//Milaye//
*Az ilyen egyszerű célzást megérti: ideje visszavonulni, ahogy finom körökben mondják. Egyszerűbben elhúzni aludni és nem a fogadóst macerálni.*
- Hát, akkor a holnapi viszontlátásra! *vállára kanyarítja batyuját és felcaplat az emeletre. Némi keresgélés után szobájára is ráakad. Behúzza maga mögött az ajtót, de nem zárja kulcsra, valahogy nem tartja fontosnak. A kellemes este még az élőholtaktól való félelmét is mintha feledtette volna. Persze ha tudná, hogy azok a rémségek már, szó szerint, a kertek alatt bóklásznak, másképp döntene, de hát nem tudja. A beszűrődő holdfénynél szerencsétlenkedik kicsit a tűzszerszámmal, aztán ahogy lángra kap a gyertya, az ablakhoz lép és szélesre tárja azt. Jólesően szippant az éjjeli szellőből; ilyenkor valahogy mindig más szaga van a levegőnek. Talán egy kis pára, talán a lehűlő levegőt alulról még melengető talaj illata, talán valami egészen más. Nem számít, a lényeg, hogy kellemes.
A mosdótálnál rendez egy gyors cicamosdást, aztán ingre-gatyára vetkezve végigterül az ágyon. Kezeit tarkója alá lökve a mennyezetre mered, elalvás előtt még átgondolja ezt az érdekes napot. Nem jut sokáig, Mila legfeljebb már csak álmában fordul elő. Elalszik.*
//Napváltás//
*Megszokta, hogy korán ébred, nincs ez másként most sem. Kint még csak épp dereng a hajnal, Hesred pedig pár pillanatig azt sem tudja, hol van. Viszonylag hamar kapcsol, ebben segítheti a kitárt ablakon behúzó, már-már kellemetlenül hűvös reggeli lég. Nyakáig húzza a pokrócot, így más sokkal kellemesebb, elvigyorodik. A következő emléke az, hogy szó szerint hasára süt a nap. Valahogy elbóbiskolt ébredés után, és ugyan még mindig reggel van, de a hajnal már rég elmúlt. Szinte riadtan ugrik ki az ágyból, maga sem tudja, miért. Nem késett le semmit, nincs halaszthatatlan tennivalója. Persze, körül kell nézni a környéken, hol akad valami munka. Igazi az lenne, ha egy malomra bukkanna, ahol szükség lenne tudására, de Mila sem tudott semmi ilyesmit említeni. Sebaj, attól még körbe lehet nézni. Magára kapkodja a ruháit, a tegnapi vízzel kilötyköli az álmot a szeméből, aztán elindul lefelé, hogy valami reggeli után nézzen.
Mire leér, Mila már talpon van, épp két kicsattanóan jókedvű atyafi rendeléseit igyekszik teljesíteni. Bele is vörösödik, hogy micsoda hétalvónak nézhetik.*
- Szép jó reggelt, mindenkinek! *mosolyog a többiekre, ahogy a pulthoz ér és még éppen elcsípi a szép magasra nőtt, szakállas-bajszos ember elképzelését a reggeliről.* - Ezt már nevezem, van ott étvágy, nem igaz? *bólogat elismerően Rolfeuss felé, aztán Mila felé fordul.*
- Én csak egy szép nagy adag rántottát kérek, és ha lehet, kerülhet bele vereshagyma, kolbász és szalonna is bőven. No meg egy kis papramorgó. De tényleg csak egy kicsi.
*Hüvelyk- és mutatóujja között mutat egy arasznyit, hogy mennyi is az a kicsi. Hiszen a jó pálinka tudja csak igazán elindítani a napot.*
A hozzászólás írója (Hesred Reginson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.18 19:55:52