//Pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Szedek-e valamit?
*Kérdezett vissza értetlenkedve, de értette ő elsőre is, mit feltételezett a nagyra nőtt ember nő. Arcán fura mosoly villant, mielőtt válaszolt volna.*
- Lehet, az lenne a legjobb.
*Majd belekortyolt sörébe, hogy ne kelljen tovább beszélnie, kifejtenie a gondolatot. Figyelemfelkeltő, impulzív viselkedése, harsánysága, játszott vagy valódi nemtörődömsége számtalanszor sodorta már kellemetlen szituációba. De mindig azzal nyugtatta magát, hogy ez _ő_, Zhera; aki kedveli, szereti őt, az ilyennek szereti majd, aki pedig nem repes a jelenlététől, az tehet egy szívességet és csókkal illetheti az ő fényes elf tomporát. Emberek, elfek és félvérek, gnómok, óriások és orkok, mélységiek, törpék és tündérek mind-mind ferde szemmel néznek a világra és így Zherára is. Vélték már félkegyelműnek, gonosztevőnek, ringyónak, pedig ő csak Zhera... Itt is ezt a kezdeti tartózkodást véli felfedezni. A fel-felvont szemöldökök és nyegle válaszok mögött lenézést vél felfedezni.*
~Miért, mit vártál, ostoba lány? Hogy majd itt rögtön tárt karokkal várnak? Most vallottad be, hogy lopott lovon jöttél. Örülj, hogy nem vernek láncra és visznek vissza a vérdíjért.~
*Nem sajnáltatni akarta magát a pultnál sem, amikor rátört az a kellemetlen emlék a közelmúltból. De sem az ember nő, sem az elf nőstény nem érezheti át azt a rettegést, ami pár pillanatra eluralkodott rajta akkor és ott, abban az emeleti szobában. Lehet, hogy mindkettő átélt már sokkal rosszabbat is, de nem ezt és nem így, mint amit most ő.*
~Mindenkinek a saját fájdalma a legédesebb.~
*Suhan át elméjén a gondolat, mielőtt válaszolna az ember nőnek.*
- Lehet, neked nem nagy kaland, de én most először féltettem igazán az életemet. *Hangja kissé visszafogottnak hat az eddigi energikus attitűd után.* De megadtam annak a rohadt kurafinak. A foga nyoma itt van az öklömön! *Arcán valami gyerekes dac látszik, amikor megmutatja a sebet keze fején.* Látod? Hehe! Ha elfogat, három hónapra zárkába kerülök... vagy felköttet, ami valószínűbb. *Olyan grimaszt vág ekkor, mintha valami kesernyés gyümölcsbe harapott volna.* De ez a csirke isteni, szó se róla.
*Talán most először hallgat el úgy igazán, úgy mélyen. Nem roskadt ő magába, csak csendben eszik. Ropogósra sült bőre, szaftos, omlós hús és mellé kellemes, erős házi sör. Mi több kellhet egy éhes, fáradt, összetört vándornak. Épp a püspökfalatját csippenti le, amikor majdnem kibök valamit. A másik kettő láthatja, hogy szóra nyitja a száját, majd azt is, ahogy a szó benne szakad.*
~Nem fontos. A legjobb, ha békében hagyom őket. Úgyse kíváncsi senki rád, Zhera.~