Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-07 20:24:55
Üzenet elküldve: 2025-10-07 20:24:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
*Az új becenévre bosszúsan húzza az orrát. Nem is olyan alacsony! A faluban kifejezetten a magasabbak közé tartozott. Igaz, hogy jobbára már csak öregek, gyerekek és asszonyok tették ki a törzset, de akkor is...*
- Kicsi? Tudod mi a kicsi? A f...
*Hogy mi lehet kicsi Rorkirnak? A fantáziája? A feje? Esetleg a figyelme? Sajnos nem derül ki, ugyanis mielőtt szépen befejezhetné magvas gondolatát, a taverna felé vezető úton megcsúszik egy óvatlan pillanatra a lába egy lazább kövön, s kénytelen Rorkir karjába kapni. Szerencsésen megússza a tanyálást.*
- Fhargh Gaots! *morran az orra alatt, melyet talán az északi nyelvekkel ismeretes lichaneci professzorok leginkább "a rohadt istenek"-nek fordítanának, szerényen némi nyugatibb dialektus is kihallatszik a kiejtésben. Még az ivóhoz vezető úton persze szidja néhányszor a "kurva csúszós csizmáját" és a "nyomorék köveket", de mérge lassan elillan az ajtóhoz érve.
A férfival együtt betoppanva tekintetét körbehordozza a vendégseregen, megnézni magának a vörhenyes fickót, a hófehér hajú kölyköt meg az óriást, de megállapítja hamar, hogy egyikkel sem találkozott még. Kinézetre nem tűnnek jöttmentnek, de Amonon mostanság nem járhattak.*
- Orkok érkeznek a puszták felől *felel a vörös kérdésére* - Egy egész seregnyi.
//Mindenki figyelmébe//
*Az új becenévre bosszúsan húzza az orrát. Nem is olyan alacsony! A faluban kifejezetten a magasabbak közé tartozott. Igaz, hogy jobbára már csak öregek, gyerekek és asszonyok tették ki a törzset, de akkor is...*
- Kicsi? Tudod mi a kicsi? A f...
*Hogy mi lehet kicsi Rorkirnak? A fantáziája? A feje? Esetleg a figyelme? Sajnos nem derül ki, ugyanis mielőtt szépen befejezhetné magvas gondolatát, a taverna felé vezető úton megcsúszik egy óvatlan pillanatra a lába egy lazább kövön, s kénytelen Rorkir karjába kapni. Szerencsésen megússza a tanyálást.*
- Fhargh Gaots! *morran az orra alatt, melyet talán az északi nyelvekkel ismeretes lichaneci professzorok leginkább "a rohadt istenek"-nek fordítanának, szerényen némi nyugatibb dialektus is kihallatszik a kiejtésben. Még az ivóhoz vezető úton persze szidja néhányszor a "kurva csúszós csizmáját" és a "nyomorék köveket", de mérge lassan elillan az ajtóhoz érve.
A férfival együtt betoppanva tekintetét körbehordozza a vendégseregen, megnézni magának a vörhenyes fickót, a hófehér hajú kölyköt meg az óriást, de megállapítja hamar, hogy egyikkel sem találkozott még. Kinézetre nem tűnnek jöttmentnek, de Amonon mostanság nem járhattak.*
- Orkok érkeznek a puszták felől *felel a vörös kérdésére* - Egy egész seregnyi.
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-07 09:33:41
Üzenet elküldve: 2025-10-07 09:33:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, Morw, Brynar//
* Hátradől a székben, miközben elégedett mosollyal figyeli, ahogy Morwon a maradék ételt is eltünteti az asztalról. Az óriás minden mozdulatából árad az életkedv. A harsány nevetés, a széles gesztusok, a természetes hangosság. Nehéz mellette nem jókedvűnek lenni. Brynar csendesebb, kimértebb, de ahogy most is poharat emel, abban van valami megnyugtató erő. Shen valahogy érzi, hogy ezzel a két alakkal nem lesz könnyű útjuk, de annál emlékezetesebb.*
-Hát, ha valaki, akkor te biztos nem maradsz éhen, Morwon. A pörkölt már a múlté, de ha így folytatod, az asztal is elfogy alólad. * Hangosan neveti el magát, ahogy elképzeli. Szeme meg-megcsillan a tűz fényében, de nem szól közbe már, csak hallgatja, ahogy Brynar az apjáról mesél. Látszik rajta, hogy ez a téma megérinti. A tisztelet, amivel beszél, az a fajta erő, amit nem lehet megjátszani. Shendal elmosolyodik, mikor a férfi azt mondja, nem a vér számít, hanem hogy kiállsz a bajtársad mellett. Ez valahol mélyen benne is visszhangra talál. Tudja, mit jelent egyedül állni a sárban, mikor a kard már kicsorbult, és csak az számít, hogy a melletted lévő él-e még.*
-Jól beszélsz, Brynar! Az ilyen szavakat az ember nem tanulja könyvből. Aki így gondolkodik, az már volt ott, ahol a por a vérrel keveredik. Hroldar! Anyám is mesélt róla. Azt mondta, nem volt még egy harcos, aki annyira hű maradt volna a szavához. *Rápillant Brynarra, és kicsit elmosolyodik.* -Nem csoda, ha büszke vagy rá.
*Kortyol az italából, lassan, mintha csak az ízét próbálná kitalálni. Mikor leteszi a korsót, Morwonhoz fordul. A nagydarab óriás épp a saját hőstettét ecseteli a Pegazus fogadóból, és Shendal először csak pislog párat, majd elneveti magát. Nem gúnyosan, inkább őszintén, mert annyira hihetetlenül hangzik, hogy nem tudja visszatartani a nevetést.*
-Tízféle italt? Nem csodálom, hogy utána nem tartanak több versenyt. Valószínűleg kifogytak a készletből. De az biztos, ha te iszod a sört, akkor a csap is megtisztelésnek veszi. *Egy pillanatra elkomolyodik, mikor az óriás arról beszél, hogy még soha senki nem csatlakozott hozzájuk. Aztán jön a „fel vagy véve” mondat, és Shendal egy szempillantás alatt újra elmosolyodik. Az biztos, hogy ezzel az alakkal nem lesz unalmas a napja.*
-Köszönöm a bizalmat! * Mondja félmosollyal.* Bár bevallom, ha van benne étel, ital meg némi verekedés, akkor jól érzem majd magam köztetek. *Mikor Morwon a sebek ellátásáról kezd beszélni, Shendal a mellkasára mutat.*
-Én több sebet kaptam, mint amennyit el tudok látni, szóval tapasztalatból már tudom, hová kell nyomni, hogy ne vérezzek el. De ha te tanítani akarsz, hát hallgatlak, mester.
*Morwon bólintása után elneveti magát, majd hátradől a széken. A teste ellazul, mintha most először engedne ki igazán az este folyamán. Nézi, ahogy a két férfi befejezi az ételt, isszák az italt, és egy pillanatra olyan, mintha valahova tartoznának. Egyik sem szent, de egyik sem gyáva. Az ital lassan fogy, a beszélgetés pedig egyre lazább. Amikor Morwon feláll és tapsol kettőt, Shendal már sejti, hogy indulás lesz. A kis dal, amit az óriás elharsog, széles mosolyt csal az arcára. A ritmus talán hamis, de az energia igazi. Feláll, megigazítja az övét, a kard markolatára teszi a kezét, de ő se marad ki. Harci kedve az egekben, igaz nem egy nagy harcos, de majd alakul.*
A csatából visszatérsz és több sebből is vérzel.
De győztünk örülsz annak, mit szíved mélyén érzel. HEJ!
A győzelem a tiéd, asszonyok édes csókja érinti ajkad.
A Thargok dicsőségnek fénye csillogjon rajtad. HEJ!
* Nevetésbe fullad a dal, de a hangulat megmarad. A vörös arca színben már hajlik hajának vereséhez. A hangulat az alkohol, és a jó étkek mellett már csak akkor lenne fergetegesebb, ha jóféle asszonyok is színesítenék a társaságot.*
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
*Shendal épp a korsója fölé hajol, mikor a kocsma ajtaja kivágódik, és Rorkir berobban, mint egy mennydörgés. A hangja olyan, mintha maga Brennus kürtje szólna benne. A sör egy pillanatra megáll a levegőben a kezében, majd egy félmosollyal leteszi a korsót az asztalra.
-Na, ez aztán a belépő.* Jegyzi meg halkan, inkább csak magának, ahogy a fény beárad az ajtón és kirajzolja a hatalmas alakot. Szőke, bozontos fej, bundába burkolt test, és az a hófehér penge, ami még innen is vakít. A kocsma népe egyszerre elhallgat, csak a korsók csörrenése marad és néhány hitetlen pillantás. Shendal lassan feláll, egyik kezét az asztalon támasztja meg, a másikkal a derekára igazítja a fegyverszíját. Arcán jókedv és kíváncsiság keveredik.
– Háború, mi? Mik ellen? * Mert ugyan az üzenetet megkapta, hogy hadba hívják, de hogy kik ellen azt nem tudja. Rorkirban van valami, ami rögtön megfogja. A nyers erő, a szavak mögött izzó tűz, meg az a fajta őrült lelkesedés, ami csak azokból árad, akik élnek-halnak a harcért.*
A hozzászólás írója (Shendal Irymor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.07 09:34:52
//Shendal, Morw, Brynar//
* Hátradől a székben, miközben elégedett mosollyal figyeli, ahogy Morwon a maradék ételt is eltünteti az asztalról. Az óriás minden mozdulatából árad az életkedv. A harsány nevetés, a széles gesztusok, a természetes hangosság. Nehéz mellette nem jókedvűnek lenni. Brynar csendesebb, kimértebb, de ahogy most is poharat emel, abban van valami megnyugtató erő. Shen valahogy érzi, hogy ezzel a két alakkal nem lesz könnyű útjuk, de annál emlékezetesebb.*
-Hát, ha valaki, akkor te biztos nem maradsz éhen, Morwon. A pörkölt már a múlté, de ha így folytatod, az asztal is elfogy alólad. * Hangosan neveti el magát, ahogy elképzeli. Szeme meg-megcsillan a tűz fényében, de nem szól közbe már, csak hallgatja, ahogy Brynar az apjáról mesél. Látszik rajta, hogy ez a téma megérinti. A tisztelet, amivel beszél, az a fajta erő, amit nem lehet megjátszani. Shendal elmosolyodik, mikor a férfi azt mondja, nem a vér számít, hanem hogy kiállsz a bajtársad mellett. Ez valahol mélyen benne is visszhangra talál. Tudja, mit jelent egyedül állni a sárban, mikor a kard már kicsorbult, és csak az számít, hogy a melletted lévő él-e még.*
-Jól beszélsz, Brynar! Az ilyen szavakat az ember nem tanulja könyvből. Aki így gondolkodik, az már volt ott, ahol a por a vérrel keveredik. Hroldar! Anyám is mesélt róla. Azt mondta, nem volt még egy harcos, aki annyira hű maradt volna a szavához. *Rápillant Brynarra, és kicsit elmosolyodik.* -Nem csoda, ha büszke vagy rá.
*Kortyol az italából, lassan, mintha csak az ízét próbálná kitalálni. Mikor leteszi a korsót, Morwonhoz fordul. A nagydarab óriás épp a saját hőstettét ecseteli a Pegazus fogadóból, és Shendal először csak pislog párat, majd elneveti magát. Nem gúnyosan, inkább őszintén, mert annyira hihetetlenül hangzik, hogy nem tudja visszatartani a nevetést.*
-Tízféle italt? Nem csodálom, hogy utána nem tartanak több versenyt. Valószínűleg kifogytak a készletből. De az biztos, ha te iszod a sört, akkor a csap is megtisztelésnek veszi. *Egy pillanatra elkomolyodik, mikor az óriás arról beszél, hogy még soha senki nem csatlakozott hozzájuk. Aztán jön a „fel vagy véve” mondat, és Shendal egy szempillantás alatt újra elmosolyodik. Az biztos, hogy ezzel az alakkal nem lesz unalmas a napja.*
-Köszönöm a bizalmat! * Mondja félmosollyal.* Bár bevallom, ha van benne étel, ital meg némi verekedés, akkor jól érzem majd magam köztetek. *Mikor Morwon a sebek ellátásáról kezd beszélni, Shendal a mellkasára mutat.*
-Én több sebet kaptam, mint amennyit el tudok látni, szóval tapasztalatból már tudom, hová kell nyomni, hogy ne vérezzek el. De ha te tanítani akarsz, hát hallgatlak, mester.
*Morwon bólintása után elneveti magát, majd hátradől a széken. A teste ellazul, mintha most először engedne ki igazán az este folyamán. Nézi, ahogy a két férfi befejezi az ételt, isszák az italt, és egy pillanatra olyan, mintha valahova tartoznának. Egyik sem szent, de egyik sem gyáva. Az ital lassan fogy, a beszélgetés pedig egyre lazább. Amikor Morwon feláll és tapsol kettőt, Shendal már sejti, hogy indulás lesz. A kis dal, amit az óriás elharsog, széles mosolyt csal az arcára. A ritmus talán hamis, de az energia igazi. Feláll, megigazítja az övét, a kard markolatára teszi a kezét, de ő se marad ki. Harci kedve az egekben, igaz nem egy nagy harcos, de majd alakul.*
A csatából visszatérsz és több sebből is vérzel.
De győztünk örülsz annak, mit szíved mélyén érzel. HEJ!
A győzelem a tiéd, asszonyok édes csókja érinti ajkad.
A Thargok dicsőségnek fénye csillogjon rajtad. HEJ!
* Nevetésbe fullad a dal, de a hangulat megmarad. A vörös arca színben már hajlik hajának vereséhez. A hangulat az alkohol, és a jó étkek mellett már csak akkor lenne fergetegesebb, ha jóféle asszonyok is színesítenék a társaságot.*
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
*Shendal épp a korsója fölé hajol, mikor a kocsma ajtaja kivágódik, és Rorkir berobban, mint egy mennydörgés. A hangja olyan, mintha maga Brennus kürtje szólna benne. A sör egy pillanatra megáll a levegőben a kezében, majd egy félmosollyal leteszi a korsót az asztalra.
-Na, ez aztán a belépő.* Jegyzi meg halkan, inkább csak magának, ahogy a fény beárad az ajtón és kirajzolja a hatalmas alakot. Szőke, bozontos fej, bundába burkolt test, és az a hófehér penge, ami még innen is vakít. A kocsma népe egyszerre elhallgat, csak a korsók csörrenése marad és néhány hitetlen pillantás. Shendal lassan feláll, egyik kezét az asztalon támasztja meg, a másikkal a derekára igazítja a fegyverszíját. Arcán jókedv és kíváncsiság keveredik.
– Háború, mi? Mik ellen? * Mert ugyan az üzenetet megkapta, hogy hadba hívják, de hogy kik ellen azt nem tudja. Rorkirban van valami, ami rögtön megfogja. A nyers erő, a szavak mögött izzó tűz, meg az a fajta őrült lelkesedés, ami csak azokból árad, akik élnek-halnak a harcért.*
A hozzászólás írója (Shendal Irymor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.07 09:34:52
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-07 02:34:41
Üzenet elküldve: 2025-10-07 02:34:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
-Biztos eljut hozzá a hír, csak eszembe jutott.
*Kezével legyint is, nincs most idő arra, hogy még külön mindenkihez egyesével eljussanak, a hír pedig egyébként is magától terjed.*
-Tudod hogy van ez, fingasz egyet délelőtt, estére már beszartál, hadd égjen csak a pletyka, minél rosszabb annál jobb lesz nekünk.
*Vigyorog, majd elpakolja a holmikat amiket vásárolt, és biccent.*
-Menjünk a korsóba, Kicsi!
*Viszonozza a kedvességet, majd megindul döngő léptekkel. Érezni a levegőben, hogy valami készülődik, kár is volna tagadni. Talán az ő kezük is benne van, nem vitás, de egyébként is zizeg minden, valahogy még a levegő is más. A kocsmához érve ismét kellemes emlékek öntik el, eszébe jut mikor ökölbanjok lett egy sima verekedésből indult fogadás nyomán. ~De megpofoznék már valakit!~ Ugyan a szántóföldeki kalandja igazán izgalmas volt, mégsem azonos az érzés, mikor egy farkasszörnnyel harcolsz, mintha betöröd valami nagyképű suhanc orrát. A Taverna ajtaját keményen löki be, hogy rögtön el is kurjanthassa magát.*
-Hát nem halljátok Brennus kürjét ti átkozott anyaszomorítók!? Szedjétek össze magatokat, okádjatok egyet hátul aztán irány az erőd! A jarl hadba hív mindenkit! Háború lesz, fattyak! Háború!
*Szemében ott ég a tűz, egy cseppet sem szunnyadt, s ha hangja nem volna elég kemény, kiállása is társul mellé, jobbára csak az nem figyelhet fel a párosra, aki szándékosan nem akar. Az mondjuk kérdéses, hogy ezzel mit érne el a továbbiakban.*
//Mindenki figyelmébe//
-Biztos eljut hozzá a hír, csak eszembe jutott.
*Kezével legyint is, nincs most idő arra, hogy még külön mindenkihez egyesével eljussanak, a hír pedig egyébként is magától terjed.*
-Tudod hogy van ez, fingasz egyet délelőtt, estére már beszartál, hadd égjen csak a pletyka, minél rosszabb annál jobb lesz nekünk.
*Vigyorog, majd elpakolja a holmikat amiket vásárolt, és biccent.*
-Menjünk a korsóba, Kicsi!
*Viszonozza a kedvességet, majd megindul döngő léptekkel. Érezni a levegőben, hogy valami készülődik, kár is volna tagadni. Talán az ő kezük is benne van, nem vitás, de egyébként is zizeg minden, valahogy még a levegő is más. A kocsmához érve ismét kellemes emlékek öntik el, eszébe jut mikor ökölbanjok lett egy sima verekedésből indult fogadás nyomán. ~De megpofoznék már valakit!~ Ugyan a szántóföldeki kalandja igazán izgalmas volt, mégsem azonos az érzés, mikor egy farkasszörnnyel harcolsz, mintha betöröd valami nagyképű suhanc orrát. A Taverna ajtaját keményen löki be, hogy rögtön el is kurjanthassa magát.*
-Hát nem halljátok Brennus kürjét ti átkozott anyaszomorítók!? Szedjétek össze magatokat, okádjatok egyet hátul aztán irány az erőd! A jarl hadba hív mindenkit! Háború lesz, fattyak! Háború!
*Szemében ott ég a tűz, egy cseppet sem szunnyadt, s ha hangja nem volna elég kemény, kiállása is társul mellé, jobbára csak az nem figyelhet fel a párosra, aki szándékosan nem akar. Az mondjuk kérdéses, hogy ezzel mit érne el a továbbiakban.*
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-06 17:26:28
Üzenet elküldve: 2025-10-06 17:26:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, Morw, Brynar//
* Morwon úgy látja, hogy bár Shendal fiatal még, ugyanakkor bölcs is. Néha bólogatva, néha hümmögve hallgatja. Különösen tetszik neki, amikor a másik két tölgyfához hasonlítja. Egy hosszabb hallgatás után szólal csak meg. *
– Én oszt' annyit eszek és iszok, amennyi belém fér. Nem leszek tőle se lassabb, se butább! * Mondja büszkén, és előkeresi medálját, amin a Pegazus fogadó címere látható. Ha jártak már Artheniorban, biztosan felismerik, ha nem, akkor akármit is mondhatna róla. Mindenesetre most (is) az igazat mondja, jóllehet, kissé nagyzol, mint mindig. *
– Ezt azért adták, mert elém raktak tízféle italt és mindet megittam anélkül, hogy egy kicsit is megszédültem volna. Aztat mondták, egy évig ingyen ihatok és ehetek vele. És így is volt. Azóta nem rendeznek már ilyen versenyeket. * Azt még Morwon is összerakja fejben, hogy valószínűleg miatta nem szerveznek már ivóversenyt – nemcsak, mert mindenkit legyűrne benne, hanem mert legutóbb úgy kihasználta a nyereményét, hogy ha soha többet nem inna, akkor is eleget ivott volna már abban az évben. Persze azóta sem állt le, de némileg visszafogta magát, mióta fizetnie kell érte.
Úgy hallja, hogy ez a kettő, bár közvetlenül nem ismerik egymást, Brynar apja révén mégiscsak van közük egymáshoz. Morwon nem tud sokat hozzászólni a témához, hiszen ő nem a messzi északról érkezett; ennek ellenére egyetért társaival abban, hogy nem a vér számít elsősorban. Elég csak magára vagy a többi óriásra, törpére, elfre gondolni, akik nyilvánvalóan nem Vasbordájú Thargodrym leszármazottai. Shen most tőle kérdez valamit, így egy pillanatra abbahagyja a zabálást, hogy ne teli szájjal kelljen válaszolnia. *
– Még soha senki nem csatlakozott hozzánk. * Elgondolkodik. *
– Ezt meg kéne beszélnem KisMorw-val, de mivel őt rég nem láttam, így… * Megvonja vállát. *
– Fel vagy véve! * A VHHK-ba könnyű bejutni, de még könnyebb kikerülni onnan. Morwon és Ziana csupán rendkívüli hegkötő tehetségüknek köszönhetik, hogy ők ennyi év után is a klub tagjai. Na, meg mert ők az alapítók. Viszont ahogy kimondja az ítéletet, eszébe jut, hogy mégiscsak ügyelni kéne arra, hogy csak igazi hegkötők legyenek a társaság tagjai. *
– Tudsz-e sebeket ellátni? Mert, ha nem, akkor… Akkor meg kell, hogy tanítsalak rá! * Persze nem most rögtön, de előbb-utóbb sort kell rá keríteniük. Ha pedig a vörös azt állítja, hogy ért hozzá, akkor is meg kell vizsgálni, hogy valóban ért-e hozzá annyira, hogy veterán hegkötőnek minősüljön. Most Brynar felé fordul. *
– Te is szeretnél a klub tagja lenni? * Bármi is legyen a válasz, Morwon nem fog megsértődni és különösebben nem is akar foglalkozni egyelőre a felvételi procedúrával. Ehelyett magába tömi a maradék ételét, megissza a maradék italát (a pálinkát a magasba emeli, koccint azzal, aki szükségesnek érzi, majd egyben lehúzza, ahogy azt kell), aztán tapsol kettőt a tányérja felett. *
– No, akkor ne is várakoztassuk tovább Yagnart! Irány Thargarod! * Természetesen, ha úgy látja, valaki még ennyi vagy inni szeretne, tud várni, de ha mindenki elkészültnek látszik, akkor felpattan a székéről és vidám hangulatban indul meg a kijárat felé. *
Három Tharg jó barát,
Együtt issza jó borát,
Felmennek a Vashegyre!
Felmennek, és fent lesznek,
Mert fent lenni jó nekik,
Bezony!
//Shendal, Morw, Brynar//
* Morwon úgy látja, hogy bár Shendal fiatal még, ugyanakkor bölcs is. Néha bólogatva, néha hümmögve hallgatja. Különösen tetszik neki, amikor a másik két tölgyfához hasonlítja. Egy hosszabb hallgatás után szólal csak meg. *
– Én oszt' annyit eszek és iszok, amennyi belém fér. Nem leszek tőle se lassabb, se butább! * Mondja büszkén, és előkeresi medálját, amin a Pegazus fogadó címere látható. Ha jártak már Artheniorban, biztosan felismerik, ha nem, akkor akármit is mondhatna róla. Mindenesetre most (is) az igazat mondja, jóllehet, kissé nagyzol, mint mindig. *
– Ezt azért adták, mert elém raktak tízféle italt és mindet megittam anélkül, hogy egy kicsit is megszédültem volna. Aztat mondták, egy évig ingyen ihatok és ehetek vele. És így is volt. Azóta nem rendeznek már ilyen versenyeket. * Azt még Morwon is összerakja fejben, hogy valószínűleg miatta nem szerveznek már ivóversenyt – nemcsak, mert mindenkit legyűrne benne, hanem mert legutóbb úgy kihasználta a nyereményét, hogy ha soha többet nem inna, akkor is eleget ivott volna már abban az évben. Persze azóta sem állt le, de némileg visszafogta magát, mióta fizetnie kell érte.
Úgy hallja, hogy ez a kettő, bár közvetlenül nem ismerik egymást, Brynar apja révén mégiscsak van közük egymáshoz. Morwon nem tud sokat hozzászólni a témához, hiszen ő nem a messzi északról érkezett; ennek ellenére egyetért társaival abban, hogy nem a vér számít elsősorban. Elég csak magára vagy a többi óriásra, törpére, elfre gondolni, akik nyilvánvalóan nem Vasbordájú Thargodrym leszármazottai. Shen most tőle kérdez valamit, így egy pillanatra abbahagyja a zabálást, hogy ne teli szájjal kelljen válaszolnia. *
– Még soha senki nem csatlakozott hozzánk. * Elgondolkodik. *
– Ezt meg kéne beszélnem KisMorw-val, de mivel őt rég nem láttam, így… * Megvonja vállát. *
– Fel vagy véve! * A VHHK-ba könnyű bejutni, de még könnyebb kikerülni onnan. Morwon és Ziana csupán rendkívüli hegkötő tehetségüknek köszönhetik, hogy ők ennyi év után is a klub tagjai. Na, meg mert ők az alapítók. Viszont ahogy kimondja az ítéletet, eszébe jut, hogy mégiscsak ügyelni kéne arra, hogy csak igazi hegkötők legyenek a társaság tagjai. *
– Tudsz-e sebeket ellátni? Mert, ha nem, akkor… Akkor meg kell, hogy tanítsalak rá! * Persze nem most rögtön, de előbb-utóbb sort kell rá keríteniük. Ha pedig a vörös azt állítja, hogy ért hozzá, akkor is meg kell vizsgálni, hogy valóban ért-e hozzá annyira, hogy veterán hegkötőnek minősüljön. Most Brynar felé fordul. *
– Te is szeretnél a klub tagja lenni? * Bármi is legyen a válasz, Morwon nem fog megsértődni és különösebben nem is akar foglalkozni egyelőre a felvételi procedúrával. Ehelyett magába tömi a maradék ételét, megissza a maradék italát (a pálinkát a magasba emeli, koccint azzal, aki szükségesnek érzi, majd egyben lehúzza, ahogy azt kell), aztán tapsol kettőt a tányérja felett. *
– No, akkor ne is várakoztassuk tovább Yagnart! Irány Thargarod! * Természetesen, ha úgy látja, valaki még ennyi vagy inni szeretne, tud várni, de ha mindenki elkészültnek látszik, akkor felpattan a székéről és vidám hangulatban indul meg a kijárat felé. *
Három Tharg jó barát,
Együtt issza jó borát,
Felmennek a Vashegyre!
Felmennek, és fent lesznek,
Mert fent lenni jó nekik,
Bezony!
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-04 17:17:32
Üzenet elküldve: 2025-10-04 17:17:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, Morw, Brynar//
* Miközben a másik kettőt hallgatja, befalja az utolsó darab pörköltet, és egy kenyérdarabkával csendben kitakarítja a tányérját. Húz egy nagyot a korábban megvett söréből. A másoktól kapott italból még nem ivott. Hol az egyik férfire, hol a másikra néz. Mintha próbálná kiismerni őket. A jó néhány biztató szóra csak mosolyog és bólogat. Shendal az apjáról kérdezi, ő pedig felel. *
- Az apám valóban Hroldar volt. Nagy harcos, sokszor mutatta meg nekem, mit jelent tartani a szót, és mit jelent megvédeni azt, ami a tiéd. Mindent amit tudok, azt tőle tanultam. * Lehúzza a maradék sörét is. * Ha ő itt lenne, azt mondaná, hogy nem a vér számít, hanem az, hogy kiállsz-e a bajtársad mellett, mikor kard csattan a pajzson. Ezt én is így gondolom.
* Most először veszi el az ajándékba kapott italát. Felemeli a társai felé. *
- Köszönöm a meghívást. * Belekortyol az italba, majd egy kis szünet után megszólal. * Legyen így, ahogy ti mondjátok. Társuljunk és keressük meg Yagnart. S majd meglátjuk, hogy mi lesz utána.
* Normális esetben kerülné a feltűnést, és az hamar kiderült, hogy ez a két fickó egyenesen vonzza azt. Viszont most pont ezért szeretne velük menni. A feltűnés miatt. Elvégre milyen épeszű támadna rájuk látván az óriást és a vörös behemótot? *
//Shendal, Morw, Brynar//
* Miközben a másik kettőt hallgatja, befalja az utolsó darab pörköltet, és egy kenyérdarabkával csendben kitakarítja a tányérját. Húz egy nagyot a korábban megvett söréből. A másoktól kapott italból még nem ivott. Hol az egyik férfire, hol a másikra néz. Mintha próbálná kiismerni őket. A jó néhány biztató szóra csak mosolyog és bólogat. Shendal az apjáról kérdezi, ő pedig felel. *
- Az apám valóban Hroldar volt. Nagy harcos, sokszor mutatta meg nekem, mit jelent tartani a szót, és mit jelent megvédeni azt, ami a tiéd. Mindent amit tudok, azt tőle tanultam. * Lehúzza a maradék sörét is. * Ha ő itt lenne, azt mondaná, hogy nem a vér számít, hanem az, hogy kiállsz-e a bajtársad mellett, mikor kard csattan a pajzson. Ezt én is így gondolom.
* Most először veszi el az ajándékba kapott italát. Felemeli a társai felé. *
- Köszönöm a meghívást. * Belekortyol az italba, majd egy kis szünet után megszólal. * Legyen így, ahogy ti mondjátok. Társuljunk és keressük meg Yagnart. S majd meglátjuk, hogy mi lesz utána.
* Normális esetben kerülné a feltűnést, és az hamar kiderült, hogy ez a két fickó egyenesen vonzza azt. Viszont most pont ezért szeretne velük menni. A feltűnés miatt. Elvégre milyen épeszű támadna rájuk látván az óriást és a vörös behemótot? *
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-04 06:17:42
Üzenet elküldve: 2025-10-04 06:17:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, Morw, Brynar//
*Shendal lassan kezdi elengedni azt a kezdeti feszültséget, amit Morwon közelsége keltett benne. A nagy óriás harsány nevetése és jóindulatú barátságossága nem hagy teret a félelemnek, hiába próbálja a férfi olykor ijesztőnek mutatni magát. Az ital, a pipa füstje, meg az egész kocsmai hangulat szép lassan megenyhíti a férfi szívét. Ahogy leülnek Brynar asztalához, mintha egy pillanat alatt egy családias asztaltársaság alakult volna ki. Három férfi, akik más-más helyről jöttek, de ugyanaz a cél hajtja őket.*
-Na, ha már így összejöttünk, akkor nem illik csendben enni mondja félig tréfásan, félig komolyan, miközben egy darab húst húz ki a szájából és a villájával hadonászik.*
-Én csak félig tharg vérből vagyok. Félig valami másból, amit a szellemek tudnak csak. Anyám ága köt ide, ezért is indultam útnak. Úgy voltam vele, jobb megnézni, hogy tartozom-e ide, mint örökké azon rágódni, hogy nem próbáltam. *Morwon közben már tele szájjal ismételgeti a saját nevét, Brynar meg elbüszkélkedik apjával, Hroldarral. Shen elmosolyodik, és kicsit hangosabban szólal meg, hogy hallatszódjon a zűrzavarban.*
-Látom, nem aprózzátok el, de jól is van így. Egy harcos legyen büszke amire kell. Egyikőtöknek nagy harcos volt az apja, a másik meg akkora, mint két tölgyfa egymás hegyén-hátán. Én meg. Én csak próbálom megtalálni a helyem. De ha Yagnar tényleg olyan nagy vezető, mint mondják, talán náluk is lesz helye a magamfajta ficsúrnak, aki félig-meddig ide tartozik. *A Kagan ökle gyorsan fogy. Shen minden kortynál fintorog, de nem adja jelét, mennyire marja a torkát. Inkább kicsit nagyobb kedvvel beszél, hogy ne hallják rajta az italtól rekedt hangot.*
-Tudjátok, mi a legszebb ebben? * Kérdezi, miközben Bryn és Morwon felé int a korsójával.*
-Az, hogy most itt ülünk, három idegen, mégis egy asztalnál, egy pohárból emelve a thargokra. Valahogy úgy érzem, az ilyesmi mutatja meg, kik vagyunk mi. A vér, és a szellem! Kagan öklére mondom, mi bajtársak leszünk. *Kicsit elneveti magát, mert Morwon két tányért fal egyszerre. Brynar komolyabban eszik, de azért látszik rajta, hogy jól érzi magát.*
-Hát, ha így haladunk, nem lesz, aki a végén bejusson Thargarodba. * Vigyorodik el Shen, majd megtörli a száját.*
-Tele hassal és ennyi itallal az ereinkben inkább gurulni fogunk, mint menetelni. *A szeme közben újra-újra Brynarra siklik, hiszen kíváncsi, ki ez a hóhajú férfi. A neve, a büszkesége, ahogy az apjáról mesél. Mind arról árulkodik, hogy nem akárki.*
-Szóval, Bryn, ha tényleg Hroldar volt az apád? Sokat hallottam róla. Akkor bizony sok mindent láthattál tőle. *Jegyzi meg Shen, kissé nosztalgikusan.*
-Én meg. * Legyint egyet, közben vörös haját hátratolja zsíros kezével.*
-Hát, én inkább csak hallottam a történeteket. Apám nem beszélt sokat, ő más világból jött. Kereskedő volt. De anyám mindig úgy mesélte, hogy a Tharg név többet jelent, mint puszta származás. Ezért is hiszem, hogy nekem is lehet helyem köztetek. *Ahogy ezt kimondja, újra belekortyol a korsójába. Ezúttal már kevésbé rándul össze a szája, megszokta az erős ízt. A hangja is felszabadultabb lesz, már-már baráti.*
-Egyébként. *Fordul most Morwon felé* -Ez a Veterán Harcosok Hegkötő Klubja, ezt most komolyan mondtad? Mert ha igen, akkor én biztos tag szeretnék lenni. Már csak a név miatt is! *Ezen jóízűen nevet, majd Brynar felé fordul, és mintha régóta ismerné, koccintana vele, majd az óriással is persze csak óvatosan.*
-Bárhogy is, uraim, ha tényleg Thargarod felé vesszük az utat, akkor ha van rá mód tartsunk össze. Úgy vélem nincs az az ellenfél aki győzedelmeskedne felettünk. Együtt együtt bármi menni fog. Na mit szólsz?
*Az asztal fölött lassan kialakul egyfajta közös hangulat. Három férfi, akik más-más múltból jöttek, mégis ugyanabba az irányba tartanak. A nevetés, az evés, az ital és a pipa füstje körbelengi őket, s Shendal érzi talán tényleg jó helyen van most. Hazatért. És ez az érzés, a közösség első íze, sokkal többet ér számára, mint bármelyik falat vagy korty az asztalon.*
A hozzászólás írója (Shendal Irymor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.04 06:21:40
//Shendal, Morw, Brynar//
*Shendal lassan kezdi elengedni azt a kezdeti feszültséget, amit Morwon közelsége keltett benne. A nagy óriás harsány nevetése és jóindulatú barátságossága nem hagy teret a félelemnek, hiába próbálja a férfi olykor ijesztőnek mutatni magát. Az ital, a pipa füstje, meg az egész kocsmai hangulat szép lassan megenyhíti a férfi szívét. Ahogy leülnek Brynar asztalához, mintha egy pillanat alatt egy családias asztaltársaság alakult volna ki. Három férfi, akik más-más helyről jöttek, de ugyanaz a cél hajtja őket.*
-Na, ha már így összejöttünk, akkor nem illik csendben enni mondja félig tréfásan, félig komolyan, miközben egy darab húst húz ki a szájából és a villájával hadonászik.*
-Én csak félig tharg vérből vagyok. Félig valami másból, amit a szellemek tudnak csak. Anyám ága köt ide, ezért is indultam útnak. Úgy voltam vele, jobb megnézni, hogy tartozom-e ide, mint örökké azon rágódni, hogy nem próbáltam. *Morwon közben már tele szájjal ismételgeti a saját nevét, Brynar meg elbüszkélkedik apjával, Hroldarral. Shen elmosolyodik, és kicsit hangosabban szólal meg, hogy hallatszódjon a zűrzavarban.*
-Látom, nem aprózzátok el, de jól is van így. Egy harcos legyen büszke amire kell. Egyikőtöknek nagy harcos volt az apja, a másik meg akkora, mint két tölgyfa egymás hegyén-hátán. Én meg. Én csak próbálom megtalálni a helyem. De ha Yagnar tényleg olyan nagy vezető, mint mondják, talán náluk is lesz helye a magamfajta ficsúrnak, aki félig-meddig ide tartozik. *A Kagan ökle gyorsan fogy. Shen minden kortynál fintorog, de nem adja jelét, mennyire marja a torkát. Inkább kicsit nagyobb kedvvel beszél, hogy ne hallják rajta az italtól rekedt hangot.*
-Tudjátok, mi a legszebb ebben? * Kérdezi, miközben Bryn és Morwon felé int a korsójával.*
-Az, hogy most itt ülünk, három idegen, mégis egy asztalnál, egy pohárból emelve a thargokra. Valahogy úgy érzem, az ilyesmi mutatja meg, kik vagyunk mi. A vér, és a szellem! Kagan öklére mondom, mi bajtársak leszünk. *Kicsit elneveti magát, mert Morwon két tányért fal egyszerre. Brynar komolyabban eszik, de azért látszik rajta, hogy jól érzi magát.*
-Hát, ha így haladunk, nem lesz, aki a végén bejusson Thargarodba. * Vigyorodik el Shen, majd megtörli a száját.*
-Tele hassal és ennyi itallal az ereinkben inkább gurulni fogunk, mint menetelni. *A szeme közben újra-újra Brynarra siklik, hiszen kíváncsi, ki ez a hóhajú férfi. A neve, a büszkesége, ahogy az apjáról mesél. Mind arról árulkodik, hogy nem akárki.*
-Szóval, Bryn, ha tényleg Hroldar volt az apád? Sokat hallottam róla. Akkor bizony sok mindent láthattál tőle. *Jegyzi meg Shen, kissé nosztalgikusan.*
-Én meg. * Legyint egyet, közben vörös haját hátratolja zsíros kezével.*
-Hát, én inkább csak hallottam a történeteket. Apám nem beszélt sokat, ő más világból jött. Kereskedő volt. De anyám mindig úgy mesélte, hogy a Tharg név többet jelent, mint puszta származás. Ezért is hiszem, hogy nekem is lehet helyem köztetek. *Ahogy ezt kimondja, újra belekortyol a korsójába. Ezúttal már kevésbé rándul össze a szája, megszokta az erős ízt. A hangja is felszabadultabb lesz, már-már baráti.*
-Egyébként. *Fordul most Morwon felé* -Ez a Veterán Harcosok Hegkötő Klubja, ezt most komolyan mondtad? Mert ha igen, akkor én biztos tag szeretnék lenni. Már csak a név miatt is! *Ezen jóízűen nevet, majd Brynar felé fordul, és mintha régóta ismerné, koccintana vele, majd az óriással is persze csak óvatosan.*
-Bárhogy is, uraim, ha tényleg Thargarod felé vesszük az utat, akkor ha van rá mód tartsunk össze. Úgy vélem nincs az az ellenfél aki győzedelmeskedne felettünk. Együtt együtt bármi menni fog. Na mit szólsz?
*Az asztal fölött lassan kialakul egyfajta közös hangulat. Három férfi, akik más-más múltból jöttek, mégis ugyanabba az irányba tartanak. A nevetés, az evés, az ital és a pipa füstje körbelengi őket, s Shendal érzi talán tényleg jó helyen van most. Hazatért. És ez az érzés, a közösség első íze, sokkal többet ér számára, mint bármelyik falat vagy korty az asztalon.*
A hozzászólás írója (Shendal Irymor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.04 06:21:40
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-03 14:42:50
Üzenet elküldve: 2025-10-03 14:42:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Morw, Shendal, Brynar//
* Shendalról kiderül, hogy mégiscsak Tharg vér folyik az ereiben. Morwon nem is érti, miért tagadta még egy perce. Neki aztán igazán mindegy, hogy az anyja vagy az apja volt Tharg. Morwonnak például egyik felmenője se volt Tharg, már amennyire tudja, ő maga mégis azzá lett. Azon értetlenkedik egy kissé, amikor a másik megköszöni, hogy nem eszi meg őt az óriás. Ő aztán még soha senkit nem evett meg, de még ha nem is lennének ilyesfajta gátlásai, akkor sem egy tavernában kezdené el megenni a barátait, hanem mondjuk a nyílt vízen sodródva, amikor két hata nem evett semmit, és a barátja amúgy se élné túl. Nem is egészen érti, hogy mennek ezek a dolgok, viszont az iváshoz annál inkább ért. Ő is felkiált hát. *
– A THARGOKRA! * A Kagan Ökle valóban nem kezdőknek való ital, de Morwonnak ez se árt meg. Ő nem gyújt rá, de azért beleszagol a levegőbe, amikor Shendal pipájának füstje elér hozzá. Ezután szedelődzködnek és átülnek a harmadik Tharg asztalához. Az idegen Brynar néven mutatkozik be. Leül az asztalhoz és ő is hamar nekilát a maga sárkánypörköltjének, de persze a második ebédjéről se feledkezik meg, amit a vörös férfi rendelt neki, így a másik tányért is a közelében tartja. *
– Bry? Mint a rabszolganő? * Ráncolja össze homlokát, de aztán megvonja a vállát. *
– Micsoda véletlen! Én is ismerek egy másik Morwont, ő meg egy kis vörös hadnagy a városból. Vele alapítottuk Veterán Harcosok Hegkötő Klubját. * Meséli büszkén. Lehet, hogy másik nehezen tudják követni, hogy miről is beszél az óriás, de ez nem zavarja különösebben. Vidáman falatozik, néha beleiszik az italába is. Közben hallgatja Brynart, aki persze nem akkora mesemondó, mint Morwon, de azért érdekes dolgokat tud meg róla. Ha az apja, az a bizonyos Hroldar (akiről az óriás persze sosem hallott korábban) nagy harcos volt, akkor Brynar is bátor lélek kell, hogy legyen. Morwonnak nem is kell több, elégedetten bólint. Úgy látszik, megtalálta két új legjobb barátját. *
– Tehát mind Yagnart keressük. * Foglalja össze a lényeget. *
– De ő nincs itt. * Néz szét a fogadóban, ahol rajtuk és a csaposon kívül csak néhányan ülnek még, de egyik se úgy néz ki, mint Yagnar. Persze nem tudja, hogy néz ki Yagnar, de valahogy úgy képzeli el, mint Kagant, csak kissé fiatalabban. *
– Ha minden igaz, Thargarodban van. Miután ezt megittuk és megettük, próbáljunk meg bejutni hát! * Javasolja társainak, akik ha azt hiszik, Morwonra kell majd várniuk, csak mert kétszerannyi étel van elé rakva, mint eléjük, akkor be kell gyorsítaniuk, hiszen az óriás úgy kezdi magába tömni a pörköltet, mintha fegyvert fognának rá. *
– Én a Morwon vagyok. * Ismétli meg teli szájjal, hátha elfelejtett bemutatkozni. *
– Sokáig itten laktam a Thargokkal, most tértem újra haza. * Magyarázza barátainak. *
//Morw, Shendal, Brynar//
* Shendalról kiderül, hogy mégiscsak Tharg vér folyik az ereiben. Morwon nem is érti, miért tagadta még egy perce. Neki aztán igazán mindegy, hogy az anyja vagy az apja volt Tharg. Morwonnak például egyik felmenője se volt Tharg, már amennyire tudja, ő maga mégis azzá lett. Azon értetlenkedik egy kissé, amikor a másik megköszöni, hogy nem eszi meg őt az óriás. Ő aztán még soha senkit nem evett meg, de még ha nem is lennének ilyesfajta gátlásai, akkor sem egy tavernában kezdené el megenni a barátait, hanem mondjuk a nyílt vízen sodródva, amikor két hata nem evett semmit, és a barátja amúgy se élné túl. Nem is egészen érti, hogy mennek ezek a dolgok, viszont az iváshoz annál inkább ért. Ő is felkiált hát. *
– A THARGOKRA! * A Kagan Ökle valóban nem kezdőknek való ital, de Morwonnak ez se árt meg. Ő nem gyújt rá, de azért beleszagol a levegőbe, amikor Shendal pipájának füstje elér hozzá. Ezután szedelődzködnek és átülnek a harmadik Tharg asztalához. Az idegen Brynar néven mutatkozik be. Leül az asztalhoz és ő is hamar nekilát a maga sárkánypörköltjének, de persze a második ebédjéről se feledkezik meg, amit a vörös férfi rendelt neki, így a másik tányért is a közelében tartja. *
– Bry? Mint a rabszolganő? * Ráncolja össze homlokát, de aztán megvonja a vállát. *
– Micsoda véletlen! Én is ismerek egy másik Morwont, ő meg egy kis vörös hadnagy a városból. Vele alapítottuk Veterán Harcosok Hegkötő Klubját. * Meséli büszkén. Lehet, hogy másik nehezen tudják követni, hogy miről is beszél az óriás, de ez nem zavarja különösebben. Vidáman falatozik, néha beleiszik az italába is. Közben hallgatja Brynart, aki persze nem akkora mesemondó, mint Morwon, de azért érdekes dolgokat tud meg róla. Ha az apja, az a bizonyos Hroldar (akiről az óriás persze sosem hallott korábban) nagy harcos volt, akkor Brynar is bátor lélek kell, hogy legyen. Morwonnak nem is kell több, elégedetten bólint. Úgy látszik, megtalálta két új legjobb barátját. *
– Tehát mind Yagnart keressük. * Foglalja össze a lényeget. *
– De ő nincs itt. * Néz szét a fogadóban, ahol rajtuk és a csaposon kívül csak néhányan ülnek még, de egyik se úgy néz ki, mint Yagnar. Persze nem tudja, hogy néz ki Yagnar, de valahogy úgy képzeli el, mint Kagant, csak kissé fiatalabban. *
– Ha minden igaz, Thargarodban van. Miután ezt megittuk és megettük, próbáljunk meg bejutni hát! * Javasolja társainak, akik ha azt hiszik, Morwonra kell majd várniuk, csak mert kétszerannyi étel van elé rakva, mint eléjük, akkor be kell gyorsítaniuk, hiszen az óriás úgy kezdi magába tömni a pörköltet, mintha fegyvert fognának rá. *
– Én a Morwon vagyok. * Ismétli meg teli szájjal, hátha elfelejtett bemutatkozni. *
– Sokáig itten laktam a Thargokkal, most tértem újra haza. * Magyarázza barátainak. *
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-03 13:34:19
Üzenet elküldve: 2025-10-03 13:34:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Morw, Shendal//
* Arról eddig sem volt semmi kétsége, hogy a két másik vendég tharg, de miután azok hangos szóval a thargokra emelik poharukat, teljesen megbizonyosodik az igazáról. Közben nem sajnálja magába tömni a sárkánypörköltjét, amit finomnak talál.
Ezután viszont úgy tűnik, hogy társaságot kap. A sort a Kagan ökle nevezetű ital kezdi, amit a pultos rak az asztalára. Értetlenkedve nézi a poharat, de nem kell kérdezősködnie. A két nagy darab fickó – akik egyébként rendkívül barátságosnak tűnnek – leül az asztalához, áthozva minden cókmókjukat. *
- Persze, nem gond, üljetek csak le! * válaszol nekik, nem mintha nagyon lenne választása.
Arra gondol, hogy egyáltalán nem szeretné megsérteni vagy magára haragítani ezt a kettőt. Valószínűleg mindkettő simán szétroppantaná a nyakát, ha úgy van. Igyekszik ezt elkerülni. Ugyanakkor egyáltalán nem bánja a társaságot. Elvégre egy kis információcsere után sokkal könnyebb lesz eljutni Yagnarhoz. Mert hogy azt hamar megtudja, hogy a vöröshajú nem Yagnar. *
- Örvendek a találkozásnak. A nevem Brynnar Skarde, de mindenki csak Brynnek szólít. És igen, én is tharg vagyok. * Büszkén az alkarjára mutat. * Tharg vér folyik az ereimben. Az atyám a nagy harcos, Hroldar Skarde volt. Talán hallottatok róla.
* Apja régen még Yagnarral harcolt, annak viszont már sok esztendeje. Befal még néhány pörköltfalatot, majd újból megszólal. *
- Ti is thargok vagytok. * Nem kérdezi, kijelenti. * Akkor biztosan ismeritek Yagnar Rhagodart, igaz?
//Morw, Shendal//
* Arról eddig sem volt semmi kétsége, hogy a két másik vendég tharg, de miután azok hangos szóval a thargokra emelik poharukat, teljesen megbizonyosodik az igazáról. Közben nem sajnálja magába tömni a sárkánypörköltjét, amit finomnak talál.
Ezután viszont úgy tűnik, hogy társaságot kap. A sort a Kagan ökle nevezetű ital kezdi, amit a pultos rak az asztalára. Értetlenkedve nézi a poharat, de nem kell kérdezősködnie. A két nagy darab fickó – akik egyébként rendkívül barátságosnak tűnnek – leül az asztalához, áthozva minden cókmókjukat. *
- Persze, nem gond, üljetek csak le! * válaszol nekik, nem mintha nagyon lenne választása.
Arra gondol, hogy egyáltalán nem szeretné megsérteni vagy magára haragítani ezt a kettőt. Valószínűleg mindkettő simán szétroppantaná a nyakát, ha úgy van. Igyekszik ezt elkerülni. Ugyanakkor egyáltalán nem bánja a társaságot. Elvégre egy kis információcsere után sokkal könnyebb lesz eljutni Yagnarhoz. Mert hogy azt hamar megtudja, hogy a vöröshajú nem Yagnar. *
- Örvendek a találkozásnak. A nevem Brynnar Skarde, de mindenki csak Brynnek szólít. És igen, én is tharg vagyok. * Büszkén az alkarjára mutat. * Tharg vér folyik az ereimben. Az atyám a nagy harcos, Hroldar Skarde volt. Talán hallottatok róla.
* Apja régen még Yagnarral harcolt, annak viszont már sok esztendeje. Befal még néhány pörköltfalatot, majd újból megszólal. *
- Ti is thargok vagytok. * Nem kérdezi, kijelenti. * Akkor biztosan ismeritek Yagnar Rhagodart, igaz?
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-01 15:32:37
Üzenet elküldve: 2025-10-01 15:32:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, kicsit Brynar//
-Pontosabban, Shendal! De mindegy is. Köszi, hogy nem eszel meg. *Shen még mindig kicsit feszengve áll a pultnál. Az óriás közelsége nyomasztó, de összeszedi magát. A szeme a korsóra siklik, amit eléjük tesznek, és lassan bólint.*
-Nem vagyok igazi Tharg. Csak félig. Anyám ága köt hozzájuk, apám más vérből való. Mégis emiatt indultam útra, hogy lássam, magamra találok-e ettől a névtől. * Hangja halk, de ahogy kimondja, mintha kicsit megkönnyebbülne. Aztán a kezébe veszi a nehéz korsót, amit a kocsmáros eléjük tett.*
-Legyen úgy újdonsült barátom! Akkor igyunk! A THARGOKRA! *Kiabál fennhangon majd bólintással tiszteleg, majd nagy kortyot húz belőle. Az erős ital szinte azonnal marja a torkát, szemét összeszorítja, de nem köpi ki. Félrehúzza a száját, majd nagy levegőt vesz. Két slukk a pipából, és máris oldódik a hangulat. Ezután igyekszik tenni a dolgát, ahogy az óriás intett neki, hordja oda a tálakat, amiket kikértek. Ő annyira nem zavartatja magát, hogy odamehetnek-e az asztalhoz, vagy nem. Csak a csörömpölő edények és a nyikorgó padló hallatszik, ahogy egyiket a másik után teszi le az asztalra. A mozdulatai gyorsak, szinte kapkodóak, de látszik rajta, hogy szeretné minél előbb letudni ezt a feladatot.*
-Üdv pajtás! Rég hallottam felőled! A nevem Shendal! Shendal Irymor! Csak nem zavar ha ideülünk nem? *Mutatkozik be, s úgy beszél mintha ismerné Brynart. Ez amolyan megszokás feléjük így köszöntik a másikat. Közben már neki is áll a falatozásnak. Éhes, mint egy farkas. Nem támadja le Brynart további kérdésekkel, csak a cuppogás hallatszik, ahogy Shen a zsírt szopja le ujjairól evés közben.*
//Shendal, kicsit Brynar//
-Pontosabban, Shendal! De mindegy is. Köszi, hogy nem eszel meg. *Shen még mindig kicsit feszengve áll a pultnál. Az óriás közelsége nyomasztó, de összeszedi magát. A szeme a korsóra siklik, amit eléjük tesznek, és lassan bólint.*
-Nem vagyok igazi Tharg. Csak félig. Anyám ága köt hozzájuk, apám más vérből való. Mégis emiatt indultam útra, hogy lássam, magamra találok-e ettől a névtől. * Hangja halk, de ahogy kimondja, mintha kicsit megkönnyebbülne. Aztán a kezébe veszi a nehéz korsót, amit a kocsmáros eléjük tett.*
-Legyen úgy újdonsült barátom! Akkor igyunk! A THARGOKRA! *Kiabál fennhangon majd bólintással tiszteleg, majd nagy kortyot húz belőle. Az erős ital szinte azonnal marja a torkát, szemét összeszorítja, de nem köpi ki. Félrehúzza a száját, majd nagy levegőt vesz. Két slukk a pipából, és máris oldódik a hangulat. Ezután igyekszik tenni a dolgát, ahogy az óriás intett neki, hordja oda a tálakat, amiket kikértek. Ő annyira nem zavartatja magát, hogy odamehetnek-e az asztalhoz, vagy nem. Csak a csörömpölő edények és a nyikorgó padló hallatszik, ahogy egyiket a másik után teszi le az asztalra. A mozdulatai gyorsak, szinte kapkodóak, de látszik rajta, hogy szeretné minél előbb letudni ezt a feladatot.*
-Üdv pajtás! Rég hallottam felőled! A nevem Shendal! Shendal Irymor! Csak nem zavar ha ideülünk nem? *Mutatkozik be, s úgy beszél mintha ismerné Brynart. Ez amolyan megszokás feléjük így köszöntik a másikat. Közben már neki is áll a falatozásnak. Éhes, mint egy farkas. Nem támadja le Brynart további kérdésekkel, csak a cuppogás hallatszik, ahogy Shen a zsírt szopja le ujjairól evés közben.*
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-01 13:14:14
Üzenet elküldve: 2025-10-01 13:14:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Jóízűen felhorkan, ahogy a fiatal lány belerúg egyet a tetembe. Ezek szerint jó neveltetést kapott.
Kisöpri az arcába lógó tincseket, majd elégedetten konstatálja, hogy mindkét ork a helyére került. Sokáig azonban nem tart a kedélyes állapot, mert beleszisszen egy reflexszerű mozdulatba. Lopva a Vashegy felé pillant; Karheiának még nyoma sincs.
Húga szavait természetesen nem szívja mellre. Helyette
Luryelle, talán költőinek szánt kérdésére szolgál válasszal.*
-Azért nőnek ekkorára, hogy könnyű legyen őket eltalálni. *Még meg is mosolyogja tulajdon bölcsességét. Tulajdonképp egészen jó kedve lenne, ha nem sajogna úgy karja.*
-Már csak el kell őket... Ásni. *Sérülése okán természetesen továbbra sem kíván részt venni a munkafolyamatban, de azért lábfejével némi földet belerúg a gödörbe egy kupacból, csak a miheztartás végett.
Odabenn, amennyiben jól hallja, időközben fogadósuk elkezdte felmosni a mocskot is a padlóról. Jó ember.*
-Egyet se félj, Luryelle. A legjobbakhoz jöttél tanulni. Tőlem ellesheted, hogyan kell ölni, Thaleenától pedig eltanulhatod az ásás művészetét. *Lopva azért húgára pillant, mert valójában az ő reakciója érdekli a leginkább.*
*Jóízűen felhorkan, ahogy a fiatal lány belerúg egyet a tetembe. Ezek szerint jó neveltetést kapott.
Kisöpri az arcába lógó tincseket, majd elégedetten konstatálja, hogy mindkét ork a helyére került. Sokáig azonban nem tart a kedélyes állapot, mert beleszisszen egy reflexszerű mozdulatba. Lopva a Vashegy felé pillant; Karheiának még nyoma sincs.
Húga szavait természetesen nem szívja mellre. Helyette
Luryelle, talán költőinek szánt kérdésére szolgál válasszal.*
-Azért nőnek ekkorára, hogy könnyű legyen őket eltalálni. *Még meg is mosolyogja tulajdon bölcsességét. Tulajdonképp egészen jó kedve lenne, ha nem sajogna úgy karja.*
-Már csak el kell őket... Ásni. *Sérülése okán természetesen továbbra sem kíván részt venni a munkafolyamatban, de azért lábfejével némi földet belerúg a gödörbe egy kupacból, csak a miheztartás végett.
Odabenn, amennyiben jól hallja, időközben fogadósuk elkezdte felmosni a mocskot is a padlóról. Jó ember.*
-Egyet se félj, Luryelle. A legjobbakhoz jöttél tanulni. Tőlem ellesheted, hogyan kell ölni, Thaleenától pedig eltanulhatod az ásás művészetét. *Lopva azért húgára pillant, mert valójában az ő reakciója érdekli a leginkább.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-01 11:11:40
Üzenet elküldve: 2025-10-01 11:11:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, kicsit Brynar//
* Ha tudná, hogy fél tőle Shendal, bizonyára változtatna viselkedésén, de annak szavaiból csak azt tudja meg, hogy ráijesztett. Az pedig hamar elmúlik, így az óriás csak hangos kacagással nyugtázza, miközben mennek rendelni. Morwon úgy látja, a vörös férfi önszántából vele tart a pulthoz, és barátságos is vele, noha nem túl bőbeszédű. Sebaj, majd Kagan öklétől megered a nyelve! Vagy a sok sörtől, amit még azután inni fognak.
Kikéri az ételeket és italokat, ezután végre vallomást tesz neki a másik. Hangjából és szavaiból ítélve fél az óriás haragjától, és bár Morwon a világért se bántana senkit ilyen apróságok miatt (hacsak az illető nem ork), úgy érzi, ebben az esetben nem árthat meg, ha még ráijeszt kissé a másikra. *
– Nem fogadod el tán a meghívásomat?! * Hangja szándékosan fenyegetőbbnek hat, mint talán valaha, legalábbis ilyen helyzetben. Azonban Morwon nem arról híres, hogy milyen jól tud színészkedni, így alig pár másodperc telik el, már elröhögi magát és óvatosan megveregeti az asztallapot, úgy hogy az beleremeg. Ha ennél sokkal erősebben verte volna, lehet, hogy bele is reped. Természetesen az óriás nem lesz ideges azért, ha a másik nem iszik vele – tegnap is egyedül ivott gyakorlatilag, mert Ranmusnak nem ízlett a sör. Ellenben a vörös egyből utána fel is ajánlja, hogy ő hívja meg mindkettejüket. Hát még ilyet! *
– Jó-jó, legyen. Én is meghívlak, te is meghívsz. Ez így igazságos. * Megvonja vállát az időközben elé rakott Kagan öklét veszi a markába, könyökét pedig a kemény fára rakja, így néz végig a másikon. *
– Shenthal, hm? * Mondja vissza rosszul a nevet, miközben a másik egy papírost csomagol elő. A felolvasásra felvonja a szemöldökét. *
~ Tehát Yagnar Rhadogar a főnök! Az már majdnem Thargodar! Akkor most Thargok vagyunk vagy Rhadogok? ~
– Tényleg nem vagy Tharg. * Állapítja meg okosan, noha már abban se egészen biztos, hogy ő az-e. A másik viszont egész biztosan nem az, hiszen most mondta, hogy nem Tharg. Ugyanakkor a levelet kapnia kellett valahonnan, bizonyára nem csak úgy találta. Tehát akkor végső soron mégiscsak közéjük való? *
– Még! * Szólal meg végül, kissé lemaradva saját gondolatmenetéhez képest is. *
– Még nem vagy Tharg! De majd az leszel! Én is a Thargok vezérét keresem. A kapunál valami olyat mondtak, hogy igen elfoglalt, de majdcsak szólnak, ha már nem lesz az. Jó emberek ám a Thargok!
* A kérdésre megrázza a fejét. A pipafüst cseppet sem zavarja, sőt, maga is megkívánja, de előbb inkább megtömné a bendőjét azzal a sárkánypörkölttel és a sziklakirály kincsével. A kettővel együtt már csak jól fog lakni. De, ha nem, hát a tömérdek mennyiségű ital majdcsak elfeledteti vele, hogy valaha is éhes volt.
Miközben Shen a pipáját tölti, egy furcsa, fehér hajú férfi is kér magának valamit. Morwon őt is végignézi. A fehér vagy legalábbis nagyon világos haj gyakran a mágiaérzékenységet jelenti. Elég csak Isura vagy Moonra gondolni. Jobb az ilyen alakokkal óvatosan bánni, de Morwon amúgy is mindenkivel barátságos. Bár Brynar úgy látszik, a maga dolgával van elfoglalva, az óriás őt sem szeretné kihagyni az ünneplésből. Felkapja a Kagan öklét és Brynar asztala felé bök, miközben letesz még 5 aranyat
a pultra. *
– A többit oda vidd, ni! * Persze a szavakat a pultosnak címezi. Ezután Shenre néz, szemével jelez, hogy kövesse őt. Akár így tesz, akár nem, az óriás elindul Brynar asztalához. Egyik fiatal férfit sem ismeri, de mindkettejükkel olyan közvetlenül viselkedik, mintha már legalább ezer éve ismernék egymást. *
– Te is Tharg vagyol? Én vagyok a Morwon. * Mutatkozik be, mivel úgy érzékelte, hogy a férfi később jött, mint Morwon, így a nevét sem biztos, hogy hallotta. Hogy őszinte legyen, a fehér hajú vándorszerzet kevésbé tűnik úgy, mintha valóban Tharg-vér folyna az ereiben, mint a magas, vörös szakállas fickó, de azért rákérdez, hátha. Ebben a fogadóban ritkán fordulnak meg olyan alakok, akiknek semmi közük Kagan népéhez. Hacsak nem átutazóban vannak. *
– Üljünk így egy asztalhoz, mulassunk hárman! * Javasolja, de azért megvárja a fehér hajú válaszát, mielőtt kihúzná a széket és lehuppanna rá. Ki tudja, talán nincs ma jó kedvében, és a végén még valami borzalommá varázsolná az óriást. *
//Shendal, kicsit Brynar//
* Ha tudná, hogy fél tőle Shendal, bizonyára változtatna viselkedésén, de annak szavaiból csak azt tudja meg, hogy ráijesztett. Az pedig hamar elmúlik, így az óriás csak hangos kacagással nyugtázza, miközben mennek rendelni. Morwon úgy látja, a vörös férfi önszántából vele tart a pulthoz, és barátságos is vele, noha nem túl bőbeszédű. Sebaj, majd Kagan öklétől megered a nyelve! Vagy a sok sörtől, amit még azután inni fognak.
Kikéri az ételeket és italokat, ezután végre vallomást tesz neki a másik. Hangjából és szavaiból ítélve fél az óriás haragjától, és bár Morwon a világért se bántana senkit ilyen apróságok miatt (hacsak az illető nem ork), úgy érzi, ebben az esetben nem árthat meg, ha még ráijeszt kissé a másikra. *
– Nem fogadod el tán a meghívásomat?! * Hangja szándékosan fenyegetőbbnek hat, mint talán valaha, legalábbis ilyen helyzetben. Azonban Morwon nem arról híres, hogy milyen jól tud színészkedni, így alig pár másodperc telik el, már elröhögi magát és óvatosan megveregeti az asztallapot, úgy hogy az beleremeg. Ha ennél sokkal erősebben verte volna, lehet, hogy bele is reped. Természetesen az óriás nem lesz ideges azért, ha a másik nem iszik vele – tegnap is egyedül ivott gyakorlatilag, mert Ranmusnak nem ízlett a sör. Ellenben a vörös egyből utána fel is ajánlja, hogy ő hívja meg mindkettejüket. Hát még ilyet! *
– Jó-jó, legyen. Én is meghívlak, te is meghívsz. Ez így igazságos. * Megvonja vállát az időközben elé rakott Kagan öklét veszi a markába, könyökét pedig a kemény fára rakja, így néz végig a másikon. *
– Shenthal, hm? * Mondja vissza rosszul a nevet, miközben a másik egy papírost csomagol elő. A felolvasásra felvonja a szemöldökét. *
~ Tehát Yagnar Rhadogar a főnök! Az már majdnem Thargodar! Akkor most Thargok vagyunk vagy Rhadogok? ~
– Tényleg nem vagy Tharg. * Állapítja meg okosan, noha már abban se egészen biztos, hogy ő az-e. A másik viszont egész biztosan nem az, hiszen most mondta, hogy nem Tharg. Ugyanakkor a levelet kapnia kellett valahonnan, bizonyára nem csak úgy találta. Tehát akkor végső soron mégiscsak közéjük való? *
– Még! * Szólal meg végül, kissé lemaradva saját gondolatmenetéhez képest is. *
– Még nem vagy Tharg! De majd az leszel! Én is a Thargok vezérét keresem. A kapunál valami olyat mondtak, hogy igen elfoglalt, de majdcsak szólnak, ha már nem lesz az. Jó emberek ám a Thargok!
* A kérdésre megrázza a fejét. A pipafüst cseppet sem zavarja, sőt, maga is megkívánja, de előbb inkább megtömné a bendőjét azzal a sárkánypörkölttel és a sziklakirály kincsével. A kettővel együtt már csak jól fog lakni. De, ha nem, hát a tömérdek mennyiségű ital majdcsak elfeledteti vele, hogy valaha is éhes volt.
Miközben Shen a pipáját tölti, egy furcsa, fehér hajú férfi is kér magának valamit. Morwon őt is végignézi. A fehér vagy legalábbis nagyon világos haj gyakran a mágiaérzékenységet jelenti. Elég csak Isura vagy Moonra gondolni. Jobb az ilyen alakokkal óvatosan bánni, de Morwon amúgy is mindenkivel barátságos. Bár Brynar úgy látszik, a maga dolgával van elfoglalva, az óriás őt sem szeretné kihagyni az ünneplésből. Felkapja a Kagan öklét és Brynar asztala felé bök, miközben letesz még 5 aranyat
a pultra. *– A többit oda vidd, ni! * Persze a szavakat a pultosnak címezi. Ezután Shenre néz, szemével jelez, hogy kövesse őt. Akár így tesz, akár nem, az óriás elindul Brynar asztalához. Egyik fiatal férfit sem ismeri, de mindkettejükkel olyan közvetlenül viselkedik, mintha már legalább ezer éve ismernék egymást. *
– Te is Tharg vagyol? Én vagyok a Morwon. * Mutatkozik be, mivel úgy érzékelte, hogy a férfi később jött, mint Morwon, így a nevét sem biztos, hogy hallotta. Hogy őszinte legyen, a fehér hajú vándorszerzet kevésbé tűnik úgy, mintha valóban Tharg-vér folyna az ereiben, mint a magas, vörös szakállas fickó, de azért rákérdez, hátha. Ebben a fogadóban ritkán fordulnak meg olyan alakok, akiknek semmi közük Kagan népéhez. Hacsak nem átutazóban vannak. *
– Üljünk így egy asztalhoz, mulassunk hárman! * Javasolja, de azért megvárja a fehér hajú válaszát, mielőtt kihúzná a széket és lehuppanna rá. Ki tudja, talán nincs ma jó kedvében, és a végén még valami borzalommá varázsolná az óriást. *
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-30 13:41:11
Üzenet elküldve: 2025-09-30 13:41:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Kicsit Morw és Shendal//
* Tharg létére még sosem járt a Vaskorsó Tavernában. Mikor és miért is járt volna? Az apja Hroldar Skarde már kiskorától fogva megtiltotta számára, hogy bármikor is a környékre jöjjön. Nem az itteni thargokkal volt baja, erről szó sem volt. Sokkal inkább azok vezetőjét, Yagnar Rhagodart gyűlölte ő. Általa elárulva érezte magát, és ezt nem felejtette el a fiába, Brynbe is belenevelni. Így hát nem is csoda, hogy Bryn mennyire meglepődött, amikor az apja a halálos ágyán kérte meg őt, hogy keresse fel ezt a Yagnart. Elhatározta, hogy teljesíti apja utolsó kérését. Ezért van most itt a Vaskorsó Tavernában.
Útközben persze – mint minden más tharg – ő is hallott arról, hogy Yagnar összegyűjt minden harcolni vágyó és tudó thargot, akik akár az életüket is odaadják a törzsért. Bryn nem tagadhatja, hogy ez a hír is felkeltette a kíváncsiságát, így csak eggyel több oka van rá, hogy megkeresse a férfit.
Miután lerakta a lovát az istállóban, felmegy a tavernába. Ahogy belép az ajtón, egyből észre is veszi a feltűnő párost: az óriást és a nagydarab, vörös hajú férfit. Nem sokat szemez velük, mert a tekintete a pultosra vándorol. Odalép hozzá, és kikér magának egy Sárkánypörköltet, amiért oda is gurít 11 aranyat a pultosnak. A vásárlást itt nem fejezi be, Vesz egy Tharg házi sört is az étel mellé. 9 aranyat fizet érte.
Miután megkapta az enni- és innivalót, leül az egyik magányos asztalhoz, és enni kezd. Az útja során eléggé megéhezett, így egyelőre az az első. Közben nem rest fél füllel elkapni egy-két információt a méretes párostól, már ha erre lehetősége adódik. Kíváncsi, hogy esetleg nem-e Yagnart látja a vörös hajú személyében. *
//Kicsit Morw és Shendal//
* Tharg létére még sosem járt a Vaskorsó Tavernában. Mikor és miért is járt volna? Az apja Hroldar Skarde már kiskorától fogva megtiltotta számára, hogy bármikor is a környékre jöjjön. Nem az itteni thargokkal volt baja, erről szó sem volt. Sokkal inkább azok vezetőjét, Yagnar Rhagodart gyűlölte ő. Általa elárulva érezte magát, és ezt nem felejtette el a fiába, Brynbe is belenevelni. Így hát nem is csoda, hogy Bryn mennyire meglepődött, amikor az apja a halálos ágyán kérte meg őt, hogy keresse fel ezt a Yagnart. Elhatározta, hogy teljesíti apja utolsó kérését. Ezért van most itt a Vaskorsó Tavernában.
Útközben persze – mint minden más tharg – ő is hallott arról, hogy Yagnar összegyűjt minden harcolni vágyó és tudó thargot, akik akár az életüket is odaadják a törzsért. Bryn nem tagadhatja, hogy ez a hír is felkeltette a kíváncsiságát, így csak eggyel több oka van rá, hogy megkeresse a férfit.
Miután lerakta a lovát az istállóban, felmegy a tavernába. Ahogy belép az ajtón, egyből észre is veszi a feltűnő párost: az óriást és a nagydarab, vörös hajú férfit. Nem sokat szemez velük, mert a tekintete a pultosra vándorol. Odalép hozzá, és kikér magának egy Sárkánypörköltet, amiért oda is gurít 11 aranyat a pultosnak.
A vásárlást itt nem fejezi be, Vesz egy Tharg házi sört is az étel mellé. 9 aranyat fizet érte. Miután megkapta az enni- és innivalót, leül az egyik magányos asztalhoz, és enni kezd. Az útja során eléggé megéhezett, így egyelőre az az első. Közben nem rest fél füllel elkapni egy-két információt a méretes párostól, már ha erre lehetősége adódik. Kíváncsi, hogy esetleg nem-e Yagnart látja a vörös hajú személyében. *
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-30 05:33:52
Üzenet elküldve: 2025-09-30 05:33:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Morwon//
*Shen szíve a torkában dobog, mikor valami vagy valaki mögötte dönget. Sőt valaki a vállára teszi a kezét. De a kéz vaskos, túl nagy. Hátranéz az óriás alakja kitölti előtte a teret. Sose látott még óriást. Az ő vidékén nem igen találni egyedeket ebből a fajból. *
-Az istenekre, ez ijesztő volt! *Úgy érzi, mintha egy hegy mozdult volna meg, és most vele együtt hömpölyögne a pult felé.*
~Ez nem lehet igaz ekkora ember nincs is. Ez óriás~ * Gondolja magában, miközben igyekszik nem megbotlani a saját lábában. A lépteit óvatosan igazítja az óriásé mellé, de úgy érzi, mindenki őket nézi, és a gyomra összerándul a kíváncsi pillantásoktól. Próbál magának erőt adni.*
~Nem vagy gyáva. Csak menj utána, mintha mindig is itt lettél volna. Senkinek nem kell tudnia, hogy nem is vagy Tharg. Csak egy idegen, aki idetévedt. De ha kiderülne, hogy kívülről jöttem, ki tudja, mit tennének. Bár ha meg hazudok ez eltapos.~ *A gondolat hideg verítékként fut végig rajta, de gyorsan megrázza a fejét, mintha így ki tudná űzni magából a félelmet. Az óriás léptei alatt recseg a padló, a fogadó levegője számára fojtogatóvá válik. Shen igyekszik az óriás árnyékában maradni, mintha ezzel eltakarhatná magát a kíváncsi tekintetek elől. A pult felé közeledve a torka kiszárad, és egy pillanatra majdnem visszafordul, de végül mégis odalép az óriás mellé. Szinte elsuttogja saját magának.* ~Csak nyugalom. Csak úgy teszek, mintha ide tartoznék. Biztos jó ez? Ez ellen elfutni se lehet.~
*S mire megállnak a pultnál, Shen arca kipirul, de egy rövid biccentéssel próbál köszönni, még ha belül remeg is, mint egy nyárfa levél. Erőt vesz magán mert látja az óriás kedveli a Thargokat, ő viszont nem az. Így próbálja levetkőzni magáról a kezdeti félreértést. Kicsit dadogva kezdi, de kisebb szünetekkel csak befejezi mondandóját.*
-Hát izé. Körülbelül egy órája vagyok itt. Nem vagyok Tharg! Így ama italt se érdemeltem ki. Gondoltam szólok mielőtt összeroppantod a csinos kis fejemet. Így hát én hívlak meg téged! Hé Csapláros! Két Ogrepálinka amit még hozzon! * Szól oda, majd a pultra teszi a 26Aranyat.*
-Sőt! Hozzon nékem, s a kedves úrnak két adagot abból a A Sziklakirály kincseiből, az jól hangzik. * Majd kiszámol hozzá még 44 aranyat.*
-Remélem nem rossz választás. De még be se mutatkoztam. A nevem Shendal! Shendal Irymor! Hírt kaptunk, egy bizonyos Yagnar Rhagodartól. Hogy is volt? * Elgondolkozik, majd elővesz egy gyűrött papirost. Fennhangon felolvassa, hangosan.*
"- Hazavárja népét ünnepségre és eskütételre! Régi és új tharg ivadékok, bárki fia vagy leánya, ki kész életét áldozni a Vas népéért, ha úgy hozza a sors, várja soraiba. Legyen az nagy harcos vagy vérlovag, szolganép vagy földműves, közöttünk a helyed!"
Nos hát ezért indultam útnak ide. De bevallom több népre számítottam. * Közben újra tömi pipáját és füstölni kezd.* - Nem zavarja a pipafüst ugyé?
//Morwon//
*Shen szíve a torkában dobog, mikor valami vagy valaki mögötte dönget. Sőt valaki a vállára teszi a kezét. De a kéz vaskos, túl nagy. Hátranéz az óriás alakja kitölti előtte a teret. Sose látott még óriást. Az ő vidékén nem igen találni egyedeket ebből a fajból. *
-Az istenekre, ez ijesztő volt! *Úgy érzi, mintha egy hegy mozdult volna meg, és most vele együtt hömpölyögne a pult felé.*
~Ez nem lehet igaz ekkora ember nincs is. Ez óriás~ * Gondolja magában, miközben igyekszik nem megbotlani a saját lábában. A lépteit óvatosan igazítja az óriásé mellé, de úgy érzi, mindenki őket nézi, és a gyomra összerándul a kíváncsi pillantásoktól. Próbál magának erőt adni.*
~Nem vagy gyáva. Csak menj utána, mintha mindig is itt lettél volna. Senkinek nem kell tudnia, hogy nem is vagy Tharg. Csak egy idegen, aki idetévedt. De ha kiderülne, hogy kívülről jöttem, ki tudja, mit tennének. Bár ha meg hazudok ez eltapos.~ *A gondolat hideg verítékként fut végig rajta, de gyorsan megrázza a fejét, mintha így ki tudná űzni magából a félelmet. Az óriás léptei alatt recseg a padló, a fogadó levegője számára fojtogatóvá válik. Shen igyekszik az óriás árnyékában maradni, mintha ezzel eltakarhatná magát a kíváncsi tekintetek elől. A pult felé közeledve a torka kiszárad, és egy pillanatra majdnem visszafordul, de végül mégis odalép az óriás mellé. Szinte elsuttogja saját magának.* ~Csak nyugalom. Csak úgy teszek, mintha ide tartoznék. Biztos jó ez? Ez ellen elfutni se lehet.~
*S mire megállnak a pultnál, Shen arca kipirul, de egy rövid biccentéssel próbál köszönni, még ha belül remeg is, mint egy nyárfa levél. Erőt vesz magán mert látja az óriás kedveli a Thargokat, ő viszont nem az. Így próbálja levetkőzni magáról a kezdeti félreértést. Kicsit dadogva kezdi, de kisebb szünetekkel csak befejezi mondandóját.*
-Hát izé. Körülbelül egy órája vagyok itt. Nem vagyok Tharg! Így ama italt se érdemeltem ki. Gondoltam szólok mielőtt összeroppantod a csinos kis fejemet. Így hát én hívlak meg téged! Hé Csapláros! Két Ogrepálinka amit még hozzon! * Szól oda, majd a pultra teszi a 26Aranyat.*
-Sőt! Hozzon nékem, s a kedves úrnak két adagot abból a A Sziklakirály kincseiből, az jól hangzik. * Majd kiszámol hozzá még 44 aranyat.*
-Remélem nem rossz választás. De még be se mutatkoztam. A nevem Shendal! Shendal Irymor! Hírt kaptunk, egy bizonyos Yagnar Rhagodartól. Hogy is volt? * Elgondolkozik, majd elővesz egy gyűrött papirost. Fennhangon felolvassa, hangosan.*
"- Hazavárja népét ünnepségre és eskütételre! Régi és új tharg ivadékok, bárki fia vagy leánya, ki kész életét áldozni a Vas népéért, ha úgy hozza a sors, várja soraiba. Legyen az nagy harcos vagy vérlovag, szolganép vagy földműves, közöttünk a helyed!"
Nos hát ezért indultam útnak ide. De bevallom több népre számítottam. * Közben újra tömi pipáját és füstölni kezd.* - Nem zavarja a pipafüst ugyé?
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-29 23:50:24
Üzenet elküldve: 2025-09-29 23:50:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal Irymor//
* Pajtás és Morwon ezúttal lefelé jönnek a kacskaringós útról. Reméli, hogy Kagan utódja szívesen látja őt, akárki is legyen az. Azt látja, hogy sok-sok új arc jár-kel e vidéken mostanában, de majdcsak megtalálja itt a helyét. Egyszer már megtalálta, pedig akkor se ismert senkit, mikor először érkezett Amon Ruadhra. Meg aztán lehet, hogy néhányan mégis itt vannak még a régiek közül: Akheel, Trodd, Learon, az óriások, a törpék… Bárki. A Sajtmesterrel nem is olyan régen találkozott a Mágustoronyban, ő tanította meg neki, hogyan kell kővé válni – vagy legalábbis valami hasonlót tanított neki, amit aztán Morwon akaratlanul is továbbfejlesztett. Most pedig itt tart a Vashegy lábánál. Kiköti Pajtást egy oszlophoz egy ló mellé.
~ Legalább a Vaskorsó a régi! Itt mindig akadnak jó emberek! ~
Belép a széles faajtón. Annak idején saját két kezével húzta fel ezt a tavernát. Persze nem egyedül, de ő is segédkezett benne. Talán ennek is köszönhető, hogy odabent nem kell úgy összehúznia magát, mint sok más helyen. A Thargok mindig gondolnak az óriásokra! Legalábbis régen így volt, hiszen akkor nem egy óriás színesítette a csapatukat: Morwonon kívül ott volt még Rolko, Niana, Azil és aztán még többen is jöttek. Ám elég a múlton való töprengésből, az óriás most újra itt van és ezt nem rest megosztani az egész taverna népével. *
– HAZAGYÜTTEM, HE! * Öblös hangja beteríti a teret. Sebtében szétnéz a bent lévőkön. Nem lát ismerős arcokat, de nem is olyan népes ez a hely, ahogy elképzelte. Csak néhányan ücsörögnek sörüket szorongatva vagy asztaloknál beszélgetve. Illetve akad egy fiatal, vörös hajú és szakállú kis ember (Morwon szemében még a százkilencven centiméter magas férfiak is kis embereknek tűnnek), aki Morwon útját állja, ha nem is szándékosan. Bár az óriás nem ismeri őt sem, ábrázata alapján ő is északról jöhetett, mint a Thargok. Sőt, egyből azt is megállapítja, hogy biztosan ő is Tharg. Talán Kagan unokaöccse vagy az unokája. Ki tudja. Az óriás "finoman" vállára helyezi a hatalmas kezét és így szól. *
– No, csak nem haltak ki a Thargok! Itt van egy, ni! Jer, meghívlak egy Kagan öklére! Sőt, meghívok mindenkit egy Kagan öklére! * Teszi hozzá fennhangon, hátha más is szeretné vele ünnepelni hazatérését. Shendalnak aligha van választása ez ügyben, hiszen a hatalmas óriás már finoman terelgeti is a pult felé. Ha nem ütközik különösebb ellenállásba a vörös részéről, úgy a pultos már készíti is a két Kagan ökle nevű titkos recept alapján készült italt. Morwon 28 aranyat hagy a pulton. *
– Egy hatalmas adag Sárkánypörkölt is rendel. 10 arany még mindig? * Hozzá is számolja a pénzt az előzőhöz. Láthatóan cseppet sem aggódik a kisebb vagyon miatt, amit már elköltött, és amit még el fog költeni, ha jól alakul az este. Most a vörös felé fordul. *
– Hogy is hívnak? Mikor gyüttél Thargföldre?
//Shendal Irymor//
* Pajtás és Morwon ezúttal lefelé jönnek a kacskaringós útról. Reméli, hogy Kagan utódja szívesen látja őt, akárki is legyen az. Azt látja, hogy sok-sok új arc jár-kel e vidéken mostanában, de majdcsak megtalálja itt a helyét. Egyszer már megtalálta, pedig akkor se ismert senkit, mikor először érkezett Amon Ruadhra. Meg aztán lehet, hogy néhányan mégis itt vannak még a régiek közül: Akheel, Trodd, Learon, az óriások, a törpék… Bárki. A Sajtmesterrel nem is olyan régen találkozott a Mágustoronyban, ő tanította meg neki, hogyan kell kővé válni – vagy legalábbis valami hasonlót tanított neki, amit aztán Morwon akaratlanul is továbbfejlesztett. Most pedig itt tart a Vashegy lábánál. Kiköti Pajtást egy oszlophoz egy ló mellé.
~ Legalább a Vaskorsó a régi! Itt mindig akadnak jó emberek! ~
Belép a széles faajtón. Annak idején saját két kezével húzta fel ezt a tavernát. Persze nem egyedül, de ő is segédkezett benne. Talán ennek is köszönhető, hogy odabent nem kell úgy összehúznia magát, mint sok más helyen. A Thargok mindig gondolnak az óriásokra! Legalábbis régen így volt, hiszen akkor nem egy óriás színesítette a csapatukat: Morwonon kívül ott volt még Rolko, Niana, Azil és aztán még többen is jöttek. Ám elég a múlton való töprengésből, az óriás most újra itt van és ezt nem rest megosztani az egész taverna népével. *
– HAZAGYÜTTEM, HE! * Öblös hangja beteríti a teret. Sebtében szétnéz a bent lévőkön. Nem lát ismerős arcokat, de nem is olyan népes ez a hely, ahogy elképzelte. Csak néhányan ücsörögnek sörüket szorongatva vagy asztaloknál beszélgetve. Illetve akad egy fiatal, vörös hajú és szakállú kis ember (Morwon szemében még a százkilencven centiméter magas férfiak is kis embereknek tűnnek), aki Morwon útját állja, ha nem is szándékosan. Bár az óriás nem ismeri őt sem, ábrázata alapján ő is északról jöhetett, mint a Thargok. Sőt, egyből azt is megállapítja, hogy biztosan ő is Tharg. Talán Kagan unokaöccse vagy az unokája. Ki tudja. Az óriás "finoman" vállára helyezi a hatalmas kezét és így szól. *
– No, csak nem haltak ki a Thargok! Itt van egy, ni! Jer, meghívlak egy Kagan öklére! Sőt, meghívok mindenkit egy Kagan öklére! * Teszi hozzá fennhangon, hátha más is szeretné vele ünnepelni hazatérését. Shendalnak aligha van választása ez ügyben, hiszen a hatalmas óriás már finoman terelgeti is a pult felé. Ha nem ütközik különösebb ellenállásba a vörös részéről, úgy a pultos már készíti is a két Kagan ökle nevű titkos recept alapján készült italt. Morwon 28 aranyat
hagy a pulton. *– Egy hatalmas adag Sárkánypörkölt is rendel. 10 arany még mindig?
* Hozzá is számolja a pénzt az előzőhöz. Láthatóan cseppet sem aggódik a kisebb vagyon miatt, amit már elköltött, és amit még el fog költeni, ha jól alakul az este. Most a vörös felé fordul. *– Hogy is hívnak? Mikor gyüttél Thargföldre?
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-29 10:04:05
Üzenet elküldve: 2025-09-29 10:04:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Lassan baktat Vex hátán, amíg meg nem pillantja a vöröslő cseréptetőt és a nyikorgó szélkakast. A vaskos, favázas épület ott magasodik az út szélén. A férfi szájában ott lóg a pipa, a füst száll, miközben lassan szemügyre veszi a tájat. Az istálló mellett megállítja Vexet. Leszáll a nyeregből, kantárnál vezeti a lovat, és beköti egy oszlophoz. A ló prüszköl, a vályúban maradt vízből iszik. Shen hátáról lecsúsztatja a málhát, majd sóhajtva igazít rajta. Egy pillanatra körbenéz, sehol egy lélek. Csak a szél mozdítja meg a repkényt a falon. Felpillant a vaskos tölgyajtóra, amelyhez három széles lépcső vezet. A férfi elindul felfelé, csizmájával csoszog a fokokon. A pipa kesernyés füstje körbelengi fejét, ahogy a kilincset megragadja. Egy pillanatig még hallgatózik, de odabent csupán a kemence pattogása szűrődik ki halkan. Shendal benyit, s belép az ivóba. Szeme gyorsan hozzászokik a benti félhomályhoz, a kerek asztalok rendben állnak, a levegőben étel és füst halvány illata keveredik. A Vörös megáll az ajtóban, kémlel kicsit, majd kurtán csak ennyit mond*
-Á végre. Jó napot! Akad-é itt mire való étel s ital a megfáradt vándornak?
*Lassan baktat Vex hátán, amíg meg nem pillantja a vöröslő cseréptetőt és a nyikorgó szélkakast. A vaskos, favázas épület ott magasodik az út szélén. A férfi szájában ott lóg a pipa, a füst száll, miközben lassan szemügyre veszi a tájat. Az istálló mellett megállítja Vexet. Leszáll a nyeregből, kantárnál vezeti a lovat, és beköti egy oszlophoz. A ló prüszköl, a vályúban maradt vízből iszik. Shen hátáról lecsúsztatja a málhát, majd sóhajtva igazít rajta. Egy pillanatra körbenéz, sehol egy lélek. Csak a szél mozdítja meg a repkényt a falon. Felpillant a vaskos tölgyajtóra, amelyhez három széles lépcső vezet. A férfi elindul felfelé, csizmájával csoszog a fokokon. A pipa kesernyés füstje körbelengi fejét, ahogy a kilincset megragadja. Egy pillanatig még hallgatózik, de odabent csupán a kemence pattogása szűrődik ki halkan. Shendal benyit, s belép az ivóba. Szeme gyorsan hozzászokik a benti félhomályhoz, a kerek asztalok rendben állnak, a levegőben étel és füst halvány illata keveredik. A Vörös megáll az ajtóban, kémlel kicsit, majd kurtán csak ennyit mond*
-Á végre. Jó napot! Akad-é itt mire való étel s ital a megfáradt vándornak?
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-23 23:10:53
Üzenet elküldve: 2025-09-23 23:10:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Nem fűz további megjegyzéseket a tharg babonákhoz, de véleményét a szemfülesek enélkül is megállapíthatják. Annyira persze nem bátor, hogy az ifjú tharg leány előtt hevesen hangoztassa mekkora ostobaság, hogy ennek ekkora figyelmet fordítanak. Thaleena továbbra is vallja, hogy ennek hátterében nincsen semmiféle rossz ómen, csupán két bátor ork felejtette el, hogy kik is azok a thargok.
Szerencséjükre Tharasynak is veszik némi hasznát, ha sokat nem is. Még a nőstény teteme előtt az elf leány is távozik a rögtönzött sírhantból, és elégedetten pillant le Yzzg maradványaira. Jó munkát végeztek, s ezt ösztönösen szívesen csodálja meg.*
- Nagyon érik már a verés, öcskös!
*Mormogja szikrázó tekintettel, de fenyegető figyelmeztetése éppen olyan komolyan vehetetlen, mint korábbi megjegyzései.*
- Áh, ez még egészen lovagias hozzá képest. *Hirtelen megemeli hangját, természetesen szándékosan.* Hiszen Tharasy egy igazi disznó! Majd meglátod.
*Ezúttal arról is hallgat, hogy fivére attitűdjéről véleménye szerint a barbárok tehetnek, s természetesen az a tény sem zavarja, hogy ő maga sem a legjólneveltebb hölgy, még a tharg földeken sem.
Örülne ha már végeznének, de a neheze még hátravan. Követi a többieket a fogadóba, akik már tettre készen markolják a fenevadat. Thaleena felsője alá nyúl, hogy nadrágjának szélébe kapaszkodva jó alaposan felhúzza, majd összecsapja tenyereit.*
- Essünk túl rajta!
*Nyögi eltökélten, s minden erejét beleadva kezd el kifelé rángatni a testet. Fél úton persze fenemód elfárad, így cifra szavak sorra hagyják el száját, egészen addig, amíg végre el nem érnek sekély gödrük széléhez és bele nem fordíthatják Lewonort. Képtelen ellenállni a késztetésnek, és hangosan szuszogve huppan le a földre, majd lógatja be lábait a hullák közé.*
- Faszomat bele, hogy mindent nekünk kell csinálni.
*Feltűnik számára, hogy a szokásosnál is többet panaszkodik, de nem óhajtja cenzúrázni magát. Felkarjával körkörös mozdulatokkal mozgatja át vállát, melyet biztosan meghúzott az erőlködés közben. Amint szívverése és légzése visszatér a normálisnak mondható tartományba hirtelen felpattant, és hanyag, sietős mozdulatokkal kezdi el a földet a holtakra söpörni. Ez már lényegesen hálásabb munka, és tagadhatatlanul gyorsabban is haladnak vele.*
*Nem fűz további megjegyzéseket a tharg babonákhoz, de véleményét a szemfülesek enélkül is megállapíthatják. Annyira persze nem bátor, hogy az ifjú tharg leány előtt hevesen hangoztassa mekkora ostobaság, hogy ennek ekkora figyelmet fordítanak. Thaleena továbbra is vallja, hogy ennek hátterében nincsen semmiféle rossz ómen, csupán két bátor ork felejtette el, hogy kik is azok a thargok.
Szerencséjükre Tharasynak is veszik némi hasznát, ha sokat nem is. Még a nőstény teteme előtt az elf leány is távozik a rögtönzött sírhantból, és elégedetten pillant le Yzzg maradványaira. Jó munkát végeztek, s ezt ösztönösen szívesen csodálja meg.*
- Nagyon érik már a verés, öcskös!
*Mormogja szikrázó tekintettel, de fenyegető figyelmeztetése éppen olyan komolyan vehetetlen, mint korábbi megjegyzései.*
- Áh, ez még egészen lovagias hozzá képest. *Hirtelen megemeli hangját, természetesen szándékosan.* Hiszen Tharasy egy igazi disznó! Majd meglátod.
*Ezúttal arról is hallgat, hogy fivére attitűdjéről véleménye szerint a barbárok tehetnek, s természetesen az a tény sem zavarja, hogy ő maga sem a legjólneveltebb hölgy, még a tharg földeken sem.
Örülne ha már végeznének, de a neheze még hátravan. Követi a többieket a fogadóba, akik már tettre készen markolják a fenevadat. Thaleena felsője alá nyúl, hogy nadrágjának szélébe kapaszkodva jó alaposan felhúzza, majd összecsapja tenyereit.*
- Essünk túl rajta!
*Nyögi eltökélten, s minden erejét beleadva kezd el kifelé rángatni a testet. Fél úton persze fenemód elfárad, így cifra szavak sorra hagyják el száját, egészen addig, amíg végre el nem érnek sekély gödrük széléhez és bele nem fordíthatják Lewonort. Képtelen ellenállni a késztetésnek, és hangosan szuszogve huppan le a földre, majd lógatja be lábait a hullák közé.*
- Faszomat bele, hogy mindent nekünk kell csinálni.
*Feltűnik számára, hogy a szokásosnál is többet panaszkodik, de nem óhajtja cenzúrázni magát. Felkarjával körkörös mozdulatokkal mozgatja át vállát, melyet biztosan meghúzott az erőlködés közben. Amint szívverése és légzése visszatér a normálisnak mondható tartományba hirtelen felpattant, és hanyag, sietős mozdulatokkal kezdi el a földet a holtakra söpörni. Ez már lényegesen hálásabb munka, és tagadhatatlanul gyorsabban is haladnak vele.*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-15 11:04:05
Üzenet elküldve: 2025-09-15 11:04:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Továbbra is tetszik az adok-kapok neki, amit a két testvér művel egymással. Olyan jó látni, hogy mennyire kedveleik egymást, mert ez a szeretet jele nála, hogy folyton egymást egzecíroztatják. Ő meg már majd meghal, ahogy az ásót forgatja. Végül elnézi Thaleena-t, hogy hogyan is kell helyesen lapátolni. ~Ó, hogy ezt korábban nem néztem meg, a picsába!~ Káromkodik magában, mert bár könnyebb úgy, ahogy az elf lány csinálja, már túl fáradt ahhoz, hogy ez komolyabban segítse a munkában.*
- Babonásak? *Húzza fel a szemöldökét, majd vállat von, miközben Tharassy sem tud igazán mondani semmi érdemlegeset.*
- Na igen, rosszat. Főleg, ahogy Rheai-nak előadta a Jarl... sepregetés közben. *Megforgatja a szemeit, majd visszatér az ásáshoz. Szerencsére innentől már hamar végeznek, és Luryelle rátámaszkodik az ásójára. Minden izma fáj, olyan is, amiről azt sem tudta, hogy van. Persze próbálja tartani magát, de olyan izzadt már, hogy az titkolhatatlan, és nem is érzi magát így jól. Jó lenne most leülni és enni valamit, meg még jobb lenne lefürdenie. Közben megjön a nőstény ork - szerencsére nem saját lábán - teteme is, így kimászik a gödörből. Még oda is lép és szívesen rúg bele, a kihűlőfélben lévő testbe, még ha ez nem tesz sokat hozzá ahhoz, hogy végül a megfelelő helyre essen a hulla. Az indulatjait viszont mérsékli. Tharasy segítségkérésére az elf húgára néz.*
- Mindig ilyen kedvesen kér? *Szólítja meg a lányt elhúzott szájjal, de a szemeiben huncutság csillan. Még nem választott oldalt - bár tény, hogy Thaleena-ban több közöst talál, mert nő -, de úgy érzi, hogy kell majd. Ha pedig téved, az sem baj.*
- Menjünk. *Vonszolja végül magát be a Vaskorsóba. Megfogja az egyik kezét az orknak és megvárja, amíg mindannyian ezt teszik és segít kicipelni a testet.*
- Minek nőnek ezek ekkorára, ha megdöglenek? *Kérdezi a fogát szívva, és sziszegve, ahogy nyöszörögve erőlködik. De nem adja fel, annál sokkal makacsabb, még ebben is.*
*Továbbra is tetszik az adok-kapok neki, amit a két testvér művel egymással. Olyan jó látni, hogy mennyire kedveleik egymást, mert ez a szeretet jele nála, hogy folyton egymást egzecíroztatják. Ő meg már majd meghal, ahogy az ásót forgatja. Végül elnézi Thaleena-t, hogy hogyan is kell helyesen lapátolni. ~Ó, hogy ezt korábban nem néztem meg, a picsába!~ Káromkodik magában, mert bár könnyebb úgy, ahogy az elf lány csinálja, már túl fáradt ahhoz, hogy ez komolyabban segítse a munkában.*
- Babonásak? *Húzza fel a szemöldökét, majd vállat von, miközben Tharassy sem tud igazán mondani semmi érdemlegeset.*
- Na igen, rosszat. Főleg, ahogy Rheai-nak előadta a Jarl... sepregetés közben. *Megforgatja a szemeit, majd visszatér az ásáshoz. Szerencsére innentől már hamar végeznek, és Luryelle rátámaszkodik az ásójára. Minden izma fáj, olyan is, amiről azt sem tudta, hogy van. Persze próbálja tartani magát, de olyan izzadt már, hogy az titkolhatatlan, és nem is érzi magát így jól. Jó lenne most leülni és enni valamit, meg még jobb lenne lefürdenie. Közben megjön a nőstény ork - szerencsére nem saját lábán - teteme is, így kimászik a gödörből. Még oda is lép és szívesen rúg bele, a kihűlőfélben lévő testbe, még ha ez nem tesz sokat hozzá ahhoz, hogy végül a megfelelő helyre essen a hulla. Az indulatjait viszont mérsékli. Tharasy segítségkérésére az elf húgára néz.*
- Mindig ilyen kedvesen kér? *Szólítja meg a lányt elhúzott szájjal, de a szemeiben huncutság csillan. Még nem választott oldalt - bár tény, hogy Thaleena-ban több közöst talál, mert nő -, de úgy érzi, hogy kell majd. Ha pedig téved, az sem baj.*
- Menjünk. *Vonszolja végül magát be a Vaskorsóba. Megfogja az egyik kezét az orknak és megvárja, amíg mindannyian ezt teszik és segít kicipelni a testet.*
- Minek nőnek ezek ekkorára, ha megdöglenek? *Kérdezi a fogát szívva, és sziszegve, ahogy nyöszörögve erőlködik. De nem adja fel, annál sokkal makacsabb, még ebben is.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-14 19:35:23
Üzenet elküldve: 2025-09-14 19:35:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Némi föld eltalálja ugyan mellkasát, de nem túlzottan veszi szívére a dolgot. Megszokta már a hasonlót Thaleenától, attól pedig végképp nem fél, hogy koszos lesz.
Megragadja a halott nőstény karját, majd kisebb nehézségek árán, fél kézzel kezdi kivonszolni azt a fogadótérből. A nagyobb darabhoz valószínűleg nem lesz elég ereje, így bevárja a feladattal húgát.*
-Azt nem tudom, mi a vörös nap. De ha általában ilyesmit beszélnek az asszonyok...
*A gödör mellé vonszolja a holttestet, majd verejtéktől gyöngyöző homlokát alkarjával törli szárazra.*
-Az rosszat jelent. *Csizmájának egy határozott mozdulatával fordítja bele a kiásott verembe az ork tetemét. Elégedetten konstatálja az undok puffanást, amivel a test eléri végső nyughelyét. Ami Luryelle által felhozottakat illeti, némileg gondolkodóba ejti. Thaleenával ellentétben ő határozottan hisz a tharg babonákban.*
-A Te fejedet kéne kitűzni. *Fejti ki szórakozottan húga szavaira, majd visszaindul a fogadó irányába.*
-Segítsetek ezzel a döggel! Nem kell kötél, csak néhány erős kéz. Úgyhogy erőltessétek meg magatokat!
*Némi föld eltalálja ugyan mellkasát, de nem túlzottan veszi szívére a dolgot. Megszokta már a hasonlót Thaleenától, attól pedig végképp nem fél, hogy koszos lesz.
Megragadja a halott nőstény karját, majd kisebb nehézségek árán, fél kézzel kezdi kivonszolni azt a fogadótérből. A nagyobb darabhoz valószínűleg nem lesz elég ereje, így bevárja a feladattal húgát.*
-Azt nem tudom, mi a vörös nap. De ha általában ilyesmit beszélnek az asszonyok...
*A gödör mellé vonszolja a holttestet, majd verejtéktől gyöngyöző homlokát alkarjával törli szárazra.*
-Az rosszat jelent. *Csizmájának egy határozott mozdulatával fordítja bele a kiásott verembe az ork tetemét. Elégedetten konstatálja az undok puffanást, amivel a test eléri végső nyughelyét. Ami Luryelle által felhozottakat illeti, némileg gondolkodóba ejti. Thaleenával ellentétben ő határozottan hisz a tharg babonákban.*
-A Te fejedet kéne kitűzni. *Fejti ki szórakozottan húga szavaira, majd visszaindul a fogadó irányába.*
-Segítsetek ezzel a döggel! Nem kell kötél, csak néhány erős kéz. Úgyhogy erőltessétek meg magatokat!
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-14 18:45:29
Üzenet elküldve: 2025-09-14 18:45:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Az ajtón kilépve céltudatosan kerüli meg az épületet, és annak hátsó részéhez sétál, ahol meg is leli a gödör kezdeményeket.*
- Hát ez még biza kevés lesz ezeknek a mamlaszoknak.
*
Teátrálisan felsóhajt, amikor szembesül azzal, hogy ez mennyi munka lesz számukra, valamint a hideg sör ellenére máris elkezd kimelegedni a tűző napon.*
- Ahj, faszom!
*Morgolódik még egy sort az orra alatt, majd a taverna rozoga szerszámos épületéhez bandukol. Némi káromkodás és zörgés kíséretében végül meglel egy félig rozsdás, és gyanúsín bűzös ásót.*
- Ezzel biztosan szart lapátoltak.
*Motyogja, és kelletlenül elhúzza a száját, majd ingerülten becsapja a deszkákból tákolt ajtó féleséget. Hamar visszatér és behuppan a sekély sírokba. Elsőként ásója hegyével megtöri és fellazítja a szikkadt földet, majd a peremen kihajítja. Nem kell sok ahhoz, hogy fejbőre már verejtékétől csatakossá váljon, majd hátára tapadjon ruhája. Egyszer-egyszer ő is megáll szusszanni, és egészen gyűrött ingéig vetkőzik.
Tharasy természetesen nem állhatja meg, hogy belepofázzon a dolgukba, Thaleena viszont nem dobja vissza egyből a lapdát, helyette egy nagy marék földet lendít hátra pontosan fivére irányába. Ha testvére nem elég szemfüles, akkor bizony egy lapátnyi föld csattan az arcába.*
- Szerintem túl babonások vagytok.
*Szuszogja, és közben lassabb tempóban, de folytatja az ásást.*
- Ezek csak pofátlan dögök voltak, akik vették a bátorságot, hogy ide merészkedjenek, mert az utóbbi időben egy falvat sem égettünk fel, hogy jelezzük ne baszakodjanak velünk. Ásás helyett jobb lenne kitűzni a fejüket leckeként, de éltükben is rohadt büdösek voltak, aztán elvenné a népek étvágyát.
*Természetesen fogalma sincs, hogy mit jelenthet a vörös nap, de biztos benne, hogy semmit. Ezt ezúttal megtartja magának, mert nem akarja, hogy Luryelle elfecsegje róla azt, amit Tharasy már annyira jól tud; nem hisz sem a Szellemekben, sem a thargok többi ostobaságában.*
- Na, jó lesz ez már. Ilyen mélyről nem kotorja ki semmi, nehogy szegény ebek megbetegedjenek a romlott húsuktól.
*Meg kell állnia, hogy az ásót támasztva picit megpihenjen. Thaleena láthatóan nem aggódja túl az orkok felbukkanását, és valóban nem tulajdonít jelentőséget nekik.*
- Na, húzzuk ki őket. Tharasy köss a derekadra egy kötelet! Öszvérnek még talán jó is lehetsz.
*Az ajtón kilépve céltudatosan kerüli meg az épületet, és annak hátsó részéhez sétál, ahol meg is leli a gödör kezdeményeket.*
- Hát ez még biza kevés lesz ezeknek a mamlaszoknak.
*
Teátrálisan felsóhajt, amikor szembesül azzal, hogy ez mennyi munka lesz számukra, valamint a hideg sör ellenére máris elkezd kimelegedni a tűző napon.*
- Ahj, faszom!
*Morgolódik még egy sort az orra alatt, majd a taverna rozoga szerszámos épületéhez bandukol. Némi káromkodás és zörgés kíséretében végül meglel egy félig rozsdás, és gyanúsín bűzös ásót.*
- Ezzel biztosan szart lapátoltak.
*Motyogja, és kelletlenül elhúzza a száját, majd ingerülten becsapja a deszkákból tákolt ajtó féleséget. Hamar visszatér és behuppan a sekély sírokba. Elsőként ásója hegyével megtöri és fellazítja a szikkadt földet, majd a peremen kihajítja. Nem kell sok ahhoz, hogy fejbőre már verejtékétől csatakossá váljon, majd hátára tapadjon ruhája. Egyszer-egyszer ő is megáll szusszanni, és egészen gyűrött ingéig vetkőzik.
Tharasy természetesen nem állhatja meg, hogy belepofázzon a dolgukba, Thaleena viszont nem dobja vissza egyből a lapdát, helyette egy nagy marék földet lendít hátra pontosan fivére irányába. Ha testvére nem elég szemfüles, akkor bizony egy lapátnyi föld csattan az arcába.*
- Szerintem túl babonások vagytok.
*Szuszogja, és közben lassabb tempóban, de folytatja az ásást.*
- Ezek csak pofátlan dögök voltak, akik vették a bátorságot, hogy ide merészkedjenek, mert az utóbbi időben egy falvat sem égettünk fel, hogy jelezzük ne baszakodjanak velünk. Ásás helyett jobb lenne kitűzni a fejüket leckeként, de éltükben is rohadt büdösek voltak, aztán elvenné a népek étvágyát.
*Természetesen fogalma sincs, hogy mit jelenthet a vörös nap, de biztos benne, hogy semmit. Ezt ezúttal megtartja magának, mert nem akarja, hogy Luryelle elfecsegje róla azt, amit Tharasy már annyira jól tud; nem hisz sem a Szellemekben, sem a thargok többi ostobaságában.*
- Na, jó lesz ez már. Ilyen mélyről nem kotorja ki semmi, nehogy szegény ebek megbetegedjenek a romlott húsuktól.
*Meg kell állnia, hogy az ásót támasztva picit megpihenjen. Thaleena láthatóan nem aggódja túl az orkok felbukkanását, és valóban nem tulajdonít jelentőséget nekik.*
- Na, húzzuk ki őket. Tharasy köss a derekadra egy kötelet! Öszvérnek még talán jó is lehetsz.
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-08 21:32:54
Üzenet elküldve: 2025-09-08 21:32:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Karheia hiánya egy kicsit megijeszti, de aztán rájön, hogy egyébként is ez lett volna a sorsa. Azért jöttek, hogy tanuljon a két elftől, az más kérdés, hogy eddig néhány harci cselt és magvas káromkodásokat tudott volna elsajátítani. De még alig telt el egy kis idő, és úgy gondolta, hogy jó barbár lesz, ezért is hívta meg őket egy-egy sörre és ásta ki félig a gödröt.*
- A farkas a jarlé lehet, ha ilyen egészen nagy dög volt. *A bájitalra való utalást csak nyugtázza, nyilvánvaló valamiféle gyógy-itóka lehet a törött kezű fájdalmának enyhítésére. Viszont jól jönne a segítség Thaleena kelletlenül bólint, neki mégis jól esik, hogy nem vele végeztetik el a piszkos munkát. Sőt meg sem sértődnek, hogy használhatatlannak bélyegezte Tharasy-t, attól függetlenül, hogy ez az igazság. Végül mindannyian kimennek, és a két nő folytatja a gödör mélyítését. Nem szól be Tharasy-nak, meghagyja a lehetőséget a nővérének, már csak azért is, hogy majd megdöglik az ásásában attól függetlenül, hogy már nem kell neki egyedül csinálni. Bár néhányszor pár szívdobbanásnyira megáll pihenőt tartani és megigazítani csapzott üstökét, nem hagyja abba a munkát, amíg kész nem lesznek. Végül szuszogva támaszkodik az ásón, egyelőre nem nyúlva a hullákhoz, ahhoz még új erőre kell kapnia.*
- Az asszonyok vörös napot láttak az égre kelni egymás után kilencszer. Ezt mondta a Jarl ma nekünk. Tudjátok, hogy ez mit jelent? *Bár sejti, hogy sok jót nem, a kilences szám önmagában egy figyelmeztetés. A korábbi ork támadáskor is a kilences volt porondon, szóval ha lesz is szeretője, nyolcnál meg fog állni. Erre elmosolyodik, amíg a választ várja.*
- Még ki kell hozni azokat... *Fújtat egyet, bármit mondanak is megfejtésnek. Neki fogalma sincs egyelőre, még nem igazi mágus, sőt.*
*Karheia hiánya egy kicsit megijeszti, de aztán rájön, hogy egyébként is ez lett volna a sorsa. Azért jöttek, hogy tanuljon a két elftől, az más kérdés, hogy eddig néhány harci cselt és magvas káromkodásokat tudott volna elsajátítani. De még alig telt el egy kis idő, és úgy gondolta, hogy jó barbár lesz, ezért is hívta meg őket egy-egy sörre és ásta ki félig a gödröt.*
- A farkas a jarlé lehet, ha ilyen egészen nagy dög volt. *A bájitalra való utalást csak nyugtázza, nyilvánvaló valamiféle gyógy-itóka lehet a törött kezű fájdalmának enyhítésére. Viszont jól jönne a segítség Thaleena kelletlenül bólint, neki mégis jól esik, hogy nem vele végeztetik el a piszkos munkát. Sőt meg sem sértődnek, hogy használhatatlannak bélyegezte Tharasy-t, attól függetlenül, hogy ez az igazság. Végül mindannyian kimennek, és a két nő folytatja a gödör mélyítését. Nem szól be Tharasy-nak, meghagyja a lehetőséget a nővérének, már csak azért is, hogy majd megdöglik az ásásában attól függetlenül, hogy már nem kell neki egyedül csinálni. Bár néhányszor pár szívdobbanásnyira megáll pihenőt tartani és megigazítani csapzott üstökét, nem hagyja abba a munkát, amíg kész nem lesznek. Végül szuszogva támaszkodik az ásón, egyelőre nem nyúlva a hullákhoz, ahhoz még új erőre kell kapnia.*
- Az asszonyok vörös napot láttak az égre kelni egymás után kilencszer. Ezt mondta a Jarl ma nekünk. Tudjátok, hogy ez mit jelent? *Bár sejti, hogy sok jót nem, a kilences szám önmagában egy figyelmeztetés. A korábbi ork támadáskor is a kilences volt porondon, szóval ha lesz is szeretője, nyolcnál meg fog állni. Erre elmosolyodik, amíg a választ várja.*
- Még ki kell hozni azokat... *Fújtat egyet, bármit mondanak is megfejtésnek. Neki fogalma sincs egyelőre, még nem igazi mágus, sőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870