Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:32:47
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:32:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//A pultnál//
*Mivel senki nem szól hozzá (meg ő sem kezdeményez beszélgetést, ennek okán nagyon is jól van ez így), Meera ráér alaposabban szemügyre venni mindenkit a helyiségben. A vörös pultosleány már elsőre szimpatikusnak tetszik számára, már abban az értelemben, hogy látszik rajta, szereti, amit csinál, s jó is benne. Parolázik a vendégekkel, sürög-forog, kiszolgál, Meera fogalmai szerint egy csaposnak pontosan ez a dolga.
A "Zöldfülűnek" nevezett egyén kisvártatva szintén a pultnál foglal el egy kisebb területet magának, s ezzel ki is vívja a vörös tünemény figyelmét, jóllehet, csupán csak néhány futó (ám annál alaposabban méregető) pillantás erejéig.
Természetesen, mivel Meera nem süket, s az emberekénél jóval élesebbek is az érzékszervei, a legtöbbet el tudja csípni a beszélgetésekből. Hamarost kiderül számára, hogy az erőd korábban leégett, ezért a helyi mágusok elköltözni kényszerültek. Ebből pedig logikusan következik az is, hogy mágusok vannak a közelben ugyebár, erre teljesen egyedül sikerült rájönnie, köszönhetően a kivételes logikai készségének. Ez még hasznos információ lehet a jövőben, de egyelőre nem tud különösebben mit kezdeni vele, no meg nem is akar. Helyette inkább belekortyol a gőzölgő vörös nedűbe, s ha véletlenül elcsípi a "Zöldfülű" pillantását, nem rest sunyin rákacsintani, csak hogy rögvest el is kapja tekintetét a másikról, s újfent a többieket kezdje mustrálni.*
*Mivel senki nem szól hozzá (meg ő sem kezdeményez beszélgetést, ennek okán nagyon is jól van ez így), Meera ráér alaposabban szemügyre venni mindenkit a helyiségben. A vörös pultosleány már elsőre szimpatikusnak tetszik számára, már abban az értelemben, hogy látszik rajta, szereti, amit csinál, s jó is benne. Parolázik a vendégekkel, sürög-forog, kiszolgál, Meera fogalmai szerint egy csaposnak pontosan ez a dolga.
A "Zöldfülűnek" nevezett egyén kisvártatva szintén a pultnál foglal el egy kisebb területet magának, s ezzel ki is vívja a vörös tünemény figyelmét, jóllehet, csupán csak néhány futó (ám annál alaposabban méregető) pillantás erejéig.
Természetesen, mivel Meera nem süket, s az emberekénél jóval élesebbek is az érzékszervei, a legtöbbet el tudja csípni a beszélgetésekből. Hamarost kiderül számára, hogy az erőd korábban leégett, ezért a helyi mágusok elköltözni kényszerültek. Ebből pedig logikusan következik az is, hogy mágusok vannak a közelben ugyebár, erre teljesen egyedül sikerült rájönnie, köszönhetően a kivételes logikai készségének. Ez még hasznos információ lehet a jövőben, de egyelőre nem tud különösebben mit kezdeni vele, no meg nem is akar. Helyette inkább belekortyol a gőzölgő vörös nedűbe, s ha véletlenül elcsípi a "Zöldfülű" pillantását, nem rest sunyin rákacsintani, csak hogy rögvest el is kapja tekintetét a másikról, s újfent a többieket kezdje mustrálni.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:04:15
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:04:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
-Csak egy fél volt az.
*Mosolyog vissza ő is, jó találkozni a régi barátokkal. Hagyja, hadd méregessék, bár cseppet fura, de Rilainak mindig voltak érdekes szokásai. Miután megvolt a mustra csak röviden felel.*
-Egy órára lakunk innen a mágusokkal. Elköltöztünk, miután leégett az erőd, és nem sok időnk volt még eljárni ide. Veled mi újság?
*Kérdezi, de aztán nem fejezi be.*
-Intézd el, aztán majd mesélgetek, de előbb te.
*Ezzel keres is egy pult közelében lévő helyet, és lepakol oda, és picit nézelődni, szimatolni kezd, hogy most mi is lesz az étek.*
~Remélem megjelenik Ragron is. És még jobban remélem, hogy ezek a hebehurgya őrök nem lőnek rá.~
*Elmélkedik, míg Rilai készen nem áll vele beszélni.*
-Csak egy fél volt az.
*Mosolyog vissza ő is, jó találkozni a régi barátokkal. Hagyja, hadd méregessék, bár cseppet fura, de Rilainak mindig voltak érdekes szokásai. Miután megvolt a mustra csak röviden felel.*
-Egy órára lakunk innen a mágusokkal. Elköltöztünk, miután leégett az erőd, és nem sok időnk volt még eljárni ide. Veled mi újság?
*Kérdezi, de aztán nem fejezi be.*
-Intézd el, aztán majd mesélgetek, de előbb te.
*Ezzel keres is egy pult közelében lévő helyet, és lepakol oda, és picit nézelődni, szimatolni kezd, hogy most mi is lesz az étek.*
~Remélem megjelenik Ragron is. És még jobban remélem, hogy ezek a hebehurgya őrök nem lőnek rá.~
*Elmélkedik, míg Rilai készen nem áll vele beszélni.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-03 18:37:17
Üzenet elküldve: 2015-11-03 18:37:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Lázasan jár az agya, hogy most mit is tegyen. Elvileg azért indult útnak ide, hogy Kharasshi háta mögött levegye Khant arra a pár aranyra, ami a fogadást képezte. Nem túl sok pénz, de jól jött volna. Most azonban kútba ugrott az egész, hiszen a hím itt van, megelőzve őt.
A pajzsként használt fickót egy vörös hajú embernő ragadja el előle. Nagy hanggal, vidáman köszöntve a másikat, amiből arra következtet, hogy ismerik egymást régről. Mivel magára marad az ajtó közelébe, így lassan mozdulva indul meg a pult felé. Igyekszik úgy mozogni, hogy bár ne nagyon legyen az ajtónak háttal, még se lehessen látni egyből az arcát. Végül tétován áll meg a pult mellett. A vörös hajú épp ekkor pördül felé, s nem tehet róla, de ösztönösen merevedik meg. Amióta a hím ellátta a baját, azóta erősen vigyáz arra, hogy senkit ne engedjen túl közel magához. Jó lecke volt, sokat tanult belőle.
Ha Rilai egészen a közelébe ér, akkor egy kicsit megemeli a fejét. Épp csak annyira, hogy a másik a csuklya alá pillanthasson. Karmazsin tekintet fonódik a borostyánokba.*
-Üdv.
*Mélyen búgó bársony hang tör fel a mélységi torkából. Az a fajta, melytől a legtöbben elszédülnének. Na jó, talán a nők kevésbé.*
A pajzsként használt fickót egy vörös hajú embernő ragadja el előle. Nagy hanggal, vidáman köszöntve a másikat, amiből arra következtet, hogy ismerik egymást régről. Mivel magára marad az ajtó közelébe, így lassan mozdulva indul meg a pult felé. Igyekszik úgy mozogni, hogy bár ne nagyon legyen az ajtónak háttal, még se lehessen látni egyből az arcát. Végül tétován áll meg a pult mellett. A vörös hajú épp ekkor pördül felé, s nem tehet róla, de ösztönösen merevedik meg. Amióta a hím ellátta a baját, azóta erősen vigyáz arra, hogy senkit ne engedjen túl közel magához. Jó lecke volt, sokat tanult belőle.
Ha Rilai egészen a közelébe ér, akkor egy kicsit megemeli a fejét. Épp csak annyira, hogy a másik a csuklya alá pillanthasson. Karmazsin tekintet fonódik a borostyánokba.*
-Üdv.
*Mélyen búgó bársony hang tör fel a mélységi torkából. Az a fajta, melytől a legtöbben elszédülnének. Na jó, talán a nők kevésbé.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-03 11:48:50
Üzenet elküldve: 2015-11-03 11:48:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
*Kharasshival ellentétben Khanban ezúttal nem munkál felindultság és a sötételftől sem akarja elvenni a lehetőséget, hogy azon keresztül szabaduljon meg a lelkét mérgező érzésektől. Az effajta kezelésről tudvalévő, hogy tünetkezelés csupán: a forrást magát (ha képes is detektálni) képtelen megszüntetni.
Taitos intervenciója a félszeműnél azt éri el, hogy még véletlenül sem terelődik a harag útjára, sem szóban, sem tettben. Synmira varázslója nem is marad tovább annál, mintahogy megidézte bűbáját, a csuklyás idegent magával vonva árnyékként a Vaskorsóba távozik. Gondolatban utánaküld egy "kösz"-t, mert kár volna bizonygatnia annak ellenkezőjét, hogy ez a kis trükk ne jött volna épp kapóra neki Kharasshi ügyén.
Végső esetre tartogatta a tárgyalóképes erőszakot, de döbbenetére szolgál a szénbőrű, mert hangjából kivész a fenyegetés minden éle. Mikor kerülhetett ilyen közel a fickóhoz bárki is utoljára? Egy tömzsibb farönköt talppal álló helyzetbe igazít magának, a hasábokat hasogatni kezdő férfitől nem messze.*
- Tudom. Tudtam eddig is. - *A föld számára sem jelentene semmit a söntés mögött rájuk puffogó nő nélkül. Ki azért nem mondta, mert idáig nem mutatott értelmet rá a helyzet. Kharasshi leereszkedéssel vádolta volna.*
- Amúgy is hazudtam, nekem sincsen földem itt. - *Járt Kagannál a Földosztás Napján, mégsem kért tőle szántót, amit művelés alá vonhatna, mert ő már másutt megteremtette magának a vágyott otthont. Nem is tudta, hogy igénye van egyre, aztán egyszer csak jött egy Rilai.*
- Lesz egy gyűlés a Hegyen a napokban. - *Elfogadja a felé nyújtott kezet, nem tart újabb, alattomban forralt öklöstől, ez a gesztus most pecsétjeként szolgál mint szava hitele: segíteni fog.*
- Keressük meg őt. - *Most újra elmosolyodik. Nem számítón vagy rosszallón. Olyanként, aki megérti egy másik harcos szívét.*
- Most viszont kíváncsi vagyok, hogy te is láttad-e, amit én? - *Az ajtónak mutat, amin keresztül pár perce Taitos távozott a Korsóba, nyomában a vonásait csuklya mögé rejtő alakkal. Ha létezne ilyen kifejezés Lanawinon most azt mondaná, hogy dezsavűje van, de ilyen kifejezés híján marad annyiban csak, hogy valamiért rémisztően ismerős érzés kelt életre.*
- Mikor akarnál indulni? - *A személyről nem kérdez, arról felesleges lenne, hisz tudja, kiről szól az egész. Tessékelné közben vissza befelé is a sötételfet, elvégre a letétjéből még akad felhasználható keret és egyelőre kettejük közül csak Kharasshi reggelizett meg. Továbbá ki tudna megtagadni magától őszidőn egy jó krigli hippokraszt?
Féloldalt futtatott mosollyal tesz "jelentést" macsakaszeműjének, hogy nincsen oka füstölögni. Khan még azelőtt kiköpte a túllazult fogat, hogy belépett volna a tavernába.*
Taitos intervenciója a félszeműnél azt éri el, hogy még véletlenül sem terelődik a harag útjára, sem szóban, sem tettben. Synmira varázslója nem is marad tovább annál, mintahogy megidézte bűbáját, a csuklyás idegent magával vonva árnyékként a Vaskorsóba távozik. Gondolatban utánaküld egy "kösz"-t, mert kár volna bizonygatnia annak ellenkezőjét, hogy ez a kis trükk ne jött volna épp kapóra neki Kharasshi ügyén.
Végső esetre tartogatta a tárgyalóképes erőszakot, de döbbenetére szolgál a szénbőrű, mert hangjából kivész a fenyegetés minden éle. Mikor kerülhetett ilyen közel a fickóhoz bárki is utoljára? Egy tömzsibb farönköt talppal álló helyzetbe igazít magának, a hasábokat hasogatni kezdő férfitől nem messze.*
- Tudom. Tudtam eddig is. - *A föld számára sem jelentene semmit a söntés mögött rájuk puffogó nő nélkül. Ki azért nem mondta, mert idáig nem mutatott értelmet rá a helyzet. Kharasshi leereszkedéssel vádolta volna.*
- Amúgy is hazudtam, nekem sincsen földem itt. - *Járt Kagannál a Földosztás Napján, mégsem kért tőle szántót, amit művelés alá vonhatna, mert ő már másutt megteremtette magának a vágyott otthont. Nem is tudta, hogy igénye van egyre, aztán egyszer csak jött egy Rilai.*
- Lesz egy gyűlés a Hegyen a napokban. - *Elfogadja a felé nyújtott kezet, nem tart újabb, alattomban forralt öklöstől, ez a gesztus most pecsétjeként szolgál mint szava hitele: segíteni fog.*
- Keressük meg őt. - *Most újra elmosolyodik. Nem számítón vagy rosszallón. Olyanként, aki megérti egy másik harcos szívét.*
- Most viszont kíváncsi vagyok, hogy te is láttad-e, amit én? - *Az ajtónak mutat, amin keresztül pár perce Taitos távozott a Korsóba, nyomában a vonásait csuklya mögé rejtő alakkal. Ha létezne ilyen kifejezés Lanawinon most azt mondaná, hogy dezsavűje van, de ilyen kifejezés híján marad annyiban csak, hogy valamiért rémisztően ismerős érzés kelt életre.*
- Mikor akarnál indulni? - *A személyről nem kérdez, arról felesleges lenne, hisz tudja, kiről szól az egész. Tessékelné közben vissza befelé is a sötételfet, elvégre a letétjéből még akad felhasználható keret és egyelőre kettejük közül csak Kharasshi reggelizett meg. Továbbá ki tudna megtagadni magától őszidőn egy jó krigli hippokraszt?
Féloldalt futtatott mosollyal tesz "jelentést" macsakaszeműjének, hogy nincsen oka füstölögni. Khan még azelőtt kiköpte a túllazult fogat, hogy belépett volna a tavernába.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-03 10:50:02
Üzenet elküldve: 2015-11-03 10:50:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadónép, nagyjából mindenki//
*Mivel odakinn már határozottan állítható, hogy cidris az idő, Rilai elérkezettnek látja az időt arra, hogy prezentálja az év legszépségesebb szakának ideillő hagyományait a Vaskorsóban is: Így hát hamarosan fűszeres, édes illat lengi be a helyiséget, a forralt vörösbor egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen velejárója. Nem is csoda, hogy az érkező vöröske lecsap rá.*
- Üdv és szép naot neked is, idegen! - *Kacsint vissza vidáman a pultoslány, amikor a jókora bögrét kiutalja Meera-nak.* - Ha szükséged volna még valamire, csak kiálts.
*Lassan nekiláthat a főzésnek is, szerencsére van segítsége, hisz Tanil már ezerrel pörög a korai órához képest, és a szöszkeség is előkerítette magát már tegnap este. Teljes a létszám! Persze az ő rókaképű lovagja hibádzik. Kitekint a legközelebbi ablakon. Akkora teátrális sóhaj szakad ki belőle, hogy csoda, hogy nem alszanak ki a méhviasz gyertyák az asztalokon. Hát a két féleszű nem kinn pofozkodik már megint?! Tegnap este megtiltotta nekik hogy az ivóban egymásnak essenek, erre hol kezdik a újra a meccsezgetést? Az ivón kívül. Sírjon vagy röhögjön?
Döntésre nem juthat, mert nyílik az ajtó. Egy olyan személy löki be az ajtót, aki viszont menten feledteti a leánnyal morgolódnivalóját.*
- Taitos! - *Sikkant fel boldogan, aztán kezeit kötényébe törölgetve a rég látott fickó felé siet. Körbe-körbekerüli, itt-ott meglapogatja örömében.* - Nahát! Nahát, Zöldfülű! Mi történt az arcoddal, mi ez a sebhely? Ezer meg száz éve, hogy nem láttalak! Már nem Amon Ruadhon laksz?
*Szövegelés közben kart karba fűz és beljebb toszogatja a minden valószínűség szerint szóhoz sem jutó ifjoncot.*
- Ülj le és mesélj! Kérsz valamit enni? Mindjárt jövök!
*Ugyanis Taitos nem egyedül érkezett. A zöldfülű nyomában érkező karcsú árnylény felé igyekszik, szívesen beleskelne a csuklyája alá.*
*Mivel odakinn már határozottan állítható, hogy cidris az idő, Rilai elérkezettnek látja az időt arra, hogy prezentálja az év legszépségesebb szakának ideillő hagyományait a Vaskorsóban is: Így hát hamarosan fűszeres, édes illat lengi be a helyiséget, a forralt vörösbor egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen velejárója. Nem is csoda, hogy az érkező vöröske lecsap rá.*
- Üdv és szép naot neked is, idegen! - *Kacsint vissza vidáman a pultoslány, amikor a jókora bögrét kiutalja Meera-nak.* - Ha szükséged volna még valamire, csak kiálts.
*Lassan nekiláthat a főzésnek is, szerencsére van segítsége, hisz Tanil már ezerrel pörög a korai órához képest, és a szöszkeség is előkerítette magát már tegnap este. Teljes a létszám! Persze az ő rókaképű lovagja hibádzik. Kitekint a legközelebbi ablakon. Akkora teátrális sóhaj szakad ki belőle, hogy csoda, hogy nem alszanak ki a méhviasz gyertyák az asztalokon. Hát a két féleszű nem kinn pofozkodik már megint?! Tegnap este megtiltotta nekik hogy az ivóban egymásnak essenek, erre hol kezdik a újra a meccsezgetést? Az ivón kívül. Sírjon vagy röhögjön?
Döntésre nem juthat, mert nyílik az ajtó. Egy olyan személy löki be az ajtót, aki viszont menten feledteti a leánnyal morgolódnivalóját.*
- Taitos! - *Sikkant fel boldogan, aztán kezeit kötényébe törölgetve a rég látott fickó felé siet. Körbe-körbekerüli, itt-ott meglapogatja örömében.* - Nahát! Nahát, Zöldfülű! Mi történt az arcoddal, mi ez a sebhely? Ezer meg száz éve, hogy nem láttalak! Már nem Amon Ruadhon laksz?
*Szövegelés közben kart karba fűz és beljebb toszogatja a minden valószínűség szerint szóhoz sem jutó ifjoncot.*
- Ülj le és mesélj! Kérsz valamit enni? Mindjárt jövök!
*Ugyanis Taitos nem egyedül érkezett. A zöldfülű nyomában érkező karcsú árnylény felé igyekszik, szívesen beleskelne a csuklyája alá.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-02 19:58:42
Üzenet elküldve: 2015-11-02 19:58:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Reszket izom a felső ajkánál, ahogy hallgatja rókaképűt. Mellkasa egyre mélyebb, egyre sűrűbb ütemben emelkedik-süllyed a lélegzet alatt. Az egekre, a következő pillanatban elrugaszkodott volna, hogy Khanra vesse magát és puszta kézzel tépje szét. Hogy mi fogja meg ebben? Lehet, hogy tényleg van valami abban, hogy a múltkori összeugrásuk valami maradandót hagyott maga után? Ezüstös, csillámló fátyol elevenedik meg körülötte, hogy káprázik bele a szeme. Mire a jelenés eloszlik, Kharasshi csak megrázza a fejét, mint aki maga is kapott egy tisztességes állast. Kicsit bele is tántorodik. Kicsit. Épp eléggé, hogy a már felhasogatott fahasábok közé boruljon. Megdörgöli a halántékát és kisóhajtja dühe maradékát.*
- Még mindig nem érted, te barom! *csóválja a fejét.* - Nem a helyet irigylem.
*Behunyja a szemét és ezúttal engedi, hogy az az átkozottul sajgó érzés a felszínre kússzon. Az erdőillatú rőt tincsek varázsa. A fakóvérű boszorkány átka, amitől se a harag se a tagadás nem menti meg.*
- Őt irigylem *szól a karcos hang.* - Őt irigylem tőled.
*Félrehajít egy karjának guruló hasábot. Ezúttal nem néz a félszeműre. Tekintete kényszeredetten kerüli a másik pillantását.* - Békét nem adnak egyetlen parcellához sem, akármilyen termékeny fekete földje van.
*Kedvetlenül tápászkodik fel és lesöpri ruháiról a forgácsot meg kéregtörmeléket. Khan elé lép és a kezét nyújtja, hogy felsegítse.*
- De jól mondod, most sem vagyok szabad *vallja be keserű szájízzel. A maflásért nem kér bocsánatot. Tudja, ha úgy alakul, visszakapja majd Khantól.
Felállítja a kissé megrongált tőkét és kimozgatja belőle a baltát. A tönkre állít egy hasábot.*
- Ha elrendeztem a dolgaimat és esetleg benned is felgyűlt már némi mehetnék *mondja, mintha nem is kérés lenne, csak amolyan megemlítése valami kevésbé fontos dolognak* -, talán segíthetnél nekem. *Lendít és elhasítja a tönkre helyezett darab fát.* - Megkeresni valakit *pillant oldalvást a félszeműre. A bizonytalanság a hangjában árulkodó lehet. Nem vall rá, de mintha most maga se tudná igazán, hogy ez jó ötlet-e.*
- Még mindig nem érted, te barom! *csóválja a fejét.* - Nem a helyet irigylem.
*Behunyja a szemét és ezúttal engedi, hogy az az átkozottul sajgó érzés a felszínre kússzon. Az erdőillatú rőt tincsek varázsa. A fakóvérű boszorkány átka, amitől se a harag se a tagadás nem menti meg.*
- Őt irigylem *szól a karcos hang.* - Őt irigylem tőled.
*Félrehajít egy karjának guruló hasábot. Ezúttal nem néz a félszeműre. Tekintete kényszeredetten kerüli a másik pillantását.* - Békét nem adnak egyetlen parcellához sem, akármilyen termékeny fekete földje van.
*Kedvetlenül tápászkodik fel és lesöpri ruháiról a forgácsot meg kéregtörmeléket. Khan elé lép és a kezét nyújtja, hogy felsegítse.*
- De jól mondod, most sem vagyok szabad *vallja be keserű szájízzel. A maflásért nem kér bocsánatot. Tudja, ha úgy alakul, visszakapja majd Khantól.
Felállítja a kissé megrongált tőkét és kimozgatja belőle a baltát. A tönkre állít egy hasábot.*
- Ha elrendeztem a dolgaimat és esetleg benned is felgyűlt már némi mehetnék *mondja, mintha nem is kérés lenne, csak amolyan megemlítése valami kevésbé fontos dolognak* -, talán segíthetnél nekem. *Lendít és elhasítja a tönkre helyezett darab fát.* - Megkeresni valakit *pillant oldalvást a félszeműre. A bizonytalanság a hangjában árulkodó lehet. Nem vall rá, de mintha most maga se tudná igazán, hogy ez jó ötlet-e.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-02 18:12:35
Üzenet elküldve: 2015-11-02 18:12:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Megfáradt vándor közeledik az ösvényen, mely elvezet a fogadó mellett, majd tart a szerpentinnek, mely Amon Ruadh hegyére vezet. A köpeny, melynek eredeti színe fekete, most kissé szürkés a portól, s kellően megviseltnek is hat. De ez a nőstényt nem zavarja. Csuklyáját a fejére húzza, így elfedve arcát, és haját is a kíváncsi tekintetek elől.
Persze, elsőre nem tudja, hogy az a hely egy fogadó, csak mikor már közelebb ér, tűnik fel neki messziről a cégér, melynek betűit elolvasni nem tudja. A felszín nyelvének betűit csupán fura kis bogarak a számára. A feliratot fürkészi messziről, bár már sejti, miféle hely felé közeledik. Ami azt jelenti, talán kaphat enni, és talán szállás is lesz, mielőtt tovább indul, hogy azt a Kán Lérót megkeresse. Vagy legalább is, valami ilyesmi névre emlékszik, bár akkor eléggé azzal volt még elfoglalva, hogy meglógjon a mélységi elől. Nem baj, csak találja meg, és akkor elkéri tőle a nyereményt.
Szinte már megelégedve ér közelebb, s éppen ez az a pillanat, melyben egy ismerős alak lép ki az ajtón. Arixunak azonnal földbe gyökerezik a lába. kezével mélyen a szemébe rántja a csuklyát, és próbál észrevétlen maradni. A fal közelébe lépked, hátha ott el tud osonni a hím mellett. Ám ekkor egy újabb ismerős alak bukkan fel, s halk szisszenés hagyja el ajkait.*
~Rossebb! A dögvész evett volna meg!~
*Hát erre nem számított. Úgy tűnik Kharasshi megelőzte, ő meg újra belebotlott a párosba. Közben még egy alak befut, aki békíteni próbálja a párost.*
~Ezek soha nem nyugszanak? Még a végén tényleg átharapják egymás torkát. Hát csak harapják. Akkor visszavehetném a pénzem.~
*Dohog magában, miközben nyakát behúzva igyekszik elsomfordálni mellettük, és a másik alak nyomában maga is belép a fogadóba.
Ha ez sikerül és sem Kharasshi, sem Khan nem ismerik fel, akkor megkönnyebbülten pillant körbe. Egyelőre legalább is, nincs a szemük előtt. Lépteivel az előtte érkező nyomában maradva, lép beljebb egyet-kettőt.*
Persze, elsőre nem tudja, hogy az a hely egy fogadó, csak mikor már közelebb ér, tűnik fel neki messziről a cégér, melynek betűit elolvasni nem tudja. A felszín nyelvének betűit csupán fura kis bogarak a számára. A feliratot fürkészi messziről, bár már sejti, miféle hely felé közeledik. Ami azt jelenti, talán kaphat enni, és talán szállás is lesz, mielőtt tovább indul, hogy azt a Kán Lérót megkeresse. Vagy legalább is, valami ilyesmi névre emlékszik, bár akkor eléggé azzal volt még elfoglalva, hogy meglógjon a mélységi elől. Nem baj, csak találja meg, és akkor elkéri tőle a nyereményt.
Szinte már megelégedve ér közelebb, s éppen ez az a pillanat, melyben egy ismerős alak lép ki az ajtón. Arixunak azonnal földbe gyökerezik a lába. kezével mélyen a szemébe rántja a csuklyát, és próbál észrevétlen maradni. A fal közelébe lépked, hátha ott el tud osonni a hím mellett. Ám ekkor egy újabb ismerős alak bukkan fel, s halk szisszenés hagyja el ajkait.*
~Rossebb! A dögvész evett volna meg!~
*Hát erre nem számított. Úgy tűnik Kharasshi megelőzte, ő meg újra belebotlott a párosba. Közben még egy alak befut, aki békíteni próbálja a párost.*
~Ezek soha nem nyugszanak? Még a végén tényleg átharapják egymás torkát. Hát csak harapják. Akkor visszavehetném a pénzem.~
*Dohog magában, miközben nyakát behúzva igyekszik elsomfordálni mellettük, és a másik alak nyomában maga is belép a fogadóba.
Ha ez sikerül és sem Kharasshi, sem Khan nem ismerik fel, akkor megkönnyebbülten pillant körbe. Egyelőre legalább is, nincs a szemük előtt. Lépteivel az előtte érkező nyomában maradva, lép beljebb egyet-kettőt.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-02 17:50:12
Üzenet elküldve: 2015-11-02 17:50:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
-Vas-kor-só.
*Betűzi Taitos az írást.*
~Ez biztos nem az...~
*Hüledezik a taverna előtt állva. Egyrészt nagy, másrészt nem a Taknyos Törpe.*
~Melyik hülye hívná Vaskorsónak a kocsmáját...~
*Csóválja meg a fejét, és körbejárja a fogadót.*
-Üdvöz!
*Köszönti hangosan az ivó kint tartózkodó népét, és botját a fal mellé teszi. Egyből fel is tűnik neki az ott uralkodó hangulat. Megnyugtató, ugyanakkor enyhén ferde hajlamra utaló ruganyos léptekkel perdül a két emberhez.*
-Uraim!
*Mondja, és vizsgálni kezdi őket. Khan-t felismeri, emlékszik rá, hogy mi volt a helyzete még nem régen.*
-Khan! Mi a gond? Nyugalom, majd elintézitek a párbaj körben, de ne itt!
*Nyugtatgatja még a párost, aztán egy pördüléssel az ajtóhoz is indul. Így talán a terve is bejön, miszerint nem időzik, csak ha már erre járt lenyugtatja a hangulatot.*
-Rilai drága, itt vagy?
*Hívja fel magára a figyelmet, amikor belép. Szeretné, ha régi barátja előkerülne, inna is egyet, meg beszélgetne...*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.02 17:54:12
A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
*Betűzi Taitos az írást.*
~Ez biztos nem az...~
*Hüledezik a taverna előtt állva. Egyrészt nagy, másrészt nem a Taknyos Törpe.*
~Melyik hülye hívná Vaskorsónak a kocsmáját...~
*Csóválja meg a fejét, és körbejárja a fogadót.*
-Üdvöz!
*Köszönti hangosan az ivó kint tartózkodó népét, és botját a fal mellé teszi. Egyből fel is tűnik neki az ott uralkodó hangulat. Megnyugtató, ugyanakkor enyhén ferde hajlamra utaló ruganyos léptekkel perdül a két emberhez.*
-Uraim!
*Mondja, és vizsgálni kezdi őket. Khan-t felismeri, emlékszik rá, hogy mi volt a helyzete még nem régen.*
-Khan! Mi a gond? Nyugalom, majd elintézitek a párbaj körben, de ne itt!
*Nyugtatgatja még a párost, aztán egy pördüléssel az ajtóhoz is indul. Így talán a terve is bejön, miszerint nem időzik, csak ha már erre járt lenyugtatja a hangulatot.*
-Rilai drága, itt vagy?
*Hívja fel magára a figyelmet, amikor belép. Szeretné, ha régi barátja előkerülne, inna is egyet, meg beszélgetne...*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.02 17:54:12
A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-02 17:13:46
Üzenet elküldve: 2015-11-02 17:13:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Elint Rilai felé, hogy lesz egy köre odakint a sötételffel. Kharasshi hallgatása csak kisebbrészt szól annak, hogy épp az ő reggelijét pusztítja és sokkal inkább megülik a gyomrát azok a szavak, amikkel a félszemű traktálja. Tudja is jól, mire számítson azzal, hogy a kormos a szabad levegőre hívja. Szoknyás szélvészének akad tennivalója bőséggel, ahogy ő látja, ezért talán suttyomban elrendezheti a dolgát a zabos óvilágival is.
Hazugságként hangzana el szájából, ha nem ismerné el, hogy lel valamilyen perverz örömöt a felvezetésben, mikor már pontosan tudja, hogy cudarul tudnak sajogni az ütéshelyek Kharasshi bütykei után.
Seggre ül, mert a lendület még így is nagyobb annál, mint amivel számolt. Könnyeket idézően fájó állának találkozása a jobbossal és nem enyhíti kevésbé az a csodálnivalóan szép pillanat sem, ahogy a meglendített ökölhát ezernyi kisebb darabra szaggatja hátán a vízpermetet. Nyelvével végigtapogatja fogsorát: mintha találna is útközben egy lazult fogat. Nem rivall azonban vissza Kharasshira, kényelmes ültét sem hagyja még oda, lábát viszont maga alá húzza, hogy elrúghassa magát, ha a konok beste kedvet kapott volna máris a további ütlegeléshez.*
- Nehéz a felfogásod, betudom annak, hogy múltkorjában sokat ütöttem a fejed. Ezért elmondom újra: kiváló harcos, méltó ellenfele bárkinek a Vashegyről. - *Nem akar önérzetre, hiúságra vagy büszkeségre apellálni, most nem a számító rablólovagként szól a másik férfivel, hanem mint harcos egy másik harcossal.* - De tudom, nem az én elismerésem az, ami neked úgy hiányozhat. - *A baltaragadás már komolyabb óvatosságra inti, de az irányát látva tudja, hogy Kharasshi egy pillanatig sem tartotta őt a célpontjának. A szétroncsolt tök csak egy újabb valami, amit majd valahogy meg kell magyaráznia Rilainak.
Mostanra megtalálja már egyensúlyát és noha még igazít jobbra-balra állán picinyt, szólni képes lesz anélkül, hogy úgy érezné leszakadni készül az egész.*
- Oktalan barom vagy, Kharasshi. Ismered az acélt, de az orrodnál tovább lószart sem látsz. - *Keresztbe fűzi mellkasán karját.* - Láttam az arcod tegnap. Odáig nem mennék el, hogy azt mondjam irigy voltál, de élveznéd, ha volna. De te kurvára eldöntötted, hogy úgy akarsz élni, hogy még esélyed se legyen rá. - *Nincsen a szavaiban indulat, most nincs. Megtudott valamit Kharasshiról, amit más helyzetben biztosan nem osztott volna meg vele a sötételf.*
- Én úgy látom, hogy már most sem vagy szabad, teljesen mindegy, hova mégy. De itt a kardért cserébe kihasíthatsz magadnak egy parcellát, 'oszt ha el is mész csatangolni, lesz hova megtérned. - *Ha Kharasshi csökönyös marad a végletekig, a nehezebb utat kénytelen bejárni vele a félszemű.*
- Ha magad képtelen vagy kimondani, nem baj. Beszélj helyetted a fegyver: ha győzök, adsz egy esélyt ennek az életnek, ha veszítenék, nem látsz többet. - *Azt meg melegen ajánlja Kharasshinak, hogy Rilait minden formájában hagyja ki, amikor módosítani akarja a feltételeket. Merthogy fogja őket, ezzel a gondolattal már most megbékél a rókaképű és amióta a szénképű tudja, hogy milyen kapcsolat fűzi a fogadóslányhoz, támadási felületet is ismerhet rajta.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.02 17:13:59
*Elint Rilai felé, hogy lesz egy köre odakint a sötételffel. Kharasshi hallgatása csak kisebbrészt szól annak, hogy épp az ő reggelijét pusztítja és sokkal inkább megülik a gyomrát azok a szavak, amikkel a félszemű traktálja. Tudja is jól, mire számítson azzal, hogy a kormos a szabad levegőre hívja. Szoknyás szélvészének akad tennivalója bőséggel, ahogy ő látja, ezért talán suttyomban elrendezheti a dolgát a zabos óvilágival is.
Hazugságként hangzana el szájából, ha nem ismerné el, hogy lel valamilyen perverz örömöt a felvezetésben, mikor már pontosan tudja, hogy cudarul tudnak sajogni az ütéshelyek Kharasshi bütykei után.
Seggre ül, mert a lendület még így is nagyobb annál, mint amivel számolt. Könnyeket idézően fájó állának találkozása a jobbossal és nem enyhíti kevésbé az a csodálnivalóan szép pillanat sem, ahogy a meglendített ökölhát ezernyi kisebb darabra szaggatja hátán a vízpermetet. Nyelvével végigtapogatja fogsorát: mintha találna is útközben egy lazult fogat. Nem rivall azonban vissza Kharasshira, kényelmes ültét sem hagyja még oda, lábát viszont maga alá húzza, hogy elrúghassa magát, ha a konok beste kedvet kapott volna máris a további ütlegeléshez.*
- Nehéz a felfogásod, betudom annak, hogy múltkorjában sokat ütöttem a fejed. Ezért elmondom újra: kiváló harcos, méltó ellenfele bárkinek a Vashegyről. - *Nem akar önérzetre, hiúságra vagy büszkeségre apellálni, most nem a számító rablólovagként szól a másik férfivel, hanem mint harcos egy másik harcossal.* - De tudom, nem az én elismerésem az, ami neked úgy hiányozhat. - *A baltaragadás már komolyabb óvatosságra inti, de az irányát látva tudja, hogy Kharasshi egy pillanatig sem tartotta őt a célpontjának. A szétroncsolt tök csak egy újabb valami, amit majd valahogy meg kell magyaráznia Rilainak.
Mostanra megtalálja már egyensúlyát és noha még igazít jobbra-balra állán picinyt, szólni képes lesz anélkül, hogy úgy érezné leszakadni készül az egész.*
- Oktalan barom vagy, Kharasshi. Ismered az acélt, de az orrodnál tovább lószart sem látsz. - *Keresztbe fűzi mellkasán karját.* - Láttam az arcod tegnap. Odáig nem mennék el, hogy azt mondjam irigy voltál, de élveznéd, ha volna. De te kurvára eldöntötted, hogy úgy akarsz élni, hogy még esélyed se legyen rá. - *Nincsen a szavaiban indulat, most nincs. Megtudott valamit Kharasshiról, amit más helyzetben biztosan nem osztott volna meg vele a sötételf.*
- Én úgy látom, hogy már most sem vagy szabad, teljesen mindegy, hova mégy. De itt a kardért cserébe kihasíthatsz magadnak egy parcellát, 'oszt ha el is mész csatangolni, lesz hova megtérned. - *Ha Kharasshi csökönyös marad a végletekig, a nehezebb utat kénytelen bejárni vele a félszemű.*
- Ha magad képtelen vagy kimondani, nem baj. Beszélj helyetted a fegyver: ha győzök, adsz egy esélyt ennek az életnek, ha veszítenék, nem látsz többet. - *Azt meg melegen ajánlja Kharasshinak, hogy Rilait minden formájában hagyja ki, amikor módosítani akarja a feltételeket. Merthogy fogja őket, ezzel a gondolattal már most megbékél a rókaképű és amióta a szénképű tudja, hogy milyen kapcsolat fűzi a fogadóslányhoz, támadási felületet is ismerhet rajta.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.02 17:13:59
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-02 15:03:20
Üzenet elküldve: 2015-11-02 15:03:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Változások//
*Vidám mosollyal lép be a fogadó ajtaján, miután odakint kikötötte a lovát. Reményei szerint senki nem fogja ellopni, bár megnézné azt az elszánt lótolvajt, aki Éjfény hátára akar felkapaszkodni. Morózus természetű jószág, annyi szent, s rúg, harap, ha illetlen módon bánnak vele. Meerának is beletellett némi idejébe, mire kézhez szoktatta, bár neki éppen a vadóc jelleme miatt tetszett meg a fakószín mén.*
-Szép napot adjanak az istenek! *köszön be elég hangosan ahhoz, hogy a bent tartózkodók jó része hallja is, bár, hogy miképpen reagálnak a vörös tünemény érkezésére, az már vajmi kevéssé érdekli őt. Határozott léptekkel indul el a pult irányába, azzal a feltett szándékkal, hogy vásároljon is valamit, amit torkán ledönthet, na meg affélét is, amin elnyammoghat csendes magányában valamely asztal mellett. Úgy számolja, innen egy-két napnyira lehet még a kikötő, bár a táj változásai miatt nem merne megesküdni rá, hogy olyan messze volna. Jobb felkészülni a legrosszabbra, s akkor legfeljebb pozitívan csalódhat.
Áttanulmányozva a kínálatot, akképpen határoz, hogy valami forró ital jót tenne ebben a kissé harapós, hűvös időben. Az ételről majd határoz később, egyelőre nem talált fogára való falatot. Ha kihagy egy-két étkezést, az sem feltétlenül baj, el tudná képzelni az új testét egy kicsit vékonyabbnak is, noha épp csak hogy van miből fogynia, azt is csak azért, hogy lehetőleg még törékenyebbnek tetsszen. Hozzátesz az illúzióhoz, a szerephez, melyben most éppen egész kellemesen érzi magát. *
-Egy Bögre forralt bort szeretnék. Tessék a 6 arany.
*helyezi le a pultra a kiszámolt sárga érméket, majd várja, hogy megkapja a kért italt. Amint ez megtörténik, máris jobb lesz a közérzete, s a bornak köszönhetően tán az arca is pirospozsgássá válik, hangulata pedig vidorabbá. Hátta a pultnak dőlve néz körül alaposabban a fogadóban. Úgy tippeli, nem oly régen épülhetett, a sok-sok évnyi patina még nem harapott bele a fába, nem korhadt egyik gerenda sem, s a falakon sincs annyi lerakódott korom, mint más helyeken. Talán az elmúlt hetek-hónapok munkája lehet, s meg kell hagyni, egészen csinosra sikerült, főleg ahhoz képest, hogy ennyire kiesik a város vonzáskörzetéből. Persze nem egy Pegazus, de azért megjárja.*
*Vidám mosollyal lép be a fogadó ajtaján, miután odakint kikötötte a lovát. Reményei szerint senki nem fogja ellopni, bár megnézné azt az elszánt lótolvajt, aki Éjfény hátára akar felkapaszkodni. Morózus természetű jószág, annyi szent, s rúg, harap, ha illetlen módon bánnak vele. Meerának is beletellett némi idejébe, mire kézhez szoktatta, bár neki éppen a vadóc jelleme miatt tetszett meg a fakószín mén.*
-Szép napot adjanak az istenek! *köszön be elég hangosan ahhoz, hogy a bent tartózkodók jó része hallja is, bár, hogy miképpen reagálnak a vörös tünemény érkezésére, az már vajmi kevéssé érdekli őt. Határozott léptekkel indul el a pult irányába, azzal a feltett szándékkal, hogy vásároljon is valamit, amit torkán ledönthet, na meg affélét is, amin elnyammoghat csendes magányában valamely asztal mellett. Úgy számolja, innen egy-két napnyira lehet még a kikötő, bár a táj változásai miatt nem merne megesküdni rá, hogy olyan messze volna. Jobb felkészülni a legrosszabbra, s akkor legfeljebb pozitívan csalódhat.
Áttanulmányozva a kínálatot, akképpen határoz, hogy valami forró ital jót tenne ebben a kissé harapós, hűvös időben. Az ételről majd határoz később, egyelőre nem talált fogára való falatot. Ha kihagy egy-két étkezést, az sem feltétlenül baj, el tudná képzelni az új testét egy kicsit vékonyabbnak is, noha épp csak hogy van miből fogynia, azt is csak azért, hogy lehetőleg még törékenyebbnek tetsszen. Hozzátesz az illúzióhoz, a szerephez, melyben most éppen egész kellemesen érzi magát. *
-Egy Bögre forralt bort szeretnék. Tessék a 6 arany.
*helyezi le a pultra a kiszámolt sárga érméket, majd várja, hogy megkapja a kért italt. Amint ez megtörténik, máris jobb lesz a közérzete, s a bornak köszönhetően tán az arca is pirospozsgássá válik, hangulata pedig vidorabbá. Hátta a pultnak dőlve néz körül alaposabban a fogadóban. Úgy tippeli, nem oly régen épülhetett, a sok-sok évnyi patina még nem harapott bele a fába, nem korhadt egyik gerenda sem, s a falakon sincs annyi lerakódott korom, mint más helyeken. Talán az elmúlt hetek-hónapok munkája lehet, s meg kell hagyni, egészen csinosra sikerült, főleg ahhoz képest, hogy ennyire kiesik a város vonzáskörzetéből. Persze nem egy Pegazus, de azért megjárja.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-02 13:40:25
Üzenet elküldve: 2015-11-02 13:40:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Jóféle az étel és kívánja is Kharasshi mardosó gyomra, de ahogy a félszemű szavai gyarapodnak, mind jobban megkeserednek a falatok a mélységi szájában. Azért legyűri azt a reggelit, mert ami kell, az kell. Ez az egyetlen ok, amiért a másikat eddig hagyja beszélni.
Mikor végzett, felkel az asztaltól és ruhaujjába türli a száját. Először a pult felé kanyarodik, de mikor meglátja a kiíráson, mennyiért mérnek egy kupa vizet, inkább egyszerűen tovább lép a kijárat felé. Az ajtóból még a tőle szokásos zord ábrázattal biccent egyet a félszeműnek, hogy kövesse.
Érkezvén látott az épület mögött egy kerekeskutat. A maga két kezével is fel tud húzni egy vedernyit, hogy tenyerével merítve belőle leöblítse a reggelit, utána pedig megmossa egy kicsit az arcát a cudarul hideg vízben. Így már jobb. Határozottan.
A vasöklű jobbos fordulatát levegőben úszó, lomha vízcseppek követik. A mélységi nem finomkodik. Mocskosul meglendíti azt az ütést, amit egyenesen Khan pofázmányának szán.*
- Mi a bánatot képzelsz te rólam, fattyú?! *hördül Khanra. A savószín tekintetben indulat ég, a zord vonások megfeszülnek.*
- Kinek a kutyája legyek, he? Adjam el magam? Miért? Pénzért? Hírnévért?
*Nem szándék vezérli a mozdulatot, mellyel kezébe kapja a hasogatni való fa melletti tönkbe állított baltát. Inkább csak vak ösztön. Keményen rámarkol a nyelére, olyan magasságban, hogy egy kézre véve jó legyen az egyensúlya.*
- Kistestvér mi? *fintorodik.* - Hát jobb, ha tőlem tanulod meg, öcsém, hogy a fiatalabb testvér sorsa mi! *Lendít a baltán, s már az ívén ráfog baljával is, de ahelyett, hogy a rókaképűt hasítaná ketté, a tökbe csapja, de olyan erővel, olyan haraggal, hogy a tőke feléig szalad a hasadás.*
- Hogy mindig második legyen *mondja, immár elcsendesült haraggal, de széles folyóként hömpölygő keserűséggel. Nekitámaszkodik csizmatalppal a hasadt tuskónak és rúg rajta egyet, hogy felborítsa baltástul.*
- Nincs nekem helyem az átkozott ég alatt sehol ezen a mocskos világon *köp egyet oldalra és csak a szeme sarkából figyeli Khant, mert ahhoz már ismeri eléggé, hogy ne akarjon neki oktalanul hátat fordítani.*
Mikor végzett, felkel az asztaltól és ruhaujjába türli a száját. Először a pult felé kanyarodik, de mikor meglátja a kiíráson, mennyiért mérnek egy kupa vizet, inkább egyszerűen tovább lép a kijárat felé. Az ajtóból még a tőle szokásos zord ábrázattal biccent egyet a félszeműnek, hogy kövesse.
Érkezvén látott az épület mögött egy kerekeskutat. A maga két kezével is fel tud húzni egy vedernyit, hogy tenyerével merítve belőle leöblítse a reggelit, utána pedig megmossa egy kicsit az arcát a cudarul hideg vízben. Így már jobb. Határozottan.
A vasöklű jobbos fordulatát levegőben úszó, lomha vízcseppek követik. A mélységi nem finomkodik. Mocskosul meglendíti azt az ütést, amit egyenesen Khan pofázmányának szán.*
- Mi a bánatot képzelsz te rólam, fattyú?! *hördül Khanra. A savószín tekintetben indulat ég, a zord vonások megfeszülnek.*
- Kinek a kutyája legyek, he? Adjam el magam? Miért? Pénzért? Hírnévért?
*Nem szándék vezérli a mozdulatot, mellyel kezébe kapja a hasogatni való fa melletti tönkbe állított baltát. Inkább csak vak ösztön. Keményen rámarkol a nyelére, olyan magasságban, hogy egy kézre véve jó legyen az egyensúlya.*
- Kistestvér mi? *fintorodik.* - Hát jobb, ha tőlem tanulod meg, öcsém, hogy a fiatalabb testvér sorsa mi! *Lendít a baltán, s már az ívén ráfog baljával is, de ahelyett, hogy a rókaképűt hasítaná ketté, a tökbe csapja, de olyan erővel, olyan haraggal, hogy a tőke feléig szalad a hasadás.*
- Hogy mindig második legyen *mondja, immár elcsendesült haraggal, de széles folyóként hömpölygő keserűséggel. Nekitámaszkodik csizmatalppal a hasadt tuskónak és rúg rajta egyet, hogy felborítsa baltástul.*
- Nincs nekem helyem az átkozott ég alatt sehol ezen a mocskos világon *köp egyet oldalra és csak a szeme sarkából figyeli Khant, mert ahhoz már ismeri eléggé, hogy ne akarjon neki oktalanul hátat fordítani.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-02 10:31:49
Üzenet elküldve: 2015-11-02 10:31:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Napváltás után //
*Örökkévaló harcnak ítéli immár, hogy minden újonnan induló találkozásuk alkalmával meg kell bontsa a kedélyre fagyott jeges kérget, noha Kharasshi megadja a módját, hogy piszok nehéz dolga legyen ebben is a félszeműnek. Ez olyan, amit egy sötételf nem holmi leszármazás útján vesz magára, hanem évek kitartó munkájával még tökélyre is fejleszt. Azt ugyan meg kell hagynia, hogy ez az anyaszomorító legalább stílusosan (vagy legalábbis következetesen) csinálja, még úgy is, hogy Khan már láthatott egy tünékeny pillanatnyit a mord mélységi emberközelibb oldalából is. Pontosan abba a leheletnyi momentumba kapaszkodik azóta is és próbálja előcsalni belőle a tárgyalóképes félt.*
- Mi a bánatot csinálsz amúgy? Jössz-mész városok és a mezőség falvai közt. - *A férfi életében szerepet játszó egyéb tényezőkről nincsen tudomása, de nem is érdekli. Rilai mellett eltanulta annak művészetét, hogy a jelenben éljen és tekintetét az eljövendő napok horizontja felé fordítsa, ahelyett, hogy mindig a háta mögött somfordáló démonoktól tartana.
A kaja miatt nem villantja foga fehérjét, elég, ha egyikük bír "pusztuljon a világ"-hangulattal. A félszemű csak arra tud gondolni, hogy Kharasshi kedélyét az változtatta meg, ami a Vaskorsóban köszönt rá. Túl nyugalmas, amitől ő elszokhatott, kivált, hogy a rókaképű megközelítőleg sem tudná megmondani, mióta járja egymaga a sötételf a vándorlelkek útját. Megállapodni valahol mindig félelmetes a magukfajta számára, de Khan megtalálta azt a menedéket, ami nem riasztja-űzi.
A keze ügyében megmaradt serclit zsírtalanul gyűri le, elkönyveli magában reggelijének veszteségét a mélyvilági javára.*
- Hasznát vehetnéd annak, hogy tudsz pofozkodni. Ha tisztelnék isteneket, előttük is megvallanám, hogy értesz is a kardhoz, de amikor nem engem akarsz bucira verni vele, mire használod? - *Szeretne belekezeni a taglalásba, de most váratlanul rianó jégen lépked, óvatosabban válogatja meg a szavait.*
- Amon Ruadh új város, most még féltett kistestvéreként tekint rá Arthenior, de mind tudjuk, hogy megy ez a testvérek közt. Azt nem mondom, hogy lovagként el tudlak képzelni, egy talpalatnyi föld felett gyakorolva földesúri kiváltságaid, de nem mindannyian termettünk ilyen alázatos feladatra. - *Most elvigyorodik, mintha ő aztán a nemes erények húsból formált valósága lenne.*
- Vannak itt olyanok, akik nem a páncélban harcolók útját követik, akik jobban szeretik az árnyakban munkálva intézi dolgaik és ha a véred csakugyan olyan nyughatatlan volna, mindig akad valami elintézendő a birtokhatárokon túl is. - *Hátradől, hogy kis híján gerincen landoljon. Elfelejtette, hogy egy rohadt padon, s nem támlás székben ül. A malőrt követően morranva helyezi támaszkodik vissza a vadonatúj asztallapra. Szívesen karcolna bele valamilyen üzenet-feliratot és talán meg is teszi, amikor nem kell Rilai figyelő tekintetétől tartania.*
- Maradj.
*Örökkévaló harcnak ítéli immár, hogy minden újonnan induló találkozásuk alkalmával meg kell bontsa a kedélyre fagyott jeges kérget, noha Kharasshi megadja a módját, hogy piszok nehéz dolga legyen ebben is a félszeműnek. Ez olyan, amit egy sötételf nem holmi leszármazás útján vesz magára, hanem évek kitartó munkájával még tökélyre is fejleszt. Azt ugyan meg kell hagynia, hogy ez az anyaszomorító legalább stílusosan (vagy legalábbis következetesen) csinálja, még úgy is, hogy Khan már láthatott egy tünékeny pillanatnyit a mord mélységi emberközelibb oldalából is. Pontosan abba a leheletnyi momentumba kapaszkodik azóta is és próbálja előcsalni belőle a tárgyalóképes félt.*
- Mi a bánatot csinálsz amúgy? Jössz-mész városok és a mezőség falvai közt. - *A férfi életében szerepet játszó egyéb tényezőkről nincsen tudomása, de nem is érdekli. Rilai mellett eltanulta annak művészetét, hogy a jelenben éljen és tekintetét az eljövendő napok horizontja felé fordítsa, ahelyett, hogy mindig a háta mögött somfordáló démonoktól tartana.
A kaja miatt nem villantja foga fehérjét, elég, ha egyikük bír "pusztuljon a világ"-hangulattal. A félszemű csak arra tud gondolni, hogy Kharasshi kedélyét az változtatta meg, ami a Vaskorsóban köszönt rá. Túl nyugalmas, amitől ő elszokhatott, kivált, hogy a rókaképű megközelítőleg sem tudná megmondani, mióta járja egymaga a sötételf a vándorlelkek útját. Megállapodni valahol mindig félelmetes a magukfajta számára, de Khan megtalálta azt a menedéket, ami nem riasztja-űzi.
A keze ügyében megmaradt serclit zsírtalanul gyűri le, elkönyveli magában reggelijének veszteségét a mélyvilági javára.*
- Hasznát vehetnéd annak, hogy tudsz pofozkodni. Ha tisztelnék isteneket, előttük is megvallanám, hogy értesz is a kardhoz, de amikor nem engem akarsz bucira verni vele, mire használod? - *Szeretne belekezeni a taglalásba, de most váratlanul rianó jégen lépked, óvatosabban válogatja meg a szavait.*
- Amon Ruadh új város, most még féltett kistestvéreként tekint rá Arthenior, de mind tudjuk, hogy megy ez a testvérek közt. Azt nem mondom, hogy lovagként el tudlak képzelni, egy talpalatnyi föld felett gyakorolva földesúri kiváltságaid, de nem mindannyian termettünk ilyen alázatos feladatra. - *Most elvigyorodik, mintha ő aztán a nemes erények húsból formált valósága lenne.*
- Vannak itt olyanok, akik nem a páncélban harcolók útját követik, akik jobban szeretik az árnyakban munkálva intézi dolgaik és ha a véred csakugyan olyan nyughatatlan volna, mindig akad valami elintézendő a birtokhatárokon túl is. - *Hátradől, hogy kis híján gerincen landoljon. Elfelejtette, hogy egy rohadt padon, s nem támlás székben ül. A malőrt követően morranva helyezi támaszkodik vissza a vadonatúj asztallapra. Szívesen karcolna bele valamilyen üzenet-feliratot és talán meg is teszi, amikor nem kell Rilai figyelő tekintetétől tartania.*
- Maradj.
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-10-31 23:40:33
Üzenet elküldve: 2015-10-31 23:40:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Napváltás után //
*Azok a Taknyos Törpék többen együtt szörnyű patáliát tudnak csapni, főleg ha vagy olyan balga, hogy jóféle seritalt küldesz utánuk. És ő még a gyomrát féltette attól az ominózus csákányozástól. Tenyerébe temetett homloka elárulja, hogy rosszul tippelt.
Korán kivetette az ágy, pedig az elmúlt napok után igazán fejedelmi fekhelynek számított ez a mostani. A félszemű persze máris kinyitja a szócsapot, ahogy a színre ér. Az a típusú fickó, akit ha pár percnél tovább nem hallasz beszélni, akkor elkönyvelheted, hogy halott.
Kharasshi morózus természetességgel húzza el a nagy gondolatokkal ébredő koma elől a tányért az első tunkolás után és veszi saját birtokba. Ha már száz arannyi letétben nyitott itt számlát és Khan csak egy adaggal rendelt, majd lesz olyan úriember, hogy átengedi az előjogot a vendégnek. Lesz, mert kénytelen lesz. Az asszonyka biztos hamar összeüt neki egy másik tányérnyi finomságot.*
- Mi a bánatot csinálnék én itt? *kérdi néhány falat után, de csak alig pillant fel Khanra. Alig, de a tekintetében ott az a villanás, mint a zsákmányukat védő ragadozókéban. Ha a félszemű valami kósza gondolattól vezérelve úgy hinné, visszacsenhet egy falatkát, míg az ő adagja is elkészül, a mélységi még a fogát is kivillantja rá, az bizonyos.*
- Kell valaki, aki megvéd, ha az asszonykád ádáz kedvébe fordul?
*Nem igazán érti a rókaképű ajánlatát, hacsak nem fizetett ivócimborának invitálnák ide. Ahogy elnézi, személyzet szép számmal akad. Attól persze nem fél, hogy Khan nem fejti ki bővebben a dolgot. Ha arról volna szó, egy lapos szellentést is körbetűzdelne szóvirágokkal.*
*Azok a Taknyos Törpék többen együtt szörnyű patáliát tudnak csapni, főleg ha vagy olyan balga, hogy jóféle seritalt küldesz utánuk. És ő még a gyomrát féltette attól az ominózus csákányozástól. Tenyerébe temetett homloka elárulja, hogy rosszul tippelt.
Korán kivetette az ágy, pedig az elmúlt napok után igazán fejedelmi fekhelynek számított ez a mostani. A félszemű persze máris kinyitja a szócsapot, ahogy a színre ér. Az a típusú fickó, akit ha pár percnél tovább nem hallasz beszélni, akkor elkönyvelheted, hogy halott.
Kharasshi morózus természetességgel húzza el a nagy gondolatokkal ébredő koma elől a tányért az első tunkolás után és veszi saját birtokba. Ha már száz arannyi letétben nyitott itt számlát és Khan csak egy adaggal rendelt, majd lesz olyan úriember, hogy átengedi az előjogot a vendégnek. Lesz, mert kénytelen lesz. Az asszonyka biztos hamar összeüt neki egy másik tányérnyi finomságot.*
- Mi a bánatot csinálnék én itt? *kérdi néhány falat után, de csak alig pillant fel Khanra. Alig, de a tekintetében ott az a villanás, mint a zsákmányukat védő ragadozókéban. Ha a félszemű valami kósza gondolattól vezérelve úgy hinné, visszacsenhet egy falatkát, míg az ő adagja is elkészül, a mélységi még a fogát is kivillantja rá, az bizonyos.*
- Kell valaki, aki megvéd, ha az asszonykád ádáz kedvébe fordul?
*Nem igazán érti a rókaképű ajánlatát, hacsak nem fizetett ivócimborának invitálnák ide. Ahogy elnézi, személyzet szép számmal akad. Attól persze nem fél, hogy Khan nem fejti ki bővebben a dolgot. Ha arról volna szó, egy lapos szellentést is körbetűzdelne szóvirágokkal.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-10-30 14:08:12
Üzenet elküldve: 2015-10-30 14:08:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Fogadóban //
// Törpék //
* Lassan vége a napnak, mindenki készül már nyugovóra térni. Mirakh is, bár most végre kényelmesen ülhet. Éppen ezért nem is áll fel amikor a Thán elhagyja a fogadót, csak int utánuk. *
- Valamennyi lesz, de az alumínium az teljesen kizárt. Nem is tudjuk szerintem előállítani, mert nem olyan a kohónk.
* Mondja elgondolkodva Mirakh. Aztán Quikh is elmegy, így a bányász is lassan kitrappol a fűrészpor szagú épületéből, s visszatér a fejtésnél lévő sátrához. *
~ Látom Quikh már elköltözött. ~
* Konstatálja magában, látva a néhai sátor helyét. Belép a sátrába, ahol ott pihen az állványon a páncélja és a fegyvere. Elégedetten simít végig rajtuk, majd lassan letelepszik, s elnyomja az álom. *
// Törpék //
* Lassan vége a napnak, mindenki készül már nyugovóra térni. Mirakh is, bár most végre kényelmesen ülhet. Éppen ezért nem is áll fel amikor a Thán elhagyja a fogadót, csak int utánuk. *
- Valamennyi lesz, de az alumínium az teljesen kizárt. Nem is tudjuk szerintem előállítani, mert nem olyan a kohónk.
* Mondja elgondolkodva Mirakh. Aztán Quikh is elmegy, így a bányász is lassan kitrappol a fűrészpor szagú épületéből, s visszatér a fejtésnél lévő sátrához. *
~ Látom Quikh már elköltözött. ~
* Konstatálja magában, látva a néhai sátor helyét. Belép a sátrába, ahol ott pihen az állványon a páncélja és a fegyvere. Elégedetten simít végig rajtuk, majd lassan letelepszik, s elnyomja az álom. *
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-10-30 13:29:10
Üzenet elküldve: 2015-10-30 13:29:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Neki kicsit tovább tartott összeszedelőzködni, mint társnőjének. Holmija ugyan nincs sok, hiszen nem tervezte, hogy itt marad, Amon Ruadhon, de sok időbe telik, hogy megkeresse a szaggatott ruháját és fehér köpenyét, amiket Kara elpakolt. Keres még néhány használható holmit abból a nagy ládából, hogy legyen váltása is. Mire sikeresen összeszedi a dolgokat, a többiek már sikeresen átpakoltak az új fogadóba. Nem baj, csak megtalálja egyedül is a helyet.
Beletelik majdnem fél órába, mire a félhomályban megtalálja az épületet, de végül sikeresen átlépi a taverna küszöbét.*
~Sokkal kellemesebb, mint az az omladozó fogadó-kezdemény.~
*Konstatálja örömmel. Lepakol az egyik szabad szobában, a ruhát bedobja a szekrénybe, hogyha lesz ideje, megvarrja, és nagyot ásítva elterül az ágyon.*
//Reggel//
*A nappal együtt kel, álmatlan, de kielégítő alvás után. Leveti a tegnapi göncöt, és elkezdi átnézni a magával hozott ócskaságokat, melyik lenne a legmegfelelőbb az új fogadó felavatásához. Választása egy sötétbarna, gombos ingre, igen rövidke, fekete szoknyára és magas szárú, barna csizmára esik. Haját hevenyészett kontyba fogja, itt-ott lógva hagyva néhány tincset, és már indul is dolgozni.*
-Bocsi csajok, hogy tegnap este eltűntem, sokáig tartott, amíg összepakoltam, aztán pedig nem találtam az épületet!
*Kér elnézést a kimaradásáért, hiszen biztosan elkélt volna a segítség. Sietve megreggelizik, és már veti is be magát a konyhába, hogy behozza a lemaradását. Már rotyog néhány serpenyő a tűz fölött, rántotta és szalonna készül az egyikben, párolt zöldségek a másikban. Felrak még néhány ételt főni, amíg az készül, megy is a pulthoz, hogy felvegye a rendeléseket.*
-Két adag bárcás csirke és két sör, máris adom!
*Veszi át Morwontól a pénzt és fordul vissza a konyhába. Gyorsan elkészíti a rendelést, kiadja a férfinak, és várja a következő vendéget.*
Beletelik majdnem fél órába, mire a félhomályban megtalálja az épületet, de végül sikeresen átlépi a taverna küszöbét.*
~Sokkal kellemesebb, mint az az omladozó fogadó-kezdemény.~
*Konstatálja örömmel. Lepakol az egyik szabad szobában, a ruhát bedobja a szekrénybe, hogyha lesz ideje, megvarrja, és nagyot ásítva elterül az ágyon.*
//Reggel//
*A nappal együtt kel, álmatlan, de kielégítő alvás után. Leveti a tegnapi göncöt, és elkezdi átnézni a magával hozott ócskaságokat, melyik lenne a legmegfelelőbb az új fogadó felavatásához. Választása egy sötétbarna, gombos ingre, igen rövidke, fekete szoknyára és magas szárú, barna csizmára esik. Haját hevenyészett kontyba fogja, itt-ott lógva hagyva néhány tincset, és már indul is dolgozni.*
-Bocsi csajok, hogy tegnap este eltűntem, sokáig tartott, amíg összepakoltam, aztán pedig nem találtam az épületet!
*Kér elnézést a kimaradásáért, hiszen biztosan elkélt volna a segítség. Sietve megreggelizik, és már veti is be magát a konyhába, hogy behozza a lemaradását. Már rotyog néhány serpenyő a tűz fölött, rántotta és szalonna készül az egyikben, párolt zöldségek a másikban. Felrak még néhány ételt főni, amíg az készül, megy is a pulthoz, hogy felvegye a rendeléseket.*
-Két adag bárcás csirke és két sör, máris adom!
*Veszi át Morwontól a pénzt és fordul vissza a konyhába. Gyorsan elkészíti a rendelést, kiadja a férfinak, és várja a következő vendéget.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-10-30 10:15:49
Üzenet elküldve: 2015-10-30 10:15:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
* Természetesen nem csak másoknak lesz az estéből szinte szempillantás alatt reggel, így van ez Morwonnal is. Nemrég még csak kikérte a piáját, meg némi ételt (bár utóbbira nem emlékszik az előbbi miatt tisztán), aztán hirtelen kisütött a nap, ő meg felébredt. És éhes. Fene egy dolog ez az óriás lét, még ha olykor vannak előnyei is. *
- Reggelt. * Köszönti a reggeli társaságot, mivel ő még csak most ébredt fel és bár egész éjjel itt volt valahol védtelenül, nagyon úgy néz ki, hogy életben van és még a "hatalmas" vagyonát sem lopták el. Így van pénze enni is. Végre. *
- Két adag Bárcás csirke lesz. Ami 16 arany, ugye? * Mondja, majd kérdi az épp soros kiszolgáló-csapos-kocsmáros-pultos-mindenestől. *
- Meg akkor már legyen két Korsó házi sör is, hogy ne legyek szomjas! 8 arany úgy tudom... * Teszi hozzá, majd ha mindent megkapott, visszaül az egyik üres asztalhoz, vagy ha olyan nincsen már, akkor a társaság sem zavarja, de beszélni nem fog sokat, hacsak nem muszáj. Magányosan falatozik, míg tart a kaja, aztán megissza két korsó sört, míg azon gondolkodik, hogy vajon mennyibe is fájt neki ez a reggeli. Mivel nem mágus, de még csak nem is tudós, így hát nem töri sokáig a kobakját, inkább megissza a sört, majd megpróbál "elsompolyogni" egy csendesebb zugba, ahol csak akkor találják meg őt, ha tényleg szükség van rá, de ha nincs, hát akár az egész napot végig tudná aludni. *
* Természetesen nem csak másoknak lesz az estéből szinte szempillantás alatt reggel, így van ez Morwonnal is. Nemrég még csak kikérte a piáját, meg némi ételt (bár utóbbira nem emlékszik az előbbi miatt tisztán), aztán hirtelen kisütött a nap, ő meg felébredt. És éhes. Fene egy dolog ez az óriás lét, még ha olykor vannak előnyei is. *
- Reggelt. * Köszönti a reggeli társaságot, mivel ő még csak most ébredt fel és bár egész éjjel itt volt valahol védtelenül, nagyon úgy néz ki, hogy életben van és még a "hatalmas" vagyonát sem lopták el. Így van pénze enni is. Végre. *
- Két adag Bárcás csirke lesz. Ami 16 arany, ugye?
* Mondja, majd kérdi az épp soros kiszolgáló-csapos-kocsmáros-pultos-mindenestől. *- Meg akkor már legyen két Korsó házi sör is, hogy ne legyek szomjas! 8 arany úgy tudom...
* Teszi hozzá, majd ha mindent megkapott, visszaül az egyik üres asztalhoz, vagy ha olyan nincsen már, akkor a társaság sem zavarja, de beszélni nem fog sokat, hacsak nem muszáj. Magányosan falatozik, míg tart a kaja, aztán megissza két korsó sört, míg azon gondolkodik, hogy vajon mennyibe is fájt neki ez a reggeli. Mivel nem mágus, de még csak nem is tudós, így hát nem töri sokáig a kobakját, inkább megissza a sört, majd megpróbál "elsompolyogni" egy csendesebb zugba, ahol csak akkor találják meg őt, ha tényleg szükség van rá, de ha nincs, hát akár az egész napot végig tudná aludni. *
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-10-30 08:59:19
Üzenet elküldve: 2015-10-30 08:59:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Kagan //
* Szerencsére Kagan jó passzban van, így nyugodtan fele az óriás kérdéseire. Azil kapva magán, gyorsan leül egy alkalmas székbe, nehogy begörcsöljön a vezér nyaka. *
- Rendben van. Akkor legjobb lesz, ha holnap reggeli után megkeresem azt a tollnokot.
* Erről a mondatról eszébe jut valami fontos. A pult felé fordul, s kissé megemeli a hangját. *
- Rilai. Kérhetek egy jó rántottát? Hagyma nélkül, de legalább egy tucatnyi tojásból.
* Visszafordulva jegyzi meg a vezérnek. *
- Valamit értek a földméréshez, így ha akarod, kimérhetem a többieknek is.
* Javasolja, majd mikor a vezér távozni készül feláll. Szeme sarkából látja, hogy belép egy két ember a tegnapi melósok közül. *
- Legyen jó napod Kagan vezér.
* Búcsúzik el, majd a söntéshez lép, hogy kifizesse a 15 aranyat, ami a Hagymás rántotta ára.
- Ma befejezzük, ami még hátra van, Ígérem.
* Mondja Azil, majd amint megette a reggelijét, nekilát kiadni a munkákat. *
// Már csak a repkény hiányzik //
* Elegen jöttek vissza ahhoz, hogy megint csoportokra oszthassa az embereit az ács. Két csapat dolgozik belül, egy az emeleten, egy pedig alul. Korlát kerül a lépcsőre, befejezik a szobákat. A fogadóban leginkább takarítás megy, illetve a raktárakat egészítik még ki úgy, ahogy azt Rilai szeretné. Egészen ebédig hajtanak, s csak a készülő ebéd illata képes megállítani őket. *
- Van valami egyéb, amit meg kellene csinálnom? Kérdezi Azil a nőtől. *
* Szerencsére Kagan jó passzban van, így nyugodtan fele az óriás kérdéseire. Azil kapva magán, gyorsan leül egy alkalmas székbe, nehogy begörcsöljön a vezér nyaka. *
- Rendben van. Akkor legjobb lesz, ha holnap reggeli után megkeresem azt a tollnokot.
* Erről a mondatról eszébe jut valami fontos. A pult felé fordul, s kissé megemeli a hangját. *
- Rilai. Kérhetek egy jó rántottát? Hagyma nélkül, de legalább egy tucatnyi tojásból.
* Visszafordulva jegyzi meg a vezérnek. *
- Valamit értek a földméréshez, így ha akarod, kimérhetem a többieknek is.
* Javasolja, majd mikor a vezér távozni készül feláll. Szeme sarkából látja, hogy belép egy két ember a tegnapi melósok közül. *
- Legyen jó napod Kagan vezér.
* Búcsúzik el, majd a söntéshez lép, hogy kifizesse a 15 aranyat, ami a Hagymás rántotta ára.
- Ma befejezzük, ami még hátra van, Ígérem.
* Mondja Azil, majd amint megette a reggelijét, nekilát kiadni a munkákat. *
// Már csak a repkény hiányzik //
* Elegen jöttek vissza ahhoz, hogy megint csoportokra oszthassa az embereit az ács. Két csapat dolgozik belül, egy az emeleten, egy pedig alul. Korlát kerül a lépcsőre, befejezik a szobákat. A fogadóban leginkább takarítás megy, illetve a raktárakat egészítik még ki úgy, ahogy azt Rilai szeretné. Egészen ebédig hajtanak, s csak a készülő ebéd illata képes megállítani őket. *
- Van valami egyéb, amit meg kellene csinálnom? Kérdezi Azil a nőtől. *
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-10-29 19:38:15
Üzenet elküldve: 2015-10-29 19:38:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
* Mivel Kagan már előre lestoppolta, így bárki bármit is próbálna szervezkedni neki, nem járna semmilyen sikerrel. Még akkor sem, ha amúgy jól bírja szusszal. A frász sem tudhatja előre, hogy a nagy vezírnek milyen görcsös izmai vannak. Bár ha tudna arról, hogy mennyire paranoiás a vezér, megértené helyzetét. Ilyen lelkülettel örül annak, hogy hagyta magát megmasszírozni. Másra nem is gondolna ezek után, arra úgy sem lenne már elég figyelme a vezérnek. Aztán végül Kagan is aludni tér, ő meg úgy tűnik, bizonyított valamennyit. S mivel mára már zártak, ő is aludni tér.
Reggel pedig gyorsan elkészüld a mosakodással, öltözéssel és egyéb csinosítgatásokkal. Haját befonta, csak arca mellett hagyott meg néhány vékony tincset szabadon. Csizma és a fekete szoknya, méregzöld színű felsővel és nem túl szolid dekoltázzsal. Be is áll rögtön Rilai mellé segíteni. Amíg sül a reggeli, legurít egy bögre erős teát, utána falatonként megreggelizik ő is és már indulhat is a nap, részéről gőzerővel. *
Reggel pedig gyorsan elkészüld a mosakodással, öltözéssel és egyéb csinosítgatásokkal. Haját befonta, csak arca mellett hagyott meg néhány vékony tincset szabadon. Csizma és a fekete szoknya, méregzöld színű felsővel és nem túl szolid dekoltázzsal. Be is áll rögtön Rilai mellé segíteni. Amíg sül a reggeli, legurít egy bögre erős teát, utána falatonként megreggelizik ő is és már indulhat is a nap, részéről gőzerővel. *
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-10-29 13:28:41
Üzenet elküldve: 2015-10-29 13:28:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Mivel Cled eléggé unatkozott a fogadóba, és senki nem jött érte, hogy hívja, ezért úgy dönt, hogy Szellemjáró ide, gyógyító oda, ő bizony visszamegy Kalácsfalvára. Talán már Svir már haza is ért, és Darna mama főztje is hiányzik neki. A fogadó elköti a kalácsfalvi paraszttól kapott kölcsönszamarat, és a falu felé veszi az irányt. Reméli, hogy gyorsan visszatér a faluba. Már nagyon fáradt, és pihenni szeretne, a fogadóban úgysem tudott volna aludni. Nem beszélve arról, hogy itt még teát sem szolgálnak fel. A csacsi komótosan ballag a Kalácsfalvára vezető úton.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-10-29 10:38:15
Üzenet elküldve: 2015-10-29 10:38:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Napváltás után //
*Zavart álomból ébred a másnap reggelén: újra eljött hozzá a kámzsába bújt férfi, hogy megint összezavarhassa gondolatait. Több hullámban is késztetést érzett arra, hogy torkon ragadja és kikényszerítse azokat a válaszokat, amiket a percéltű emberek is képesek felfogni. Később eszébe jutott, hogy talán ez sem több egy fricskánál, amiért ő ugyanígy szeret az emberi megértéssel játszani érthetetlenül irányokba kanyarodó szófüzéreivel. Akasztják a hóhért, mi?
Ezen a reggelen kivételesen Rilai az, aki korábban ébred és hagyja oda az ágy melegét. Mire Khan vállalható megjelenést kényszerít magára, a Vaskorsó újra megnyitotta már kapuját. A sötételfre a pulthoz közelebb eső asztalok egyikénél, Rilaira a söntés mögött sürögve lel.*
- Tippelhetek? Pompás első éjjeled volt minálunk. - *Lehet, hogy a korai óra teszi, s hogy nem segíti fél szemének hiánya sem a megfigyelés pontosságában, de Kharasshi olyan szarul néz ki, mint amilyennek a rókaarcú érzi magát.
Az asztal túloldalára állított pad apró nyekkenéssel üdvözli a férfi súlyát. Az étvágya még a helyén van, azt tehát nem is hagyja ki ma sem. Az étvágya még a helyén van, azt tehát nem is hagyja ki ma sem. A Sült kolbászból, tojásból és szalonnából álló reggelijének mind a 9 aranya megéri.*
- Szántál gondolatot annak, amit tegnap mondtam? - *Letör egy darabot a sercliből, zsírt tunkolva vele a fatálból. Múlt éjjel nem a szesz beszélt belőle és Amon Ruadhon nem csak Kagannak vannak céljai. A Vaskorsó felépülését bár a félszemű maga is akarta, Rilaié az elvitathatlan érdem, hogy ma abban reggelizhetnek.*
- Tegyél próbát, hosszabb maradásról dönthetsz később is. Megvan ebben a helyben a lehetőség, hogy valami fontossá nője ki magát. - *Többet nem. Még nem. Erre sem vár azonnali választ, elébb megfrüstökölnek, utána majd beszélnek az "üzletről".*
*Zavart álomból ébred a másnap reggelén: újra eljött hozzá a kámzsába bújt férfi, hogy megint összezavarhassa gondolatait. Több hullámban is késztetést érzett arra, hogy torkon ragadja és kikényszerítse azokat a válaszokat, amiket a percéltű emberek is képesek felfogni. Később eszébe jutott, hogy talán ez sem több egy fricskánál, amiért ő ugyanígy szeret az emberi megértéssel játszani érthetetlenül irányokba kanyarodó szófüzéreivel. Akasztják a hóhért, mi?
Ezen a reggelen kivételesen Rilai az, aki korábban ébred és hagyja oda az ágy melegét. Mire Khan vállalható megjelenést kényszerít magára, a Vaskorsó újra megnyitotta már kapuját. A sötételfre a pulthoz közelebb eső asztalok egyikénél, Rilaira a söntés mögött sürögve lel.*
- Tippelhetek? Pompás első éjjeled volt minálunk. - *Lehet, hogy a korai óra teszi, s hogy nem segíti fél szemének hiánya sem a megfigyelés pontosságában, de Kharasshi olyan szarul néz ki, mint amilyennek a rókaarcú érzi magát.
Az asztal túloldalára állított pad apró nyekkenéssel üdvözli a férfi súlyát. Az étvágya még a helyén van, azt tehát nem is hagyja ki ma sem. Az étvágya még a helyén van, azt tehát nem is hagyja ki ma sem. A Sült kolbászból, tojásból és szalonnából álló reggelijének mind a 9 aranya megéri.
*- Szántál gondolatot annak, amit tegnap mondtam? - *Letör egy darabot a sercliből, zsírt tunkolva vele a fatálból. Múlt éjjel nem a szesz beszélt belőle és Amon Ruadhon nem csak Kagannak vannak céljai. A Vaskorsó felépülését bár a félszemű maga is akarta, Rilaié az elvitathatlan érdem, hogy ma abban reggelizhetnek.*
- Tegyél próbát, hosszabb maradásról dönthetsz később is. Megvan ebben a helyben a lehetőség, hogy valami fontossá nője ki magát. - *Többet nem. Még nem. Erre sem vár azonnali választ, elébb megfrüstökölnek, utána majd beszélnek az "üzletről".*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5040-5059