Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 189 (3761. - 3763. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3763. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-04-29 19:05:05
Üzenet elküldve: 2025-04-29 19:05:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
*Mostanra már nagyon jól ismert úton baktat visszafelé a városba. Ahogy mindig, most is magán cipeli minden ingóságát, és meg kell állapítania, hogy ez mostanra már egész sok. Nem mintha olyan sok váltásruhája lenne (egy sem, ami azt illeti). De van kardja, pajzsa, páncélzata, alkar és lábvédő páncéllapjai, hegedűje, tetoválókészlete, sátra, erdei felszerelése, meg még egy rakat ilyen-olyan kacatja, amit nagy becsben tart. De ha ez így megy tovább, a puszta cipekedéstől sérvet fog kapni. Bármi is legyen az a sérv. Idősebb emberek panaszkodnak rá.
Régen persze sose voltak ilyen gondjai. Ezen elmélkedik, ahogy a kora reggeli órákban ütemesen halad Arthenior felé.*
Régen persze sose voltak ilyen gondjai. Ezen elmélkedik, ahogy a kora reggeli órákban ütemesen halad Arthenior felé.*
3762. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-04-14 17:43:05
Üzenet elküldve: 2025-04-14 17:43:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Most meghagyja a törpének az útvonal keresést, úgy tűnik eléggé otthonosan érzi magát ebben a környezetben. Úgy is mondhatná akcióra kész. Elégedetten könyveli ezt el magának, amíg ő továbbra is zsebre tett kézzel, a messzibe révedbe gondolataiban van elmerülve. Mostohahúgának arca libben fel, minden alkalommal mikor zsebébe nyúlva rászorít a papírosra, amit Wrojth is láthatott. Nem válna meg attól az utolsó emléktől semmi pénzért. Még ha átkozza is a lányt, aki ismét faképnél hagyta. Majd helyet cserél vele az a hármas csapat, akik azóta ki tudja hová tűnhettek. Lehet, nélküle kezdtek bele a kis akcióikba és már valahol Krankataur mélyén bányásznak serényen. Vagy visszamenekültek Wegtorenbe ahonnan jöttek. Azonban az az alak, akinek alaposan benyomta az orrát. Na ez egy egészen más tészta. Az illető még ha tényleg egy minden lében kanál alak is volt, lehet tényleg ismerte az a bizonyos cipőt, amibe most ő akar lépni, a törpével egy csapatba.*
-Egy Wegtoreni alak, valami nemesnek tűnt. De lehet elitta a címét, vagy egy nő vitte el. Fogalmam sincs.
*Vonja meg a vállát, továbbra is előre meredve, követi a törpét.*
-Sejtésem szerint, valami olyasmit akart elérni, mint amit mi. De végül, mi lett vele fogalmam sincs.
*Ekkor a száján egy elégedett félmosoly kerekedik.*
-Viszont jól esett a nagy pofáját elhallgattatni egy jobbossal. Túl sokat beszélt, és semmit sem mondott.
*Rövid véleménye arról az alakról ennyi lenne. Lehet jobb is végül nem lett a belőle semmi. Olyan érzése volt, mikor a terv felől hallgatott, mintha áldozati bárányt akart volna belőle csinálni. Lazziar sok minden, de nem egy sült bolond.*
-Tetszik a hozzáállás, csak a vért mellőzük, nehezen jön ki.
*Jegyzi meg kissé közelebb hajolva Wrojthoz. A városőröknek azért az ilyenekhez jó a szemük. Vagy legfeljebb megkötözve hagyják az illetőt az erdő kellős közepén, egy kolbásszal vagy elemózsiával a nyakába kötve. Az erdei állatok is néha éheznek nem de bár?
Azonban úgy tűnik erre végül nem fog sor kerülni. Wrojth egész jól feltalálja magát, és aranyát nem féltve, bérel is magának egy útjukba kerülő kocsit. Tényleg nem színpompás, pont az amire szükségük van. A figyelem elkerülés fontos.*
-A barátom jól beszél, köszönjük szépen!
*Húzódik arcára egy kisebb bájvigyor. Ha csak egy pillanatra is, de előtör belőle a nemesi sarj. Csak a mihez tartást végett, hogy a kocsisokban ne keltsenek gyanút. Hiszen ők most nem mások csupán, mint két megfáradt utazó, akik a városba szeretnének eljutni. Se több se kevesebb. Amúgy sem úgy tűnik ebből kocsiból gazdagodnának meg.
Be is pattan hát, kényelmesen helyet foglal, már amennyire lehet, még ha pofátlannak is tűnik, elvégre az út is jócskán fizetve van. Majd mielőtt lepihenne még oda szól a törpének heccelődve.*
-Tudtam én, hogy képes vagy megnyerő is lenni.
*Vigyorodik el, és ha a Wrojthnak, nem áll szándékában felébreszteni őt, akkor bizony ő igyekszik az utazás egy részét átaludni. Még ha csak kicsit is még nem teljesen heverte ki a tegnap estéjüket.*
*Most meghagyja a törpének az útvonal keresést, úgy tűnik eléggé otthonosan érzi magát ebben a környezetben. Úgy is mondhatná akcióra kész. Elégedetten könyveli ezt el magának, amíg ő továbbra is zsebre tett kézzel, a messzibe révedbe gondolataiban van elmerülve. Mostohahúgának arca libben fel, minden alkalommal mikor zsebébe nyúlva rászorít a papírosra, amit Wrojth is láthatott. Nem válna meg attól az utolsó emléktől semmi pénzért. Még ha átkozza is a lányt, aki ismét faképnél hagyta. Majd helyet cserél vele az a hármas csapat, akik azóta ki tudja hová tűnhettek. Lehet, nélküle kezdtek bele a kis akcióikba és már valahol Krankataur mélyén bányásznak serényen. Vagy visszamenekültek Wegtorenbe ahonnan jöttek. Azonban az az alak, akinek alaposan benyomta az orrát. Na ez egy egészen más tészta. Az illető még ha tényleg egy minden lében kanál alak is volt, lehet tényleg ismerte az a bizonyos cipőt, amibe most ő akar lépni, a törpével egy csapatba.*
-Egy Wegtoreni alak, valami nemesnek tűnt. De lehet elitta a címét, vagy egy nő vitte el. Fogalmam sincs.
*Vonja meg a vállát, továbbra is előre meredve, követi a törpét.*
-Sejtésem szerint, valami olyasmit akart elérni, mint amit mi. De végül, mi lett vele fogalmam sincs.
*Ekkor a száján egy elégedett félmosoly kerekedik.*
-Viszont jól esett a nagy pofáját elhallgattatni egy jobbossal. Túl sokat beszélt, és semmit sem mondott.
*Rövid véleménye arról az alakról ennyi lenne. Lehet jobb is végül nem lett a belőle semmi. Olyan érzése volt, mikor a terv felől hallgatott, mintha áldozati bárányt akart volna belőle csinálni. Lazziar sok minden, de nem egy sült bolond.*
-Tetszik a hozzáállás, csak a vért mellőzük, nehezen jön ki.
*Jegyzi meg kissé közelebb hajolva Wrojthoz. A városőröknek azért az ilyenekhez jó a szemük. Vagy legfeljebb megkötözve hagyják az illetőt az erdő kellős közepén, egy kolbásszal vagy elemózsiával a nyakába kötve. Az erdei állatok is néha éheznek nem de bár?
Azonban úgy tűnik erre végül nem fog sor kerülni. Wrojth egész jól feltalálja magát, és aranyát nem féltve, bérel is magának egy útjukba kerülő kocsit. Tényleg nem színpompás, pont az amire szükségük van. A figyelem elkerülés fontos.*
-A barátom jól beszél, köszönjük szépen!
*Húzódik arcára egy kisebb bájvigyor. Ha csak egy pillanatra is, de előtör belőle a nemesi sarj. Csak a mihez tartást végett, hogy a kocsisokban ne keltsenek gyanút. Hiszen ők most nem mások csupán, mint két megfáradt utazó, akik a városba szeretnének eljutni. Se több se kevesebb. Amúgy sem úgy tűnik ebből kocsiból gazdagodnának meg.
Be is pattan hát, kényelmesen helyet foglal, már amennyire lehet, még ha pofátlannak is tűnik, elvégre az út is jócskán fizetve van. Majd mielőtt lepihenne még oda szól a törpének heccelődve.*
-Tudtam én, hogy képes vagy megnyerő is lenni.
*Vigyorodik el, és ha a Wrojthnak, nem áll szándékában felébreszteni őt, akkor bizony ő igyekszik az utazás egy részét átaludni. Még ha csak kicsit is még nem teljesen heverte ki a tegnap estéjüket.*
3761. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-04-14 10:03:16
Üzenet elküldve: 2025-04-14 10:03:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* A kis téren szemei fürgén keresnek valaki alkalmasabbat, aki egy kis összeg fejében elvinné őket. Nem valami puccos hintóra vágyik, azért biztos sokat kell fizetni, de nem is valami félkerekes kirohadtat, mert az meg pont az ellenkező hatást fogja kelteni. Közben ezt a vizslatást abba hagyja, majd összeszűkült szemeivel felpillant a másikra. Talán nem ez lenne ez első rodeója? Talán már más is becserkészte volna az elfet s csak a bolondját járatja vele? Esetleg kirakták, mint macskát szarni? Különböző kérdések sokasága merül fel és tűnik is el ugyanolyan gyorsaságban. *
- Ficsúrnak?
* Tesz egy apróbb kísérletet, hogy rájöhessen, miről beszél, ám próbálja elrejteni kíváncsiságát. Mintha csak az időt kérdezné, olyan nyugalommal teszi fel. Jó lenne tudni, hogy hányadán állnak, ha esetleg kiderülne, hogy az egész város Lazziart keresi, az nagyban megnehezítené a dolgaikat!
Enyhén bólogat a másik szavaira, bízik saját erejében, már nem egy slamasztikából húzta ki magát puszta erejének köszönhetően, ám valami azt súgja neki, hogy ezt még bizonyítania kell a másiknak. Ahogyan ő is szívesen megnézné, hogy mennyire ügyes a kezeivel a másik. Ha minden jól megy, akkor lesz mit bizonyítaniuk mind a kettőjüknek! Nem feltétlen kell megbízniuk egymásban, elvégre az egyetlen, aki hátba tudja szúrni, az az, akire nem számítanak, de ha számítanak rá, akkor ez sose fog bekövetkezni! *
- Én se itt akartam! Hanem félúton. Talán senkinek nem tűnne fel, ha a kikötőből hárman indulunk, de a városba csak ketten érkezünk! Elvégre nem tartják számon, hogy kik jönnek mennek, míg hasznuk származik belőle, bár a fene se tudja!
* Még is honnan tudnák meg ezek a barátok, hogy kedves ismerősük rablás áldozatává vált? Lehet elbeszéltek egymás mellett, mikor megosztotta a tervét, elvégre a törp nem hagyná életben a szekér tulaját! Persze, majd hagyni fogja, hogy daloljon, s mikor sebüket nyalva visszatérnének a kikötőbe egy fogadóbizottság várná őket! Nem, kösz!
Aprót hümmög, majd szaporább léptekkel elindul az egyik szekér irányába. Nem a legújabb modell a piacon, de legalább nem is fog kirohadni alóluk a padló, miközben haladnak. Nem habozik sokat, zsebéből előránt egy apróbb erszényt, amit egy határozott mozdulattal a vezető ölébe dob. Az erszényben összesen 20 arany található.
*
- Akad még hely odabent?
* A kocsis savanyú tekintettel néz le rájuk, miközben oldalra köp, azonban miután kinyitotta az erszényt széles vigyor köszönti őket. Elől kettő fog köszönti a két férfit, ami egy felettébb hízelgő hang követ. *
- Ennyiért akár Wegtorenig is elviszlek barátom! Ugorjatok hátra! Merre tartotok?
* Nem is kell több a törpnek, s amint felmászott hátra, egyből adja is az utasításokat, mintha ő lenne a nagyvezér, közben meg csak egy piti senkiházi. *
- Romváros! Szeretnék megbizonyosodni valamiről a környéken. Ha lehet siessünk, még nappal szeretnék odaérni!
* Ha Lazziar is felszáll, akkor hamar és gyorsan elindulnak a város irányába. Szeretné saját szemmel látni a sárvárost felváltó erőket, és ha már ott vannak, akkor maguk gyűjthetnek információt. *
* A kis téren szemei fürgén keresnek valaki alkalmasabbat, aki egy kis összeg fejében elvinné őket. Nem valami puccos hintóra vágyik, azért biztos sokat kell fizetni, de nem is valami félkerekes kirohadtat, mert az meg pont az ellenkező hatást fogja kelteni. Közben ezt a vizslatást abba hagyja, majd összeszűkült szemeivel felpillant a másikra. Talán nem ez lenne ez első rodeója? Talán már más is becserkészte volna az elfet s csak a bolondját járatja vele? Esetleg kirakták, mint macskát szarni? Különböző kérdések sokasága merül fel és tűnik is el ugyanolyan gyorsaságban. *
- Ficsúrnak?
* Tesz egy apróbb kísérletet, hogy rájöhessen, miről beszél, ám próbálja elrejteni kíváncsiságát. Mintha csak az időt kérdezné, olyan nyugalommal teszi fel. Jó lenne tudni, hogy hányadán állnak, ha esetleg kiderülne, hogy az egész város Lazziart keresi, az nagyban megnehezítené a dolgaikat!
Enyhén bólogat a másik szavaira, bízik saját erejében, már nem egy slamasztikából húzta ki magát puszta erejének köszönhetően, ám valami azt súgja neki, hogy ezt még bizonyítania kell a másiknak. Ahogyan ő is szívesen megnézné, hogy mennyire ügyes a kezeivel a másik. Ha minden jól megy, akkor lesz mit bizonyítaniuk mind a kettőjüknek! Nem feltétlen kell megbízniuk egymásban, elvégre az egyetlen, aki hátba tudja szúrni, az az, akire nem számítanak, de ha számítanak rá, akkor ez sose fog bekövetkezni! *
- Én se itt akartam! Hanem félúton. Talán senkinek nem tűnne fel, ha a kikötőből hárman indulunk, de a városba csak ketten érkezünk! Elvégre nem tartják számon, hogy kik jönnek mennek, míg hasznuk származik belőle, bár a fene se tudja!
* Még is honnan tudnák meg ezek a barátok, hogy kedves ismerősük rablás áldozatává vált? Lehet elbeszéltek egymás mellett, mikor megosztotta a tervét, elvégre a törp nem hagyná életben a szekér tulaját! Persze, majd hagyni fogja, hogy daloljon, s mikor sebüket nyalva visszatérnének a kikötőbe egy fogadóbizottság várná őket! Nem, kösz!
Aprót hümmög, majd szaporább léptekkel elindul az egyik szekér irányába. Nem a legújabb modell a piacon, de legalább nem is fog kirohadni alóluk a padló, miközben haladnak. Nem habozik sokat, zsebéből előránt egy apróbb erszényt, amit egy határozott mozdulattal a vezető ölébe dob. Az erszényben összesen 20 arany található.
*- Akad még hely odabent?
* A kocsis savanyú tekintettel néz le rájuk, miközben oldalra köp, azonban miután kinyitotta az erszényt széles vigyor köszönti őket. Elől kettő fog köszönti a két férfit, ami egy felettébb hízelgő hang követ. *
- Ennyiért akár Wegtorenig is elviszlek barátom! Ugorjatok hátra! Merre tartotok?
* Nem is kell több a törpnek, s amint felmászott hátra, egyből adja is az utasításokat, mintha ő lenne a nagyvezér, közben meg csak egy piti senkiházi. *
- Romváros! Szeretnék megbizonyosodni valamiről a környéken. Ha lehet siessünk, még nappal szeretnék odaérni!
* Ha Lazziar is felszáll, akkor hamar és gyorsan elindulnak a város irányába. Szeretné saját szemmel látni a sárvárost felváltó erőket, és ha már ott vannak, akkor maguk gyűjthetnek információt. *
3760. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-04-01 09:12:54
Üzenet elküldve: 2025-04-01 09:12:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*Olcsón? Csakugyan jobb lesz, ha nem húz rögtön mindenkivel újat. Ez eléggé elveszi a kedvét a vigyorgástól, arca inkább bosszússá válik, minél jobban belegondol a dologba.*
– Minden kapcsolat így megy. Először csak egy-két szívesség, de ha véletlenül mégsem fájna rá a fogad hogy megtedd, na akkor aztán minden leszel, csak úri ember nem! Minden ilyennel csak a baj van. Addig szeretem az embereket, amíg nem kell nekik semmi, és mindent megoldanak maguk, mint én is. Csak ez általában az első két találkozás után már változik is. Nekem csak ezzel van bajom. Valahogy az embereknek nem elég annyi, hogy csak beszélgetni, vagy együtt szórakozni kelljen, mindig mindenki dolgozik, és akkor már részt is vállalhatnék benne. Márpedig ha valamit utálok, az az, hogy mások szava szerint tegyek. Egyszerűen az nem az én ügyem, hogy más dolgára nekem legyen gondom. Talán akkor, ha munka és fizet érte, na de csak barátságért? Könnyű úgy, hogy nekem meg semmi nem kell mástól. Nem szeretem a szívességeket. – *Ismételten elhúzza a száját, kifejezve nem tetszését. Hasznos tagja a társadalomnak? Egyelőre ez sem áll szándékában, de erre nem tesz külön megjegyzést. Először saját magát kellene hasznosnak tartania, amit eddig szépen elkerült. Talán tekinthetne az új városra új lehetőségként is, na de ő ehhez nem elég komoly és érett.* – Az még talán menni fog, hogy más kárára ne legyek. Na de mi haszna lenne egy magamfajta fajankónak?
*Olcsón? Csakugyan jobb lesz, ha nem húz rögtön mindenkivel újat. Ez eléggé elveszi a kedvét a vigyorgástól, arca inkább bosszússá válik, minél jobban belegondol a dologba.*
– Minden kapcsolat így megy. Először csak egy-két szívesség, de ha véletlenül mégsem fájna rá a fogad hogy megtedd, na akkor aztán minden leszel, csak úri ember nem! Minden ilyennel csak a baj van. Addig szeretem az embereket, amíg nem kell nekik semmi, és mindent megoldanak maguk, mint én is. Csak ez általában az első két találkozás után már változik is. Nekem csak ezzel van bajom. Valahogy az embereknek nem elég annyi, hogy csak beszélgetni, vagy együtt szórakozni kelljen, mindig mindenki dolgozik, és akkor már részt is vállalhatnék benne. Márpedig ha valamit utálok, az az, hogy mások szava szerint tegyek. Egyszerűen az nem az én ügyem, hogy más dolgára nekem legyen gondom. Talán akkor, ha munka és fizet érte, na de csak barátságért? Könnyű úgy, hogy nekem meg semmi nem kell mástól. Nem szeretem a szívességeket. – *Ismételten elhúzza a száját, kifejezve nem tetszését. Hasznos tagja a társadalomnak? Egyelőre ez sem áll szándékában, de erre nem tesz külön megjegyzést. Először saját magát kellene hasznosnak tartania, amit eddig szépen elkerült. Talán tekinthetne az új városra új lehetőségként is, na de ő ehhez nem elég komoly és érett.* – Az még talán menni fog, hogy más kárára ne legyek. Na de mi haszna lenne egy magamfajta fajankónak?
3759. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-31 15:51:33
Üzenet elküldve: 2025-03-31 15:51:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Az orknak fel sem tűnik a hirtelen jött felismerése az ifjabbnak, legalább tanított neki valamit, még ha nem is tud róla. Jobb ha ezentúl mindig megfontolja, hogy egy-egy csíny megéri e a velejáró büntetést. Ha úgy gondolja, hogy néhány csapás a hátára megéri, akkor ki ő, hogy erről leszoktassa? *
- Akkor még olcsón megúsztad!
* Legalábbis, ha a fajtájából indul ki, akkor ha ork lenne a fiú, akkor nem úszná meg ilyen kevéssel. Addig vernék, amíg meg nem unják, a vérbeli orkok meg élnek-halnak a jó verésekért, ott aztán lehetne könyörögni, a könnyek pedig csak rontanak a helyzeten.
A többi csínyén nem nevet, bár a darázsfészkest egy kicsit viccesnek találja, főleg azért, mert ő húzta ott a rövidebbet, mind a csín közben, és utána is. A haja elvesztése biztos felébresztett benne valamit, ám biztos elhessegette az összes lehordás mellett. Kicsit meglepi, hogy a másikat hívja vakarcsnak ilyen történetek után, de ugye mindig a másik a szemét, aki nem érti a viccet, még akkor is, ha csak ő az egyetlen, aki nevet. *
- Nem csak azért kellene visszafognod magad, mert nem ismered a környéket. Semmi értelme magad ellen haragítani mindenkit. Bár amit mondasz, néha igaznak számít, ám ha olyan társaságban vagy, ahol csak a gond van, akkor miért vagy velük? Én biztos nem lennék olyan emberekkel, akiktől a falra másznék!
* Nem is érti az ilyen gondolkodásmódúakat, mondjuk ő még fiatalnak számít, szóval nem is lehetett eddig alkalma útnak indulni, ám ez biztos jól jött ki neki, leszámítva azt persze, hogyha nem jön ki az ork, akkor valószínűleg a kikötőig meg sem állnak, ott aztán minden csintalankodást nyelvmetszéssel díjaznának. *
- Nem is kell, hogy mindenki a barátod legyen, elég, ha csak simán nem okozol bajt másoknak. Ha egy olyan valaki leszel, akire a társadalomnak szüksége van, abból baj nem lehet!
* Az orknak fel sem tűnik a hirtelen jött felismerése az ifjabbnak, legalább tanított neki valamit, még ha nem is tud róla. Jobb ha ezentúl mindig megfontolja, hogy egy-egy csíny megéri e a velejáró büntetést. Ha úgy gondolja, hogy néhány csapás a hátára megéri, akkor ki ő, hogy erről leszoktassa? *
- Akkor még olcsón megúsztad!
* Legalábbis, ha a fajtájából indul ki, akkor ha ork lenne a fiú, akkor nem úszná meg ilyen kevéssel. Addig vernék, amíg meg nem unják, a vérbeli orkok meg élnek-halnak a jó verésekért, ott aztán lehetne könyörögni, a könnyek pedig csak rontanak a helyzeten.
A többi csínyén nem nevet, bár a darázsfészkest egy kicsit viccesnek találja, főleg azért, mert ő húzta ott a rövidebbet, mind a csín közben, és utána is. A haja elvesztése biztos felébresztett benne valamit, ám biztos elhessegette az összes lehordás mellett. Kicsit meglepi, hogy a másikat hívja vakarcsnak ilyen történetek után, de ugye mindig a másik a szemét, aki nem érti a viccet, még akkor is, ha csak ő az egyetlen, aki nevet. *
- Nem csak azért kellene visszafognod magad, mert nem ismered a környéket. Semmi értelme magad ellen haragítani mindenkit. Bár amit mondasz, néha igaznak számít, ám ha olyan társaságban vagy, ahol csak a gond van, akkor miért vagy velük? Én biztos nem lennék olyan emberekkel, akiktől a falra másznék!
* Nem is érti az ilyen gondolkodásmódúakat, mondjuk ő még fiatalnak számít, szóval nem is lehetett eddig alkalma útnak indulni, ám ez biztos jól jött ki neki, leszámítva azt persze, hogyha nem jön ki az ork, akkor valószínűleg a kikötőig meg sem állnak, ott aztán minden csintalankodást nyelvmetszéssel díjaznának. *
- Nem is kell, hogy mindenki a barátod legyen, elég, ha csak simán nem okozol bajt másoknak. Ha egy olyan valaki leszel, akire a társadalomnak szüksége van, abból baj nem lehet!
3758. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-31 14:38:07
Üzenet elküldve: 2025-03-31 14:38:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*Mindaddig, míg ki nem emeli, hogy az ork lehetne akár nemes, vagy bandita is, eszébe sem jutott, hogy az ork esetleg rá is veszélyes lenne. Mi sem bizonyítja jobban naiv és gyermeki gondolkodását. Arcán is látszik, illetve, ahogy ismét végigméri útitársát, hogy ezt csak most fogta fel. Hogy az ork, már csak erejéből adódóan agyon is vághatná, különösebben meg sem kéne erőltetnie magát. Meg is jegyzi Vito magában, hogy nem az ork lesz az, akit feltett szándékában áll majd feldühíteni. Legalábbis egyelőre biztosan nem.*
– Kiengedtem, hátha azok a fajankók elkezdenek egy kicsit többet foglalkozni velük. A büntetést? Nos, apám kellett, hogy kárpótlást fizessen, én megúsztam azzal, hogy abban a hónapban csak két naponta adott kaját, és szíjat hasított a hátamból. Ehhez mondjuk hozzá tartozik, hogy a lóval együtt két hétre engem se találtak meg, így a nép java már megenyhült addigra, a legtöbbjük megelégedett azzal, hogy megfenyegetett, de azért pár pofont is kaptam még. Meg ketten elkaptak és megrugdostak. Egyszóval nem volt túl vészes. Amiért haragudtam, az egy másik csínyem következménye volt. Először és utoljára kötöttem bele harcias nőbe. Levágta a hajam! Mindet! A derékig érő, gyönyörű hajamat egyetlen kard suhintással lenyeste a fejem búbjánál. Majdhogynem a fejemet is vele vette! Az nem volt vicces. Pedig csak darázsfészket bújtattam a ládájába, még csak kára se lett belőle. Engem jobban megcsipkedtek. – *Jegyzi meg bosszúsan visszagondolva az emlékre.* – Eredetileg kígyót vagy békát kerestem, de nem állt mellém a szerencse. Megérdemelte volna pedig, hogy hetekig hüllőszagú legyen! Kényes kis vakarcs volt. – *Potyára az előbbi felismerésnek, Vito nem érzi úgy, hogy csínján kéne bánjon a szavakkal az ork mellett. Talán mert megmentette, és még nem ártott neki? Meglehet. Az azért nem kerüli el a figyelmét, hogy az ork jót mulat a büntetésén.*
– Határozottan megérte. Egy egész napot mulatni másfél-két óra nehezebb mozgásért? Kaptam én már rosszabbat is, de úri népek voltak azok, és nem akartak vért fakasztani. Apámtól többet kaptam érte, mikor a ruha árát a nyakába varrták. Rajtam meg nem tudta behajtani, senki nem mert szerszámot adni a kezembe, eszükbe se volt a területükre önként beengedni azok után, amilyen hírt kavartam. –
* Fiatalsága ellenére, mikor az ork óvva inti attól, hogy eddigi életmódját folytassa, azt láthatóan megfontolja. Való igaz, annyira azért ismerte környezetét, hogy tudja, ki nem veszi fejét azért, ha ellene tesz.*
– Való igaz, amíg a környéket meg nem ismerem, jobb lenne nem tenni-venni mindenki ellen. Noha én azt se bánnám, ha nem lennék tagja egyiknek sem. A társaság nem olyan dolog, miért élek-halok. – *A nem tetszés kiül az arcára, mihelyst elhúzza száját oldal irányba, szemöldökeit meg egymás felé. Jobban hangzik így, mint másképp, hogy nem volt még anyján kívül, ki hosszabb időre megtűrte maga mellett. Talán nem ártana, ha találna valakit, ki megsegíti az első időkben. Ez a gondolat mégúgy se tetszik neki, horkantva rázza meg a fejét az ostobaságon, mi megfordult benne. Nem kenyere mások ügyes-bajos dolgaival foglalkozni. Főleg nem akkortájt, mikor valakinek segítség kéne! Még mit nem! Mindenki segítsen önmagán! A szívességeknek mindig nem várt kérés lesz a vége, minek ha ellent mer mondani, már nincs is jóban az adott illetővel.* – A társasággal csak a gond van. Minél többen vannak, annál nagyobb a gond is vele!
*Mindaddig, míg ki nem emeli, hogy az ork lehetne akár nemes, vagy bandita is, eszébe sem jutott, hogy az ork esetleg rá is veszélyes lenne. Mi sem bizonyítja jobban naiv és gyermeki gondolkodását. Arcán is látszik, illetve, ahogy ismét végigméri útitársát, hogy ezt csak most fogta fel. Hogy az ork, már csak erejéből adódóan agyon is vághatná, különösebben meg sem kéne erőltetnie magát. Meg is jegyzi Vito magában, hogy nem az ork lesz az, akit feltett szándékában áll majd feldühíteni. Legalábbis egyelőre biztosan nem.*
– Kiengedtem, hátha azok a fajankók elkezdenek egy kicsit többet foglalkozni velük. A büntetést? Nos, apám kellett, hogy kárpótlást fizessen, én megúsztam azzal, hogy abban a hónapban csak két naponta adott kaját, és szíjat hasított a hátamból. Ehhez mondjuk hozzá tartozik, hogy a lóval együtt két hétre engem se találtak meg, így a nép java már megenyhült addigra, a legtöbbjük megelégedett azzal, hogy megfenyegetett, de azért pár pofont is kaptam még. Meg ketten elkaptak és megrugdostak. Egyszóval nem volt túl vészes. Amiért haragudtam, az egy másik csínyem következménye volt. Először és utoljára kötöttem bele harcias nőbe. Levágta a hajam! Mindet! A derékig érő, gyönyörű hajamat egyetlen kard suhintással lenyeste a fejem búbjánál. Majdhogynem a fejemet is vele vette! Az nem volt vicces. Pedig csak darázsfészket bújtattam a ládájába, még csak kára se lett belőle. Engem jobban megcsipkedtek. – *Jegyzi meg bosszúsan visszagondolva az emlékre.* – Eredetileg kígyót vagy békát kerestem, de nem állt mellém a szerencse. Megérdemelte volna pedig, hogy hetekig hüllőszagú legyen! Kényes kis vakarcs volt. – *Potyára az előbbi felismerésnek, Vito nem érzi úgy, hogy csínján kéne bánjon a szavakkal az ork mellett. Talán mert megmentette, és még nem ártott neki? Meglehet. Az azért nem kerüli el a figyelmét, hogy az ork jót mulat a büntetésén.*
– Határozottan megérte. Egy egész napot mulatni másfél-két óra nehezebb mozgásért? Kaptam én már rosszabbat is, de úri népek voltak azok, és nem akartak vért fakasztani. Apámtól többet kaptam érte, mikor a ruha árát a nyakába varrták. Rajtam meg nem tudta behajtani, senki nem mert szerszámot adni a kezembe, eszükbe se volt a területükre önként beengedni azok után, amilyen hírt kavartam. –
* Fiatalsága ellenére, mikor az ork óvva inti attól, hogy eddigi életmódját folytassa, azt láthatóan megfontolja. Való igaz, annyira azért ismerte környezetét, hogy tudja, ki nem veszi fejét azért, ha ellene tesz.*
– Való igaz, amíg a környéket meg nem ismerem, jobb lenne nem tenni-venni mindenki ellen. Noha én azt se bánnám, ha nem lennék tagja egyiknek sem. A társaság nem olyan dolog, miért élek-halok. – *A nem tetszés kiül az arcára, mihelyst elhúzza száját oldal irányba, szemöldökeit meg egymás felé. Jobban hangzik így, mint másképp, hogy nem volt még anyján kívül, ki hosszabb időre megtűrte maga mellett. Talán nem ártana, ha találna valakit, ki megsegíti az első időkben. Ez a gondolat mégúgy se tetszik neki, horkantva rázza meg a fejét az ostobaságon, mi megfordult benne. Nem kenyere mások ügyes-bajos dolgaival foglalkozni. Főleg nem akkortájt, mikor valakinek segítség kéne! Még mit nem! Mindenki segítsen önmagán! A szívességeknek mindig nem várt kérés lesz a vége, minek ha ellent mer mondani, már nincs is jóban az adott illetővel.* – A társasággal csak a gond van. Minél többen vannak, annál nagyobb a gond is vele!
3757. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-31 12:13:58
Üzenet elküldve: 2025-03-31 12:13:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Még jó, hogy nem hangoztatja a pénzel kapcsolatos megjegyzéseit, mert akkor elég hamar rájönne, hogy milyen az ork nevetés, ugyanis ezeket hallva biztos, hogy földön fetrengene a nevetéstől. Bár az orknak fogalma sincs, hogy mennyi pénze van, ha van egyáltalán, szóval jobb is, hogy nem térnek ki erre a témára, de az egyszer biztos, hogy sem egy ház, sem egy ló nem két tallér! *
- A látszat néha csal! Az is lehet, hogy én vagyok a helyi földesúr, az is lehet, hogy én vagyok helyi banditák vezére. Már csak ork létemre nem lenne senki, aki megpróbálná!
* Jelenti ki elég magabiztosan. Bár vannak eléggé kétségbeesett emberek, akik bármit megpróbálnának kirabolni, bár azok nem ezen a környéken tanyáznának. A látszat néha csalhat, az veszedelmes ork közel sem olyan veszedelmes, mint első ránézésre, azonban a fiú elég baljós dolgokról mesél ifjabb korából. Bár sokat nem tud róla, azért mond néhány olyan dolgot, amire még az orknak is felszalad a szemöldöke. *
- Kiengedted a lovakat? Gondolom nagy büntetést kaptál érte.
* Érdekes egy élete lehet, ha mindig a felnőttek ellen cselekszik, bár biztos akadnak olyan cselekedetei, ahol nem mások kárára megy a nevetés, ha nem, akkor egy kicsivel talán szimpatikusabban tekint azokra, akikkel egy tetőt kellett osztozniuk. Bár felmerül a kérdés, hogy nagyjából tizenhét évnyi csintalankodást eladással kéne torolni? Talán ahonnan jött teljesen mások a nézetek az ilyen viselkedések után. Ő neki fogalma sincs, hogy mit tenne hirtelen, de talán nem folyamodna a másik eladásában, inkább keresne egy munkát, ahol nem képes semmit elrontani, valami nehéz munkát, ami biztos lefárassza és kétszer is elgondolkodtatja, hogy megéri e így viselkedni.
Egy kis kuncogás csak kibukik, mikor a botozást megemlíti, valahogy nem hangzik úgy, mintha megbánta volna a tetteit. *
- És? Mit tanultál az esetből? Megéri csintalannak lenni?
* Egészen addig lesz vicces a dolog, amíg ő is képes nevetni, amint elmúlik ez az érzés, az egyetlen, amit érezni fog, az a megbánás, mert ugye az ork biztos benne, hogy a móka nem tart örökké! Talán túlélte eddig a szerencsének, vagy épp az anyjának köszönhetően, de ezúttal egyedül van! *
- Kösd fel a gatyád, sok ember van akin nevethetsz, viszont kevés ember van, aki meg fogja ezt tűrni! Ha elszalasztod a lehetőséged a jóembereknél, akkor csak a rosszak fognak befogadni, a rosszak pedig nem fogják szótlanul tűrni a tetteid.
* Még jó, hogy nem hangoztatja a pénzel kapcsolatos megjegyzéseit, mert akkor elég hamar rájönne, hogy milyen az ork nevetés, ugyanis ezeket hallva biztos, hogy földön fetrengene a nevetéstől. Bár az orknak fogalma sincs, hogy mennyi pénze van, ha van egyáltalán, szóval jobb is, hogy nem térnek ki erre a témára, de az egyszer biztos, hogy sem egy ház, sem egy ló nem két tallér! *
- A látszat néha csal! Az is lehet, hogy én vagyok a helyi földesúr, az is lehet, hogy én vagyok helyi banditák vezére. Már csak ork létemre nem lenne senki, aki megpróbálná!
* Jelenti ki elég magabiztosan. Bár vannak eléggé kétségbeesett emberek, akik bármit megpróbálnának kirabolni, bár azok nem ezen a környéken tanyáznának. A látszat néha csalhat, az veszedelmes ork közel sem olyan veszedelmes, mint első ránézésre, azonban a fiú elég baljós dolgokról mesél ifjabb korából. Bár sokat nem tud róla, azért mond néhány olyan dolgot, amire még az orknak is felszalad a szemöldöke. *
- Kiengedted a lovakat? Gondolom nagy büntetést kaptál érte.
* Érdekes egy élete lehet, ha mindig a felnőttek ellen cselekszik, bár biztos akadnak olyan cselekedetei, ahol nem mások kárára megy a nevetés, ha nem, akkor egy kicsivel talán szimpatikusabban tekint azokra, akikkel egy tetőt kellett osztozniuk. Bár felmerül a kérdés, hogy nagyjából tizenhét évnyi csintalankodást eladással kéne torolni? Talán ahonnan jött teljesen mások a nézetek az ilyen viselkedések után. Ő neki fogalma sincs, hogy mit tenne hirtelen, de talán nem folyamodna a másik eladásában, inkább keresne egy munkát, ahol nem képes semmit elrontani, valami nehéz munkát, ami biztos lefárassza és kétszer is elgondolkodtatja, hogy megéri e így viselkedni.
Egy kis kuncogás csak kibukik, mikor a botozást megemlíti, valahogy nem hangzik úgy, mintha megbánta volna a tetteit. *
- És? Mit tanultál az esetből? Megéri csintalannak lenni?
* Egészen addig lesz vicces a dolog, amíg ő is képes nevetni, amint elmúlik ez az érzés, az egyetlen, amit érezni fog, az a megbánás, mert ugye az ork biztos benne, hogy a móka nem tart örökké! Talán túlélte eddig a szerencsének, vagy épp az anyjának köszönhetően, de ezúttal egyedül van! *
- Kösd fel a gatyád, sok ember van akin nevethetsz, viszont kevés ember van, aki meg fogja ezt tűrni! Ha elszalasztod a lehetőséged a jóembereknél, akkor csak a rosszak fognak befogadni, a rosszak pedig nem fogják szótlanul tűrni a tetteid.
3756. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-31 11:31:02
Üzenet elküldve: 2025-03-31 11:31:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*A megjegyzésre, hogy ő tudja, Vito csak a szemét forgatja. Mit tud ő? Semmit. Jelenleg azt sem, hogy és mint kéne boldogulnia. Pénzéből tán kifutná valami fa viskóra, meg ideig-óráig kenyérre. Esetleg vehetne egy lovat vagy szamarat, és megpróbálhatna gyűjtögetéssel, vagy valami csecsebecse előállításával megélni. Ahhoz, hogy más parancsára ugráljon, továbbra sincs semmi kedve.*
– Úgy legyen, bár ebben kétség kívül inkább ön a mérv adó, mintsem jómagam. Nem mintha tőlem túl nagy értéket tudnának elvenni. – *Fintorog kedvetlenül, láthatóan nem békélt meg a sorsával.*
– Édesanyám bizonyára örülne nekem, de ő sem úszná meg pár szép szóval, ha bújtatni próbálna otthon apám elől. Oda nem mehetek vissza, és ha jót akarok magamnak, a környékre sem merészkedem egyhamar. Betöltöttem a tizenhetet, de ez pont annyi idő, mint amit elpazaroltam pimaszkodásra és semmittevésre. De hát mit tehetnék? Tudja milyen vicces, mikor már a fél szomszédság üvöltve és morogva keres, én meg ott vagyok fél méterre a fejük felett? – *Kuncog fel a fiatalabb, lépés tartva segítőjével.* – Az lények olyan mérgesek tudnak lenni, mikor kiderül, hogy nem töltenek elég időt azzal, mi hasznukat szolgálja. Legtöbbször a lovaikkal. Mihelyst eleresztettem az összeset egy hajnalon az erdő határába, rögtön kiderült, melyik lovat ütik, és melyiket nem! A csempész lova például két hetet volt távol, senki meg nem tudta fogni! Azután is csak az éhség vitte haza, mert a jó abrakhoz hozzászokott. Persze, én meg vigyáztam rá, minden órában követtem, s zajt csaptam, valahányszor valakit észrevettem. Jó móka volt, bár apám sokat fizetett érte. – *Nem titkolja, milyen büszke eme tettére, emlékére. Noha egy nála érettebb fejnek ez biztos nem apró csínyként jön le.* – A másik legkalandosabb utam az volt, mikor egy úri leányt megszöktettem. Épp csak véletlen találkoztunk, apám elől másztam be a kerítésen, mikor a kis leány virágot szedett a túloldalt. Kőkerítés, nem látszott át. Én meg elvittem a gyerkőcöt a rétre, távol minden etikettől és szabálytól, mihez addig kötve volt. Tíz évesen kapott egy napot, mikor gyerekként játszhatott, senki számon nem kérte. Mondjuk, amikor megbotoztak érte, azt már nem tartottam olyan viccesnek, de hát semmi baja nem lett, vigyáztam én rá. Nem úgy a ruhára, amit hordott, itt-ott foltos lett vagy elszakadt. De hát ilyen ez! Más szóval, nem igazán szeretik a szülővárosomban a képemet és a szép kék hajacskámat. *Tapasztalatlansága jól látszik abból, hogy oktalanul és büszke vigyorral fecseg.*
*A megjegyzésre, hogy ő tudja, Vito csak a szemét forgatja. Mit tud ő? Semmit. Jelenleg azt sem, hogy és mint kéne boldogulnia. Pénzéből tán kifutná valami fa viskóra, meg ideig-óráig kenyérre. Esetleg vehetne egy lovat vagy szamarat, és megpróbálhatna gyűjtögetéssel, vagy valami csecsebecse előállításával megélni. Ahhoz, hogy más parancsára ugráljon, továbbra sincs semmi kedve.*
– Úgy legyen, bár ebben kétség kívül inkább ön a mérv adó, mintsem jómagam. Nem mintha tőlem túl nagy értéket tudnának elvenni. – *Fintorog kedvetlenül, láthatóan nem békélt meg a sorsával.*
– Édesanyám bizonyára örülne nekem, de ő sem úszná meg pár szép szóval, ha bújtatni próbálna otthon apám elől. Oda nem mehetek vissza, és ha jót akarok magamnak, a környékre sem merészkedem egyhamar. Betöltöttem a tizenhetet, de ez pont annyi idő, mint amit elpazaroltam pimaszkodásra és semmittevésre. De hát mit tehetnék? Tudja milyen vicces, mikor már a fél szomszédság üvöltve és morogva keres, én meg ott vagyok fél méterre a fejük felett? – *Kuncog fel a fiatalabb, lépés tartva segítőjével.* – Az lények olyan mérgesek tudnak lenni, mikor kiderül, hogy nem töltenek elég időt azzal, mi hasznukat szolgálja. Legtöbbször a lovaikkal. Mihelyst eleresztettem az összeset egy hajnalon az erdő határába, rögtön kiderült, melyik lovat ütik, és melyiket nem! A csempész lova például két hetet volt távol, senki meg nem tudta fogni! Azután is csak az éhség vitte haza, mert a jó abrakhoz hozzászokott. Persze, én meg vigyáztam rá, minden órában követtem, s zajt csaptam, valahányszor valakit észrevettem. Jó móka volt, bár apám sokat fizetett érte. – *Nem titkolja, milyen büszke eme tettére, emlékére. Noha egy nála érettebb fejnek ez biztos nem apró csínyként jön le.* – A másik legkalandosabb utam az volt, mikor egy úri leányt megszöktettem. Épp csak véletlen találkoztunk, apám elől másztam be a kerítésen, mikor a kis leány virágot szedett a túloldalt. Kőkerítés, nem látszott át. Én meg elvittem a gyerkőcöt a rétre, távol minden etikettől és szabálytól, mihez addig kötve volt. Tíz évesen kapott egy napot, mikor gyerekként játszhatott, senki számon nem kérte. Mondjuk, amikor megbotoztak érte, azt már nem tartottam olyan viccesnek, de hát semmi baja nem lett, vigyáztam én rá. Nem úgy a ruhára, amit hordott, itt-ott foltos lett vagy elszakadt. De hát ilyen ez! Más szóval, nem igazán szeretik a szülővárosomban a képemet és a szép kék hajacskámat. *Tapasztalatlansága jól látszik abból, hogy oktalanul és büszke vigyorral fecseg.*
3755. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-31 10:04:18
Üzenet elküldve: 2025-03-31 10:04:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Valóban félre érthette, mind a szituációt, mind a fiú álláspontját. Azt hinné, hogy csak repdesne az örömtől, hogy megszabadult a vevőjétől és talált is valakit, aki visszajuttatná otthonába, bár jobban belegondolva, kiszeretne visszakerülni oda, ahonnan eladták? Bár apja a fő elkövető, talán az anyja még örülne, ha visszakaphatná a szeme fényét. Bár azon sem lepődne, ha csak az orknak nem kívánná elmondani a részleteket, igen, ez tűnik a legvalószínűbbnek a sok közül! *
- Te tudod.
* Zárja le ennyiben a pimasz választ, bár nem gondolja alaptalannak, de azért egy kicsit csalódott legbelül. Az egyetlen, ami történne, ha megtudná, hogy szekérre rakná az ifjat, hogy visszamehessen, de így ebben nem tud segíteni, csak utat tud mutatni.
A következő mondatokra végignéz a másikon. Most, hogy így kiemelte, tényleg egy érdekes páros alkotnak. Az ork sem látott ilyesfajta bőrszínt, még sötételfen sem, bár van annyira fura a világ, hogy ne kérdőjelezze meg, sokat nem változtatna semmin, ha más lenne a színe! *
- Ez csak annyit jelent, hogy senki sem mer majd kirabolni minket!
* De még nem is tudja, hogy mennyire szerencsés a másik! Más lehet nem ütötte volna bele az orrát a helyzetbe, vagy egyből pénzt követeltek volna! *
- Mindenesetre, ha visszaakarnál menni édesanyádhoz, akkor a főtéren és a piacon rengeteg szekér van, talán találsz valakit, aki épp a régi városod felé veszi az irányt, bár apád lehet kapni fog az alkalmon és megpróbál újfent túladni rajtad. Hány éves is vagy?
* Teszi fel a kérdést, ami egy ideje már böki az oldalát. Arra is kíváncsi, hogy vajon milyen bűnt követhetett el amivel kiérdemelte saját bőrének eladását. Ezt majd talán később megkérdezi, de addig is felrakja a vállára a táskáját, majd visszatér az útra és a város irányába kezd menetelni. Hosszú egy útjuk lesz, az egyszer biztos! Ha szerencséjük van, akkor pont alkonyatra ott is lehetnek, ha nehéz lesz az út, akkor fáradtság mellet nem lesz idejük, vagy épp kedvük vacsorázni. *
* Valóban félre érthette, mind a szituációt, mind a fiú álláspontját. Azt hinné, hogy csak repdesne az örömtől, hogy megszabadult a vevőjétől és talált is valakit, aki visszajuttatná otthonába, bár jobban belegondolva, kiszeretne visszakerülni oda, ahonnan eladták? Bár apja a fő elkövető, talán az anyja még örülne, ha visszakaphatná a szeme fényét. Bár azon sem lepődne, ha csak az orknak nem kívánná elmondani a részleteket, igen, ez tűnik a legvalószínűbbnek a sok közül! *
- Te tudod.
* Zárja le ennyiben a pimasz választ, bár nem gondolja alaptalannak, de azért egy kicsit csalódott legbelül. Az egyetlen, ami történne, ha megtudná, hogy szekérre rakná az ifjat, hogy visszamehessen, de így ebben nem tud segíteni, csak utat tud mutatni.
A következő mondatokra végignéz a másikon. Most, hogy így kiemelte, tényleg egy érdekes páros alkotnak. Az ork sem látott ilyesfajta bőrszínt, még sötételfen sem, bár van annyira fura a világ, hogy ne kérdőjelezze meg, sokat nem változtatna semmin, ha más lenne a színe! *
- Ez csak annyit jelent, hogy senki sem mer majd kirabolni minket!
* De még nem is tudja, hogy mennyire szerencsés a másik! Más lehet nem ütötte volna bele az orrát a helyzetbe, vagy egyből pénzt követeltek volna! *
- Mindenesetre, ha visszaakarnál menni édesanyádhoz, akkor a főtéren és a piacon rengeteg szekér van, talán találsz valakit, aki épp a régi városod felé veszi az irányt, bár apád lehet kapni fog az alkalmon és megpróbál újfent túladni rajtad. Hány éves is vagy?
* Teszi fel a kérdést, ami egy ideje már böki az oldalát. Arra is kíváncsi, hogy vajon milyen bűnt követhetett el amivel kiérdemelte saját bőrének eladását. Ezt majd talán később megkérdezi, de addig is felrakja a vállára a táskáját, majd visszatér az útra és a város irányába kezd menetelni. Hosszú egy útjuk lesz, az egyszer biztos! Ha szerencséjük van, akkor pont alkonyatra ott is lehetnek, ha nehéz lesz az út, akkor fáradtság mellet nem lesz idejük, vagy épp kedvük vacsorázni. *
3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-30 10:30:56
Üzenet elküldve: 2025-03-30 10:30:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*Nem tudja meghazudtolni magát, amikor az ork töri magát, hogy emlékeztesse a fiút, merről jött, jókedvűen felkuncog.*
– Úgy látom, nem teljesen értettük meg egymást. Én tudom, honnan jöttem, csak nem áll szándékomban hangoztatni. – *Feleli a már látott szemtelen, jókedvű vigyorával, amíg követi az orkot. Többnyire tőle tartva nem tesz megjegyzést a festményre, amit az ork gondosan becsomagol, bár látszik az arcán, hogy ő azt nem tenné el.*
– Gondolom, a szekér tulajdonosa repesni fog az örömtől, hogy egy ork és egy furcsa színű sötételf szeretne csatlakozni hozzá. Kicsit sem tűnünk útonállóknak... – *Jegyzi meg epésen, finoman utalva arra, hogy ő inkább legyalogol, mintsem máshoz kéredzkedjen fel.*
~Tulajdonképpen ez az ork már önmagában igencsak érdekesen néz ki. Főleg a festményével. Ki tudja, talán ő az egyik élő példája annak, hogy sokan vannak, akiket ok nélkül ítélnek el. Akárhogy is, ha nem lakmározik a combomból holnap estig, már szerencsés vagyok vele.~
*Nem tudja meghazudtolni magát, amikor az ork töri magát, hogy emlékeztesse a fiút, merről jött, jókedvűen felkuncog.*
– Úgy látom, nem teljesen értettük meg egymást. Én tudom, honnan jöttem, csak nem áll szándékomban hangoztatni. – *Feleli a már látott szemtelen, jókedvű vigyorával, amíg követi az orkot. Többnyire tőle tartva nem tesz megjegyzést a festményre, amit az ork gondosan becsomagol, bár látszik az arcán, hogy ő azt nem tenné el.*
– Gondolom, a szekér tulajdonosa repesni fog az örömtől, hogy egy ork és egy furcsa színű sötételf szeretne csatlakozni hozzá. Kicsit sem tűnünk útonállóknak... – *Jegyzi meg epésen, finoman utalva arra, hogy ő inkább legyalogol, mintsem máshoz kéredzkedjen fel.*
~Tulajdonképpen ez az ork már önmagában igencsak érdekesen néz ki. Főleg a festményével. Ki tudja, talán ő az egyik élő példája annak, hogy sokan vannak, akiket ok nélkül ítélnek el. Akárhogy is, ha nem lakmározik a combomból holnap estig, már szerencsés vagyok vele.~
3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-29 23:00:54
Üzenet elküldve: 2025-03-29 23:00:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Próbálja leolvasni az ifjabb arcáról az igazat, titkon reménykedik benne, hogy az egész csak egy hatalmas vicc, amit azért csináltak, mert valaki(k) unatkoznak. A probléma ezzel csak az, hogy az ork nem a legjobb emberismerő a környéken, nemhogy a sötételfek körében! Egy bólintással nyugtázza a hallottakat. *
- A városban kideríthetjük, hogy honnan származol, talán egy térképet látva felismersz valamit, ami segíthet, addig is…
* Valóban nagy szarban lenne a fiú, ha az ork meglepetésvendégnek hívná meg ebédre. Szerencséjére sötételf nem szerepel a diétájában, ám ha nem viselkedik, ez megváltozhat. Ha megszerezte a felszerelését, akkor először oda vezeti, ahol először hagyta abba a festést, a kiabálást követve.
Mielőtt elpakol, a másik megtekintheti a ronda rajzát. Bár a ronda, talán még jobb színben tűnteti fel, mint amilyen valójában, bár ezt döntse el az aki látja. Letakarja a festményt, majd elteszi a festékeket, majd mindet berak a táskájába. *
- Messze van a város, ha sietünk, estére odaérünk! Ha szerencsénk van, akkor találunk egy szekeret, ami pont a városba tart!
* Próbálja leolvasni az ifjabb arcáról az igazat, titkon reménykedik benne, hogy az egész csak egy hatalmas vicc, amit azért csináltak, mert valaki(k) unatkoznak. A probléma ezzel csak az, hogy az ork nem a legjobb emberismerő a környéken, nemhogy a sötételfek körében! Egy bólintással nyugtázza a hallottakat. *
- A városban kideríthetjük, hogy honnan származol, talán egy térképet látva felismersz valamit, ami segíthet, addig is…
* Valóban nagy szarban lenne a fiú, ha az ork meglepetésvendégnek hívná meg ebédre. Szerencséjére sötételf nem szerepel a diétájában, ám ha nem viselkedik, ez megváltozhat. Ha megszerezte a felszerelését, akkor először oda vezeti, ahol először hagyta abba a festést, a kiabálást követve.
Mielőtt elpakol, a másik megtekintheti a ronda rajzát. Bár a ronda, talán még jobb színben tűnteti fel, mint amilyen valójában, bár ezt döntse el az aki látja. Letakarja a festményt, majd elteszi a festékeket, majd mindet berak a táskájába. *
- Messze van a város, ha sietünk, estére odaérünk! Ha szerencsénk van, akkor találunk egy szekeret, ami pont a városba tart!
3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-29 13:06:00
Üzenet elküldve: 2025-03-29 13:06:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*A mélységi csak bólogat, mikor az ork megjegyzi, hogy nem mondott sokat a válasza. Újabb két kérdésére csak hátracsapja füleit, és oldalra billenti a fejét, mintha csak egy kutyát utánozna.*
– Őszintén? Fogalmam sincs, merre vagyok, de abból ítélve, hogy Arthenior törvényeire hivatkozott, elég messze ahhoz, hogy már ne is számítson, merről hurcoltak idáig. – *A fiú sóhajt egyet, körbepillantva az erdőn. Következő kérdés, mit az orktól kap, teljes mértékben megegyezik azzal, ami az ő fejét megtölti. Elképzelése sincs jelenleg, hogy mitévő legyen. Átlátja a helyzetét, és hogy az orkkal, segítsége ellenére sem biztos, hogy sokkal jobban jár, mint a másik férfivel. Már csak azért sem, mert a csuklyással szemben lenne némi esélye, ha önvédelemre szorul. Annyira azért nem ostoba, hogy egy orkkal felvegye a versenyt. Mégis meglepődik, hogy az ork segítséget ajánl, legalábbis egyelőre. A város felé mennek, aztán majd ki tudja? Mindenesetre kedvezőbb, mint egyedül eltévedni a teljes ismeretlenben.*
– Elhozom a felszerelésemet, azután pedig útra készen állok! – *Egyelőre jobbnak látja pimasz énjét háttérbe szorítani. Gyorsan el is szalad, hogy kiszedje az avar alól azt a néhány holmit, amit elhozott, és sietősen vissza is tér az orkhoz, útközben aggatva fel magára a táskáját és a fegyvertartó övet. Elgondolkodik rajta, hogy valamiféle háláról kéne bizonyságot tennie, de az nem lenne hű önmagához, így el is veti az ötletet hamar. Először megbizonyosodik róla, hogy nem egy vacsora meghívást kapott, ahol ő lesz a főétel.*
*A mélységi csak bólogat, mikor az ork megjegyzi, hogy nem mondott sokat a válasza. Újabb két kérdésére csak hátracsapja füleit, és oldalra billenti a fejét, mintha csak egy kutyát utánozna.*
– Őszintén? Fogalmam sincs, merre vagyok, de abból ítélve, hogy Arthenior törvényeire hivatkozott, elég messze ahhoz, hogy már ne is számítson, merről hurcoltak idáig. – *A fiú sóhajt egyet, körbepillantva az erdőn. Következő kérdés, mit az orktól kap, teljes mértékben megegyezik azzal, ami az ő fejét megtölti. Elképzelése sincs jelenleg, hogy mitévő legyen. Átlátja a helyzetét, és hogy az orkkal, segítsége ellenére sem biztos, hogy sokkal jobban jár, mint a másik férfivel. Már csak azért sem, mert a csuklyással szemben lenne némi esélye, ha önvédelemre szorul. Annyira azért nem ostoba, hogy egy orkkal felvegye a versenyt. Mégis meglepődik, hogy az ork segítséget ajánl, legalábbis egyelőre. A város felé mennek, aztán majd ki tudja? Mindenesetre kedvezőbb, mint egyedül eltévedni a teljes ismeretlenben.*
– Elhozom a felszerelésemet, azután pedig útra készen állok! – *Egyelőre jobbnak látja pimasz énjét háttérbe szorítani. Gyorsan el is szalad, hogy kiszedje az avar alól azt a néhány holmit, amit elhozott, és sietősen vissza is tér az orkhoz, útközben aggatva fel magára a táskáját és a fegyvertartó övet. Elgondolkodik rajta, hogy valamiféle háláról kéne bizonyságot tennie, de az nem lenne hű önmagához, így el is veti az ötletet hamar. Először megbizonyosodik róla, hogy nem egy vacsora meghívást kapott, ahol ő lesz a főétel.*
3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-29 09:08:26
Üzenet elküldve: 2025-03-29 09:08:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Valahogy nem érzi át a másik nem tetszését, bár miért is tenné? Nem ő az akinek félnie kell a nagyobbtól, hanem a sötételfnek. Biztos az ork is összecsinálná magát, ha ő is olyan kicsi lenne, és megállítaná egy nála háromszor akkora teremtmény kérdésekkel. *
- Ez nem mond sokat a származásodról! A városod nevét tudod e? Egyáltalán azt tudod, hogy most hol vagy?
* Az orkot sem érdekli jobban a férfi, aki megvette, a lényeg, hogy nagyon gyorsan meggondolta magát, és ha minden jól megy, akkor még az életét is átgondolja, ha nem, akkor biztos meglátogatja az apját elégtételt követve. Ez már nem az ő dolga, sem a fiúé. *
- Mi a terved a továbbiakban?
* Fonja össze maga előtt a kezeit. Nem tervezi egyedül hagyni a gyereket a semmi közepén. Egyedül aligha érhet el valamit, persze nem lehetetlen, de nem is egy sétagalopp. *
- Mindenesetre, ha nem akarsz egyedül megbirkózni az erdő nyújtotta veszélyekkel, akkor jobb lesz, ha velem tartasz a városba.
* Az ork ezzel megfordul és elkezd visszasétálni abba az irányba, amerről jött. Kiváló menekülési lehetőséget nyújt a sötételfnek. *
* Valahogy nem érzi át a másik nem tetszését, bár miért is tenné? Nem ő az akinek félnie kell a nagyobbtól, hanem a sötételfnek. Biztos az ork is összecsinálná magát, ha ő is olyan kicsi lenne, és megállítaná egy nála háromszor akkora teremtmény kérdésekkel. *
- Ez nem mond sokat a származásodról! A városod nevét tudod e? Egyáltalán azt tudod, hogy most hol vagy?
* Az orkot sem érdekli jobban a férfi, aki megvette, a lényeg, hogy nagyon gyorsan meggondolta magát, és ha minden jól megy, akkor még az életét is átgondolja, ha nem, akkor biztos meglátogatja az apját elégtételt követve. Ez már nem az ő dolga, sem a fiúé. *
- Mi a terved a továbbiakban?
* Fonja össze maga előtt a kezeit. Nem tervezi egyedül hagyni a gyereket a semmi közepén. Egyedül aligha érhet el valamit, persze nem lehetetlen, de nem is egy sétagalopp. *
- Mindenesetre, ha nem akarsz egyedül megbirkózni az erdő nyújtotta veszélyekkel, akkor jobb lesz, ha velem tartasz a városba.
* Az ork ezzel megfordul és elkezd visszasétálni abba az irányba, amerről jött. Kiváló menekülési lehetőséget nyújt a sötételfnek. *
3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-28 16:10:15
Üzenet elküldve: 2025-03-28 16:10:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*Az, hogy az ork megakadályozza egyértelmű távozó szándékát, nem tetszik neki, és ezt egy kelletlen mosollyal a környezet tudtára is adja. Egyik kalamajkából a másikba, nem szokása ennyire rosszul járni. Akárhogy is, most csak felegyenesedik, hallgatva a kérdést, mely előző tartózkodási helyére irányul.*
– Többnyire szerető anyám bánatából, bár azért atyám haragja se kis részt vállalt ebben. – *Íme a felelet, mi bár elmond mindent, mégsem ér semmit. Vitonak esze ágában sincs az ork orrára kötni, ki volt az, aki eladta. Még a végén szegény anyja özvegyen kell, hogy tovább éljen, annál meg még ez is jobb.*
– Valóban, bár az összeget nem tudom, amit kaphatott értem. Bizonyára nem fedezte azt a költséget, amivel felnevelt. Nem számítottam tőle másra, a nézeteink mindig is merőben eltértek. Sosem volt rest hangoztatni, mekkora nyűg vagyok a nyakán, de szerencsére agyon nem vert. Magamat ismerve azon sem lepődtem volna meg. - *Az ifjú jókedve úgy tűnik, állandó, még a vörös szemű orkkal szemben sem tűnik el. *
*Az, hogy az ork megakadályozza egyértelmű távozó szándékát, nem tetszik neki, és ezt egy kelletlen mosollyal a környezet tudtára is adja. Egyik kalamajkából a másikba, nem szokása ennyire rosszul járni. Akárhogy is, most csak felegyenesedik, hallgatva a kérdést, mely előző tartózkodási helyére irányul.*
– Többnyire szerető anyám bánatából, bár azért atyám haragja se kis részt vállalt ebben. – *Íme a felelet, mi bár elmond mindent, mégsem ér semmit. Vitonak esze ágában sincs az ork orrára kötni, ki volt az, aki eladta. Még a végén szegény anyja özvegyen kell, hogy tovább éljen, annál meg még ez is jobb.*
– Valóban, bár az összeget nem tudom, amit kaphatott értem. Bizonyára nem fedezte azt a költséget, amivel felnevelt. Nem számítottam tőle másra, a nézeteink mindig is merőben eltértek. Sosem volt rest hangoztatni, mekkora nyűg vagyok a nyakán, de szerencsére agyon nem vert. Magamat ismerve azon sem lepődtem volna meg. - *Az ifjú jókedve úgy tűnik, állandó, még a vörös szemű orkkal szemben sem tűnik el. *
3749. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-28 12:10:54
Üzenet elküldve: 2025-03-28 12:10:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Az idősebb tovább áll, úgy tűnik nem szeretné jobban védeni magát s inkább teszi azt, amit az ork tanácsol, és ha okosabb, mint aminek látszik, akkor hamar el is tűnik a város környezetéből. Nem marad más, mint az ork és a sötételf, na meg persze a természetből fakadó időnkénti szél és állathangok. Leveszi a kezét a fegyveréről, nem gondolja, hogy a kölyök ellen kellene használnia. *
- Ne olyan hevesen.
* Nem tervezi csak úgy útjára engedni ezek után. Mondott pár érdekes dolgok és még ha igaz, akkor mégis merre mehetne? *
- Honnan jöttél?
* Tesz fel egy egyszerűbb kérdést a másiknak, hátha legalább azzal tisztában van, hogy helyileg hol helyezkednek el. Bár az igazat megvallva, ha tudná is, hogy honnét származik, sem menne sokra, elvégre, ha apja valóban megvált tőle, akkor aligha térhet oda vissza. Ha válaszol a kérdésére, akkor egy kicsit elgondolkodik mielőtt folytatná. *
- Valóban eladott az apád?
* Emelkedik meg az egyik szemöldöke, egy amolyan „ne hazudj” nézéssel kísérve. *
* Az idősebb tovább áll, úgy tűnik nem szeretné jobban védeni magát s inkább teszi azt, amit az ork tanácsol, és ha okosabb, mint aminek látszik, akkor hamar el is tűnik a város környezetéből. Nem marad más, mint az ork és a sötételf, na meg persze a természetből fakadó időnkénti szél és állathangok. Leveszi a kezét a fegyveréről, nem gondolja, hogy a kölyök ellen kellene használnia. *
- Ne olyan hevesen.
* Nem tervezi csak úgy útjára engedni ezek után. Mondott pár érdekes dolgok és még ha igaz, akkor mégis merre mehetne? *
- Honnan jöttél?
* Tesz fel egy egyszerűbb kérdést a másiknak, hátha legalább azzal tisztában van, hogy helyileg hol helyezkednek el. Bár az igazat megvallva, ha tudná is, hogy honnét származik, sem menne sokra, elvégre, ha apja valóban megvált tőle, akkor aligha térhet oda vissza. Ha válaszol a kérdésére, akkor egy kicsit elgondolkodik mielőtt folytatná. *
- Valóban eladott az apád?
* Emelkedik meg az egyik szemöldöke, egy amolyan „ne hazudj” nézéssel kísérve. *
3748. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-28 11:27:08
Üzenet elküldve: 2025-03-28 11:27:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*Vito arcára kiül a felismerés, mihelyst az ork ismerteti a helyi szabályokat.* ~Tehát ezért nem kötözött vagy bilincselt meg! Áhá!~
*Vito is a férfira néz, aki csak egy mélyebb lég vétellel nyugtázza a szavakat, látszólag semmi újat nem mondtak neki. Végighallgatják az orkot, majd a férfi morogva ugyan, de tovább indul a ló után. Vito széles vigyorral figyeli ezt a bosszús eltávozást.*
– Hálás köszönetem! – *Hajol meg Vito színpadiasan az ork előtt, titkon remélve, hogy ezzel letudta az életét megmentő közbeavatkozást.*
*Vito arcára kiül a felismerés, mihelyst az ork ismerteti a helyi szabályokat.* ~Tehát ezért nem kötözött vagy bilincselt meg! Áhá!~
*Vito is a férfira néz, aki csak egy mélyebb lég vétellel nyugtázza a szavakat, látszólag semmi újat nem mondtak neki. Végighallgatják az orkot, majd a férfi morogva ugyan, de tovább indul a ló után. Vito széles vigyorral figyeli ezt a bosszús eltávozást.*
– Hálás köszönetem! – *Hajol meg Vito színpadiasan az ork előtt, titkon remélve, hogy ezzel letudta az életét megmentő közbeavatkozást.*
3747. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-28 09:36:44
Üzenet elküldve: 2025-03-28 09:36:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Cagon felváltva pillant a két félre, homloka összerándul, próbál valami ésszerű magyarázatot keresni erre a helyzetre. Mindketten tudhatják mennyire erősek és hirtelen haragúak az orkok, így jól teszik, hogy semmi hülyeséget nem csinálnak. Még saját maga sincs tisztában az erejével, a rémmel folytatott harc során elvesztette önbizalmát az erejében, míg a többiek sejtik, hogy az ork képes lenne úgy kettétörni őket, mint egy száraz ágat, az orkon mégis egy izzadságcsepp formálódik a homlokán, ami szépen lassan megindul lefelé.
A fiatalabbik kezdi a vádaskodást, és teszi azt elég hamar. Cagonnak van tapasztalata rabszolgatartókkal. Lihanechben nem éppen választhat mást, aki orkként születik oda. Végül az idősebb is megszólal, bár az ő szavaira már rá se ránt, csak a fejét fordítja oda, mintha figyelne rá bár ez messze lenne az igazságtól. *
- Remélem tisztában van vele, hogy Arthenior törvények tiltják a rabszolgatartást! Egy apróbb megvádolás és valaki már egyből a börtönbe végzi, egy apróbb nyomozás után, ha kiderül, hogy a vádak igazak, akkor akár életfogytiglanra is ítélhetnek!
* Hagyja, hogy a szavai gyökeret verjenek a férfiban, hátha a reakciójából könnyen fényt deríthet az igazságra. *
- Ha igazak a vádak javaslom, nyelje le veszteségét és menjen vissza ahhoz, aki eladta magának, mert ezeken a földeken a szabadságvesztést fővesztéssel torolják meg, és itt nem rend őreire gondolok, hanem a polgárokra.
* Mondata végén biccent egyet a férfinak, ezzel is rásegítve, hogy hordja el magát, mielőtt megmutatja az Artheniori vendégszeretetének a határait. *
* Cagon felváltva pillant a két félre, homloka összerándul, próbál valami ésszerű magyarázatot keresni erre a helyzetre. Mindketten tudhatják mennyire erősek és hirtelen haragúak az orkok, így jól teszik, hogy semmi hülyeséget nem csinálnak. Még saját maga sincs tisztában az erejével, a rémmel folytatott harc során elvesztette önbizalmát az erejében, míg a többiek sejtik, hogy az ork képes lenne úgy kettétörni őket, mint egy száraz ágat, az orkon mégis egy izzadságcsepp formálódik a homlokán, ami szépen lassan megindul lefelé.
A fiatalabbik kezdi a vádaskodást, és teszi azt elég hamar. Cagonnak van tapasztalata rabszolgatartókkal. Lihanechben nem éppen választhat mást, aki orkként születik oda. Végül az idősebb is megszólal, bár az ő szavaira már rá se ránt, csak a fejét fordítja oda, mintha figyelne rá bár ez messze lenne az igazságtól. *
- Remélem tisztában van vele, hogy Arthenior törvények tiltják a rabszolgatartást! Egy apróbb megvádolás és valaki már egyből a börtönbe végzi, egy apróbb nyomozás után, ha kiderül, hogy a vádak igazak, akkor akár életfogytiglanra is ítélhetnek!
* Hagyja, hogy a szavai gyökeret verjenek a férfiban, hátha a reakciójából könnyen fényt deríthet az igazságra. *
- Ha igazak a vádak javaslom, nyelje le veszteségét és menjen vissza ahhoz, aki eladta magának, mert ezeken a földeken a szabadságvesztést fővesztéssel torolják meg, és itt nem rend őreire gondolok, hanem a polgárokra.
* Mondata végén biccent egyet a férfinak, ezzel is rásegítve, hogy hordja el magát, mielőtt megmutatja az Artheniori vendégszeretetének a határait. *
3746. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-27 19:17:19
Üzenet elküldve: 2025-03-27 19:17:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az engedetlen fiú//
*Vito azonnal ismét szemtelenné és jókedvűvé válik, amint az ork közbelép. Megjelenését ugyan furcsállja, inkább várná azt, hogy a szaga ér oda előbb, mint a hangja, örül neki, hiszen szemtanú előtt nem tehet vele a férfi különösebben semmit. Amint a súly lekerül róla, feláll, leporolja öltözetét, közben a méregtől csak éppen felocsúdó férfi szavába vágva felel:*
– Ez az úriember megvett apámtól azzal a szándékkal, hogy eladjon rabszolgának. Csakhogy velem eléggé mellé fogott, mert nem félek tőle és az engedelmességet hírből sem ismerem. Most szabadon eresztettem az uraság lovát, aki egy kicsit mérges lett rám emiatt. – *Feleli Vitokhörd végtelenül egyszerűen, habozás nélkül fedve fel a teljes igazságot.*
– Egy szavát se higgye! – *Szól közbe a férfi fogcsikorgatva.*– Ez egy engedetlen, hazug vakarcs, elég csak ránézni, és mindenki láthatja!
*Vito csak száját összepréselve bólogat, tudja jól, hogy ha most ellent mond a férfinek, azzal csak saját maga alatt vágja a fát. Helyette inkább körbe néz, azt keresve, ha harcra fordul a beszélgetés, merre szaladjon el, hogy mentse az írháját.*
A hozzászólás írója (Xeroltén Vitokhörd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.27 19:19:32
*Vito azonnal ismét szemtelenné és jókedvűvé válik, amint az ork közbelép. Megjelenését ugyan furcsállja, inkább várná azt, hogy a szaga ér oda előbb, mint a hangja, örül neki, hiszen szemtanú előtt nem tehet vele a férfi különösebben semmit. Amint a súly lekerül róla, feláll, leporolja öltözetét, közben a méregtől csak éppen felocsúdó férfi szavába vágva felel:*
– Ez az úriember megvett apámtól azzal a szándékkal, hogy eladjon rabszolgának. Csakhogy velem eléggé mellé fogott, mert nem félek tőle és az engedelmességet hírből sem ismerem. Most szabadon eresztettem az uraság lovát, aki egy kicsit mérges lett rám emiatt. – *Feleli Vitokhörd végtelenül egyszerűen, habozás nélkül fedve fel a teljes igazságot.*
– Egy szavát se higgye! – *Szól közbe a férfi fogcsikorgatva.*– Ez egy engedetlen, hazug vakarcs, elég csak ránézni, és mindenki láthatja!
*Vito csak száját összepréselve bólogat, tudja jól, hogy ha most ellent mond a férfinek, azzal csak saját maga alatt vágja a fát. Helyette inkább körbe néz, azt keresve, ha harcra fordul a beszélgetés, merre szaladjon el, hogy mentse az írháját.*
A hozzászólás írója (Xeroltén Vitokhörd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.27 19:19:32
3745. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-27 18:10:12
Üzenet elküldve: 2025-03-27 18:10:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Bármennyire is hihetetlen számára ez a fajta felállás hamar ráeszmél, hogy mégis mi történhet itt. Legalábbis abból, amit lát csak következtetni tud, aztán, hogy mi a valóság? Talán kis ficsúr kirabolta volna a férfit? Ilyen gyorsasággal kizárt. Talán a férfi rabolta el otthonából? Túl nyugodtnak tűnik ahhoz a sötételf.
Amint elhangzik a férfi első mondata jut csak el az eszébe, hogy cselekednie kéne. A bujkálást félbe hagyva kiemelkedik a bokorból, nagyjából akkortájt, mikor kisebbik a loval, példálózik. Nincs szükség ahhoz, hogy felfegyverkezzen, bár egy colos ork megjelenése biztos nem biztató jelként kerül be a köztudatba. Szinte átlépi a bokrot, majd egy halk morgással jelzi ellenszenvét mielőtt megszólalna. *
- Mi folyik itt?
* Mély hangja csakúgy visszhangozhat számukra, miközben ő lassú, de határozott léptekkel közelíti meg kettejüket. Ugyan a kard az oldalán csak dísznek van, de azért egyik kezét ráhelyezi, hátha kell egy kis győzködés kettejüknek. Bár nem lepné meg, ha az orkot látva összefognának, hogy kimeneküljenek a helyzetből. *
- Nem tudom részleteket, de javaslom, azonnal szállj le róla!
* Jelenti ki újfent, ha nem tette volna még meg. Bármennyire is próbálja játszani a hőst fehér köpenyben, se nem tudja, hogy azt hogyan is kéne, se nem néz ki úgy. Látott már valaki hős orkot? Na, ugye! Keze a kardhüvelyén marad, hátha szüksége lenne rá. *
* Bármennyire is hihetetlen számára ez a fajta felállás hamar ráeszmél, hogy mégis mi történhet itt. Legalábbis abból, amit lát csak következtetni tud, aztán, hogy mi a valóság? Talán kis ficsúr kirabolta volna a férfit? Ilyen gyorsasággal kizárt. Talán a férfi rabolta el otthonából? Túl nyugodtnak tűnik ahhoz a sötételf.
Amint elhangzik a férfi első mondata jut csak el az eszébe, hogy cselekednie kéne. A bujkálást félbe hagyva kiemelkedik a bokorból, nagyjából akkortájt, mikor kisebbik a loval, példálózik. Nincs szükség ahhoz, hogy felfegyverkezzen, bár egy colos ork megjelenése biztos nem biztató jelként kerül be a köztudatba. Szinte átlépi a bokrot, majd egy halk morgással jelzi ellenszenvét mielőtt megszólalna. *
- Mi folyik itt?
* Mély hangja csakúgy visszhangozhat számukra, miközben ő lassú, de határozott léptekkel közelíti meg kettejüket. Ugyan a kard az oldalán csak dísznek van, de azért egyik kezét ráhelyezi, hátha kell egy kis győzködés kettejüknek. Bár nem lepné meg, ha az orkot látva összefognának, hogy kimeneküljenek a helyzetből. *
- Nem tudom részleteket, de javaslom, azonnal szállj le róla!
* Jelenti ki újfent, ha nem tette volna még meg. Bármennyire is próbálja játszani a hőst fehér köpenyben, se nem tudja, hogy azt hogyan is kéne, se nem néz ki úgy. Látott már valaki hős orkot? Na, ugye! Keze a kardhüvelyén marad, hátha szüksége lenne rá. *
3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-27 16:54:39
Üzenet elküldve: 2025-03-27 16:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*Vito megpróbál felkapaszkodni egy fára, bízva abban, hogy a közte és a férfi közt lévő két-két és fél méter elegendő lesz hozzá. Talán elég is lenne, ha nem rossz ágat ragad meg a nagy sietségben, és zuhan le azzal együtt, ezzel a baklövéssel el is vesztve azt a kevés kis előnyét. Vigyora ennek ellenére nem törlődik le arcáról, még akkor sem, mikor a férfi a hajába markolva rántja fel a fejét, és a hátára térdelve tartja a földön. Hozzászokott már ehhez a testhelyzethez, mikor nagyritkán kortársai kapják el a grabancát. Hanem, a nyaka elé kerülő penge már nem olyan mulatságos. Azonnal ráfog a férfi kezére, megakadályozva a végleges lesújtást.*
– Meggondolhatom magam! Itt helyben elvághatom a torkod, de sajnos többe kerültél, mint amit veszni hagynék! – *Végre lekerül a súly a fiú mellkasáról, ezúttal a kereskedő a hajánál fogva próbálja meg talpra állítani. Vito eleinte emelkedik is, egészen, míg le nem tud ülni kényelmesen. A kereskedő bosszúsan rángatja a kék fürtöket, hozzáfogja a hosszú, lilás füleket is, de látszólag nem bír a szemtelen, noha igencsak grimaszoló fiúval.*
– Ne tessék ennyire feszültnek lenni, így sosem fogja meg a lovát. Inkább azzal törődjék, én úgysem megyek túl messzire. Ám, ha azt a szép jószágot valaki befogja, aligha adja majd vissza!
– Te istenek csapása! – *A férfi elengedi végre a fiút, hogy a ló után nézzen.*
A hozzászólás írója (Xeroltén Vitokhörd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.27 18:25:26
*Vito megpróbál felkapaszkodni egy fára, bízva abban, hogy a közte és a férfi közt lévő két-két és fél méter elegendő lesz hozzá. Talán elég is lenne, ha nem rossz ágat ragad meg a nagy sietségben, és zuhan le azzal együtt, ezzel a baklövéssel el is vesztve azt a kevés kis előnyét. Vigyora ennek ellenére nem törlődik le arcáról, még akkor sem, mikor a férfi a hajába markolva rántja fel a fejét, és a hátára térdelve tartja a földön. Hozzászokott már ehhez a testhelyzethez, mikor nagyritkán kortársai kapják el a grabancát. Hanem, a nyaka elé kerülő penge már nem olyan mulatságos. Azonnal ráfog a férfi kezére, megakadályozva a végleges lesújtást.*
– Meggondolhatom magam! Itt helyben elvághatom a torkod, de sajnos többe kerültél, mint amit veszni hagynék! – *Végre lekerül a súly a fiú mellkasáról, ezúttal a kereskedő a hajánál fogva próbálja meg talpra állítani. Vito eleinte emelkedik is, egészen, míg le nem tud ülni kényelmesen. A kereskedő bosszúsan rángatja a kék fürtöket, hozzáfogja a hosszú, lilás füleket is, de látszólag nem bír a szemtelen, noha igencsak grimaszoló fiúval.*
– Ne tessék ennyire feszültnek lenni, így sosem fogja meg a lovát. Inkább azzal törődjék, én úgysem megyek túl messzire. Ám, ha azt a szép jószágot valaki befogja, aligha adja majd vissza!
– Te istenek csapása! – *A férfi elengedi végre a fiút, hogy a ló után nézzen.*
A hozzászólás írója (Xeroltén Vitokhörd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.27 18:25:26
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3744-3763