Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-08 18:56:56
Üzenet elküldve: 2025-09-08 18:56:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Húga válaszára csak vigyorog. Nincs új a nap alatt, s ők sem lesznek jobbak már. Efelől nincs kétsége. Szabad kezével megragadja a Luryelle által szponzorált söröskorsót, majd felhaltja annak tartalmát. Madarat lehetne vele fogatni most, ha nem sajogna úgy a karja.
Követi a párost ki a Vaskorsóból. Csak homlokráncolva pillant Karheia nyomába, na meg a Vashegy felé. Ha az a dög tényleg a jarlhoz tartozott, úgy biztosan gond van. A tény pedig, hogy két ork lépett a Vaskorsóba, nem lehet véletlen egybeesés. Legalábbis az ő elgondolása szerint.
Szórakozottan szemlélődik ott a gödör szélén, míg a páros belefog az ásásba. Legalább annyi öröme van törött karja okán, hogy nem kell kivenni részét a munkából. Valahogy úgy érzi, megdolgozott ezért a kiváltságért.*
-Ott még rögös. Szélesítsd kijjebb! Nem fog elférni a nagy seggük. Úgy-úgy. *Ilyen és ehhez hasonló jó tanácsokkal látja el a munkálkodó párost, miközben acélkék tekintetével nyomon kíséri tevékenységüket. Néha egy-egy elégedett biccentéssel is nyugtázza a gyors munkavégzést.*
-Fogadni mernék, hogy baj van. Mármint ez nem lehet véletlen. *Osztja meg észrevételeit a társasággal, miközben fejével a Vaskorsó, s az abban megdöglendő orkok felé biccent. Úgy találta, hogy Thaleena meglepően bölcsen szokta látni az efféle dolgokat, így nem átall olykor kikérni húga véleményét. Természetesen a fiatal leány is formálhat hasonlót, bár arra már nem ad oly sokat.*
*Húga válaszára csak vigyorog. Nincs új a nap alatt, s ők sem lesznek jobbak már. Efelől nincs kétsége. Szabad kezével megragadja a Luryelle által szponzorált söröskorsót, majd felhaltja annak tartalmát. Madarat lehetne vele fogatni most, ha nem sajogna úgy a karja.
Követi a párost ki a Vaskorsóból. Csak homlokráncolva pillant Karheia nyomába, na meg a Vashegy felé. Ha az a dög tényleg a jarlhoz tartozott, úgy biztosan gond van. A tény pedig, hogy két ork lépett a Vaskorsóba, nem lehet véletlen egybeesés. Legalábbis az ő elgondolása szerint.
Szórakozottan szemlélődik ott a gödör szélén, míg a páros belefog az ásásba. Legalább annyi öröme van törött karja okán, hogy nem kell kivenni részét a munkából. Valahogy úgy érzi, megdolgozott ezért a kiváltságért.*
-Ott még rögös. Szélesítsd kijjebb! Nem fog elférni a nagy seggük. Úgy-úgy. *Ilyen és ehhez hasonló jó tanácsokkal látja el a munkálkodó párost, miközben acélkék tekintetével nyomon kíséri tevékenységüket. Néha egy-egy elégedett biccentéssel is nyugtázza a gyors munkavégzést.*
-Fogadni mernék, hogy baj van. Mármint ez nem lehet véletlen. *Osztja meg észrevételeit a társasággal, miközben fejével a Vaskorsó, s az abban megdöglendő orkok felé biccent. Úgy találta, hogy Thaleena meglepően bölcsen szokta látni az efféle dolgokat, így nem átall olykor kikérni húga véleményét. Természetesen a fiatal leány is formálhat hasonlót, bár arra már nem ad oly sokat.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-09-02 22:19:59
Üzenet elküldve: 2025-09-02 22:19:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
- Persze persze. Én nem így emlékszem.
*Mormogja orra alatt, elvégre sosem hagyhatja szó nélkül Tharasy kérkedését. Ha így volna testvére önbizalma oly hatalmassá duzzadna, hogy azt senki sem volna képes elviselni, s jó eséllyel megöletné magát vele fivére.*
- Meg egyébként is nézz magadra! Ki járt rosszabbul kettőnk közül?
*Tharasy rögvest arcpirító megjegyzést tesz, mely természetesen indulatot vált ki Thaleenából. A leány keze már lendül is, hogy jól odacsapjon, de még időben észbekap. Karja megfagy a levegőben még mielőtt jó erőset suhintana Tharasy törött karjára, helyette fenyegetően mutatóujját testvérének szegezi.*
- Egy igazi faszfej vagy, tudod? Aztán fogd vissza magadat, mert nagyon könnyen oda csapok ahol a legjobban fáj.
*Meghagyja Tharasy fantáziájának, hogy ez pontosan melyik testrészét érintené.*
- Te tényleg nagyon túl fogod feszíteni a húrt. Esküszöm mindjárt bedoblak az orkok mellé a sekély sírba.
*Bősz morgolódása egyértelmű válasz azt illetően, hogy volna-e kedve segíteni Luryellenek. Tagjai már nem sajognak, de kimerültnek érzi magát, és még a cipekedésre is sort kell keríteniük, így él a pihenés lehetőségével, külön tekintettel arra, hogy még van a söréből.
Luryelle végül visszatér izzadtságtól csatakosan, melyet Thaleena elégedetten konstatál.*
- Elment bájitalért, meg megjelent valami farkas is.
*Legyint egyet. Nem ért ő ezekhez a Szellemekhez, meg hasonló kuruzslásokhoz, és nem is tartja valami sokra. A pengéjében bízik és két kezének erejében.
A köpésre feljebb szaladnak szemöldökei, de nem tesz rá megjegyzést, ellenben magában kesereg azon, hogy fel kell tápászkodnia majd helyéről.*
- Hát ha nagyon muszáj.
*Lelkesedésnek szikráját sem mutatja. Nem örül, hogy segítenie kell, de számított rá, annak ellenére, hogy reménykedett az ellenkezőjében.*
- De te meg ne örüljél nagyon, mert a végén hozzád kötöm a mamlaszokat és veled húzatom ki. Öszvérnek talán még jó leszel.
*Nehézkesen feltolja magát helyéről, majd lecsatolja fegyverét és újdonsült szerzeményeivel együtt az asztaluknál hagyja.*
- No, mutasd azokat a gödröket!
*Karjával int a leánynak, hogy menjen előre és mutassa az utat.*
- Persze persze. Én nem így emlékszem.
*Mormogja orra alatt, elvégre sosem hagyhatja szó nélkül Tharasy kérkedését. Ha így volna testvére önbizalma oly hatalmassá duzzadna, hogy azt senki sem volna képes elviselni, s jó eséllyel megöletné magát vele fivére.*
- Meg egyébként is nézz magadra! Ki járt rosszabbul kettőnk közül?
*Tharasy rögvest arcpirító megjegyzést tesz, mely természetesen indulatot vált ki Thaleenából. A leány keze már lendül is, hogy jól odacsapjon, de még időben észbekap. Karja megfagy a levegőben még mielőtt jó erőset suhintana Tharasy törött karjára, helyette fenyegetően mutatóujját testvérének szegezi.*
- Egy igazi faszfej vagy, tudod? Aztán fogd vissza magadat, mert nagyon könnyen oda csapok ahol a legjobban fáj.
*Meghagyja Tharasy fantáziájának, hogy ez pontosan melyik testrészét érintené.*
- Te tényleg nagyon túl fogod feszíteni a húrt. Esküszöm mindjárt bedoblak az orkok mellé a sekély sírba.
*Bősz morgolódása egyértelmű válasz azt illetően, hogy volna-e kedve segíteni Luryellenek. Tagjai már nem sajognak, de kimerültnek érzi magát, és még a cipekedésre is sort kell keríteniük, így él a pihenés lehetőségével, külön tekintettel arra, hogy még van a söréből.
Luryelle végül visszatér izzadtságtól csatakosan, melyet Thaleena elégedetten konstatál.*
- Elment bájitalért, meg megjelent valami farkas is.
*Legyint egyet. Nem ért ő ezekhez a Szellemekhez, meg hasonló kuruzslásokhoz, és nem is tartja valami sokra. A pengéjében bízik és két kezének erejében.
A köpésre feljebb szaladnak szemöldökei, de nem tesz rá megjegyzést, ellenben magában kesereg azon, hogy fel kell tápászkodnia majd helyéről.*
- Hát ha nagyon muszáj.
*Lelkesedésnek szikráját sem mutatja. Nem örül, hogy segítenie kell, de számított rá, annak ellenére, hogy reménykedett az ellenkezőjében.*
- De te meg ne örüljél nagyon, mert a végén hozzád kötöm a mamlaszokat és veled húzatom ki. Öszvérnek talán még jó leszel.
*Nehézkesen feltolja magát helyéről, majd lecsatolja fegyverét és újdonsült szerzeményeivel együtt az asztaluknál hagyja.*
- No, mutasd azokat a gödröket!
*Karjával int a leánynak, hogy menjen előre és mutassa az utat.*
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-28 09:45:27
Üzenet elküldve: 2025-08-28 09:45:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Ahogy a két testvér egymást hecceli magában mosolyogni kezd. Neki is volt egy öccse, de az ork támadást ő sem élte túl. Eszébe jutnak azok a napok, amikor egymást túllicitálva csinálták ezt hasonlóan, mint, most a két elf, de kivételesen nem szontyolodik el, inkább csak hallgatja a civakodást, miközben kiviszi a söröket. Tharasy mutogatásánál és megjegyzésén felvonja a szemöldökét, de nem szól bel a két testvér évődésébe, csak eléjük pakolja a söröket, amit sajátosan köszönnek meg neki.
Thaleena-ra néz, ahogy a testvére felajánlja a segítséget a nevében, de aztán csak vállat von. MIvel még midig egy kicsit a sok hatása alatt van, szó nélkül belekezd minden munkába, és annyira belemelegszik, hogy nem figyel fel sem arra, hogy egyelőre nem jönnek neki segíteni és a közben felbukkanó farkasra sem figyel fel. Ha az utóbbit észlelte volna, biztosan szól Karheia-nak, de továbbra is mérgesen lapátolja a földet oldalra. Szerencséje van, hogy jól halad, így csak kevésbé mérgelődik az egésszel, és azt sem tudja, hogy miért csinálja. Még ellenkezni is elfelejtett, és tudja jól, hogy azért, mert a két elf most megvédte őt, még ha nem is tudatosan. Ilyenkor, ha kelletlenül is, de elvégzi a feladatát és nem ellenkezik, mert csak így tudja megnyugtatni a lelkiismeretét. Nagyjából jónak ítéli meg a gödröt, de jobb, ha bemegy és megkérdezi a többieket. Az ásót az egyik halomba nyomja, és izzadt homlokkal belép a Vaskorsóba, miközben a felkarjával törölgeti magát.*
- Karheia? *Lép oda az elfekhez, és kérdőn néz rájuk. Azt nem hiszi, hogy ha itt is hagyta őt, csak úgy búcsú nélkül elszelelne, azaz hirtelen jött gond támadhatott, ha a két kimúlt orkot már nem számítjuk. Végül a két hullára fonódik a tekintete és elgondolkodva nézi őket, hogy elég mély gödröt ásott-e a kettőnek. Most már nem annyira biztos ebben, a hím ork brutálisan nagydarab és a nőstény sem gyermekméretű.*
- Öhm, lehet, hogy nem elég mély a két állatnak a gödör. *Nem túl nőiesen köp a két kihűlőfélben lévő test felé. Undorát egy pillanatra sem leplezi, a gyűlölet foszlányokban hullámzik az arcán, majd visszafordul a hosszúéletűekhöz.*
- Tényleg segítenél ásni? A tesód használhatatlan erre. Öhm, jelenleg. *Javítja ki magát Thaleena-ra nézve, miközben apró pirulások jelennek meg az arcán, de a szája szegletében ott bujkál valamiféle mosoly is. Inkább a lány pártját fogja, mert mégiscsak össze kell tartani egy kicsit. Egyébként pedig igaza van, törött kézzel nem könnyű ásni, meg felesleges is. Már látja, hogy ketten fogják a munka dandárját elvégezni és ehhez már most nem fűlik a foga, nemhogy később.*
*Ahogy a két testvér egymást hecceli magában mosolyogni kezd. Neki is volt egy öccse, de az ork támadást ő sem élte túl. Eszébe jutnak azok a napok, amikor egymást túllicitálva csinálták ezt hasonlóan, mint, most a két elf, de kivételesen nem szontyolodik el, inkább csak hallgatja a civakodást, miközben kiviszi a söröket. Tharasy mutogatásánál és megjegyzésén felvonja a szemöldökét, de nem szól bel a két testvér évődésébe, csak eléjük pakolja a söröket, amit sajátosan köszönnek meg neki.
Thaleena-ra néz, ahogy a testvére felajánlja a segítséget a nevében, de aztán csak vállat von. MIvel még midig egy kicsit a sok hatása alatt van, szó nélkül belekezd minden munkába, és annyira belemelegszik, hogy nem figyel fel sem arra, hogy egyelőre nem jönnek neki segíteni és a közben felbukkanó farkasra sem figyel fel. Ha az utóbbit észlelte volna, biztosan szól Karheia-nak, de továbbra is mérgesen lapátolja a földet oldalra. Szerencséje van, hogy jól halad, így csak kevésbé mérgelődik az egésszel, és azt sem tudja, hogy miért csinálja. Még ellenkezni is elfelejtett, és tudja jól, hogy azért, mert a két elf most megvédte őt, még ha nem is tudatosan. Ilyenkor, ha kelletlenül is, de elvégzi a feladatát és nem ellenkezik, mert csak így tudja megnyugtatni a lelkiismeretét. Nagyjából jónak ítéli meg a gödröt, de jobb, ha bemegy és megkérdezi a többieket. Az ásót az egyik halomba nyomja, és izzadt homlokkal belép a Vaskorsóba, miközben a felkarjával törölgeti magát.*
- Karheia? *Lép oda az elfekhez, és kérdőn néz rájuk. Azt nem hiszi, hogy ha itt is hagyta őt, csak úgy búcsú nélkül elszelelne, azaz hirtelen jött gond támadhatott, ha a két kimúlt orkot már nem számítjuk. Végül a két hullára fonódik a tekintete és elgondolkodva nézi őket, hogy elég mély gödröt ásott-e a kettőnek. Most már nem annyira biztos ebben, a hím ork brutálisan nagydarab és a nőstény sem gyermekméretű.*
- Öhm, lehet, hogy nem elég mély a két állatnak a gödör. *Nem túl nőiesen köp a két kihűlőfélben lévő test felé. Undorát egy pillanatra sem leplezi, a gyűlölet foszlányokban hullámzik az arcán, majd visszafordul a hosszúéletűekhöz.*
- Tényleg segítenél ásni? A tesód használhatatlan erre. Öhm, jelenleg. *Javítja ki magát Thaleena-ra nézve, miközben apró pirulások jelennek meg az arcán, de a szája szegletében ott bujkál valamiféle mosoly is. Inkább a lány pártját fogja, mert mégiscsak össze kell tartani egy kicsit. Egyébként pedig igaza van, törött kézzel nem könnyű ásni, meg felesleges is. Már látja, hogy ketten fogják a munka dandárját elvégezni és ehhez már most nem fűlik a foga, nemhogy később.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-27 17:48:42
Üzenet elküldve: 2025-08-27 17:48:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Tharasy és Thaleena még a társaságában sem fogják vissza magukat, s testvérekhez méltó civakodásba kezdenek. Karheia kicsit öregnek tartja már őket ehhez, ugyanakkor véleményét jótékonyan megtartja magának. Luryellet még figyelemmel kíséri, aki készségesen kerít italt a két elfnek, majd ugyanilyen lelkesedéssel indul meg, hogy a kérésüknek megfelelően gödröt ásson. Már majdnem le van nyűgözve, hiszen ilyen szófogadásra még neki sem sikerült rábírnia a leányzót, végül betudja annak, hogy a fiatalabb korosztály miatt jobban ad az elfek véleményére.
Már éppen szedné cókmókját, hogy bájitalt szerezzen Tharasynak, amikor az ablakon kipillantva figyelmes lesz a farkasra. Természetesen a nagypofájú hosszúfülű sem tudja szó nélkül hagyni, annyi különbséggel, hogy Karheia éppenséggel érti is mit keres itt egy farkas.*
- Yagnarhoz tartozik, nem egy veszett kóbor.
*Magyarázza. Nyugtalanság járja át, hiszen arra a következtetésre jut, hogy nem lehet véletlen, hogy vezérük így kíván üzenni nekik.*
- Biztos fontos. Kiderítem. Ti maradjatok itt és kezdjetek ezzel valamit.
*Kezével körkörös mozdulatokat tesz a levegőben, mellyel a feldúlt kocsmára utal, és a taverna padlóját összevérező holttestekre. Sietősen távozik a fogadótérből. Nincs lehetősége Luryelletől elköszönni, de most úgy véli nincs is erre szükség, elvégre a leány tudja mi a dolga és azt is, hogy szükség esetén hol találja meg őt.
A kint pihenő ebek fülüket hegyezve kutatják gazdájuk arcát. A farkas jelenlétéhez valamelyest már hozzászoktak ugyan, de még mindig tanácstalanok a vadállathoz való viszonyulásukat illetően. Karheia megnyugtató jelenléte viszont eloszlatja kételyeiket, és egy ösztönző karmozdulattal mozgásra bírja őket, hiszen sietniük kell, hogy megtudhassák Yagnar szándékait.*
*Tharasy és Thaleena még a társaságában sem fogják vissza magukat, s testvérekhez méltó civakodásba kezdenek. Karheia kicsit öregnek tartja már őket ehhez, ugyanakkor véleményét jótékonyan megtartja magának. Luryellet még figyelemmel kíséri, aki készségesen kerít italt a két elfnek, majd ugyanilyen lelkesedéssel indul meg, hogy a kérésüknek megfelelően gödröt ásson. Már majdnem le van nyűgözve, hiszen ilyen szófogadásra még neki sem sikerült rábírnia a leányzót, végül betudja annak, hogy a fiatalabb korosztály miatt jobban ad az elfek véleményére.
Már éppen szedné cókmókját, hogy bájitalt szerezzen Tharasynak, amikor az ablakon kipillantva figyelmes lesz a farkasra. Természetesen a nagypofájú hosszúfülű sem tudja szó nélkül hagyni, annyi különbséggel, hogy Karheia éppenséggel érti is mit keres itt egy farkas.*
- Yagnarhoz tartozik, nem egy veszett kóbor.
*Magyarázza. Nyugtalanság járja át, hiszen arra a következtetésre jut, hogy nem lehet véletlen, hogy vezérük így kíván üzenni nekik.*
- Biztos fontos. Kiderítem. Ti maradjatok itt és kezdjetek ezzel valamit.
*Kezével körkörös mozdulatokat tesz a levegőben, mellyel a feldúlt kocsmára utal, és a taverna padlóját összevérező holttestekre. Sietősen távozik a fogadótérből. Nincs lehetősége Luryelletől elköszönni, de most úgy véli nincs is erre szükség, elvégre a leány tudja mi a dolga és azt is, hogy szükség esetén hol találja meg őt.
A kint pihenő ebek fülüket hegyezve kutatják gazdájuk arcát. A farkas jelenlétéhez valamelyest már hozzászoktak ugyan, de még mindig tanácstalanok a vadállathoz való viszonyulásukat illetően. Karheia megnyugtató jelenléte viszont eloszlatja kételyeiket, és egy ösztönző karmozdulattal mozgásra bírja őket, hiszen sietniük kell, hogy megtudhassák Yagnar szándékait.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-26 16:35:08
Üzenet elküldve: 2025-08-26 16:35:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Elmorog orra alatt néhány keresetlen szót a javasasszonyokról és az orkokról is, de annyi mersze azért nincs, hogy Karheiát célba vegye szavaival. Tisztában vele, ki ő és kinek a vére.*
-Fogd be! Gyakorlatilag én vágtam le mindkettőt! *Nem úgy húgának, ki nem átall azon nyomban elkezdeni a szövegelést. Kapásból vág vissza, s legyen bármennyire is túlzás állítása, valójában igaz. Elvégre valóban ő vitte be az utolsó csapásokat. Ez némileg felderíti.*
-Úgy hallom, volt alkalmad gyakorolni a közelharci technikádat a kalácsfalvi parasztfiúkkal. *Még működő keze és nyelve együttes munkájával adja húga tudtára, mire is gondol pontosan. Persze a legkevésbé sem érdekli mondanivalója igazságtartalma, csupán szurkálódik. Most, hogy kezdi ledobni magáról a közelmúlt sűrű eseményeit, egészen fellelkesül. A kapott sör pedig még hab a tortán. Fogalma sincs, honnét van aranya a kis lurkónak, de köszönetképp biccent felé.*
-Az Ősök fizessék meg. *Az pedig, hogy mindenfajta szájalás nélkül nekiáll a munkának, hab a tortán. Némi elismeréssel kell adózzon a fiatal leánynak.*
-Thaleena mindjárt segít neked ásni. *Kajánul húgára pillant, de végül elbámul a válla felett, egyenesen ki az ablakon.*
-Az már megint mi a picsa?! *Elkapja még a farkast, mielőtt az eltűnne a domboldal mögött. Homlokráncolva pillant Karheiára, elvégre ő olvas a jelekben. Húgával ellentétben, aki csak úgy-ahogy hisz az efféle mesékben, ő készpénznek veszi a szellemjáró asszonyok szavait.*
*Elmorog orra alatt néhány keresetlen szót a javasasszonyokról és az orkokról is, de annyi mersze azért nincs, hogy Karheiát célba vegye szavaival. Tisztában vele, ki ő és kinek a vére.*
-Fogd be! Gyakorlatilag én vágtam le mindkettőt! *Nem úgy húgának, ki nem átall azon nyomban elkezdeni a szövegelést. Kapásból vág vissza, s legyen bármennyire is túlzás állítása, valójában igaz. Elvégre valóban ő vitte be az utolsó csapásokat. Ez némileg felderíti.*
-Úgy hallom, volt alkalmad gyakorolni a közelharci technikádat a kalácsfalvi parasztfiúkkal. *Még működő keze és nyelve együttes munkájával adja húga tudtára, mire is gondol pontosan. Persze a legkevésbé sem érdekli mondanivalója igazságtartalma, csupán szurkálódik. Most, hogy kezdi ledobni magáról a közelmúlt sűrű eseményeit, egészen fellelkesül. A kapott sör pedig még hab a tortán. Fogalma sincs, honnét van aranya a kis lurkónak, de köszönetképp biccent felé.*
-Az Ősök fizessék meg. *Az pedig, hogy mindenfajta szájalás nélkül nekiáll a munkának, hab a tortán. Némi elismeréssel kell adózzon a fiatal leánynak.*
-Thaleena mindjárt segít neked ásni. *Kajánul húgára pillant, de végül elbámul a válla felett, egyenesen ki az ablakon.*
-Az már megint mi a picsa?! *Elkapja még a farkast, mielőtt az eltűnne a domboldal mögött. Homlokráncolva pillant Karheiára, elvégre ő olvas a jelekben. Húgával ellentétben, aki csak úgy-ahogy hisz az efféle mesékben, ő készpénznek veszi a szellemjáró asszonyok szavait.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:17:28
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:17:28
ÚJ
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Amennyiben Karheia az ajtó felé veszi az irányt, netalán kitekint az ablakon, egy ismerős, loncsos vén ordast vélhet felfedezni a közeli domboldalon. Ijesztő látvány lehet annak, aki nem tudja, mi, jobban mondva ki is az a fenevad. Az állat ragadozótekintetével a Vaskorsót, de mindinkább őt fixírozza. Meredten áll egy darabig. Tudja, Karheia érteni fogja jöttének okát. Ugyanakkor nem várja be a leányt. Ahogy jött, úgy távozik is. Eltűnik a domboldal mögött, s ismét Amon Ruadh hegye felé veszi az irányt. A kapuőrök ismerik már, ő pedig meg sem áll a trónteremig.*
*Amennyiben Karheia az ajtó felé veszi az irányt, netalán kitekint az ablakon, egy ismerős, loncsos vén ordast vélhet felfedezni a közeli domboldalon. Ijesztő látvány lehet annak, aki nem tudja, mi, jobban mondva ki is az a fenevad. Az állat ragadozótekintetével a Vaskorsót, de mindinkább őt fixírozza. Meredten áll egy darabig. Tudja, Karheia érteni fogja jöttének okát. Ugyanakkor nem várja be a leányt. Ahogy jött, úgy távozik is. Eltűnik a domboldal mögött, s ismét Amon Ruadh hegye felé veszi az irányt. A kapuőrök ismerik már, ő pedig meg sem áll a trónteremig.*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:04:11
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:04:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Bújtatott kíváncsisággal követi nyomon Karheia ténykedését, mely jóformán nem több állapotfelmérésnél. Természetesen aggódik fivére miatt, akkor is ha testvére iránt érzett szeretetét mindig olyan sajátosan fejezi ki. Nem örül a törés hírének, melynek hangot is ad.*
- Remek.
*Tudja milyen kicsi volt az esély rá, mégis bizakodott, hogy egy rándulással megúszta testvére a küzdelmet. Már látja is lelki szemei előtt, hogy milyen lehetetlen kérésekkel nyaggatja majd testvére, amíg lábadozik.*
- De legalább megmaradsz, öcskös.
*Ez idő alatt teljesen kiment fejéből Luryelle, aki most felbukkan két korsó sörrel. Thaleena sem túl jómodorú, jellemzően kifejezetten nehéz természetű, de a sör látványa megenyhíti, s kivételesen hálás érte.*
- Köszönöm!
*Megemeli kupáját az ifjú lány előtt, majd hatalmasakat kortyol belőle, a hab pedig megül szája felett. Jóformán levegőt sem vesz, és meg sem áll addig, amíg a kupa fele ki nem ürül, majd erőtlenül ledobja magát egy székre, a sör pedig hangosan koppan az asztallapon.*
- Azt a kurva, hát ez most nagyon jól esett. Ezt maguk a Szellemek kotyvasztották, én mondom.
*Alkarjával megtörli verejtéktől még mindig enyhén nedves homlokát, és arcát, majd csak oldal lógatja sajgó karjait. A megerőltetéstől bizonyos kitartó izomláz fogja gyötörni napokig, és még ki sem cipelte a tetemeket. Erre a feladatra próbál mentálisan felkészülni.*
- Tharasy, dolgoznunk kell majd a közelharci technikádon.
*Kezd bele a csipkelődésbe újult erővel, és a tőle megszokott széles vigyorral.*
*Bújtatott kíváncsisággal követi nyomon Karheia ténykedését, mely jóformán nem több állapotfelmérésnél. Természetesen aggódik fivére miatt, akkor is ha testvére iránt érzett szeretetét mindig olyan sajátosan fejezi ki. Nem örül a törés hírének, melynek hangot is ad.*
- Remek.
*Tudja milyen kicsi volt az esély rá, mégis bizakodott, hogy egy rándulással megúszta testvére a küzdelmet. Már látja is lelki szemei előtt, hogy milyen lehetetlen kérésekkel nyaggatja majd testvére, amíg lábadozik.*
- De legalább megmaradsz, öcskös.
*Ez idő alatt teljesen kiment fejéből Luryelle, aki most felbukkan két korsó sörrel. Thaleena sem túl jómodorú, jellemzően kifejezetten nehéz természetű, de a sör látványa megenyhíti, s kivételesen hálás érte.*
- Köszönöm!
*Megemeli kupáját az ifjú lány előtt, majd hatalmasakat kortyol belőle, a hab pedig megül szája felett. Jóformán levegőt sem vesz, és meg sem áll addig, amíg a kupa fele ki nem ürül, majd erőtlenül ledobja magát egy székre, a sör pedig hangosan koppan az asztallapon.*
- Azt a kurva, hát ez most nagyon jól esett. Ezt maguk a Szellemek kotyvasztották, én mondom.
*Alkarjával megtörli verejtéktől még mindig enyhén nedves homlokát, és arcát, majd csak oldal lógatja sajgó karjait. A megerőltetéstől bizonyos kitartó izomláz fogja gyötörni napokig, és még ki sem cipelte a tetemeket. Erre a feladatra próbál mentálisan felkészülni.*
- Tharasy, dolgoznunk kell majd a közelharci technikádon.
*Kezd bele a csipkelődésbe újult erővel, és a tőle megszokott széles vigyorral.*
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-24 20:42:09
Üzenet elküldve: 2025-08-24 20:42:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Olyan hirtelen zajlott le minden, főleg az, hogy egy vörös köd szállt az eszére és meggondolatlanul rohant volna meghalni. De nem tudta magát türtőztetni, szerencsére ott volt Karheia, aki helyretette őt a saját módszerével. Így aztán nem nagyon volt már mit tenni a harcban, de nem akart valójában útban lenni, inkább segédkezne nagyjából bármiben. Gyorsan bemutatkozna, de megelőzi őt a nővére, így már csak egy apró megjegyzése marad, miközben elönti a vérszag az elméjét. Na, ez már ismerős neki, és végre nem a saját vérei nemes illata az, hanem a büdös ork vér tolul be az orrlyukaiba. Felajánlja a segítségét, miközben Rheia ellátja az elf fiút, vagy legalábbis megállapítja, hogy eltört a hosszúéletű karja. Fintorog ő is, sajnálja is a másikat, de akkor jön egy kérés és kisvártatva egy másik is. Sőt, mikor éppen elindulna már, nővére úgy dönt, hogy elmegy innen és figyelni kéne Tharasyra a maradó kettősüknek. Ez nem fog menni egyszerre azzal, hogy ő ásson egy gödröt, szóval elindul a söntés felé.*
- Két Tharg házi sört a hősöknek kocsmáros uram! *Ezzel egyidőben az erszényét elővéve leszámol a pultra 18 aranyat és megvárja, hogy a kocsmáros lecsapolja neki a helyi italt. Egy biccentéssel köszöni meg és egyet-egyet a két elf elé tesz.*
- Így talán könnyebb lesz a várakozás, amíg én gödröt ások. Hol találok ásót? *Kérdezi a két bajtársra pillantva, miközben várakozik. A válaszok után - legyenek azok bármilyenek - elindul megkeresni a gödörkészítő szerszámot. Végül meglesz egy, ő pedig a Vaskorsó mögé megy, ahogy Tharasy kérte. Valóban lazább a talaj, reméli, hogy nem azért, mert ez egy közös sír az idetévedő, de innen már nem távozó vendégeknek. Mivel nem egy erőművész, lassan halad, de inkább ezt csinálja makacsul, mint a büdös orkokat hurcibássza. Ezzel el is van egy jó fél órát, de még nem elégedett. Bővítgetni kezdi a gödröket, miközben már fájnak a kezei, de elég makacs ahhoz, hogy ne kérjen segítséget.*
- Feltörte ez a rohadt ásó a kezem, mert ezek nem megfutamodtak, hanem megdöglöttek. Utálom az orkokat! *Zsémbelődik hangosan, és vadul ás, egyáltalán nem hatékony, de legalább jól leizzad és kiélheti a dühét.*
*Olyan hirtelen zajlott le minden, főleg az, hogy egy vörös köd szállt az eszére és meggondolatlanul rohant volna meghalni. De nem tudta magát türtőztetni, szerencsére ott volt Karheia, aki helyretette őt a saját módszerével. Így aztán nem nagyon volt már mit tenni a harcban, de nem akart valójában útban lenni, inkább segédkezne nagyjából bármiben. Gyorsan bemutatkozna, de megelőzi őt a nővére, így már csak egy apró megjegyzése marad, miközben elönti a vérszag az elméjét. Na, ez már ismerős neki, és végre nem a saját vérei nemes illata az, hanem a büdös ork vér tolul be az orrlyukaiba. Felajánlja a segítségét, miközben Rheia ellátja az elf fiút, vagy legalábbis megállapítja, hogy eltört a hosszúéletű karja. Fintorog ő is, sajnálja is a másikat, de akkor jön egy kérés és kisvártatva egy másik is. Sőt, mikor éppen elindulna már, nővére úgy dönt, hogy elmegy innen és figyelni kéne Tharasyra a maradó kettősüknek. Ez nem fog menni egyszerre azzal, hogy ő ásson egy gödröt, szóval elindul a söntés felé.*
- Két Tharg házi sört a hősöknek kocsmáros uram! *Ezzel egyidőben az erszényét elővéve leszámol a pultra 18 aranyat és megvárja, hogy a kocsmáros lecsapolja neki a helyi italt. Egy biccentéssel köszöni meg és egyet-egyet a két elf elé tesz.*
- Így talán könnyebb lesz a várakozás, amíg én gödröt ások. Hol találok ásót? *Kérdezi a két bajtársra pillantva, miközben várakozik. A válaszok után - legyenek azok bármilyenek - elindul megkeresni a gödörkészítő szerszámot. Végül meglesz egy, ő pedig a Vaskorsó mögé megy, ahogy Tharasy kérte. Valóban lazább a talaj, reméli, hogy nem azért, mert ez egy közös sír az idetévedő, de innen már nem távozó vendégeknek. Mivel nem egy erőművész, lassan halad, de inkább ezt csinálja makacsul, mint a büdös orkokat hurcibássza. Ezzel el is van egy jó fél órát, de még nem elégedett. Bővítgetni kezdi a gödröket, miközben már fájnak a kezei, de elég makacs ahhoz, hogy ne kérjen segítséget.*
- Feltörte ez a rohadt ásó a kezem, mert ezek nem megfutamodtak, hanem megdöglöttek. Utálom az orkokat! *Zsémbelődik hangosan, és vadul ás, egyáltalán nem hatékony, de legalább jól leizzad és kiélheti a dühét.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-23 16:00:14
Üzenet elküldve: 2025-08-23 16:00:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Tharasyékban dúl a harag, s ezért nem kárhoztatja őket. Számtalan harcost látott el korábban, és neki is volt küzdelemben része, így jól tudja mi megy végbe a testben, még utána is. A szitokszavak pedig teljesen megérthetőek egy olyan helyzetet követően, mely ennyire közel volt ahhoz, hogy meghaljanak.
Nagyon óvatosan jár el Tharasy ruhájának felhúzása közben.*
- Törött, az biztos.
*Minden oldalról igyekszik megvizsgálni a mozdulatlan kart, de nem lát semmi olyan jelet, mely aggodalomra ad okot.*
- Remélhetőleg nem mozdult el. Látszólag helyén vannak a csontok.
*Biztosra persze akkor tudna menni, ha felvágná az elf karját, ez viszont egyáltalán nem volna kifizetődő kockázat.*
- Egy bájitallal könnyen helyrehozható, de azt Yagnartól szükséges beszerezni. Ha neki sincs, akkor készítünk rá egy támasztó kötést, ami nem engedi, hogy elmozduljanak a csontok a helyükről.
*Segédkezik abban, hogy egy közeli asztalt közelebb húz, majd mutatóujjával rábök.*
- Fektesd rá, és ne mozgasd! Elmegyek bájitalért Yagnarhoz, és egyúttal szólok is neki a történtekről.
*Megvárja, amíg Tharasy esetleg egy bólintással tudtára adja, hogy megértette utasításait, majd tekintetét az elf lányra és Luryellere emeli.*
- Figyeljetek rá, hogy tényleg ne mozogjon. Luryelle te addig maradj itt, és segíts rendet rakni, meg amit kérnek tőled.
*Egy leheletnyit aggódik, hogy magára hagyja a leányt, különösen mert a Vaskorsóig képesek votlak merészkedni az orkok, ugyanakkor meg is bízik saját népében.*
*Tharasyékban dúl a harag, s ezért nem kárhoztatja őket. Számtalan harcost látott el korábban, és neki is volt küzdelemben része, így jól tudja mi megy végbe a testben, még utána is. A szitokszavak pedig teljesen megérthetőek egy olyan helyzetet követően, mely ennyire közel volt ahhoz, hogy meghaljanak.
Nagyon óvatosan jár el Tharasy ruhájának felhúzása közben.*
- Törött, az biztos.
*Minden oldalról igyekszik megvizsgálni a mozdulatlan kart, de nem lát semmi olyan jelet, mely aggodalomra ad okot.*
- Remélhetőleg nem mozdult el. Látszólag helyén vannak a csontok.
*Biztosra persze akkor tudna menni, ha felvágná az elf karját, ez viszont egyáltalán nem volna kifizetődő kockázat.*
- Egy bájitallal könnyen helyrehozható, de azt Yagnartól szükséges beszerezni. Ha neki sincs, akkor készítünk rá egy támasztó kötést, ami nem engedi, hogy elmozduljanak a csontok a helyükről.
*Segédkezik abban, hogy egy közeli asztalt közelebb húz, majd mutatóujjával rábök.*
- Fektesd rá, és ne mozgasd! Elmegyek bájitalért Yagnarhoz, és egyúttal szólok is neki a történtekről.
*Megvárja, amíg Tharasy esetleg egy bólintással tudtára adja, hogy megértette utasításait, majd tekintetét az elf lányra és Luryellere emeli.*
- Figyeljetek rá, hogy tényleg ne mozogjon. Luryelle te addig maradj itt, és segíts rendet rakni, meg amit kérnek tőled.
*Egy leheletnyit aggódik, hogy magára hagyja a leányt, különösen mert a Vaskorsóig képesek votlak merészkedni az orkok, ugyanakkor meg is bízik saját népében.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-18 21:41:57
Üzenet elküldve: 2025-08-18 21:41:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Máskor a Vaskorsó Taverna bizonyára egy izgalmas hely, de Mykael éjszakája eléggé eseménytelenül zárult. Evett, ivott, és mivel egymagában volt végig, végül nyugovóra tért.
Másnap pedig jó korán útnak indul, vissza Artheniorba. Ő is hallotta a kürtszót. Hallotta a sok bizonytalan embert, látta az általános tanácstalanságot. És ami az egyiknek baj, az a másiknak lehetőség. Mykael zsoldos. Van egy olyan érzése, hogy most szükség lesz katonákra. De ő ezzel a lehetőséggel egy nagy város szolgálatában akar élni. Így a kakasok kukorékolása őt már a fogadó ajtaján kívül találja, a visszaúton.*
*Máskor a Vaskorsó Taverna bizonyára egy izgalmas hely, de Mykael éjszakája eléggé eseménytelenül zárult. Evett, ivott, és mivel egymagában volt végig, végül nyugovóra tért.
Másnap pedig jó korán útnak indul, vissza Artheniorba. Ő is hallotta a kürtszót. Hallotta a sok bizonytalan embert, látta az általános tanácstalanságot. És ami az egyiknek baj, az a másiknak lehetőség. Mykael zsoldos. Van egy olyan érzése, hogy most szükség lesz katonákra. De ő ezzel a lehetőséggel egy nagy város szolgálatában akar élni. Így a kakasok kukorékolása őt már a fogadó ajtaján kívül találja, a visszaúton.*
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:20:21
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:20:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Nem hagyja, hogy újfent megszólaljon a méretes ork. Bevégzi, amit elkezdett. Mihelyst végzett e feladatával, átkutatja a nőstény holttestét. Reflexszerűek mozdulatai, még akkor is, ha csak egyik karját képes használni. Megkeresi a legközelebbi széket, hogy lehuppanjon rá és megvizsgálja sebesülését. Továbbra is nehezére esik mozgatni alkarját. Egyértelműen törött, ide orvosi papír nem kell. A tények magukért beszélnek.
A dicséretre csak morog. Talán ennél cifrábbakat is mondana, ha nem tudná, kivel van dolga. Nincs jó kedve. Talán sokkal derűsebb jobb hangulatban lenne, ha az ork nem sebzi meg.*
-A rohadt mocskos fajtájukat, hogy idepofátlankodnak. Thargföldre! *Legnagyobb szégyenére megremeg hangja, de nem ám mérgében, sokkal inkább fájdalmában. Jobbnak látja egy ideig nem szólni, s hagyni, hogy a Szellemekkel Suttogó megvizsgálja karját. Közben tehetetlenségében vadul dörzsöli arcát erre még alkalmas kezével.*
-Megtudod... Gyógyítani? *Hűvös tekintetét Karheiára emeli. A kölyök a legkevésbé sem érdekli most, csupán egy pillantással méltatja. Thargvérnek tűnik, nem vitás, de eddig valóban nem volt szerencséje hozzá. Végül csak megszólal.*
-Fogj egy ásót, és kezdj el odakinn ásni. De ott hátul, a Vaskorsó mögött, ahol laza a talaj. *Összeszorítja fogait, hogy ne nyögjön fel a karjába hasító fájdalomra.*
-Vagy szaladj fel az erődbe és kérj nekem valami fájdalomszert... Szarházi, veszett orkok! *Szívesen kiköpne. Tekintetével követi húgát, de nem tud most örvendeni egy vaskos erszénynek. A környéken talán orkok kószálnak, ő pedig nem tudja használni az egyik kezét. Íja így hasztalan.*
-Közös erővel majd kihúzzuk őket. *Biccent fejével az ajtó felé.*
-Valakinek szólnia kell viszont a jarlnak... *Testén borzongás fut végig.*
*Nem hagyja, hogy újfent megszólaljon a méretes ork. Bevégzi, amit elkezdett. Mihelyst végzett e feladatával, átkutatja a nőstény holttestét. Reflexszerűek mozdulatai, még akkor is, ha csak egyik karját képes használni. Megkeresi a legközelebbi széket, hogy lehuppanjon rá és megvizsgálja sebesülését. Továbbra is nehezére esik mozgatni alkarját. Egyértelműen törött, ide orvosi papír nem kell. A tények magukért beszélnek.
A dicséretre csak morog. Talán ennél cifrábbakat is mondana, ha nem tudná, kivel van dolga. Nincs jó kedve. Talán sokkal derűsebb jobb hangulatban lenne, ha az ork nem sebzi meg.*
-A rohadt mocskos fajtájukat, hogy idepofátlankodnak. Thargföldre! *Legnagyobb szégyenére megremeg hangja, de nem ám mérgében, sokkal inkább fájdalmában. Jobbnak látja egy ideig nem szólni, s hagyni, hogy a Szellemekkel Suttogó megvizsgálja karját. Közben tehetetlenségében vadul dörzsöli arcát erre még alkalmas kezével.*
-Megtudod... Gyógyítani? *Hűvös tekintetét Karheiára emeli. A kölyök a legkevésbé sem érdekli most, csupán egy pillantással méltatja. Thargvérnek tűnik, nem vitás, de eddig valóban nem volt szerencséje hozzá. Végül csak megszólal.*
-Fogj egy ásót, és kezdj el odakinn ásni. De ott hátul, a Vaskorsó mögött, ahol laza a talaj. *Összeszorítja fogait, hogy ne nyögjön fel a karjába hasító fájdalomra.*
-Vagy szaladj fel az erődbe és kérj nekem valami fájdalomszert... Szarházi, veszett orkok! *Szívesen kiköpne. Tekintetével követi húgát, de nem tud most örvendeni egy vaskos erszénynek. A környéken talán orkok kószálnak, ő pedig nem tudja használni az egyik kezét. Íja így hasztalan.*
-Közös erővel majd kihúzzuk őket. *Biccent fejével az ajtó felé.*
-Valakinek szólnia kell viszont a jarlnak... *Testén borzongás fut végig.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-17 20:13:56
Üzenet elküldve: 2025-08-17 20:13:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Megkönnyebbül, hogy vége az egésznek és egyben vannak. Érzi, hogy rászakad a fáradtság és a félelem, mely meg is rázza testét. Szokatlannak érzi, hogy egyszerre van halálosan kimelegedve, és mégis didereg. A diadal öröme még távol sem járja őt, különösen azért sem, mert Tharasy keze eléggé szokatlan látványt nyújt, ahogy erőtlenül lóg oldalánál.*
- Remélem csak kettő volt.
*Sóhajtja. Nem bajlódik azzal, hogy Tharasy sérülését megkísérelje megvizsgálni, mert egyáltalán nem jeleskedik az ellátásban, holott nem ártana elsajátítania némi sebkezelési tudást, tekintettel arra, hogy állandóan verekedésbe keverednek fivérével. Szerencséjükre Karheia alkalmasabb erre a szerepre, s mivel fel is ajánlja segítségét, ezért Thaleena nem töri magát.*
- Bátor.
*Jegyzi meg egy félmosollyal arcán Luryelle bemutatkozó mondatát követően. A tharg leány végül felajánlja segítségét, ő pedig nem rest élni a felajánlással.*
- Egy hideg sör nagyon jól esne. Kérj már egyet a csapostól.
*Szeretne letelepedni az egyik székre egy frissítő itallal, de még egyéb dolga van. Nem is tudja melyik testtel kezdje az átkutatást, végül némi hezitálást követően Lewonorra esik választása. Igyekszik megkerülni a vértócsát, ennek ellenére cipőjével pont beleér.*
- Fasza!
*Mormogja kelletlenül, ahogy szembesül vele még több koszt okozott, s a takarítást úgy véli sehogy sem fogják megúszni. Lehajol az immár élettelen termetes testhez, és némi undorral kezd a zsebek felkutatásába. Nincs könnyű dolga a súlyos, élettelen test mozgatásában, mellyel csak még jobban elkeni a vért a padlón.*
- Egész sok arany volt nála!
*Örömtelien megmutatja fivérének az erszényt, melyet fel-feldobálásával az érmék csörögve koccannak egymáshoz.*
- Ezekhez szerintem talicska kell, vagy ilyesmi. Vagy egy öszvér.
*Elgondolkodik.*
- Igen, talán egy ló lenne a legjobb megoldás.
*Megkönnyebbül, hogy vége az egésznek és egyben vannak. Érzi, hogy rászakad a fáradtság és a félelem, mely meg is rázza testét. Szokatlannak érzi, hogy egyszerre van halálosan kimelegedve, és mégis didereg. A diadal öröme még távol sem járja őt, különösen azért sem, mert Tharasy keze eléggé szokatlan látványt nyújt, ahogy erőtlenül lóg oldalánál.*
- Remélem csak kettő volt.
*Sóhajtja. Nem bajlódik azzal, hogy Tharasy sérülését megkísérelje megvizsgálni, mert egyáltalán nem jeleskedik az ellátásban, holott nem ártana elsajátítania némi sebkezelési tudást, tekintettel arra, hogy állandóan verekedésbe keverednek fivérével. Szerencséjükre Karheia alkalmasabb erre a szerepre, s mivel fel is ajánlja segítségét, ezért Thaleena nem töri magát.*
- Bátor.
*Jegyzi meg egy félmosollyal arcán Luryelle bemutatkozó mondatát követően. A tharg leány végül felajánlja segítségét, ő pedig nem rest élni a felajánlással.*
- Egy hideg sör nagyon jól esne. Kérj már egyet a csapostól.
*Szeretne letelepedni az egyik székre egy frissítő itallal, de még egyéb dolga van. Nem is tudja melyik testtel kezdje az átkutatást, végül némi hezitálást követően Lewonorra esik választása. Igyekszik megkerülni a vértócsát, ennek ellenére cipőjével pont beleér.*
- Fasza!
*Mormogja kelletlenül, ahogy szembesül vele még több koszt okozott, s a takarítást úgy véli sehogy sem fogják megúszni. Lehajol az immár élettelen termetes testhez, és némi undorral kezd a zsebek felkutatásába. Nincs könnyű dolga a súlyos, élettelen test mozgatásában, mellyel csak még jobban elkeni a vért a padlón.*
- Egész sok arany volt nála!
*Örömtelien megmutatja fivérének az erszényt, melyet fel-feldobálásával az érmék csörögve koccannak egymáshoz.*
- Ezekhez szerintem talicska kell, vagy ilyesmi. Vagy egy öszvér.
*Elgondolkodik.*
- Igen, talán egy ló lenne a legjobb megoldás.
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-17 18:12:04
Üzenet elküldve: 2025-08-17 18:12:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia, Tharasy//
*Azt hitte elég erős már mindenhez, de ez érzés azonnal összedőlt, mint egy ostromolt szalmavár a szülei emléke és az orkok megjelenése által. Minden elfojtott emlék, harag és gyűlölet egyszerre szökkent szárba újból, mint kókadozó virágnak jól jövő hirtelen zápor. Mégis megnyugszik és ez természetesen újra a nővére érdeme, aki elég türelmes hozzá és úgy tűnik, hogy mindig tudja, hogy miként kell hozzá állnia. Ez nagyon sokszor jó és legalább ennyire bosszantó neki. Végül az orkok megkapják megérdemelt büntetésüket, sőt a kegyes halált, az egyikük legalábbis biztosan. A nagy darabban ő még nem hisz, majd ha már nem beszél, akkor nyugszik meg teljesen. Egy nagy sóhajjal és bólintással szedi össze magát, de falfehér arcába még nem tért vissza sok szín. Talán kell pár szívdobbanás, mire újból önmaga lesz. Kicsit szégyelli is magát, mert ha nincs a két elf és Rheia, akkor ő már az ősök mellett pihenne, ebben szinte biztos. Hűségesen követi nővérét az elfhez és nem igazán szól közbe, hogy mit hogyan kéne csinálni, inkább csak figyeli a beszélgetést. Csak bólogat megerősítésként a dicséretre, amit Rheia kioszt és várja, hogy mi lesz ebből. A sérülés ellátása fontosabb most, mint ő, akinek csacska gondolatok voltak eddig a fejében, amíg pofon nem vágta a véres valóság. Szó szerint.*
- Igen, gondoltam jövök seggberúgni titeket, de most már inkább előbb meggondolom. *Próbálja mosolyra csalni az elfet és még csak véletlenül sem néz a halott ork nőstényre.* - Én tudok segíteni valamit? *Néz kettőjükre felváltva, mert azért tettre kész barbár lány ő, csak éppen nem túl kiegyensúlyozott. Azért örülne valaminek, hogy ne itt kelljen ácsorognia.*
*Azt hitte elég erős már mindenhez, de ez érzés azonnal összedőlt, mint egy ostromolt szalmavár a szülei emléke és az orkok megjelenése által. Minden elfojtott emlék, harag és gyűlölet egyszerre szökkent szárba újból, mint kókadozó virágnak jól jövő hirtelen zápor. Mégis megnyugszik és ez természetesen újra a nővére érdeme, aki elég türelmes hozzá és úgy tűnik, hogy mindig tudja, hogy miként kell hozzá állnia. Ez nagyon sokszor jó és legalább ennyire bosszantó neki. Végül az orkok megkapják megérdemelt büntetésüket, sőt a kegyes halált, az egyikük legalábbis biztosan. A nagy darabban ő még nem hisz, majd ha már nem beszél, akkor nyugszik meg teljesen. Egy nagy sóhajjal és bólintással szedi össze magát, de falfehér arcába még nem tért vissza sok szín. Talán kell pár szívdobbanás, mire újból önmaga lesz. Kicsit szégyelli is magát, mert ha nincs a két elf és Rheia, akkor ő már az ősök mellett pihenne, ebben szinte biztos. Hűségesen követi nővérét az elfhez és nem igazán szól közbe, hogy mit hogyan kéne csinálni, inkább csak figyeli a beszélgetést. Csak bólogat megerősítésként a dicséretre, amit Rheia kioszt és várja, hogy mi lesz ebből. A sérülés ellátása fontosabb most, mint ő, akinek csacska gondolatok voltak eddig a fejében, amíg pofon nem vágta a véres valóság. Szó szerint.*
- Igen, gondoltam jövök seggberúgni titeket, de most már inkább előbb meggondolom. *Próbálja mosolyra csalni az elfet és még csak véletlenül sem néz a halott ork nőstényre.* - Én tudok segíteni valamit? *Néz kettőjükre felváltva, mert azért tettre kész barbár lány ő, csak éppen nem túl kiegyensúlyozott. Azért örülne valaminek, hogy ne itt kelljen ácsorognia.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-14 18:49:42
Üzenet elküldve: 2025-08-14 18:49:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Luryelle//
*Gyengéd határozottsággal tartja meg ölelésében Luryellet, akinek több sem kell ahhoz, hogy teljesen felszakadjanak régi sebei, könnyei pedig záporozni kezdenek. Karheia ösztönösen kezd el picit imbolyogni, mintha csak nyugalomba kívánná ringatni a zaklatott leányt.*
- Jól van, nincsen semmi baj.
*Nem csitítja Luryelle sírását, hiszen tudja mekkora megkönnyebbülés és megtisztulás lehet ez a léleknek. A tharg lány viszont szépen lecsillapodik és óvatosan kibontakozik karjaiból, melynek ezúttal nem állít akadályt Karheia, mert már úgy ítéli meg nem veszélyes a kialakult szituáció rájuk nézve.*
- Vége van.
*Ezzel a megállapítással egyben meg is válaszolja védence kérdéseit, legalábbis részéről annak tekinti. Elhagyja a menedékként használt sarkot, karjának egy invitáló mozdulatával erre buzdítja Luryellet is.*
- Vizsgáljuk meg az elfeket, hogy hogy vannak. Aztán ugyanúgy a gondjaikra bízlak. Úgy hiszem most különösen elkél majd nekik a segítséged.
*Azt elhallgatja, hogy erről mindenképpen szeretne jelentést tenni Yagnarnál. Meglehetősen nyugtalanító számára, hogy felbukkan két ork a Vaskorsóban és rögtön harc is tör ki. Karheia persze elfogult, fel sem merül benne, hogy az elfek lettek volna az agresszorok, s ha igen, akkor helytelenül jártak volna el.
Óvatosan, de magabiztosan közelíti meg az ikreket. Nem tart sem tőlük, sem az immár halott orkoktól.*
- Szépen harcoltatok.
*Dicséri meg a hosszúéletűket, hangjában pedig jól kiérezhető az elismerés. Már-már büszke a két harcosra, akik népük nevéhez méltón küzdöttek és nyertek.*
- Megvizsgálnám a sérülésedet. Megengeded?
*Kérdését egyértelműen Tharasyhoz intézi, majd eszébe jut, hogy Luryellet még nem volt lehetősége bemutatni.*
- Jut eszembe! Ő itt Luryelle, éppen hozzátok tartottunk. Yagnar döntése az, hogy tanuljon mellettetek. De ezt majd talán kicsit később...
*Gyengéd határozottsággal tartja meg ölelésében Luryellet, akinek több sem kell ahhoz, hogy teljesen felszakadjanak régi sebei, könnyei pedig záporozni kezdenek. Karheia ösztönösen kezd el picit imbolyogni, mintha csak nyugalomba kívánná ringatni a zaklatott leányt.*
- Jól van, nincsen semmi baj.
*Nem csitítja Luryelle sírását, hiszen tudja mekkora megkönnyebbülés és megtisztulás lehet ez a léleknek. A tharg lány viszont szépen lecsillapodik és óvatosan kibontakozik karjaiból, melynek ezúttal nem állít akadályt Karheia, mert már úgy ítéli meg nem veszélyes a kialakult szituáció rájuk nézve.*
- Vége van.
*Ezzel a megállapítással egyben meg is válaszolja védence kérdéseit, legalábbis részéről annak tekinti. Elhagyja a menedékként használt sarkot, karjának egy invitáló mozdulatával erre buzdítja Luryellet is.*
- Vizsgáljuk meg az elfeket, hogy hogy vannak. Aztán ugyanúgy a gondjaikra bízlak. Úgy hiszem most különösen elkél majd nekik a segítséged.
*Azt elhallgatja, hogy erről mindenképpen szeretne jelentést tenni Yagnarnál. Meglehetősen nyugtalanító számára, hogy felbukkan két ork a Vaskorsóban és rögtön harc is tör ki. Karheia persze elfogult, fel sem merül benne, hogy az elfek lettek volna az agresszorok, s ha igen, akkor helytelenül jártak volna el.
Óvatosan, de magabiztosan közelíti meg az ikreket. Nem tart sem tőlük, sem az immár halott orkoktól.*
- Szépen harcoltatok.
*Dicséri meg a hosszúéletűket, hangjában pedig jól kiérezhető az elismerés. Már-már büszke a két harcosra, akik népük nevéhez méltón küzdöttek és nyertek.*
- Megvizsgálnám a sérülésedet. Megengeded?
*Kérdését egyértelműen Tharasyhoz intézi, majd eszébe jut, hogy Luryellet még nem volt lehetősége bemutatni.*
- Jut eszembe! Ő itt Luryelle, éppen hozzátok tartottunk. Yagnar döntése az, hogy tanuljon mellettetek. De ezt majd talán kicsit később...
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-13 17:07:05
Üzenet elküldve: 2025-08-13 17:07:05
ÚJ
![>Lewonor Ante [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2676_ork_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 221
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 221
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//Aktív: Meggyőzés – Tharasy//
* Az elfek nem értik, amit mond. Mintha valami más nyelven beszélne. Ez rendkívül idegesíti. Az nem érdekli, hogy időközben az ork nőstény torkát elvágja az egyikük, de hogy még csak nem is figyelnek rá, az felettébb bosszantja. Vért köp maga mellé a padlóra, aztán újra próbálkozik. Ezúttal Tharasy felé intézi a szavait és próbálja olyan tisztán kimondani a szavakat, ahogy csak tudja. *
– Kagan jó barátom! Bozd mög. * Teszi hozzá a miheztartás végett. Nem remél már sokat, de egy próbát megér. Ante készen áll a halálra. Látott már eleget, tudja, hogy az orkok mindig így végzik. Ez különbözteti meg őket a gyengevérűektől. Szerencsére fiatalabb éveiben utódokat is nemzett szép számmal, így valamilyen formában tovább él ezek a világon. Sosem gondolta volna, de a földön fekve, a kegyelemdöfésre várva nem az jut eszébe elsősorban, hogy milyen jó lett volna még néhány tündért megenni, még néhány fehérnépet megerőszakolni vagy még néhány kalandor koponyacsontját darabokra törni. Rak jut eszébe, a tehetséges kis Lewonor, aki még járni is alig tud, de már kinézné belőle, hogy valahol a távolban épp falvakat tart rettegésben. Hacsak el nem vitte magával egy éhes sólyom vagy valamilyen más ragadozó madár. *
~ Sokra fogja még vinni. ~
//Aktív: Meggyőzés – Tharasy//
* Az elfek nem értik, amit mond. Mintha valami más nyelven beszélne. Ez rendkívül idegesíti. Az nem érdekli, hogy időközben az ork nőstény torkát elvágja az egyikük, de hogy még csak nem is figyelnek rá, az felettébb bosszantja. Vért köp maga mellé a padlóra, aztán újra próbálkozik. Ezúttal Tharasy felé intézi a szavait és próbálja olyan tisztán kimondani a szavakat, ahogy csak tudja. *
– Kagan jó barátom! Bozd mög. * Teszi hozzá a miheztartás végett. Nem remél már sokat, de egy próbát megér. Ante készen áll a halálra. Látott már eleget, tudja, hogy az orkok mindig így végzik. Ez különbözteti meg őket a gyengevérűektől. Szerencsére fiatalabb éveiben utódokat is nemzett szép számmal, így valamilyen formában tovább él ezek a világon. Sosem gondolta volna, de a földön fekve, a kegyelemdöfésre várva nem az jut eszébe elsősorban, hogy milyen jó lett volna még néhány tündért megenni, még néhány fehérnépet megerőszakolni vagy még néhány kalandor koponyacsontját darabokra törni. Rak jut eszébe, a tehetséges kis Lewonor, aki még járni is alig tud, de már kinézné belőle, hogy valahol a távolban épp falvakat tart rettegésben. Hacsak el nem vitte magával egy éhes sólyom vagy valamilyen más ragadozó madár. *
~ Sokra fogja még vinni. ~
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-13 16:44:15
Üzenet elküldve: 2025-08-13 16:44:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Az ork sajátos pillantásán nincs ideje elmerengeni. Ellenfele erejét és szívósságát jól mutatja, hogy hiába kaszabolták oly serényen, nem érezte egyetlen pillanatát sem megingásának. Biztos benne, hogy ha fejbe kólintotta volna a hatalmas öklével, akkor azzal számára véget is ért volna a viadal. De ahogy pengéje sem találkozott az ork nyakával, úgy szerencséjére ez sem történt meg, bár így is karja csontja bántja a találkozást.
Igyekszik tesztelni, mit bír sérült végtagja. Vállból még úgy, ahogy mozog, de alkarja fájdalmasan adja tudtára, hogy használhatatlan. Felszisszen. Közelebb lép ellenfeleikhez. Szívesen beléjük rúgna, fülében még ott dübög az adrenalin, de sérülése kellően morcossá teszi hozzá, hogy ettől is elmenjen a kedve.*
-Azt a mocskos rohadt telibeszart orkláb ribanc anyját! *Nagyot dobbant lábával. Szavainak nem sok értelme van, de valahogy ki kell adnia a felgyűlt indulatot és fájdalmat. Eközben a termetesebb ork is mond valamit, de számára annak sincs sokkal több értelme. Azt viszont érzékeli, hogy Thaleenát próbálja meggyőzni valamiről ellenfelük. Homlokráncolva pillant a lányra, majd megcsóválja fejét.*
-Én intézem a nőstényt. *Szól szárazon, de szemében különösen kéjes fény csillan. Megragadja rövidkardját, odalépve beletúr a zöldbőrű hajába, hogy felhúzva nemes egyszerűséggel átvágja torkát.*
-Ilyen közel volt. Ilyen közel! *Visszaejti az orkot a földre, s sértetlen kezének ujjaival mutatja, mennyire is jártak közel hozzá, hogy most ők feküdjenek ott.*
-Ezt is nekünk kell majd összetakarítani. *Sziszegi összeszorított fogakkal, miközben acélkék tekintetével azt figyeli, hogyan száll el ellenfeléből az élet. Egyelőre még nem ülepedett le a győzelem lelkében, még mindig a küzdelem hatása alatt áll.*
*Az ork sajátos pillantásán nincs ideje elmerengeni. Ellenfele erejét és szívósságát jól mutatja, hogy hiába kaszabolták oly serényen, nem érezte egyetlen pillanatát sem megingásának. Biztos benne, hogy ha fejbe kólintotta volna a hatalmas öklével, akkor azzal számára véget is ért volna a viadal. De ahogy pengéje sem találkozott az ork nyakával, úgy szerencséjére ez sem történt meg, bár így is karja csontja bántja a találkozást.
Igyekszik tesztelni, mit bír sérült végtagja. Vállból még úgy, ahogy mozog, de alkarja fájdalmasan adja tudtára, hogy használhatatlan. Felszisszen. Közelebb lép ellenfeleikhez. Szívesen beléjük rúgna, fülében még ott dübög az adrenalin, de sérülése kellően morcossá teszi hozzá, hogy ettől is elmenjen a kedve.*
-Azt a mocskos rohadt telibeszart orkláb ribanc anyját! *Nagyot dobbant lábával. Szavainak nem sok értelme van, de valahogy ki kell adnia a felgyűlt indulatot és fájdalmat. Eközben a termetesebb ork is mond valamit, de számára annak sincs sokkal több értelme. Azt viszont érzékeli, hogy Thaleenát próbálja meggyőzni valamiről ellenfelük. Homlokráncolva pillant a lányra, majd megcsóválja fejét.*
-Én intézem a nőstényt. *Szól szárazon, de szemében különösen kéjes fény csillan. Megragadja rövidkardját, odalépve beletúr a zöldbőrű hajába, hogy felhúzva nemes egyszerűséggel átvágja torkát.*
-Ilyen közel volt. Ilyen közel! *Visszaejti az orkot a földre, s sértetlen kezének ujjaival mutatja, mennyire is jártak közel hozzá, hogy most ők feküdjenek ott.*
-Ezt is nekünk kell majd összetakarítani. *Sziszegi összeszorított fogakkal, miközben acélkék tekintetével azt figyeli, hogyan száll el ellenfeléből az élet. Egyelőre még nem ülepedett le a győzelem lelkében, még mindig a küzdelem hatása alatt áll.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-13 16:36:44
Üzenet elküldve: 2025-08-13 16:36:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Thaleena mindent beleadott a támadásába, mégis kudarcba fulladt. Szerencséjére Tharasy bevégzi helyette Lewonort. A tekintélyt parancsoló ork imbolyogva puffan el a közelben, s a fáradtságtól kimerült Thaleena is elgyengülve roskad le egy közeli székre, kis híján mellé is ül.*
- Hogy a Szellemek basznának fülön minden retkes orkot!
*Szakad ki belőle emelt hangon, miközben lihegve próbálja összeszedni minden erejét arra, hogy folytathassa. Combján könyökölve zihál, fejét pedig lehajtva lógatja és pihenteti. Elég néhány szusszanásnyi idő számára, hogy észhez térjen, s eszébe jusson, hogy még közel sem végeztek. Metszően rideg íriszeit Lewonorra emeli, dühtől eltorzult szép arcáról pedig könnyen kiolvasható a gyilkos szándék.
Nem is rest tovább, felpattan a székből kardjával együtt, készen arra, hogy lecsapjon, amikor megtorpanásra készteti a fenevad beszéde.*
- Hogy mi bajod?
*Bukik ki száján. Homlokát ráncolva erősen gondolkodik, próbálja megfejteni a hallottakat, de mindhiába. Futólag kérdő, zavart pillantással fordul Tharasy felé, tőle várva némi megfejtést. Nem cseng ismerősen számára Kagan nevén kívül semmi, s a híres Hadúrról is csupán történeteket hallott, de személyesen sosem volt szerencséje hozzá.*
- Még most is a bolondját járatod velünk, hah?!
*Másra nem tud gondolni, hiszen az ork szavai teljesen összefüggéstelenek a számára. Úgy dönt véget vet a hosszú kínlódásnak, s ha módja van rá, akkor Lewonorhoz lép, hogy egy gyors és határozott mozdulattal metssze el ellenfele torkát. Nem az orkra való tisztelettel, hanem annak erejétől való félelem miatt óhajtja ezt a küzdelmet végérvényesen lezárni.*
*Thaleena mindent beleadott a támadásába, mégis kudarcba fulladt. Szerencséjére Tharasy bevégzi helyette Lewonort. A tekintélyt parancsoló ork imbolyogva puffan el a közelben, s a fáradtságtól kimerült Thaleena is elgyengülve roskad le egy közeli székre, kis híján mellé is ül.*
- Hogy a Szellemek basznának fülön minden retkes orkot!
*Szakad ki belőle emelt hangon, miközben lihegve próbálja összeszedni minden erejét arra, hogy folytathassa. Combján könyökölve zihál, fejét pedig lehajtva lógatja és pihenteti. Elég néhány szusszanásnyi idő számára, hogy észhez térjen, s eszébe jusson, hogy még közel sem végeztek. Metszően rideg íriszeit Lewonorra emeli, dühtől eltorzult szép arcáról pedig könnyen kiolvasható a gyilkos szándék.
Nem is rest tovább, felpattan a székből kardjával együtt, készen arra, hogy lecsapjon, amikor megtorpanásra készteti a fenevad beszéde.*
- Hogy mi bajod?
*Bukik ki száján. Homlokát ráncolva erősen gondolkodik, próbálja megfejteni a hallottakat, de mindhiába. Futólag kérdő, zavart pillantással fordul Tharasy felé, tőle várva némi megfejtést. Nem cseng ismerősen számára Kagan nevén kívül semmi, s a híres Hadúrról is csupán történeteket hallott, de személyesen sosem volt szerencséje hozzá.*
- Még most is a bolondját járatod velünk, hah?!
*Másra nem tud gondolni, hiszen az ork szavai teljesen összefüggéstelenek a számára. Úgy dönt véget vet a hosszú kínlódásnak, s ha módja van rá, akkor Lewonorhoz lép, hogy egy gyors és határozott mozdulattal metssze el ellenfele torkát. Nem az orkra való tisztelettel, hanem annak erejétől való félelem miatt óhajtja ezt a küzdelmet végérvényesen lezárni.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:09:36
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:09:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rheia//
*Nem ő lenne, ha csak egy erélyes rászólás megállítaná. Az más kérdés, hogy most olyan állapotba billent át, amiben már régen nem volt. Amennyiben eddig a régmúlt szorította ki a szuszt a torkából, most a jelen hozza fel az elfeledettnek hitt haragot, félelmet és megaláztatást. Elindulását mégis megfékezik, Rheia tenyere béklyóként öleli át, amire azonnal odafordul és vad tűzzel égő haragja találkozik össze a nővére szigorú tekintetével. Megpróbálja kihúzni a kezét, de amaz nem engedi, hogy megtegye, amit akar és bár felfedezi az aggodalmat is, azt a dühe és kétségbeesése elsöpri, mint kiáradó tenger a parti rákot. Végül, mivel nem akar Rheia ellen tenni, elengedi a tőre markolatát és mellé ülve figyeli az eseményeket. Gúnyos és elégedett mosoly terül el az ajkain, ahogy végül a két bajkeverő legyőzi az ellenséget, szíve kalimpálása csak ezután kezd majd alábbhagyni. Elérkezettnek látja a pillanatot arra, hogy elvégezze a piszkos munkát, de nővére újból visszafogja őt. Elfogadja az ölelést is és lehunyt szemmel az ősökhöz fohászkodik. Legalább vérezzenek el azok a büdös orkok! Végül csak megindulnak a könnyei is, apró rázkódással jelzi csak ezt a teste, de sírása néma marad. Sok mindent megtanult már, a gyengeséget pedig nem fogja kimutatni egyetlen ájult ork előtt sem. Nem kímélték a fogvatartói, számtalan sebesülése maradt meg bizonyítékként, hogy vele sem bántak jobban, mint a többiekkel, és ha nincs a kürtszó, valószínűleg ott pusztul sokakkal. Nagyon elkínzott és félénk volt jó darabig, amíg normálisan fel nem épült Karheia kezei között és visszanyert valamit a régi büszkeségéből, pedig hát akkoriban elég kislány volt még. Lassan bontakozik ki az ölelésből is, nem akarja valójában, de látni szeretné, hogy mi történik. Kíváncsian nézi a két elfet, és a két földön lévő ellenséget, reméli, hogy az igazságszolgáltatás megteszi, amit kell.*
- Most mi lesz nővérem? *Pillant fel Rheiara végtelenül hálásan.* - Köszönöm! *Ennyit tud kinyögni a történtekkel kapcsolatban, de láthatóan jobban érzi már magát, mint eddig.*
- Kicsit sajnálom, hogy nem tudok még varázsolni... valamit. *Sóhajtozik és idegességében a bal mutatóujját tördeli, miközben megvető nézésével kedveskedik az okoknak.*
*Nem ő lenne, ha csak egy erélyes rászólás megállítaná. Az más kérdés, hogy most olyan állapotba billent át, amiben már régen nem volt. Amennyiben eddig a régmúlt szorította ki a szuszt a torkából, most a jelen hozza fel az elfeledettnek hitt haragot, félelmet és megaláztatást. Elindulását mégis megfékezik, Rheia tenyere béklyóként öleli át, amire azonnal odafordul és vad tűzzel égő haragja találkozik össze a nővére szigorú tekintetével. Megpróbálja kihúzni a kezét, de amaz nem engedi, hogy megtegye, amit akar és bár felfedezi az aggodalmat is, azt a dühe és kétségbeesése elsöpri, mint kiáradó tenger a parti rákot. Végül, mivel nem akar Rheia ellen tenni, elengedi a tőre markolatát és mellé ülve figyeli az eseményeket. Gúnyos és elégedett mosoly terül el az ajkain, ahogy végül a két bajkeverő legyőzi az ellenséget, szíve kalimpálása csak ezután kezd majd alábbhagyni. Elérkezettnek látja a pillanatot arra, hogy elvégezze a piszkos munkát, de nővére újból visszafogja őt. Elfogadja az ölelést is és lehunyt szemmel az ősökhöz fohászkodik. Legalább vérezzenek el azok a büdös orkok! Végül csak megindulnak a könnyei is, apró rázkódással jelzi csak ezt a teste, de sírása néma marad. Sok mindent megtanult már, a gyengeséget pedig nem fogja kimutatni egyetlen ájult ork előtt sem. Nem kímélték a fogvatartói, számtalan sebesülése maradt meg bizonyítékként, hogy vele sem bántak jobban, mint a többiekkel, és ha nincs a kürtszó, valószínűleg ott pusztul sokakkal. Nagyon elkínzott és félénk volt jó darabig, amíg normálisan fel nem épült Karheia kezei között és visszanyert valamit a régi büszkeségéből, pedig hát akkoriban elég kislány volt még. Lassan bontakozik ki az ölelésből is, nem akarja valójában, de látni szeretné, hogy mi történik. Kíváncsian nézi a két elfet, és a két földön lévő ellenséget, reméli, hogy az igazságszolgáltatás megteszi, amit kell.*
- Most mi lesz nővérem? *Pillant fel Rheiara végtelenül hálásan.* - Köszönöm! *Ennyit tud kinyögni a történtekkel kapcsolatban, de láthatóan jobban érzi már magát, mint eddig.*
- Kicsit sajnálom, hogy nem tudok még varázsolni... valamit. *Sóhajtozik és idegességében a bal mutatóujját tördeli, miközben megvető nézésével kedveskedik az okoknak.*
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-13 12:41:04
Üzenet elküldve: 2025-08-13 12:41:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//Sötét fellegek//
*Furcsa csend ül a Vaskorsó Tavernára. Csupán a termetes ork által korábban megtámasztott asztalról gurul le egy fakorsó, hogy aztán hangos koppanással érjen földet a padlón.
Derekas küzdelem volt. Ha ez egy küzdőveremben történik, a külső szemlélőnek bizonyosan élvezetes is lehetett volna. Ugyanakkor a végére a két ork húzta a rövidebbet, akik alapos sérüléseket szenvedtek. Ők most a földön pihegnek, s ugyan eszméletüknél vannak, a mozgás még jó ideig fájdalmas, az ellenállás pedig lehetetlennek tűnik, legalábbis egyelőre. Legyőzőik közül egyik teljesen sértetlen, a másiknak gyengébbik karja tört. A küzdelemnek vége.
Lewonor még mond valamit; ám ennek eredménye már a szavaival megcélzott elfen múlik.*
*Furcsa csend ül a Vaskorsó Tavernára. Csupán a termetes ork által korábban megtámasztott asztalról gurul le egy fakorsó, hogy aztán hangos koppanással érjen földet a padlón.
Derekas küzdelem volt. Ha ez egy küzdőveremben történik, a külső szemlélőnek bizonyosan élvezetes is lehetett volna. Ugyanakkor a végére a két ork húzta a rövidebbet, akik alapos sérüléseket szenvedtek. Ők most a földön pihegnek, s ugyan eszméletüknél vannak, a mozgás még jó ideig fájdalmas, az ellenállás pedig lehetetlennek tűnik, legalábbis egyelőre. Legyőzőik közül egyik teljesen sértetlen, a másiknak gyengébbik karja tört. A küzdelemnek vége.
Lewonor még mond valamit; ám ennek eredménye már a szavaival megcélzott elfen múlik.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-08-13 12:33:14
Üzenet elküldve: 2025-08-13 12:33:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Luryelle//
*Karheia megérti kis védence zaklatottságát, hiszen nagyon hasonló nehézségeken mentek át, s bár nem konkrétan Lewonor vagy Yzzgthi ártottak nekik, de azt testesítik meg, amihez számtalan szenvedést párosítanak. Karheiának sem könnyű a tétlenség, olyannyira küzd késztetései ellen, hogy ökölbe szorított kezével jóformán saját tenyerébe mar.*
- HAGYD!
*Szól rá erélyesen az érzelmektől feldúlt Luryellere, s ezzel egyidejűleg el is kapja a leány karját, melyet erősen szorít, hogy véletlenül se téphesse ki magát belőle.*
- Ez most nem a te harcod.
*Förmed rá anyai szigorral, ám hangjából az is kiérezhető, hogy csupán aggódik az ifjú lány miatt, aki megközelítőleg sem olyan tapasztalt harcos, mint a hosszúfülűek, s ők is igen nagy fába vágták a fejszéjüket.
Lélegzetvételét visszatartva figyeli az eseményeket, s szükség esetén akár arrébb is húzódik, hogy véletlenül se csapódhasson nekik bármi vagy bárki. Ugyan nem kedveli a két barbárnak öltözött elfet, mégis az ő diadalukért fohászkodik, kételyei pedig akkor sem hagynak alább, amikor az orkok földet érnek.*
- Még ne!
*Inti nyugalomra Luryellet.*
- Sebzett ork is lehet veszélyes, sőt.
*Teszi hozzá magyarázatként, s ha teheti magához vonja a fiatal lányt, hogy karjaiba zárva egyrészt megnyugtathassa, másrészt pedig kordában is tarthassa őt.*
*Karheia megérti kis védence zaklatottságát, hiszen nagyon hasonló nehézségeken mentek át, s bár nem konkrétan Lewonor vagy Yzzgthi ártottak nekik, de azt testesítik meg, amihez számtalan szenvedést párosítanak. Karheiának sem könnyű a tétlenség, olyannyira küzd késztetései ellen, hogy ökölbe szorított kezével jóformán saját tenyerébe mar.*
- HAGYD!
*Szól rá erélyesen az érzelmektől feldúlt Luryellere, s ezzel egyidejűleg el is kapja a leány karját, melyet erősen szorít, hogy véletlenül se téphesse ki magát belőle.*
- Ez most nem a te harcod.
*Förmed rá anyai szigorral, ám hangjából az is kiérezhető, hogy csupán aggódik az ifjú lány miatt, aki megközelítőleg sem olyan tapasztalt harcos, mint a hosszúfülűek, s ők is igen nagy fába vágták a fejszéjüket.
Lélegzetvételét visszatartva figyeli az eseményeket, s szükség esetén akár arrébb is húzódik, hogy véletlenül se csapódhasson nekik bármi vagy bárki. Ugyan nem kedveli a két barbárnak öltözött elfet, mégis az ő diadalukért fohászkodik, kételyei pedig akkor sem hagynak alább, amikor az orkok földet érnek.*
- Még ne!
*Inti nyugalomra Luryellet.*
- Sebzett ork is lehet veszélyes, sőt.
*Teszi hozzá magyarázatként, s ha teheti magához vonja a fiatal lányt, hogy karjaiba zárva egyrészt megnyugtathassa, másrészt pedig kordában is tarthassa őt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 855-874