Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
Tharg birtokok (új)
Vaskorsó TavernaNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 217 (4321. - 4340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4340. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-01 22:09:28
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 186

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Úgy tűnik egyedül marad a véleményével, amit csak egy vállvonással vesz tudomásul. Neki megfelel mindenhogy, de Fäenrot ez sem tántorítja el, ami érthető, bár örülne, ha nem éppen most jönne elő belőle a lázadókor. A rabság emlegetése csak további kortyok szaladnak le torkán, és kedve lenne ráförmedni a törpére, hogy fogja már be végre. Nem szeretné ezt hallgatni tovább, mert csak szomorúvá válik tőle.*
- Na és ezt honnan tudod ilyen biztosra?
*Fakad ki végül, és igyekszik nagy levegőt venni, hogy ne veszítse el a kontrollt.*
- Látom nagy bölcs vagy, bölcsebb mint az istenek.
*Jegyzi meg gunyorosan, és kedve lenne fülét befogni, vagy képen vágni a törpét, csak hagyja a szentbeszédet. Minden szavával azt éri el, hogy gyűlölni kezdje meg nem született gyermekét, és a helyzetet, amibe az majd kényszeríteni fogja.*
- Már komolyan émelygek ettől a sok bölcselkedéstől.
*Inkább figyelmét Nirsnek szenteli, aki rögvest meg is lepi.*
- Orkhoz? Nem lep meg az ellenérzés. Inkább vetném ki magam egy toronyból, minthogy férjem egy ork legyen, vagy bármilyen közöm legyen hozzájuk.
*A tharg viszály eddig nem különösebben foglalkoztatta, most a felszínre kerülő információk fényében viszont annál inkább, mert kezdi meglátni bennük a lehetőséget. Persze az sem elhanyagolható, hogy hallgatni is szórakoztató, hát még a részesének lenni.*
- Waldran?
*Felhorkan.*
- Egyszer láttam, akkor sem volt túl meggyőző. Azóta pedig hírét sem hallottam, mintha nem is lenne.
*Nyilván részben azért sem, mert Relael nem is töltötte minden idejét thargoknál, viszont azt el kell ismernie, hogy a Kagan után érkezett vezérek nem tűnnek túl ígéretesnek a számára. Felejthetőek.*
- Jó lenne, ha valaki vigyázna Kagaenaere, mert bár szeretem, de nem hiszem, hogy eléggé felnőtt a feladathoz.
*Egy ártalmatlan bárányka a barbár nép élén még gondolataiban is mókásan hangzik, ezért ki sem meri mondani, nehogy elnevesse magát, meg azért sem, nehogy tiszteletlenséget és ellenségességet sejtsenek szavai mögött.
Relaelt sem lepi meg Morak felháborodása, holott ő maga sem érti, de ő és nemesi családja sokkal alávalóbb életvitelt folytatott időnként. Még egy mosoly is derül arcára, majdnem el is kezdi csillapítgatni a törpét, hogy ugyan, ez igazán semmiség, ám szóba kerül Kagaenae kivégzése, ami rögtön komolyságot kölcsönöz szép arcára. Megfeszülő állkapcsa mellé merev pillantás is párosul, amivel szinte megigézve bámulja a törpét, pislogás nélkül, apróra szűkült pupillákkal. Hasonlóan mint ahogy egy kígyó, vagy macska, mielőtt lecsap az áldozatára. De ő még megrázza előtte a csörgőjét, mert ennyi jóság még szorult belé.*
- Fékezd a nyelvedet törpe! Különösen ha Kagaenae Thargodarról van szó.
*Az megdöbbenti, hogy Fäenroból is ilyen heves reakciót vált ki, ami csak tovább hergeli Relaelt.*
- Nem kell ide a báró.
*Közelebb hajol, továbbra is egyetlen pislogás nélkül bámul Morakra.*
- Még egy ilyen, és én metszem ki a nyelvét, és dugom fel oda, ahova a nap sem süt. Tanúsíts több tiszteletet a thargok úrnőjével szemben!
*Meglepődik magán, és nem azért, mert rájön, hogy ezeket ki is mondta, és nem csupán gondolta, hanem azért is, mert rájön, hogy mennyire elkezdett hasonlítani arra az emberre, aki egykoron úgy megvetett és félt, mégpedig az apjára. Ennek ellenére megbánás, vagy visszakozás jelét nem mutatja, hiszen teljesen komolyan gondolta azt, amit mondott.*
- Hogy micsoda? Mióta?
*Sorra kerülnek napvilágra a váratlan információk, még Relael sem győzi kapkodni a fejét.*
- Gondolom nem olyan régóta, mert nekem mindennek tűnt, csak állapotosnak sem. Még a hasa sem domborodik.


4339. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-01 18:01:56
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Dora, Esti, Hubi//

- Ahogy gondolod. *válaszolja halvány mosollyal Dorának, neki aztán teljesen mindegy, Fint csatlakozik-e hozzájuk, vagy sem, számára úgyis bármikor elérhető közelségben van jóképű csaposa, ha pedig Dora megelégszik a kancellárral, akkor magára vessen, ő nem fogja erőltetni a dolgot. Inkább az ételek után lát, egy aprót biccentve Fint felé elégedettsége jeleként, amiért tudomásul vette a parancsát, mielőtt visszatérne kedvenc párosához*
- Hm, egy önjelölt nemes... milyen izgalmas! *hajol kissé előre, az asztalra könyökölve, ahogy a báróra terelődik a szó* Valóban, miféle is? Egy előkelő illető, aki kocsmatulajdonosnak áll! Skandalum! *pillant jelentőségteljesen a kancellárra a pohara felett, mielőtt belekortyolna*
- Bocsánat, bocsánat! Nem úgy gondoltam! *szabadkozik azonban rögtön, felemelve egyik kezét kissé, ahogy hátradől a székében, hogy jelezze, érti ám ő a tréfát és nem vette a szívére Habrertus megjegyzését. Természetesen van egy sejtése, a kufárkodáson túlmenően miért olyan ellenszenves a báró a kancellár számára. ~Valószínűleg fiatal, jóképű és gazdag... nem lehet rossz kombináció~ ismeri el magában, alig várva, hogy személyesen is találkozzon ezzel a felkapaszkodott ficsúrral. Erre pedig, úgy tűnik, hamarosan lehetősége is nyílik*
- Igazán megtisztelő, hogy alkalmasnak találtattam egy ilyen kiváltságos feladatra! *emeli meg kissé poharát Habrertus felé, legcsábosabb mosolyai egyikével ajándékozva meg a férfit. Úgy tűnik, igencsak egy rugóra jár az agyuk a kancellárral és, sajnálatos módon, Dorával*
- Nagyszerű lesz ismét együtt dolgozni veled! Biztos vagyok benne, hogy közös erővel hamar fel tudjuk göngyölíteni ezt az igencsak kellemetlen ügyet! *fordul a lány felé is hasonló mosollyal, bár pillantása érezhetően fagyosabbá válik. ~Ha bárhogy is akadályozol, kitekerem a nyakadat!~ igyekszik üzenni tekintetével, csak a miheztartás végett. Meglepi, hogy Dora úgy gondolja, tartozik neki, és bár ebből semmi nem látszik arcán, ennek a megjegyzésnek köszönhető, hogy ezúttal kivételes kegyet gyakorol, és nem utasítja őt rendre, hanem meghagyja a bájos elf hitében. ~A legjobb barátnőknek kell tűnnünk, ha együtt megyünk, nem árt korán elkezdeni a színjátékot~ gondolja magában, míg a kancellár további terveit hallgatja*
- Reméljük, sikerül is az első eshetőséget megvalósítanunk, mielőtt a második bekövetkezne... *jegyzi meg komoran, mintha tényleg aggasztaná, hogy esetleg hamarosan egy halotti tor mellett látnák újra egymást*
- Úgy vélem, nagyjából ezer arany elég lenne az esetleges kiadásokra. *vált át azonban rögtön tárgyilagos hangnemre, ahogy a pénzre terelődik a szó, nem lepődve meg rajta, hogy Dora inkább kihúzná magát ebből. ~Jellemző~ forgatja a szemeit gondolatban, míg a költségeket latolgatja. Meglehet, kissé fölé lőtte az árat, ennek ellenére nem vonja vissza az ajánlatot, biztos benne, a kancellárnak megér ennyit a dolog, ahogy Habrertus is biztos lehet benne, egy aranyat se fog visszalátni ebből az összegből akkor se, ha mégse használnák fel mindet*
- Illetve, lenne itt még valami... *jegyzi meg bizonytalanul, ahogy egy kényes kérdést vezet fel valaki, mutatóujjával a pohara peremén körözve* Azt hiszem, ha már a thargok ügyei miatt indulunk útnak, nem ártana erről valami írás, ami igazolja, hogy a Vashegy kancellárja kért fel minket erre a feladatra, az ő nevében és engedélyével járunk el, miközben Amon Ruadh áldása és jóváhagyása kíséri lépteinket. Puszta formalitás az egész, de megkönnyítené a munkánkat... a kancellár nevének nagy súlya van még Artheniorban is! *igyekszik kicsit legyezgetni Habrertus hiúságát, hogy megkapja, amit akar, mert az biztos, hogy egy pecséttel ellátott levél nélkül nem indul útnak. ~Nem én leszek a palimadár, akire rákentek mindent, ha esetleg valami nem úgy sül el, mint ahogy azt terveztük... Vagy mentességet kapok a felelősségre vonás alól, vagy intéztesd mással a kétes ügyeidet! ~gondolja magában, a szeme sarkából lopva pillantva a férfira, vajon mit szól a kéréshez.*


4338. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-30 23:46:49
 ÚJ
>Heltion Thondosrual avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Fint, Armen//

*Imádja a szívélyes fogadtatást, s ha nem is kapja meg, ő akkor is viszonozza. Nagyon nehéz nem jókedvében találni Heltiont.*
-Ó pajtás, remélem jól telik a napod!
*Bár becsapós lehet a hideg irányában tett megjegyzése, ő maga sosem fázik, de tudja nagyjából, hogy a normálisabb emberek igen, és igyekszik senkinek sem szemet szúrni. Bár a saját maga megjátszása nem is állhatna messzebb tőle.*
-A hegyekből, igen. Érezted már valaha, hogy valaminek olyan messziről jött illata van? Vagy látszata. Na, pont olyan messzi helyről jöttem én is, barátom! Hehe.
*Kacag is hozzá természetesen.*
-A tej mindig egészséges! Jót tesz az erőnek. A sör meg csak kiveszi azt, pfej. Én nem mérgezem magam.
*Vigyorog, de azért megrázza a fejét. Ekkortájt jöhet le az a nő, akin akaratlanul is megakad Heltion szeme. Talán a külseje miatt, talán valami egészen más lehet a háttérben, ez egyelőre nem derül ki.*
-Gyönyörű nap van ma, nemde kisasszon?
*Kérdi kedvesen az idegentől, mosolygós, derűs arccal.*
-Nem kér egy kis finom, meleg tejet?


4337. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-30 22:00:19
 ÚJ
>Fäenro Knirin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//

*Fäenro nem számított rá, hogy ezt teszi vele az ital. Már megtörtént, lemosni sem tudja magáról, csak hallgatja és hallgatja Morak véget nem érő szónoklatát. Valahányszor azt hiszi, hogy a törp lezárja monológját, egy új mondat kezdődik. Egy idő után meglehetősen csúnyán néz a testőr úrra. Közben próbálja még figyelemmel követni a társalgást, ami sajátos képzelgésekkel vegyül, hála a fáradtságnak, a gyermeki kreativitásnak, no meg az italnak. A szóban forgó orkok és sötételfek Fäenro fejében az ő agyát csákányozzák. Eközben Nirs egy képzeletbeli trónon ül Kagaenae-vel, amire nagy betűkkel rá van írva a híres családnév, kihagyva a "h" betű, mert Fäenro még sosem látta leírva azt, hogy Thargodar. Ha a fiú még egy kört ivott volna, akkor az ifjú házaspár bakancsokat is osztana a trónról, ám idáig nem jut el. Mindezek ellenére Fäenro teljesen magánál van. Tudja, mi valóság és mi az, amit csak ő képzel el. Azt is tudja, hogy a törp felháborodott szavai nagyon is valósak. Amit hall, attól egy pillanat alatt olyan ideges lesz, hogy képes volna szekrényeket hajigálni. Legalábbis úgy érzi. Kezét ökölbe szorítja. Nirs egyetlen és egyszerű válasza szintén egy hatalmas lökés ebben az állapotban. Jó hír ez, de most a törp iránti dühét növeli. Bár eleinte igazán kedvesnek tartotta, most gátlások nélkül ragadja meg üres tányérját és lendíti Morak felé.*
- Így nem beszélhet Kagaenae kisasszonyról! Várjon csak, ha szólunk a bárónak a Kósza Pintyben!


4336. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-30 18:30:35
 ÚJ
>Armendoruan Girmananter avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Nyílt//
//Heltion figyelmébe//

*Egy szépítő alvás után felébred, kezeivel elegánsan megdörzsöli a szemeit és nagyon nyújtózkodik. Hüllője mellette mozdulatlanul, összetekeredve fekszik az egyik párna közepén. Nem piszkálja az állatot, hanem inkább a tükörhöz sétál, amibe belenézve kedve lenne hangosan felsikoltani.*
~Az alvás megvolt, de hogy szépítő lett volna azt erősen kétlem.~
*Eddigi legrosszabb énje néz vele farkas szemet, így gyorsan neki is lát, hogy felfrissítse magát. Amikor végzett a tollászkodással, a bedobált cuccaihoz lép, de túlságosan koszosnak és szakadtnak érzi magát, így Sciyt békésen az ágyon hagyja pihenni és lemasírozik a fogadó térbe, hogy megkérje Estit vagy Fintet, készítsenek neki egy kiadós fürdőt. Leérve a lépcsőn sok vendéget lát. Kicsit kellemetlenül is érzi magát, hogy nem megfelelő, itt-ott szakadt ruhában mutatkozik. Túltéve magát ezeken az aggasztó problémákon, a pulthoz masírozik és várja, hogy észre vegyék. Miközben ácsorog jobban is szem ügyre veszi a népes társaságot, szeme meg is akad egy óriás férfin, akinek nagy méretei könnyen magukra vonzzák a tekinteteket. A lányt ugyanis ezek a dolgok elkápráztatják. Talán túl sokáig is figyeli az illetőt, aki akár könnyű szerrel kiszúrhatja őt.*


4335. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-29 22:54:34
 ÚJ
>Komor Fintarret avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Esti, kicsit a többiek//

*Miközben Fint nagy, sértődött csattogással előkészíti az ételt, amelyet a kis csapat kért, kicsúszik a száján egy kis megjegyzés. Esti érthetően visszaszól miatta, ami valamiért izgalommal, és talán egy kis örömmel is eltölti a mogorva fickót. Elvégre amíg vele vitatkozik, lehetne a kancellárral is, de ugye…*
- Igenis, főnökasszony, ahogy óhajtod. *Mondja sértődötten, és odaadja a nőnek a két tányért. Az étel így is kifogástalanul néz ki, és valami ösztöntől vezérelve Fint attól is elégedettnek érzi magát, hogy a kancellár és a kalapos jóízűen falatoznak. Kedve lenne már csak azért is nézni a nőt, mert azt mondta, nem lehet, s nem sokkal később a kalapos lány, majd a férfi is felé néz. Utóbbira komor, fürkésző pillantását villantja, és karjait összefonja mellkasa előtt. Nem valami vidám ábrázatú ürge, amúgy sem, de most végképp.*

//Heltion figyelmébe//

*Hogy a bámészkodásnak mégis vége, az egy betoppanó óriásnak köszönhető. Fint már indul is, hogy kiszolgálja, és közben azon töpreng, miért nem öltözött fel, ha még a hidegre is panaszkodik. De nem hibáztatja, biztosan munkás lehet annyi állatbőrt összefércelni, amely leér neki a földig.*
- Üdv a Vaskorsóban, pajtás. *Mondja neki meglepően barátságosan, de hát pajzsa miatt harcosfélének tűnik, az meg még a jobbik eset, mint ezek a nyálas nemesurak és -hölgyek. Az ilyen Heltion-félék tudni szokták, mi a fegyver, és azt is, melyik végén kell megfogni, még ha most nincs is nála. Azért kissé meghökkentő, hogy tejet kér. Ha a mogorva pultos ekkora lenne, kiélvezné, hogy sokkal több piától sem rúg be. De hát jöhet a tej, kitölti neki egy kupába, és odatolja.*
- Egészségedre. *Biccent neki elvéve az összeget, és egy mondatfoszlányból megtudja, hogy a fickónak kecskéje is van. Néha Fint is inkább élne kecskék, mint nők közelében, csak az átkot hozzák az emberre.* A hegyekből jöttél? *Érdeklődik, miközben ő is támasztja, csak épp a pultot, mert átmenetileg elfogyott a mosogatni való edény.*


4334. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-29 22:29:31
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Dora, Esti, Hubi//

*Úgy tűnik, a kancellár egy szerelmi tudja a fene, hány szögben érzi magát, de hát így jár az, aki csinos hölgyekkel kezd ki. Persze, hogy egy férfiember se bánja, ha Esti vagy Dora úgy dönt, hogy csókot lehel az ajkára. Persze Dora tesz erre egy lapáttal.*
- A báró fiatalabb és sokkal csinosabb. És hadd emlékeztesselek, hogy ha még névleg is, de báró.
*Dora a szárnyas disznó miatt teljesen lemarad a pultos fickó fiaskójáról, de ha tudná, hogy mit ügyetlenkedett Rel asztalánál, biztosan arra gondolna, hogy aligha tud bármit is. Nem tartja csúnyának, de ettől függetlenül nem veszteget rá sok időt, egy pillantással lerendezi az ügyet, bár abban az egy pillantásban apróra, tetőtől talpig felméri a férfit – miért ne tenné?*
- Azt hiszem, megleszek nélküle is. *Von vállat teljes közömbösséggel. Azért valahol reménykedik benne, hogy a nem csúnya fickó, ha átmenetileg is, elvonja Esti figyelmét a kancellártól. Szemével követi azért az eseményeket, látja, hogy valamin nagyon vitatkoznak, de ezen kívül semmit nem tud meg a helyzetről. Ezután pedig rátérnek a lényegi teendőkre, és Esti is kifejti amúgy Dorával igen hasonló véleményét. A lány csöndben hallgatja a dolgot. Ő is hezitál, igyekszik óvatos lenni, és persze, mint mindig, most is megpróbálja a legtöbbet kihozni a helyzetből. Ha neki ugyanúgy lehetne életfilozófiája, mint Estinek, az volna, hogy minél közelebb a tűzhöz, de még elég távol, nehogy megégesse magát. Nem is véletlen, hogy éppen itt ül ezzel a nagybecsű társasággal, a jövő ügyein lamentálva, és közben falatozik.
Esti ötlete, miszerint a kúria után kéne néznie, egy pillanatnyi reményszikra Dora számára, azonnal arra gondol, hogy ez egy remek lehetőség volna neki és a kancellárnak kettesben maradni. Rég érezte magát ennyire közel a lehetőséghez. Ám amint az efölött érzett megkönnyebbülés elszáll, az elf ott marad rengeteg kérdéssel. Miért is van itt? Esti miatt, mert találkozni akart vele, látni akarta. És bizony Dora kintről jegesnek tűnő szívében az a gondolat is megfogan, amit már valahol Relael elhintett, hogy valami szeretetféle, vagy inkább bajtársiasság fűzi össze őket. Elég arra visszaemlékeznie, mikor Esti csatlakozott hozzá a pestisben, pedig a probléma megoldása őt terhelte. Nem volt kötelező vele tartania, mégis, ha a sötételf nem lett volna ott, Dora lehet, hogy vissza sem nézett volna, úgy mentette volna a bőrét. Bármi is történt, a sötét meg a nem sötét elf története valahol, valamiért összekapcsolódik, és ez a szokatlan gondolat annyira erős, hogy a kalaposnak szóvá kell tennie.*
- Ha így áll a dolog, bár örömmel maradnék Vashegyen, és élvezném a társaságodat, kedves kancellárom, mindenképpen szeretnék Estivel tartani. *Mondja, de ügyesen kerüli a lány tekintetét.* Tudniillik, úgy érzem, tartozom neki a járványbeli segítségéért. *Miután ezt nagy nehezen kimondta, elengedi az izmait, és kevésbé érzi úgy, mintha az éves anyagból kéne referálnia.* Arról nem is beszélve, hogy, mint tudjuk, a megnyerő természetem csodákra képes. Sokan nem állhatják a sötételfeket, de egy bájos elf hölgy látványának ki ne örülne? *Mosolyodik el gúnyosan, mert csak sikerült egy kis élt is belevinnie a dologba, nehogy nyálasnak tűnjön. Meg hát az sem éppen utolsó szempont, hogy a lány jól kiismeri magát a városban, legalább is mielőtt leégett egy része, jól ismerte a vidéket.*
- Viszont a részleteket rátok bízom. Őszinte leszek veletek, a hazudozás és ármány jól megy, de amennyi vagyonnal életemben találkoztam… *Széttárja karjait, mutatva, hogy most sem épp a leggazdagabb a környéken. Még az öltözet ruháját is Habrertus vette. Majd a kancellár meg az úrnőcske kitalálják, hogyan tovább, és a lány csak remélni tudja, hogy megbíznak képességeiben, mert azért benne is akad bőven kurázsi, kár is volna egész életében csak a vashegyen borozgatásra és oklevélírásra fecsérelni észbeli képességeit.*


4333. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-29 20:09:24
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//

*Növekvő érdeklődéssel hallgatja Morak morális eszmefuttatását a szesz ártalmairól és szelíden mosolyog Fäenro-ra. Kíváncsi, hogy a fiú mit fog fel mindebből és megfogadja-e a törpe intelmeit? Ám ahogy lenni szokott, a rossz példa bizonyul ragadósnak. Tehát Fäenro is lehajtja az italát, Nirs pedig ebben a pillanatban egyetért Morakkal. Nem olyan erkölcsi kifogásai vannak a dologgal szemben, hogy a fiú még túl fiatal ehhez. Egyszerűen csak arra gondol, hogy tulajdonképpen ő sem rajong az alkoholért és élénken emlékszik rá, hogy milyen rosszul volt amikor legutóbb többet ivott a kelleténél.*
- Azt hiszem a törpe uraságnak van igaza. *veregeti meg a köhögő fiú hátát* Hidd el nekem, hogy ha sokat iszol olyan rosszul leszel amit soha nem szeretnél átélni. Talán legyen is elég ennyi és ne kérj ráadást!
*Természetesen bal kézzel teszi ezt, mert úgy érzi, hogy jobbja még gyenge ilyen komoly igénybevételhez. Aztán végighallgatja a fiú élménybeszámolóját az Artheniorban tapasztaltakról, amit Rel is kiegészít.*
- Köszönöm.
*Változatlanul mosolyog miközben arra gondol, hogy ugyan milyen barátai lehetnek Aenae-nek a Kósza Pintyben? Persze elképzelése sincs, de támpontnak jó lehet az információ. Legalább annyit tud, hogy alkalomadtán hol érdemes majd érdeklődnie.*
- Ó, igen. *szalad fülig a szája Rel megjegyzésére az elfekről. Úgy tűnik, hogy a lány nincs híján némi öniróniának és ez tetszik Nirsnek.*
- De azt hiszem, hogy ami a mélységieket és az orkokat illeti, északon nem értenének egyet veled. A sötételfeket ugyan csak megtűrik mifelénk, de az orkokkal igazán nincs semmi baj.
*Talán az imént ledöntött ital is teszi, de úgy érzi, hogy belebújt a kisördög.*
- Azt például meséltem már, hogy az egész... hm... családi viszály onnan indult, hogy apám és Kagan húgát egy ork törzsfőhöz akarták feleségül adni?
*Kajánul vigyorog, hiszen ismeri az elfek ellenérzéseit az orkokkal szemben és abban is szinte biztos, hogy ez az új adalék heves nemtetszést fog kiváltani a kissé karót nyeltnek tűnő és morálisan megingathatatlan törpéből. Arra pedig csak tétován bólint, hogy Rel szerint örvendetes, hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogy eredetileg tervezte. Talán válaszolna is rá valamit, de az elf következő felvetésére látványosan meghökken. Lassan fordítja fejét Rel irányába és elkerekednek a szemei.*
- Nem tudom.
*Valóban nem tudja, hiszen ezen eddig még nem is gondolkodott.*
- Odahaza persze így lenne, de itt, a délvidéken... Aenae Kagan leánya, míg én csak az unokaöccse vagyok. Bár az is igaz, hogy a Thargodrymek nem ismerik a nőági öröklést. Hogy a Thargodaroknál miként van ez... azt tényleg nem tudom. De azt hiszem, hogy jól van ez így. Itt én csak egy jöttment, alig megtűrt rokon vagyok és Aenae mellett Waldran Thargodar is örökölte a vezéri címet aki a másod nagybátyám.
*Elneveti magát.*
- Vagy valami ilyesmi.
*Az pedig nagyon tetszik neki, hogy a menyegzőre való meghívása osztatlan népszerűségnek örvend a többiek körében. Szeretne egy szép nagy lakodalmat, hogy megünnepelhesse az esküvőt és azt a boldogságot, hogy Aeane nőül ment hozzá.*
- Persze, mindenkit elvárok a lakodalomra. Remélem nem kell sokáig várni rá.
*Igaz, nem sokkal később mintha változna a helyzet és talán Morak már nem venne részt a lagzin olyan nagy örömmel. Ahogy kiderül, hogy kis feleségével bizonyos vérségi kapcsolatban is állnak, a törpe teljesen kiborul. Nirs először értetlenül figyeli a kirohanást. Ő ebben semmi kivetnivalót nem lát. Ez az ő szempontjából érthető, hiszen a Tharodrymek nem tekintették az ilyesmit főbenjáró bűnnek. Sőt, meglehetős gyakorisággal fordult elő és a törpe véleményével ellentétben a thargok nem korcsosultak el. Felháborítónak is tarthatná Morak intelmét, miszerint haladéktalanul el kell taszítania magától asszonyát, de valamiért csak csendes derű lebeg az arcán ahogy végighallgatja a kioktatást. A végén kis mosollyal hajol előre, lekönyököl jobb kezével az asztalra, állát a kézfejére fekteti. Csuklója kicsit be is bicsaklik, de Nirs nem zavartatja magát. Halkan és hangjában bujkáló vidámsággal csak egyetlen szót vet oda Moraknak.*
- Állapotos.


4332. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-29 12:43:05
 ÚJ
>Heltion Thondosrual avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Nyílt//

*Vastag, izmos karjait megdörzsölve lép be az ajtón, majd kedves hangja hamar betölti az egész teret, ahogy szabadjára engedi azt.*
-Áldjon ég mindenkit! Mi ez a szél odakint, komák? Brr. Hehehe.
*Úgy tesz, mintha fázna, de ez nem igaz, csak érzi a dolgokat. Kacagása a legfagyosabb szíveket is megmelengetheti, persze, ha felfigyelnek rá. Döngő léptekkel, vigyorogva lép a pulthoz, ha teheti. Friss tehéntej. Az kell neki, kér is gyorsan 8 aranyért. *
-Ez biztos kitesz egy korsóval, cimbora, igaz-e?
*Mosolyog, ahogy szinte lenéz az emberekre magassága miatt, s ha megkapja a fenséges nedűt, le is hajtja azt, majd egy határozott mozdulattal letörli a szakállán maradt tejcseppeket, majd egy hangos, elégedett sóhajjal dicséri meg a finom tejet.*
-Áhh. Ez jól esett. Otthon hagytam a kecském, nagyon hideg volt arrafelé, jobb neki otthon, a meleg istállóban. Hüm.
*Bólogat, s ha senki nem figyel rá, ami gyakran megesik, őt ez egyáltalán nem zavarja, s mintha csak magában beszélne, meséli a dolgot. Nekitámaszkodik valaminek, ha lel egy felületet, ami elég tartós, s a hátával támasztja meg a Vaskorsó oldalát, nehogy az eldőljön.*

-


4331. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-28 20:55:57
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Vakmerő

//Dora, Esti, Hubi//

*A jó kancellár igazán kellemesen érzi magát asztala mellett ebben a finom társaságban. De persze mindig akadnia kell valaminek, ami valamelyest tönkreteszi a hangulatot. Ez most Dora megjegyzése ama jóképűnek titulált alakra aki nem átallott Estire szemet vetni. Ez pedig skandalum! Rosszalló arckifejezéssel a pult felé sandít, hogy szemügyre vegye az orcátlan fickót, majd hirtelen visszakapja a fejét. Ebben a pillanatban érezte meg Dora lábának érintését amit úgy értelmez, hogy az elf neheztel a féltékenység iménti megnyilvánulása miatt. Ennek megfelelően képére varázsolja lehető legártatlanabb mosolyát. Ami rögtön oda is fagy. Ugyanis arra a báróra meg ő féltékeny. Mégsem haragszik, éppen ellenkezőleg. Tetszik neki, hogy Dora mindig a legjobb pillanatban tapint egy kényes pontjára. Egyelőre. De ez csak múló pillanat és a következőben bólogatva helyesel Esti kulináris terveire. Ha ezeket részletekbe menően ismerné, valószínűleg lohadna a lelkesedése. Pritianes-i éveire mindig örömmel gondol vissza, különös tekintettel az ottani kalandjaira szebbik nemnél, de a helyi konyha gondolatára is kirázná a hideg. Azzal sohasem tudott megbarátkozni. Elvégre ki fogyasztaná jó étvággyal az egyik ottani ínyencfalatot, a marinált üregi patkányt?*
- Majdnem olyan helyes, mint a báró, nem igaz?
*Továbbra is ártatlan képpel bazsalyog Dorára amikor a mélységi rövid időre magukra hagyja őket, de érzi, hogy ez a visszavágás elég gyengécskére sikeredett.*
- Egy wegtoreni, aki bárónak címzi magát. *válaszol Esti Cha'yss- szal kapcsolatos kérdésére* De az én meglátásom szerint csak egy parvenü, aligha származhat ősi, jó nevű családból. Elvégre miféle főrend az, aki kufárkodásra adja a fejét?
*Hubi persze tud olyan nemesekről akik kereskedelemből szerezték a vagyunk, de az ő olvasatában a nemességhez nem méltó foglalkozás ez. Nem sokkal később munkaebéd jelleget ölt a falatozás, amennyiben evés közben beszélik meg a további teendőket Aenae sajnálatos ügye miatt. Dora felvetésére helyeslően bólogat. Még úgy is, hogy a lány gondolata kellően homályos, avagy óvatos. Esti fűzi tovább a gondolat fonalát, Hubi továbbra is helyesel és arra gondol, hogy ezek ketten összebeszélhettek. Vagy egy srófra jár az agyuk.*
- Nos... *hümment egyet a végén* Kétségtelen, hogy a Dwirinthalen-háznak sokkal jobb a híre Artheniorban, mint a Vashegynek és olyan kapcsolatokkal is rendelkezik, aminek a Hadúr is módfelett örült volna. Így roppant jó ötletnek tartom, hogy te légy az egyik követünk, kedv...
*Egy szívdobbanásnyi időre elakad, hiszen nem lenne jó ötlet Estit kedvesemnek nevezni Dora jelenlétében. De ugyanazzal a lendülettel folytatja is.*
- Kedves Estanellaria. Nagy szolgálatot teszel ezzel a Vashegynek és természetesen a házadnak is. Mint arra mindketten helyesen mutattatok rá, a jelenlegi helyzetben a Vashegy vezetői után következő személynek üdvös lenne Amonon maradnia. Bár mindig szomorít ha nem élvezhetem kiváló társaságod *pillant Dorára* most mégis azt kell kérnem, kedvesem, magasabb szempontok figyelembe vételével, hogy te képviselj engem és így az egész Vashegyet Artheniorban.
*Kicsit elgondolkodva babrál a villájával, mert nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy Dora azért tett célzást arra, hogy neki kéne mennie, mert így lehetősége lenne találkozni Caldorcor báróval. E gondolat ellen pedig minden idegszála tiltakozik. Bosszantja továbbá, hogy Dora abban a biztos tudatban tehette meg a célzást, hogy Hubinak nem lesz más választása. Ebben a pillanatban a jó kancellár, aki mindenkor örömmel játszik ki másokat egymás ellen, úgy érzi, hogy - ahogy azt Pirtianes-ben mondják - ama bizonyos szerv rossz oldalára került. De a következő pillanatban már jobb kedvre derül. Egyrészt továbbra is imponál neki Dora ravaszsága. Még akkor is ha ennek ő látja kárát. Másrészt pedig úgy érzi, hogy ennyit még megér ha elérheti célját.*
- Tehát ismereteid szerint a Városi Őrségnél kellő mennyiségű arannyal meg lehet olajozni az ügymenetet és könnyebben elérhető, hogy a kisasszony ügye... hm... megoldódjon.
*Elneveti magát, ami persze csak a színjáték része. Hubi óvatos kígyó és szeretné ha esetleg valaki figyelné is őket azt higgye, hogy valami könnyed, vidám témáról társalognak. Kellően halkan persze, hogy avatatlan fülekhez ne nagyon juthassanak el a szavak.*
- Megoldódik ha Kagaenae megszabadul a fenyegetéstől és épen, egészségesen tér vissza a Vashegyre. Megoldódik akkor is ha valami szörnyű tragédia érné és halotti toránál lenne lehetőségünk újfent együtt vacsorázni.
*Szinte elmélázva beszél, mintha csak gondolatait rendezgetné, hangosan kimondva azokat. Felpillant, hol Estire, hol Dorára nézve. Hubi örömmel csűri-csavarja a szavakat, de van olyan pillanat amikor egyenesen kell beszélni. Márpedig asztaltársainál jobban nem bízhat meg senkiben a Vashegyen. Így is kockáztat, persze, de kockázat nélkül siker sincs.*
- Természetesen csak a Vashegy érdekeit szem előtt tartva úgy gondolom, hogy ezúttal a második opciónak kell elesőnek lennie.
*És ha már aranyakról szó esett, a jó kancellár biztos benne, hogy az artheniori illetékesek megkenése nem tudható le egy vacsora árával.*
- Mit gondolsz, mekkora összegre lenne szükségetek?
*Pillant Estire és mivel természetéből fakadóan zsugori ember, valami kéjes öröm tölti el arra a gondolatra, hogy az egész ügy finanszírozását megpróbálhatja megoldani a Vashegy kincstárának terhére.*

A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.28 21:02:04


4330. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-27 23:25:16
 ÚJ
>Morak Asthún avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//

* A törpét jól láthatóan elszomorítja, hogy Fäenrora semmilyen hatással nem voltak szavai. Az embergyermek nem szívlelte meg a jó tanácsát. Mikor a fiatalembernek jól láthatóan megártott az ital, Morak kissé megdorgálja őt.*
- Na látja! Kellett ez magának! Mire jó ez? Nem értem. És nem azért nem értem, mert törpe vagyok, hiszen láttam már olyan törpét is, aki iszik. Egyszerűen azt nem értem, hogy mire jó az valakinek, ha eszét veszti. Azért, mert ettől marha erősnek látszik? Vagy ez amolyan falka szellem? Más is ezt csinálja, akkor én is? Erő nem ahhoz kell, hogy ugyan olyanok legyünk, mint mindenki más. Erő ahhoz kell, hogy különbözzünk, hogy szembe merjünk szállni mások elvárásaival. Vagy talán azt gondolja, hogy az ilyen dolgok szabaddá teszik azt, aki fogyasztja? Az első pár alkalom még a szabad választása. De aztán? Rabbá fog válni és már nem maga fog irányítani. Az milyen szabadság? De nekem mindegy, maga tudja…
* Miután befejezte a fiatalemberhez intézett szavait a főnökasszonyhoz fordul. *
- Miféle mérték? Magamról tudom, hogy a mérték mindig eggyel több annál amim van, vagy amit megengedhetnék magamnak. Így, hát ebben is kitolódik az a bizonyos mérték idővel. Csak mindig egy cseppel több. De ha a csészémbe csak csepegtetni fogok, idővel akkor is túlcsordul!
* Ezután, mivel Relael épp az írással foglalatoskodik Morak is folytatja az evést. Később az meglepi, hogy a főnökasszony figyelt a szavaira, de amit reagált rá, azt nem hagyhatta szó nélkül: *
- Nem minden lélek jó? Példaért nem is kell messze menni! Csak gondoljon a szíve alatt növekvő gyermekre. Ő, amikor megszületik majd, nem lesz gonosz. Az egy szeretetre és törődésre éhes valaki lesz. És maga lesz számára az isten! Ezt a szeretetet csak maga lesz képes megadni neki. Mindenben meg akar majd felelni önnek, hogy ezt a felé áradó szeretetet ne árnyékolja be semmi. És bizony magán fog múlni, hogy felnőve kivé válik az a gyermek! Mert, ha ezt a szeretetet nem kapja meg, dühöt fog érezni. Dühös lesz saját magára, mert nem érdemli meg a szülei szeretetét. Ez a düh pedig később gyűlöletté válik majd. Tehát a gonoszság csíráját mások ültetik a szívünkbe, mégpedig a szüleink, ha nem vigyáznak. Sokszor akaratlanul. Sőt! A legjobbat akarva nekünk…
*Mire Nirs elmeséli a hosszabb verziót a törpe már végez is az evéssel. Éhes volt, így nem az illemszabályok betartásával volt elfoglalva, hanem hogy jóllakjon. Éppen még egy csésze teát tölt magának, amikor Nirs a kancellár felé mutat. Erre a pillanatra megáll kezében a kancsó, majd amikor visszafordul folytatja a töltést. Ezzel már nem siet, kiélvezi a pillanatot. Amikor Nirs a lakodalmat említi, Morak csak ennyit felel: *
- Ó! Az igazán pompás! Még én is mehetek?
* Amikor Nirs a rövidebb verziót adja elő a törpe éppen a teáját kortyolgatja. Egészen addig nem zavartatja magát, míg Nirs csupán a bosszúról szőtt terveiről mesél, igaz ezt a verziót érdekesebbnek találja, ezt tágra nyílt szemei is jelezhetik. A törpe éppen egy újabb kortyot nyelne le éppen, mikor Nirs kimondja. A lány az unokatestvére!! Na Morak erre a szóra félrenyel, a csészét elemeli a szájától. A szájában tartott teát visszaköpi a csészébe, felét az orrán keresztül és irgalmatlanul köhögni kezd. Mikor sikerült újra erőt vennie magán, szinte kiabálva mondja: *
- Micsoda, maga megbolondult? Hogy az unokatestvére? Maga egy barom! Inkább ölte volna meg! Azzal mindenki jobban járt volna. Maga is a leány is, meg, ha egyszer gyermekük születne az is. Hiszen ezzel átkot hoztak a saját fejükre! Ez egy beteg kapcsolat! Fejezze be, váljon el míg nem késő! Mit gondol, miért tartják számon a rokonaikat az értelmes lények? Ha hiszi, ha nem, pont azért, hogy ilyen elő ne fordulhasson! Fohászkodni fogok érte, hogy hidegüljenek el egymástól! És higgye el, jót akarok!
* Mikor ezt elmondta a csészét visszateszi az asztalra, majd hátradől és nagyot sóhajt, miközben még mindig a fejét csóválja és morog a bajsza alatt valamit, amit már a társaság nem hall. *


4329. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-26 18:55:28
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Dora, Esti, Hubi//
//Fint//

- Minden elismerésem érte. *viszonozza hasonló mosollyal a kancellárét, mintha tényleg sokra tartaná a férfi fáradhatatlan munkakedvét. ~Azért bele ne szakadj... ~fűzi hozzá magában, továbbra is fenntartva az udvarias bájolgást*
- Remek. *szélesedik ki mosolya a beleegyezést hallva a külön vacsorára* Csak nevezzétek meg a napot, amikor... nos, senki nem zavar majd minket! *pillant sokatmondóan a kancellárra, hogy jelezze, nem szeretné, ha akkor is ilyen futárok háborgatnák őket*
- Bevallom, én se itteni ételekre gondoltam. *folytatja Dora megjegyzését hallva* Ne vegyétek rossz néven, de számtalan erényük és kiválóságuk mellett a thargok nem épp a konyhaművészetükről híresek. *somolyog magában, hisz bár már egész jól megy neki az itteni ételek elkészítése, az egészet csak vendégei kedvéért csinálja* Gondoltam, megidézhetnénk más városok kultúráját, legalább csak egy éjszakára. *ismerteti terveit a privát vacsorájukat illetően, hiszen számos receptet ismer még lihanechi éveiből, és reméli, sikerül pár pirtianesi étel elkészítését is megtudnia addig, hogy a kancellárnak kedveskedjen vele*
- Egy ilyen fontos feladatot nem bíznék másra. De ha szeretnéd megtapasztalni, hogy mit tud Fint, csak egy szavadba kerül, és meghívom őt is a külön kis vacsoránkra. *kacsint a lányra, mielőtt hátrafordulna, hogy a csaposára nézzen, aki meglehetősen búskomornak tűnik a takarítás közben. ~Bizony, Dora, kettőből két pasi az én fenekemért van oda, ez bizonyára igen rosszul érint téged... Szeretnéd, ha négyfősre duzzadna a vendéglista? Igen érdekes estének néznék úgy elébe~ somolyog magában, bár szinte biztos benne, a lány visszakozni fog a felajánlása ellen*
- Egy pillanat! *szakad el egy percre a párostól, hogy a leendő vacsora megbeszélését követően a mostani étkek után nézzen*
- Mi folyik itt? Kapd össze magad! És ne bámulj ilyen látványosan! *sziszegi Fintnek, a férfi viselkedését látva, mielőtt magához venné a két tányért, hogy az asztalhoz vigye őket*
- Egészségetekre! *teszi a kancellár és Dora elé az elkészült ennivalót, majd épp időben tér vissza a pulthoz, hogy Fint epés megjegyzését hallja. Erre azonban szavakkal már nem reagál, de ha pillantással ölni lehetne, a férfi itt helyben rogyna össze tekintete súlya alatt. ~Nem jó szántamból csinálom, te tökfej. Vágj jópofát és maradj csendben!~ igyekszik üzenni szavak nélkül Fintnek, ennél több időt azonban nem pazarol rá, már indul is vissza vendégeihez*
- Ahogy óhajtjátok. *nyugtázza a helyszínt illető döntést, elmosolyodva az ennivalót illető bókok hallatán* Megtisztelő a dicséretetek. Különösen örömteli a névadó kedvező véleménye. *feleli udvariasan, megbiccentve kissé fejét Habrertus felé, megnyugodva, hogy kóstolás után sincs ellenére az elnevezés a kancellárnak*
- Sajnálom. *jegyzi meg őszintének tűnő szomorúsággal a levél kapcsán, bár a férfi megjegyzése inkább csak kíváncsiságot szított fel benne szánakozás helyett. ~Valami igazán komoly dologról lehet szó... ~vélekedik magában, nem is csalódva ezen megérzésében, mikor a kancellár kegyeskedik beavatni őket is a részletekbe*
- Micsoda kár! Így oda a terjeszkedésről szóló tervem... már a vendéglátást illetően. *jegyzi meg tréfásan a Kósza Pinty eladásával kapcsolatban* Cha'yss Cano Caldorcor báró? Még nem hallottam róla... kicsoda az illető? *kérdez vissza, remélve, hogy további részleteket is megtud majd a férfival kapcsolatban. Hamar elkomorodik azonban, ahogy a Vashegy úrnőjét illető fenyegetések kerülnek szóba*
- Nehéz helyzet. *motyogja inkább csak magának, miközben a történteket és a kancellár által felvázolt lehetőségeket mérlegeli*
- Valóban, a látszat igencsak fontos. A Vashegynek lépnie kell, méghozzá mihamarabb. Nem lenne túl szerencsés, ha szövetségeseink azt látnák, még egy egyszerű fenyegetést se tudunk elintézni. *ért kivételesen egyet Dorával, legkevésbé a kancellár utolsó javaslatát támogatva, még ha világos is számára, honnan fúj a szél. ~Bár eljátszhatnánk, hogy nem kaptuk meg a levelet, a kancellár már elszúrta ezt az opciót. Amit egynél több ember tud, az nem marad titok~ sóhajt fel magában, hiszen ezt a saját bőrén is megtapasztalta már nem egyszer*
- Mindenképp kapcsolatba kell lépnünk a Városi Őrséggel, kideríteni, mit is tudnak pontosan... de sajnos az a tapasztalatom, a hivatalos szervek keze nem mindig ér el a megfelelő helyekre. Néha pár arannyal többet lehet elérni, mint néhány hangzatos címmel. Igazán tragikus lenne, ha a fenyegetést esetleg beváltaná a kiötlője, mert az Őrség nem tudta idejében felgöngyölíteni az ügyet... *beszél inkább a kancellárnak, hiszen úgy véli, ebben a témában főképp ő a megfelelő beszélgetőpartner, Dora csak dísznek van jelen*
- Amúgy is terveztem visszalátogatni a városba, a családi kúria helyreállítása végett, és a Dwirinthalen-család mindig is igen jó kapcsolatot ápolt a város vezetőségével, talán nem ártana újra feleleveníteni ezt a viszonyt. *húzza halvány félmosolyra ajkait, hogy jelezze, neki igazán nem lenne ellenére magára vállalni ezt a feladatot* Emellett talán folytathatnánk egy kis magán keresgélést is. Ha valami kényes ügy derülne ki, aminek kapcsán Kagaenae kisasszony bajba került, talán jobb lenne, ha kihagynánk a Város Őrségét a megoldásából, mielőtt még valami olyasmi pattanna ki, ami rossz fényt vethet a Vashegyre. *fűzi tovább gondolatait a témában. ~Nem kell mindenkinek mindenről tudnia~ ez a jelmondat, ami végigkísérte egész élete során*
- Úgy vélem, a Kúria újjáépítése talán sürgetőbb dologgá vált, mint hittem... *jegyzi meg, célzatosan Habrertusra pillantva, hogy jelezze, ezen ürügy kapcsán ő bármikor szívesen visszatér Artheniorba egy kis hivatalos és egy kis nem annyira hivatalos vizsgálódásra*
- De talán szükség lenne még valakire, aki szerény személyemnél jobban megtestesíti Amon hatalmát. A kancellárra esetleg... *veti fel az ötletet, hogy kettesben térjenek vissza a városba, bár úgy véli, ez ellen Dorának lesz még ellenvetése* Vagy a segédjére, hisz mégiscsak a kancellár ért hozzá a legjobban, hogy a Vashegy irányításával kapcsolatos teendőket ellássa. *fejezi be végül gondolatait a témával kapcsolatban, szándékosan nem térve ki arra, meddig is kéne Habrertusnak ellátnia ezeket a feladatokat. ~Arról is egyezkedhetünk, hogy Kagaenae tragikus baleset áldozata legyen, de annak borsos ára lesz~ fürkészi hosszasan a férfit, míg próbál rájönni, megelégszik-e azzal, hogy ideiglenesen övé a hatalom, vagy tenni is akar a megtartásáért. ~Talán az ilyesmit mégsem egy nyüzsgő kocsmában kellene megtárgyalni~ gondolja magában, míg belekortyol a poharába. ~Az is meglehet, a kisasszonyt annyira megviselik majd az őt ért megrázkódtatások, melyek a címével járnak, hogy a végén még önként kíván majd lemondani róla... a drága kancellár pedig nagy kegyesen a megmentő szerepében tetszeleghet, aki hajlandó magára vállalni a thargok vezetésének terheit~ folytatja magában a gondolkodást, de persze ezek egyike sem olyasmi, amit illene nyíltan kimondani bármilyen körülmények között. Annyi biztos csak, valakinek vissza kell mennie a városba, a kérdés már csak az, kinek és milyen szándékkal. ~Vajon ki húzza a rövidebbet?~ pillant végig az asztalnál ülőkön, míg a válaszukra vár az elhangzottakkal kapcsolatban.*


4328. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-26 01:14:01
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 186

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Az elején Fintarret//

*Nem lepi meg, hogy Morak végül megszabadul az italától, az igen, hogy a felszolgálónak adja, aki persze nem rest meg is inni azt. Relael nem hibáztatja ezért, ő is így tenne a helyében. Talán egyszer így is lesz, mert egy ideje kacérkodik egy kocsma gondolatával, főleg most, hogy úgy tűnik Esti igen szorosan hozzánőtt egykori kedvenc helyéhez.*
~ Kellemetlen. ~
*Pár sutyorgó hang ért egyet vele a fejében.*
- Azért nem kell ilyen sarkalatosnak lenni.
*Szól rá Morakra, ugyancsak finoman, mert ő is azt szeretné, ha a fiúcska nem szokna rá az alkohol ízére, vagy annak hatására.*
- Mértékkel is lehet fogyasztani, ahogy mindent. Nem Sa'terethtől való a szeszes ital, és az sem, ha időnként kirúg az ember a hámból.
*Relael persze könnyen tart szentbeszédet, hiszen ő már a tudatmódosítás legfelsőbb szintjeit műveli, és ha nem növekedne hasában egy aprócska elf gyermek, feltehetően nem egy pohárka bort kortyolgatna lassan, hanem már minden megmaradt italt eltűntetett volna. Kacérkodik is ennek a gondolatával, mégis úgy dönt, hogy ellenáll neki.*
- Igen, kérnék azt is, köszönöm.
*Feleli, és örömmel fogadja el a teás bögrét is, amibe szintén belekortyol, közben a kapott papírra firkant rá hanyag módon szavakat, amikor éppen kedve van, és eszébe jut valami.*
- Mondhatni. De ha nem, akkor amúgy is fog. Egy mélységitől nem várható semmi jó, ahogy egy orktól sem.
*Gátlástalanul jelenti ki ezt, egyszerű tényként hiszen ez így van.*
- De hát nem várhatjuk el az esőtől, hogy ne essen, vagy a halaktól, hogy ne ússzanak. Vagy egy elftől, hogy ne legyen arrogáns.
*Mondja ki végül korábbi gondolatait mindezt egy jó kedélyű mosollyal az arcán. Kicsit hümmög, párszor a tollat a papírhoz kocogtatja, ezáltal apró tinta foltokat hagyva ott. Végül elkészültnek titulálja a levelet, ezért összehajtja, és kívülre még egy nevet ír rá. Ha valaki megfigyeli „Intath Aldeis” rajzolódik ki előtte, elkapkodott, de még így is szépnek mondható kézírással.*
- Két kis adag igazán nem sok.
*Természetesen nem erőszakolja Nirsre az italt, ha úgy dönt, hogy nem szeretné. Fäenro viszont megpróbálkozik vele, ami rövidesen látszani is kezd rajta, hogy elhamarkodott döntés volt.*
- Ejnye, egy kicsit kótyagos lett valaki.
*Anyáskodó szavait követően egy bögre teát nyom a gyermek orra alá, hogy igyon belőle.*
- Kortyolgasd szépen, ez majd segít.
*Morak okfejtését érdekesnek találja, ezért nem is szakítja félbe közben, ugyanakkor Fäenroról ráemeli tekintetét többször is, jelét adva annak, hogy figyel rá.*
- Nem minden lélek jó, és nem minden lelket a körülmények tesznek rosszá. Van, hogy egyszerűen csak a lehetőségek, mert tudják, hogy megtehetik, amit megtesznek. Mert hatalmukban áll.
*Relael saját magát is gonosznak tartja, de leginkább apját. Nincs is emléke arról, amikor valami szeretetteljes dolgot tett volna érte, vagy olyan pillanat, amikor Relael ne retteget volna tőle. Úgy veszi észre Nirsre is hatással vannak a törpe szavai, mert az előbb elutasított ital eltűnik, amit egyszerűen csak tudomásul vesz.*
- Ketten voltunk, és a kicsi Fäenro.
*Válaszol ő Nirs kérdésére, amit szokatlannak talál, valami sejtés pedig derengeni kezd benne. Eszébe jut az a kósza mozdulat a Kalmárban, amikor Kagaenae bizalmasan érintette meg a wegtoreni bárót. Persze ezeket a gondolatokat el is hessegeti, hiszen egyértelmű, hogy csak félreértett valamit.*
- Á, lakodalom. Izgalmasnak hangzik.
*Hirtelen elönti a bűntudat, holott nem is sejtette, hogy rendelkezik még vele. Rosszul érzi magát, hogy Nirs a lakodalmat emlegeti, amikor ő legutóbb még azt tárgyalta Kagaenaevel, hogy az nem szereti szegény Thargodrym fiút.*
- Milyen szerencse, hogy végül nem került vérontásra sor.
*Hirtelen vegyes érzések járják át, ahogy a nemeslelkű Nirs feltárja előtte itt létének eredeti célját, és Relael szembesül vele, hogy azok, akiket olyan jónak hitt, mégsem olyan makulátlanok. Ettől nem érzi magát tisztábbnak, csupán a világot mocskosabbnak.*
- Nirs, szabad megkérdeznem, hogy nálatok miként megy az öröklés? Értem ez alatt azt, hogy éppen annyira vagy te is tharg, amennyire kell, ugyanakkor férfi is. Nem téged illetne a vezéri titulus?
*Persze szavaiban nincs semmi cselszövés, látszólag.*
- Különösen, ha már a házasság is megtörtént, ugyebár. Tartok tőle, hogy Kagaenae nem alkalmas egy ilyen nagy feladatra, és ezt a legnagyobb szeretettel mondom. Félek, hogy felkészületlenségéből fakadóan baja esik.
*Hiszen úgy, ahogy Artheniorban megtörtént egykoron a lázadás, a thargokat is éppen ennyire veszélyeztetheti bármi, akkor pedig nehezen tudja elképzelni, hogy a törékeny, ártatlan bárányka mit kezd majd a helyzettel.*


4327. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-24 17:45:30
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Dora, Esti, Hubi//

*Dora lassan túlteszi magát az eseten, és a kancellárra figyel. Amikor a férfi a nehéz terhek cipeléséről beszél, az jut eszébe, hogy hány olyan nőt látott már, aki magára értené az esetet, és azt hinné, lekövérezték. Meg persze azon is elgondolkodik, hogy ő maga mennyivel több ésszel van megáldva, mint azok a gazdag csitrik, ezért nem is játssza el, hogy megsértődne a dolgon. Ki tudná jobban, mint ő, hogy a kancellár amúgy milyen jó erőben van a kora ellenére?
Hát persze, Esti. Meg még feltehetőleg jó pár tharg hölgyike, akivel a férfi előttük kufircolt. Mindenesetre a szeretet és a tisztelet érezhetően kölcsönös a kancellár és írnoka között, és még ő is hajlandó megadni ezt Esti felé. Habár nem éppen a legszerencsésebb a dolog, nem szeretné, ha bárki is örök barátságnak hinné a joviális gesztusát. Például Relael. Dora csak békét akar, és ha el akarja fogadni, akkor először a mélységi fenekével, vagyis a kancellár kedvencével kell kezdenie. Ebben a megvilágításban már az így elnevezett étel falatjai is nehezen gördülnek majd le a torkán, hiába éhes. De hát ez van, nincs mit tenni.*
- Kíváncsivá tettél. *Mosolyog Estire visszafogottan, bár az igazat mondja.* Nem gondoltam volna, hogy valaha is különlegeset ehetek Thargföldön. Micsoda fordulat lenne! És mondd csak, te főzöl, vagy a helyes fickó a pultnál, aki folyton téged leseget? *Kíváncsiskodik, lopva Fint felé pillantva.*
*Dora úgy látja, hogy a kancellár fizet, amit azzal honorál, hogy csinos kis bokájával megsimítja a lábát, persze ebből senki nem láthat semmit. Ez csak egy röpke pillanat, szinte véletlennek is lehetne gondolni, ha nem Dorával ülne az asztalnál, de hát ugye… Közben a levélre terelődik a szó, és ha Dora kap ételt, el is kezd falatozni.*
- Kár. *Mondja, és nagyot sóhajt, hogy aztán ő is rátromfoljon.* Annyira kíváncsi voltam, hogy mit szól a szép betűimhez. Lehet, hogy nekem is üzent volna valamit. De hát így jártunk, ugye… *Mosolyog bájosan, de kegyetlenül. Azonban a hír rossz. Vagy valami olyasmi.*
- Ó! *Ebből a hangból nehéz eldönteni, hogy Dora első gondolata a „jaj ne, Kagaenae még nem jön haza”, vagy a „juhú, Kagaenae még nem jön haza” volt-e. Többek között azért, mert ő maga sem tudja eldönteni, számára a lány közömbös, és az egész tharg-utódlás ügye kissé új. Akart-akaratlan Nirs felé pillant, az egyetlen személy felé, akit fizikailag is össze tud kötni a lánnyal. És a másik asztalnál ülő kisfiú rögtön valami esküvőről is kiabál, talán az övékről? Dorát nem érdeklik a lélekügyek, úgyhogy visszafordul.*
- Mindig is úgy voltam vele, hogy a látszat az elsődleges. Vagyis ha ráhagyjuk az ügyet Artheniorra, azzal rossz fényben tüntetjük fel saját magunkat, úgy tűnhet, mintha nem akarnánk az úrnő segítségére sietni. Viszont a várost sem hagyhatjuk el nagy sebbel-lobbal, mert – ahogy te magad is mondtad – Waldrant sem láttuk már időtlen idők óta. Talán az volna a legegyszerűbb, ha mennénk is és maradnánk is, úgymond, ha valamelyikünk elindulna, és beleveszne a csigalassú ügyintézésbe, sőt csavarna rajta még egyet, amíg a többiek intézkednek Vashegyen a thargok jóléte felől. *Foglalja össze a véleményét teljes tárgyias közömbösséggel, és kíváncsian várja a többiek véleményét a dologról. Estit nagy bajkeverőnek tartja, mégsem látta még élesben megcsillogtatni ezt a képességét.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.24 17:46:19


4326. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-22 19:57:22
 ÚJ
>Komor Fintarret avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Mindenki//
//Esti figyelmébe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A fiú több felszólítás ellenére sem habozik, és megpróbálja leküldeni az erős italt, aztán jó nagyokat prüszköl utána. Ez várható volt. Fint szája mosolyra húzódik, elég büszke a kölyökre, meg kell hagyni, hiszen valahol mindenki elkezdte, és fogadni merne rá, hogy mindenki így járt az első pohárkával. Egyelőre nincs is miért maradnia, inkább elvesz egy rongyot a pultról, és megtisztogatja a többi, üresen maradt asztalt, ez azonban mind csak kifogás, hogy tisztes távolból Estit és a másik csapat vendéget mustrálja elég feltűnően. No, nem mintha ilyen messziről bármit hallana abból, amit beszélgetnek, inkább Esti mozdulatai, gesztusai kötik le. Próbál olvasni belőlük. Azt neki sem nehéz kikövetkeztetni, hogy az öreg fickó gazdag, és miután a kancellár kedvencével viccelődtek, az is egyértelmű, hogy ki a kancellár. A kérdés már csak az, ki a kedvence, az elfet és a sötételfet elnézve ilyen téren nem válogatós. Fint csuklóját pedig csak úgy égeti a karperec, meg vele együtt az elhatározása.*
~ Biztosan volt köztük valami. ~ *Vagy pont, hogy nem volt semmi, ruha sem, ahogy a kocsmákban, ahol már megfordult, szokták mondogatni. Máskor viccesnek találná, de most a felismerés csak felbőszíti. Visszatér a pulthoz, lassan elfogy a tennivalója, amivel levezetheti a feszültséget. Kicsit túl nagy hévvel pakolgatja az edényeket, majd ökölbe szorított kézzel a pultra támaszkodva egy nagyot, hosszút sóhajt, hátha ettől felszívódik a dühe, de ez is csak a mesékben segít. És hogy mi lenne a jobb megoldás, mint a kancellár megverése, azt tudja a fene. Mielőtt azonban kiötölné az amúgy is meddő tervet, Esti maga érkezik hozzá, és egy pillanatra elszállnak az ilyesféle gondolatai. De csak egy pillanatra, hogy újabb haragra adjanak okot, egyrészt, mert a lány jól helyre rakja Fintet a botlásáért, másrészt, mert már szalad is a gazdag fickó után.*
- Persze, menj csak, a vén kecske nem várhat! *Mondja szintén fojtott hangon, és egy gúnyos nevetéssel próbálja elütni a dolog élét, de egyértelmű, hogy most komolyan féltékenykedik. Fäenro kiáltása sem hatja meg, mára torkig van a nőkkel.*

A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.22 19:58:50


4325. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-21 22:24:14
 ÚJ
>Fäenro Knirin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Mindenki egy kiabálás miatt//

*Morak olyan szép beszédet tart az alkohol ellen, hogy Fäenro igazán kezd lemondani róla. Rel is óva inti, ám nem tiltja. Fint eközben megissza Morakét, és láthatóan nem okoz neki lelkiismereti kérdést. Kisvártatva Nirs is követi. A két ember megtette. Fäenro, bár megszívlelte a törp szavait, szíve mindig az emberi példa felé dönt. Szeretne a két felnőtt férfira hasonlítani.*
- Ne tessék rám megorrolni! *Szól Morakhoz.* - Nagy vagyok már, nekem sem fog ártani. *Azzal csakugyan megissza, ám ahogy az várható, köhög, krákog, prüszköl tőle. Úgy érzi, már most megutálta az egészet és elborzasztja a gondolat, hogy ezt férfiként szeretnie kéne. Ugyanakkor nem enged a "nagyfiú" színjátékból. Hiába szédítette meg az ital, erősen próbálkozik Nirs szemébe nézni stabilan és így megválaszolni az imént elhangzott kérdéseket.*
- Igen, nagyon szép a piac és finom lepényt is adnak! *Jut eszébe a reggeli. Most már éppen nem éhes, de az alkoholtól rendkívül szédül.* - A neje akkor éppen a kisasszonnyal volt. *Néz Relre és próbál mosolyogni. Elég nehéz úgy, hogy szeme előtt ugrál a kép.* - Utána elment, de nem hiszem, hogy egyedül lett volna sokáig. Kagaenae nagyon kedves, és a kedves emberek nincsenek egyedül. A Kósza Pintyben vannak barátai, ezt biztosan tudom. *A szavak jönnek, egyik a másik után. Aztán Nirs mesél. Neki most nem kell beszélni, csak hallgatja a szép történetet, miközben lassan múlni kezd a szédülés. Azonban Nirs bejelentését sokkal nagyobb, kitörő örömmel fogadja, mint ahogy alap állapotában örülne.*
- Esküvőre megyünk! - Kiáltja, hogy tudassa a jó hírt az egész Vaskorsóval.


4324. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-21 20:12:47
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//

*Ha már kezdett oldódni iménti kis zavara, Rel jó érzékkel rángatja vissza. Különös ez az elf. Ha épp szende is akar lenni, akkor is olyan hatással lehet a szerencsétlen férfiemberre, hogy felhergelt bikaként rontana neki bárminek. Ha Nirs ezt szépen végiggondolná, bizonyára rendkívül büszke lenne magára, hogy ama soha vissza nem térő alkalommal nemet tudott mondani. De idáig nem jut el. Inkább azzal foglalkozik, hogy az elf szerint a mélységi rászolgált az ellenszenvére. Oldalt fordul, Esti felé sandít, megnézi magának.*
- Nem tudom. *fordul vissza végül és megvonja a vállát* Mélységi. Mint bármelyik. Vagy tett ellened valamit?
*Azt persze jól tudja, hogy az elfek és mélységi rokonaik rendszerint kölcsönösen nem szívlelik egymást. Ennél fogva nem feltétlenül kell bármi ok az ellenszenvre. Ellenben a törpét egyre különösebbnek találja. Elvégre miféle törpe az aki nem iszik? Mert most épp a csaposnak kínálja fel az italát amit az le is gurít, Nirs pedig megránduló arccal néz az asztalra, ahogy Rel elé csúsztat egy újabb kupicát.*
- Sok lesz. *néz fel mosolyogva és szó szerint a hideg is kirázza ahogy arra gondol, hogy ezt meg kéne innia* Egy nemeslelkű mindig tudja, hogy hol a határ.
*Újra végigmozgatja jobb keze ujjait, ezúttal az asztal lapja alatt, hiszen nem vásári mutatványnak szánja a dolgot, saját magát akarja megnyugtatni azzal, hogy javul az állapota. Csuklóból megforgatja kézfejét és könyökét behajlítja. Egész jól megy. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen természetesnek ható cselekvések ekkora örömet tudnak okozni. Míg ezzel van elfoglalva, Rel és Morak mintha évődnének kicsit, a kölyök pedig a pálinkával történt bátortalan ismerkedés után érdekes hírrel szolgál Nirs számára.*
- Ma reggel? *kérdez vissza felderülő arccal* Ez jó hír.
~Arthenior? Minek ment volna oda?~
*Míg ezen töpreng, Morak valami homályos fejtegetésbe kezd a hitves szó kapcsán, feltétlen bizalmat emlegetve. Aztán lehet, hogy nem annyira homályos az okfejtés, csak Nirs nem tud kellően koncentrálni. Sőt, furcsa mód pont erről jut eszébe valami, ami azelőtt soha. És ez egyáltalán nem kellemes érzés. Annyira nem, hogy már a gondolattól is rosszul érzi magát. Szégyenkezik. De azért csak Fäenro felé fordul.*
- A piacon? Az érdekes hely, nem igaz? Rengeteg ember, nagy nyüzsgés, érdekes árusok még érdekesebb portékákkal.
*Szinte oda sem figyelve emeli fel a kis pohárkát és dönti le a pálinkát. Ezek szerint mégsem tudja, hogy hol a határ. Vagy még nem érte el. Könnybe is lábada a szeme, a köhögést leküzdve megköszörüli a torkát és ahogy leteszi az asztalra a kupicát, mintegy mellékesen, színtelen hangon teszi fel a kérdést. Mintha csak egy érdektelen részletről lenne szó, ami tulajdonképpen nem is érdekes.*
- Mondd csak, egyedül volt?
*Visszafordul a többiek felé és némileg zavartan elmosolyodik. Ha kérdeznék se tudná megmondani, hogy miért vannak kevesen a törpék. Morak ugyan mondott erről valamit, csak hát... De erről szó sincs, sőt. Morak Aenae-re kíváncsi.*
- Aenae-ről? *hökken meg egy kicsit, mert meglepi a kérés. Tulajdonképpen nem is ismerik egymást a szakállas testőrrel. De miért is ne?*
- Érdekes történet ez, törpe uram. A hosszabb mesére vagy kíváncsi vagy a rövidebbre?
*Nem nagyon várja meg a választ, beszél tovább.*
- Persze a hosszabb sem annyira terjedelmes. Artheniprban találkoztunk először. Soha nem felejtem el azt a pillanatot. Talán úgy fogod érezni, hogy valami ócska trubadúrénekből idézek, de ahogy a fény megcsillant a haján, valóban olyan volt az, mintha bearanyozták volna. És amikor nevetett... Az istenekre! Nincs olyan csodálatos ének, ami felvehetné a versenyt azzal a hanggal. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy első látásra beleszerettem. Aztán kiderült róla, hogy Kagan Thargodarnak a leánya, aki akkoriban a Vashegy ura volt. Róla pedig lehetett hallani jót is, rosszat is, így nem mondhatom, hogy nem izgultam amikor először a színe elé járultam. De végül elfogadott, ha idő is kellett hozzá. Nemrég pedig össze is házasodtunk.
*Félmosolyra húzza a száját.*
- Mármint Aenae-vel, nem Kagannal. Sajnos csak a dolog formális részére tudnunk sort keríteni, a kancellár adott össze minket.
*Fejével a mélységi és egy elf társaságában a bendőjét tömő Hubi felé biccent.*
- De talán nemsokára megülhetjük a lakodalmat is, ahogy illik, amire titeket is elvárunk.
*Most igazán kedvesen mosolyog az asztaltársaság minden tagjára, aztán tekintetét ismét a törpére veti és mintha kicsit arcára fagyna a mosoly.*
- A rövid változat nem ennyire szép, de legalább érdekes. Azért indultam el északról, hogy végezzek Kagan Thargodarral, apám gyilkosával. És minden ivadékával. A lányával is. Az unokatestvéremmel. Kagan apám öccse volt.
*Bujkál valami kaján mosolyféle a szája sarkában. Van egy olyan érzése, hogy a törpe konzervatív gondolkodású lehet, így az elhangzottak meglepetésként érhetik, esetleg rosszallását is kiválthatják. És valami gyerekes jókedvvel pont ezt várja.*


4323. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-20 19:55:38
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Vakmerő

//Dora, Esti, Hubi//

*A maga részéről tökéletesen meg tudja érteni Dora reakcióját, amit a repkedő malacra adott. Valóban nem mindennapos látvány, akár ki is zökkentheti az embert vagy az elfet a nyugalmából. Ő persze nem kezdett sivalkodni, mert egy hozzá hasonló, komoly férfiúhoz ez mégis méltatlan lenne, de azt nem lehetne mondani, hogy könnyedén tér napirendre a dolog felett. Más kérdés, hogy őt inkább a tudományos kíváncsiság hajtja.*
- Ilyen nehéz terhet kell cipelnem. *mosolyodik el negédesen Esti észrevételére, miszerint a kancellár akkor is kancellár ha éppen ki szeretne kapcsolódni. A mélységi - kis szabódás után - elfogadja a plusz aranyakat is, amit Hubi megelégedéssel nyugtáz. Különben ő sértődött volna meg.*
- Ez igazán csábítóan hangzik. *mosolyodik el ismét, immár az asztaluknál, a felajánlott különleges vacsorára bólogatva.* Alkalomadtán örömmel fogadjuk el a meghívásod, nem igaz, kedvesem?
*Dorára pillant, hiszen az illem kedvéért az ő véleményét is ki kell kérnie, hiszen rá is vonatkozik a meghívás, de valahogy látszik a jó kancelláron, hogy nem számít nemleges válaszra. Esti a megrendelt étkek után néz, Dora pedig valami pimasz hangon kezd kíváncsiskodni. Hubi ugyan belül vigyorog, de olyan hangon szólal meg ahogy az iskolamester beszél kissé nehéz felfogású tanítványával.*
- A küldöncünk, ha még annyira is hajszolja a lovát, még nem érhetett el Artheniorba. A báró úr pedig bizonyára eszes férfiú, de annyira bizonyosan nem, hogy kitalálja üzenetünk tartalmát. Ebből következik, hogy nem a bárótól kaptam levelet.
*Itt már kedvesen mosolyog, mintegy engesztelően az iménti nem túl komoly kioktatás miatt.*
- De kíváncsiságod érthető és tetszik is. A kíváncsiság élteti a tudóst. Legyen szó ilyen apróságról is. Köszönjük!
*Az utóbbi már Estinek és a minden bizonnyal kitűnő fogásoknak szól. Előbbi helyet is foglal az asztaluknál.*
- Azt hiszem, hogy erre semmi szükség. *rázza meg egy kicsit a fejét a felajánlott különteremre* Elég nagy a nyüzsgés itt hozzá, hogy senki se törődjön velünk és senki se hallja amit beszélünk.
*Mivel kellőképpen éhes, miután jó étvágyat kívánt, meg is ízleli a róla elnevezett eledelt.*
- Fogadd őszinte elismerésem. *bazsalyog a sötételfre* Ez valóban remek. Örömömre szolgál, hogy egy ilyen ízletes étel viseli a nevem.
*Falatozgat is tovább, de közben időt szakít bizonyos kérdések megválaszolására is.*
- Nos, attól tartok, hogy a hír rossz. Rossznak kell lennie.
*A második mondatban a kell szó kap valami furcsa hangsúlyt.*
- Kagaenae kisasszony izent Artheniorból. Eladta a Kósza Pintyet. Ezt jó hírnek vehetjük, hiszen az a hely mostanra inkább csak kolonc volt a nyakunkon. Ugyan a vevő személyét nem érinti az írásában, de arra kell gondolnom, hogy Cha'yss Cano Caldorcor báró lesz az, hiszen eddig ő bérelte azt a műintézményt. Bár a kisasszony meglehetősen kurtán fogalmaz, úgy tűnik, hogy bajba került a városban. Azt írja, hogy komoly, halálos fenyegetést kapott, amit a Városi Őrség vizsgál ki.
*Kicsit elhúzza a száját, lenyel egy falatot és a villájával gesztikulál.*
- Nagyjából ennyi a hír. Sem azt nem tudjuk meg, hogy kitől érkezett a fenyegetés, sem azt, hogy mennyi ideig kell még Artheniorban maradnia. Csak annyit ír még, hogy igyekszik haza, bármit is jelentsen ez, valamint arra kér, hogy ügyeljek Waldran nagyúrra, nehogy valami meggondolatlanságra ragadtassa magát a hír hallatán.
*Kis mosollyal tárja szét a karjait.*
- Ez utóbbitól persze nem kell tartanom, hiszen a nagyurat sem láttam már egy ideje. Tehát jelen állás szerint a Hadúr örökösei közül az egyik eltűnt, a másik pedig Artheniorban időzik és ismeretlenekkel rúgja össze a port. A helyzet megoldása - szinte kimondani is félek - ránk vár. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.*
- Mosolyog először Dorára azután Estire, majd bekap még egy falatot. És bár valóban érdekli, hogy a másik kettő mit gondol (bár Dorával már beszélt ilyesmiről, noha akkor még nem volt birtokában a levélnek) mégis ő folytatja egyelőre.*
- Küldjünk harcosokat a városba, hogy kivágják a kisasszonyt szorult helyzetéből és hozzák haza? Esetleg utazzunk mi oda, hogy diplomáciai módszerekkel hassunk az Őrségre, a vizsgálat túlzott elhúzódását megakadályozandó? Esetleg magát a kisasszonyt keressük meg? Ez utóbbi problémás is lehet, hiszen Kagaenae semmit nem ír arról, hogy Arthenioron belül hol tartózkodik, a város pedig nagy. Kiindulópont lehetne a Kósza Pinty, hiszen ha nemrég adott túl rajta, akkor ott esetleg tudják, hogy hol tartózkodik, de... *megvonja a vállát* ez csak egy teória.
*Leteszi az evőeszközöket, megtörli száját és bajszát az asztalkendővel, majd a bor után nyúl.*
- Persze azt is megkockáztathatjuk, hogy az ügy kivizsgálását az artheniori hatóságokra hagyjuk. Ebben az lehet a rizikó, hogy a Vashegy huzamosabb időre - ne adják az istenek - végelegesen vezető nélkül marad.
*Kicsit előrehajol, lekönyököl az asztalra és hamiskásan mosolyodik el.*
- Nem mintha most más lenne a helyzet, ugyebár.


4322. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-19 20:08:36
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Dora, Esti, Hubi//
//Fint//

*Bár nem örül neki, hogy így alakult a helyzet, jó pontnak könyveli el, hogy Fint hajlandó vállalni a felelősséget a hibájáért. Épp ezért, na meg persze a nagyszámú nézőközönség miatt, a hosszas fejmosást is hanyagolja, csak egy elégedetlen pillantást ereszt meg a férfi felé, mielőtt útjára bocsátaná, hogy korrigálja a rendelésben ejtett tévedést és kivigye az engesztelő italt. Innentől kezdve a maga részéről elintézettnek tekinti a dolgokat és nem is fordít nagy figyelmet a társaságra, csak akkor tekint feléjük egy pillanatra, mikor a cirkáló coca épp arra száll. Hamar visszafordítja azonban tekintetét a kancellárra, és a belecsimpaszkodó Dorára, aki úgy viselkedik, mint egy gyerek. ~Vagy még annál is nevetségesebben~ gondolja magában, hiszen a Korsóban éppenséggel akad egy tényleges gyermek is, de még őt sem viselte meg annyira a szárnyas malac látványa, mint az elf lányt*
- Megnyugtató tudni, hogy varázslóink a legváratlanabb helyzetekre is fel vannak készülve mágia terén. *jegyzi meg negédes mosollyal, jól leplezve mondandója valójában igencsak epés tartalmát. ~Na szép, ilyen ostoba bűvészmutatványokra van eszük, de arra, hogy valami hasznosat találjanak ki, arra már nincs... ~gondolja magában, hiszen sosem tartotta túl sokra a mágusokat. Bár a lázadás után elgondolkodott rajta, talán nem is lenne rossz elsajátítania egy-két fortélyt, eddig akárhány varázstudót sodort útjába a sors, mind eszement tökfilkó volt, így hamar letett erről az ötletéről. Jelenlegi nem túl fényes hangulata ennek, na meg persze Dora viselkedésének köszönhető, de arcán semmi nem látszik ebből, legudvariasabb mosolyával várja, hogy vendégei döntsenek, mit is szeretnének az étlapról*
- Már intézem is! *bólint a döntésre, Fintnek is továbbadva ezt az információt, míg Habrertus a levelet olvassa*
- Úgy látom, kancellárként sosem pihenhet az ember, a hivatali teendők mindenhová követik... Remélem, semmi rossz hír! *jegyzi meg aggodalmas hangon, immár egy távolabbi asztal felé terelve a kis társaságot. Szívesen megtudna többet is arról, mi volt abban a bizalmas és fontos levélben, amit nem lehetett a Radkraalban hagyni, hanem azonnal a kancellár után kellett hozni, de persze nem akar túlságosan kíváncsinak tűnni, így nem is tesz fel több kérdést, csak reménykedik, hátha Habrertus önként is elárul majd ezt-azt*
- Ugyan, erre semmi szükség... De köszönöm. *kezdene tiltakozásba, de nem akarja megsérteni a férfit azzal, hogy visszautasítja a pénzét, így végül mégiscsak a zsebébe vándorolnak azok az aranyak* Engedjétek meg, hogy legközelebb én hívjalak meg titeket egy zárt körű vacsorára. Sokkal különlegesebb ételekkel, mint amiket egyébként felszolgálunk. *ajánlja fel cserébe, mintegy viszonzásképp, hogy megmutathassa, a Vaskorsó igencsak jó kezekben van az ő irányítása alatt, ahol a Vashegy legfontosabb személyeit mindig kiemelt figyelemmel fogadják*
- Ó, ez igazán megtisztelő! *hökken meg egy pillanatra, mikor kiderül, Dora és a kancellár épp az ő társaságát kereste, de arcára hamar visszatér a megszokott, udvarias mosoly. Fogalma sincs, milyen ügyről van szó, de biztos benne, hogy csak jól jöhet ki belőle* Mindig örömet okoz a társaságotok. Remélem, nektek is örömet fog okozni az ízletes étel. Elnézést! *teszi hozzá bocsánatkérő mosollyal, magukra hagyva vendégeit pár percre, míg visszatér a pulthoz, hogy a rendelés után nézzen*
- Figyelj rájuk! És ne legyen több olyan hiba, mint az előbb! *beszél Finttel továbbra is fojtott hangon, fejével Relaelék felé biccentve* Van egy kis dolgom, csak akkor zavarj, ha nagyon fontos! *pillant Habrertusék felé, remélve, egyértelmű, mi is az a halaszthatatlan tennivalója. Míg az utasításokat osztja, az étel után néz, és hacsak Fint nem tartóztatja fel, akkor nemsokára előbb két tányér étellel, majd egy újabb körben három pohár forralt borral tér vissza Habrertusék asztalához, mindannyiuknak kiosztva egyet az italból*
- Jó étvágyat! *ereszt meg egy, kifejezetten a vendégeknek tartogatott mosolyt az asztalnál ülök felé, majd ő maga is csatlakozik hozzájuk, leereszkedve egy még üres székre*
- Szóval megtudhatom, miről van szó? *pillant várakozón Dorára és a kancellárra* Vagy esetleg szeretnétek valami diszkrétebb helyen tárgyalni? Ez esetben örömmel felajánlom a szobámat egy kis hat szem közti csevejre ebéd után... *teszi még hozzá, mielőtt figyelmét Dora és a kis kacatjai vonják magukra*
- Nahát, ez igazán érdekes! *álmélkodik tettetett lelkesedéssel a kincsek láttán* Talán erről is érdemes lenne megkérdezni a mágusokat, meg tudják-e mondani, van-e varázsereje ezeknek a tárgyaknak... *veti fel a lánynak, bár a maga részéről kizártnak tartja, hogy egyik tárgy is érjen valamit. Ezen véleményét azonban megtartja inkább magának, és érdeklődő figyelemmel vár, hogy kiderüljön, miről is szeretne vele társalogni a páros.*


4321. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-19 00:02:07
 ÚJ
>Komor Fintarret avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Relael asztala//

*Fint nem tud úgy olvasni a női lelkekben, mint ahogy azt például Esti tenné, de úgy értelmezi Relael szavait, hogy a korsó teával és a tálca itallal már rendben vannak. Na, nem mintha a szíve ugrott volna ki, ha nem, de ha már úgyis elvégzi a munkáját, inkább igyekezne jól. A soványka fiú komolyan vette a fenyegetését, és csak úgy hízlalja magát a finom falatokkal, itt már nem lesz semmi gond. Ezután azonban az italért nyúl, ami veszedelmesebb ötletnek tűnik, de Fint csak mosolyog rá a bajsza alatt. És még a törpének is ízlik az étel.*
- Jó étvágyat! *Biccent Fint kurtán, hiszen nem a szavak embere. Már éppen indulna is, nem akarja zavarni az asztaltársaságot, amikor a tömzsi fickó felajánlja neki az italát. Izmai szinte megmerevednek, az ilyesmit nem veti meg soha.*
- Hát, ezen segíthetek. *Mondja, de csak akkor fogadja el a pohárkát, ha valóban senkit sem bánt meg vele. Végighordozza a tekintetét az asztaltársaságon. Az „Eeyrre” felkiáltásra Teysus híveként csak emeli poharát, legurítja az italt – szőrös torkú öreg róka már a maga negyven évével, amiből majd' harmincat ivással töltött, nem igazán érinti meg a dolog –, és már tényleg nem akar zavarni. Azt még mindenképpen megnézi, hogy a fiú hallgat-e az anyáskodó megjegyzésekre, vagy ő maga is leküldi a maró pálinkát. Fint arcán nem látszik, hogy bánná a dolgot, sőt, egyre keményebb legénynek találja ezt a kis fickót. De persze dolgáról sem feledkezik meg a mutatvány után, valakinek a székeket is el kell rendezgetnie. És persze azt a lehetőséget sem hagyja ki, hogy esetleg a pultnál összefusson Estivel, és férfias kiállásával emlékeztesse rá, hogy sokkal vonzóbb, mint a gazdag vén kecskeszakállas, akit folyton abajgat, mióta az betette a lábát az ajtón.*

A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.19 00:03:03


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4874-4893