//Egy sör nem sör//
//Főleg Intath, Latlie és kicsit Mogror//
*Nagyon örül annak, hogy még egy kis időt tölthet Intathtal, bár tudja, hogy ez nem lesz sok, mert nem szeretné túlzottan megvárakoztatni Waldrant, aki bizonyára nem véletlenül küldte a rikkancsot. Persze nyakát sem fogja törni, hogy szaladjon hozzá, de a feladatokkal sincs problémája.
A hangulatváltásait ő természetesen észre sem veszi, így oda sem tud figyelni rá, főleg mert az orvos sem teszi szóvá neki. Mivel nincs okuk tovább maradni a piacon, ezért belekarol a férfiba, hogy kényelmes tempóban a Vaskorsóhoz sétáljanak.*
*Mikor megérkeznek elsőként a lovát keresi, amiről még az ivós estéjükön Tizio gondoskodott. Azóta jó sokat pihenhetett, ellenőrzi, hogy jól van és még arra is futja, hogy kedvesen megsimogassa a pofáját.*
- Jól van ló, okos vagy! Majd megyünk egy kört, hogy ne unatkozz sokat.
*Intath felé fordul miközben folytatja az állattal való kedveskedést.*
- Nem olyan rég vettem én is. A nevekben én sem jeleskedem, mint azt hallhattad.
*A hátas prüszköl egyet, mintha csak egyetértene vele. Búcsúzóul még megpaskolgatja az állat nyakát, akit egészen kedvel, már csak azért is mert igen gyönyörű teremtés és a gyorsasága is elismerendő.*
- Kikössem a tiéd?
*Fordul a férfihoz és szelíden átveszi tőle a kanca kantárját, és a hófehér hátast sajátja mellé köti, hogy addig is tudjanak ismerkedni, meg ne unatkozzanak, vagy amit egyébként a lovak egymás társaságában tennének. Ezután kicsit kotorászik a piaci szerzeményei közül, hogy csak a váltásruhát vigye magával, mert ha nem muszáj nem cipekedne.*
- Mehetünk.
*Adja ki a parancsot és szabad kezével megfogja az orvos csuklóját, hogy lelkesen húzhassa magával, mint egy kislány, aki éppen a babaházát szeretné megmutatni.
Beérve a szokásos meleg fogadja őket és természetesen most is vannak bent vendégek. Semmi különös látvány nem fogadhatja Intathot, de Relael mégis izgatott, hiszen úgy érzi már a thargok közé tartozik és szeretné lenyűgözni az orvost. Senkivel különösebben nem foglalkozik, egyelőre az óriással sem, mert ő Latliehoz jött. A bökkenő az, hogy a szolgáló kissé elfoglaltnak tűnik, és egyébként is eszébe jut, hogy milyen rémült volt, amikor a férfiak bejöttek és levest főzettek vele. Pedig ha valakik ártalmatlanok, az Tizio és Nirs, főleg utóbbi, aki úgy pirulgat, mint egy kamasz fiúcska. Ezt látva úgy gondolja segít neki, mert ez az óriás még Relaelnek is elég ijesztő, pedig ő valamivel bátrabb a szolgálónál, ennek következtében magabiztosan a pult mögé sétál és leteszi ott valahol a ruhákat. Nem tart attól, hogy Latlie kizavarná onnan vagy megharagudna érte.*
- Na Intath, találd ki mit szeretnél inni. Addig is kis türelmedet kérem, csak egy pillanatra.
*Az orvosnak pedig lehetősége van elhelyezkedni, töprengeni, bármi mást csinálni, amíg ő a székborogató Mogrorhoz fordul. Kedvesen mosolyog, ami jól leplezi enyhe félelmét és ellenszenvét. Aztán ki tudja, lehet megeszik, vagy egy újabb barátra tesz szert, mint Zaxdor esetében.*
- Mit akarsz?
*Teszi fel a rövid, egyszerű kérdést, hiszen az óriások ostobák, nem szabad túl sokat elvárni tőlük.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.20 20:19:30