//Ymra//
- Köszönöm.
* Biccent is a lánynak. Most, hogy felszabadult a lehetséges számonkérés alól, Lapu részeről fellélegzik, többet nem is nagyon csipked, csak figyeli, ahogyan a másik eszik, s a következő kérdésre már sokkal felszabadultabban felel. *
- Tudod, van egy kis... hogy is mondjam... mágusközösség?... a környéken. Szóval mi mindketten oda tartozunk és csak egy kicsit jöttünk kimozdulni, informálódni, és a többi.
* Hát nagyjából körülírta a dolgot, szóval most akkor tőle is rákérdez arra, amire a felszolgáló nem tudott felelni, bár sejti, hogy a lány sem nagyon fog tudni. *
- És ha már itt tartunk, hallottál valamit a tengerentúlról?
* A találgatáskor az álla az asztallapot csapja. Hogy ő lovag?
~ Hogy én lovag?! Ez kezd egyre nevetségesebbé válni. ~
Vigyorogva felel hát. *
- Dehogy is! Én meg a lovagság? Haha... Nem, egy egyszerű nemes személyét tisztelheted bennem.
* Habár az egyszerű enyhe kifejezés, hiszen a három legbefolyásosabb tioli család egyikének fia.
A nemes pedig azért túlzás kicsit, mert a tizenhatodik fiúgyermek. *
//A pultnál - Aryna//
* Levegőt is elfelejt venni, így hangot sem nagyon tud kiadni. Remegő lábakkal fordul a lány felé. Ugyan nagyon is jól tudta, hogy itt van, de valamiért nem szólalt meg a belső hang.
Szomorú szürkéivel a lány tetoválására koncentrál, kezével a pult szélébe markol és elfehéredő ujjakkal tartja magát. Ha nem tenné, lábai most biztosan nem tartanák meg.
Bensőjében az érzések, ösztönök, reflexek és a józan ész vívják utolsó vérig tartó küzdelmüket, s mikor már csak egy marad, az fogja eldönteni, hogy mit is fog tenni a férfi. *
- A-Aryna...
* Leheli maga elé, s mellkasa még mindig nem emelkedik, gerince mentén izzadságcsepp szánkózik végig, mozdulatlanul áll továbbra is, csupán szürke szemei, melyek még mindig fájdalommal vegyes szerelmet tükröznek, isszák a lány minden egyes porcikáját.
Megszólalni képtelen, csupán kezét csúsztatja néhány milliméterrel előrébb.
Mit kéne tegyen? Felháborodva reagálni? Nem, hiszen nincs joga. Esetleg karjaiba zárni a lányt? Nem meri, ki tudja, hogyan reagálna erre, s ha távolságot tartana, az lenne a legborzasztóbb. Vagy csak álljon, ahogy eddig? Az sem menne sokáig, de egyelőre kitart. Ki kell tartson, nehogy összeessen. Meg azért levegőt sem ártana venni... *