Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
Tharg birtokok (új)
Vaskorsó TavernaNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-09 18:34:36
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel - kábé mindenki//

- Jó reggelt! - *Kapja fel a fejét a sötételf érkezésére. Meghimbálja felé is a serpenyőt, amiben a gazdag rántotta maradéka van - mivel annak tetemesebb részét egy fatányérra lapátolta Morwon számára.* - Reggelit?
*Morwon további okvetetlenkedésére csak erőtlenül vigyorog. Korán van még neki ahhoz, hogy most komolyan elkezdje fejtegetni, hogy mit miért mondott, ezért csak barátságosan meglapogatja az óriás hátát és kisebb szélfuvallatot generál mély sóhajával.*
- Vicceltem, barátom. Na jó étvágyat.
*Kapja a bögrécskét, és visszafele halad a pulthoz, közben buzgón nyeldekli az életető nedűt. A visszaszámlálás megkezdődött: még tíz-tizenöt perc és arconrúgja az ajzószer, úgyhogy mind hangulatában, mind produktivitásában ugrásszerű emelkedés lesz tapasztalható, csak addig kell kikerülni igen nagy ívben.*
- Cathan? Édes kincsem, egyszem csaplárosom, te félkegyelmű iszákos, merre vagy? Cathan? CATHAN?! - *Kezd kétségbe esni a lókötő hiányán, rendre nyitogatja a fellelhető összes ajtót, még a spájzba is bekukkant, meg a pincében a hordók mögé. A másik probléma meg, hogy Gardurt sem látja sehol, holott már glédában kellene állnia idelenn, hogy indulhassanak befele a városba. A Vashegyen Kagannak meg kora reggelre ígérte magát, ehhez képest még mindig itt tökörészik. Valahogy ezen a reggelen semmi sem megy úgy, ahogy kéne, és a jócskán kialvatlan lányt ez kissé megviseli. Némileg tehát pánikba esve ér vissza a pulthoz, ahol már minden valószínűség szerint ott támaszkodik Draenon is.*
- Fel kell mennem az erődbe. Jövök vissza. Ha valaki utánam kiált, addig szorítsd a torkát, ameddig szuszog. - *Szorítkozik a tényekre kissé rosszkedvűen, és ráhagyományozza a férfiúra a kávésbögréjét, aztán tovalendül, felmarja a tarisznyát és célirányosan az istállóba megy, hogy a kicsi párductarkán megcélozza a Vashegyet.*


1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-09 17:18:37
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Rilai//

*Túl sokat győzködni a férfit nem kell, hogy megszabaduljon az ingtől, felfedve ezzel a számtalan heg alkotta térképrendszert, mely testét borítja, bár nyilván ezek közül a hátán lévő barázdák a legszembetűnőbbek. A leány nyikkanását nem kommentálja, általában valami nagyon hasonlót szokott kiváltani a látvány, de Draenonhoz hozzá tartozik, éppúgy, ahogy a csibészes vigyor, vagy a szarkazmus. Olybá tűnik azonban, Rilait ez aligha gátolja meg abban, hogy módszeresen, s mellesleg igen ügyesen végiggyúrja őt, melynek eredményeképpen kalózunk olyannyira ellazul, hogy közben még el is szenderedik. Igaz, álomba már csak a cirógatás hatására zuhan, s ezen az éjjelen elkerülik őt a démonok, Rilai mellett álma nyugodt, zavartalan.*

//Napváltás//

*Való igaz, könnyedebb ébresztést is képes lett volna elképzelni, de ennél jóval kegyetlenebben is volt már része nem egyszer, így hát szemei felpattannak a lány hangjára, ő pedig ásítozva, nyújtózkodva lát hozzá a felkelés fájdalmas procedúrájához.*
-Jövök, jövök... *morogja, ám mire elkészül az öltözéssel, meg minden egyébbel, Rilai már messze jár. Érthető, elvégre az élet nem állt meg az éjszaka folyamán (pedig megtehette volna...), s a taverna ügyeit igen is intézni kell, valamint Rilai említett olyasmit is, hogy a városban lesz dolga a nap folyamán. Ez egyébként felmerült kalózunkban is, hogy nemsokára vissza kell térjen Artheniorba, elintézni egy-két ügyes-bajos dolgát, de azt még nem tudja, mikor lesz ez időszerű.
Elintézi a reggeli mosakodást, kezd valamit a hajával, hogy ne egy varjúfészekhez legyen hasonlatos, majd látványos ásítozások közepette letámolyog a földszintre, egyenest a pulthoz, ahol megtámasztja a fejét, s várja, hátha alkalomadtán majd kaphat egyet abból a lórúgás feketelevesből.*


1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-09 14:37:53
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 770
OOC üzenetek: 1329

Játékstílus: Vakmerő

// Napváltás - Rila //

* Kézenfekvő dolog kézen feküdni, noha a zsibbadás az nem briliáns. Ám ez a sorsa annak, ki későn ér haza, s későn is kél fel. Főleg akkor, ha az illető olyan figyelmetlen, hogy neve még csak nem is figyelő, és hihető, hogy nem gondolt sokat, csak ledőlt ez az illető. Épp csak egy fél méterre a küszöbtől, de az is jobb még az üszöktől. Ha többet gondolkozott volna, találhatott volna kényelmesebb és melegebb fekvőhelyet, de mivel fáradt volt a sok nap után, nem volt cselekvésében elég fondorlat. Gondolat gondokat, ki nem ismeri Morwont, de ki ismeri, tudhatja: neki épp oly' jó volt az ajtó árnyékában, mint egy kecske... Álmaiban. Így legalább nem sütött reá a nap, nem kell félnie hát, hogy megég a lat. Már csak azért sem, kérem, mert hát óriásunk felét sem tudja elképzelni sem annak, hogy mi az a lat, úgyhogy ettől már aztán tényleg nem kel félteni, legfeljebb (hő)butát kap, majd ha véletlen kényelmetlen helyen fogja meg a tüzet, és nem fog majd már több őzet.
Nos, miután felkel nagy nehezen, épp csak felül, nagy nehezen egy székre, már jön is az étek. Remek, csodás, de hát mire észbe kap, már elfogyott, Rilai meg kérdezősködik. Mégis miért nem lehet a kérdésekkel békében hagyni az óriást, mikor az épp falatozik? Kis idő múltán hamar rájön, hogy sokára sem jönne rá, ha nem hallaná a kérdést, hogy az bíz nem is egy kérdés. Ezen felbuzdulva ujjongat magában és így szól. *
- Másik fogadó? A Vashegyen? * Kérdése logikus, és talán Rilai sem gondolt bele, hogy Morwon most addig fogja keresni azt a másik fogadót, míg valaki meg nem építteti valójában. Akkor pedig rivális fogadó lesz az a Vashegyen, az meg Rilainak bizonyára nem tetszene annyira.
Fordul hát vissza táljához, de addigra megint rájön, hogy az étke már rég elfogyott. Ekkor pedig maga Rilai is megérkezik, méghozzá egy szép adag tojásrántottával. Hát nem csodás? De. Most aztán örül neki, hogy ennyit hallucinál szabadidejében, az ételt pedig el is kezdi enni. Jóízűen. Most már nem kell mellé Rilai, mehet a dolgára. Ha akar. Ha nem, hát maradhat is. *


1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-09 14:06:21
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

*Quantall végül visszatér a Vaskorsóba. A mai indulását el kellett halasztania. Nem így tervezte a napját. Bár megismerhette a vezért, de akkor is. Meg is látja a fogadósnét.*
-Jó estét. Vacsoráznék egyet. Úgy látszik mégiscsak maradok még egy napot egyelőre. Ja és igen holnapra is kérnék reggelit. *Majd közelebb hajolva.* Viszont nem panaszként, de az a gnóm segédje kicsit érdekesen gondolkodik a gyümölcslevekről. Nem vetem meg a borokat, de azért kora reggel nem szoktam inni.
*Ha megkapta a vacsorát akkor felment és mint előző este ledobta a fegyverövét, a köpenyét, lerúgta a csizmáját és lefeküdt. Kicsit forgolódott, de hamar elaludt.*

//Napváltás//

*Másnap jó hangulatban ébredt. Bár nem akart maradni, de azért a puha ágy mégiscsak egy jó dolog. Alig bír szabadulni tőle. Mikor végül sikerül akkor nyújtózkodik egy nagyot és kinéz az ablakon.*
~Szép napunk van.~
*Ráérősen felveszi a cipőjét, felköti a fegyvereit és a hátára kanyarítja a köpenyét. A szokásos varázslatát is megpróbálja elsütni, hogy ne úgy menjen le mint valami hajléktalan. Leérve köszönti az embereket és óriásokat.*
-Szép jó reggelt!
*Ezzel le is ül egy asztalhoz.*

A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.

1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-09 13:43:51
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás - Morwon//

- Nem. Nincs. Nem. - *Szűri fogai között résnyire nyitott szemmel, mikor meghallja saját nevét visszhangozni a relatíve kihalt fogadótérben. Fülel, hallgatja ahogy ábrándképe a magányosan, békésen elfogyasztott bökrekávéről recsegve-ropogva elemeire hullik. A zaj nem csitul, így a hang nyomába ered. Elhalad a lépcső mellett, de nem fentről hallatszik, sem pedig a nyitott ablakokon túlról. Kerülgetni kezdi a bútordarabokat, ilyenkor igazán jól jönne olyan hallás, ami a denevérekhez hasonlatos, de mivel hogy ez nincs neki, így tovább botorkál, míg meg nem leli az ajtó mellett nem sokkal az ott fekvő óriást. Még mindig markolászva bögréjét, derékból lehajol, és közelebbről is megszemléli az egykedvűen hevergető Morwont.*
- Ó. Hát szevasz. Ott aludtál? - *Teszi fel a kézenfekvő kérdést, majd praktikusan hozzáteszi.* - Legközelebb nyugodtan belőheted a lócát a kandalló mellett. Igen hideg lehet a kő, de persze nem várom el, hogy késő este még nekiállj lépcsőzni, vagy tudomisén. Leülsz? Mármint, fel? Hozok valamit.
*És megpaskolja az egyik széktámlát maga mellett, aztán körülményesen megfordul és ellejt a konyha irányába. Onnét nem is kerül elő vagy tíz percig, viszont hamarosan sülő szalonna, pirított hagyma illata kél lábra az irányából. Hősnőnk odabenn derekabban küzd az álomkór ellen, mint az északi népek félkarú csataistene: egyik kezével az arcában tartja a bögrét, a másikkal tojást üt fel, féltucatnyit, paradicsomot, újhagymát vág, sajtot szeletel. Szóval egy derekas adag rántottát kap az óriás kézhez, meg friss idényzöldségeket.*
- Eöh? - *Kérdez vissza kissé értetlenül a zsonglőrös témára. Sorra veszi a tegnap este eseményeit, ha egy hajszállal is szemérmesebb lenne, hajtövig elpirulna, de nem. Semmi gyújtogatásra vagy zsonglőrködésre nem emlékszik.* - Azt hiszem, Morwon, az egy másik fogadó lehetett.


1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-09 12:14:31
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 770
OOC üzenetek: 1329

Játékstílus: Vakmerő

// Napváltás - Rilai //

* Szörnyű dolog az, ha az óriás épp csak beér este a fogadóba, és már alszik is. Még csak nem is rendel magának sört, vagy bármi egyebet. Egyszerűen kidől, mint az élére állított szőnyeg. Ez bizony a kétnapi alváshiány hatása, amit valószínűleg reggel is sokáig fog pótolni. Csak fekszik nem sokkal az ajtó mellett, épp hogy nem akad a néha nyitódó-záródó ajtó bele a lábaiba. De mivel ez nem történik meg, ezért békésen szundít egész éjszaka, és még azután is. Ha Rilai el is aludt, még biztosan láthatja (és hallhatja) az alvó Morwont, miközben lágy, selymes hangján horkol.
Amennyiben továbbra sincs változás; senki nem kísérli meg felkelteni, akkor még dél előtt, de akkor, amikor már bőven fenn van a nap, a horkantások elhalnak. Először szemei pattannak fel. Székek és asztalok lábait látja, méghozzá oldalnézetből. Ez épp elég neki, hogy tudja: fogadóban van. Az már egészen mindegy, hogy előző nap úgy aludt el, hogy részegen felszállt egy repülő szekérre, mi az artheniori Pegazus fogadóba vitte; vagy az élőhalottakat kérte meg, hadd menjen be e Zöldsárkányba; esetleg csak egyszerűen a Vashegyen dőlt ki, így a Vaskorsóba keveredett. A lényeg a lényeg: fogadó. *
- Riláj! * Mert, hogy akárhogy tanakszik, a harmadik tűnik a legvalószínűbbnek. Akkor pedig az a legvalószínűbb, hogy a Leggyakrabban-fogadós Rilai Raeling van most is szolgálatban. *
- Kaja, éhes! Ital, szomjas! * Valóban. Torka ki van száradva, gyomra üres, ezért nem is mond többet. Remélhetőleg Rilai elég jól ismeri már Morwont ahhoz, hogy tudja mit jelentenek az imént elhangzott szavak, és azt is, hogy Morwon nem szeret számolni, szóval bármiért bármennyit el tud tőle kérni szinte. Azaz Morwon elég sok pénzt szokott hozni a fogadóhoz, még akkor is, ha csak ritkán van itt. Persze nincs ritkán itt, csupán az utóbbi pár napban kellett elzárkóznia a sok vásárlástól, mert túl sokat őrködött.
Míg kíváncsian várja, hogy vajon mit fog ezúttal kapni (első) reggeliként, addig eltűnődik a múlt eseményein. Például, hogy hogyan került ő ide. Meg, hogy amiket álmodott, azok valóságosak-e, vagy csak álmodta-e őket? *
- Te Riláj... Jól emlékszem, hogy az este zsonglőrök jöttek ide, és felgyújtották az egész fogadót? * Ez a leginkább megmaradt emléke az estéből. Mondjuk, a taverna épsége arról tanúskodik, hogy ezt csak álmodta, azonban lehet, hogy tényleg megtörtént... Csak azt már elfelejtette, hogy azóta vissza is építették. *

A hozzászólás írója (Morwon Loree Dedion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.09 12:32:42


1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-09 11:41:21
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Draenon//

- Jobb, ha némán viseled a meggyaláztatást. - *Felel nagy komolyan, szusszanva, aztán csettinget, hogy a fickó igyekezzen a megfelelő helyre pozicionálni magát. Az inget nem elég felhajtani, úgyhogy igyekszik segítségére lenni a másiknak, hogy lehámozzák azt. Szeme kétkedőn villan a másikra, de aztán, amikor az leheveredik elé, és szeme elé tárul a csúf hegek beszédes térképrajza, csak halkan feljajdul.*
- Te jó ég. - *Nyikkan jobban szemügyre véve a nyolc szétcincált sávot. Egyiket-másikat ujjaival is érinti finoman, továbbra sem kérdezősködik, de lenne egy-két tippje, mik kísértik meg néha álmaiban a kalózt, és nem igazán csodálkozik rajta. Aztán feltelepszik a pasas hátára és munkához lát: ügyes, hűs ujjaival valóban gyakorlott mozdulatokkal lazítja el, puhítjá fel az izmok görcseit, a test merevségét. Mindig szerette amúgy ezt csinálni, valahogy olyan megnyugtató, ellazító, bizalmas dolognak tartja mindkét fél számára. A széles vállal, nyakkal kezd, utána halad lefele, eljut a derékig. Lassan halad, számba véve minden porcikát, de finom bőrt szétszabdaló csúf barázdákról tudomást sem vesz. Elmélyülten simogat, dögönyöz és ütöget, közben halkan énekel. Mielőtt az ágy melletti gyertya az utolsókat lobbanja, a férfi mellé gömbölyödik. Egyik lábát átveti annak hátán, szabad kezével szórakozottan álomba simogatja magát is, őt is.*

//Napváltás//

*Már jócskán felkelt a nap, mikor végre felriad. Nem az első kakasszó ébreszti egyébként, és nem a második. Mint a rugósbicska, úgy ül fel és észbe kapva kászálódik ki az ágyból hevesen, miközben a spalettákon beszökő fénycsíkokból fókuszálgatva próbálja összerakni, mennyire nagy a kár.*
- Bakfitty. Bakfitty! Elaludtam! Pattanj! - *Szisszen, miközben akrobatikus ügyességgel, kettő szekundum alatt felkapdossa a szészórt cipőit a padlóról. Az ajtóhoz érve merevedik le, észbe kapva hátrapislog válla fölött, szökkentében kecstelen jégszoborrá szilárdulva - itt tulajdonképp csak ő siet, a másik nem. Moccanatlan pozícióját végül megszakítja, és lábujjhegyen visszaóvakszik a valószínűleg enerváltan mocorgó férfiúhoz. Él benne a gyanú, hogy ennél kellemesebb ébresztést is el tudott volna viselni, de az élet nem kívánságműsor. Lehajolva megsimítja, majd csókot nyom a kócos üstökre, suttog neki valami kedvességet, aztán megint nekiiramodik.
Saját lakrészében hevenyészve rendbe szedi magát, azért némi időt szakít a cicamosdásra, meg hogy valami elfogadható formátumba tűzze haját, és átöltözzön. Még mindig kábé értelmezhetetlenül kóvályog a folyosókon, úgyhogy leszédeleg a fogadótérbe és félvakon, továbbá teljesen inkoherensen nekilát, hogy egy dézsányit lefőzzön abból a kesernyés, mágikus italból, ami napról napra előrántja belőle azt a nyílt tekintetű ám fejhasogatóan hadaró lányt, akit az ő nevén ismernek. Kapkodó mozdulatokkal élelmet csomagol és megtölti kulacsát, fel-le rohangászik a lépcsőn és közben halkan-hangosabban szólítgatja segítőjét, Cathant.
Épp előkerülne a mennyköves hétpatvar kifejezése is, meg még pár olyan dolog, ami cseppet sem illik édesgyümölcsforma, női ajkakra, mikor fejbe csapja a mennyei nedű fogadó-szerte szállongó érzékítő-ébresztő illata. Elengedi épp azt, ami a kezében van, és a szagnyomot követve visszasettenkedik a konyhába, kapja a kis csorba csajkát, színültig tölti tejjel meg a kincset érő esszenciával. Kivánszorog a pulthoz, hogy legalább addig egy helyben maradjon, amíg magába dönti az ipari mennyiségű stimulánst.*


A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.09 12:04:20


1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 22:50:41
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Rilai//

*Egyértelműnek tetszik az, hogy egyikük sincs tisztában mindazzal, amivel a másik élete jár, hiszen sosem élték azt, Draenon sem ismer másik életet úgy igazán, mert ugyan annak idején, sok-sok évvel ezelőtt még minden más volt, de az már olyan rég a múlt homályába veszett, hogy szinte alig-alig emlékszik rá.*
-Lehetsz is. *bólint mosolyogva, nem óhajtja felvenni a nővel ezt a kesztyűt, mert tudja, ebből az összecsapásból jól nem jöhetne ki, sem így, sem úgy. Nők... lehetetlen megcáfolni a hipotéziseiket.
Ettől függetlenül kalózunk az utolsó ember, aki felé a leánynak bizonygatnia kéne bármit is, Draenon ugyanis tartja magát annyira jó emberismerőnek, hogy lássa Rilai értékeit, anélkül, hogy azok különösebb bizonygatásra szorulnának.*
-Na, kikérem magamnak, én már siheder koromban is szívdöglesztően jóképű voltam. *ó, az ismert csibészes vigyor, mely világos tanújele annak, hogy a férfit nem kell félteni, ha némi vérszívásról van szó. Aztán látványosan rémült pofát vág, amikor Rilai demonstrálni készül a szaktudását.*
-Most meg fogsz kínozni? *kérdi tágra nyílt szemekkel, de persze azért a piszkálódásra végül csak sikerül hasra fordulnia, ha már a másik oly' nagyon elhatározta, hogy most át fogja dögönyözni. Nem mintha amúgy panaszra volna oka, vagy hasonló, nem, de tény, hogy ehhez mondjuk nem szokott hozzá.*
-A hátammal óvatosan... kérlek... *bár a hangnem relatíve könnyed, komolyan kéri a lányt, s ha amaz mondjuk felhajtja a férfi ingét, akkor igen hamar rájön a miértekre is. Kalózunk hátán ugyanis nem kevesebb, nyolc igen súlyos barázda őrzi örök emlékét annak az éjszakának, amikor közelebbről megismertették a korbáccsal. S ez, megjegyzendő, egy hajón a legsúlyosabb büntetések között szerepel, mert egy kissé máshogyan történik, mint a szárazföldön. Sós vízbe mártják a korbácsot, melynek végén még apró fém kampók is vannak, csak hogy egészen biztosan lehántsa a bőrt a nyers húsig a delikvens hátáról. Nyolc ütés hát bőven túl van azon a határértéken, amit egy átlagember képes volna elviselni, s Draenon sem lehet éppen büszke arra, ahogyan tűrte, de talán ezt nem kell felróni neki.*


1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 22:02:37
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Draenon//

*Felkapja egy pillanatra a fejét - most tényleg egymástól irigylik el az életet, és a sajátjukat unják néhanapján? Furcsa fricska ez, mert valószínűleg egyikük sem tudja, a másiké mivel jár, vagy inkább: csak azt látják a vágyott életformából, amit látni akarnak.*
- Nem, tényleg nem vagyok elégedetlen, nem is tudom, miért mondtam. - *Csóválja a fejét megilletődötten. Aztán játékosan felcsattan a pasas következő szavaira.* - Még jó, hogy nem semmi! Tudom jól, hogy ez olyasmi, amire illik ám büszkének lenni. Az is vagyok.
*Ő is pontosan érti, hogy Draenon nem becsmérlően mondta, de indokolatlanul sok időt tölt azzal a mai napig, hogy különböző embereknek bizonygassa, hogy maroknyi termete, női mivolta ellenére csípőből letolja őket rátermettségben, akaraterőben, és van, hogy megvalósításban is. De ez a vaskos férfivilág már csak ilyen, más vallású, és a nőnek engedélyezett szerepkör meglehetősen egysíkú, úgyhogy tulajdonképpen hozzászokott ehhez, és nem is feszül rajta a kelleténél tovább. Itt, a Vashegyen még némi helyzeti előnye is van, mert régebb óta tart a törzzsel, mint a harcosok nagy része, így ha megfelelő tisztelet nem is mindig, de általános kedveskedés veszi körül. Mondjuk aztán fene tudja, ki merne végül is babrálni vele, így, hogy a csinos kis feneke a Tharg birodalom teljes italkészletén nyugszik?*
- Hát, most már inkább fordítva lenne passzentos. - *Hümmög ő is egy sort, ahogy számba veszi egykori szerepeit. Emlékszik, gyakorta kendőzte el valódi arcát, öltött slampos, lógó ruházatot, hogy a nézősereg inkább a szerepeire, semmint személyére figyeljen.* - Ha akkoriban láttál volna, aligha akadt volna meg rajtam a szemed. De tán nekem se rajtad. Kölöknek is ilyen izgága voltál?
*Kérdezi csúfondárosan, de talán csak hogy visszavágjon, amiért a kalózt még mindig rázza az elfojtott röhögés. Aztán ruganyosan felül és megfordul, illusztratíve kiropogtatja hosszú ujjait.*
- Virtuóz eszközhasználó lehetsz, nem kételkedem. Utóbb majd kiderül. - *Grimaszol, de azért nekilát, hogy addig piszkálódjon, míg a férfi az oldalára vagy hasára nem fordul. Ez már csak a méretbeli különbségek okán is bukott küldetés, ha a másik nem akar együttműködni.*

A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.08 22:55:14


1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 20:52:13
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Rilai//

-Nem tudom. *felel őszintén a nekiszegezett kérdésre.*
-Néha úgy érzem, talán nem a legjobb módszer, ha mindent mélyre temetek magamba, de máshová nem tudom tenni az emlékeimet, szóval... *megvonja a vállát.*
-Talán a legtöbb, amit kihozhatok belőle az, ha új, másféle emlékeket gyártok, ahogy mondod.
*Nincs igazán keserűség a kalózban, vagy ahhoz hasonló, elvégre csupán beszélgetnek, s most, a leány mellett fekve amúgy sem tudna búslakodni, a rosszkedv messziről kerüli, mint madárijesztő az erdőtüzet.*
-Ezt megértem. Nagyon is, mert magam is hasonlóképpen érzek, nagynéha, épp csak a másik oldalról. Néha elképzelem, milyen életem lett volna, ha annak idején nem siklik minden félre. Éjszaka nem gyűlnének körém démonok az árnyak között, nyugalmas, átlagos életem volna... nem mondom, hogy soha, egyetlen pillanatra sem vágytam rá, de szerintem a világon minden okkal történik. Legalábbis szeretném ezt hinni... Na meg rajtad sem látom, hogy különösebben elégedetlen lennél, elvégre tíz körömmel magadnak kapartad ki ezt a helyet, s akárhogy is nézem, ez azért nem semmi! *szól elismerően, mert férfiembernek sem megy az ilyesmi csak úgy, s ezzel nem degradálni akarja Rilai érdemeit, hanem épp ellenkezőleg. Lehetne tagadni, de ez alapvetően a férfiak világa, s a legtöbb helyütt a nők másodlagos szerepet vállalhatnak csupán. Jó, nyilván vannak bizonyos kultúrák, amik kivételt képeznek, de az ilyesmi ritkaságszámba megy.
Kalózunk érdeklődve hallgatja Rilai történetét, valójában most döbben rá, hogy eddig szinte semmit sem tudott a lány múltjáról, de így csupán még érdekesebbnek találja őt.*
-Valahogy nem tudlak elképzelni, mint fiatal lovagot, talpig páncélban, aki a hősszerelmest játszva legyőzi a gonosz sárkányt, hogy megmentse szíve hölgyét... *kuncog egy sort az enyhe képzavaron.*
-Igen? *kérdez vissza fél szemöldökét felvonva, oldalra sandít a lányra.*
-Ami azt illeti én is tudok csodákat művelni a kezeimmel... is... *vigyorodik el sunyin, csak hogy egy kicsit ő is húzza a másik agyát, ha már egyszer lehetősége akadt így tenni, ugyebár.*


1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 20:19:04
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Draenon//

*A félig komoly, félig elnevetgélt figyelmeztetés ellenére a lány komolyan megvonja szemöldökét. Nem akarja kierőltetni a férfiból, hogy olyan történések sebét tépje fel miatta, mely épp, hogy úgy van jól, ahogy most: jótékonyan eláztatva rummal, feledéssel. Gyanítja, hogy tudni egyúttal felelősség, és nem szívesen látja átsuhanni a keserűséget a másik arcán, még ha segítene is megérteni a kalóz észjárásának működését.*
- Mit gondolsz, jó fele haladsz, hogy elfelejtsd őket, örökre? Vagy újabbakat, másmilyeneket gyártasz? - *Teszi fel végül a kérdést, melyben szintén nem konkrétumokat akar kiszurkálni. A kérdése igazában arra irányul, jó-e így neki, vagy úgy látja, jó fele halad-e ezzel az élettel, amit magáénak választott.*
- Nem arról van szó, hogy nem tudom látni minden nap a csodát. - *Ingatja fejét, ahogy maga elé képzeli a felvázolt tájakat, a végtelen tenger szelíd mormolását, holdfény csendes táncát a feszülő víztükrön.* - Sőt, ha már itt tartunk, azt hiszem, jól állok ilyen apróságokkal. Csak... Néha arra gondolok, hogy velem is kéne valaminek történnie, valami grandiózus, meghatározó dolognak, egy kalandnak, egy történetnek, amit majd a tűz mellett mesélek az unokáimnak, ha már ráncos leszek, és nem lesz másom, csak az emlékezetem. És sokszor félek, hogy bár körülvesznek az érdekes, okos személyek, rám nem vár más, csak robotolás és beletörődés.
*Halkan kifújja a levegőt: maga sem tudja, miért szaladt ez így ki a száján a maga kendőzetlen valóságában, mert összességében véve egyáltalán nem boldogtalan.
Nagyot bólint, ha a társulatról esik még több szó, felhemperedik a hátára, és két kezét a levegőbe emelve illusztrálja, miképp kell elképzelni az életét a vándor komédiások között.*
- Volt egy kordé, meg vagy egy tucat ember: igazi mesemondók, zenészek, no és persze légtornászok, meg más mutatványosok. Négy vagy öt előadás volt mindig készleten, tanító, okos mesék, amik megnevettették, vagy a könnyekig meghatották az embereket. Akkoriban vékonyka voltam, és hát nem igazán magasabb, csak jócskán fiús mindenhol, úgyhogy folyton fiatal szerepeket osztottak rám: útkereső ifjú lovag, legkisebb királyfi, satöbbi. No nem csupán móka és kacagás az élet egy ilyen kompániával. Vannak helyek, ahol a város urai úgy derülnek jobb kedvre esténként, hogy az őket kigúnyoló-kinevettető csepűrágókat kibelezik, kizsigerelik. Meg hogy úgy mondjam, nem fizet többet, mint egyszerű koldulás, és persze ott vannak a szakmai balesetek is. Istenek, hányszor könyörögtünk a siserehadnak, hogy ne böködd a fakírt fektében, vagy épp, ne lökd meg a kardnyelőt! - *Oldalra sandít, sikerült-e elűznie a nyomasztó emlékek felemlegetésének árnyát a férfi arcáról.*
- Aztán tanultam ott még csomó hasznosat az éneklésen, szavaláson kívül. Például úgy hírlik, istenien tudok masszírozni, dömöckölni. Folyton szükség volt rá, ugyanis volt, hogy elvétettük a szaltót, a bukfencet, és a kötélről is gyakorta lepottyant a táncos. Sejtheted, mindig volt kit dögönyözni.
*Célzattal említi pont ezt: a korábbi tojáshéjon mászkálást ilyen módon balanszba hozhatják kissé, vagy hogy is szokták mondani. A kecske jóllakik, a káposzta megmarad, bár jelen kontextusban több, mint groteszk a hasonlat.*


1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 19:19:37
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Rilai//

-Ó, nem hinném, hogy olyan ijesztő, vagy félelmetes lennék... hát... legalábbis veled szemben. *forgatja a szemét vigyorogva. Nyilván, Rilai valószínűleg sosem fogja látni azt az oldalát, amitől komoly oka lenne tartani, de az igazság az, hogy azt egyébként is meglehetősen ritkán rántja elő. Már csak azért is, mert azt az ellenségeinek tartogatja, s jelen pillanatban elképzelni sem tud olyan szituációt, amelyben a leány az ellensége lenne.*
-Van egy pár. *ért egyet bólintva, a leány arcát fürkészi pár pillanatig.*
-Néha elhalkulnak... máskor teljesen elhallgatnak, de nem szűnnek meg létezni, csupán álmomban nem kísértenek. *teszi hozzá, mert elvégre valóban így van. A rum nem oldja meg a problémáit, csupán ideig-óráig eltemeti őket, ám azok a mocskok minduntalan felszínre törnek, de így legalább aludni tud tőlük. Az is valami.*
-Csak olyasmit kérdezz, amire biztosan tudni akarod a választ, mert hazudni nem fogok.
*~Legfeljebb nem mondok el mindent...~
Szelíd mosoly kúszik a férfi ajkára, ahogy Rilai magáról kezd beszélni, s azokról az apróságokról, amiket szeret, s amik valójában sokat elárulnak róla, amellett pedig Draenon nagyon is jól tudja, hogy épp az ilyen apróságok számítanak, az élet nem feltétlenül csupa sorsfordító, drámai dolog, legalábbis mások élete bizonnyal nem.*
-Az ilyen egyszerű dolgok fontosak, be tudják aranyozni a napokat. Jómagam például szeretem a zenét, a lant, a gitár, a fuvola hangját, ahogy a szép énekhangot is... szélcsendben, éjszaka a teliholdat, ahogy a mozdulatlan víztükörre vetül, ezüstös derengésbe vonva a világot... *hangja kissé álmodozóvá válik, ahogy ezekről beszél.*
-A tenger sós illata, a hajó ringása, ahogy a függőágyban fekszem... ezek mind mind fontos dolgok. Az ember hajlamos rá, hogy megfeledkezzen róluk, annyira természetesnek tűnnek, pedig valójában nem azok. *elnézi a lány szemeit, s már érti, miért is vonzza annyira a tekintetét a két borostyánszín lélektükör. A tengerre emlékezteti, a végtelen vízre, mely hangulatától függően változik, s épp ilyennek látja a lányt is. Ez persze megint csak magyarázattal szolgálhat egynehány dologra...*
-Tényleg? *kérdi őszinte meglepettséggel.*
-Színészek? Színpadon, maskarákban, zenével meg minden? *újfent megjelenik a kisfiús rajongás a férfi tekintetében.*
-Mindig is odáig voltam az ilyen előadásokért. Siheder korunkban gyakran elnéztük őket a bátyámmal, ahogy próbáltak, beszöktünk az előadásokra is... egy ideig nagyon vágytam rá, hogy beálljak közéjük, hogy eljátszhassam régi nagy hősök életét, meg hasonlók. Aztán persze az élet egész másfelé vitt... *neveti el halkan magát.*
-Persze a bátyám hülyének tartott az ilyen álmodozások végett, bár mindig is ő volt kettőnk közül a földhözragadtabb típus...



1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 18:55:04
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Draenon//

- Jobb félni, mint megijedni. - *Biccent, miközben hanyagul lerúgja cipőjét, és ívben az ágy lábához hajítja.* - Közmondás.
*Szórakozottan figyeli az erőd védelmében, ahogy a férfi lehánt magáról néhány réteg ruhát, páncélt, ilyesmit. Mivel a látványtól nem támad kedve szomorkodni, továbbra sem, körbepillant, hogy mit tömködhetne még kettejük közé. Képzeletben tovább építgeti a torlaszt abból, amiből lehetséges, a kicsi szoba puritán berendezését számba véve ez alig több egy vizes korsónál, egy törölközőnél meg pár cserép muskátlinál. Fejben felszed néhány macskakövet a Korsó bejárata elől, ideképzel továbbá homokzsákot, egérfogót, vermet, pár tekercs szögesdrótot, még azt is kifundálja, miképp tudna áramot vezetni bele.
Miután kifogy az ötletekből, visszaépíti az egészet, és vackolódik, amíg hasmánt elnyúlik az ágy másik felén, hogy a zűrzavaros gondolatoktól terhes halánték fölé könyököljön, derékszögben.*
- A fogyasztásodból kiindulva sok olyan emlék lehet, amitől szabadulnál. - *Állapítja meg tűnődve, de nem akar olyanban vájkálni, amiről a pasas nem beszélne magától.* - A rumtól elhallgatnak? Vagy csendesednek legalább?
*Lábait összefonva himbálja, ujjaival játékosan kisimogat egy kósza tincset a férfi arcából, végigfésül annak homlokán. Ebből a szögből is jóképűnek találja, csakúgy, mint a korábbiakban, úgyhogy kicsit ismét megcsapja torlaszépíthetnék. Szeretne okosakat mondani, de az ő életében, sajnos vagy szerencsére nem történtek olyan dolgok, amik foghatóak lennének azokhoz, amit ilyen mennyiségű ivászattal lehetne csak lefojtani.*
- Hát, azon kívül nem is tudom. - *Ráncolja orrát elgondolkozóan. És tényleg! Tulajdonképp mit csinál, ha épp nem a kricsmi körül foglalatoskodik, vagy a Thargodarok ügyeit intézi? Elhűlve tapasztalja, hogy idejét sem tudja, mikor töltött el némi időt csak úgy, a saját szórakozására.* - Azt hiszem, inkább csak olyan dolgok vannak, amiket tenni szeretnék, olyanból nem sok, amit ténylegesen csinálok. Egyszerű dolgok, és szépek. Szeretek világot látni, és valószínűleg a világ összes pénzét el tudnám költeni fürdősókra, selymekre, bekalickázott énekesmadarakra, meg ilysmi értelmetlenségekre.
*Ismét rezignáltan eszmél rá arra, hogy ha a Thargodarok vonzáskörén kívül szeretné definiálni magát, igencsak bajban lenne. Azért megpróbálkozik a feladattal.*
- Tojáshéjas koromtól egy mímes kompánia nevelt: folyton úton voltak, színes, vidám, sokféle emberek. Keresztbe-kasul utaztuk a glóbuszt, és mindenféle embereknek életre keltettük a régi idők hősregéit. Sokáig magaménak akartam az életüket, és ha nem itt lennék, valószínűleg a nyomukba erednék. - *Kissé kelletlenül hozzáteszi:* - Sokszor gondolok arra, hogy haszontalanul telik az életem. A tied annyira más lehet, hogy sokszor azért beszéltetem a te fajtád, hogy általatok én is éljek egy kicsit.


1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 17:08:28
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Rilai//

*Draenon érezhetően megkönnyebbül, mikor tisztázzák, hogy ahelyett, hogy egymásnak esnének az első adandó alkalommal, inkább várnak vele. Hogy ettől miért esik le akkora kő a kalóz lelkéről, az kérdéses, és valószínűleg önmagának sem feltétlenül tudná megmagyarázni, de nyilván köze lehet a belül tomboló érzelmi viharhoz, amihez alsó hangon sincs hozzászokva, éppen elég nagy megrázkódtatás számára szembesülni azzal, hogy minden igyekezete ellenére is, bizony ő is emberből van, s mint olyan, rendelkezik érzésekkel. Persze ez nyilván szemétség, és nem igazság, de a világ sosem volt hozzá igazságos, miért éppen most kezdené el?!*
-Rád? *kérdez vissza tettetett meglepődéssel, ám rögvest meg is válaszolja magának, mélységes meggyőződéssel.*
-Ameddig kell. *Valójában ez is teljesen őszinte, szinte már megrökönyödik saját magán, elvégre mikor is fordult elő utoljára az, hogy ő nővel őszinte legyen...? Jó, a kérdés költői, mert az elmúlt dekád során talán ha fél tucat ilyen alkalom volt, akkor az úgy nagyjából helytálló becslés lehet... Ezért sem igazán érti, mi is történik most, de érezhetően mindketten megkönnyebbültek, kalózunk pedig örömmel kapja fel Rilait, hogy egészen az ágyig szállítmányozza, ahol amaz tüstént körbebástyázza magát, az áthatolhatatlan párnafallal. Ez a látvány előcsal egy vigyort a kalózból.*
-Ostromra készülsz? *kérdi kuncogva, majd nekiáll megszabadulni a kabátjától és a bőrvérttől. Mert, ha már így esett, akkor alkalmasint akár kényelembe is helyezheti magát, elvégre ez mégis csak az ő szobája. A kabáttal még csak-csak egyszerű a dolga, de a vérttel elbíbelődik egy sort, ugyanis azon akad egynehány bonyolultabb szerkezetű pánt. Végül azonban sikerül abszolválnia ezt a rendkívül összetett feladatsort, s immáron az egykoron jobb napokat látott (fénykorában nyilván fehér), kissé megszürkült tengerész ingben feszít, midőn maga is letelepedik az ágyra.*
-Hogy mi tart ébren éjjelente? *kérdez vissza, ez valójában nyilván érdekesebb kérdés annál, hogy mit szeret, s a válasz is egyértelműen árnyaltabbnak tűnik.*
-Az emlékek. Tudod, azok a fajták, amiktől szabadulni akarok, és itt jön a képbe általában a rum... nem jó, ha egyedül maradok azzal, ami mélyen idebent van. *kocogtatja meg a halántékát.*
-Nem mindig jó dolog emlékezni, főleg akkor, ha valaki olyasmiket is látott, mint én. Persze azért akadnak szép emlékek is, ó, nagyon is... Azok persze kevésbé hajlamosak éjszaka meglátogatni, hogy rohadjanak meg...*kuncogja el magát.*
-Mi a helyzet veled? *dobja vissza a labdát.*
-Az láttam, hogy imádsz a taverna dolgaival foglalkozni, na de azon kívül? *közben szemtelenül hanyatt vágja magát az ágyon, lábait lelógatva róla, úgy fekszik, hogy a feje a nő lábainál van, onnan pislog felfelé rá.*


1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 16:00:54
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Draenon//

*Immáron hiába kémleli a másik arcát, nem találja újabb jelét a hamisságnak, csak a megejtően kölykös csillogást a másik szemében, ami nem rémlik, hogy korábban ott lett volna. Hátrébb dől kissé, és félig gyanakvó, félig pajkos arckifejezéssel néz fel Draenonra.*
- Én sem sietnék. - *Hagyja helyben, mivel ő világéletében ezt a részt szerette a legjobban a férfi-nő kapcsolat bonyolultan szerkesztett, szövevényes fejezeteiből. Mármint, a megismerést. Amikor még rá lehet csodálkozni a másik milyenségére, mikor még nem olvas tisztán a gondolataiban, cselekedeteiben, hanem megfejteni, kibontani való talány, és a holnap, meg az azutáni nap rejtve marad a jelen kutató matatása előtt. De érezhetően csökkent a nyomás a fejében, csókjában fogaival játékosan ráakaszkodik hát egy kicsit a másik ajkaira, és a kettőt hátra, egyet előre játékot felcseréli egy másikra, mely sokkalta szórakoztatóbb, sajnálatos módon csak annak, aki űzi, és annak nem annyira, akivel.*
- Bírsz várni? - *Tenyerét a férfi mellkasára támasztja és még hátrébb ficereg tőle, annak ellenére, hogy agyának egyik hátsó szegletében van valami, ami szünet nélkül azt követeli, hogy de igenis, a férfi bántsa, szedje szét ízeire, itt, most, és a szobában fellelhető összes bútordarabon is, minél gyorsabban és hatékonyabban. De ha már Draenon önmaga kínálta fel ezt a lehetőséget, él a nemsietés áldásos lehetőségével, és inkább szemével-szemöldökével az ágy felé int, és nem átallja odavitetni magát a kalózzal, karjaival továbbra is indaként ráfonva magát a másik nyakára.
Ha hagyják, letelepszik a nyoszolya egyik végén, vele szemben megütögeti a matracot: oda üljön a pasas. A helyzet egyértelműsítése végett szeretné tisztázni, hogy ma este nem lesz akció - körülményesen és akkurátusan körülbástyázza magát a párnákkal, dunnával, takarókkal, a védmű fölött hamiskás mosollyal elfészkelődik, karjával saját lábait ölelve, állát a térdén nyugtatva. Igyekszik felül kerekedni az elemi erejű testi vonzalmon, és felcsippenteni a beszélgetés fonalát ott, ahol odalenn abbahagyták.*
- Akkor szeretném látni, hogy milyen ember vagy. Igaziból. Mit szeretsz még? A rumot, a szabadságot és azt leszámítva, amit az előbb akartunk tenni egymással. Mit nem szeretsz? Mi tart ébren éjjelente?


1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 15:06:18
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Rilai//

*Látja a vívódást a lányon, s ami azt illeti, nagyon is át tudja érezni. Ő maga sincs meggyőződve afelől, hogy amit tesz, az helyes, s nem őrült felelőtlenség, persze erre teljesen más oka van, mint Rilainak. Amíg a leány nyilván főként attól tart, hogy Draenon éppolyan, mint a többi "fajtabéli", s ennek okán természetéből fakadóan csapodár, semmirekellő kurafi, kinek egyetlen kiejtett szavát sem szabad elhinni, addig a férfinak leginkább az okoz vívódást, hogy mostanra egészen biztosan érez valamit. Lövése sincsen, mi lehet az, s hogy ez alapvetően jó, avagy rossz, de önmagában a tény, hogy valamiféle őszinte emberi érzelem kiütközik rajta, akár a nyavalyatörés, teljesen elbizonytalanítja, ilyen formán pedig mindez meglehetősen ijesztő számára. Évekkel ezelőtt eltemette ugyanis mindenféle érzelmét jó mélyre, láncra verte, majd azóta is úgy tesz, mintha azok nem léteznének. Erre fel megjelenik Rilai, a borostyánszín szemeivel, meg a mosolyával és hirtelenjében minden megváltozik, na álljon meg a menet!
Persze az nem áll meg, mert azt valójában egyikük sem akarja, így hát kalózunk hagyja magát közelebb húzni a saját övénél fogva, majd elcsattan egy újabb csók, mely újabb érzelmeket korbácsol fel, teljesen indokolatlanul.
~A rohadt életbe.~
Természetesen Draenon talpig férfi, tehát egyértelműen nem láthatja át egészében, vagy értheti meg azt, ami a nő fejében játszódik le, az idegtáncot illetően, de azért a javára lehet írni, hogy serényen próbálkozik vele, hátha.
Jobbjával gyengéden végigsimít a lány arcán, s ezúttal ő az, aki orvul csókot lop tőle.*
-Nem kell elsietnünk semmit. *suttogja a lány ajkai közé, egyértelművé téve, hogy amennyiben a nőnek időre volna szüksége, vagy arra, hogy jobban megismerje, úgy ezzel ki tudna egyezni, s talán ez volna a legjobb, amit tehetnek.
Az már persze egészen más kérdés, hogy a történetben közrejátszik az a fajta vágy, mely elemi erővel akar felszínre törni.*
-Nem akarlak bántani. *néz mélyen a másik szemébe, s Rilai, akárhogyan is erőlködik, ezúttal semmi nyomát sem lelheti a hantázásnak a férfin, sőt valami furcsa, kisfiús rajongást fedezhet fel a szemeiben.*


1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 14:25:54
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Draenon//

*Rilai két kezét saját arcára simítja egy pillanatra, résnyire nyitott ujjai közül villannak fel a borostyános macskaszemek, ahogy végignézi, hogy a férfi közelebb lép hozzá. Hogy ne volna hiba lendületesen belesöprődni egyik csélcsap széltoló karjaiból a másikba? Miért nem lehet neki már egyszer, csak egyetlen egyszer valami konvencionális, békés-nyugodalmas, már-már unásig megszokható palija? Miért furkálja a kíváncsi izgalom a smaragdszín keretes szempár pillantásától, miért lúdbőrözik bőre ennek a nyilvánvalóan kétes figurának az érintésétől?*
- Nem tudom. - *Hallatszik végül a szűrt vallomás, hogy melyik kérdésre, az nem egyértelmű, a lány meg lógva hagyja a levegőben. Kábé egy nagy piros felirat villódzhat a homlokán, talán szabad szemmel is láthatóan: igen vagy nem? Ez nem ilyen egyszerű, szeretné felelni, de torkára forr a szó, mert igenis ilyen egyszerű. Csak ő bonyolítja túl - másnak bezzeg miden gond nélkül megy, hogy ruháival együtt a kétségeket is levetkőzze magáról, aztán másnap úgy bújjon ismét bele a megszokottság selymeibe, mintha mi sem történt volna. Megint hallgat egy sort, időhúzó jelleggel kibontja hajában a csillagvirágos tűvel összefogott bonyolult kontyot, párszor átfésüli a sörénydús, fenékig hulló tincseket, míg magában méricskéli az elhangzott szavak súlyát. Ha Draenon közben még közelebb puhatolódzik, nem húzza ki magát kezei alól.*
- Nem hiszem. - *Feleli végül szelíden, aztán felhuppan a kredencre. Mivel ilyen módon nagyjából azonos szemmagasságban lehetnek, összesimítja homlokát a férfiéval, miután ujját annak övébe akasztva közelebb húzza magához.*
- Így már nem vagyunk. - *Kuncog bele a következő csókba, amit le szándékozik lopni a másik ajkairól, mert félreértéseket elkerülendő, nem olyan nagy a forgalom a combjai között, hogy idegeneket is felvegyen a pontosan tételezett listára.
Így, hogy sikerült nagyjából maga mögött hagynia a ki nem mondott de tapinthatóan masszív gátlásait a feje felett hullámként átcsapó történések okán, már igyekszik tovább nem hadakozni az este bizarr alakulásán, és visszatáncolni sem fog valószínűleg. A kalóz becsületére váljon, mintaszerűen kezelte előbbi kirohanását is, de a lány tisztában van vele, hogy az egyszerű agyműködésű férfinép mélységesen nem érti ezt az oda-vissza-igen-nem idegkötéltáncot, ezért amúgy nem hibáztatja, de nem szeretné, ha a dolog vége az lenne, hogy a pasas a hisztit elunván derékon kapja a lányt egy 'na gyere anyám higgadni' felkiáltással, és bedugja egy dézsa hideg vízbe, hogy aztán, mint aki jól végezte dolgát, leporolja a kezeit és elvonuljon aludni az előzőleg megvetett ágyba. Tehát sikerrel akarja félretenni azokat a gondolatokat, melyek minduntalan felütik a fejüket, és olyasmi mellékneveket zizegnek a fülébe, hogy felelőtlen, feslett vagy gondatlan - ezek indokolják a hezitálást, másként már szakadna a selyem és reccsennének a felvarrt gombok. Előbb-utóbb semmi más nem tölti ki a gondolatait, mint a másik közelsége, és ha már letett a szavakról, ennél érzékítőbb kifejezési formát talál a benne fel-alá viharzó kimondatlannak.*


1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 13:09:41
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Rilai//

*A férfi számára végtelenül meglepő mindaz, ami történik, s nem csupán azért, mert eleve nem számított ilyesmire, hanem azért is, jobban mondva főleg azért, mert idejét sem tudja már, mikor érzett hasonlót, mint most. A különböző nőkkel való együttlét valójában már régen elvesztette számára azt a fajta izgalmat, amit egykoron jelentett, s jobbára tényleg csupán unaloműzésre jó, no meg nyilván, egy férfinak vannak bizonyos szükségletei.
Mégis, valahogy ez most más, teljesen feloldódik a nő csókjában, erre a rövid időre megszűnik minden, nincs múlt, sem jövő, nincs holnap, nincsen fájdalom, csak a pillanat, amibe teljesen beleveszik. Ki tudja, meddig tart, felőle lehetnek percek, órák, de akár évek is, vagy maga az örökkévalóság. Őrültség volna? Meglehet, de akkor égjen el ennek az őrületnek a tüzén, amit ők gyújtottak.
Aztán hirtelen visszatér a valóságba, fájdalmasan nagyot csattanva annak kőkemény talaján. Kínzó hiányérzet lesz úrrá rajta, ahogy a nő elszakad tőle. Talán most először láthat igazán a leány lelkének mélyére, ha csupán néhány röpke szívdobbanás erejéig. Sebzett madárka, ki kétségbeesetten keresi a kiutat, ő pedig bármit megadna azért, hogy megnyugvással szolgálhasson számára.*
-Az volna? *kérdi csendesen. Tényleg akkora hiba lenne? Talán igen, ugyanakkor olyan hiba, melynek elkövetésére jobban vágyik, mint azt bármikor gondolta volna.*
-Mindenképpen így kell lennie? *lép lassan közelebb.*
-Ez egy őrült világ, s a téboly tengerén lehetnénk egymásnak menedék, ha akár csak pár órára is... *suttogja a nő szemeibe nézve.*
-Valóban akkora hiba volna? Tényleg olyan szörnyű lenne, lopni egy kis időt egymás életéből? S ha igen, a hibánknak ki volna tanúja? *ha a lány nem húzódik el, Draenon kezei megpihennek a csípőjén.*
-Miért ne lehetne másként? Muszáj idegeneknek lennünk? *teszi fel a kérdést, s ennél őszintébb igazság szerint nem is lehetne. Ami az imént történt, számára legalább annyira megrázó volt, mint a lánynak, de valószínűleg egészen más okból kifolyólag.*


1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 12:31:06
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Draenon//

*Ha a másik megrezzen csókjától, mutatóujját finoman annak álla alá fűzi, nem engedi egykönnyen. Hogy, hogy nem, a lány hamar alkalmazkodik a helyzethez, és ha már így esett, seperc alatt belecsavarja magát a férfi csókjának ölelésébe. Rémesen rég nem érezte ezt a bizsergető, izgalmas zizegést, amely most kettőjük között vibrál, és gyarló, miként mindenki más is. Ma este jó itt neki név, cél, feladat és különösebb felelősség nélkül az lenni, ami: egy egyszerű nő, akinek jól esik a férfi érintése, ölelő karja, és mint ilyen, szomjazza a törődést, melynek olyan nagyon régen szenvedi hiányát. Hogy egészen őszinték legyünk, neki nem gyakran adatik meg, hogy felelőtlenséget vagy kimondottan hülyeséget csináljon, meg még idejekorán be szokta húzni a vészféket, mielőtt átcsusszanna egy ponton, ahonnan már nincs visszaút, most azonban belefeledkezik a pillanatba, még ha lesújtó kardként is lebeg a feje felett cselekedete őrült mivolta.
Aztán persze, ahogy erre nagyobb összegben is lehetett volna fogadást tenni, bárhogy próbálta lehagyni, utoléri a józan esze. Saját merészségétől megrökönyödve ellöki magát a delejes közelségből, a másik ajtófélfához hátrál, kis híján elvágódva a bokájára csavarodó ágyneműtől. Mélyeket légcserél, megszemléli a mennyezeten húzódó, erezett tartógerendákat. A falra fejmagasságban felfestett díszítő mintákat. Madarat, virágot, indákat nézeget. A tükröt, a faragott szekrénykét, a terebélyes ágyat. Aztán kifogy a bámulható bármikből. Kínjában ismét beszélni kezd.*
- Hmm. Oké, ez hiba volt. Normál esetben én nem... Mármint, ez normál eset, nem veled van a probléma. Olyannyira nincs probléma, hogy csak na! Nem ismerlek, nem ismersz. Ennek örüljek vagy ne? - *Úgy buknak ki belőle a kvázi összefüggéstelen félmondatok, ahogyan a rabul ejtett fecskemadár csapong újra neki meg neki a rácsnak, melynek foglya. Orrát ráncolva maga mögé tűri két kezét, hogy legyűrje a késztetést, hogy karjait ismét Draenon nyaka köré fonja, ajkain felemás mosoly játszik. Ötletel, hogy miképp csaphatná agyon az erkölcstelen gondolatokat, de a pasast most faképnél hagyni persze esze ágában sincs. Ugyanakkor kell lennie valaminek, bárminek, akár egy pókháló-finom szálnak is, ami megtartja őt a józanság mezsgyéjén, és nem keveredik bele valami olyasmibe, amiért másnap istenesen ostorozhatná magát.*
- És most? - *Tudakolja csendesen.* - Igyunk? Beszélgessünk? Aludjunk? Valahol akad egy pakli kártya is. Meg egy marék sorsvető jóskavics. Vagy mesélj egy újabb történetet. Vagy majd én. Vagy folytassuk, ahol abbahagytuk, és majd holnap úgy teszünk, mintha idegenek lennénk. Választasz?


1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 10:57:28
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Főleg Rilai//

*Kalózunk látott már egyet-mást utazásai során, s mint olyan, önmagát ő is egészen jó emberismerőnek tartja, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy hasonlóképpen van a leánnyal, mint az ővele. Végtelenül érdekes anomáliának tartja Rilai személyét, üdítően hat rá annak sokszínűsége, s a férfit egyelőre egészen sikeresen ejtette rabul a smaragdszín lélektükrök mélysége. Általában persze elmondható, hogy mint a legtöbb tengerész, Draenon is hajlamos tenni a szépet, meg mindenféle nőcskéket fűzögetni, de az igazság az, hogy eredetileg Rilaival szemben nem voltak ilyesfajta tervei. Ez persze alkalmasint azóta változott, bár nem feltétlenül abba az irányba, amit a leány alapesetben gondolna.
Igen furcsa hatással van rá ugyanis a másik, amit egyelőre aligha tudna megmagyarázni, bár tény és való, hogy jelen pillanatban nem is nagyon akar, mert karjaiban a nővel, a legutolsó dolog, amire gondolni akar, hogy miképpen is érez mindezzel kapcsolatban. Nem létezik semmi más, csak az itt, csak a most, az összes többin meg ráér majd rágódni akkor, ha képes lesz koherens, összefüggő gondolatokat gyártani. Addig meg marad a borostyán szempár, ami teljesen kitölti kalózunk elméjét, bár emiatt aligha volna oka panaszkodni.
Hálát ad, amiért rajta van a bőrvért, s Rilai alkalmasint nem érzi tenyerén a kalóz szívének hirtelen ritmusváltását, ahogy testközelbe kerülnek egymással. Karjai ösztönös mozdulattal zárják körül a lányt, s a csendet továbbra sem töri meg egyikük sem, mégsem válik kínossá. Érzi a másik érintését a tarkóján, s egy pillanatra mintha sokkal jelentősen emelkedne a hőmérséklet a szobában, vagy csak ő érzi így?
Akárhogy is, minden más esetben Rilainak tökéletesen igaza lenne, ha a kalóz viselkedését betudná a "fajtájának", s teljesen megalapozott volna a felvetése, mely szerint a férfi csupán unatkozik, s amúgy is lelép, anélkül, hogy visszanézne, vagy gondolna a lányra a továbbiakban. Ezért persze legkevésbé sem lehet hibáztatni, s valószínűleg Draenon sem igen tudná meggyőzni az ellenkezőjéről. Talán ezzel a férfi is tisztában van, ezért sem próbálkozik ilyesmivel, mert teljesen fölösleges lenne. S ezért is fogja továbbra is elfojtani minden felmerülő érzését, ahogyan teszi azt már évek óta minden mással kapcsolatban is. Nem is nagyon van meggyőződve arról, hogy folytatni kéne, ennél tovább menni, vagy...
Végül a lány töri meg a csendet és a kialakult status quot, egy huszárvágással teljesen átírja az egész forgatókönyvet, egyszersmind száműzve minden gondolatot a kalóz fejéből. Rilai ajkának érintése áramütésként éri, önkéntelen mozdulattal fűzi szorosabbra ölelését a másik dereka körül, gyakorlatilag önként hajtva a fejét a hurokba, mert bár magának sem vallaná be, a világ minden kincséért sem, már egy ideje érzi, tudja, hogy a leány igen veszélyes lehet rá nézve, s tán sokkal bölcsebb lett volna távol tartania magát tőle. Eső után köpönyeg...*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4853-4872