//Más- és Harmadnap és Cazna//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Persze, hogy jogos! Halax tökéletesen tisztában van azzal, hogy mik a saját jogai, és elég alapos ismeretei vannak arról is, hogy másokét milyen pontokon szokta tapodni. Persze csak lábujjhegyen. Szőrmentém. Néha. A teljesség kedvéért azért érdemes megjegyezni, hogy röpke évei alatt roppant kevesen osztották magvas bölcsességeinek igazságát. De hát mit tehet az ember hala ilyen esetben? Mármint azon kívül, hogy sajnálja a népeket? Semmit. És jól is van ez így.
Elgondolkodva hallgatja a kávé további jellemzését, és nincs teljesen meggyőződve arról, hogy a fehérhajú nem épp egy átvedelt hónap híg végtermékének ecsetelését hajtotta végre. Fekete is, leves is, bablé is… Nem tartja feltétlen ínycsiklandónak, de az is igaz, hogy rossz nyelvek szerint Lamansék éke minden szart (is) megiszik, ám erre perdöntő bizonyítékkal még nem szolgáltak, úgyhogy marhaság az egész.
Elgondolkodva szagol bele a bögrébe, mellyel egész tűrhetően elleplezi az emlegetett máj miatt érzett érzelmi túlcsordulását. Kifejezetten érzi, ahogy a savtengert eleddig hősiesen visszatartó gyomra felkeléssel, mi több, egyenesen lázadással fenyegetőzik. A mocsok! Másnaposságra uborka, sajt, hagyma és zsírban pirított kenyér kell! Nem máj! PFUJ! Inkább gondolatterelés végett az általa legjobban értett dologhoz fog: iszik.
A kávéval való tapasztalatlansága okán az első emberes korty során figyelmen kívül hagyja a forróságra vonatkozó jó tanácsot. Nyelvét-torkát forrázza végig a matériával, ami ettől független egész tetszetős. Mondjuk a gyomrában tomboló maró förgeteget nem nagyon nyugtatja meg, de nem lehet mindent egyszerre.
Egyik kezével támasztva a pultot, másikkal a bögrét fogva kuncog fel a férfi szavain.*
- Atyám, talán a második tucat harmadik tagja mondogatott mindig hasonlót. *Óvatosan kortyol egy újabbat, majd hangját elmélyítve utánozza az említetett.* „Ne feledd, taknyos! Rengeteg minden kár beléd, de legalább annyi mindenbe vagy kár te is!” *Felröhög.* Bírtam az öreg kupecet. Egészen addig, míg ki nem derült, hogy bár anyába tényleg kevésnek hitte magát, de a kecskéibe nem. *Felsóhajt, iszik.* Azért el kell ismernem, hogy ötletes volt a tisztahitűektől, hogy belefojtották egy hordó kecsketrágyába. Abba se volt kár a jelek szerint…
*Múltba révedő monológja során az ajtó nyílik, a legújabb delikvens is megérkezik. Aki – minő borzalom! – észre sem veszi. Elgondolkodva szemléli a kávésbögrét, míg meg nem világosodik. Mágia!
Gondolataiba veszve lögyböli a maradék italt, lelki szemei előtt a lehetőségek végtelen tárháza sejlik fel.*
- Vajon mire használjam a láthatatlanságom? Jóra, avagy rosszra fordítsam?
~Ez nem kérdés.~
~Ez tényleg nem kérdés.~
*Halax megrázza fejét, felhajtva a maradék feketelevest, majd óvatosan az elf felé vánszorogtatja habtestét, folyamatosan kapaszkodva a pultba, bár egyre kevésbé érzi szükségesnek a dolgot.
Ujjával Syoud felé bök.*
- Azért már csak kéne az a sör. *Fejével a sötételf nő felé biccent.* Őt is hamarabb megpuhítod némi szesszel, ráadásul mellettem kifejezetten jó partinak tűnsz. *Elvigyorodik.* Nem kell megköszönni!