Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-21 12:07:03
Üzenet elküldve: 2024-02-21 12:07:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Tharasy megfigyelése helytálló, hiszen Relael valóban szívesen ízleli meg újra és újra fajtársa csókját. Sokáig nem kereste mások közelségét, Denjaar volt az első, akivel hosszú idő óta először hasonló igényekre lelt, ám a férfi nem minden területen adja meg neki azt, amire szüksége volna. Úgy tűnik viszont Tharasy ezeket a hiányosságokat képes pótolni, a nemes kisasszony pedig örömmel raktároz el az élményből minél többet a következő ínséges időszakra.
Testét ismételten elönti a forróság és figyelme jócskán beszűkül. Szépen lassan veszti el érdeklődését a külvilág felé, és csak az érzékeit izgató hangokra, érintésekre, behatásokra koncentrál. Feltehetően mindkettejük örömére hangját is örömmel ereszti ki, ezzel tovább hergelve szenvedélyét. Hogy mindez szándékos volt, a produkció része, vagy csak megfeledkezett magáról, aligha dönthető el biztosan. Relael mindenesetre látványosan leli örömét Tharasy közelségében.
A kérdésekre kéjes mosoly terül el arcán, de válaszolni képtelen rájuk, mert képtelen bármi frappáns replikával előállni. Egyébként is túl sok ráfordítás volna ez, nem éri meg a fáradozást jelenleg.
Viharos táncuk során elkerüli őt a gyönyör, de ez nem vesz el a légyott értékéből. Pihegve kapaszkodik továbbra is Tharasyba, amíg elgyengült lábaiba ismét visszatér az erő és valamelyest egyensúlyát is képes lesz egymaga megőrizni. Addig is bókol kissé újdonsült szeretőjének, úgy érzi ennyit megengedhetnek magának.*
- A végtelenségig képes lennék erre.
*Sóhajtja.*
- Egészen addig, amíg teljesen elkoptatlak.
*Kajánc vigyorral ereszti el fajtársát, hogy ruháiért botladozzon. Bár kellemetlen a számára, de leül a szalmára, hogy öltözködhessen. Még mindig szédül és maradék erejét is felemésztette Tharasy, ezért nem rest minden adandó alkalmat megragadni.
Izzadt bőrére több ponton szalmaszálak tapadnak, kócos, megviselt és feltehetően büdös is, ezt pedig nem bírja elviselni. Undorítónak érzi magát.*
- Muszáj fürdenem.
*Sziszegi ingerülten. Nem tehet róla, makulátlan külsejének hiánya rögtön kihozza a sodrából.*
- Szívesen venném, ha csatlakoznál hozzám.
*Bájos mosolyának egy fakó próbálkozásával örvendezteti meg fajtársát, s bizakodik abban, hogy ez elegendő lesz a számára. Nem csak bújni szeret hozzá, de kifejezetten érdekli is a fiatal férfi rétegelt személyisége.*
//Örökölt sors//
*Tharasy megfigyelése helytálló, hiszen Relael valóban szívesen ízleli meg újra és újra fajtársa csókját. Sokáig nem kereste mások közelségét, Denjaar volt az első, akivel hosszú idő óta először hasonló igényekre lelt, ám a férfi nem minden területen adja meg neki azt, amire szüksége volna. Úgy tűnik viszont Tharasy ezeket a hiányosságokat képes pótolni, a nemes kisasszony pedig örömmel raktároz el az élményből minél többet a következő ínséges időszakra.
Testét ismételten elönti a forróság és figyelme jócskán beszűkül. Szépen lassan veszti el érdeklődését a külvilág felé, és csak az érzékeit izgató hangokra, érintésekre, behatásokra koncentrál. Feltehetően mindkettejük örömére hangját is örömmel ereszti ki, ezzel tovább hergelve szenvedélyét. Hogy mindez szándékos volt, a produkció része, vagy csak megfeledkezett magáról, aligha dönthető el biztosan. Relael mindenesetre látványosan leli örömét Tharasy közelségében.
A kérdésekre kéjes mosoly terül el arcán, de válaszolni képtelen rájuk, mert képtelen bármi frappáns replikával előállni. Egyébként is túl sok ráfordítás volna ez, nem éri meg a fáradozást jelenleg.
Viharos táncuk során elkerüli őt a gyönyör, de ez nem vesz el a légyott értékéből. Pihegve kapaszkodik továbbra is Tharasyba, amíg elgyengült lábaiba ismét visszatér az erő és valamelyest egyensúlyát is képes lesz egymaga megőrizni. Addig is bókol kissé újdonsült szeretőjének, úgy érzi ennyit megengedhetnek magának.*
- A végtelenségig képes lennék erre.
*Sóhajtja.*
- Egészen addig, amíg teljesen elkoptatlak.
*Kajánc vigyorral ereszti el fajtársát, hogy ruháiért botladozzon. Bár kellemetlen a számára, de leül a szalmára, hogy öltözködhessen. Még mindig szédül és maradék erejét is felemésztette Tharasy, ezért nem rest minden adandó alkalmat megragadni.
Izzadt bőrére több ponton szalmaszálak tapadnak, kócos, megviselt és feltehetően büdös is, ezt pedig nem bírja elviselni. Undorítónak érzi magát.*
- Muszáj fürdenem.
*Sziszegi ingerülten. Nem tehet róla, makulátlan külsejének hiánya rögtön kihozza a sodrából.*
- Szívesen venném, ha csatlakoznál hozzám.
*Bájos mosolyának egy fakó próbálkozásával örvendezteti meg fajtársát, s bizakodik abban, hogy ez elegendő lesz a számára. Nem csak bújni szeret hozzá, de kifejezetten érdekli is a fiatal férfi rétegelt személyisége.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-19 12:36:22
Üzenet elküldve: 2024-02-19 12:36:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Természetesen viszonozza a csókot. Megállapítja magában, hogy Relael előszeretettel és módfelett szenvedélyesen kergeti nyelvét sajátjával, ő pedig nem különb módon viszonozza ezt. Ha teheti, nem is hagyja kurtán-e mozzanatot, mert felettébb kellemesnek találja.*
-Hadd figyeljenek. Olyat még úgy sem nagyon láttak, mint Te. *Azzal a lendülettel veszi ismét birtokba a már ismerős terepet, ami most sem kevésbé forró és ellenállhatatlan. Persze magasságkülönbségük okán ehhez alkalmazkodnia kell a pozitúrához, amit Relael azzal, hogy körülfonta egyik lábával, már valahol elő is készített számára. Mindkét kezével az elf combjai alá nyúl, majd a formás fenekénél fogva emeli feljebb az elfet a földtől, a kifutó ajtajához préselve a lány hátát. Szerencséjére amaz nem túl nehéz, de még így is szüksége van erejére. Nagy hátrán így, hogy sem a karcsú nyakat, sem a formás testet nem érintheti a művelet közben, de ez legyen a legnagyobb gondja. Megefszülő izmokkal tartja meg az elfet, erőlködése pedig így nem csak közös táncuk tempójának szól.*
-Minden hosszúéletű szuka ilyen kellemes? *Kérdi, a szavakat szigorúan ritmusukhoz igazítva. A legkevésbé sem bánja, ha meghallják őket odakinn, épp ellenkezőleg. Bizonyosan megakad a tekintete néhány parasztnak az üzekedő pároson, de ez lenne a célja is.*
-Vajon az íze is más a nemeseknek? *Teszi fel a költői kérdést, de leginkább csak kéjes gondolatai viszik magukkal őt. Majdnem biztos benne, hogy igen. Mindenesetre saját igényeivel van elfoglalva most leginkább, ha már lehetősége nyílt ilyesmire.
Csak akkor engedi el az elfet, mikor ereje és állóképessége végéhez ért.*
//Örökölt sors//
*Természetesen viszonozza a csókot. Megállapítja magában, hogy Relael előszeretettel és módfelett szenvedélyesen kergeti nyelvét sajátjával, ő pedig nem különb módon viszonozza ezt. Ha teheti, nem is hagyja kurtán-e mozzanatot, mert felettébb kellemesnek találja.*
-Hadd figyeljenek. Olyat még úgy sem nagyon láttak, mint Te. *Azzal a lendülettel veszi ismét birtokba a már ismerős terepet, ami most sem kevésbé forró és ellenállhatatlan. Persze magasságkülönbségük okán ehhez alkalmazkodnia kell a pozitúrához, amit Relael azzal, hogy körülfonta egyik lábával, már valahol elő is készített számára. Mindkét kezével az elf combjai alá nyúl, majd a formás fenekénél fogva emeli feljebb az elfet a földtől, a kifutó ajtajához préselve a lány hátát. Szerencséjére amaz nem túl nehéz, de még így is szüksége van erejére. Nagy hátrán így, hogy sem a karcsú nyakat, sem a formás testet nem érintheti a művelet közben, de ez legyen a legnagyobb gondja. Megefszülő izmokkal tartja meg az elfet, erőlködése pedig így nem csak közös táncuk tempójának szól.*
-Minden hosszúéletű szuka ilyen kellemes? *Kérdi, a szavakat szigorúan ritmusukhoz igazítva. A legkevésbé sem bánja, ha meghallják őket odakinn, épp ellenkezőleg. Bizonyosan megakad a tekintete néhány parasztnak az üzekedő pároson, de ez lenne a célja is.*
-Vajon az íze is más a nemeseknek? *Teszi fel a költői kérdést, de leginkább csak kéjes gondolatai viszik magukkal őt. Majdnem biztos benne, hogy igen. Mindenesetre saját igényeivel van elfoglalva most leginkább, ha már lehetősége nyílt ilyesmire.
Csak akkor engedi el az elfet, mikor ereje és állóképessége végéhez ért.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 19:38:47
Üzenet elküldve: 2024-02-18 19:38:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Relael sem firtatja mások életének erőszakos elvételét illető témájukat, holott szívesen érdeklődne Tharasy ilyen jellegű tapasztalatairól. Ámbár azt érzi, hogy ennek nem most van itt az ideje.*
- Nocsak
*Tharasy másik nemre való nyitottsága meglepi, hiszen cseppet sem gondolná, hogy a hozzá hasonló barbár alakok ilyesmit megengednének maguknak.*
- Micsoda nyitottság és mennyi meglepetés.
*Tűnődve cirógatja fajtársa bőrét. Láthatóan szívesen a mélyére ásna ennek a témának, de nem teszi meg a következő lépéseket, s ezzel hagyja elillanni a pillanatot.*
- Igazad van. Nincs miért aggódnom.
*Felnevet saját kijelentésén, mely sejtetni engedi, hogy az Ördögvigyor továbbra is munkál szervezetében.*
- Csak lehet? *Csalódottan lebiggyeszti alsó ajkát.* Nem szeretek lehetekre és talánokra alapozni.
*Szinte kiábrándultan sóhajt, ennek ellenére a jelzést követően rögtön oldalra dől és a szalmába veti magát, hogy végre Tharasy is képessé váljon a szabad mozgásra.
Engedelmesen fekszik a szúrós felületen, s vár. A szükség idejében igazít magán, karjaival fajtársa nyakába kapaszkodva segít testének biztosabb megtartásában. Látszólag jól szórakozik, kicsit kacarászik is közben. Nem gyakran hordozzák ölben, holott igazán megérdemelné, legalábbis Relael így véli.
Feltűnik neki, hogy Tharasy vigyáz rá. Nem lát ebbe túlzottan sokat, de értékeli, hogy másodjára is vigyázva helyezi le őt. Továbbra is a fölé magasodó fiatal férfiba kapaszkodik, aki jelenlegi helyzetében a stabilitást jelenti számára. Hátánál érzi az érdes, kemény anyagot, de nem bánja, hiszen figyelme egészen máshova terelődik.*
- Azt hiszem nincs.
*Gonosz kis mosollyal emelkedik lábujjhegyre, s pipiskedve követel magának egy kurta csókot bemelegítésnek. Egyik lábát megemelve Tharasy dereka köré fűzi, s ezzel is valamelyest feljebb emeli magát. Az istenek csúfos játéka, hogy fajtársaihoz képest ennyire elmarad magasságban, ehhez a relatíve apró testhez viszont annál nagyobb büszkeség párosul.*
- Aztán ne felejtsd el visszafogni a hangodat, még a végén felfigyelnek ránk.
*Búgó hangjából kiérezhető a játékosság, elvégre cseppet sem tart attól, hogy felkeltik mások érdeklődését, akkor biztosan nem ment volna bele Tharasy feltételébe. Sőt, akad abban némi izgalom is, hogy néhány kíváncsi tekintet megállapodik rajtuk.*
//Örökölt sors//
*Relael sem firtatja mások életének erőszakos elvételét illető témájukat, holott szívesen érdeklődne Tharasy ilyen jellegű tapasztalatairól. Ámbár azt érzi, hogy ennek nem most van itt az ideje.*
- Nocsak
*Tharasy másik nemre való nyitottsága meglepi, hiszen cseppet sem gondolná, hogy a hozzá hasonló barbár alakok ilyesmit megengednének maguknak.*
- Micsoda nyitottság és mennyi meglepetés.
*Tűnődve cirógatja fajtársa bőrét. Láthatóan szívesen a mélyére ásna ennek a témának, de nem teszi meg a következő lépéseket, s ezzel hagyja elillanni a pillanatot.*
- Igazad van. Nincs miért aggódnom.
*Felnevet saját kijelentésén, mely sejtetni engedi, hogy az Ördögvigyor továbbra is munkál szervezetében.*
- Csak lehet? *Csalódottan lebiggyeszti alsó ajkát.* Nem szeretek lehetekre és talánokra alapozni.
*Szinte kiábrándultan sóhajt, ennek ellenére a jelzést követően rögtön oldalra dől és a szalmába veti magát, hogy végre Tharasy is képessé váljon a szabad mozgásra.
Engedelmesen fekszik a szúrós felületen, s vár. A szükség idejében igazít magán, karjaival fajtársa nyakába kapaszkodva segít testének biztosabb megtartásában. Látszólag jól szórakozik, kicsit kacarászik is közben. Nem gyakran hordozzák ölben, holott igazán megérdemelné, legalábbis Relael így véli.
Feltűnik neki, hogy Tharasy vigyáz rá. Nem lát ebbe túlzottan sokat, de értékeli, hogy másodjára is vigyázva helyezi le őt. Továbbra is a fölé magasodó fiatal férfiba kapaszkodik, aki jelenlegi helyzetében a stabilitást jelenti számára. Hátánál érzi az érdes, kemény anyagot, de nem bánja, hiszen figyelme egészen máshova terelődik.*
- Azt hiszem nincs.
*Gonosz kis mosollyal emelkedik lábujjhegyre, s pipiskedve követel magának egy kurta csókot bemelegítésnek. Egyik lábát megemelve Tharasy dereka köré fűzi, s ezzel is valamelyest feljebb emeli magát. Az istenek csúfos játéka, hogy fajtársaihoz képest ennyire elmarad magasságban, ehhez a relatíve apró testhez viszont annál nagyobb büszkeség párosul.*
- Aztán ne felejtsd el visszafogni a hangodat, még a végén felfigyelnek ránk.
*Búgó hangjából kiérezhető a játékosság, elvégre cseppet sem tart attól, hogy felkeltik mások érdeklődését, akkor biztosan nem ment volna bele Tharasy feltételébe. Sőt, akad abban némi izgalom is, hogy néhány kíváncsi tekintet megállapodik rajtuk.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-15 19:49:03
Üzenet elküldve: 2024-02-15 19:49:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*A válaszra csak sötéten elmosolyodik. Hogy Relael megnézné ölés közben... Furcsa túlzásnak érzi, de azért a gondolat valahol simogatja a vérben és mocsokban nevelkedett hosszúéletű fantáziáját.*
-Én is téged. *Hagyja helyben. Nem néz ki a nemesből, hogy ölne, de azt már megtapasztalta, hogy képes rá. Kíváncsi, vajon amaz oltott e már ki életet, ugyanakkor nem óhajtja kéjenc perceiket ily sötét témák felé lökni.
Végigsimít az elf combjain, de a következőket csak azzal a sajátos mosolyával nyugtázza.*
-Nem gondolom, hogy a thargföldi parasztlányok vagy parasztfiúk miatt féltékeny lennél. *Noha a thargok előtt az effajta elhajlást jobb elrejteni, Relael nem olyannak tűnik, aki különösebben megbotránkozik, ha ilyesmi üti meg fülét.*
-Nem a Te súlycsoportod.
*Relael ábrázatából rögtön kitalálja, hogy amaz egyáltalán nincs ellenére az árnak, amit kér tőle. Ezt alátámasztják szavai is, amire ő csak szemeit forgatja. Tekintettel rá, hogy a Relaellel való hempergés bizony kompromisszumokkal jár, nem ellenkezik. Tisztában van vele, hogy ha a legjobb kemencében akarja megsüttetni a cipóját, akkor bizony meg kell fizetnie az árát. Főleg, hogy a pék minden kétséget kizáróan erőfölényben van.*
-Lehet, hogy oda foglak vinni. *Megpaskolja az elf combjait, hogy jelezze, ehhez bizony le kell róla fordulnia. Ha így tesz a lány, úgy feltápászkodik a földről, s sebtiben leszedegeti a testére ragadt, durva szalmaszálakat, mielőtt az elfhez fordulna.
Egy kurta pillantással végigméri a lányt. Ajkait nedvesíti a tökéletesnek ható test látványától. Ő maga szemmel láthatóan igen csak készen áll a légyottra. Most azonban még bír vérével és leguggol Relael mellé, hogy egyik kezét térdhajlatába akassza, míg másikkal átkarolja a lapockáit.
Kisebb nyögés árán emelkedik fel. Az elf nem nehéz, ugyanakkor most ő sincs a legjobb erejében, hiába a látszólag megfeszülő, szép izmok.
Komótosan hordozza az istálló általa kinézett sarkába a fajtársát, majd óvatosan elengedi, hogy amaz háttal az üres kifutó ajtajának támaszkodhasson, szemben vele. Ő két kézzel megtámaszkodik Relael feje mellett, hogy kellőképp fölé magasodhasson. Itt már könnyedén kiszúrja őket bárki, aki épp elhalad a fogadó melletti úton.*
-Egyéb kívánság, hölgyem? *Hideg szemei kajánul csillannak a zöldekre, s mosolya sem sokkal különb. Jobbja végigszalad Relael vállán, mellén, majd megállapodik a csípőjén. Tekintetét azonban a finom arcocskán tartja, mint a farkas, aki azt várja, hogy falhasson.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.15 20:16:59
//Örökölt sors//
*A válaszra csak sötéten elmosolyodik. Hogy Relael megnézné ölés közben... Furcsa túlzásnak érzi, de azért a gondolat valahol simogatja a vérben és mocsokban nevelkedett hosszúéletű fantáziáját.*
-Én is téged. *Hagyja helyben. Nem néz ki a nemesből, hogy ölne, de azt már megtapasztalta, hogy képes rá. Kíváncsi, vajon amaz oltott e már ki életet, ugyanakkor nem óhajtja kéjenc perceiket ily sötét témák felé lökni.
Végigsimít az elf combjain, de a következőket csak azzal a sajátos mosolyával nyugtázza.*
-Nem gondolom, hogy a thargföldi parasztlányok vagy parasztfiúk miatt féltékeny lennél. *Noha a thargok előtt az effajta elhajlást jobb elrejteni, Relael nem olyannak tűnik, aki különösebben megbotránkozik, ha ilyesmi üti meg fülét.*
-Nem a Te súlycsoportod.
*Relael ábrázatából rögtön kitalálja, hogy amaz egyáltalán nincs ellenére az árnak, amit kér tőle. Ezt alátámasztják szavai is, amire ő csak szemeit forgatja. Tekintettel rá, hogy a Relaellel való hempergés bizony kompromisszumokkal jár, nem ellenkezik. Tisztában van vele, hogy ha a legjobb kemencében akarja megsüttetni a cipóját, akkor bizony meg kell fizetnie az árát. Főleg, hogy a pék minden kétséget kizáróan erőfölényben van.*
-Lehet, hogy oda foglak vinni. *Megpaskolja az elf combjait, hogy jelezze, ehhez bizony le kell róla fordulnia. Ha így tesz a lány, úgy feltápászkodik a földről, s sebtiben leszedegeti a testére ragadt, durva szalmaszálakat, mielőtt az elfhez fordulna.
Egy kurta pillantással végigméri a lányt. Ajkait nedvesíti a tökéletesnek ható test látványától. Ő maga szemmel láthatóan igen csak készen áll a légyottra. Most azonban még bír vérével és leguggol Relael mellé, hogy egyik kezét térdhajlatába akassza, míg másikkal átkarolja a lapockáit.
Kisebb nyögés árán emelkedik fel. Az elf nem nehéz, ugyanakkor most ő sincs a legjobb erejében, hiába a látszólag megfeszülő, szép izmok.
Komótosan hordozza az istálló általa kinézett sarkába a fajtársát, majd óvatosan elengedi, hogy amaz háttal az üres kifutó ajtajának támaszkodhasson, szemben vele. Ő két kézzel megtámaszkodik Relael feje mellett, hogy kellőképp fölé magasodhasson. Itt már könnyedén kiszúrja őket bárki, aki épp elhalad a fogadó melletti úton.*
-Egyéb kívánság, hölgyem? *Hideg szemei kajánul csillannak a zöldekre, s mosolya sem sokkal különb. Jobbja végigszalad Relael vállán, mellén, majd megállapodik a csípőjén. Tekintetét azonban a finom arcocskán tartja, mint a farkas, aki azt várja, hogy falhasson.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.15 20:16:59
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-14 09:48:37
Üzenet elküldve: 2024-02-14 09:48:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
- Erősen kétlem.
*Bár tagadhatatlanul hízelgő az a gondolat, hogy megküzdjenek érte, ámbár ha ilyenre volna kilátás, egyáltalán nem örülne neki. Denjaarhoz egészen furcsa, láthatatlan erő vonzza, és még a társalgás is szórakoztatja vele, ugyanakkor Tharasy is jó esélyekkel indul, különösen mert csókja sokkal lágyabb, édesebb, mint a szenvedélyes wegtoreni bajnoké.*
- Mindenesetre szívesen megnéznélek ölés közben.
*Tharasytól leutánzott kegyetlen és cinkos mosollyal szórakozik az elképzelt szituáción. Tagadhatatlanul van számára abban valami vonzó, ha egy személy győzedelmeskedik a másik felett.*
- S nekem mennyire kell aggódnom a te szeretőid miatt?
*Nehéz elképzelnie, hogy fajtársának van állandó partnere. Olyannak tűnik, aki hamar rájuk un, inkább a változatosságot részesítve előnyben. Persze nem kizárt, hogy a tharg válasza meglepi őt, s nem is biztos, hogy ennek örülni fog. Elvégre Relael szereti a szép dolgokat, főleg birtokolni őket, s most, hogy az elfre rátette önző kis mancsát, nem óhajtja egyhamar elengedni vagy megosztani mással.*
- Tájékoztatnálak, hogyha netalántán az egyikük a házam tájékán kotnyeleskedne, akkor nem leszek rest megfojtani őt. Remélem ez nem rontja meg a kapcsolatunkat.
*Szórakozottan cirógatja Tharasy szép arcát, miközben hallgatja a hosszas felvezetést. Sejtette, hogy a fizetség végül nem aranyban fog történni. Nincs ellenére, valójában meglehetősen olcsón megússza ebben az esetben.*
- Szóval elég csak szépen kérnem.
*Teszi hozzá alsó ajkát harapdálva. Látszólag Relael sem tervezi ismeretségüket egy egyszeri légyottal letudni, elvégre ha valami kellemes a számára, akkor abból örömmel repetázik.
Elpillant az említett irányba. Nem rajong a gondolatért, hogy meg kelljen mozduljon, s bár a szalma sem kellemes a számára, de az alkohol miatt belustult és nehezen rábírható a helyváltoztatásra.*
- Meggyőzhető vagyok bizonyos feltételekben, ámbár nagyon kényelmesen vagyok már itt. *Kicsit mocorog is jelenlegi helyén, mely Tharasy fölött van éppen.*
- Lehet, hogy oda kellene vinned engem.
//Örökölt sors//
- Erősen kétlem.
*Bár tagadhatatlanul hízelgő az a gondolat, hogy megküzdjenek érte, ámbár ha ilyenre volna kilátás, egyáltalán nem örülne neki. Denjaarhoz egészen furcsa, láthatatlan erő vonzza, és még a társalgás is szórakoztatja vele, ugyanakkor Tharasy is jó esélyekkel indul, különösen mert csókja sokkal lágyabb, édesebb, mint a szenvedélyes wegtoreni bajnoké.*
- Mindenesetre szívesen megnéznélek ölés közben.
*Tharasytól leutánzott kegyetlen és cinkos mosollyal szórakozik az elképzelt szituáción. Tagadhatatlanul van számára abban valami vonzó, ha egy személy győzedelmeskedik a másik felett.*
- S nekem mennyire kell aggódnom a te szeretőid miatt?
*Nehéz elképzelnie, hogy fajtársának van állandó partnere. Olyannak tűnik, aki hamar rájuk un, inkább a változatosságot részesítve előnyben. Persze nem kizárt, hogy a tharg válasza meglepi őt, s nem is biztos, hogy ennek örülni fog. Elvégre Relael szereti a szép dolgokat, főleg birtokolni őket, s most, hogy az elfre rátette önző kis mancsát, nem óhajtja egyhamar elengedni vagy megosztani mással.*
- Tájékoztatnálak, hogyha netalántán az egyikük a házam tájékán kotnyeleskedne, akkor nem leszek rest megfojtani őt. Remélem ez nem rontja meg a kapcsolatunkat.
*Szórakozottan cirógatja Tharasy szép arcát, miközben hallgatja a hosszas felvezetést. Sejtette, hogy a fizetség végül nem aranyban fog történni. Nincs ellenére, valójában meglehetősen olcsón megússza ebben az esetben.*
- Szóval elég csak szépen kérnem.
*Teszi hozzá alsó ajkát harapdálva. Látszólag Relael sem tervezi ismeretségüket egy egyszeri légyottal letudni, elvégre ha valami kellemes a számára, akkor abból örömmel repetázik.
Elpillant az említett irányba. Nem rajong a gondolatért, hogy meg kelljen mozduljon, s bár a szalma sem kellemes a számára, de az alkohol miatt belustult és nehezen rábírható a helyváltoztatásra.*
- Meggyőzhető vagyok bizonyos feltételekben, ámbár nagyon kényelmesen vagyok már itt. *Kicsit mocorog is jelenlegi helyén, mely Tharasy fölött van éppen.*
- Lehet, hogy oda kellene vinned engem.
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-11 20:20:55
Üzenet elküldve: 2024-02-11 20:20:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Csak egy sajátosan kíméletlen mosoly terül szét arcán, ahogy az elf arról értekezik, miként viszi vászonra férfiasságát. Ilyenről sem diskurált még senkivel.*
-Te valami gondolatolvasó banya vagy. *Vigyorodik el, holott nem gondolt mást ezúttal az ecset mögé. A fajtársnak talán még bujábbak is a gondolatai, mint az övé, s ezt nem rejti véka alá.*
-Aztán nem lesz féltékeny valamelyik szeretőd, ha meglát az ágyad felett? *Kékjei hidegen csillannak Relaelre.*
-Bár nem bánom. Imádnék szeretőt ölni. *Nagyot nyújtózik, szemmel láthatóan igen csak jókedve van.*
-Tényleg hasznos. Akkor szúrhatsz, mikor nem is számítanak rá. *Vigyorodik el sejtelmesen. Ez az ő szakmájukban kifejezetten hasznos. Bár ő a nyilakra esküszik, nem vetne meg egy ilyen holmit. Thaleena pedig egyenesen repesne érte.*
-Bennem megbízhatsz. *Kékjei kajánul fénylenek, miközben kedvtelve merül el a zöldek kereszttüzében. Ujjai közben mohón vándorolnak végig a keskeny csípőkön, majd térnek ki a keblekre, hogy szórakozottan körberajzolhassák a vonalukat.*
-Nos... *Látszólag elgondolkodik, miközben mozdulatait követi íriszeivel.*
-Jobb szeretem, ha előre fizetnek. A munka úgyis meglesz. És ha talán megtámaszkodnál azon a karámon ott... *Fejét megemelve jelzésértékűen pillant egy üres kifutó felé. Ennek a sajátossága, hogy közel esik a bejárathoz, így ha bárki, ki a fogadó melletti úton elhaladva az istálló felé pillant, egyenesen kiszúrhatja. Nem nehéz kitalálni a szándékát; ha bármelyik részeg ökör észreveszi, amint a nemes fajtárson munkálkodik, lesz tanúja Thaleena előtt. És micsoda látvány lenne! Ezzel a tervvel már csak az a gond, hogy a szóban forgó elf nemessel van dolga. Utóbbi pedig nem csak tempót diktált eddig, de pozitúrát is. Nyilvánvalóan megkísérelné a hajánál fogva a kívánt helyre rángatni delikvensét, ha nem ismerné a közöttük húzódó, leheletnyi erőkülönbséget. Így pedig csak ajkait beharapva fürkészi az elfet maga felett, miközben annak hátsójára kúsztatva kezeit közelebb vonja egymáshoz ágyékukat. Már ha hagyja.*
//Örökölt sors//
*Csak egy sajátosan kíméletlen mosoly terül szét arcán, ahogy az elf arról értekezik, miként viszi vászonra férfiasságát. Ilyenről sem diskurált még senkivel.*
-Te valami gondolatolvasó banya vagy. *Vigyorodik el, holott nem gondolt mást ezúttal az ecset mögé. A fajtársnak talán még bujábbak is a gondolatai, mint az övé, s ezt nem rejti véka alá.*
-Aztán nem lesz féltékeny valamelyik szeretőd, ha meglát az ágyad felett? *Kékjei hidegen csillannak Relaelre.*
-Bár nem bánom. Imádnék szeretőt ölni. *Nagyot nyújtózik, szemmel láthatóan igen csak jókedve van.*
-Tényleg hasznos. Akkor szúrhatsz, mikor nem is számítanak rá. *Vigyorodik el sejtelmesen. Ez az ő szakmájukban kifejezetten hasznos. Bár ő a nyilakra esküszik, nem vetne meg egy ilyen holmit. Thaleena pedig egyenesen repesne érte.*
-Bennem megbízhatsz. *Kékjei kajánul fénylenek, miközben kedvtelve merül el a zöldek kereszttüzében. Ujjai közben mohón vándorolnak végig a keskeny csípőkön, majd térnek ki a keblekre, hogy szórakozottan körberajzolhassák a vonalukat.*
-Nos... *Látszólag elgondolkodik, miközben mozdulatait követi íriszeivel.*
-Jobb szeretem, ha előre fizetnek. A munka úgyis meglesz. És ha talán megtámaszkodnál azon a karámon ott... *Fejét megemelve jelzésértékűen pillant egy üres kifutó felé. Ennek a sajátossága, hogy közel esik a bejárathoz, így ha bárki, ki a fogadó melletti úton elhaladva az istálló felé pillant, egyenesen kiszúrhatja. Nem nehéz kitalálni a szándékát; ha bármelyik részeg ökör észreveszi, amint a nemes fajtárson munkálkodik, lesz tanúja Thaleena előtt. És micsoda látvány lenne! Ezzel a tervvel már csak az a gond, hogy a szóban forgó elf nemessel van dolga. Utóbbi pedig nem csak tempót diktált eddig, de pozitúrát is. Nyilvánvalóan megkísérelné a hajánál fogva a kívánt helyre rángatni delikvensét, ha nem ismerné a közöttük húzódó, leheletnyi erőkülönbséget. Így pedig csak ajkait beharapva fürkészi az elfet maga felett, miközben annak hátsójára kúsztatva kezeit közelebb vonja egymáshoz ágyékukat. Már ha hagyja.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-11 19:30:29
Üzenet elküldve: 2024-02-11 19:30:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
- Aligha.
*Azért egy hosszú pillanat erejéig elmereng a felvetésen.*
- Nem, ezt az állapotot inkább emlékeimben őrizném. De fenntartom a jogot arra, hogy később meggondoljam magamat.
*Szórakoztatja a gondolat, hogy megrajzolja vagy akár megfesse szeretői becses ékét. Talán ha kellőképpen unatkozni fog, akkor elszánja magát ezek megalkotására, egyelőre viszont aligha vágna bele ilyen küldetésbe.*
- Igen, leheletnyit összetettebbek az igények, mint nektek vadembereknek. Nektek elég szórakoztató az, ha a nő hallgat és szétnyitja combjait, nemde?
*Nem hibáztatja ezért a thargokat, néha ő maga sem vágyik többre.*
- Az ecsetet szeretnéd, vagy mást?
*Hunyorogva igyekszik eldönteni, hogy szándékosan rendelkezik az elhangzott mondat többlettartalommal, vagy megint az ő piszkos fantáziája szárnyal túl magasan.*
- Szóval kéreted magadat. Hah.
*Még azon is elgondolkodik, hogy kicsit enged Tharasy akaratának, csak és kizárólag azért, mert őt csodálva kicsit megenyhül. Nincs mit tenni, gyengéje a szépség, s ami még rosszabb, hogy mindenben képes valami neki tetszőt fellelni. Ha nem lenne egy ilyen alávaló némber feltehetően ez egy elismerésreméltó tulajdonsága volna. Talán még így is az, ám ezen édes alapot megkeseríti haszonleső és szeszélyes mivolta.*
- Már nem is emlékszem.
*Apró kellemetlenséget okoz, ez persze nem kerüli el figyelmét, de később ad némi kárpótlást ezért fajtársának.*
- Hasznos kis csecsebecse. Mutatós és mindig kéznél van.
*Szerzeményét egyelőre nem tudja hova tenni, ezért egy apró csomót kötve rá gondosan karnyújtásnyira helyezi a szalmán.*
- Lásd milyen engedékeny vagyok, ezt rád bízom. De ha előre fizetek is, figyelmeztetlek *Mutatóujját figyelmeztetően felfelé szegezi, akárcsak egy non-verbális felkiáltójelet.* a tartozásokat mindig behajtom.
//Örökölt sors//
- Aligha.
*Azért egy hosszú pillanat erejéig elmereng a felvetésen.*
- Nem, ezt az állapotot inkább emlékeimben őrizném. De fenntartom a jogot arra, hogy később meggondoljam magamat.
*Szórakoztatja a gondolat, hogy megrajzolja vagy akár megfesse szeretői becses ékét. Talán ha kellőképpen unatkozni fog, akkor elszánja magát ezek megalkotására, egyelőre viszont aligha vágna bele ilyen küldetésbe.*
- Igen, leheletnyit összetettebbek az igények, mint nektek vadembereknek. Nektek elég szórakoztató az, ha a nő hallgat és szétnyitja combjait, nemde?
*Nem hibáztatja ezért a thargokat, néha ő maga sem vágyik többre.*
- Az ecsetet szeretnéd, vagy mást?
*Hunyorogva igyekszik eldönteni, hogy szándékosan rendelkezik az elhangzott mondat többlettartalommal, vagy megint az ő piszkos fantáziája szárnyal túl magasan.*
- Szóval kéreted magadat. Hah.
*Még azon is elgondolkodik, hogy kicsit enged Tharasy akaratának, csak és kizárólag azért, mert őt csodálva kicsit megenyhül. Nincs mit tenni, gyengéje a szépség, s ami még rosszabb, hogy mindenben képes valami neki tetszőt fellelni. Ha nem lenne egy ilyen alávaló némber feltehetően ez egy elismerésreméltó tulajdonsága volna. Talán még így is az, ám ezen édes alapot megkeseríti haszonleső és szeszélyes mivolta.*
- Már nem is emlékszem.
*Apró kellemetlenséget okoz, ez persze nem kerüli el figyelmét, de később ad némi kárpótlást ezért fajtársának.*
- Hasznos kis csecsebecse. Mutatós és mindig kéznél van.
*Szerzeményét egyelőre nem tudja hova tenni, ezért egy apró csomót kötve rá gondosan karnyújtásnyira helyezi a szalmán.*
- Lásd milyen engedékeny vagyok, ezt rád bízom. De ha előre fizetek is, figyelmeztetlek *Mutatóujját figyelmeztetően felfelé szegezi, akárcsak egy non-verbális felkiáltójelet.* a tartozásokat mindig behajtom.
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-10 23:10:36
Üzenet elküldve: 2024-02-10 23:10:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Csatlakozva Relael nevetéséhez maga is felhorkan a képzelgésre, de csak az abszurditása végett. Nem nehéz elképzelnie ugyanis az elfet meztelenül valami baldachinos ágyban, ahogy kényezteti magát. Főleg, hogy ott fekszik mellette most a szalmán. E felkínált fantáziának meg is van az eredménye, így mire Relael tekintete ágyéka felé vándorol, ő már égnek mered.*
-Ha így akarod ábrázolni, elkél majd a segítség, míg modellt állok. *Vigyorodik el, miközben jobbjával megrázza a kérdéses testrészt.*
-Éneklés, hímzés, festés, társalgás? Ezt szeretik odahaza a férfiak? *Fordítja kékjeit Relael felé. Természetesen csak pimaszkodik a fajtársával.*
-Kár. Azt hittem, Te vennéd a kezedbe az ecsetet. Akkor még megfontolom az ajánlatot. *Húzza tovább. Természetesen egy marék aranyért bárkinek igent mondana ilyesmire, Relaelnek még annyiba se kerülne talán.
Elnézi az elfet, ahogy munkához lát, s meg kell hagyni, mit sem veszített külcsínéből. Még akkor sem, ha már megint fölötte foglal helyet. Még nagyobb szemeket mereszt viszont a lány füle mögül előkerülő, különös fegyverre.*
-Hát azt meg honnét szerezted? *El tudja képzelni, mennyire repesne a boldogságtól Thaleena valami hasonló hasznos holmitól. Ugyanakkor olyan mágikus tárgynak tűnik, ami egy vagyonba kerülhet. Hunyorítva veszi tudomásul, hogy Relael nem finomkodik, ahogy megszabadítja őt a tincstől.
Jobbjával a tincs helye után nyúl automatikusan, de mielőtt bármilyen megjegyzés elhagyná ajkait, az elf csókért érkezik. Elégedetten hümmögve veszi tudomásul a nem várt ajándékot, miközben kezei Relael csípője után nyúlnak.*
-A kedvedért, mi? *Szaladnak ujjai fel és alá a finom vonalak mentén.*
-Nem dolgozom ingyen. Előre vagy utána fizeted meg? *Kezdi érezni hátán a szalma szúrását, fészkelődik is kissé tőle. Noha kísérletet tehetne rá, nem próbálja meg maga alá gyűrni az elfet. Nem szívesen, de elkönyvelte Relael erejét, egy harmadik kudarcot pedig nem venne már jó néven önbecsülése.*
//Örökölt sors//
*Csatlakozva Relael nevetéséhez maga is felhorkan a képzelgésre, de csak az abszurditása végett. Nem nehéz elképzelnie ugyanis az elfet meztelenül valami baldachinos ágyban, ahogy kényezteti magát. Főleg, hogy ott fekszik mellette most a szalmán. E felkínált fantáziának meg is van az eredménye, így mire Relael tekintete ágyéka felé vándorol, ő már égnek mered.*
-Ha így akarod ábrázolni, elkél majd a segítség, míg modellt állok. *Vigyorodik el, miközben jobbjával megrázza a kérdéses testrészt.*
-Éneklés, hímzés, festés, társalgás? Ezt szeretik odahaza a férfiak? *Fordítja kékjeit Relael felé. Természetesen csak pimaszkodik a fajtársával.*
-Kár. Azt hittem, Te vennéd a kezedbe az ecsetet. Akkor még megfontolom az ajánlatot. *Húzza tovább. Természetesen egy marék aranyért bárkinek igent mondana ilyesmire, Relaelnek még annyiba se kerülne talán.
Elnézi az elfet, ahogy munkához lát, s meg kell hagyni, mit sem veszített külcsínéből. Még akkor sem, ha már megint fölötte foglal helyet. Még nagyobb szemeket mereszt viszont a lány füle mögül előkerülő, különös fegyverre.*
-Hát azt meg honnét szerezted? *El tudja képzelni, mennyire repesne a boldogságtól Thaleena valami hasonló hasznos holmitól. Ugyanakkor olyan mágikus tárgynak tűnik, ami egy vagyonba kerülhet. Hunyorítva veszi tudomásul, hogy Relael nem finomkodik, ahogy megszabadítja őt a tincstől.
Jobbjával a tincs helye után nyúl automatikusan, de mielőtt bármilyen megjegyzés elhagyná ajkait, az elf csókért érkezik. Elégedetten hümmögve veszi tudomásul a nem várt ajándékot, miközben kezei Relael csípője után nyúlnak.*
-A kedvedért, mi? *Szaladnak ujjai fel és alá a finom vonalak mentén.*
-Nem dolgozom ingyen. Előre vagy utána fizeted meg? *Kezdi érezni hátán a szalma szúrását, fészkelődik is kissé tőle. Noha kísérletet tehetne rá, nem próbálja meg maga alá gyűrni az elfet. Nem szívesen, de elkönyvelte Relael erejét, egy harmadik kudarcot pedig nem venne már jó néven önbecsülése.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-10 21:21:49
Üzenet elküldve: 2024-02-10 21:21:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Relael kivételesen meg van elégedve azzal, amiben része volt, feltehetően mert már ez is elég volt ahhoz, hogy egyébként nyugtalankodó gyomrát még jobban felkavarja. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne kacérkodhatna tovább, ahogy mindig. Elvégre egyetlen erénye van, s az külseje, ha pedig azt óhajtja, hogy mások kezes bárányok legyenek, akkor az ujja köré kell csavarnia őket megkapó megjelenésével. Ez pedig soha véget nem érő munka a számára.*
- Tetszik a gondolat?
*Megy bele a pajzán játékba.*
- Hogy az ágyamban fekve, téged nézve játszadozom?
*Röviden, kegyetlenül felnevet. Jól tudja mi lesz a válasz, ennek ellenére nem rest ilyen kérdésekkel csigázni Tharasy fantáziáját.*
- Ó, ruha nélkül is megfelelne nekem, sőt. Esetleg egy kelmével ízlésesen eltakarni, vagy csupán leheletnyit megmutatni a tövéből.
*Tekintete lejjebb vándorol. Már látja is maga előtt a kész remekművet, s emiatt most még inkább vágyik rá.*
- Nem magamra gondoltam. Biztos akad nálam jobb festő a vidéken, de egyébként igen. Szépen énekelek, hímzek, festeni is tanítottak, és remek társalkodónő vagyok. Minden, ami kellemes társasággá tehet a férfiak számára.
*Eljátszadozik a gondolattal, hogy valóban érdemes lenne gyakorolnia, s elkezdenie újra rajzolgatnia, bár abban mindig féltestvére jeleskedett inkább. Relaelnek kevéssé volt türelme ezekhez, jobb szeretett már akkor is embereket megfigyelni és a szociális képességeit fejleszteni.*
- Talán. Kicsit.
*Nem akarja teljes mértékben aláásni Tharasy büszkeségét, ezért kedvez neki egy kicsit. Egyébként nem is hazud nagyot - bár ez sosem okozott gondot Relaelnek -, bár tagadhatatlanul valaki közelsége jobban hiányzik neki. Ellenkező esetben biztos nehezebb dolga lett volna fajtársának.*
- Milyen kényelmes valaki.
*Szemeit forgatva nehezen, de feltolja magát. Ismét Tharasy fölött helyezkedik el, ám ezúttal más céllal. Egyik fülbevalójáért nyúl, mely éles fegyverré változik kezében. Egy szabad tincsért nyúl, amit feszesen meghúz, talán ezzel némi fájdalmat is okozva, de hamar végez. A hajszálak sercegve engednek a penge könyörtelen akaratának, Relael pedig izgatottan veszi magához zsákmányát. Egy újabb pecsét, mint a Samonyr testébe vésett X.*
- Öröm veled üzletelni.
*A tincset markába zárja. Ügyelve rá, hogy ne vesztegesse el zsákmányát, füle környékén babrálva igyekszik vissza helyezni fülbevalóját.*
- És mi a kívánságod egy festményért cserébe? Vagy csak a kedvemért megtennéd?
*Legédesebb mosolyával hajol előre, hogy egy finom, szeretőktől megszokott gyengéd csókkal jutalmazza Tharasyt.*
//Örökölt sors//
*Relael kivételesen meg van elégedve azzal, amiben része volt, feltehetően mert már ez is elég volt ahhoz, hogy egyébként nyugtalankodó gyomrát még jobban felkavarja. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne kacérkodhatna tovább, ahogy mindig. Elvégre egyetlen erénye van, s az külseje, ha pedig azt óhajtja, hogy mások kezes bárányok legyenek, akkor az ujja köré kell csavarnia őket megkapó megjelenésével. Ez pedig soha véget nem érő munka a számára.*
- Tetszik a gondolat?
*Megy bele a pajzán játékba.*
- Hogy az ágyamban fekve, téged nézve játszadozom?
*Röviden, kegyetlenül felnevet. Jól tudja mi lesz a válasz, ennek ellenére nem rest ilyen kérdésekkel csigázni Tharasy fantáziáját.*
- Ó, ruha nélkül is megfelelne nekem, sőt. Esetleg egy kelmével ízlésesen eltakarni, vagy csupán leheletnyit megmutatni a tövéből.
*Tekintete lejjebb vándorol. Már látja is maga előtt a kész remekművet, s emiatt most még inkább vágyik rá.*
- Nem magamra gondoltam. Biztos akad nálam jobb festő a vidéken, de egyébként igen. Szépen énekelek, hímzek, festeni is tanítottak, és remek társalkodónő vagyok. Minden, ami kellemes társasággá tehet a férfiak számára.
*Eljátszadozik a gondolattal, hogy valóban érdemes lenne gyakorolnia, s elkezdenie újra rajzolgatnia, bár abban mindig féltestvére jeleskedett inkább. Relaelnek kevéssé volt türelme ezekhez, jobb szeretett már akkor is embereket megfigyelni és a szociális képességeit fejleszteni.*
- Talán. Kicsit.
*Nem akarja teljes mértékben aláásni Tharasy büszkeségét, ezért kedvez neki egy kicsit. Egyébként nem is hazud nagyot - bár ez sosem okozott gondot Relaelnek -, bár tagadhatatlanul valaki közelsége jobban hiányzik neki. Ellenkező esetben biztos nehezebb dolga lett volna fajtársának.*
- Milyen kényelmes valaki.
*Szemeit forgatva nehezen, de feltolja magát. Ismét Tharasy fölött helyezkedik el, ám ezúttal más céllal. Egyik fülbevalójáért nyúl, mely éles fegyverré változik kezében. Egy szabad tincsért nyúl, amit feszesen meghúz, talán ezzel némi fájdalmat is okozva, de hamar végez. A hajszálak sercegve engednek a penge könyörtelen akaratának, Relael pedig izgatottan veszi magához zsákmányát. Egy újabb pecsét, mint a Samonyr testébe vésett X.*
- Öröm veled üzletelni.
*A tincset markába zárja. Ügyelve rá, hogy ne vesztegesse el zsákmányát, füle környékén babrálva igyekszik vissza helyezni fülbevalóját.*
- És mi a kívánságod egy festményért cserébe? Vagy csak a kedvemért megtennéd?
*Legédesebb mosolyával hajol előre, hogy egy finom, szeretőktől megszokott gyengéd csókkal jutalmazza Tharasyt.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-09 12:02:33
Üzenet elküldve: 2024-02-09 12:02:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Immáron tisztában van a határaival és azzal is, hogy ha "ágyába" óhajtja az elfet, be kell tartania a szabályait. Nehéz feladat ez egy olyan valakinek, aki hajszál híján törvényen kívül ténykedik. Nem is hajlana ilyesmire, ha nem első kézből tapasztalja meg, hogy Relael könnyűszerrel képes megvédeni magát tőle. Ráadásul a mézédes jutalomnak csupán annyi az ára, hogy meghajlik a fajtársa akaratának. "Csupán". Elég viszont ránéznie a másik hosszúéletűre hozzá, hogy engedni tudjon a csábításnak, még ha nem is könnyű szívvel.
Nagyon úgy fest, hogy Relaelnek ínyére volt a társasága, ahogy külcsínje is. Elmorzsol egy félmosolyt, miközben végez testének tisztogatásával és a padlóra hajítja a koszos szalmát.*
-Minden nap benézek ide. *Hagyja csak úgy meg a dolgot, ha amaz valóban keresni óhajtaná.*
-A tincs. *Vigyorodik el. El is felejtette, mit ígért a félrészeg nemesnek. Nem forszírozza még a dolgot, elvégre Relael hamar továbbgörgeti a beszélgetésük fonalát. Hagyja, hogy a finom ujjak közben rajta játszanak. A legkevésbé sincs ellenére. Egy pillanatra azt gondolja a hallottakra, hogy Relael folytatni óhajtja légyottjuk. Nem csodálkozna rajta az elf hevét tapasztalva, pedig számára még láthatóan szükségeltetne némi pihenő. Az utolsó szavakra azonban csak Realel felé fordul meglepetten, miközben hitetlenkedve felhorkan.*
-A festményem az ágyaddal szemben. *Visszhangozza vigyorogva, mintha az elf ugratná. Sosem hallott még ilyen kívánságot.*
-Mint a kisasszonyokét? Nincs ünnepélyes ruhám. *Kissé összeszűkülnek kékjei, de olybá tűnik, Relael mégsem tréfálni óhajt.*
-És ki fest le? Vagy ehhez is értesz? *Ráncolja homlokát még mindig vigyorral ábrázatán. Végigsimít Relael hátsó felén, csak úgy önmaga kedvének eleget téve.*
-Miért pont az ágyaddal szemben? Ennyire hiányozni fogok? *Beharapja ajkait. Bizsergeti hiúságát az ajánlat, ez látszik mosolyán.*
-Ha a tincs kell, vágd le Te magad. Nincs nálam tőr. *Szakítja el tekintetét Relaeltől, hogy szabad kezét tarkója alá dugva a plafont vegye szemügyre. Bármily csorba is esett általa képzelt erején, mókás és izgalmas délután ez.*
//Örökölt sors//
*Immáron tisztában van a határaival és azzal is, hogy ha "ágyába" óhajtja az elfet, be kell tartania a szabályait. Nehéz feladat ez egy olyan valakinek, aki hajszál híján törvényen kívül ténykedik. Nem is hajlana ilyesmire, ha nem első kézből tapasztalja meg, hogy Relael könnyűszerrel képes megvédeni magát tőle. Ráadásul a mézédes jutalomnak csupán annyi az ára, hogy meghajlik a fajtársa akaratának. "Csupán". Elég viszont ránéznie a másik hosszúéletűre hozzá, hogy engedni tudjon a csábításnak, még ha nem is könnyű szívvel.
Nagyon úgy fest, hogy Relaelnek ínyére volt a társasága, ahogy külcsínje is. Elmorzsol egy félmosolyt, miközben végez testének tisztogatásával és a padlóra hajítja a koszos szalmát.*
-Minden nap benézek ide. *Hagyja csak úgy meg a dolgot, ha amaz valóban keresni óhajtaná.*
-A tincs. *Vigyorodik el. El is felejtette, mit ígért a félrészeg nemesnek. Nem forszírozza még a dolgot, elvégre Relael hamar továbbgörgeti a beszélgetésük fonalát. Hagyja, hogy a finom ujjak közben rajta játszanak. A legkevésbé sincs ellenére. Egy pillanatra azt gondolja a hallottakra, hogy Relael folytatni óhajtja légyottjuk. Nem csodálkozna rajta az elf hevét tapasztalva, pedig számára még láthatóan szükségeltetne némi pihenő. Az utolsó szavakra azonban csak Realel felé fordul meglepetten, miközben hitetlenkedve felhorkan.*
-A festményem az ágyaddal szemben. *Visszhangozza vigyorogva, mintha az elf ugratná. Sosem hallott még ilyen kívánságot.*
-Mint a kisasszonyokét? Nincs ünnepélyes ruhám. *Kissé összeszűkülnek kékjei, de olybá tűnik, Relael mégsem tréfálni óhajt.*
-És ki fest le? Vagy ehhez is értesz? *Ráncolja homlokát még mindig vigyorral ábrázatán. Végigsimít Relael hátsó felén, csak úgy önmaga kedvének eleget téve.*
-Miért pont az ágyaddal szemben? Ennyire hiányozni fogok? *Beharapja ajkait. Bizsergeti hiúságát az ajánlat, ez látszik mosolyán.*
-Ha a tincs kell, vágd le Te magad. Nincs nálam tőr. *Szakítja el tekintetét Relaeltől, hogy szabad kezét tarkója alá dugva a plafont vegye szemügyre. Bármily csorba is esett általa képzelt erején, mókás és izgalmas délután ez.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-09 09:10:38
Üzenet elküldve: 2024-02-09 09:10:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Bár már megkapta amit akart, de a rövid ráadás kedvééig könnyen sikerül vissza hangolódnia. Szapora lélegzetvétellel zárja le szemhéjait, s ezúttal teljes egészében Tharasyra bízza magát. Látszólag. Elvégre ha valami úgy történne, ahogy ő nem akarná, akkor nem lenne rest ismét a fiatal férfi büszkeségének kárára cselekedni.
A kijelentésre csak egy széles, önelégült vigyor a válasz. Szavakkal most nem bajlódik, inkább élvezi rövid nászukat, s egyébként sem szükséges semmit bizonyítania. Főleg az eddigiek után. A nyakára vándorló kézfej kissé megváltoztatja hangulatát, s ellentétes érzéseket hoz fel benne. Szereti az ellene irányuló durva viselkedést, ugyanakkor ezt jelenleg csak egy embertől hajlandó eltűrni. Nem dacol, eléggé jó a kedve az elfogyasztott szereknek hála, hogy ennyivel engedékenyebb legyen.*
- Ne is mondd! De hamarosan orvosolom ezt.
*Látványosan fintorog. Még nincs ereje ezzel a kellemetlen ténnyel foglalkozni, hiszen már annak a gondolata is kimeríti, hogy fel kell valahogy öltöznie majd.*
- Lehet, hogy jövök még majd hozzád.
*Hasára fordul, alkarjaira feltámaszkodva nézi Tharasyt és azt, ahogy tisztogatja magát.*
- Főleg ha ilyen vendégszeretetben van részem.
*Alsó ajkát beharapva gyönyörködik fajtársa vonásaiban.*
- Egyébként meg tartozol nekem.
*Mutatóujjával a verejtéktől nedves mellkason játszadozik.*
- Egy tinccsel.
*Rövid szünetet tart.*
- De máshoz is volna kedvem.
*Fejét oldalra billentve elmélyülten tanulmányozza partnere reakcióit. Megint elfogja a hányinger, amit most is sikeresen leküzd.*
- Az istenek kegyesek velünk, igazán gondosan formáltak meg téged is.
*Már nem is igyekszik véka alá rejteni, hogy szemet gyönyörködtető számára fajtársa. Úgy sejti ez elég nyilvánvalóvá vált légyottjuk során.*
- S bár hosszú élettel ajándékoztak meg, de kár lenne veszni hagyni mindezt. Szívesen kiraknám a festményedet az ágyammal szemben.
//Örökölt sors//
*Bár már megkapta amit akart, de a rövid ráadás kedvééig könnyen sikerül vissza hangolódnia. Szapora lélegzetvétellel zárja le szemhéjait, s ezúttal teljes egészében Tharasyra bízza magát. Látszólag. Elvégre ha valami úgy történne, ahogy ő nem akarná, akkor nem lenne rest ismét a fiatal férfi büszkeségének kárára cselekedni.
A kijelentésre csak egy széles, önelégült vigyor a válasz. Szavakkal most nem bajlódik, inkább élvezi rövid nászukat, s egyébként sem szükséges semmit bizonyítania. Főleg az eddigiek után. A nyakára vándorló kézfej kissé megváltoztatja hangulatát, s ellentétes érzéseket hoz fel benne. Szereti az ellene irányuló durva viselkedést, ugyanakkor ezt jelenleg csak egy embertől hajlandó eltűrni. Nem dacol, eléggé jó a kedve az elfogyasztott szereknek hála, hogy ennyivel engedékenyebb legyen.*
- Ne is mondd! De hamarosan orvosolom ezt.
*Látványosan fintorog. Még nincs ereje ezzel a kellemetlen ténnyel foglalkozni, hiszen már annak a gondolata is kimeríti, hogy fel kell valahogy öltöznie majd.*
- Lehet, hogy jövök még majd hozzád.
*Hasára fordul, alkarjaira feltámaszkodva nézi Tharasyt és azt, ahogy tisztogatja magát.*
- Főleg ha ilyen vendégszeretetben van részem.
*Alsó ajkát beharapva gyönyörködik fajtársa vonásaiban.*
- Egyébként meg tartozol nekem.
*Mutatóujjával a verejtéktől nedves mellkason játszadozik.*
- Egy tinccsel.
*Rövid szünetet tart.*
- De máshoz is volna kedvem.
*Fejét oldalra billentve elmélyülten tanulmányozza partnere reakcióit. Megint elfogja a hányinger, amit most is sikeresen leküzd.*
- Az istenek kegyesek velünk, igazán gondosan formáltak meg téged is.
*Már nem is igyekszik véka alá rejteni, hogy szemet gyönyörködtető számára fajtársa. Úgy sejti ez elég nyilvánvalóvá vált légyottjuk során.*
- S bár hosszú élettel ajándékoztak meg, de kár lenne veszni hagyni mindezt. Szívesen kiraknám a festményedet az ágyammal szemben.
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-08 01:09:26
Üzenet elküldve: 2024-02-08 01:09:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Az elf úgy dorombol most, akár egy macska. Ugyanakkor tudja már, hogy félrevezető e habitus; első kézből tapasztalta. Természetesen ott motoz az agya hátuljában az imént elszenvedett vereség emléke, de ez most nem annyira érdekli, mint kéjkedve az elf után.
Szavait a legkevésbé udvarlásképp szánta, de Relael legalább olyan jól forgatja ki azokat, mint amilyen megkapó a látványa. Az pedig igazán megkapó, főleg egy éhes férfi számára.
Szerencséjére olybá tűnik, a fajtársa kellően jó hangulatba került és nincs ellenére, hogy ő is befejezhesse dolgát. Azon nyomban belemerül az elfbe, ahogy az szétnyitja neki combjait. Megérzi derekán a finom kezeket, mik nem is oly rég arcát szorították. Az, hogy látszólag ínyére van az elfnek, valamit visszahoz korábban megtépázott férfiúi mivoltán.*
-Ugye... Tudod, hogy... Nem lesz mindig... Ekkora szerencséd velem. *Ütemesen dolgozik a combok között és elnézi a ritmushoz idomuló test mozgását. Alaposan szemügyre vesz mindent a lassú tempó közben; a bőséges kebleket, a keskeny csípőt, még a ki-kirajzolódó izmokat is, mikben nem szenved hiányt az elf. Megnézi magának a finom vonásokat és a még mindig kissé ködös, de kajánul csillanó, zöld szempárt. Nem tart ugyanakkor soká, egyik keze pedig az elf nyaka után vándorol, hogy a gyönyör pillanatában erősen rámarkolhasson. Nem szorítja ki a szuszt az elfből, de nem is ez a szándéka. Ha már az ő kielégülését tartja szem előtt, hát legalább imitálja saját módszereit. Alaposan kiélvezi a pillanatot, ahogy tette nem olyan rég Relael is, majd elégedett morranás kíséretében kiterül.*
-Bassza meg. *Hanyatt fekszik a szalmában, hogy kiszuszogja az iménti percek fáradalmait. Most veszi csak észre, hogy alaposan megizzadt.*
-Most már hasonlít a szagunk. *Vigyorodik el végül, miközben jobbjával keres magának némi szalmát, hogy megtörölhesse vele magát. Elvégre Relael is bizonyosan felvett magára egy keveset az istállószagból.*
-Többször kéne jönnöd. *Fecseg tovább a művelet közben.*
//Örökölt sors//
*Az elf úgy dorombol most, akár egy macska. Ugyanakkor tudja már, hogy félrevezető e habitus; első kézből tapasztalta. Természetesen ott motoz az agya hátuljában az imént elszenvedett vereség emléke, de ez most nem annyira érdekli, mint kéjkedve az elf után.
Szavait a legkevésbé udvarlásképp szánta, de Relael legalább olyan jól forgatja ki azokat, mint amilyen megkapó a látványa. Az pedig igazán megkapó, főleg egy éhes férfi számára.
Szerencséjére olybá tűnik, a fajtársa kellően jó hangulatba került és nincs ellenére, hogy ő is befejezhesse dolgát. Azon nyomban belemerül az elfbe, ahogy az szétnyitja neki combjait. Megérzi derekán a finom kezeket, mik nem is oly rég arcát szorították. Az, hogy látszólag ínyére van az elfnek, valamit visszahoz korábban megtépázott férfiúi mivoltán.*
-Ugye... Tudod, hogy... Nem lesz mindig... Ekkora szerencséd velem. *Ütemesen dolgozik a combok között és elnézi a ritmushoz idomuló test mozgását. Alaposan szemügyre vesz mindent a lassú tempó közben; a bőséges kebleket, a keskeny csípőt, még a ki-kirajzolódó izmokat is, mikben nem szenved hiányt az elf. Megnézi magának a finom vonásokat és a még mindig kissé ködös, de kajánul csillanó, zöld szempárt. Nem tart ugyanakkor soká, egyik keze pedig az elf nyaka után vándorol, hogy a gyönyör pillanatában erősen rámarkolhasson. Nem szorítja ki a szuszt az elfből, de nem is ez a szándéka. Ha már az ő kielégülését tartja szem előtt, hát legalább imitálja saját módszereit. Alaposan kiélvezi a pillanatot, ahogy tette nem olyan rég Relael is, majd elégedett morranás kíséretében kiterül.*
-Bassza meg. *Hanyatt fekszik a szalmában, hogy kiszuszogja az iménti percek fáradalmait. Most veszi csak észre, hogy alaposan megizzadt.*
-Most már hasonlít a szagunk. *Vigyorodik el végül, miközben jobbjával keres magának némi szalmát, hogy megtörölhesse vele magát. Elvégre Relael is bizonyosan felvett magára egy keveset az istállószagból.*
-Többször kéne jönnöd. *Fecseg tovább a művelet közben.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-08 00:11:13
Üzenet elküldve: 2024-02-08 00:11:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*A tompa kábulatban lebeg, még a kellemetlen környezet sem zavarja. Szíve oly hevesen zakatol, hogy Tharasy első szavait sem teljesen érti, távoli mormogássá folyik össze a számára. Igyekszik fajtársa szájáról olvasni, de annyira nem érdekli, hogy különösebben törje magát.*
- Eredar? Hallottam rémmeséket róluk.
*Érdekes elképzelésnek tartja, s ha jobban belegondol egészen érthető is volna a következtetés. Természetesen ezt bóknak veszi.*
- Sok mindent megmagyarázna.
*Röviden felnevet. Relael tagadhatatlanul az egyik legalantasabb személy, s erre a tényre csupán rátesz az, hogy emellett egy nemesi származású elf. Tisztában van saját alávalóságával, és már régóta nem óhajt ezen változtatni.*
- Te most udvarolsz nekem. Már egészen jól megy neked.
*Túlzottan elégedett ahhoz, hogy kikérje magának Tharasy szóhasználatát. Jókedvű, emiatt elnéző, s talán kicsit kacérabb is a kelleténél, főleg azután, hogy nem is olyan rég még milyen ellentmondást nem tűrő volt fajtársával.
Az apró megjegyzést követően érzi, hogy a tharg fölé magasodik, és enyhén ránehezedik.*
- Nahát, nahát...
*Búgja igen frappánsan, s ha már ilyen kényelmes helyzetben van, akkor örömmel legelteti tekintetét partnerén. Teste is megkapó látvány a számára, de minduntalan a rideg pillantás vonja magára figyelmét.*
- Talán.
*Relael arcán is széles vigyor terül el, miközben Tharasy keze már lent jár.*
- Igen, egészen tetszel.
*Látszólag nem elutasító, sőt, combjait is jobban szétnyitva engedi közelebb magához a thargot. Korábbi megerőltető rohamát most van lehetősége kipihenni, de figyelme nem lankad, s bár jóval passzívabb, karjai viszont a szőke elf derekára vándorolnak, hogy még közelebb vonja magához.*
//Örökölt sors//
*A tompa kábulatban lebeg, még a kellemetlen környezet sem zavarja. Szíve oly hevesen zakatol, hogy Tharasy első szavait sem teljesen érti, távoli mormogássá folyik össze a számára. Igyekszik fajtársa szájáról olvasni, de annyira nem érdekli, hogy különösebben törje magát.*
- Eredar? Hallottam rémmeséket róluk.
*Érdekes elképzelésnek tartja, s ha jobban belegondol egészen érthető is volna a következtetés. Természetesen ezt bóknak veszi.*
- Sok mindent megmagyarázna.
*Röviden felnevet. Relael tagadhatatlanul az egyik legalantasabb személy, s erre a tényre csupán rátesz az, hogy emellett egy nemesi származású elf. Tisztában van saját alávalóságával, és már régóta nem óhajt ezen változtatni.*
- Te most udvarolsz nekem. Már egészen jól megy neked.
*Túlzottan elégedett ahhoz, hogy kikérje magának Tharasy szóhasználatát. Jókedvű, emiatt elnéző, s talán kicsit kacérabb is a kelleténél, főleg azután, hogy nem is olyan rég még milyen ellentmondást nem tűrő volt fajtársával.
Az apró megjegyzést követően érzi, hogy a tharg fölé magasodik, és enyhén ránehezedik.*
- Nahát, nahát...
*Búgja igen frappánsan, s ha már ilyen kényelmes helyzetben van, akkor örömmel legelteti tekintetét partnerén. Teste is megkapó látvány a számára, de minduntalan a rideg pillantás vonja magára figyelmét.*
- Talán.
*Relael arcán is széles vigyor terül el, miközben Tharasy keze már lent jár.*
- Igen, egészen tetszel.
*Látszólag nem elutasító, sőt, combjait is jobban szétnyitva engedi közelebb magához a thargot. Korábbi megerőltető rohamát most van lehetősége kipihenni, de figyelme nem lankad, s bár jóval passzívabb, karjai viszont a szőke elf derekára vándorolnak, hogy még közelebb vonja magához.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 23:33:58
Üzenet elküldve: 2024-02-07 23:33:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Felhördül meglepetésében, ahogy Relael feje fölé szegezi karjait. Egészen elkerekednek kékjei, ahogy a zöld szempár közelít. Immáron bizonyos benne, hogy Relael fizikuma jobb; ezt pedig nem szívesen ismeri el még magának sem, hisz tharg férfiú. Sosem volt különösebben nagy erőművész, de látható s tapintható izomzattal rendelkezik; ez mégsem volt elég az elf nemeshez.*
-Szerencsére. *Ismétli, majd nagyot nyel. Enged Relaelnek és a kéjnek, ha nem is örömmel. Nem ellenkezik. Helyette meg-megfeszülő tagokkal hagyja, hogy fajtársa saját örömére használhassa. Nincs különösebb gondja ezzel, hisz ő is egyre közelebb kerül a gyönyörhöz; ennek pedig egyre sűrűbben hangot is ad. Ám a "nemes szuka" megáll, ő pedig pontosan tudja, hogy miért.
Nem moccan azonnal, ahogy Relael legurul róla, csak hangosan felnyög. Zihál. Szüksége van némi levegőre, hogy rendbe szedje magát. Relaelhez hasonlóan ő is ráng, csak épp a kielégületlenség miatt.*
-Az elf nemesek mind ilyenek? Nem, biztosan nem. *Nem üt meg oly kihívó hangot, mint azelőtt. Elvégre még részegen is képes volt helytállni "prédája", ami sajnos beszédes.*
-Egy pillanatra azt hittem, eredar vagy. Tudod, mik azok? *Az elf bizonyosan tudja. Hullámzó mellkassal fekszik, még fejét sem fordítja rögtön Relael felé.*
-De aztán rájöttem, hogy csupán mélyre süllyedtél a fajtádban. A képességeid ellenére. Egy mocskos, alávaló démon vagy egy elf bőrében. *Hangja színtelen, csak a megállapításait közli.*
-De nekem ez tetszik.
*Azzal a lendülettel mászik Relael fölé, hogy ismét félrehúzza az alsóneműt.*
-És szerintem neked is. *Vigyorodik el. Sajnos abban a tudatban kell megpróbálnia megszerezni a hőn áhított kielégülését, hogy a másik erőfölényt képvisel. Legalábbis olybá fest. Így nem próbálja testi erejét fitogtatni. Ugyanakkor nem kér engedélyt, megtámaszkodik Relael mellett és megkísérli ott folytatni egy határozott mozdulattal, ahol abbahagyták, mintha mi sem történt volna.*
//Örökölt sors//
*Felhördül meglepetésében, ahogy Relael feje fölé szegezi karjait. Egészen elkerekednek kékjei, ahogy a zöld szempár közelít. Immáron bizonyos benne, hogy Relael fizikuma jobb; ezt pedig nem szívesen ismeri el még magának sem, hisz tharg férfiú. Sosem volt különösebben nagy erőművész, de látható s tapintható izomzattal rendelkezik; ez mégsem volt elég az elf nemeshez.*
-Szerencsére. *Ismétli, majd nagyot nyel. Enged Relaelnek és a kéjnek, ha nem is örömmel. Nem ellenkezik. Helyette meg-megfeszülő tagokkal hagyja, hogy fajtársa saját örömére használhassa. Nincs különösebb gondja ezzel, hisz ő is egyre közelebb kerül a gyönyörhöz; ennek pedig egyre sűrűbben hangot is ad. Ám a "nemes szuka" megáll, ő pedig pontosan tudja, hogy miért.
Nem moccan azonnal, ahogy Relael legurul róla, csak hangosan felnyög. Zihál. Szüksége van némi levegőre, hogy rendbe szedje magát. Relaelhez hasonlóan ő is ráng, csak épp a kielégületlenség miatt.*
-Az elf nemesek mind ilyenek? Nem, biztosan nem. *Nem üt meg oly kihívó hangot, mint azelőtt. Elvégre még részegen is képes volt helytállni "prédája", ami sajnos beszédes.*
-Egy pillanatra azt hittem, eredar vagy. Tudod, mik azok? *Az elf bizonyosan tudja. Hullámzó mellkassal fekszik, még fejét sem fordítja rögtön Relael felé.*
-De aztán rájöttem, hogy csupán mélyre süllyedtél a fajtádban. A képességeid ellenére. Egy mocskos, alávaló démon vagy egy elf bőrében. *Hangja színtelen, csak a megállapításait közli.*
-De nekem ez tetszik.
*Azzal a lendülettel mászik Relael fölé, hogy ismét félrehúzza az alsóneműt.*
-És szerintem neked is. *Vigyorodik el. Sajnos abban a tudatban kell megpróbálnia megszerezni a hőn áhított kielégülését, hogy a másik erőfölényt képvisel. Legalábbis olybá fest. Így nem próbálja testi erejét fitogtatni. Ugyanakkor nem kér engedélyt, megtámaszkodik Relael mellett és megkísérli ott folytatni egy határozott mozdulattal, ahol abbahagyták, mintha mi sem történt volna.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 22:59:52
Üzenet elküldve: 2024-02-07 22:59:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Arcán látható, hogy összpontosítani kezd, ahogy légyottjuk megfelelő szakaszába érve, lassan a beteljesülés magaslataiba kapaszkodik. Tharasy viszont továbbra sem elégszik meg szerencsés pozíciójával, s egy újabb kísérlettel zökkenti ki Relaelt. Egészen felháborodik ezen, de csak saját magát hibáztatja, hiszen nem pofozta fel fajtársát akkor, amikor kellett volna. Láthatóan mindig ez a lágy, engedékeny szíve szüli az engedetlenséget.
Már csírájában megtöri a lázadást. A nyaka után nyúló kezeket megragadja csuklónál, majd ellentmondást nem tűrő módon szegezi őket Tharasy feje fölé.*
- Meg kellene üsselek ezért.
*Sziszegi látszólag ingerülten a fiatal férfi arcába, ámbár hangjában szórakozottság is érzékelhető.*
- Szerencsédre olyan helyes kis pofid van.
*Nem tervezi idejüket tovább húzni, kellőképpen kiszórakozta magát, ezért szemhéjait lezárva igyekszik felvenni ott a fonalat, ahol nem olyan régen abba hagyta.
Most hogy teljes egészében nála az irányítás, valóban foglalkozhat azzal, ami neki kellemes, már amennyiben Tharasy még bírja egy kis ideig a gyűrődést. Alig pár perc szükséges már csak ahhoz, hogy izmai megfeszüljenek, és teste megrázkódjon a gyönyörtől. Kénytelen hirtelen megálljt parancsolni, hiszen minden apró mozdulatra, vagy érintésre heves reakciót ad válaszul minden porcikája. Néhány pillanatot követően elereszti végül önkéntes rabját, majd elégedetten dől oldalra és hangos szuszogással fújja ki magát a szalmán heverve.
Ismét érzi a hányingert, ahogy azt is, hogy forog vele a világ, de elégedett azzal, hogy mennyire helytállt a gőgös Tharasyval szemben.*
- Megteszi.
*Idézi fel az ismerős megjegyzést, majd vigyorogva pillant oldalra, hogy felmérhesse fajtársa hangulatát.*
//Örökölt sors//
*Arcán látható, hogy összpontosítani kezd, ahogy légyottjuk megfelelő szakaszába érve, lassan a beteljesülés magaslataiba kapaszkodik. Tharasy viszont továbbra sem elégszik meg szerencsés pozíciójával, s egy újabb kísérlettel zökkenti ki Relaelt. Egészen felháborodik ezen, de csak saját magát hibáztatja, hiszen nem pofozta fel fajtársát akkor, amikor kellett volna. Láthatóan mindig ez a lágy, engedékeny szíve szüli az engedetlenséget.
Már csírájában megtöri a lázadást. A nyaka után nyúló kezeket megragadja csuklónál, majd ellentmondást nem tűrő módon szegezi őket Tharasy feje fölé.*
- Meg kellene üsselek ezért.
*Sziszegi látszólag ingerülten a fiatal férfi arcába, ámbár hangjában szórakozottság is érzékelhető.*
- Szerencsédre olyan helyes kis pofid van.
*Nem tervezi idejüket tovább húzni, kellőképpen kiszórakozta magát, ezért szemhéjait lezárva igyekszik felvenni ott a fonalat, ahol nem olyan régen abba hagyta.
Most hogy teljes egészében nála az irányítás, valóban foglalkozhat azzal, ami neki kellemes, már amennyiben Tharasy még bírja egy kis ideig a gyűrődést. Alig pár perc szükséges már csak ahhoz, hogy izmai megfeszüljenek, és teste megrázkódjon a gyönyörtől. Kénytelen hirtelen megálljt parancsolni, hiszen minden apró mozdulatra, vagy érintésre heves reakciót ad válaszul minden porcikája. Néhány pillanatot követően elereszti végül önkéntes rabját, majd elégedetten dől oldalra és hangos szuszogással fújja ki magát a szalmán heverve.
Ismét érzi a hányingert, ahogy azt is, hogy forog vele a világ, de elégedett azzal, hogy mennyire helytállt a gőgös Tharasyval szemben.*
- Megteszi.
*Idézi fel az ismerős megjegyzést, majd vigyorogva pillant oldalra, hogy felmérhesse fajtársa hangulatát.*
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 17:42:52
Üzenet elküldve: 2024-02-07 17:42:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Úgy érzi, mindjárt tüzet fog ágyéktájon a féktelen tempótól. Ereje vége is közel lehet, ha nem tartanak szünetet, minden értelemben. Relael bujaságának hangot is ad, nem is keveset. Nem csak az istállót tölti be. Őt sem zavarja különösebben a tényállás, hogy alighanem hallhatóak odakinn. A nemes elf még ilyen körülmények között is hatalmas trófea.
Nem tudja ugyanakkor, mennyire tekintheti trófeának a másik hosszúéletűt, aki most ránehezedve tempózik tovább. Még lehet préda a megkapó látványt nyújtó elfből, csak egy kis szerencse kell hozzá. Meg persze az ereje.
Természetesen viszonozza a csókot és hagyja, hogy nyelveik egymásba fonódjanak. A fájdalom ellenére édes, akár a méz, szinte már igéző. Az iménti jelenet is nagyszerűen példázza számára, hogy nem egyszerű elfel van dolga. Sőt! Furcsa sejlés fogalmazódik benne, de nem az a fajta, aki könnyen bedől a dajkameséknek.
Relael rövid úton véget vet a szövegelésének, innentől pedig maximum a tenyerébe nyöghet. Röviddel azután viszont, hogy Relael a száját betapasztja kezével, ő ismét mozdul. Megfeszülnek izmai az erőkifejtéstől. Az elf közelebb hajol, ő pedig mindkét kezét annak nyakára igyekszik tapasztani, s ezzel a mozdulattal tolni maga mellé a szalmába, hogy aztán fölé kerekedhessen. Még agyon használt szerszámát sem igyekszik kihúzni közben. Most vagy soha momentumnak érzi ezt kettejük kéjes táncában ahhoz, hogy átvegye a vezetést és emlékeztesse az Relaelt, ki itt a férfi. Elvégre ő egy tharg, még ha hegyesek is a fülei.
Az elf fülébe akar suttogni, miközben elhasználja. Ki tudja, talán a végén még ki is köti valahova. Ilyen és ehhez hasonló képzetek játszódnak le benne, miközben igyekszik visszaszerezni a gyeplőt.*
//Örökölt sors//
*Úgy érzi, mindjárt tüzet fog ágyéktájon a féktelen tempótól. Ereje vége is közel lehet, ha nem tartanak szünetet, minden értelemben. Relael bujaságának hangot is ad, nem is keveset. Nem csak az istállót tölti be. Őt sem zavarja különösebben a tényállás, hogy alighanem hallhatóak odakinn. A nemes elf még ilyen körülmények között is hatalmas trófea.
Nem tudja ugyanakkor, mennyire tekintheti trófeának a másik hosszúéletűt, aki most ránehezedve tempózik tovább. Még lehet préda a megkapó látványt nyújtó elfből, csak egy kis szerencse kell hozzá. Meg persze az ereje.
Természetesen viszonozza a csókot és hagyja, hogy nyelveik egymásba fonódjanak. A fájdalom ellenére édes, akár a méz, szinte már igéző. Az iménti jelenet is nagyszerűen példázza számára, hogy nem egyszerű elfel van dolga. Sőt! Furcsa sejlés fogalmazódik benne, de nem az a fajta, aki könnyen bedől a dajkameséknek.
Relael rövid úton véget vet a szövegelésének, innentől pedig maximum a tenyerébe nyöghet. Röviddel azután viszont, hogy Relael a száját betapasztja kezével, ő ismét mozdul. Megfeszülnek izmai az erőkifejtéstől. Az elf közelebb hajol, ő pedig mindkét kezét annak nyakára igyekszik tapasztani, s ezzel a mozdulattal tolni maga mellé a szalmába, hogy aztán fölé kerekedhessen. Még agyon használt szerszámát sem igyekszik kihúzni közben. Most vagy soha momentumnak érzi ezt kettejük kéjes táncában ahhoz, hogy átvegye a vezetést és emlékeztesse az Relaelt, ki itt a férfi. Elvégre ő egy tharg, még ha hegyesek is a fülei.
Az elf fülébe akar suttogni, miközben elhasználja. Ki tudja, talán a végén még ki is köti valahova. Ilyen és ehhez hasonló képzetek játszódnak le benne, miközben igyekszik visszaszerezni a gyeplőt.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 17:01:50
Üzenet elküldve: 2024-02-07 17:01:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Relael nagyon eltökélt, nem is tervez tempóját visszafogni, holott nincs egyszerű dolga. Szíves örömest adná át magát az élvezeteknek, de meg kell leckéztetnie Tharasyt, ezért reakcióit is enyhíti amennyire lehetséges. Persze hangja így is betölti a teret, s feltehetően a közelben sétálók is felfigyelhetnek rájuk. Ez a tény már az elején sem zavarta, különösen most nem, hogy a külvilág teljesen megszűnt létezni számára, a környezet milyensége sem zavarja immár.
A heves reakció elégedettséggel tölti el őt, ahogy apró mozzanatának eredményül szolgáló látvány is. Ez csak még tovább csigázza, szinte még teste is belerázkódik az élvezetbe. A vércsepp útvonala és a neki szegezett kérdés többféleképpen hergeli fel őt. Érzi, hogy viszket a tenyere, ismételten kedve lenne felképelni Tharasyt, ám figyelne ezúttal is elterelődik. Előre hajolva, nyelve hegyével leköveti az apró csepp útvonalát, egészen vissza fajtársa ajkaiig. A forrásnál ezúttal édes ambrózia fogadja, mintha csak bocsánatot szeretne kérni korábbi gaztette miatt. Persze szó sincs ilyenről, csupán Relael számára éppen ez esik jól.
Amint ajkaik elválnak egymástól, szabad kezét Tharasy szájára tapasztja, ami láthatóan minden baj forrása.*
- Helyesebb vagy, amikor befogod.
*Vigyora ismételten enyhe vicsorgásba hajlik, de nem adja jelét annak, hogy tervezne lassítani, vagy szünetet tartani, holott mindkettőre szüksége volna. Szinte beleszédül az erőlködésbe, hogy hevességét képes legyen fenntartani.*
//Örökölt sors//
*Relael nagyon eltökélt, nem is tervez tempóját visszafogni, holott nincs egyszerű dolga. Szíves örömest adná át magát az élvezeteknek, de meg kell leckéztetnie Tharasyt, ezért reakcióit is enyhíti amennyire lehetséges. Persze hangja így is betölti a teret, s feltehetően a közelben sétálók is felfigyelhetnek rájuk. Ez a tény már az elején sem zavarta, különösen most nem, hogy a külvilág teljesen megszűnt létezni számára, a környezet milyensége sem zavarja immár.
A heves reakció elégedettséggel tölti el őt, ahogy apró mozzanatának eredményül szolgáló látvány is. Ez csak még tovább csigázza, szinte még teste is belerázkódik az élvezetbe. A vércsepp útvonala és a neki szegezett kérdés többféleképpen hergeli fel őt. Érzi, hogy viszket a tenyere, ismételten kedve lenne felképelni Tharasyt, ám figyelne ezúttal is elterelődik. Előre hajolva, nyelve hegyével leköveti az apró csepp útvonalát, egészen vissza fajtársa ajkaiig. A forrásnál ezúttal édes ambrózia fogadja, mintha csak bocsánatot szeretne kérni korábbi gaztette miatt. Persze szó sincs ilyenről, csupán Relael számára éppen ez esik jól.
Amint ajkaik elválnak egymástól, szabad kezét Tharasy szájára tapasztja, ami láthatóan minden baj forrása.*
- Helyesebb vagy, amikor befogod.
*Vigyora ismételten enyhe vicsorgásba hajlik, de nem adja jelét annak, hogy tervezne lassítani, vagy szünetet tartani, holott mindkettőre szüksége volna. Szinte beleszédül az erőlködésbe, hogy hevességét képes legyen fenntartani.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 12:49:19
Üzenet elküldve: 2024-02-07 12:49:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Nem kell hozzá sok idő, hogy észrevegye; Relael a saját pecsenyéjét sütögeti rajta. Pontosan azt teszi, amit ő készült tenni vele. Kedve szerint játszadozni. Persze ettől függetlenül igen csak élvezi kétes biztonságérzettel átitatott nászuk. Fel-felnyög az elf alatt, s ugyan a kéj igyekszik háttérbe szorítani uralkodási vágyát, valahol hátul ott motoz a kényszer, hogy ő vezethesse táncuk.
Ugyanakkor első próbálkozása eme törekvésre visszafelé sül el, Relael pedig válaszul még szorosabbra fogja a gyeplőt. Beszédesek az izmok, mik kirajzolódnak a lányon az erőlködésre körülötte, s ugyan továbbra is momentumára vár, sejti már, hogy elfjére akadt a játszmában.
Felnyög meglepettségében, ahogy az elf hajánál fogva hátrafeszíti, s közben valósággal maga alá szegezi. A lány combjaiba markol kezeivel, miközben érzi a mohó ajkakat az övére tapadni. Nagy hévvel viszonozza a közeledést, igyekszik birokra kelni Relaellel. Csakhogy a következőkre körmei egy pillanat erejéig a nemes lábának húsába vájnak, miközben ő felszisszen. *
-Megmartál, Te kígyó! *Nyelvével nyalja le az alsóajkán cseppenő vért. Tekintete szinte villan a hirtelen dühtől, ahogy az önelégült szépségre esik pillantása. Más szituációban egy kiadós pofon lenne a lány
jutalma, ám egyelőre altatni kíván. Főleg, mert alaposan hatalmába keríti a kéjes örvény, amit Relael idéz épp elő. A nemes eszetlen tempóra kapcsol. Nehezen veszi le tekintetét a felette ritmusra ringó keblekről és a fülledt élvezetekkel átitatott, csinos ábrázatról. Zihálva, egyik kezével a szalmát markolja feje mellett, másikkal Relael keblével teszi ugyanezt, csak hogy szép lassan felfelé igyekezzennek ujjai majd a nyaka felé.*
-Ez minden? *Húzódik arca kegyetlen mosolyra, egy vércsepp pedig elindul nyaka felé ajkai szegletéből. Nem kívánja belelovalni Relaelt a dologba, de szeretné elterelni a figyelmét közelgő trükkjéről. Mindemellett nem felejti el élvezni is a kényszerű helyzetet, s ezt Relael láthatja és hallhatja. Muszáj lesz tennie valamit, mert az ő férfiereje is véges.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.07 12:49:38
//Örökölt sors//
*Nem kell hozzá sok idő, hogy észrevegye; Relael a saját pecsenyéjét sütögeti rajta. Pontosan azt teszi, amit ő készült tenni vele. Kedve szerint játszadozni. Persze ettől függetlenül igen csak élvezi kétes biztonságérzettel átitatott nászuk. Fel-felnyög az elf alatt, s ugyan a kéj igyekszik háttérbe szorítani uralkodási vágyát, valahol hátul ott motoz a kényszer, hogy ő vezethesse táncuk.
Ugyanakkor első próbálkozása eme törekvésre visszafelé sül el, Relael pedig válaszul még szorosabbra fogja a gyeplőt. Beszédesek az izmok, mik kirajzolódnak a lányon az erőlködésre körülötte, s ugyan továbbra is momentumára vár, sejti már, hogy elfjére akadt a játszmában.
Felnyög meglepettségében, ahogy az elf hajánál fogva hátrafeszíti, s közben valósággal maga alá szegezi. A lány combjaiba markol kezeivel, miközben érzi a mohó ajkakat az övére tapadni. Nagy hévvel viszonozza a közeledést, igyekszik birokra kelni Relaellel. Csakhogy a következőkre körmei egy pillanat erejéig a nemes lábának húsába vájnak, miközben ő felszisszen. *
-Megmartál, Te kígyó! *Nyelvével nyalja le az alsóajkán cseppenő vért. Tekintete szinte villan a hirtelen dühtől, ahogy az önelégült szépségre esik pillantása. Más szituációban egy kiadós pofon lenne a lány
jutalma, ám egyelőre altatni kíván. Főleg, mert alaposan hatalmába keríti a kéjes örvény, amit Relael idéz épp elő. A nemes eszetlen tempóra kapcsol. Nehezen veszi le tekintetét a felette ritmusra ringó keblekről és a fülledt élvezetekkel átitatott, csinos ábrázatról. Zihálva, egyik kezével a szalmát markolja feje mellett, másikkal Relael keblével teszi ugyanezt, csak hogy szép lassan felfelé igyekezzennek ujjai majd a nyaka felé.*
-Ez minden? *Húzódik arca kegyetlen mosolyra, egy vércsepp pedig elindul nyaka felé ajkai szegletéből. Nem kívánja belelovalni Relaelt a dologba, de szeretné elterelni a figyelmét közelgő trükkjéről. Mindemellett nem felejti el élvezni is a kényszerű helyzetet, s ezt Relael láthatja és hallhatja. Muszáj lesz tennie valamit, mert az ő férfiereje is véges.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.07 12:49:38
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 09:42:17
Üzenet elküldve: 2024-02-07 09:42:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Nem zavarja Tharasy kételye, leginkább azért, mert cseppet sem érdekli, hogy mit gondol róla. Nem csupán ezzel kapcsolatban érdektelen, de fajtársa örömét illetően is. Minden mozzanata saját örömét szolgálja, még az elf mellkasára vagy nyakára nyomott csókok is Relael kedvének feltüzeléséhez szükséges.
A csók is egészen kellemes, főleg mert közben a szót is belé folythatja partnerébe. Tagadhatatlanul nem sok gyöngédség zajlik közöttük, még ajkaik érintkezése is vad, éhes, követelőző.
Állkapcsa megfeszül, s minden igyekezete ellenére belőle is egy elégedett nyögés szakad ki. Minden porcikáját elönti a forróság, Tharasy hamar érezheti magán Relael fokozódó örömét, akinek vágyát tovább tetézi a közelről alaposan szemrevételezett arc. A szimmetrikus vonásokat a fiatal férfi önelégült, szinte már gonosz tekintete teszi érdekesebbé számára.
Egészen sikerül bele feledkeznie abba, hogy csodálja milyen hatást gyakorol Tharasyra, amikor amaz többféleképpen is lázadni kezd. Relael két oldalt megtámaszkodik, igyekszik erősen tartani magát lábaival. Megfeszülő izmai valamelyest kirajzolódnak, így láthatóvá téve azt, hogy utóbbi időben valóban edzettebbé vált, ennek köszönheti, hogy tapon marad még illuminált állapotában is.*
- Te kis szemét!
*Sziszegi, miután sikeresen elhárította a hatalmának elbitorlása elleni támadást. Szíve szerint felképelné fajtársát az alávaló kifejezés miatt, ám képes annyira visszafognia magát, hogy beérje mással. Eddig Tharasy arcát szorongató kézfeje a szőke fonatok közé siklik, hogy azokat erősen megmarkolva megpróbálja hátrébb feszíteni a hím fejét, másik, támaszkodó karjával pedig mellkasára nehezedik, hogy lejjebb szoríthassa őt.*
- Nem tűröm az engedetlenséget.
*Határozott kijelentése korábbi ördögi vigyorát rajzolja arcára, amit újabb csókkal tör meg. Ám ez még annyira sem finomkodó, mint a korábbi. Sőt, örömmel engedi ki méregfogait, hogy lehetőleg apró sebet ejtsen partnere finom ajkán. Addig nem rest próbálkozni, míg a vér fémes ízét meg nem érzi nyelve hegyén.
Közben teste töretlenül munkál, ösztönösen gyorsítva, és fokozva az intenzitást. Ki van merülve, izmai égnek, de hajtja tovább magát, holott már fejbőre is viszket saját verejtékétől.*
//Örökölt sors//
*Nem zavarja Tharasy kételye, leginkább azért, mert cseppet sem érdekli, hogy mit gondol róla. Nem csupán ezzel kapcsolatban érdektelen, de fajtársa örömét illetően is. Minden mozzanata saját örömét szolgálja, még az elf mellkasára vagy nyakára nyomott csókok is Relael kedvének feltüzeléséhez szükséges.
A csók is egészen kellemes, főleg mert közben a szót is belé folythatja partnerébe. Tagadhatatlanul nem sok gyöngédség zajlik közöttük, még ajkaik érintkezése is vad, éhes, követelőző.
Állkapcsa megfeszül, s minden igyekezete ellenére belőle is egy elégedett nyögés szakad ki. Minden porcikáját elönti a forróság, Tharasy hamar érezheti magán Relael fokozódó örömét, akinek vágyát tovább tetézi a közelről alaposan szemrevételezett arc. A szimmetrikus vonásokat a fiatal férfi önelégült, szinte már gonosz tekintete teszi érdekesebbé számára.
Egészen sikerül bele feledkeznie abba, hogy csodálja milyen hatást gyakorol Tharasyra, amikor amaz többféleképpen is lázadni kezd. Relael két oldalt megtámaszkodik, igyekszik erősen tartani magát lábaival. Megfeszülő izmai valamelyest kirajzolódnak, így láthatóvá téve azt, hogy utóbbi időben valóban edzettebbé vált, ennek köszönheti, hogy tapon marad még illuminált állapotában is.*
- Te kis szemét!
*Sziszegi, miután sikeresen elhárította a hatalmának elbitorlása elleni támadást. Szíve szerint felképelné fajtársát az alávaló kifejezés miatt, ám képes annyira visszafognia magát, hogy beérje mással. Eddig Tharasy arcát szorongató kézfeje a szőke fonatok közé siklik, hogy azokat erősen megmarkolva megpróbálja hátrébb feszíteni a hím fejét, másik, támaszkodó karjával pedig mellkasára nehezedik, hogy lejjebb szoríthassa őt.*
- Nem tűröm az engedetlenséget.
*Határozott kijelentése korábbi ördögi vigyorát rajzolja arcára, amit újabb csókkal tör meg. Ám ez még annyira sem finomkodó, mint a korábbi. Sőt, örömmel engedi ki méregfogait, hogy lehetőleg apró sebet ejtsen partnere finom ajkán. Addig nem rest próbálkozni, míg a vér fémes ízét meg nem érzi nyelve hegyén.
Közben teste töretlenül munkál, ösztönösen gyorsítva, és fokozva az intenzitást. Ki van merülve, izmai égnek, de hajtja tovább magát, holott már fejbőre is viszket saját verejtékétől.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 06:07:31
Üzenet elküldve: 2024-02-07 06:07:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*A szalmából követi figyelemmel, miként válik meg a fajtárs a ruháitól. Ínyére van, amit lát, s ez hamar megmutatkozik. Míg Relael a testét fedezi fel, ő nem átall ismét a sötét hajkoronába túrni, csak a miheztartás végett. Egyelőre hagyja munkálkodni az elfet, ennél messzebbre nem megy. Főleg, mert tetszik neki a játszadozás.*
-Fajtárssal? Itt? *Megrázza fejét. Mióta itt vannak, csak maguk vannak hegyesfülű thargok, meg félvér sem igen akad. Ugyanakkor most nem koncentrál erre a kérdésre, mert sokkal kellemesebb felfedezni valója akad. Kezei végigfutnak a kellemes vonalú csípőn, majd megállapodnak a kebleken, ahogy Relael combjaira huppan.*
-Egy Olyannal, mint Te... *A mondatot nem fejezi be, mert Relael egy forró csókot követel, amit ő szíves-örömest áruba is bocsájt. Kellemesnek találja a lány munkálkodását, habár az ezt követőeket még inkább.
Kéjesen nyög fel, ahogy Relael ráereszkedik. A forróság hamar átjárja ágyékát, s az elf sem habozik sokat. Érdes tenyerével végigsimít a sötéthajú elf combjain, ám mielőtt egyebet tenne, Relael közrefogja arcát és belebámul. Megannyi kéjes vonást találhat rajta, ugyanakkor nem sokáig van lehetősége szemrevételezni őket.*
-Egy elfszukával. *Fejezi be a mondatot ajkai között préselve, miközben akcióba lendül. Legalábbis Tharassy elképzelésében. Balja az elf keze után nyúl, hogy lefejtse magáról, miközben igyekszik felülni, hogy aztán a hátára dönthesse Relaelt és kedve szerint eljátszogasson vele. Őt is érdekelné, vajon mily vonásokat hoz elő az elf arcán, mikor kezei megtalálják nyakát.
Ugyanakkor ilyesmi egyelőre nem következik be; még a fajtárs kezét sem képes lefejteni magáról. Vagy több van az elfben, mint amennyi látszik, vagy valahol elszámolta magát menet közben. Nincs szerencséje, ereje elhagyni látszik őt ezúttal. Tekintetén meglepettséggel vegyes zavarodottság kúszik át. Végül - egyelőre - megadóan hanyatlik vissza, s míg egyik kezét a gyengén lány csuklóján tartja, másikkal a keblei után vándorol. Nem mondhatná, hogy nem élvezi, ahogy Relael az ölében ténykedik, ugyanakkor a szerephez nem szokott hozzá. Most azonban az érzésekre koncentrál, s még csípőjével is rásegít a táncukra, hogy valamennyi irányítást ő is bírhasson.*
//Örökölt sors//
*A szalmából követi figyelemmel, miként válik meg a fajtárs a ruháitól. Ínyére van, amit lát, s ez hamar megmutatkozik. Míg Relael a testét fedezi fel, ő nem átall ismét a sötét hajkoronába túrni, csak a miheztartás végett. Egyelőre hagyja munkálkodni az elfet, ennél messzebbre nem megy. Főleg, mert tetszik neki a játszadozás.*
-Fajtárssal? Itt? *Megrázza fejét. Mióta itt vannak, csak maguk vannak hegyesfülű thargok, meg félvér sem igen akad. Ugyanakkor most nem koncentrál erre a kérdésre, mert sokkal kellemesebb felfedezni valója akad. Kezei végigfutnak a kellemes vonalú csípőn, majd megállapodnak a kebleken, ahogy Relael combjaira huppan.*
-Egy Olyannal, mint Te... *A mondatot nem fejezi be, mert Relael egy forró csókot követel, amit ő szíves-örömest áruba is bocsájt. Kellemesnek találja a lány munkálkodását, habár az ezt követőeket még inkább.
Kéjesen nyög fel, ahogy Relael ráereszkedik. A forróság hamar átjárja ágyékát, s az elf sem habozik sokat. Érdes tenyerével végigsimít a sötéthajú elf combjain, ám mielőtt egyebet tenne, Relael közrefogja arcát és belebámul. Megannyi kéjes vonást találhat rajta, ugyanakkor nem sokáig van lehetősége szemrevételezni őket.*
-Egy elfszukával. *Fejezi be a mondatot ajkai között préselve, miközben akcióba lendül. Legalábbis Tharassy elképzelésében. Balja az elf keze után nyúl, hogy lefejtse magáról, miközben igyekszik felülni, hogy aztán a hátára dönthesse Relaelt és kedve szerint eljátszogasson vele. Őt is érdekelné, vajon mily vonásokat hoz elő az elf arcán, mikor kezei megtalálják nyakát.
Ugyanakkor ilyesmi egyelőre nem következik be; még a fajtárs kezét sem képes lefejteni magáról. Vagy több van az elfben, mint amennyi látszik, vagy valahol elszámolta magát menet közben. Nincs szerencséje, ereje elhagyni látszik őt ezúttal. Tekintetén meglepettséggel vegyes zavarodottság kúszik át. Végül - egyelőre - megadóan hanyatlik vissza, s míg egyik kezét a gyengén lány csuklóján tartja, másikkal a keblei után vándorol. Nem mondhatná, hogy nem élvezi, ahogy Relael az ölében ténykedik, ugyanakkor a szerephez nem szokott hozzá. Most azonban az érzésekre koncentrál, s még csípőjével is rásegít a táncukra, hogy valamennyi irányítást ő is bírhasson.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 855-874