Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-24 09:55:04
Üzenet elküldve: 2017-01-24 09:55:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//MoMoMoNoLeZa//
*Minden túlságosan gyorsan történik ahhoz, hogy Mofi ennyi dolgot megfelelően lereagálhasson, ráadásul a problémák szinte maguktól oldódnak meg, hála a rengeteg segítőkész embernek vagy egyéb lénynek maga körül. Zaras Úrfi megérkezésére még meg tud hajolni, ám csak úgy, hogy közben már Notit segíti fel, aki ha kába is ugyan, de legalább reagál arra, ami körülötte történik. Így tehát kissé megnyugodva tud a Learon és Morw közötti fura vita végére pontot tenni, vagy legalább is megpróbálkozik vele, miután kipironkodta magát azon, hogy jelenleg két férfi harcol a kegyeiért, még akkor is, ha kizárólag kereskedői kvalitásairól van szó. Csakis akkor válaszol, amikor már megbizonyosodott arról, hogy Noti jól van.*
– Kérem, Uraim, nem kell versengeni, mindenkinek nagyon szívesen segítek.
*Először Morw Úrfi felé fordul, hiszen mégis csak ő az óriás, meg természetesen az első megrendelője is.*
– Igen, először Önnek fogok keresni valakit, aki segíthet. Ha hazaérünk, akkor fel is írom majd a könyvembe, hogy mit kért, Morw Úrfi. Ha pedig majd úgyis elmegyek a városba...
*Fordul ezúttal Learon felé, megnyugtatva ezzel arról, hogy nem feledkezett meg róla sem.*
– Akkor igen, tudok vásárolni csirkét és malacot is, ha szeretne. Már egy csacsit is vásároltam nagyon jó áron, és ő segít nekem szállítani a dolgokat ide-oda. A legkedvesebb és legokosabb csacsi, akit valaha láttam, szóval igen, értek az állatokhoz.
*Mondja teljesen őszintén, hiszen egy kereskedő valóban mindenhez ért, és ha a tündérke önbizalma nem is minden területen kimagasló, a saját szakmájában elhiszi, hogy konyít is hozzá valamennyit. Ha pedig a tudása mégsem elegendő, az úgysem fog meglátszani, hiszen mindent részletesen kikérdez majd a rendelésnél, hogy milyen és mekkora állatot kíván majd az Úrfi. Még Zarasra is vet egy pillantást, hátha ő is szeretne valamit. Addigra Noti vélhetően már jobban van, visszaülhet a székébe, és a tündérke csak ezután, a többi férfire bízva a társát, megindul Mogrim felé. A gnóm úrfi azonban úgy tűnik már észre is vette a problémát, és Mofinak nem is kell ecsetelnie a dolgot, máris felajánlja a segítségét. Szegény tündérke azt sem tudja, hogy kinek köszönje meg hirtelen, hiszen mindenki nekik szeretne segíteni, így először is mindannyiuk felé hálásan bólint, mielőtt megszólalna.*
– Nagyon szépen köszönjük a felajánlást, Mogrim Úrfi, de nekünk otthon kell lennünk kapuzárás előtt, hátha Leandana kisasszonynak szüksége lesz ránk. Ráadásul Morw Úrfi is a klán tagja, és biztos vagyok benne, hogy biztonságban haza tudunk jutni vele.
*Itt egy kis szünetet tart, hogy megtudja, mindenki számára érthető volt-e a kérése, majd röviden össze is foglalja.*
– Szeretnénk hazamenni Morw Úrfiékkal, de előtte kifizetném a két ebédet és a teát, amit fogyasztottunk, ha lenne olyan kedves, Mogrim Úrfi, és elmondaná az árát.
*Még mindig kedvesen mosolyog, ám a hangjában már hallatszik, hogy őt is megviselték az események, és kissé elfáradt.*
*Minden túlságosan gyorsan történik ahhoz, hogy Mofi ennyi dolgot megfelelően lereagálhasson, ráadásul a problémák szinte maguktól oldódnak meg, hála a rengeteg segítőkész embernek vagy egyéb lénynek maga körül. Zaras Úrfi megérkezésére még meg tud hajolni, ám csak úgy, hogy közben már Notit segíti fel, aki ha kába is ugyan, de legalább reagál arra, ami körülötte történik. Így tehát kissé megnyugodva tud a Learon és Morw közötti fura vita végére pontot tenni, vagy legalább is megpróbálkozik vele, miután kipironkodta magát azon, hogy jelenleg két férfi harcol a kegyeiért, még akkor is, ha kizárólag kereskedői kvalitásairól van szó. Csakis akkor válaszol, amikor már megbizonyosodott arról, hogy Noti jól van.*
– Kérem, Uraim, nem kell versengeni, mindenkinek nagyon szívesen segítek.
*Először Morw Úrfi felé fordul, hiszen mégis csak ő az óriás, meg természetesen az első megrendelője is.*
– Igen, először Önnek fogok keresni valakit, aki segíthet. Ha hazaérünk, akkor fel is írom majd a könyvembe, hogy mit kért, Morw Úrfi. Ha pedig majd úgyis elmegyek a városba...
*Fordul ezúttal Learon felé, megnyugtatva ezzel arról, hogy nem feledkezett meg róla sem.*
– Akkor igen, tudok vásárolni csirkét és malacot is, ha szeretne. Már egy csacsit is vásároltam nagyon jó áron, és ő segít nekem szállítani a dolgokat ide-oda. A legkedvesebb és legokosabb csacsi, akit valaha láttam, szóval igen, értek az állatokhoz.
*Mondja teljesen őszintén, hiszen egy kereskedő valóban mindenhez ért, és ha a tündérke önbizalma nem is minden területen kimagasló, a saját szakmájában elhiszi, hogy konyít is hozzá valamennyit. Ha pedig a tudása mégsem elegendő, az úgysem fog meglátszani, hiszen mindent részletesen kikérdez majd a rendelésnél, hogy milyen és mekkora állatot kíván majd az Úrfi. Még Zarasra is vet egy pillantást, hátha ő is szeretne valamit. Addigra Noti vélhetően már jobban van, visszaülhet a székébe, és a tündérke csak ezután, a többi férfire bízva a társát, megindul Mogrim felé. A gnóm úrfi azonban úgy tűnik már észre is vette a problémát, és Mofinak nem is kell ecsetelnie a dolgot, máris felajánlja a segítségét. Szegény tündérke azt sem tudja, hogy kinek köszönje meg hirtelen, hiszen mindenki nekik szeretne segíteni, így először is mindannyiuk felé hálásan bólint, mielőtt megszólalna.*
– Nagyon szépen köszönjük a felajánlást, Mogrim Úrfi, de nekünk otthon kell lennünk kapuzárás előtt, hátha Leandana kisasszonynak szüksége lesz ránk. Ráadásul Morw Úrfi is a klán tagja, és biztos vagyok benne, hogy biztonságban haza tudunk jutni vele.
*Itt egy kis szünetet tart, hogy megtudja, mindenki számára érthető volt-e a kérése, majd röviden össze is foglalja.*
– Szeretnénk hazamenni Morw Úrfiékkal, de előtte kifizetném a két ebédet és a teát, amit fogyasztottunk, ha lenne olyan kedves, Mogrim Úrfi, és elmondaná az árát.
*Még mindig kedvesen mosolyog, ám a hangjában már hallatszik, hogy őt is megviselték az események, és kissé elfáradt.*
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-24 07:49:15
Üzenet elküldve: 2017-01-24 07:49:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Alyo, Syvyan//
*A véleményére csak egy kurta válasz érkezik, amire nevethetnékje támad. ~Az őszinteség nem mindig célravezető.~ Okította a mestere annakidején, na meg a hazugság sokkal jobban kiszínezheti a valóságot, vagy előnyhöz juttathatja a használóját. A lány vonásai pedig tovább szépülnek a vidám természet és a sör együttes hatása miatt, na meg a barátságos légkör is rátesz egy lapáttal. Nem lett szerelmes, az kevésbé az ő műfaja – tulajdonképpen azt sem tudja, hogy mi az -, de azért nem bánná hirtelen, ha a barna szépség izzadna egyet a sötét testén éjjel. A kósza gondolatokból az elf véget érő monógja hozza vissza a tavernába, na meg újabb röhögés, amikor Alyo egy még rövidebb válasszal adja Syvyan tudtára, hogy valójában mennyire érdekli a saját kérdésére kapott válasz. Az elf viszont nem akarja abbahagyni a kérdezősködést – Eldac hálás, mert neki a gondolatai egészen leegyszerűsödtek a nagymellű szépség irányába -, és figyelmesen hallgatja a többieket. Közben újabb kortyot gurít le a torkán a hűs sörből, majd leteszi a kupáját. Egy kiscsit megüti az ital, és még időben van ahhoz, hogy tudja, itt kell megállni és ne tovább.*
- Kalácsfalva? *Szól közbe és röhög egy sort, estében sört, a furcsa név hallatán. A legjobban az tetszik neki, hogy volt ott egy nő, aki nagyon finom süteményeket sütött, akár kalácsokat is. Ezen még magában elnevetgél egy kicsit. Ő aztán nincs oda az édességekért, néha jól esik, de inkább egy jó ragu, mint egy epreskalács. Ha pedig sütemény, ő inkább a sósféléket szereti, meg az asszonyokat. Sóhajt is egy nagyot.*
- Alyo, mesélhetnél az ittlévőkről pár szót, biztos vagyok benne, hogy a legtöbbjüket személyesen ismered. *Feltámaszkodik a bal könyökére, és úgy nézi a tharg lányt. Próbálja tartani a szemkontaktust, de többször elkalandozik a tekintete a melltájékon kidudorodó ruhadarab felé, na meg a dekoltázs is meglehetősen vonzza a tekintetét. Ennek ellenére nem tesz olyat, ami nem illendő – ha a mellek bámulását most nem számítjuk ide -, egyelőre. Ha végez a lány a bemutatásokkal, vagy ad valami választ az elf felé fordul.*
- Te hol születtél Syv, és miért nem lettél elf nemes? *Néz rá, bár nehezen szakítja el a tekintetét egy sokkal dekoratívabb személy látványától. Észre sem veszi, hogy a keze megragadja a kupáját és magához húzza. Mégsem iszik még belőle, csak melegíti egy kicsit.*
*A véleményére csak egy kurta válasz érkezik, amire nevethetnékje támad. ~Az őszinteség nem mindig célravezető.~ Okította a mestere annakidején, na meg a hazugság sokkal jobban kiszínezheti a valóságot, vagy előnyhöz juttathatja a használóját. A lány vonásai pedig tovább szépülnek a vidám természet és a sör együttes hatása miatt, na meg a barátságos légkör is rátesz egy lapáttal. Nem lett szerelmes, az kevésbé az ő műfaja – tulajdonképpen azt sem tudja, hogy mi az -, de azért nem bánná hirtelen, ha a barna szépség izzadna egyet a sötét testén éjjel. A kósza gondolatokból az elf véget érő monógja hozza vissza a tavernába, na meg újabb röhögés, amikor Alyo egy még rövidebb válasszal adja Syvyan tudtára, hogy valójában mennyire érdekli a saját kérdésére kapott válasz. Az elf viszont nem akarja abbahagyni a kérdezősködést – Eldac hálás, mert neki a gondolatai egészen leegyszerűsödtek a nagymellű szépség irányába -, és figyelmesen hallgatja a többieket. Közben újabb kortyot gurít le a torkán a hűs sörből, majd leteszi a kupáját. Egy kiscsit megüti az ital, és még időben van ahhoz, hogy tudja, itt kell megállni és ne tovább.*
- Kalácsfalva? *Szól közbe és röhög egy sort, estében sört, a furcsa név hallatán. A legjobban az tetszik neki, hogy volt ott egy nő, aki nagyon finom süteményeket sütött, akár kalácsokat is. Ezen még magában elnevetgél egy kicsit. Ő aztán nincs oda az édességekért, néha jól esik, de inkább egy jó ragu, mint egy epreskalács. Ha pedig sütemény, ő inkább a sósféléket szereti, meg az asszonyokat. Sóhajt is egy nagyot.*
- Alyo, mesélhetnél az ittlévőkről pár szót, biztos vagyok benne, hogy a legtöbbjüket személyesen ismered. *Feltámaszkodik a bal könyökére, és úgy nézi a tharg lányt. Próbálja tartani a szemkontaktust, de többször elkalandozik a tekintete a melltájékon kidudorodó ruhadarab felé, na meg a dekoltázs is meglehetősen vonzza a tekintetét. Ennek ellenére nem tesz olyat, ami nem illendő – ha a mellek bámulását most nem számítjuk ide -, egyelőre. Ha végez a lány a bemutatásokkal, vagy ad valami választ az elf felé fordul.*
- Te hol születtél Syv, és miért nem lettél elf nemes? *Néz rá, bár nehezen szakítja el a tekintetét egy sokkal dekoratívabb személy látványától. Észre sem veszi, hogy a keze megragadja a kupáját és magához húzza. Mégsem iszik még belőle, csak melegíti egy kicsit.*
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-23 20:59:04
Üzenet elküldve: 2017-01-23 20:59:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Bris is ide keveredik. Eddig a terveit irkálta és élvezte az itt számára biztosított eszközöket, de pihennie neki is kell. Erre pedig az a fogadó megfelelő lehet ahol egyszer járt, de tudja, hogy hol van. Elég felfokozott hangulatra érkezik meg. Egy óriást is lát aki első ránézésre nem szomjas, de iszik. Szereti ő a szórakozást, de szíve szerint az ajtón belépve már fordulna is meg. Ezt viszont nem teheti sajnos meg. Összeszedi hát a bátorságát és a pulthoz megy rendelni ahol hebegve-habogva el is kezdi mondani.*
-J... j... Jó napot... Öhm... Bor... Bor van?
-J... j... Jó napot... Öhm... Bor... Bor van?
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-23 20:23:30
Üzenet elküldve: 2017-01-23 20:23:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
* A lány nagyon jól rátapint a lényegre: érett hölgyek között nincs ártatlan. Igazság szerint két típusuk van; van amelyik mindenkivel flörtöl, és széttett lábakkal pörög a hátán, míg a másik az arra ildomosokat az ártatlant megjátszva csalogatja magához, és kedve szerint csavarja az ujjai köré. Ilyenek ezek a fehérnépek Zaras szerint, és a hímek eszét elvevő varázslataikat csak úgy lehet kivédeni, ha nem egy éjszakás kalandokra, hanem pár órásakra invitálják meg őket. Persze Daewe-vel ez kicsit nehézkesebb, mivel egy házban élnek és elég sűrűn futnak össze. Úgy dönt hát, hogy rábízza magát a sorsra, és lesz, ami lesz. *
- Semmit nem kéne tenned, ilyen a női természet, hidd el, tudom én!
* Felel pofátlanul, és mielőtt ledobja magáról, kezeivel jól belemarkol a fenekébe.
Világéletében egy lábon ugráló lábbeli leszedő bajnokságra készült, edzett hetente többször is, így ittasan sem esik olyan nehezére a reflexszé vált dolgot megcsinálni. *
- Nos... nem béreltem ki, de...
* Itt megakad egy pillanatra. Nem igazán van de egy ilyen helyzetben. *
- De nyitva volt az ajtó, biztosan nem foglalta le senki! Meg a zokni is ott van!
* Magyarázza és mászna is be Daewe lábai közé. *
- Ugyan már! Ha társaságot kapunk, talán még be is csatlakozhatnának.
* Nevet fel megfogva fajtársa derekát, és lehúzva magához, hogy a lehető legközelebb legyenek egymáshoz. *
- Na jól van, rendben, te nyertél!
* Adja be a derekát, és kulcs híján egy székkel ékeli ki az ajtó kilincsét, így azt lenyomhatatlanná téve. Aztán nem törődve többet ilyen apróságokkal levetkőzik, mielőtt Daewere vetné magát. *
//Fehérnépek napja//
* A lány nagyon jól rátapint a lényegre: érett hölgyek között nincs ártatlan. Igazság szerint két típusuk van; van amelyik mindenkivel flörtöl, és széttett lábakkal pörög a hátán, míg a másik az arra ildomosokat az ártatlant megjátszva csalogatja magához, és kedve szerint csavarja az ujjai köré. Ilyenek ezek a fehérnépek Zaras szerint, és a hímek eszét elvevő varázslataikat csak úgy lehet kivédeni, ha nem egy éjszakás kalandokra, hanem pár órásakra invitálják meg őket. Persze Daewe-vel ez kicsit nehézkesebb, mivel egy házban élnek és elég sűrűn futnak össze. Úgy dönt hát, hogy rábízza magát a sorsra, és lesz, ami lesz. *
- Semmit nem kéne tenned, ilyen a női természet, hidd el, tudom én!
* Felel pofátlanul, és mielőtt ledobja magáról, kezeivel jól belemarkol a fenekébe.
Világéletében egy lábon ugráló lábbeli leszedő bajnokságra készült, edzett hetente többször is, így ittasan sem esik olyan nehezére a reflexszé vált dolgot megcsinálni. *
- Nos... nem béreltem ki, de...
* Itt megakad egy pillanatra. Nem igazán van de egy ilyen helyzetben. *
- De nyitva volt az ajtó, biztosan nem foglalta le senki! Meg a zokni is ott van!
* Magyarázza és mászna is be Daewe lábai közé. *
- Ugyan már! Ha társaságot kapunk, talán még be is csatlakozhatnának.
* Nevet fel megfogva fajtársa derekát, és lehúzva magához, hogy a lehető legközelebb legyenek egymáshoz. *
- Na jól van, rendben, te nyertél!
* Adja be a derekát, és kulcs híján egy székkel ékeli ki az ajtó kilincsét, így azt lenyomhatatlanná téve. Aztán nem törődve többet ilyen apróságokkal levetkőzik, mielőtt Daewere vetné magát. *
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-23 20:09:24
Üzenet elküldve: 2017-01-23 20:09:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
//MoMoMoNoLeZa//
* A társaság rohamos mértékben növekszik, így ha nem tesznek valamit gyorsan, még túlnépesednek és a föld majd beszakad a nagy súly alatt. Akkor meg a tündérek járnak jól. Mármint a józan, röpképes tündérek. A Learonnal való koccintáskor persze miután felemeli a korsót, le is engedi, hogy összecsaphassanak odalent, Learon fejének magassága körül. Az csak természetes, hogy Morwon ügyes volt a kaki-szedéskor, hát nem is reagál rá bővebben, mint egy büszke bólintással. Azonban a következő kérdésre - Mofi helyett - gyorsan választ ad, noha nem a legpontosabbat. *
- Mofi nekem keres először olyan mágust, mint Taitos, vagy Isu, utána keres neked is csirkét, meg malacot! Mert tud ő mindent, de előbb nekem tud! * Védi meg a kicsit a kérdésektől, na meg sokkal inkább magát, nehogy már valaki előbb kapjon Mofitól valamit, mint ő. Mofi az ő kereskedőtanonca, ő találta, az ő... drágasága.
Ezek után az érkező Zaras felé fordul. Látta már párszor, az biztos, de ha nem téved, akkor ő nem is Tharg. Ahhoz túl elfes. Persze nem az elfekkel van baj, hiszen - a mostanában igen keveset látott - Syoud is elf, de ő mégis más. *
- Üdv? * Néz végig az elfen. * Ja, üdv neked is! * A vizsgálat azonban eltart még pár másodpercig, aztán azonban vállat vonva tekint inkább a Mogrim-Mofi-Noti trióra. *
- Van baj? Én tudom segíteni hazavinni a tündért, meg a... másik tündért. * Ajánlkozik fel, felpattanva a székből, majd eszébe jut a vacsora, mely még mindig nem fogyott el teljesen, így hamar visszahuppan (aki esetleg időközben kísérletet tett volna elfoglalni Morw helyét, az így járt) és néhány másodperc alatt magába tömi a bőségtál maradék részét - ami igaz, már nem a teljes tál, de azért így is szép teljesítmény Morw részéről. Arra öblít rá a Mofitól kapott sörrel (mármint azzal a sörrel, amit ő adott Mofinak, csak visszakapta), csak eg keveset hagyva az alján. Az utolsó falatokat még meg sem rágja, emígy szól szájának szavával főleg Mogrim felé, hogy megerősítse előző kijelentését. *
- Kisember, hazaviszem Én őket, mert tündérek és Én szeretem a tündéreket! * Szája tele van, így kicsit nehézkes lehet megérteni szavait, valamint a pia és a kaja együttese által tett hatásnak köszönhetően hangsúlyozása is olyan, mint egy gőzpöfögészeti tovalöködönc, azaz egy vasból öntött gőzölgő paripa. Zakatoló. *
* A társaság rohamos mértékben növekszik, így ha nem tesznek valamit gyorsan, még túlnépesednek és a föld majd beszakad a nagy súly alatt. Akkor meg a tündérek járnak jól. Mármint a józan, röpképes tündérek. A Learonnal való koccintáskor persze miután felemeli a korsót, le is engedi, hogy összecsaphassanak odalent, Learon fejének magassága körül. Az csak természetes, hogy Morwon ügyes volt a kaki-szedéskor, hát nem is reagál rá bővebben, mint egy büszke bólintással. Azonban a következő kérdésre - Mofi helyett - gyorsan választ ad, noha nem a legpontosabbat. *
- Mofi nekem keres először olyan mágust, mint Taitos, vagy Isu, utána keres neked is csirkét, meg malacot! Mert tud ő mindent, de előbb nekem tud! * Védi meg a kicsit a kérdésektől, na meg sokkal inkább magát, nehogy már valaki előbb kapjon Mofitól valamit, mint ő. Mofi az ő kereskedőtanonca, ő találta, az ő... drágasága.
Ezek után az érkező Zaras felé fordul. Látta már párszor, az biztos, de ha nem téved, akkor ő nem is Tharg. Ahhoz túl elfes. Persze nem az elfekkel van baj, hiszen - a mostanában igen keveset látott - Syoud is elf, de ő mégis más. *
- Üdv? * Néz végig az elfen. * Ja, üdv neked is! * A vizsgálat azonban eltart még pár másodpercig, aztán azonban vállat vonva tekint inkább a Mogrim-Mofi-Noti trióra. *
- Van baj? Én tudom segíteni hazavinni a tündért, meg a... másik tündért. * Ajánlkozik fel, felpattanva a székből, majd eszébe jut a vacsora, mely még mindig nem fogyott el teljesen, így hamar visszahuppan (aki esetleg időközben kísérletet tett volna elfoglalni Morw helyét, az így járt) és néhány másodperc alatt magába tömi a bőségtál maradék részét - ami igaz, már nem a teljes tál, de azért így is szép teljesítmény Morw részéről. Arra öblít rá a Mofitól kapott sörrel (mármint azzal a sörrel, amit ő adott Mofinak, csak visszakapta), csak eg keveset hagyva az alján. Az utolsó falatokat még meg sem rágja, emígy szól szájának szavával főleg Mogrim felé, hogy megerősítse előző kijelentését. *
- Kisember, hazaviszem Én őket, mert tündérek és Én szeretem a tündéreket! * Szája tele van, így kicsit nehézkes lehet megérteni szavait, valamint a pia és a kaja együttese által tett hatásnak köszönhetően hangsúlyozása is olyan, mint egy gőzpöfögészeti tovalöködönc, azaz egy vasból öntött gőzölgő paripa. Zakatoló. *
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-23 19:07:24
Üzenet elküldve: 2017-01-23 19:07:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
*Az alkohol már csak olyan, hogy nemcsak a gátlásokat szabadíthatja fel, de hatására olyasmit is tesz a hatása alá került egyén, amit egyébként sohasem. Például szinte idegenekkel megy fel egy fogadó szobájába, és ott bizony rá is mászik.*
- Ó, hogy uraságod milyen képmutató!
*Tettetett felháborodással kiált fel, fogaival az ajkaihoz közelítő ujjak felé kap, de csak annyira, hogy ne sértse meg őket, ha el is éri.*
- Ha odalent nem vagyok vevő kegyelmed arcátlan ostromára és orcán löttyintem a sörrel, akkor nem vagyok ártatlan, szende leány, csak egy hisztérikus, a jót nem ismerő nőszemély. De az is lehet, hogy csak kéretem magam ravaszul, s akkor megint csak nem lehetek patyolat tiszta. Most pedig... semmi olyasmi nem történt lent, sőt, épp az ellenkezője, és most megint csak nem lehetek ártatlan. Hát mit kéne tennem?
*Valóban szeretne kiigazodni ezen a logikán, mert ha gondolatmenete nem téves, és miért lenne az, akkor sem ő, sem senki nem lehet szende a hímneműek szemében. Más kérdés, hogy Zaras felelősségre vonása sem tűnik komolynak. Ami azt illeti, határozottan érezhető, hogy a szürke hajúnak nincs ellenére ez a helyzet. Amikor pedig érzi, hogy az alatta nagy kényelmesen heverésző izmai megfeszülnek, rögtön tudja, hogy készül valamire. Kap is a kezei után, hogy leszorítsa, ne engedjen semmit, amíg a kérdésre nem válaszolt, de Zaras fürgébb is, erősebb is nála, így egy halk nyekkenéssel vágódik az ágyra. Valóban nem a legkényelmesebb fekhely.
Két könyökére támaszkodva tolja fel magát félig ülő helyzetbe és csodálkozva nézi a cirkuszi produkciót. Zaras figyelemre méltóan ügyes fél lábon ugrálásban, amikor pedig a lábáról lehámozott kapcát a külső kilincsre akasztja, szó szerint leesik az álla.*
- Nem a tiéd?
*Összeszalad a szemöldöke rosszallóan. Valahogy sejtette, hogy ilyesmi választ fog kapni. Szélhámos ez, még a szobát is potyán veszi. Az is csoda, hogy nem neki kellett kifizetnie a saját és Zaras vacsoráját. Ettől függetlenül nem tiltakozik különösebben, amikor a szürke hajú elf a térdei közé telepszik.*
- Gondolod, hogy egy sajtszagú rongy majd elijeszti a szoba lakóját és nem fog minket innen kipenderíteni? Hát, én nem tudom, hogy te hol tartottál, de biztosan nem fogsz úgy rám mászni, és én sem rád, hogy bármelyik pillanatban társaságot kaphatunk. Old meg!
*Most rajta a sor, hogy szemtelenül bazsalyogjon és olyan kifejezéseket használjon, melyeket eddig szájára sem vett. De pironkodni ráér majd holnap is.*
//Fehérnépek napja//
*Az alkohol már csak olyan, hogy nemcsak a gátlásokat szabadíthatja fel, de hatására olyasmit is tesz a hatása alá került egyén, amit egyébként sohasem. Például szinte idegenekkel megy fel egy fogadó szobájába, és ott bizony rá is mászik.*
- Ó, hogy uraságod milyen képmutató!
*Tettetett felháborodással kiált fel, fogaival az ajkaihoz közelítő ujjak felé kap, de csak annyira, hogy ne sértse meg őket, ha el is éri.*
- Ha odalent nem vagyok vevő kegyelmed arcátlan ostromára és orcán löttyintem a sörrel, akkor nem vagyok ártatlan, szende leány, csak egy hisztérikus, a jót nem ismerő nőszemély. De az is lehet, hogy csak kéretem magam ravaszul, s akkor megint csak nem lehetek patyolat tiszta. Most pedig... semmi olyasmi nem történt lent, sőt, épp az ellenkezője, és most megint csak nem lehetek ártatlan. Hát mit kéne tennem?
*Valóban szeretne kiigazodni ezen a logikán, mert ha gondolatmenete nem téves, és miért lenne az, akkor sem ő, sem senki nem lehet szende a hímneműek szemében. Más kérdés, hogy Zaras felelősségre vonása sem tűnik komolynak. Ami azt illeti, határozottan érezhető, hogy a szürke hajúnak nincs ellenére ez a helyzet. Amikor pedig érzi, hogy az alatta nagy kényelmesen heverésző izmai megfeszülnek, rögtön tudja, hogy készül valamire. Kap is a kezei után, hogy leszorítsa, ne engedjen semmit, amíg a kérdésre nem válaszolt, de Zaras fürgébb is, erősebb is nála, így egy halk nyekkenéssel vágódik az ágyra. Valóban nem a legkényelmesebb fekhely.
Két könyökére támaszkodva tolja fel magát félig ülő helyzetbe és csodálkozva nézi a cirkuszi produkciót. Zaras figyelemre méltóan ügyes fél lábon ugrálásban, amikor pedig a lábáról lehámozott kapcát a külső kilincsre akasztja, szó szerint leesik az álla.*
- Nem a tiéd?
*Összeszalad a szemöldöke rosszallóan. Valahogy sejtette, hogy ilyesmi választ fog kapni. Szélhámos ez, még a szobát is potyán veszi. Az is csoda, hogy nem neki kellett kifizetnie a saját és Zaras vacsoráját. Ettől függetlenül nem tiltakozik különösebben, amikor a szürke hajú elf a térdei közé telepszik.*
- Gondolod, hogy egy sajtszagú rongy majd elijeszti a szoba lakóját és nem fog minket innen kipenderíteni? Hát, én nem tudom, hogy te hol tartottál, de biztosan nem fogsz úgy rám mászni, és én sem rád, hogy bármelyik pillanatban társaságot kaphatunk. Old meg!
*Most rajta a sor, hogy szemtelenül bazsalyogjon és olyan kifejezéseket használjon, melyeket eddig szájára sem vett. De pironkodni ráér majd holnap is.*
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-23 16:58:09
Üzenet elküldve: 2017-01-23 16:58:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Jk fogadós//
//Notalia, Mofeta +?//
*Szegény Mofeta kisasszonyra csak úgy zúdítja a kérdéseket mielőtt még előadhatná mondandóját. Eközben kapja el Notalia segélykérő pillantását. Nyomban megesik a szíve a törékeny és jelenleg magatehetetlen tündérkén. Egy pillanat műve és felméri, hogy a lefordult tündéren senki, de senki nem akar segíteni. Az óriás hahotázik, a többiek pedig hagyják szegényt sanyarú sorsában. Persze ezt csak hirtelen gondolja így a pillanat hevében, és végig sem gondolja, hogy Mofeta szintén azon van, hogy valami módon a fajtársa segítségére siessen.*
- Bocsásson meg Mofeta kisasszony, de Notalia nagyon rosszul néz ki. Jobb, ha lefektetjük szegényt az egyik szobában odafent.
*Elnézést kérően vág szavaival a tündér mondandója elé és siet ki a pult mögül a tündérlány megmentésére. Az asztaluk mellett megáll és felsegíti, egész pontosan ölébe kapja a vörös leányzót.*
- Talán jobb, ha nem botorkálnak a kisasszonnyal hazafelé. Megalhat fent az egyik szobában, és ha holnap jobban lesz, akkor világosban már haza tud térni, vagy magam kísérem haza.
*Nem is tudja, hogy miként kapott ihletet ilyen lovagiassághoz, de Notalia segélykérő pillantása és a magatehetetlen tündérke látványa nagyon megindította. ~Egy ilyen törékeny virágszálra vigyázni kell.~ Mintha nem is ő lenne, úgy jönnek fel benne a gondolatok, kicsit bele is vörösödik. Amennyiben Noti nem ellenkezik és valaki erőszakkal meg nem állítja, úgy elindul az aprócska teremtéssel fel a lépcsőn.*
- Mofeta kisasszony, ha gondolja Ön is megalhat ma estére.
*Ajánlja fel a lehetőséget Mofetának is mielőtt felfelé indulna Noti-val az ölében.*
//Notalia, Mofeta +?//
*Szegény Mofeta kisasszonyra csak úgy zúdítja a kérdéseket mielőtt még előadhatná mondandóját. Eközben kapja el Notalia segélykérő pillantását. Nyomban megesik a szíve a törékeny és jelenleg magatehetetlen tündérkén. Egy pillanat műve és felméri, hogy a lefordult tündéren senki, de senki nem akar segíteni. Az óriás hahotázik, a többiek pedig hagyják szegényt sanyarú sorsában. Persze ezt csak hirtelen gondolja így a pillanat hevében, és végig sem gondolja, hogy Mofeta szintén azon van, hogy valami módon a fajtársa segítségére siessen.*
- Bocsásson meg Mofeta kisasszony, de Notalia nagyon rosszul néz ki. Jobb, ha lefektetjük szegényt az egyik szobában odafent.
*Elnézést kérően vág szavaival a tündér mondandója elé és siet ki a pult mögül a tündérlány megmentésére. Az asztaluk mellett megáll és felsegíti, egész pontosan ölébe kapja a vörös leányzót.*
- Talán jobb, ha nem botorkálnak a kisasszonnyal hazafelé. Megalhat fent az egyik szobában, és ha holnap jobban lesz, akkor világosban már haza tud térni, vagy magam kísérem haza.
*Nem is tudja, hogy miként kapott ihletet ilyen lovagiassághoz, de Notalia segélykérő pillantása és a magatehetetlen tündérke látványa nagyon megindította. ~Egy ilyen törékeny virágszálra vigyázni kell.~ Mintha nem is ő lenne, úgy jönnek fel benne a gondolatok, kicsit bele is vörösödik. Amennyiben Noti nem ellenkezik és valaki erőszakkal meg nem állítja, úgy elindul az aprócska teremtéssel fel a lépcsőn.*
- Mofeta kisasszony, ha gondolja Ön is megalhat ma estére.
*Ajánlja fel a lehetőséget Mofetának is mielőtt felfelé indulna Noti-val az ölében.*
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-23 09:14:31
Üzenet elküldve: 2017-01-23 09:14:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Eldac, Syvyan//
*Ennyire kimerítő válaszra nem számított, mint amit a kormos-képű szolgáltat. Ezért aztán nem is meglepő a válasza:*
- Okézsoké!
*Ez valószínűleg a már elfogyasztott italnak tudható be, hiszen időközben az egyik korsónak a fenekére nézett és megkezdte a másodikat is. Ő vidám lesz a szesztől, míg más filozofálni kezd, mint Eldac is. Az elf már más tészta. Az ő hosszú okfejtésére sem érkezik Alyotól annál hosszabb válasz, minthogy:*
- Ühüm.
*A kérdése viszont elgondolkodtatja. Alvilág.*
- Hát asszem, hogy nem lenne az alvilág alvilág, ha a "felvilágiak" tudnának róla.
*Ő a maga részéről biztosan nem is tud ilyesmiről, ami azt illeti különösebben nem is érdekli, sőt a kérdést is furcsállja. Meg úgy egyáltalán azt is, hogy szóba kerül az ilyesmi. Persze megesik, hogy kénytelen az ember/elf/sötételf tisztességtelen módszerekhez folyamodni, de ilyesmiről csak nem kezd egy kocsmában beszélgetni. Már legalábbis Alyo nem tenné, mondjuk ő "olyan" módszerekhez sem folyamodna.*
- Itt nem nagyon gyilkolásszuk egymást. Sem furcsán, sem kevésbé furcsán.
*Jó, ő fel tudná koncolni Laort, de abban nem lenne semmi titokzatos, mindenki tudja, hogy a nőket nem jó felidegesíteni, mert akkor dúvaddá változnak. Ez Alyo esetében sincsen másképpen, még akkor sem ha amúgy nem szeret másokat bántani.*
- Kalácsfalva amúgy itt van nem messze, de a háború miatt kiürítették. Gondolom, hogy nemsokára visszatér oda a nép, vagy már vissza is tért. Az alvilágot nem tudom, csak azt, hogy az ottani pék olyan csodasütiket csinált, hogy ihaj. Sajnos a derék asszonyság is a háború áldozata lett, vagy legalábbis jó ideje senki nem látta.
*Darna mama elhivatott hadjáratot folytatott a sovány lányok kilátszó csontjai ellen, és ezért azt mindenféle finomsággal tömött mindenkit, pláne azt, aki soványabb volt annál, mint ami Darna szerint megütötte a normális mértéket.*
*Ennyire kimerítő válaszra nem számított, mint amit a kormos-képű szolgáltat. Ezért aztán nem is meglepő a válasza:*
- Okézsoké!
*Ez valószínűleg a már elfogyasztott italnak tudható be, hiszen időközben az egyik korsónak a fenekére nézett és megkezdte a másodikat is. Ő vidám lesz a szesztől, míg más filozofálni kezd, mint Eldac is. Az elf már más tészta. Az ő hosszú okfejtésére sem érkezik Alyotól annál hosszabb válasz, minthogy:*
- Ühüm.
*A kérdése viszont elgondolkodtatja. Alvilág.*
- Hát asszem, hogy nem lenne az alvilág alvilág, ha a "felvilágiak" tudnának róla.
*Ő a maga részéről biztosan nem is tud ilyesmiről, ami azt illeti különösebben nem is érdekli, sőt a kérdést is furcsállja. Meg úgy egyáltalán azt is, hogy szóba kerül az ilyesmi. Persze megesik, hogy kénytelen az ember/elf/sötételf tisztességtelen módszerekhez folyamodni, de ilyesmiről csak nem kezd egy kocsmában beszélgetni. Már legalábbis Alyo nem tenné, mondjuk ő "olyan" módszerekhez sem folyamodna.*
- Itt nem nagyon gyilkolásszuk egymást. Sem furcsán, sem kevésbé furcsán.
*Jó, ő fel tudná koncolni Laort, de abban nem lenne semmi titokzatos, mindenki tudja, hogy a nőket nem jó felidegesíteni, mert akkor dúvaddá változnak. Ez Alyo esetében sincsen másképpen, még akkor sem ha amúgy nem szeret másokat bántani.*
- Kalácsfalva amúgy itt van nem messze, de a háború miatt kiürítették. Gondolom, hogy nemsokára visszatér oda a nép, vagy már vissza is tért. Az alvilágot nem tudom, csak azt, hogy az ottani pék olyan csodasütiket csinált, hogy ihaj. Sajnos a derék asszonyság is a háború áldozata lett, vagy legalábbis jó ideje senki nem látta.
*Darna mama elhivatott hadjáratot folytatott a sovány lányok kilátszó csontjai ellen, és ezért azt mindenféle finomsággal tömött mindenkit, pláne azt, aki soványabb volt annál, mint ami Darna szerint megütötte a normális mértéket.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-23 07:18:42
Üzenet elküldve: 2017-01-23 07:18:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//M+N+M és Learon és Mogrim és Zaras//
*Emlékszik ő, hogy milyen erős volt Morw szorítása legelső találkozássukkor, így lélekben fel van rá készülve, hogy sajogni fog egy ideig, mint ahogyan régebben is történt. A Jesszusom kifejezésre csak a szemöldökét húzza fel, hiszen nem érti mit is jelent, de a végén betudja a részegség hozományának. És az üdvözlés valóban olyanra sikerül, ahogy gondolta. Le is rázza utána kezét, ugyanis az a legfontosabb szerszáma, nem kell, hogy baja essék. A kaki szedésre nevet egy jót, hiszen jó emlék minden, amiben Akheel is szerepelt.*
-Bizony! Te is ügyes voltál Morw! *Azonban a pásztor agya elég feledékeny, mert egyébként hirtelen erre sem emlékezett, és ha az óriás nem mondja, lehet eszébe sem jut a dolog soha, agy nem tér ki annak kifejtésére, hogy barátja miben is volt olyan ügyes. Ahogy elnézi a részeg csapatot, nem is különösebben nagy baj ez. Nem biztos, hogy értenék egyáltalán, ha hosszabban beszél. Ő is gyakorta volt részeg, és zavarta, ha valamit nem fogott fel ilyenkor. Szintkülönbségük majd egy méter, így a magasban emelés remélhetőleg olyanra sikerül Morwnál, hogy a korsók összekoccanhassanak, ahogyan eltervezte. Ő is iszik, méghozzá a korsó jó felét legurítja, és aztán arcán elégedett vigyor terül szét, hiszen már nagyon-nagyon régóta egy korty alkoholt nem vett magához.* ~Ez igen, remek ital!~ *A lány bemutatkozása után meg is hajol még egyszer, hiszen nem csak egy jöttment ez a tündér, hanem a szövetség tagja, mint ő maga is.* ~Leandana egészen furcsa alakokat szerzett maga mellé!~ *Persze ez nem baj, hiszen sokkal élvezetesebb a társalgás a gnóm fiúval, vagy egy illedelmes aranyos kis tündérkével mint marcona hegyi emberekkel. Ez csak egy furcsaság amire Learon rájött.*
-Ó, szóval kereskedő! *Hümmög egyet.*
-Netán a csirkékhez, malacokhoz ért? Kereshetem a kisasszonyt, ha állatokat szeretnék venne? *Jobban bízik a saját képességeiben jószágok terén, de a csirkével nem nagyon lehet mellélőni. Persze semmi baj nincs vele, ha nem ért, hiszen egy városi kereskedőnek egyáltalán nem is akad a kezébe ilyesmi jószág. Learon egyszerűen csak nem akar megint utazgatni vissza a városba.*
-Attól függ, hogy hova kell kísérni! Nekem még beszélni kellene a Szellemjáróval és csak azért maradt félbe a dolog, mert valami városi emberkék jöttek hozzá! *Nem tudja mennyi időbe telik az út. Volt már szerencséje tapasztalni, hogy mostanában semmi sem olyan, mint megszokta.*
-Mennyi időbe fog telni az út oda és vissza? Szekéren számoljatok, mert én ugyan nem gyalogolok! *Ha a társaság már nem lenne így is elég színes, és sok fajból képviselt egy elf is odalép hozzájuk. Learon pedig újabb biccentéssel és kéznyújtással üdvözli őt. Ezt a férfit valahol már látta, abban biztos. Talán Synmirán, amikor még ott volt.*
-Üdvözletem! Learon vagyok. Lehet, hogy találkoztunk már? Synmirán a mágusoknál, talán?
*Emlékszik ő, hogy milyen erős volt Morw szorítása legelső találkozássukkor, így lélekben fel van rá készülve, hogy sajogni fog egy ideig, mint ahogyan régebben is történt. A Jesszusom kifejezésre csak a szemöldökét húzza fel, hiszen nem érti mit is jelent, de a végén betudja a részegség hozományának. És az üdvözlés valóban olyanra sikerül, ahogy gondolta. Le is rázza utána kezét, ugyanis az a legfontosabb szerszáma, nem kell, hogy baja essék. A kaki szedésre nevet egy jót, hiszen jó emlék minden, amiben Akheel is szerepelt.*
-Bizony! Te is ügyes voltál Morw! *Azonban a pásztor agya elég feledékeny, mert egyébként hirtelen erre sem emlékezett, és ha az óriás nem mondja, lehet eszébe sem jut a dolog soha, agy nem tér ki annak kifejtésére, hogy barátja miben is volt olyan ügyes. Ahogy elnézi a részeg csapatot, nem is különösebben nagy baj ez. Nem biztos, hogy értenék egyáltalán, ha hosszabban beszél. Ő is gyakorta volt részeg, és zavarta, ha valamit nem fogott fel ilyenkor. Szintkülönbségük majd egy méter, így a magasban emelés remélhetőleg olyanra sikerül Morwnál, hogy a korsók összekoccanhassanak, ahogyan eltervezte. Ő is iszik, méghozzá a korsó jó felét legurítja, és aztán arcán elégedett vigyor terül szét, hiszen már nagyon-nagyon régóta egy korty alkoholt nem vett magához.* ~Ez igen, remek ital!~ *A lány bemutatkozása után meg is hajol még egyszer, hiszen nem csak egy jöttment ez a tündér, hanem a szövetség tagja, mint ő maga is.* ~Leandana egészen furcsa alakokat szerzett maga mellé!~ *Persze ez nem baj, hiszen sokkal élvezetesebb a társalgás a gnóm fiúval, vagy egy illedelmes aranyos kis tündérkével mint marcona hegyi emberekkel. Ez csak egy furcsaság amire Learon rájött.*
-Ó, szóval kereskedő! *Hümmög egyet.*
-Netán a csirkékhez, malacokhoz ért? Kereshetem a kisasszonyt, ha állatokat szeretnék venne? *Jobban bízik a saját képességeiben jószágok terén, de a csirkével nem nagyon lehet mellélőni. Persze semmi baj nincs vele, ha nem ért, hiszen egy városi kereskedőnek egyáltalán nem is akad a kezébe ilyesmi jószág. Learon egyszerűen csak nem akar megint utazgatni vissza a városba.*
-Attól függ, hogy hova kell kísérni! Nekem még beszélni kellene a Szellemjáróval és csak azért maradt félbe a dolog, mert valami városi emberkék jöttek hozzá! *Nem tudja mennyi időbe telik az út. Volt már szerencséje tapasztalni, hogy mostanában semmi sem olyan, mint megszokta.*
-Mennyi időbe fog telni az út oda és vissza? Szekéren számoljatok, mert én ugyan nem gyalogolok! *Ha a társaság már nem lenne így is elég színes, és sok fajból képviselt egy elf is odalép hozzájuk. Learon pedig újabb biccentéssel és kéznyújtással üdvözli őt. Ezt a férfit valahol már látta, abban biztos. Talán Synmirán, amikor még ott volt.*
-Üdvözletem! Learon vagyok. Lehet, hogy találkoztunk már? Synmirán a mágusoknál, talán?
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-22 20:28:31
Üzenet elküldve: 2017-01-22 20:28:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
//Kint - hátsókert//
*Ha létezik olyan látásmód, mely a sikeres varázslatokat fénypontként nyilvánítja meg, azon Taitos szemei most ragyognak. Nem így a gazdájuk. Kissé körbetekint, és fájdalmasat szisszen, ahogy a legközelebbi bezsaluzott ablakféle réseit meglátja, a kiszűrődő fénnyel együtt.*
~Gyerünk Taitos, szedd össze magadat!~
*Ha becsukja a szemét reménykedik, hogy nem vakítja el a fény sem, aztán lassan hunyorogva nyit, hogy kitapasztalja mekkora szűrés lesz elegendő szemének, ha nem is pontos látásra, de annyira, hogy legalább a fény környezetét futólag tudja szemlélni. Mikor ismét el kell kapnia tekintetét szürke, poros köpenyét emeli arca elé, és azon tekint át, közelítve a fókuszt a fényekhez.*
~Jó lesz, de nem elég ahhoz, hogy kisöpörjem a házam tájáról ezeket a betolakodókat.~
*Morog válaszul, majd hagy egy kis szünetet, hogy felfogja, illetlen volt.*
~Köszönöm, bocsánat!~
*Felel ismét a megidézett hangnak.*
-A gyakorlat a tudás bölcsője...
*Hümmögi, és sétálgat keveset új szemével is, majd úgy dönt ideje újrakezdenie.*
//Oszlatás//
*Szétrombolja a felépített várat, pislog párat, megvárja, míg újra csak azt látja, mit legutóbb nem látott rendesen, a fényt a résekből, aztán újból neki is veselkedik. Kissé kevesebb, amolyan szilárdan elrakott, de éppen ezért a jövőben előhívható dühvel, és keserű gondolattal áll most neki. Ugyanígy a saját, teremtendő sötétjét a természetessel azonosítja, és a felszabadult erőket a távba és hatóidőbe fekteti, majd újból kinyitja szemét, hogy meglássa a hatást.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló harminc lépéses körzetében koromfekete sötétség keletkezik, melyben csak ő lát, és tud pontosan tájékozódni, de az nem mozog vele együtt. Hatása három körig tart.
//Kint - hátsókert//
*Ha létezik olyan látásmód, mely a sikeres varázslatokat fénypontként nyilvánítja meg, azon Taitos szemei most ragyognak. Nem így a gazdájuk. Kissé körbetekint, és fájdalmasat szisszen, ahogy a legközelebbi bezsaluzott ablakféle réseit meglátja, a kiszűrődő fénnyel együtt.*
~Gyerünk Taitos, szedd össze magadat!~
*Ha becsukja a szemét reménykedik, hogy nem vakítja el a fény sem, aztán lassan hunyorogva nyit, hogy kitapasztalja mekkora szűrés lesz elegendő szemének, ha nem is pontos látásra, de annyira, hogy legalább a fény környezetét futólag tudja szemlélni. Mikor ismét el kell kapnia tekintetét szürke, poros köpenyét emeli arca elé, és azon tekint át, közelítve a fókuszt a fényekhez.*
~Jó lesz, de nem elég ahhoz, hogy kisöpörjem a házam tájáról ezeket a betolakodókat.~
*Morog válaszul, majd hagy egy kis szünetet, hogy felfogja, illetlen volt.*
~Köszönöm, bocsánat!~
*Felel ismét a megidézett hangnak.*
-A gyakorlat a tudás bölcsője...
*Hümmögi, és sétálgat keveset új szemével is, majd úgy dönt ideje újrakezdenie.*
//Oszlatás//
*Szétrombolja a felépített várat, pislog párat, megvárja, míg újra csak azt látja, mit legutóbb nem látott rendesen, a fényt a résekből, aztán újból neki is veselkedik. Kissé kevesebb, amolyan szilárdan elrakott, de éppen ezért a jövőben előhívható dühvel, és keserű gondolattal áll most neki. Ugyanígy a saját, teremtendő sötétjét a természetessel azonosítja, és a felszabadult erőket a távba és hatóidőbe fekteti, majd újból kinyitja szemét, hogy meglássa a hatást.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló harminc lépéses körzetében koromfekete sötétség keletkezik, melyben csak ő lát, és tud pontosan tájékozódni, de az nem mozog vele együtt. Hatása három körig tart.
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-22 19:44:40
Üzenet elküldve: 2017-01-22 19:44:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Mágikus kutatás//
//Kint - hátsókert//
*Érzi az erőket áramlani a testében és érzi, ahogy azokat használja, miközben megidézi a varázslatot. Lehet sokat segít az is, hogy az isteneket utálja és ezt vezeti bele, de lehet az is, hogy a kocsmában lévő sok kavargó érzelmet érzékelte és azt is felhasználva mormolt.
Most mikor kinyitja a szemét jól lát a sötétben, ameddig ellát, csak a fényes pontok vakítóak a távolban, legyen az messzi fáklya vagy lámpás. Teljes sötétben, bizonyára tökéletesen látna és a hatás sem múlik egy olyan hamar mint eddig. Valamit sikerült elérnie és egy belső ismerős női hang szólal meg elméjében.*
~Sikerült Taitos, felfedezted a sötétben látás képességét, amíg nem érsz nagyobb fénybe és nem fogy el a manád, addig kitart a varázslat.~ *Shevalin hanját hallotta, ahogy megdicséri őt, ez nem kétséges, már csak ismét meg kell majd próbálnia, hogy sikerül e még egyszer megidéznie ezt a varázslatot. Még azért nem ártana még egyszer megidéznie ezt, hogy bebizonyosodjon, hogy tényleg elsajátította azt, amit a női sámán sugallt neki.*
//Kint - hátsókert//
*Érzi az erőket áramlani a testében és érzi, ahogy azokat használja, miközben megidézi a varázslatot. Lehet sokat segít az is, hogy az isteneket utálja és ezt vezeti bele, de lehet az is, hogy a kocsmában lévő sok kavargó érzelmet érzékelte és azt is felhasználva mormolt.
Most mikor kinyitja a szemét jól lát a sötétben, ameddig ellát, csak a fényes pontok vakítóak a távolban, legyen az messzi fáklya vagy lámpás. Teljes sötétben, bizonyára tökéletesen látna és a hatás sem múlik egy olyan hamar mint eddig. Valamit sikerült elérnie és egy belső ismerős női hang szólal meg elméjében.*
~Sikerült Taitos, felfedezted a sötétben látás képességét, amíg nem érsz nagyobb fénybe és nem fogy el a manád, addig kitart a varázslat.~ *Shevalin hanját hallotta, ahogy megdicséri őt, ez nem kétséges, már csak ismét meg kell majd próbálnia, hogy sikerül e még egyszer megidéznie ezt a varázslatot. Még azért nem ártana még egyszer megidéznie ezt, hogy bebizonyosodjon, hogy tényleg elsajátította azt, amit a női sámán sugallt neki.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-22 17:52:20
Üzenet elküldve: 2017-01-22 17:52:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//M+N+M és Learon és Mogrim//
*Az biztos, hogy azt sem tudja merre van fent és a lent, de azt biztos, hogy neki ennyi mára elég volt és főleg a sörből.
Ha most józan lenne Noti, akkor mondaná Mofinak, hogy vigyázzon mire teszi fel a nevét, mert manapság nem olyan egyszerű mutatvány.
De most alig bír elcsípni néhány szöveg foszlányt.
Mofi és Mogrim egyből a segítségére siet.*
- Haza-
*Bele se mer gondolni, miféle látvány nyújt a külvilágnak Notalia, de azt sejti, hogy nem valami szépet.
Legszívesebben, most elbújna szégyenében, és ha tehetné minél hamarabb.
Egy segélykérő pillantással tekint Mogrimra, hogyha van egy szabad hely akkor azt mindenképp elfoglalná, de a legfontosabb, hogy egyedül legyen. Nem akarja ilyen állapotban mutogatni magát. (Teljesen szétcsúszott, és kell egy kis idő neki most.)
Egy félénk mosolyt dob Mogrim Jorlin felé, aminek az értéke 700 aranynak felel meg.
Remélhetőleg egyből tudni fogja, hogy mi ilyenkor a teendő, vagy legalább a megoldást megtalálni.
A szörnyű nevetést az hallja a fejében, és nem kell sok ahhoz rájöjjön, hogy kin és ki nevet rajta, és nem éppen jóleső érzés.
A legrosszabb az-az, hogy szeretne Mofetának segíteni, de ilyen állapotban aligha tudna, nem is meri magát tündérnek nevezni.
Azt viszont teljesen jól tudja, hogy mire rendbe jön az legalább két nap.*
A hozzászólás írója (Klivy Notalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.22 17:57:49
*Az biztos, hogy azt sem tudja merre van fent és a lent, de azt biztos, hogy neki ennyi mára elég volt és főleg a sörből.
Ha most józan lenne Noti, akkor mondaná Mofinak, hogy vigyázzon mire teszi fel a nevét, mert manapság nem olyan egyszerű mutatvány.
De most alig bír elcsípni néhány szöveg foszlányt.
Mofi és Mogrim egyből a segítségére siet.*
- Haza-
*Bele se mer gondolni, miféle látvány nyújt a külvilágnak Notalia, de azt sejti, hogy nem valami szépet.
Legszívesebben, most elbújna szégyenében, és ha tehetné minél hamarabb.
Egy segélykérő pillantással tekint Mogrimra, hogyha van egy szabad hely akkor azt mindenképp elfoglalná, de a legfontosabb, hogy egyedül legyen. Nem akarja ilyen állapotban mutogatni magát. (Teljesen szétcsúszott, és kell egy kis idő neki most.)
Egy félénk mosolyt dob Mogrim Jorlin felé, aminek az értéke 700 aranynak felel meg.
Remélhetőleg egyből tudni fogja, hogy mi ilyenkor a teendő, vagy legalább a megoldást megtalálni.
A szörnyű nevetést az hallja a fejében, és nem kell sok ahhoz rájöjjön, hogy kin és ki nevet rajta, és nem éppen jóleső érzés.
A legrosszabb az-az, hogy szeretne Mofetának segíteni, de ilyen állapotban aligha tudna, nem is meri magát tündérnek nevezni.
Azt viszont teljesen jól tudja, hogy mire rendbe jön az legalább két nap.*
A hozzászólás írója (Klivy Notalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.22 17:57:49
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-22 08:41:08
Üzenet elküldve: 2017-01-22 08:41:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Jk fogadós//
*Figyelmét nem kerüli el az új vendég. Végig mérve a férfit inkább elf lehet, mert magas és vékony, bár az emberismerete még nem a legjobb. Biccent is felé üdvözlésképpen. A dupla kardos férfi ugyancsak Morw-ék asztalához társul. ~Milyen sokan ismerik az óriást! Jó régóta élhet itt.~ Csak ámuldozik azon, hogy eddig majdhogynem minden belépő ismerte Morw urat. Ahogy elnézi, elég jó kis asztaltársaság gyűlik össze és már ötre dagad a számuk, ha nem téveszti el. Ehhez már csak egy kis élőzene kellene és jó hangulatú mulatásba csaphatna át a dolog.~ A későbbiekben akár élőzene is mehetne esténként. Biztos lenne egy-két muzsikus, aki pár aranyért, meg esetleg némi ételért eljátszana pár órácskáig.~ Ez még egészen új ötlet, ki kell fundálnia még a részleteket. Bárdot sajnos nem ismer a környéken. Esetleg még tengerészek jöhetnének szóba, mert úgy tudja, azok jól tudnak mulatni, sok dalt ismernek és talán még valamilyen hangszeren is tudnak játszani. Sajnos ő csak gépek bütykölését és apró dolgok javítását tanulta meg, zenéhez nincs számottevő tehetsége. ~Végül is Worenth mester azt mondta, hogy ebből az erdőből a Kikötői erdőségből viszik a fákat a hajóépítéshez. Talán elcsíphetek egykét veterán tengeri rókát, akik viszonylag olcsón muzsikálnának a fogadóban. Az élőzene mindenképp sokat nyomna a latba.~ Ezeken elmélkedik magában, de kitudja, mit hoz még a holnap. Elvégre így is jó a taverna forgalma, még úgy is, hogy nincs élőzene és nincs meghirdetve sem. Akik Amon Ruadh vidékén élnek és szeretnének egy jó pofa sört meginni vagy éppen enni valami finomat biztos, hogy nem mennek be Artheniorba.*
A hozzászólás írója (Mogrim Jorlin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.22 08:46:12
*Figyelmét nem kerüli el az új vendég. Végig mérve a férfit inkább elf lehet, mert magas és vékony, bár az emberismerete még nem a legjobb. Biccent is felé üdvözlésképpen. A dupla kardos férfi ugyancsak Morw-ék asztalához társul. ~Milyen sokan ismerik az óriást! Jó régóta élhet itt.~ Csak ámuldozik azon, hogy eddig majdhogynem minden belépő ismerte Morw urat. Ahogy elnézi, elég jó kis asztaltársaság gyűlik össze és már ötre dagad a számuk, ha nem téveszti el. Ehhez már csak egy kis élőzene kellene és jó hangulatú mulatásba csaphatna át a dolog.~ A későbbiekben akár élőzene is mehetne esténként. Biztos lenne egy-két muzsikus, aki pár aranyért, meg esetleg némi ételért eljátszana pár órácskáig.~ Ez még egészen új ötlet, ki kell fundálnia még a részleteket. Bárdot sajnos nem ismer a környéken. Esetleg még tengerészek jöhetnének szóba, mert úgy tudja, azok jól tudnak mulatni, sok dalt ismernek és talán még valamilyen hangszeren is tudnak játszani. Sajnos ő csak gépek bütykölését és apró dolgok javítását tanulta meg, zenéhez nincs számottevő tehetsége. ~Végül is Worenth mester azt mondta, hogy ebből az erdőből a Kikötői erdőségből viszik a fákat a hajóépítéshez. Talán elcsíphetek egykét veterán tengeri rókát, akik viszonylag olcsón muzsikálnának a fogadóban. Az élőzene mindenképp sokat nyomna a latba.~ Ezeken elmélkedik magában, de kitudja, mit hoz még a holnap. Elvégre így is jó a taverna forgalma, még úgy is, hogy nincs élőzene és nincs meghirdetve sem. Akik Amon Ruadh vidékén élnek és szeretnének egy jó pofa sört meginni vagy éppen enni valami finomat biztos, hogy nem mennek be Artheniorba.*
A hozzászólás írója (Mogrim Jorlin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.22 08:46:12
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-22 07:07:57
Üzenet elküldve: 2017-01-22 07:07:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
//Kint - hátsókert//
*Hát Chiari is elmegy. Taitosban hagy ez némi jó érzést, de nem eleget. Ugyanis látja a nőn a fáradtságot, és azt, hogy nincs kedve már gyógyítani sem most.*
~Milyen világ ez?! Aki jót tenne, azt mind csapás éri, és elkedvtelenedik?~
*Hirtelen döntésre jut, azért jött a tavernához, hogy elfeledje gondjait, és egy itallal jutalmazza magát a mozgalmas időszak után. A felgyűlt dühöt és keserűséget akarta kiengedni.*
~Van ennek egy jobb módja is.~
*Szinte füstölög most a sors és az istenek felé irányuló ellenszenvtől, ráadásul sötétedésig is alig fél óra lehet hátra. Jobban jár, ha a maradék időben meditál, és keres egy helyet a gyakorlásra. Direkt nem dühöng, s direkt nem káromkodik hangosan magában. Talán jót tenne neki, és ideges remegésén is enyhítene valamit, de itt és most nem ezeknek az érzekmeknek a kiadásay vagy visszaszorítása a lényeg. Taitos hagyja őket, hadd dolgozzanak.
Aztán végül sötét lesz, ő meg a kiskertben köt ki, ahol egyszer növényt is növesztett majdnem.
Izzad, s remeg az idegességtől, amit alapvetően nem szeret csinálni, ha mágiához nyúl, most viszont eszével tudja, hogy a hold anya akkor fogja megoldásra vezetni, ha kétségeit hagyja eluralkodni.
Becsukja a szemét, igét mormol. Koncentrál arra, hogy a szemére ható részletet sokkalta jobban erősítse, mint a sötétséget, melyet már létre sem kell hoznia, és arra is figyel, hogy az időtartam és a bővíteni kívánt hatótáv miatt megfelelő mennyiségű energiát zárjon orra két oldalára. De a legfontosabb dolog, hogy remeg a dühtől. Tisztelet ide, vagy oda, mostanra az összes istenséget minél távolabb akarja tudni, sőt, elpusztításuktól sem ódzkodik, kezdve azzal a fekete csápossal. Sikere azt jelentené, hogy sötétben, vagy halvány fáklyafényben is jól láthatna, így lenne némi esélye melegebb éghajlatra küldeni ezeket a furcsa, és egoista lényeket.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló harminc lépéses körzetében koromfekete sötétség keletkezik, melyben csak ő lát, és tud pontosan tájékozódni, de az nem mozog vele együtt. Hatása három körig tart.
//Kint - hátsókert//
*Hát Chiari is elmegy. Taitosban hagy ez némi jó érzést, de nem eleget. Ugyanis látja a nőn a fáradtságot, és azt, hogy nincs kedve már gyógyítani sem most.*
~Milyen világ ez?! Aki jót tenne, azt mind csapás éri, és elkedvtelenedik?~
*Hirtelen döntésre jut, azért jött a tavernához, hogy elfeledje gondjait, és egy itallal jutalmazza magát a mozgalmas időszak után. A felgyűlt dühöt és keserűséget akarta kiengedni.*
~Van ennek egy jobb módja is.~
*Szinte füstölög most a sors és az istenek felé irányuló ellenszenvtől, ráadásul sötétedésig is alig fél óra lehet hátra. Jobban jár, ha a maradék időben meditál, és keres egy helyet a gyakorlásra. Direkt nem dühöng, s direkt nem káromkodik hangosan magában. Talán jót tenne neki, és ideges remegésén is enyhítene valamit, de itt és most nem ezeknek az érzekmeknek a kiadásay vagy visszaszorítása a lényeg. Taitos hagyja őket, hadd dolgozzanak.
Aztán végül sötét lesz, ő meg a kiskertben köt ki, ahol egyszer növényt is növesztett majdnem.
Izzad, s remeg az idegességtől, amit alapvetően nem szeret csinálni, ha mágiához nyúl, most viszont eszével tudja, hogy a hold anya akkor fogja megoldásra vezetni, ha kétségeit hagyja eluralkodni.
Becsukja a szemét, igét mormol. Koncentrál arra, hogy a szemére ható részletet sokkalta jobban erősítse, mint a sötétséget, melyet már létre sem kell hoznia, és arra is figyel, hogy az időtartam és a bővíteni kívánt hatótáv miatt megfelelő mennyiségű energiát zárjon orra két oldalára. De a legfontosabb dolog, hogy remeg a dühtől. Tisztelet ide, vagy oda, mostanra az összes istenséget minél távolabb akarja tudni, sőt, elpusztításuktól sem ódzkodik, kezdve azzal a fekete csápossal. Sikere azt jelentené, hogy sötétben, vagy halvány fáklyafényben is jól láthatna, így lenne némi esélye melegebb éghajlatra küldeni ezeket a furcsa, és egoista lényeket.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló harminc lépéses körzetében koromfekete sötétség keletkezik, melyben csak ő lát, és tud pontosan tájékozódni, de az nem mozog vele együtt. Hatása három körig tart.
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-21 22:46:48
Üzenet elküldve: 2017-01-21 22:46:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Alyo, Eldac//
*Alyo kérdése nem éri váratlanul. Persze ez nem azt jelenti, hogy szó szerint erre a kérdésre számít. Egyszerűen csak többször megfordult már a fejében ittléte alatt, hogy a nagy klángyűlésen kívül sehol nem hallotta újra szóba kerülni a témát, semmilyen formában. Lenyel egy kortyot söréből és válasza előtt még egy jól hallható sóhajtás közepette leteszi korsóját majd asztaltársai felé fordul.*
- Őszinte leszek veletek és remélem nem fogjátok eretnek beszédnek tartani amit mondok. Főleg nem te, Alyo! *találja meg hirtelen a félelffel a szemkontaktust és ujjával tekintete irányába mutat, erősítve ezzel azt, hogy főleg a lányt nem akarja megsérteni válaszával. Törzsgyökeres Thargként valószínűleg nehezebb volt neki megélni a sötét napokat és elfogadni a változás szelének feltámadását.*
- Igaz, a Hadúr hírneve meglehetősen jó hívószó volt számomra is, de én nem miatta érkeztem ide. *kezdi mondandóját miközben az asztalon könyökölve összefonja ujjait maga előtt.* - Korábban rengeteget dolgoztam egyedül, magányosan, saját szakállamra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy meguntam ezt az életformát, ... *pontosít gyorsan mondandóján, a kényszeres kiigazítás miatt pedig kissé hadarni kezd* -... de ideje volt, hogy képességeimet egy közösség szolgálatába állítsam. Egyszerűen ennyi volt a motivációm. Megértem, hogy a Szövetség életében ez most szomorú időszak. Tiszteletben tartom, hogy a kényszerű változást nem mindenki tudja gyorsan feldolgozni. De a Vashegy és a Szövetség múltjának én nem voltam részese, csak majd a jövőjének leszek remélem, így a történteket inkább külső szemlélőként néztem végig. *Utolsó mondatának súlyt adva még hosszú mozdulattal körbe is mutat a helységen, mintha a Vashegy tetején állna és az egész környéket rajzolná körbe kezeivel. Meglehetősen hosszúra nyúlt válasza sok helyen talán magyarázkodásként is hathat, ez azonban csak azért van, hogy Alyo-t még véletlenül se sértse meg egyetlen szavával sem. Két kezével hátra simítja ezüst színű haját, miközben válasza folytatódik fejében.*
~ Talán jobb is, hogy ilyen zűrzavaros időkben érkeztem, gyorsabb és egyszerűbb volt a felvétel. ~ *Jobb tenyerét egy-két pillanatra homlokán hagyja, mintha megpróbálná megakadályozni, hogy gondolatai kitörjenek fejéből és hallhatóvá váljanak. Őt Achim vette fel, Achim alkalmazta amikor idejött. Ha máshogy alakult volna a helyzet, talán akkor is Achim irányítása alatt maradt volna.*
- Engem a helyzet leginkább csak abban érint, hogy a változásokat kezelni kell, így lassabban mennek a dolgok mindenütt. Ezzel pedig a rám kiszabott feladatok végrehajtása is tolódik. Erről jut eszembe! *Emeli meg kissé a hangját és koppint egy hangosat az asztalon.* - Ismeritek a környék falvait? Mennyire gyűrűzött be ide az alvilág? Van olyan akivel érdemes felvenni a kapcsolatot? Történtek errefelé furcsa bűntények?
*Alyo kérdése nem éri váratlanul. Persze ez nem azt jelenti, hogy szó szerint erre a kérdésre számít. Egyszerűen csak többször megfordult már a fejében ittléte alatt, hogy a nagy klángyűlésen kívül sehol nem hallotta újra szóba kerülni a témát, semmilyen formában. Lenyel egy kortyot söréből és válasza előtt még egy jól hallható sóhajtás közepette leteszi korsóját majd asztaltársai felé fordul.*
- Őszinte leszek veletek és remélem nem fogjátok eretnek beszédnek tartani amit mondok. Főleg nem te, Alyo! *találja meg hirtelen a félelffel a szemkontaktust és ujjával tekintete irányába mutat, erősítve ezzel azt, hogy főleg a lányt nem akarja megsérteni válaszával. Törzsgyökeres Thargként valószínűleg nehezebb volt neki megélni a sötét napokat és elfogadni a változás szelének feltámadását.*
- Igaz, a Hadúr hírneve meglehetősen jó hívószó volt számomra is, de én nem miatta érkeztem ide. *kezdi mondandóját miközben az asztalon könyökölve összefonja ujjait maga előtt.* - Korábban rengeteget dolgoztam egyedül, magányosan, saját szakállamra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy meguntam ezt az életformát, ... *pontosít gyorsan mondandóján, a kényszeres kiigazítás miatt pedig kissé hadarni kezd* -... de ideje volt, hogy képességeimet egy közösség szolgálatába állítsam. Egyszerűen ennyi volt a motivációm. Megértem, hogy a Szövetség életében ez most szomorú időszak. Tiszteletben tartom, hogy a kényszerű változást nem mindenki tudja gyorsan feldolgozni. De a Vashegy és a Szövetség múltjának én nem voltam részese, csak majd a jövőjének leszek remélem, így a történteket inkább külső szemlélőként néztem végig. *Utolsó mondatának súlyt adva még hosszú mozdulattal körbe is mutat a helységen, mintha a Vashegy tetején állna és az egész környéket rajzolná körbe kezeivel. Meglehetősen hosszúra nyúlt válasza sok helyen talán magyarázkodásként is hathat, ez azonban csak azért van, hogy Alyo-t még véletlenül se sértse meg egyetlen szavával sem. Két kezével hátra simítja ezüst színű haját, miközben válasza folytatódik fejében.*
~ Talán jobb is, hogy ilyen zűrzavaros időkben érkeztem, gyorsabb és egyszerűbb volt a felvétel. ~ *Jobb tenyerét egy-két pillanatra homlokán hagyja, mintha megpróbálná megakadályozni, hogy gondolatai kitörjenek fejéből és hallhatóvá váljanak. Őt Achim vette fel, Achim alkalmazta amikor idejött. Ha máshogy alakult volna a helyzet, talán akkor is Achim irányítása alatt maradt volna.*
- Engem a helyzet leginkább csak abban érint, hogy a változásokat kezelni kell, így lassabban mennek a dolgok mindenütt. Ezzel pedig a rám kiszabott feladatok végrehajtása is tolódik. Erről jut eszembe! *Emeli meg kissé a hangját és koppint egy hangosat az asztalon.* - Ismeritek a környék falvait? Mennyire gyűrűzött be ide az alvilág? Van olyan akivel érdemes felvenni a kapcsolatot? Történtek errefelé furcsa bűntények?
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-21 21:25:04
Üzenet elküldve: 2017-01-21 21:25:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
* A csaló! A galád! A mocskos disznó! Hát mégis hogy volt mersze?! De Daewe ezzel tisztában volt már a legelejétől, s mégis belement a játékba.
A lánnyal ellentétben Zaras nincs zavarban, számtalanszor ment már fel az emeletre hölgyikékkel. Sőt, még le is! Ó, az a pince...
A dolog maga nem, inkább a magabiztosság és erő, amellyel csinálja. Na, az meglepő! Eddig játszotta a szende kis leánykát, most meg mellbe taszítja, és még csapdát is állít neki! Úgy néz ki, az ittasság ellenére, még mindig tud egyszerre többfelé figyelni. Zaras eldől az ágyon, meg nem üti magát, de egy picit kényelmetlen, hiába, nem egy baldachinos luxuscikken fekszik. Amint Daewe kényelembe helyezkedik a kezét saját tarkójára kulcsoló elfen, talán még érezheti is, hogy nem csak a csapdaállításhoz ért. *
- Ártatlan leányokat?
* Emeli ki a szavakat elvigyorodva, miközben Daewe ujjai éppen az ajkaihoz érnek. *
- Kegyed nem éppen tűnik ártatlan leánynak. Vagy esetleg csak egy lovaglóleckét óhajt venni?
* Kérdez pimaszul, de a hozzá intézett, komoly kérdés kizökkenti. *
- Őőő...
* A lányt egy villámgyors, könnyed mozdulattal lefordítja magáról oda, ahol korábban ő feküdt. *
- Nem mondhatnám, hogy az enyééém...
* Egy lábon állva-ugrálva rángatja le magáról a csizmát, hogy hozzáférjen becses, s egyetlen zoknijához. Illetve az egy pár zokninak az egyikéhez. *
- De aggodalomra semmi ok!
* Mondja, míg félig mezítláb az ajtóhoz trappol, kinyitja, és a kilincsre akasztja, majd szinte ugyanúgy, mint ahogy először, csak most sarkával, berúgja azt.
Az ágyhoz vezető rövidke másfél-két méteren korántsem olyan ügyesen; kicsit bénázva, de megszabadul a másik lábbelitől is.
Az ágyhoz érve széttárja Daewe lábait, ha kell, hogy a két végtag közé ülhessen. *
- Hol is tartottunk?
* Hangzik el egy újabb kérdés, már a sokadik, pedig alig egy perce vannak a szobában. *
//Fehérnépek napja//
* A csaló! A galád! A mocskos disznó! Hát mégis hogy volt mersze?! De Daewe ezzel tisztában volt már a legelejétől, s mégis belement a játékba.
A lánnyal ellentétben Zaras nincs zavarban, számtalanszor ment már fel az emeletre hölgyikékkel. Sőt, még le is! Ó, az a pince...
A dolog maga nem, inkább a magabiztosság és erő, amellyel csinálja. Na, az meglepő! Eddig játszotta a szende kis leánykát, most meg mellbe taszítja, és még csapdát is állít neki! Úgy néz ki, az ittasság ellenére, még mindig tud egyszerre többfelé figyelni. Zaras eldől az ágyon, meg nem üti magát, de egy picit kényelmetlen, hiába, nem egy baldachinos luxuscikken fekszik. Amint Daewe kényelembe helyezkedik a kezét saját tarkójára kulcsoló elfen, talán még érezheti is, hogy nem csak a csapdaállításhoz ért. *
- Ártatlan leányokat?
* Emeli ki a szavakat elvigyorodva, miközben Daewe ujjai éppen az ajkaihoz érnek. *
- Kegyed nem éppen tűnik ártatlan leánynak. Vagy esetleg csak egy lovaglóleckét óhajt venni?
* Kérdez pimaszul, de a hozzá intézett, komoly kérdés kizökkenti. *
- Őőő...
* A lányt egy villámgyors, könnyed mozdulattal lefordítja magáról oda, ahol korábban ő feküdt. *
- Nem mondhatnám, hogy az enyééém...
* Egy lábon állva-ugrálva rángatja le magáról a csizmát, hogy hozzáférjen becses, s egyetlen zoknijához. Illetve az egy pár zokninak az egyikéhez. *
- De aggodalomra semmi ok!
* Mondja, míg félig mezítláb az ajtóhoz trappol, kinyitja, és a kilincsre akasztja, majd szinte ugyanúgy, mint ahogy először, csak most sarkával, berúgja azt.
Az ágyhoz vezető rövidke másfél-két méteren korántsem olyan ügyesen; kicsit bénázva, de megszabadul a másik lábbelitől is.
Az ágyhoz érve széttárja Daewe lábait, ha kell, hogy a két végtag közé ülhessen. *
- Hol is tartottunk?
* Hangzik el egy újabb kérdés, már a sokadik, pedig alig egy perce vannak a szobában. *
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-21 20:39:58
Üzenet elküldve: 2017-01-21 20:39:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//M+N+M és Learon és Mogrim És Zaras//
* Nem azért jön Amon Ruadhra, egészen pontosan a Vaskorsóba, hogy lerészegedjen, vagy egy jót egyen, de különös zavarokat érzett a levegőben, a gyomrában is szétterjedt ez a furcsa, kellemetlen érzés, mely egyre inkább enyhülni tűnik, ahogy a Taverna egyre közelebb kerül Zarashoz.
Meg kell hagyni, régen érzett ehhez foghatót, és az ajtót szélesre tárva nem csak a kiáramló meleg, de a felismerés is megcsapja, mámorodva lép hát be a fogadóba. Ingyen sör. Tudhatta volna, hogy ez volt az, ami nem hagyta nyugodni egyetlen sejtjét sem.
Egy óriás, két tündér társaságában. Érdekes egy kompánia, az biztos. Morwont már látta párszor, hallott is róla, ki nem? Talán még Artheniorban is beszélnek a nagy óriásról, és mesébe illő erejéről.
Röviden szimatol a levegőbe, ez bőven elég, hogy megtudja, merről folyik az ingyen pia, azonnal Morwon felé kacsintgat. Na jó, nem szó szerint, de már méregeti, és odamegy a néphez. *
- Üdvözletem!
* Köszönti őket a lehető legbarátságosabban, szélesre tárt karokkal, mosolyogva. Néhány pillanatig megakad szeme a cukibb tündérkén. Egészen biztos, hogy látta már valahol... De meg nem mondaná, merre. *
* Nem azért jön Amon Ruadhra, egészen pontosan a Vaskorsóba, hogy lerészegedjen, vagy egy jót egyen, de különös zavarokat érzett a levegőben, a gyomrában is szétterjedt ez a furcsa, kellemetlen érzés, mely egyre inkább enyhülni tűnik, ahogy a Taverna egyre közelebb kerül Zarashoz.
Meg kell hagyni, régen érzett ehhez foghatót, és az ajtót szélesre tárva nem csak a kiáramló meleg, de a felismerés is megcsapja, mámorodva lép hát be a fogadóba. Ingyen sör. Tudhatta volna, hogy ez volt az, ami nem hagyta nyugodni egyetlen sejtjét sem.
Egy óriás, két tündér társaságában. Érdekes egy kompánia, az biztos. Morwont már látta párszor, hallott is róla, ki nem? Talán még Artheniorban is beszélnek a nagy óriásról, és mesébe illő erejéről.
Röviden szimatol a levegőbe, ez bőven elég, hogy megtudja, merről folyik az ingyen pia, azonnal Morwon felé kacsintgat. Na jó, nem szó szerint, de már méregeti, és odamegy a néphez. *
- Üdvözletem!
* Köszönti őket a lehető legbarátságosabban, szélesre tárt karokkal, mosolyogva. Néhány pillanatig megakad szeme a cukibb tündérkén. Egészen biztos, hogy látta már valahol... De meg nem mondaná, merre. *
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-21 19:10:13
Üzenet elküldve: 2017-01-21 19:10:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
*Hát megcsókolta a szemtelen! A semmirekellő! A pernahajder! Mit képzel ez magáról? Hogy bárkit megkaphat, csak csettintenie kell? Sört rendel és leitat tisztességes lányokat? Most kell hátrébb lökni, és akkora pofont lekeverni neki, hogy megemlegesse! Hogy ne jusson eszébe többet ilyesmi. Főleg, hogy otthon várja asszonykája és két kisfia. De akkor miért csókolja vissza? Miért hagy ki a szíve is egy dobbanást és miért érez még a tarkóján is valami fura, kellemes bizsergést? Szinte még azt is elfelejti, hogy hol vannak, de amikor Zaras kézen fogva elkezdi az emelet felé vonszolni, néhány futó pillanatig nagy zavart érez. Ilyesmit művelni nyilvános helyen, kíváncsi szemek előtt... soha nem gondolta volna.
Mire a lépcső tetejére érnek, ez az érzés már elmúlt, talán mert már nem érez vizsla tekinteteket magán. Ott aztán már nincs sok ideje hezitálásra, mert a szürke hajú elf rögvest belódítja az első ajtón, aztán egy figyelemre méltó mozdulattal löki be maga mögött. Talán el akarja kápráztatni kivételes ügyességével. Mindenesetre egy mosollyal jutalmazza a produkciót.*
- És most?
*Szembe fordul Zarassal, akinek a háta mögött húzódik a vetett ágy. Nem vár választ a kérdésre, hozzá képest keményen csap két tenyérrel a másik mellkasára, megtaszítva a gaz csábítót. Kis szerencsével meglepi a dolog és hátra is tántorodik. Ez esetben muszáj lesz megakadnia Daewe egyik lábfejében, amit mostanra már Zaras bokája mögé tolt és ha minden jól megy, szép ívben zuhan az ágyra. Ha az égiek kegyesek hozzá, még a koponyája sem csattan szét a falon. Most már nem siet és ha Zaras nyugton marad, lovaglóülésben kényelmesen elhelyezkedik a fiú csípőjén.*
- Azon a nőknek szentelt napon ez dívik arrafelé? Az uraságok ártatlan leányokat rohannak le?
*Végigcirógatja ujjaival a szürke hajú elf arcát, futólag az ajkain és végighúzza őket. Valahol elméje legmélyén a józan és még épeszű Daewe visít, hogy mégis mit művel, de nem nagyon figyel rá. Most egyáltalán nem. Csak valami másra, ahogy körbenéz a helyiségben.*
- Egyáltalán kinek a szobája ez? Biztosan a tiéd?
*Most egy kicsit bizalmatlanul pislog az alatta fekvőre, mert könnyedén kinézi belőle, hogy mindenféle szobafoglalás nélkül, jogosulatlanul óhajtja igénybe venni a Vaskorsó szálláshelyét, hogy gerjedelmét csillapíthassa. Arra pedig egyáltalán nem vágyik, hogy a lehető legalkalmatlanabb pillanatban betoppanjon a szoba jogos bérlője, és cirkuszt csináljon.*
//Fehérnépek napja//
*Hát megcsókolta a szemtelen! A semmirekellő! A pernahajder! Mit képzel ez magáról? Hogy bárkit megkaphat, csak csettintenie kell? Sört rendel és leitat tisztességes lányokat? Most kell hátrébb lökni, és akkora pofont lekeverni neki, hogy megemlegesse! Hogy ne jusson eszébe többet ilyesmi. Főleg, hogy otthon várja asszonykája és két kisfia. De akkor miért csókolja vissza? Miért hagy ki a szíve is egy dobbanást és miért érez még a tarkóján is valami fura, kellemes bizsergést? Szinte még azt is elfelejti, hogy hol vannak, de amikor Zaras kézen fogva elkezdi az emelet felé vonszolni, néhány futó pillanatig nagy zavart érez. Ilyesmit művelni nyilvános helyen, kíváncsi szemek előtt... soha nem gondolta volna.
Mire a lépcső tetejére érnek, ez az érzés már elmúlt, talán mert már nem érez vizsla tekinteteket magán. Ott aztán már nincs sok ideje hezitálásra, mert a szürke hajú elf rögvest belódítja az első ajtón, aztán egy figyelemre méltó mozdulattal löki be maga mögött. Talán el akarja kápráztatni kivételes ügyességével. Mindenesetre egy mosollyal jutalmazza a produkciót.*
- És most?
*Szembe fordul Zarassal, akinek a háta mögött húzódik a vetett ágy. Nem vár választ a kérdésre, hozzá képest keményen csap két tenyérrel a másik mellkasára, megtaszítva a gaz csábítót. Kis szerencsével meglepi a dolog és hátra is tántorodik. Ez esetben muszáj lesz megakadnia Daewe egyik lábfejében, amit mostanra már Zaras bokája mögé tolt és ha minden jól megy, szép ívben zuhan az ágyra. Ha az égiek kegyesek hozzá, még a koponyája sem csattan szét a falon. Most már nem siet és ha Zaras nyugton marad, lovaglóülésben kényelmesen elhelyezkedik a fiú csípőjén.*
- Azon a nőknek szentelt napon ez dívik arrafelé? Az uraságok ártatlan leányokat rohannak le?
*Végigcirógatja ujjaival a szürke hajú elf arcát, futólag az ajkain és végighúzza őket. Valahol elméje legmélyén a józan és még épeszű Daewe visít, hogy mégis mit művel, de nem nagyon figyel rá. Most egyáltalán nem. Csak valami másra, ahogy körbenéz a helyiségben.*
- Egyáltalán kinek a szobája ez? Biztosan a tiéd?
*Most egy kicsit bizalmatlanul pislog az alatta fekvőre, mert könnyedén kinézi belőle, hogy mindenféle szobafoglalás nélkül, jogosulatlanul óhajtja igénybe venni a Vaskorsó szálláshelyét, hogy gerjedelmét csillapíthassa. Arra pedig egyáltalán nem vágyik, hogy a lehető legalkalmatlanabb pillanatban betoppanjon a szoba jogos bérlője, és cirkuszt csináljon.*
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-21 11:05:03
Üzenet elküldve: 2017-01-21 11:05:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// JK fogadós - Mindenki //
*Learon-t arcára is vigyor kerül, amint megkapja Morw ajándékát. Ahogy elnézi az óriás és a pásztor régi jó ismerősök lehetnek így csatlakozik az asztalukhoz, ami immáron négy főre bővül. Morw is egyből félretolja a pálinkáját és inkább a finom Tharg sörre pályázik. Egész jó hangulat alakul ki annál az asztalnál. Nem mostanában fog így járni a gnóm az is biztos. Otthonából a hosszú, majd kéthetes utat nem sokan fogják megtenni. Most, hogy ide költözött Amon Ruadh vidékére itt kell, hogy jó kapcsolatokat alakítson ki. Szeretne a klántársaival is már találkozni, de a munkája megköti ebben egy kicsit. ~Bárcsak ne kerülne ilyen sokba a mágia.~ Ha már bele fogott akkor szeretné jól csinálni, ahhoz pedig áldozatokat kell hozni. Amint ezen rágódik, észreveszi, hogy a kis tündér Notalia lefordul a székről. Aggódó tekintettel kap a szájához, hogy nem sérült e meg a törékeny hölgy. Az óriás mókásan fogadja a lebukó tündérkét. Azért Mogrim aggódik egy kicsit, hogy nem ütötte e meg magát Notalia. Hála az égnek Mofeta kisasszony érzékeli a helyzetet és a segítségére siet fajtársának. Itt már megnyugszik a gnóm is, hogy hozzáértő kezekben van a kicsi tündér. A csoport beszélgetését ugyan nem hallja a pultnál, de a szürkület miatt reméli a két férfi közül legalább az egyik a hölgyek segítségére lesz. Mofi lép közben a pulthoz.*
- Mit parancsol a kisasszony? *Kérdezi mosolygós tekintettel. Ezután azért egy kicsit aggódóra vált.*
- Ugye nincs nagy baja Notalia kisasszonynak? *Úgy nyugszik meg, ha megbizonyosodik róla, hogy tényleg csak a sör ártott meg neki és nincs más baja.*
*Learon-t arcára is vigyor kerül, amint megkapja Morw ajándékát. Ahogy elnézi az óriás és a pásztor régi jó ismerősök lehetnek így csatlakozik az asztalukhoz, ami immáron négy főre bővül. Morw is egyből félretolja a pálinkáját és inkább a finom Tharg sörre pályázik. Egész jó hangulat alakul ki annál az asztalnál. Nem mostanában fog így járni a gnóm az is biztos. Otthonából a hosszú, majd kéthetes utat nem sokan fogják megtenni. Most, hogy ide költözött Amon Ruadh vidékére itt kell, hogy jó kapcsolatokat alakítson ki. Szeretne a klántársaival is már találkozni, de a munkája megköti ebben egy kicsit. ~Bárcsak ne kerülne ilyen sokba a mágia.~ Ha már bele fogott akkor szeretné jól csinálni, ahhoz pedig áldozatokat kell hozni. Amint ezen rágódik, észreveszi, hogy a kis tündér Notalia lefordul a székről. Aggódó tekintettel kap a szájához, hogy nem sérült e meg a törékeny hölgy. Az óriás mókásan fogadja a lebukó tündérkét. Azért Mogrim aggódik egy kicsit, hogy nem ütötte e meg magát Notalia. Hála az égnek Mofeta kisasszony érzékeli a helyzetet és a segítségére siet fajtársának. Itt már megnyugszik a gnóm is, hogy hozzáértő kezekben van a kicsi tündér. A csoport beszélgetését ugyan nem hallja a pultnál, de a szürkület miatt reméli a két férfi közül legalább az egyik a hölgyek segítségére lesz. Mofi lép közben a pulthoz.*
- Mit parancsol a kisasszony? *Kérdezi mosolygós tekintettel. Ezután azért egy kicsit aggódóra vált.*
- Ugye nincs nagy baja Notalia kisasszonynak? *Úgy nyugszik meg, ha megbizonyosodik róla, hogy tényleg csak a sör ártott meg neki és nincs más baja.*
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 21:51:55
Üzenet elküldve: 2017-01-20 21:51:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Taitos//
* Szóval csak ennyiről van szó. *
- Jaj te, a törzshöz tartozol, így vagy úgy, az nem lényeg. A családomtól pedig nem fogadok el pénzt. Emiatt ne legyél így elszontyolodva.
* Borzol bele a fiú hajába, majd elköszön tőle. *
- Vigyázz magadra, rosszat ne halljak felőled, mert elporollak.
* Inti nevetve a fiút, majd még visszatér annyira a hegyre, hogy elhozza lovát. Most már nem sok kedve van a gyalogláshoz és ki tudja, talán szüksége lesz a hátasára később, jobb ha vele van. A hegyről pedig egyenest saját házikója felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.20 21:52:24
* Szóval csak ennyiről van szó. *
- Jaj te, a törzshöz tartozol, így vagy úgy, az nem lényeg. A családomtól pedig nem fogadok el pénzt. Emiatt ne legyél így elszontyolodva.
* Borzol bele a fiú hajába, majd elköszön tőle. *
- Vigyázz magadra, rosszat ne halljak felőled, mert elporollak.
* Inti nevetve a fiút, majd még visszatér annyira a hegyre, hogy elhozza lovát. Most már nem sok kedve van a gyalogláshoz és ki tudja, talán szüksége lesz a hátasára később, jobb ha vele van. A hegyről pedig egyenest saját házikója felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.20 21:52:24
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5047-5066