Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-08-02 16:32:14
Üzenet elküldve: 2021-08-02 16:32:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Más esetben talán megengedne magának egy szarkasztikus megjegyzést arról, hogy a pucér Rorkirra nézve egyértelmű, hogy nem gondolkodós fajta. Mert végül is, akinek ilyen teste van, az nem ér rá gondolkodni. Az ilyesmi persze roppant sztereotip lenne, végül is Kagan is hasonló termettel rendelkezett és nagyon is sokat gondolkodott, túl sokat. Mindenesetre az is biztos, hogy a barbárok között nem mindenki Kagan, sőt a legtöbben nem azok, akik meg nem agyban erősek azok legtöbbször minden másban azok. Meg vannak még azok, akik sem fizikailag, sem agyilag nem erősek, de ilyet a barbárok között ritkán látni.*
- Nem aggódtam. Ha aggódnék, akkor nem lennénk itt.
*Az még nem aggodalom, hogy a nálánál nagyobbaktól és erősebbektől - magyarán majdnem mindenkitől - szeret kartávolságon kívül maradni, csupán elővigyázatosság. Puhatestű és tudja is ezt magáról, elővigyázatossága meglehetősen egészséges.
Visszazuttyan a székbe, lábfejeit az ágyra rakja és bár szoknyája alapvetően majdnem a földig ér, de így mégis megmutatkoznak a bokái. Városi szemmel nézve ez már igen frivol, de nem Artheniorban vannak, Rorkir meg nem artheniori, a barbár népek sokkal szabadosabbak. A rajztáblát combjaira támasztja, újra belemerül az alkotásba, ha fel is néz, akkor is csak az épp lerajzolandó részre.*
- Csak fekete, értem.
*Valamiért anyja jut eszébe, ahogyan arról beszél Aenaenek, hogy Cha'yss férfi és a férfiak nem ismerik a smaragdzöld meg a fűzöld közötti különbséget, mert nekik csak zöld van. Meg a férfak számára a barack egy gyümölcs, nem pedig egy szín.*
- A városi őrök nem veszik a fejedet. Itt én vagyok az, aki fejeket vesz.
*Szürreális kijelentés ez egy ilyen kicsi lánytól, aki ráadásul úgy adja ezt elő, mintha csak valami semmiség lenne. Mindazonáltal Yagnar is erre a sorsra jutott, mondjuk nem levált a feje a nyakáról, hanem kiloccsant az agya, de a lényegen ez nem változtat. Meghalt és Aenae kezétől. A városi őrség amúgy sem siet különösebben, nem is gondolná, hogy különösebben vérmesebbek akarnának lenni.*
- És mi okuk is lenne a fejed venni? Magad is áldozat vagy, a mágusé.
*Felpillant a rajzból. Továbbra sem kívánja, hogy többen meghaljanak, ha így lenne, akkor a Gödörbe dobatta volna Rorkirt és társát, nem pedig valami mesét próbálna lenyomni a torkukon, meg a városőrségén.*
*Más esetben talán megengedne magának egy szarkasztikus megjegyzést arról, hogy a pucér Rorkirra nézve egyértelmű, hogy nem gondolkodós fajta. Mert végül is, akinek ilyen teste van, az nem ér rá gondolkodni. Az ilyesmi persze roppant sztereotip lenne, végül is Kagan is hasonló termettel rendelkezett és nagyon is sokat gondolkodott, túl sokat. Mindenesetre az is biztos, hogy a barbárok között nem mindenki Kagan, sőt a legtöbben nem azok, akik meg nem agyban erősek azok legtöbbször minden másban azok. Meg vannak még azok, akik sem fizikailag, sem agyilag nem erősek, de ilyet a barbárok között ritkán látni.*
- Nem aggódtam. Ha aggódnék, akkor nem lennénk itt.
*Az még nem aggodalom, hogy a nálánál nagyobbaktól és erősebbektől - magyarán majdnem mindenkitől - szeret kartávolságon kívül maradni, csupán elővigyázatosság. Puhatestű és tudja is ezt magáról, elővigyázatossága meglehetősen egészséges.
Visszazuttyan a székbe, lábfejeit az ágyra rakja és bár szoknyája alapvetően majdnem a földig ér, de így mégis megmutatkoznak a bokái. Városi szemmel nézve ez már igen frivol, de nem Artheniorban vannak, Rorkir meg nem artheniori, a barbár népek sokkal szabadosabbak. A rajztáblát combjaira támasztja, újra belemerül az alkotásba, ha fel is néz, akkor is csak az épp lerajzolandó részre.*
- Csak fekete, értem.
*Valamiért anyja jut eszébe, ahogyan arról beszél Aenaenek, hogy Cha'yss férfi és a férfiak nem ismerik a smaragdzöld meg a fűzöld közötti különbséget, mert nekik csak zöld van. Meg a férfak számára a barack egy gyümölcs, nem pedig egy szín.*
- A városi őrök nem veszik a fejedet. Itt én vagyok az, aki fejeket vesz.
*Szürreális kijelentés ez egy ilyen kicsi lánytól, aki ráadásul úgy adja ezt elő, mintha csak valami semmiség lenne. Mindazonáltal Yagnar is erre a sorsra jutott, mondjuk nem levált a feje a nyakáról, hanem kiloccsant az agya, de a lényegen ez nem változtat. Meghalt és Aenae kezétől. A városi őrség amúgy sem siet különösebben, nem is gondolná, hogy különösebben vérmesebbek akarnának lenni.*
- És mi okuk is lenne a fejed venni? Magad is áldozat vagy, a mágusé.
*Felpillant a rajzból. Továbbra sem kívánja, hogy többen meghaljanak, ha így lenne, akkor a Gödörbe dobatta volna Rorkirt és társát, nem pedig valami mesét próbálna lenyomni a torkukon, meg a városőrségén.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-29 21:46:15
Üzenet elküldve: 2021-07-29 21:46:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
* A mélységi számára valóban érződik az elf által tanúsított ellenszenv, de ez olyan nyilvánvaló, hogy talán egy téglafal is érezné. Azt, amikor először a szemébe néz a nő először nem teljesen érti, és még az is átsiklik a gondolatai között, hogy talán felkeltette az érdeklődését, és többet szeretne tőle kapni az éjszaka során - de ezt hamar elveti. A szigorú, átható tekintet sokkal inkább feszélyezi őt, kellemetlen érzés, mintha meztelen lenne a másik előtt. Szerencsére hamar véget ér, és Relael az asztalra pördül, Learon pedig olyat mond, amit Cale először fel sem fog.
//Mindenki//
Relael beszédét hallva tudatosul a sötételfben a mágus sértegetése, ekkor ütnek igazán át a szavak az eddig tudatosan épített mentális védelmén, amivel lerázta magáról a sértegetést, és provokációt. Természetesen ő is feláll a székből, ahogy mindenki, és természetes mozdulatokkal lép ő is közelebb, Learon mögött helyezkedve el, mintha csak jobban szeretné hallani, és látni az elfet. Körbe néz, és úgy tapasztalja, hogy mindenki az invitálással van elfoglalva, és az ingyen ital ígéretével, ez pedig kedvez az eltervezett cselekedetnek. Anélkül próbál meg Learon keze felé nyúlni, hogy bárki észrevenné, és elcsenni tőle a drága gyűrűt, amit olyan büszkén mutogatott korábban. Már akkor megakadt rajta a tekintete, és a becsületét ért sérelmek miatt úgy gondolja, hogy jogosan szerezheti meg a darabot. Persze igyekszik álcázni a mozdulatot, nem ragadja meg a kezet, de tudja nagyon jól, hogy mit keres, hiszen látja a gyűrűt, látta is már elégszer. Learon Ysaneehez fordul, és vele kezd el beszélni, a mélységi pedig reméli, hogy a nő eltereli a férfi figyelmét addig, amíg meglovasítja a tárgyától. *
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
* A mélységi számára valóban érződik az elf által tanúsított ellenszenv, de ez olyan nyilvánvaló, hogy talán egy téglafal is érezné. Azt, amikor először a szemébe néz a nő először nem teljesen érti, és még az is átsiklik a gondolatai között, hogy talán felkeltette az érdeklődését, és többet szeretne tőle kapni az éjszaka során - de ezt hamar elveti. A szigorú, átható tekintet sokkal inkább feszélyezi őt, kellemetlen érzés, mintha meztelen lenne a másik előtt. Szerencsére hamar véget ér, és Relael az asztalra pördül, Learon pedig olyat mond, amit Cale először fel sem fog.
//Mindenki//
Relael beszédét hallva tudatosul a sötételfben a mágus sértegetése, ekkor ütnek igazán át a szavak az eddig tudatosan épített mentális védelmén, amivel lerázta magáról a sértegetést, és provokációt. Természetesen ő is feláll a székből, ahogy mindenki, és természetes mozdulatokkal lép ő is közelebb, Learon mögött helyezkedve el, mintha csak jobban szeretné hallani, és látni az elfet. Körbe néz, és úgy tapasztalja, hogy mindenki az invitálással van elfoglalva, és az ingyen ital ígéretével, ez pedig kedvez az eltervezett cselekedetnek. Anélkül próbál meg Learon keze felé nyúlni, hogy bárki észrevenné, és elcsenni tőle a drága gyűrűt, amit olyan büszkén mutogatott korábban. Már akkor megakadt rajta a tekintete, és a becsületét ért sérelmek miatt úgy gondolja, hogy jogosan szerezheti meg a darabot. Persze igyekszik álcázni a mozdulatot, nem ragadja meg a kezet, de tudja nagyon jól, hogy mit keres, hiszen látja a gyűrűt, látta is már elégszer. Learon Ysaneehez fordul, és vele kezd el beszélni, a mélységi pedig reméli, hogy a nő eltereli a férfi figyelmét addig, amíg meglovasítja a tárgyától. *
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-29 20:07:49
Üzenet elküldve: 2021-07-29 20:07:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*A válaszra először felkapja a fejét, aztán lekonyul a szája két széle és egy pillanatra elréved a távolba, majd újra mosolyt ölt magára és válaszol.*
-Nos, az asszonyom a Vashegy legjobb vadásza. Most éppen nincs a környéken, de az egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem érdeklik az ilyesmik. Elég neki pár szép pillangó és egy finom ebéd a boldogsághoz. *Azt nem teszi hozzá, hogy Akheel évek óta eltűnt és még a nyomát sem találja, de párszor hallott róla híreket és biztos benne, hogy meg fog jelenni valamikor, ha az élet úgy hozza. Aztán figyelmét újra a mélységire fordítja, aki folytatja életének elmesélését. A mese eléggé szokványos, már-már elcsépelt, ő is találkozott sok ilyesmivel míg a cirkusszal barangoltak mindenfelé. Ahogy hallgatja a férfit, szépen lassan le is gurítja az italt, hiszen lassan elindulnak majd Relael házába vagy a Derin-birtokra, így vétek lenne itt hagyni ezt a jó sört. Aztán ahogy a Pegazusra érnek, véletlenül kicsúszik a száján valami, amit nem is akart és észre sem veszi tulajdonképpen.*
-Pedig ismerem a kocsmárost. Eddig azt hittem jó ember. *Megvonja a vállát és ahogy az utolsó korty is lecsúszik a torkán, már lelkesül is a cím miatt, aminek hangot is ad.*
-Hogyne tetszene! fantasztikus ötlet! Jobban én se találhattam volna ki!
//Mindenki//
*Meglepi ahogy a lány feláll a székre és hirtelen ott is terem mellette, bár láthatatlanul, hogyha le találna esni, vagy megbotlana, elkaphassa Relaelt. A végén meg is tapsolja a nagy felszólalást és aztán egyből ő maga is beszélni kezd, persze nem olyan hangosan, mint a nő.*
-De előbb mindenképpen hozzám, hogy elhozhassuk a bort és ha nem probléma, hoznám Norennt is, a szolgálómat. Remek ember, bár elég egyszerű. Aztán a szekeremen mehetnénk visszafelé. Elférünk rajta mindannyian, még ha a hordó rajta van is. *Annak külön örül, hogy a tündér is csatlakozik hozzájuk, hiszen még mindig jobb, ha többen vannak, mintha kevesebben lennének.* ~Persze ez nem mindenkire igaz!~ *Teszi csak úgy hozzá magában a mélységire gondolva.*
-Kérem Ysanee, nem szeretném megsérteni faragatlanságommal, de meséljen ön is magáról kérem! Mi itt nagyon jól elbeszélgetünk, de az ön szép hangját alig hallom. Szinte sértés egy ilyen kellemes hölgyet szótlanul hagyni! *Mosolyog a lányra.*
-Nagyon jó barátságban vannak Salwar úrral! Mióta és honnan ismerik egymást! *Próbál valami témát adni a hölgynek, hogy ne csak úgy a semmibe kelljen beszélnie, hiszen a nőknek nagy tehetsége van a mellébeszélésben, ezt már régen észrevette a Sajt-mester.*
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*A válaszra először felkapja a fejét, aztán lekonyul a szája két széle és egy pillanatra elréved a távolba, majd újra mosolyt ölt magára és válaszol.*
-Nos, az asszonyom a Vashegy legjobb vadásza. Most éppen nincs a környéken, de az egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem érdeklik az ilyesmik. Elég neki pár szép pillangó és egy finom ebéd a boldogsághoz. *Azt nem teszi hozzá, hogy Akheel évek óta eltűnt és még a nyomát sem találja, de párszor hallott róla híreket és biztos benne, hogy meg fog jelenni valamikor, ha az élet úgy hozza. Aztán figyelmét újra a mélységire fordítja, aki folytatja életének elmesélését. A mese eléggé szokványos, már-már elcsépelt, ő is találkozott sok ilyesmivel míg a cirkusszal barangoltak mindenfelé. Ahogy hallgatja a férfit, szépen lassan le is gurítja az italt, hiszen lassan elindulnak majd Relael házába vagy a Derin-birtokra, így vétek lenne itt hagyni ezt a jó sört. Aztán ahogy a Pegazusra érnek, véletlenül kicsúszik a száján valami, amit nem is akart és észre sem veszi tulajdonképpen.*
-Pedig ismerem a kocsmárost. Eddig azt hittem jó ember. *Megvonja a vállát és ahogy az utolsó korty is lecsúszik a torkán, már lelkesül is a cím miatt, aminek hangot is ad.*
-Hogyne tetszene! fantasztikus ötlet! Jobban én se találhattam volna ki!
//Mindenki//
*Meglepi ahogy a lány feláll a székre és hirtelen ott is terem mellette, bár láthatatlanul, hogyha le találna esni, vagy megbotlana, elkaphassa Relaelt. A végén meg is tapsolja a nagy felszólalást és aztán egyből ő maga is beszélni kezd, persze nem olyan hangosan, mint a nő.*
-De előbb mindenképpen hozzám, hogy elhozhassuk a bort és ha nem probléma, hoznám Norennt is, a szolgálómat. Remek ember, bár elég egyszerű. Aztán a szekeremen mehetnénk visszafelé. Elférünk rajta mindannyian, még ha a hordó rajta van is. *Annak külön örül, hogy a tündér is csatlakozik hozzájuk, hiszen még mindig jobb, ha többen vannak, mintha kevesebben lennének.* ~Persze ez nem mindenkire igaz!~ *Teszi csak úgy hozzá magában a mélységire gondolva.*
-Kérem Ysanee, nem szeretném megsérteni faragatlanságommal, de meséljen ön is magáról kérem! Mi itt nagyon jól elbeszélgetünk, de az ön szép hangját alig hallom. Szinte sértés egy ilyen kellemes hölgyet szótlanul hagyni! *Mosolyog a lányra.*
-Nagyon jó barátságban vannak Salwar úrral! Mióta és honnan ismerik egymást! *Próbál valami témát adni a hölgynek, hogy ne csak úgy a semmibe kelljen beszélnie, hiszen a nőknek nagy tehetsége van a mellébeszélésben, ezt már régen észrevette a Sajt-mester.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-29 19:08:24
Üzenet elküldve: 2021-07-29 19:08:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael, Strat//
-A kedves neje igencsak szerencsés lehet.
*Bókol tovább mosolyogva, mert hát azt feltételezi, ilyen idősen bizonyára van neki olyan, még ha eddig nem is említte. Valójában valahol reménykedik benne, hogy agglegény és fájó pontra tapintott most, de ezt az alattomos gondolatot hamis ártatlansággal leplezi. Nem igazán lehetne rajtakapni. Aljasságát kivételesen nem az unalom és a szórakozni vágyás vezérli, egyszerűen nem tetszik neki, ahogy a mélységivel beszél, hiába érzi rajta, hogy igyekszik visszafogni magát. Egy csepp rosszindulatot sem feltételez szavai mögött, ettől még átkozottul bosszantja. Most kezdi csak igazán becsülni Cale jelenleg végtelennek tűnő türelmét, meg is feledkezik egy kis időre arról, hogy nem olyan rég még egészen erős ingert érzett arra, hogy megfojtsa. Azt asztalra könyökölve, állát támasztva hallgatja a két férfi közötti párbeszédet, mely alá hamarosan kürtszó ad aláfestés. Csak röviden pillant a hang irányába, látványosan végig méri a tündért, aztán tekintete máris kúszik vissza asztaltársaira. A bárdon kicsit el is időzik, csaknem egy mosoly is kiül arcára fürkészése közben, de még időben észreveszi magát. Gyorsan inkább el is bújik a ribizlibor mögé.
Végül úgy tűnik eldől, hogy a hosszúéltűhez mennek iszogatni, bár biztos benne, hogy valójában nem látja őket annyira szívesen. Esetleg talán Learont. Mindenesetre nem kötötte ki, hogy ők nem mehetnek, magától pedig esze ágában sincs felajánlani, hogy inkább maradnának, ahhoz túl hosszú utat tettek meg. Egy pillanatra persze azért megfordul a fejében.
Az egész Vaskorsó népéhez szóló invitáció egyébként a legkevésbé sem bosszantja, minél többen vannak, úgy véli, annál kevésbé lesz feszült a hangulat. Meg hát azok az iható italok is bizonyára sokat fognak segíteni.*
-Igazán köszönjük a meghívást Relael!
*Hangjában egészen hitelesen csendül a hála, ahogy a lányra néz, próbálja elkapni jáde pillantásait közben.*
//Ysanee, Learon, Cale, Relael, Strat//
-A kedves neje igencsak szerencsés lehet.
*Bókol tovább mosolyogva, mert hát azt feltételezi, ilyen idősen bizonyára van neki olyan, még ha eddig nem is említte. Valójában valahol reménykedik benne, hogy agglegény és fájó pontra tapintott most, de ezt az alattomos gondolatot hamis ártatlansággal leplezi. Nem igazán lehetne rajtakapni. Aljasságát kivételesen nem az unalom és a szórakozni vágyás vezérli, egyszerűen nem tetszik neki, ahogy a mélységivel beszél, hiába érzi rajta, hogy igyekszik visszafogni magát. Egy csepp rosszindulatot sem feltételez szavai mögött, ettől még átkozottul bosszantja. Most kezdi csak igazán becsülni Cale jelenleg végtelennek tűnő türelmét, meg is feledkezik egy kis időre arról, hogy nem olyan rég még egészen erős ingert érzett arra, hogy megfojtsa. Azt asztalra könyökölve, állát támasztva hallgatja a két férfi közötti párbeszédet, mely alá hamarosan kürtszó ad aláfestés. Csak röviden pillant a hang irányába, látványosan végig méri a tündért, aztán tekintete máris kúszik vissza asztaltársaira. A bárdon kicsit el is időzik, csaknem egy mosoly is kiül arcára fürkészése közben, de még időben észreveszi magát. Gyorsan inkább el is bújik a ribizlibor mögé.
Végül úgy tűnik eldől, hogy a hosszúéltűhez mennek iszogatni, bár biztos benne, hogy valójában nem látja őket annyira szívesen. Esetleg talán Learont. Mindenesetre nem kötötte ki, hogy ők nem mehetnek, magától pedig esze ágában sincs felajánlani, hogy inkább maradnának, ahhoz túl hosszú utat tettek meg. Egy pillanatra persze azért megfordul a fejében.
Az egész Vaskorsó népéhez szóló invitáció egyébként a legkevésbé sem bosszantja, minél többen vannak, úgy véli, annál kevésbé lesz feszült a hangulat. Meg hát azok az iható italok is bizonyára sokat fognak segíteni.*
-Igazán köszönjük a meghívást Relael!
*Hangjában egészen hitelesen csendül a hála, ahogy a lányra néz, próbálja elkapni jáde pillantásait közben.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-29 18:19:25
Üzenet elküldve: 2021-07-29 18:19:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha éppen meglenne a szakálla most jól megvakargatná, ahogy azt szokta volt régebben, bár könnyen lehet, hogy már kezd bozontolni valami a pofáján az erődben, hisz erre figyel oda a legkevésbé manapság. De sajnos ezt nem tudja megtenni, így nem vakar meg semmit, pusztán csak válaszol a tőle telhető legőszintébb hangon.*
-Nem vagyok az a gondolkodós fajta, ha mondhatom.
*Kicsit össze is szorítja az ajkait, mint mikor az ember nagyon nevetne, de nem akar, ezért visszafojtja, de az orrán mégiscsak kijön valami furcsa, árulkodó hang.*
-Ennek igazán örülök.
*Na nem mintha önértékelési gondjai lennének, teljesen tisztában van vele, hogy miféle betyár is ő, na meg a külsejével is. Az összevert arcárol, amin itt-ott egy két furcsa alakzat is fellelhető, az orra sem az igazi, meg aztán a városi nemesleányként nevelkedett Kagaenae talán nem éppen az ilyen férfiak társaságát keresik. Vagy csak pont az övét nem. Van ez így, nem veszi magára a férfi, sajnos vagy éppen szerencsére, ez már csak attól függne, hogy kit kérdezünk a törzs, ahonnan származik különös tisztelettel viseltetnek a nők iránt. Ők az egyetlenek, akik képesek életet hozni a világra, ezért ha nem akarná épp a torkát kiharapni egy, sosem vetemedne rá, hogy erőszakos legyen, vagy komolyan bántson egyet is. Másfajúak kivételével persze. Bár könnyen megtehetné.*
-A határon, mi? Ne aggódj, úrnő.
*Kacsint rá, miközben még egy nagyot nyújtózik, majd visszakényelmesedik a már-már kifeküdt helyére. Rorkir azért élvezi a simogatást, mert hát mégiscsak emberből van, és jól esik neki.*
-Persze, folytathatjuk.
*Biccent is mellé, hisz így biztosabbnak érzi, s alapvetően érezheti rajta Kagaenae, hogy semmi rossz érzés nincs a férfiban, alapvetően ő szereti az egyenességet meg az őszinteséget. A mocsok kígyók nyelvén sosem értett igazán, és a vágy sincs benne, hogy beletanuljon az afféle játszadozásba.*
-Ami azt illeti, kicsit mintha fakult volna azóta. Akkor ébenfekete volt, most már csak... fekete.
*Nos igen, a színskála ismerete sem az erőssége, bár ez a legtöbb férfiról is elmondható talán.*
-De a segítséget szívesen fogadom, ha úgy alakulna a helyzet, hogy a városi őrök nem veszik a fejemet.
*Mert hát akárhogy is nézzük, ő azért ezzel az eshetőséggel is számol, könnyen lehet, hogy gyors "igazságot" akarnak majd szolgáltatni.*
*Ha éppen meglenne a szakálla most jól megvakargatná, ahogy azt szokta volt régebben, bár könnyen lehet, hogy már kezd bozontolni valami a pofáján az erődben, hisz erre figyel oda a legkevésbé manapság. De sajnos ezt nem tudja megtenni, így nem vakar meg semmit, pusztán csak válaszol a tőle telhető legőszintébb hangon.*
-Nem vagyok az a gondolkodós fajta, ha mondhatom.
*Kicsit össze is szorítja az ajkait, mint mikor az ember nagyon nevetne, de nem akar, ezért visszafojtja, de az orrán mégiscsak kijön valami furcsa, árulkodó hang.*
-Ennek igazán örülök.
*Na nem mintha önértékelési gondjai lennének, teljesen tisztában van vele, hogy miféle betyár is ő, na meg a külsejével is. Az összevert arcárol, amin itt-ott egy két furcsa alakzat is fellelhető, az orra sem az igazi, meg aztán a városi nemesleányként nevelkedett Kagaenae talán nem éppen az ilyen férfiak társaságát keresik. Vagy csak pont az övét nem. Van ez így, nem veszi magára a férfi, sajnos vagy éppen szerencsére, ez már csak attól függne, hogy kit kérdezünk a törzs, ahonnan származik különös tisztelettel viseltetnek a nők iránt. Ők az egyetlenek, akik képesek életet hozni a világra, ezért ha nem akarná épp a torkát kiharapni egy, sosem vetemedne rá, hogy erőszakos legyen, vagy komolyan bántson egyet is. Másfajúak kivételével persze. Bár könnyen megtehetné.*
-A határon, mi? Ne aggódj, úrnő.
*Kacsint rá, miközben még egy nagyot nyújtózik, majd visszakényelmesedik a már-már kifeküdt helyére. Rorkir azért élvezi a simogatást, mert hát mégiscsak emberből van, és jól esik neki.*
-Persze, folytathatjuk.
*Biccent is mellé, hisz így biztosabbnak érzi, s alapvetően érezheti rajta Kagaenae, hogy semmi rossz érzés nincs a férfiban, alapvetően ő szereti az egyenességet meg az őszinteséget. A mocsok kígyók nyelvén sosem értett igazán, és a vágy sincs benne, hogy beletanuljon az afféle játszadozásba.*
-Ami azt illeti, kicsit mintha fakult volna azóta. Akkor ébenfekete volt, most már csak... fekete.
*Nos igen, a színskála ismerete sem az erőssége, bár ez a legtöbb férfiról is elmondható talán.*
-De a segítséget szívesen fogadom, ha úgy alakulna a helyzet, hogy a városi őrök nem veszik a fejemet.
*Mert hát akárhogy is nézzük, ő azért ezzel az eshetőséggel is számol, könnyen lehet, hogy gyors "igazságot" akarnak majd szolgáltatni.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-29 18:00:35
Üzenet elküldve: 2021-07-29 18:00:35
ÚJ
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Mindenki//
~Hát úgy látszik ez a törpe igencsak be lehetett sózva, ha még az italát se várta meg, pedig milyen szomjas volt. Hüm. Ma is tanultam valamit, azt hiszem.~
*Ő azért természetesen ennyire nem siet, sőt. Idejéből kitelik bármi, komolyabb tervei sincsenek, minthogy teletömje a bendőjét némi friss kenyérrel meg valami jóféle borral. Azért persze unatkozni sem szeret, de a fejében mindig jól elszórakoztatja magát, úgyhogy ezzel sok gondja nem akad. Meg aztán ott van kint a hűséges társa is. Aztán nem kell sokáig bámészkodnia, mert olyasvalami történik, amire egyáltalán nem számított, pedig ő aztán az a számítós fajta. ~Mintha csak őt jelentettem volna be. Nahát, nahát, nahát.~ Gondolja magában, miközben fejét kissé oldalra fordítva néz a széken magasló egyébként egészen szép vonásokkal rendelkező elfre. Megvonja vállát, hisz mi a legrosszabb, ami megtörténhet vele, megölik? Majd lassan feláll, egyik kezét a derekára téve, másikat pedig a mellkasára hajol meg finoman.*
-Ha megtisztelhetem önöket szerény személyemmel...
*Feleli oda, s mivel gondolja, hogy az asztaltársaság hozzá tartozik, így természetesen mindegyikükre vet egy-egy pillantást a legszebbjéből, ami akad a tárházában.*
-Az iható ital a kedvenc fajtám!
*Közben pedig bájosan mosolyog, s reméli, hogy el tudja nyerni a hölgy szimpátiáját. Talán jót is tenne egy kis társaság a lelkének, és ki tudja, talán egy mecénást is talál.*
//Mindenki//
~Hát úgy látszik ez a törpe igencsak be lehetett sózva, ha még az italát se várta meg, pedig milyen szomjas volt. Hüm. Ma is tanultam valamit, azt hiszem.~
*Ő azért természetesen ennyire nem siet, sőt. Idejéből kitelik bármi, komolyabb tervei sincsenek, minthogy teletömje a bendőjét némi friss kenyérrel meg valami jóféle borral. Azért persze unatkozni sem szeret, de a fejében mindig jól elszórakoztatja magát, úgyhogy ezzel sok gondja nem akad. Meg aztán ott van kint a hűséges társa is. Aztán nem kell sokáig bámészkodnia, mert olyasvalami történik, amire egyáltalán nem számított, pedig ő aztán az a számítós fajta. ~Mintha csak őt jelentettem volna be. Nahát, nahát, nahát.~ Gondolja magában, miközben fejét kissé oldalra fordítva néz a széken magasló egyébként egészen szép vonásokkal rendelkező elfre. Megvonja vállát, hisz mi a legrosszabb, ami megtörténhet vele, megölik? Majd lassan feláll, egyik kezét a derekára téve, másikat pedig a mellkasára hajol meg finoman.*
-Ha megtisztelhetem önöket szerény személyemmel...
*Feleli oda, s mivel gondolja, hogy az asztaltársaság hozzá tartozik, így természetesen mindegyikükre vet egy-egy pillantást a legszebbjéből, ami akad a tárházában.*
-Az iható ital a kedvenc fajtám!
*Közben pedig bájosan mosolyog, s reméli, hogy el tudja nyerni a hölgy szimpátiáját. Talán jót is tenne egy kis társaság a lelkének, és ki tudja, talán egy mecénást is talál.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-29 08:05:41
Üzenet elküldve: 2021-07-29 08:05:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Ó.
*Válaszolja teljes megértéssel, ugyanakkor benne van az, amit nevelőnője hangoztatott mindig, miszerint: unatkozni csak a buta emberek szoktak. Persze ezt nem lenne egészséges egy hatalmasra nőtt barbár orra alá dörgölni, még akkor sem ha az fegyvertelen és történetesen pucér. A meztelensége nyilván nem nagyon akadályozza abban, hogy kitörje a nyakát. Aenae egy pillantást vet Rorkir kezére és azon lamentál, hogy vajon átérik-e a férfi ujjai a nyakát. Kis túlzással talán igen.*
- Azt gondolod, hogy nem hallottam ki a hátsó szándékot a szavaidból?
*Néz egy féloldalas mosollyal Rorkirra.*
- Bár megmondom őszintén, hogy tetszik, amit látok.
*Kicsit biccenti a fejét, tekintete végigszalad a másik meztelen testén a feje búbjától a lábujjáig.*
- De nem árulok zsákbamacskát.
*Ujjai a fekete sebhelyre tévednek, bár az érintése gyengéd, de nincs a mozdulatban kacérság, csupán érdeklődés.*
- Lerajzolni akarlak, nem kiélvezni. Bár látom, hogy lenne mit.
*Mosolya most az a szelíd, kedves fajta. Rorkir látszólag tényleg férfi a talpán, viszont Aenae mégsem érzi azt, hogy lehengerelte volna és mindenáron magára kell rántsa. És aztán az is lehet, hogy Rorkirnak is csak a szája nagy, mert valójában hozzá sem akar érni, például az elkobzott fegyverei miatti haragból.*
- És bár kedvelem a játszadozást, de a világért sem mennék túl azon a bizonyos határon. Remélem megérted.
*Több okból sem akarja széttenni a lábait a másiknak, mert bár megfordult a fejében ilyesmi, de tudja, hogy később megbánná. Nem akar a saját lelkiismeretével küzdeni, még akkor sem, ha Cha'ysszal soha, semmit nem ígértek egymásnak komolyan. Másrészt Rorkir státusza sem olyan, hogy helyes lenne az ilyen cselekedet. Harmadrészt Rorkir túlságosan Rorkir, bár Aenae egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy baráti viszonyt ápolhassanak a későbbiekben, ha elsimult a sziritáni probléma.
Ujjai még mindig a sebhelyet simogatják - ha Rorkirnak nincsen ez ellenére - érdekesnek találva a hőkülönbséget a heg és az ép bőr között.*
- Folytathatjuk?
*Ha igenlő választ kap, akkor visszaül a székbe, ha nemlegeset akkor is, de akkor kivárja míg a férfi kicsit kinyújtóztatja, megmozgatja magát.*
- Beszélek majd Nestar mesterrel. Nála jobb alkimistát nem ismerek. Bár, ha jól tudom, akkor ő szereti kimetszeni a problémát.
*Az utolsó mondatot már csak úgy elgondolkodva teszi hozzá, nem is Rorkirnak mondja, inkább csak magának. A gondolat megborzongatja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Ó.
*Válaszolja teljes megértéssel, ugyanakkor benne van az, amit nevelőnője hangoztatott mindig, miszerint: unatkozni csak a buta emberek szoktak. Persze ezt nem lenne egészséges egy hatalmasra nőtt barbár orra alá dörgölni, még akkor sem ha az fegyvertelen és történetesen pucér. A meztelensége nyilván nem nagyon akadályozza abban, hogy kitörje a nyakát. Aenae egy pillantást vet Rorkir kezére és azon lamentál, hogy vajon átérik-e a férfi ujjai a nyakát. Kis túlzással talán igen.*
- Azt gondolod, hogy nem hallottam ki a hátsó szándékot a szavaidból?
*Néz egy féloldalas mosollyal Rorkirra.*
- Bár megmondom őszintén, hogy tetszik, amit látok.
*Kicsit biccenti a fejét, tekintete végigszalad a másik meztelen testén a feje búbjától a lábujjáig.*
- De nem árulok zsákbamacskát.
*Ujjai a fekete sebhelyre tévednek, bár az érintése gyengéd, de nincs a mozdulatban kacérság, csupán érdeklődés.*
- Lerajzolni akarlak, nem kiélvezni. Bár látom, hogy lenne mit.
*Mosolya most az a szelíd, kedves fajta. Rorkir látszólag tényleg férfi a talpán, viszont Aenae mégsem érzi azt, hogy lehengerelte volna és mindenáron magára kell rántsa. És aztán az is lehet, hogy Rorkirnak is csak a szája nagy, mert valójában hozzá sem akar érni, például az elkobzott fegyverei miatti haragból.*
- És bár kedvelem a játszadozást, de a világért sem mennék túl azon a bizonyos határon. Remélem megérted.
*Több okból sem akarja széttenni a lábait a másiknak, mert bár megfordult a fejében ilyesmi, de tudja, hogy később megbánná. Nem akar a saját lelkiismeretével küzdeni, még akkor sem, ha Cha'ysszal soha, semmit nem ígértek egymásnak komolyan. Másrészt Rorkir státusza sem olyan, hogy helyes lenne az ilyen cselekedet. Harmadrészt Rorkir túlságosan Rorkir, bár Aenae egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy baráti viszonyt ápolhassanak a későbbiekben, ha elsimult a sziritáni probléma.
Ujjai még mindig a sebhelyet simogatják - ha Rorkirnak nincsen ez ellenére - érdekesnek találva a hőkülönbséget a heg és az ép bőr között.*
- Folytathatjuk?
*Ha igenlő választ kap, akkor visszaül a székbe, ha nemlegeset akkor is, de akkor kivárja míg a férfi kicsit kinyújtóztatja, megmozgatja magát.*
- Beszélek majd Nestar mesterrel. Nála jobb alkimistát nem ismerek. Bár, ha jól tudom, akkor ő szereti kimetszeni a problémát.
*Az utolsó mondatot már csak úgy elgondolkodva teszi hozzá, nem is Rorkirnak mondja, inkább csak magának. A gondolat megborzongatja.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-28 22:45:12
Üzenet elküldve: 2021-07-28 22:45:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Látja azt, hogy az úrnő arca megkomolyodik, de ezt egészen természetesnek veszi, hisz ha valaki koncentrál valamire, akkor az általában ilyen arcot vág. Meg aztán úgy tartja ő is, hogy ha az ember csinál valamit, akkor csinálja rendesen, szóval jobb is, ha odafigyel, valami gagyi rajzot amúgy sem szívesen akarna nézni, pálcika kezekkel és egy tökfejjel. Azért ezen a gondolaton egészen jó kedvre derül. Természetesen fárasztó ám abban a testhelyzetben feküdni, főleg hogy egyrészt egyáltalán nincs hozzászokva az ilyesmihez, másrészt pedig a szesz is dolgozik a fejében, és legkevésbé nyugton feküdni van kedve. Bár az is meglehet, ha még sokáig tart ez a huzavona, akkor gondol egyet, és egyszerűen elalszik. A kérdésre csak legyint, majd nyomott hangon válaszol.*
-Unatkozom.
*Kicsit meg is nyújtózik, majd visszakerül abba helyzetbe, ahogy korábban is volt. Kíváncsi szemekkel figyeli a szeme elé táruló félig, vagy talán félig sem készen lévő alkotást, s igazán elgondolkozik rajta. Úgy igazán sosem látott még senkit, hogy hogyan is készül egy ilyen rajz, a folyamatát, vagy hogy munka közben hogy is néz ki, legfeljebb a végterméket, de azt sem sokat, be kell vallani más dolgok vonzzák. Aztán mikor ismét megszólal a másik, Rorkir nagyot sóhajt, ahogy kemény tekintete Kagaenae szemeit próbálja elcsípni, s nem is ereszteni egy darabig.*
-Okosabbnak hittelek, úrnő. Azt gondoltam, hogy könnyen eszedbe jut, hogy talán csak azért mondtam ezt, hogy ezzel csaljalak a karjaimba, hisz igazán őszintén úgy tudnék itt feküdni kielégülten, kissé szerelmesen de nem is igazán *Próbálja idézni, amennyire tudja a korábbi szavait.*, ha úgy feküdnék itt.
*Meg is vonja a vállait, de azért látszik, hogy inkább csak próbálja provokálni a másikat, mert roppant kíváncsi, hogy mit reagál majd.*
-Vagy netán szándékosan töröd az orrom alá a borsot? Mert az nem lenne szép dolog, tudod-e.
*Egyébként könnyen kiveszi a másik szavaiból, hogy ez igazán egy érzelmes nő gondolata, vagy inkább érzései, netán emlékei, amiket Rorkir elé tár. S ő maga bizonyosan nem az a férfi, akiről a nő beszél, meglehet, hogy nem is szeretne az lenni. Olyanná válni.*
-Azt hiszem jelenleg velem kell beérnie a művésznőnek.
*Mondja, miközben szépen lassan visszakúszik a csalfa vigyor az arcára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Látja azt, hogy az úrnő arca megkomolyodik, de ezt egészen természetesnek veszi, hisz ha valaki koncentrál valamire, akkor az általában ilyen arcot vág. Meg aztán úgy tartja ő is, hogy ha az ember csinál valamit, akkor csinálja rendesen, szóval jobb is, ha odafigyel, valami gagyi rajzot amúgy sem szívesen akarna nézni, pálcika kezekkel és egy tökfejjel. Azért ezen a gondolaton egészen jó kedvre derül. Természetesen fárasztó ám abban a testhelyzetben feküdni, főleg hogy egyrészt egyáltalán nincs hozzászokva az ilyesmihez, másrészt pedig a szesz is dolgozik a fejében, és legkevésbé nyugton feküdni van kedve. Bár az is meglehet, ha még sokáig tart ez a huzavona, akkor gondol egyet, és egyszerűen elalszik. A kérdésre csak legyint, majd nyomott hangon válaszol.*
-Unatkozom.
*Kicsit meg is nyújtózik, majd visszakerül abba helyzetbe, ahogy korábban is volt. Kíváncsi szemekkel figyeli a szeme elé táruló félig, vagy talán félig sem készen lévő alkotást, s igazán elgondolkozik rajta. Úgy igazán sosem látott még senkit, hogy hogyan is készül egy ilyen rajz, a folyamatát, vagy hogy munka közben hogy is néz ki, legfeljebb a végterméket, de azt sem sokat, be kell vallani más dolgok vonzzák. Aztán mikor ismét megszólal a másik, Rorkir nagyot sóhajt, ahogy kemény tekintete Kagaenae szemeit próbálja elcsípni, s nem is ereszteni egy darabig.*
-Okosabbnak hittelek, úrnő. Azt gondoltam, hogy könnyen eszedbe jut, hogy talán csak azért mondtam ezt, hogy ezzel csaljalak a karjaimba, hisz igazán őszintén úgy tudnék itt feküdni kielégülten, kissé szerelmesen de nem is igazán *Próbálja idézni, amennyire tudja a korábbi szavait.*, ha úgy feküdnék itt.
*Meg is vonja a vállait, de azért látszik, hogy inkább csak próbálja provokálni a másikat, mert roppant kíváncsi, hogy mit reagál majd.*
-Vagy netán szándékosan töröd az orrom alá a borsot? Mert az nem lenne szép dolog, tudod-e.
*Egyébként könnyen kiveszi a másik szavaiból, hogy ez igazán egy érzelmes nő gondolata, vagy inkább érzései, netán emlékei, amiket Rorkir elé tár. S ő maga bizonyosan nem az a férfi, akiről a nő beszél, meglehet, hogy nem is szeretne az lenni. Olyanná válni.*
-Azt hiszem jelenleg velem kell beérnie a művésznőnek.
*Mondja, miközben szépen lassan visszakúszik a csalfa vigyor az arcára.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-28 21:04:57
Üzenet elküldve: 2021-07-28 21:04:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Ysanee sejtései részben igazak, és Relael viselkedését valamelyest befolyásolja Learon. Annyira persze nem, hogy ő is olyan behízelgő magatartást tanúsítson, mint a mágus maga.
~ Szánalmas. ~
Visszhangzik elméjében számtalan másik gondolat mellett, mégis ez a szó válik dominánsabbá.
Az invitáláson kicsit mindenki meglepődik, valójában Relael is közéjük tartozik, de biztos benn, hogy némi környezetváltozás talán valamelyest feloldaná őt is. Természetesen a meghívást diszkréten, mégis egyértelműen nem intézte a mélységi és Ysa felé, ahhoz azért túl büszke. Úgy véli Salwar érteni fogja, hogy továbbra sem szívleli, főleg mert Relael úgy véli, hogy aki ilyen magabiztosan hazudozik jó eséllyel nem ismeretlenek számára az emberi lélek rejtelmei.
Salwar szavaira egy pillanat erejéig felé néz, de nem reagál semmit. Pislogás nélkül néz annak íriszeibe átható zöld tekintetével, mintha csak ezzel is szeretné a másik tudtára adni, hogy látja őt. Látja a sumákságot, és bár a lelkéig nem lát be, de akár ezt a hatást is elérheti pillantása.*
- Kissé elpilledtem, így talán jobb lenne nálam. Hosszú lenne az út hazáig. Meg legalább Elithyënnek is lenne az új játszópajtása.
//Mindenki//
*Érvei felsorakoztatása erejéig elcsigázottnak tűnik, ám ez szélviharként változik meg. Kitolja székét, oldalra lép, majd egyenesen fel a székre. Majdnem ezzel egyidejűleg szólal meg Strat különleges hangszere, mintha csak számára lett volna előkészítve ez a színpadias pillanat. Talán régen tetszett volna neki, ma már kissé túlzásnak véli.*
- Remek nap ez az ünneplésre. Az új ismeretségekre, a döbbenetes felfedezésekre és a... *Rövid, kissé hatásvadász szünetet tart ahogy borára pillant.* az iható italokra. Ennél viszont finomabbak is akadnak azok számára, akit érdekelne, és nem tántorít el némi séta.
*Lelkességet önt magába, és sugárzó arccal huppan vissza a földre. Számít némi felháborodásra Fint részéről, de nem érdekli, úgysem szándékozik többször visszatérni.*
- Tiszta szívvel invitálok meg mindenkit, aki élne ezzel az ajánlattal!
*Már le sem ül, elégedett mosollyal arcán figyeli, hogy akad e bárki, akit érdekelne ez.*
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Ysanee sejtései részben igazak, és Relael viselkedését valamelyest befolyásolja Learon. Annyira persze nem, hogy ő is olyan behízelgő magatartást tanúsítson, mint a mágus maga.
~ Szánalmas. ~
Visszhangzik elméjében számtalan másik gondolat mellett, mégis ez a szó válik dominánsabbá.
Az invitáláson kicsit mindenki meglepődik, valójában Relael is közéjük tartozik, de biztos benn, hogy némi környezetváltozás talán valamelyest feloldaná őt is. Természetesen a meghívást diszkréten, mégis egyértelműen nem intézte a mélységi és Ysa felé, ahhoz azért túl büszke. Úgy véli Salwar érteni fogja, hogy továbbra sem szívleli, főleg mert Relael úgy véli, hogy aki ilyen magabiztosan hazudozik jó eséllyel nem ismeretlenek számára az emberi lélek rejtelmei.
Salwar szavaira egy pillanat erejéig felé néz, de nem reagál semmit. Pislogás nélkül néz annak íriszeibe átható zöld tekintetével, mintha csak ezzel is szeretné a másik tudtára adni, hogy látja őt. Látja a sumákságot, és bár a lelkéig nem lát be, de akár ezt a hatást is elérheti pillantása.*
- Kissé elpilledtem, így talán jobb lenne nálam. Hosszú lenne az út hazáig. Meg legalább Elithyënnek is lenne az új játszópajtása.
//Mindenki//
*Érvei felsorakoztatása erejéig elcsigázottnak tűnik, ám ez szélviharként változik meg. Kitolja székét, oldalra lép, majd egyenesen fel a székre. Majdnem ezzel egyidejűleg szólal meg Strat különleges hangszere, mintha csak számára lett volna előkészítve ez a színpadias pillanat. Talán régen tetszett volna neki, ma már kissé túlzásnak véli.*
- Remek nap ez az ünneplésre. Az új ismeretségekre, a döbbenetes felfedezésekre és a... *Rövid, kissé hatásvadász szünetet tart ahogy borára pillant.* az iható italokra. Ennél viszont finomabbak is akadnak azok számára, akit érdekelne, és nem tántorít el némi séta.
*Lelkességet önt magába, és sugárzó arccal huppan vissza a földre. Számít némi felháborodásra Fint részéről, de nem érdekli, úgysem szándékozik többször visszatérni.*
- Tiszta szívvel invitálok meg mindenkit, aki élne ezzel az ajánlattal!
*Már le sem ül, elégedett mosollyal arcán figyeli, hogy akad e bárki, akit érdekelne ez.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-27 08:06:59
Üzenet elküldve: 2021-07-27 08:06:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Rajzolás közben az arca meglepően komollyá válik, szemöldökeit is összevonja kissé. Gyakran felpillant a rajztáblából, de pillantásában már nyoma sincsen az előbbi kacérságnak, vagy pajkosságnak, hiszen van egy feladat, amit végre kell hajtani. Aenaeben van némi megfelelési kényszer - az egyéb komplexusai mellett -, szóval tökéletességre törekszik.
Fokozatosan építi fel a készülő művet, először csak durva körvonalakat vezet fel a papírra. Még nemigen ismerni fel Rorkir, csupán annyit annyi látszik világosan, hogy egy férfi van a képen, ha másból nem, hát akkor abból, hogy a csípője keskenyebb, a válla pedig szélesebb.
Aenae úgy ül, hogy Rorkir nem láthatja, hogy mi kerül a papírra, de azt láthatja, hogy a mozdulatok először viszonylag elnagyoltak, de aztán - vélhetően azután, hogy a vázlat megvan - finomodni kezdenek.
Érdekes érzés Aenae számára, hogy az effajta koncentráció milyen kijózanító hatással van rá.*
- Elfáradtál?
*Kérdi a férfi szemébe nézve, mikor Rorkir kicsit kizökkenti, pillantása most nem az a megfigyelő, mint az előbb, hanem kérdő. Amúgy talán jó is, hogy kicsit kizökkenti, mert Aenae nem tudja, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy belekezdett. A kérdést egyébként nem sértésnek, sértegetésnek szánja, hiszen tudja, hogy sokáig ugyanabban a pózban lenni mennyire megterhelő tud lenni. Még egy kipattintott, erőtől duzzadó barbár számára is.
Az ágyon térdelve Rorkir felé kezd araszolni úgy, hogy a rajztáblát a saját csípőjének nyomva tartja, majd odahuppan a harcos mellé, hogy megmutassa neki, hogy eddig mennyi készült el. Gyászosan kevés, ugyanis Rorkirnak egyelőre csak a kinyújtott karja van kidolgozva, de világosan látható a folyamat, előbb az elnagyolt vázlat, majd azt kezdi kidolgozni az egyik irányból, célszerűen a hozzá legközelebb esőből.*
- Sajnálhatod, hogy nincs meg az az érzés.
*Szólal meg kicsit elmélázva.*
- Elégedettnek érzed magad, mert megkaptad azt, akit akartál. Ránézel és tudod, hogy ő is elégedett, mert ugyanazt akarta, amit te és ugyanúgy érez. Olyan furcsa boldogság, pillanatnyi, mikor nem kellenek szavak. És megőrülsz, annyira szereted a bőre illatát és a tapintását, vagy azt, mikor ő megérint. Biztonságban érzed magad és tudod, hogy ha a karjai között alszol el, akkor végre nyugodt lesz az álmod.
*Nem kell túl nagy emberismeret ahhoz, hogy Rorkirnak világos legyen az, hogy Aenae egy konkrét emberről beszél. Aki nyilvánvalóan nem Rorkir, hanem olyasvalaki, aki iránt Aenae gyengéd érzelmeket táplál, amik a most elmondottak alapján viszonzottak is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Rajzolás közben az arca meglepően komollyá válik, szemöldökeit is összevonja kissé. Gyakran felpillant a rajztáblából, de pillantásában már nyoma sincsen az előbbi kacérságnak, vagy pajkosságnak, hiszen van egy feladat, amit végre kell hajtani. Aenaeben van némi megfelelési kényszer - az egyéb komplexusai mellett -, szóval tökéletességre törekszik.
Fokozatosan építi fel a készülő művet, először csak durva körvonalakat vezet fel a papírra. Még nemigen ismerni fel Rorkir, csupán annyit annyi látszik világosan, hogy egy férfi van a képen, ha másból nem, hát akkor abból, hogy a csípője keskenyebb, a válla pedig szélesebb.
Aenae úgy ül, hogy Rorkir nem láthatja, hogy mi kerül a papírra, de azt láthatja, hogy a mozdulatok először viszonylag elnagyoltak, de aztán - vélhetően azután, hogy a vázlat megvan - finomodni kezdenek.
Érdekes érzés Aenae számára, hogy az effajta koncentráció milyen kijózanító hatással van rá.*
- Elfáradtál?
*Kérdi a férfi szemébe nézve, mikor Rorkir kicsit kizökkenti, pillantása most nem az a megfigyelő, mint az előbb, hanem kérdő. Amúgy talán jó is, hogy kicsit kizökkenti, mert Aenae nem tudja, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy belekezdett. A kérdést egyébként nem sértésnek, sértegetésnek szánja, hiszen tudja, hogy sokáig ugyanabban a pózban lenni mennyire megterhelő tud lenni. Még egy kipattintott, erőtől duzzadó barbár számára is.
Az ágyon térdelve Rorkir felé kezd araszolni úgy, hogy a rajztáblát a saját csípőjének nyomva tartja, majd odahuppan a harcos mellé, hogy megmutassa neki, hogy eddig mennyi készült el. Gyászosan kevés, ugyanis Rorkirnak egyelőre csak a kinyújtott karja van kidolgozva, de világosan látható a folyamat, előbb az elnagyolt vázlat, majd azt kezdi kidolgozni az egyik irányból, célszerűen a hozzá legközelebb esőből.*
- Sajnálhatod, hogy nincs meg az az érzés.
*Szólal meg kicsit elmélázva.*
- Elégedettnek érzed magad, mert megkaptad azt, akit akartál. Ránézel és tudod, hogy ő is elégedett, mert ugyanazt akarta, amit te és ugyanúgy érez. Olyan furcsa boldogság, pillanatnyi, mikor nem kellenek szavak. És megőrülsz, annyira szereted a bőre illatát és a tapintását, vagy azt, mikor ő megérint. Biztonságban érzed magad és tudod, hogy ha a karjai között alszol el, akkor végre nyugodt lesz az álmod.
*Nem kell túl nagy emberismeret ahhoz, hogy Rorkirnak világos legyen az, hogy Aenae egy konkrét emberről beszél. Aki nyilvánvalóan nem Rorkir, hanem olyasvalaki, aki iránt Aenae gyengéd érzelmeket táplál, amik a most elmondottak alapján viszonzottak is.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-27 01:58:03
Üzenet elküldve: 2021-07-27 01:58:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Abban nincs igazán kérdés a fejében, hogy mennyi titok rejtőzhet egy nő fejében, bár úgy általában azt veszi észre, hogy errefelé még a férfiak is úgy titkolóznak, mintha valaki éppen a farkukat akarná levágni, ha igazat kell mondani. Rorkirnak nincsenek titkai, egy sem. Nyitott könyv bárki előtt, tisztában van tetteivel, és a következményeit mindig is vállalta, csak a gyengék és a gyávák szorulnak rá a titkokra. ~No meg az asszonyok.~*
-Vagy akik olyan randák, hogy épeszű ember nem nyúlna hozzájuk.
*Egyébként tisztában van vele, hogy nem az a tipikus jóképű, gazdag férjjelölt, akiért annyira epekednének a városi lánykák, de nincs is ellenére a dolog. A maga számítását megtalálja így is. Közben Kagaenae munkához lát, Rorkir pedig állja a kacér kijelentéseket és pillantásokat. No nem azért, mert nem vágyna rá, hogy magáévá tegye az úrnőt most azonnal, komolyabb dolgok miatt fáj a feje, minthogy gerincre vágjon egy némbert. A felszerelései, minden holmija el van kobozva, meg aztán amilyen ügyesen bánik a szavakkal, nehezen magyarázkodhatna a Vashegyen, ha csak egy rossz szót is szól a másik arról, hogy esetleg erőszakosan viselkedett, vagy csak nem illőn bánt vele. Mehetne a gödörbe, vagy mit is emlegettek neki korábban, arra meg nem igazán vágyik, de ha tud jó pontot szerezni így is, anélkül hogy csorba esne a becsületén, akkor nincs szándékában állatias ösztönei miatt még nagyobb bajba kevernie magát. Mert hát ha csak úgy találkoztak volna itt a korsóban csak úgy, mint két ismeretlen, sokkal másabb lenne a helyzet, de így észnél kell lennie, még akkor is, ha ez egyébként egyáltalán nem erőssége. Az is átfut a gondolatain, miközben meztelenül jobbára pihen az ágyon, mert egyéb dolga nincs azon kívül, hogy úgy legyen, ahogy megmondták neki, hogy mi lenne, ha most rátámadna? Mi lenne, ha megölné őt? Vagy csak rabul ejtené, s úgy menekülne, vagy ajánlana cserét vadásznő társáért cserébe? Aljas húzás lenne, legalább annyira, mint a vendégbor megmérgezése, az pedig nem vall Rorkirra, így gyorsan tovahessegeti ezeket a gonosz gondolatokat. Inkább csak kiélvezi a helyzetet, az ingyen italokat és a jó társaságot, valamint a puha ágyat. Egyébként is ruhák nélkül szokott aludni, úgyhogy ez nem okoz neki különösebben problémát.*
-Na és milyen gyors a kezed? Sokáig tart?
*Természetesen nem sürgetésnek szánja, pusztán érdeklődik, miközben szemét becsukva pihen elnyúlva.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Abban nincs igazán kérdés a fejében, hogy mennyi titok rejtőzhet egy nő fejében, bár úgy általában azt veszi észre, hogy errefelé még a férfiak is úgy titkolóznak, mintha valaki éppen a farkukat akarná levágni, ha igazat kell mondani. Rorkirnak nincsenek titkai, egy sem. Nyitott könyv bárki előtt, tisztában van tetteivel, és a következményeit mindig is vállalta, csak a gyengék és a gyávák szorulnak rá a titkokra. ~No meg az asszonyok.~*
-Vagy akik olyan randák, hogy épeszű ember nem nyúlna hozzájuk.
*Egyébként tisztában van vele, hogy nem az a tipikus jóképű, gazdag férjjelölt, akiért annyira epekednének a városi lánykák, de nincs is ellenére a dolog. A maga számítását megtalálja így is. Közben Kagaenae munkához lát, Rorkir pedig állja a kacér kijelentéseket és pillantásokat. No nem azért, mert nem vágyna rá, hogy magáévá tegye az úrnőt most azonnal, komolyabb dolgok miatt fáj a feje, minthogy gerincre vágjon egy némbert. A felszerelései, minden holmija el van kobozva, meg aztán amilyen ügyesen bánik a szavakkal, nehezen magyarázkodhatna a Vashegyen, ha csak egy rossz szót is szól a másik arról, hogy esetleg erőszakosan viselkedett, vagy csak nem illőn bánt vele. Mehetne a gödörbe, vagy mit is emlegettek neki korábban, arra meg nem igazán vágyik, de ha tud jó pontot szerezni így is, anélkül hogy csorba esne a becsületén, akkor nincs szándékában állatias ösztönei miatt még nagyobb bajba kevernie magát. Mert hát ha csak úgy találkoztak volna itt a korsóban csak úgy, mint két ismeretlen, sokkal másabb lenne a helyzet, de így észnél kell lennie, még akkor is, ha ez egyébként egyáltalán nem erőssége. Az is átfut a gondolatain, miközben meztelenül jobbára pihen az ágyon, mert egyéb dolga nincs azon kívül, hogy úgy legyen, ahogy megmondták neki, hogy mi lenne, ha most rátámadna? Mi lenne, ha megölné őt? Vagy csak rabul ejtené, s úgy menekülne, vagy ajánlana cserét vadásznő társáért cserébe? Aljas húzás lenne, legalább annyira, mint a vendégbor megmérgezése, az pedig nem vall Rorkirra, így gyorsan tovahessegeti ezeket a gonosz gondolatokat. Inkább csak kiélvezi a helyzetet, az ingyen italokat és a jó társaságot, valamint a puha ágyat. Egyébként is ruhák nélkül szokott aludni, úgyhogy ez nem okoz neki különösebben problémát.*
-Na és milyen gyors a kezed? Sokáig tart?
*Természetesen nem sürgetésnek szánja, pusztán érdeklődik, miközben szemét becsukva pihen elnyúlva.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-26 17:10:47
Üzenet elküldve: 2021-07-26 17:10:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Neked is, nekem is. A mocskos kis titkaim, a legtitkosabb vágyaim... Ezek bizony nem férfifülekbe valók.
*A legmocskosabb titka a kancellária való betörés, a legtitkosabb vágya pedig az, hogy újra jól tudjon aludni. Viszont olyan búgó hangon beszél, hogy a férfinek akár mindenféle perverz gondolatai is támadhatnak a titkai és vágyai találgatása közbe. De ez ugye nem is lenne meglepő, tekintve, hogy minden férfi egyforma és mind csak "azt" akarja és mind csak "arra" gondol.*
- Hát nem tudom.
*Felnevet az elképzelésre, ahogyan egy Rorkir, vagy Rorkirhoz hasonló fizikai tulajdonságokkal megáldott férfi előadja az aléltat. A helyzetet a nők nemigen használnák ki, de lenne aki borogatást rakna a homlokára, aki sós teát diktálna bele, vagy főtt krumplit. Megint más pedig megvetően otthagyná, hogy egy férfi ne legyen ilyen nyámnyila.*
- Talán nagyon elkeseredett lányokkal. Vénkisasszonyokra gondolok, akik már legalább húszévesek, de senki nem vette őket feleségül.
*Vajon ő vénkisasszonynak számít? Tulajdonképpen egyszer valaki feleségül vette, csak ő aztán addig hízelgett a kancellárnak, hogy semmissé nyilvánította a hormongőzös házasságot. Amiről, ha Aenaenek szerencséje van, akkor nem tudnak túl sokan. Különben meg, azóta megsemmisített minden erre utaló dokumentumot. Mintha nem is lett volna soha férjnél. Szóval valamiféle vénkisasszony. Viszont nem az elkeseredett fajtából. Bár ha nem lenne annyi alkohol a szervezetében, mint amennyi van, akkor olyan vörös lenne az arca, mint a pipacs, hogy egy meztelen férfi társaságában van. No nem attól a ténytől, hogy ez a férfi meztelen, hiszen látott már ilyet. Attól a ténytől, hogy ilyen helyzetbe keverte magát, hogy egy szobában legyen egy meztelen férfival. Amibe beleférne a modell-művész kapcsolat, de Aenae lassan kezd átmenni egy határon. Nem ismeri ugyan az összes férfit, de abban azért ennek ellenére is biztos lehet, hogy egy sem szereti, ha túlfeszítik a húrt. Mert túlfeszíti, ha józan lenne akkor felmérné azt, hogy a szavai és a tettei is következményekkel járhatnak, olyan következményekkel, amiket nem tudna kivédeni, tekintettel a Rorkir és közötte lévő erő- és súlybeli különbségekre.
Alkoholos befolyásoltságában azonban nem gondol ilyenre, a meredező hímtagra is csak egy kacér pillantással reagál. Kicsit talán a hiúságát is legyezgeti a dolog, hogy ilyen hatással van valakire annak ellenére, hogy szinte alig ért hozzá "úgy" és valójában nem is akarja összegyűrni vele a lepedőt.*
- Szép-szép.
*Tesz azért vidoran egy elismerő megjegyzést, de egy pillanattal később már papírra is veti az első vonalakat. A keze az alkohol ellenére is meglepően biztos, úgyhogy hamar körvonalazódni kezd az ágyon heverő Rorkir a lapon.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Neked is, nekem is. A mocskos kis titkaim, a legtitkosabb vágyaim... Ezek bizony nem férfifülekbe valók.
*A legmocskosabb titka a kancellária való betörés, a legtitkosabb vágya pedig az, hogy újra jól tudjon aludni. Viszont olyan búgó hangon beszél, hogy a férfinek akár mindenféle perverz gondolatai is támadhatnak a titkai és vágyai találgatása közbe. De ez ugye nem is lenne meglepő, tekintve, hogy minden férfi egyforma és mind csak "azt" akarja és mind csak "arra" gondol.*
- Hát nem tudom.
*Felnevet az elképzelésre, ahogyan egy Rorkir, vagy Rorkirhoz hasonló fizikai tulajdonságokkal megáldott férfi előadja az aléltat. A helyzetet a nők nemigen használnák ki, de lenne aki borogatást rakna a homlokára, aki sós teát diktálna bele, vagy főtt krumplit. Megint más pedig megvetően otthagyná, hogy egy férfi ne legyen ilyen nyámnyila.*
- Talán nagyon elkeseredett lányokkal. Vénkisasszonyokra gondolok, akik már legalább húszévesek, de senki nem vette őket feleségül.
*Vajon ő vénkisasszonynak számít? Tulajdonképpen egyszer valaki feleségül vette, csak ő aztán addig hízelgett a kancellárnak, hogy semmissé nyilvánította a hormongőzös házasságot. Amiről, ha Aenaenek szerencséje van, akkor nem tudnak túl sokan. Különben meg, azóta megsemmisített minden erre utaló dokumentumot. Mintha nem is lett volna soha férjnél. Szóval valamiféle vénkisasszony. Viszont nem az elkeseredett fajtából. Bár ha nem lenne annyi alkohol a szervezetében, mint amennyi van, akkor olyan vörös lenne az arca, mint a pipacs, hogy egy meztelen férfi társaságában van. No nem attól a ténytől, hogy ez a férfi meztelen, hiszen látott már ilyet. Attól a ténytől, hogy ilyen helyzetbe keverte magát, hogy egy szobában legyen egy meztelen férfival. Amibe beleférne a modell-művész kapcsolat, de Aenae lassan kezd átmenni egy határon. Nem ismeri ugyan az összes férfit, de abban azért ennek ellenére is biztos lehet, hogy egy sem szereti, ha túlfeszítik a húrt. Mert túlfeszíti, ha józan lenne akkor felmérné azt, hogy a szavai és a tettei is következményekkel járhatnak, olyan következményekkel, amiket nem tudna kivédeni, tekintettel a Rorkir és közötte lévő erő- és súlybeli különbségekre.
Alkoholos befolyásoltságában azonban nem gondol ilyenre, a meredező hímtagra is csak egy kacér pillantással reagál. Kicsit talán a hiúságát is legyezgeti a dolog, hogy ilyen hatással van valakire annak ellenére, hogy szinte alig ért hozzá "úgy" és valójában nem is akarja összegyűrni vele a lepedőt.*
- Szép-szép.
*Tesz azért vidoran egy elismerő megjegyzést, de egy pillanattal később már papírra is veti az első vonalakat. A keze az alkohol ellenére is meglepően biztos, úgyhogy hamar körvonalazódni kezd az ágyon heverő Rorkir a lapon.*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-26 15:01:55
Üzenet elküldve: 2021-07-26 15:01:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Rorkirnak érdekes információk ezek, talán ennyivel is beljebb kerül a női lélek rejtelmeibe. Vajon minden nő így tekint magára? Csak a bölcs szellemek tudhatják az igazságot, s könnyen meglehet, hogy a barbárnak sosem fogják azt elárulni.*
-Neked lenne zavarba ejtő, vagy nekem?
*Válaszol kacéran, persze ezt az úrnő nem tudhatja, de elég nehéz zavarba ejteni a férfit.*
-Igaz, igaz.
*Hümment is egyet, ahogy elgondolkodik ezen az igazán rafinált taktikán, amit Kagaenae választott magának, vagy alkalmaz elmondása szerint sűrűn.*
-Bár azt hiszem az én esetemben nem igazán működne, ugye?
*Kicsit fel is kuncog, ahogy elképzeli, hogy magatehetetlenül kifekszik valahol egy ágyon, várva hogy a csalfa nők kihasználják a felkínálkozó lehetőséget. Bár biztos akad olyan némber is, aki rávetemedne az ilyesmire, hogy egy olyan erős és egészséges gyermeket szerezhessen a méhébe, amit csak Rorkirtól kaphat meg. A kérdésre csak halványan mosolyog, és igazán úgy hiszi, hogy a másik csak tréfát űz vele, nem esik olyan könnyen csapdába, ahogy azt hihetné egy átlagos leányról egy átlagos férfi. Kicsit csalódott is lenne a férfi, ha ilyen egyszerű lenne az élete, igaz ami igaz együtt tudna élni ezzel a csekélyke csalódottsággal. Hagyja, hogy a nő keze vezesse immáron mezítelen testét az ágy felé, ahol ő maga is letérdelni kényszerül mögötte. Már eleve ez a helyzet elég félreérthető, és némi önkontrollt kell gyakorolnia, hogy ne tegye rögtön magáévá a másikat. Talán egy jó 15 évvel ezelőtt lehet, hogy másként cselekdett volna, de szerencsére azóta már sokat érett és nyugodott a szelleme. Egy pillanatig ellentart a lenyomásnak, csak hogy elkaphassa az esetleg rávetülő szempárt, majd enged neki, s hagyja, hogy testét úgy helyezze, ahogyan csak jónak látja. Közben pedig, míg rajta fészkelődik, férfiassága önkéntelenül is élettel telik meg, s bár nem egészen tudja, hogy Kagaenae milyen pozíciókban közelíti meg a kezeit, lábait a procedúra során, érezheti magán a is a hatalmas ébredő oroszlán jelenlétét, hacsak szemei nem látják meg hamarabb, s külön elhúzódik tőle. Rorkir közben pedig nem szól egy szót sem, arca is viszonylag mimikátlan, pusztán szája szélén látszik némi ránc a jókedvtől, szemeiben pedig az izzó tűz.*
-Megegyeztünk, úrnő.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Rorkirnak érdekes információk ezek, talán ennyivel is beljebb kerül a női lélek rejtelmeibe. Vajon minden nő így tekint magára? Csak a bölcs szellemek tudhatják az igazságot, s könnyen meglehet, hogy a barbárnak sosem fogják azt elárulni.*
-Neked lenne zavarba ejtő, vagy nekem?
*Válaszol kacéran, persze ezt az úrnő nem tudhatja, de elég nehéz zavarba ejteni a férfit.*
-Igaz, igaz.
*Hümment is egyet, ahogy elgondolkodik ezen az igazán rafinált taktikán, amit Kagaenae választott magának, vagy alkalmaz elmondása szerint sűrűn.*
-Bár azt hiszem az én esetemben nem igazán működne, ugye?
*Kicsit fel is kuncog, ahogy elképzeli, hogy magatehetetlenül kifekszik valahol egy ágyon, várva hogy a csalfa nők kihasználják a felkínálkozó lehetőséget. Bár biztos akad olyan némber is, aki rávetemedne az ilyesmire, hogy egy olyan erős és egészséges gyermeket szerezhessen a méhébe, amit csak Rorkirtól kaphat meg. A kérdésre csak halványan mosolyog, és igazán úgy hiszi, hogy a másik csak tréfát űz vele, nem esik olyan könnyen csapdába, ahogy azt hihetné egy átlagos leányról egy átlagos férfi. Kicsit csalódott is lenne a férfi, ha ilyen egyszerű lenne az élete, igaz ami igaz együtt tudna élni ezzel a csekélyke csalódottsággal. Hagyja, hogy a nő keze vezesse immáron mezítelen testét az ágy felé, ahol ő maga is letérdelni kényszerül mögötte. Már eleve ez a helyzet elég félreérthető, és némi önkontrollt kell gyakorolnia, hogy ne tegye rögtön magáévá a másikat. Talán egy jó 15 évvel ezelőtt lehet, hogy másként cselekdett volna, de szerencsére azóta már sokat érett és nyugodott a szelleme. Egy pillanatig ellentart a lenyomásnak, csak hogy elkaphassa az esetleg rávetülő szempárt, majd enged neki, s hagyja, hogy testét úgy helyezze, ahogyan csak jónak látja. Közben pedig, míg rajta fészkelődik, férfiassága önkéntelenül is élettel telik meg, s bár nem egészen tudja, hogy Kagaenae milyen pozíciókban közelíti meg a kezeit, lábait a procedúra során, érezheti magán a is a hatalmas ébredő oroszlán jelenlétét, hacsak szemei nem látják meg hamarabb, s külön elhúzódik tőle. Rorkir közben pedig nem szól egy szót sem, arca is viszonylag mimikátlan, pusztán szája szélén látszik némi ránc a jókedvtől, szemeiben pedig az izzó tűz.*
-Megegyeztünk, úrnő.
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-26 13:24:37
Üzenet elküldve: 2021-07-26 13:24:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Nézd el nekem, de alapvetően hölgyként tekintek önmagamra. Rég beidegződés ez.
*Széttárja a karjait, valóban régi beidegződés, a városi neveltetés egyik utóhatása.*
- Igen, pont ezért jó, hogy senki nem lát a fejembe. Neked is jobb, hogy így van, hidd el. Zavarba ejtő lenne.
*Kajánul elvigyorodik, mintha éppen valami nagyon mocskod gondolatai lennének. Amik amúgy lehetnének is, tekintve a szituációt.*
- Be hát. Látod, te is menten aggódni kezdtél.
*Bár talán nem ugyanabból az okból, mint bárki más, de hát az is elég nyomós érv az aggodalom mellett, hogy hogyan számoljon el a Vashegyen a félájult, netán izomból okádó úrnővel.
Arra nem reagál semmit, hogy Rorkir megköszönné a vetkőzésben nyújtott segítségét. Odavethetné hegykén, hogy "azt mindjárt gondoltam", de magában tartja. Van, amikor nem szükséges kinyitni a száját, például akkor sem, mikor egy ilyen hímpéldányról hámozza lefelé a ruhát. Így van lehetősége arra, hogy egészen közelről megvizsgálja azt a hideg, fekete sebhelyet. Érdekesnek találja.*
- Nincs meg az érzés?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel, ahogy végigméri az immáron pucér Rorkirt. A sebhelyek szemmel láthatóan jobban érdeklik, mint az ivarszervek, bár jelen szituációban a nőket általában jobban érdeklik az utóbbiak, mint az előbbiek.*
- De azért szeretkeztél már?
*Lehet, hogy a barbárok nem is szoktak ilyesmit? Csak barbár módon rámásznak a nőre és ha végeztek lefordulnak róla, hogy a fal - vagyis a sátorlap - felé fordulva aludjanak?
A férfi kezét megfogva hátrálva lép az ágy felé, húzza magával, nem néz hátra, de mikor lába az ágyhoz ér, akkor kis fészkedődéssel megszabadul csizmáitól - és ezáltal pár centis testmagasságtól is -, az ágyra térdelve araszol tovább hátra. Ha Rorkir jött vele, akkor egy idő után ő is arra kényszerül, hogy az ágyra térdeljen. Ha pedig így volt, akkor Aenae szelíd erőszakkal megpróbálja lenyomni, hogy tényleg elfeküdjön. Ha ez sikerült, akkor Aenae a férfi feje mellett letámaszkodva igazítja meg a párnát alatta, majd még mindig térdelve nekiáll annak, hogy eligazítsa a férfi végtagjait úgy, ahogy azt jónak gondolja a készülő mű szempontjából. Az egyik karját hanyagul a feje alá, a másikat kényelmesen elnyújtva az ágy üresebbik oldala felé. Fél láb kicsit felhúzva, a másik kinyújtva. Ha Rorkirnak nem volt ellenvetése az egész procedúra ellen, akkor a végén Aenae is elfekszik mellette, fejét a férfi nyújtott karjának csuklóján nyugtatva. Mosollyal az arcán. Igazából a forgó világ miatt kicsit jól is esik neki lefeküdni.*
- Valahogy így képzelem.
*Suttogja és egy ideig még nem mozdul, csak annyira, hogy kikösse a nyakába kötött selyemkendőt, Rorkir már amúgy is látta a sebhely egy részét, akkor mindegy is.*
- Később talán én is modellt ülök a legendákba illő rajztudásodhoz.
*Nevetgél halkan a saját kis viccén, aztán lassan mozdul. Vizet kell inni és előkészíteni az eszközöket. Ha ez sikerült, akkor az ágy mellé húzza a szoba berendezéséhez tartozó széket, abba ülve kezd neki a műnek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Nézd el nekem, de alapvetően hölgyként tekintek önmagamra. Rég beidegződés ez.
*Széttárja a karjait, valóban régi beidegződés, a városi neveltetés egyik utóhatása.*
- Igen, pont ezért jó, hogy senki nem lát a fejembe. Neked is jobb, hogy így van, hidd el. Zavarba ejtő lenne.
*Kajánul elvigyorodik, mintha éppen valami nagyon mocskod gondolatai lennének. Amik amúgy lehetnének is, tekintve a szituációt.*
- Be hát. Látod, te is menten aggódni kezdtél.
*Bár talán nem ugyanabból az okból, mint bárki más, de hát az is elég nyomós érv az aggodalom mellett, hogy hogyan számoljon el a Vashegyen a félájult, netán izomból okádó úrnővel.
Arra nem reagál semmit, hogy Rorkir megköszönné a vetkőzésben nyújtott segítségét. Odavethetné hegykén, hogy "azt mindjárt gondoltam", de magában tartja. Van, amikor nem szükséges kinyitni a száját, például akkor sem, mikor egy ilyen hímpéldányról hámozza lefelé a ruhát. Így van lehetősége arra, hogy egészen közelről megvizsgálja azt a hideg, fekete sebhelyet. Érdekesnek találja.*
- Nincs meg az érzés?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel, ahogy végigméri az immáron pucér Rorkirt. A sebhelyek szemmel láthatóan jobban érdeklik, mint az ivarszervek, bár jelen szituációban a nőket általában jobban érdeklik az utóbbiak, mint az előbbiek.*
- De azért szeretkeztél már?
*Lehet, hogy a barbárok nem is szoktak ilyesmit? Csak barbár módon rámásznak a nőre és ha végeztek lefordulnak róla, hogy a fal - vagyis a sátorlap - felé fordulva aludjanak?
A férfi kezét megfogva hátrálva lép az ágy felé, húzza magával, nem néz hátra, de mikor lába az ágyhoz ér, akkor kis fészkedődéssel megszabadul csizmáitól - és ezáltal pár centis testmagasságtól is -, az ágyra térdelve araszol tovább hátra. Ha Rorkir jött vele, akkor egy idő után ő is arra kényszerül, hogy az ágyra térdeljen. Ha pedig így volt, akkor Aenae szelíd erőszakkal megpróbálja lenyomni, hogy tényleg elfeküdjön. Ha ez sikerült, akkor Aenae a férfi feje mellett letámaszkodva igazítja meg a párnát alatta, majd még mindig térdelve nekiáll annak, hogy eligazítsa a férfi végtagjait úgy, ahogy azt jónak gondolja a készülő mű szempontjából. Az egyik karját hanyagul a feje alá, a másikat kényelmesen elnyújtva az ágy üresebbik oldala felé. Fél láb kicsit felhúzva, a másik kinyújtva. Ha Rorkirnak nem volt ellenvetése az egész procedúra ellen, akkor a végén Aenae is elfekszik mellette, fejét a férfi nyújtott karjának csuklóján nyugtatva. Mosollyal az arcán. Igazából a forgó világ miatt kicsit jól is esik neki lefeküdni.*
- Valahogy így képzelem.
*Suttogja és egy ideig még nem mozdul, csak annyira, hogy kikösse a nyakába kötött selyemkendőt, Rorkir már amúgy is látta a sebhely egy részét, akkor mindegy is.*
- Később talán én is modellt ülök a legendákba illő rajztudásodhoz.
*Nevetgél halkan a saját kis viccén, aztán lassan mozdul. Vizet kell inni és előkészíteni az eszközöket. Ha ez sikerült, akkor az ágy mellé húzza a szoba berendezéséhez tartozó széket, abba ülve kezd neki a műnek.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-26 10:38:20
Üzenet elküldve: 2021-07-26 10:38:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Úgy különösebben ő sem fél a szellemektől, csak van benne egy egészséges tartás az olyan dolgoktól, amikre nem teljesen lát rá. Bár a Sziritán faluban harcolnia is kellett néhány szellemmel, amikor a boszorkány megbabonázta, az elég kellemetlen volt, de végül sikerült győznie.*
-Sok hölgy gondolja így, főleg a városokban. De nem minden férfi hölgyeket akar magának. Tudod van akik... nőket akarnak, asszonyokat, nem finom hölgyeket.
*Talán ez a legjobb fogalmazás, s bízik benne, hogy még ha nem is tér ki rá konkrétan Kagaenae, érti hogy Rorkir mire gondol. Egyébként sem tűnik buta teremtésnek. A megjegyzésre csak becsukja szemeit, és felhúzza vállait, szinte érzi ő is, hogy nem kell komolyan vennie mindent, amit a másik mond. Nehéz ezt kiismerni valakinél, így alapvetően csak tippel bizonyos dolgokban. *
-Hát neked lehet, hogy zavarba ejtő lenne, nekem nem annyira. ~Mondjuk talán az összes többi férfitársamnak is az lenne, hmm.~ Lehet, hogy olyat is látnék, amiről te nem is tudsz!
*Veti oda tréfásan, hisz ki tudja mennyire ismeri magát vajon az úrnő, vagy mennyire ismerheti bárki önmagát?. Aztán kifejezetten örül neki, hogy jól érzi magát a másik, úgyhogy emiatt nem kell aggódnia. Átfut egy pillanatra az agyán a gondolat, hogy ha rosszul lenne, akkor neki kéne visszavinnie a Vashegyre, aztán abból semmi jó nem sülne ki a kapuban, az biztos. Szerencsere erre nem lesz szükség, legalábbis egyelőre. *
-Elesettnek mi? És beválik? Ravasz egy némber vagy te.
*Próbálja visszafogni a nevetését, de nem igazán sikerül neki. Bár jobban belegondolva abba, hogy mennyi rohadék férfi van a világon, nem is csodálkozik rajta, hogy sokan kihasználnának egy ilyen helyzetet. Persze az is árulkodó, amilyen jeleket küld neki az úrnő, s szépen lassan felépit valamit Rorkirban. *
-Azt megköszönném.
*Keresi a másik íriszeit közben, s hallgatja az instrukciókat. Ennél magasabb labdát, ahogy mondani szokás nem is adhat a neki a másik. Hagyja, ha ugyan tényleg segít neki, hogy engedjen ruhái szorításán, már azon a kevésen, ami van rajta. A közelségtől nem riad meg, sem attól, ha egyszer csak meztelenül találja magát. Szégyenkeznivalója nem igazán akad.*
-Van egy kis baj...
*Mondja halkan, miközben Kagaenaet fürkészi. *
-Félek nincs igazán meg, s talán rossz lesz az alkotás. Talán ha segítenél...
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Úgy különösebben ő sem fél a szellemektől, csak van benne egy egészséges tartás az olyan dolgoktól, amikre nem teljesen lát rá. Bár a Sziritán faluban harcolnia is kellett néhány szellemmel, amikor a boszorkány megbabonázta, az elég kellemetlen volt, de végül sikerült győznie.*
-Sok hölgy gondolja így, főleg a városokban. De nem minden férfi hölgyeket akar magának. Tudod van akik... nőket akarnak, asszonyokat, nem finom hölgyeket.
*Talán ez a legjobb fogalmazás, s bízik benne, hogy még ha nem is tér ki rá konkrétan Kagaenae, érti hogy Rorkir mire gondol. Egyébként sem tűnik buta teremtésnek. A megjegyzésre csak becsukja szemeit, és felhúzza vállait, szinte érzi ő is, hogy nem kell komolyan vennie mindent, amit a másik mond. Nehéz ezt kiismerni valakinél, így alapvetően csak tippel bizonyos dolgokban. *
-Hát neked lehet, hogy zavarba ejtő lenne, nekem nem annyira. ~Mondjuk talán az összes többi férfitársamnak is az lenne, hmm.~ Lehet, hogy olyat is látnék, amiről te nem is tudsz!
*Veti oda tréfásan, hisz ki tudja mennyire ismeri magát vajon az úrnő, vagy mennyire ismerheti bárki önmagát?. Aztán kifejezetten örül neki, hogy jól érzi magát a másik, úgyhogy emiatt nem kell aggódnia. Átfut egy pillanatra az agyán a gondolat, hogy ha rosszul lenne, akkor neki kéne visszavinnie a Vashegyre, aztán abból semmi jó nem sülne ki a kapuban, az biztos. Szerencsere erre nem lesz szükség, legalábbis egyelőre. *
-Elesettnek mi? És beválik? Ravasz egy némber vagy te.
*Próbálja visszafogni a nevetését, de nem igazán sikerül neki. Bár jobban belegondolva abba, hogy mennyi rohadék férfi van a világon, nem is csodálkozik rajta, hogy sokan kihasználnának egy ilyen helyzetet. Persze az is árulkodó, amilyen jeleket küld neki az úrnő, s szépen lassan felépit valamit Rorkirban. *
-Azt megköszönném.
*Keresi a másik íriszeit közben, s hallgatja az instrukciókat. Ennél magasabb labdát, ahogy mondani szokás nem is adhat a neki a másik. Hagyja, ha ugyan tényleg segít neki, hogy engedjen ruhái szorításán, már azon a kevésen, ami van rajta. A közelségtől nem riad meg, sem attól, ha egyszer csak meztelenül találja magát. Szégyenkeznivalója nem igazán akad.*
-Van egy kis baj...
*Mondja halkan, miközben Kagaenaet fürkészi. *
-Félek nincs igazán meg, s talán rossz lesz az alkotás. Talán ha segítenél...
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-25 21:12:00
Üzenet elküldve: 2021-07-25 21:12:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
* A mélységit látszólag nem érdekli, hogy az elf figyelmen kívül hagyja a rendelését és a fizetést, és inkább maga intézi a dolgát. Még valamennyire tetszik is neki ez a makacs ragaszkodás. Mindenképp szimpatikusabb, mint Learon, aki egy pillanat alatt dobta el az elveit és egész életének berögződését, hogy egy asztalhoz üljön egy mélységivel. Persze ezen érzések nem látszódnak rajta, mert ezeket csak egy pillanat alatt futnak át az eszén, és már tova is illannak, nem úgy, mint a makacs hazudozás és behízelgés. Az említett férfira pillant, aki hozzá beszél, szavai látszólag nem ejtenek sebet a büszkeségén, sőt, még bólogat is hozzá. *
- Eleinte valóban így volt. Ügyetlen botladozás, mint egy betanított kisállat, akit megmosolyognak az arra járók, ez volt a szerepem igen sokáig, de sajnos ahogy mindenki, úgy én is szépen lassan cseperedtem. * Meséli tovább a történetet, eközben még Relaelhez is odafordul, hiszen az igaz történetet akár neki is elmondhatja, de nem erőlteti a társaságát, csak jelzi, hogy nem egyedül a mágushoz beszél, még ha főképp neki is szólnak a szavai. Igyekszik óvatosan bevonni a társalgásba a nőt, de semmiképp sem erőszakosan. *
- Szóval, olyan tizenhárom nyárral később talán, hogy már nem voltam elég aranyos, és a korábbi kedves, jópofa ügyetlenkedésem inkább kínos volt, persze az erszény is apadt ennek hála. Szóval ekkor úgy látta jónak ez a férfi, aki nevelt, hogy megtanít az alapokra. Ha kiállít az egyik utcába, a másikban meg ő szórakoztatja az arra járókat, akkor még ha nem is vagyok olyan tehetséges, akkor is többet keres, mintha egyedül tenné, ez volt a logikája. Persze nem gondolta egyikünk sem, hogy tehetségem lesz a dologhoz. De mint kiderült volt, nem is kicsi. * Fordul vissza a pásztormágus felé, ezután neki címezve a szavakat. *
- Egy idő után úgy láttuk jónak, hogy ő az egyik irányba megy, a másikba pedig én. Azóta nem láttam, nem is hallottam róla. Csak remélni tudom, hogy nem vitte el egy hideg tél, vagy egy rosszul sikerült éjszaka. Hiszen hiába használt ki, mégis neki köszönhetek mindent az életben. Viszont rosszul esik, hogy ki kell javítsam, de egy dologban téved az uraság. * Fogalmaz óvatosan, ahogy bele is kortyol a saját italába. *
- Artheniorban igen kedvelik az énekemet. Gyakran lépek fel a Pegazusban, a kocsmárossal is igen jó viszont ápolok. Van is egy házam a városban, bár elég elhagyatott, hiszen vándorénekesként hol itt, hol ott vagyok. * Nevet fel, azt nem teszi hozzá, hogy az épület Sárvárosban áll, és harc árán szerezte meg, papírok pedig nem kötik a nevéhez. *
- És örülök, hogy tetszik az ötletem. Már a cím is a számom van. Mesterhármas - pásztor, mágus, barát. Persze a költemény minden pontjába, mivel magáról szól kedves Learon, természetesen beleszólása van. Kérem ne tartsa vissza magát, és jelezze, hogyha nem tetszik. * Mosolyog a mélységi, és szeretné tovább puhítani a fickót, de az elf félbeszakítja őket. Érdeklődve pillant oda, nem számított rá, hogy a nő felhívná magához, bár nem is igazán érzi magáénak az invitálást. Viszont Ysanee úgy tűnik, hogy a meghívottak között van, és ennek igazán örül, mert nem szeretné, ha miatta veszítene barátokat a tolvajlány. *
- Nos, én semmiképp sem szeretnék sehol sem alkalmatlankodni. * Hazudja Learonnak, majd Relael felé fordul. *
- Viszont a meghívás, amennyiben nekem is szól, úgy mérhetetlenül lekötelez, és megtisztel. * Hajt fejet a nő felé, még ha nem is nála fognak kikötni, akkor se lehetett könnyű kimondani a szavakat, amivel egy mélységit hív haza. Ez pedig felettébb gyanús a mélységi számára, de épp ezért valamiért tetszik is neki. *
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
* A mélységit látszólag nem érdekli, hogy az elf figyelmen kívül hagyja a rendelését és a fizetést, és inkább maga intézi a dolgát. Még valamennyire tetszik is neki ez a makacs ragaszkodás. Mindenképp szimpatikusabb, mint Learon, aki egy pillanat alatt dobta el az elveit és egész életének berögződését, hogy egy asztalhoz üljön egy mélységivel. Persze ezen érzések nem látszódnak rajta, mert ezeket csak egy pillanat alatt futnak át az eszén, és már tova is illannak, nem úgy, mint a makacs hazudozás és behízelgés. Az említett férfira pillant, aki hozzá beszél, szavai látszólag nem ejtenek sebet a büszkeségén, sőt, még bólogat is hozzá. *
- Eleinte valóban így volt. Ügyetlen botladozás, mint egy betanított kisállat, akit megmosolyognak az arra járók, ez volt a szerepem igen sokáig, de sajnos ahogy mindenki, úgy én is szépen lassan cseperedtem. * Meséli tovább a történetet, eközben még Relaelhez is odafordul, hiszen az igaz történetet akár neki is elmondhatja, de nem erőlteti a társaságát, csak jelzi, hogy nem egyedül a mágushoz beszél, még ha főképp neki is szólnak a szavai. Igyekszik óvatosan bevonni a társalgásba a nőt, de semmiképp sem erőszakosan. *
- Szóval, olyan tizenhárom nyárral később talán, hogy már nem voltam elég aranyos, és a korábbi kedves, jópofa ügyetlenkedésem inkább kínos volt, persze az erszény is apadt ennek hála. Szóval ekkor úgy látta jónak ez a férfi, aki nevelt, hogy megtanít az alapokra. Ha kiállít az egyik utcába, a másikban meg ő szórakoztatja az arra járókat, akkor még ha nem is vagyok olyan tehetséges, akkor is többet keres, mintha egyedül tenné, ez volt a logikája. Persze nem gondolta egyikünk sem, hogy tehetségem lesz a dologhoz. De mint kiderült volt, nem is kicsi. * Fordul vissza a pásztormágus felé, ezután neki címezve a szavakat. *
- Egy idő után úgy láttuk jónak, hogy ő az egyik irányba megy, a másikba pedig én. Azóta nem láttam, nem is hallottam róla. Csak remélni tudom, hogy nem vitte el egy hideg tél, vagy egy rosszul sikerült éjszaka. Hiszen hiába használt ki, mégis neki köszönhetek mindent az életben. Viszont rosszul esik, hogy ki kell javítsam, de egy dologban téved az uraság. * Fogalmaz óvatosan, ahogy bele is kortyol a saját italába. *
- Artheniorban igen kedvelik az énekemet. Gyakran lépek fel a Pegazusban, a kocsmárossal is igen jó viszont ápolok. Van is egy házam a városban, bár elég elhagyatott, hiszen vándorénekesként hol itt, hol ott vagyok. * Nevet fel, azt nem teszi hozzá, hogy az épület Sárvárosban áll, és harc árán szerezte meg, papírok pedig nem kötik a nevéhez. *
- És örülök, hogy tetszik az ötletem. Már a cím is a számom van. Mesterhármas - pásztor, mágus, barát. Persze a költemény minden pontjába, mivel magáról szól kedves Learon, természetesen beleszólása van. Kérem ne tartsa vissza magát, és jelezze, hogyha nem tetszik. * Mosolyog a mélységi, és szeretné tovább puhítani a fickót, de az elf félbeszakítja őket. Érdeklődve pillant oda, nem számított rá, hogy a nő felhívná magához, bár nem is igazán érzi magáénak az invitálást. Viszont Ysanee úgy tűnik, hogy a meghívottak között van, és ennek igazán örül, mert nem szeretné, ha miatta veszítene barátokat a tolvajlány. *
- Nos, én semmiképp sem szeretnék sehol sem alkalmatlankodni. * Hazudja Learonnak, majd Relael felé fordul. *
- Viszont a meghívás, amennyiben nekem is szól, úgy mérhetetlenül lekötelez, és megtisztel. * Hajt fejet a nő felé, még ha nem is nála fognak kikötni, akkor se lehetett könnyű kimondani a szavakat, amivel egy mélységit hív haza. Ez pedig felettébb gyanús a mélységi számára, de épp ezért valamiért tetszik is neki. *
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-25 21:04:43
Üzenet elküldve: 2021-07-25 21:04:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem félek a szellemektől. Yagnarétól sem.
*Felemeli kicsit a karját, oda is pillant a tharg rúnára, ami alkarja bőrébe van vésve. Mint minden thargnak. Vagyis mint minden régi thargnak. Amúgy tényleg nem fél a szellemektől, csak rendkívül bosszantónak találja őket. Különösen anyját és a bús képű Jorykot.*
- Én úgy gondolom, hogy a hölgyek bőre legyen hófehér és hibátlan.
*Az részletkérdés, hogy minél több időt tölt thargföldön, annál messzebbre kerül a "hölgy" klasszikus fogalmától, de hibátlan bőrt tényleg szeretne. Meg fehéret, merthogy a nap kicsit lebarnította a bőrét, anyja agyvérzés közeli állapotban sikálta volna az arcát citrommal, ha ilyen árnyalatú lett volna az arcbőre. Aenae persze nem folyamodna ilyen drasztikus módszerekhez, de régóta játszik egy széleskarimájú kalap beszerzésének gondolatával.*
- Mindjárt gondoltam.
*Anyjának számtalan frázisa volt arról, hogy minden férfi egyforma, mind disznó és mind csak "azt" akarja. Ezen a gondolatmeneten elindulva egyértelmű, hogy Rorkir is csak dörgölőzni akar és birkózni. Aenae persze örökké vitatkozott anyja ezen állításával, hiszen az is egyértelmű, hogy anyja nem ismert minden férfit, hogy ezen állításai teljességgel bizonyítottak legyenek.*
- Az jó, nem is kell, hogy beleláss. Zavarba ejtő lenne, ha belelátnál.
*Kacsint egyet, mintha megannyi pajkos kis gondolat lenne most a kobakjában. Amúgy nem egy kacsintgatós fajta, de Kagan ökle vihogást és kacsintást is eredményez. Talán kicsit többet ivott, mint amennyit szokott, viszont többet is evett, szóval tökéletesen jól van. Mármint akkor, ha nem kell egyenes vonalú, egyenletes mozgást végezni, mert az sajnos nem menne. De szerencsére itt van neki Rorkir, aki szilárd - vagy szilárdabb - támasza lehet.*
- Tökéletesen, köszönöm kérdésed.
*Válaszolja egy pillanatnyi hezitálás után. A határán lehet annak, amikor még pont jól van, eggyel több korty valószínűleg billentene ezen, akkor már rosszul lenne.
Felkönyököl maga mögött, topázsárga pillantása újra végigfut a férfin, miközben egyik alkarja megemelkedik, ujjai végeivel megsimítja a saját kulcscsontját.*
- Persze. Általában így csinálom. Elesettnek tettem magam.
*Mivel azonban Rorkir kijelenti, hogy nem akar visszaélni a helyzettel, ezért lebiggyeszti a száját, szomorúságot mímelve. Rorkir kérdésére egy pár percig némán nézi a másikat, mert igazából ennyire nem gondolta végig a dolgot.*
- Hmm.
*Sajnos ez az a pillanat, mikor muszáj felállni az ágyról, de a Rorkirig vezető pár lépést könnyű szerrel meg tudja tenni. Viszont gyorsan tovább is lép, csak keze simít végig a férfi mellkasán, innia kell egy pohár vizet.*
- Azt hiszem, hogy először is le kell vetkőznöd. Ha szeretnéd, akkor segítek. Aztán elheveredsz ott az ágyon. Nem is tudom...
*Már a férfi előtt áll, aki mivel sokkal magasabb nála, így igencsak fel kell emelje a fejét.*
- Olyan elégedetten. Azzal az érzéssel, mikor éppen egy gyönyörű nővel szeretkeztél, kielégült vagy, kicsit bele is szerettél, persze nem komolyan, csak úgy alkalmilag. Megvan ez az érzés?
*Míg beszél addig ujjai elindulnak Rorkir vállára, ő tényleg kész kisegíteni a férfit a ruhájából.*
- Nem félek a szellemektől. Yagnarétól sem.
*Felemeli kicsit a karját, oda is pillant a tharg rúnára, ami alkarja bőrébe van vésve. Mint minden thargnak. Vagyis mint minden régi thargnak. Amúgy tényleg nem fél a szellemektől, csak rendkívül bosszantónak találja őket. Különösen anyját és a bús képű Jorykot.*
- Én úgy gondolom, hogy a hölgyek bőre legyen hófehér és hibátlan.
*Az részletkérdés, hogy minél több időt tölt thargföldön, annál messzebbre kerül a "hölgy" klasszikus fogalmától, de hibátlan bőrt tényleg szeretne. Meg fehéret, merthogy a nap kicsit lebarnította a bőrét, anyja agyvérzés közeli állapotban sikálta volna az arcát citrommal, ha ilyen árnyalatú lett volna az arcbőre. Aenae persze nem folyamodna ilyen drasztikus módszerekhez, de régóta játszik egy széleskarimájú kalap beszerzésének gondolatával.*
- Mindjárt gondoltam.
*Anyjának számtalan frázisa volt arról, hogy minden férfi egyforma, mind disznó és mind csak "azt" akarja. Ezen a gondolatmeneten elindulva egyértelmű, hogy Rorkir is csak dörgölőzni akar és birkózni. Aenae persze örökké vitatkozott anyja ezen állításával, hiszen az is egyértelmű, hogy anyja nem ismert minden férfit, hogy ezen állításai teljességgel bizonyítottak legyenek.*
- Az jó, nem is kell, hogy beleláss. Zavarba ejtő lenne, ha belelátnál.
*Kacsint egyet, mintha megannyi pajkos kis gondolat lenne most a kobakjában. Amúgy nem egy kacsintgatós fajta, de Kagan ökle vihogást és kacsintást is eredményez. Talán kicsit többet ivott, mint amennyit szokott, viszont többet is evett, szóval tökéletesen jól van. Mármint akkor, ha nem kell egyenes vonalú, egyenletes mozgást végezni, mert az sajnos nem menne. De szerencsére itt van neki Rorkir, aki szilárd - vagy szilárdabb - támasza lehet.*
- Tökéletesen, köszönöm kérdésed.
*Válaszolja egy pillanatnyi hezitálás után. A határán lehet annak, amikor még pont jól van, eggyel több korty valószínűleg billentene ezen, akkor már rosszul lenne.
Felkönyököl maga mögött, topázsárga pillantása újra végigfut a férfin, miközben egyik alkarja megemelkedik, ujjai végeivel megsimítja a saját kulcscsontját.*
- Persze. Általában így csinálom. Elesettnek tettem magam.
*Mivel azonban Rorkir kijelenti, hogy nem akar visszaélni a helyzettel, ezért lebiggyeszti a száját, szomorúságot mímelve. Rorkir kérdésére egy pár percig némán nézi a másikat, mert igazából ennyire nem gondolta végig a dolgot.*
- Hmm.
*Sajnos ez az a pillanat, mikor muszáj felállni az ágyról, de a Rorkirig vezető pár lépést könnyű szerrel meg tudja tenni. Viszont gyorsan tovább is lép, csak keze simít végig a férfi mellkasán, innia kell egy pohár vizet.*
- Azt hiszem, hogy először is le kell vetkőznöd. Ha szeretnéd, akkor segítek. Aztán elheveredsz ott az ágyon. Nem is tudom...
*Már a férfi előtt áll, aki mivel sokkal magasabb nála, így igencsak fel kell emelje a fejét.*
- Olyan elégedetten. Azzal az érzéssel, mikor éppen egy gyönyörű nővel szeretkeztél, kielégült vagy, kicsit bele is szerettél, persze nem komolyan, csak úgy alkalmilag. Megvan ez az érzés?
*Míg beszél addig ujjai elindulnak Rorkir vállára, ő tényleg kész kisegíteni a férfit a ruhájából.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-25 19:17:18
Üzenet elküldve: 2021-07-25 19:17:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~Ezek a gonosz istenek... Csak kerüljön a szemem elé, aztán meglátjuk egy pallossal a fejében is olyan nagy lesz-e. ~
*Némi harag vegyül a vággyal, hogy szembenézhessen ezzel a lénnyel, s talán igazán méltó ellenfélre akadna. Talán meg is kereshetné magának, ha egyszer elszalabdul innen. Azt nem tudja, hogy Kagaenae komolyan gondolja-e, hogy örülne Yagnar szellemének, de igazából mindkét eshetőséget el tudja képzelni. *
-Nem félsz, hogy kísérteni fog a szelleme?
*Veti fel a dolgot, bár inkább csak poénnak szánja. Igazából még sosem kísértette senki őt magát, legfeljebb rémálmaiban. A sértetlen szívre kedvesen mosolyog a lányra, és igazán örül neki, hogy így érzi. Talán csak még túl fiatal, vagy nem teljesen őszinte ezzel kapcsolatban, de nincs is ezzel baj alapvetően. *
-Ez a te véleményed, vagy mondta is ezt esetleg valaki már neked?
*Rorkir szemében mindenkeppem úgy van, ahogy, mondta. Vonzó az, ha valakin vannak sebhelyek.*
-Akkor most lebuktam, mi?
*Azért azt az örömöt nem adja meg, hogy hangosan ki is mondja a szavakat, arról nem is beszélve, hogy természetesen az ő nyakán lenne az elméleti kés, hisz úgy tudná megmutatni, hogy miket is lehet tenni egy ilyen helyzetben. De ezt feleslegesnek érzi firtatni. *
-A fene tudja, meg sem próbálok belelátni egy nő fejébe.
*Kozben pedig finoman odakacsint a másikra, persze azért van némi sejtése erről-arról, de így mégis érdekesebbnek hat a beszélgetés. Felkíséri a szobába az asztaltársát, vagyis a volt asztaltársát. Látja, hogy közben még felrendel a szobába némi italt. Ő ugyan még bírna inni, de az úrnőn nem ezt látja. A másik oldalról nézve viszont nem tisztje megmondani neki hogy mennyit igyon és mennyit ne. Sőt, talán semmit sem tisztje megmondania neki. A sörnek azért örül, jobb szereti mint a jó bort, bár nincs ellenére az sem. Ahogy felérnek természetesen kinyitja az ajtót, hogy maga előtt beengedhesse a másikat. Aztán pedig látja, hogy kidől az ágyon. *
-Jól vagy?
*Jól megnézi magának a szobát, eddig csak inni járt itt, a szobákat még nem látta, de egész pofásnak tűnik. Főleg, hogy általában a szabad ég alatt alszik, égő tűznél. *
-Vagy így akarsz elcsábítani? Nem fogom kihasználni a helyzetet, ne is álmodj róla.
*Halkan kuncog a dolgon, ahogy az ablakból néz kifelé, s elvágyódik a távolba. Kicsit ki is megy a fejéből a meztelen rajz apropója. Sokkal inkább az jár a fejében, hogy vajon ha tényleg eljön Artheniorból az az őrség, akkor mi lesz a sorsa? ~Vajon el akarnak majd menni a kikötőbe felkeresni azokat a Csibéket is? Talán ők nagyobb kihívást jelentenének, mint az a boszorkány a faluban. ~ Abban sem teljesen biztos, hogy az úrnőnek pontosan mik a céljai, vagy vannak-e egyáltalán céljai. Vajon szeretné-e, hogy Rorkir tartsa magát ahhoz a meséhez, amit kitalált, vagy ez már nem lesz olyan fontos? Talán idővel kiderül, talán nem. Az is lehet, hogy majd megkéri őt valami ilyesmire. *
-Na és hogy szeretnéd ezt a... Rajzot?
*Reméli, hogy nem várja, hogy valami furcsa pózokat vegyen fel a mű elkészültéig, és elég lesz csak leülnie, vagy álnnia, esetleg feküdni egy kényelmes helyen. *
~Ezek a gonosz istenek... Csak kerüljön a szemem elé, aztán meglátjuk egy pallossal a fejében is olyan nagy lesz-e. ~
*Némi harag vegyül a vággyal, hogy szembenézhessen ezzel a lénnyel, s talán igazán méltó ellenfélre akadna. Talán meg is kereshetné magának, ha egyszer elszalabdul innen. Azt nem tudja, hogy Kagaenae komolyan gondolja-e, hogy örülne Yagnar szellemének, de igazából mindkét eshetőséget el tudja képzelni. *
-Nem félsz, hogy kísérteni fog a szelleme?
*Veti fel a dolgot, bár inkább csak poénnak szánja. Igazából még sosem kísértette senki őt magát, legfeljebb rémálmaiban. A sértetlen szívre kedvesen mosolyog a lányra, és igazán örül neki, hogy így érzi. Talán csak még túl fiatal, vagy nem teljesen őszinte ezzel kapcsolatban, de nincs is ezzel baj alapvetően. *
-Ez a te véleményed, vagy mondta is ezt esetleg valaki már neked?
*Rorkir szemében mindenkeppem úgy van, ahogy, mondta. Vonzó az, ha valakin vannak sebhelyek.*
-Akkor most lebuktam, mi?
*Azért azt az örömöt nem adja meg, hogy hangosan ki is mondja a szavakat, arról nem is beszélve, hogy természetesen az ő nyakán lenne az elméleti kés, hisz úgy tudná megmutatni, hogy miket is lehet tenni egy ilyen helyzetben. De ezt feleslegesnek érzi firtatni. *
-A fene tudja, meg sem próbálok belelátni egy nő fejébe.
*Kozben pedig finoman odakacsint a másikra, persze azért van némi sejtése erről-arról, de így mégis érdekesebbnek hat a beszélgetés. Felkíséri a szobába az asztaltársát, vagyis a volt asztaltársát. Látja, hogy közben még felrendel a szobába némi italt. Ő ugyan még bírna inni, de az úrnőn nem ezt látja. A másik oldalról nézve viszont nem tisztje megmondani neki hogy mennyit igyon és mennyit ne. Sőt, talán semmit sem tisztje megmondania neki. A sörnek azért örül, jobb szereti mint a jó bort, bár nincs ellenére az sem. Ahogy felérnek természetesen kinyitja az ajtót, hogy maga előtt beengedhesse a másikat. Aztán pedig látja, hogy kidől az ágyon. *
-Jól vagy?
*Jól megnézi magának a szobát, eddig csak inni járt itt, a szobákat még nem látta, de egész pofásnak tűnik. Főleg, hogy általában a szabad ég alatt alszik, égő tűznél. *
-Vagy így akarsz elcsábítani? Nem fogom kihasználni a helyzetet, ne is álmodj róla.
*Halkan kuncog a dolgon, ahogy az ablakból néz kifelé, s elvágyódik a távolba. Kicsit ki is megy a fejéből a meztelen rajz apropója. Sokkal inkább az jár a fejében, hogy vajon ha tényleg eljön Artheniorból az az őrség, akkor mi lesz a sorsa? ~Vajon el akarnak majd menni a kikötőbe felkeresni azokat a Csibéket is? Talán ők nagyobb kihívást jelentenének, mint az a boszorkány a faluban. ~ Abban sem teljesen biztos, hogy az úrnőnek pontosan mik a céljai, vagy vannak-e egyáltalán céljai. Vajon szeretné-e, hogy Rorkir tartsa magát ahhoz a meséhez, amit kitalált, vagy ez már nem lesz olyan fontos? Talán idővel kiderül, talán nem. Az is lehet, hogy majd megkéri őt valami ilyesmire. *
-Na és hogy szeretnéd ezt a... Rajzot?
*Reméli, hogy nem várja, hogy valami furcsa pózokat vegyen fel a mű elkészültéig, és elég lesz csak leülnie, vagy álnnia, esetleg feküdni egy kényelmes helyen. *
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-25 09:49:25
Üzenet elküldve: 2021-07-25 09:49:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bólint, valóban gonosz istenség, bár neki nincsen vele közvetlenül semmiféle tapasztalata. Az élőholt háborúról természetesen tud, hiszen az ő életében is éppen olyan fordulópont volt, mint másokéban. Azt is tudja, hogy Nirs ehhez az istenhez fohászkodik. Alapvetően nem érdekli mások hite - amíg nem isszák csecsemők vérét -, azonban ez egy ütőkártya volt a kezében, amit a megfelelő pillanatban ki is tudott játszani. Kicsit szégyelli ugyan magát a dolog miatt, de az idő múlásával egyre kevésbé.*
- Remélem is, hogy belészállt a szelleme.
*A megjegyzést szarkasztikusnak szánja, de Rorkir nem ismerheti annyira, hogy feltűnjön neki ez az egészen apró változás Aenae hangjában. Bár egy pillanatra elgondolkodik, hogy tán nem is ördögvigyorral kéne próbálkozzon, hanem a fokossal? Már nem az elszívásával, hanem a forgatásával. Mondjuk ha tényleg megtanulná a kezében forgatni, az nem lenne rossz. Nem harcolni vele, csak forgatni, természetesen egy nagyon-nagyon csúnya nézéssel.*
- Tudod Rorkir, a vérgőzös klánból, a hegyen túlról, messzi északról. Az én szívem eddig is tökéletesen rendben volt. Meg egészben.
*Ez nagyjából igaz is. Mert a múlt dolgain így utóbb már kár siránkozni. Mármint ha nem lenne nehéz a feje, akkor talán siránkozna, de akkor sem azon, hogy a szép szerelmek elmúltak - vagy tán sosem voltak -, hanem azon, hogy ő mennyire rosszul bánt másokkal.*
- Ühüm. Vonzó. Férfiakon.
*Az alkarján a tharg hegtetoválás nem zavarja, bár általában azt is eltakarja a ruhája, de az mégis olyan ami önszántából kerül az ember bőrére. Arra viszont senki nem vágyik, hogy elhurcolják, miközben tőrt szorítanak a torkához.*
- Nyugodtan kimondhatod, hogy szívesen dörgölőznél hozzám hátulról, meg birkóznál velem.
*Mert ugye ahhoz, hogy tőrt szorítsunk valaki torkának, ahhoz igen közel kell állni, a szabadulási kísérletek pedig birkózással járnak. Aenae esetében mondjuk nem nagyon, mivel a jelentős fizikai fölénnyel nem tud mit kezdeni, ezért is igyekszik mindig kartávolságon kívül maradni. Most persze nem gondol ilyesmire, csak vihog. Ha Kagan ökle nem sújtott volna le rá elemi erővel, akkor a tekintélyén aggódna. Bár végül is, hol van az megírva, hogy a hely teljhatalmú úrnője ne engedhetné ki a fáradt gőzt, hovatovább ne vihetne szobára bárkit?*
- Vajon miért itattalak, ha nem azért, hogy szobára vigyelek?
*Szinte kacér mosollyal méri végig ismét a férfit. Kedve van még inni. Kér még egy kancsó Hegyi forrásvízet, amiért 20aranyat fizet.
Az üveg Ribizliborért pedig további 100 aranyat számol le. Rorkirra néz és kér még egy korsó Tharg házi sört a férfinak, 9 aranyért. . Ezeket felviteti a szobába, ő képtelen lenne fogni, Rorkir keze meg mindjárt teli lesz ővele. Vihog. Amúgy kamaszlány módjára. Főleg arra a gondolatra, hogy vajon Rorkir rávehető lenne arra, amire Cha'yss sosem: a táncolva vetkőzésre? Bár abban is van potenciál, hogy segítsen neki levenni a ruháit. Egyébként erősen kell kapaszkodjon a karjába, hogy lábon tudjon maradni, a rendelt italok előbb fel is érnek, mint ők.
Bár kicsit tán szeretné megőrizni a tekintélyét, de egy picit le kell feküdnie, hogy ne forogjon annyira a világ. Odafent leül az ágy szélére, egy pillanattal később pedig szétvetett karokkal dől hátra. Tulajdonképpen jól érzi magát, kellemes bizsergés van az ujjaiban. Amellett, hogy a világ forog.*
*Bólint, valóban gonosz istenség, bár neki nincsen vele közvetlenül semmiféle tapasztalata. Az élőholt háborúról természetesen tud, hiszen az ő életében is éppen olyan fordulópont volt, mint másokéban. Azt is tudja, hogy Nirs ehhez az istenhez fohászkodik. Alapvetően nem érdekli mások hite - amíg nem isszák csecsemők vérét -, azonban ez egy ütőkártya volt a kezében, amit a megfelelő pillanatban ki is tudott játszani. Kicsit szégyelli ugyan magát a dolog miatt, de az idő múlásával egyre kevésbé.*
- Remélem is, hogy belészállt a szelleme.
*A megjegyzést szarkasztikusnak szánja, de Rorkir nem ismerheti annyira, hogy feltűnjön neki ez az egészen apró változás Aenae hangjában. Bár egy pillanatra elgondolkodik, hogy tán nem is ördögvigyorral kéne próbálkozzon, hanem a fokossal? Már nem az elszívásával, hanem a forgatásával. Mondjuk ha tényleg megtanulná a kezében forgatni, az nem lenne rossz. Nem harcolni vele, csak forgatni, természetesen egy nagyon-nagyon csúnya nézéssel.*
- Tudod Rorkir, a vérgőzös klánból, a hegyen túlról, messzi északról. Az én szívem eddig is tökéletesen rendben volt. Meg egészben.
*Ez nagyjából igaz is. Mert a múlt dolgain így utóbb már kár siránkozni. Mármint ha nem lenne nehéz a feje, akkor talán siránkozna, de akkor sem azon, hogy a szép szerelmek elmúltak - vagy tán sosem voltak -, hanem azon, hogy ő mennyire rosszul bánt másokkal.*
- Ühüm. Vonzó. Férfiakon.
*Az alkarján a tharg hegtetoválás nem zavarja, bár általában azt is eltakarja a ruhája, de az mégis olyan ami önszántából kerül az ember bőrére. Arra viszont senki nem vágyik, hogy elhurcolják, miközben tőrt szorítanak a torkához.*
- Nyugodtan kimondhatod, hogy szívesen dörgölőznél hozzám hátulról, meg birkóznál velem.
*Mert ugye ahhoz, hogy tőrt szorítsunk valaki torkának, ahhoz igen közel kell állni, a szabadulási kísérletek pedig birkózással járnak. Aenae esetében mondjuk nem nagyon, mivel a jelentős fizikai fölénnyel nem tud mit kezdeni, ezért is igyekszik mindig kartávolságon kívül maradni. Most persze nem gondol ilyesmire, csak vihog. Ha Kagan ökle nem sújtott volna le rá elemi erővel, akkor a tekintélyén aggódna. Bár végül is, hol van az megírva, hogy a hely teljhatalmú úrnője ne engedhetné ki a fáradt gőzt, hovatovább ne vihetne szobára bárkit?*
- Vajon miért itattalak, ha nem azért, hogy szobára vigyelek?
*Szinte kacér mosollyal méri végig ismét a férfit. Kedve van még inni. Kér még egy kancsó Hegyi forrásvízet, amiért 20aranyat fizet.
Az üveg Ribizliborért pedig további 100 aranyat számol le. Rorkirra néz és kér még egy korsó Tharg házi sört a férfinak, 9 aranyért. . Ezeket felviteti a szobába, ő képtelen lenne fogni, Rorkir keze meg mindjárt teli lesz ővele. Vihog. Amúgy kamaszlány módjára. Főleg arra a gondolatra, hogy vajon Rorkir rávehető lenne arra, amire Cha'yss sosem: a táncolva vetkőzésre? Bár abban is van potenciál, hogy segítsen neki levenni a ruháit. Egyébként erősen kell kapaszkodjon a karjába, hogy lábon tudjon maradni, a rendelt italok előbb fel is érnek, mint ők. Bár kicsit tán szeretné megőrizni a tekintélyét, de egy picit le kell feküdnie, hogy ne forogjon annyira a világ. Odafent leül az ágy szélére, egy pillanattal később pedig szétvetett karokkal dől hátra. Tulajdonképpen jól érzi magát, kellemes bizsergés van az ujjaiban. Amellett, hogy a világ forog.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-25 00:22:59
Üzenet elküldve: 2021-07-25 00:22:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rorkir figyelmesen hallgatja a választ, és igyekszik tanulni belőle amennyit csak tud. Talán tényleg kedves lehet alapvetően Kagaenae, hogy így magyaráz dolgokat a férfinak, meglehet olyan dolgok ezek, melyek az itt élőknek, sőt akár majdhogynem mindenkinek egyértelműek.*
-Tehát gonosz istenség.
*Bár nyilván ezt nem volt nehéz kitalálnia a csecsemővér említése kapcsán. Alapvetően nem is szól közbe, inkább csak egyre izgatottabban figyel. Lehet, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, de azért azt ó is látja, hogy ez nem érinti túl kellemesen az úrnőt, bizonyosan nehéz időszak volt. Mindazonáltal, még ha külön nem is kérdez rá egy-egy dologra, hogy ne idézzen fel felesleges emlékeket az asztaltársában, szemében szinte izzik a tűz ezeket a számára fenséges kalandokat hallva. Hisz ha tényleg mindenféle rémségws szörnyek járták a falvakat, és komplett élőholt háború volt, az csak igazán a Rorkir fajta harcosnak való kihívás. Sajnálja is, hogy nem volt ott, de nem mondja ki hangosan, csak csendben hallgat, s néha bólint, ezzel is jelezve hogy figyel. *
-Akkor végül is ő pont beleillett a skatulyába, amit nemrég említettél. Saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy mekkorát tévedett.
*Bár talán ilyen szempontból érthető is, hogy alapvetően azt hiszi az úrnő, hogy az emberek általában gyávának és erőtlennek hiszik, hogyha gyakran ilyeneket él át. *
-Valóban megtartottad? Ez igazán nemes gesztus. Így, ha máshogy nem is az emléke megmarad a fegyver által, talán a szelleme is belészálhatott.
*Közben pedig hevesen bólogat, s igazán büszke is magára, hogy gyermekként megtanulta ezeket a dolgokat a sámántól. *
-Hmm.
*Hümment egy nagyot a szív sebeit illetően, majd kiissza az utolsó kortyokat is a söréből, majd fejjel lefelé fordítja a korsót. *
-Akkor a mi szívünk most igazán teljes lehet, höhö.
*Hisz amennyit hirtelen magukba töltöttek, az összes sebük helyrejöhetett. De ha nem is, talán egy kicsit mindketten ki tudnak engedni, és elfelejteni a gonosz hétköznapok nyomasztó súlyát. *
-Igazad lehet, azt hiszem. Most már igazán kíváncsivá tettél.
*Először furcsán vette a dolgot, de egyre kíváncsibb, hogy vajon mi lesz a végeredmény. *
-Tudod... Egész vonzó, a sebhely. Ha szeretnéd segíthetek, hogy mit tehetsz, ha esetleg hasonló helyzetbe kerülnél.
*Gáláns felajánlás a fogvatartójának, másrészről egy aprócska, fiatal leánynak segíthetne, hogy ebben a mocskos világban jogy védje meg magát. *
-Mária szobára viszel?
*Nevet fel ismét a komikus helyzeten. *
-Végül is előbb meghívtál enni, és itattál is, szóval egy rossz szavam nem lehet.
*Reméli hogy kicsit tudja oldani az esetleges feszültséget, ami a rossz emlékek miatt törhetett Kagaenaera. Ő maga is feláll, s bár érzi az italt a fejében, hamarabb vágná fel az ereit, minthogy gyengének mutassa magát, így még ha külön erőfeszítésébe is kerül, akkor is a helyzethez mérten igyekszik a legstabilabban mozogni. Gyorsan odalép a másik mellé, mert látja, hogy ő kicsit ingatagabb. Úgy áll, hogy Kagaenae belé tudjon kapaszkodni, a vállába, a karjába, serekéra, vagy bárhová ahová csak szeretne. Ha pedig így tesz, érezheti hogy a ránehezedő súlyt mintha meg sem érezné, szilárd támasza lehet a lépcsőig, de akár a szobáig is. *
*Rorkir figyelmesen hallgatja a választ, és igyekszik tanulni belőle amennyit csak tud. Talán tényleg kedves lehet alapvetően Kagaenae, hogy így magyaráz dolgokat a férfinak, meglehet olyan dolgok ezek, melyek az itt élőknek, sőt akár majdhogynem mindenkinek egyértelműek.*
-Tehát gonosz istenség.
*Bár nyilván ezt nem volt nehéz kitalálnia a csecsemővér említése kapcsán. Alapvetően nem is szól közbe, inkább csak egyre izgatottabban figyel. Lehet, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, de azért azt ó is látja, hogy ez nem érinti túl kellemesen az úrnőt, bizonyosan nehéz időszak volt. Mindazonáltal, még ha külön nem is kérdez rá egy-egy dologra, hogy ne idézzen fel felesleges emlékeket az asztaltársában, szemében szinte izzik a tűz ezeket a számára fenséges kalandokat hallva. Hisz ha tényleg mindenféle rémségws szörnyek járták a falvakat, és komplett élőholt háború volt, az csak igazán a Rorkir fajta harcosnak való kihívás. Sajnálja is, hogy nem volt ott, de nem mondja ki hangosan, csak csendben hallgat, s néha bólint, ezzel is jelezve hogy figyel. *
-Akkor végül is ő pont beleillett a skatulyába, amit nemrég említettél. Saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy mekkorát tévedett.
*Bár talán ilyen szempontból érthető is, hogy alapvetően azt hiszi az úrnő, hogy az emberek általában gyávának és erőtlennek hiszik, hogyha gyakran ilyeneket él át. *
-Valóban megtartottad? Ez igazán nemes gesztus. Így, ha máshogy nem is az emléke megmarad a fegyver által, talán a szelleme is belészálhatott.
*Közben pedig hevesen bólogat, s igazán büszke is magára, hogy gyermekként megtanulta ezeket a dolgokat a sámántól. *
-Hmm.
*Hümment egy nagyot a szív sebeit illetően, majd kiissza az utolsó kortyokat is a söréből, majd fejjel lefelé fordítja a korsót. *
-Akkor a mi szívünk most igazán teljes lehet, höhö.
*Hisz amennyit hirtelen magukba töltöttek, az összes sebük helyrejöhetett. De ha nem is, talán egy kicsit mindketten ki tudnak engedni, és elfelejteni a gonosz hétköznapok nyomasztó súlyát. *
-Igazad lehet, azt hiszem. Most már igazán kíváncsivá tettél.
*Először furcsán vette a dolgot, de egyre kíváncsibb, hogy vajon mi lesz a végeredmény. *
-Tudod... Egész vonzó, a sebhely. Ha szeretnéd segíthetek, hogy mit tehetsz, ha esetleg hasonló helyzetbe kerülnél.
*Gáláns felajánlás a fogvatartójának, másrészről egy aprócska, fiatal leánynak segíthetne, hogy ebben a mocskos világban jogy védje meg magát. *
-Mária szobára viszel?
*Nevet fel ismét a komikus helyzeten. *
-Végül is előbb meghívtál enni, és itattál is, szóval egy rossz szavam nem lehet.
*Reméli hogy kicsit tudja oldani az esetleges feszültséget, ami a rossz emlékek miatt törhetett Kagaenaera. Ő maga is feláll, s bár érzi az italt a fejében, hamarabb vágná fel az ereit, minthogy gyengének mutassa magát, így még ha külön erőfeszítésébe is kerül, akkor is a helyzethez mérten igyekszik a legstabilabban mozogni. Gyorsan odalép a másik mellé, mert látja, hogy ő kicsit ingatagabb. Úgy áll, hogy Kagaenae belé tudjon kapaszkodni, a vállába, a karjába, serekéra, vagy bárhová ahová csak szeretne. Ha pedig így tesz, érezheti hogy a ránehezedő súlyt mintha meg sem érezné, szilárd támasza lehet a lépcsőig, de akár a szobáig is. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 855-874