Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-31 23:09:30
Üzenet elküldve: 2019-01-31 23:09:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csatahajó//
*A verekedés szerencsére elég távol van tőlük, hogy ne érdekelje, ami pedig a csókot illeti, örömmel fogadja és viszonozza. Az ő napja részre természetesen bölcs hitetlenséggel és rókamosolyával bólogat. Minden nap az ő napja van amúgy is, amikor nem jönnek pöttöm trónbitorlók. Az pediglen elég ritka.*
-Szerintem is jobb, ha evés után megyünk a dolgunkra. Be kéne nézni még a városhoz.
*Rengeteg dolog változott arra és jó lenne, ha tisztában lenne eggyel és mással. Nem beszélve arról, hogy egy vidék gyorsan unalmassá válik, amint már körbejárta.*
-Te addig ülj le, hogy foglald az asztalt. Én hozogatom a dolgokat és mivel az én napom van, ezért úgy lesz, ahogy mondtam.
*Újra grimaszol egy magával egyetértően bólogató, meggyőzte magát, tényleg így működnek a Nozarnapok. Van egy kifordított humora is annak, hogy Karheia szolgálási kényszerének látszólagos indokát ellene fordította és most el kell tűrnie, hogy a bárd terít elő számára mindent. Még, ha leginkább csak a jószándék teteti ezt Nozarinnal.*
A hozzászólás írója (Nozarin Telmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 23:24:36
*A verekedés szerencsére elég távol van tőlük, hogy ne érdekelje, ami pedig a csókot illeti, örömmel fogadja és viszonozza. Az ő napja részre természetesen bölcs hitetlenséggel és rókamosolyával bólogat. Minden nap az ő napja van amúgy is, amikor nem jönnek pöttöm trónbitorlók. Az pediglen elég ritka.*
-Szerintem is jobb, ha evés után megyünk a dolgunkra. Be kéne nézni még a városhoz.
*Rengeteg dolog változott arra és jó lenne, ha tisztában lenne eggyel és mással. Nem beszélve arról, hogy egy vidék gyorsan unalmassá válik, amint már körbejárta.*
-Te addig ülj le, hogy foglald az asztalt. Én hozogatom a dolgokat és mivel az én napom van, ezért úgy lesz, ahogy mondtam.
*Újra grimaszol egy magával egyetértően bólogató, meggyőzte magát, tényleg így működnek a Nozarnapok. Van egy kifordított humora is annak, hogy Karheia szolgálási kényszerének látszólagos indokát ellene fordította és most el kell tűrnie, hogy a bárd terít elő számára mindent. Még, ha leginkább csak a jószándék teteti ezt Nozarinnal.*
A hozzászólás írója (Nozarin Telmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 23:24:36
3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:32:23
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:32:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Váratlanul éri a mozdulat, mégsem tiltakozik ellene, készségesen csókolja vissza Tiziot. Továbbra sem képes hozzászokni a bókokhoz, így válaszolni sem tud a megjegyzésre, bár érzi, ahogy elpirul kissé. Ő is gyönyörűnek találja a férfit, mégis valamiért butaságnak érezné ezt hangosan is kimondani, ezért inkább nem szól semmit, csak egy apró sóhaj hagyja el ajkait, ahogy Tizio a vállát kezdi csókolgatni. Ilyen körülmények között nehéz józannak maradni és tiszta fejjel gondolkodni, így nem is csoda, hogy nem sikerül neki.*
- Azt... azt hiszem, még maradok. *válaszol félszeg mosollyal, örülve, hogy van okuk még egy kis időt együtt tölteni. Meglepi azonban, mikor a férfi mégis felkel az ágyból, és a nadrágja után kezd kutatni. Egy pillanatra attól tart, esetleg megfordult a helyzet és Tizio tervezi itt hagyni őt, az elhangzó kérdésre pedig egyáltalán nem számít. Az események forgatagában ideje sem volt arra gondolni, hogy talán ennie kéne valamit, most viszont, ahogy eszébe jut, hogy ma mindössze egy szerény reggeliben volt eddig csak része, rá kell jönnie, már igazán mardossa az éhség.*
- Ez egy remek ötlet! *bólint rá a javaslatra, felkelve az ágyról, majd gyorsan végigsimít a ruháján, hogy az megfelelően álljon. A mozdulat azonban rádöbbenti valamire. ~Nincs nálam pénz!~ kerekedik el a szeme, ahogy erszénye után kezd kutatni, ami, mint az kezdeti sejtelmét követően hamar bizonyossá válik számára, nincsen nála. Reggel, mikor sétálni indult, korántsem tervezett ekkora utat megtenni, és álmában sem gondolta volna, hogy ez a nap végül így fog végződni, ezért nem is feltételezte, hogy talán magával kéne hoznia. Szerencsére ujjai kitapintanak pár hideg érmét a szoknyája egyik zsebében, ám ez még arra is csak szűkösen lesz elég, hogy a szoba ráeső részét állja, nemhogy még vacsorázzon is.*
- Vagyis... mégsem vagyok éhes, de szívesen lekísérlek, ha szeretnéd! *változtatja meg hirtelen a véleményét, ugyanis nem várja el, hogy Tizio fizessen helyette, és nem is szeretné, ha úgy tűnne, mintha esetleg meg akarná hívatni magát. Így is már attól kellemetlenül érzi magát, hogy feltehetően a szoba árából sem tudja majd teljes mértékben kivenni a részét. A következő szavak azonban, bár sikeresen elterelik figyelmét a pénz-kérdésről, újabb töprengenivalót adnak neki. Hosszasan fontolgatja magában a választ, miközben a falnak dőlő Tiziot figyeli. Ahogy kifelé néz az ablakon, lehetősége nyílik egy röpke pillanatra újra megcsodálnia a férfi kidolgozott izmait és tökéletesen metszett arcélét, melyek láttán még mindig kihagy egy ütemet a szíve. Azonban nemcsak a külső tulajdonságok azok, amik maradásra bírják, Tizio egész lényében van valami, ami magával ragadja és nem ereszti. Valami, ami továbbra is arra ösztökéli, hogy még jobban meg akarja ismerni őt és ami a következő szavakat mondatja vele.*
- Örülnék neki! *mosolyog rá, ahogy mellélép, egyik kezével óvatosan megszorítva Tizioét. Nem tudja pontosan, mibe is egyezett bele vagy mi fog történni, ha újra találkoznak, mégis úgy érzi, hihetetlenül csalódott lenne, ha csak ennyi lett volna az egész. ~Jó, hogy még nincs itt a vége!~ gondolja most már megkönnyebbülten, hogy az elválás réme nem fenyegeti őket, vagy legalábbis nem azonnal és nem véglegesen.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 22:38:09
*Váratlanul éri a mozdulat, mégsem tiltakozik ellene, készségesen csókolja vissza Tiziot. Továbbra sem képes hozzászokni a bókokhoz, így válaszolni sem tud a megjegyzésre, bár érzi, ahogy elpirul kissé. Ő is gyönyörűnek találja a férfit, mégis valamiért butaságnak érezné ezt hangosan is kimondani, ezért inkább nem szól semmit, csak egy apró sóhaj hagyja el ajkait, ahogy Tizio a vállát kezdi csókolgatni. Ilyen körülmények között nehéz józannak maradni és tiszta fejjel gondolkodni, így nem is csoda, hogy nem sikerül neki.*
- Azt... azt hiszem, még maradok. *válaszol félszeg mosollyal, örülve, hogy van okuk még egy kis időt együtt tölteni. Meglepi azonban, mikor a férfi mégis felkel az ágyból, és a nadrágja után kezd kutatni. Egy pillanatra attól tart, esetleg megfordult a helyzet és Tizio tervezi itt hagyni őt, az elhangzó kérdésre pedig egyáltalán nem számít. Az események forgatagában ideje sem volt arra gondolni, hogy talán ennie kéne valamit, most viszont, ahogy eszébe jut, hogy ma mindössze egy szerény reggeliben volt eddig csak része, rá kell jönnie, már igazán mardossa az éhség.*
- Ez egy remek ötlet! *bólint rá a javaslatra, felkelve az ágyról, majd gyorsan végigsimít a ruháján, hogy az megfelelően álljon. A mozdulat azonban rádöbbenti valamire. ~Nincs nálam pénz!~ kerekedik el a szeme, ahogy erszénye után kezd kutatni, ami, mint az kezdeti sejtelmét követően hamar bizonyossá válik számára, nincsen nála. Reggel, mikor sétálni indult, korántsem tervezett ekkora utat megtenni, és álmában sem gondolta volna, hogy ez a nap végül így fog végződni, ezért nem is feltételezte, hogy talán magával kéne hoznia. Szerencsére ujjai kitapintanak pár hideg érmét a szoknyája egyik zsebében, ám ez még arra is csak szűkösen lesz elég, hogy a szoba ráeső részét állja, nemhogy még vacsorázzon is.*
- Vagyis... mégsem vagyok éhes, de szívesen lekísérlek, ha szeretnéd! *változtatja meg hirtelen a véleményét, ugyanis nem várja el, hogy Tizio fizessen helyette, és nem is szeretné, ha úgy tűnne, mintha esetleg meg akarná hívatni magát. Így is már attól kellemetlenül érzi magát, hogy feltehetően a szoba árából sem tudja majd teljes mértékben kivenni a részét. A következő szavak azonban, bár sikeresen elterelik figyelmét a pénz-kérdésről, újabb töprengenivalót adnak neki. Hosszasan fontolgatja magában a választ, miközben a falnak dőlő Tiziot figyeli. Ahogy kifelé néz az ablakon, lehetősége nyílik egy röpke pillanatra újra megcsodálnia a férfi kidolgozott izmait és tökéletesen metszett arcélét, melyek láttán még mindig kihagy egy ütemet a szíve. Azonban nemcsak a külső tulajdonságok azok, amik maradásra bírják, Tizio egész lényében van valami, ami magával ragadja és nem ereszti. Valami, ami továbbra is arra ösztökéli, hogy még jobban meg akarja ismerni őt és ami a következő szavakat mondatja vele.*
- Örülnék neki! *mosolyog rá, ahogy mellélép, egyik kezével óvatosan megszorítva Tizioét. Nem tudja pontosan, mibe is egyezett bele vagy mi fog történni, ha újra találkoznak, mégis úgy érzi, hihetetlenül csalódott lenne, ha csak ennyi lett volna az egész. ~Jó, hogy még nincs itt a vége!~ gondolja most már megkönnyebbülten, hogy az elválás réme nem fenyegeti őket, vagy legalábbis nem azonnal és nem véglegesen.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 22:38:09
3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:11:03
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:11:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
- Na és mit nyertél? Minket? * Bukik ki Pashból a kérdés, de gyorsan a cipője orrára is siklik a pillantása. Egyébként értékeli Sheni próbálkozását, hogy szeretne neki nőt szerezni, és ezt alkalomadtán mindenképpen viszonozni is fogja valamivel. Szerencsére a nő nem neveti ki, inkább kételkedik a kijelentésben, amiért a fiú hálás. *
- Hát úgy szeretek játszani velük, tudod, ahogy szoktak. Hogy nekik jó legyen. * Tárja szét a karját, bár érzi, hogy mennyire átlátszó ez az egész, és csak magát járatja le. Egyébként nem is tudja, hogy hogyan kell játszani egy nővel. Hallotta már, hogy nekik más derék alatt a testük, de nem tudja, hogy mit kell vele kezdeni. *
- Még sosem csókoltam. Ha gondolod megtaníthatsz. * Veti fel a lehetőséget vigyorogva, mert végre megtalálta az önbizalmát. Közben a nő rendel, Pash meg átgondolja a dolgot. Lehet, hogy itt az esély, amit olyan régóta keres. *
- Magamat ajánlom. Ha veszítesz, felvihetsz szobára, és megtaníthatsz mindenre. Azt rád hagyom, hogy eldöntsd, mi legyen a nyereményed. * Vigyorog a nőre, bele sem gondolva, hogy kezd olyan bunkó lenni, akit a józan énje gondolkodás nélkül vágna fejbe. *
- Na és mit nyertél? Minket? * Bukik ki Pashból a kérdés, de gyorsan a cipője orrára is siklik a pillantása. Egyébként értékeli Sheni próbálkozását, hogy szeretne neki nőt szerezni, és ezt alkalomadtán mindenképpen viszonozni is fogja valamivel. Szerencsére a nő nem neveti ki, inkább kételkedik a kijelentésben, amiért a fiú hálás. *
- Hát úgy szeretek játszani velük, tudod, ahogy szoktak. Hogy nekik jó legyen. * Tárja szét a karját, bár érzi, hogy mennyire átlátszó ez az egész, és csak magát járatja le. Egyébként nem is tudja, hogy hogyan kell játszani egy nővel. Hallotta már, hogy nekik más derék alatt a testük, de nem tudja, hogy mit kell vele kezdeni. *
- Még sosem csókoltam. Ha gondolod megtaníthatsz. * Veti fel a lehetőséget vigyorogva, mert végre megtalálta az önbizalmát. Közben a nő rendel, Pash meg átgondolja a dolgot. Lehet, hogy itt az esély, amit olyan régóta keres. *
- Magamat ajánlom. Ha veszítesz, felvihetsz szobára, és megtaníthatsz mindenre. Azt rád hagyom, hogy eldöntsd, mi legyen a nyereményed. * Vigyorog a nőre, bele sem gondolva, hogy kezd olyan bunkó lenni, akit a józan énje gondolkodás nélkül vágna fejbe. *
3737. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-31 21:38:44
Üzenet elküldve: 2019-01-31 21:38:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
- Szerintem én nyertem, bár nem vagyok az aranyod. *Pimaszkodik Shen kérdésén, amit természetesen nem neki tett fel, de jól esik úgy tenni, mint ha mégis.*
~Jó kis nap lenne, kár hogy szét vannak csúszva.~
*Szórakozik magában a két szöszke kotyogásán.*
- Gratulálok Csibém. Manapság ehhez tehetség kell *Kacagja el magát a bemutatkozáson.*
- Még hogy szűz. Én meg a wegtoreni uzsorabáró lánya.
*Szélesen vigyorogva néz a másik kettőre felváltva. Természetesen nem hiszi el, hogy Pash szűz. Shen'eriel faji megjelölésére pedig csak felvonja szemöldökét, és megvárja, amíg kimászik a székek alól.*
- Jó neked. Én Latamie vagyok. Ember. *Az utolsó szót, csak úgy odabiggyeszti, mintha a gyengébbek kedvéért toldaná, mert már messziről látszik rajta, hogy a fülei szép kerekek, gnómnak, törpének magas, elfnek alacsony és dúsabb kebeltájon, hangja pedig rekedtes, s még véletlenül sem olyan selymes elfes, vagy csicsergős tündérkés.
Shen'eriel felajánlására majd' felhorkan a nevetéstől. Úgy bűvészkedik más bőrével, hogy a szemtelensége már szimpatikus. Féloldalas mosollyal néz az önzetlen felajánlóra.*
- Ohhóóó milyen fogadás ez? *Elégedetlenkedik.* És ebben hol van a vesztes? *Csóválja meg a fejét.* Kivéve, ha olyan bénán csókol, hogy az már büntetés.
~Lehet, hogy mégis szűz.~
- Különben magadat kifelejtetted. Gondold át még egyszer. Addig rendelek.
* A két fickó közt a pulthoz lép, hogy egyik kezével Latlie, az Alázatosfelé intsen, másik kezvel a pultra kocogtasson egy élére fordított arannyal. Amint a pultoslány odalép, már halmozza is a keébe a 33aranyat, a három pálinkáért.
*
- Na, kigondoltad Aranyhal? *Majd Pash felé fordul.* És te Szűzike? Mit ajánlasz? *Billenti félre a fejét, ahogy jobban felméri a kölyök képű fiút.*
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
- Szerintem én nyertem, bár nem vagyok az aranyod. *Pimaszkodik Shen kérdésén, amit természetesen nem neki tett fel, de jól esik úgy tenni, mint ha mégis.*
~Jó kis nap lenne, kár hogy szét vannak csúszva.~
*Szórakozik magában a két szöszke kotyogásán.*
- Gratulálok Csibém. Manapság ehhez tehetség kell *Kacagja el magát a bemutatkozáson.*
- Még hogy szűz. Én meg a wegtoreni uzsorabáró lánya.
*Szélesen vigyorogva néz a másik kettőre felváltva. Természetesen nem hiszi el, hogy Pash szűz. Shen'eriel faji megjelölésére pedig csak felvonja szemöldökét, és megvárja, amíg kimászik a székek alól.*
- Jó neked. Én Latamie vagyok. Ember. *Az utolsó szót, csak úgy odabiggyeszti, mintha a gyengébbek kedvéért toldaná, mert már messziről látszik rajta, hogy a fülei szép kerekek, gnómnak, törpének magas, elfnek alacsony és dúsabb kebeltájon, hangja pedig rekedtes, s még véletlenül sem olyan selymes elfes, vagy csicsergős tündérkés.
Shen'eriel felajánlására majd' felhorkan a nevetéstől. Úgy bűvészkedik más bőrével, hogy a szemtelensége már szimpatikus. Féloldalas mosollyal néz az önzetlen felajánlóra.*
- Ohhóóó milyen fogadás ez? *Elégedetlenkedik.* És ebben hol van a vesztes? *Csóválja meg a fejét.* Kivéve, ha olyan bénán csókol, hogy az már büntetés.
~Lehet, hogy mégis szűz.~
- Különben magadat kifelejtetted. Gondold át még egyszer. Addig rendelek.
* A két fickó közt a pulthoz lép, hogy egyik kezével Latlie, az Alázatosfelé intsen, másik kezvel a pultra kocogtasson egy élére fordított arannyal. Amint a pultoslány odalép, már halmozza is a keébe a 33aranyat, a három pálinkáért.
*- Na, kigondoltad Aranyhal? *Majd Pash felé fordul.* És te Szűzike? Mit ajánlasz? *Billenti félre a fejét, ahogy jobban felméri a kölyök képű fiút.*
3736. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-31 19:12:52
Üzenet elküldve: 2019-01-31 19:12:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
*Valódi teljesítményként könyveli el magában, hogy sikerül behoznia Pasht és az eredmény erővel tölti el, hogy újult erővel gyömöszöli magába a sört. Szinte hajszálra pontosan egyszerre döntik be a kupica pálinkát, a kölöknek mellette úgy látszik, azon kell dolgoznia, hogy bent is maradjon, Shen pedig fejét a pulton fekvő bal karjára hajtja, miközben ütemesen veri a pultot jobb öklével, mert a pálinkától ilyenjei szoktak támadni.*
- Azzzerdeikísérrrtetre! *huhogja összeszorított szemekkel, majd felnéz Latliere, már ha a csinos pultoslány ott van éppen.*
- Ki nyert, aranyom? *kérdi kásás szavakkal, de még érthetően. Még.
Ekkor léphet hozzájuk a vörös hajú nő, akinek Pash olyan szépen bemutatkozik. Shenci amúgy sem túl gátlásos alkat, s annak ellenére, hogy foglalt a szíve, mégis igyekszik felállni a pulttól, hogy rendesen bemutatkozhasson a lánynak.*
- Shencccc... *körülbelül eddig jut, ahogy támaszkodó keze egyszerre csúszik meg és bicskalik ki könyökben, aminek eredményeképpen szépen a pult alá és a székek közé kerül.*
- Én elfvagyok. *valamiért ezt fontosnak tartja megjegyezni. Talán azért, mert Pash is hasonlóval kezdett.*
- Hogyszeretsz jányokkal játszani, ha szűzvagy? *kérdi érdeklődve az őszhajú kölköt, miközben igyekszik állásba tornázni magát.*
- Elfogadom a kihívást! *emeli mutatóujját a magasba, amint sikerült tessék-lássék felkelnie.*
- Ha én nyerek, akkor ez a derék harcos kap tőled egy csókot! Ha veszítek, vele töltöd az éjszakát! *ezt egész szépen sikerül kifejtenie, bár tart némileg tőle, hogy a vörös másképpen fogja gondolni.*
- én Shen'eröel vagyok, de szólíccs csak Aranyhalölölöjnak. *hiába, korábban két pálinkával kezdett, amire lehúzott két sört és még egy pálinkát. Elf legyen a talpán, aki ezt józanul tűri.*
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
*Valódi teljesítményként könyveli el magában, hogy sikerül behoznia Pasht és az eredmény erővel tölti el, hogy újult erővel gyömöszöli magába a sört. Szinte hajszálra pontosan egyszerre döntik be a kupica pálinkát, a kölöknek mellette úgy látszik, azon kell dolgoznia, hogy bent is maradjon, Shen pedig fejét a pulton fekvő bal karjára hajtja, miközben ütemesen veri a pultot jobb öklével, mert a pálinkától ilyenjei szoktak támadni.*
- Azzzerdeikísérrrtetre! *huhogja összeszorított szemekkel, majd felnéz Latliere, már ha a csinos pultoslány ott van éppen.*
- Ki nyert, aranyom? *kérdi kásás szavakkal, de még érthetően. Még.
Ekkor léphet hozzájuk a vörös hajú nő, akinek Pash olyan szépen bemutatkozik. Shenci amúgy sem túl gátlásos alkat, s annak ellenére, hogy foglalt a szíve, mégis igyekszik felállni a pulttól, hogy rendesen bemutatkozhasson a lánynak.*
- Shencccc... *körülbelül eddig jut, ahogy támaszkodó keze egyszerre csúszik meg és bicskalik ki könyökben, aminek eredményeképpen szépen a pult alá és a székek közé kerül.*
- Én elfvagyok. *valamiért ezt fontosnak tartja megjegyezni. Talán azért, mert Pash is hasonlóval kezdett.*
- Hogyszeretsz jányokkal játszani, ha szűzvagy? *kérdi érdeklődve az őszhajú kölköt, miközben igyekszik állásba tornázni magát.*
- Elfogadom a kihívást! *emeli mutatóujját a magasba, amint sikerült tessék-lássék felkelnie.*
- Ha én nyerek, akkor ez a derék harcos kap tőled egy csókot! Ha veszítek, vele töltöd az éjszakát! *ezt egész szépen sikerül kifejtenie, bár tart némileg tőle, hogy a vörös másképpen fogja gondolni.*
- én Shen'eröel vagyok, de szólíccs csak Aranyhalölölöjnak. *hiába, korábban két pálinkával kezdett, amire lehúzott két sört és még egy pálinkát. Elf legyen a talpán, aki ezt józanul tűri.*
3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-31 17:21:16
Üzenet elküldve: 2019-01-31 17:21:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
* Shen jól látja, nem csaj a szája jár, és valóban behozza a fiatal fiút a pálinkánál. A két sör alaposan felkavarta azt a keveset, ami a gyomrában volt, hiszen a sárkánypörköltből nem sokat tudott enni Meron megjelenése miatt. A kezében a kupica, és nagyon szemez vele, miközben a másik is végez a sörrel. Pash liheg, böfög, igazán üdítő látvány lehet, mire végre elszánja magát, és ledönti a piát a torkán. Nyelnie se kell, folyik magától, végigmarva a nyelőcsövet, és szinte érzi, ahogy a forró ital összekeveredik a gyomrában minden mással. Nyelnie kell, hogy ne jöjjön vissza, de sikerül lefojtania. Azt se tudja, hogy az elf mikor itta meg a pálinkáját, de sejti, hogy az ivócimborája legyűrte. Könnyes szemmel bámul maga elé, amikor Latamie hozzájuk ér. A lányra pillantva elszégyellné magát, ahogy szokta, de már erősen dolgozni kezdett az alkohol a vérében, és ki tudja, hogy ennek hol lesz a vége. De a gátlásai már mindenképp oldottabbak. *
- Én még szűz vagyok! * Jelenti ki, pedig igazából csak egy sziát akart mondani. Gyorsan meg is toldja egy böffentéssel leányos zavarában. * Vagyis izé, szóval hello.
* El is kapja a tekintetét a szép nőről, és zavartan nézi a pultot. Az elfre pillant, mintha segítséget várna, de tudja jól, hogy ezen nincs mivel segíteni. Teljes marhát csinált magából bemutatkozás címszó alatt. Mint egy igazi hatökör. *
- Felőlem beszállhatsz, szeretek lányokkal játszani. Vagyis hogy érted, izé. * Szégyenében azt kívánja, bárcsak megnyílna a föld, hogy eleméssze valami jó mélyen lévő barlangba. * Szóval rá bízom.
* Hüvelykujjával Aranyhajra bök, miközben homlokával megtámasztja a pultot. * Böff.
* Shen jól látja, nem csaj a szája jár, és valóban behozza a fiatal fiút a pálinkánál. A két sör alaposan felkavarta azt a keveset, ami a gyomrában volt, hiszen a sárkánypörköltből nem sokat tudott enni Meron megjelenése miatt. A kezében a kupica, és nagyon szemez vele, miközben a másik is végez a sörrel. Pash liheg, böfög, igazán üdítő látvány lehet, mire végre elszánja magát, és ledönti a piát a torkán. Nyelnie se kell, folyik magától, végigmarva a nyelőcsövet, és szinte érzi, ahogy a forró ital összekeveredik a gyomrában minden mással. Nyelnie kell, hogy ne jöjjön vissza, de sikerül lefojtania. Azt se tudja, hogy az elf mikor itta meg a pálinkáját, de sejti, hogy az ivócimborája legyűrte. Könnyes szemmel bámul maga elé, amikor Latamie hozzájuk ér. A lányra pillantva elszégyellné magát, ahogy szokta, de már erősen dolgozni kezdett az alkohol a vérében, és ki tudja, hogy ennek hol lesz a vége. De a gátlásai már mindenképp oldottabbak. *
- Én még szűz vagyok! * Jelenti ki, pedig igazából csak egy sziát akart mondani. Gyorsan meg is toldja egy böffentéssel leányos zavarában. * Vagyis izé, szóval hello.
* El is kapja a tekintetét a szép nőről, és zavartan nézi a pultot. Az elfre pillant, mintha segítséget várna, de tudja jól, hogy ezen nincs mivel segíteni. Teljes marhát csinált magából bemutatkozás címszó alatt. Mint egy igazi hatökör. *
- Felőlem beszállhatsz, szeretek lányokkal játszani. Vagyis hogy érted, izé. * Szégyenében azt kívánja, bárcsak megnyílna a föld, hogy eleméssze valami jó mélyen lévő barlangba. * Szóval rá bízom.
* Hüvelykujjával Aranyhajra bök, miközben homlokával megtámasztja a pultot. * Böff.
3734. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-31 14:45:10
Üzenet elküldve: 2019-01-31 14:45:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Latlie//
//Most akkor ez zárva van?//
- Köszi *Kapja ujjai közé a kupicát, s dönti le a pálinkát. Egy apró elégedettség, ami a morgolódásba olvad, hogy a bicskanyitogató melák nincs sehol.
Végre egy kis lazulás, csak az a Meronnan jönne már elő. Kedve volna egy-két csatát vívni vele, mielőtt levezetik a feszkót. Végighordozza tengerszín szemeit a tavernán, ahol két bőszen ivászatba kezdő nyikhaj buzdító kiáltásai kelti fel a figyelmét. Lusta mosolyra húzódik szája, egy körre ő is szívesen benevezne. Ellöki magát a pulttól, s hozzájuk lépked.*
- Be lehet szállni? *Melléjük állva kérdő pillantását hordozza egyik, majd másik szárazföldi szőkeségre.* Egy "tömény" versenyben benne volnék én is.
*Nemigen szereti a szénsavat, így a sörre csak húzná a száját, de ha kupica döntögetésben versengenének, lelkesen elütné az időt amíg a két testvér közül az egyik fel nem bukkan.*
- Mit szóltok? Első kör egy kupica, második kör kettő. Hm?
*Mintha legalábbis nem teljesen idegenek volnának, olyan könnyedén hívja versenyre őket.*
A hozzászólás írója (Latamie Partalle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 14:45:25
//Most akkor ez zárva van?//
- Köszi *Kapja ujjai közé a kupicát, s dönti le a pálinkát. Egy apró elégedettség, ami a morgolódásba olvad, hogy a bicskanyitogató melák nincs sehol.
Végre egy kis lazulás, csak az a Meronnan jönne már elő. Kedve volna egy-két csatát vívni vele, mielőtt levezetik a feszkót. Végighordozza tengerszín szemeit a tavernán, ahol két bőszen ivászatba kezdő nyikhaj buzdító kiáltásai kelti fel a figyelmét. Lusta mosolyra húzódik szája, egy körre ő is szívesen benevezne. Ellöki magát a pulttól, s hozzájuk lépked.*
- Be lehet szállni? *Melléjük állva kérdő pillantását hordozza egyik, majd másik szárazföldi szőkeségre.* Egy "tömény" versenyben benne volnék én is.
*Nemigen szereti a szénsavat, így a sörre csak húzná a száját, de ha kupica döntögetésben versengenének, lelkesen elütné az időt amíg a két testvér közül az egyik fel nem bukkan.*
- Mit szóltok? Első kör egy kupica, második kör kettő. Hm?
*Mintha legalábbis nem teljesen idegenek volnának, olyan könnyedén hívja versenyre őket.*
A hozzászólás írója (Latamie Partalle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 14:45:25
3733. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-31 13:48:03
Üzenet elküldve: 2019-01-31 13:48:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Röpke mosoly jelenik meg Tizio arcán, Nava elnézést kérésére, a lány nem tud leszokni róla, muszáj megcsókolja emiatt, előre is hajol és ha a lány nem hajol el tőle, akkor valóban szájon is csókolja.*
- Ne kérj bocsánatot. Így tudtalak nézni kicsit. Tudod, hogy gyönyörű vagy? ~Csak félvér, bár ne félvér lennél.~ *Tanulmányozza a lányt, gyönyörűnek találja, bár meztelenül sokkal inkább annak látta, előrehajol, magához vonná, vállát kiszabadítaná abból az átkos göncből, hogy újra megízlelhesse. ~Miért is vagy félvér? Beléd is szeretnék, ha nem az lennél.~ Nem is tervez felnézni Nava vállának csókolgatásából addig, míg a lány fel nem tesz egy kérdést.*
- Nem szeretném, hanem akarom. De azt nem szeretném, ha olyat csinálnál, ami amúgy ellenedre van, megértem ha mennél. *Megcirógatja a lány arcát és közben kiül az ágy szélére, tekintete a levetett nadrágját keresi, nem emlékszik arra sem, hogy mikor vette le, így arra sem, hogy hová dobta, nem szégyellős fajta, nincs is miért szégyenkeznie, de tekintettel akar lenni a lányra, aki jóval szemérmesebb nála. ~Na, megvagy.~ Kiszúrja a szökevény ruhadarabot, amit nagy igyekezetében, hogy megváljon tőle, áthajított a szobán.* - Mit szólnál egy vacsorához? *Kérdezi Tizio öltözködés közben, ha a lány még nem menekült el, az öltözést nem viszi túlzásba, mert csak a nadrágját veszi fel.* - És ahhoz, ha máskor is megismételnénk? Ha akarod akkor csak a csókot, vagy csak a vacsorát, de ezt... ~Az egész legjobb részét.~ nem. Amit te akarsz. Ha, akarsz. *Megáll az ablak mellett, vállát a falnak döntve néz hol a lányra, hol az üvegen kifelé, így várja Nava döntését. ~Vajon tudják már? Bűnhődnöm kell? Diszkrétebbnek kellett volna lennem. Az ő érdekében.~ A lányra sandít egy pillanatra, aztán beletúr a saját hajába, látszólag a csapzott tincseit simítja csak hátra, pedig ennél többről van szó. ~Fölösleges ezen rágódni. Egyelőre. Egy cellában legalább jól lehet gondolkodni.~ A gondolatra egy félmosoly kúszik a merev arcra.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 13:51:43
*Röpke mosoly jelenik meg Tizio arcán, Nava elnézést kérésére, a lány nem tud leszokni róla, muszáj megcsókolja emiatt, előre is hajol és ha a lány nem hajol el tőle, akkor valóban szájon is csókolja.*
- Ne kérj bocsánatot. Így tudtalak nézni kicsit. Tudod, hogy gyönyörű vagy? ~Csak félvér, bár ne félvér lennél.~ *Tanulmányozza a lányt, gyönyörűnek találja, bár meztelenül sokkal inkább annak látta, előrehajol, magához vonná, vállát kiszabadítaná abból az átkos göncből, hogy újra megízlelhesse. ~Miért is vagy félvér? Beléd is szeretnék, ha nem az lennél.~ Nem is tervez felnézni Nava vállának csókolgatásából addig, míg a lány fel nem tesz egy kérdést.*
- Nem szeretném, hanem akarom. De azt nem szeretném, ha olyat csinálnál, ami amúgy ellenedre van, megértem ha mennél. *Megcirógatja a lány arcát és közben kiül az ágy szélére, tekintete a levetett nadrágját keresi, nem emlékszik arra sem, hogy mikor vette le, így arra sem, hogy hová dobta, nem szégyellős fajta, nincs is miért szégyenkeznie, de tekintettel akar lenni a lányra, aki jóval szemérmesebb nála. ~Na, megvagy.~ Kiszúrja a szökevény ruhadarabot, amit nagy igyekezetében, hogy megváljon tőle, áthajított a szobán.* - Mit szólnál egy vacsorához? *Kérdezi Tizio öltözködés közben, ha a lány még nem menekült el, az öltözést nem viszi túlzásba, mert csak a nadrágját veszi fel.* - És ahhoz, ha máskor is megismételnénk? Ha akarod akkor csak a csókot, vagy csak a vacsorát, de ezt... ~Az egész legjobb részét.~ nem. Amit te akarsz. Ha, akarsz. *Megáll az ablak mellett, vállát a falnak döntve néz hol a lányra, hol az üvegen kifelé, így várja Nava döntését. ~Vajon tudják már? Bűnhődnöm kell? Diszkrétebbnek kellett volna lennem. Az ő érdekében.~ A lányra sandít egy pillanatra, aztán beletúr a saját hajába, látszólag a csapzott tincseit simítja csak hátra, pedig ennél többről van szó. ~Fölösleges ezen rágódni. Egyelőre. Egy cellában legalább jól lehet gondolkodni.~ A gondolatra egy félmosoly kúszik a merev arcra.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 13:51:43
3732. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-31 10:37:52
Üzenet elküldve: 2019-01-31 10:37:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
*Sheni komoly képpel hallgatja a kölök szavait, valahogy nem tudja elképzelni őt továbbra sem egyszerű földművesként.*
- Ahhoz képest elég távoli pályát választottál. *int arra, amerre Meronnan friss hantját sejti.
A szabályismertetés után azonban nem kapja meg Pashtól az egy korsó sör előnyt, mitöbb, mire észbe kap, a kölyök már tolja is le az első korsóval, úgyhogy gyorsan a sajátja felé kap és elkezdi vedelni.
Az ő ruhájára is jut bőven, de a nagyobb rész a szájában landol, ahogy mohón issza a sört, a szemei is elkerekednek, de látható hátrányban van a kölyökhöz képest. Neki nem csak böfögni kell megállni, hanem nagyokat levegőzni is, mert nehezen bírja a tempót. Amikor Pash lecsapja az első üres korsóját, ő még a sajátja háromnegyedét itt csak meg.*
- Mondtam, hogy nyikhaj vagyok. *lihegi, majd míg a kölök böfög és levegőzik, addig megpróbálja letuszkolni a maradék sörét. Másodpercekkel Pash második korsója után kezd bele a sajátjába, de férfiasan küzd, ezúttal megpróbál nagy kortyokkal operálni és nem egyszerre lehúzni az italt, amitől rengeteg levegőt nyel és szinte minden korty után a szájára szorított szabad kezével kell fojtottakat böfögnie.*
- A *böff* pálinkánál *böff* behozlak! *böff.
Bár egykor kemény ivó hírében állt, az erdei- és az alkoholmentes élet jócskán elvett múltbeli teljesítményéből. De nem adja fel, biztosan valami csodában reménykedhet.*
*Sheni komoly képpel hallgatja a kölök szavait, valahogy nem tudja elképzelni őt továbbra sem egyszerű földművesként.*
- Ahhoz képest elég távoli pályát választottál. *int arra, amerre Meronnan friss hantját sejti.
A szabályismertetés után azonban nem kapja meg Pashtól az egy korsó sör előnyt, mitöbb, mire észbe kap, a kölyök már tolja is le az első korsóval, úgyhogy gyorsan a sajátja felé kap és elkezdi vedelni.
Az ő ruhájára is jut bőven, de a nagyobb rész a szájában landol, ahogy mohón issza a sört, a szemei is elkerekednek, de látható hátrányban van a kölyökhöz képest. Neki nem csak böfögni kell megállni, hanem nagyokat levegőzni is, mert nehezen bírja a tempót. Amikor Pash lecsapja az első üres korsóját, ő még a sajátja háromnegyedét itt csak meg.*
- Mondtam, hogy nyikhaj vagyok. *lihegi, majd míg a kölök böfög és levegőzik, addig megpróbálja letuszkolni a maradék sörét. Másodpercekkel Pash második korsója után kezd bele a sajátjába, de férfiasan küzd, ezúttal megpróbál nagy kortyokkal operálni és nem egyszerre lehúzni az italt, amitől rengeteg levegőt nyel és szinte minden korty után a szájára szorított szabad kezével kell fojtottakat böfögnie.*
- A *böff* pálinkánál *böff* behozlak! *böff.
Bár egykor kemény ivó hírében állt, az erdei- és az alkoholmentes élet jócskán elvett múltbeli teljesítményéből. De nem adja fel, biztosan valami csodában reménykedhet.*
3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-30 22:55:47
Üzenet elküldve: 2019-01-30 22:55:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Nyílt//
* Latamie rendelésére azonnal biccent és már húzza is elő a pálinkát és tölti ki egy arra való pohárba, hogy a nő elé tolja. *
- Egészségére - * kívánja kedves hangon, miközben a helyére teszi az italt.
Ekkor megérkezik az elf mellé Pash is, aki úgy tűnik osztja a másik nézeteit. Nem örül ennek Latlie, aggódik mind a két férfiért, ám nem mond ellent. Egyedül az ősz hajú tekintete, amitől nyel egyet, mert azok a szomorú, szelíd szemek kicsit megzavarják. Még elevenen él benne a kép arról, mikor a fekvő fölé emeli a fegyvert, másrészről ez a tekintet még is együttérzést vált ki a lányból, ami égszínkék szemén is látszik.
Az italokat szépen-gyorsan kiönti és a pultra pakolja, majd hátérbb lép kicsit, hogy ne hallja a beszélgetésüket, mert úgy érzi az kihalatás volna, ami igencsak nagy tiszteletlenség szolga körben.*
//Nyílt//
* Latamie rendelésére azonnal biccent és már húzza is elő a pálinkát és tölti ki egy arra való pohárba, hogy a nő elé tolja. *
- Egészségére - * kívánja kedves hangon, miközben a helyére teszi az italt.
Ekkor megérkezik az elf mellé Pash is, aki úgy tűnik osztja a másik nézeteit. Nem örül ennek Latlie, aggódik mind a két férfiért, ám nem mond ellent. Egyedül az ősz hajú tekintete, amitől nyel egyet, mert azok a szomorú, szelíd szemek kicsit megzavarják. Még elevenen él benne a kép arról, mikor a fekvő fölé emeli a fegyvert, másrészről ez a tekintet még is együttérzést vált ki a lányból, ami égszínkék szemén is látszik.
Az italokat szépen-gyorsan kiönti és a pultra pakolja, majd hátérbb lép kicsit, hogy ne hallja a beszélgetésüket, mert úgy érzi az kihalatás volna, ami igencsak nagy tiszteletlenség szolga körben.*
3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-30 22:52:49
Üzenet elküldve: 2019-01-30 22:52:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nehezen szánja rá magát az indulásra, és ennek meg is lesz a következménye, mikor nem tud olyan zavartalanul távozni, mint szeretne. Nem számított rá, hogy Tizio felébred, mikor visszamegy hozzá, így meglepi a hirtelen érintés és a kérdés. Egy hosszú pillanatig csak ül mozdulatlan, egyik lábával a földön, másikkal az ágyra térdelve, és fogalma sincs, mit válaszoljon. Nem szokása menekülni, de fél attól is, hogy maradjon, ugyanis úgy érzi, ha még több időt töltenek együtt, akkor csak még fájdalmasabb lesz az elválás.*
- Bocsánat, nem akartalak felébreszteni! *kezdi rögtön mentegetőzéssel a választ* Azt hittem, így lesz a legjobb... *folytatja bizonytalanul, kissé félrefordítva a fejét. Nem bírná elviselni, bármit is látna Tizio szemében ebben a pillanatban. A következő kérdések hallatán azonban gyorsan fordul vissza és heves tiltakozásba kezd, közelebb húzódva a férfihoz.*
- Nem, dehogy, erről szó sincs! *rázza meg a fejét, bár maga se tudja, melyik kérdésre válaszol pontosan. ~Azt hiszem, talán mindkettőre egyszerre~ ismeri be magában. Ha valaki is bántotta őt, az csak saját maga és az ostobasága volt, hisz soha nem gondolta volna, hogy képes lesz ugyanabba a hibába esni, amibe az édesanyja, mégis be kell látnia, egyre több hasonlóságot vél felfedezni kettejük között. ~Ugyanolyan buta és naiv vagyok, mint ő~ gondolja csalódottan. Az önsajnálat közepette azonban nem kerüli el a figyelmét Tizio viselkedése, ami most sokkal kevésbé tűnik kedvesnek vagy odaadónak, mint nem is olyan régen.*
- Vigyázni fogok rá! *bólint lassan, nem is figyelve oda, mit tanácsol Tizio. Még mindig a férfi arcvonásait fürkészi, próbálva rájönni, mi rejtőzhet az érzelmeket elfedő álarc mögött. ~Bárcsak könnyebben ki tudnék igazodni rajtad!~ sóhajt halkan.*
- Tényleg szeretnéd, hogy maradjak? *pillant kérdőn a férfira. ~Kérlek, válaszolj őszintén! Ha azt mondod, maradjak, akkor maradok. De ha csak azért mondod ezt, mert úgy érzed, hogy ezt kell mondanod, mert ezt diktálja az illem, akkor inkább hagyj elmenni!~ fohászkodik magában, remélve, hogy egy pillanatra még újra láthatja azt a Tiziot, akit az előbb megismert, ez a rideg, kifejezéstelen arc ugyanis megijeszti kissé. Bár nem húzódik el a férfi érintése elől, korábbi kijelentésével ellentétben mégis kezd elhatalmasodni rajta az érzés, hogy talán borzalmas hibát követett el az imént. ~Ne hagyd, hogy a bolondját járjam, ha részedről csak ennyi volt az egész!~ szorul össze egy pillanatra a szíve, míg a válaszra vár. Magának se meri bevallani, de titkon reménykedik benne, hogy lesz oka továbbra is itt maradni Tizioval.*
*Nehezen szánja rá magát az indulásra, és ennek meg is lesz a következménye, mikor nem tud olyan zavartalanul távozni, mint szeretne. Nem számított rá, hogy Tizio felébred, mikor visszamegy hozzá, így meglepi a hirtelen érintés és a kérdés. Egy hosszú pillanatig csak ül mozdulatlan, egyik lábával a földön, másikkal az ágyra térdelve, és fogalma sincs, mit válaszoljon. Nem szokása menekülni, de fél attól is, hogy maradjon, ugyanis úgy érzi, ha még több időt töltenek együtt, akkor csak még fájdalmasabb lesz az elválás.*
- Bocsánat, nem akartalak felébreszteni! *kezdi rögtön mentegetőzéssel a választ* Azt hittem, így lesz a legjobb... *folytatja bizonytalanul, kissé félrefordítva a fejét. Nem bírná elviselni, bármit is látna Tizio szemében ebben a pillanatban. A következő kérdések hallatán azonban gyorsan fordul vissza és heves tiltakozásba kezd, közelebb húzódva a férfihoz.*
- Nem, dehogy, erről szó sincs! *rázza meg a fejét, bár maga se tudja, melyik kérdésre válaszol pontosan. ~Azt hiszem, talán mindkettőre egyszerre~ ismeri be magában. Ha valaki is bántotta őt, az csak saját maga és az ostobasága volt, hisz soha nem gondolta volna, hogy képes lesz ugyanabba a hibába esni, amibe az édesanyja, mégis be kell látnia, egyre több hasonlóságot vél felfedezni kettejük között. ~Ugyanolyan buta és naiv vagyok, mint ő~ gondolja csalódottan. Az önsajnálat közepette azonban nem kerüli el a figyelmét Tizio viselkedése, ami most sokkal kevésbé tűnik kedvesnek vagy odaadónak, mint nem is olyan régen.*
- Vigyázni fogok rá! *bólint lassan, nem is figyelve oda, mit tanácsol Tizio. Még mindig a férfi arcvonásait fürkészi, próbálva rájönni, mi rejtőzhet az érzelmeket elfedő álarc mögött. ~Bárcsak könnyebben ki tudnék igazodni rajtad!~ sóhajt halkan.*
- Tényleg szeretnéd, hogy maradjak? *pillant kérdőn a férfira. ~Kérlek, válaszolj őszintén! Ha azt mondod, maradjak, akkor maradok. De ha csak azért mondod ezt, mert úgy érzed, hogy ezt kell mondanod, mert ezt diktálja az illem, akkor inkább hagyj elmenni!~ fohászkodik magában, remélve, hogy egy pillanatra még újra láthatja azt a Tiziot, akit az előbb megismert, ez a rideg, kifejezéstelen arc ugyanis megijeszti kissé. Bár nem húzódik el a férfi érintése elől, korábbi kijelentésével ellentétben mégis kezd elhatalmasodni rajta az érzés, hogy talán borzalmas hibát követett el az imént. ~Ne hagyd, hogy a bolondját járjam, ha részedről csak ennyi volt az egész!~ szorul össze egy pillanatra a szíve, míg a válaszra vár. Magának se meri bevallani, de titkon reménykedik benne, hogy lesz oka továbbra is itt maradni Tizioval.*
3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-30 16:36:27
Üzenet elküldve: 2019-01-30 16:36:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
* A kérdésre Pash elgondolkodik, komolyan megemészti a szavakat, aztán határozottan bólint. *
- Komolyan. Mindig is erre vágytam, már gyerekkorom óta. Azóta, hogy az apám... mindegy. Szóval, ez az álmom. Nyugodt élet, szerető család. * Kissé fura álmok egy alig tizenhét tavaszt megélt fiútól, de ezzel tisztában is van. A versenyre felnevet a srác. *
- Adhatnék... de a szabályok tiszták voltak. * Vonja meg a vállát, amúgy sem állapodtak meg semmiféle tétben, úgyhogy nincs jelentősége annak, hogy ki nyer, vagy ki veszít. * És amúgy is, én még egy kölyök vagyok, te meg már ki tudja, hogy mióta iszol. Szóval ahonnan én nézem, elég egyenlőek az esélyeink.
* Ahogy ezt kimondta, fel is emeli a korsóját, és afölött néz az elfre. *
- Na akkor... HAJRÁ! * Kiabálja el magát, és egyből inni kezdi az italt, nem törődve vele, hogy egy része a szája mellett folyik el, és nem a hasába kerül. Igyekszik minél gyorsabban nyelni, de a szénsav nem könnyíti meg a dolgát, és a korsó felénél meg kell álljon, hogy böfögjön egyet, aztán folytathatja is az ivást. Közben figyeli, hogy a másik hogy halad, nem akar lemaradni tőle, de igazából mindent megtesz, hogy a lehető leggyorsabban fogyassza a saját italát. Hangos csattanással vágja le a korsót a pultra, amikor végzett vele, ismét böfög, ezúttal kettőt is, ami nem a legjobb, mert alaposan felkavarja vele a gyomrát. Vagy amúgy is felkavarodna, ezt nem tudhatja. Viszont már nyúl is a második korsóért, hogy tolhassa lefelé, de ezzel már jóval lassabban halad, a szeme is könnyezik, ahogy küzd az alkoholos itallal. Nem tudja, hogy ha erre az egészre ráküldi a pálinkát, akkor mennyi ideig font lent maradni, de attól fél, hogy azzal a lendülettel visszaliftezik minden a gyomrából. *
* A kérdésre Pash elgondolkodik, komolyan megemészti a szavakat, aztán határozottan bólint. *
- Komolyan. Mindig is erre vágytam, már gyerekkorom óta. Azóta, hogy az apám... mindegy. Szóval, ez az álmom. Nyugodt élet, szerető család. * Kissé fura álmok egy alig tizenhét tavaszt megélt fiútól, de ezzel tisztában is van. A versenyre felnevet a srác. *
- Adhatnék... de a szabályok tiszták voltak. * Vonja meg a vállát, amúgy sem állapodtak meg semmiféle tétben, úgyhogy nincs jelentősége annak, hogy ki nyer, vagy ki veszít. * És amúgy is, én még egy kölyök vagyok, te meg már ki tudja, hogy mióta iszol. Szóval ahonnan én nézem, elég egyenlőek az esélyeink.
* Ahogy ezt kimondta, fel is emeli a korsóját, és afölött néz az elfre. *
- Na akkor... HAJRÁ! * Kiabálja el magát, és egyből inni kezdi az italt, nem törődve vele, hogy egy része a szája mellett folyik el, és nem a hasába kerül. Igyekszik minél gyorsabban nyelni, de a szénsav nem könnyíti meg a dolgát, és a korsó felénél meg kell álljon, hogy böfögjön egyet, aztán folytathatja is az ivást. Közben figyeli, hogy a másik hogy halad, nem akar lemaradni tőle, de igazából mindent megtesz, hogy a lehető leggyorsabban fogyassza a saját italát. Hangos csattanással vágja le a korsót a pultra, amikor végzett vele, ismét böfög, ezúttal kettőt is, ami nem a legjobb, mert alaposan felkavarja vele a gyomrát. Vagy amúgy is felkavarodna, ezt nem tudhatja. Viszont már nyúl is a második korsóért, hogy tolhassa lefelé, de ezzel már jóval lassabban halad, a szeme is könnyezik, ahogy küzd az alkoholos itallal. Nem tudja, hogy ha erre az egészre ráküldi a pálinkát, akkor mennyi ideig font lent maradni, de attól fél, hogy azzal a lendülettel visszaliftezik minden a gyomrából. *
3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-30 15:54:30
Üzenet elküldve: 2019-01-30 15:54:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio alvása akár jó is lehetne, kielégülten és kimerülten fekszik, karjai között egy nővel, a szoba levegője a szeretkezés aromájától elnehezült, egyszóval minden együtt van ahhoz, hogy reggelig nagyon jót aludjon. Mégis történik valami, ami elrontja ezt a tökéletességet, álmában ugyan nem fogja fel, hogy a lány kiszállt mellőle az ágyból, de érzi, hogy fázik ott, ahol már nem ér össze a bőrük, motyogva fordul a hátára, fázósan és félálomban keresi a takarót, hogy magára húzhassa azt, a diszkomfort felébreszti, de nem ül fel, fejét moccantja, szemei résnyire nyílnak.
Némán, félig lehunyt szemmel figyeli a lányt, aki talán észre sem veszi, hogy már ébren van, ha Nava fel akar öltözni, akkor ő nem fogja ebben megakadályozni, a távozásban sem. ~Menekülünk, menekülünk?~ Nava az ajtóhoz lép, Tizio eddigre ismét lehunyja szemeit, fejét a fal felé fordítja, halkan szusszan, kicsit meg is lepi, hogy végül mégsem hallja csukódni az ajtót a lány mögött, hanem a kezét érzi, ahogy kisimítja a haját az arcából, az ajtó nyikordulása helyett pedig Nava hangját hallja.*
- Gyakran menekülsz el? *Kérdezi halkan, a lány felé fordulva, keze kinyúlik a lány felé, hogy megsimogassa, hangja álomittas, látszik, hogy csak félig van magánál, ezért nem is ítélhető el amiatt, hogy szavait akár sértőnek is fel lehet fogni, noha ő nem annak szánja. Kótyagosan ül fel, fél lábát felhúzza és térdére támaszkodik fél karjával, másik kezével az arcát törli, ha Nava még mindig ott van, akkor a lány keze felé nyúl, hogy magához húzza.* - Bántottalak? Vagy ez a helyzet az, ami bánt? ~Szégyelled? Megbántad? Én egy percét sem bánom.~ *Mosolytalan, komoly arccal figyeli a lányt, szemöldöke összevonásában van valami komorság is.* - Vigyáznod kéne a lábadra, mert sosem fog meggyógyulni, ha nem pihenteted és borogatod. ~Jobb indokold is lehetne, ez nem fogja visszatartani.~ Reméltem, hogy maradsz velem reggelig. ~Máskor bezzeg te osonsz el, akkor mit bánt, hogy ő is elosonna?~ Persze ha nem akarsz, akkor menj csak. Az ecetes borogatást ne feledd. *Teljesen felébredt, sem hangjában, sem arcán nincsen érzelem, csak Nava kezét simogatja gyengéden, ha hagyja a lány.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio alvása akár jó is lehetne, kielégülten és kimerülten fekszik, karjai között egy nővel, a szoba levegője a szeretkezés aromájától elnehezült, egyszóval minden együtt van ahhoz, hogy reggelig nagyon jót aludjon. Mégis történik valami, ami elrontja ezt a tökéletességet, álmában ugyan nem fogja fel, hogy a lány kiszállt mellőle az ágyból, de érzi, hogy fázik ott, ahol már nem ér össze a bőrük, motyogva fordul a hátára, fázósan és félálomban keresi a takarót, hogy magára húzhassa azt, a diszkomfort felébreszti, de nem ül fel, fejét moccantja, szemei résnyire nyílnak.
Némán, félig lehunyt szemmel figyeli a lányt, aki talán észre sem veszi, hogy már ébren van, ha Nava fel akar öltözni, akkor ő nem fogja ebben megakadályozni, a távozásban sem. ~Menekülünk, menekülünk?~ Nava az ajtóhoz lép, Tizio eddigre ismét lehunyja szemeit, fejét a fal felé fordítja, halkan szusszan, kicsit meg is lepi, hogy végül mégsem hallja csukódni az ajtót a lány mögött, hanem a kezét érzi, ahogy kisimítja a haját az arcából, az ajtó nyikordulása helyett pedig Nava hangját hallja.*
- Gyakran menekülsz el? *Kérdezi halkan, a lány felé fordulva, keze kinyúlik a lány felé, hogy megsimogassa, hangja álomittas, látszik, hogy csak félig van magánál, ezért nem is ítélhető el amiatt, hogy szavait akár sértőnek is fel lehet fogni, noha ő nem annak szánja. Kótyagosan ül fel, fél lábát felhúzza és térdére támaszkodik fél karjával, másik kezével az arcát törli, ha Nava még mindig ott van, akkor a lány keze felé nyúl, hogy magához húzza.* - Bántottalak? Vagy ez a helyzet az, ami bánt? ~Szégyelled? Megbántad? Én egy percét sem bánom.~ *Mosolytalan, komoly arccal figyeli a lányt, szemöldöke összevonásában van valami komorság is.* - Vigyáznod kéne a lábadra, mert sosem fog meggyógyulni, ha nem pihenteted és borogatod. ~Jobb indokold is lehetne, ez nem fogja visszatartani.~ Reméltem, hogy maradsz velem reggelig. ~Máskor bezzeg te osonsz el, akkor mit bánt, hogy ő is elosonna?~ Persze ha nem akarsz, akkor menj csak. Az ecetes borogatást ne feledd. *Teljesen felébredt, sem hangjában, sem arcán nincsen érzelem, csak Nava kezét simogatja gyengéden, ha hagyja a lány.*
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-29 21:46:02
Üzenet elküldve: 2019-01-29 21:46:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudná megmondani, a gyengéd érintések és a finom tapogatódzás helyét mikor vette át a mindent elsöprő vágy, mégis egyszer csak azon kapja magát, már nem érdekli, ha esetleg rosszul csinál valamit vagy ha Tizio ügyetlennek tartja. Nem tud már aggódni semmin se, gondolkodni sem bír, csak hagyja, hogy az érzelmei vezéreljék. Amennyire csak tud, próbál Tizio kedvére tenni, teljesen rábízva az irányítást és önmagát. Észre sem veszi, mennyire kimelegedett és elfáradt ő maga is, csak amikor rakoncátlan tincseit igyekszik kisimítani az arcából, akkor tűnik fel neki, mennyire kusza és nyirkos szénaboglyává vált a haja.*
- Csodálatos volt! Köszönöm! *mosolyog hálásan a férfira, egy gyors csókkal adva nyomatékot szavainak. Ha őszinte akar lenni magával, el kell ismernie, néha már majdnem a fájdalom határát súrolta Tizio közeledése, ám utólag közel sem tűnik kellemetlennek az élmény, sőt, fogalma sincs, mikor érezte utoljára ilyen jól magát. Néma kíváncsisággal figyeli, ahogy Tizio elhelyezkedik mellette, és elégedetten bújik oda, mikor a férfi magához vonja. Maga se tudja, mit vár most, mit vár Tiziotól, és mit önmagától. Erősen töpreng, mivel törhetné meg a csendet, ám semmi épkézláb dolog nem jut az eszébe, amiről beszélhetne. Megkönnyebbülve látja azonban, hogy nem lesz szükség semmiféle beszédtémára, hiszen Tizio hamarosan az igazak álmát alussza mellette. Egy pillanatra ő is lehunyja a szemét, ekkor döbben csak rá, mennyire kimerült testileg és lelkileg egyaránt. Közel áll hozzá, hogy elaludjon, ám a várva vár pihenés végül mégis elkerüli. Ahogy érzelmei lecsendesülnek, gondolatai új életre kelnek, csupa borzasztó dolgot suttogva a fülébe. Zavarba jön, ahogy újra lejátszódnak fejében az imént történtek, és kényelmetlenül kezdi érezni magát ruhái nélkül. Egyre jobban elhatalmasodik rajta az érzés, hogy hatalmas hibát követett el az előbb. ~Pontosan olyan vagyok, mint az anyám! Pedig megfogadtam, hogy velem ilyesmi nem történhet meg!~ hasít belé a felismerés, és hirtelen nem képes tovább feküdni Tizio mellett. Óvatosan mozdul, hogy ne ébressze fel a férfit, miközben ruhája után nyúl, hogy újra felöltözzön. Bokájáról is lefejti a kendőt, majd Tizio kabátja és egyéb ruhadarabjai mellé helyezi. Igyekszik nesztelenül ügyködni, készen rá, hogy elhagyja a szobát, az ajtóhoz érve azonban elbizonytalanodik. Képtelen megállni, hogy vissza ne forduljon, és ne szemlélje még egy pillanatig az alvó férfit. ~Egészen másnak tűnik most, mint ébren. Sokkal fiatalabbnak, sokkal békésebbnek... ~ gondolja magában mosolyogva. Egyik kezét továbbra is ajtón tartva vár, hogy legyen elég ereje elhagyni a szobát, ám az idő mintha csak ellene dolgozna, egyre nehezebbnek tűnik az indulás. ~Bárcsak ígértél volna valamit. Bárcsak lenne okom várni rád... ~ sóhajt egyet, csodálkozva döbbenve rá, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán. Dühös mozdulattal törli le gyengesége árulkodó jelét, majd amilyen hirtelen és megmásíthatatlanul döntött az előbb, úgy jut elhatározásra most is. Lábujjhegyen lopakodva oson vissza az ágyhoz, hogy még egy utolsó búcsúcsókot lopjon Tiziotól. Gyengéd mozdulat az egész, egy leheletfinom érintés, hogy ne zavarja az álmát.*
- Vigyázz magadra! *suttogja, miközben egyik kezével odébb fésüli a kócos fekete fürtöket, hogy örökre az emlékezetébe véshesse a férfi arcvonásait. ~Sose felejtelek el!~ gondolja szomorú mosollyal, majd újra az ajtóhoz indul, hogy ezúttal tényleg maga mögött hagyja a szobát és az itt történeket, hacsak meg nem akadályozzák ebben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudná megmondani, a gyengéd érintések és a finom tapogatódzás helyét mikor vette át a mindent elsöprő vágy, mégis egyszer csak azon kapja magát, már nem érdekli, ha esetleg rosszul csinál valamit vagy ha Tizio ügyetlennek tartja. Nem tud már aggódni semmin se, gondolkodni sem bír, csak hagyja, hogy az érzelmei vezéreljék. Amennyire csak tud, próbál Tizio kedvére tenni, teljesen rábízva az irányítást és önmagát. Észre sem veszi, mennyire kimelegedett és elfáradt ő maga is, csak amikor rakoncátlan tincseit igyekszik kisimítani az arcából, akkor tűnik fel neki, mennyire kusza és nyirkos szénaboglyává vált a haja.*
- Csodálatos volt! Köszönöm! *mosolyog hálásan a férfira, egy gyors csókkal adva nyomatékot szavainak. Ha őszinte akar lenni magával, el kell ismernie, néha már majdnem a fájdalom határát súrolta Tizio közeledése, ám utólag közel sem tűnik kellemetlennek az élmény, sőt, fogalma sincs, mikor érezte utoljára ilyen jól magát. Néma kíváncsisággal figyeli, ahogy Tizio elhelyezkedik mellette, és elégedetten bújik oda, mikor a férfi magához vonja. Maga se tudja, mit vár most, mit vár Tiziotól, és mit önmagától. Erősen töpreng, mivel törhetné meg a csendet, ám semmi épkézláb dolog nem jut az eszébe, amiről beszélhetne. Megkönnyebbülve látja azonban, hogy nem lesz szükség semmiféle beszédtémára, hiszen Tizio hamarosan az igazak álmát alussza mellette. Egy pillanatra ő is lehunyja a szemét, ekkor döbben csak rá, mennyire kimerült testileg és lelkileg egyaránt. Közel áll hozzá, hogy elaludjon, ám a várva vár pihenés végül mégis elkerüli. Ahogy érzelmei lecsendesülnek, gondolatai új életre kelnek, csupa borzasztó dolgot suttogva a fülébe. Zavarba jön, ahogy újra lejátszódnak fejében az imént történtek, és kényelmetlenül kezdi érezni magát ruhái nélkül. Egyre jobban elhatalmasodik rajta az érzés, hogy hatalmas hibát követett el az előbb. ~Pontosan olyan vagyok, mint az anyám! Pedig megfogadtam, hogy velem ilyesmi nem történhet meg!~ hasít belé a felismerés, és hirtelen nem képes tovább feküdni Tizio mellett. Óvatosan mozdul, hogy ne ébressze fel a férfit, miközben ruhája után nyúl, hogy újra felöltözzön. Bokájáról is lefejti a kendőt, majd Tizio kabátja és egyéb ruhadarabjai mellé helyezi. Igyekszik nesztelenül ügyködni, készen rá, hogy elhagyja a szobát, az ajtóhoz érve azonban elbizonytalanodik. Képtelen megállni, hogy vissza ne forduljon, és ne szemlélje még egy pillanatig az alvó férfit. ~Egészen másnak tűnik most, mint ébren. Sokkal fiatalabbnak, sokkal békésebbnek... ~ gondolja magában mosolyogva. Egyik kezét továbbra is ajtón tartva vár, hogy legyen elég ereje elhagyni a szobát, ám az idő mintha csak ellene dolgozna, egyre nehezebbnek tűnik az indulás. ~Bárcsak ígértél volna valamit. Bárcsak lenne okom várni rád... ~ sóhajt egyet, csodálkozva döbbenve rá, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán. Dühös mozdulattal törli le gyengesége árulkodó jelét, majd amilyen hirtelen és megmásíthatatlanul döntött az előbb, úgy jut elhatározásra most is. Lábujjhegyen lopakodva oson vissza az ágyhoz, hogy még egy utolsó búcsúcsókot lopjon Tiziotól. Gyengéd mozdulat az egész, egy leheletfinom érintés, hogy ne zavarja az álmát.*
- Vigyázz magadra! *suttogja, miközben egyik kezével odébb fésüli a kócos fekete fürtöket, hogy örökre az emlékezetébe véshesse a férfi arcvonásait. ~Sose felejtelek el!~ gondolja szomorú mosollyal, majd újra az ajtóhoz indul, hogy ezúttal tényleg maga mögött hagyja a szobát és az itt történeket, hacsak meg nem akadályozzák ebben.*
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-29 09:21:19
Üzenet elküldve: 2019-01-29 09:21:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio általában önző és a saját vágyainak beteljesítésén túl nem érdekli más, vállának megvonásával elintézi a dolgot, esetleg hozzáfűzi, hogy "neked is ugyanannyi időd volt", de most nem akar önmaga lenni, sőt a saját vágyait igenis a háttérbe akarja szorítani, legalább egy időre, addig meg figyelmes akar lenni, gyengéd és mindent megadni ebben a pillanatban a lánynak, amire csak vágyik.
Nem tudná megmondani, hogy mi is volt az a pillanat, mikor mikor higgadtsága elszállt és őróla is lekerült a nadrág, tudata valamiféle ködbe burkolózott, nem tudja, hogy mennyi idő telt el, csak a lány íze, illata és látványa volt az, amit fel tud idézni. Haja csatakos az izzadtságtól, verejtékcseppek folynak a hátán, de az homlokán is elindul egy csepp, hogy aztán az orrán végiggördülve a lányra csöppenjen, zihál, izmai égnek, viszont felszabadultnak érzi magát, lehunyt szemmel fúrja az arcát Nava nyakába, karjain támaszkodik, hogy ne nyomja agyon a másikat. ~Szeretnék így maradni örökre.~ Hosszú perceknek kell eltelniük ahhoz, hogy szívverése megnyugodjon, zihálása mérséklődjön, hirtelen úgy érzi, hogy egy csepp erő sincsen benne.*
- Sajnálom, ha fájdalmat okoztam. *Lihegi a lány fülébe, bár elsősorban arra gondol, hogy Nava fájós bokája talán lüktetett, de sincs kizárva, hogy ahogyan közeledett a saját beteljesülése úgy egyre inkább elvesztette a kontrollt és lehet, hogy bár akaratlanul, de mégis túl durva volt. Muszáj visszavonulnia, mielőtt végképp minden erő elszáll a tagjaiból, ezért egy halk nyögés kíséretében a lány mellé rogyik, a Navához közelebbi karjával a lány felé nyúl, hogy magához vonhassa, átölelhesse. Tizio annak ellenére, hogy most igyekezett kitenni magáért, de mégis tipikus férfi, ezért elég laposakat pislog, közel áll az elalváshoz. ~Nem szabad Tizio, ébren kell maradnod. Muszáj.~ Hiába a vasakarat, ha az erőfeszítés és a kielégülés letaglózzák, ráadásul ott a lány illata, érintése, egyszerűen képtelen ébren maradni, oldalára fordulva a lányhoz bújik és aztán végképp elnyomja az álom, kissé nyitott szájjal, csendesen hortyog.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio általában önző és a saját vágyainak beteljesítésén túl nem érdekli más, vállának megvonásával elintézi a dolgot, esetleg hozzáfűzi, hogy "neked is ugyanannyi időd volt", de most nem akar önmaga lenni, sőt a saját vágyait igenis a háttérbe akarja szorítani, legalább egy időre, addig meg figyelmes akar lenni, gyengéd és mindent megadni ebben a pillanatban a lánynak, amire csak vágyik.
Nem tudná megmondani, hogy mi is volt az a pillanat, mikor mikor higgadtsága elszállt és őróla is lekerült a nadrág, tudata valamiféle ködbe burkolózott, nem tudja, hogy mennyi idő telt el, csak a lány íze, illata és látványa volt az, amit fel tud idézni. Haja csatakos az izzadtságtól, verejtékcseppek folynak a hátán, de az homlokán is elindul egy csepp, hogy aztán az orrán végiggördülve a lányra csöppenjen, zihál, izmai égnek, viszont felszabadultnak érzi magát, lehunyt szemmel fúrja az arcát Nava nyakába, karjain támaszkodik, hogy ne nyomja agyon a másikat. ~Szeretnék így maradni örökre.~ Hosszú perceknek kell eltelniük ahhoz, hogy szívverése megnyugodjon, zihálása mérséklődjön, hirtelen úgy érzi, hogy egy csepp erő sincsen benne.*
- Sajnálom, ha fájdalmat okoztam. *Lihegi a lány fülébe, bár elsősorban arra gondol, hogy Nava fájós bokája talán lüktetett, de sincs kizárva, hogy ahogyan közeledett a saját beteljesülése úgy egyre inkább elvesztette a kontrollt és lehet, hogy bár akaratlanul, de mégis túl durva volt. Muszáj visszavonulnia, mielőtt végképp minden erő elszáll a tagjaiból, ezért egy halk nyögés kíséretében a lány mellé rogyik, a Navához közelebbi karjával a lány felé nyúl, hogy magához vonhassa, átölelhesse. Tizio annak ellenére, hogy most igyekezett kitenni magáért, de mégis tipikus férfi, ezért elég laposakat pislog, közel áll az elalváshoz. ~Nem szabad Tizio, ébren kell maradnod. Muszáj.~ Hiába a vasakarat, ha az erőfeszítés és a kielégülés letaglózzák, ráadásul ott a lány illata, érintése, egyszerűen képtelen ébren maradni, oldalára fordulva a lányhoz bújik és aztán végképp elnyomja az álom, kissé nyitott szájjal, csendesen hortyog.*
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-29 09:16:18
Üzenet elküldve: 2019-01-29 09:16:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
*Latlie szerencsére a legjobb fogadós, akivel Shen valaha találkozott. Kedves, csinos és éppen annyira befolyásoló, amennyire kell.*
- Sajnálom, gyönyörűm, de a férfiaknak most felejtenie kell. *néz szomorúan a lányra és amikor Pash is megjelenik végre és még az italokat is fizeti, akkor szélesen elvigyorodik.*
- Ez a beszéd. *csap a pultra, ahogy eléjük kerülnek az italok.
Az őszhajú kölök szavaira maga is elhúzza a száját. Amit elmond, az szép, de valahogy nem tudja elképzelni ezt a jóképű kölyköt földtúróként, ahogy a házsártos asszonnyal ketten vizet húznak a kútból, hogy megitassák a malacokat.*
- Biztos? *kérdi halkan.*
- Biztos, hogy képes lennél egy helyben ülni és kard helyett kapát forgatni? *kérdi diszkrét hangon. Másokra nem tartozik ez. A poharakat nézi maguk előtt. A két korsó sör és pálinkát fejenként. Senki se hinné el, hogy ennyi fér egy elfbe, ha meg mégis, akkor tökrészeg lesz, ha megissza. Bár épp ez a cél.
Ha Pash elmondta a válaszát, akkor rátérhetnek a versenyre.*
- Nah, aki megissza hamarabb, az nyer. Rendben? *kezd bele.*
- De én elf vagyok és nyikhaj, adhatnál egy korsó előnyt. *néz laposan az ifjúra. Van benne már két pálinka, ami kezdi kifejteni a hatását az üres gyomron keresztül.*
*Latlie szerencsére a legjobb fogadós, akivel Shen valaha találkozott. Kedves, csinos és éppen annyira befolyásoló, amennyire kell.*
- Sajnálom, gyönyörűm, de a férfiaknak most felejtenie kell. *néz szomorúan a lányra és amikor Pash is megjelenik végre és még az italokat is fizeti, akkor szélesen elvigyorodik.*
- Ez a beszéd. *csap a pultra, ahogy eléjük kerülnek az italok.
Az őszhajú kölök szavaira maga is elhúzza a száját. Amit elmond, az szép, de valahogy nem tudja elképzelni ezt a jóképű kölyköt földtúróként, ahogy a házsártos asszonnyal ketten vizet húznak a kútból, hogy megitassák a malacokat.*
- Biztos? *kérdi halkan.*
- Biztos, hogy képes lennél egy helyben ülni és kard helyett kapát forgatni? *kérdi diszkrét hangon. Másokra nem tartozik ez. A poharakat nézi maguk előtt. A két korsó sör és pálinkát fejenként. Senki se hinné el, hogy ennyi fér egy elfbe, ha meg mégis, akkor tökrészeg lesz, ha megissza. Bár épp ez a cél.
Ha Pash elmondta a válaszát, akkor rátérhetnek a versenyre.*
- Nah, aki megissza hamarabb, az nyer. Rendben? *kezd bele.*
- De én elf vagyok és nyikhaj, adhatnál egy korsó előnyt. *néz laposan az ifjúra. Van benne már két pálinka, ami kezdi kifejteni a hatását az üres gyomron keresztül.*
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-28 23:33:29
Üzenet elküldve: 2019-01-28 23:33:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
*Pash nem bír nem szégyenkezni amikor a lány félve néz rá. Igazából szerencse, hogy nincs tükör, mert nem tudna most belenézni. Szerencséje van az elffel, aki úgy tűnik tudja a gyógyírt még úgy is, hogy nem szokott ölni. Vagy csak hazudik. *
- Legyen. Két korsó sör, egy pálinka. Én fizetem. * Feleli, és 54 aranyat tol Latlie, az Alázatos elé. * Négy korsó sört és két pálinkát szeretnénk.
* Halkan beszél, a tekintetével igyekszik kifejezni, hogy mennyire sajnálja a dolgot. Ha Latlie még mindig látványosan fél tőle, akkor nagyot sóhajtva elfordul a pult felől, és Aranyhajra néz. *
- Utálom ezt. Ez az egészet. Csak egy házat akarok, tudod? Egy asszonyt, és egy kis földet amit ketten művelhetünk. Pont annyit, amiből el tudunk élni. Nem kell a luxus. De hát ehhez előbb pénz kell, aztán asszony... Valahogy meg kell keresni a pénzt.
* Közben oda pillant, hogy hogyan áll a rendelésük. Inna már nagyon. *
*Pash nem bír nem szégyenkezni amikor a lány félve néz rá. Igazából szerencse, hogy nincs tükör, mert nem tudna most belenézni. Szerencséje van az elffel, aki úgy tűnik tudja a gyógyírt még úgy is, hogy nem szokott ölni. Vagy csak hazudik. *
- Legyen. Két korsó sör, egy pálinka. Én fizetem. * Feleli, és 54 aranyat tol Latlie, az Alázatos elé.
* Négy korsó sört és két pálinkát szeretnénk.* Halkan beszél, a tekintetével igyekszik kifejezni, hogy mennyire sajnálja a dolgot. Ha Latlie még mindig látványosan fél tőle, akkor nagyot sóhajtva elfordul a pult felől, és Aranyhajra néz. *
- Utálom ezt. Ez az egészet. Csak egy házat akarok, tudod? Egy asszonyt, és egy kis földet amit ketten művelhetünk. Pont annyit, amiből el tudunk élni. Nem kell a luxus. De hát ehhez előbb pénz kell, aztán asszony... Valahogy meg kell keresni a pénzt.
* Közben oda pillant, hogy hogyan áll a rendelésük. Inna már nagyon. *
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-28 22:49:01
Üzenet elküldve: 2019-01-28 22:49:01
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kézről kézre//
* A Kancellár pillantását elkerüli, ahogy hozzászólni se nagyon érzi szükségességét. Taitos feltett egy kérdést, amire megkapta a választ, ha tudni akarja, hogy mi állt a levelekben, akkor kérdezzen rá, hogy megmondhassák, semmi köze hozzá. A kézfogás elől nem keres kibúvókat, megszorítja a fiú kezét határozottan, de nem erőszakosan. Viszont a Kecskeképű szavaira felszalad a szemöldöke, és megrázza a fejét. *
- Saját harcosaink is kifizetik az árakat, úgyhogy úgy tartom helyesnek, ha synmirai szövetségeseink is így tesznek. Nem tudnék az emberek szemébe nézni, ha mások ingyen fogyasztanának csak azért, mert egy kölcsönösen előnyös üzlet köttetett. És a dolog felügyelete is kész rémálom lenne, megjelennének az ingyenélők, hogy ők bizony szilánkok, és a többi... sajnálom, de ezt nem tartom járható útnak. * Megcsóválja a fejét, hiába, mindig amikor kicsit elhiszi, hogy az öreg alkalmas lehet a tisztségére, és hogy van benne szikrányi értelem, megcsillogtatja az ellenbizonyítékot. És még kérni se kell rá. *
- Viszont az ajánlat roppant nagylelkű, ezt el kell ismerjem. Köszönjük, Taitos. Akkor a fogadót mától mi igazgatjuk, mint régen.
* Ezzel részéről az üzletnek ezen része lezárult, még szúrós pillantásokat se küld a vashegyi férfi felé, egyszerűen csak csalódott benne. A mágus szavaira viszont ismételten bólint. *
- Ahogy volt, úgy lesz. Ez nekem tökéletesen megfelel. * Bólint a kósza, majd a nagytanácsos dologra csak a vállát rántja meg. *
- Rendben. Úgy tudom, Kagannak is volt ilyen tisztsége * itt a Kancellára pillant megerősítést várva * de nem hiszem, hogy megújítanánk, vagy bárki Amon nevében igényt tartana rá. Az unokatestvérem szavai egyértelműek voltak, megszakítottuk a kapcsolatainkat a várossal, többé nem vagyunk szövetségesei sem, így a tisztségeik sem érdekelnek minket. * Ezzel részéről a téma lezárult, viszont, mivel mindenki úgy érzi, hogy valamit még hozzá tehet a témához, ezért Waldran is bedobja még az utolsó javaslatát. *
- Taitos... ha neked is jó, szeretnék majd a Vashegy nevében egy összeget átadni Synmira számára, egyfajta tharg számlaként. A vérszövetség tagjai ha mágiát kívánnak tanulni, erről a számláról fizettessék a tandíjuk. Persze ennek pontos összegéről még egyeztetnem kell, de hamarost a Vasbank kiutalja a számotokra... ha neked is megfelel mindez.
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.28 22:56:14
//Kézről kézre//
* A Kancellár pillantását elkerüli, ahogy hozzászólni se nagyon érzi szükségességét. Taitos feltett egy kérdést, amire megkapta a választ, ha tudni akarja, hogy mi állt a levelekben, akkor kérdezzen rá, hogy megmondhassák, semmi köze hozzá. A kézfogás elől nem keres kibúvókat, megszorítja a fiú kezét határozottan, de nem erőszakosan. Viszont a Kecskeképű szavaira felszalad a szemöldöke, és megrázza a fejét. *
- Saját harcosaink is kifizetik az árakat, úgyhogy úgy tartom helyesnek, ha synmirai szövetségeseink is így tesznek. Nem tudnék az emberek szemébe nézni, ha mások ingyen fogyasztanának csak azért, mert egy kölcsönösen előnyös üzlet köttetett. És a dolog felügyelete is kész rémálom lenne, megjelennének az ingyenélők, hogy ők bizony szilánkok, és a többi... sajnálom, de ezt nem tartom járható útnak. * Megcsóválja a fejét, hiába, mindig amikor kicsit elhiszi, hogy az öreg alkalmas lehet a tisztségére, és hogy van benne szikrányi értelem, megcsillogtatja az ellenbizonyítékot. És még kérni se kell rá. *
- Viszont az ajánlat roppant nagylelkű, ezt el kell ismerjem. Köszönjük, Taitos. Akkor a fogadót mától mi igazgatjuk, mint régen.
* Ezzel részéről az üzletnek ezen része lezárult, még szúrós pillantásokat se küld a vashegyi férfi felé, egyszerűen csak csalódott benne. A mágus szavaira viszont ismételten bólint. *
- Ahogy volt, úgy lesz. Ez nekem tökéletesen megfelel. * Bólint a kósza, majd a nagytanácsos dologra csak a vállát rántja meg. *
- Rendben. Úgy tudom, Kagannak is volt ilyen tisztsége * itt a Kancellára pillant megerősítést várva * de nem hiszem, hogy megújítanánk, vagy bárki Amon nevében igényt tartana rá. Az unokatestvérem szavai egyértelműek voltak, megszakítottuk a kapcsolatainkat a várossal, többé nem vagyunk szövetségesei sem, így a tisztségeik sem érdekelnek minket. * Ezzel részéről a téma lezárult, viszont, mivel mindenki úgy érzi, hogy valamit még hozzá tehet a témához, ezért Waldran is bedobja még az utolsó javaslatát. *
- Taitos... ha neked is jó, szeretnék majd a Vashegy nevében egy összeget átadni Synmira számára, egyfajta tharg számlaként. A vérszövetség tagjai ha mágiát kívánnak tanulni, erről a számláról fizettessék a tandíjuk. Persze ennek pontos összegéről még egyeztetnem kell, de hamarost a Vasbank kiutalja a számotokra... ha neked is megfelel mindez.
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.28 22:56:14
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-28 22:31:04
Üzenet elküldve: 2019-01-28 22:31:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Latelie//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Határozottan baktat az őr útmutatásának megfelelően, és meg is látja a piros tetős épületet. Nem kel sok, hogy be is lépjen azonnal.
Azonnal a pulthoz lép és a csapost keresi szemével. Rendelne valamit, bármit, ami felmelegíti ebben a hidegben.*
- Cicuka, egy pálinkát. *Lendíti a kezét, jelezvén, hogy rendel. Majd az pultra tornyozza a 11 aranyat, hogy Latlie, az Alázatos elvehesse az ital árát.
Amíg az italra vár, félig elfordulva a pulttól, hogy az aranyai sorsát azért nyomon tudja követni, könyökével rá támaszkodva tekint körbe a tavernában. Leplezetlenül keres valakit, és egyre elégedetlenebb képet vág, hogy nem látja őt.*
- Kiakaszt ez a barom. *Morogja az orra alá, ha hülyének nézik, ha nem. Milyen hihetetlen, hogy piálni indult a Pofika, és még sincs itt a központinak tűnő ivóban. Amilyen szerencséje van Latamie-nek, biztosan egy kisebb talponállót talált hamarabb. Nem ismerős erre, azt sem tudja, van-e több kricsmi, de ha itt nincs Meronnan, biztos egy másikat talált. ~Vagy éppen egy bugyit szaggat az egyik szobában.~ Az sem elhanyagolható opció.*
//Latelie//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Határozottan baktat az őr útmutatásának megfelelően, és meg is látja a piros tetős épületet. Nem kel sok, hogy be is lépjen azonnal.
Azonnal a pulthoz lép és a csapost keresi szemével. Rendelne valamit, bármit, ami felmelegíti ebben a hidegben.*
- Cicuka, egy pálinkát. *Lendíti a kezét, jelezvén, hogy rendel. Majd az pultra tornyozza a 11 aranyat, hogy Latlie, az Alázatos elvehesse az ital árát.
Amíg az italra vár, félig elfordulva a pulttól, hogy az aranyai sorsát azért nyomon tudja követni, könyökével rá támaszkodva tekint körbe a tavernában. Leplezetlenül keres valakit, és egyre elégedetlenebb képet vág, hogy nem látja őt.*
- Kiakaszt ez a barom. *Morogja az orra alá, ha hülyének nézik, ha nem. Milyen hihetetlen, hogy piálni indult a Pofika, és még sincs itt a központinak tűnő ivóban. Amilyen szerencséje van Latamie-nek, biztosan egy kisebb talponállót talált hamarabb. Nem ismerős erre, azt sem tudja, van-e több kricsmi, de ha itt nincs Meronnan, biztos egy másikat talált. ~Vagy éppen egy bugyit szaggat az egyik szobában.~ Az sem elhanyagolható opció.*
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-01-28 22:00:44
Üzenet elküldve: 2019-01-28 22:00:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem kerüli el a figyelmét a kérdő pillantás. Nem is tudná elkerülni, hiszen a kék szemek újra és újra magukra vonják a tekintetét. A kimondatlan kérdésre pedig csak egy apró bólintás a válasz. ~Akarom. Akarlak. Azt akarom, hogy te is akarj!~ igyekszik üzenni a mozdulattal, amikor végre magában is elhatározásra jut. Eddig nem volt biztos benne, meddig áll készen elmenni, most azonban, hogy itt vannak kettesben egy szobában, már megszületett benne az elhatározás. ~Túl késő visszafordulni... de nem is vágyom erre. Rád vágyom!~ gondolja magában, ahogy Tiziot nézi, míg a férfi megszabadul az ingétől. Maga se érti teljesen, miért, de furcsán ideges lesz, mikor Tizio félmeztelenül fekszik vissza mellé és őt is magával húzza. A kidolgozott felsőtest és az izmos karok látványa azonban teljesen lenyűgözi, így egy darabig csak távolról szemléli a férfit, majd egy kérdő pillantástól kísérve, ha engedélyt kap rá, akkor óvatosan végigsimít Tizio felsőtestén, ujjaival lassan barangolva be az edzett mellkas minden apró részletét. Boldogan mosolyodik el, mikor ő is hasonló cirógatásban részül, esetenként halk nevetést produkálva, mikor Tizio ujjai csiklandósabb területre tévednek. Ahogy békésen fekszenek egymás mellett, félelme is kezd elmúlni, vagy legalábbis átalakulni, és a kíváncsiság borzongató izgalma veszi át a helyét. Ennek ellenére mégis képes zavarba jönni és fülig pirulni a bók hallatán. Egy pillanatra arca elé kapja a kezeit, így leplezve zavarát, csak hogy aztán ujjain át leskelődve nézze, ahogy Tizio elmozdul mellőle. Aggódva figyeli minden mozdulatát, attól félve, hogy a férfinak egyszer csak elege lesz belőle, és otthagyja, ezért egyik kezére támaszkodva felemelkedik kissé fekvő helyzetéből, hogy jobban láthassa, mi történik. Szerencsére azonban nincs mitől tartania, hiszen Tizio hamarosan újra vele kezd foglalkozni. Mikor a férfi a ruhájával babrál, bár nem tiltakozik a mozdulat ellen, mégis enyhe remegés fogja el, amit, hiába próbál küzdeni ellene, csak nem tud kordában tartani. Végül már nem bírja tovább, muszáj valahonnan erőt és bátorságot merítenie, így egy alkalmas pillanatban újból megcsókolja Tiziot, remélve, hogy a csókkal együtt rá is átragad valami a férfi határozottságából és nyugalmából. Hihetetlenül ostobának érzi magát, amiért kettejük közül látszólag csak ő nem bír az érzelmeivel, mégsem tud olyan hűvös nyugalmat magára erőltetni, mint amit Tizio áraszt magából. A vére hangosan zakatol a fülében, és a világ leszűkül számára egyetlen emberre, aki itt fekszik mellette, és alig várja, hogy még jobban felfedezze a férfi testét és a lelkét egyaránt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem kerüli el a figyelmét a kérdő pillantás. Nem is tudná elkerülni, hiszen a kék szemek újra és újra magukra vonják a tekintetét. A kimondatlan kérdésre pedig csak egy apró bólintás a válasz. ~Akarom. Akarlak. Azt akarom, hogy te is akarj!~ igyekszik üzenni a mozdulattal, amikor végre magában is elhatározásra jut. Eddig nem volt biztos benne, meddig áll készen elmenni, most azonban, hogy itt vannak kettesben egy szobában, már megszületett benne az elhatározás. ~Túl késő visszafordulni... de nem is vágyom erre. Rád vágyom!~ gondolja magában, ahogy Tiziot nézi, míg a férfi megszabadul az ingétől. Maga se érti teljesen, miért, de furcsán ideges lesz, mikor Tizio félmeztelenül fekszik vissza mellé és őt is magával húzza. A kidolgozott felsőtest és az izmos karok látványa azonban teljesen lenyűgözi, így egy darabig csak távolról szemléli a férfit, majd egy kérdő pillantástól kísérve, ha engedélyt kap rá, akkor óvatosan végigsimít Tizio felsőtestén, ujjaival lassan barangolva be az edzett mellkas minden apró részletét. Boldogan mosolyodik el, mikor ő is hasonló cirógatásban részül, esetenként halk nevetést produkálva, mikor Tizio ujjai csiklandósabb területre tévednek. Ahogy békésen fekszenek egymás mellett, félelme is kezd elmúlni, vagy legalábbis átalakulni, és a kíváncsiság borzongató izgalma veszi át a helyét. Ennek ellenére mégis képes zavarba jönni és fülig pirulni a bók hallatán. Egy pillanatra arca elé kapja a kezeit, így leplezve zavarát, csak hogy aztán ujjain át leskelődve nézze, ahogy Tizio elmozdul mellőle. Aggódva figyeli minden mozdulatát, attól félve, hogy a férfinak egyszer csak elege lesz belőle, és otthagyja, ezért egyik kezére támaszkodva felemelkedik kissé fekvő helyzetéből, hogy jobban láthassa, mi történik. Szerencsére azonban nincs mitől tartania, hiszen Tizio hamarosan újra vele kezd foglalkozni. Mikor a férfi a ruhájával babrál, bár nem tiltakozik a mozdulat ellen, mégis enyhe remegés fogja el, amit, hiába próbál küzdeni ellene, csak nem tud kordában tartani. Végül már nem bírja tovább, muszáj valahonnan erőt és bátorságot merítenie, így egy alkalmas pillanatban újból megcsókolja Tiziot, remélve, hogy a csókkal együtt rá is átragad valami a férfi határozottságából és nyugalmából. Hihetetlenül ostobának érzi magát, amiért kettejük közül látszólag csak ő nem bír az érzelmeivel, mégsem tud olyan hűvös nyugalmat magára erőltetni, mint amit Tizio áraszt magából. A vére hangosan zakatol a fülében, és a világ leszűkül számára egyetlen emberre, aki itt fekszik mellette, és alig várja, hogy még jobban felfedezze a férfi testét és a lelkét egyaránt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051