//Az újonc és kapcsolt részek - Sa'argathot ébredése idején//
*Gardur válaszán elmosolyodik, semmi kifogása egy kis testmozgás ellen az erődben, Khannal szívesen akaszkodtak össze csak úgy, a hecc kedvéért. A szakállas lovag jó harcos, de mindig van hova fejlődni. A hósörényű nem csapja le a magas labdát azzal, hogy rámutat, Gardur már most is szépen fenékre tud ülni, ha úgy hozza a szükség.*
- Legyen úgy, nem sietünk sehová, de tartok tőle, a gyakolást későbbre kell halasszuk. Neked most ellátják a sebeid és pihensz, addig én kiderítem, merre tovább.
*Válaszol a lovag vállára téve jobbját. Gardurnak nem kell szényenkeznie, a Kikötői csatában derekasan helyt állt, egy kisebb sebbel megúszta az egész öldöklést. Bár lehet, hogy be kellene fektetnie egy komolyabb lovagi vértbe és egy mágikus fegyverbe. De mindent szép sorjában.
Moranról nincs sok infórmáció, de nem félti a lovaglányt, tud magára vigyázni és biztosan komoly indokkal marad távol.
Akheel orrfújása bár undorító, mégis sikerként könyveli el. Valamiért a kócos, vad harcosnő ad a szavára és felnéz rá, úgy hiszi, nem sokak kedvéért tette volna meg azt, amit kért. Elégedetten néz rá a ténykedés közben, bár hószín szemöldöke magasba szalad a mutatvány láttán, majd amikor visszakapná a taknyos zsebkendőt, könnyed mozdulattal utasítja vissza.*
- Tartsd meg és használd, az a matéria az orrodban nem tesz jót a gyomrodnak, ha szívogatod. Ha megbetegedsz, nem számíthatok rád, ha harcba megyünk, nekem pedig erős harcosokra van szükségem.
*Napvilágos logikával igyekszik hatni Akheelre, nem is mond hazugságot, ha ezzel pedig némi kultúrát nevel a lányba, az csak hab a tortán. Lehet, egy nap a fürdésre is ráveszi!*
- Értem.
*Válaszol elgondolkodva Lea, a Szellemjáró szavaira. Bár a gondolatai kezdenek kásává válni az elfogasztott sör és a fáradtság hatására, még tartania kell magát, hogy kibogozzon valami értelmeset magának a történtek halmazából.*
- Hüm... a Kikötő megmenekült, bár eléggé szétcseszték, de jött erősítés Artheniorból, ők már tartják magukat nélkülünk is. A mágusok a csata közepén leléptek, amiért kijár nekik egy gyomron rúgás. Se Taitos, se az a Zaras gyerek ne kerüljön a szemem elé.
*Kezd bele a válaszba érezhető haraggal.*
- Tényleg, egy neked való feladvány. A magukat Hírnököknek nevező entitánsok, akik a Holt Sereget és bestiáikat vezették, valami Argath nevű alakról beszéltek, az lehet a vezérük. Nem tudod, ki lehet, vagy nem tudsz utána nézni valahol?
*Kérdi felnézve a Szellemjáróra. Ez az ő asztala, nem a kolosszusé. A hósörényű ahhoz ért, hogy a pribékjeit, meg a szörnyetegeit az előholt katonáival együtt visszaküldje a pokolba, ahonnan jöttek. Ezek a fejtörők csak megfekszik a gyomrát.*
- Khan? Nemtom', elkóborolt kicsit, de azt mondta, ha szükségem lesz rá, itt lesz. Tudod, milyen...
- Amúgy Kagan most merre is jár? És a felderítők, Janey velük van?
*Míg a válaszra vár, az ismeretlen alak is megérkezik az asztalához és gyors bemutatkozásba kezd, amit a kolosszus halovány mosollyal hallgat végig.*
- Szervusz, Arctalan Ianmorn, én Thargarod maroknyi lovagjainak parancsnoka vagyok, és azt hallottam, hogy harcosféle volnál. Nekem pedig harcosokra van szükségem, olyanokra, akik nem ijednek meg az árnyékuktól, vagy az élőholtaktól vagy azok árnyékától.
*Derűs szavak, pedig elcseszettül komolyan beszél. A Kikötő katonái képzett harcosok voltak, de közöttük is akadt olyan, amelyiknek megremegett a térde a tűzköpő macskalények, vagy a Hírnökök mágiája láttán. Az oroszlánypáncélosnak pedig bátor, hűséges és egyenes harcosok kellenek.*
- Véletlen keveredtél Amon Ruadhra vagy céllal jöttél a thargok földjére?
*Fáradt és a páncél is nyomja már, hisz csaknem egy napja folyamatosan rajta van, lerúgná már a csizmáját is, de erre mindig van idő. Sosem tudni, hol talál új bajtársakat az oroszlán.*
- Jaigen, és miért neveznek arctalannak?
*Míg Arctalan válaszára vár, Tanil kap egy újabb mosolyt, amiért ilyen odaadóan szolgálta ki őket, Gardur még egy ígéretet is kap egy masszázsra. Szó, ami szó, a kolosszusnak is jól esne egy masszázs, de legyen Tanil bármennyire vonzó és kívánatos, a napszemű mégis mástól szeretné azt a kényeztető masszázst. Ám róla azt sem tudja, merre jár. A gondolat némi szomorúsággal és aggodalommal tölti el.*