrnője kívánságait leső kiskutyaként tekintsen. Reydis volt az utolsó, aki előtt meghunyászkodott, de azt is csupán a helyzet kívánta így. Valójában agytekervényeinek minden fordulatát arra használta, hogy a hatalom átvételéhez szükséges következő lépést tervezze meg.
~Remélem megfulladt saját vérében a szukafattya!~ Mikor visszatértek a Kikötőbe, először arra gondolt, hogy az Üvöltő-szirten húzza meg magát, amíg elül a veszély, de a bejáratot törmelék torlaszolta el. Olybá tűnt, hogy valaki szándékosan robbantotta be. Komoly erőfeszítéseket kellett volna tennie, hogy egyedül elhordja az összes törmeléket, így végül elvetette az ötletet, s mint minden átlagos ember, a Rumosban szállt meg.*
- Jó, megkérdeztél, hogy szerintem mit tegyél, én pedig elmondtam. Nagy lány vagy, felőlem azt csinálsz vele, amit akarsz!
*Azért mielőtt teljesen ráhagyná Norira, hogy ezek alapján ő döntsön új kis barátjának a sorsáról, még megszólal a benne lakozó önző borzalom is.*
- De ha megölöd, nekem is hozz belőle!
*Abszurd kijelentés, de a feketeséget aligha lepi meg a Rasdeherből felbugyogó gondolat. Megszokhatta már a különös ízlését, és azon kevesek közé tartozik, akivel a kannibál bátran meg meri osztani mindenféle bizarr gondolatát.
A következő kérésre viszont magasra fut a szemöldöke. Meglepi, hogy az előbb még édesen táncikáló kislány most kihívást intéz felé. Az arcán még meg sem száradt a borotválkozáshoz használt víz, s máris harcolni akarnak vele. ~Tipikus. Teljesen kiszámíthatatlan.~ De végül is miért ne? Előbb köpenyébe temetve az arcát felszárítja a fényben táncoló bőrén csordogáló vízcseppeket, majd kidugja belőle a fejét, s könnyedén félre hajítja azt, lehetőleg úgy, hogy ne legyen útban.*
- Ha ennyire szeretnéd, hogy valaki elpicsázzon, akkor megnézhetjük, mennyit felejtettél!
*Ördögi vigyorral az arcán, s egy cinkos kacsintással biztatja barátját, hogy ő is váljon meg minden felesleges holmijától, amíg van rá lehetősége. A bosszantó grimasz pedig egészen addig Norci barnáiban fog tükröződni, amíg a lány meg nem tudja lepni valamivel. A kifelé mutatott kisugárzása ellenére viszont pontosan tudja, hogy nem becsülheti alá a másikat. Mindig is tehetségesen bánt a fegyverekkel, s már egészen kölyök korában is voltak az őt fogvatartó mocskok között olyanok, akiknek a feje hamar a porban végezte volna, ha szemtől-szemben ki mer állni a csöppség ellen. Ezért Ras karjai a mellkasa előtt keresztbe futnak, és mindkét kardjának markolatát kellő határozottsággal, de mégis lazán megmarkolva, fedi fel pengéit. Nem emlékszik, hogy korábbi gyakorlásaik során valaha is használta volna ezt a formát, de most elérkezettnek látja rá az időt.*
- De tét nélkül olyan lenne, mint egy játék. Úgy nem lehet harcolni. Mi fog történni, ha én nyerek?
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jó, akkor majd aludhatsz az ágyamban.
*Ismerős ízt érez a nyelve hegyén, amikor a hangszálait megremegtető nyirkos levegő segítségével megformálja a szavakat. Olyan mintha valami édes gyümölcsbe harapott volna, amelynek lédús húsa az első pár harapásig kényezteti az ízlelőbimbókat, majd egy pillanattal később, váratlanul rondít bele a képbe az elviselhetetlen keserűség. Nosztalgia. Ez az érzés, ami hatalmába keríti, amikor felkínálja rögtönzött háló helyét a lánynak. Utoljára a Kárhozottak rejtekhelyén osztoztak a fekvőhelyen, s most évek múltán újra itt vannak, úgy mintha semmi sem változott volna azóta.
Talán ez ellensúlyozza a Noriban keletkező csalódottságot, amit Ras azzal okoz neki, hogy kettétöri az ábrándjaiban megjelenő fenséges Nori úrnő képét. Hisz a madaras sok mindent bevállalt már a másik miatt, de arra ugyan várhat, hogy valaha is önnön magára az úrnője kívánságait leső kiskutyaként tekintsen. Reydis volt az utolsó, aki előtt meghunyászkodott, de azt is csupán a helyzet kívánta így. Valójában agytekervényeinek minden fordulatát arra használta, hogy a hatalom átvételéhez szükséges következő lépést tervezze meg.
~Remélem megfulladt saját vérében a szukafattya!~ Mikor visszatértek a Kikötőbe, először arra gondolt, hogy az Üvöltő-szirten húzza meg magát, amíg elül a veszély, de a bejáratot törmelék torlaszolta el. Olybá tűnt, hogy valaki szándékosan robbantotta be. Komoly erőfeszítéseket kellett volna tennie, hogy egyedül elhordja az összes törmeléket, így végül elvetette az ötletet, s mint minden átlagos ember, a Rumosban szállt meg.*
- Jó, megkérdeztél, hogy szerintem mit tegyél, én pedig elmondtam. Nagy lány vagy, felőlem azt csinálsz vele, amit akarsz!
*Azért mielőtt teljesen ráhagyná Norira, hogy ezek alapján ő döntsön új kis barátjának a sorsáról, még megszólal a benne lakozó önző borzalom is.*
- De ha megölöd, nekem is hozz belőle!
*Abszurd kijelentés, de a feketeséget aligha lepi meg a Rasdeherből felbugyogó gondolat. Megszokhatta már a különös ízlését, és azon kevesek közé tartozik, akivel a kannibál bátran meg meri osztani mindenféle bizarr gondolatát.
A következő kérésre viszont magasra fut a szemöldöke. Meglepi, hogy az előbb még édesen táncikáló kislány most kihívást intéz felé. Az arcán még meg sem száradt a borotválkozáshoz használt víz, s máris harcolni akarnak vele. ~Tipikus. Teljesen kiszámíthatatlan.~ De végül is miért ne? Előbb köpenyébe temetve az arcát felszárítja a fényben táncoló bőrén csordogáló vízcseppeket, majd kidugja belőle a fejét, s könnyedén félre hajítja azt, lehetőleg úgy, hogy ne legyen útban.*
- Ha ennyire szeretnéd, hogy valaki elpicsázzon, akkor megnézhetjük, mennyit felejtettél!
*Ördögi vigyorral az arcán, s egy cinkos kacsintással biztatja barátját, hogy ő is váljon meg minden felesleges holmijától, amíg van rá lehetősége. A bosszantó grimasz pedig egészen addig Norci barnáiban fog tükröződni, amíg a lány meg nem tudja lepni valamivel. A kifelé mutatott kisugárzása ellenére viszont pontosan tudja, hogy nem becsülheti alá a másikat. Mindig is tehetségesen bánt a fegyverekkel, s már egészen kölyök korában is voltak az őt fogvatartó mocskok között olyanok, akiknek a feje hamar a porban végezte volna, ha szemtől-szemben ki mer állni a csöppség ellen. Ezért Ras karjai a mellkasa előtt keresztbe futnak, és mindkét kardjának markolatát kellő határozottsággal, de mégis lazán megmarkolva, fedi fel pengéit. Nem emlékszik, hogy korábbi gyakorlásaik során valaha is használta volna ezt a formát, de most elérkezettnek látja rá az időt.*
- De tét nélkül olyan lenne, mint egy játék. Úgy nem lehet harcolni. Mi fog történni, ha én nyerek?
3619. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-29 21:06:23
Üzenet elküldve: 2024-04-29 21:06:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, ha él még ezen a világon valaki, aki elmondhatja magáról, hogy legalább egy kicsit, de annál azért talán jobban ismeri ezt a Norileina nevet viselő fekete kis átkot, az Rasdeher. Most is pontosan jól látja, hogy a lány viselkedése mögött nincs igazi rossz szándék, csak játszik, mint egy felnőtt testbe zárt gyerek, csak épp a játék eszközeinek még felnőtteknek sem való dolgokat választ.*
- Mehh! Ha az istenekről elhiszed, hogy léteznek, akkor miért ne hinnéd el az ajándékaikról is? Mit gondolsz, hogy valami útszéli árus sózta rám a karkötőt egy vagyonért, mert én elhittem, hogy istentől való? Nem, a Drasszéra Gorra nagyon is valódi, viszont tényleg nem kell félned tőle. Most épp nem.
*Fogalma sincs barátja paranoiájáról, így nem hibáztatható azért, hogy a szavaival valószínűleg még egy lapáttal rátesz a félelmére, de hát így jár, aki nem őszinte még annyi szar után sem, amit ők ketten átéltek.*
- Ha nem akarsz velem éjszaka gyalogolni a kikötőig, akkor igen, merthogy én nem megyek egyedül, az is biztos.
*A környezet egyébként egészen magával ragadó. Nori úgy érzi, mintha egy teljesen más világba csöppent volna. Idillinek és mindenféle fertőtől távolinak tűnik. Ilyen helyeken bandukolva azt is megérti, hogy a druidák miért szeretik ennyire a természetet. Nem csoda hát, hogy a lány gyakorlatilag önfeledt táncikálásba kezd úgy, mint ha ő is csak a hely ősi szellemeinek egyike volna.
Kíváncsian figyeli társa viselkedését, járását, de az ő kis kusza agya most épp kevés ahhoz, hogy felfedezze a különbséget, de azt ő is érzi, hogy valamiért sokkal nagyobb biztonságban érzi most magát mellette, mint nélküle. Ezért is mondta, amit az előbb mondott. Vele akar maradni.*
- Nem kell sem arany, sem pedig palota ahhoz, hogy úrnő lehessek. Ajj, hagyjál már! *Bele is pirul a férfi szavai nyomán keletkező dühébe. Hát hogy lehet így elrontani a világ tetején lévő trónon önelégülten vigyorgó Norileina úrnő képét? Szörnyű!
Ami Rasdeher Mai-hoz fűződő véleményét illeti, talán még el is gondolkozik a lehetőségen. Azzal, hogy elmesélte neki a múltját, pont azt akarta megtudni, hogy a lány feldobja-e őt a városőrségnek. Nem tette, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fogja.*
- Nem pofáztam, csak próbára tettem őt! Meg amúgy is, rólad nem mondtam neki semmit, mert azt sem tudtam, hogy egyáltalán még létezel. *Mindez csak mentegetőzés a részéről, ezúttal egyértelmű, hogy Rasdeher-nek van igaza, és ezt most jól elbaszta.*
- Amúgy meg nem tudom a bitón végezni. *Forgatja ismét a csuklóját rajta a karkötővel. Ha minden igaz, a viperának az akasztástól is meg kell védenie őt. Végül egy pár pillanatnyi csend után ismét határozottan szólal meg.*
- Clion! Azt akarom, hogy harcoljunk! Mármint gyakorlásképp. Nincs ezen a világon senki, aki nálad jobban bánik a kardoddal, és tudni akarom, hogy szerinted mennyit fejlődtem. *Komolyan néz a másik szemeibe. Egy kis gyakorlás nem árthat, és talán Rasdeher képes annyira kifárasztani a fekete kis démont, hogy utána édesen tudjon majd aludni akár néhány falevélen is.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, ha él még ezen a világon valaki, aki elmondhatja magáról, hogy legalább egy kicsit, de annál azért talán jobban ismeri ezt a Norileina nevet viselő fekete kis átkot, az Rasdeher. Most is pontosan jól látja, hogy a lány viselkedése mögött nincs igazi rossz szándék, csak játszik, mint egy felnőtt testbe zárt gyerek, csak épp a játék eszközeinek még felnőtteknek sem való dolgokat választ.*
- Mehh! Ha az istenekről elhiszed, hogy léteznek, akkor miért ne hinnéd el az ajándékaikról is? Mit gondolsz, hogy valami útszéli árus sózta rám a karkötőt egy vagyonért, mert én elhittem, hogy istentől való? Nem, a Drasszéra Gorra nagyon is valódi, viszont tényleg nem kell félned tőle. Most épp nem.
*Fogalma sincs barátja paranoiájáról, így nem hibáztatható azért, hogy a szavaival valószínűleg még egy lapáttal rátesz a félelmére, de hát így jár, aki nem őszinte még annyi szar után sem, amit ők ketten átéltek.*
- Ha nem akarsz velem éjszaka gyalogolni a kikötőig, akkor igen, merthogy én nem megyek egyedül, az is biztos.
*A környezet egyébként egészen magával ragadó. Nori úgy érzi, mintha egy teljesen más világba csöppent volna. Idillinek és mindenféle fertőtől távolinak tűnik. Ilyen helyeken bandukolva azt is megérti, hogy a druidák miért szeretik ennyire a természetet. Nem csoda hát, hogy a lány gyakorlatilag önfeledt táncikálásba kezd úgy, mint ha ő is csak a hely ősi szellemeinek egyike volna.
Kíváncsian figyeli társa viselkedését, járását, de az ő kis kusza agya most épp kevés ahhoz, hogy felfedezze a különbséget, de azt ő is érzi, hogy valamiért sokkal nagyobb biztonságban érzi most magát mellette, mint nélküle. Ezért is mondta, amit az előbb mondott. Vele akar maradni.*
- Nem kell sem arany, sem pedig palota ahhoz, hogy úrnő lehessek. Ajj, hagyjál már! *Bele is pirul a férfi szavai nyomán keletkező dühébe. Hát hogy lehet így elrontani a világ tetején lévő trónon önelégülten vigyorgó Norileina úrnő képét? Szörnyű!
Ami Rasdeher Mai-hoz fűződő véleményét illeti, talán még el is gondolkozik a lehetőségen. Azzal, hogy elmesélte neki a múltját, pont azt akarta megtudni, hogy a lány feldobja-e őt a városőrségnek. Nem tette, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fogja.*
- Nem pofáztam, csak próbára tettem őt! Meg amúgy is, rólad nem mondtam neki semmit, mert azt sem tudtam, hogy egyáltalán még létezel. *Mindez csak mentegetőzés a részéről, ezúttal egyértelmű, hogy Rasdeher-nek van igaza, és ezt most jól elbaszta.*
- Amúgy meg nem tudom a bitón végezni. *Forgatja ismét a csuklóját rajta a karkötővel. Ha minden igaz, a viperának az akasztástól is meg kell védenie őt. Végül egy pár pillanatnyi csend után ismét határozottan szólal meg.*
- Clion! Azt akarom, hogy harcoljunk! Mármint gyakorlásképp. Nincs ezen a világon senki, aki nálad jobban bánik a kardoddal, és tudni akarom, hogy szerinted mennyit fejlődtem. *Komolyan néz a másik szemeibe. Egy kis gyakorlás nem árthat, és talán Rasdeher képes annyira kifárasztani a fekete kis démont, hogy utána édesen tudjon majd aludni akár néhány falevélen is.*
3618. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-28 18:07:33
Üzenet elküldve: 2024-04-28 18:07:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rasnak elég volt egyetlen rést hagynia a védelmén, s Nori magához hűen máris ostromolni kezdi azt. Neki lehet, hogy ez csak egy játék, ahogy az életben szinte minden, de a férfi esztendőket pocsékolt arra, hogy megszabadítsa őt Sa'Tereth nyomasztó befolyásától. A lány viszont büszkén lobogtatva azt az átkozott karkötőt, minden alkalmat megragad arra, hogy éreztesse Rasdeherrel, mennyire haszontalan volt minden cselekedete. Igazán bájos teremtés.*
- Most már tudom, hogy csak blöffölsz! Abban sem vagy biztos, hogy létezik, de te persze rám engednéd az éjszaka, hogy felfaljon. Baromság!
*Utál hazudni a másiknak. Attól mindig megszűnik az egymásba vetett bizalom illúziója. De nincs mit tenni, egyelőre nem kíván többet hallani a Noriban élő viperáról, ezért úgy tesz, mintha a fenyegető szavak leperegnének róla. A valóság viszont az, hogy az éjszakát valószínűleg ébren fogja tölteni, miközben az erdő minden neszére rémülten kapja fel mellette pihenő pengéjét, s azt fogja lesni, hogy honnan támad az az átkozott fenevad.*
- De akkor ez azt jelenti, hogy itt töltöd az éjszakát?
*A csermelyhez vezető ösvény annak a dombnak a tövében szalad végig, aminek a lábánál Ras is megvetette az ágyát. Itt a növényzet mintha tartana attól, hogy mi lesz, ha a madaras lábai nyomán létrejött csupasz pusztaságra merészkedik. A tiszteletet megadva, a zöld különböző árnyalataiban pompázó megfáradt tagjaik is csak helyenként buknak az ember járta út fölé. Még a hatalmas fák törzsei is, amelyek vénebbek a köreikbe merészkedő mindkét halandónál, néhány lépés távolságból, lombjaik kellemes sötétjéből pillantanak rá a káoszból fakadó lány játékos táncára.
A párosnak a csobogás intenzitása jelzi, hogy milyen messze vannak a céljuktól. Útjukat ritkásan keresztezik földre vetülő, aranyló fénypamacsok. Ezekbe belépve feltárulkozik a Ras arcán megbújó apró somolygás is, ami akkor mászik fel rá, amikor az őt követő barátjára visszapillantva eszébe jutnak édesanyja meséi az erdőben táncoló szellemekről. Most egy ilyen feketébe öltözött csoda a szemei előtt elevenedik meg Nori személyében.
Noha nem hagyja, hogy az emlékképek, és a lány rögtönzött előadása lelassítsák, azért Norinak is feltűnhet, hogy a korábban mélabús Rasdeheren most mintha valami megváltozott volna. Talán már nem tűnik annyira szánalomra méltónak, mintha már a háta sem lenne annyira görnyedt. Nehéz megmondani, hogy mi is változott valójában.*
- Ne is álmodj arról, hogy az úrnőm leszel. Még ha a világ összes aranya is a tiéd lesz, és palotákban fogsz népek sorsáról dönteni, nekem akkor is az a kis bugris leszel, aki pucéran hisztizett az ágy tetején!
*A vízhez érve előbb az arcát öblíti le. Ahogy a hűvös folyadék a bőréhez ér elégedetten felsóhajt. Ha egyszer visszamegy a Kikötőbe, biztosan keres egy helyet, ahol belemárthatja végtagjait egy dézsa forró vízbe.
A rituális tisztálkodás után magához veszi a lánytól kapott tőrt, s előbb azt is megfürdeti, majd a lehetőségeihez mérten óvatosan, saját tükörképét bámulva végigcsúsztatja pofáján az éles pengét.*
- Ha tényleg érdekel a véleményem… Én a helyedben visszamennék hozzá. De csak azért, hogy elvágjam a torkát.
*Biztosan tartja a tőrt. Meg sem rezzen, amikor arra biztatja a másikat, hogy végezzen újdonsült barátjával. Ez az ő romlott világukban szinte természetesnek tűnik.*
- Amit mondok, az lehet, hogy nem fog tetszeni. Ha túl sokat pofázol másoknak a múltadról, a korábbi ügyeidről, vagy akárcsak rólam, az bajt hozhat mindkettőnk fejére! Lehet, hogy a városban már elfelejtették mit tettél, de ha előállsz a tündéres történeteddel, és van annyira elmeháborodott az illető, akinek elmondod, hogy hisz is neked, azzal csak azt éred el, hogy feleslegesen magadra vonhatod a helyi erők figyelmét. Mi van ha az új, hobbiból tartott kis barátod olyan befolyásosabb személyeket is ismer, akik azzal foglalkoznak, hogy a magunkfajtákra vadásznak? Kisebb dolgokért is kötöttek már fel embereket!
*Ügyetlenkedik még egy keveset a szakállával, majd végül újra belemártja arcát a vízbe. Így immár újra csupasz állal, a tőrt markolatával előre szegezve átnyújtja Norinak.*
- Mindezt csak azért mondtam el, mert nem akarom, hogy a bitón végezd!
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rasnak elég volt egyetlen rést hagynia a védelmén, s Nori magához hűen máris ostromolni kezdi azt. Neki lehet, hogy ez csak egy játék, ahogy az életben szinte minden, de a férfi esztendőket pocsékolt arra, hogy megszabadítsa őt Sa'Tereth nyomasztó befolyásától. A lány viszont büszkén lobogtatva azt az átkozott karkötőt, minden alkalmat megragad arra, hogy éreztesse Rasdeherrel, mennyire haszontalan volt minden cselekedete. Igazán bájos teremtés.*
- Most már tudom, hogy csak blöffölsz! Abban sem vagy biztos, hogy létezik, de te persze rám engednéd az éjszaka, hogy felfaljon. Baromság!
*Utál hazudni a másiknak. Attól mindig megszűnik az egymásba vetett bizalom illúziója. De nincs mit tenni, egyelőre nem kíván többet hallani a Noriban élő viperáról, ezért úgy tesz, mintha a fenyegető szavak leperegnének róla. A valóság viszont az, hogy az éjszakát valószínűleg ébren fogja tölteni, miközben az erdő minden neszére rémülten kapja fel mellette pihenő pengéjét, s azt fogja lesni, hogy honnan támad az az átkozott fenevad.*
- De akkor ez azt jelenti, hogy itt töltöd az éjszakát?
*A csermelyhez vezető ösvény annak a dombnak a tövében szalad végig, aminek a lábánál Ras is megvetette az ágyát. Itt a növényzet mintha tartana attól, hogy mi lesz, ha a madaras lábai nyomán létrejött csupasz pusztaságra merészkedik. A tiszteletet megadva, a zöld különböző árnyalataiban pompázó megfáradt tagjaik is csak helyenként buknak az ember járta út fölé. Még a hatalmas fák törzsei is, amelyek vénebbek a köreikbe merészkedő mindkét halandónál, néhány lépés távolságból, lombjaik kellemes sötétjéből pillantanak rá a káoszból fakadó lány játékos táncára.
A párosnak a csobogás intenzitása jelzi, hogy milyen messze vannak a céljuktól. Útjukat ritkásan keresztezik földre vetülő, aranyló fénypamacsok. Ezekbe belépve feltárulkozik a Ras arcán megbújó apró somolygás is, ami akkor mászik fel rá, amikor az őt követő barátjára visszapillantva eszébe jutnak édesanyja meséi az erdőben táncoló szellemekről. Most egy ilyen feketébe öltözött csoda a szemei előtt elevenedik meg Nori személyében.
Noha nem hagyja, hogy az emlékképek, és a lány rögtönzött előadása lelassítsák, azért Norinak is feltűnhet, hogy a korábban mélabús Rasdeheren most mintha valami megváltozott volna. Talán már nem tűnik annyira szánalomra méltónak, mintha már a háta sem lenne annyira görnyedt. Nehéz megmondani, hogy mi is változott valójában.*
- Ne is álmodj arról, hogy az úrnőm leszel. Még ha a világ összes aranya is a tiéd lesz, és palotákban fogsz népek sorsáról dönteni, nekem akkor is az a kis bugris leszel, aki pucéran hisztizett az ágy tetején!
*A vízhez érve előbb az arcát öblíti le. Ahogy a hűvös folyadék a bőréhez ér elégedetten felsóhajt. Ha egyszer visszamegy a Kikötőbe, biztosan keres egy helyet, ahol belemárthatja végtagjait egy dézsa forró vízbe.
A rituális tisztálkodás után magához veszi a lánytól kapott tőrt, s előbb azt is megfürdeti, majd a lehetőségeihez mérten óvatosan, saját tükörképét bámulva végigcsúsztatja pofáján az éles pengét.*
- Ha tényleg érdekel a véleményem… Én a helyedben visszamennék hozzá. De csak azért, hogy elvágjam a torkát.
*Biztosan tartja a tőrt. Meg sem rezzen, amikor arra biztatja a másikat, hogy végezzen újdonsült barátjával. Ez az ő romlott világukban szinte természetesnek tűnik.*
- Amit mondok, az lehet, hogy nem fog tetszeni. Ha túl sokat pofázol másoknak a múltadról, a korábbi ügyeidről, vagy akárcsak rólam, az bajt hozhat mindkettőnk fejére! Lehet, hogy a városban már elfelejtették mit tettél, de ha előállsz a tündéres történeteddel, és van annyira elmeháborodott az illető, akinek elmondod, hogy hisz is neked, azzal csak azt éred el, hogy feleslegesen magadra vonhatod a helyi erők figyelmét. Mi van ha az új, hobbiból tartott kis barátod olyan befolyásosabb személyeket is ismer, akik azzal foglalkoznak, hogy a magunkfajtákra vadásznak? Kisebb dolgokért is kötöttek már fel embereket!
*Ügyetlenkedik még egy keveset a szakállával, majd végül újra belemártja arcát a vízbe. Így immár újra csupasz állal, a tőrt markolatával előre szegezve átnyújtja Norinak.*
- Mindezt csak azért mondtam el, mert nem akarom, hogy a bitón végezd!
3617. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-28 16:55:52
Üzenet elküldve: 2024-04-28 16:55:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Hosszabb gyaloglást követve, végre ismerős táj köszönti. Az erdő, minek kisugárzása már első alkalommal magához vonzotta a félelfet. *
~ Jó erős hajókat lehetne ezekből készíteni. ~
* Ugyan csak gondol erre, de valószínűleg használják is rendesen. Kész csoda, hogy nem tűnt még el az erdő. reményei szerint majd ki is utazhat a tengerre, de ez még várhat magára. Elég közel van már a kikötőhöz. A sós víznek az egyre erősödő szagát is érezni a levegőben. Előveszi csuklyáját és magára ölti. Az öltözék, reményei szerint, teljesen eltakarja majd. Kell egy kis anonimitás a kikötőben. Majd folytatja az utat. *
~ Jó erős hajókat lehetne ezekből készíteni. ~
* Ugyan csak gondol erre, de valószínűleg használják is rendesen. Kész csoda, hogy nem tűnt még el az erdő. reményei szerint majd ki is utazhat a tengerre, de ez még várhat magára. Elég közel van már a kikötőhöz. A sós víznek az egyre erősödő szagát is érezni a levegőben. Előveszi csuklyáját és magára ölti. Az öltözék, reményei szerint, teljesen eltakarja majd. Kell egy kis anonimitás a kikötőben. Majd folytatja az utat. *
3616. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-26 14:04:03
Üzenet elküldve: 2024-04-26 14:04:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Maga sem gondolja komolyan, hogy bármi probléma lenne Rasdeher erdei etikettjével kapcsolatban, csupán jó őt csesztetni. Undi, ahogy csupa zsír, ez tény, de különösebben nem érdekli, csak játszik.
Nem csupán a zsíros maradvány köt ki az ölében, hanem hamarosan Éjfél is repül utána, hogy megszerezze magának az ínycsiklandozó falatot.*
- Hé, na! Cseszd meg! Finnyás kisasszony az öreganyád, az! *Nevet játékosan a dolgon, amíg hagyja a madarat, hogy az öléből felcsipegesse a húscafatot. Ő addig még meg is simogatja a kis fekete tollas testét.
A veszekedés után kezd felszabadulni, egyértelműen jól érzi magát elveszettnek hitt barátjának társaságában. Legalább olyan érzése ez neki, mintha ő meghalt volna, de most csak miatta feltámadott volna hamvaiból.
Nem sokkal később már a vízhez tartanak, ahol a lány tovább idegesíti Rasdeher-t a viperával, a válasz hallatán pedig jót derül, halkan ki is kacagja a férfit.*
- Jajj, ne legyél már nevetséges! Nem fog egyszer csak kitörni a testemből, óriásira nőni és leharapni a fejedet. Bár, mi tagadás, a vérednek biztosan örülne. Mi az, hogy hogy jutott eszembe? Mind ettünk, még a madarad is, akkor neki is járna, nem? Egyébként meg azt sem tudom, hol van. Akkor még láttam, mikor a karkötőből kiindulva a bőröm alá mászott, de azóta csak nagyon ritkán érzem a jelenlétét. Fogalmam sincs, hogy épp hol lehet a testemben, ha egyáltalán tényleg létezik, és nem csupán valami varázslat az egész. Na mindegy, majd hagyom, hogy megharapjon téged este, amikor alszol.
*Nevetgél tovább játékosan, nyújtózkodik egy nagyot, pörög-forog, mint egy balerina, szinte táncikálva halad a víz felé, amihez hamarosan oda is érnek, és ő mosakodni kezd benne, na meg most már a szoknyáját is kénytelen lesz egy kicsit megmosni.
A téma a viperáról Mai-ra terelődik, aki valahogy igazán rövid időn belül Nolie helyébe tudott lépni. Nori maga sem tudja ennek a magyarázatát, de talán ahhoz lehet köze, hogy akkorát csalódott, amiért nem találta meg a kis fehér tündért, hogy azonnal pótolni akarta valakivel, és a fél-elf lány erre tökéletes volt.*
- Az engedélyem nélkül? Most az úrnőd lettem, vagy mi a franc? Én nem bánom, ha igen *vigyorog.* Amúgy meg nem vagyok benne biztos, hogy létezik jó döntés a mi életünkben *ránt vállat, majd miután megmosta az arcát, aminek következtében csak sikeresen elkente a fekete festéket az arcán, újra felnéz Rasdeher-re.*
- Mit meséljek róla? Azt hiszed én többet tudok? Kurva sokat kérdez, elvileg van egy párja, akivel közös házat terveznek Arthenior-ban. Elmondtam neki a kibelezett tündér sztoriját, és még úgy sem küldött el a bús picsába, pedig én próbálkoztam megmutatni a rossz oldalamat. Nem is értem. Most vagy rettentő naiv a nemesi burok miatt, vagy teljesen immunisak az ösztönei a félelemre. Szerinted visszamenjek hozzá három hat múlva, ahogy ígértem? *Ő nem feltétlenül akar, mert számára viszont ijesztő volt a lány közvetlensége. Olyan volt, mintha mélyebben a lelkébe mászott volna, mint amilyen mélyen a vipera rejtőzött el a testében. Úgy turkált az agyában, mintha ő ismerné az utat abban az útvesztőben, amiben Nori saját maga nap mint nap elveszik.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Maga sem gondolja komolyan, hogy bármi probléma lenne Rasdeher erdei etikettjével kapcsolatban, csupán jó őt csesztetni. Undi, ahogy csupa zsír, ez tény, de különösebben nem érdekli, csak játszik.
Nem csupán a zsíros maradvány köt ki az ölében, hanem hamarosan Éjfél is repül utána, hogy megszerezze magának az ínycsiklandozó falatot.*
- Hé, na! Cseszd meg! Finnyás kisasszony az öreganyád, az! *Nevet játékosan a dolgon, amíg hagyja a madarat, hogy az öléből felcsipegesse a húscafatot. Ő addig még meg is simogatja a kis fekete tollas testét.
A veszekedés után kezd felszabadulni, egyértelműen jól érzi magát elveszettnek hitt barátjának társaságában. Legalább olyan érzése ez neki, mintha ő meghalt volna, de most csak miatta feltámadott volna hamvaiból.
Nem sokkal később már a vízhez tartanak, ahol a lány tovább idegesíti Rasdeher-t a viperával, a válasz hallatán pedig jót derül, halkan ki is kacagja a férfit.*
- Jajj, ne legyél már nevetséges! Nem fog egyszer csak kitörni a testemből, óriásira nőni és leharapni a fejedet. Bár, mi tagadás, a vérednek biztosan örülne. Mi az, hogy hogy jutott eszembe? Mind ettünk, még a madarad is, akkor neki is járna, nem? Egyébként meg azt sem tudom, hol van. Akkor még láttam, mikor a karkötőből kiindulva a bőröm alá mászott, de azóta csak nagyon ritkán érzem a jelenlétét. Fogalmam sincs, hogy épp hol lehet a testemben, ha egyáltalán tényleg létezik, és nem csupán valami varázslat az egész. Na mindegy, majd hagyom, hogy megharapjon téged este, amikor alszol.
*Nevetgél tovább játékosan, nyújtózkodik egy nagyot, pörög-forog, mint egy balerina, szinte táncikálva halad a víz felé, amihez hamarosan oda is érnek, és ő mosakodni kezd benne, na meg most már a szoknyáját is kénytelen lesz egy kicsit megmosni.
A téma a viperáról Mai-ra terelődik, aki valahogy igazán rövid időn belül Nolie helyébe tudott lépni. Nori maga sem tudja ennek a magyarázatát, de talán ahhoz lehet köze, hogy akkorát csalódott, amiért nem találta meg a kis fehér tündért, hogy azonnal pótolni akarta valakivel, és a fél-elf lány erre tökéletes volt.*
- Az engedélyem nélkül? Most az úrnőd lettem, vagy mi a franc? Én nem bánom, ha igen *vigyorog.* Amúgy meg nem vagyok benne biztos, hogy létezik jó döntés a mi életünkben *ránt vállat, majd miután megmosta az arcát, aminek következtében csak sikeresen elkente a fekete festéket az arcán, újra felnéz Rasdeher-re.*
- Mit meséljek róla? Azt hiszed én többet tudok? Kurva sokat kérdez, elvileg van egy párja, akivel közös házat terveznek Arthenior-ban. Elmondtam neki a kibelezett tündér sztoriját, és még úgy sem küldött el a bús picsába, pedig én próbálkoztam megmutatni a rossz oldalamat. Nem is értem. Most vagy rettentő naiv a nemesi burok miatt, vagy teljesen immunisak az ösztönei a félelemre. Szerinted visszamenjek hozzá három hat múlva, ahogy ígértem? *Ő nem feltétlenül akar, mert számára viszont ijesztő volt a lány közvetlensége. Olyan volt, mintha mélyebben a lelkébe mászott volna, mint amilyen mélyen a vipera rejtőzött el a testében. Úgy turkált az agyában, mintha ő ismerné az utat abban az útvesztőben, amiben Nori saját maga nap mint nap elveszik.*
3615. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-25 21:33:46
Üzenet elküldve: 2024-04-25 21:33:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hatok óta a természet fukar tenyeréből eszik. Ha napokig nem kerül a karmai közé semmi, akkor két lehetőség közül választhat. Vagy éhezik, amíg nagyobb szerencsével nem jár, vagy magányos utazók után néz. A maihoz fogható zsákmánya talán még nem is volt, mióta elhagyta a Kikötőt. A harmatos hajnal egy nyúllal jutalmazta, majd egy óvatlan vándort is sikerült meglepnie a rajta ütésével. Kár, hogy az utóbbi csak néhány csípős megjegyzéssel gazdagította.
Így ezekben az ínséges időkben minden falat felér bármilyen artheniori uraság asztalánál elköltött fenséges vacsorával. Azzal a különbséggel, hogy itt kint, a vadállatok szomszédságában mindenki nagy ívben tesz az asztali etikettre.*
- Ha tudom, hogy időközben egy finnyás kisasszonyka lettél, akinek már az sem mindegy, hogy hogy eszek, akkor nem hívlak ide, hogy nehogy elüld az úri farodat azon a kényelmetlen farönkön!
*Az efféle csipkelődések közel sem bántják annyira az önérzetét, mint amiket korábban vágott a fejéhez a lány. Sőt, egy-egy ilyen humorosnak szánt megjegyzés után még az ajkai is mosolyra görbülnek. De nem hagyja ám ennyiben az étkezésére vonatkozó vissza-visszatérő kritikákat. Az eddig tűzre dobált szaftos maradványok közül az egyik túl nagy lendületet kap. A lángokat teljesen elkerülve, egy gyönyörű ívet leírva egyenesen Nori ölét célozza meg.*
- Jajj, vigyázzon kisasszony, nehogy összekoszolja a csinos kis ruhácskáját!
*Ras jót kacag saját szellemességén, azt remélve, hogy sikerül előcsalogatnia a másik játékosabb oldalát. De akkor sem búslakodik, ha a lány rossz néven veszi a tréfáját. A duzzogó Norcikán is nagyszerűt tud derülni.
Miután nem marad több hús a pórul járt állaton, és az összes csont a tűzre kerül, a férfi hirtelen ötlettől vezérelve kölcsönveszi Nori egyik tőrét. Túlcicomázott, a legkevésbé sem praktikus eszköz. Emlékezteti őt az oldalán lógó, a rá támadó elftől zsákmányolt díszes kardra. Mivel a csata után nem volt alkalma megválni tőle, ezért jobb híján azóta is azt használja. De amint alkalma adódik rá, szeretné lepasszolni a teljesen haszontalan fegyvert.*
- Mi a fasz? Nem fogom a kurva kígyódnak odaadni a véremet! Maradjon csak szépen a helyén! Ha megjelenik, esküszöm, nem fogok tudni ellenállni a kísértésnek, és felszeletem. Egyáltalán hogy jutott ez eszedbe, baszki?
*Ha még etetnie is kell a benne lakozó dögöt, akkor rosszabb a helyzet, mint Ras eleinte gondolta. Így nem csak egyszerűen benne él, de ha nem kap eleget enni, megeshet, hogy végül magát Norit fogja felfalni. Emiatt undorral az arcán fordítja tekintetét a lányra, miközben a vízmosás felé tartanak. Valamit tennie kell majd ez ellen, de a lány hallgatólagos beleegyezése nélkül ez egyelőre lehetetlennek tűnik. Azt pedig már korábbról megtanulta, hogy ha nem mondja el neki mit tervez, csak cselekszik, akkor nagyon gyorsan maga ellen hangolja. De ezt a témát inkább egyelőre félretenné, s csak azután állna elő újra vele, ha visszanyerte fogadott hugicája teljes bizalmát.*
- Valamin én sem tudok változtatni. Persze, hogy el akarom dönteni, hogy jó-e neked, ha melletted van. De azt most már belátom, hogy nem dönthetek helyetted. Ahogy mondtam is, most már felnőttél, tiéd a felelősség. Én legfeljebb kifejezem a rosszallásomat a döntéseiddel kapcsolatban, de többé nem avatkozom közbe az engedélyed nélkül. A te életed, talán majd te jobb döntéseket hozol, mint én!
*Egy pillanatra újra megtalálják Rast azok a melankolikus érzések, amikről azt remélte, hogy egy időre szabadulhat tőlük. Legalább addig, amíg Nori társaságát élvezi. De a beszélgetésük ismét rádöbbenti arra, hogy mennyi borzasztó választása volt a múltban.*
- Szóval igazán mesélhetnél róla többet is, azon kívül, hogy szerinted meg fog dögleni. Egyébként is, ha a nemesi élet nem jött be neki, a testét még árulhatja. Biztos vannak olyan mocsadékok, akik jó pénzt fizetnének azért, hogy megrontsák a nemesi vérét.
*A vízmosáshoz érve előbb megmossa az arcát a kristálytiszta vízben, majd a rögtönzött borotvával elkezdi lehántani magáról a dús arcszőrzetét.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hatok óta a természet fukar tenyeréből eszik. Ha napokig nem kerül a karmai közé semmi, akkor két lehetőség közül választhat. Vagy éhezik, amíg nagyobb szerencsével nem jár, vagy magányos utazók után néz. A maihoz fogható zsákmánya talán még nem is volt, mióta elhagyta a Kikötőt. A harmatos hajnal egy nyúllal jutalmazta, majd egy óvatlan vándort is sikerült meglepnie a rajta ütésével. Kár, hogy az utóbbi csak néhány csípős megjegyzéssel gazdagította.
Így ezekben az ínséges időkben minden falat felér bármilyen artheniori uraság asztalánál elköltött fenséges vacsorával. Azzal a különbséggel, hogy itt kint, a vadállatok szomszédságában mindenki nagy ívben tesz az asztali etikettre.*
- Ha tudom, hogy időközben egy finnyás kisasszonyka lettél, akinek már az sem mindegy, hogy hogy eszek, akkor nem hívlak ide, hogy nehogy elüld az úri farodat azon a kényelmetlen farönkön!
*Az efféle csipkelődések közel sem bántják annyira az önérzetét, mint amiket korábban vágott a fejéhez a lány. Sőt, egy-egy ilyen humorosnak szánt megjegyzés után még az ajkai is mosolyra görbülnek. De nem hagyja ám ennyiben az étkezésére vonatkozó vissza-visszatérő kritikákat. Az eddig tűzre dobált szaftos maradványok közül az egyik túl nagy lendületet kap. A lángokat teljesen elkerülve, egy gyönyörű ívet leírva egyenesen Nori ölét célozza meg.*
- Jajj, vigyázzon kisasszony, nehogy összekoszolja a csinos kis ruhácskáját!
*Ras jót kacag saját szellemességén, azt remélve, hogy sikerül előcsalogatnia a másik játékosabb oldalát. De akkor sem búslakodik, ha a lány rossz néven veszi a tréfáját. A duzzogó Norcikán is nagyszerűt tud derülni.
Miután nem marad több hús a pórul járt állaton, és az összes csont a tűzre kerül, a férfi hirtelen ötlettől vezérelve kölcsönveszi Nori egyik tőrét. Túlcicomázott, a legkevésbé sem praktikus eszköz. Emlékezteti őt az oldalán lógó, a rá támadó elftől zsákmányolt díszes kardra. Mivel a csata után nem volt alkalma megválni tőle, ezért jobb híján azóta is azt használja. De amint alkalma adódik rá, szeretné lepasszolni a teljesen haszontalan fegyvert.*
- Mi a fasz? Nem fogom a kurva kígyódnak odaadni a véremet! Maradjon csak szépen a helyén! Ha megjelenik, esküszöm, nem fogok tudni ellenállni a kísértésnek, és felszeletem. Egyáltalán hogy jutott ez eszedbe, baszki?
*Ha még etetnie is kell a benne lakozó dögöt, akkor rosszabb a helyzet, mint Ras eleinte gondolta. Így nem csak egyszerűen benne él, de ha nem kap eleget enni, megeshet, hogy végül magát Norit fogja felfalni. Emiatt undorral az arcán fordítja tekintetét a lányra, miközben a vízmosás felé tartanak. Valamit tennie kell majd ez ellen, de a lány hallgatólagos beleegyezése nélkül ez egyelőre lehetetlennek tűnik. Azt pedig már korábbról megtanulta, hogy ha nem mondja el neki mit tervez, csak cselekszik, akkor nagyon gyorsan maga ellen hangolja. De ezt a témát inkább egyelőre félretenné, s csak azután állna elő újra vele, ha visszanyerte fogadott hugicája teljes bizalmát.*
- Valamin én sem tudok változtatni. Persze, hogy el akarom dönteni, hogy jó-e neked, ha melletted van. De azt most már belátom, hogy nem dönthetek helyetted. Ahogy mondtam is, most már felnőttél, tiéd a felelősség. Én legfeljebb kifejezem a rosszallásomat a döntéseiddel kapcsolatban, de többé nem avatkozom közbe az engedélyed nélkül. A te életed, talán majd te jobb döntéseket hozol, mint én!
*Egy pillanatra újra megtalálják Rast azok a melankolikus érzések, amikről azt remélte, hogy egy időre szabadulhat tőlük. Legalább addig, amíg Nori társaságát élvezi. De a beszélgetésük ismét rádöbbenti arra, hogy mennyi borzasztó választása volt a múltban.*
- Szóval igazán mesélhetnél róla többet is, azon kívül, hogy szerinted meg fog dögleni. Egyébként is, ha a nemesi élet nem jött be neki, a testét még árulhatja. Biztos vannak olyan mocsadékok, akik jó pénzt fizetnének azért, hogy megrontsák a nemesi vérét.
*A vízmosáshoz érve előbb megmossa az arcát a kristálytiszta vízben, majd a rögtönzött borotvával elkezdi lehántani magáról a dús arcszőrzetét.*
3614. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-22 17:26:08
Üzenet elküldve: 2024-04-22 17:26:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Én inkább nem akarok többet összefutni vele, de ha mégis, akkor segítek. *Egész nagy trauma, hogy majdnem hagyta, hogy egy tündér teljesen meghülyítse, mindezt azzal, hogy ijesztőnek próbált látszani. Egy tündér. Most már Nori is csak röhög magán, és ha találkozna még egyszer Idyá-val, akkor Sa'Tereth igazi hatalmával tiporná a földbe addig, amíg nem ő könyörög az életéért.*
- Ne bántsd már szerencsétlen madarat! Most pont azt utánozza, ahogy te szoktál zabálni. Olyan hülye akkor csak nem lehet.
*Először csak kuncog, majd ahogy jobban a madár helyébe képzeli a férfit már nevet, mert tényleg nagy a hasonlóság néha. Valószínűleg nem véletlenül ez az elegáns kis ragadozó Clion regjobb barátja. Persze csak Nori után.
Nori közben már nem a hollót, hanem a karkötőjét nézegeti, és nyilván a barátságkarkötő elnevezést ő is csak viccnek szánta, de Rasdeher reakciójáért már megérte.*
- Azt utálhatod, megengedem. Tiszta vicces, hogy félsz tőle. Az a lényege. Hidd el, hogy egyszer majd ennek köszönhetem az életemet!
*Vagy pont az öli meg. A halhatatlanság érzete egészen vakmerővé tudja tenni az embert. Nori így sokkal kevésbé fél bármitől, ami miatt egyszer még a vesztébe rohanhat, de ő vakon bízik Sa'Tereth ajándékában és a vipera képességeiben. Bármi történik, ő nem halhat meg. Legalábbis elméletileg.*
- Nem vagy túl elegáns. *Húzza félre a száját, ahogy figyeli a zsírtól törölköző barátját, de ezt is csak azért mondja, hogy húzza az agyát. Mikor a tőrét kéri, akkor kicsit gyanakodva húzza fel a szemöldökét.*
- Minek az neked? *Pislog, majd előhúzza az övéről a díszesebb pengét.* Nesze! A vacsorádé volt. Azé a tündéré, akit elhoztam neked. Finom és nőies darab, pont hozzád illő. *A markolatát a férfi felé fordítva nyújtja neki a fegyvert.*
- Kaphatok cserébe a véredből? A vipera éhes. *Vigyorog játékosan, bár most is csak blöfföl, miközben követi a másikat az említett vízmosáshoz, és válaszol Rasdeher faggatózására.*
- Egyáltalán nem olyan, mint Idya. Ha valakihez hasonlítanom kéne, akkor inkább olyan, mint Nolie. Egy kis cukiság, akit kicsinált a nemesi posvány, az intrika és az az undorító képmutatás, amit ott űznek. Tudod, csak a szokásos. Elmenekült onnan, aztán most Arthenior-ban lézeng. Szegény pára, nem fog sokáig élni. Kétlem, hogy holmi volt nemeskisasszonyok képesek túlélni a kinti világot egyedül. Kár érte… *Még színpadiasan le is biggyeszti az ajkait, bár neki ugyan nem lesz kár, ha egy kékvérűvel kevesebb lesz a világon. A vízhez érve le is guggol rögtön, és iszik egy kicsit az egyébként meglehetősen hideg nedűből.*
- Miért érdekel ő téged annyira? Megint el akarod dönteni, hogy jó-e, ha ő mellettem van vagy nem?
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Én inkább nem akarok többet összefutni vele, de ha mégis, akkor segítek. *Egész nagy trauma, hogy majdnem hagyta, hogy egy tündér teljesen meghülyítse, mindezt azzal, hogy ijesztőnek próbált látszani. Egy tündér. Most már Nori is csak röhög magán, és ha találkozna még egyszer Idyá-val, akkor Sa'Tereth igazi hatalmával tiporná a földbe addig, amíg nem ő könyörög az életéért.*
- Ne bántsd már szerencsétlen madarat! Most pont azt utánozza, ahogy te szoktál zabálni. Olyan hülye akkor csak nem lehet.
*Először csak kuncog, majd ahogy jobban a madár helyébe képzeli a férfit már nevet, mert tényleg nagy a hasonlóság néha. Valószínűleg nem véletlenül ez az elegáns kis ragadozó Clion regjobb barátja. Persze csak Nori után.
Nori közben már nem a hollót, hanem a karkötőjét nézegeti, és nyilván a barátságkarkötő elnevezést ő is csak viccnek szánta, de Rasdeher reakciójáért már megérte.*
- Azt utálhatod, megengedem. Tiszta vicces, hogy félsz tőle. Az a lényege. Hidd el, hogy egyszer majd ennek köszönhetem az életemet!
*Vagy pont az öli meg. A halhatatlanság érzete egészen vakmerővé tudja tenni az embert. Nori így sokkal kevésbé fél bármitől, ami miatt egyszer még a vesztébe rohanhat, de ő vakon bízik Sa'Tereth ajándékában és a vipera képességeiben. Bármi történik, ő nem halhat meg. Legalábbis elméletileg.*
- Nem vagy túl elegáns. *Húzza félre a száját, ahogy figyeli a zsírtól törölköző barátját, de ezt is csak azért mondja, hogy húzza az agyát. Mikor a tőrét kéri, akkor kicsit gyanakodva húzza fel a szemöldökét.*
- Minek az neked? *Pislog, majd előhúzza az övéről a díszesebb pengét.* Nesze! A vacsorádé volt. Azé a tündéré, akit elhoztam neked. Finom és nőies darab, pont hozzád illő. *A markolatát a férfi felé fordítva nyújtja neki a fegyvert.*
- Kaphatok cserébe a véredből? A vipera éhes. *Vigyorog játékosan, bár most is csak blöfföl, miközben követi a másikat az említett vízmosáshoz, és válaszol Rasdeher faggatózására.*
- Egyáltalán nem olyan, mint Idya. Ha valakihez hasonlítanom kéne, akkor inkább olyan, mint Nolie. Egy kis cukiság, akit kicsinált a nemesi posvány, az intrika és az az undorító képmutatás, amit ott űznek. Tudod, csak a szokásos. Elmenekült onnan, aztán most Arthenior-ban lézeng. Szegény pára, nem fog sokáig élni. Kétlem, hogy holmi volt nemeskisasszonyok képesek túlélni a kinti világot egyedül. Kár érte… *Még színpadiasan le is biggyeszti az ajkait, bár neki ugyan nem lesz kár, ha egy kékvérűvel kevesebb lesz a világon. A vízhez érve le is guggol rögtön, és iszik egy kicsit az egyébként meglehetősen hideg nedűből.*
- Miért érdekel ő téged annyira? Megint el akarod dönteni, hogy jó-e, ha ő mellettem van vagy nem?
3613. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:55:17
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:55:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Idya, vagy Ark, teljesen mindegy! Ha egyszer véletlen összefutok vele, megölöm!
*A hangszálait megremegtető hűvös levegő most nyugalmat áraszt. Tudta, hogy mire számítson a Nori után ácsingózó rohadéktól. Eleinte próbálta is figyelmeztetni erre a naiv lányt, de mint mindig, ő akkor is csak a saját fejében örvénylő kusza gondolatait követte. ~Az igazat megvallva, ezt volt kitől tanulnia.~
Ennél fogva a kijelentése nem hordozza magában a bosszú utáni vágyódást. Nincsenek mögötte fennkölt érzések, amik a lesújtó pengét vezethetnék. S ezzel együtt nincsenek fékek, melyek a vér fröccsenése előtt megszakíthatnák a végzetes mozdulatsort.
A halála egyszerűen szükséges. Túl sokat tud Noriról, s a feketeséget ismerve veszélyesen sokat tudhat Rasról is. A létezése önmagában kockázatot jelent mindkettejük számára.*
- Szeszélyes madár, nehéz kiigazodni rajta. Talán pont azzal akarta felhívni a figyelmünket, hogy valami szokatlant csinál… vagy egyszerűen csak hülye, mint a segg!
*Ő is követi Nori hollóra szegeződött tekintetét. Ez a gyönyörű, csodás teremtés épp büszke fejét vadul rázva cincálja szét a neki dobott végtagot, úgy mintha nem lenne holnap. Csak akkor hagyja egy pillanatra abba a falatozást, amikor észreveszi, hogy mindenki őt bámulja. Fejét megemeli, s csőrében egy cafat hússal, mintha rátarti tömörséggel csak annyit kérdezne: mi van? Persze aztán nem sokat törődik a két bamba emberrel, csőrét kitátva lecsúsztatja a torkán az elemózsiát, és hamarosan onnan folytatja, ahol abbahagyta.*
- Az, barátságkarkötő!
*Rasdeher felszisszen ugyan a nevetséges elnevezésre, de minden igyekezetével megpróbál nem a másik arcába röhögni. Sa'Tereth semmit nem ad puszta jóindulatból, pláne nem barátságból.*
- Téged nem utállak, de a… barátságkarkötődet utálhatom, nem? Igazából elég ránéznem, és kiráz tőle a hideg.
*Miután az összes maradék hús a gyomrában végzi, a szakállára csorgó zsírt a ruhája ujjába törli. A művelet nem arat osztatlan sikert. A dús arcszőrzeten megfelelő ápolás híján csak egy újabb réteg mocsok fog így hamarosan megtelepedni. Ideje lenne megválnia ettől a diszkomfort érzetét növelő szőrgombóctól.*
- Kölcsönkérhetem kicsit az egyik tőrödet?
*Nem borotválkozásra tervezték a fegyvert, de egyszerűbben menne az állának megkopasztása, ha nem a saját kardjával kellene ügyetlenkednie. Ha megkapja, ha nem, már eldöntötte, hogy megválik a bozontjától.*
- Gyere, van a közelben egy vízmosás, ott leöblítheted a torkod a sok beszéd után!
*Ő pedig addig nyugodtan meg tud borotválkozni. Miközben feltápászkodik a tűz mellől, azért folytatja a lány kifaggatását is.*
- Ha nem olyan, mint Ark, akarom mondani, Idya, akkor annyira nem nagy baromság. Mindenkinek szüksége van szövetségesekre is. Ugye nem olyan, mint Idya?
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Idya, vagy Ark, teljesen mindegy! Ha egyszer véletlen összefutok vele, megölöm!
*A hangszálait megremegtető hűvös levegő most nyugalmat áraszt. Tudta, hogy mire számítson a Nori után ácsingózó rohadéktól. Eleinte próbálta is figyelmeztetni erre a naiv lányt, de mint mindig, ő akkor is csak a saját fejében örvénylő kusza gondolatait követte. ~Az igazat megvallva, ezt volt kitől tanulnia.~
Ennél fogva a kijelentése nem hordozza magában a bosszú utáni vágyódást. Nincsenek mögötte fennkölt érzések, amik a lesújtó pengét vezethetnék. S ezzel együtt nincsenek fékek, melyek a vér fröccsenése előtt megszakíthatnák a végzetes mozdulatsort.
A halála egyszerűen szükséges. Túl sokat tud Noriról, s a feketeséget ismerve veszélyesen sokat tudhat Rasról is. A létezése önmagában kockázatot jelent mindkettejük számára.*
- Szeszélyes madár, nehéz kiigazodni rajta. Talán pont azzal akarta felhívni a figyelmünket, hogy valami szokatlant csinál… vagy egyszerűen csak hülye, mint a segg!
*Ő is követi Nori hollóra szegeződött tekintetét. Ez a gyönyörű, csodás teremtés épp büszke fejét vadul rázva cincálja szét a neki dobott végtagot, úgy mintha nem lenne holnap. Csak akkor hagyja egy pillanatra abba a falatozást, amikor észreveszi, hogy mindenki őt bámulja. Fejét megemeli, s csőrében egy cafat hússal, mintha rátarti tömörséggel csak annyit kérdezne: mi van? Persze aztán nem sokat törődik a két bamba emberrel, csőrét kitátva lecsúsztatja a torkán az elemózsiát, és hamarosan onnan folytatja, ahol abbahagyta.*
- Az, barátságkarkötő!
*Rasdeher felszisszen ugyan a nevetséges elnevezésre, de minden igyekezetével megpróbál nem a másik arcába röhögni. Sa'Tereth semmit nem ad puszta jóindulatból, pláne nem barátságból.*
- Téged nem utállak, de a… barátságkarkötődet utálhatom, nem? Igazából elég ránéznem, és kiráz tőle a hideg.
*Miután az összes maradék hús a gyomrában végzi, a szakállára csorgó zsírt a ruhája ujjába törli. A művelet nem arat osztatlan sikert. A dús arcszőrzeten megfelelő ápolás híján csak egy újabb réteg mocsok fog így hamarosan megtelepedni. Ideje lenne megválnia ettől a diszkomfort érzetét növelő szőrgombóctól.*
- Kölcsönkérhetem kicsit az egyik tőrödet?
*Nem borotválkozásra tervezték a fegyvert, de egyszerűbben menne az állának megkopasztása, ha nem a saját kardjával kellene ügyetlenkednie. Ha megkapja, ha nem, már eldöntötte, hogy megválik a bozontjától.*
- Gyere, van a közelben egy vízmosás, ott leöblítheted a torkod a sok beszéd után!
*Ő pedig addig nyugodtan meg tud borotválkozni. Miközben feltápászkodik a tűz mellől, azért folytatja a lány kifaggatását is.*
- Ha nem olyan, mint Ark, akarom mondani, Idya, akkor annyira nem nagy baromság. Mindenkinek szüksége van szövetségesekre is. Ugye nem olyan, mint Idya?
3612. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-21 12:07:23
Üzenet elküldve: 2024-04-21 12:07:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
*Egy rémtörténet leggyönyörűbb jelenetéért járó címért versenyezhetne az, ahogy Éjfél a konfliktus lecsillapodása után alászáll és újra megtiszteli a két civakodót a társaságával. Nori kuncog is röviden azon, hogy amint étel kerül gazdája kezébe, a madár megjelenik és várja a jussát. Azonban bármennyire is próbálja kivívni a tollas jószág a figyelmet magának, Rasdeher és Nori most inkább egymást próbálják megérteni végre.*
- Nem Ark, hanem Idya. Az Ark csak egy álnév. Én pedig továbbra is azt mondom, hogy ő volt a kettőnk közti probléma forrása, nem az isten. Az, hogy megpróbáltál Sa'Tereth ellen fordulni miattam, hízelgő, de valljuk be lehetetlen küldetés és bolondság. Ráadásul Idya nélkül már most többet tanultam tőle, mint gondolnád. Majd megmutatom. Úgyhogy ebben tévedsz.
*Nori szeme sarkából azért látja, ahogy szerencsétlen madár szinte szenved amiatt, hogy borzalmas kegyetlenséggel éhezteti őt a gazdája, szegény pedig azokkal az édes kis szemeivel könyörög, hogy segítsenek végre rajta, de nem szól miatta.*
- Egy ilyen világ. Igazad van, és tökéletesen tanítottál, ugyanis nekem is az volt a célom vele, hogy kihasználjam a terveimhez. Azt akartam elérni, hogy általa közelebb kerülhessek Sa'Tereth-hez. Ez végül is sikerült. Csak arra nem számítottam, hogy neki meg sikerül majdnem rabszolgát csinálnia belőlem. *Azt, hogy sikerült közelebb kerülnie az istenhez, a vipera jelenléte és a vérmágiával kapcsolatos tudása is jól bizonyítja.
Éjfél közben úgy dönt, hogy nem hagyja tovább fecsegni az embereket, amíg ő nem lakott jól, hangosan kezd élelemért követelőzni.*
- Nem háromszor szokta mondani? *Kérdezi a szárnyast vizslatva. Még mindig gyönyörű jószág, csodás teremtés. Nem véletlen, hogy a Nori vállán ékeskedő tetoválás pont őt ábrázolja.
Mikor a normális élettel kapcsolatban újra a karkötője kerül szóba, ő is nézegetni kezdi az ékszert, forgatja a csuklóját, alig észrevehetően sóhajt egyet. Ő is gondolt már arra, amit a férfi mond, de azt itt és most nem fogja bevallani.*
- Ez még mindig nem egy bilincs, hanem egy… barátságkarkötő. Egy újabb esélyt ad nekem, ha valamit tényleg nagyon elszúrnék. Kérlek, ne utálj miatta! *Most először valahol szégyelli a karkötőt, pedig eddig mindenkinek büszkén mutogatta azzal a körítéssel, hogy ő most halhatatlan, de Rasdeher más, az ő szavai akkor is hatnak rá, ha kívülről hevesen tagadja mindezt.*
- Még egyszer mondom, hogy azzal nem segítettél, hogy Sa'Tereth után indultál. Utánam kellett volna jönnöd. Nem azt kérni, hogy megöljelek, hanem azt, hogy szeresselek, bármit is jelentsen ez a szó, de… köszönöm! *Hálás ezekért a szavakért, mert mikor azon a napon elváltak, ráadásul haragban, azt hitte, hogy köztük mindennek vége, ehelyett barátja azon dolgozott, hogy segíthessen rajta, még akkor is, ha igazából tévúton járt.*
- Nem Ark, hanem Idya. *Ismétli korábbi mondatát, majd folytatja a történetet.* Visszamentem Arthenior-ba. Nolie-t kerestem, mert megígértem neki, hogy visszamegyek hozzá, amint elcsitulnak a dolgok. Úgy gondoltam, hogy a tündér és az elf sem érdekel már senkit, így nem fognak engem keresni. Nem is történt semmi baj. Azon kívül, hogy csak a Namos Ház romjait találtam meg. Szóval Nolie szerintem tényleg halott. *Csóválja a fejét szomorúan.* De a főtéren találkoztam egy lánnyal. Ugyanolyan fekete haja van, mint nekem, de a szemei jégkékek. Szomorú voltam Nolie miatt, szóval elkezdtem neki mindenféle marhaságot beszélni, és képzeld el, meghallgatott! Nem nézett őrültnek, nem hagyott magamra. Végül együtt töltöttük az egész napot, én meg azt ígértem neki, hogy három hat múlva visszamegyek hozzá… Baromság az egész, nem? *Magában még ki is neveti magát. Nolie volt az egyetlen barátja, és ő is nehezen szolgált rá a szerepre, kizárt dolog, hogy ő a kegyeibe fogadjon bárkit egyetlen együtt töltött nap után.*
//Memento mori//
*Egy rémtörténet leggyönyörűbb jelenetéért járó címért versenyezhetne az, ahogy Éjfél a konfliktus lecsillapodása után alászáll és újra megtiszteli a két civakodót a társaságával. Nori kuncog is röviden azon, hogy amint étel kerül gazdája kezébe, a madár megjelenik és várja a jussát. Azonban bármennyire is próbálja kivívni a tollas jószág a figyelmet magának, Rasdeher és Nori most inkább egymást próbálják megérteni végre.*
- Nem Ark, hanem Idya. Az Ark csak egy álnév. Én pedig továbbra is azt mondom, hogy ő volt a kettőnk közti probléma forrása, nem az isten. Az, hogy megpróbáltál Sa'Tereth ellen fordulni miattam, hízelgő, de valljuk be lehetetlen küldetés és bolondság. Ráadásul Idya nélkül már most többet tanultam tőle, mint gondolnád. Majd megmutatom. Úgyhogy ebben tévedsz.
*Nori szeme sarkából azért látja, ahogy szerencsétlen madár szinte szenved amiatt, hogy borzalmas kegyetlenséggel éhezteti őt a gazdája, szegény pedig azokkal az édes kis szemeivel könyörög, hogy segítsenek végre rajta, de nem szól miatta.*
- Egy ilyen világ. Igazad van, és tökéletesen tanítottál, ugyanis nekem is az volt a célom vele, hogy kihasználjam a terveimhez. Azt akartam elérni, hogy általa közelebb kerülhessek Sa'Tereth-hez. Ez végül is sikerült. Csak arra nem számítottam, hogy neki meg sikerül majdnem rabszolgát csinálnia belőlem. *Azt, hogy sikerült közelebb kerülnie az istenhez, a vipera jelenléte és a vérmágiával kapcsolatos tudása is jól bizonyítja.
Éjfél közben úgy dönt, hogy nem hagyja tovább fecsegni az embereket, amíg ő nem lakott jól, hangosan kezd élelemért követelőzni.*
- Nem háromszor szokta mondani? *Kérdezi a szárnyast vizslatva. Még mindig gyönyörű jószág, csodás teremtés. Nem véletlen, hogy a Nori vállán ékeskedő tetoválás pont őt ábrázolja.
Mikor a normális élettel kapcsolatban újra a karkötője kerül szóba, ő is nézegetni kezdi az ékszert, forgatja a csuklóját, alig észrevehetően sóhajt egyet. Ő is gondolt már arra, amit a férfi mond, de azt itt és most nem fogja bevallani.*
- Ez még mindig nem egy bilincs, hanem egy… barátságkarkötő. Egy újabb esélyt ad nekem, ha valamit tényleg nagyon elszúrnék. Kérlek, ne utálj miatta! *Most először valahol szégyelli a karkötőt, pedig eddig mindenkinek büszkén mutogatta azzal a körítéssel, hogy ő most halhatatlan, de Rasdeher más, az ő szavai akkor is hatnak rá, ha kívülről hevesen tagadja mindezt.*
- Még egyszer mondom, hogy azzal nem segítettél, hogy Sa'Tereth után indultál. Utánam kellett volna jönnöd. Nem azt kérni, hogy megöljelek, hanem azt, hogy szeresselek, bármit is jelentsen ez a szó, de… köszönöm! *Hálás ezekért a szavakért, mert mikor azon a napon elváltak, ráadásul haragban, azt hitte, hogy köztük mindennek vége, ehelyett barátja azon dolgozott, hogy segíthessen rajta, még akkor is, ha igazából tévúton járt.*
- Nem Ark, hanem Idya. *Ismétli korábbi mondatát, majd folytatja a történetet.* Visszamentem Arthenior-ba. Nolie-t kerestem, mert megígértem neki, hogy visszamegyek hozzá, amint elcsitulnak a dolgok. Úgy gondoltam, hogy a tündér és az elf sem érdekel már senkit, így nem fognak engem keresni. Nem is történt semmi baj. Azon kívül, hogy csak a Namos Ház romjait találtam meg. Szóval Nolie szerintem tényleg halott. *Csóválja a fejét szomorúan.* De a főtéren találkoztam egy lánnyal. Ugyanolyan fekete haja van, mint nekem, de a szemei jégkékek. Szomorú voltam Nolie miatt, szóval elkezdtem neki mindenféle marhaságot beszélni, és képzeld el, meghallgatott! Nem nézett őrültnek, nem hagyott magamra. Végül együtt töltöttük az egész napot, én meg azt ígértem neki, hogy három hat múlva visszamegyek hozzá… Baromság az egész, nem? *Magában még ki is neveti magát. Nolie volt az egyetlen barátja, és ő is nehezen szolgált rá a szerepre, kizárt dolog, hogy ő a kegyeibe fogadjon bárkit egyetlen együtt töltött nap után.*
3611. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-20 22:21:58
Üzenet elküldve: 2024-04-20 22:21:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vihar elülni látszik, lassan mindkét fél kezd átlátni a kettejük közé borult sűrű ködön. Ennek örömére a korábbi heves szócsata elől a lombok jótékony takarásába menekülő fekete üveggolyó is újra felbukkan a viaszos levelek között. Felületén most már nem két dühöngő őrült tükröződik vissza, sokkal inkább két barát, kik a szívüket mardosó lángok elől egymás társaságába menekülnek. Ez mozgásra készteti az üveggolyót is. Megjelenik az előző mellett egy közel azonos alakú és színű iker golyó is. Kettejük közt pedig egy csontkemény, éles fegyver szúrja át a lombkorona zöld húsát. A furcsa szerzet szabadesésbe kezd, s ahogy az egész teste kibomlik a fák fogságából egy sebesen zuhanó pacára kezd emlékeztetni. Földet érve a valóság szövetén ejtett tintafolt egy holló alakját ölti magára.
Ras csak egy sekélyes pillantással jutalmazza a mellé huppanó Éjfélt, aki mindezidáig próbált távol maradni a konfliktus gócpontjától. Amint viszont gazdájára kerül az étkezés sora, szégyenérzet nélkül, rögtön elődugja sunyi pofáját.*
- Ha megöltem volna Ark-ot azzal lófaszt sem bizonyítok. Legfeljebb azt értem volna el, hogy egy életre megutálsz engem! Én arra akartalak ráébreszteni, hogy a hatalom, amelyet ő kínál az csak egy illúzió. Erre az egyetlen lehetőségem az volt, ha magát a forrását hiteltelenítem el.
*Ras élvezettel vájja bele fogait a porhanyós nyúl húsába. Ahogy sejtette, nem egy uralkodói lakoma, de legalább ma éjszaka nem üres hassal kell álomra hajtania a fejét. Valamit Éjfélben is elindít a hús jellegzetes, szakadó hangja. Kettőt előrébb szökell, és szinte kikönyörgi a férfi szájából az ínycsiklandozónak tűnő falatokat. Ő viszont annyira elveszik a Norival való társalgásban, hogy észre sem veszi szerencsétlen madár éhségtől kopogó tekintetét.*
- Az nem lep meg, hogy csak fel akart használni. Én is azt tettem volna a helyében, ha egy hozzád hasonló, hatalom után ácsingózó kis fruska felajánlja a segítségét nekem. Sőt, ha elég jól tanítottalak, te is pontosan ezt tennéd mással! Ez egy ilyen világ. Az marad életben, aki a legügyesebben tud másokat kihasználni.
*Pár perc idegörlő várakozás után a holló türelme semmivé válik. Eddig csak bámulta a férfi ujjairól csorgó zsírt, most már következetesen körbeugrálja őt, tollait felborzolja, s hangosan követelőzni kezd.*
- Hús! Hús!
*Ras éppen újabb szóra nyitná ajkait, amikor a madár éles hangja kizökkenti a meditatív zabálásból. Most szívesen az ostoba jószág csőrére csapna, de tapasztalatból tudja, hogy pontosan az ellenkezőjét érné el vele, mint szeretné. Éjfél csak távolabb repülne, és még hangosabban adná tudtára, hogy ideje neki is ennie valamit. Így nincs választása, letépi a nyúl egyik lábát, és oda hajítja a hollónak.*
- Azzal a csuklódon? Kétlem, hogy valaha normális életed lehet!
*A nyárssal a kezében egyenesen Sa'Tereth béklyójára mutat. Ras ebben nem tud biztosat mondani. Örülne, ha a lány megszabadulna tőle, de annak kevés esélyét látja, hogy egyszerűen csak el tudja taszítani magától a Hamis Istent. Akit egyszer szolga sorba döntött, azt nem ereszti egykönnyen.*
- Nem tudom, talán dacból. Utálom, ha másnak van igaza. De nem hiszem, hogy számít most már bármit is. Amikor elindultam, abban a hitben tettem, hogy ezzel rajtad segítek.
*Válaszol Nori legutóbbi kérdésére meglepően őszintén. Tényleg nem hiszi, hogy most már bármi jelentősége lenne annak, hogy korábbi döntései mögött milyen okok bújtak meg. Most egyébként is szívesebben beszélne valami kevésbé megterhelő témáról. Hisz végre újra nyugodt mederben zajlik a társalgásuk, kár lenne megint a közepébe szarni.*
- Azt hiszem elég szót pocsékoltunk már rám. Az előbb ott tartottál, hogy megléptél Ark-tól! Mi történt azután?
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vihar elülni látszik, lassan mindkét fél kezd átlátni a kettejük közé borult sűrű ködön. Ennek örömére a korábbi heves szócsata elől a lombok jótékony takarásába menekülő fekete üveggolyó is újra felbukkan a viaszos levelek között. Felületén most már nem két dühöngő őrült tükröződik vissza, sokkal inkább két barát, kik a szívüket mardosó lángok elől egymás társaságába menekülnek. Ez mozgásra készteti az üveggolyót is. Megjelenik az előző mellett egy közel azonos alakú és színű iker golyó is. Kettejük közt pedig egy csontkemény, éles fegyver szúrja át a lombkorona zöld húsát. A furcsa szerzet szabadesésbe kezd, s ahogy az egész teste kibomlik a fák fogságából egy sebesen zuhanó pacára kezd emlékeztetni. Földet érve a valóság szövetén ejtett tintafolt egy holló alakját ölti magára.
Ras csak egy sekélyes pillantással jutalmazza a mellé huppanó Éjfélt, aki mindezidáig próbált távol maradni a konfliktus gócpontjától. Amint viszont gazdájára kerül az étkezés sora, szégyenérzet nélkül, rögtön elődugja sunyi pofáját.*
- Ha megöltem volna Ark-ot azzal lófaszt sem bizonyítok. Legfeljebb azt értem volna el, hogy egy életre megutálsz engem! Én arra akartalak ráébreszteni, hogy a hatalom, amelyet ő kínál az csak egy illúzió. Erre az egyetlen lehetőségem az volt, ha magát a forrását hiteltelenítem el.
*Ras élvezettel vájja bele fogait a porhanyós nyúl húsába. Ahogy sejtette, nem egy uralkodói lakoma, de legalább ma éjszaka nem üres hassal kell álomra hajtania a fejét. Valamit Éjfélben is elindít a hús jellegzetes, szakadó hangja. Kettőt előrébb szökell, és szinte kikönyörgi a férfi szájából az ínycsiklandozónak tűnő falatokat. Ő viszont annyira elveszik a Norival való társalgásban, hogy észre sem veszi szerencsétlen madár éhségtől kopogó tekintetét.*
- Az nem lep meg, hogy csak fel akart használni. Én is azt tettem volna a helyében, ha egy hozzád hasonló, hatalom után ácsingózó kis fruska felajánlja a segítségét nekem. Sőt, ha elég jól tanítottalak, te is pontosan ezt tennéd mással! Ez egy ilyen világ. Az marad életben, aki a legügyesebben tud másokat kihasználni.
*Pár perc idegörlő várakozás után a holló türelme semmivé válik. Eddig csak bámulta a férfi ujjairól csorgó zsírt, most már következetesen körbeugrálja őt, tollait felborzolja, s hangosan követelőzni kezd.*
- Hús! Hús!
*Ras éppen újabb szóra nyitná ajkait, amikor a madár éles hangja kizökkenti a meditatív zabálásból. Most szívesen az ostoba jószág csőrére csapna, de tapasztalatból tudja, hogy pontosan az ellenkezőjét érné el vele, mint szeretné. Éjfél csak távolabb repülne, és még hangosabban adná tudtára, hogy ideje neki is ennie valamit. Így nincs választása, letépi a nyúl egyik lábát, és oda hajítja a hollónak.*
- Azzal a csuklódon? Kétlem, hogy valaha normális életed lehet!
*A nyárssal a kezében egyenesen Sa'Tereth béklyójára mutat. Ras ebben nem tud biztosat mondani. Örülne, ha a lány megszabadulna tőle, de annak kevés esélyét látja, hogy egyszerűen csak el tudja taszítani magától a Hamis Istent. Akit egyszer szolga sorba döntött, azt nem ereszti egykönnyen.*
- Nem tudom, talán dacból. Utálom, ha másnak van igaza. De nem hiszem, hogy számít most már bármit is. Amikor elindultam, abban a hitben tettem, hogy ezzel rajtad segítek.
*Válaszol Nori legutóbbi kérdésére meglepően őszintén. Tényleg nem hiszi, hogy most már bármi jelentősége lenne annak, hogy korábbi döntései mögött milyen okok bújtak meg. Most egyébként is szívesebben beszélne valami kevésbé megterhelő témáról. Hisz végre újra nyugodt mederben zajlik a társalgásuk, kár lenne megint a közepébe szarni.*
- Azt hiszem elég szót pocsékoltunk már rám. Az előbb ott tartottál, hogy megléptél Ark-tól! Mi történt azután?
3610. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-18 20:50:01
Üzenet elküldve: 2024-04-18 20:50:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Számtalanszor járta már ezeket az utakat, azonban most kivételesen nem hazafelé indul. Most a várost célozza meg, csak a lováért ugrik haza, és persze megnézni a jószágot. Némi játék és kedves szó után már fel is pattan a kancára és kemény tempót diktál neki. Nem akar még több időt fölöslegesen elvesztegetni. Így is kevés az esély a sikerre, azonban tudja jól hogy a napjai meg vannak számlálva, és keserves szégyenfolt lenne életén, ha valami betegség vinné el a végén véráztatta penge helyett. Azt nem élné túl.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3610-3629