//Meera//
*Meglepődne az emberfia, mennyire lehet örülni az első építménynek, ami hosszú idő után a szeme elé kerül. Ő legalábbis hosszúnak érezte az időt, ami eltelt. Lehetséges az is, hogy eltévedt az egyenes úton, sosem volt a tájékozódás nagymestere, meg úgy másnak sem igazán. A hülyeséget leszámítva, abban sosem akadt párja. Mindenesetre nem vesztegeti az idejét, oda is sétál az ajtóhoz, körültekintően megvizsgálja, hogy aztán a lehető legkevesebb szakértelemmel nyissa ki. Szerencsére vannak a világon olyan egyszerű dolgok, amiket senki nem ronthat el, és ajtónyitás pont ilyen. Nem is kell sok ügyeskedés, hogy a Vaskorsó belsejébe kerüljön. Még arra is gondja van, hogy becsukja maga után az ajtót. Ezt a városban tanulta meg, na meg azt is, mi a fene az az ajtó. Miért kell ilyen bonyolult dolgokkal vacakolni? Állatbőröket kell lógatni a bejárat elé, félre kell ugyan hajtani, mikor bemegy az ember, de utána visszalibben a helyére. Meg jobban is néz ki, mint egy darab fa. Belépve körbetekint, szemügyre veszi a benti népek hadát, és úgy ítéli meg, rossz helyre csöppent. Ez valami olyan lehet, mint Artheniorban az a... hogy is hívták? Pegazus. Igen, olyan, mint a Pegazus. Biztosan itt is olyan torokmaró dolgokat adnak, ami a feje tetejére állítja a világot. A démonok találmánya ez az egész, de hát ez a dolga. Azért vándorol most, hogy megismerje a démonokat, a rosszat, a bűnt, a világ sötétebbik oldalát. Így esetleg maradhat, egy rövid időre, amíg megtudakolja a legfontosabb dolgokat. Kicsit sem magabiztos léptekkel elindul végig a helyen, és végül egy vörös hajú nőnemű embert talál meg áldozata gyanánt. Egyedül van, annál jobb, utálná magát, ha valakinek miatta kéne megszakítania egy fontos beszélgetést.*
- Elnézést hölgyem *ezt is nemrég tanulta, még Medvétől, szerinte hatásosabb, mint a "Héte". Most majd kiderül* Egy nagyon fontos kérdésem lenne. Legfeljebb kettő. Ebből a második már annyira nem fontos. Az első, a nagyon fontos: hol is vagyok egészen pontosan? A második, hogy van-e itt a közelben valami város, vagy karavánpihenő? Persze magamtól is ráakadnék egy idő után, és utálom elrontani a meglepetést, de mégis... Esetleg ha úgy éreznéd, hogy valamit még feltétlenül tudnom kell, ha már itt vagyok, azt is elmondhatod persze.
*Eztán rövid gondolkodásba kezd, ha lesz rá ideje a válasz előtt, miszerint mindent közölt-e, amit közölnie kellett? Néhány másodperc elegendő ahhoz, hogy megnyugodjon: igen.*