//Második szál//
- Nemrég ment arra egy csapat Laor vezetésével, a kovácsot akarták elhozni, de nem sikerült nekik. Viszont tőlük megkérdezheted, hogy mi a helyzet, ha érdekel. * Persze ő is megkérdezhetné, mert az előbb tette fel a kérdést, ez alapján őt is érdeki, de igazából annyira azért mégse. Laornak úgyis feladatokat szán, és nem beszélgetéseket. *
- Mit tehettél volna? Te magad mondtad, hogy nem tudsz harcolni. Nem tudtad volna megvédeni őt, valószínűleg csak téged is elkaptak volna, vélhetően megerőszakolnak, és hasonlók. Az is lehet, hogy Lea sorsára jutsz az egész végén. Nem számított, hogy Briwallal vagy, vagy sem, a végeredményen legalábbis biztos nem befolyásolt volna semmit. * Húzza el a száját, elég nyers ez így, de Waldran ilyen, őszinte, gyakorlatias. Ő nem látja értelmét annak, hogy a lány ostorozza önmagát. *
- Hidd el, egyszer én is azt hittem, hogy még tizennyolc sem vagyok, messze lesz a vénség, aztán lefeküdtem aludni, és így keltem fel. * Nevet fel Waldran. * Jó, persze nem, de érted azért. Hamar elrepül az idő.