//Második szál//
//Nai//
* Végül mindketten eldöntik, hogy jobb nem beszélni a kínos kézfogócsókról, amiért a fiú roppant hálás, ez talán látszódik is rajta. Persze szóvá nem teszi a dolgot, mert akkor pont, hogy beszélne róla, és megölné az egésznek a lelkét. Egyébként Nai nem jár messze a valóságtól, bár tény, hogy pár évet fiatalít az ifjú harcoson a kislányos külső, de ezeket a géneket kapta, bármennyire is utálja, nem tud rajta segíteni. Aki nem érti, hogy Nai miért hőkölt meg egy kicsit a kérdésén, de ahogy újra végiggondolja, neki is leesik, úgyhogy a korsója mögé bújik gyorsan, amíg arca, ami már kezdett volna normális árnyalatokat ölteni, ismét a forró acél színeiben kezd játszani. De szerencsére a nő végül rendes választ ad, úgyhogy az ezüsthajú fellélegezhet. Bólogat, iszik még egy kortyot, aztán hallgat, mert úgy érzi, jobb, ha minden mondatot alaposan átgondol, mielőtt azok elhagyják a száját. Viszont a következő mondatot hallva már el is felejti, mert úgy tűnik, hogy Nai is lenézi a gyermeteg megjelenés miatt. Persze nem hibáztathatja érte, mindenki ezt teszi.*
- Igen, nagy tervek. De elég jól állok velük. Ezek a thargok... Kemények nagyon. * Vonja meg a vállát.* Tudom, apám amióta megszülettem harcosnak nevelt... járni se tudtam rendesen, de már az alapállásokat próbálta gyakoroltatni.
* Mosolyogva gondol vissza, azok még szép, és boldog idők voltak.*
- Aztán nem akart tovább tanítani... ~ A pofám miatt... a szemétláda. ~ Szóval ezért jöttem ide. Hol máshol válhatna belőlem híres harcos, mint itt? * Mosolyog Naira, miközben a szeme sarkából legördül egy könnycsepp, de úgy tesz, mint aki észre se vette. Több nem követi, ez az egy volt, aminek sikerült átverekednie magát a fiú védelmén, és faarcán. Szerencsére el is kaphatja a tekintetét, ahogy zavartan a szája fölé nyúl, és megérinti a habot.*
- Hoppá! * Nevet fel zavartan, és letörli a mutatóujjával. * Szörnyen kínos minden amit csinálok... ne haragudj. Bár biztos szórakoztató. * Csóválja a fejét, alighanem tényleg segített rajta a sör egy kicsit, hogy már ne habogjon össze vissza, inkább higgadtan kezelje a szánalmas helyzetet. Persze még mindig nem tud Nai szemébe nézni, és amúgy az asztalnál is úgy ül, hogy az asztal lapja eltakarja a csípőjét, bár ezt talán nem szúrta még ki a nő korábban. *