Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-24 22:26:19
Üzenet elküldve: 2021-07-24 22:26:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Gonosz istenség. Apámnak régi volt vele a konfliktusa. A kikötőben nagyobb a kultusza, mint errefelé, az élőholt háború komoly sebeket ejtett a vidéken és az itt lakókon.
*Ujja a borospohara peremén köröz, kissé elgondolkodik ezen. Az öccsei is az élőholt háborúban haltak meg, ostoba kamaszok voltak, azt hitték, hogy a háború játék. Nevelőapja teljesen összetört, üzlete is akkor ment tönkre. Akkor kezdett kezdett el lecsúszni azon a leejtőn, aminek a végében a Vashegy volt. Tulajdonképpen ez hozta ide.*
- A sekély sírokból kikeltek a holtak és mindenféle rémséges teremtmények járták a falvakat. Valószínűleg nem győztük le sosem, csak visszavonulót fújt. Azóta pedig az árnyak között ténykedik. Mágusai bárhol ott lehetnek és nem félnek az aljas módszerektől.
*A pohárról felpillant a férfire, hangja szomorkás, a száját is elhúzza kissé. Az aljas mágusok semmitől nem riadnak vissza. Attól sem, hogy újabb háborút robbantsanak ki.*
- Igen, ki kárhoztathatná ezeket a fiúcskákat azért, ha nekik?
*Végül is Rorkir jó kiállású fickó, bizonyára sokaknak megtetszik. Mármint az a barbáros vad romantika, ami sugárzik belőle. Aenae számára egyszerre vonzó és taszító is.*
- Yagnar tévesen ítélt meg. Gyávának gondolt és könnyű célpontnak.
*Most is előtte a kép, ahogyan Yagnar belevágja a fokost az asztalba, majd térdre ereszkedik. Az események azután gyorsultak túlzottan fel, hogy Yagnar rájött arra, hogy az eseményeket egészen más mederbe terelte, mint szerette volna. Aenae tudja, hogy szerencséje volt, tudja azt is, hogy nem lehet mindig szerencséje.*
- Csak a saját vérem zubogását hallottam a fülemben. Talán kicsit eluralkodott rajtam a vérszomj is. A barbér virtus. De nem gondolom, hogy felemelő lenne megölni bárkit is. Inkább szerettem volna észhez téríteni, nem pedig a vérét venni.
*Aenaet nagyon megrendítette az eset, de már fel tudta dolgozni annyira, hogy ne egy elesett kislány benyomását keltse, hanem csak egy olyan emberét, akit végtelenül elszomorít az, ami történt.*
- Megtartottam az egyik fokosát.
*Valami furcsán szentimentális pillanat lehetett az, mikor úgy döntött, hogy magához veszi a fegyvert. Forgatni nyilván nem tudja, de ezt nyilván nem köti bárki orrára, így Rorkiréra sem.*
- Azt hiszem, hogy a szív sebeire nem. Bár Waldran bácsikám szerint az ital egy ilyen szívgyógyszer. Csak ne fájna úgy az ember feje másnap.
*Elmosolyodik, kicsit szomorkásan ugyan, de csak mosoly.*
- Majd meglátjuk, lehet, hogy az én szememen át egy egészen új oldalad ismerheted meg.
*A mosoly lefagy az arcáról, mikor Rorkir a maga nyakához kap, ösztönösen ő is ugyanígy tesz, így groteszk tükörképei egymásnak.*
- Ha tőrt szorítanak a torkodnak, az hagy ilyet maga után.
*Fordít egy kicsit a kendőn, hogy a heg ismét takarásba kerüljön, majd feláll. Érzi, hogy Kagan ökle teljesen letaglózta, a szék támlájába kell kapaszkodjon, hogy ne dőljön el, mint az ólajtó.*
- Van egy szobánk. Vagyis egy műtermünk.
*Felvihog, miközben megpróbálja a másik széken elhelyezett táskáját a vállára akasztani. Végül is sikerül, pillantása meg kapaszkodók után kutat, mi mindent foghatna meg a lépcsőkorlátig.*
- Gonosz istenség. Apámnak régi volt vele a konfliktusa. A kikötőben nagyobb a kultusza, mint errefelé, az élőholt háború komoly sebeket ejtett a vidéken és az itt lakókon.
*Ujja a borospohara peremén köröz, kissé elgondolkodik ezen. Az öccsei is az élőholt háborúban haltak meg, ostoba kamaszok voltak, azt hitték, hogy a háború játék. Nevelőapja teljesen összetört, üzlete is akkor ment tönkre. Akkor kezdett kezdett el lecsúszni azon a leejtőn, aminek a végében a Vashegy volt. Tulajdonképpen ez hozta ide.*
- A sekély sírokból kikeltek a holtak és mindenféle rémséges teremtmények járták a falvakat. Valószínűleg nem győztük le sosem, csak visszavonulót fújt. Azóta pedig az árnyak között ténykedik. Mágusai bárhol ott lehetnek és nem félnek az aljas módszerektől.
*A pohárról felpillant a férfire, hangja szomorkás, a száját is elhúzza kissé. Az aljas mágusok semmitől nem riadnak vissza. Attól sem, hogy újabb háborút robbantsanak ki.*
- Igen, ki kárhoztathatná ezeket a fiúcskákat azért, ha nekik?
*Végül is Rorkir jó kiállású fickó, bizonyára sokaknak megtetszik. Mármint az a barbáros vad romantika, ami sugárzik belőle. Aenae számára egyszerre vonzó és taszító is.*
- Yagnar tévesen ítélt meg. Gyávának gondolt és könnyű célpontnak.
*Most is előtte a kép, ahogyan Yagnar belevágja a fokost az asztalba, majd térdre ereszkedik. Az események azután gyorsultak túlzottan fel, hogy Yagnar rájött arra, hogy az eseményeket egészen más mederbe terelte, mint szerette volna. Aenae tudja, hogy szerencséje volt, tudja azt is, hogy nem lehet mindig szerencséje.*
- Csak a saját vérem zubogását hallottam a fülemben. Talán kicsit eluralkodott rajtam a vérszomj is. A barbér virtus. De nem gondolom, hogy felemelő lenne megölni bárkit is. Inkább szerettem volna észhez téríteni, nem pedig a vérét venni.
*Aenaet nagyon megrendítette az eset, de már fel tudta dolgozni annyira, hogy ne egy elesett kislány benyomását keltse, hanem csak egy olyan emberét, akit végtelenül elszomorít az, ami történt.*
- Megtartottam az egyik fokosát.
*Valami furcsán szentimentális pillanat lehetett az, mikor úgy döntött, hogy magához veszi a fegyvert. Forgatni nyilván nem tudja, de ezt nyilván nem köti bárki orrára, így Rorkiréra sem.*
- Azt hiszem, hogy a szív sebeire nem. Bár Waldran bácsikám szerint az ital egy ilyen szívgyógyszer. Csak ne fájna úgy az ember feje másnap.
*Elmosolyodik, kicsit szomorkásan ugyan, de csak mosoly.*
- Majd meglátjuk, lehet, hogy az én szememen át egy egészen új oldalad ismerheted meg.
*A mosoly lefagy az arcáról, mikor Rorkir a maga nyakához kap, ösztönösen ő is ugyanígy tesz, így groteszk tükörképei egymásnak.*
- Ha tőrt szorítanak a torkodnak, az hagy ilyet maga után.
*Fordít egy kicsit a kendőn, hogy a heg ismét takarásba kerüljön, majd feláll. Érzi, hogy Kagan ökle teljesen letaglózta, a szék támlájába kell kapaszkodjon, hogy ne dőljön el, mint az ólajtó.*
- Van egy szobánk. Vagyis egy műtermünk.
*Felvihog, miközben megpróbálja a másik széken elhelyezett táskáját a vállára akasztani. Végül is sikerül, pillantása meg kapaszkodók után kutat, mi mindent foghatna meg a lépcsőkorlátig.*
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-24 21:13:05
Üzenet elküldve: 2021-07-24 21:13:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Ezt a sateretet annyit hallottam az elmúlt háromban, hogy lassan ideje lenne megtanulnom a nevét, ha már az itteni emberek hisznek benne. Ez valami gonosz istenség lenne? Nem is értem kinek jó az ha csecsemők vérével csinál bármit. Így elpazarolni egy leendő életet..
*Azt ugyan nem tudja, hogy tényleg létezik-e ilyen rituálé, de arra következtet a hallottakból, hogy igen. Sértésnek vagy számonmérésnek egyáltalán nem veszi, látja hogy eleve nem annak lett szánva, de még ha Kagaenae annak is szánta volna, akkor sem venné fel. Ha valamivel vádolnák, amit tudja, hogy nem tett meg, egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja, egyébként sem érdekli mások véleménye túlzottan. *
-Akkor te szerencsés vagy, vagy engem találnak meg ezek a fiúcskák nem tudom. Talán tetszem nekik. Végül is ki hibáztathatná érte őket, nem igaz?
*Szinte csak nem kacsint oda a másiknak, azért elő-előtör a benne bújó oroszlán büszkeség. *
-Kecskepásztorok, hah!
*Ezen azért kénytelen hangosan nevetni, főleg hogy elképzeli a dolgot a lelki szemeivel. ~Biztos adnak neki nevet is, meg minden. ~ Persze a pletykákhoz úgy is kell hozzáállni, hisz ki tudja mennyi valóságalapjuk lehet, de el tudja képzelni hogy akár igaz is lehet. *
-Ez érthető. Egyébként is kevés amazont látni, főleg Artheniorban. *Már hogy ott nőtt fel ugye az úrnő. * Magam sem szeretek ok nélkül elvenni egy életet, nőket és gyermekeket pedig sosem bántanék, ha nem lenne muszáj. Viszont mondd csak, mikor Yagnar rádtámadt, már ha úgy volt, gondolom egyébként nem feltétlen így alakultak volna a dolgok. Nem érezted azt a bizsergést a véredben? A tudat, hogy akár te is feküdhetnél ott, de volt elég erőd, bátorságod vagy szerencséd ahhoz, hogy ne így legyen. Roppant felemelő érzés ez.
*Rorkir számára legalábbis biztosan. Persze könnyen lehet hogy nem volt ott támadás, mivel maga nem látta az eseményeket, de hallani hallotta. *
-Nem vagyok én senki atyja hogy neveljek belőle bármit is, de ha valakinek nagy a szája, és kap egy-két pofont, hamar megtanulja hogy előttem ne legyen legközelebb is az. Az meg, hogy magában mit gondol, vagy a hátam mögött miket mond, az már nem az én dolgom.
*Meg is vonja a vállát. Sajnos a tiszteletlenséget nehezen viseli, legalábbis bármiféle tettek, következmények nélkül. *
-Vajon a szív sebeire is létezik bájital?
*Ő maga talán még sosem volt igazán szerelmes, nem is teljesen érti mit jelent ez a kifejezés, asszonya volt már egy pár, de családdal még nem áldották meg a szellemek. Rheiát ugyan nagyon kedveli, ki tudja mit hoz majd a jövő számukra?. Észleli közben a kihívó pillantásokat is, s igyekszik viszonozni azokat. Ugyan választ ő maga sem kapott, azért még reménykedik, hogyha mindenféle takarás nélkül látja majd a barbárt, talán máshoz is kedve támad, mint rajzolni. *
-Nem szükséges, látom magam mindennap eleget, sőt kifejezetten örülnék, ha a kedvedre tenne, hogy nézegetheted.
*Kaján vigyor ül az arcára, főleg mikor Kagaenae enged a ruhái szorításán. Mikor azonban meglátja a heget, ösztönösen odakap a saját testén, mint ahol az található a másikén. *
-Nocsak, na és azt hogy szerezted?
-Ezt a sateretet annyit hallottam az elmúlt háromban, hogy lassan ideje lenne megtanulnom a nevét, ha már az itteni emberek hisznek benne. Ez valami gonosz istenség lenne? Nem is értem kinek jó az ha csecsemők vérével csinál bármit. Így elpazarolni egy leendő életet..
*Azt ugyan nem tudja, hogy tényleg létezik-e ilyen rituálé, de arra következtet a hallottakból, hogy igen. Sértésnek vagy számonmérésnek egyáltalán nem veszi, látja hogy eleve nem annak lett szánva, de még ha Kagaenae annak is szánta volna, akkor sem venné fel. Ha valamivel vádolnák, amit tudja, hogy nem tett meg, egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja, egyébként sem érdekli mások véleménye túlzottan. *
-Akkor te szerencsés vagy, vagy engem találnak meg ezek a fiúcskák nem tudom. Talán tetszem nekik. Végül is ki hibáztathatná érte őket, nem igaz?
*Szinte csak nem kacsint oda a másiknak, azért elő-előtör a benne bújó oroszlán büszkeség. *
-Kecskepásztorok, hah!
*Ezen azért kénytelen hangosan nevetni, főleg hogy elképzeli a dolgot a lelki szemeivel. ~Biztos adnak neki nevet is, meg minden. ~ Persze a pletykákhoz úgy is kell hozzáállni, hisz ki tudja mennyi valóságalapjuk lehet, de el tudja képzelni hogy akár igaz is lehet. *
-Ez érthető. Egyébként is kevés amazont látni, főleg Artheniorban. *Már hogy ott nőtt fel ugye az úrnő. * Magam sem szeretek ok nélkül elvenni egy életet, nőket és gyermekeket pedig sosem bántanék, ha nem lenne muszáj. Viszont mondd csak, mikor Yagnar rádtámadt, már ha úgy volt, gondolom egyébként nem feltétlen így alakultak volna a dolgok. Nem érezted azt a bizsergést a véredben? A tudat, hogy akár te is feküdhetnél ott, de volt elég erőd, bátorságod vagy szerencséd ahhoz, hogy ne így legyen. Roppant felemelő érzés ez.
*Rorkir számára legalábbis biztosan. Persze könnyen lehet hogy nem volt ott támadás, mivel maga nem látta az eseményeket, de hallani hallotta. *
-Nem vagyok én senki atyja hogy neveljek belőle bármit is, de ha valakinek nagy a szája, és kap egy-két pofont, hamar megtanulja hogy előttem ne legyen legközelebb is az. Az meg, hogy magában mit gondol, vagy a hátam mögött miket mond, az már nem az én dolgom.
*Meg is vonja a vállát. Sajnos a tiszteletlenséget nehezen viseli, legalábbis bármiféle tettek, következmények nélkül. *
-Vajon a szív sebeire is létezik bájital?
*Ő maga talán még sosem volt igazán szerelmes, nem is teljesen érti mit jelent ez a kifejezés, asszonya volt már egy pár, de családdal még nem áldották meg a szellemek. Rheiát ugyan nagyon kedveli, ki tudja mit hoz majd a jövő számukra?. Észleli közben a kihívó pillantásokat is, s igyekszik viszonozni azokat. Ugyan választ ő maga sem kapott, azért még reménykedik, hogyha mindenféle takarás nélkül látja majd a barbárt, talán máshoz is kedve támad, mint rajzolni. *
-Nem szükséges, látom magam mindennap eleget, sőt kifejezetten örülnék, ha a kedvedre tenne, hogy nézegetheted.
*Kaján vigyor ül az arcára, főleg mikor Kagaenae enged a ruhái szorításán. Mikor azonban meglátja a heget, ösztönösen odakap a saját testén, mint ahol az található a másikén. *
-Nocsak, na és azt hogy szerezted?
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-24 19:22:28
Üzenet elküldve: 2021-07-24 19:22:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Vagy esetleg tudják, hogy Sa'Tereth nevével az ajkadon ittad a sziritáni csecsemők vérét és ez srófolja fel az árat.
*Ez persze valamilyen szinten igaz is, no nem pont így. Nem Rorkirt kipécézné magának mindegyik kofa, tudva tudván, hogy ő a bűnös, de a piacon egyértelmű a drágulás, ennek pedig csak a sziritáni mészárlás lehet az oka. Hangjában nincsen szemrehányás, vagy vádaskodás, ráadásul még mosolyog is hozzá, szóval félig-meddig viccnek szánja. Aztán meg már fel is nevet a szépecske fiúk definíciójára.*
- Tudod, Arthenior gazdagabbik részén nőttem fel. A leggazdagabbik részén. De ilyen férfit, vagyis szépecske fiút, egyet sem ismertem. Viszont azt hallottam, hogy a kecskepásztorokra jellemző az, hogy khm... kecskebaszók. Tudod, hetekig, hónapokig egyedül vannak az állatokkal, nő meg nincs a közelben...
*Széttárja a karjait, szinte sokatmondón, mint aki tudja, hogy mi is zajlik a kecskepásztorok és a jószágaik között. Igazából gőze sincsen, bár hallott olyan pletykát, hogy a Learon nevezetű pásztor gyakran fanyalodik a kecskéire, olyannyira, hogy már jobban is kedveli a gödölyék és jerkék társaságát, mint a nőkét. De ez természetesen pletyka, bizonyítéka nincsen és ami azt illeti, nem is igazán akar szerezni, biztosan borzalmas látvány lehet.*
- Az a helyzet, hogy én nem nagyon akarok tort ülni senki holteste felett.
*Jobb az úgy, ha nem hal meg senki. Az meg pláne jobb, ha nem tapad senki vére a kezéhez. Kártyaparti ellen mondjuk nem lenne kifogása, ha tudna kártyázni, de mivel nem tud, ezért nem méltó ellenfele senkinek.*
- Ha valakinek olyan a jelleme, akkor azt pofonokkal nem fogod tudni kinevelni.
*Elképzeli magát, amint Habrertust pofozza. El is mosolyodik, az elképzelés szerint az egykori nevelőnője pálcájával verné, azzal amelyiknek egy nagy, faragott kristály volt a fogantyúja. Habrertus talán rimánkodna, hogy ne kapjon több ütleget, de a kívánt hatást nem érné el. Bár néha valóban szeretné megpofozni. Amint a jó kancellár hazatér, lehet, hogy meg is fogja tenni, hiszen nem sietett beszámolni a Yagnarral való ismeretségéről.*
- Férfifaló? Nem. Csak a szívüket eszem. Hagymásan.
*Pillantása végigszalad a férfin, és a topáz tekintet meg is állapodik a szíve tájékán. Fél szemöldöke kihívóan rándul meg, mikor újra Rorkir szemébe néz. Nem jön zavarba attól, hogy a férfi nem vágja rá rögtön a választ arra, amit ő tudni akart, hogy Rorkir szerinte tudni akar.*
- Hát ha nagyon rosszul sikerül, akkor megtartom magamnak. Ha nem olyan vészes, akkor kiállítom. A többivel együtt. De ha szeretnéd, akkor a tiéd lehet.
*Kagan ökle valóban hat, kicsit melege van tőle, igazít is kicsit a nyakában viselt kendőn, meglazítva azt, ezzel feltárva egy részét a nyakát csúfító halvány hegnek. Annak a hegnek, amiről éppen megfelejtkezik és amit ő rondábbnak lát, mint amilyen valójában. És erről Kagan ökle tehet.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.24 19:24:39
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Vagy esetleg tudják, hogy Sa'Tereth nevével az ajkadon ittad a sziritáni csecsemők vérét és ez srófolja fel az árat.
*Ez persze valamilyen szinten igaz is, no nem pont így. Nem Rorkirt kipécézné magának mindegyik kofa, tudva tudván, hogy ő a bűnös, de a piacon egyértelmű a drágulás, ennek pedig csak a sziritáni mészárlás lehet az oka. Hangjában nincsen szemrehányás, vagy vádaskodás, ráadásul még mosolyog is hozzá, szóval félig-meddig viccnek szánja. Aztán meg már fel is nevet a szépecske fiúk definíciójára.*
- Tudod, Arthenior gazdagabbik részén nőttem fel. A leggazdagabbik részén. De ilyen férfit, vagyis szépecske fiút, egyet sem ismertem. Viszont azt hallottam, hogy a kecskepásztorokra jellemző az, hogy khm... kecskebaszók. Tudod, hetekig, hónapokig egyedül vannak az állatokkal, nő meg nincs a közelben...
*Széttárja a karjait, szinte sokatmondón, mint aki tudja, hogy mi is zajlik a kecskepásztorok és a jószágaik között. Igazából gőze sincsen, bár hallott olyan pletykát, hogy a Learon nevezetű pásztor gyakran fanyalodik a kecskéire, olyannyira, hogy már jobban is kedveli a gödölyék és jerkék társaságát, mint a nőkét. De ez természetesen pletyka, bizonyítéka nincsen és ami azt illeti, nem is igazán akar szerezni, biztosan borzalmas látvány lehet.*
- Az a helyzet, hogy én nem nagyon akarok tort ülni senki holteste felett.
*Jobb az úgy, ha nem hal meg senki. Az meg pláne jobb, ha nem tapad senki vére a kezéhez. Kártyaparti ellen mondjuk nem lenne kifogása, ha tudna kártyázni, de mivel nem tud, ezért nem méltó ellenfele senkinek.*
- Ha valakinek olyan a jelleme, akkor azt pofonokkal nem fogod tudni kinevelni.
*Elképzeli magát, amint Habrertust pofozza. El is mosolyodik, az elképzelés szerint az egykori nevelőnője pálcájával verné, azzal amelyiknek egy nagy, faragott kristály volt a fogantyúja. Habrertus talán rimánkodna, hogy ne kapjon több ütleget, de a kívánt hatást nem érné el. Bár néha valóban szeretné megpofozni. Amint a jó kancellár hazatér, lehet, hogy meg is fogja tenni, hiszen nem sietett beszámolni a Yagnarral való ismeretségéről.*
- Férfifaló? Nem. Csak a szívüket eszem. Hagymásan.
*Pillantása végigszalad a férfin, és a topáz tekintet meg is állapodik a szíve tájékán. Fél szemöldöke kihívóan rándul meg, mikor újra Rorkir szemébe néz. Nem jön zavarba attól, hogy a férfi nem vágja rá rögtön a választ arra, amit ő tudni akart, hogy Rorkir szerinte tudni akar.*
- Hát ha nagyon rosszul sikerül, akkor megtartom magamnak. Ha nem olyan vészes, akkor kiállítom. A többivel együtt. De ha szeretnéd, akkor a tiéd lehet.
*Kagan ökle valóban hat, kicsit melege van tőle, igazít is kicsit a nyakában viselt kendőn, meglazítva azt, ezzel feltárva egy részét a nyakát csúfító halvány hegnek. Annak a hegnek, amiről éppen megfelejtkezik és amit ő rondábbnak lát, mint amilyen valójában. És erről Kagan ökle tehet.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.24 19:24:39
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-24 16:07:00
Üzenet elküldve: 2021-07-24 16:07:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Hmm. Talán nekem nincs olyan bizalomgerjesztő pofám, neked direkt még drágábban adnák, ha nem félnének persze hogy rájövök.
*Azért nem kell zseninek lennie hozzá, hogy kitalálja, hogy egy csinos nőnek miért adnak olcsóbban dolgokat, persze lehet, hogy más áll a háttérben, de alapvetően ez egy olyan igazság, amit már elég korán megtanult.*
-A szépecske fiúk? Azok olyanok, akiket nem nevelt meg a apja rendesen, kecskebaszók, ahogy mifelénk mondják. Vékonyak, olyan illatuk van mint egy nőnek, a bőrük is körülbelül olyan puha. Általában a ruházatuk meg a hajviseletük is hasonló a szebbik neméhez, nemes családok fiai, meg ilyesmik.
*Bár talán nem ez a legjobb megfogalmazás, de a sok ital után hamarabb kúsznak a szájára ezek a szavak.*
-Ellenfél bárki lehet, méltó ellenfél az, akivel hasonlóan erősek vagytok, hasonlóan képzettek, esetleg még jobb is nálad. Ha valaki egy pofontól leül, az nem méltó ellenfél, nem jelent kihívást a legyőzése, így nem is nagy dicsőség a győzelem. Ellenben ha olyasvalakit győzöl le, aki épp az ellenkezője, nos akkor lehet csak igazán tort ülni a holtteste felett.
*Mint például az a két démonfattyú. Valószínűleg csak a szerencsének, vagy a szellemek óvó közbenjárásának köszönhető, hogy Rorkir nem hagyta ott a fogát. Persze az ellen sem lett volna feltétlen kifogása, hisz szép halála lett volna.*
-Ha mindent nem is, sok dolgot igen. Főleg ha nagyképűekről van szó.
*Ismét elvigyorodik, hisz aki túl sokra tartja magát, az általában szemet szúr másoknak.*
-Érdekes dolog ez, valahogy azt vettem észre, hogy akinek igazán lenne mire verni a dobokat, az sosem teszi.
*Legalábbis ő eddig így tapasztalta. Aztán hogy ezen a vidéken is így van-e, azt nem tudja eldönteni egyelőre. Ebben és még sok egyéb dologban is sokat kell tanulnia.*
-Egy jó hagymásvér...
*El is kalandozik kicsit a gondolata egy kellemes disznótorra a régmúlt időkből, azok voltak csak aztán a klán közös ünnepei. De kicsit meglepődik a dolgon, nem úgy tűnik neki, mintha ekkora férfifaló lenne az úrnő, persze lehet, hogy ez csak a látszat. Sajnos közel sem olyan jó emberismerő, mint szeretne.*
-Ekkora férfifaló lennél, kedves úrnő? Ritka ezen hármas együttes állása, olyan mintha három nap kelne fel egyszerre.
*Fejti ki a rendkívül magasztos és professzionális megfejtését a női lélek bugyrairól. Aztán pedig kedvesen somolyog. Természetesen ő maga is koccint, és lehajtja az italt, majd lekíséri egy kis sörrel.*
-Nos... Ez is fontos lehet, ez tény, ahogy egy bölcs asszony mondotta :"nem vagyok már gyerek, nem kell a zsákbamacska". De inkább csak arra gondoltam, hogy mit csinálsz a képpel. Kirakod őket valahol, vagy magadnál tartod hátha kell valamire?
*Régen ivott ennyit egy ültő helyében, s mióta elmarta életereje egy részét a bestia, azóta nem is annyira bírja, mint fénykorában. Persze azért nem okoz neki gondot sem a beszéd, sem egyéb teendő, de azért érzi, hogy kicsit szószátyárabb a megszokottnál.*
-De legalább hat.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Hmm. Talán nekem nincs olyan bizalomgerjesztő pofám, neked direkt még drágábban adnák, ha nem félnének persze hogy rájövök.
*Azért nem kell zseninek lennie hozzá, hogy kitalálja, hogy egy csinos nőnek miért adnak olcsóbban dolgokat, persze lehet, hogy más áll a háttérben, de alapvetően ez egy olyan igazság, amit már elég korán megtanult.*
-A szépecske fiúk? Azok olyanok, akiket nem nevelt meg a apja rendesen, kecskebaszók, ahogy mifelénk mondják. Vékonyak, olyan illatuk van mint egy nőnek, a bőrük is körülbelül olyan puha. Általában a ruházatuk meg a hajviseletük is hasonló a szebbik neméhez, nemes családok fiai, meg ilyesmik.
*Bár talán nem ez a legjobb megfogalmazás, de a sok ital után hamarabb kúsznak a szájára ezek a szavak.*
-Ellenfél bárki lehet, méltó ellenfél az, akivel hasonlóan erősek vagytok, hasonlóan képzettek, esetleg még jobb is nálad. Ha valaki egy pofontól leül, az nem méltó ellenfél, nem jelent kihívást a legyőzése, így nem is nagy dicsőség a győzelem. Ellenben ha olyasvalakit győzöl le, aki épp az ellenkezője, nos akkor lehet csak igazán tort ülni a holtteste felett.
*Mint például az a két démonfattyú. Valószínűleg csak a szerencsének, vagy a szellemek óvó közbenjárásának köszönhető, hogy Rorkir nem hagyta ott a fogát. Persze az ellen sem lett volna feltétlen kifogása, hisz szép halála lett volna.*
-Ha mindent nem is, sok dolgot igen. Főleg ha nagyképűekről van szó.
*Ismét elvigyorodik, hisz aki túl sokra tartja magát, az általában szemet szúr másoknak.*
-Érdekes dolog ez, valahogy azt vettem észre, hogy akinek igazán lenne mire verni a dobokat, az sosem teszi.
*Legalábbis ő eddig így tapasztalta. Aztán hogy ezen a vidéken is így van-e, azt nem tudja eldönteni egyelőre. Ebben és még sok egyéb dologban is sokat kell tanulnia.*
-Egy jó hagymásvér...
*El is kalandozik kicsit a gondolata egy kellemes disznótorra a régmúlt időkből, azok voltak csak aztán a klán közös ünnepei. De kicsit meglepődik a dolgon, nem úgy tűnik neki, mintha ekkora férfifaló lenne az úrnő, persze lehet, hogy ez csak a látszat. Sajnos közel sem olyan jó emberismerő, mint szeretne.*
-Ekkora férfifaló lennél, kedves úrnő? Ritka ezen hármas együttes állása, olyan mintha három nap kelne fel egyszerre.
*Fejti ki a rendkívül magasztos és professzionális megfejtését a női lélek bugyrairól. Aztán pedig kedvesen somolyog. Természetesen ő maga is koccint, és lehajtja az italt, majd lekíséri egy kis sörrel.*
-Nos... Ez is fontos lehet, ez tény, ahogy egy bölcs asszony mondotta :"nem vagyok már gyerek, nem kell a zsákbamacska". De inkább csak arra gondoltam, hogy mit csinálsz a képpel. Kirakod őket valahol, vagy magadnál tartod hátha kell valamire?
*Régen ivott ennyit egy ültő helyében, s mióta elmarta életereje egy részét a bestia, azóta nem is annyira bírja, mint fénykorában. Persze azért nem okoz neki gondot sem a beszéd, sem egyéb teendő, de azért érzi, hogy kicsit szószátyárabb a megszokottnál.*
-De legalább hat.
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-24 09:28:14
Üzenet elküldve: 2021-07-24 09:28:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Az attól függ. Az én barátnőm mindig mindent nagyon olcsón meg tud szerezni. Nem tudom, hogy hogy csinálja, de valahogy mindig olcsóbban adják neki, mint eredetileg akarták.
*Nyilván az járul hozzá a dologhoz, hogy Effy családja már sok-sok generációra visszamenőleg is kereskedelemből élt. Egyszerűen olyan a kisugárzása, hogy könnyedén lealkudja bármi árát. A vérében van.*
- Szépecske fiúk? Azok milyenek?
*Ha "szép" fiúkra gondol, akkor az elfek jutnak az eszébe. Legfőképpen Pycta. De Pycta nem egy hiú lélek, nem is tudja róla elképzelni, hogy szorult belé ilyesmi. Halovány mosoly jelenik meg az arcán, ahogy maga elé képzeli a férfit, könnyedén felidézi a bőre érintését, vagy a haja illatát. Hiányzik neki az a fajta nyugalom, amit csak Pycta mellett érzett.*
- Mitől lesz méltó az ellenfél? Vagy te mivel leszel méltó arra, hogy más ellenfele légy?
*Úgy tűnik, hogy Kagan öklétől filozofikus hangulatba került.*
- A pofon nem old meg mindent.
*Ő is kapott párat, de nem azért, mert le akarták volna törni túlzott hiúságát. Végtére is a gazdag lányok esetében elvárás, hogy szépen rajzoljanak, mindenféle hangszeren játsszanak, vagy hogy szépen hímezzek. Aenaenek egyikhez sincsen különösebb tehetsége, ez hamar kiviláglott és a saját maga számára is világossá vált, anyja szemében meg sosem lehetett elég jó, semmiben. Ráadásul gyerekként nem is volt olyan simulékony természet, mint manapság, anyja keze gyakran eljárt, vagy a nevelőnő pálcája, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy a zabolátlan gyermekből egy önértékelési zavaros, ámbár jóval simulékonyabb felnőtt legyen.*
- Csapda? Mármint azonkívül, hogy férfiak szívét zúzom darabokra, majd fogyasztom el hagymásan megsütve?
*Kérdő tekintettel, teljesen komoly arccal teszi fel ezt a kérdést. Elég Nirsre gondolnia, az ő szívét minden bizonnyal összetörte, meg Pyctáét is.*
- Mert ezenkívül semmi csapda nincsen a dologban.
*Megvonja a vállát.*
- Akkor nekem most épp jó.
* Mikor kihozzák az italokat, akkor gyorsan leszámol 14 aranyat arra, hogy kapjanak egy Szobat.
*
- Arra vagy kíváncsi, hogy ha tetszel meztelenül, akkor rögtön levetkőzöm-e magam is, hogy aztán a magadévá tehess?
*A kérdést úgy teszi fel, hogy közben koccintásra emeli kupicáját, koccintás után pedig rögtön le is húzza.*
- Ez sem lett finomabb...
- Az attól függ. Az én barátnőm mindig mindent nagyon olcsón meg tud szerezni. Nem tudom, hogy hogy csinálja, de valahogy mindig olcsóbban adják neki, mint eredetileg akarták.
*Nyilván az járul hozzá a dologhoz, hogy Effy családja már sok-sok generációra visszamenőleg is kereskedelemből élt. Egyszerűen olyan a kisugárzása, hogy könnyedén lealkudja bármi árát. A vérében van.*
- Szépecske fiúk? Azok milyenek?
*Ha "szép" fiúkra gondol, akkor az elfek jutnak az eszébe. Legfőképpen Pycta. De Pycta nem egy hiú lélek, nem is tudja róla elképzelni, hogy szorult belé ilyesmi. Halovány mosoly jelenik meg az arcán, ahogy maga elé képzeli a férfit, könnyedén felidézi a bőre érintését, vagy a haja illatát. Hiányzik neki az a fajta nyugalom, amit csak Pycta mellett érzett.*
- Mitől lesz méltó az ellenfél? Vagy te mivel leszel méltó arra, hogy más ellenfele légy?
*Úgy tűnik, hogy Kagan öklétől filozofikus hangulatba került.*
- A pofon nem old meg mindent.
*Ő is kapott párat, de nem azért, mert le akarták volna törni túlzott hiúságát. Végtére is a gazdag lányok esetében elvárás, hogy szépen rajzoljanak, mindenféle hangszeren játsszanak, vagy hogy szépen hímezzek. Aenaenek egyikhez sincsen különösebb tehetsége, ez hamar kiviláglott és a saját maga számára is világossá vált, anyja szemében meg sosem lehetett elég jó, semmiben. Ráadásul gyerekként nem is volt olyan simulékony természet, mint manapság, anyja keze gyakran eljárt, vagy a nevelőnő pálcája, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy a zabolátlan gyermekből egy önértékelési zavaros, ámbár jóval simulékonyabb felnőtt legyen.*
- Csapda? Mármint azonkívül, hogy férfiak szívét zúzom darabokra, majd fogyasztom el hagymásan megsütve?
*Kérdő tekintettel, teljesen komoly arccal teszi fel ezt a kérdést. Elég Nirsre gondolnia, az ő szívét minden bizonnyal összetörte, meg Pyctáét is.*
- Mert ezenkívül semmi csapda nincsen a dologban.
*Megvonja a vállát.*
- Akkor nekem most épp jó.
* Mikor kihozzák az italokat, akkor gyorsan leszámol 14 aranyat arra, hogy kapjanak egy Szobat.
*- Arra vagy kíváncsi, hogy ha tetszel meztelenül, akkor rögtön levetkőzöm-e magam is, hogy aztán a magadévá tehess?
*A kérdést úgy teszi fel, hogy közben koccintásra emeli kupicáját, koccintás után pedig rögtön le is húzza.*
- Ez sem lett finomabb...
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-23 22:00:18
Üzenet elküldve: 2021-07-23 22:00:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Akkor talán nekem is be kellene szereznem párat, biztos ami biztos alapon, azt hiszem. Vajon mennyire drágák?
*Igaz hangosan mondja, de igazából kicsit el is kalandoznak a gondolatai ebbe az irányba. ~Vajon mennyi ilyen főzet lehet a világban? Lehetnek akár egész különlegesek is, amik kinövesztik a hajad, vagy visszanövesztik egy levágott végtagod? Van, amelyik feltámaszt a halálból?~ Persze ezeket a kérdéseket nem szándékozik feltenni, inkább maga járna utána, amint alkalma adódik rá. Egyébként is úgy érzi, hogy az úrnő igencsak jártas lehet ebben a témában, úgyhogy nagyon butának tűnni sem szeretne.*
-Mondjuk én is ismerek hiú férfiakat, talán lehet benne valami. Főleg a szépecske fiúk szoktak azok lenni.
*Bár őket talán nem is kellene férfinak nevezni. Nehéz néha a szavakkal jól bánni egy Rorkirhoz hasonló embernek.*
-De bizony! Ha egyszer találok egy méltó ellenfelet, biztosan örülni fogok neki.
*Megvillantja bájos vigyorát, hisz ha dicsőségről és halálról esik szó, még ha a saját szájából is, nem tudja visszafogni az izgatottságát. A következő kérdésre széttárja karjait.*
-Hát a fene tudja. Szerintem aki felértékeli magát, annak sosem mondták meg az igazat se a szülei se a barátai, vagy ha mégis, akkor meg egy ordas pofon hiányzik neki. Akinek egyszer-kétszer betörik az orrát rögtön tudja, hogy nem kell felértékelnie magát.
*Ezen is jót nevet, bár talán durvának hangozhat, de ebbe igazából bele sem gondol. Eleve Tharg földön vannak, nem hiszi, hogy pont ez zökkentené ki Kagaenaet.*
-Szép, okos és még vicces is. Hol a csapda, kedves úrnő? Egyébként mint láthatod nincs túl sok dolgom azon kívül, hogy várom a sorsomat. Amikor neked jó, nekem is, azt hiszem.
*Eleve furcsán érte a felkérés, de ha már így benne vannak, akkor Rorkir részéről nincs akadálya. Főleg, hogy legalább így talán gyorsabban telik az idő.*
-A zsákbamacska nekem sem, ki tudja mi bújik elő belőle. És ha tetszik az alkotásod tárgya?
*Valahogy azóta az eset óta nem kedveli a macskákat, bár korábban azt mondta, hogy szeretne egy újat, talán mégsem lenne a legjobb ötlet. A Kagan öklére bólint, s gyorsan ki is kér két pohárral, közben pedig leszámolja a 34 aranyat, majd ha megjött a két Kagan ökle, magának még kér egy Tharg házi sört 10 aranyért. Valamivel jól fog esni leöblíteni a tömény szeszt.*
-Akkor talán nekem is be kellene szereznem párat, biztos ami biztos alapon, azt hiszem. Vajon mennyire drágák?
*Igaz hangosan mondja, de igazából kicsit el is kalandoznak a gondolatai ebbe az irányba. ~Vajon mennyi ilyen főzet lehet a világban? Lehetnek akár egész különlegesek is, amik kinövesztik a hajad, vagy visszanövesztik egy levágott végtagod? Van, amelyik feltámaszt a halálból?~ Persze ezeket a kérdéseket nem szándékozik feltenni, inkább maga járna utána, amint alkalma adódik rá. Egyébként is úgy érzi, hogy az úrnő igencsak jártas lehet ebben a témában, úgyhogy nagyon butának tűnni sem szeretne.*
-Mondjuk én is ismerek hiú férfiakat, talán lehet benne valami. Főleg a szépecske fiúk szoktak azok lenni.
*Bár őket talán nem is kellene férfinak nevezni. Nehéz néha a szavakkal jól bánni egy Rorkirhoz hasonló embernek.*
-De bizony! Ha egyszer találok egy méltó ellenfelet, biztosan örülni fogok neki.
*Megvillantja bájos vigyorát, hisz ha dicsőségről és halálról esik szó, még ha a saját szájából is, nem tudja visszafogni az izgatottságát. A következő kérdésre széttárja karjait.*
-Hát a fene tudja. Szerintem aki felértékeli magát, annak sosem mondták meg az igazat se a szülei se a barátai, vagy ha mégis, akkor meg egy ordas pofon hiányzik neki. Akinek egyszer-kétszer betörik az orrát rögtön tudja, hogy nem kell felértékelnie magát.
*Ezen is jót nevet, bár talán durvának hangozhat, de ebbe igazából bele sem gondol. Eleve Tharg földön vannak, nem hiszi, hogy pont ez zökkentené ki Kagaenaet.*
-Szép, okos és még vicces is. Hol a csapda, kedves úrnő? Egyébként mint láthatod nincs túl sok dolgom azon kívül, hogy várom a sorsomat. Amikor neked jó, nekem is, azt hiszem.
*Eleve furcsán érte a felkérés, de ha már így benne vannak, akkor Rorkir részéről nincs akadálya. Főleg, hogy legalább így talán gyorsabban telik az idő.*
-A zsákbamacska nekem sem, ki tudja mi bújik elő belőle. És ha tetszik az alkotásod tárgya?
*Valahogy azóta az eset óta nem kedveli a macskákat, bár korábban azt mondta, hogy szeretne egy újat, talán mégsem lenne a legjobb ötlet. A Kagan öklére bólint, s gyorsan ki is kér két pohárral, közben pedig leszámolja a 34 aranyat, majd ha megjött a két Kagan ökle, magának még kér
egy Tharg házi sört 10 aranyért. Valamivel jól fog esni leöblíteni a tömény szeszt.*
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-23 19:34:19
Üzenet elküldve: 2021-07-23 19:34:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bólint, Rorkir igazán szépen megfogalmazta. Az emberek mindenhol emberek, mindenhol ugyanolyan gonoszak egymással, talán csak gonoszságuk tárgya változik.*
- Igen, az is egy alkimista műve. A zöld italok egész komoly sebeket is be tudnak forrasztani.
*Megállja, hogy odanyúljon a hasához, hogy kitapogassa azt a szörnyű heget, ennek ellenére is érzi a szájában a vér ízét, meg egy pillanatra elkapja az a tehetetlenség-érzés is. Megrázkódik egy pillanatra, az emlék pedig el is hessentődik ezzel.*
- Hát nemtom. A férfiak nagyon hiúak tudnak lenni.
*A korukra, a ruhájukra, a hajukra, bármire. Hiúságban nem igazán maradnak el a nők mögött. Kivételek persze vannak, mindkét nem esetében.*
- Egyáltalán nem. Attól érdekes az élet, nem?
*Egy olyan gazdagnegyedi lánynak, akit hasznos tudással nem vérteztek fel, minden kihívás. Akár az, hogy maga vajazza meg a kenyerét - ez már egészen jól megy -, vagy az, hogy fennmaradjon a lova hátán. Tehetsége nincs ugyan sok mindenhez, de kellő akarattal rendelkezik ahhoz, hogy megtanuljon dolgokat, az alkímiát, vagy a gyógyítás alapjait és hát végül egészen tűrhető lovas is lett belőle.*
- Általában az a jellemző, hogy túlságosan felértékeljük önmagunkat, nem?
*Természetesen nem Rorkir nyilvánvaló viccére gondol, hanem úgy általában. Például ott van Habrertus, aki Aenae szerint túlzottan felértékeli önmagát és a képességeit, bár az is igaz, hogy megvannak a maga elvitathatatlan érdemei, csak sokkal szimpatikusabb lenne, ha nem dörgölné mindig mindenkinek az orra alá.*
- Rosszcsont, az. Mikor érsz rá?
*Ő végül is mindig magánál hordja a rajzoláshoz szükséges eszközöket, mi másért járkálna egy böhöm táskával?*
- Hát nézd, nem vagyok már gyerek, nem kell a zsákbamacska.
*Nem mintha azért akarná megfigyelni a férfit pucéran, hogy okvetlenül rámásszon, ha tetszik a látvány. Még ha így is lenne, akkor sem szívesen vetkőzik le senki előtt, ennek oka pedig az, hogy annyi heg van rajta, ami egy férfinak is becsületére válna. A hegek pedig csak a férfiakon mutatnak jól, egy nőn látva őket hervasztóak.*
- Talán még némi Kagan öklét?
*Bár az is éget, igaz ugyan, hogy teljesen másként, mint a sárkánypörkölt, amit Aenae egyébként kellemesen csípősnek tart. Az ő tányérja egyébként még mindig félig van és nagyon úgy tűnik, hogy ennél többet nem fog belőle enni, mert a kanalát már percek óta a tányérja szélének támasztotta.*
*Bólint, Rorkir igazán szépen megfogalmazta. Az emberek mindenhol emberek, mindenhol ugyanolyan gonoszak egymással, talán csak gonoszságuk tárgya változik.*
- Igen, az is egy alkimista műve. A zöld italok egész komoly sebeket is be tudnak forrasztani.
*Megállja, hogy odanyúljon a hasához, hogy kitapogassa azt a szörnyű heget, ennek ellenére is érzi a szájában a vér ízét, meg egy pillanatra elkapja az a tehetetlenség-érzés is. Megrázkódik egy pillanatra, az emlék pedig el is hessentődik ezzel.*
- Hát nemtom. A férfiak nagyon hiúak tudnak lenni.
*A korukra, a ruhájukra, a hajukra, bármire. Hiúságban nem igazán maradnak el a nők mögött. Kivételek persze vannak, mindkét nem esetében.*
- Egyáltalán nem. Attól érdekes az élet, nem?
*Egy olyan gazdagnegyedi lánynak, akit hasznos tudással nem vérteztek fel, minden kihívás. Akár az, hogy maga vajazza meg a kenyerét - ez már egészen jól megy -, vagy az, hogy fennmaradjon a lova hátán. Tehetsége nincs ugyan sok mindenhez, de kellő akarattal rendelkezik ahhoz, hogy megtanuljon dolgokat, az alkímiát, vagy a gyógyítás alapjait és hát végül egészen tűrhető lovas is lett belőle.*
- Általában az a jellemző, hogy túlságosan felértékeljük önmagunkat, nem?
*Természetesen nem Rorkir nyilvánvaló viccére gondol, hanem úgy általában. Például ott van Habrertus, aki Aenae szerint túlzottan felértékeli önmagát és a képességeit, bár az is igaz, hogy megvannak a maga elvitathatatlan érdemei, csak sokkal szimpatikusabb lenne, ha nem dörgölné mindig mindenkinek az orra alá.*
- Rosszcsont, az. Mikor érsz rá?
*Ő végül is mindig magánál hordja a rajzoláshoz szükséges eszközöket, mi másért járkálna egy böhöm táskával?*
- Hát nézd, nem vagyok már gyerek, nem kell a zsákbamacska.
*Nem mintha azért akarná megfigyelni a férfit pucéran, hogy okvetlenül rámásszon, ha tetszik a látvány. Még ha így is lenne, akkor sem szívesen vetkőzik le senki előtt, ennek oka pedig az, hogy annyi heg van rajta, ami egy férfinak is becsületére válna. A hegek pedig csak a férfiakon mutatnak jól, egy nőn látva őket hervasztóak.*
- Talán még némi Kagan öklét?
*Bár az is éget, igaz ugyan, hogy teljesen másként, mint a sárkánypörkölt, amit Aenae egyébként kellemesen csípősnek tart. Az ő tányérja egyébként még mindig félig van és nagyon úgy tűnik, hogy ennél többet nem fog belőle enni, mert a kanalát már percek óta a tányérja szélének támasztotta.*
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-23 12:42:45
Üzenet elküldve: 2021-07-23 12:42:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Végül is, az emberek mindenhol emberek.
*Azt mondják az emberhez nincs fogható, ha rosszinulatról, gonosz cselekedetekről vagy pusztításról van szó. Persze ez igaz lehet a többi fajra is, de legtöbbet mégiscsak embert látni. Főleg ezen a vidéken. Több szót a másik témára úgy érzi felesleges fordítani, talán legközelebb. Bár Rorkir szerint inkább ne legyen legközelebb. *
-Egyszer találkoztam egy gyógyítóval aki említett valamiféle zöld löttyöt, gondolom az is az alkimisták műve lehet.
*Bár már régebben történt, emlékszik az esetre. Talán ivott is ilyen varázsitalt, de ebben már nem annyira biztos. *
-Miért haragudnék?
*Szemeiben teljes meglepettség és a nem értés látszik. ~Talán ez az asszonyoknak fontos dolog lenne, hogy ki milyen idős? ~*
-A kor az csak kor, nem számít semmit.
*Legalábbis Rorkinak alapvetően nem. *
-Na persze ha mocskos démonfattyak belebabrálnak, az azért nem ugyanaz.
*Mondja ki végül a nagy igazságot. Azt nem tudja megmondani ilyen rövid ismeretségből, hogy mennyire jótét lélek az úrnő, sajnos közel sem elég jó emberismerő ahhoz. Az eddigi tettei, legalábbis a férfi szemében pedig még adnak okot, hogy bármerre is billentse azt a bizonyos mérleget. *
-Nem riadsz vissza a kihívástól, igaz?
*Ha valóban így lenne, úgy ez közös vonás lehet bennük. Talán csak vannak ilyen emberek, akik mindig keresik a megoldhatatlannak tűnő problémák megoldását? A kép dolgára bólint, sosem készült róla még semmilyen alkotás eddigi élete során, így egyébként ő maga is kíváncsi lenne a végeredményre. *
-Általában hajlamosak vagyunk a saját tehetségünket valótlannak látni. Egyet se félj, legendákba illő rajztudásom van.
*Kénytelen elnevetni magát, mert annyira abszurd a kép, ahogy elképzeli magát egy ilyen helyzetben. Azon viszont nem lepődik meg, hogy a nő kedveli a férfiak testét, no meg a hegeket, ezzel egész sokan vannak így, ahogy Rorkir észrevette. Sokakat csábított már el egy-egy forradásával, és a hozzá kapcsolódó történettel. *
-Vagy úgy. Rosszcsont úrnő vagy te akkor. Nincs ellenvetésem egyébként.
*Adja végül az áldását a dologra, úgy van vele, hogy ki tudja, hogy mi sülhet ki belőle? *
-Ez teljesen érthető, sosem lehet tudni mit találni, igaz?
*Egész kellemesen érzi magát, főleg hogy látja Kagaenae küzdését a kitörni vágyó nevetéssel. Meglepő, mert azt hitte, hogy sokkal kínosabb lesz ez a szituáció. *
-Iszol valamit? Marja a torkom ez a pörkölt.
-Végül is, az emberek mindenhol emberek.
*Azt mondják az emberhez nincs fogható, ha rosszinulatról, gonosz cselekedetekről vagy pusztításról van szó. Persze ez igaz lehet a többi fajra is, de legtöbbet mégiscsak embert látni. Főleg ezen a vidéken. Több szót a másik témára úgy érzi felesleges fordítani, talán legközelebb. Bár Rorkir szerint inkább ne legyen legközelebb. *
-Egyszer találkoztam egy gyógyítóval aki említett valamiféle zöld löttyöt, gondolom az is az alkimisták műve lehet.
*Bár már régebben történt, emlékszik az esetre. Talán ivott is ilyen varázsitalt, de ebben már nem annyira biztos. *
-Miért haragudnék?
*Szemeiben teljes meglepettség és a nem értés látszik. ~Talán ez az asszonyoknak fontos dolog lenne, hogy ki milyen idős? ~*
-A kor az csak kor, nem számít semmit.
*Legalábbis Rorkinak alapvetően nem. *
-Na persze ha mocskos démonfattyak belebabrálnak, az azért nem ugyanaz.
*Mondja ki végül a nagy igazságot. Azt nem tudja megmondani ilyen rövid ismeretségből, hogy mennyire jótét lélek az úrnő, sajnos közel sem elég jó emberismerő ahhoz. Az eddigi tettei, legalábbis a férfi szemében pedig még adnak okot, hogy bármerre is billentse azt a bizonyos mérleget. *
-Nem riadsz vissza a kihívástól, igaz?
*Ha valóban így lenne, úgy ez közös vonás lehet bennük. Talán csak vannak ilyen emberek, akik mindig keresik a megoldhatatlannak tűnő problémák megoldását? A kép dolgára bólint, sosem készült róla még semmilyen alkotás eddigi élete során, így egyébként ő maga is kíváncsi lenne a végeredményre. *
-Általában hajlamosak vagyunk a saját tehetségünket valótlannak látni. Egyet se félj, legendákba illő rajztudásom van.
*Kénytelen elnevetni magát, mert annyira abszurd a kép, ahogy elképzeli magát egy ilyen helyzetben. Azon viszont nem lepődik meg, hogy a nő kedveli a férfiak testét, no meg a hegeket, ezzel egész sokan vannak így, ahogy Rorkir észrevette. Sokakat csábított már el egy-egy forradásával, és a hozzá kapcsolódó történettel. *
-Vagy úgy. Rosszcsont úrnő vagy te akkor. Nincs ellenvetésem egyébként.
*Adja végül az áldását a dologra, úgy van vele, hogy ki tudja, hogy mi sülhet ki belőle? *
-Ez teljesen érthető, sosem lehet tudni mit találni, igaz?
*Egész kellemesen érzi magát, főleg hogy látja Kagaenae küzdését a kitörni vágyó nevetéssel. Meglepő, mert azt hitte, hogy sokkal kínosabb lesz ez a szituáció. *
-Iszol valamit? Marja a torkom ez a pörkölt.
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-23 08:55:49
Üzenet elküldve: 2021-07-23 08:55:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Kinézés tekintetében az itteniek sem jobbak, mint a városiak.
*Ezt a fajta kinézést egész életében tapasztalta, még akkor is, mikor a városban élt, mert hiába volt a családja elképesztően gazdag, ráadásul generációk óta, de nem volt nemesi címük, ami eleve egy másik kasztba helyezte őket. Mióta nem ott él, azóta mindenhol az elkényeztetett, gazdag fruska bélyegét sütik rá. Ő is úgy érkezett a Vashegyre, itt bőrdarabokba öltözött barbárok verik az ellenségeik bőréből készült dobokat, a koponyájukból készült kupából pedig bort isznak, esetleg vért. Jó, Yagnarék akciója erre erősít rá, hiszen az asszony csecsemők vérének kiszürcsöléséről számolt be nagy jajgatások közepette.*
- Én is így gondoltam.
*Bólint végül. Persze ő sem örülne, ha vendégségben megmérgeznék, de véleménye szerint Yagnar és díszes kompániája akkor nem a vendégszeretetüket élvezték. Talán az irgalmukat.*
- Igen, az alkimisták tudása értékes és hasznos.
*Fényezhetné magát, hogy ebben például ő is kiváló, de nem fogja, mert nem igazán kenyere az ilyesmi. Amúgy is a a fajta, akiben tombol az önértékelési probléma.*
- Harmincat? Ne haragudj, de többnek néztelek.
*Tényleg kell az az alkimista, de ez lehet, hogy már túlmutat az ő tudományán, de ha minden igaz, akkor Nestar mester elérhető közelségben van.*
- Hogy miért? Mert alapvetően egy jótét lélek vagyok.
*Ez teljesen igaz rá, szívesen segít bárkinek, nagyjából bármiben. Ha Trodd elé állna és a segítségét kérné az aratásban, oda is szívesen menne. Az más kérdés, hogy valószínűleg halálra sebezné magát a sarlóval, vagy ha nem sarlóval, akkor az aratáshoz használt eszközzel.*
- És igen, kíváncsi is vagyok.
*Ekkor már beszünteti a férfi taperolását, mert az már mégis túlmenne egy határon.*
- Mifelénk is hasonlót tartanak az olyanokról, akik olyan képeket készítenek, amik szinte megszólalnak. Az én tehetségem azonban elmarad ettől.
*Meg ahány portrét csináltak róla gyerekkorában, már teljesen lelketlennek kellene lennie. Bár való igaz, hogy nem mindegyik volt jól sikerült darab.*
- Egyrészt azért, mert kedvelem a férfiak testén a hegeket és a hozzájuk fűződő történeteket. Másrészt pedig azért, mert tudom, hogy anyámat felháborítaná az ilyesmi. Veheted nyugodtan úgy, hogy egy engedetlen gyermek borsot tör az anyja orra alá.
*A mosoly ezúttal is ott az arcán, de ezúttal saját magának szól, mert mennyire szánalmas dolog az, hogy a rég halott anyját akarja bosszantani?! Aki ugyan visszajáró lélek, de akkor is halott.*
- Persze, van más módja is. De én szeretem előbb megnézni a másikat pucéran, mert mi van ha nem tetszik rajta valami?
*Ekkor már összeszorítja az ajkait, mert próbálja nem elröhögni magát. Ezen törekvése világosan látszik is. Hiába, Kagan ökle őt is megüti, pláne, hogy éhgyomorra ivott hármat is.*
- Kinézés tekintetében az itteniek sem jobbak, mint a városiak.
*Ezt a fajta kinézést egész életében tapasztalta, még akkor is, mikor a városban élt, mert hiába volt a családja elképesztően gazdag, ráadásul generációk óta, de nem volt nemesi címük, ami eleve egy másik kasztba helyezte őket. Mióta nem ott él, azóta mindenhol az elkényeztetett, gazdag fruska bélyegét sütik rá. Ő is úgy érkezett a Vashegyre, itt bőrdarabokba öltözött barbárok verik az ellenségeik bőréből készült dobokat, a koponyájukból készült kupából pedig bort isznak, esetleg vért. Jó, Yagnarék akciója erre erősít rá, hiszen az asszony csecsemők vérének kiszürcsöléséről számolt be nagy jajgatások közepette.*
- Én is így gondoltam.
*Bólint végül. Persze ő sem örülne, ha vendégségben megmérgeznék, de véleménye szerint Yagnar és díszes kompániája akkor nem a vendégszeretetüket élvezték. Talán az irgalmukat.*
- Igen, az alkimisták tudása értékes és hasznos.
*Fényezhetné magát, hogy ebben például ő is kiváló, de nem fogja, mert nem igazán kenyere az ilyesmi. Amúgy is a a fajta, akiben tombol az önértékelési probléma.*
- Harmincat? Ne haragudj, de többnek néztelek.
*Tényleg kell az az alkimista, de ez lehet, hogy már túlmutat az ő tudományán, de ha minden igaz, akkor Nestar mester elérhető közelségben van.*
- Hogy miért? Mert alapvetően egy jótét lélek vagyok.
*Ez teljesen igaz rá, szívesen segít bárkinek, nagyjából bármiben. Ha Trodd elé állna és a segítségét kérné az aratásban, oda is szívesen menne. Az más kérdés, hogy valószínűleg halálra sebezné magát a sarlóval, vagy ha nem sarlóval, akkor az aratáshoz használt eszközzel.*
- És igen, kíváncsi is vagyok.
*Ekkor már beszünteti a férfi taperolását, mert az már mégis túlmenne egy határon.*
- Mifelénk is hasonlót tartanak az olyanokról, akik olyan képeket készítenek, amik szinte megszólalnak. Az én tehetségem azonban elmarad ettől.
*Meg ahány portrét csináltak róla gyerekkorában, már teljesen lelketlennek kellene lennie. Bár való igaz, hogy nem mindegyik volt jól sikerült darab.*
- Egyrészt azért, mert kedvelem a férfiak testén a hegeket és a hozzájuk fűződő történeteket. Másrészt pedig azért, mert tudom, hogy anyámat felháborítaná az ilyesmi. Veheted nyugodtan úgy, hogy egy engedetlen gyermek borsot tör az anyja orra alá.
*A mosoly ezúttal is ott az arcán, de ezúttal saját magának szól, mert mennyire szánalmas dolog az, hogy a rég halott anyját akarja bosszantani?! Aki ugyan visszajáró lélek, de akkor is halott.*
- Persze, van más módja is. De én szeretem előbb megnézni a másikat pucéran, mert mi van ha nem tetszik rajta valami?
*Ekkor már összeszorítja az ajkait, mert próbálja nem elröhögni magát. Ezen törekvése világosan látszik is. Hiába, Kagan ökle őt is megüti, pláne, hogy éhgyomorra ivott hármat is.*
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-22 23:30:25
Üzenet elküldve: 2021-07-22 23:30:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Úgy vettem észre, hogy itt jobban kinézik a városiakat, mint ott az ittenieket, bár lehet, hogy csak a szemembe nem mondtak semmi olyat, mikor ott jártam, a hátam megett pedig igen.
*Ő is megvonja a vállát. Nem szokása, talán csak ráragadt az asztaltársáról.*
-Élek.
*Valóban, ezzel még ha akarna sem tudna vitatkozni. *
-Kialudtam.
*Szintén. A problémája inkább azzal van, hogy embereknek egyáltalán eszébe jut olyasmi, hogy megvendégelnek valakit, és a fürdővizébe mérget rakjanak. Ennél nagyobb tiszteletlenséget nem is tud hirtelen elképzelni, annyira ellene van annak, amilyen elveket vall, és amire tanították. De nem teszi szóvá, felesleges lenne, ennyiben más világban élnek, nincs ezzel baj, csak ezentúl külön számítani fog az ilyesmire. *
-Gyógyító, erősítő ital, azt mondod? Hatalmasok lehetnek akkor ezek az alkimistát. De jól jött volna néhány ilyen ital a kenőcsök helyett!
*Kifejezetten nem érez szégyent afelől, hogy nem igazán ismer alkimistát, de nem is tudja feltétlen, hogy mi az. *
-Én magam alapvetően csak néhány gyógynövényt ismerek.
*Teszi hozzá, mert mégiscsak így illik. A kérdésen el kell gondolkodnia.*
-Hát, egy ideje nem számolom, harminc pár telet megéltem már, az biztos.
*Erőteljesen bólogat is hozzá, mintha csak még erősítené saját szavait. Aztán igazán meglepődik az úrnő szavain, hisz az egy dolog, hogy mire lenne szüksége, de hogy ő maga járjon utána. *
-Miért segítenél nekem? Mit vársz cserébe? Vagy csak hajt a kíváncsiság?
*A kérdései nem számonkérőek, inkább csak próbál rájönni a miértre. Közben pedig kiélvezi a finom érintést a mellkasán. Valahogy ez jobban tetszik neki, mint a fenyegetőzés, bár ezzel biztos nem mindenki van így. Még a szemöldöke is felszalad a kérés hallatán. *
-Azt mondják, ha lerajzolsz valakit, akkor a szellemének egy apró darabja beléköltözik a képbe.
*Legalábbis feléjük így tartják. *
-Miért akarsz lerajolzni? Ha meztelenül akarsz látni, van más módja is.
*Egy kacér mosolyt megenged magának, miközben zsivány tekintettel fürkészi a másikat. Talán most kezdi érezni Kagan öklét halványan a fejében. *
-Úgy vettem észre, hogy itt jobban kinézik a városiakat, mint ott az ittenieket, bár lehet, hogy csak a szemembe nem mondtak semmi olyat, mikor ott jártam, a hátam megett pedig igen.
*Ő is megvonja a vállát. Nem szokása, talán csak ráragadt az asztaltársáról.*
-Élek.
*Valóban, ezzel még ha akarna sem tudna vitatkozni. *
-Kialudtam.
*Szintén. A problémája inkább azzal van, hogy embereknek egyáltalán eszébe jut olyasmi, hogy megvendégelnek valakit, és a fürdővizébe mérget rakjanak. Ennél nagyobb tiszteletlenséget nem is tud hirtelen elképzelni, annyira ellene van annak, amilyen elveket vall, és amire tanították. De nem teszi szóvá, felesleges lenne, ennyiben más világban élnek, nincs ezzel baj, csak ezentúl külön számítani fog az ilyesmire. *
-Gyógyító, erősítő ital, azt mondod? Hatalmasok lehetnek akkor ezek az alkimistát. De jól jött volna néhány ilyen ital a kenőcsök helyett!
*Kifejezetten nem érez szégyent afelől, hogy nem igazán ismer alkimistát, de nem is tudja feltétlen, hogy mi az. *
-Én magam alapvetően csak néhány gyógynövényt ismerek.
*Teszi hozzá, mert mégiscsak így illik. A kérdésen el kell gondolkodnia.*
-Hát, egy ideje nem számolom, harminc pár telet megéltem már, az biztos.
*Erőteljesen bólogat is hozzá, mintha csak még erősítené saját szavait. Aztán igazán meglepődik az úrnő szavain, hisz az egy dolog, hogy mire lenne szüksége, de hogy ő maga járjon utána. *
-Miért segítenél nekem? Mit vársz cserébe? Vagy csak hajt a kíváncsiság?
*A kérdései nem számonkérőek, inkább csak próbál rájönni a miértre. Közben pedig kiélvezi a finom érintést a mellkasán. Valahogy ez jobban tetszik neki, mint a fenyegetőzés, bár ezzel biztos nem mindenki van így. Még a szemöldöke is felszalad a kérés hallatán. *
-Azt mondják, ha lerajzolsz valakit, akkor a szellemének egy apró darabja beléköltözik a képbe.
*Legalábbis feléjük így tartják. *
-Miért akarsz lerajolzni? Ha meztelenül akarsz látni, van más módja is.
*Egy kacér mosolyt megenged magának, miközben zsivány tekintettel fürkészi a másikat. Talán most kezdi érezni Kagan öklét halványan a fejében. *
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-22 21:53:50
Üzenet elküldve: 2021-07-22 21:53:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Artheniorban. De anyám éppúgy északi volt, mint az apám.
*És anyja csodálatosan tudott alkalmazkodni, olyan könnyedén vált barbárból városivá, hogy még a közeli ismerősei sem gondolták róla, hogy a származása nem a leghibátlanabb.*
- Élsz, nem? Pár órán belül kialudtad, nem?
*Aenae persze megértő most is, mint mindig. Aenaevel a természet fukarul bánt mikor a fizikai fölényt osztotta. A hozzá hasonlóak számára pedig a saját épségük érdekében ésszerűbb az, ha mérgekhez folyamodnak. Különben megvonja a vállát - szokása a flegma vállrángatás -, mert miért kéne érdekelje, ha aljasnak titulálják, mikor a dolog a célnak megfelelt? Nem lehet mindig szerencséje, mint Yagnarnál és jobban szeret élni annál, minthogy mindig a mázlira hagyatkozzon.*
- Gyógyító, varázstudó. Mindkettő és egyik sem. Olyasvalaki, aki varázsitalokat készít. Okosító, erősítő, gyógyító, mindenféle italt.
*Foglalja össze Rorkirnak, hogy mi is az az alkimista. Mindezt teszi úgy, hogy nem ül ki az arcára a kérdés "ember, te egy kő alatt élsz?". Büszke is magára, hogy sikerül kedvesen megválaszolnia a kérdést.
Mikor a fél szemöldöke végül felszalad, akkor abban is csak kérdések vannak.*
- Miért, hány éves vagy valójában?
*Aenae ebben nagyon rossz, nem igazán tudja belőni mások korát, ráadásul a férfiak esetében befolyásoló lehet az arcszőrzet is - ami öregít -, vagy az arcszőrzet hiánya - ami bizonyos esetekben egészen kamaszos arcvonásokat eredményezhet. Rorkir arcát tanulmányozva próbálja kitalálni a korát. De tippelni sem mer.*
- Neked tényleg egy alkimistára van szükséged. Utána fogok ennek nézni.
*Már nem az alkimistának, ahhoz ő maga is konyít egy kicsit, hanem annak, hogy az ilyen átkokat fel lehet-e valahogyan oldani. Mert ezt ő egyfajta átokként fogja fel, az alkimista segítsége csak időleges lenne. Kutatómunkájához elengedhetetlen az is, hogy ellenőrizze a fekete heg és az ép bőr közötti hőmérsékletkülönbséget, középső ujját a hegen futtatja, a mutatót pedig mellette, pillantása követi ujjait.*
- Szívesen lerajzolnálak meztelenül.
*Pusztán kutató célzattal. Meg amúgy is. Yagnart is szívesen lerajzolta volna, ha nem ölteti meg magát. Tulajdonképpen bármelyik szép fejlett férfipéldányt lerajzolná, különösen akkor, ha hegek ékítik a testét. Perverz vonzalom, ugye...*
- Artheniorban. De anyám éppúgy északi volt, mint az apám.
*És anyja csodálatosan tudott alkalmazkodni, olyan könnyedén vált barbárból városivá, hogy még a közeli ismerősei sem gondolták róla, hogy a származása nem a leghibátlanabb.*
- Élsz, nem? Pár órán belül kialudtad, nem?
*Aenae persze megértő most is, mint mindig. Aenaevel a természet fukarul bánt mikor a fizikai fölényt osztotta. A hozzá hasonlóak számára pedig a saját épségük érdekében ésszerűbb az, ha mérgekhez folyamodnak. Különben megvonja a vállát - szokása a flegma vállrángatás -, mert miért kéne érdekelje, ha aljasnak titulálják, mikor a dolog a célnak megfelelt? Nem lehet mindig szerencséje, mint Yagnarnál és jobban szeret élni annál, minthogy mindig a mázlira hagyatkozzon.*
- Gyógyító, varázstudó. Mindkettő és egyik sem. Olyasvalaki, aki varázsitalokat készít. Okosító, erősítő, gyógyító, mindenféle italt.
*Foglalja össze Rorkirnak, hogy mi is az az alkimista. Mindezt teszi úgy, hogy nem ül ki az arcára a kérdés "ember, te egy kő alatt élsz?". Büszke is magára, hogy sikerül kedvesen megválaszolnia a kérdést.
Mikor a fél szemöldöke végül felszalad, akkor abban is csak kérdések vannak.*
- Miért, hány éves vagy valójában?
*Aenae ebben nagyon rossz, nem igazán tudja belőni mások korát, ráadásul a férfiak esetében befolyásoló lehet az arcszőrzet is - ami öregít -, vagy az arcszőrzet hiánya - ami bizonyos esetekben egészen kamaszos arcvonásokat eredményezhet. Rorkir arcát tanulmányozva próbálja kitalálni a korát. De tippelni sem mer.*
- Neked tényleg egy alkimistára van szükséged. Utána fogok ennek nézni.
*Már nem az alkimistának, ahhoz ő maga is konyít egy kicsit, hanem annak, hogy az ilyen átkokat fel lehet-e valahogyan oldani. Mert ezt ő egyfajta átokként fogja fel, az alkimista segítsége csak időleges lenne. Kutatómunkájához elengedhetetlen az is, hogy ellenőrizze a fekete heg és az ép bőr közötti hőmérsékletkülönbséget, középső ujját a hegen futtatja, a mutatót pedig mellette, pillantása követi ujjait.*
- Szívesen lerajzolnálak meztelenül.
*Pusztán kutató célzattal. Meg amúgy is. Yagnart is szívesen lerajzolta volna, ha nem ölteti meg magát. Tulajdonképpen bármelyik szép fejlett férfipéldányt lerajzolná, különösen akkor, ha hegek ékítik a testét. Perverz vonzalom, ugye...*
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-22 20:34:34
Üzenet elküldve: 2021-07-22 20:34:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~Érdekes, hogy csak néhány éve él itt, és mégis a Thargok úrnője. Gondolom a korábbi hadúr leánya lehet, vagy valami egyéb, hasonló oknál fogva.~
-Akkor gondolom valamelyik városban nőhettél fel. Lichanech, vagy esetleg Arthenior?
*Biztos akadnak egyéb városok is, ő eddig ezekről hallott, s az egyikben járt is. Az önfejűség dolgán kénytelen elmosolyodni, mert ez egy olyan tulajdonság, amit tőle sem sajnáltak a felmenői, vagy legyen az bárki, aki ezt rója az emberekre. A gonosz mosolyt nem feltétlenül látja gonosznak a férfi, legalábbis az ő számára a gonoszság egészen máshol keresendő, mint ebben a csepp leányban.*
-Ettől még inkább aljasságnak tűnik, ugye tudod?
*Fejti ki Rorkir a dolgot. Ő annak a híve, hogyha meg akarják ölni, akkor álljon elé az illető, és próbálja meg. Persze tudja, hogy sokan vannak, akik egyéb módszerekhez folyamodnak, ha ilyen céljaik vannak, de egytől egyig mind utálja is őket.*
-Alkimista? Az micsoda? Valami gyógyító, vagy varázstudó?
*Nem igen ismer egyetlen ilyen alkimistát sem, így fogalma sincs, hogy vajon miféle szerzet lehet az ilyen, de ha segíthet rajta, akkor talán hasznos lenne felkeresnie egyet.*
-Mintha legalább 10 évvel öregebb lennék a kelleténél. Az állóképességem azóta nem az igazi.
*Még a nyakát is megroppantja véletlenül, ahogy ezeket a szavakat mondja, mintha csak tréfát űznének vele a szellemek.*
-Aranyosak egyébként ezek a macskák, talán majd szerzek egy másikat, hátha az nem változik démonná.
*Fel is nevet ezzel egyúttal, viszont ahogy a fegyverére esik a szó, hirtelen elkomolyodik.*
-Különleges, igen. Hálás lennék érte.
*Egyébként pedig hagyja Kagaenaenak, hogy megérintse, ha valóban így tervez tenni. Érezheti, hogy a teste egyéb részeihez képest, például a közvetlen mellette lévő bőrhöz képest, ami szinte forró, a fekete sebhely jéghideg.*
-Talán ebből a pörköltből kéne rákenni, az segítene.
*Közben pedig fúj, mintha azt várná, hogy láng jön elő az égő torkából. A tányérja közben teljesen üres, ugyanolyan ütemben fejezte be a többi részt, miután elmesélte a történteket, mintha egy csontlevest enne.*
~Érdekes, hogy csak néhány éve él itt, és mégis a Thargok úrnője. Gondolom a korábbi hadúr leánya lehet, vagy valami egyéb, hasonló oknál fogva.~
-Akkor gondolom valamelyik városban nőhettél fel. Lichanech, vagy esetleg Arthenior?
*Biztos akadnak egyéb városok is, ő eddig ezekről hallott, s az egyikben járt is. Az önfejűség dolgán kénytelen elmosolyodni, mert ez egy olyan tulajdonság, amit tőle sem sajnáltak a felmenői, vagy legyen az bárki, aki ezt rója az emberekre. A gonosz mosolyt nem feltétlenül látja gonosznak a férfi, legalábbis az ő számára a gonoszság egészen máshol keresendő, mint ebben a csepp leányban.*
-Ettől még inkább aljasságnak tűnik, ugye tudod?
*Fejti ki Rorkir a dolgot. Ő annak a híve, hogyha meg akarják ölni, akkor álljon elé az illető, és próbálja meg. Persze tudja, hogy sokan vannak, akik egyéb módszerekhez folyamodnak, ha ilyen céljaik vannak, de egytől egyig mind utálja is őket.*
-Alkimista? Az micsoda? Valami gyógyító, vagy varázstudó?
*Nem igen ismer egyetlen ilyen alkimistát sem, így fogalma sincs, hogy vajon miféle szerzet lehet az ilyen, de ha segíthet rajta, akkor talán hasznos lenne felkeresnie egyet.*
-Mintha legalább 10 évvel öregebb lennék a kelleténél. Az állóképességem azóta nem az igazi.
*Még a nyakát is megroppantja véletlenül, ahogy ezeket a szavakat mondja, mintha csak tréfát űznének vele a szellemek.*
-Aranyosak egyébként ezek a macskák, talán majd szerzek egy másikat, hátha az nem változik démonná.
*Fel is nevet ezzel egyúttal, viszont ahogy a fegyverére esik a szó, hirtelen elkomolyodik.*
-Különleges, igen. Hálás lennék érte.
*Egyébként pedig hagyja Kagaenaenak, hogy megérintse, ha valóban így tervez tenni. Érezheti, hogy a teste egyéb részeihez képest, például a közvetlen mellette lévő bőrhöz képest, ami szinte forró, a fekete sebhely jéghideg.*
-Talán ebből a pörköltből kéne rákenni, az segítene.
*Közben pedig fúj, mintha azt várná, hogy láng jön elő az égő torkából. A tányérja közben teljesen üres, ugyanolyan ütemben fejezte be a többi részt, miután elmesélte a történteket, mintha egy csontlevest enne.*
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-22 19:37:54
Üzenet elküldve: 2021-07-22 19:37:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem, ilyesmivel egészen biztosan nem.
*Elmosolyodik ismét. Tudva tudván azt, hogy a zöldségeket valószínűleg akkor sem enné meg, ha más ennivalója nem lenne. Hogy finnyássága abból fakad, hogy kiskorában erőltették és mindenféle mesékkel ijesztgették? Ezt már nem tudná felidézni. Meglehet, hogy valami rémmese is szerepet játszik abban, hogy rossz viszonyban van az ételek nagy többségével és magával az evéssel is. De hercegnőkről sosem volt szó, ebben egészen biztos.*
- Nem. Csak néhány éve élek itt.
*Azóta, hogy Kagan belefújt abba az átkozott kürtbe. Átkozott Kagan, átkozott kürt. Átkozott Vashegy.*
- Önfejűbb vagyok annál, hogy hallgassak a jó szóra.
*Mosolya egészen gonosz. De főleg amiatt, hogy Rorkir azt mondta rá, hogy vonzó. Az otthon lévő tükörben ugyanis ő nem egy vonzó valakit lát, de ha kicsit túlnéz azon a tükrön, akkor ott a Vashegy trónja, ami viszont tényleg vonzó lehet egyesek számára.*
- Nevezheted aljasságnak, de a saját érdeketekben történt. Ha akartalak volna, akkor megöllek, sokkal gyorsabban, mint rájöjjetek, hogy a bor volt-e mérgezett, vagy a fürdővíz?
*Fogalma sincsen, hogy valójában mik is a jó király erényei, a mesében mind bölcs, meg igazságos, meg csupa szép és jó tulajdonság birtokosai. De a valóság és a mese két külön dolog. A gonoszkás mosoly mindenesetre marad az arcán, ha sok mindenhez nem is ért, de a különböző mérgekben és az alkímiában azért elég jó.*
- Nekem is van egy macskám, mindig a lábamnál alszik.
*Veti közbe, még azelőtt, hogy Rorkir igazán belelendülhetne a meséjébe. Aenae arcán nem látszik hitetlenkedés, talán csak némi kíváncsiság. Az az igazság, hogy annyi hihetetlen dolgot megtapasztalt már, ott van az átkozott Kagan átkozott kürtje például, aminek hívó hangját csak ő hallotta társai közül és aminek hatására nem tudott nem a Vashegyre jönni. Utólag ostobán érzi magát amiatt, hogy képtelen volt leküzdeni ezt. Aztán ott van például az átkozott Kagan megszobrulása. Ráadásul már a második alkalommal.
Míg a másik mesél, addig ő csipeget az időközben megérkezett ételből. Szó szerint csipeget, mintha csak a kanala hegyét mártaná be a sárkánypörköltbe, ezt azért elég szorgalmasan műveli, de az nemigen látszik, hogy csökkenne a tányérján lévő mennyiség. Ennyi is pont ugyanannyira csíp, mintha púpozott kanalakkal tolna be a szájába.*
- Gyengébben érzed magad? Hmm. Ezen egy tapasztalt alkimista könnyedén segíthet.
*A férfitesteken a különböző hegek mindig is lenyűgözték. Egyfajta perverz vonzalom ez nála, viszont nemcsak nézni szereti ezeket, hanem megérinteni is. Rorkir meg majd leállítja, ha ellenére van az, hogy a lány érintéssel tesztelje le, hogy valóban hideg-e.*
- Szóval különleges fegyver. Majd ránézek, hogy az őrség kellő gonddal rakta-e el.
- Nem, ilyesmivel egészen biztosan nem.
*Elmosolyodik ismét. Tudva tudván azt, hogy a zöldségeket valószínűleg akkor sem enné meg, ha más ennivalója nem lenne. Hogy finnyássága abból fakad, hogy kiskorában erőltették és mindenféle mesékkel ijesztgették? Ezt már nem tudná felidézni. Meglehet, hogy valami rémmese is szerepet játszik abban, hogy rossz viszonyban van az ételek nagy többségével és magával az evéssel is. De hercegnőkről sosem volt szó, ebben egészen biztos.*
- Nem. Csak néhány éve élek itt.
*Azóta, hogy Kagan belefújt abba az átkozott kürtbe. Átkozott Kagan, átkozott kürt. Átkozott Vashegy.*
- Önfejűbb vagyok annál, hogy hallgassak a jó szóra.
*Mosolya egészen gonosz. De főleg amiatt, hogy Rorkir azt mondta rá, hogy vonzó. Az otthon lévő tükörben ugyanis ő nem egy vonzó valakit lát, de ha kicsit túlnéz azon a tükrön, akkor ott a Vashegy trónja, ami viszont tényleg vonzó lehet egyesek számára.*
- Nevezheted aljasságnak, de a saját érdeketekben történt. Ha akartalak volna, akkor megöllek, sokkal gyorsabban, mint rájöjjetek, hogy a bor volt-e mérgezett, vagy a fürdővíz?
*Fogalma sincsen, hogy valójában mik is a jó király erényei, a mesében mind bölcs, meg igazságos, meg csupa szép és jó tulajdonság birtokosai. De a valóság és a mese két külön dolog. A gonoszkás mosoly mindenesetre marad az arcán, ha sok mindenhez nem is ért, de a különböző mérgekben és az alkímiában azért elég jó.*
- Nekem is van egy macskám, mindig a lábamnál alszik.
*Veti közbe, még azelőtt, hogy Rorkir igazán belelendülhetne a meséjébe. Aenae arcán nem látszik hitetlenkedés, talán csak némi kíváncsiság. Az az igazság, hogy annyi hihetetlen dolgot megtapasztalt már, ott van az átkozott Kagan átkozott kürtje például, aminek hívó hangját csak ő hallotta társai közül és aminek hatására nem tudott nem a Vashegyre jönni. Utólag ostobán érzi magát amiatt, hogy képtelen volt leküzdeni ezt. Aztán ott van például az átkozott Kagan megszobrulása. Ráadásul már a második alkalommal.
Míg a másik mesél, addig ő csipeget az időközben megérkezett ételből. Szó szerint csipeget, mintha csak a kanala hegyét mártaná be a sárkánypörköltbe, ezt azért elég szorgalmasan műveli, de az nemigen látszik, hogy csökkenne a tányérján lévő mennyiség. Ennyi is pont ugyanannyira csíp, mintha púpozott kanalakkal tolna be a szájába.*
- Gyengébben érzed magad? Hmm. Ezen egy tapasztalt alkimista könnyedén segíthet.
*A férfitesteken a különböző hegek mindig is lenyűgözték. Egyfajta perverz vonzalom ez nála, viszont nemcsak nézni szereti ezeket, hanem megérinteni is. Rorkir meg majd leállítja, ha ellenére van az, hogy a lány érintéssel tesztelje le, hogy valóban hideg-e.*
- Szóval különleges fegyver. Majd ránézek, hogy az őrség kellő gonddal rakta-e el.
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-22 15:16:11
Üzenet elküldve: 2021-07-22 15:16:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Talán azzal, hogy nem leszel szép hercegnő, ha nem eszed meg a zöldséget.
*Kis szünetet hagy, majd folytatja. *
-Legalábbis ha rongyosra használt közhelyeket akarnék mondani biztosan ez lenne az.
*Jót mosolyog egyébként a dolgon, kislányokat nem igazán ismer, szóval fogalma sincs, hogy hogy kell belőlük valamire való asszonyt nevelni, vagy hogy hogy szoktak, bár a kettőnek nem feltétlen van köze egymáshoz.*
-Errefelé nőttél fel, vagy?
*Hisz fogalma sem lehet róla. A nő mondatát keserédes vigyor ül Rorkir arcára. *
-Olajoznám én, ha lehetne, drága úrnő.
*Ha legalább a fegyvere nála lenne, legalább gyakorolhatna vele. No persze meg tudja érteni, hogy miért nem adják a kezébe, akkor valószínűleg már nem lenne itt, ellenben hagyna munkát maga után. *
-Vagy csak ezt képzeled mindenkiről.
*Kicsit elgondolkozik a kérdésen. Asszonyoknak nagy tudománya ez, és némelyeknek egészen a szenvedélyük, hogy ki mit gondol róluk. Bár ezt egyelőre elhamarkodott lenne rásütni magára a Vashegyre. *
-Én egy fiatal, vonzó leányt látok, aki egyrészt túl sok mindent élt át ilyen zsenge korára, másrészt talán meg túl keveset, hogy egy birodalom feje legyen. Nem lehet könnyű, biztos sokat adsz a tanácsadóid véleményére.
*Hisz ilyenkor ezt diktálja a józan ész. *
-Azt már láttam, hogy bepiszkolod a kezed, ha kell, na meg az aljasság és a ravaszság is ott lapul a szívedben. Akár egy jó királynak.
*Persze Rorkir teljesen más, s alapvetően onnan, ahonnan származik a király nem egy pozitív jelző. Ezt Kagaenaenak azonban nem kell feltétlen tudnia. Nem mintha titkolná, csak eszébe sem jut, hogy most teljesen más vidéken van. A továbbira csak biccent, hisz láthatólag pontosan érti, hogy a magafajtát a halál nem rémíti meg. *
-Igazad lehet.
*Majd legközelebb kikéri egy földmíves véleményét az ügyben, ha találkozik olyannal. *
-Ezek?
*Kérdez rá az egyértelműre, majd elvigyorodik. Egy harcost a hegeiről kérdezni olyan, mint egy állattenyésztőt az állatairól, nem lehet vele melléfogni. Azért a férfi igyekszik nem hencegni, vagy felvágni, az nem az ő stílusa. *
-Nos vettem egy aranyos kiscicát, Tigrist.
*Közben pedig megérkezik az étel, amit ismét megköszön, majd lassan falatozni kezd, miközben mesél tovább.*
-De nem ő a felelős ezekért, természetesen
Éppen egy kunyhót építettem a Kikötői erdőségben, amikor két Teysus szolga látogatott meg, roppant furcsák voltak. ~Talán az istenek követei mind ilyen furcsák. ~ Megfújtam a kürtjüket, hogy kívánjak valamit, majd a macskából egy fekete démon bújt elő. Megharcoltam, harcoltunk vele. Sürgette, hogy gyorsan öljem meg, különben Jalanydi, a vihar ura lejön, nekem pedig nem kellett több, hát kihívtam őt magát is, s csodák csodájára tényleg megjelent.
*Még egy pár falat. *
-A démon hagyta ezt a fekete nyomot itt, még mindig jéghideg. A vihar ura pedig az égéseket. De végül én maradtam talpon, igaz azóta gyengébbnek érzem magam, mintha az életerőmből szívott volna el az a bestia.
*Rémisztő ellenfelek voltak, de mégis jó érzéssel és büszkeséggel gondol vissza rá. *
-Aztán a fegyverembe költözött népem egyik dicső harcosának szelleme, talán végül a kürt és a kívánság mégiscsak teljesült.
~Azt hiszem. ~
-Tudom hihetetlennek hangzik...
*Egyébként sem az a kérkedő fajta, s tudja, hogy az emberek nehezen hisznek el olyan dolgokat, amiket korábban még nem láttak, vagy nem ismernek. *
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.22 15:16:48
-Talán azzal, hogy nem leszel szép hercegnő, ha nem eszed meg a zöldséget.
*Kis szünetet hagy, majd folytatja. *
-Legalábbis ha rongyosra használt közhelyeket akarnék mondani biztosan ez lenne az.
*Jót mosolyog egyébként a dolgon, kislányokat nem igazán ismer, szóval fogalma sincs, hogy hogy kell belőlük valamire való asszonyt nevelni, vagy hogy hogy szoktak, bár a kettőnek nem feltétlen van köze egymáshoz.*
-Errefelé nőttél fel, vagy?
*Hisz fogalma sem lehet róla. A nő mondatát keserédes vigyor ül Rorkir arcára. *
-Olajoznám én, ha lehetne, drága úrnő.
*Ha legalább a fegyvere nála lenne, legalább gyakorolhatna vele. No persze meg tudja érteni, hogy miért nem adják a kezébe, akkor valószínűleg már nem lenne itt, ellenben hagyna munkát maga után. *
-Vagy csak ezt képzeled mindenkiről.
*Kicsit elgondolkozik a kérdésen. Asszonyoknak nagy tudománya ez, és némelyeknek egészen a szenvedélyük, hogy ki mit gondol róluk. Bár ezt egyelőre elhamarkodott lenne rásütni magára a Vashegyre. *
-Én egy fiatal, vonzó leányt látok, aki egyrészt túl sok mindent élt át ilyen zsenge korára, másrészt talán meg túl keveset, hogy egy birodalom feje legyen. Nem lehet könnyű, biztos sokat adsz a tanácsadóid véleményére.
*Hisz ilyenkor ezt diktálja a józan ész. *
-Azt már láttam, hogy bepiszkolod a kezed, ha kell, na meg az aljasság és a ravaszság is ott lapul a szívedben. Akár egy jó királynak.
*Persze Rorkir teljesen más, s alapvetően onnan, ahonnan származik a király nem egy pozitív jelző. Ezt Kagaenaenak azonban nem kell feltétlen tudnia. Nem mintha titkolná, csak eszébe sem jut, hogy most teljesen más vidéken van. A továbbira csak biccent, hisz láthatólag pontosan érti, hogy a magafajtát a halál nem rémíti meg. *
-Igazad lehet.
*Majd legközelebb kikéri egy földmíves véleményét az ügyben, ha találkozik olyannal. *
-Ezek?
*Kérdez rá az egyértelműre, majd elvigyorodik. Egy harcost a hegeiről kérdezni olyan, mint egy állattenyésztőt az állatairól, nem lehet vele melléfogni. Azért a férfi igyekszik nem hencegni, vagy felvágni, az nem az ő stílusa. *
-Nos vettem egy aranyos kiscicát, Tigrist.
*Közben pedig megérkezik az étel, amit ismét megköszön, majd lassan falatozni kezd, miközben mesél tovább.*
-De nem ő a felelős ezekért, természetesen
Éppen egy kunyhót építettem a Kikötői erdőségben, amikor két Teysus szolga látogatott meg, roppant furcsák voltak. ~Talán az istenek követei mind ilyen furcsák. ~ Megfújtam a kürtjüket, hogy kívánjak valamit, majd a macskából egy fekete démon bújt elő. Megharcoltam, harcoltunk vele. Sürgette, hogy gyorsan öljem meg, különben Jalanydi, a vihar ura lejön, nekem pedig nem kellett több, hát kihívtam őt magát is, s csodák csodájára tényleg megjelent.
*Még egy pár falat. *
-A démon hagyta ezt a fekete nyomot itt, még mindig jéghideg. A vihar ura pedig az égéseket. De végül én maradtam talpon, igaz azóta gyengébbnek érzem magam, mintha az életerőmből szívott volna el az a bestia.
*Rémisztő ellenfelek voltak, de mégis jó érzéssel és büszkeséggel gondol vissza rá. *
-Aztán a fegyverembe költözött népem egyik dicső harcosának szelleme, talán végül a kürt és a kívánság mégiscsak teljesült.
~Azt hiszem. ~
-Tudom hihetetlennek hangzik...
*Egyébként sem az a kérkedő fajta, s tudja, hogy az emberek nehezen hisznek el olyan dolgokat, amiket korábban még nem láttak, vagy nem ismernek. *
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.22 15:16:48
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-22 06:26:40
Üzenet elküldve: 2021-07-22 06:26:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Fogalmam sincs, hogy engem mivel ijesztgettek, mikor gyermek voltam.
*Gondolkodik el egy pillanatra, kicsit félre is néz, de gyerekkori ijedelmeit nem tudja egy zsákos emberhez, vagy gonosz barbárhoz kötni. Bezzeg a nevelőnő kristályvégű pálcája mély nyomokat hagyott benne, mert annyit kapott azzal, ami egy fiúgyereknek is becsületére válna.*
- Hát akkor olajozd meg.
*Vonja meg a vállát ismét, persze tudja ő is, hogy Rorkir elméletileg Amon Ruadh kapujában hagyta a fegyverét, ugyanakkor nem érdeklik az effajta sirámok. A tanács meg inkább arra vonatkozik, hogy a férfi nyugodtan mással is elfoglalhatja magát, mint a hadakozás.*
- Ó. Általában mindenki.
*Elmosolyodik.*
- Mert mit is látsz, ha rám nézel?
*Kérdi félrebiccentett fejjel, egyik kezével könnyedén maga felé intve. Szavakat természetesen nem akar Rorkir szájába adni, de van otthon tükre, tudja, úgyhogy nagyjából tudja, hogy mások mit látnak, ha ránéznek. Egy vézna, fiatal leány, ráadásul a városi fajtából. Ebből általában hajlamosak arra következtetni, hogy megijed a saját árnyékától. Aenaere sok mindent lehet mondani, valóban vézna, valóban fiatal - talán túlságosan is - és valóban városi. Ugyanakkor minden, csak nem gyáva, vagy ijedős. Nem fél bepiszkolni a kezét, a Yagnaros eset ezt nagyon jól mutatja.*
- Tudom, hogy nem a halál a fenyegető.
*Yagnar is dicső akart lenni, nem élő. Hát most dicstelen és halott.*
- Azok, akik a földet túrják, meg kereskednek ugyanúgy nem értik a kardforgatókat.
*Újra megvonja a vállát. Közben pillantása újra végigszalad a másikon. Topázsárga tekintete a furcsa sebeken - égésnyomokon? - pihen meg.*
- Ezeket hogyan szerezted?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Fogalmam sincs, hogy engem mivel ijesztgettek, mikor gyermek voltam.
*Gondolkodik el egy pillanatra, kicsit félre is néz, de gyerekkori ijedelmeit nem tudja egy zsákos emberhez, vagy gonosz barbárhoz kötni. Bezzeg a nevelőnő kristályvégű pálcája mély nyomokat hagyott benne, mert annyit kapott azzal, ami egy fiúgyereknek is becsületére válna.*
- Hát akkor olajozd meg.
*Vonja meg a vállát ismét, persze tudja ő is, hogy Rorkir elméletileg Amon Ruadh kapujában hagyta a fegyverét, ugyanakkor nem érdeklik az effajta sirámok. A tanács meg inkább arra vonatkozik, hogy a férfi nyugodtan mással is elfoglalhatja magát, mint a hadakozás.*
- Ó. Általában mindenki.
*Elmosolyodik.*
- Mert mit is látsz, ha rám nézel?
*Kérdi félrebiccentett fejjel, egyik kezével könnyedén maga felé intve. Szavakat természetesen nem akar Rorkir szájába adni, de van otthon tükre, tudja, úgyhogy nagyjából tudja, hogy mások mit látnak, ha ránéznek. Egy vézna, fiatal leány, ráadásul a városi fajtából. Ebből általában hajlamosak arra következtetni, hogy megijed a saját árnyékától. Aenaere sok mindent lehet mondani, valóban vézna, valóban fiatal - talán túlságosan is - és valóban városi. Ugyanakkor minden, csak nem gyáva, vagy ijedős. Nem fél bepiszkolni a kezét, a Yagnaros eset ezt nagyon jól mutatja.*
- Tudom, hogy nem a halál a fenyegető.
*Yagnar is dicső akart lenni, nem élő. Hát most dicstelen és halott.*
- Azok, akik a földet túrják, meg kereskednek ugyanúgy nem értik a kardforgatókat.
*Újra megvonja a vállát. Közben pillantása újra végigszalad a másikon. Topázsárga tekintete a furcsa sebeken - égésnyomokon? - pihen meg.*
- Ezeket hogyan szerezted?
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-21 23:10:09
Üzenet elküldve: 2021-07-21 23:10:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha a sör nem lenne elég, a Kagaenaeval való találkozás csak rátesz egy lapáttal a kis kiruccanására. Érdekes személyiség, és számára alapvetően furcsa, de érhető gondolatokat vél felfedezni a háttérben. Persze azt csak maga az úrnő és a szellemek tudhatják, hogy pontosan mik is ezek, hisz könnyen meglehet, hogy rafináltabb annál, minthogy csak úgy elmondjon mindent Rorkirnak. Meg aztán ember legyen a talpán, aki megpróbálja megérteni a nőket. A fiú dolgára csak bólint, ezt viszont, a többivel ellentétben teljesen megérti. Minden valamirevaló férfi vágya, hogy fia szülessen, hogy neki továbbadhassa tudását, s noha természetesen az ember szereti és gondoskodik a lányáról is, az mégsem ugyanolyan.*
-Nevetségesnek hangozhat, de a barbár gyerekeket is ugyanezzel rémisztgetik.
*Legalábbis neki vannak ilyen és ehhez hasonló emlékei gyerekkorából. Nyilván az ellenséges törzsek, potenciális nagyra törő ifjoncok, satöbbi. Rorkir szemöldöke felszalad egy pillanatra, mikor meghallja, hogy az asztaltársa maga a Vashegy. ~Vajon mi történne a vasheggyel, ha ő már nem lenne? Ki venné át? Biztos akadnak, akik jelenleg is kerülgetik, mint az éhes keselyűk. Hataloméhesekből a legkülönb udvarokban is akad, na meg rosszakarókból is.~*
-Köszönöm!
*S persze türelmesen várja az ételt. Nincs gondja a csípős ételekkel, legalább elnyomja ha szar az íze.*
-Várni és várni. Megrozsdál a pengém a sok várásban.
*Bohókásan megrázza a fejét, persze ez egyébként is csak egy amolyan elszólás, hisz olyan minőségű acélból készült a kardja, ami nem fog egykönnyen tönkremenni.*
-Ő is?
*Szintén érdekes szófordulat, amire felfigyel.*
-Miért, ki még? Honnan veszed, hogy alábecsüllek? ~Vagy becsüllek egyáltalán bármire.~
-Egy igaz északit nem lehet halállal fenyegetni, kedves úrnőm. Nem félem a halált, vannak sokkal rosszabb dolgok is. Az élet csak egy állapot, a nap pedig ugyanúgy fog felkelni miután a testem már a kukacoké, mint ahogy azután fog, mikor a tiéd is az lesz.
*Hátradől a székében, bal bokáját a jobb térdére teszi, mivel ahhoz túl vastagok a combjai, hogy egymáson áttegye őket, mint az asszonyok és nemesek, két kezét pedig a feje tetejére teszi, majd egyik szemét becsukva sandít a nőre a megjegyzése után.*
-Egyébként meg a kardforgatás az életem, máshoz nem is értek. Földet túrni meg kereskedni... Irigylem akik ezzel elégedettek.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha a sör nem lenne elég, a Kagaenaeval való találkozás csak rátesz egy lapáttal a kis kiruccanására. Érdekes személyiség, és számára alapvetően furcsa, de érhető gondolatokat vél felfedezni a háttérben. Persze azt csak maga az úrnő és a szellemek tudhatják, hogy pontosan mik is ezek, hisz könnyen meglehet, hogy rafináltabb annál, minthogy csak úgy elmondjon mindent Rorkirnak. Meg aztán ember legyen a talpán, aki megpróbálja megérteni a nőket. A fiú dolgára csak bólint, ezt viszont, a többivel ellentétben teljesen megérti. Minden valamirevaló férfi vágya, hogy fia szülessen, hogy neki továbbadhassa tudását, s noha természetesen az ember szereti és gondoskodik a lányáról is, az mégsem ugyanolyan.*
-Nevetségesnek hangozhat, de a barbár gyerekeket is ugyanezzel rémisztgetik.
*Legalábbis neki vannak ilyen és ehhez hasonló emlékei gyerekkorából. Nyilván az ellenséges törzsek, potenciális nagyra törő ifjoncok, satöbbi. Rorkir szemöldöke felszalad egy pillanatra, mikor meghallja, hogy az asztaltársa maga a Vashegy. ~Vajon mi történne a vasheggyel, ha ő már nem lenne? Ki venné át? Biztos akadnak, akik jelenleg is kerülgetik, mint az éhes keselyűk. Hataloméhesekből a legkülönb udvarokban is akad, na meg rosszakarókból is.~*
-Köszönöm!
*S persze türelmesen várja az ételt. Nincs gondja a csípős ételekkel, legalább elnyomja ha szar az íze.*
-Várni és várni. Megrozsdál a pengém a sok várásban.
*Bohókásan megrázza a fejét, persze ez egyébként is csak egy amolyan elszólás, hisz olyan minőségű acélból készült a kardja, ami nem fog egykönnyen tönkremenni.*
-Ő is?
*Szintén érdekes szófordulat, amire felfigyel.*
-Miért, ki még? Honnan veszed, hogy alábecsüllek? ~Vagy becsüllek egyáltalán bármire.~
-Egy igaz északit nem lehet halállal fenyegetni, kedves úrnőm. Nem félem a halált, vannak sokkal rosszabb dolgok is. Az élet csak egy állapot, a nap pedig ugyanúgy fog felkelni miután a testem már a kukacoké, mint ahogy azután fog, mikor a tiéd is az lesz.
*Hátradől a székében, bal bokáját a jobb térdére teszi, mivel ahhoz túl vastagok a combjai, hogy egymáson áttegye őket, mint az asszonyok és nemesek, két kezét pedig a feje tetejére teszi, majd egyik szemét becsukva sandít a nőre a megjegyzése után.*
-Egyébként meg a kardforgatás az életem, máshoz nem is értek. Földet túrni meg kereskedni... Irigylem akik ezzel elégedettek.
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-21 22:13:12
Üzenet elküldve: 2021-07-21 22:13:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Talán pont azokkal.
*Bólint. Aenae igazából tisztában van azzal, hogy nem igazán ismeri a thargokat. Meglehet, hogy vannak közöttük olyanok, akik Yagnarral együtt szívesen élnének a "régi szép időkben" és akik folyton azon ajvékolnak, hogy "régenmindenjobbvót". Igazság szerint, amíg nem adnak hangot ennek, addig Aenae nem tud ezzel mit kezdeni.*
- Talán többen vannak.
*Ismét bólint, el is mosolyodik hozzá. Mert amíg nem hangoztatják ezt, addig Aenae nem fog ezzel foglalkozni.*
- Igen. Teljesen elégedett volt. Ha még fia is született volna, akkor végképp elégedett lett volna.
*Ezt némi öniróniával mondja. Végül is bárki, aki ránéz, az láthatja, hogy nem az északi barbárok archetípusa. No nem azért, mert nem férfinak született, hanem azért mert Artheniorban nőtt fel. Kagan nem egyszer a tudomására hozta, hogy a neveltetése erősen foghíjas, már amennyiben barbár szemmel nézi az ember.*
- Yagnar a halálában sem lesz hős. Nem fognak róla énekelni. Talán csak a parasztasszonyok rémisztgetik majd a gyereküket azzal, hogy ha rosszak lesznek, akkor elviszi őket a gonosz barbár.
*A "hősök" valószínűleg nem arra vágynak, hogy rémmesék szereplői legyenek, nem többek, mint holmi rézcsőrű bagoly.*
- Azt gondolom, hogy a thargoknak nincs szükségük jelenleg a hírnevük öregbítésére. És hát nem nagyon kedvelem, ha a nevemben, mert a Vashegy én vagyok, mindenféle gazságokat követnek el.
*Kér két adag Sárkánypörköltet, rögtön ki is fizeti az árát, 20 aranyat. További 10 aranyat is leszurkol egy pohárnyi Ribizliborért. Közben ő is lekönyököl, és ugyanúgy bazsalyog, mint Rorkir is.*
- Akkor ez a csípős lesz...
*A borát rögtön megkapja, de az ételre valamennyit várni kell.*
- Egyelőre a legtöbb, amit megtehetsz, hogy vársz. Gondolom, hogy nem akarsz Yagnar sorsára jutni. Ő is elkövette azt a hibát, hogy alábecsült engem.
*Fél szemöldöke felszalad, hangjában némi vidámság van, meg egy adag kacérság. A vidámságra az ad okot, hogy egy nálánál jóval nagyobb férfit fenyeget. A kacérságról a gyors egymásutánban leküldött három Kagan ökle tehet.*
- Talán pont azokkal.
*Bólint. Aenae igazából tisztában van azzal, hogy nem igazán ismeri a thargokat. Meglehet, hogy vannak közöttük olyanok, akik Yagnarral együtt szívesen élnének a "régi szép időkben" és akik folyton azon ajvékolnak, hogy "régenmindenjobbvót". Igazság szerint, amíg nem adnak hangot ennek, addig Aenae nem tud ezzel mit kezdeni.*
- Talán többen vannak.
*Ismét bólint, el is mosolyodik hozzá. Mert amíg nem hangoztatják ezt, addig Aenae nem fog ezzel foglalkozni.*
- Igen. Teljesen elégedett volt. Ha még fia is született volna, akkor végképp elégedett lett volna.
*Ezt némi öniróniával mondja. Végül is bárki, aki ránéz, az láthatja, hogy nem az északi barbárok archetípusa. No nem azért, mert nem férfinak született, hanem azért mert Artheniorban nőtt fel. Kagan nem egyszer a tudomására hozta, hogy a neveltetése erősen foghíjas, már amennyiben barbár szemmel nézi az ember.*
- Yagnar a halálában sem lesz hős. Nem fognak róla énekelni. Talán csak a parasztasszonyok rémisztgetik majd a gyereküket azzal, hogy ha rosszak lesznek, akkor elviszi őket a gonosz barbár.
*A "hősök" valószínűleg nem arra vágynak, hogy rémmesék szereplői legyenek, nem többek, mint holmi rézcsőrű bagoly.*
- Azt gondolom, hogy a thargoknak nincs szükségük jelenleg a hírnevük öregbítésére. És hát nem nagyon kedvelem, ha a nevemben, mert a Vashegy én vagyok, mindenféle gazságokat követnek el.
*Kér két adag Sárkánypörköltet, rögtön ki is fizeti az árát, 20 aranyat.
További 10 aranyat is leszurkol egy pohárnyi Ribizliborért. Közben ő is lekönyököl, és ugyanúgy bazsalyog, mint Rorkir is.*- Akkor ez a csípős lesz...
*A borát rögtön megkapja, de az ételre valamennyit várni kell.*
- Egyelőre a legtöbb, amit megtehetsz, hogy vársz. Gondolom, hogy nem akarsz Yagnar sorsára jutni. Ő is elkövette azt a hibát, hogy alábecsült engem.
*Fél szemöldöke felszalad, hangjában némi vidámság van, meg egy adag kacérság. A vidámságra az ad okot, hogy egy nálánál jóval nagyobb férfit fenyeget. A kacérságról a gyors egymásutánban leküldött három Kagan ökle tehet.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-21 21:34:38
Üzenet elküldve: 2021-07-21 21:34:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Talán pont azokkal beszélhettem, akik abból a bizonyos régi korszakból maradtak itt, vagy legalábbis inkább hívei.
*Az utolsó kortyokat is megissza a korsóból, nem hagy veszendőbe semmit. Közben pedig kissé továbbfűzi a gondolatot.*
-Talán többen vannak, mint gondolnád, csak épp neked nem mondják.
*Általános megjegyzésnek szánja a dolgot, és szinte biztos, hogy nincs is tisztában vele, hogy mekkora súlya lehet ennek a mondatnak. Nem jártas sem a politikában, sem a hatalmi játszmákban, viszont sok dolgot megtapasztalt már, s leginkább azokból táplálkozik, amit a saját bőrén érzett meg. ~Vagy ellene nem robbantottak volna ki háborút.~ *
-Vagy úgy. Akkor mondhatjuk, hogy elégedett volt a végére a megszerzett, felépített birodalommal?
*Igencsak furcsák ezek a gondolatok, a barbár mindig úgy tapasztalta, hogy keveseknek vannak úgy, hogy ismerik mi az: elég. Főleg a hadurak, kiknek ez az élete.*
-Ez eléggé alapvető, azt hiszem.
*Kicsit meg is vakarja a fejét ott, ahol fel van nyírva a haja.*
-Bár nekem még semmi sincs a szomszédban, ha mondhatom.
*Talán aprócska, burkolt célzás, hogy jó lenne letelepednie valahol, bár ha nagyon szigorúan nézzük van egy saját háza a kikötői erdőségben. Nevezhetné otthonnak is, csak még olyan kevés időt töltött ott, hogy nem jön a szájára. ~Remélem Árnyékkal azért minden rendben van.~*
-Hős, hah.
*Ismét kitör belőle a kacaj, egyébként sem akarja visszafogni magát, de nem is tudná.*
-A hősök sosem éltükben azok, és nem is húzzák sokáig.
*Ami, igazából igaz is a jelen helyzetre, hisz Yagnar sincs már köztük. A férfi fülébe azonban bogarat ültet Kagaenae egy-két mondata. Rákönyököl az asztalra mindkét kezével, s közelebb hajol, ahogy halkabban kérdez.*
-És hol van az a határ, ami már nem a Tharg föld szomszédságában van? Például a kikötő?
*Zsivány tekintettel keresi a másik íriszeit.*
-Ha onnan hozna zsákmányt valaki, öregbíthetné a Thargok nevét?
*Nem gondolt az evésre, de most hogy szóba jött, hirtelen egész megéhezett.*
-Tartom atyám mondását, miszerint ha adnak, fogadd el. Köszönöm. Mindegy mi, nem vagyok válogatós.
-Talán pont azokkal beszélhettem, akik abból a bizonyos régi korszakból maradtak itt, vagy legalábbis inkább hívei.
*Az utolsó kortyokat is megissza a korsóból, nem hagy veszendőbe semmit. Közben pedig kissé továbbfűzi a gondolatot.*
-Talán többen vannak, mint gondolnád, csak épp neked nem mondják.
*Általános megjegyzésnek szánja a dolgot, és szinte biztos, hogy nincs is tisztában vele, hogy mekkora súlya lehet ennek a mondatnak. Nem jártas sem a politikában, sem a hatalmi játszmákban, viszont sok dolgot megtapasztalt már, s leginkább azokból táplálkozik, amit a saját bőrén érzett meg. ~Vagy ellene nem robbantottak volna ki háborút.~ *
-Vagy úgy. Akkor mondhatjuk, hogy elégedett volt a végére a megszerzett, felépített birodalommal?
*Igencsak furcsák ezek a gondolatok, a barbár mindig úgy tapasztalta, hogy keveseknek vannak úgy, hogy ismerik mi az: elég. Főleg a hadurak, kiknek ez az élete.*
-Ez eléggé alapvető, azt hiszem.
*Kicsit meg is vakarja a fejét ott, ahol fel van nyírva a haja.*
-Bár nekem még semmi sincs a szomszédban, ha mondhatom.
*Talán aprócska, burkolt célzás, hogy jó lenne letelepednie valahol, bár ha nagyon szigorúan nézzük van egy saját háza a kikötői erdőségben. Nevezhetné otthonnak is, csak még olyan kevés időt töltött ott, hogy nem jön a szájára. ~Remélem Árnyékkal azért minden rendben van.~*
-Hős, hah.
*Ismét kitör belőle a kacaj, egyébként sem akarja visszafogni magát, de nem is tudná.*
-A hősök sosem éltükben azok, és nem is húzzák sokáig.
*Ami, igazából igaz is a jelen helyzetre, hisz Yagnar sincs már köztük. A férfi fülébe azonban bogarat ültet Kagaenae egy-két mondata. Rákönyököl az asztalra mindkét kezével, s közelebb hajol, ahogy halkabban kérdez.*
-És hol van az a határ, ami már nem a Tharg föld szomszédságában van? Például a kikötő?
*Zsivány tekintettel keresi a másik íriszeit.*
-Ha onnan hozna zsákmányt valaki, öregbíthetné a Thargok nevét?
*Nem gondolt az evésre, de most hogy szóba jött, hirtelen egész megéhezett.*
-Tartom atyám mondását, miszerint ha adnak, fogadd el. Köszönöm. Mindegy mi, nem vagyok válogatós.
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-21 20:38:16
Üzenet elküldve: 2021-07-21 20:38:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bólint, mivel tényleg meglepő, hogy Rorkirt meglepi az, hogy emlékszik a nevére. Mindazonáltal nem akarja túl soká boncolgatni ezt, végtére is, miért is jegyezhetné meg mások nevét? Nem okoz neki a dolog különösebb problémát. Persze tudja, hogy vannak olyanok, akiknek igen és olyanok is, akik egyszerűen nem akarnak szóba állni mást kasztba vagy fajba tartozókkal. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy pökhendin visszakérdezzen, vajon Rorkir tudja-e az övét?*
- Érdekes, hogy ezt mondod, mert én csak Yagnartól hallottam.
*Egy pillanatra elgondolkodik, próbál visszaidézni akár csak egyetlen alkalmat, ahol hallotta valakitől. Persze nem kizárható, hogy valaha valóban hangoztattak ilyet, de az jóval azelőtt lehetett, hogy ő a Vashegyre érkezett.*
- Az apám élete nagy részét háborúskodással töltötte. Belefáradt. És felépített itt a Vashegyen egy nagyon jól működő uradalmat. Ennek ellenére sosem vetette meg a csihipuhit és ha szükség volt a kardjára, akkor ment. De háborút sosem robbantott volna ki.
*Ujjai között a kiürült kupicát forgatja, topázsárga tekintete a férfi arcára szegeződik.*
- Ha mindenáron fosztogatni akart volna, akkor sem a szomszédba megy. Waldran sem.
*Remélhetőleg Rorkir érti, hogy mire is próbál kilyukadni.*
- Elhiszem, hogy Yagnar hős akart lenni. Lehetett volna hős. De sajnos csak egy ostoba haramia lett, amibe téged és társnőtöket is belerángatott. Ha eszén lett volna, akkor messzebbre megy. Nem volt buta ember, ha nem befolyásolják a gondolatait, akkor hőssé is válhatott volna. Olyan igazi hőssé. Akinek nevét még generációk múlva is megéneklik.
*Aenae persze tudja, hogy itt szó sincs sötét varázslóról, de ha már ezt a mesét próbálta beadni a városi népeknek is, akkor tartania kell magát ehhez.*
- Vannak olyan elemek, főként a kikötőben és környékén, akiknek érdekükben állna egy a Vashegy és Arthenior között kirobbanó konfliktusnak. És ugye egy kikötői banda segített nektek... Eszel valamit?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bólint, mivel tényleg meglepő, hogy Rorkirt meglepi az, hogy emlékszik a nevére. Mindazonáltal nem akarja túl soká boncolgatni ezt, végtére is, miért is jegyezhetné meg mások nevét? Nem okoz neki a dolog különösebb problémát. Persze tudja, hogy vannak olyanok, akiknek igen és olyanok is, akik egyszerűen nem akarnak szóba állni mást kasztba vagy fajba tartozókkal. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy pökhendin visszakérdezzen, vajon Rorkir tudja-e az övét?*
- Érdekes, hogy ezt mondod, mert én csak Yagnartól hallottam.
*Egy pillanatra elgondolkodik, próbál visszaidézni akár csak egyetlen alkalmat, ahol hallotta valakitől. Persze nem kizárható, hogy valaha valóban hangoztattak ilyet, de az jóval azelőtt lehetett, hogy ő a Vashegyre érkezett.*
- Az apám élete nagy részét háborúskodással töltötte. Belefáradt. És felépített itt a Vashegyen egy nagyon jól működő uradalmat. Ennek ellenére sosem vetette meg a csihipuhit és ha szükség volt a kardjára, akkor ment. De háborút sosem robbantott volna ki.
*Ujjai között a kiürült kupicát forgatja, topázsárga tekintete a férfi arcára szegeződik.*
- Ha mindenáron fosztogatni akart volna, akkor sem a szomszédba megy. Waldran sem.
*Remélhetőleg Rorkir érti, hogy mire is próbál kilyukadni.*
- Elhiszem, hogy Yagnar hős akart lenni. Lehetett volna hős. De sajnos csak egy ostoba haramia lett, amibe téged és társnőtöket is belerángatott. Ha eszén lett volna, akkor messzebbre megy. Nem volt buta ember, ha nem befolyásolják a gondolatait, akkor hőssé is válhatott volna. Olyan igazi hőssé. Akinek nevét még generációk múlva is megéneklik.
*Aenae persze tudja, hogy itt szó sincs sötét varázslóról, de ha már ezt a mesét próbálta beadni a városi népeknek is, akkor tartania kell magát ehhez.*
- Vannak olyan elemek, főként a kikötőben és környékén, akiknek érdekükben állna egy a Vashegy és Arthenior között kirobbanó konfliktusnak. És ugye egy kikötői banda segített nektek... Eszel valamit?
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-21 19:42:57
Üzenet elküldve: 2021-07-21 19:42:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Meglepő, hogy meglepő, heh?
*Szinte magában mosolyog az irónián.*
-A hegyen innen nem sokaknak telik efféle hóbortokra, még akkor sem, ha az ember ennyit csak elvárhatna. ~Vagy csak rossz emberekkel találkoztam volna?~
*Különösebben észre sem veszi, ahogy a nő végigpásztázza, talán azért, mert ő maga is ezt a műveletet végzi, bár ez a férfiaknál szinte rutinszerű, ha bárki olyat látnak, aki az ellenkező nemhez tartozik. Egész vonzónak tartja egyébként a nőt, ha alkalma lenne rá, biztos belé tenne egy gyermeket, de legalábbis megpróbálná elvetni magjait. Talán Kagaenae vállat vonva tekint erre a dologra, de Rorkirnak fontos a becsülete, na meg a büszkeség is.*
-Helyes.
*Bár nem mintha úgy érezné, hogy bármiféle megerősítésre szolgál a dolog. Kagan öklét jó szívvel veszi, le is küldi az erős italt, majd sörrel kíséri le, hogy ne marja szét a gyomrát, közben pedig figyelmesen hallgat. A szóhasználaton egész hangosan felnevet, nem gondolta volna, hogy ilyen stílussal rendelkezik asztaltársa.*
-Meglehet. Hmm.
*Egy darabig nem is válaszol, még a szeme is el-el kalandozik a másikról, majd csak előjön belőle az, ami egy ideje böki az oldalát.*
-Segíts megértenem, kedves úrnő. Azt hallottam mikor ezen a vidéken jártam, s bent az erődben is, hogy "Vérrel öntözünk, karddal aratunk". Ez a thargok mottója jelentsen ez a mottó bármit is. Nincs már föld, mit el lehetne foglalni, vagy nincs elég harcosod, hogy hódíts? Vagy inkább igényed nincs se neked, sem az embereidnek? Nem áll össze.
*A hangjából is az érződik, hogy nem valamiféle játszmát játszik, pusztán tényleg nem érti. Rorkirnak furcsa, és a végtelen egyszerű gondolkodásával nehezen tudja összerakni, hogy miért is baj az, hogy egy erős, harcos klán nevében zsákmányolt ki egy védtelen falut Yagnar. Artheniorban még falak sincsenek, a kikötőről nem is beszélve. Ha neki lennének ilyen harcosai, és ennyi felszerelése, biztos nem ülne a babérjain, hacsak nem tényleg az utóbbi áll fenn, és már nem akarnak tovább hódítani.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Meglepő, hogy meglepő, heh?
*Szinte magában mosolyog az irónián.*
-A hegyen innen nem sokaknak telik efféle hóbortokra, még akkor sem, ha az ember ennyit csak elvárhatna. ~Vagy csak rossz emberekkel találkoztam volna?~
*Különösebben észre sem veszi, ahogy a nő végigpásztázza, talán azért, mert ő maga is ezt a műveletet végzi, bár ez a férfiaknál szinte rutinszerű, ha bárki olyat látnak, aki az ellenkező nemhez tartozik. Egész vonzónak tartja egyébként a nőt, ha alkalma lenne rá, biztos belé tenne egy gyermeket, de legalábbis megpróbálná elvetni magjait. Talán Kagaenae vállat vonva tekint erre a dologra, de Rorkirnak fontos a becsülete, na meg a büszkeség is.*
-Helyes.
*Bár nem mintha úgy érezné, hogy bármiféle megerősítésre szolgál a dolog. Kagan öklét jó szívvel veszi, le is küldi az erős italt, majd sörrel kíséri le, hogy ne marja szét a gyomrát, közben pedig figyelmesen hallgat. A szóhasználaton egész hangosan felnevet, nem gondolta volna, hogy ilyen stílussal rendelkezik asztaltársa.*
-Meglehet. Hmm.
*Egy darabig nem is válaszol, még a szeme is el-el kalandozik a másikról, majd csak előjön belőle az, ami egy ideje böki az oldalát.*
-Segíts megértenem, kedves úrnő. Azt hallottam mikor ezen a vidéken jártam, s bent az erődben is, hogy "Vérrel öntözünk, karddal aratunk". Ez a thargok mottója jelentsen ez a mottó bármit is. Nincs már föld, mit el lehetne foglalni, vagy nincs elég harcosod, hogy hódíts? Vagy inkább igényed nincs se neked, sem az embereidnek? Nem áll össze.
*A hangjából is az érződik, hogy nem valamiféle játszmát játszik, pusztán tényleg nem érti. Rorkirnak furcsa, és a végtelen egyszerű gondolkodásával nehezen tudja összerakni, hogy miért is baj az, hogy egy erős, harcos klán nevében zsákmányolt ki egy védtelen falut Yagnar. Artheniorban még falak sincsenek, a kikötőről nem is beszélve. Ha neki lennének ilyen harcosai, és ennyi felszerelése, biztos nem ülne a babérjain, hacsak nem tényleg az utóbbi áll fenn, és már nem akarnak tovább hódítani.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870