//Tharasy//
*Belegondolva valóban érdekesek Tharasy kérdései, de talán annyira nem mozgatják meg fantáziáját ahhoz, hogy hajlandó legyen a Kikötőig menni emiatt. De ha bátyja annyira vágyik erre, akkor képes kicsit hajlani az ő akaratának.
Fájdalmasan felsóhajt. Tényleg rengetegszer lefolytatták már ezt a beszélgetést.*
- Persze, hogy belegondoltam, nem vagyok hülye.
*Szinte sziszegve préseli át a szavakat fogai között.*
- Akkor sem tartozunk ide, és sosem leszünk olyanok, mint a barbárok.
*Legalábbis ő így érzi, s bár bizonyos dolgokat kifejezetten szeret a barbároknál, mégis honvágya van egy olyan hely iránt, amit egyáltalán nem is ismer. Thaleena valamiért nem képes megelégedni azzal ami adatott nekik, nem úgy mint fivére, aki úgy tűnik számára, hogy tökéletesen boldog az életükkel.*
- Szebbek, okosabbak, csak úgy jobbak vagyunk mint ezek a büdös, mocskos, durva alakok. Ezért is örülnék ha többet fürödnél, mielőtt még a füled is megrövidül.
*Belátja, hogy valóban nem túl praktikus ennyit mosakodniuk, amikor munkájuk ilyen sok kosszal jár, ámbár Thaleena számára ez nem csak élvezet, hanem leheletnyi lázadás is a barbárok kultúrájával szemben.*
- Szerencsére jó rég rúgtam be annyira, hogy hajlandó legyek beérni az itteni felhozatallal. A nők legalább puhák és figyelmesek, gondolom ezért kergeted őket ennyit.
*Thaleena kicsit megérti Tharasy vonzalmát a hölgyek iránt, bár eddig igazán egy sem hozta lázba, ugyanakkor részben fiatalkorából fakadóan, részben a thargok szabados hozzáállásának hála elég nyitott és kísérletező szándékú. Ki tudja, talán egyszer egy szép lány mellett köt majd ki, bár erre most nem sok esélyt lát, főleg mert jóval finnyásabb mint testvére.*
- Legalább törölközz meg mielőtt befekszel oda!
*Mérgesen dob egy keze ügyében lévő rongyot Tharasy képe felé, s az már csak a fiún múlik, hogy el is kapja. A dézsa szélére helyezi a ruhákat, majd egyesével a vízbe mártja és a szappannal alaposan átdörzsölgeti.*
- Nincs kedvem vadászni, legalább egy napot pihenjünk már.
*Érdes kezei meg sem érzik az igénybevételt, ennél rosszabbhoz vanna szokva. Egyik ruhát követi a másik, mindegyiket a végén jó alaposan kicsavarja.*
- Majd kérünk valakitől valamit. Biztos adnak, hiszen olyan kedvesek és elragadóak vagyunk. Vagy elterelem a pultos figyelmét amíg te elcsensz valamit a konyhából.
*Nincs türelme a makacsabb foltokkal megküzdeni, a vér márpedig ennek minősül és akad belőle elég a ruhájukon. Amint végez szépen kisimítja az anyagokat, hogy remélhetőleg reggelre megszáradjanak. Az ágyhoz sétál és megkeresi fésűjét, majd sokatmondó szigorral Tharasyra bámul. Biztos benne, hogy a fiú már inkább aludna, de kócosan nem fogja megengedni neki.*
- Komolyan, ha nem lennék szerintem már meg sem lehetne különböztetni téged tőlük.
*Fejét rosszallóan ingatva teszi szemrehányó megjegyzését.*
- Én egyébként remélem, hogy a városba küldenek minket. Idejét sem tudom mikor jártunk ott.