Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-02 17:46:22
Üzenet elküldve: 2020-04-02 17:46:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro, Hanloren//
*Rel nevet. Szinte visszhangzik az épület miatta. A magas férfi pedig barátságosan fordul felé. Fäenro úgy gondolja, ma már nem lesz baj. És valóban érdekes, vajon léteznek igenes lelkű emberek? Ez a szójáték még nem jutott eszébe. Széles vigyor szökik arcára, mialatt eltárolja ezt a "jó viccek dobozban", hogy alkalomadtán villogjon vele a többi gyerek között. Rorkirnak igen tisztességes szakállat adott a természet. Azzal, hogy ő megsimítja a magáét, Fäenro is saját állához nyúl, ám azon még egy pihe szőr sincs. Szerette volna, ha legalább annyit talál már, de csak a csupasz bőr fogadta. Még egy-két év. Rel indulni készül és Nirst is megkörnyékezi egy hölgy.*
- Szép jó estét! *Köszön neki Fäenro. Úgy látja, Nirstől el kell búcsúzniuk mára.*
- Örülök, hogy megismerhettem. Ha újra találkozom a nejével, el fogom mondani neki. *Ezután ha Rel és Rorkir indulnak, megy velük ő is.*
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro, Hanloren//
*Rel nevet. Szinte visszhangzik az épület miatta. A magas férfi pedig barátságosan fordul felé. Fäenro úgy gondolja, ma már nem lesz baj. És valóban érdekes, vajon léteznek igenes lelkű emberek? Ez a szójáték még nem jutott eszébe. Széles vigyor szökik arcára, mialatt eltárolja ezt a "jó viccek dobozban", hogy alkalomadtán villogjon vele a többi gyerek között. Rorkirnak igen tisztességes szakállat adott a természet. Azzal, hogy ő megsimítja a magáét, Fäenro is saját állához nyúl, ám azon még egy pihe szőr sincs. Szerette volna, ha legalább annyit talál már, de csak a csupasz bőr fogadta. Még egy-két év. Rel indulni készül és Nirst is megkörnyékezi egy hölgy.*
- Szép jó estét! *Köszön neki Fäenro. Úgy látja, Nirstől el kell búcsúzniuk mára.*
- Örülök, hogy megismerhettem. Ha újra találkozom a nejével, el fogom mondani neki. *Ezután ha Rel és Rorkir indulnak, megy velük ő is.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-30 19:17:54
Üzenet elküldve: 2020-03-30 19:17:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
-Indulunk. *Hűvös, de lágy hang csendül Nirs háta mögött, a zöld szempár pedig türelmetlen pillant körbe a a társaságon a csuklya takarásából.*
-Gyerünk. *Fűzi hozzá kissé türelmetlenül. Így is túl soká időztek e földön, s talán teljesen feleslegesen. Nem kérdi, hogy rendbe jött-e Nirs válla, a férfi úgy is elkotyogja majd út közben, már ha nem marad az... "Övéi" között. Még egyszer körberebben pillantása a fogadó népén, szeme pedig hosszan elidőz az állapotos leányon. Ajkai széle alig észrevehetően rándul csak mosolyba egy pillanatig, miközben Nirs már a vállán is érezheti a hűvös tenyeret.*
-Dolgunk van. *A legkevésbé sem zavarja, ha beszélgetést szakít meg, netalán mást. Indulni akar, mégpedig rögtön.
Hatok óta először tudta kialudni magát kellően, s most, hogy ledobhatja magáról a fáradtság béklyóit, újra érzi a buzgó lendületet, mi untalan hajtja előre, mióta a sötétség felnyitotta szemét. Hosszúra nyúltak az elmúlt éjszakák, túlontúl hosszúra... A halált hívni keringőre majd minden éjjel, bizony kimerítő vállalkozás.
Nem is teketóriázik sokat, sűrűn kerülgetve a fogadó vendégeit rögtön az ajtó felé veszi az irányt. Hogy a férfi vele tart-e, rajta áll, szabadon dönthet, ahogy eddig is.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.30 19:37:05
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
-Indulunk. *Hűvös, de lágy hang csendül Nirs háta mögött, a zöld szempár pedig türelmetlen pillant körbe a a társaságon a csuklya takarásából.*
-Gyerünk. *Fűzi hozzá kissé türelmetlenül. Így is túl soká időztek e földön, s talán teljesen feleslegesen. Nem kérdi, hogy rendbe jött-e Nirs válla, a férfi úgy is elkotyogja majd út közben, már ha nem marad az... "Övéi" között. Még egyszer körberebben pillantása a fogadó népén, szeme pedig hosszan elidőz az állapotos leányon. Ajkai széle alig észrevehetően rándul csak mosolyba egy pillanatig, miközben Nirs már a vállán is érezheti a hűvös tenyeret.*
-Dolgunk van. *A legkevésbé sem zavarja, ha beszélgetést szakít meg, netalán mást. Indulni akar, mégpedig rögtön.
Hatok óta először tudta kialudni magát kellően, s most, hogy ledobhatja magáról a fáradtság béklyóit, újra érzi a buzgó lendületet, mi untalan hajtja előre, mióta a sötétség felnyitotta szemét. Hosszúra nyúltak az elmúlt éjszakák, túlontúl hosszúra... A halált hívni keringőre majd minden éjjel, bizony kimerítő vállalkozás.
Nem is teketóriázik sokat, sűrűn kerülgetve a fogadó vendégeit rögtön az ajtó felé veszi az irányt. Hogy a férfi vele tart-e, rajta áll, szabadon dönthet, ahogy eddig is.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.30 19:37:05
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-30 18:59:04
Üzenet elküldve: 2020-03-30 18:59:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro//
*Rorkir testbeszéde beszédes, a szája helyett akár egy jobb emberismerőnek ez is elég lehet, hogy lássa a milyenségét. Kihúzva áll, karjai a teste mellett, mellkasát tárva-nyitva hagyva. Talán egy közembernek egy semmit nem jelent, egy harcos azonban tudja, hogy így szabadon hagyja a gyenge pontjait, ám ez tudatod döntés. Így mutatja a büszkeségét és azt, hogy nem fél. Egy vörös hajú kölyök lép oda, mielőtt a hölgy válaszolhatna Rorkir szavaira. Önkéntelen és őszinte mosolyt csal a férfi arcára, s hatalmas tenyerét a másik buksijára teszi, ha csak nagyon gyorsan el nem húzódik a másik, s meglapogatja azt.*
-Bátor vagy, fiam. Megvéded a nőt, mi? Helyes!
*Jó látni, hogy nem minden porbafingó fiú olyan nyeszlett, mint amiket Artheniorban látott. Majd megcsapja fülét a negédes hang, s szinte alig figyel a szavakra, csak azt látja, ahogy a puha ajkak mozognak. Talán csak a nemeslelkűnél kezd el igazán koncentrálni.*
-Nemeslelkű? Azmiaz?
*Kérdi őszinte, szerethető őszinteséggel, hisz fogalma sincs, hogy mi a fene lehet az, hogy nemeslelkű. ~Mi az, hogy nemes?~*
-Igeneslelkűek is vannak?
*Fejét kissé oldalra billenti, majd egy párat gyorsan pislog, hogy tudja tartani a tempót.*
-Ha méltó lesz rá a hölgy, talán beavatom.
*Simogatja végig a szakállát egy párszor. Arra, hogy őszinte, nehezen tud mit mondani. Nem érzi furának, otthon náluk mindenki ilyen.*
-Csak egyenes gerinccel érdemes élni. Aki nem őszinte, annak csak méreg folyik ki a száján, épp csak a nyelve nem villás. Karóra valók mind.
*Kicsit fintorog is, de igyekszik nem felhúzni magát egy aprócska szófordulaton. Éppen folytatná, amikor meglátja Relt, ahogy feláll a székből, s egy élet növekszik a pocakjában. Kezét a mellkasára teszi, s mélyen s fejet hajt, egy jó másodpercig, vagy kettőig.*
-Bocsánatáért esedezem. Nem tudhattam. Az az élet szent, és meg kell védeni, minden áron. A szellemek majd eldöntik az útját, miután megszületett. De addig ez a feladat ránk, földön járókra hárul.
*Hangja érces és zizegő, mégis a szavai melegséget sugároznak.*
-Rorkir vagyok, a Vérgőzös klánból, s szívesen elkísérem a lakhelyére, nehogy az ilyen koszosarcúak megtalálják megint.
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro//
*Rorkir testbeszéde beszédes, a szája helyett akár egy jobb emberismerőnek ez is elég lehet, hogy lássa a milyenségét. Kihúzva áll, karjai a teste mellett, mellkasát tárva-nyitva hagyva. Talán egy közembernek egy semmit nem jelent, egy harcos azonban tudja, hogy így szabadon hagyja a gyenge pontjait, ám ez tudatod döntés. Így mutatja a büszkeségét és azt, hogy nem fél. Egy vörös hajú kölyök lép oda, mielőtt a hölgy válaszolhatna Rorkir szavaira. Önkéntelen és őszinte mosolyt csal a férfi arcára, s hatalmas tenyerét a másik buksijára teszi, ha csak nagyon gyorsan el nem húzódik a másik, s meglapogatja azt.*
-Bátor vagy, fiam. Megvéded a nőt, mi? Helyes!
*Jó látni, hogy nem minden porbafingó fiú olyan nyeszlett, mint amiket Artheniorban látott. Majd megcsapja fülét a negédes hang, s szinte alig figyel a szavakra, csak azt látja, ahogy a puha ajkak mozognak. Talán csak a nemeslelkűnél kezd el igazán koncentrálni.*
-Nemeslelkű? Azmiaz?
*Kérdi őszinte, szerethető őszinteséggel, hisz fogalma sincs, hogy mi a fene lehet az, hogy nemeslelkű. ~Mi az, hogy nemes?~*
-Igeneslelkűek is vannak?
*Fejét kissé oldalra billenti, majd egy párat gyorsan pislog, hogy tudja tartani a tempót.*
-Ha méltó lesz rá a hölgy, talán beavatom.
*Simogatja végig a szakállát egy párszor. Arra, hogy őszinte, nehezen tud mit mondani. Nem érzi furának, otthon náluk mindenki ilyen.*
-Csak egyenes gerinccel érdemes élni. Aki nem őszinte, annak csak méreg folyik ki a száján, épp csak a nyelve nem villás. Karóra valók mind.
*Kicsit fintorog is, de igyekszik nem felhúzni magát egy aprócska szófordulaton. Éppen folytatná, amikor meglátja Relt, ahogy feláll a székből, s egy élet növekszik a pocakjában. Kezét a mellkasára teszi, s mélyen s fejet hajt, egy jó másodpercig, vagy kettőig.*
-Bocsánatáért esedezem. Nem tudhattam. Az az élet szent, és meg kell védeni, minden áron. A szellemek majd eldöntik az útját, miután megszületett. De addig ez a feladat ránk, földön járókra hárul.
*Hangja érces és zizegő, mégis a szavai melegséget sugároznak.*
-Rorkir vagyok, a Vérgőzös klánból, s szívesen elkísérem a lakhelyére, nehogy az ilyen koszosarcúak megtalálják megint.
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-30 02:14:28
Üzenet elküldve: 2020-03-30 02:14:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro//
*Relael érdeklődve figyeli Rorkir egyre szélesedő mosolyát.*
- Mikor mondtam én ilyet? Ha emlékezetem nem csal nem azzal volt bármi kifogásom, hanem azzal, hogy hozzám szólt, amikor nem is kérdeztem.
*A rossz kislányra némileg feljebb szaladnak szemöldökei, de csupán azért, mert legutóbb Syoud kislányozta, egy igencsak más szituáció közben. Amint eszébe jut szívszerelme karja libabőrössé válik, és mellkasát újra elönti a fájdalom a férfi hiánya miatt. Poharáért nyúl, de az már üres, és több bort nem szeretne inni, főleg attól tartva, hogy rossz megítélése lesz, mintha már egyébként nem lenne. Hiába minden ballépése, Relael többnyire igyekszik kedveltetni magát, elvégre nagyon más fegyvere nincs, mint bájos és kedvelhető pofija.
A pimaszkodás mögött természetesen kiérzi a hátsó szándékot, egyelőre viszont nem tudja mit kezdjen vele. Különösen azért nem, mert bár kíváncsi lenne Rorkirra, de minduntalan eszébe jut Intath is, ez pedig bűntudatot kelt benne. Rühelli a bűntudatot, ami makacsul ragaszkodik hozzá, hiába igyekszik gyökerestől kitépni magából.*
- Milyen nemeslelkű itt mindenki.
*Jegyzi meg némi éllel szavaiban, ám valahogy még elismerendő felfedezésként tálalva.*
- Miféle szellemek miféle tanai?
*Érdeklődik, elvégre eddig még nem igen homályosította fel a barbár népek hitvilágáról, hiába él már közöttük jó ideje. Ám Rorkir valami ajánlattal készül neki, felmutatott ujja is ezt jelzi és a leheletnyi hatásszünet is, ami kíváncsissággal tölti el Relaelt. A választ pedig megdöbbenti, nyilvánvalóan zavarba nem hozza, de ez a szemérmetlen nyíltság nagyon új számára. Nem is állhatja meg, nevetésre kényszeríti őt.*
- Milyen gátlástalanul őszinte.
*Meg is kell törölgetnie szemét, mert a nevetéstől könnyessé váltak világos íriszei. Mielőtt bármit tudna szólni Rorkirnak, Fäenro rögvest védelmére is kel, ami továbbra is mélyen meghatja és elégedettséggel tölti el őt.*
- Semmi baj, kicsi Fäenro.
*Ismételten megsimogatja a gyermek fejét dicsérés és megnyugtatás jelleggel.*
- Nem olyan hölgy vagyok, aki egy ékszer reményében felajánlja magát. Ellenben olyan, aki éppen védelmet keres maga mellé, és keresve sem találhatna jobbat egy tekintélyes méretű barbár férfinél.
*Hagy némi szünetet Rorkirnak, közben kitolja maga alól székét jelezve, hogy ideje indulniuk. A levelet is felveszi az asztalról.*
- Különösen most van szükség rá, amikor pár fiatalabbról is gondoskodnom kell.
*Lassan feláll, így dudorodó hasa is láthatóvá válik, közben pedig az árva fiúcskára is lepillant.*
- Mit szól hozzá, kedves...
*Reményei szerint ha elutasítják legalább Rorkir nevéről tudomást szerez.*
- Amennyiben nem, úgy az is lekötelezne, ha csupán elkísérne a lakhelyemig. Nincs messze, de ki tudja milyen szokatlan alakok találnának meg ismét.
*Sóhajt meglehetősen drámaian, mintha a kis incidensek olyan nagy fejfájást okoztak volna neki, ami részben igaz is, de Relael most is, mint mindig, meglehetősen túlzó.*
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro//
*Relael érdeklődve figyeli Rorkir egyre szélesedő mosolyát.*
- Mikor mondtam én ilyet? Ha emlékezetem nem csal nem azzal volt bármi kifogásom, hanem azzal, hogy hozzám szólt, amikor nem is kérdeztem.
*A rossz kislányra némileg feljebb szaladnak szemöldökei, de csupán azért, mert legutóbb Syoud kislányozta, egy igencsak más szituáció közben. Amint eszébe jut szívszerelme karja libabőrössé válik, és mellkasát újra elönti a fájdalom a férfi hiánya miatt. Poharáért nyúl, de az már üres, és több bort nem szeretne inni, főleg attól tartva, hogy rossz megítélése lesz, mintha már egyébként nem lenne. Hiába minden ballépése, Relael többnyire igyekszik kedveltetni magát, elvégre nagyon más fegyvere nincs, mint bájos és kedvelhető pofija.
A pimaszkodás mögött természetesen kiérzi a hátsó szándékot, egyelőre viszont nem tudja mit kezdjen vele. Különösen azért nem, mert bár kíváncsi lenne Rorkirra, de minduntalan eszébe jut Intath is, ez pedig bűntudatot kelt benne. Rühelli a bűntudatot, ami makacsul ragaszkodik hozzá, hiába igyekszik gyökerestől kitépni magából.*
- Milyen nemeslelkű itt mindenki.
*Jegyzi meg némi éllel szavaiban, ám valahogy még elismerendő felfedezésként tálalva.*
- Miféle szellemek miféle tanai?
*Érdeklődik, elvégre eddig még nem igen homályosította fel a barbár népek hitvilágáról, hiába él már közöttük jó ideje. Ám Rorkir valami ajánlattal készül neki, felmutatott ujja is ezt jelzi és a leheletnyi hatásszünet is, ami kíváncsissággal tölti el Relaelt. A választ pedig megdöbbenti, nyilvánvalóan zavarba nem hozza, de ez a szemérmetlen nyíltság nagyon új számára. Nem is állhatja meg, nevetésre kényszeríti őt.*
- Milyen gátlástalanul őszinte.
*Meg is kell törölgetnie szemét, mert a nevetéstől könnyessé váltak világos íriszei. Mielőtt bármit tudna szólni Rorkirnak, Fäenro rögvest védelmére is kel, ami továbbra is mélyen meghatja és elégedettséggel tölti el őt.*
- Semmi baj, kicsi Fäenro.
*Ismételten megsimogatja a gyermek fejét dicsérés és megnyugtatás jelleggel.*
- Nem olyan hölgy vagyok, aki egy ékszer reményében felajánlja magát. Ellenben olyan, aki éppen védelmet keres maga mellé, és keresve sem találhatna jobbat egy tekintélyes méretű barbár férfinél.
*Hagy némi szünetet Rorkirnak, közben kitolja maga alól székét jelezve, hogy ideje indulniuk. A levelet is felveszi az asztalról.*
- Különösen most van szükség rá, amikor pár fiatalabbról is gondoskodnom kell.
*Lassan feláll, így dudorodó hasa is láthatóvá válik, közben pedig az árva fiúcskára is lepillant.*
- Mit szól hozzá, kedves...
*Reményei szerint ha elutasítják legalább Rorkir nevéről tudomást szerez.*
- Amennyiben nem, úgy az is lekötelezne, ha csupán elkísérne a lakhelyemig. Nincs messze, de ki tudja milyen szokatlan alakok találnának meg ismét.
*Sóhajt meglehetősen drámaian, mintha a kis incidensek olyan nagy fejfájást okoztak volna neki, ami részben igaz is, de Relael most is, mint mindig, meglehetősen túlzó.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-29 21:46:27
Üzenet elküldve: 2020-03-29 21:46:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
*Fäenroban csak most tudatosult, hogy még egy férfi az asztalukhoz lépett. Kemény, barbár fickónak látszik. Az a nyaklánc egyszerre ijesztő és érdekes. Figyelmesen hallgatja Relt és Rorkirt. Nem biztos benne, hogy jót jelent nekik ez a fickó, akkor sem ha elsőre segítséget ajánl. Talán még több baj szakad rájuk, pedig ők tényleg csak enni jöttek. Volt itt már hittérítő törpe is. Az előbb meg ez az önkéntes szónok, most pedig a hegy méretű pasas. Fäenro eléggé fiatal, de nagyon is érti az utolsó célzást. Feláll, hogy szóljon, bár alig ér fel a férfi melléig. Igyekszik kicsit sem fenyegető, de azért határozott lenni.*
- A kisasszony tisztességes hölgy! Így beszéljen vele... kérem! *Sokat rontana e vállalkozásán, ha remegne a térde, de alig bírja visszafogni.*
A hozzászólás írója (Fäenro Knirin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.29 21:46:56
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
*Fäenroban csak most tudatosult, hogy még egy férfi az asztalukhoz lépett. Kemény, barbár fickónak látszik. Az a nyaklánc egyszerre ijesztő és érdekes. Figyelmesen hallgatja Relt és Rorkirt. Nem biztos benne, hogy jót jelent nekik ez a fickó, akkor sem ha elsőre segítséget ajánl. Talán még több baj szakad rájuk, pedig ők tényleg csak enni jöttek. Volt itt már hittérítő törpe is. Az előbb meg ez az önkéntes szónok, most pedig a hegy méretű pasas. Fäenro eléggé fiatal, de nagyon is érti az utolsó célzást. Feláll, hogy szóljon, bár alig ér fel a férfi melléig. Igyekszik kicsit sem fenyegető, de azért határozott lenni.*
- A kisasszony tisztességes hölgy! Így beszéljen vele... kérem! *Sokat rontana e vállalkozásán, ha remegne a térde, de alig bírja visszafogni.*
A hozzászólás írója (Fäenro Knirin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.29 21:46:56
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-22 07:16:52
Üzenet elküldve: 2020-03-22 07:16:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
*Rorkir nagyon türelmes ember, ha éppen úgy van kedve hozzá. Szerencséjükre most jó napok állnak mögötte, így egyáltalán nem feldúlt, bár ez sajnos családi vonás, hogy bármikor egy pillanat alatt elönti a fejét a vér. Nem zavarja, hogy senki nem nagyon veszi észre, és mindenki csak a saját dolgával törődik.*
-Itt biztos ilyenek az emberek. Hüm.
*Jegyzi meg, szinte csak magának, hisz úgyse hallja senki, amit mondd, vagy legalábbis nem érdekli őket. A sötételf csak tovább vágja maga alatt a fát, ROrkir nem is érti, hogy ez most tényleg hülye, vagy csak bajt akar keverni. Az utóbbi az sokkal rosszabb, de szórakoztatóbb is tud lenni, ha úgy hozza az élet. Ő a maga részéről tündért még nem is látott, és furcsa is neki, hogy így idegesítenek másokat.*
~BIztos félnek tőlük, és azért nem szeretik őket. Remélem egyszer küzdhetek majd eggyel.~
*Gondolja magában, el is mosolyodik a gondolaton, de hamar kirángatja magát, ez most nem az a helyzet. A csapos szavaira egy nagy bólintással felel, volt ő egy időben kocsmáros is, tudja, hogy nem egy leányálom ez a munkakör, s mindig jól jön egy kis segítség. Ám úgy tűnik, hogy az elf nő, az a sejtelmes mégiscsak észreveszi őt. ~Akkor mégsem lettem láthatatlan. A francba, pedig jó lett volna.~ Hozzászól, s a szavakon Rorkir derülni kezd, széles vigyorral az arcán válaszol.*
-Hogy fennakadt kend az imént, hogy ez a szenespofájú letegezte, és most csak így "mondd csak"-olgatunk? Valaki nagyon rossz kislány itt.
*Szavai pimaszak és valahol igaza is van, de mégis, az a kellemes és érdeklődő pimaszkodás ez, legalábbis Rorkir szemszögéből, aztán hogy ezt Rel hogy veszi fel, azt nem lehet előre tudni, de bízik benne, hogy nem fogja félre érteni.*
-Egy igazi férfi sosem kérhet aranyat csak úgy, hogy bántson másokat. A szellemek tanai ellen valók. Ellenben.
*Mondja, s a mutatóujját a levegőbe emeli, mutatván, hogy egy.*
-Csupán egyetlen éjszaka az ára, hogy felmelegítse a gyönyörű hölgy a hideg szívemet, s bármilyen nyaklánc az övé lehet, mit két kezemmel meg tudok szerezni.
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
*Rorkir nagyon türelmes ember, ha éppen úgy van kedve hozzá. Szerencséjükre most jó napok állnak mögötte, így egyáltalán nem feldúlt, bár ez sajnos családi vonás, hogy bármikor egy pillanat alatt elönti a fejét a vér. Nem zavarja, hogy senki nem nagyon veszi észre, és mindenki csak a saját dolgával törődik.*
-Itt biztos ilyenek az emberek. Hüm.
*Jegyzi meg, szinte csak magának, hisz úgyse hallja senki, amit mondd, vagy legalábbis nem érdekli őket. A sötételf csak tovább vágja maga alatt a fát, ROrkir nem is érti, hogy ez most tényleg hülye, vagy csak bajt akar keverni. Az utóbbi az sokkal rosszabb, de szórakoztatóbb is tud lenni, ha úgy hozza az élet. Ő a maga részéről tündért még nem is látott, és furcsa is neki, hogy így idegesítenek másokat.*
~BIztos félnek tőlük, és azért nem szeretik őket. Remélem egyszer küzdhetek majd eggyel.~
*Gondolja magában, el is mosolyodik a gondolaton, de hamar kirángatja magát, ez most nem az a helyzet. A csapos szavaira egy nagy bólintással felel, volt ő egy időben kocsmáros is, tudja, hogy nem egy leányálom ez a munkakör, s mindig jól jön egy kis segítség. Ám úgy tűnik, hogy az elf nő, az a sejtelmes mégiscsak észreveszi őt. ~Akkor mégsem lettem láthatatlan. A francba, pedig jó lett volna.~ Hozzászól, s a szavakon Rorkir derülni kezd, széles vigyorral az arcán válaszol.*
-Hogy fennakadt kend az imént, hogy ez a szenespofájú letegezte, és most csak így "mondd csak"-olgatunk? Valaki nagyon rossz kislány itt.
*Szavai pimaszak és valahol igaza is van, de mégis, az a kellemes és érdeklődő pimaszkodás ez, legalábbis Rorkir szemszögéből, aztán hogy ezt Rel hogy veszi fel, azt nem lehet előre tudni, de bízik benne, hogy nem fogja félre érteni.*
-Egy igazi férfi sosem kérhet aranyat csak úgy, hogy bántson másokat. A szellemek tanai ellen valók. Ellenben.
*Mondja, s a mutatóujját a levegőbe emeli, mutatván, hogy egy.*
-Csupán egyetlen éjszaka az ára, hogy felmelegítse a gyönyörű hölgy a hideg szívemet, s bármilyen nyaklánc az övé lehet, mit két kezemmel meg tudok szerezni.
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:33:38
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:33:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
- A tündérek tenyérbemászóak.
*Szól közbe Relael, ezzel pedig alátámasztva Fäenro esetleg ellenérzéseit velük szemben. Persze Relaelnek komoly gondja nincs velük, nem jobban rühelli őket, mint általában mindenkit.
Relaelben mint általában, most is rengeteg érzelem van jelen. Egyfelől örömmel tölti el az, hogy többnyire az ő oldalán állnak a népek, ha másért nem is, de fizikai védelem miatt, ezt pedig Artheniorban sosem érezte. Másfelől egy pár pillanatra Rorkirra szegezi tekintetét, akinek fellépése hatással van rá, nem is akármilyenre.*
- Egészen meghat az a rengeteg segítő szándék. Őszintén.
*Mondja édes hangján, egy kedves mosollyal arcán. A fogakból készült nyakláncra felkapja a fejét, egy halovány mosollyal szája szegletében, fejét félrebillentve pillant a barbár férfira, addig sem kell a bosszantó mélységire figyelnie.*
- Egy olyat én is örömmel elfogadnék.
*Ezután veszi csupán a fáradtságot, hogy a hőbörgő mélységire figyeljen, de csupán egy rövid ideig, ugyanis a mondandója fele sem érdekli őt. Ellenben szemöldökei egyre feljebb és feljebb szöknek, éppen csak nem hagyják el fejét. Végül kelletlen, utálatos arckifejezése, amivel Londerlossát jutalmazta egy nyugtalanító vigyorba fordul át, majd végül tovább fokozódik, addig, amíg nem bírja megállni, hogy kitörjön belőle egy nevetést. Semmit nem fűz hozzá, csupán gúnyos nevetése tölti be a Vaskorsó terét, ami nem hagy alább Nirs megjegyzésére sem. Felé is vet egy huncut, elismerő pillantást, aminek mélyén csillapíthatatlan vérszomj lappang.*
- Mondd csak...
*Emeli újra tekintetét Rorkirra, amíg Nirs szóval tartja a sötételfet. Arcán töretlenül ott feszül ravaszkás mosolya.*
- Mennyit kérnél egy nyakláncért a fogaiból?
*Kérdezi, és fejével a rögtönzött szónok felé biccent. Pislogás nélkül emeli ajkaihoz poharát, világoszöld íriszeivel és apróra összeszűkült pupillával pedig mereven, és sokat sejtetően néz farkasszemet Rorkirral.*
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
- A tündérek tenyérbemászóak.
*Szól közbe Relael, ezzel pedig alátámasztva Fäenro esetleg ellenérzéseit velük szemben. Persze Relaelnek komoly gondja nincs velük, nem jobban rühelli őket, mint általában mindenkit.
Relaelben mint általában, most is rengeteg érzelem van jelen. Egyfelől örömmel tölti el az, hogy többnyire az ő oldalán állnak a népek, ha másért nem is, de fizikai védelem miatt, ezt pedig Artheniorban sosem érezte. Másfelől egy pár pillanatra Rorkirra szegezi tekintetét, akinek fellépése hatással van rá, nem is akármilyenre.*
- Egészen meghat az a rengeteg segítő szándék. Őszintén.
*Mondja édes hangján, egy kedves mosollyal arcán. A fogakból készült nyakláncra felkapja a fejét, egy halovány mosollyal szája szegletében, fejét félrebillentve pillant a barbár férfira, addig sem kell a bosszantó mélységire figyelnie.*
- Egy olyat én is örömmel elfogadnék.
*Ezután veszi csupán a fáradtságot, hogy a hőbörgő mélységire figyeljen, de csupán egy rövid ideig, ugyanis a mondandója fele sem érdekli őt. Ellenben szemöldökei egyre feljebb és feljebb szöknek, éppen csak nem hagyják el fejét. Végül kelletlen, utálatos arckifejezése, amivel Londerlossát jutalmazta egy nyugtalanító vigyorba fordul át, majd végül tovább fokozódik, addig, amíg nem bírja megállni, hogy kitörjön belőle egy nevetést. Semmit nem fűz hozzá, csupán gúnyos nevetése tölti be a Vaskorsó terét, ami nem hagy alább Nirs megjegyzésére sem. Felé is vet egy huncut, elismerő pillantást, aminek mélyén csillapíthatatlan vérszomj lappang.*
- Mondd csak...
*Emeli újra tekintetét Rorkirra, amíg Nirs szóval tartja a sötételfet. Arcán töretlenül ott feszül ravaszkás mosolya.*
- Mennyit kérnél egy nyakláncért a fogaiból?
*Kérdezi, és fejével a rögtönzött szónok felé biccent. Pislogás nélkül emeli ajkaihoz poharát, világoszöld íriszeivel és apróra összeszűkült pupillával pedig mereven, és sokat sejtetően néz farkasszemet Rorkirral.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-21 18:19:25
Üzenet elküldve: 2020-03-21 18:19:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*Fint éppen a többiek társaságában ácsorog, és próbálja jobb belátásra bírni Londerlossát, de mikor a vaskos harcos fickó is bekapcsolódik, valahol megkönnyebbül. Egész nap egy vizesdézsát rángatott fel- és alá, ha van segítsége, aki kipenderíti a fickót a helyiségből, és nem neki kell emelgetni, még jobb. Biztosan ezért kerüli el a figyelmét az a lány is, aki mögötte megérkezik, és távozik. Hiába, a fickó új még a szakmában.*
- Vigyázzanak egymásra. *Veti oda csak úgy foghegyről a beszélgetőknek, és dolga végeztével visszaindul a pulthoz, de csak miután felnyalábolt néhány üres tányért, kiürült kupát, hogy több hely maradjon a társaságnak.* És verekedés ne legyen! *Kéri még őket, de a továbbiakban nem hajlandó foglalkozni az üggyel. Bolondokkal nem lehet mit kezdeni, lecsapni őket pedig más is le tudja, minek vacakoljon ott? Inkább rendezgeti a székeket, letöröl pár asztalt. Magában szentségel. Csak a szokásos.*
*Fint éppen a többiek társaságában ácsorog, és próbálja jobb belátásra bírni Londerlossát, de mikor a vaskos harcos fickó is bekapcsolódik, valahol megkönnyebbül. Egész nap egy vizesdézsát rángatott fel- és alá, ha van segítsége, aki kipenderíti a fickót a helyiségből, és nem neki kell emelgetni, még jobb. Biztosan ezért kerüli el a figyelmét az a lány is, aki mögötte megérkezik, és távozik. Hiába, a fickó új még a szakmában.*
- Vigyázzanak egymásra. *Veti oda csak úgy foghegyről a beszélgetőknek, és dolga végeztével visszaindul a pulthoz, de csak miután felnyalábolt néhány üres tányért, kiürült kupát, hogy több hely maradjon a társaságnak.* És verekedés ne legyen! *Kéri még őket, de a továbbiakban nem hajlandó foglalkozni az üggyel. Bolondokkal nem lehet mit kezdeni, lecsapni őket pedig más is le tudja, minek vacakoljon ott? Inkább rendezgeti a székeket, letöröl pár asztalt. Magában szentségel. Csak a szokásos.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:21:38
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:21:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Végül nincs türelme megvárni a vacsorát. Kissé szégyenli is magát, hogy jó negyed óra várakozás után feláll, beszól a pult mögött ülőnek, hogy nincs ideje bevárni amíg megfőzik a lerendelt ételt. Talán ha lett volna készen és csak melegíteni kell, akkor más lett volna a helyzet, de ha most helyben készítik a pörköltet az nagyon sok időbe fog telni. Körbe néz, ha lát bárkit aki esetleg a szemeibe néz attól még akár el is búcsúzik bár senkit sem talált ismerősnek. Léptei határozottan vezetnek a kijárat felé, közben azon gondolkodik merre kellene vegye az útját. Nézzen-e be Amon Ruadhba vagy hagyja az egész múltat a háta mögött?*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-17 00:20:10
Üzenet elküldve: 2020-03-17 00:20:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
// Relael, Nirs, Fäenro//
*A tündéreket fenntartással kezeli, míg egy sötételfet szívesen fogadott volna, ha az is úgy áll hozzá. Azonban ez a tag csak beszél megállás nélkül. Fäenronak kedve lenne az asztalba verni saját fejét, de nem teszi. A tányér dobálás sokkal jobban oldaná a hangulatot, viszont még egyszer azt sem követné el. Ez egyre rosszabb. Még Nirs kérdésére sem volt ideje felelni, mert mire összeszedte volna, miért is utálja a tündéreket, ez az idegen elkezdett szónokolni. Azonban Fäenro nem hagyja válasz nélkül a tündér kérdést, csak majd később felel rá. A szónoklat nagy része egyik fülén be, másik fülén ki. Egyetlen egy dolgot kivéve, ami utolsóként hangzik el: a tegeződés. Ugyan néha maga is eltéveszti, mert nincsen hozzá szokva az illendő beszédhez, azt nem szívlelné, ha egy idegen azonnal tegezné a kisasszonyt.*
- Miért nem várja meg, hogy a hölgy ajánlja fel elsőként? Mindenki tudja, hogy így kell! *Fäenro úgy van vele, hogy amit még az utcai gyerekek is tudnak, az általános ismeret. Ide értve az illemet vagy a világ dolgait. A napi rutin persze egészen más témakör. Félig azért megbánja, hogy kérdéssel fejezte ki nemtetszését, mert a kérdésre válaszolni kell, ő pedig nem akar még egy monológot hallani. Gyorsan Nirs felé fordul.*
- Mondja, tud még más mesét a tündérekről? Szívesen hallanám! *Talán jobb is, ha szép mesék hangzanak el, mintha Fäenro panaszkodna a múltról. Éppen elég negatív esemény történt itt rövid alatt.*
// Relael, Nirs, Fäenro//
*A tündéreket fenntartással kezeli, míg egy sötételfet szívesen fogadott volna, ha az is úgy áll hozzá. Azonban ez a tag csak beszél megállás nélkül. Fäenronak kedve lenne az asztalba verni saját fejét, de nem teszi. A tányér dobálás sokkal jobban oldaná a hangulatot, viszont még egyszer azt sem követné el. Ez egyre rosszabb. Még Nirs kérdésére sem volt ideje felelni, mert mire összeszedte volna, miért is utálja a tündéreket, ez az idegen elkezdett szónokolni. Azonban Fäenro nem hagyja válasz nélkül a tündér kérdést, csak majd később felel rá. A szónoklat nagy része egyik fülén be, másik fülén ki. Egyetlen egy dolgot kivéve, ami utolsóként hangzik el: a tegeződés. Ugyan néha maga is eltéveszti, mert nincsen hozzá szokva az illendő beszédhez, azt nem szívlelné, ha egy idegen azonnal tegezné a kisasszonyt.*
- Miért nem várja meg, hogy a hölgy ajánlja fel elsőként? Mindenki tudja, hogy így kell! *Fäenro úgy van vele, hogy amit még az utcai gyerekek is tudnak, az általános ismeret. Ide értve az illemet vagy a világ dolgait. A napi rutin persze egészen más témakör. Félig azért megbánja, hogy kérdéssel fejezte ki nemtetszését, mert a kérdésre válaszolni kell, ő pedig nem akar még egy monológot hallani. Gyorsan Nirs felé fordul.*
- Mondja, tud még más mesét a tündérekről? Szívesen hallanám! *Talán jobb is, ha szép mesék hangzanak el, mintha Fäenro panaszkodna a múltról. Éppen elég negatív esemény történt itt rövid alatt.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-13 20:31:40
Üzenet elküldve: 2020-03-13 20:31:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Várakozását végül siker koronázza. Megérkezik a fogadós, bár az is megeshet, hogy csak egy kisegítő, a lényeg az, hogy van akivel szót váltson Ewangel.*
- Kérnék egy sárkánypörköltet. *szól majd kis szünet után hozzáteszi.* Jó melegen!
* A fiú bólint, biztosítja az elfet, hogy nemsokára érkezik a vacsorája, csak üljön le nyugodtan egy kiválasztott asztalhoz. A nő le is telepedik az egyik üres asztalhoz majd elgondolkodva néz ismét a pult fele. Megfeledkezett az inni valóról. Sebaj, majd amikor hozzák a vacsoráját visszaszalasztja a felszolgálót egy pohár borért. Mély lélegzetet vesz. Jól esik megpihenni most ennél az asztalnál. Az elmúlt két hétben nem sokat ideje volt rá.*
- Kérnék egy sárkánypörköltet. *szól majd kis szünet után hozzáteszi.* Jó melegen!
* A fiú bólint, biztosítja az elfet, hogy nemsokára érkezik a vacsorája, csak üljön le nyugodtan egy kiválasztott asztalhoz. A nő le is telepedik az egyik üres asztalhoz majd elgondolkodva néz ismét a pult fele. Megfeledkezett az inni valóról. Sebaj, majd amikor hozzák a vacsoráját visszaszalasztja a felszolgálót egy pohár borért. Mély lélegzetet vesz. Jól esik megpihenni most ennél az asztalnál. Az elmúlt két hétben nem sokat ideje volt rá.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-10 19:37:15
Üzenet elküldve: 2020-03-10 19:37:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
// Relael, Londerlossa, Nirs, Fäenro//
*Most már kezd kíváncsi lenni. Az odáig rendben van, hogy Rel ki nem állhatja az unokatestvéreket, de vajon miért táplál ellenérzéseket a fiú a tündérekkel szemben? Ő a maga részéről semmi rosszat nem lát a szárnyas apróságokban. Igaz, jót sem. Tulajdonképpen nem is ismeri őket.*
- Mi bajod a tündérekkel? *fordul tehát Fäenro felé* Ahogy én hallottam, mindenki csak szépeket mond róluk. Talán még ez az ajándékozás is igaz. És nem is gúnyolódtam.
*Ez utóbbi már Relnek szól. Valóban őszintén hangzik a megjegyzés, hiszen nem volt szándéka gúnyt űzni senkiből. Tényleg halott ilyen meséket a tündérekről gyerekkorában és amennyire vissza tud emlékezni, el is hitte. Miért lenne gúnyolódás, ha ezzel traktálja Fäenrot? Egyébként is, mintha Rel éppen megsértődne egy kicsit.*
- Semmi előnyöm nem származik belőle. *vonja meg a vállát* Csak elmondtam a véleményem.
*Természetesen nem ismeri Rel gondolatait az ő esetleges pimaszságáról, mégis: olyan mosolyt villant az elfre a fenti mondat után, amit csak a tenyérbemászó szóval lehetne igazán körülírni. Lehet, hogy ezzel csak feltámadó zavarát próbálja palástolni, ugyanis amikor Rel létező legbájosabb arckifejezését ölti magára, hirtelen nem is tudja, hogy miért táncolt vissza ama alkalomkor? Aztán eszébe jut az ok, amitől persze csak még jobban zavarba jön.*
- Nem. *veti oda kurtán Rel kérdésére a sötételf bajkeresését illetően. Nem modortalan akar lenni szófukarságával, egyszerűen csak nem lenne érkezése hosszabban kifejteni. A mélységi ugyanis nemes egyszerűséggel engedte el füle mellett Rel intését és kisebb monológba kezd, élénk színekkel ecsetelve küzdelmes ifjúságát, Nirs pedig lassan elnyíló szájjal, kicsit előredőlve hallgatja és csak időnként sandít szeme sarkából Rel felé. Van egy olyan gyanúja, hogy itt még botrány lesz és valami miatt ez kaján örömmel tölti el.*
- Hát... *vesz egy nagy levegőt amikor Londerlossa mondandója végére ér* Ez volt csak a bemutatkozás. A neved ugyan nem tudtuk meg belőle, de talán majd a következő körben.
*A mélységi kérésével nem törődik sokat. Szerencsére északra még nem ért el a magázódás bolondériája, sohasem gyakorolta, nála ezzel nyitott kapukat dönget a sötételf.*
- Ahogy ifjú barátom is mondta... *tesz egy kézmozdulatot Fäenro felé* Mi felelünk Relael biztonságáért.
*Ez persze nem teljesen igaz, de annyi baj legyen.*
- Viszont úgy érzem, hogy neked lesz szükséged védelemre ha csak beszélsz, de nem hallasz.
*Persze nem szeretné ha a sötételf értene a szóból és magára hagyná őket. Oda lenne a móka.*
- Ha már az ismerkedésnél tartunk: melyik istent tiszteled?
*Nem hitbuzgalma diktálta a kérdést. Londerlossa által elmondottakból arra következtet, hogy egy elég különös mélységivel akadtak össze és az sem kizárt, hogy Eeyr híve. Túl azon, hogy az egyetlen igaz isten mindenkor szívesen látja az áldozatot, izgalmas lehetne ha Rel erről is tudomást szerezne.*
// Relael, Londerlossa, Nirs, Fäenro//
*Most már kezd kíváncsi lenni. Az odáig rendben van, hogy Rel ki nem állhatja az unokatestvéreket, de vajon miért táplál ellenérzéseket a fiú a tündérekkel szemben? Ő a maga részéről semmi rosszat nem lát a szárnyas apróságokban. Igaz, jót sem. Tulajdonképpen nem is ismeri őket.*
- Mi bajod a tündérekkel? *fordul tehát Fäenro felé* Ahogy én hallottam, mindenki csak szépeket mond róluk. Talán még ez az ajándékozás is igaz. És nem is gúnyolódtam.
*Ez utóbbi már Relnek szól. Valóban őszintén hangzik a megjegyzés, hiszen nem volt szándéka gúnyt űzni senkiből. Tényleg halott ilyen meséket a tündérekről gyerekkorában és amennyire vissza tud emlékezni, el is hitte. Miért lenne gúnyolódás, ha ezzel traktálja Fäenrot? Egyébként is, mintha Rel éppen megsértődne egy kicsit.*
- Semmi előnyöm nem származik belőle. *vonja meg a vállát* Csak elmondtam a véleményem.
*Természetesen nem ismeri Rel gondolatait az ő esetleges pimaszságáról, mégis: olyan mosolyt villant az elfre a fenti mondat után, amit csak a tenyérbemászó szóval lehetne igazán körülírni. Lehet, hogy ezzel csak feltámadó zavarát próbálja palástolni, ugyanis amikor Rel létező legbájosabb arckifejezését ölti magára, hirtelen nem is tudja, hogy miért táncolt vissza ama alkalomkor? Aztán eszébe jut az ok, amitől persze csak még jobban zavarba jön.*
- Nem. *veti oda kurtán Rel kérdésére a sötételf bajkeresését illetően. Nem modortalan akar lenni szófukarságával, egyszerűen csak nem lenne érkezése hosszabban kifejteni. A mélységi ugyanis nemes egyszerűséggel engedte el füle mellett Rel intését és kisebb monológba kezd, élénk színekkel ecsetelve küzdelmes ifjúságát, Nirs pedig lassan elnyíló szájjal, kicsit előredőlve hallgatja és csak időnként sandít szeme sarkából Rel felé. Van egy olyan gyanúja, hogy itt még botrány lesz és valami miatt ez kaján örömmel tölti el.*
- Hát... *vesz egy nagy levegőt amikor Londerlossa mondandója végére ér* Ez volt csak a bemutatkozás. A neved ugyan nem tudtuk meg belőle, de talán majd a következő körben.
*A mélységi kérésével nem törődik sokat. Szerencsére északra még nem ért el a magázódás bolondériája, sohasem gyakorolta, nála ezzel nyitott kapukat dönget a sötételf.*
- Ahogy ifjú barátom is mondta... *tesz egy kézmozdulatot Fäenro felé* Mi felelünk Relael biztonságáért.
*Ez persze nem teljesen igaz, de annyi baj legyen.*
- Viszont úgy érzem, hogy neked lesz szükséged védelemre ha csak beszélsz, de nem hallasz.
*Persze nem szeretné ha a sötételf értene a szóból és magára hagyná őket. Oda lenne a móka.*
- Ha már az ismerkedésnél tartunk: melyik istent tiszteled?
*Nem hitbuzgalma diktálta a kérdést. Londerlossa által elmondottakból arra következtet, hogy egy elég különös mélységivel akadtak össze és az sem kizárt, hogy Eeyr híve. Túl azon, hogy az egyetlen igaz isten mindenkor szívesen látja az áldozatot, izgalmas lehetne ha Rel erről is tudomást szerezne.*
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-10 11:02:44
Üzenet elküldve: 2020-03-10 11:02:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Útja a Taverna mellet vezet el és mivel éhesnek érzi egy cseppet magát a hosszú út miatt, hát egy mély levegőt vesz majd benyit az ajtaján. Határozottan lép be bár szíve a torkában dobog. Egyhamar nem fogja elengedni a múltat, legalábbis amíg biztosat nem tud.*
- Üdvözletem! *köszön félhangosan, afféle akit nem érdekel a szava azt ne zavarja meg, viszont ha itt a csapos na meg az ajtó közelében ülők hallják szavát.
Tekintete körbesiklik. Ismerős arcot vagy legalább kíváncsi tekintetet keres, majd pedig az épp körbe forgó mélységin pihenteti meg szemeit.
~De teátrális.~ gondolja bár nem tudja az egész történetet. Az is megeshet, hogy épp egy színdarabbal akarja elkápráztatni a Vashegy népét a sötételf. A pultnál áll meg ahol, csodák csodája épp senki sincsen. Lehet épp egy kis borért szaladt el avagy valahol felszolgál. Ewa végül inkább a pultnak dőlve várakozik, tekintete többször is visszaterelődik a beszédet befejező mélységire. A nézőközönséget is számba veszi, de sajnos ismerőst egyelőre nem lát. Az is megeshet, hogy csak megváltoztak az emberek, mégis csak majd három évet, pontosabban kettő és felet volt oda.*
- Üdvözletem! *köszön félhangosan, afféle akit nem érdekel a szava azt ne zavarja meg, viszont ha itt a csapos na meg az ajtó közelében ülők hallják szavát.
Tekintete körbesiklik. Ismerős arcot vagy legalább kíváncsi tekintetet keres, majd pedig az épp körbe forgó mélységin pihenteti meg szemeit.
~De teátrális.~ gondolja bár nem tudja az egész történetet. Az is megeshet, hogy épp egy színdarabbal akarja elkápráztatni a Vashegy népét a sötételf. A pultnál áll meg ahol, csodák csodája épp senki sincsen. Lehet épp egy kis borért szaladt el avagy valahol felszolgál. Ewa végül inkább a pultnak dőlve várakozik, tekintete többször is visszaterelődik a beszédet befejező mélységire. A nézőközönséget is számba veszi, de sajnos ismerőst egyelőre nem lát. Az is megeshet, hogy csak megváltoztak az emberek, mégis csak majd három évet, pontosabban kettő és felet volt oda.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:44:44
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:44:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Túlórázás//
*Csendes nap ez a mai, ráadásul még csak délelőtt van, így vendég egy szál se. Ennek is köszönhető, hogy épp a hatalmas karosszékben ül, lábát az egykori medve hátán nyugtatva, miközben a kezében tartott könyvbe jegyzetelget bőszen, eléggé gondterhelt arckifejezéssel. Bizony a számok nem igazán adnak okot örömre, hiszen a hely jelenlegi forgalmával közel se hoz olyan fényesen a konyhára, mint azt szeretné, az pedig esze ágában sincs, hogy a családi vagyont egy olyan pénznyelőre költse, mint egy veszteséges kocsma*
- Elég! *csukja be mogorván a könyvet, egyszerre beszélve önmagához, és Finthez, akinek jelen pillanatban még a puszta jelenléte is idegesíti, nemhogy a dudorászása. Ha a férfi felé pillant, ahogy reményei szerint történik is, akkor felemelve üres poharát, megrázza azt kissé a kocsmáros felé, hogy jelezze, bizony kiürült, és ráférne már az utánpótlás*
- Ezt meg hol tanultad? *szólal meg, csak hogy elterelje a figyelmét a pénzügyi dolgokról, úgy vélve, Fint kellemesen érdekes beszélgetőpartner lehet a számára. ~Vagy legalábbis nem olyan, aki halálra untat a fecsegésével~ vonja meg a vállát gondolatban*
- Nem tűnsz olyannak, aki bárkire is várna... se olyannak, aki csacska szerelmes nótákat énekelne szíve hölgyének... *folytatja tovább, hogy beszédre bírja a férfit, miközben továbbra is árgus szemmel figyeli a mozdulatait, vajon érkezik-e már a kért itala.*
//Túlórázás//
*Csendes nap ez a mai, ráadásul még csak délelőtt van, így vendég egy szál se. Ennek is köszönhető, hogy épp a hatalmas karosszékben ül, lábát az egykori medve hátán nyugtatva, miközben a kezében tartott könyvbe jegyzetelget bőszen, eléggé gondterhelt arckifejezéssel. Bizony a számok nem igazán adnak okot örömre, hiszen a hely jelenlegi forgalmával közel se hoz olyan fényesen a konyhára, mint azt szeretné, az pedig esze ágában sincs, hogy a családi vagyont egy olyan pénznyelőre költse, mint egy veszteséges kocsma*
- Elég! *csukja be mogorván a könyvet, egyszerre beszélve önmagához, és Finthez, akinek jelen pillanatban még a puszta jelenléte is idegesíti, nemhogy a dudorászása. Ha a férfi felé pillant, ahogy reményei szerint történik is, akkor felemelve üres poharát, megrázza azt kissé a kocsmáros felé, hogy jelezze, bizony kiürült, és ráférne már az utánpótlás*
- Ezt meg hol tanultad? *szólal meg, csak hogy elterelje a figyelmét a pénzügyi dolgokról, úgy vélve, Fint kellemesen érdekes beszélgetőpartner lehet a számára. ~Vagy legalábbis nem olyan, aki halálra untat a fecsegésével~ vonja meg a vállát gondolatban*
- Nem tűnsz olyannak, aki bárkire is várna... se olyannak, aki csacska szerelmes nótákat énekelne szíve hölgyének... *folytatja tovább, hogy beszédre bírja a férfit, miközben továbbra is árgus szemmel figyeli a mozdulatait, vajon érkezik-e már a kért itala.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-05 16:37:19
Üzenet elküldve: 2020-03-05 16:37:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
// Relael, Londerlossa, Nirs, Fäenro//
-Mindenkinek vannak rossz szokásai * ránt elő széles mosolyt a mimikái gyűjteményéből, majd elindul a haragtól bosszúsan izzó hölgy felé*
- Eszem ágában sincs önnel kekeckedni, mielőtt bárki félreérti mondani valóm, pusztán úgy gondoltam kifejtem a véleményemet, ahogy a kisasszony is tette. A szörnyű modoromért pedig ezúttal is elnézést kérek minden jelenlévőtől. * Utolsó szavai elhangzását kisérve körbe fordul az apró helyiségben ezzel személyesítve a mondandóját, mindenki számára *
- Ha már eddig ily módon illetlen voltam, akkor hagy mutatkozzam be, mert bizonyára mindenki kíváncsi a hirtelen vendégre. Mint már tudhatják jómagam sötételf vagyok, a "megtestesült gonosz", hogy történeteiket idézzem. Van egy mondás az emberek körében… "Az éremnek két oldala van". Milyen igaz! Remélem ismerik a pszichológiát, mert egy csöppet belemennék. Önök szerint az előítéletek, kiközösítés és folytonos ellenszenv nem változtatja meg az arra járó szerencsétlent? Egész életében azt hajtogatják, hogy halálra való, el van kárhoztatva, nem érdemel szeretet… Előbb utóbb elhiszi magáról az említett, és többé nem akar bizonyítani inkább, hogy addig is foglalkozzanak vele rosszabbít a helyzeten. Igen, a fajtám ősei rossz utat választottak, de nem minden alma esik közel a fájához, van aki inkább elrohad az ágain, mint hogy ereje tejében bántsa bárki borját, fiát is. Nem mondom, hogy bennem nem él ellenszenv… Láttam az édesanyám véráztatta testét, pusztán 10 évesen, kihűlt testtel, szégyenben és az elfek ünnepeltek. Nem telik el nap, hogy ne gondoljak arra a napra. Nem lettek épp a kedvenceim, de egy ártatlan gyermekre sosem mondanám, hogy megölte az anyámat, mert tudom hogy nem ő volt. Ez néha kiesik az érme túlfelén lévők gondolataiból… Nem szeretnék én lenni a társaság prédikátora, így ezzel ezt a témát le is zárnám. Egy közeli erdőről sodort ide a magány, egy idő után a forrás vize sem képes nyugtatni a dübörgő szívet, hisz szomorú vagy sem szükségünk van egy támaszra, és az nem egy közeli kocsma fala, hanem a társasági szó. Tudják, belül én is, csak egy ifjú vagyok aki akar valaki lenni. Szeretné megtapasztalni a szerelmet, az igaz barátságot, önmagát és a hősi dicsőséget. Olyan nagy kérés ez? Nehéz lépés volt, úgy kiálni, hogy tudtam el fognak ítélni, mégis megtettem és piszok jó érzés. Lerázni a vállunkról a társadalom nyomását, és próbálkozni. Már megint szónokolok… Hol is tartottam? Igen! A bemutatkozásnál. A külsők azt hiszem nem kell leírnom, hisz tudtommal e helyiségben senki sem vak, ha mégis őszinte bocsánat az esetleges érzéketlenségemért. Elmondtam miért vagyok itt, és ismerik a múltam. Senki sem gondolná, de oda vagyok a botanikáért, a természet a legcsodálatosabb dolog amit valaha is láthattam, hallottam és a szívemben éreztem melegét. Talán egy nap kertésznek is állok, vagy földművesnek, de előbb még úgy érzem sok befejezetlen ügy vár még rám. Mit szólnának ahhoz ha adnának személyeknek egy esélyt és talán tegeződnénk is? Nyomaszt ez a formálisság.
// Relael, Londerlossa, Nirs, Fäenro//
-Mindenkinek vannak rossz szokásai * ránt elő széles mosolyt a mimikái gyűjteményéből, majd elindul a haragtól bosszúsan izzó hölgy felé*
- Eszem ágában sincs önnel kekeckedni, mielőtt bárki félreérti mondani valóm, pusztán úgy gondoltam kifejtem a véleményemet, ahogy a kisasszony is tette. A szörnyű modoromért pedig ezúttal is elnézést kérek minden jelenlévőtől. * Utolsó szavai elhangzását kisérve körbe fordul az apró helyiségben ezzel személyesítve a mondandóját, mindenki számára *
- Ha már eddig ily módon illetlen voltam, akkor hagy mutatkozzam be, mert bizonyára mindenki kíváncsi a hirtelen vendégre. Mint már tudhatják jómagam sötételf vagyok, a "megtestesült gonosz", hogy történeteiket idézzem. Van egy mondás az emberek körében… "Az éremnek két oldala van". Milyen igaz! Remélem ismerik a pszichológiát, mert egy csöppet belemennék. Önök szerint az előítéletek, kiközösítés és folytonos ellenszenv nem változtatja meg az arra járó szerencsétlent? Egész életében azt hajtogatják, hogy halálra való, el van kárhoztatva, nem érdemel szeretet… Előbb utóbb elhiszi magáról az említett, és többé nem akar bizonyítani inkább, hogy addig is foglalkozzanak vele rosszabbít a helyzeten. Igen, a fajtám ősei rossz utat választottak, de nem minden alma esik közel a fájához, van aki inkább elrohad az ágain, mint hogy ereje tejében bántsa bárki borját, fiát is. Nem mondom, hogy bennem nem él ellenszenv… Láttam az édesanyám véráztatta testét, pusztán 10 évesen, kihűlt testtel, szégyenben és az elfek ünnepeltek. Nem telik el nap, hogy ne gondoljak arra a napra. Nem lettek épp a kedvenceim, de egy ártatlan gyermekre sosem mondanám, hogy megölte az anyámat, mert tudom hogy nem ő volt. Ez néha kiesik az érme túlfelén lévők gondolataiból… Nem szeretnék én lenni a társaság prédikátora, így ezzel ezt a témát le is zárnám. Egy közeli erdőről sodort ide a magány, egy idő után a forrás vize sem képes nyugtatni a dübörgő szívet, hisz szomorú vagy sem szükségünk van egy támaszra, és az nem egy közeli kocsma fala, hanem a társasági szó. Tudják, belül én is, csak egy ifjú vagyok aki akar valaki lenni. Szeretné megtapasztalni a szerelmet, az igaz barátságot, önmagát és a hősi dicsőséget. Olyan nagy kérés ez? Nehéz lépés volt, úgy kiálni, hogy tudtam el fognak ítélni, mégis megtettem és piszok jó érzés. Lerázni a vállunkról a társadalom nyomását, és próbálkozni. Már megint szónokolok… Hol is tartottam? Igen! A bemutatkozásnál. A külsők azt hiszem nem kell leírnom, hisz tudtommal e helyiségben senki sem vak, ha mégis őszinte bocsánat az esetleges érzéketlenségemért. Elmondtam miért vagyok itt, és ismerik a múltam. Senki sem gondolná, de oda vagyok a botanikáért, a természet a legcsodálatosabb dolog amit valaha is láthattam, hallottam és a szívemben éreztem melegét. Talán egy nap kertésznek is állok, vagy földművesnek, de előbb még úgy érzem sok befejezetlen ügy vár még rám. Mit szólnának ahhoz ha adnának személyeknek egy esélyt és talán tegeződnénk is? Nyomaszt ez a formálisság.
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-03 22:23:38
Üzenet elküldve: 2020-03-03 22:23:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Londerlossa, Nirs, Fäenro//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Éppen indulna is fel a kifizetett szobába, valahol hálás is, hogy nem zaklatja a csapos a felesleges fecsegéssel, mint hogy : milyen volt az útja? Vagy hogy hogy van ezen a szép napon. Mint némelyik helyen, rosszabbak mint az asszonyok a mennyegzőn. Hatalmasat sóhajt, majd úgy dönt, ha már itt van, nem szalad annyira, ki tudja milyen népek élhetnek errefelé, hisz Rheiával is ezen a tájon találkozott, aztán azóta is álmatlanul forgolódik éjszaka miatta. ~Ej ezt kéne kiverni a fejemből, majd ha kész lesz a fegyverem. Jajj de alig várom!~ Ahogy elképzeli, hogy friss vért ont vele, és úgy szalad át a penge éle a csontokon mint forró kés a vajon. El is mosolyodik önkéntelenül bele, s ebből az idilli képből rángatja ki egy furcsa beszélgetésből kiszivárgó szavak egyike. ~Kormos. Mit van úgy oda mindenki ezzel mostanában? A kovácsok is valami kormos nőtet emlegettek.~ Megrázza a fejét, majd mikor látja, hogy egy olyan koszos képű hegyes fülű valami megyen oda az asztalhoz odapofátlankodni, ő is felráncolja a szemöldökét. ~Bazdmeg ez milyen vidékről származik?~ Akár egy jó kis balhénak is örülne igazából. Persze nem tudja levenni a szemét a nőről sem, arról az elfről, nagyon megragadja az a zsivány tekintet, amit bárhogy is próbál, ha próbál egyáltalán álcázni, Rorkir ismeri a fajtáját. Rafinált ringyók az ilyenek, nem jó velük ujjat húzni, de fenomenálisak vízszintesen, vagy függőlegesen, vagy bárhogy is igazából. Jobb dolga híján ő maga is lép egy párat, s kezét ellentmondást nem tűrően a sötételf vállára rakja, úgy jó mackósan persze, nehogy azt higgye, hogy valami pincérlány az.*
-Nálunk a pofonér' járnak így házhoz koma.
*Majd a saját nyakánál tapogatózik.*
-Tudod nemrég láttam egy olyanfélét mint te, ilyen koszos volt vagy mi. De basszameg elfelejtettem elrakni a nyakláncot a fogaiból.
*Száját lebiggyeszti, s őszinte szomorúság ül a szeme sarkába egy másodpercre, majd hamar túlteszi magát a dolgon, s az asztaltársaságra néz, akiknek fogalma sem lehet róla, hogy ki is a barbár férfi egyáltalán, s hogy mi a jó fenét csinál itt? Egyebet nem szól, magában kuncog, s várja a fejleményeket. Meglepetésére a csapos figura is megérkezik, igazi kis banda gyűlik össze, az ilyenekből mindig jó buli szokott kisülni. Természetesen csak tenni próbálja a dolgát, nincs ebben semmi szégyellnivaló, vagy megvetendő, sőt. Egy biccentéssel jelez neki, hogy Rorkir is vele van, mármint Fintarrettel, s ha a szellemek esetleg úgy alakítanák a sorsot, akkor a férfi segít rendet tenni.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.03 22:27:19
//Relael, Londerlossa, Nirs, Fäenro//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Éppen indulna is fel a kifizetett szobába, valahol hálás is, hogy nem zaklatja a csapos a felesleges fecsegéssel, mint hogy : milyen volt az útja? Vagy hogy hogy van ezen a szép napon. Mint némelyik helyen, rosszabbak mint az asszonyok a mennyegzőn. Hatalmasat sóhajt, majd úgy dönt, ha már itt van, nem szalad annyira, ki tudja milyen népek élhetnek errefelé, hisz Rheiával is ezen a tájon találkozott, aztán azóta is álmatlanul forgolódik éjszaka miatta. ~Ej ezt kéne kiverni a fejemből, majd ha kész lesz a fegyverem. Jajj de alig várom!~ Ahogy elképzeli, hogy friss vért ont vele, és úgy szalad át a penge éle a csontokon mint forró kés a vajon. El is mosolyodik önkéntelenül bele, s ebből az idilli képből rángatja ki egy furcsa beszélgetésből kiszivárgó szavak egyike. ~Kormos. Mit van úgy oda mindenki ezzel mostanában? A kovácsok is valami kormos nőtet emlegettek.~ Megrázza a fejét, majd mikor látja, hogy egy olyan koszos képű hegyes fülű valami megyen oda az asztalhoz odapofátlankodni, ő is felráncolja a szemöldökét. ~Bazdmeg ez milyen vidékről származik?~ Akár egy jó kis balhénak is örülne igazából. Persze nem tudja levenni a szemét a nőről sem, arról az elfről, nagyon megragadja az a zsivány tekintet, amit bárhogy is próbál, ha próbál egyáltalán álcázni, Rorkir ismeri a fajtáját. Rafinált ringyók az ilyenek, nem jó velük ujjat húzni, de fenomenálisak vízszintesen, vagy függőlegesen, vagy bárhogy is igazából. Jobb dolga híján ő maga is lép egy párat, s kezét ellentmondást nem tűrően a sötételf vállára rakja, úgy jó mackósan persze, nehogy azt higgye, hogy valami pincérlány az.*
-Nálunk a pofonér' járnak így házhoz koma.
*Majd a saját nyakánál tapogatózik.*
-Tudod nemrég láttam egy olyanfélét mint te, ilyen koszos volt vagy mi. De basszameg elfelejtettem elrakni a nyakláncot a fogaiból.
*Száját lebiggyeszti, s őszinte szomorúság ül a szeme sarkába egy másodpercre, majd hamar túlteszi magát a dolgon, s az asztaltársaságra néz, akiknek fogalma sem lehet róla, hogy ki is a barbár férfi egyáltalán, s hogy mi a jó fenét csinál itt? Egyebet nem szól, magában kuncog, s várja a fejleményeket. Meglepetésére a csapos figura is megérkezik, igazi kis banda gyűlik össze, az ilyenekből mindig jó buli szokott kisülni. Természetesen csak tenni próbálja a dolgát, nincs ebben semmi szégyellnivaló, vagy megvetendő, sőt. Egy biccentéssel jelez neki, hogy Rorkir is vele van, mármint Fintarrettel, s ha a szellemek esetleg úgy alakítanák a sorsot, akkor a férfi segít rendet tenni.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.03 22:27:19
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-03 22:21:10
Üzenet elküldve: 2020-03-03 22:21:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Londerlossa, Rel, Nirs, Fäenro//
*Fint a pultnál ácsorog, mikor hirtelen, szinte a semmiből megjelenik egy sötételfnek tűnő, fura bőrű fickó, és vitába elegyedik az asztaltársasággal. A középkorú, egyértelműen sokat látott pultos nem tudja, hogy miről folyt a vita – bár nincs messze a csapattól, őszintén szólva nem izgatja, annyira biztos nem, hogy füleljen utánuk. Az ő dolga az, hogy rendet tartson, főleg most, hogy a nagysasszony elment, és csak azt érzi meg, hogy új, kötekedő vendége ezt veszélyezteti. Relaellel kötözködni amúgy sem tűnik jó ötletnek, Fint rövid idő alatt is rájött, hogy a nővel kimért, sima modora miatt kár vitába szállni.*
- Legyen kedves, ne zaklassa a hölgyet, ha nem szeretne beszélgetni! *Szól oda fennhangon, mondandóját Londerlossának címezve. Nem sok jót ígér a férfi hangja, de egyelőre nem tesz semmi fenyegetőt, csak leteszi a takarítórongyot, és elindul a társaság felé, hogy ha lehet, a perpatvarban a veszekedő felek közé álljon.* Inkább jöjjön és igyon valamit. Remek pálinkánk van. *Teszi hozzá jámborabban, és a pult felé int.*
//Londerlossa, Rel, Nirs, Fäenro//
*Fint a pultnál ácsorog, mikor hirtelen, szinte a semmiből megjelenik egy sötételfnek tűnő, fura bőrű fickó, és vitába elegyedik az asztaltársasággal. A középkorú, egyértelműen sokat látott pultos nem tudja, hogy miről folyt a vita – bár nincs messze a csapattól, őszintén szólva nem izgatja, annyira biztos nem, hogy füleljen utánuk. Az ő dolga az, hogy rendet tartson, főleg most, hogy a nagysasszony elment, és csak azt érzi meg, hogy új, kötekedő vendége ezt veszélyezteti. Relaellel kötözködni amúgy sem tűnik jó ötletnek, Fint rövid idő alatt is rájött, hogy a nővel kimért, sima modora miatt kár vitába szállni.*
- Legyen kedves, ne zaklassa a hölgyet, ha nem szeretne beszélgetni! *Szól oda fennhangon, mondandóját Londerlossának címezve. Nem sok jót ígér a férfi hangja, de egyelőre nem tesz semmi fenyegetőt, csak leteszi a takarítórongyot, és elindul a társaság felé, hogy ha lehet, a perpatvarban a veszekedő felek közé álljon.* Inkább jöjjön és igyon valamit. Remek pálinkánk van. *Teszi hozzá jámborabban, és a pult felé int.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-03 21:53:02
Üzenet elküldve: 2020-03-03 21:53:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Londerlossa, Nirs, Fäenro//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Miért kívánsz minden áron meggyőzni az ellenkezőjéről? Mi előnyöd származik a sötételfek védelméből?
*Relaelt egyre inkább hergeli a helyzet, és Nirs is egyre pimaszabb, ami meglepi, mert az ő elméjében még élénken él az a szégyenlős, nemeslelkű fiatal férfi, aki nem is olyan régen volt.*
- Talán az elfek arrogánsak, igen. De minden elnézhető nekem is, hiszen fakó a bőröm, és bájos az arcom.
*Billenti oldalra fejét, és a lehető legaranyosabb arckifejezését ölti magára, mintha valójában a legártatlanabb elf leány lenne szerte Lanawinon. Az, hogy Nirsnek kételkednie kellene, vagy nem, erre csak megrántja vállait, hiszen ő erre nem kíván választ adni. Meggyőződése, hogy ő nemesi származású, mutatós elf nőként többet ér, és aligha lehetne ellenkezőjéről meggyőzni.*
- Naaaa!
*Szól oda kissé durcás hanghordozással, ám mosolyogva, enyhén, amolyan baráti jelleggel Nirst is oldalba bökve.*
- Nem szép dolog ám gúnyolódni. Hüp-hüp.
*A fogacska hiánya annyira nem is tűnt fel neki, holott jóval látványosabb, mint a kisfiú tisztább külleme.*
- Nohát! Igazi nagyfiú leszel lassan.
*Jegyzi meg kedvesen, amikor egy idegen lép oda asztalához, és kezd el kioktatóan beszélni vele. Relael egyszerűen maga előtt összefont karokkal hallgatja, és szemöldökei minden elhangzott szó után egyre feljebb emelkednek.*
- Szóval nem keresi a bajt?
*Kérdez vissza tekintetét Nirsre emelve.*
- Hallgatózni más után, majd kéretlenül megzavarni mások beszélgetését, és keretek közé szabni annak jogait nem bajkeresés?
*Hümment párat, majd röviden, gúnyosan felnevet.*
- Ki vagy te, csak nem Kagan Thargodar maga?
*Ezután hosszabban felkacag, és teájába kortyol, átadva a szót Nirsnek is, akinek elhangzik a szájából, amire Relael is utalni kívánt.*
- Úgy valahogy. Nem látlak szívesen ennél az asztalnál, kormos, így erősen ajánlom, hogy távozz, amíg még szépen mondom!
*Rögtön el is képzeli, hogy Syoud egyik nyila miként hasít bele a sötételf koponyájába pont a két szeme között. ~ Jaj, de hiányzik. ~ Ismételten a teájába iszik, ezáltal pedig kiürül a csészéje.*
- Az elfek arrogánsak, a sötételfek bajt kevernek, az orkok erőszakosak, és így tovább. Mindegyikük rászolgál a hírnevére, és a kivételek, csak a szabályt erősítik. Egy békés ork miatt nem lesz a többi barátságosabb, csak az az egy különlegesebb.
//Relael, Londerlossa, Nirs, Fäenro//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Miért kívánsz minden áron meggyőzni az ellenkezőjéről? Mi előnyöd származik a sötételfek védelméből?
*Relaelt egyre inkább hergeli a helyzet, és Nirs is egyre pimaszabb, ami meglepi, mert az ő elméjében még élénken él az a szégyenlős, nemeslelkű fiatal férfi, aki nem is olyan régen volt.*
- Talán az elfek arrogánsak, igen. De minden elnézhető nekem is, hiszen fakó a bőröm, és bájos az arcom.
*Billenti oldalra fejét, és a lehető legaranyosabb arckifejezését ölti magára, mintha valójában a legártatlanabb elf leány lenne szerte Lanawinon. Az, hogy Nirsnek kételkednie kellene, vagy nem, erre csak megrántja vállait, hiszen ő erre nem kíván választ adni. Meggyőződése, hogy ő nemesi származású, mutatós elf nőként többet ér, és aligha lehetne ellenkezőjéről meggyőzni.*
- Naaaa!
*Szól oda kissé durcás hanghordozással, ám mosolyogva, enyhén, amolyan baráti jelleggel Nirst is oldalba bökve.*
- Nem szép dolog ám gúnyolódni. Hüp-hüp.
*A fogacska hiánya annyira nem is tűnt fel neki, holott jóval látványosabb, mint a kisfiú tisztább külleme.*
- Nohát! Igazi nagyfiú leszel lassan.
*Jegyzi meg kedvesen, amikor egy idegen lép oda asztalához, és kezd el kioktatóan beszélni vele. Relael egyszerűen maga előtt összefont karokkal hallgatja, és szemöldökei minden elhangzott szó után egyre feljebb emelkednek.*
- Szóval nem keresi a bajt?
*Kérdez vissza tekintetét Nirsre emelve.*
- Hallgatózni más után, majd kéretlenül megzavarni mások beszélgetését, és keretek közé szabni annak jogait nem bajkeresés?
*Hümment párat, majd röviden, gúnyosan felnevet.*
- Ki vagy te, csak nem Kagan Thargodar maga?
*Ezután hosszabban felkacag, és teájába kortyol, átadva a szót Nirsnek is, akinek elhangzik a szájából, amire Relael is utalni kívánt.*
- Úgy valahogy. Nem látlak szívesen ennél az asztalnál, kormos, így erősen ajánlom, hogy távozz, amíg még szépen mondom!
*Rögtön el is képzeli, hogy Syoud egyik nyila miként hasít bele a sötételf koponyájába pont a két szeme között. ~ Jaj, de hiányzik. ~ Ismételten a teájába iszik, ezáltal pedig kiürül a csészéje.*
- Az elfek arrogánsak, a sötételfek bajt kevernek, az orkok erőszakosak, és így tovább. Mindegyikük rászolgál a hírnevére, és a kivételek, csak a szabályt erősítik. Egy békés ork miatt nem lesz a többi barátságosabb, csak az az egy különlegesebb.
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-03 13:17:16
Üzenet elküldve: 2020-03-03 13:17:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Nirs, Fäenro, Londerlossa//
*Ahogy Nirs előadja Relt, Fäenro hatalmas kacagásban tör ki.*
- Bocsánat kisasszony! *Fordul Rel felé, vidám tekintettel. Haját füle elé hajtja, hogy ne látszódjék a félmunka fél gyümölcse. ~ Csak el ne felejtsem később! ~ figyelmezteti önmagát. A legegyszerűbb higiéniai szabály, amit ismer, úgy hangzik hogy ott mosakszik, ahol viszket. Ugyanakkor ha már viszket, az igencsak késő. A fültöve még nem okoz kellemetlen érzetet, de azért ráfér majd, ami elmaradt. Szerencsére nem olyan feltűnő, mint a hiányzó fog, amely jól látható helyről esett ki. Mikor Nirs fölveti, hogy ajándék járhat érte, Fäenronak máris kedve lenne visszamenni és megkeresni. Mégsem teszi, mert tündérek is szóba kerültek, így pedig nem annyira "tündérmesés" a helyzet.*
- Tündéreknek nem adom! És nem is kell tőlük semmi! *Feleli határozottan, holott hallhatta még az előítéletekről szóló csevej végét. Éppen ebbe kapcsolódik be egy idegen. Egy sötételf, aki udvariasan közelít és szépen beszél. Fäenro hirtelen hangulatot vált, örömmel néz rá. Úgy, mint amikor bárki más egy aranyos tündért lát. Ismét eszébe jut Nimral, akire szívesen emlékezik. Reméli, hogy jól van. Rulcarra is gondol, bár nála sokkal inkább a pénzt kedvelte meg, mint az elfet.*
- Szép napot! *Köszön széles vigyorral az ismeretlennek. Szeretné otvosolni a sötételf sértettségét, de ahhoz nincs joga, hogy megmásítsa vagy kimagyarázza Rel szavait. Valamit mégis mondani akar.*
- Mi védjük a kisasszonyt! *Mutat Nirsre és önmagára.* Az úr jó szándékú sötételf, ugye? *Kérdi Londerlossat.*
//Relael, Nirs, Fäenro, Londerlossa//
*Ahogy Nirs előadja Relt, Fäenro hatalmas kacagásban tör ki.*
- Bocsánat kisasszony! *Fordul Rel felé, vidám tekintettel. Haját füle elé hajtja, hogy ne látszódjék a félmunka fél gyümölcse. ~ Csak el ne felejtsem később! ~ figyelmezteti önmagát. A legegyszerűbb higiéniai szabály, amit ismer, úgy hangzik hogy ott mosakszik, ahol viszket. Ugyanakkor ha már viszket, az igencsak késő. A fültöve még nem okoz kellemetlen érzetet, de azért ráfér majd, ami elmaradt. Szerencsére nem olyan feltűnő, mint a hiányzó fog, amely jól látható helyről esett ki. Mikor Nirs fölveti, hogy ajándék járhat érte, Fäenronak máris kedve lenne visszamenni és megkeresni. Mégsem teszi, mert tündérek is szóba kerültek, így pedig nem annyira "tündérmesés" a helyzet.*
- Tündéreknek nem adom! És nem is kell tőlük semmi! *Feleli határozottan, holott hallhatta még az előítéletekről szóló csevej végét. Éppen ebbe kapcsolódik be egy idegen. Egy sötételf, aki udvariasan közelít és szépen beszél. Fäenro hirtelen hangulatot vált, örömmel néz rá. Úgy, mint amikor bárki más egy aranyos tündért lát. Ismét eszébe jut Nimral, akire szívesen emlékezik. Reméli, hogy jól van. Rulcarra is gondol, bár nála sokkal inkább a pénzt kedvelte meg, mint az elfet.*
- Szép napot! *Köszön széles vigyorral az ismeretlennek. Szeretné otvosolni a sötételf sértettségét, de ahhoz nincs joga, hogy megmásítsa vagy kimagyarázza Rel szavait. Valamit mégis mondani akar.*
- Mi védjük a kisasszonyt! *Mutat Nirsre és önmagára.* Az úr jó szándékú sötételf, ugye? *Kérdi Londerlossat.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-02 23:08:11
Üzenet elküldve: 2020-03-02 23:08:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Túlórázás//
*Fintnek sok gondolkodni valója akadt az utóbbi időben. Esti megjelenése teljesen felforgatta a komor férfi világát, de még így is elgondolkodik azon, megérte-e az üzlet, miután Esti látványa mellett azért csaposnak is kell lennie. Nem mondhatja, hogy nem akadnak problémái a Vaskorsóval, és főleg az ide látogató népekkel. Emiatt a kellemetlenség miatt egyedül az eldugott itala kárpótolja a magányosabb perceiben, a kevésbé magányosakban pedig valahonnan csak megjelenik a nagysasszony, többnyire azért, hogy rendre utasítsa. Az ilyen fajta konfliktus az ingerszegény környezetben szinte zene füleinek. Most is a pultot támasztja, unott arccal bámul maga elé, és saját poharával babrál, lötyögteti benne a szomorúan megfogyatkozott tartalmát. Hirtelen azon kapja magát, hogy egy régi dalt dudorászik, pedig nincs valami jó hangja.*
- A parton majd várok rád... Ott, ahol a fűzfák... *Motyogja hozzá a szöveget, egyértelműen csak foszlányokban. Nem is emlékszik már rá igazán.*
//Túlórázás//
*Fintnek sok gondolkodni valója akadt az utóbbi időben. Esti megjelenése teljesen felforgatta a komor férfi világát, de még így is elgondolkodik azon, megérte-e az üzlet, miután Esti látványa mellett azért csaposnak is kell lennie. Nem mondhatja, hogy nem akadnak problémái a Vaskorsóval, és főleg az ide látogató népekkel. Emiatt a kellemetlenség miatt egyedül az eldugott itala kárpótolja a magányosabb perceiben, a kevésbé magányosakban pedig valahonnan csak megjelenik a nagysasszony, többnyire azért, hogy rendre utasítsa. Az ilyen fajta konfliktus az ingerszegény környezetben szinte zene füleinek. Most is a pultot támasztja, unott arccal bámul maga elé, és saját poharával babrál, lötyögteti benne a szomorúan megfogyatkozott tartalmát. Hirtelen azon kapja magát, hogy egy régi dalt dudorászik, pedig nincs valami jó hangja.*
- A parton majd várok rád... Ott, ahol a fűzfák... *Motyogja hozzá a szöveget, egyértelműen csak foszlányokban. Nem is emlékszik már rá igazán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870