//Második szál//
//Szilánk gyűlés//
*Ha nem lett volna muszáj, vagy ha nem érzi úgy, hogy muszáj biztos nem jött volna ide. Hiszen otthon is annyi a tennivaló; ki kellett volna szellőztesse a szobákat, tiszta ágyneműt húzni, ebédet készíteni, mosni, mángorolni, ellátni a lovakat, és a rengeteg többi igen hasznos, egyszerű feladatot is el kellett volna végezze. Ehelyett itt ül, a nagy és okos mágusok között némán, és ijedten.
Az üdvözlőkörök sem úgy alakulnak, mint remélte, nem elég hogy hozzá szólnak, de a tündér felpattanva még meg is öleli. Viszolyog mindenféle testi érintéstől, és rémülten húzza össze magát, így számára is meglepő, hogy végül mégis kellemes, megnyugtató érzés tölti el, még egy aprócska pillanatra valamiféle viszonzásra is hajlandó, vagyis sután emeli jobbját, és futólag érinti meg a tündér karját. Azért örül, hogy a kínos szituáció nem tart tovább egy percnél sem. Persze követi újabb, mikor Kriyon hatalmasat reccsent.*
-Egészségedre.
*Reagálja le teljesen komolyan, szolgaian, olyan hangsúllyal, mint ki illem, elvárás szerint, berögzülten cselekszik.
Majd jön az a rész, ami már igen ismert, mások, az urak, a gazdák hoznak döntéseket Ava sorsa, jövője felől. Nem lenne ezzel semmi gondja, ha nem úgy érezné túl sokat, szinte lehetetlent várnak el tőle. Hirtelen mindenki vérmérséklete szerint próbálja nyugtatni, győzködni. Még az új leány is beleszól, és ő nem vitázik senkivel, csak engedelmesen hajtja le fejét, és szomorúan fűzi hozzá saját meglátásait.*
-Igenis.
*Szól ez mindenkinek, Daewenek, hogy vele tart a városba, Kriyonnak, hogy vele a toronyba, Taitos mesternek, hogy miatta nem kell aggódjon, a testőr leánynak, hogy nyilván csak egy szavába kerül, és a város, meg az odáig vezető út már egyáltalán nem is félelmetes.*
-Elnézést, hogy gondot okoztam.
*Kér bocsánatot őszintén, megtörten, még mindig saját tördelő ujjacskáit vizsgálgatva, senki szemébe sem nézve. Tartja ki ezt a pózt továbbra is, csak mikor Taitos mester bemutatja pillant fel, vörösödik el, és biccent Nanaia felé.
A továbbiakban marad néma megfigyelője, engedelmes bólogatója a tanácskozásnak. Hatalmas bajba keverte magát, sok hazugságba, melyek szép lassan úgyis kiderülnek. És akkor még nagyobb bajban lesz.*