//Merchen, Frandr//
*A piac alatt nem tudja, amaz az artheniori piacot érti, vagy a thargot, de valójában nem is nagyon hiszi, hogy sokat fog számítani. Tapasztalatból tudja, hogy nem szokása ilyen luxusokra költeni, ha meg mégis, akkor azt általában hirtelenjött ötlettől vezérelve teszi. Mégis, megpróbálja fejébe vésni a fűszer nevét, hátha egyszer még szembejön.
Mikor amaz kutyaféle hátasról beszél, kiélvezheti beszélgetőpartnere egy pillanatra lefagyó tekintetét, melyet pár hirtelenszőke hajszál is kísér.*
~Végül is érthető.~
*Habár a tündérek nem mesébe illően apróak, például a vele szemben ülő is csak egy fejjel alacsonyabb nála, de cserébe elég vékony és könnyűnek ható, hogy tényleg el tudja képzelni egy testesebb kutya hátán. Ami pedig a szamarat és a kordét illeti...*
-Én dobnék pár aranyat a csaposnak, hogy ne hajtsa el, meg néha ránézzen, hogy ellopták-e. Egyébként meg holtsúly mindkettő, ha nem viszel vele árut.
*Megvonja a vállát, nem fog beleszólni, ha amaz mégis magával akarja hozni a szamarat, ám a maga részéről nem látja értelmét a dolognak.
Nem úgy tűnik, hogy szavai nyomán amaz kétkedni kezdene a dolgában, így egyelőre az eddig felsorolt bandáktól egyikük sem vár különösen nagy fenyegetést. A Vihar Fiait viszont így vagy úgy, de fel kell hozni egy ilyen beszélgetéshez, és a tündérnek bizony úgy néz ki, vannak is ötletei.*
-Hát, ha eddig nem voltak ellenségeid a Kikötőben, ezután már biztos lennének pont elegen.
*Morran fel, majd meghallgatja Merchen mondanivalójának másik felét is. Hajszíne könnyen látható módon sötétedik el, ám mintha valami vöröses szín is keveredne bele.*
-Többek között.
*Mondja sötéten, és ha amaz nagyon tapasztalt emberismerő, úgy - talán meglepő módon - a férfi arcából a mogorvaság és megvetés mellett mintha némi szégyent is fel vélhet fedezni.*
-Bár ez csak annyit jelent, hogy alja nép. Pár alvó földműves meggyilkolásához nem kell nagy bátorság, vagy harci tudás.
*Azt nem siet megosztani, hogy thargok is részt vettek a portyában, ám nem nehéz leolvasni az arcáról, hogy valamit visszatart. Végül viszont amaz rábólint a feltételeire, és kezet ráznak.*
-Pontosan amit mondtam. Eddig még nem találtam senkit, aki megszabadíthatna tőle.
*Nem tűnik úgy, hogy különösebben élvezné a másik reakcióját, és az a pirosas szín továbbra is ott marad a hajában, ám látszik rajta a beletörődöttség is. Legalább a tündér nem viccelődik.*
-Értékelem.
*Úgy tűnik, ez nem lesz probléma. És úgy tűnik, amaz bele is gondol a dologba, így talán bízhat benne, hogy nem fog lépten-nyomon elfeledkezni róla.*
-Van, hogy egy jól célzott kérdés is megteszi. De egyébként igen.
*Amaz biztosan ért eléggé a szavakhoz, hogy olyan módon tudjon kicsikarni a bentiektől egy invitációt, ahogy ő nem.
Úgy tűnik, amaz is készen áll az indulásra, így már csak egy dolog van hátra, mielőtt elhagyhatnák a tavernát.*
-Ha megegyeztünk, akkor itt ide is adhatod az előleget... Utána viszont én sem gondolom, hogy van értelme pazarolnunk a világos órákat.
*Nem gondolja azt, hogy amaz szándékosan tartotta volna vissza az aranyat, de azért szívesebben indulna el úgy, hogy már a zsebében van a pénz. Ha viszont ezt lerendezték, akkor már ő nem akadálya annak, hogy elinduljanak. Így páncélban, köpennyel, és persze a belül égő fénnyel együtt még az sem annyira kellemetlen gondolat, hogy kimenjenek a hidegbe.*