Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 211 (4201. - 4220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4220. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-17 01:05:48
Üzenet elküldve: 2019-10-17 01:05:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*Hogy ennyire kínálós hangulatában van mindenki, arról nem Fint tehet. A nagysasszony próbál minden fillért hasznossá tenni, legalább is úgy tűnik. A férfinak van egy olyan érzése, hogy a perszóna nagyon komoly anyagi gondokkal küzd. Ez persze a fizetésén felül őt magát egyáltalán nem izgatja, csak úgy megállapítja. Annál jobb a dolga az új lánnyal, aki díjazza kedves, baráti gesztusát, és még azt se lehet elmondani, hogy mikor Fint a kezét nyújtja, már az egész karja kell: állítólag a következő kört hajlandó magának fizetni. A marcona harcos szeretne hinni neki, olyan bájos leány. Csak azt nem érti, hogy hova üthette be a fejét furcsa élettörténetével kapcsolatban. De Xavy ennél jóval veszélyesebb eset, ahogy zoknijában odasomfordál hozzájuk. A férfi már meg is feledkezett az ételről, amit ígért neki, de most minden szó nélkül indul, hogy előkotorja azt a vacsorát. Mikor elkészült, a tányért Xavy elé teszi, de azért nem mulasztja el megjegyezni.*
- Kedveském, vannak helyek, ahol a felszolgáló beledönti a sót a levesedbe, ha udvariatlan vagy vele. Vagy bele is köp. Persze ez nem olyan hely. Én csak meg akarlak óvni egy kellemetlen élménytől, a továbbiakra nézve. *Közli megfáradtan. Most nincs kedve vitázni, ideje maradék részét azzal tölti, hogy fülel, hiszen kíváncsi Esti sorsára. Úgy tűnik, járatos az itteniek személyében, Fint is örülne egy ilyen képességnek. És csak reménykedik, hogy nem fordult meg a lány az összes ágyában is.*
- Ennek a Pashtrának sem lenne leányképe, ha növesztene egy tisztességes borostát. *Jegyzi meg komolyan, megsimítva körszakállát. Közben elárulja Arjának, hogy mennyibe kerül a szoba, és még az ételt is előkészíti neki.*
- A második ajtó jobbra. *Mutat fel a folyosóra, de úgy gondolja, a lánynak van annyi esze, hogy odataláljon magától is. Egyesekkel ellentétben.* Jó pihenést!
- Nem volt egy társasági fajta. *Mondja, miután a lány becsukta maga után az ajtót. Más kérdés, hogy ezt Fint olyan lelkesedéssel ejti ki, mintha ő maga is megdöbbenne egy normális személy láttán. Bár több lenne belőle a világon. Vagy itt.*
- Nos. *Fordul Xavy felé.* Jó volt a fürdő? Elégedett a kisasszony? *Kérdezi, de közben úgy pozícionálja magát, hogy azt is hallja, amit Esti mond, hiszen kíváncsi az ő történetére is. Bár minden bizonnyal nem fog elárulni magáról semmit. A fickót ez egyszerre bosszantja és izgatja, bár – egyelőre – arcán jól leplezi.*
*Hogy ennyire kínálós hangulatában van mindenki, arról nem Fint tehet. A nagysasszony próbál minden fillért hasznossá tenni, legalább is úgy tűnik. A férfinak van egy olyan érzése, hogy a perszóna nagyon komoly anyagi gondokkal küzd. Ez persze a fizetésén felül őt magát egyáltalán nem izgatja, csak úgy megállapítja. Annál jobb a dolga az új lánnyal, aki díjazza kedves, baráti gesztusát, és még azt se lehet elmondani, hogy mikor Fint a kezét nyújtja, már az egész karja kell: állítólag a következő kört hajlandó magának fizetni. A marcona harcos szeretne hinni neki, olyan bájos leány. Csak azt nem érti, hogy hova üthette be a fejét furcsa élettörténetével kapcsolatban. De Xavy ennél jóval veszélyesebb eset, ahogy zoknijában odasomfordál hozzájuk. A férfi már meg is feledkezett az ételről, amit ígért neki, de most minden szó nélkül indul, hogy előkotorja azt a vacsorát. Mikor elkészült, a tányért Xavy elé teszi, de azért nem mulasztja el megjegyezni.*
- Kedveském, vannak helyek, ahol a felszolgáló beledönti a sót a levesedbe, ha udvariatlan vagy vele. Vagy bele is köp. Persze ez nem olyan hely. Én csak meg akarlak óvni egy kellemetlen élménytől, a továbbiakra nézve. *Közli megfáradtan. Most nincs kedve vitázni, ideje maradék részét azzal tölti, hogy fülel, hiszen kíváncsi Esti sorsára. Úgy tűnik, járatos az itteniek személyében, Fint is örülne egy ilyen képességnek. És csak reménykedik, hogy nem fordult meg a lány az összes ágyában is.*
- Ennek a Pashtrának sem lenne leányképe, ha növesztene egy tisztességes borostát. *Jegyzi meg komolyan, megsimítva körszakállát. Közben elárulja Arjának, hogy mennyibe kerül a szoba, és még az ételt is előkészíti neki.*
- A második ajtó jobbra. *Mutat fel a folyosóra, de úgy gondolja, a lánynak van annyi esze, hogy odataláljon magától is. Egyesekkel ellentétben.* Jó pihenést!
- Nem volt egy társasági fajta. *Mondja, miután a lány becsukta maga után az ajtót. Más kérdés, hogy ezt Fint olyan lelkesedéssel ejti ki, mintha ő maga is megdöbbenne egy normális személy láttán. Bár több lenne belőle a világon. Vagy itt.*
- Nos. *Fordul Xavy felé.* Jó volt a fürdő? Elégedett a kisasszony? *Kérdezi, de közben úgy pozícionálja magát, hogy azt is hallja, amit Esti mond, hiszen kíváncsi az ő történetére is. Bár minden bizonnyal nem fog elárulni magáról semmit. A fickót ez egyszerre bosszantja és izgatja, bár – egyelőre – arcán jól leplezi.*
4219. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-14 10:14:45
Üzenet elküldve: 2019-10-14 10:14:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Mindenki//
*Arja egészen elszontyolodik, hogy a fogadóban szemmel láthatólag senki nem tud Pashról.
Sem az első napos fickó, sem a barna íjászlány, de még a pultos nő sem.
A kínálásokra csak a fejét rázza (mostanra kezd meggyőződésévé válni, hogy thargföldön minden első találkozáskor ~sőt lehet hogy minden egyes találkozáskor~ _kínálnak_, ez a bemutatkozás meg a megismerkedés elmaradhatatlan része. Ebben a vélekedésében valószínű nem is jár messze az igazságtól. ~Hát biztos ez is a barbár szokások része. Régen lehet vérrel teli koponyákból kínáltak a barátság jeleként. Igazán csupa jóindulatból teszik.~ gondolja, mert ez érezhető volt számára, még a kapuban álló elf őrnél is.
Itt a Tavernában sem hagyná ki ezt a rituálét senki, Arja érzi is, hogy kilóg a sorból. ~Mások biztosan visszakínálnak.~ gondolja, és elképzeli magát, ahogy visszakínálja a mellényzsebéből előhúzott lapos kulacsból Proclifox wegtoreni arakjával a kapuőrt, és békésen eliszogatnak együtt ~Nem rossz! Nem rossz!~ felkiáltásokkal fűszerezve az ismerkedést, és ezen a képen majdnem felvihog magában.
Persze Arjának nincsen a gnóm szabó arakjából a mellényzsebében, ő csak az ital beszerzésével volt időnként megbízva, amikor ott lakott a lépcső alatt, akkor, amikor a készlet fogyatkozni kezdett, így aztán nem is kínálhatta volna vissza a kapuőrt, és most sem tudna megkínálni senkit.
Esti kérdezősködése vissza is rángatja a jelen problematikájába, és már épp elkezdene fecsegni a kancellári találkozást firtató kérdésre ~áhá, ismeri a kancellárt~ amikor megrökönyödik a fentről lecaplató gnóm lány enyhén szólva is fura megjelenésén, kérdőn bámulva a többiekre.
De mivel a barna lány zoknira (vagyis annak méretére) tett megjegyzéséből arra következtet, hogy a gnóm jelenléte és jelensége elnéző elfogadásban részesül itt a Tavernában, inkább visszafordul, és válaszol a kérdésre.*
- Ó, igen, Habrertus úr mutatta meg a kovácsműhelyt. *mondja, de még mielőtt tovább fecsegne arról, hogy miért is kereste az amoni kovácsmestert, meg mi is történt ott, észbe kap, hogy ő most a Kereskedőház megbízottjaként jár el egy olyan hivatalos megbízatásban, amit nem kellene egy tavernában kifecsegnie, így gyorsan visszafogja magát.
Viszont nagyon éhes lesz hirtelen a leves illatától, nem is állja meg, hogy ne lesse meg, mit is eszik a pultnál mellette ülő vendég, és nagyot nyel.*
- Kérek egy olyat én is. *néz Estire gyorsan.*
- Mennyibe kerül? *kérdezi meg azért a biztonság kedvéért. Igazán alig néhány aranya maradt csak abból, amit a gazdasszonytól kapott, ha itt marad éjszakára, az utolsó pénzét is el fogja költeni. De csak nem indul most este útnak! ~Vajon a báró mikor fogja az első bért kifizetni?~ tűnődik.*
- És mennyibe kerül egy szoba éjszakára? *dönt még hirtelen elhatározással. ~Hátha reggelre elő fog kerülni.~ sóhajt magában.
Ha megtudja az árakat, előbányászik 18 aranyat, és átadja Estanellaria Dwirinthalennek.
Aztán, ha nem érkezik felé egyéb kérdés, és a többiek a továbbiakban megelégszenek egymás társaságával, félrevonul az egyik asztalhoz a kapott levesével, és nagy élvezettel kikanalazza azt. Az evés végeztével pedig, ha megkapja a kulcsot, egy udvarias*
- Jó éjszakát kívánok! *kal elköszön mindenkitől, felbaktat a szálláshelyre, és egy hatalmasat alszik egészen reggelig.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.14 10:17:57
//Mindenki//
*Arja egészen elszontyolodik, hogy a fogadóban szemmel láthatólag senki nem tud Pashról.
Sem az első napos fickó, sem a barna íjászlány, de még a pultos nő sem.
A kínálásokra csak a fejét rázza (mostanra kezd meggyőződésévé válni, hogy thargföldön minden első találkozáskor ~sőt lehet hogy minden egyes találkozáskor~ _kínálnak_, ez a bemutatkozás meg a megismerkedés elmaradhatatlan része. Ebben a vélekedésében valószínű nem is jár messze az igazságtól. ~Hát biztos ez is a barbár szokások része. Régen lehet vérrel teli koponyákból kínáltak a barátság jeleként. Igazán csupa jóindulatból teszik.~ gondolja, mert ez érezhető volt számára, még a kapuban álló elf őrnél is.
Itt a Tavernában sem hagyná ki ezt a rituálét senki, Arja érzi is, hogy kilóg a sorból. ~Mások biztosan visszakínálnak.~ gondolja, és elképzeli magát, ahogy visszakínálja a mellényzsebéből előhúzott lapos kulacsból Proclifox wegtoreni arakjával a kapuőrt, és békésen eliszogatnak együtt ~Nem rossz! Nem rossz!~ felkiáltásokkal fűszerezve az ismerkedést, és ezen a képen majdnem felvihog magában.
Persze Arjának nincsen a gnóm szabó arakjából a mellényzsebében, ő csak az ital beszerzésével volt időnként megbízva, amikor ott lakott a lépcső alatt, akkor, amikor a készlet fogyatkozni kezdett, így aztán nem is kínálhatta volna vissza a kapuőrt, és most sem tudna megkínálni senkit.
Esti kérdezősködése vissza is rángatja a jelen problematikájába, és már épp elkezdene fecsegni a kancellári találkozást firtató kérdésre ~áhá, ismeri a kancellárt~ amikor megrökönyödik a fentről lecaplató gnóm lány enyhén szólva is fura megjelenésén, kérdőn bámulva a többiekre.
De mivel a barna lány zoknira (vagyis annak méretére) tett megjegyzéséből arra következtet, hogy a gnóm jelenléte és jelensége elnéző elfogadásban részesül itt a Tavernában, inkább visszafordul, és válaszol a kérdésre.*
- Ó, igen, Habrertus úr mutatta meg a kovácsműhelyt. *mondja, de még mielőtt tovább fecsegne arról, hogy miért is kereste az amoni kovácsmestert, meg mi is történt ott, észbe kap, hogy ő most a Kereskedőház megbízottjaként jár el egy olyan hivatalos megbízatásban, amit nem kellene egy tavernában kifecsegnie, így gyorsan visszafogja magát.
Viszont nagyon éhes lesz hirtelen a leves illatától, nem is állja meg, hogy ne lesse meg, mit is eszik a pultnál mellette ülő vendég, és nagyot nyel.*
- Kérek egy olyat én is. *néz Estire gyorsan.*
- Mennyibe kerül? *kérdezi meg azért a biztonság kedvéért. Igazán alig néhány aranya maradt csak abból, amit a gazdasszonytól kapott, ha itt marad éjszakára, az utolsó pénzét is el fogja költeni. De csak nem indul most este útnak! ~Vajon a báró mikor fogja az első bért kifizetni?~ tűnődik.*
- És mennyibe kerül egy szoba éjszakára? *dönt még hirtelen elhatározással. ~Hátha reggelre elő fog kerülni.~ sóhajt magában.
Ha megtudja az árakat, előbányászik 18 aranyat, és átadja Estanellaria Dwirinthalennek.
Aztán, ha nem érkezik felé egyéb kérdés, és a többiek a továbbiakban megelégszenek egymás társaságával, félrevonul az egyik asztalhoz a kapott levesével, és nagy élvezettel kikanalazza azt. Az evés végeztével pedig, ha megkapja a kulcsot, egy udvarias*
- Jó éjszakát kívánok! *kal elköszön mindenkitől, felbaktat a szálláshelyre, és egy hatalmasat alszik egészen reggelig.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.14 10:17:57
4218. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-13 20:59:29
Üzenet elküldve: 2019-10-13 20:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*A feleletváltásokból kimarad, inkább csak együttérző pillantásokat vetve mosolyog Fintre amíg az el nem vonul a levesért, így kettesben hagyva őt az árnyékképűvel.
Nem különösebben érinti meg, hogy Esti részéről nem érkezik látványos reakció. Tulajdonképpen szinte bármilyen választ addig csűrne-csavarna magában, amíg a neki tetsző következtetést levonhatná belőle, így ezzel a válasszal sem jár el másként. Biztos benne, hogy a másik szánt szándékkal hagyja figyelmen kívül a célzást, ezzel is igazolva, Enna sejtései igazak.*
- Hagyjuk, hagyjuk. *Mondja, miközben legyint párszor.
Később a leveses „balhé” során figyelmesen hallgatja mind Fint, mind Esti szavait, akik voltaképpen egymással folytatnak közvetett beszélgetést Enna személyén keresztül. Megkönnyebbül, hogy Fint valóban hajlandó kifizetni a bort – sőt, még a levest is. Különösen azt találja érdekfeszítőnek, hogy mindezt annak ellenére teszi, hogy Esti először kifejezetten kijelentette, ez a másiknak „nem áll jogában”. Magában elkönyveli, a Sötétség Asszonya mégsem olyan hidegszívű, vaskezű, bájaival irányító diktátor, mint amilyennek szeretné magát hinni. Fint pedig egyre inkább elnyeri a lány szimpátiáját, amelyet az arcán szinte állandó jelleggel ülő mosoly jelez is. Ráerőltetni ugyan nem akarta volna a fizetést, de ha már így felajánlotta, Enna nem akkora bolond, hogy visszautasítsa. Inkább kap az alkalmon.*
- Nagyon szépen köszönöm. Jövök eggyel. *Kacsint, majd megemeli borospoharát a férfi felé és kiüríti a benne lötyögő nagyjából hüvelyknyi bort, ami még megmaradt belőle.* Ezután viszont nem lesz több félreértés, ha második kört kérek, azt majd a saját zsebemből fizetem. Mielőtt még a ténsasszony megvádol azzal, hogy kitartasz. *Jegyzi meg tréfásan, miközben cinkos pillantásokat vet Fintre.
Ezek után visszatér leveséhez és most már valóban neki is lát, hogy elfogyassza. Evés közben két falat között válaszolgat Estinek. Közben – bár nem csámcsog – világosan kiütközik, hogy Enna nem épp egy úri hölgy.*
- Ha őszinte akarok lenni, fogalmam sincs. Tudod, ha igazából kíváncsi vagy *Kezd hadarni, valójában egyáltalán nem figyelve arra, hogy a másik ténylegesen kíváncsi-e a mondandójára.* elmesélem, hogy nemrégiben – mikor is lehetett? pár napja? vagy hete? a fene se tudja már! – arra ébredtem, hogy ott vagyok egy út menti árokban, és csak ott fekszem, igen békésen. Erre felkelek, körülnézek, hogy na most mivan, de sehol senki. De nemhogy ember, még egy üzenet, egy ráutaló jel, egy semmi sem, hogy tudjam, hogyan kerültem oda. Csak én meg a fejfájás. Ja, igen! *Csap a homlokára.* Meg ez az íj. *Mutat rá a hátán átvetett íjra és tegezre, amelyről ezidáig el is feledkezett.* Ez is ott volt. Olyan mintha hozzám lenne nőve, észre sem veszem, hogy hordom, olyan természetes érzés. Naszóval ott ülünk, én meg az íj, hogy mi történhetett. Arra jutottam – egyedül, mert az íj persze nem sokat segített –, hogy valószínűleg alaposan beüthettem a fejemet. Nagyjából semmire sem emlékszem az életemről. Egyszóval nem tudom mit dolgoztam eddig. Dehát valamit csak csináltam, nem? Lehet, hogy…*Kezd bele, de éppen akkor lép be Arja, így a mondat befejezetlen marad.
Arja leírása természetesen nem illik senkire, akire emlékszik – bár ilyenből be kell látni, nem sok van. Néhány szóval toldja csak meg Esti mondandóját.*
- Lányos képű férfi sok mászkál az utakon, de az itteni példány semmiképpen sem az. *Szavai után kerüli Fint tekintetét, igyekezve mindezt nem túl látványosan művelni.
Ezután figyelme Xavyra terelődik, aki ekkortájt fut be a maga hevenyészett külsejével.*
- Látom, tényleg nincs szükséged zoknira. *Mondja a gnóm lába felé biccentve.* Bár fogalmam sincs, honnan szereztél ekkora méretben. Valószínűleg azért is hessegettél el az imént, hiszen az átlag árusnál kizárt, hogy kapható lenne.
*A feleletváltásokból kimarad, inkább csak együttérző pillantásokat vetve mosolyog Fintre amíg az el nem vonul a levesért, így kettesben hagyva őt az árnyékképűvel.
Nem különösebben érinti meg, hogy Esti részéről nem érkezik látványos reakció. Tulajdonképpen szinte bármilyen választ addig csűrne-csavarna magában, amíg a neki tetsző következtetést levonhatná belőle, így ezzel a válasszal sem jár el másként. Biztos benne, hogy a másik szánt szándékkal hagyja figyelmen kívül a célzást, ezzel is igazolva, Enna sejtései igazak.*
- Hagyjuk, hagyjuk. *Mondja, miközben legyint párszor.
Később a leveses „balhé” során figyelmesen hallgatja mind Fint, mind Esti szavait, akik voltaképpen egymással folytatnak közvetett beszélgetést Enna személyén keresztül. Megkönnyebbül, hogy Fint valóban hajlandó kifizetni a bort – sőt, még a levest is. Különösen azt találja érdekfeszítőnek, hogy mindezt annak ellenére teszi, hogy Esti először kifejezetten kijelentette, ez a másiknak „nem áll jogában”. Magában elkönyveli, a Sötétség Asszonya mégsem olyan hidegszívű, vaskezű, bájaival irányító diktátor, mint amilyennek szeretné magát hinni. Fint pedig egyre inkább elnyeri a lány szimpátiáját, amelyet az arcán szinte állandó jelleggel ülő mosoly jelez is. Ráerőltetni ugyan nem akarta volna a fizetést, de ha már így felajánlotta, Enna nem akkora bolond, hogy visszautasítsa. Inkább kap az alkalmon.*
- Nagyon szépen köszönöm. Jövök eggyel. *Kacsint, majd megemeli borospoharát a férfi felé és kiüríti a benne lötyögő nagyjából hüvelyknyi bort, ami még megmaradt belőle.* Ezután viszont nem lesz több félreértés, ha második kört kérek, azt majd a saját zsebemből fizetem. Mielőtt még a ténsasszony megvádol azzal, hogy kitartasz. *Jegyzi meg tréfásan, miközben cinkos pillantásokat vet Fintre.
Ezek után visszatér leveséhez és most már valóban neki is lát, hogy elfogyassza. Evés közben két falat között válaszolgat Estinek. Közben – bár nem csámcsog – világosan kiütközik, hogy Enna nem épp egy úri hölgy.*
- Ha őszinte akarok lenni, fogalmam sincs. Tudod, ha igazából kíváncsi vagy *Kezd hadarni, valójában egyáltalán nem figyelve arra, hogy a másik ténylegesen kíváncsi-e a mondandójára.* elmesélem, hogy nemrégiben – mikor is lehetett? pár napja? vagy hete? a fene se tudja már! – arra ébredtem, hogy ott vagyok egy út menti árokban, és csak ott fekszem, igen békésen. Erre felkelek, körülnézek, hogy na most mivan, de sehol senki. De nemhogy ember, még egy üzenet, egy ráutaló jel, egy semmi sem, hogy tudjam, hogyan kerültem oda. Csak én meg a fejfájás. Ja, igen! *Csap a homlokára.* Meg ez az íj. *Mutat rá a hátán átvetett íjra és tegezre, amelyről ezidáig el is feledkezett.* Ez is ott volt. Olyan mintha hozzám lenne nőve, észre sem veszem, hogy hordom, olyan természetes érzés. Naszóval ott ülünk, én meg az íj, hogy mi történhetett. Arra jutottam – egyedül, mert az íj persze nem sokat segített –, hogy valószínűleg alaposan beüthettem a fejemet. Nagyjából semmire sem emlékszem az életemről. Egyszóval nem tudom mit dolgoztam eddig. Dehát valamit csak csináltam, nem? Lehet, hogy…*Kezd bele, de éppen akkor lép be Arja, így a mondat befejezetlen marad.
Arja leírása természetesen nem illik senkire, akire emlékszik – bár ilyenből be kell látni, nem sok van. Néhány szóval toldja csak meg Esti mondandóját.*
- Lányos képű férfi sok mászkál az utakon, de az itteni példány semmiképpen sem az. *Szavai után kerüli Fint tekintetét, igyekezve mindezt nem túl látványosan művelni.
Ezután figyelme Xavyra terelődik, aki ekkortájt fut be a maga hevenyészett külsejével.*
- Látom, tényleg nincs szükséged zoknira. *Mondja a gnóm lába felé biccentve.* Bár fogalmam sincs, honnan szereztél ekkora méretben. Valószínűleg azért is hessegettél el az imént, hiszen az átlag árusnál kizárt, hogy kapható lenne.
4217. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-13 13:58:15
Üzenet elküldve: 2019-10-13 13:58:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*A szobájában, miközben áztatja az idefelé szerzett bőrkeményedéseit, azon puffog, amit a kormos odakint mondott neki.*
-Még hogy a fél lábát! Micsoda dolog ez, láttam, hogy méregetett! *Csap maga mellé a vízbe, hogy a padló se maradjon szomjas.*
- Mintha nem menne! Bár meg kell hagyni, hogy az ízlése kifogástalan. *Nyomkodja maga mellett a víz alá a koszos kalapot, azzal játszva, hogy az feljön, hogy habgyöngyöket úsztasson és jéghegyként emelkedik ki a víz fölé, erre rácsapva visszanyomja, diadalmas „Nesze neked!” kiáltással kísérve. Miután jól kiélezte a fürdőt, szinte a fél tartalmát ki is locsolva, kimászik belőle és a halom törölközővel megszárítja a haját és egyéb részeit, a sapka is kap természetesen külön törcsit. *
-Így ni. Milyen szép lettél. *Dicséri meg a fejfedőt, miközben suvickolja. Miután szépen minden ruháját átmosta egy kicsit a maradék vízben, kiteríti csöpögni, így a szoba páratartalmával semmiféle probléma nem lesz. Az ablakot kitárja, majd megindul vissza a pulthoz a fehér ruhákban, még enyhén nedves hajjal, hogy elfogyassza a vacsoráját meg azt a hatalmas korsó tejet, amit kért. A lábán nincsen más csak egy zokni, így araszol egészen a pultig, ahol ismét felmászik egy székre és odacsap.*
-Na öregem! Akkor jöhet a vacsora. *Dörzsöli össze a tenyereit, közben pedig a száját megnyalva kutatja mikor is hozzák neki az ételt. Persze feltűnik a szeme sarkából, hogy idővel, eggyel többen lettek odalent, de nem úgy gondolja, hogy ezzel neki kéne foglalkoznia. Közben a levegőben lóbálja a lábait és az ujjával dobol a pulton, hogy elfoglalja magát.*
*A szobájában, miközben áztatja az idefelé szerzett bőrkeményedéseit, azon puffog, amit a kormos odakint mondott neki.*
-Még hogy a fél lábát! Micsoda dolog ez, láttam, hogy méregetett! *Csap maga mellé a vízbe, hogy a padló se maradjon szomjas.*
- Mintha nem menne! Bár meg kell hagyni, hogy az ízlése kifogástalan. *Nyomkodja maga mellett a víz alá a koszos kalapot, azzal játszva, hogy az feljön, hogy habgyöngyöket úsztasson és jéghegyként emelkedik ki a víz fölé, erre rácsapva visszanyomja, diadalmas „Nesze neked!” kiáltással kísérve. Miután jól kiélezte a fürdőt, szinte a fél tartalmát ki is locsolva, kimászik belőle és a halom törölközővel megszárítja a haját és egyéb részeit, a sapka is kap természetesen külön törcsit. *
-Így ni. Milyen szép lettél. *Dicséri meg a fejfedőt, miközben suvickolja. Miután szépen minden ruháját átmosta egy kicsit a maradék vízben, kiteríti csöpögni, így a szoba páratartalmával semmiféle probléma nem lesz. Az ablakot kitárja, majd megindul vissza a pulthoz a fehér ruhákban, még enyhén nedves hajjal, hogy elfogyassza a vacsoráját meg azt a hatalmas korsó tejet, amit kért. A lábán nincsen más csak egy zokni, így araszol egészen a pultig, ahol ismét felmászik egy székre és odacsap.*
-Na öregem! Akkor jöhet a vacsora. *Dörzsöli össze a tenyereit, közben pedig a száját megnyalva kutatja mikor is hozzák neki az ételt. Persze feltűnik a szeme sarkából, hogy idővel, eggyel többen lettek odalent, de nem úgy gondolja, hogy ezzel neki kéne foglalkoznia. Közben a levegőben lóbálja a lábait és az ujjával dobol a pulton, hogy elfoglalja magát.*
4216. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-12 21:52:10
Üzenet elküldve: 2019-10-12 21:52:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Úgy tűnik, arcizmai ma igencsak rakoncátlan kedvükben vannak, hiszen évek óta nem érzett ilyen késztetést a nevetésre, mint mióta Xavyt hallgatja*
- Hm, talán te helyettesíthetnéd a fél lábát... méretre nagyjából úgyis akkora vagy. *jegyzi meg töprengő hangon, bujkáló mosollyal, miközben kezével méregeti Fint csípőjének és a gnómnak a magasságát, mely kis csúsztatással majdnem megegyezik*
- Nekem meg a kalapod! *kacsint a lányra, mielőtt a szobájába távozna, majd az új vendégre fordítja figyelmét, bár úgy tűnik, Xavy távozása után már ő sem olyan beszédes, mint korábban*
- Nem tudom. Neked hiányzik valami? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét a furcsa kérdést hallva. Ha a lány arra számított, ezzel meglepi vagy feldühíti, akkor csalódni kell, hisz semmi különösebb reakciót nem vált már ki belőle, hogy ismét csak egy fura figura akadt az útjába. ~Ez se teljesen komplett~ könyveli el magában, míg a válaszra vár*
- Sajnos, annak a jóembernek ez nem áll jogában. *szemléli egy darabig összeszűkült pillantással a látszólag igen serényen buzgólkodó Fintet, aki nem átall még mindenféle megjegyzéseket is tenni a modorára. ~Igen, így gondolod?~ igyekszik üzenni a pillantásával, mielőtt visszafordulna Enna felé*
- Úgy látom, ez eldőlt. *húzza el a száját kissé, mikor kiderül, Fint állja a lány fogyasztását. Ő aztán biztos nem fog leállni vitatkozni meg magyarázkodni, részéről addig marad és annyit vásárol még Enna, amennyit csak szeretne*
- Á, szóval dolgozni? *csillan meg szemében az érdeklődés szikrája, ahogy a lánynak megered a nyelve* Meglehet, hamarosan úgyis üresedés támad... *pillant röviden Fintre, nem tisztázva, csak Xavy korábbi tréfás megjegyzésére utal vissza, vagy esetleg más okok miatt kellene féltenie a férfinak az állását*
- És mihez értesz? Hol dolgoztál korábban? *kérdezősködik tovább, immár mint lehetséges munkaadó, hisz Enna egyáltalán nem tűnik olyannak, mint aki gyakran megfordul kocsmákban. A tárgyalást azonban hamarosan egy új érkező szakítja félbe*
- Üdv! *köszön udvariasan a lánynak* Pashthra? *töpreng el a név hallatán* Sajnálom, szívem, nem járt errefelé ilyen nevű ember mostanában. Férfiből is csak ez az egy akad itt, de nem mondhatni, hogy bármelyik említett jelző is illene rá... *bök fejével Fint felé*
- Kérsz valami töményet? Hidd el, egy jó ital percek alatt elfeledteti veled azt a fiút! *kínálja a lányt, de persze egyáltalán nem a lelki állapota érdekli, inkább az esetleges friss hírek, amikkel szolgálni tud*
- Na és mi a helyzet Amonon? Összefutottál esetleg a kancellárral? Régen hallottam felőle... *említi meg csak úgy mellesleg, mintha csak cseverészni akarna, azonban igencsak érdeklődve figyel a válaszra, amit kap.*
*Úgy tűnik, arcizmai ma igencsak rakoncátlan kedvükben vannak, hiszen évek óta nem érzett ilyen késztetést a nevetésre, mint mióta Xavyt hallgatja*
- Hm, talán te helyettesíthetnéd a fél lábát... méretre nagyjából úgyis akkora vagy. *jegyzi meg töprengő hangon, bujkáló mosollyal, miközben kezével méregeti Fint csípőjének és a gnómnak a magasságát, mely kis csúsztatással majdnem megegyezik*
- Nekem meg a kalapod! *kacsint a lányra, mielőtt a szobájába távozna, majd az új vendégre fordítja figyelmét, bár úgy tűnik, Xavy távozása után már ő sem olyan beszédes, mint korábban*
- Nem tudom. Neked hiányzik valami? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét a furcsa kérdést hallva. Ha a lány arra számított, ezzel meglepi vagy feldühíti, akkor csalódni kell, hisz semmi különösebb reakciót nem vált már ki belőle, hogy ismét csak egy fura figura akadt az útjába. ~Ez se teljesen komplett~ könyveli el magában, míg a válaszra vár*
- Sajnos, annak a jóembernek ez nem áll jogában. *szemléli egy darabig összeszűkült pillantással a látszólag igen serényen buzgólkodó Fintet, aki nem átall még mindenféle megjegyzéseket is tenni a modorára. ~Igen, így gondolod?~ igyekszik üzenni a pillantásával, mielőtt visszafordulna Enna felé*
- Úgy látom, ez eldőlt. *húzza el a száját kissé, mikor kiderül, Fint állja a lány fogyasztását. Ő aztán biztos nem fog leállni vitatkozni meg magyarázkodni, részéről addig marad és annyit vásárol még Enna, amennyit csak szeretne*
- Á, szóval dolgozni? *csillan meg szemében az érdeklődés szikrája, ahogy a lánynak megered a nyelve* Meglehet, hamarosan úgyis üresedés támad... *pillant röviden Fintre, nem tisztázva, csak Xavy korábbi tréfás megjegyzésére utal vissza, vagy esetleg más okok miatt kellene féltenie a férfinak az állását*
- És mihez értesz? Hol dolgoztál korábban? *kérdezősködik tovább, immár mint lehetséges munkaadó, hisz Enna egyáltalán nem tűnik olyannak, mint aki gyakran megfordul kocsmákban. A tárgyalást azonban hamarosan egy új érkező szakítja félbe*
- Üdv! *köszön udvariasan a lánynak* Pashthra? *töpreng el a név hallatán* Sajnálom, szívem, nem járt errefelé ilyen nevű ember mostanában. Férfiből is csak ez az egy akad itt, de nem mondhatni, hogy bármelyik említett jelző is illene rá... *bök fejével Fint felé*
- Kérsz valami töményet? Hidd el, egy jó ital percek alatt elfeledteti veled azt a fiút! *kínálja a lányt, de persze egyáltalán nem a lelki állapota érdekli, inkább az esetleges friss hírek, amikkel szolgálni tud*
- Na és mi a helyzet Amonon? Összefutottál esetleg a kancellárral? Régen hallottam felőle... *említi meg csak úgy mellesleg, mintha csak cseverészni akarna, azonban igencsak érdeklődve figyel a válaszra, amit kap.*
4215. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-11 00:52:36
Üzenet elküldve: 2019-10-11 00:52:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*Úgy tűnik, a mai nap mindenki arra törekszik, hogy az őrületbe kergesse Fintet. Legalább is a férfinak lassan kezd betelni a pohár. Megfáradtan forgatja a szemét, úgy suttog vissza Estinek.*
- Semmi különleges nincs abban, hogy bosszantani tud. Úgy tűnik, errefelé mindenkinek siker… *Mondaná végig, de félbe kell harapnia a mondatot, mert a kis gnóm még mindig az ő kora miatt sopánkodik. Az tény, hogy nem fiatal, de ha mindenkinek összeadnánk a lelki korát, együtt sem adnák ki Fintét.*
~ Mi ez, valami árvaház? Mit keres itt ennyi neveletlen kölök? ~ *Töpreng a fickó, és már csak úgy marja a pulykaméreg – ha visszautalhat Pyr esetére.* ~ Ha nem kéne a munka, én esküszöm, hogy… ~ *Szorongatja meg a törlőrongyot, villámló tekintetét a gnóm kisasszonyra szegezve, de befogja a száját, bármilyen nehéz is. Annyira ideges, hogy kínjában dudorászni kezd egy dalt. A hangja nem olyan hamis, mint amilyennek gondolja, de nem is jó, mindenesetre arra elég, hogy a szobában mindenkinek jelezze: á, ő nem hallja, amit fennhangon beszélnek róla, dehogy! Közben pedig az egyetlen értelmes élőlényt vizsgálgatja tekintete, már magán kívül, a nemrég érkező csinos, világosbarna hajú hölgyet. Végtére is Esti azt mondta, kedveskednie kell másoknak, nem igaz? Most megmutatja neki, milyen is az igazi kedveskedés.*
- A nagysasszony paprikás kedvében van ma. *Szól oda neki bizalmasan.* Én bizony nem vitatkoznék vele, igen veszélyes nőstény. *Teszi hozzá. Ő is vitatkozna vele, hogy a szuttyos leves meg a kis bor érdemel-e harminc aranyat, de igazság szerint ezt nem az ő tisztje eldönteni, ahogy Esti igazságát sem vitathatja. Nehéz ügy. Csak rápillant, amolyan komolyan, felvont szemöldökkel.* De a bort és levest valóban én állom a kisasszonynak, a félreértések elkerülése végett, és mert mindig öröm szép hölgyeket látni ebben a… fogadóban. *Kap az alkalmon, hogy elkápráztassa a szobában tartózkodó mindkét igazi nőt nagylelkűségével. Persze a végét nehéz kimondani, mert a helyen még van mit javítani. Talán Esti is az új berendezéshez koldul ilyen lelkesen, ki tudja?
Azonban nem tud tovább bájologni, mert újabb jövevény érkezik, még egy hölgyemény. Fint úgy látja, rajta azonban már nem tud segíteni, széttárja a karját.*
- Ez az első napom a fogadóban, attól tartok, nem tudok segíteni. *Mondja, de Estire és Ennára hagyja a dolgot, hátha ők többet tudnak a környékiekről.* Esetleg másban tudok segíteni? Egy italt? Valami finomságot? *Kérdezi, bár nem a jókedv, mint inkább a nyereség lehetősége mozgatja meg a férfit, és ez valószínűleg amúgy változatlanul komor, már-már unott ábrázatából is kitűnik.*
*Úgy tűnik, a mai nap mindenki arra törekszik, hogy az őrületbe kergesse Fintet. Legalább is a férfinak lassan kezd betelni a pohár. Megfáradtan forgatja a szemét, úgy suttog vissza Estinek.*
- Semmi különleges nincs abban, hogy bosszantani tud. Úgy tűnik, errefelé mindenkinek siker… *Mondaná végig, de félbe kell harapnia a mondatot, mert a kis gnóm még mindig az ő kora miatt sopánkodik. Az tény, hogy nem fiatal, de ha mindenkinek összeadnánk a lelki korát, együtt sem adnák ki Fintét.*
~ Mi ez, valami árvaház? Mit keres itt ennyi neveletlen kölök? ~ *Töpreng a fickó, és már csak úgy marja a pulykaméreg – ha visszautalhat Pyr esetére.* ~ Ha nem kéne a munka, én esküszöm, hogy… ~ *Szorongatja meg a törlőrongyot, villámló tekintetét a gnóm kisasszonyra szegezve, de befogja a száját, bármilyen nehéz is. Annyira ideges, hogy kínjában dudorászni kezd egy dalt. A hangja nem olyan hamis, mint amilyennek gondolja, de nem is jó, mindenesetre arra elég, hogy a szobában mindenkinek jelezze: á, ő nem hallja, amit fennhangon beszélnek róla, dehogy! Közben pedig az egyetlen értelmes élőlényt vizsgálgatja tekintete, már magán kívül, a nemrég érkező csinos, világosbarna hajú hölgyet. Végtére is Esti azt mondta, kedveskednie kell másoknak, nem igaz? Most megmutatja neki, milyen is az igazi kedveskedés.*
- A nagysasszony paprikás kedvében van ma. *Szól oda neki bizalmasan.* Én bizony nem vitatkoznék vele, igen veszélyes nőstény. *Teszi hozzá. Ő is vitatkozna vele, hogy a szuttyos leves meg a kis bor érdemel-e harminc aranyat, de igazság szerint ezt nem az ő tisztje eldönteni, ahogy Esti igazságát sem vitathatja. Nehéz ügy. Csak rápillant, amolyan komolyan, felvont szemöldökkel.* De a bort és levest valóban én állom a kisasszonynak, a félreértések elkerülése végett, és mert mindig öröm szép hölgyeket látni ebben a… fogadóban. *Kap az alkalmon, hogy elkápráztassa a szobában tartózkodó mindkét igazi nőt nagylelkűségével. Persze a végét nehéz kimondani, mert a helyen még van mit javítani. Talán Esti is az új berendezéshez koldul ilyen lelkesen, ki tudja?
Azonban nem tud tovább bájologni, mert újabb jövevény érkezik, még egy hölgyemény. Fint úgy látja, rajta azonban már nem tud segíteni, széttárja a karját.*
- Ez az első napom a fogadóban, attól tartok, nem tudok segíteni. *Mondja, de Estire és Ennára hagyja a dolgot, hátha ők többet tudnak a környékiekről.* Esetleg másban tudok segíteni? Egy italt? Valami finomságot? *Kérdezi, bár nem a jókedv, mint inkább a nyereség lehetősége mozgatja meg a férfit, és ez valószínűleg amúgy változatlanul komor, már-már unott ábrázatából is kitűnik.*
4214. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-09 20:25:40
Üzenet elküldve: 2019-10-09 20:25:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Mindenki//
*Arjának nagyon hosszú napja volt, kezdve a kincsvadászt kereső hajnali hirdetmény böngészésétől a báróval való találkozóig a Fogadóban, na és azután a thargokhoz való út Amon Ruadhra Pashthrával, végig a szántókon.
Így igencsak fáradtan lép be a Taverna ajtaján a kovácsműhelyből hazafelé indulva, és néz körül, hátha ott találja a fiút, de odabent csak idegeneket lát.
Egy fickó épp az asztalok körül rendezgeti a székeket, amikor belép, a pultnál egy vándor forma barna lány kanalaz valami levesfélét, csöndben beszélgetnek a nővel a pult mögött.
Az inkább valami úrinőnek néz ki, mint egyszerű kiszolgáló személyzetnek, legalábbis Arja így gondolja, persze az is lehet, hogy téved: ~lehet hogy itt ilyenek a pultos nők~ és valamiért Isannte jut eszébe.*
- Szép napot! *köszön csengő hangon, ahogy belép, bár már inkább estébe hajlik az idő, és közelebb megy a pulthoz.*
- Psahthrát keresem. Pashthra Shungorolt. Úgy volt, hogy itt találkozunk. Amonról jövök. *vár egy kicsit, hátha ismerik itt a fiút. Ha a név esetleg nem hoz eredményt, le is írja külsőleg.*
- Ilyen lányos képű, csinos, ezüst szőke fiatal férfi. Ember. *mondja, és várakozik, egyik ott tartózkodóról a másikra nézve, hátha tudnak valamit itt a Tavernában.*
//Mindenki//
*Arjának nagyon hosszú napja volt, kezdve a kincsvadászt kereső hajnali hirdetmény böngészésétől a báróval való találkozóig a Fogadóban, na és azután a thargokhoz való út Amon Ruadhra Pashthrával, végig a szántókon.
Így igencsak fáradtan lép be a Taverna ajtaján a kovácsműhelyből hazafelé indulva, és néz körül, hátha ott találja a fiút, de odabent csak idegeneket lát.
Egy fickó épp az asztalok körül rendezgeti a székeket, amikor belép, a pultnál egy vándor forma barna lány kanalaz valami levesfélét, csöndben beszélgetnek a nővel a pult mögött.
Az inkább valami úrinőnek néz ki, mint egyszerű kiszolgáló személyzetnek, legalábbis Arja így gondolja, persze az is lehet, hogy téved: ~lehet hogy itt ilyenek a pultos nők~ és valamiért Isannte jut eszébe.*
- Szép napot! *köszön csengő hangon, ahogy belép, bár már inkább estébe hajlik az idő, és közelebb megy a pulthoz.*
- Psahthrát keresem. Pashthra Shungorolt. Úgy volt, hogy itt találkozunk. Amonról jövök. *vár egy kicsit, hátha ismerik itt a fiút. Ha a név esetleg nem hoz eredményt, le is írja külsőleg.*
- Ilyen lányos képű, csinos, ezüst szőke fiatal férfi. Ember. *mondja, és várakozik, egyik ott tartózkodóról a másikra nézve, hátha tudnak valamit itt a Tavernában.*
4213. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-04 22:52:06
Üzenet elküldve: 2019-10-04 22:52:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*A szóváltásokat követően Fint bort tölt Ennának, amit ő udvariasan, kedvesen mosolyogva meg is köszön.*
- Jaj, ugyan!
*Válaszol Enna legyintve Fintnek. Mit tehet a férfi arról, hogy mások mit mondanak, vagy mit nem? Ugye, hogy semmit. Nem is igazán érti ezt a szabadkozást. Erre iszik is egyet. ~ Ejj, de szomjas voltam. ~ nyugtázza, miután a pohárban erősen megfogyatkozott nedűt szemléli.
Míg Fint vissza nem tér a levessel, apróbb kortyokban iszogatja tovább a bort – hogy tovább tartson. Eközben azon gondolkodik, az eddigiek alapján talán még Fint a legnormálisabb. Tulajdonképpen egészen szimpatikusnak mondható. Bár Enna nem igazán tudja hová tegye a férfit. Kicsit olyan érzése van, mintha az apja lenne, de ugyanakkor valójában éveket tekintve nem állhatnak olyan messze egymástól. A fél-elfek tovább élnek, mint az emberek, amely tényt Enna mindig is úgy értelmezett, több ideje van felnőni. Hogy pontosan mennyi ideje van még felnőni, azt ugyan nem tudja. Kiváltképpen mivel sikeresen elfelejtette, pontosan hány éves is. Talán mintha a harmincat már betöltötte volna. Egyszóval Fint talán apa helyett, mint férfi is „belefér”. Mármint korát tekintve.
~ Na de a másik kettő… Persze megvan a maguk varázsa. Például Kalapka tűzrőlpattantsága. A bögyösebbiknek meg… a bőre? De valami mégsem kerek velük kapcsolatban. Na de mi? ~ mélázott Enna magában. Van valami, ami közös mindkét nőben, és amelyet Enna szinte kézzelfoghatóan érzett a levegőben. Valami, ami zavarta őt bennük, és kihatással volt a viselkedésükre. Gondolkodás közben a bor egyre csak fogyott, fokozva az eszmefuttatás menetét. Majd végre rájött, mi az, amit érzett. Borából felsandítva csintalanul néz a mélységire.*
- Hiányzik valami?
*Kérdezi enyhén gúnyos hangon. Bár tudja, a másik nem feltétlen érti (vagy nem akarja érteni) mire céloz, magában már előre nevet a reakción, bármi is az.
Majd mikor Fint visszaér a levessel, azonnal mohón bele is kanalaz. Mielőtt azonban a kanál a szájához érne, meghallja Esti árazását. Harminc arany? Enna nem igazán volt biztos benne pontosan mennyi arany is volt nála, de ha ilyen tempóban fogyasztja tovább, már nem sokáig kell számolgatnia. Visszateszi a kanalat a levesbe.*
- Harminc arany? Én azt hittem, hogy a bor a ház ajándéka! *Mondja hevesen, de ügyelve rá, hogy ösztöneivel ellentétesen ne azonnal kiabálva kezdjen társalogni. Nem egészen ennyire számított. Majd eszébe jut Fint, aki eredetileg kérdezte őt az italról. Rápillant, miközben amaz éppen dolgos háziasszonyként pakolgatja a székeket.* Vagy azé a jóemberé. *Mondja, miközben igyekszik szemkontaktust teremteni vele.
Bár persze Enna nem lehúzós, nem akarja kifizettetni senkivel a maga ételét-italát.*
- De ha nem, hát nem. Félreértettük egymást. Mikor fizessek? Még lehet maradnék, vennék mást is. *Ami persze igaz volt, csak nem feltétlen engedhette meg magának. ~ Legközelebb azért megkérdezem az árat előtte… ~
Esti kérdésére nem igazán tudja mit feleljen. Vagyis tudja, csak megfogalmazni nem tudja. Azt elvégre mégsem mondhatja, hogy azért van itt, mert önmagát keresi. Hogy miért pont egy fogadóban, az jó kérdés. Mindenesetre azt el kell ismerni, hogy például egy kocsmai verekedésnél kiderülhet egy s más az emberről, amit nem nézett volna ki magából. ~ Fujj. Szinte még érzem milyen rossz volt annak a pofátlan kamasznak a fülébe harapni. ~ idézi fel magában az egyik ilyen esetet.*
- Valami kihívást keresek. *Próbálja meg más oldalról megközelíteni a problémát.* Vagyis, igazából dolgozni szeretnék.
*Jelenti ki végül. Talán így tudná summázni legjobban, mit is szeretne jelenleg tenni. Így egyszerre csinálna valami hasznosat, keresne pénzt, és találna rá (újra) önmagára.*
*A szóváltásokat követően Fint bort tölt Ennának, amit ő udvariasan, kedvesen mosolyogva meg is köszön.*
- Jaj, ugyan!
*Válaszol Enna legyintve Fintnek. Mit tehet a férfi arról, hogy mások mit mondanak, vagy mit nem? Ugye, hogy semmit. Nem is igazán érti ezt a szabadkozást. Erre iszik is egyet. ~ Ejj, de szomjas voltam. ~ nyugtázza, miután a pohárban erősen megfogyatkozott nedűt szemléli.
Míg Fint vissza nem tér a levessel, apróbb kortyokban iszogatja tovább a bort – hogy tovább tartson. Eközben azon gondolkodik, az eddigiek alapján talán még Fint a legnormálisabb. Tulajdonképpen egészen szimpatikusnak mondható. Bár Enna nem igazán tudja hová tegye a férfit. Kicsit olyan érzése van, mintha az apja lenne, de ugyanakkor valójában éveket tekintve nem állhatnak olyan messze egymástól. A fél-elfek tovább élnek, mint az emberek, amely tényt Enna mindig is úgy értelmezett, több ideje van felnőni. Hogy pontosan mennyi ideje van még felnőni, azt ugyan nem tudja. Kiváltképpen mivel sikeresen elfelejtette, pontosan hány éves is. Talán mintha a harmincat már betöltötte volna. Egyszóval Fint talán apa helyett, mint férfi is „belefér”. Mármint korát tekintve.
~ Na de a másik kettő… Persze megvan a maguk varázsa. Például Kalapka tűzrőlpattantsága. A bögyösebbiknek meg… a bőre? De valami mégsem kerek velük kapcsolatban. Na de mi? ~ mélázott Enna magában. Van valami, ami közös mindkét nőben, és amelyet Enna szinte kézzelfoghatóan érzett a levegőben. Valami, ami zavarta őt bennük, és kihatással volt a viselkedésükre. Gondolkodás közben a bor egyre csak fogyott, fokozva az eszmefuttatás menetét. Majd végre rájött, mi az, amit érzett. Borából felsandítva csintalanul néz a mélységire.*
- Hiányzik valami?
*Kérdezi enyhén gúnyos hangon. Bár tudja, a másik nem feltétlen érti (vagy nem akarja érteni) mire céloz, magában már előre nevet a reakción, bármi is az.
Majd mikor Fint visszaér a levessel, azonnal mohón bele is kanalaz. Mielőtt azonban a kanál a szájához érne, meghallja Esti árazását. Harminc arany? Enna nem igazán volt biztos benne pontosan mennyi arany is volt nála, de ha ilyen tempóban fogyasztja tovább, már nem sokáig kell számolgatnia. Visszateszi a kanalat a levesbe.*
- Harminc arany? Én azt hittem, hogy a bor a ház ajándéka! *Mondja hevesen, de ügyelve rá, hogy ösztöneivel ellentétesen ne azonnal kiabálva kezdjen társalogni. Nem egészen ennyire számított. Majd eszébe jut Fint, aki eredetileg kérdezte őt az italról. Rápillant, miközben amaz éppen dolgos háziasszonyként pakolgatja a székeket.* Vagy azé a jóemberé. *Mondja, miközben igyekszik szemkontaktust teremteni vele.
Bár persze Enna nem lehúzós, nem akarja kifizettetni senkivel a maga ételét-italát.*
- De ha nem, hát nem. Félreértettük egymást. Mikor fizessek? Még lehet maradnék, vennék mást is. *Ami persze igaz volt, csak nem feltétlen engedhette meg magának. ~ Legközelebb azért megkérdezem az árat előtte… ~
Esti kérdésére nem igazán tudja mit feleljen. Vagyis tudja, csak megfogalmazni nem tudja. Azt elvégre mégsem mondhatja, hogy azért van itt, mert önmagát keresi. Hogy miért pont egy fogadóban, az jó kérdés. Mindenesetre azt el kell ismerni, hogy például egy kocsmai verekedésnél kiderülhet egy s más az emberről, amit nem nézett volna ki magából. ~ Fujj. Szinte még érzem milyen rossz volt annak a pofátlan kamasznak a fülébe harapni. ~ idézi fel magában az egyik ilyen esetet.*
- Valami kihívást keresek. *Próbálja meg más oldalról megközelíteni a problémát.* Vagyis, igazából dolgozni szeretnék.
*Jelenti ki végül. Talán így tudná summázni legjobban, mit is szeretne jelenleg tenni. Így egyszerre csinálna valami hasznosat, keresne pénzt, és találna rá (újra) önmagára.*
4212. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-04 20:45:06
Üzenet elküldve: 2019-10-04 20:45:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
//Elvonulva a szobába//
*A fél-elf lányra csak értetlenül pislog, miközben az jót derül rajta.
~Biztos kerülgeti a dögvész, szegény, remélem itt leszek még mikor még meleg. ~ Közben látja, hogy az idős úr igen, de nagyon magára vette a korára tett megjegyzést, meg is jegyzi magában, nem csak a nők nem szeretik ha a korukat firtatják, de a taták se. ~Hiszen mindenből okulhatunk. ~ Bólogat nagyokat magában a tanulság levonása után. A jó fürdőzésre csak meglengeti a karját a férfi irányába.*
-Köszi tata, meglesz! *Mondja a legnagyobb természetességgel.*
-El is várom. *Biccent oda a mélységinek, aki kijelenti, ha az öreg elpatkolna, akkor ő még mindig itt van, hogy szervírozza számára a vacsorát.*
-Hiszen nézz csak rá, már fél lábbal a sírban, igazán gondolhatnátok már a helyettesre. Aztán ki tudja, ilyen idősen már a nátha is végzetes. *Az utolsó mondatot mielőtt elkiáltja, még odateszi az arca oldalára a kezét, mintha ezzel Fint kizárná a körből és hozzá nem jutna el a hangja. De eljut.*
-A színed miatt meg ne aggódj néne, nekem tetszik.*Majd felcuccolva eltotyog a szobába, ahol magára zárja az ajtót és végre elmerül a csak neki előkészített fürdővízben. ~Más segge ebbe bele se férne. Még jó, hogy ilyen falatnyi vagyok. ~ Lóbálja meg kilógó lábait, majd valami nótát kezd el dudorászni.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.04 20:46:13
//Elvonulva a szobába//
*A fél-elf lányra csak értetlenül pislog, miközben az jót derül rajta.
~Biztos kerülgeti a dögvész, szegény, remélem itt leszek még mikor még meleg. ~ Közben látja, hogy az idős úr igen, de nagyon magára vette a korára tett megjegyzést, meg is jegyzi magában, nem csak a nők nem szeretik ha a korukat firtatják, de a taták se. ~Hiszen mindenből okulhatunk. ~ Bólogat nagyokat magában a tanulság levonása után. A jó fürdőzésre csak meglengeti a karját a férfi irányába.*
-Köszi tata, meglesz! *Mondja a legnagyobb természetességgel.*
-El is várom. *Biccent oda a mélységinek, aki kijelenti, ha az öreg elpatkolna, akkor ő még mindig itt van, hogy szervírozza számára a vacsorát.*
-Hiszen nézz csak rá, már fél lábbal a sírban, igazán gondolhatnátok már a helyettesre. Aztán ki tudja, ilyen idősen már a nátha is végzetes. *Az utolsó mondatot mielőtt elkiáltja, még odateszi az arca oldalára a kezét, mintha ezzel Fint kizárná a körből és hozzá nem jutna el a hangja. De eljut.*
-A színed miatt meg ne aggódj néne, nekem tetszik.*Majd felcuccolva eltotyog a szobába, ahol magára zárja az ajtót és végre elmerül a csak neki előkészített fürdővízben. ~Más segge ebbe bele se férne. Még jó, hogy ilyen falatnyi vagyok. ~ Lóbálja meg kilógó lábait, majd valami nótát kezd el dudorászni.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.04 20:46:13
4211. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-04 18:45:54
Üzenet elküldve: 2019-10-04 18:45:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Somolyogva hallgatja Fint és Xavy beszélgetését. Bár a világért sem ismerné be, azért jól esik neki, hogy a férfi tűrhetőnek minősíti az itteni italt. ~Merne is mást mondani a vendég előtt... ~teszi hozzá azért magában, ám reméli, hogy nem csak ez volt az oka a dicséretnek. Ahogy azonban az új lány is csatlakozik hozzájuk, mosolya tovább szélesedik Xavy megjegyzéseit hallva. ~Kezdem egész megkedvelni. Kicsit mintha Dorára hasonlítana... csak kisebb~ ismeri be magában, miközben csak az gátolja meg a harsány kacagástól, hogy nem szokott ilyesmit csinálni*
- Ez a lány tud valamit! *suttogja Fintnek, ahogy a gnóm arról kezd beszélni, a férfi fél lábbal már a sírban van. Nem úszhatja meg azonban ő sem a furcsa megjegyzéseket, bár már szinte számított is valami ilyesmire Xavytól*
- Ne félj, ha időközben meg találna halni, majd én felszolgálom a vacsorádat! *kacsint a lányra, mielőtt a bőrszínére tett feltevésekre reagálna* Hidd el, már próbáltam mindent, semmi sem segített... *biggyeszti le ajkait, mintha tényleg sajnálná a dolgot* Egyébként pedig honnan tudod, hogy nem a ti bőrötöket kéne besötétíteni inkább? *vonja fel egyik szemöldökét kissé közelebb hajolva, egy kis gondolkodni valóval engedve útjára a lányt*
- Bár van, aki így is elég sötét... *mormolja csak Fintnek, természetesen az imént távozott tündérre gondolva*
- Köszönöm! *kiált még a lány után a ruhákat illető megjegyzésre, Xavy távozásával azonban kénytelen figyelmét az új vendégre fordítani, bár közel sem elégedett azzal, amit hall. ~Bor és leves? Nyápic!~ gondolja magában, miközben a lány körül sürgölődő Fintet szemléli*
- Harminc arany lesz. *közli negédes mosollyal az árat, ahogy Enna megkap mindent, amit kért, kicsi, amolyan nem túl szimpatikus a képed felárral toldva meg a normális díjszabást, bár erre legfeljebb csak Fint figyelhet fel, már ha megjegyezte már kívülről a helyi árlistát*
- Na és mi szél hozott ide? *érdeklődik puszta udvariasságból, hogy ne üljenek itt némán, na meg hogy elterelje a gondolait Fint hirtelen jött buzgalmáról és ennek lehetséges okairól.*
*Somolyogva hallgatja Fint és Xavy beszélgetését. Bár a világért sem ismerné be, azért jól esik neki, hogy a férfi tűrhetőnek minősíti az itteni italt. ~Merne is mást mondani a vendég előtt... ~teszi hozzá azért magában, ám reméli, hogy nem csak ez volt az oka a dicséretnek. Ahogy azonban az új lány is csatlakozik hozzájuk, mosolya tovább szélesedik Xavy megjegyzéseit hallva. ~Kezdem egész megkedvelni. Kicsit mintha Dorára hasonlítana... csak kisebb~ ismeri be magában, miközben csak az gátolja meg a harsány kacagástól, hogy nem szokott ilyesmit csinálni*
- Ez a lány tud valamit! *suttogja Fintnek, ahogy a gnóm arról kezd beszélni, a férfi fél lábbal már a sírban van. Nem úszhatja meg azonban ő sem a furcsa megjegyzéseket, bár már szinte számított is valami ilyesmire Xavytól*
- Ne félj, ha időközben meg találna halni, majd én felszolgálom a vacsorádat! *kacsint a lányra, mielőtt a bőrszínére tett feltevésekre reagálna* Hidd el, már próbáltam mindent, semmi sem segített... *biggyeszti le ajkait, mintha tényleg sajnálná a dolgot* Egyébként pedig honnan tudod, hogy nem a ti bőrötöket kéne besötétíteni inkább? *vonja fel egyik szemöldökét kissé közelebb hajolva, egy kis gondolkodni valóval engedve útjára a lányt*
- Bár van, aki így is elég sötét... *mormolja csak Fintnek, természetesen az imént távozott tündérre gondolva*
- Köszönöm! *kiált még a lány után a ruhákat illető megjegyzésre, Xavy távozásával azonban kénytelen figyelmét az új vendégre fordítani, bár közel sem elégedett azzal, amit hall. ~Bor és leves? Nyápic!~ gondolja magában, miközben a lány körül sürgölődő Fintet szemléli*
- Harminc arany lesz. *közli negédes mosollyal az árat, ahogy Enna megkap mindent, amit kért, kicsi, amolyan nem túl szimpatikus a képed felárral toldva meg a normális díjszabást, bár erre legfeljebb csak Fint figyelhet fel, már ha megjegyezte már kívülről a helyi árlistát*
- Na és mi szél hozott ide? *érdeklődik puszta udvariasságból, hogy ne üljenek itt némán, na meg hogy elterelje a gondolait Fint hirtelen jött buzgalmáról és ennek lehetséges okairól.*
4210. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-02 23:16:48
Üzenet elküldve: 2019-10-02 23:16:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*Esti egy velős bemutatkozás után arról győzködi a gnóm leányzót, hogy kapjon rá az ivásra, ez pedig Fintet módfelett mulattatja. Talán a köztük húzódó korkülönbség lehet az oka, hogy a sötételf lány azt hiszi, megváltoztathat másokat. Hát ha valakivel, Finttel kapcsolatban rá kell jönnie majd az ellenkezőjére.*
- És ha rákapnál az italra, tedd nálunk. Én már néhány helyen megfordultam, de ez itt jó. *Bök a poharára. Ha valaki azt várná, hogy elkezdjen mesélni az életéről, hiába – Fint nem egy beszédes típus, ma már tízszer vagy húszszor haladta meg a megszokottat. Pillantása beszédesebb, főleg, ahogy Esti fenekét stíröli, amíg a lány elmegy a kért ruhaneműért. Őszinte megszeppentség látszik az arcán, mikor az elázott gnóm megszagolja az érkező kezét.*
~ Ő most… Ő… Mi? Zokni? ~
*És ha ez még nem minden, Xavy visszafordul, és megjegyzést tesz a férfi korára. Fint nagy levegőt vesz, behunyja a szemét, és mintha motyogna is valamit, Xavy jól láthatja, amint szépen, nyugodtan(?) kifújja a levegőt.*
- Hogy az… Hmm. *Egy halk mordulással rendet tesz ábrázatán, és bár mosolyt nem tud rá csalni, széttárt karjaival jelzi, hogy igen, jól beszélt, valóban nem fiatal.* Jó fürdőzést.
*Persze most már minden erejével azon van, hogy kedvesnek tűnjön az érkező előtt. Igazán nem kell sokat várni arra a borra, mert Fint jó benyomást akar tenni a maga mogorva harcos módján, és már nyitja is a palackot, hogy a piros nedűt felszolgálja a hölgynek.*
- Elnézést az előbbiért. *Mondja nem túl nagy odaadással, amolyan kényszerből, de azért próbálkozik. Meg a véleményét is lenyeli a lányról, aki mindenkit pulykának és zokniárusnak néz.* A levest azonnal hozom!
*Hátramegy egy kis időre, csak hogy elkészítse vagy megmelegítse a levest, attól függ, éppen milyen állapotban találja az alapanyagokat. És már viszi is ki a sűrű levest, hogy a lány elé rakja.*
- Jó étvágyat. *Mondja udvariasan, és betol néhány széket, majd elrendezgeti a holmikat, amiket Pyr széthagyott. Még akkor is, ha eddig nem törődött vele, Estinek feltűnhet, most mennyire igyekszik nagyon szorgalmas pultosnak tűnni. Közben pedig csak mélázgat magában.*
*Esti egy velős bemutatkozás után arról győzködi a gnóm leányzót, hogy kapjon rá az ivásra, ez pedig Fintet módfelett mulattatja. Talán a köztük húzódó korkülönbség lehet az oka, hogy a sötételf lány azt hiszi, megváltoztathat másokat. Hát ha valakivel, Finttel kapcsolatban rá kell jönnie majd az ellenkezőjére.*
- És ha rákapnál az italra, tedd nálunk. Én már néhány helyen megfordultam, de ez itt jó. *Bök a poharára. Ha valaki azt várná, hogy elkezdjen mesélni az életéről, hiába – Fint nem egy beszédes típus, ma már tízszer vagy húszszor haladta meg a megszokottat. Pillantása beszédesebb, főleg, ahogy Esti fenekét stíröli, amíg a lány elmegy a kért ruhaneműért. Őszinte megszeppentség látszik az arcán, mikor az elázott gnóm megszagolja az érkező kezét.*
~ Ő most… Ő… Mi? Zokni? ~
*És ha ez még nem minden, Xavy visszafordul, és megjegyzést tesz a férfi korára. Fint nagy levegőt vesz, behunyja a szemét, és mintha motyogna is valamit, Xavy jól láthatja, amint szépen, nyugodtan(?) kifújja a levegőt.*
- Hogy az… Hmm. *Egy halk mordulással rendet tesz ábrázatán, és bár mosolyt nem tud rá csalni, széttárt karjaival jelzi, hogy igen, jól beszélt, valóban nem fiatal.* Jó fürdőzést.
*Persze most már minden erejével azon van, hogy kedvesnek tűnjön az érkező előtt. Igazán nem kell sokat várni arra a borra, mert Fint jó benyomást akar tenni a maga mogorva harcos módján, és már nyitja is a palackot, hogy a piros nedűt felszolgálja a hölgynek.*
- Elnézést az előbbiért. *Mondja nem túl nagy odaadással, amolyan kényszerből, de azért próbálkozik. Meg a véleményét is lenyeli a lányról, aki mindenkit pulykának és zokniárusnak néz.* A levest azonnal hozom!
*Hátramegy egy kis időre, csak hogy elkészítse vagy megmelegítse a levest, attól függ, éppen milyen állapotban találja az alapanyagokat. És már viszi is ki a sűrű levest, hogy a lány elé rakja.*
- Jó étvágyat. *Mondja udvariasan, és betol néhány széket, majd elrendezgeti a holmikat, amiket Pyr széthagyott. Még akkor is, ha eddig nem törődött vele, Estinek feltűnhet, most mennyire igyekszik nagyon szorgalmas pultosnak tűnni. Közben pedig csak mélázgat magában.*
4209. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-01 01:17:31
Üzenet elküldve: 2019-10-01 01:17:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meghökkenve fogadja Xavy reakcióját. ~ Zokniárusnak néz? Ennyire szakadtnak nézek ki? ~ és már keresne is egy tükröt, hogy ellenőrizze külsejét, de tudja, itt hiába keresné. Keze szaglászását a meglepettségtől némán szemléli, majd miután „visszakapja” azt, mereven ellenáll a kísértésnek, hogy hónalját szimatolva ellenőrizze szagát. A következő megjegyzésen nem tudja eldönteni megsértődjön-e, vagy nevessen, így igyekszik figyelmét inkább másba temetni.*
- Üdv!
*Mondja kedves hangon az őt köszöntőknek, miközben igyekszik nem letörtnek hangzani. Alaposabban végig szeretné mérni a másik kettőt, de félúton megáll. Így például észre sem veszi Esti rosszalló pillantását Fintre, pedig levonta volna a maga következtetéseit belőle. Fint rosszfiús mosolya Ennában felébreszt néhány emléket, melyet balesete óta eddig még nem idézett fel semmi. Félhomályban kecsesen hajlongó rejtélyes ívek. Fojtott sóhajok. Kevésbé fojtott sóhajok. ~ Hű. Azért ezt jó tudni. ~ kerekedik el a szeme egy-egy emlék „láttán”. Emlékei ködéből visszatérve eszébe jut, hogy tulajdonképpen kérdeztek tőle.*
- Italt? *Gondolkodik félhangosan. Tulajdonképpen nem igazán van kedve inni. Igazából levest szeretne enni. Jó sok zöldséggel. De úgy érzi, hogy megtépázott tekintélyét helyreállítsa, valamiképp dominanciát kellene tanúsítania. Nem engedheti meg magának a nemleges választ.* Bort kérek! *Mondja határozottan, miközben a pulthoz telepszik. Majd kis gondolkodás után hozzáteszi* És levest is.
*Nem igazán zavartatja magát, hogy a bor és a leves milyenségét és mennyiségét illetően egy szót sem ejtett. Tulajdonképpen fel sem ötlik benne, hogy bármi hozzáfűznivalót kívánna a helyzet. Kért, megkapja, kész. Egyébként is sokkal jobban érdekli a visszatért Xavy mondanivalója. Először csak kíváncsiság látszik az arcán, később már el is tátja a száját Xavy csípős megjegyzésein. Addig türtőzteti magát míg a gnóm el nem vonul. Azután kitör belőle a nevetés. ~ Nem, most már biztosan nem. Egyáltalán nem sértődtem meg. ~ gondolja, miközben továbbra is jóízűen hahotázik. A maga karakánságával, elmés kiszólásaival és bohókásságával már el is nyerte Enna tetszését ez a kétlábon járó pukkancs kis kalpag. *
- Jaaaj! *Sóhajt vidáman miközben szeme sarkát törölgeti.
Egészen feloldódott a maga jókedvében, kezdeti félénksége szinte szertefoszlott. Nevetés közben természetesen tudomást sem vett arról, hogy esetleg mások nem viccnek fogták fel a minidrámát. A nagy izgalmakból felocsúdva legszívesebben megkérdezné „Oszt hol már az a bor?”, de azért sejtette, hogy nem ápol olyan viszonyt (még) az itteniekkel, hogy így beszélhessen velük. Más mondanivaló nem jut eszébe, így jobb híján kíváncsian pislog a körülötte lévőkre.*
A hozzászólás írója (Enna Tralen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 01:17:58
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meghökkenve fogadja Xavy reakcióját. ~ Zokniárusnak néz? Ennyire szakadtnak nézek ki? ~ és már keresne is egy tükröt, hogy ellenőrizze külsejét, de tudja, itt hiába keresné. Keze szaglászását a meglepettségtől némán szemléli, majd miután „visszakapja” azt, mereven ellenáll a kísértésnek, hogy hónalját szimatolva ellenőrizze szagát. A következő megjegyzésen nem tudja eldönteni megsértődjön-e, vagy nevessen, így igyekszik figyelmét inkább másba temetni.*
- Üdv!
*Mondja kedves hangon az őt köszöntőknek, miközben igyekszik nem letörtnek hangzani. Alaposabban végig szeretné mérni a másik kettőt, de félúton megáll. Így például észre sem veszi Esti rosszalló pillantását Fintre, pedig levonta volna a maga következtetéseit belőle. Fint rosszfiús mosolya Ennában felébreszt néhány emléket, melyet balesete óta eddig még nem idézett fel semmi. Félhomályban kecsesen hajlongó rejtélyes ívek. Fojtott sóhajok. Kevésbé fojtott sóhajok. ~ Hű. Azért ezt jó tudni. ~ kerekedik el a szeme egy-egy emlék „láttán”. Emlékei ködéből visszatérve eszébe jut, hogy tulajdonképpen kérdeztek tőle.*
- Italt? *Gondolkodik félhangosan. Tulajdonképpen nem igazán van kedve inni. Igazából levest szeretne enni. Jó sok zöldséggel. De úgy érzi, hogy megtépázott tekintélyét helyreállítsa, valamiképp dominanciát kellene tanúsítania. Nem engedheti meg magának a nemleges választ.* Bort kérek! *Mondja határozottan, miközben a pulthoz telepszik. Majd kis gondolkodás után hozzáteszi* És levest is.
*Nem igazán zavartatja magát, hogy a bor és a leves milyenségét és mennyiségét illetően egy szót sem ejtett. Tulajdonképpen fel sem ötlik benne, hogy bármi hozzáfűznivalót kívánna a helyzet. Kért, megkapja, kész. Egyébként is sokkal jobban érdekli a visszatért Xavy mondanivalója. Először csak kíváncsiság látszik az arcán, később már el is tátja a száját Xavy csípős megjegyzésein. Addig türtőzteti magát míg a gnóm el nem vonul. Azután kitör belőle a nevetés. ~ Nem, most már biztosan nem. Egyáltalán nem sértődtem meg. ~ gondolja, miközben továbbra is jóízűen hahotázik. A maga karakánságával, elmés kiszólásaival és bohókásságával már el is nyerte Enna tetszését ez a kétlábon járó pukkancs kis kalpag. *
- Jaaaj! *Sóhajt vidáman miközben szeme sarkát törölgeti.
Egészen feloldódott a maga jókedvében, kezdeti félénksége szinte szertefoszlott. Nevetés közben természetesen tudomást sem vett arról, hogy esetleg mások nem viccnek fogták fel a minidrámát. A nagy izgalmakból felocsúdva legszívesebben megkérdezné „Oszt hol már az a bor?”, de azért sejtette, hogy nem ápol olyan viszonyt (még) az itteniekkel, hogy így beszélhessen velük. Más mondanivaló nem jut eszébe, így jobb híján kíváncsian pislog a körülötte lévőkre.*
A hozzászólás írója (Enna Tralen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 01:17:58
4208. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-09-28 19:36:12
Üzenet elküldve: 2019-09-28 19:36:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Éppen a pultnál ül ismét, haja és ruhája egyértelműen vizes, ez külső szemlélő számára is felismerhető, így eléggé ázott kutya külsőt kölcsönözve a gnómnak. Nem is tulajdonít nagyobb jelentőséget a besétálónak, hiszen ez egy fogadó, ahol vendégek szoktak lenni. De az közelebb is sétál és mintha hozzá szólna, majd felé nyújtja a kezét. Megviselt arccal odafordul, hiszen most szalajtotta el a lehetőséget, hogy egy igazi tündér tollának boldog tulajdonosa legyen, és végig méri. ~Nem tündér. ~ Azért biztos, ami biztos a felé nyújtott kezet megszaglássza.*
-Nem köszönöm, elég zoknim van már és mást sem szeretnék venni. *Néz fel a másikra.*
-Én éhes vagyok és vizes. Ha te Enna vagy, azon sajnos nem tudok segíteni. *Mondja szinte teljes komolysággal, majd miután lezavarta a saját részéről a beszélgetést, lekászálódik a székről, de még felnyúl a kulcsért, hogy Fint kezéből kikapja.*
-Első ajtó balra.*Ismétli el, amit korábban ő mondott neki. Indulna arra, de még visszafordul a férfi irányába. ~A ruha meg itt maradt. ~*
-Fint! Ezt igazán jól teszi, mármint az ivást, mert azt hallottam ez belülről is tartósít, lássuk be, már nem vagy fiatal és ennél már nem is leszel ifjabb. Csak így tovább, aztán nehogy szétessen nekem, mert még vacsorázni is jövök. *Majd odafordul Estihez is, néhány biztató szó erejéig.*
-Aztán ki tudja, lehet a te bőrödet is helyrehozza, láttam már, hogy kifehérített egy egész szürke patkányt. *Vonja meg a vállát, mint, aki teljesen tudományos tényeket, kutatásának eredményeit osztja meg épp a pórnéppel, aztán vagy alkalmazzák, vagy nem. Közben odasétál a pulthoz és elveszi a kitett ruhát.*
-A célnak megfelel. *Állapítja meg, majd azt is megszaglássza.* -Érdekes összeállítás, akkor majd a szobában hagyom. *Nyugtázza a dolgokat. ~Ha ebben mennék ki, a medvék rögtön kiszúrnának még a bozótosban is. De kié lehetett? Nyilván egyikük se ilyen kicsit, lehet megfőzték, azt megették! Remélem tudják, hogy a gnómhús rágósfajta… ~ Felnyalábolja és viszi magával, a táska a hátán, a ruhákat pedig maga elé tartja, hogy ne legyenek vizesek, mint a többi holmija. Így vonul el a neki előkészített szobába.*
*Éppen a pultnál ül ismét, haja és ruhája egyértelműen vizes, ez külső szemlélő számára is felismerhető, így eléggé ázott kutya külsőt kölcsönözve a gnómnak. Nem is tulajdonít nagyobb jelentőséget a besétálónak, hiszen ez egy fogadó, ahol vendégek szoktak lenni. De az közelebb is sétál és mintha hozzá szólna, majd felé nyújtja a kezét. Megviselt arccal odafordul, hiszen most szalajtotta el a lehetőséget, hogy egy igazi tündér tollának boldog tulajdonosa legyen, és végig méri. ~Nem tündér. ~ Azért biztos, ami biztos a felé nyújtott kezet megszaglássza.*
-Nem köszönöm, elég zoknim van már és mást sem szeretnék venni. *Néz fel a másikra.*
-Én éhes vagyok és vizes. Ha te Enna vagy, azon sajnos nem tudok segíteni. *Mondja szinte teljes komolysággal, majd miután lezavarta a saját részéről a beszélgetést, lekászálódik a székről, de még felnyúl a kulcsért, hogy Fint kezéből kikapja.*
-Első ajtó balra.*Ismétli el, amit korábban ő mondott neki. Indulna arra, de még visszafordul a férfi irányába. ~A ruha meg itt maradt. ~*
-Fint! Ezt igazán jól teszi, mármint az ivást, mert azt hallottam ez belülről is tartósít, lássuk be, már nem vagy fiatal és ennél már nem is leszel ifjabb. Csak így tovább, aztán nehogy szétessen nekem, mert még vacsorázni is jövök. *Majd odafordul Estihez is, néhány biztató szó erejéig.*
-Aztán ki tudja, lehet a te bőrödet is helyrehozza, láttam már, hogy kifehérített egy egész szürke patkányt. *Vonja meg a vállát, mint, aki teljesen tudományos tényeket, kutatásának eredményeit osztja meg épp a pórnéppel, aztán vagy alkalmazzák, vagy nem. Közben odasétál a pulthoz és elveszi a kitett ruhát.*
-A célnak megfelel. *Állapítja meg, majd azt is megszaglássza.* -Érdekes összeállítás, akkor majd a szobában hagyom. *Nyugtázza a dolgokat. ~Ha ebben mennék ki, a medvék rögtön kiszúrnának még a bozótosban is. De kié lehetett? Nyilván egyikük se ilyen kicsit, lehet megfőzték, azt megették! Remélem tudják, hogy a gnómhús rágósfajta… ~ Felnyalábolja és viszi magával, a táska a hátán, a ruhákat pedig maga elé tartja, hogy ne legyenek vizesek, mint a többi holmija. Így vonul el a neki előkészített szobába.*
4207. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-09-26 21:47:22
Üzenet elküldve: 2019-09-26 21:47:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
- Ez csak rajtad múlik. *kacsint kihívóan Fintre, mielőtt a kis közjáték lejátszódna, mely a tündér távozásával végződik*
- Bizony. Sokkal könnyebb velük, ha már ki van tekerve a nyakuk... *jegyzi meg a lánykára pillantva, nem magyarázva tovább, igazi vagy átvitt értelemben vett pulykákról van-e szó. ~Mindkettő akkor jó, ha néma~ zárja le magában a témát, miközben hasonlóképp hallgatja a fürdőt illető kérdéseket*
- Szíverősítő. *kapcsolódik be újra a beszélgetésbe, mikor olyan témáról van szó, mely őt is érdekli, vagyis az ivásról* Ne szagolgasd sokáig, csak rosszabb lesz! Húzd le egyszerre, és kész! *tanácsolja a lánykának, hisz az az érzése, kezdővel van dolga*
- Esti. *zárja rövidre a bemutatkozást egy biccentéssel, nehogy ő is kimaradjon a sorból*
- Miattam? Ó, de kedves! Rég mondtak nekem ilyen szépet... *fordul tettetett lelkesedéssel Fint felé, mintha a világ legszebb bókja szaladt volna ki a férfi száján, természetesen magát gondolva eme csodálatos érzés kiváltójának, ami most kedvence csaposát átjárja. Mielőtt azonban túlságosan giccsessé válhatna a jelenet, fenékig üríti inkább a poharát, miközben magában kacag Xavy reakcióján*
- Ne aggódj, pár év és meg fogod kedvelni! *jelenti ki teljes meggyőződéssel, hiszen nem ismer egyetlen olyan épeszű felnőttet se, aki megvetne egy jó pálinkát, főleg ha ingyen van, így csak a lány fiatal korára tudja fogni húzódozását*
- Mindjárt keresek valamit! *sóhajt fel végül, hiszen Xavy csak nem szakad le a ruhatémáról, így a pultot megkerülve felballag saját szobájába, ahol, ha jól emlékszik, egy szekrényben van pár, a személyzetnek szánt holmi. ~Ezek jók lesznek~ gondolja magában, ahogy lesétál*
- Tessék! *tesz a lány mellé a pultra egy vászonnadrágot és egy hozzáillő inget. Egyszerű fehér darab mindkettő, inasfiúknak való, de méretben talán pont jók egy gnómra*
- A ruha nincs benne az árban. Indulás előtt hagyd csak a szobádban! *mosolyog a lányra, bár szemét korántsem járja át a boldogító érzés. ~Nekem mindegy, miben távozol, akár meztelenül is mehetsz, de ezek itt maradnak!~ gondolja magában, majd az új vendég felé fordul. ~Nofene! Épp csak egy pillanatig nem voltam itt, és máris érkezett valaki?~ húzza fel gondolatban a szemöldökét, ahogy az új lányra mered*
- Üdv! *köszön végül a jövevénynek, miközben visszasétál a pult mögé. Menet közben azért nem átall egy rosszalló pillantást vetni Fintre, aki megítélése szerint túlságosan is érdeklődőnek tűnik a lány iránt.*
- Ez csak rajtad múlik. *kacsint kihívóan Fintre, mielőtt a kis közjáték lejátszódna, mely a tündér távozásával végződik*
- Bizony. Sokkal könnyebb velük, ha már ki van tekerve a nyakuk... *jegyzi meg a lánykára pillantva, nem magyarázva tovább, igazi vagy átvitt értelemben vett pulykákról van-e szó. ~Mindkettő akkor jó, ha néma~ zárja le magában a témát, miközben hasonlóképp hallgatja a fürdőt illető kérdéseket*
- Szíverősítő. *kapcsolódik be újra a beszélgetésbe, mikor olyan témáról van szó, mely őt is érdekli, vagyis az ivásról* Ne szagolgasd sokáig, csak rosszabb lesz! Húzd le egyszerre, és kész! *tanácsolja a lánykának, hisz az az érzése, kezdővel van dolga*
- Esti. *zárja rövidre a bemutatkozást egy biccentéssel, nehogy ő is kimaradjon a sorból*
- Miattam? Ó, de kedves! Rég mondtak nekem ilyen szépet... *fordul tettetett lelkesedéssel Fint felé, mintha a világ legszebb bókja szaladt volna ki a férfi száján, természetesen magát gondolva eme csodálatos érzés kiváltójának, ami most kedvence csaposát átjárja. Mielőtt azonban túlságosan giccsessé válhatna a jelenet, fenékig üríti inkább a poharát, miközben magában kacag Xavy reakcióján*
- Ne aggódj, pár év és meg fogod kedvelni! *jelenti ki teljes meggyőződéssel, hiszen nem ismer egyetlen olyan épeszű felnőttet se, aki megvetne egy jó pálinkát, főleg ha ingyen van, így csak a lány fiatal korára tudja fogni húzódozását*
- Mindjárt keresek valamit! *sóhajt fel végül, hiszen Xavy csak nem szakad le a ruhatémáról, így a pultot megkerülve felballag saját szobájába, ahol, ha jól emlékszik, egy szekrényben van pár, a személyzetnek szánt holmi. ~Ezek jók lesznek~ gondolja magában, ahogy lesétál*
- Tessék! *tesz a lány mellé a pultra egy vászonnadrágot és egy hozzáillő inget. Egyszerű fehér darab mindkettő, inasfiúknak való, de méretben talán pont jók egy gnómra*
- A ruha nincs benne az árban. Indulás előtt hagyd csak a szobádban! *mosolyog a lányra, bár szemét korántsem járja át a boldogító érzés. ~Nekem mindegy, miben távozol, akár meztelenül is mehetsz, de ezek itt maradnak!~ gondolja magában, majd az új vendég felé fordul. ~Nofene! Épp csak egy pillanatig nem voltam itt, és máris érkezett valaki?~ húzza fel gondolatban a szemöldökét, ahogy az új lányra mered*
- Üdv! *köszön végül a jövevénynek, miközben visszasétál a pult mögé. Menet közben azért nem átall egy rosszalló pillantást vetni Fintre, aki megítélése szerint túlságosan is érdeklődőnek tűnik a lány iránt.*
4206. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-09-25 01:19:54
Üzenet elküldve: 2019-09-25 01:19:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Felőlem. Csak aztán ne túl hangosan. *Feleli a marcona férfi Estanellaria pikáns megjegyzésére. Gondolatai túl nagy hévvel lódulnak meg a lány szavaira, és máris egy meleg kandallóval fűtött szobára gondol, ahol épp meztelenül… de a két manószerű vendégük hamar letöri a lelkesedését. Fint türelmesen, szinte már álmos pislogásokkal nézi a fiút. Nagyon nyűgösnek tűnik a szárnyával kapcsolatban, de hát lehet, hogy ez már csak olyan, mint a nők szoknyája, hisztisek lesznek, ha valakinek arra téved a keze. A Vaskorsó új, kiváló pultosa persze nem ilyen fickó. Soha nem menne el tettlegességig. Csak ha a kiválasztott hölgy is akarja. Az azonban nem kerüli el a figyelmét, hogy hatalmas összeg koppan az asztalon.*
- Hö. *Jegyzi meg, ebbe a két hangba annyi döbbenettel vegyes örömöt sűrítve, amennyit az amúgy teljesen mogorva férfi csak ki tud magából préselni.*
~ Bárcsak nekem is lenne ennyi pénzem, akkor megfoghatnám. ~ *Töpreng magában, de közben teendői is akadnak. Mire visszatér, nem elég, hogy Estanellaria nem repült világgá a tündérrel, a kölyök még el is tűnt. A kulcsot a gnómnak nyújtja, de az semmit nem reagál, ezért kicsit meg is rázza felé. Semmi. Értetlenül bámul Estire.*
- Hát ez nem volt hosszú ismertség. *Állapítja meg félhangosan dörmögve. A gnóm lányka előbb a tündér után néz, majd végre ismét rá figyel.*
- Az első ajtó balra. *Nyújtja át a kulcsot.* Gondoskodtam a jó meleg vízről. És van törölköző is.
*Először észre se veszi a neki szánt italt, utólag nyúl a pohárhoz. Megemeli, majd ő sem rest felhajtani az italt, és kellemeset sóhajt utána.*
- A nevem Fint. És minden porcikám reszketett a félelemtől. *Közli olyan ironikusan, amennyire csak kitelik tőle. Azért látott már félelmetesebbet is egy tündérnél. Csodálkozva nézi, ahogy a gnóm lányka eltolja a pohár italocskát, és még fintorog is hozzá. Fint nem az a típus, aki megpróbálja meggyőzni a másikat arról, hogy igyon, ha nem akar. Ő az a fajta, aki megissza előle. Most is így tesz: ha egyszer neki nem kell az ital, Fintben elfér még egy, felhajtja azt is, mindegy, belenyaltak-e.*
- Ezt. *Közli velősen.* Én is ebben tartom a dögöket. A démonjaimat ebben fürösztöm. *Bök a fejére.
Fint Estire bízza a ruha ügyét, ő jobban ért hozzá, mit hol találni. Helyette tekintetét az új érkezőre, egy félelf lányra függeszti, aki láthatóan máris parolázna Xavyval. A férfi felveszi a legcsábosabb rosszfiús mosolyát, és lehető legudvariasabb modorát.*
- Üdvözlöm, kisasszony. Hozhatok valami italt?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Felőlem. Csak aztán ne túl hangosan. *Feleli a marcona férfi Estanellaria pikáns megjegyzésére. Gondolatai túl nagy hévvel lódulnak meg a lány szavaira, és máris egy meleg kandallóval fűtött szobára gondol, ahol épp meztelenül… de a két manószerű vendégük hamar letöri a lelkesedését. Fint türelmesen, szinte már álmos pislogásokkal nézi a fiút. Nagyon nyűgösnek tűnik a szárnyával kapcsolatban, de hát lehet, hogy ez már csak olyan, mint a nők szoknyája, hisztisek lesznek, ha valakinek arra téved a keze. A Vaskorsó új, kiváló pultosa persze nem ilyen fickó. Soha nem menne el tettlegességig. Csak ha a kiválasztott hölgy is akarja. Az azonban nem kerüli el a figyelmét, hogy hatalmas összeg koppan az asztalon.*
- Hö. *Jegyzi meg, ebbe a két hangba annyi döbbenettel vegyes örömöt sűrítve, amennyit az amúgy teljesen mogorva férfi csak ki tud magából préselni.*
~ Bárcsak nekem is lenne ennyi pénzem, akkor megfoghatnám. ~ *Töpreng magában, de közben teendői is akadnak. Mire visszatér, nem elég, hogy Estanellaria nem repült világgá a tündérrel, a kölyök még el is tűnt. A kulcsot a gnómnak nyújtja, de az semmit nem reagál, ezért kicsit meg is rázza felé. Semmi. Értetlenül bámul Estire.*
- Hát ez nem volt hosszú ismertség. *Állapítja meg félhangosan dörmögve. A gnóm lányka előbb a tündér után néz, majd végre ismét rá figyel.*
- Az első ajtó balra. *Nyújtja át a kulcsot.* Gondoskodtam a jó meleg vízről. És van törölköző is.
*Először észre se veszi a neki szánt italt, utólag nyúl a pohárhoz. Megemeli, majd ő sem rest felhajtani az italt, és kellemeset sóhajt utána.*
- A nevem Fint. És minden porcikám reszketett a félelemtől. *Közli olyan ironikusan, amennyire csak kitelik tőle. Azért látott már félelmetesebbet is egy tündérnél. Csodálkozva nézi, ahogy a gnóm lányka eltolja a pohár italocskát, és még fintorog is hozzá. Fint nem az a típus, aki megpróbálja meggyőzni a másikat arról, hogy igyon, ha nem akar. Ő az a fajta, aki megissza előle. Most is így tesz: ha egyszer neki nem kell az ital, Fintben elfér még egy, felhajtja azt is, mindegy, belenyaltak-e.*
- Ezt. *Közli velősen.* Én is ebben tartom a dögöket. A démonjaimat ebben fürösztöm. *Bök a fejére.
Fint Estire bízza a ruha ügyét, ő jobban ért hozzá, mit hol találni. Helyette tekintetét az új érkezőre, egy félelf lányra függeszti, aki láthatóan máris parolázna Xavyval. A férfi felveszi a legcsábosabb rosszfiús mosolyát, és lehető legudvariasabb modorát.*
- Üdvözlöm, kisasszony. Hozhatok valami italt?
4205. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-09-24 00:29:10
Üzenet elküldve: 2019-09-24 00:29:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Tétován toporog a fogadó ajtaja előtt mielőtt végleg úgy dönt, betér. A taverna ajtajához vezető három lépcsőfok egyikén megszédül, majdnem alsóbbik felére talál huppanni. Az esetből tanulságképpen levonja, hogy a feje még mindig nincs teljesen rendben „az incidens” óta.
Hogy mi volt is tulajdonképpen az a bizonyos „incidens”, abban Enna maga sem teljesen bizonyos. A minap arra ébredt, hogy túl keménynek hitt ágya helyett voltaképpen egy út menti árokban fekszik, nem épp a legkényelmesebb szögben. Kérdőn körülnézett, de egy hang sem szólt válaszul el nem hangzott kérdéseire – csengő füle kivételével. A feje is borzalmasan hasogatott. Többet azóta sem tudott meg szerencsétlen helyzetváltoztatása körülményeiről. Mintha egy száguldó lovaskocsi képe rémlett volna neki, de azt lehet csak álmodta.
Mindenesetre most itt volt, és úgy döntött, ideje végre beszédesebb társaságot keresni magának, mint az árokba gurult kósza lócitromok. Az ajtó irányába folytatott előretörését az előző alkalommal ellentétben siker koronázta. Diadalittasan állt a kicsiny lépcsősor tetején, de azonnal el is bizonytalanodott ismét. Visszafordulni már késő volt – legalábbis így érezte – ezért bemelegítésképpen épphogy csak bekukucskált az ajtón. ~Emberek! Illetve nem is… vagyis részben igen…mindegy.~ gondolja ijedten-zavartan. Bár (Ennán)kívülállóként egyértelműnek tűnhet, hogy egy ilyen helyen emberek vannak, Enna számára ez a tény mégis enyhén sokkolóan hatott. Persze, akart ő társaságot, de arra nem számított, hogy ennyire valós élmény lesz. Képzeletében egy mesébe illő tisztáson találkozott egy mesébe illően kedves lánnyal, akivel roppant mód örültek egymásnak és… és nem volt tovább. Eddig tartott a gondolat, az álom. Az ismerkedés teljesen kimaradt a tervből, valamint az a tény is, hogy a nem képzeletbeli emberek olyan átkozottul valódiak merészelnek lenni, hogy szinte az ember arcában vannak. A felismerés hulláma jeges vízként csapott Enna arcába, aki mielőtt hagyta volna, hogy a mély teljesen elnyelje, belépett az ajtón. Előzetes felmérése alapján a legkevésbé fenyegetőnek egy alacsony, kalapos nőt szemelt ki és határozottnak szánt (de akár idétlennek is mondható) léptekkel meg is indult felé. Az illető még nem tudhatta, hogy Enna meggyőződése az, hogy minden kalapos roppant kedves, Enna pedig nem tudhatta, hogy nem a képzeletében élő kalapossal van dolga, aki azonnali öleléssel fogadja jöttét, hanem Balkócza Xavylarival.*
- Szia! Enna vagyok!
*Nyújtja Xavy felé a kezét. Közben eszébe jut egy újabb kósza gondolat ~Ha kalapos, az igazából lehet azt jelenti, hogy boszorkány!~ . De már a keze útnak indult, megfutamodni pedig nem akaródzott. Így hát kissé félszeg mosollyal kapaszkodik tekintetével a gnóm szempárba, miközben keze egy másik kezet vár, már-már romantikusan. Azért szíve mélyén reméli, hogy a kézfogás mellékhatásaként közeljövőben nem változik (vagy változtatják) békává.*
*Tétován toporog a fogadó ajtaja előtt mielőtt végleg úgy dönt, betér. A taverna ajtajához vezető három lépcsőfok egyikén megszédül, majdnem alsóbbik felére talál huppanni. Az esetből tanulságképpen levonja, hogy a feje még mindig nincs teljesen rendben „az incidens” óta.
Hogy mi volt is tulajdonképpen az a bizonyos „incidens”, abban Enna maga sem teljesen bizonyos. A minap arra ébredt, hogy túl keménynek hitt ágya helyett voltaképpen egy út menti árokban fekszik, nem épp a legkényelmesebb szögben. Kérdőn körülnézett, de egy hang sem szólt válaszul el nem hangzott kérdéseire – csengő füle kivételével. A feje is borzalmasan hasogatott. Többet azóta sem tudott meg szerencsétlen helyzetváltoztatása körülményeiről. Mintha egy száguldó lovaskocsi képe rémlett volna neki, de azt lehet csak álmodta.
Mindenesetre most itt volt, és úgy döntött, ideje végre beszédesebb társaságot keresni magának, mint az árokba gurult kósza lócitromok. Az ajtó irányába folytatott előretörését az előző alkalommal ellentétben siker koronázta. Diadalittasan állt a kicsiny lépcsősor tetején, de azonnal el is bizonytalanodott ismét. Visszafordulni már késő volt – legalábbis így érezte – ezért bemelegítésképpen épphogy csak bekukucskált az ajtón. ~Emberek! Illetve nem is… vagyis részben igen…mindegy.~ gondolja ijedten-zavartan. Bár (Ennán)kívülállóként egyértelműnek tűnhet, hogy egy ilyen helyen emberek vannak, Enna számára ez a tény mégis enyhén sokkolóan hatott. Persze, akart ő társaságot, de arra nem számított, hogy ennyire valós élmény lesz. Képzeletében egy mesébe illő tisztáson találkozott egy mesébe illően kedves lánnyal, akivel roppant mód örültek egymásnak és… és nem volt tovább. Eddig tartott a gondolat, az álom. Az ismerkedés teljesen kimaradt a tervből, valamint az a tény is, hogy a nem képzeletbeli emberek olyan átkozottul valódiak merészelnek lenni, hogy szinte az ember arcában vannak. A felismerés hulláma jeges vízként csapott Enna arcába, aki mielőtt hagyta volna, hogy a mély teljesen elnyelje, belépett az ajtón. Előzetes felmérése alapján a legkevésbé fenyegetőnek egy alacsony, kalapos nőt szemelt ki és határozottnak szánt (de akár idétlennek is mondható) léptekkel meg is indult felé. Az illető még nem tudhatta, hogy Enna meggyőződése az, hogy minden kalapos roppant kedves, Enna pedig nem tudhatta, hogy nem a képzeletében élő kalapossal van dolga, aki azonnali öleléssel fogadja jöttét, hanem Balkócza Xavylarival.*
- Szia! Enna vagyok!
*Nyújtja Xavy felé a kezét. Közben eszébe jut egy újabb kósza gondolat ~Ha kalapos, az igazából lehet azt jelenti, hogy boszorkány!~ . De már a keze útnak indult, megfutamodni pedig nem akaródzott. Így hát kissé félszeg mosollyal kapaszkodik tekintetével a gnóm szempárba, miközben keze egy másik kezet vár, már-már romantikusan. Azért szíve mélyén reméli, hogy a kézfogás mellékhatásaként közeljövőben nem változik (vagy változtatják) békává.*
4204. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-09-23 08:14:22
Üzenet elküldve: 2019-09-23 08:14:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Kikel magából, ami egyre nagyobb hangzavart eredményez. A férfi is próbál rájuk rivallani és a mélységi is ismerteti az álláspontját, mi szerint ilyen viselkedést itt nem tűrnek meg.
~De a pulyka kezdte! ~ Néz nagy sértett szemekkel a többiekre. Közben pedig fény derül a tollas állatka valódi kilétére, így óvatosan lopni kezdi a távolságot, hogy víz csíkot húzva maga után, saját bevallása szerint láthatatlanul ott teremhessen a tündér szárnyainál, azt megkopasztva. Ez lett volna az elképzelés, de valahogy az a szemfüles teremtmény észreveszi a settenkedését és hirtelen a pofájába nyomja a szárnyait.
~Ha már ennyire szeretnéd. ~ Nem is szól semmit, csak megtapogatja a furcsa képződményt a másik hátán.
~Tényleg tollas, beszarok! Mi mindent tudnék főzni én két ilyen csodás szárnyból. ~ Már éppen azon jár az agya, hogyan is kopassza meg a tündért, mikor lassan, de biztosan eljut az agyáig, hogy szóltak neki, kész a fürdővize. De most sokkal fontosabb dologgal van elfoglalva, miután áttapperolja a kezeivel a tollakat, orrát odadugva meg is szaglássza. Így Fintarret nyújthatja azt a kulcsot, ő viszont, mintha már itt se lenne, meg se moccan az irányába, bár gondolhatja azt is a férfi, hogy csak a hölgy megszólítást nem vette magára. Aztán szóba kerül a tollak ára is és a mélységi csalódottsággal konstatálja, hogy a csók, mint ellentételezés, még csak fel sem merült.*
-Oh, hát csókért én is kérek! *Pillant fel a vizsgálatból, ekkor gondolja úgy a tündér, hogy elege volt a csevegésből és inkább mégis másfelé veszi az irányt.
~Micsoda megérzéseik vannak ezeknek a dögöknek. ~ Rándulnak össze az ajkai, mint egy kisgyereknek, akitől épp elcsórták a játékát, néz a távozó után.*
-De aranyam is van ám! Gyere vissza! *Tesz néhány lépést az ajtó irányába, de aztán meg is torpan. Úgyse érné utol a fürge teremtményt, főleg nem ilyen állapotban. Miután az alkalom, hogy megnyalogassa a tündér tollait tova szállt, visszatornássza magát a székbe a pulthoz.*
-Ezek a pulykák olyan kiszámíthatatlanok. *Intézi el ennyivel, majd a férfira néz.*
-Szóval hol van az a fürdő? *Kérdez rá, hiszen az iménti megnyilvánulása a férfinek szinte elment a füle mellett.*
-Remélem, van bekészítve elég törölköző. *Jegyzi meg, aztán az elé tolt pia felé kezd kacsintgatni. Odahúzza, és mielőtt meginná, beleszagol.*
-Ez meg mi a csuda? *Piszkálgatva mozgatja az egyik ujjával a poharat.*
-Xavy vagyok… csókolom. *Köszön oda a nőnek, egyelőre nem akar tiszteletlen lenni, még nem akarja, hogy kidobják a helyről. Majd felveszi a poharat és belenyal. Azonnal el is fintorodik.* -Bleh..*Nyújtja ki a nyelvét a szájából.*
-Ilyenben szoktam tartani a dögöket, hogy meg ne romoljanak olyan hamar. Ti meg ezt isszátok? *Tolja vissza egy ujjával a maradékot a pult másik oldalára, hogy minél távolabb legyen tőle.*
-Az ételt itt enném meg, fürdés után. Már, ha addig akad rám ruha.
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.23 08:20:54
*Kikel magából, ami egyre nagyobb hangzavart eredményez. A férfi is próbál rájuk rivallani és a mélységi is ismerteti az álláspontját, mi szerint ilyen viselkedést itt nem tűrnek meg.
~De a pulyka kezdte! ~ Néz nagy sértett szemekkel a többiekre. Közben pedig fény derül a tollas állatka valódi kilétére, így óvatosan lopni kezdi a távolságot, hogy víz csíkot húzva maga után, saját bevallása szerint láthatatlanul ott teremhessen a tündér szárnyainál, azt megkopasztva. Ez lett volna az elképzelés, de valahogy az a szemfüles teremtmény észreveszi a settenkedését és hirtelen a pofájába nyomja a szárnyait.
~Ha már ennyire szeretnéd. ~ Nem is szól semmit, csak megtapogatja a furcsa képződményt a másik hátán.
~Tényleg tollas, beszarok! Mi mindent tudnék főzni én két ilyen csodás szárnyból. ~ Már éppen azon jár az agya, hogyan is kopassza meg a tündért, mikor lassan, de biztosan eljut az agyáig, hogy szóltak neki, kész a fürdővize. De most sokkal fontosabb dologgal van elfoglalva, miután áttapperolja a kezeivel a tollakat, orrát odadugva meg is szaglássza. Így Fintarret nyújthatja azt a kulcsot, ő viszont, mintha már itt se lenne, meg se moccan az irányába, bár gondolhatja azt is a férfi, hogy csak a hölgy megszólítást nem vette magára. Aztán szóba kerül a tollak ára is és a mélységi csalódottsággal konstatálja, hogy a csók, mint ellentételezés, még csak fel sem merült.*
-Oh, hát csókért én is kérek! *Pillant fel a vizsgálatból, ekkor gondolja úgy a tündér, hogy elege volt a csevegésből és inkább mégis másfelé veszi az irányt.
~Micsoda megérzéseik vannak ezeknek a dögöknek. ~ Rándulnak össze az ajkai, mint egy kisgyereknek, akitől épp elcsórták a játékát, néz a távozó után.*
-De aranyam is van ám! Gyere vissza! *Tesz néhány lépést az ajtó irányába, de aztán meg is torpan. Úgyse érné utol a fürge teremtményt, főleg nem ilyen állapotban. Miután az alkalom, hogy megnyalogassa a tündér tollait tova szállt, visszatornássza magát a székbe a pulthoz.*
-Ezek a pulykák olyan kiszámíthatatlanok. *Intézi el ennyivel, majd a férfira néz.*
-Szóval hol van az a fürdő? *Kérdez rá, hiszen az iménti megnyilvánulása a férfinek szinte elment a füle mellett.*
-Remélem, van bekészítve elég törölköző. *Jegyzi meg, aztán az elé tolt pia felé kezd kacsintgatni. Odahúzza, és mielőtt meginná, beleszagol.*
-Ez meg mi a csuda? *Piszkálgatva mozgatja az egyik ujjával a poharat.*
-Xavy vagyok… csókolom. *Köszön oda a nőnek, egyelőre nem akar tiszteletlen lenni, még nem akarja, hogy kidobják a helyről. Majd felveszi a poharat és belenyal. Azonnal el is fintorodik.* -Bleh..*Nyújtja ki a nyelvét a szájából.*
-Ilyenben szoktam tartani a dögöket, hogy meg ne romoljanak olyan hamar. Ti meg ezt isszátok? *Tolja vissza egy ujjával a maradékot a pult másik oldalára, hogy minél távolabb legyen tőle.*
-Az ételt itt enném meg, fürdés után. Már, ha addig akad rám ruha.
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.23 08:20:54
4203. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-09-22 14:11:40
Üzenet elküldve: 2019-09-22 14:11:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
- Talán egyszer lesz lehetőséged személyesen is megtapasztalni, mit tudok... *duruzsolja Fintnek, hiszen egyre jobban értékeli a társaságát most, a gyerekfelvigyázás közepette. Legalábbis számára annak tűnik a munkája a gnóm és a tündér civódását hallva, márpedig sose állhatta a gyerekeket, inkább bosszantották, mint mulattatták, és ez jelen pillanatban sincs másként*
- Itt szeretnéd elfogyasztani, vagy a szobádban? *érdeklődik a lány tervei felől a vacsorát illetően, miközben eltünteti az aranyakat a pultról. Mielőtt azonban akár az étel, akár a fürdő felől intézkedhetne, a két apróság megoldja, hogy szórakoztassa egymást, és bár nem tud repülni, lassan ő maga is a plafonon van tőlük*
- Elég legyen! Ha ezt nem hagyjátok abba, könnyen odakint találhatjátok magatok! *fejti ki bővebben Fint egyszavas rendre igazítását, hiszen úgy véli, szükség lehet a magyarázatra, hogy mindketten felfogják a lényeget. Úgy tűnik azonban, ahogy kirobbant a vita, úgy alább is hagy, a tollak sokkal érdekesebb beszédtémának bizonyulnak. Figyelmét nem kerüli el a férfi pillantása sem, amit igyekszik hasonlóval viszonozni, azonban mindennek megvan a maga helye és ideje, most pedig a vendégek az elsők*
- Tíz arany... Szomorú, reméltem, egy csók is megteszi érte. *biggyeszti le ajkait az árat hallva. Persze eszébe sincs megcsókolni a tündért, de szívesen húzza azzal, hogy elszalasztotta ezt a lehetőséget. Úgy tűnik azonban, nem sokáig marad csodáló nélkül a fiú, a gnóm lánykát legalább annyira lenyűgözi a látvány, ő pedig visszafojtott kuncogással szemléli a különös barátság, avagy a fogdosás kezdetét. Hagyja is a fiatalokat enyelegni, neki úgyis itt van Fint, aki jó személyzethez illően tudja is a dolgát*
- Köszönöm. *biccent röviden a dézsa dolgára, majd egy pillanatra elmélázva nézi a férfi formás fenekét, ahogy felfelé halad a lépcsőn, figyelmét azonban hamarosan újra a tündér vonja magára*
- Mi? Máris? *látszik egy pillanatra őszinte döbbenet az arcán Pyr szavait hallva. ~Akkor meg minek jöttél be?~ értetlenkedik magában, de persze nem tiltakozik a könnyen jött aranyak ellen*
- Ha csak ennyi kell, máskor is szívesen látunk! *mélyül el mosolya a pénzt szemlélve. Ilyen egyszerűen se szerzett még ennyi pénzt és ha továbbra is csak annyit kell tennie, hogy elviseli ezt a bámuló mitugrászt, akkor kicsit sincs ellenére, hogy visszatérő vendég legyen belőle*
- Jó utat! *kiált még a távozó után, inkább csak udvariasságból, majd figyelmét visszafordítja a lány felé*
- Na ezt szépen elüldözted! *kacsint a lánykára* Hogy hívnak? *érdeklődik, míg Fint visszatértére várnak, ami hamarosan be is következik, ő pedig újra megerősítést nyer abban, hogy nem volt hiba felvennie a férfit*
- A ruhát majd később felviszem. *jelenti be. Most még nincs kedve kutakodni, vagy legalábbis nem ruhák után. Inkább keres három poharat és tölt beléjük egy kis pálinkát*
- Erre a nagy ijedségre. *lök a többiek felé egyet-egyet, majd a sajátját koccintás helyett csak kissé megemelve egy húzásra kiissza annak tartalmát. ~Hm, ez már kellett!~ mosolyog magában elégedetten, ahogy az ital lecsúszik a torkán.*
- Talán egyszer lesz lehetőséged személyesen is megtapasztalni, mit tudok... *duruzsolja Fintnek, hiszen egyre jobban értékeli a társaságát most, a gyerekfelvigyázás közepette. Legalábbis számára annak tűnik a munkája a gnóm és a tündér civódását hallva, márpedig sose állhatta a gyerekeket, inkább bosszantották, mint mulattatták, és ez jelen pillanatban sincs másként*
- Itt szeretnéd elfogyasztani, vagy a szobádban? *érdeklődik a lány tervei felől a vacsorát illetően, miközben eltünteti az aranyakat a pultról. Mielőtt azonban akár az étel, akár a fürdő felől intézkedhetne, a két apróság megoldja, hogy szórakoztassa egymást, és bár nem tud repülni, lassan ő maga is a plafonon van tőlük*
- Elég legyen! Ha ezt nem hagyjátok abba, könnyen odakint találhatjátok magatok! *fejti ki bővebben Fint egyszavas rendre igazítását, hiszen úgy véli, szükség lehet a magyarázatra, hogy mindketten felfogják a lényeget. Úgy tűnik azonban, ahogy kirobbant a vita, úgy alább is hagy, a tollak sokkal érdekesebb beszédtémának bizonyulnak. Figyelmét nem kerüli el a férfi pillantása sem, amit igyekszik hasonlóval viszonozni, azonban mindennek megvan a maga helye és ideje, most pedig a vendégek az elsők*
- Tíz arany... Szomorú, reméltem, egy csók is megteszi érte. *biggyeszti le ajkait az árat hallva. Persze eszébe sincs megcsókolni a tündért, de szívesen húzza azzal, hogy elszalasztotta ezt a lehetőséget. Úgy tűnik azonban, nem sokáig marad csodáló nélkül a fiú, a gnóm lánykát legalább annyira lenyűgözi a látvány, ő pedig visszafojtott kuncogással szemléli a különös barátság, avagy a fogdosás kezdetét. Hagyja is a fiatalokat enyelegni, neki úgyis itt van Fint, aki jó személyzethez illően tudja is a dolgát*
- Köszönöm. *biccent röviden a dézsa dolgára, majd egy pillanatra elmélázva nézi a férfi formás fenekét, ahogy felfelé halad a lépcsőn, figyelmét azonban hamarosan újra a tündér vonja magára*
- Mi? Máris? *látszik egy pillanatra őszinte döbbenet az arcán Pyr szavait hallva. ~Akkor meg minek jöttél be?~ értetlenkedik magában, de persze nem tiltakozik a könnyen jött aranyak ellen*
- Ha csak ennyi kell, máskor is szívesen látunk! *mélyül el mosolya a pénzt szemlélve. Ilyen egyszerűen se szerzett még ennyi pénzt és ha továbbra is csak annyit kell tennie, hogy elviseli ezt a bámuló mitugrászt, akkor kicsit sincs ellenére, hogy visszatérő vendég legyen belőle*
- Jó utat! *kiált még a távozó után, inkább csak udvariasságból, majd figyelmét visszafordítja a lány felé*
- Na ezt szépen elüldözted! *kacsint a lánykára* Hogy hívnak? *érdeklődik, míg Fint visszatértére várnak, ami hamarosan be is következik, ő pedig újra megerősítést nyer abban, hogy nem volt hiba felvennie a férfit*
- A ruhát majd később felviszem. *jelenti be. Most még nincs kedve kutakodni, vagy legalábbis nem ruhák után. Inkább keres három poharat és tölt beléjük egy kis pálinkát*
- Erre a nagy ijedségre. *lök a többiek felé egyet-egyet, majd a sajátját koccintás helyett csak kissé megemelve egy húzásra kiissza annak tartalmát. ~Hm, ez már kellett!~ mosolyog magában elégedetten, ahogy az ital lecsúszik a torkán.*
4202. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-09-19 19:08:16
Üzenet elküldve: 2019-09-19 19:08:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
//Hirtelen távozás//
*Élvezettel sasol mindent, függetlenül attól, hogy pulykának titulálják, megszokta már, s különben is, olykor hrú-hrúzni is szokott, amikor már régóta kell vizelnie és nem jut el a slozira. Van ez így, hívták már cifrábban is, nem foglalkozik vele. Az azonban nem kerüli el figyelmit, hogy amikor bizony a nyalásról beszél, Fint kedvtelő pillantást vált a mélységivel, mire gyanakodva húzza fel szemöldökét... vajon nyaltak már együtt? Eddig azt hitte csak a tündérek szokták... errefelé nincsenek is olyan nagy kelyhek. Aztán csak legyint erre is. Fura hely, fura emberek, fura szokások. Szája nyílna már azért egy kérdésre, mikor a törpe leány üvöltése, majd lefordítja a székről.*
- Azanyádistenitdenagyhangodvan. *vigyorodik el összerezzenve, aztán már csak sandán néz hátrafelé, mert, mint kiderült gnóm, lassan közeledni kezd.*
- Persze, hogy igazi... *Válaszol oldalról Estinek.* Te... te mitakarszmenjinnen! *Motyogja a közeledő kalaposnak, aki inkább gomba, mint gnóm.* Nem adnék... tíz arany. *Persze, nem most jött le a vályogház oldaláról. Lassan elfogy, akkor meg, hogy fog repülni? Szárnyai lassan húzódnak vissza, ahogy szeme sarkából a közepedőt figyeli.*
- Jajjmár... *Fintorodik el, szinte már sejti mi jön, duzzogva fűzi karba kezeit, s fúj ki egy tincset homlokáról.*
- JAJ, FOGD MÁR MEEEG! *Unja el a sasszét, s odatolja a lány képébe a szárnyakat. Időközben, talán a tipitapi is megvalósul, meg Fint is megérkezik a jó hírrel, büdimanó végre fürödhet. Az enni, inni kérdésre nem véletlenül nem válaszol. Szeme sarkából az ajtót nézi, olykor vissza, visszapillantva, mintha csak várna valamire, vagy valakire, aki nem jön. Talán a távolság hívja, vagy eme vidék felfedezésének kalandja, vagy talán más, ez sohasem derül ki. Lassan erszényébe nyúl, s Estanellaria Dwirinthalen részére 150 aranyat csúsztat át. *
- Ezt azért, mert elviseltél szivi, és megfoghattalak. *Kacsint a lányra, aztán megvárva, míg esetleg elengedik tollazatát, lassan lekászálódik a székről.*
- Sajnos mennem kell. Vár a világ. *Mosolyodik el, szinte világító kékjeivel a többiekre nézve. Valahogy úgy érzi, hogy ezen a vidéken is el fog tűnni egy időre, mint annak idején Erdőmélyén. Kötöttségei nincsenek, feladata sincs. Szerencsére van rá lehetősége, aztán ki tudja? Talán egyszer Pyr Lavand, az Ékestollú egyszer visszatér.*
- Alásszolgája! *Hajtja meg magát, ahogyan a nagyoktól látta, vagy tán mesében hallotta, a csuda tudja. Úgy távozik, ahogyan érkezett, csak ezúttal kissé halkabban és sikítás nélkül, hogy a tharg pusztaság nyelje el.*
//Hirtelen távozás//
*Élvezettel sasol mindent, függetlenül attól, hogy pulykának titulálják, megszokta már, s különben is, olykor hrú-hrúzni is szokott, amikor már régóta kell vizelnie és nem jut el a slozira. Van ez így, hívták már cifrábban is, nem foglalkozik vele. Az azonban nem kerüli el figyelmit, hogy amikor bizony a nyalásról beszél, Fint kedvtelő pillantást vált a mélységivel, mire gyanakodva húzza fel szemöldökét... vajon nyaltak már együtt? Eddig azt hitte csak a tündérek szokták... errefelé nincsenek is olyan nagy kelyhek. Aztán csak legyint erre is. Fura hely, fura emberek, fura szokások. Szája nyílna már azért egy kérdésre, mikor a törpe leány üvöltése, majd lefordítja a székről.*
- Azanyádistenitdenagyhangodvan. *vigyorodik el összerezzenve, aztán már csak sandán néz hátrafelé, mert, mint kiderült gnóm, lassan közeledni kezd.*
- Persze, hogy igazi... *Válaszol oldalról Estinek.* Te... te mitakarszmenjinnen! *Motyogja a közeledő kalaposnak, aki inkább gomba, mint gnóm.* Nem adnék... tíz arany. *Persze, nem most jött le a vályogház oldaláról. Lassan elfogy, akkor meg, hogy fog repülni? Szárnyai lassan húzódnak vissza, ahogy szeme sarkából a közepedőt figyeli.*
- Jajjmár... *Fintorodik el, szinte már sejti mi jön, duzzogva fűzi karba kezeit, s fúj ki egy tincset homlokáról.*
- JAJ, FOGD MÁR MEEEG! *Unja el a sasszét, s odatolja a lány képébe a szárnyakat. Időközben, talán a tipitapi is megvalósul, meg Fint is megérkezik a jó hírrel, büdimanó végre fürödhet. Az enni, inni kérdésre nem véletlenül nem válaszol. Szeme sarkából az ajtót nézi, olykor vissza, visszapillantva, mintha csak várna valamire, vagy valakire, aki nem jön. Talán a távolság hívja, vagy eme vidék felfedezésének kalandja, vagy talán más, ez sohasem derül ki. Lassan erszényébe nyúl, s Estanellaria Dwirinthalen részére 150 aranyat csúsztat át.
*- Ezt azért, mert elviseltél szivi, és megfoghattalak. *Kacsint a lányra, aztán megvárva, míg esetleg elengedik tollazatát, lassan lekászálódik a székről.*
- Sajnos mennem kell. Vár a világ. *Mosolyodik el, szinte világító kékjeivel a többiekre nézve. Valahogy úgy érzi, hogy ezen a vidéken is el fog tűnni egy időre, mint annak idején Erdőmélyén. Kötöttségei nincsenek, feladata sincs. Szerencsére van rá lehetősége, aztán ki tudja? Talán egyszer Pyr Lavand, az Ékestollú egyszer visszatér.*
- Alásszolgája! *Hajtja meg magát, ahogyan a nagyoktól látta, vagy tán mesében hallotta, a csuda tudja. Úgy távozik, ahogyan érkezett, csak ezúttal kissé halkabban és sikítás nélkül, hogy a tharg pusztaság nyelje el.*
4201. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-09-17 21:50:39
Üzenet elküldve: 2019-09-17 21:50:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ugyan. Biztos vagyok benne, hogy Estanellaria kisasszony virtuóz furulyázásban, és én a nyomába sem érhetek. *Teszi hozzá szerényen. Egyébiránt senkinek nem kell tudnia, hogy ha most Fint kiengedné a hangját, jelentős bevételtől esnének el.
Higgadt embernek tartja magát, na meg azon is igyekszik, hogy Esti előtt komolynak mutatkozzék, ezért Fint arcán egyetlen izom se rándul meg, mikor a beszélgetést hallgatja. Nem, még akkor sem, amikor a két miniatűr vendég egymást kezdi szapulni. Hosszú évszázadokra és kultúrákra nyúlhatnak vissza a konfliktusok, amiket most a tanulatlan (és közömbös) csapos egyetlen krákogással igyekszik megoldani. A férfi villámló szeme semmi jót nem ígér, ahogy a nála jóval alacsonyabb vitás feleket pásztázza.*
- Na! *Ez jut először eszébe, de inkább kintről szedte össze. Az utcagyerekekre is így rivallt rá, ha egymást akarták felaprítani egy törött pálca miatt. Lehet, hogy itt is beválik, ki tudja? Ha pedig elfajulnának a dolgok, még mindig ott van Fint marka, majd az egyik hóna alá be fogja csapni az egyik kölköt, a másik alá a másikat, aztán merjenek vitatkozni! Egymással, meg vele.*
- Nedves, hm. *Értékeli igazi ínyenc módjára a királyi nektárlakomát, és persze tekintete azonnal megtalálja Estanellariáét. Pillantása sokat elárul.
Még mindig gyanakodva vizslatja a gnóm lányt, amint megközelíti a széttárt szárnyakat, de úgy látszik, a konfliktus lassan elenyészik. Fint persze nincsen elragadtatva a bájos szárnyaktól.*
- Nekem mindegy, milyen, ékestollú uraság, csak ne verj le semmit. És legfőképpen ne szállj a csillárra. Íratlan szabály, de röpdösni itt tilos.
*Eközben Estanellaria megtalálja a megoldást a problémákra, Fint ezért kicsit kényelmetlenül fújva a legközelebbi szoba kulcsát választja.*
- Főnökasszony, én intézem a dézsát. *Mondja, bár elég egyértelmű, hogy a cipekedés rá, férifra marad. Hátra is vonul érte. Az edény nem túl nagy, de feltételezi, hogy a lány azért beleférhet. Félig tölti az edényt, a vállára akaszt egy vedret szintén tele vízzel, majd felcammog velük a lépcsőn. Begyújt, a vödör vizet pedig felrakja melegedni, hogy a fürdő jó forró legyen. Mikor megigazítja az ágyneműt, akkor gondolkodik el azon, hogy milyen hülye állást vállalt. Gondolatait csak Estanellaria szép feneke homályosítja el. Igen, szomorú, de be kell vallania a gyengeségét: ezért van itt.
Egy kicsivel később, ha kész a víz, levándorol, hogy a kész fürdő tényét a kisasszonnyal is közölje.*
- A fürdő kész, az első ajtó a hölgyé. *Nyújtja át a kulcsot. Ezután visszavándorol törzshelyére, Esti mellé, hacsak a lányt nem hozta olyannyira izgalomba Pyr szárnyának a látványa, hogy elrepült vele a csillagos éjszakában.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.17 21:52:28
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ugyan. Biztos vagyok benne, hogy Estanellaria kisasszony virtuóz furulyázásban, és én a nyomába sem érhetek. *Teszi hozzá szerényen. Egyébiránt senkinek nem kell tudnia, hogy ha most Fint kiengedné a hangját, jelentős bevételtől esnének el.
Higgadt embernek tartja magát, na meg azon is igyekszik, hogy Esti előtt komolynak mutatkozzék, ezért Fint arcán egyetlen izom se rándul meg, mikor a beszélgetést hallgatja. Nem, még akkor sem, amikor a két miniatűr vendég egymást kezdi szapulni. Hosszú évszázadokra és kultúrákra nyúlhatnak vissza a konfliktusok, amiket most a tanulatlan (és közömbös) csapos egyetlen krákogással igyekszik megoldani. A férfi villámló szeme semmi jót nem ígér, ahogy a nála jóval alacsonyabb vitás feleket pásztázza.*
- Na! *Ez jut először eszébe, de inkább kintről szedte össze. Az utcagyerekekre is így rivallt rá, ha egymást akarták felaprítani egy törött pálca miatt. Lehet, hogy itt is beválik, ki tudja? Ha pedig elfajulnának a dolgok, még mindig ott van Fint marka, majd az egyik hóna alá be fogja csapni az egyik kölköt, a másik alá a másikat, aztán merjenek vitatkozni! Egymással, meg vele.*
- Nedves, hm. *Értékeli igazi ínyenc módjára a királyi nektárlakomát, és persze tekintete azonnal megtalálja Estanellariáét. Pillantása sokat elárul.
Még mindig gyanakodva vizslatja a gnóm lányt, amint megközelíti a széttárt szárnyakat, de úgy látszik, a konfliktus lassan elenyészik. Fint persze nincsen elragadtatva a bájos szárnyaktól.*
- Nekem mindegy, milyen, ékestollú uraság, csak ne verj le semmit. És legfőképpen ne szállj a csillárra. Íratlan szabály, de röpdösni itt tilos.
*Eközben Estanellaria megtalálja a megoldást a problémákra, Fint ezért kicsit kényelmetlenül fújva a legközelebbi szoba kulcsát választja.*
- Főnökasszony, én intézem a dézsát. *Mondja, bár elég egyértelmű, hogy a cipekedés rá, férifra marad. Hátra is vonul érte. Az edény nem túl nagy, de feltételezi, hogy a lány azért beleférhet. Félig tölti az edényt, a vállára akaszt egy vedret szintén tele vízzel, majd felcammog velük a lépcsőn. Begyújt, a vödör vizet pedig felrakja melegedni, hogy a fürdő jó forró legyen. Mikor megigazítja az ágyneműt, akkor gondolkodik el azon, hogy milyen hülye állást vállalt. Gondolatait csak Estanellaria szép feneke homályosítja el. Igen, szomorú, de be kell vallania a gyengeségét: ezért van itt.
Egy kicsivel később, ha kész a víz, levándorol, hogy a kész fürdő tényét a kisasszonnyal is közölje.*
- A fürdő kész, az első ajtó a hölgyé. *Nyújtja át a kulcsot. Ezután visszavándorol törzshelyére, Esti mellé, hacsak a lányt nem hozta olyannyira izgalomba Pyr szárnyának a látványa, hogy elrepült vele a csillagos éjszakában.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.17 21:52:28
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051