//Második szál//
//Achim//
*Láthatóan nem a tudományos célok érdeklik jobban a másikat, ami érthető is, hiszen kívülállóknak biztosan nehézkes megérteni a dolgot.*
-Nos, az egész felemelést két oldalról lehet megközelíteni. Az egyik a filozófiai, a másik a gyakorlati, mint például az éhezés kérdése. Kezdem az előbbivel.
*Itt nem akar nagyon regéket zengeni, mert ez a kevésbé érdekes asztali téma, de azért a tisztán látás kedvéért.*
-Ha úgy vesszük az ember alapállapota az, hogy mágus. Ezt az állapotot elérni pedig segítünk azoknak, akik ezt kérik. Nem volt olyan, hogy a szövetség valaha elutasított volna olyat, aki a szabályainkat betartva tanult volna, és persze nem egy gyilkológéppé szeretett volna válni, még ha aranya nem is volt, csupán két kezét tudta ajánlani. Tudod Achim, segíts magadon...
*A tovább nem is folytatja ennek a részletezését, de így Achim láthatja az egyszerű, de nagyszerű munkatervet. Aki akar tenni, annak a hóna alá nyúlnak, de persze a földhöz ragadt embereket nem feszegetik, ez felesleges, és kellemetlen lenne.*
-Én a fecskék példáját szoktam emlegetni, ugye a fecske alapállapotban repül. Ám a fióka mit lát? Be van zárva poros kis fészkébe, és azt látja, hogy számára valamennyire érthető, nem is érthető, látható módon szülei ide-oda cikáznak, és szinte a semmiből kukacokat varázsolnak elő.
És mi az egészben a legfurcsább? Eleinte nem is használják szárnyukat. Csak úgy van. Nos... a fiókák megtanulnak repülni. Az emberek nagyja pedig soha nem használja mágikus szárnyait, ami hiba.
*Itt tart egy kis szünetet, mert egy teljes mágikus társadalom képe majdnem olyan abszurd, mintha önműködő szekerek sora állna rendelkezésre.*
-Nem azt mondom, hogy mindenki szórjon villámokat, és ismerjen minden titkot, de itt jön szóba például az éhezés. Falvanként két emberre van szükség. A tanulmányaikat a mágustoronyban fedezi nagyjából 950 arany. A maradékot pedig 50 aranyért rendünk bármelyik mestere átadja nekik. Hogy mire lesznek képesek?
Nos, egy hajtást fává növel az egyik. A másik pedig élelmet fakaszt az ágakon. És nem kell évekig tanulni, két hat elég erre.
*Részletezi az éhezés kérdését.*
-Nekünk sajnos ilyenre nincs keretünk, de Amon Ruadhon mindezeket bármikor meg tudjuk tenni, ha szükség van rá. Esetleg kalácsfalván is. De sok száz tanya, meg falvacska van. Nem tart sokból, fejenként tíz arany, és csak egyszer kell egy életben. Tehát egy ünnepi ebéd egy fogással kevesebb, és onnantól kezdve annyit esznek, amennyit a két jelölt elméje bír, de naponta húsz adag ételt és húsz gyümölcsfát biztosan. Ami a száz fős falu élelmének egyötöde, növényállománya pedig egy év alatt megnégyszereződik ilymódon, tehát utána akár már nem is kell foglalkozni ezzel, egy éves dolog keretében sikerülhet ez is.
*Összegzi az elméleti tervet.*
-A végéről meg kihagytam a ráadást. Állatokkal is meg lehet ugyanezt tenni. Egy kismalacból egy tucatot teremt az ember, és napi húszszor meg lehet tenni ezt is, tudod követni? Napi kétszáz új állat, és kell hozzá ötszáz arany, meg egy újszülött malac.
*Részletezi a lehetőségeket tovább.*
-És akkor még háziasítani lehetne legalább négy fajt, melyek most csak vadon csatangolnak, és nemesek játékszerei csupán.
Szóval, így értettem a felemelést, te például hallottál erről valaha?
*Kérdezi még, mert nem tudhatja, hogy mi a helyzet, mennyire köztudott ez nemesi körökben.*
-Amon Ruadhon mi dolgunk van? Nos. A harcosok a karjukkal, mi a képességeinkkel segítjük egymást, mindig van valami új. Legutóbb kaptam kísértem egy csapatot a holtak ellen, hogy tudjunk kommunikálni az itthoniakkal, de például én majd kapni fogok egy vértet a hegyről, ha minden igaz, szóval oda-vissza kölcsönös a dolog, és minden ilyen akciót megelőz egy villámmegbeszélés, úgyhogy senki sem szakad meg a másik segítésében.
*Fejezi be a fejtegetést, aztán várakozva elhallgat, hogy Achim kérdezhessen még, hiszen biztos felvetődik kérdése a hosszú beszéddel kapcsolatban.*