//Furcsa találkozás//
*Miután kézhez kapja a bort, valami barna löttyön akar osztozkodni Lorcaen. Yera látja, hogy a férfi a szemébe néz, így elkapja a tekintetét.*
- Mi ez? *Kérdezi nevetve, a löttyre szegezve szemeit.* ~Nem tűnik igazán finomnak. De, hát, az éhség megköveteli. Régen nem ettem már, még a végén rosszul leszek.~
- Sok itt a népség, nem? Még az is eltűnik köztük, aki nem is akar. *Mondja, végignézve a nagy termen, és a benne szórakozó, idejüket vesztegető bolondokon.* ~Hát, addig habzsolják az életet, amíg még lehet. Egyszer mind kihal.~ *Unottan a kezére támasztja a fejét, nem egy úrinő ő, hogy számítson. Ez is csak egy kocsma. Lassan kigombolja testhez álló kabátját, és kibújik belőle.* ~Mostanra felismertek volna. Már eltűntek. Ha pediglen mégsem; ekkora tömegben másodpercek alatt szedem a sátorfámat.~ *A csuklya is ezzel lekerül a fejéről, így még jobban kitűnik hófehér haja, és kissé hegyes füle, melyre még csak nem is büszke. Hófehér inge lazán lóg rajta, fekete, fodros szoknyájával ez az összhang megint csak olyan, mintha kalóz lenne.* ~Le kéne szoknom arról, hogy elhordom azok ruháit, akiket megölök. Még a végén azt hiszik, kalóz vagyok.~ *A kabátot a szék háttámlájára teszi, és megszeppenve veszi észre, hogy kissé túlságosan lecsúszott a felsője. A dekoltázsa igen-igen kint van. Igyekszik észrevétlenül visszahúzni, magában szitkozódva.*
- És, a munkán kívül, mik erre a terveid? Azt értem, ha egymagadban járkálsz, csaknem elvesztettél valakit? *Kérdezi, de talán túl későn jön rá, hogy lehet tapintatlan, amit mond. Ha így van, nem biztos, hogy Lorcaen beszélni akar róla.* ~Furcsák is ezek a teremtmények. Mind érzelmes, annyira nagyon!~ *Valami furcsát érez, és pillanatokkal később tüsszent egyet, azon a furcsa, aranyos hangján. Érdekes, hogy amennyire -már egy nőhöz képest- mély, kívánatos a hangja, a tüsszentése mennyivel más.*
- Akarom mondani... ha csak nem sértelek meg... *Ecseteli, és felemeli a kancsót, és egy húzásra megissza annak a felét.* ~Mit van mit tenni, már hozzászoktam az alkoholhoz. Hah, szépséges kis nő vagyok. De hát, hol is érdekel?~ *Visszateszi az asztalra, és óvatosan szemez a löttyel. Úgy érzi, majd megvárja, míg a férfi kezd vele valamit, és ha neki ízlik, bepróbálkozik vele.*
- Köszönöm, ez a kis pia adag most lök majd egyet rajtam. *Biccent, és újra kortyol a borból.*
A hozzászólás írója (Anyátlan Yera) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.07 23:01:18