//Seles//
*Learon társasága általában igen sok lényt számlál, hiszen el sem tudná képzelni magát magányosan. Az előbb is, kutyája, kecskéje nélkül védtelennek és szomorúnak érezte magát, még ha csak pár percnyi egyedüllétről volt is szó igazából. Azért a kecskék általában nagy ruharágók, de talán most a jóllakottság, vagy valami más miatt nem tesznek ilyet. Egyébként a nemez a kedvencük.*
-Oh, ilyen hosszú és bonyolult neve a nemeseknek szokott lenni. Tán kegyed valami nagymúltú ház hölgye? *Érdeklődik a lány iránt, inkább csak gesztusként, hiszen nem zavarja a beszélgetőpartnereinek anyagi helyzete. Lehet zsellér, vagy nagyúr, neki egyre megy. Viszont gyorsan ki is derül, hogy pénz az nincs a háznál, maximum rang lehet.*
-Tennivaló az mindig van. Az, hogy ezért ki mennyit fizet, az már más kérdés. *Közben elgondolkodik, hogy tudna-e munkát adni a lánynak.* ~Ahogy Kagan mondta, a telkemet belepte a gyom. Nem tűnik olyannak ez a lány, mint aki megijed a kaszától, lehet, hogy érdemes lenne felfogadni.~
-Hamar meg lehet szokni ezt a helyet. Eddig ez itt a legjobb a környéken, azért is jövök mindig vissza. *Hatalmas vigyora még szélesebbre nyúlik amikor dicsérni kezdik kecskéjét. Az ő kis büszkeségeit, élete értelmét!*
-Még meg is sértődnék, ha nem simogatná meg! Azt hiszem, ezzel ő is így van, nem igaz? *Böki oldalba finoman az állatkát, mire az mekeg egyet, kifejezve, hogy tetszik neki a dolog.*
-Ami azt illeti, barátság mellett kölcsönös tiszteletről is szó van. Én teszem ami nekik jó, ők meg azt ami nekem, és mindenki boldog! *Ezután kezét a lány felé emeli, szépen lassan, egyáltalán nem adva okot semmiféle félreértésre.*
-Nincs ellenére, Seles, ha megsimogatom önt? Nagyon kedves teremtés! *Ismétli meg a lány mondatát, kissé átfogalmazva. Csak nem bír magával, tetszik neki z az új jószág itt a többi között, de csak annyira, hogy megcirógassa a feje búbját.*