//Vár a munka//
*Nem kerüli el a figyelmét a kis szemöldökmozdítás, ám örömmel látja, hogy ezen a téren is egy húron pendülnek Finttel. ~Mindent a szemnek, semmit a kéznek!~ ez az elv kísérte végig az életét, így egyáltalán nem bánja, ha megbámulják, de természetesen a kölcsönkenyér visszajár, csak akkor érdekes a móka, ha ő is kiveheti belőle a részét, Finten pedig igencsak van mit bámulni. Nem mondaná nagy szépségnek, de még csak fiatalnak se, mégis van benne valami természetes határozottság, mintha minden mozdulatával azt üzenné, nem jó ujjat húzni vele. ~Kemény dió, ez tetszik!~ mosolyog magában, alig várva, hogy tényleg kiderítse, mennyire is kemény*
- Egy hölgynek az én pozíciómban vigyáznia kell a jó hírnevére. Nehéz egy ilyen férfias világban... *rebegteti meg kissé a pilláit, tökéletesen hozva a bajbajutott, ártatlan lányka szerepét. Bizony, nem adja be könnyen a derekát, csak ha előnye származik belőle. Fint esetében azonban nem biztos benne, hogy önös örömén kívül lenne-e más haszna is egy-két légyottnak, így egyelőre gyorsan visszavonulót is fúj, bár nála ez inkább csak felkészülés a második rohamra*
- Borbély? *kérdez vissza egyik szemöldökét felvonva, látszólag alig bírva visszatartani nevetését. ~Hát persze, én meg imádok otthon hímezgetni~ ironizál magában, hisz biztos benne, ez erős túlzás volt a férfi részéről* Nos, ha tényleg így áll a helyzet, itt nem lesz hiány megkopasztható vendégekből! *teszi végül hozzá somolyogva, Fintre bízva, tulajdonképpen milyen tevékenységgel is kívánja ezt megvalósítani. A következő kérdést hallva azonban már nem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát*
- Elég, ha én tudom, hol talállak. *duruzsolja a választ, bár még maga se tudja, élni kíván-e ezzel a lehetőséggel. ~Házi nyúlra nem lövünk, abból csak a baj van~ sóhajt fel magában, ahogy megrohanják az emlékek. Nem akar azonban emlékezni, így csak egy lesajnáló pillantást vet Fintre a korsó pereme fölött, mielőtt újabb korttyal űzné el a múlt árnyait. ~Mit gondolsz, tökfej? Még szép, hogy a legnagyobb szoba az enyém!~ igyekszik üzenni a pillantásával, majd inkább az alkudozásra fordítja a figyelmét. Azaz hogy csak fordítaná, hiszen meglepő módon ezen a téren nem ütközik ellenállásba. ~Tényleg?~ tükröződik az arcán egy pillanatra az értetlenség, ahogy a férfi ajkai a kezét érintik, hisz őszinte meggyőződése volt, hogy épeszű ember száz arany alatt nem fogadja el ezt a munkát. ~Talán nem is az arany kell neki?~ méregeti egy pillanatig gyanakodva a férfit. Tisztában van vele, sokan már csak amiatt szeretnék holtan látni, mert Dwirinthalen, és sajnos ezen illetők többsége éppenhogy a rokona. Nem nézné ki Fintből, hogy azért érkezett volna ide, hogy az életére törjön, de egy zsoldostól kitelik, hogy jó pénzért akár orgyilkosnak álljon*
- Akkor igyunk valami erősebbet erre a nagy ijedségre! *ajánlja fel, majd a pult mögé sétál újabb italért. Míg a pult takarásában valami töményebb után kutat, észrevétlenül ellenőrzi azt is, hogy saját tőre könnyen elérhető közelségben van-e, ha esetleg úgy adódna, hogy szüksége lesz rá*
- Nem veszek ám fel akárkit csak úgy. Az elején természetesen csak próbaidőn vagy, fizetés pedig a hónap végén. Egyéb óhaj, sóhaj? *teszi még hozzá pusztán a formalitás kedvéért, hiszen nem igazán vár semmilyen feltételt a férfitől. Egyre kevésbé biztos benne, tényleg annyira elcsavarta-e a fejét, mint tűnik, vagy csak megjátssza magát, ezért is reméli, sikerül leitatnia annyira, hogy a mostaninál kicsit jobban megeredjen a nyelve*
- Mit is mondtál, honnan jöttél? *kérdezi meg csak úgy mellékesen, bár emlékei közt kutatva szinte teljesen biztos benne, semmit se közölt eddig a férfi a származását illetően.*