Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 874. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2026-02-21 15:35:26
Üzenet elküldve: 2026-02-21 15:35:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Só és füst//
*Sok kellemetlen mellékhatása akad a kevéssé mértékletes alkoholfogyasztásnak, de az egyik talán legbosszantóbb, mennyi ostobaságot tud összeálmodni tőle az ember. Most sincs ez másképp. Valahol a Kikötőben jár, legalább is, annak kellene lennie, azonban a víz teljesen felszívódott. A hajók csirkelábakon állnak a tengerfenéken, azon sétálgatnak ráérősen ide-oda a part mentén. Mintha azonban ez volna a világ legtermészetesebb dolga, ő csak továbbsétál, a Lakónegyeden át egészen a Sellőházig. Az úton egy teremtett lélekkel sem találkozik, ahogy bent a bordélyban sem. A félhomályban gyertyák fénye pislákol erőtlenül, a pulton katonás sorrendben sorakoznak a poharak, mögötte azonban nem áll senki. A lépcső felől tompa dobbanások hallatszanak, nem lépések, inkább valami nehéz, ritmikus ütem, amit dobokon vernek. Elindul felfelé. A fokok nem nyikorognak - ez az első átkozottul gyanús dolog. A falakon kifakult festmények lógnak, a sellők mosolya merev, a szemük valahogy mind egy irányba néz. A folyosón az ajtók csukva, mindegyik előtt egy porsáv húzódik, mintha hosszú ideje nem nyíltak volna. A régi szobájába sétál, ahelyett azonban, hogy körbenézne, s megrohanná a nosztalgia kellemes fojtása, egyből a mosdótál felé lép, ahol egy ütött-kopott kisebb tükörbe néz. Nem a saját tükörképét látja benne, az üres Kikötő képe jelenik meg előtte: látja a néma, szürke utcákat és épületeket, a világítótorony ködös árnyát a távolban. Váratlanul a hatalmas csendet megtörve kürt éles hangja hasít a levegőbe.
A löködésre kel, s egyből a hozzáérő csuklóra is fonja riadtan a kezét. Látszik, hogy kicsit leverte a víz, a füle zúg, az álom maradéka ott csörömpöl a koponyájában. Kell néhány lélegzetvételnyi idő, mire rájön, hol a francban is van.*
- Vizet *szól halkan az asztalkán pihenő kancsó felé bökve, majd nehézkesen felkászálódik az ágyból.*
- Istenek *nyögi nyúzottan, miközben megdörzsöli a szemét* - És még abból a húgyos krumplipálinkából nem is ittam. Pedig nagyon kínálgatták.
*Ha segítenek neki, ha nem hamarosan úgy kortyol a vízbe egyenesen a kancsóból, mintha napok óta a nagy sivatagot járva először inna. Alkarjával törli le nedves állát, aztán nem túl energikusan szedelőzködni kezd.*
- Azóta se jött senki?
*Sok kellemetlen mellékhatása akad a kevéssé mértékletes alkoholfogyasztásnak, de az egyik talán legbosszantóbb, mennyi ostobaságot tud összeálmodni tőle az ember. Most sincs ez másképp. Valahol a Kikötőben jár, legalább is, annak kellene lennie, azonban a víz teljesen felszívódott. A hajók csirkelábakon állnak a tengerfenéken, azon sétálgatnak ráérősen ide-oda a part mentén. Mintha azonban ez volna a világ legtermészetesebb dolga, ő csak továbbsétál, a Lakónegyeden át egészen a Sellőházig. Az úton egy teremtett lélekkel sem találkozik, ahogy bent a bordélyban sem. A félhomályban gyertyák fénye pislákol erőtlenül, a pulton katonás sorrendben sorakoznak a poharak, mögötte azonban nem áll senki. A lépcső felől tompa dobbanások hallatszanak, nem lépések, inkább valami nehéz, ritmikus ütem, amit dobokon vernek. Elindul felfelé. A fokok nem nyikorognak - ez az első átkozottul gyanús dolog. A falakon kifakult festmények lógnak, a sellők mosolya merev, a szemük valahogy mind egy irányba néz. A folyosón az ajtók csukva, mindegyik előtt egy porsáv húzódik, mintha hosszú ideje nem nyíltak volna. A régi szobájába sétál, ahelyett azonban, hogy körbenézne, s megrohanná a nosztalgia kellemes fojtása, egyből a mosdótál felé lép, ahol egy ütött-kopott kisebb tükörbe néz. Nem a saját tükörképét látja benne, az üres Kikötő képe jelenik meg előtte: látja a néma, szürke utcákat és épületeket, a világítótorony ködös árnyát a távolban. Váratlanul a hatalmas csendet megtörve kürt éles hangja hasít a levegőbe.
A löködésre kel, s egyből a hozzáérő csuklóra is fonja riadtan a kezét. Látszik, hogy kicsit leverte a víz, a füle zúg, az álom maradéka ott csörömpöl a koponyájában. Kell néhány lélegzetvételnyi idő, mire rájön, hol a francban is van.*
- Vizet *szól halkan az asztalkán pihenő kancsó felé bökve, majd nehézkesen felkászálódik az ágyból.*
- Istenek *nyögi nyúzottan, miközben megdörzsöli a szemét* - És még abból a húgyos krumplipálinkából nem is ittam. Pedig nagyon kínálgatták.
*Ha segítenek neki, ha nem hamarosan úgy kortyol a vízbe egyenesen a kancsóból, mintha napok óta a nagy sivatagot járva először inna. Alkarjával törli le nedves állát, aztán nem túl energikusan szedelőzködni kezd.*
- Azóta se jött senki?
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2026-02-18 14:44:51
Üzenet elküldve: 2026-02-18 14:44:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Só és füst //
*Olyannyira kihalt a hely, hogy Merrin arra rezzen össze, hogy talán csak egy pillanatra volt tőle, hogy maga is elaludjon. Alapvetően nagyon is kedveli a csendet, de ez most kicsit sem az a megnyugtató fajta. Nem egy rég elhagyatott épületről van szó, inkább az a nyomasztó érzés ül mindenen, hogy valami miatt nagy hirtelen hagyták el a tavernát. Az ilyesmi pedig nem az a körülmény, amely árnyékában szívesen időzik az ember.
Ólomlábakon jár az idő, de nem akarja túl korán felkelteni a zsoldost. Inkább kimegy még. Ad inni a hátasnak, most, hogy már bőven kiszuszogta azt a kis vágtát. Ha talál, tesz elé szénát is, vagy egy-két meszely zabot, ha akad. Kicsit át is csutakolja, csak, hogy teljen az idő. Kikapirgálja a patáit is. Amekkora sárban jöttek, nem csodálkozna, ha kavics szorult volna bele.
Miután visszamegy, még piszmog kicsit a számszeríjával. Megviaszolja az ideget, áttörölgeti a szerkezetet. Ez a nyálkás idő nem bánik a legjobban ezekkel a kényes holmikkal. Az a sündörgő, rossz érzés viszont nagyon is késztetést ébreszt a félvérben, hogy rendben legyenek a fegyverei, ha esetleg úgy alakulna. Sosem jó, ha úgy alakul, de jobb, ha felkészülten találja meg az embert az az eshetőség is.
Bárhol is jár a nap ezen az átkozott vidéken, nagyjából úgy számolja, hogy lassan indulniuk kéne, ha még alkonyat előtt el akarják érni a Kikötőt.
Komótosan szedi a lépcsőket fölfelé. Valahogy most sem akaródzik levenni a kezét a kése markolatáról. Bezörget a szobába, aminek a kulcsát a zsoldos kezébe nyomta. Nem finomkodik, úgyhogy talán még a körülmények ellenére is megébreszti a másikat. De rápróbál a kilincsre is, s mivel nagyon úgy tűnik, hogy útitársa nem zárkózott be, beljebb is tessékeli magát. Nem szívesen ácsorogna odakint.*
- Ébredj, rózsabimbó. Hasadra süt a nap *morogja reszelős hangján, s ha a zsoldos nem mozdulna, egy kicsit meg is löködi a vállát.*
*Olyannyira kihalt a hely, hogy Merrin arra rezzen össze, hogy talán csak egy pillanatra volt tőle, hogy maga is elaludjon. Alapvetően nagyon is kedveli a csendet, de ez most kicsit sem az a megnyugtató fajta. Nem egy rég elhagyatott épületről van szó, inkább az a nyomasztó érzés ül mindenen, hogy valami miatt nagy hirtelen hagyták el a tavernát. Az ilyesmi pedig nem az a körülmény, amely árnyékában szívesen időzik az ember.
Ólomlábakon jár az idő, de nem akarja túl korán felkelteni a zsoldost. Inkább kimegy még. Ad inni a hátasnak, most, hogy már bőven kiszuszogta azt a kis vágtát. Ha talál, tesz elé szénát is, vagy egy-két meszely zabot, ha akad. Kicsit át is csutakolja, csak, hogy teljen az idő. Kikapirgálja a patáit is. Amekkora sárban jöttek, nem csodálkozna, ha kavics szorult volna bele.
Miután visszamegy, még piszmog kicsit a számszeríjával. Megviaszolja az ideget, áttörölgeti a szerkezetet. Ez a nyálkás idő nem bánik a legjobban ezekkel a kényes holmikkal. Az a sündörgő, rossz érzés viszont nagyon is késztetést ébreszt a félvérben, hogy rendben legyenek a fegyverei, ha esetleg úgy alakulna. Sosem jó, ha úgy alakul, de jobb, ha felkészülten találja meg az embert az az eshetőség is.
Bárhol is jár a nap ezen az átkozott vidéken, nagyjából úgy számolja, hogy lassan indulniuk kéne, ha még alkonyat előtt el akarják érni a Kikötőt.
Komótosan szedi a lépcsőket fölfelé. Valahogy most sem akaródzik levenni a kezét a kése markolatáról. Bezörget a szobába, aminek a kulcsát a zsoldos kezébe nyomta. Nem finomkodik, úgyhogy talán még a körülmények ellenére is megébreszti a másikat. De rápróbál a kilincsre is, s mivel nagyon úgy tűnik, hogy útitársa nem zárkózott be, beljebb is tessékeli magát. Nem szívesen ácsorogna odakint.*
- Ébredj, rózsabimbó. Hasadra süt a nap *morogja reszelős hangján, s ha a zsoldos nem mozdulna, egy kicsit meg is löködi a vállát.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2026-02-16 20:27:04
Üzenet elküldve: 2026-02-16 20:27:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Só és füst //
- Sejthettem volna, hogy végig ez volt a terved. Minden férfi ugyanazt akarja *a vicceskedés már nem pörög olyan gyorsan a nyelvén, sőt, nevetésegesen lassan ejti a szavakat, csoda, hogy be nem alszik közben. Ha nem vágtáznának ezen az átkozott lovon, talán már szunyálna, de így csak marad a kellemetlenül émelygő éberség, miközben átszelik a birtokokat. Mivel kénytelen elterelni a figyelmét menetközben, már a Vaskorsóba tartó úton feltűnik neki, hogy nem igazán látni a környéken egy teremtett lelket sem. Betudható lehetne a korai órának, de tudja, hogy a piac felé ilyenkor már megindulnak az árusok meg a ráérős vénasszonyok. Van valami átkozottul furcsa ebben a csendben.
Az érzés még akkor is környékezi, mikor a Taverna előtt végre lehuppan a hátasról, s akkor tetőzik igazán, mikor belépve teljes kihaltság fogadja őket. Nem tudja, mennyire szokványos dolog ez hajnalban, minden bizonnyal nem ez lehet a Vaskorsó legforgalmasabb időszaka, de így, hogy a birtokokon sem volt senki...*
- Te nem találod rohadt furcsának, hogy senkivel sem futottunk össze idefelé? *bukik ki belőle, miközben az egyik szoba kulcsa a markában landol, de többet nem mélázik ezen. A fáradtság egyre inkább kiszorítja a rossz előérzetet, elhessegeti hát a maradékát, hogy eleget tudjon tenni a parancsnak. Nem azért, mert olyan szófogadó lenne, hanem mert egyébként hamarosan minden bizonnyal itt helyben is felborulna.*
- Lehet már egy szerelmes csók sem tud majd felkelteni *bukik ki belőle ismét egy ásítás, aztán már csak int kísérője felé, mielőtt magára hagyná.
A szobát nem találja egyből, kétszer is rossz szoba zárába próbálja belepréselni a kulcsot, de szerencsére még épp időben észreveszi, mielőtt eltörné. Nagyon úgy tűnik senki nem akad itt, akit szerencsétlenkedésével most felverhetne. Az egyszerű kis szobában még lerúgja a csizmáját, aztán szinte belezuhan abba a nem túl úri ágyba.*
~ Mi a fasz folyhat itt? ~ *ez az utolsó dolog, ami megfogalmazódik benne, mielőtt egy pillanat alatt elnyomná az álom. Annyi bizonyos, hacsak a fattyú ígéretéhez híven fel nem kelti, csont nélkül végigalussza az egész napot.*
- Sejthettem volna, hogy végig ez volt a terved. Minden férfi ugyanazt akarja *a vicceskedés már nem pörög olyan gyorsan a nyelvén, sőt, nevetésegesen lassan ejti a szavakat, csoda, hogy be nem alszik közben. Ha nem vágtáznának ezen az átkozott lovon, talán már szunyálna, de így csak marad a kellemetlenül émelygő éberség, miközben átszelik a birtokokat. Mivel kénytelen elterelni a figyelmét menetközben, már a Vaskorsóba tartó úton feltűnik neki, hogy nem igazán látni a környéken egy teremtett lelket sem. Betudható lehetne a korai órának, de tudja, hogy a piac felé ilyenkor már megindulnak az árusok meg a ráérős vénasszonyok. Van valami átkozottul furcsa ebben a csendben.
Az érzés még akkor is környékezi, mikor a Taverna előtt végre lehuppan a hátasról, s akkor tetőzik igazán, mikor belépve teljes kihaltság fogadja őket. Nem tudja, mennyire szokványos dolog ez hajnalban, minden bizonnyal nem ez lehet a Vaskorsó legforgalmasabb időszaka, de így, hogy a birtokokon sem volt senki...*
- Te nem találod rohadt furcsának, hogy senkivel sem futottunk össze idefelé? *bukik ki belőle, miközben az egyik szoba kulcsa a markában landol, de többet nem mélázik ezen. A fáradtság egyre inkább kiszorítja a rossz előérzetet, elhessegeti hát a maradékát, hogy eleget tudjon tenni a parancsnak. Nem azért, mert olyan szófogadó lenne, hanem mert egyébként hamarosan minden bizonnyal itt helyben is felborulna.*
- Lehet már egy szerelmes csók sem tud majd felkelteni *bukik ki belőle ismét egy ásítás, aztán már csak int kísérője felé, mielőtt magára hagyná.
A szobát nem találja egyből, kétszer is rossz szoba zárába próbálja belepréselni a kulcsot, de szerencsére még épp időben észreveszi, mielőtt eltörné. Nagyon úgy tűnik senki nem akad itt, akit szerencsétlenkedésével most felverhetne. Az egyszerű kis szobában még lerúgja a csizmáját, aztán szinte belezuhan abba a nem túl úri ágyba.*
~ Mi a fasz folyhat itt? ~ *ez az utolsó dolog, ami megfogalmazódik benne, mielőtt egy pillanat alatt elnyomná az álom. Annyi bizonyos, hacsak a fattyú ígéretéhez híven fel nem kelti, csont nélkül végigalussza az egész napot.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2026-02-16 10:04:57
Üzenet elküldve: 2026-02-16 10:04:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Só és füst //
- Mit gondolsz? Mit akarhat egy férfi egy napfelkeltés lovagolgatás után? *kérdi, aztán hátrapillant a válla fölött.* - Ágyba viszlek. És nem izgat, mi a véleményed a dologról. *Határozottan szögezi le a tényállást, de mielőtt Shan téves konzekvenciát vonna le, még hozzáteszi a száraz tréfát feloldó indokot is.*
- Nem veszem sok hasznodat, ha ennyire szét vagy csúszva. Alszol pár órát, aztán indulunk tovább.
*A tavernához érve a kezét nyújtja a zsoldosnak, hogy megkapaszkodhasson, míg lecsusszan a megtermett hátasról. Aztán ő is leszáll a nyeregből. A vállára kanyarítja kevéske holmiját, aztán bevezeti a lovat a kis istállóba.
Elég kihaltnak tűnik a hely. Merrin még nem járt itt korábban, szóval fogalma sincs, hogy ez a megszokott vagy máskor esetleg nagyobb élet van a tharg kricsmiben.*
- Üdv *morrantja az orra alatt. Körülnéz. Hát, attól nem kell tartania, hogy nem tud hová leülni.
Biccent a lánynak, hogy kövesse, s meg is indul a helyiség végében lévő pult felé
Úgy néz ki, van szabad Szoba. Ez igazán üdvös fejlemény. Le is tesz 15 aranyat a pultra.
Ha előkerül valaki, aki kiszolgálja őket, akkor elé tolja az összeget és a zsoldos felé biccent, megjelölve a szálláshelyet elfoglalni szándékozó személyét. Ha viszont nem kerül elő a személyzet, Merrin leakaszt egyet a számozott szobakulcsok közül és Shan kezébe nyomja.*
- Menj. Kumjál, amennyit tudsz. Ha indulunk, felzörgetlek.
*Ő maga beül egy, a sötét alakok számára mindenkor népszerű, félreeső helyre, ahonnan ráláthat az ajtóra és az emeletre vezető lépcsőre, meg a pultra egyaránt. Bár hívogató az a sarokban terpeszkedő faragott karosszék is, mely előtt a jókora medvebunda van kiterítve, de Merrin nem az a díszpáholyba ülő fajta. Ő inkább az az alak, aki jobb szeret az árnyékok közé süppedni.
Összefonja maga előtt a karjait. Jobbját a kabát alá csúsztatva tartja, hogy teljesen feltűnésmentesen markolhassa a kését. Idegen helyen van, a bizalmat pedig nem szokta megelőlegezni.
Igyekszik pihenni valamennyit, de a szemét nem hunyja le, csak félárbocra ereszti szemhéjait markáns homloka árnyékában.*
- Mit gondolsz? Mit akarhat egy férfi egy napfelkeltés lovagolgatás után? *kérdi, aztán hátrapillant a válla fölött.* - Ágyba viszlek. És nem izgat, mi a véleményed a dologról. *Határozottan szögezi le a tényállást, de mielőtt Shan téves konzekvenciát vonna le, még hozzáteszi a száraz tréfát feloldó indokot is.*
- Nem veszem sok hasznodat, ha ennyire szét vagy csúszva. Alszol pár órát, aztán indulunk tovább.
*A tavernához érve a kezét nyújtja a zsoldosnak, hogy megkapaszkodhasson, míg lecsusszan a megtermett hátasról. Aztán ő is leszáll a nyeregből. A vállára kanyarítja kevéske holmiját, aztán bevezeti a lovat a kis istállóba.
Elég kihaltnak tűnik a hely. Merrin még nem járt itt korábban, szóval fogalma sincs, hogy ez a megszokott vagy máskor esetleg nagyobb élet van a tharg kricsmiben.*
- Üdv *morrantja az orra alatt. Körülnéz. Hát, attól nem kell tartania, hogy nem tud hová leülni.
Biccent a lánynak, hogy kövesse, s meg is indul a helyiség végében lévő pult felé
Úgy néz ki, van szabad Szoba. Ez igazán üdvös fejlemény. Le is tesz 15 aranyat a pultra.
Ha előkerül valaki, aki kiszolgálja őket, akkor elé tolja az összeget és a zsoldos felé biccent, megjelölve a szálláshelyet elfoglalni szándékozó személyét. Ha viszont nem kerül elő a személyzet, Merrin leakaszt egyet a számozott szobakulcsok közül és Shan kezébe nyomja.*- Menj. Kumjál, amennyit tudsz. Ha indulunk, felzörgetlek.
*Ő maga beül egy, a sötét alakok számára mindenkor népszerű, félreeső helyre, ahonnan ráláthat az ajtóra és az emeletre vezető lépcsőre, meg a pultra egyaránt. Bár hívogató az a sarokban terpeszkedő faragott karosszék is, mely előtt a jókora medvebunda van kiterítve, de Merrin nem az a díszpáholyba ülő fajta. Ő inkább az az alak, aki jobb szeret az árnyékok közé süppedni.
Összefonja maga előtt a karjait. Jobbját a kabát alá csúsztatva tartja, hogy teljesen feltűnésmentesen markolhassa a kését. Idegen helyen van, a bizalmat pedig nem szokta megelőlegezni.
Igyekszik pihenni valamennyit, de a szemét nem hunyja le, csak félárbocra ereszti szemhéjait markáns homloka árnyékában.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:46:28
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:46:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Megkönnyebbülten sóhajt ahogy látja Tharasy karját működésben. Még megkéri az elfet, hogy mozgassa meg ujjait, ám az alapos vizsgálatot a kürtszó szakítja félbe. Karheia nem harcos, így rá ez a hívószó nem pezsdítően hat, sokkal inkább megfagyasztja vérét. A félelem persze sosem tántorította el a cselekvéstől, különösen ha másokról, tehát népéről volt szó, de ő maga sem lenne itt, ha a lehetőség pillanatában nem mert volna cselekedni.*
- Menni kell.
*Feleli kurtán, egy határozott biccentés kíséretében. Nem érzi késznek magát, de persze csak magára vethet. Túl sokat időzött a raktárban a bájitalok között, így számtalan teendőiből jóformán semmire sem futotta. Nem is habozik, éppen csak annyira szánja el magát, hogy a bőrerszényéből egy vastag spárga darabot húzzon elő, melynek segítségével egy nagy, hanyag lófarokba kösse rendezetlen haját.*
- Luryelle, maradj Tharasyék vagy Yagnar közelében. Ha szükséges, akkor fuss!
*Szíve szerint marasztalná a leányt, de a tavernában sem lenne nagyobb biztonságban, ellenben erős férfi harcosaik mellett esélye lehet épségben távozni. Kutyáit is szívesen zavarná el, de hiába dobbant és tapsol fenyegetően, ám azok csak értetlenül ugranak hátra, majd követik tovább. A szíve belesajdul, ha arra gondol, hogy milyen veszélynek lehetnek kitéve szerettei. Több tragédiát aligha lenne képes elviselni, a korábbi gyász is teljesen megtörte, s talán sosem heverte ki igazán.*
*Megkönnyebbülten sóhajt ahogy látja Tharasy karját működésben. Még megkéri az elfet, hogy mozgassa meg ujjait, ám az alapos vizsgálatot a kürtszó szakítja félbe. Karheia nem harcos, így rá ez a hívószó nem pezsdítően hat, sokkal inkább megfagyasztja vérét. A félelem persze sosem tántorította el a cselekvéstől, különösen ha másokról, tehát népéről volt szó, de ő maga sem lenne itt, ha a lehetőség pillanatában nem mert volna cselekedni.*
- Menni kell.
*Feleli kurtán, egy határozott biccentés kíséretében. Nem érzi késznek magát, de persze csak magára vethet. Túl sokat időzött a raktárban a bájitalok között, így számtalan teendőiből jóformán semmire sem futotta. Nem is habozik, éppen csak annyira szánja el magát, hogy a bőrerszényéből egy vastag spárga darabot húzzon elő, melynek segítségével egy nagy, hanyag lófarokba kösse rendezetlen haját.*
- Luryelle, maradj Tharasyék vagy Yagnar közelében. Ha szükséges, akkor fuss!
*Szíve szerint marasztalná a leányt, de a tavernában sem lenne nagyobb biztonságban, ellenben erős férfi harcosaik mellett esélye lehet épségben távozni. Kutyáit is szívesen zavarná el, de hiába dobbant és tapsol fenyegetően, ám azok csak értetlenül ugranak hátra, majd követik tovább. A szíve belesajdul, ha arra gondol, hogy milyen veszélynek lehetnek kitéve szerettei. Több tragédiát aligha lenne képes elviselni, a korábbi gyász is teljesen megtörte, s talán sosem heverte ki igazán.*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:26:17
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:26:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Mielőtt válaszolhatna a felé intézett szavakra, a Thargodar időközben visszatér, ő pedig csak egy rövid ideig mered a felé nyújtott italra, mielőtt érte kapna és zokszó nélkül felhörpintené. Látszólag Karheia is sietne valahová, nincs miért feltartania.
Mindamellett, hogy tharg révén bizadalma van a szellemjáróban, ivott ő már ilyesmit. Igaz, azt nem csonttörésre.
Fenékig ledönti a fiola tartalmát, majd vár néhány szívdobbanásnyi időt, mielőtt megpróbálná megmozdítani karját.*
-Azt hiszem, működik. *Kezdi bizonytalanul, ám szavait váratlan hang nyomja el. A kürtszó.*
-A tharg kürt! *Pillant izgatottan húgára és a fiatal leányra.*
-Mi van most? Menni kell? *Szemmel láthatóan csigázza az esemény. Az orkokat már elkaparták, túl sok tennivalójuk nincs már itt. Amennyiben tényleg azt jelenti a kürtszó, amit gondol, hát ott a helyük.
Amennyiben Karheia megindul, minden további nélkül követi, s biccent a többieknek, hogy tegyenek ugyanígy.*
-Már rég itt volt az ideje. *Mormogja. Majdnem biztos benne, hogy ennek az egésznek köze van az orkokhoz valamilyen formában. Talán akad belőlük több is? Azok, amelyeket kilyukasztottak, tán egy nagyobb társaságból váltak ki?*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
*Mielőtt válaszolhatna a felé intézett szavakra, a Thargodar időközben visszatér, ő pedig csak egy rövid ideig mered a felé nyújtott italra, mielőtt érte kapna és zokszó nélkül felhörpintené. Látszólag Karheia is sietne valahová, nincs miért feltartania.
Mindamellett, hogy tharg révén bizadalma van a szellemjáróban, ivott ő már ilyesmit. Igaz, azt nem csonttörésre.
Fenékig ledönti a fiola tartalmát, majd vár néhány szívdobbanásnyi időt, mielőtt megpróbálná megmozdítani karját.*
-Azt hiszem, működik. *Kezdi bizonytalanul, ám szavait váratlan hang nyomja el. A kürtszó.*
-A tharg kürt! *Pillant izgatottan húgára és a fiatal leányra.*
-Mi van most? Menni kell? *Szemmel láthatóan csigázza az esemény. Az orkokat már elkaparták, túl sok tennivalójuk nincs már itt. Amennyiben tényleg azt jelenti a kürtszó, amit gondol, hát ott a helyük.
Amennyiben Karheia megindul, minden további nélkül követi, s biccent a többieknek, hogy tegyenek ugyanígy.*
-Már rég itt volt az ideje. *Mormogja. Majdnem biztos benne, hogy ennek az egésznek köze van az orkokhoz valamilyen formában. Talán akad belőlük több is? Azok, amelyeket kilyukasztottak, tán egy nagyobb társaságból váltak ki?*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-24 23:55:02
Üzenet elküldve: 2025-10-24 23:55:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Dolguk végeztével azért még jól rátapos a friss földkupacra, véletlenül sem tiszteletlenségből, csupán azért, hogy jól összetömörödjön a föld. Még csak az kellene, hogy az ebek kikotorják a fenevadakat, és jól megbetegedjenek. Az biza zavarná Thaleenát, aki a kutyákat éppenséggel kifejezetten kedveli, nem úgy mint az orkokat.
Az ásót hagyja eldőlni, ő pedig egy lépéssel onnan huppan le a földre. Gerince kellemesen roppan egyet. Gyakorta keresi az ülőhelyet, mely önmagában is elég árulkodó kimerültségéről, ahogy az is, hogy próbálja kinyújtani és lazítgatni feszes izmait. Persze elkeseredett próbálkozás ez, s jól tudja, hogy másnap szörnyen fog fájni mindene.*
- Terv?
*Kissé értetlenül pislog a leányra. Nekik sosincsenek terveik, mindig csak sodródnak az árral, amiről következő válasza is árulkodik.*
- Hát, ahol tudunk. Talán ki tudunk könyörögni egy szobát, de ha nem, akkor az istállóban. Egész kényelmes az a maga módján.
*Kíváncsian várja, hogy Luryelle vajon elkezd finnyáskodni ennek hallatán. A szalma ugyan szúrós, de puha és meleg, a trágya szaga pedig a maga módján még kellemesnek is mondható. Thaleena sem kedveli annyira ezt a puritán, nomád jellegű életmódot, de kevés aranyat kapnak, s azzal sem bánnak túl jól, ezért kénytelenek ezzel beérni.
Idő közben végre felbukkan a varázslónő is, amit nehezen áll meg, hogy ne kommentáljon, ezért inkább elfordítja tekintetét és a tájat kezdi el fürkészni. Bízik benne, hogy az a zöld lötty helyrehozza fivére karját, mert egyébként is haszontalan testvére fél kézzel csak még nagyobb kolonc a nyakán.*
*Dolguk végeztével azért még jól rátapos a friss földkupacra, véletlenül sem tiszteletlenségből, csupán azért, hogy jól összetömörödjön a föld. Még csak az kellene, hogy az ebek kikotorják a fenevadakat, és jól megbetegedjenek. Az biza zavarná Thaleenát, aki a kutyákat éppenséggel kifejezetten kedveli, nem úgy mint az orkokat.
Az ásót hagyja eldőlni, ő pedig egy lépéssel onnan huppan le a földre. Gerince kellemesen roppan egyet. Gyakorta keresi az ülőhelyet, mely önmagában is elég árulkodó kimerültségéről, ahogy az is, hogy próbálja kinyújtani és lazítgatni feszes izmait. Persze elkeseredett próbálkozás ez, s jól tudja, hogy másnap szörnyen fog fájni mindene.*
- Terv?
*Kissé értetlenül pislog a leányra. Nekik sosincsenek terveik, mindig csak sodródnak az árral, amiről következő válasza is árulkodik.*
- Hát, ahol tudunk. Talán ki tudunk könyörögni egy szobát, de ha nem, akkor az istállóban. Egész kényelmes az a maga módján.
*Kíváncsian várja, hogy Luryelle vajon elkezd finnyáskodni ennek hallatán. A szalma ugyan szúrós, de puha és meleg, a trágya szaga pedig a maga módján még kellemesnek is mondható. Thaleena sem kedveli annyira ezt a puritán, nomád jellegű életmódot, de kevés aranyat kapnak, s azzal sem bánnak túl jól, ezért kénytelenek ezzel beérni.
Idő közben végre felbukkan a varázslónő is, amit nehezen áll meg, hogy ne kommentáljon, ezért inkább elfordítja tekintetét és a tájat kezdi el fürkészni. Bízik benne, hogy az a zöld lötty helyrehozza fivére karját, mert egyébként is haszontalan testvére fél kézzel csak még nagyobb kolonc a nyakán.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-13 16:46:00
Üzenet elküldve: 2025-10-13 16:46:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
*A tavernában a falnak dőlve, karjait egymásba fonva csendesen hallgatózik. Hagyja, hogy Rorkir kibontakozzon, úgy tűnik szeret szerepelni kicsit, ami a leányról már kevésbé mondható el. Legalább is, idegenek előtt józanul semmiképpen sem szokása.
Kivonva magát a beszélgetésből alkalma nyílik kicsit jobban szemügyre venni a színes társaságot, borostyán pillantásai leginkább az óriáson időznek, nem sok vele hasonlóhoz találkozott eddig élete során. Úgy beszélik az egyik nyugati városban nagy számban előfordulnak, arra gondol milyen rohadt nagy épületek lehetnek ott, ha ezek beférnek.
Persze a bemutatkozós körből maga sem marad ki, de meglehetősen kurtára fogja.*
- Kayaerr *de többet nem is szól, minden elhangzott már, ami lényeges, inkább továbbra is csendesen figyel, egészen addig, amíg úgy nem dönt a társaság, hogy felkeresik a jarlt. Ekkor, ha már mindenki összeszedelőzködött és menetkész, Rorki mellé lép és pillantásait rá emeli.*
- Mi is térjünk vissza velük Yagnarhoz? *Talán már eltelt annyi idő, hogy vezérük friss információkkal tudjon szolgálni az orkokat, vagy a támadás indítását illetően.*
//Mindenki figyelmébe//
*A tavernában a falnak dőlve, karjait egymásba fonva csendesen hallgatózik. Hagyja, hogy Rorkir kibontakozzon, úgy tűnik szeret szerepelni kicsit, ami a leányról már kevésbé mondható el. Legalább is, idegenek előtt józanul semmiképpen sem szokása.
Kivonva magát a beszélgetésből alkalma nyílik kicsit jobban szemügyre venni a színes társaságot, borostyán pillantásai leginkább az óriáson időznek, nem sok vele hasonlóhoz találkozott eddig élete során. Úgy beszélik az egyik nyugati városban nagy számban előfordulnak, arra gondol milyen rohadt nagy épületek lehetnek ott, ha ezek beférnek.
Persze a bemutatkozós körből maga sem marad ki, de meglehetősen kurtára fogja.*
- Kayaerr *de többet nem is szól, minden elhangzott már, ami lényeges, inkább továbbra is csendesen figyel, egészen addig, amíg úgy nem dönt a társaság, hogy felkeresik a jarlt. Ekkor, ha már mindenki összeszedelőzködött és menetkész, Rorki mellé lép és pillantásait rá emeli.*
- Mi is térjünk vissza velük Yagnarhoz? *Talán már eltelt annyi idő, hogy vezérük friss információkkal tudjon szolgálni az orkokat, vagy a támadás indítását illetően.*
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-12 20:04:36
Üzenet elküldve: 2025-10-12 20:04:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*A raktárkészletben kicsit többet időzött a kelleténél, s utólag már bánja, de a bájitalok és relikviák közötti molyolásnak sosem képes ellenállni. Végül megszerezte a szükséges bájitalt, most pedig lábait kapkodva igyekszik behozni a lemaradást. Homloka már gyöngyözik, amikor megpillantja a Vaskorsó épületét, a két kutya pedig hűségesen kíséri őt. Elsőként az épületben próbál szerencsét, de ahogy benyit a fogadó ajtaján és körbepillant, nem találja a szőke testvérpárt és Luryellet. Néhány tétova pillanatig még szemlélődik, majd kifordul az épületből és megáll a bejáratnál.
Nagyokat szusszanva pihen, és következő úti célját próbálja kitervelni. A meleg és a sok rohangálás következtében sajnálatosan lelassult gondolkodása, így eszébe sem jut, hogy az épületet megkerülve is szétnézzen. Karheia szerencséjére az elf testvérpár igen harsány, s még ő is hamar felfigyel rájuk, az ebei pedig heves farokcsóválással és fülhegyezéssel jelzik a megfelelő irányt számára. Rögvest a taverna mögé siet, ahol egy tekintélyes sírgödör felett munkálkodik Thaleena és Luryelle, miközben Tharasy rájuk lepillantva asszisztál a munkálatokhoz.
Lassan megközelíti a triót, miközben bőrtáskájában kutat a bájital után.*
- Megérkeztem.
*Szólal meg fennhangon, s mire a fiatal elf férfi mellé ér a zöld ital már a tenyerében pihen.*
- De nem maradok a szükségesnél tovább. Ezt idd meg, hogy láthassuk hatását!
*Mondja, miközben a 1 Sötétzöld varázsital fioláját Hegyvidéki Tharasy markába nyomja. Feszült figyelemmel várja, hogy az elf felhörpintse a varázsitalt, és az kifejthesse hatását rá, eközben pedig reménykedik, hogy megfelelő gyógyírt hozott el a thargok raktárából.*
*A raktárkészletben kicsit többet időzött a kelleténél, s utólag már bánja, de a bájitalok és relikviák közötti molyolásnak sosem képes ellenállni. Végül megszerezte a szükséges bájitalt, most pedig lábait kapkodva igyekszik behozni a lemaradást. Homloka már gyöngyözik, amikor megpillantja a Vaskorsó épületét, a két kutya pedig hűségesen kíséri őt. Elsőként az épületben próbál szerencsét, de ahogy benyit a fogadó ajtaján és körbepillant, nem találja a szőke testvérpárt és Luryellet. Néhány tétova pillanatig még szemlélődik, majd kifordul az épületből és megáll a bejáratnál.
Nagyokat szusszanva pihen, és következő úti célját próbálja kitervelni. A meleg és a sok rohangálás következtében sajnálatosan lelassult gondolkodása, így eszébe sem jut, hogy az épületet megkerülve is szétnézzen. Karheia szerencséjére az elf testvérpár igen harsány, s még ő is hamar felfigyel rájuk, az ebei pedig heves farokcsóválással és fülhegyezéssel jelzik a megfelelő irányt számára. Rögvest a taverna mögé siet, ahol egy tekintélyes sírgödör felett munkálkodik Thaleena és Luryelle, miközben Tharasy rájuk lepillantva asszisztál a munkálatokhoz.
Lassan megközelíti a triót, miközben bőrtáskájában kutat a bájital után.*
- Megérkeztem.
*Szólal meg fennhangon, s mire a fiatal elf férfi mellé ér a zöld ital már a tenyerében pihen.*
- De nem maradok a szükségesnél tovább. Ezt idd meg, hogy láthassuk hatását!
*Mondja, miközben a 1 Sötétzöld varázsital fioláját Hegyvidéki Tharasy markába nyomja.
Feszült figyelemmel várja, hogy az elf felhörpintse a varázsitalt, és az kifejthesse hatását rá, eközben pedig reménykedik, hogy megfelelő gyógyírt hozott el a thargok raktárából.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-10 22:34:05
Üzenet elküldve: 2025-10-10 22:34:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
*Nagyon nem mindegy ki ellen van a harc. Legalábbis Shendal szempontjából. Ugyanis ha valami hatalmi harc lenne, vagy belső viszály, biztos hogy nem tartana velük. A férfi először csak hallgat. Shendal oldalra pillant, ahogy Morwon meséli a klubban történteket. A férfi szavai után egy apró, fáradt mosoly jelenik meg az arcán. De a zöld ital bizonyosan jó lenne, ha lenne. A tekintetében ott ül a keserűség, de a düh is, ami minden egyes ork említésére felerősödik benne. Az a fajta csend tele van indulattal, amit csak az érezhet, aki már túl sok vért és halált látott. Vagy túl keveset. Jelen állás szerint az utóbbi. A keze önkéntelenül a kard markolatára csúszik, az ujjak megfeszülnek rajta, mintha már most küzdelemre készülne. Kayaerr felé tekintve biccent, megemelve korsóját.*
-Orkok, mi? * Kérdezi vissza de végül, lassan kiissza a korsó tartalmát. A tekintete sötété válik. Közben újra tölti pipáját. Nagy karikákat pöfékel, majd folytatja.*
-Azok a szennyek megint ide merészkednek? Hát nem tanultak a múltból?
*Hátrébb lép, a szék kissé megcsikordul mögötte ahogy eltolja. Nem tartja magát nagy harcosnak, de tudja jól mire képesek azok a fenevadak. S ha tud tenni azért, hogy ez ne következzen be, ő bizony ott lesz. Körbenéz az asztalon, holmiját összeszedi, és indulásra készen vár.*
- Rajta testvérek, ne várassuk meg azt a Yagnar urat.
//Mindenki figyelmébe//
*Nagyon nem mindegy ki ellen van a harc. Legalábbis Shendal szempontjából. Ugyanis ha valami hatalmi harc lenne, vagy belső viszály, biztos hogy nem tartana velük. A férfi először csak hallgat. Shendal oldalra pillant, ahogy Morwon meséli a klubban történteket. A férfi szavai után egy apró, fáradt mosoly jelenik meg az arcán. De a zöld ital bizonyosan jó lenne, ha lenne. A tekintetében ott ül a keserűség, de a düh is, ami minden egyes ork említésére felerősödik benne. Az a fajta csend tele van indulattal, amit csak az érezhet, aki már túl sok vért és halált látott. Vagy túl keveset. Jelen állás szerint az utóbbi. A keze önkéntelenül a kard markolatára csúszik, az ujjak megfeszülnek rajta, mintha már most küzdelemre készülne. Kayaerr felé tekintve biccent, megemelve korsóját.*
-Orkok, mi? * Kérdezi vissza de végül, lassan kiissza a korsó tartalmát. A tekintete sötété válik. Közben újra tölti pipáját. Nagy karikákat pöfékel, majd folytatja.*
-Azok a szennyek megint ide merészkednek? Hát nem tanultak a múltból?
*Hátrébb lép, a szék kissé megcsikordul mögötte ahogy eltolja. Nem tartja magát nagy harcosnak, de tudja jól mire képesek azok a fenevadak. S ha tud tenni azért, hogy ez ne következzen be, ő bizony ott lesz. Körbenéz az asztalon, holmiját összeszedi, és indulásra készen vár.*
- Rajta testvérek, ne várassuk meg azt a Yagnar urat.
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-09 21:16:54
Üzenet elküldve: 2025-10-09 21:16:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
*Úgy látszik, hogy éppen jókor és éppen a megfelelő helyre érkezik a páros, ugyanis van ám harcos bőven a fogadóban. Nem is akármilyenek! Nagyot szusszant most, hogy végre megáll egy kicsit, látszik rajta, hogy verejtékezik a homloka, a mellkasa pedig fel-alá pumpál, bizonyára egy jóideje már kemény hajtásban van. Bizonyára ez okozhatta Kayaerr megcsúszását is, amiért egyáltalán nem neveti ki, vagy nézi le őt, egyszerűen csak segít neki. Bent pedig először a vörös legény veszi észre őket. Magas teremtés, majdnem feléri Rorkirt, pedig ő igazán nagyra nőtt. Visszanyeli szavait a kérdésére ~Nem mindegy mik ellen?!~ és társa válaszol helyette is.*
-Egy egész horda tart a határaink felé ezekből a mocskokból.
*Fintor kúszik az arcára, de hamar eltűnik onnan, és helyette széles vigyor veszi át a helyét, mikor meglátja Morwont a társaságban. Ugyan ő maga sem mondható kicsinek, az óriás egészen robusztus. Nem is találkozott Rorkir óriással, mióta azzal a nővel fújta össze a szél a kikötőben. Ugyan kellemes éjszaka volt, de nem is hasonlítható össze a két szerzet. Ahogy jobban megnézi magának még szélesebben vigyorog rá.*
-Remek! Akkor a legjobb helyen vagy, testvér! Ha igazak a hírek jut elég levágni való mindannyiunknak. Én Rorkir vagyok, de a vezér szavát hozzuk. Acél veled, Morwon.
*Köszönti végül, aztán a banda fehér hajú tagja is úgy látszik, hogy egészen feltüzelődik az orkok hallatán, amit őszintén megért a barbár, hisz ő maga is átérzi a helyzet súlyát.*
-Acél veled, Brynar! Acél veled, Shenthal!
*Köszönti a többieket is, és biccent hozzá. Ugyan Brynar tűnik a legfiatalabbnak közülük, ez semmit nem jelent, attól még neki is kijár a lehetőség, hogy nevet kovácsoljon magának az elkövetkezendő csatákban.*
-Akkor az ősök is úgy akarták, hogy találkozzunk. A Vashegy és a vezér tárt karokkal fogad minden harcost, kik nem rettennek meg a zöld fenevadaktól.
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.09 21:17:10
//Mindenki figyelmébe//
*Úgy látszik, hogy éppen jókor és éppen a megfelelő helyre érkezik a páros, ugyanis van ám harcos bőven a fogadóban. Nem is akármilyenek! Nagyot szusszant most, hogy végre megáll egy kicsit, látszik rajta, hogy verejtékezik a homloka, a mellkasa pedig fel-alá pumpál, bizonyára egy jóideje már kemény hajtásban van. Bizonyára ez okozhatta Kayaerr megcsúszását is, amiért egyáltalán nem neveti ki, vagy nézi le őt, egyszerűen csak segít neki. Bent pedig először a vörös legény veszi észre őket. Magas teremtés, majdnem feléri Rorkirt, pedig ő igazán nagyra nőtt. Visszanyeli szavait a kérdésére ~Nem mindegy mik ellen?!~ és társa válaszol helyette is.*
-Egy egész horda tart a határaink felé ezekből a mocskokból.
*Fintor kúszik az arcára, de hamar eltűnik onnan, és helyette széles vigyor veszi át a helyét, mikor meglátja Morwont a társaságban. Ugyan ő maga sem mondható kicsinek, az óriás egészen robusztus. Nem is találkozott Rorkir óriással, mióta azzal a nővel fújta össze a szél a kikötőben. Ugyan kellemes éjszaka volt, de nem is hasonlítható össze a két szerzet. Ahogy jobban megnézi magának még szélesebben vigyorog rá.*
-Remek! Akkor a legjobb helyen vagy, testvér! Ha igazak a hírek jut elég levágni való mindannyiunknak. Én Rorkir vagyok, de a vezér szavát hozzuk. Acél veled, Morwon.
*Köszönti végül, aztán a banda fehér hajú tagja is úgy látszik, hogy egészen feltüzelődik az orkok hallatán, amit őszintén megért a barbár, hisz ő maga is átérzi a helyzet súlyát.*
-Acél veled, Brynar! Acél veled, Shenthal!
*Köszönti a többieket is, és biccent hozzá. Ugyan Brynar tűnik a legfiatalabbnak közülük, ez semmit nem jelent, attól még neki is kijár a lehetőség, hogy nevet kovácsoljon magának az elkövetkezendő csatákban.*
-Akkor az ősök is úgy akarták, hogy találkozzunk. A Vashegy és a vezér tárt karokkal fogad minden harcost, kik nem rettennek meg a zöld fenevadaktól.
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.09 21:17:10
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-08 16:07:33
Üzenet elküldve: 2025-10-08 16:07:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
* Csendben hallgatja, ahogy Morwon újabb történetbe kezd. A Pegazus-féle ivóverseny említésénél csak halványan elmosolyodik, és halkan morran egyet. Nem gúnyból, inkább szórakozott elismerésként. Ujjával a pohár peremén köröz.
Amikor Shendal hozzá fordul, a neve hallatán lassan felnéz. Tetszik neki, ahogy a férfi az apját dicséri. Úgy is van ahogy ő mondja. Hatalmas harcos volt. Tekintete egy pillanatra Shendalon időzik. Nem mond semmit, csak elmosolyodik, majd visszatér a korsó felé.
Morwon kérdésére felpillant. Meghívást kap a klubjába, őt viszont jelenleg nem érdeklik az efféle dolgok. Egyszerűen megrázza a fejét. *
- Nem, kösz.
* A másik kettő feláll az asztaltól, és hatalmas kedvvel indul meg a kijárat felé. Énekelnek is, ő viszont nem száll be. Sosem volt valami jó hangja. Ekkor toppan be két további vendég, akik igen érdekes mondanivalót hoztak. Brynar nem mozdul azonnal, mikor a kocsma ajtaja kivágódik. A tölgyfaasztalnál ülve lassan emeli tekintetét az újonnan érkezőkre. Rorkir szavai végig morajlanak a termen. Brynar megissza a maradék italát, majd lassan leteszi a korsót.
Amikor Morwon megszólal, és bemutatja őket, Brynar feláll. Megáll az óriás mellett és Rorkirra néz. *
- A nevem Brynar, nem Brynnus. * Javítja ki az óriást. * A többi viszont igaz, valóban Yagnarhoz indultunk. Beszédem van vele.
* Az orkok hallatára felszisszen. *
- A francba! * Morogja az orra alatt, majd hangosabban is megszólal. * Ha jönnek az orkok, akkor a kardom nem marad a hüvelyben. Vesszen az összes!
* Megveti az orkokat. Ennek nincsen semmi különös oka. Egyszerűen a gyerekkorától fogva gyűlöli őket és kész.
Biccent Rorkirnak. *
- Induljunk!
//Mindenki figyelmébe//
* Csendben hallgatja, ahogy Morwon újabb történetbe kezd. A Pegazus-féle ivóverseny említésénél csak halványan elmosolyodik, és halkan morran egyet. Nem gúnyból, inkább szórakozott elismerésként. Ujjával a pohár peremén köröz.
Amikor Shendal hozzá fordul, a neve hallatán lassan felnéz. Tetszik neki, ahogy a férfi az apját dicséri. Úgy is van ahogy ő mondja. Hatalmas harcos volt. Tekintete egy pillanatra Shendalon időzik. Nem mond semmit, csak elmosolyodik, majd visszatér a korsó felé.
Morwon kérdésére felpillant. Meghívást kap a klubjába, őt viszont jelenleg nem érdeklik az efféle dolgok. Egyszerűen megrázza a fejét. *
- Nem, kösz.
* A másik kettő feláll az asztaltól, és hatalmas kedvvel indul meg a kijárat felé. Énekelnek is, ő viszont nem száll be. Sosem volt valami jó hangja. Ekkor toppan be két további vendég, akik igen érdekes mondanivalót hoztak. Brynar nem mozdul azonnal, mikor a kocsma ajtaja kivágódik. A tölgyfaasztalnál ülve lassan emeli tekintetét az újonnan érkezőkre. Rorkir szavai végig morajlanak a termen. Brynar megissza a maradék italát, majd lassan leteszi a korsót.
Amikor Morwon megszólal, és bemutatja őket, Brynar feláll. Megáll az óriás mellett és Rorkirra néz. *
- A nevem Brynar, nem Brynnus. * Javítja ki az óriást. * A többi viszont igaz, valóban Yagnarhoz indultunk. Beszédem van vele.
* Az orkok hallatára felszisszen. *
- A francba! * Morogja az orra alatt, majd hangosabban is megszólal. * Ha jönnek az orkok, akkor a kardom nem marad a hüvelyben. Vesszen az összes!
* Megveti az orkokat. Ennek nincsen semmi különös oka. Egyszerűen a gyerekkorától fogva gyűlöli őket és kész.
Biccent Rorkirnak. *
- Induljunk!
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-08 12:14:55
Üzenet elküldve: 2025-10-08 12:14:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1507
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1507
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, Morw, Brynar//
* Örömmel emlékszik vissza az estére, amikor elnyerte Arthenior legiszákosabb címét; de csak, mert nem emlékszik sok mindenre, és inkább csak utólag rakta össze, hogy mi történhetett. Akkor aztán tényleg sokat ivott, és sokfélét, így néhány kör után ő is és a többi résztvevő is kidőlt a piától – ezt a részletet azonban senkinek nem kell tudnia. A lényeg, hogy ő tartott ki a legtovább, legalábbis úgy rémlik. Ha nem így lett volna, miért adták volna neki ezt a medaliont?
A veterán sebkötés szintúgy Morwon szakterülete, mint az ivás. Bár Shendal szinte már túlzottan is lelkes, nem akarja letörni a jókedvét, így bólint. *
– Bezony, van ivás, van evés és hát van verekedés is. * Kicsit megvakarja a tarkóját, mert ez utóbbi számára nem hangzik annyira jól. Morwon jámbor óriás, ő csak okkal verekedik. *
– Már, ha van kit megverni. * Teszi hozzá, de ami azt illeti, a hegkötők klubjának nincs valódi programterve vagy célkitűzése, azon kívül, hogy hegeket kötnek… Illetve sebeket, hogy később heg legyen belőlük. Habár olykor csak kötözik azokat a sebeket, máskor pedig zöld színű bájitalt itatnak meg a sebesülttel. De már így is elég hosszú volt a Veterán Harcosok Hegkötők Klubjának a neve, minek tovább bonyolítani?
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
Nem sokkal azután, hogy elhatározzák, hogy elindulnak megkeresni Yagnart, egy igazi Tharg ront be a Vaskorsóba. Morwonnak semmi kétsége efelől, hiszen Rorkir pont úgy néz ki, mint aki négyéves korára már medvékkel bunyózott, és orkok koponyájából itta a vért. Szavai túlharsogják Morwon dalát (ami miatt kissé szomorú is lesz az óriás, hiszen nagyon szép verset szavalt az imént), megjelenése karizmatikus. Olyannyira, hogy a vele együtt érkező átlagos termetű nőt eleinte észre se veszi az óriás, csak amikor válaszol a vörös által feltett kérdésre.
Erre Morwon meghökken és ő is megszólal. *
– Orkok? Há' én pont azér' jöttem, hogy elverjem őket! Jó helyütt vagyunk! * Szól hátra két új társának, aztán visszafordul az újonnan érkezők felé. A Tharg férfi Brennus kürtjéről beszélt valamit, erre csak megvonja vállát és hunyorít. Tudja jól, hogy Brennus Thargodar már rég halott; ott volt, amikor megküzdött Kramlaffal a Párbaj Körében. Talán a fia lenne ez az alak? Vagy… *
– Te vagy tán Yagnar, a Thargok vezíre? * Néz kérdőn Rorkirra, merthogy sejti, hogy egy hozzá hasonló fickó lehet az a Yagnar is, ha már Kagan utódjának nevezi magát. *
– Akárhogy is, épp hozzá indultunk. Én vagyok Morwon, a Vasöklű, ez itt Shenthal, az meg Brynnus. Be kell jutnunk Thargarodba, hogy beszéljünk Yagnarral, esküt tegyünk, meg hasonlók. Tudsz nekünk segíteni? * Nem kér engedélyt társaitól, hogy helyettük beszéljen, de talán csak nem haragszanak meg rá emiatt. Morwon már tudja, hogy mennek itt a dolgok, legalábbis sejti, hiszen régebben ő is a Thargok sorát erősítette (és a vaskorsó Taverna söröshordóinak számát csökkentette). Most pedig azért jött, hogy ismét csatlakozzon hozzájuk. *
//Shendal, Morw, Brynar//
* Örömmel emlékszik vissza az estére, amikor elnyerte Arthenior legiszákosabb címét; de csak, mert nem emlékszik sok mindenre, és inkább csak utólag rakta össze, hogy mi történhetett. Akkor aztán tényleg sokat ivott, és sokfélét, így néhány kör után ő is és a többi résztvevő is kidőlt a piától – ezt a részletet azonban senkinek nem kell tudnia. A lényeg, hogy ő tartott ki a legtovább, legalábbis úgy rémlik. Ha nem így lett volna, miért adták volna neki ezt a medaliont?
A veterán sebkötés szintúgy Morwon szakterülete, mint az ivás. Bár Shendal szinte már túlzottan is lelkes, nem akarja letörni a jókedvét, így bólint. *
– Bezony, van ivás, van evés és hát van verekedés is. * Kicsit megvakarja a tarkóját, mert ez utóbbi számára nem hangzik annyira jól. Morwon jámbor óriás, ő csak okkal verekedik. *
– Már, ha van kit megverni. * Teszi hozzá, de ami azt illeti, a hegkötők klubjának nincs valódi programterve vagy célkitűzése, azon kívül, hogy hegeket kötnek… Illetve sebeket, hogy később heg legyen belőlük. Habár olykor csak kötözik azokat a sebeket, máskor pedig zöld színű bájitalt itatnak meg a sebesülttel. De már így is elég hosszú volt a Veterán Harcosok Hegkötők Klubjának a neve, minek tovább bonyolítani?
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
Nem sokkal azután, hogy elhatározzák, hogy elindulnak megkeresni Yagnart, egy igazi Tharg ront be a Vaskorsóba. Morwonnak semmi kétsége efelől, hiszen Rorkir pont úgy néz ki, mint aki négyéves korára már medvékkel bunyózott, és orkok koponyájából itta a vért. Szavai túlharsogják Morwon dalát (ami miatt kissé szomorú is lesz az óriás, hiszen nagyon szép verset szavalt az imént), megjelenése karizmatikus. Olyannyira, hogy a vele együtt érkező átlagos termetű nőt eleinte észre se veszi az óriás, csak amikor válaszol a vörös által feltett kérdésre.
Erre Morwon meghökken és ő is megszólal. *
– Orkok? Há' én pont azér' jöttem, hogy elverjem őket! Jó helyütt vagyunk! * Szól hátra két új társának, aztán visszafordul az újonnan érkezők felé. A Tharg férfi Brennus kürtjéről beszélt valamit, erre csak megvonja vállát és hunyorít. Tudja jól, hogy Brennus Thargodar már rég halott; ott volt, amikor megküzdött Kramlaffal a Párbaj Körében. Talán a fia lenne ez az alak? Vagy… *
– Te vagy tán Yagnar, a Thargok vezíre? * Néz kérdőn Rorkirra, merthogy sejti, hogy egy hozzá hasonló fickó lehet az a Yagnar is, ha már Kagan utódjának nevezi magát. *
– Akárhogy is, épp hozzá indultunk. Én vagyok Morwon, a Vasöklű, ez itt Shenthal, az meg Brynnus. Be kell jutnunk Thargarodba, hogy beszéljünk Yagnarral, esküt tegyünk, meg hasonlók. Tudsz nekünk segíteni? * Nem kér engedélyt társaitól, hogy helyettük beszéljen, de talán csak nem haragszanak meg rá emiatt. Morwon már tudja, hogy mennek itt a dolgok, legalábbis sejti, hiszen régebben ő is a Thargok sorát erősítette (és a vaskorsó Taverna söröshordóinak számát csökkentette). Most pedig azért jött, hogy ismét csatlakozzon hozzájuk. *
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-08 11:54:47
Üzenet elküldve: 2025-10-08 11:54:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*A nemlétező bajsza alatt somolyog a megjegyzésekre, miután ennyit tud kimutatni a megerőltető munka végeztével. Már "csak" ki kell hozniuk a másik testet és szerencsére eltelik az a fertályóra, amikor már csak rá kell kaparniuk a földet a hullákra. A könnyebbik része a hantolásnak, de ő már majd belegebed abba is, hogy megmozduljon. Viszont szeretné, ha nem tartanák puhánynak, még ha nem is igazán tehetséges ő semmiben. Karheia szerint jó adottságai vannak a varázsláshoz, de ennél többel ő sem kecsegtette még. Azt reméli, hogy majd mindenfélét eltanulhat nővérétől, de most itt van neki a két szabadszájú elf.*
- Hát ez nagyszerű. Az ásásból már most elegem van, az ölés... azt még neked is gyakorolnod kell. *Mutat a törött karra, bár szavainak nincs éle. Sokkal frusztráltabb és fáradtabb annál, hogy most kezdjen el élcelődni a "mentorain", mert még kitalálnak valamit, amit ő most nagyon nem akar. Igaz, egy jó fürdőn és egy ágyon kívül most igazán nem akar semmit, hosszú napja volt, a végén pedig szellemileg és fizikailag is kifáradt.*
- Egyetértek. *Morgolódik, miközben az ő keze is mozdul. Viszonylag hamar be is terítik a két hullát jó tharg földdel, elégedetten néz először a sírokra, majd Thaleena-ra. Remegő kezét ökölbe nyújtja oda a másikhoz, hogy elvégezve a jó munkát, pontot tegyenek a végére.*
- Mi a terv mára? *Érdeklődik, és még egy valami eszébe jut.* - Hol fogunk aludni, meg ilyesmi? Karheia nem mondott semmit, a Jarl is csak annyit, hogy veletek legyek egy darabig, mert jó tanáraim lehettek. Bízik bennetek nagyon. *Hantázik egy kicsit, de végül is igazat mondott. Úgy nagyjából, csak kiszínezte egy kicsit a maga oldalára. ~Bízik bennetek, szóval nehogy valamit elrontsatok velem.~*
*A nemlétező bajsza alatt somolyog a megjegyzésekre, miután ennyit tud kimutatni a megerőltető munka végeztével. Már "csak" ki kell hozniuk a másik testet és szerencsére eltelik az a fertályóra, amikor már csak rá kell kaparniuk a földet a hullákra. A könnyebbik része a hantolásnak, de ő már majd belegebed abba is, hogy megmozduljon. Viszont szeretné, ha nem tartanák puhánynak, még ha nem is igazán tehetséges ő semmiben. Karheia szerint jó adottságai vannak a varázsláshoz, de ennél többel ő sem kecsegtette még. Azt reméli, hogy majd mindenfélét eltanulhat nővérétől, de most itt van neki a két szabadszájú elf.*
- Hát ez nagyszerű. Az ásásból már most elegem van, az ölés... azt még neked is gyakorolnod kell. *Mutat a törött karra, bár szavainak nincs éle. Sokkal frusztráltabb és fáradtabb annál, hogy most kezdjen el élcelődni a "mentorain", mert még kitalálnak valamit, amit ő most nagyon nem akar. Igaz, egy jó fürdőn és egy ágyon kívül most igazán nem akar semmit, hosszú napja volt, a végén pedig szellemileg és fizikailag is kifáradt.*
- Egyetértek. *Morgolódik, miközben az ő keze is mozdul. Viszonylag hamar be is terítik a két hullát jó tharg földdel, elégedetten néz először a sírokra, majd Thaleena-ra. Remegő kezét ökölbe nyújtja oda a másikhoz, hogy elvégezve a jó munkát, pontot tegyenek a végére.*
- Mi a terv mára? *Érdeklődik, és még egy valami eszébe jut.* - Hol fogunk aludni, meg ilyesmi? Karheia nem mondott semmit, a Jarl is csak annyit, hogy veletek legyek egy darabig, mert jó tanáraim lehettek. Bízik bennetek nagyon. *Hantázik egy kicsit, de végül is igazat mondott. Úgy nagyjából, csak kiszínezte egy kicsit a maga oldalára. ~Bízik bennetek, szóval nehogy valamit elrontsatok velem.~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 855-874