Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-02 19:27:56
Üzenet elküldve: 2020-03-02 19:27:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Nirs, Fäenro, Londerlossa//
*Pár pillanatig, egyet-kettőt pislogva mered Relre. Meg van győződve róla, hogy az elf tréfál vele. Ebben az esetben pedig őszinte elismeréssel kell adóznia Realael öniróniájához. Mivel azonban az egyébként bájos leányzó arckifejezésén jól látszódik, hogy erről szó sincs, Nirsnek erőt kell vennie magán, hogy egy kaján vigyort visszanyeljen. Így aztán megtévesztően komoly arccal szólal meg.*
- Mondom én. Sokkal több közös vonásotok van, mint amennyit el mernél ismerni. És ezt nem sértésnek szánom. Hiszen az elfek többsége nem ugyanúgy kiemelkedettnek, többnek érzi magát, teszem azt, az emberekkel szemben? Javarészt azért, mert amikor egy ember eléri azt a kort amikor a hamut is mamunak mondja, akkor egy elf még fiatalnak számít. Ami pedig az előítéleteket illeti... *most azért megenged magának egy kedves mosolyt, ami különösen ellenpontozza következő szavait* Én már akkor utáltam a fajtád, amikor még egyetlen eleven elffel sem találkoztam. Csak rosszakat hallottam rólatok és nem gondoltam volna, hogy kételkednem kéne.
*Kicsit megemeli jobb kezét.*
- Pedig kéne, nem igaz?
*Közben visszatér körükbe a fiú is, Nirs pedig kis ideig nem is érti, hogy mi változott meg. Rel megjegyzése ébreszti rá, amire aztán forgatja is a szemeit.*
- Ilyenek a felnőttek. *kacsint Fäenrora* Semmi sem elég jó nekik.
*Vigyorogva próbálja utánozni Rel hanghordozását.*
- Megmosakodtál? A füled mögött is?
*Aztán feltűnik neki még egy változás.*
- Valamit elhagytál. Remélem megvan még, mert felénk azt tartják, hogy a tündérek bolondulnak az ilyen csecsebecsékért és ha nekik adod, cserébe kapsz valami ajándékot.
*A későbbiekben már épp rákérdezne, hogy ki az a Syoud, de hirtelen társaságot kapnak. Kis csodálkozással néz az asztalukhoz lépő hosszú hajú mélységire.*
- Emberi bánásmód? *kérdez vissza kicsit gúnyosan, hiszen furcsán hangzik ez egy sötételf szájából. Ebben persze van egy kis kekeckedés is, hiszen ez a fordulat annyira átment már a közös használatba, hogy senki sem vonatkoztatná csak az emberekre.*
- Látod? *pillant ismét Relre* Egy sötételf, aki nem keresi a bajt.
*Természetesen van ebben valami kétértelműség is, hiszen Rel - jelen hangulatában - akár kötekedésnek is veheti a mélységi váratlan felbukkanását és önérzetességét.*
- Vannak helyek, ahol a hallgatózást nem tekintik a legjobb belépőnek egy beszélgetésbe. *fordul vissza egy kissé kárörvendő mosollyal a sötételfhez* Engem nem zavar, de talán a hölgy nem veszi jó néven. És a helyedben én nem hergelném.
*Mivel pedig, ahogy mondani szokták, belebújt a kisördög, rá is tromfol abban a biztos tudatban, hogy a rücskös bőrűeket sehol sem látják szívesen.*
- Egyébként egyetértünk. Például az orkokat sem szívlelik, állandó megvetés az osztályrészük. Pedig őket is alaposan félreismerik...
//Relael, Nirs, Fäenro, Londerlossa//
*Pár pillanatig, egyet-kettőt pislogva mered Relre. Meg van győződve róla, hogy az elf tréfál vele. Ebben az esetben pedig őszinte elismeréssel kell adóznia Realael öniróniájához. Mivel azonban az egyébként bájos leányzó arckifejezésén jól látszódik, hogy erről szó sincs, Nirsnek erőt kell vennie magán, hogy egy kaján vigyort visszanyeljen. Így aztán megtévesztően komoly arccal szólal meg.*
- Mondom én. Sokkal több közös vonásotok van, mint amennyit el mernél ismerni. És ezt nem sértésnek szánom. Hiszen az elfek többsége nem ugyanúgy kiemelkedettnek, többnek érzi magát, teszem azt, az emberekkel szemben? Javarészt azért, mert amikor egy ember eléri azt a kort amikor a hamut is mamunak mondja, akkor egy elf még fiatalnak számít. Ami pedig az előítéleteket illeti... *most azért megenged magának egy kedves mosolyt, ami különösen ellenpontozza következő szavait* Én már akkor utáltam a fajtád, amikor még egyetlen eleven elffel sem találkoztam. Csak rosszakat hallottam rólatok és nem gondoltam volna, hogy kételkednem kéne.
*Kicsit megemeli jobb kezét.*
- Pedig kéne, nem igaz?
*Közben visszatér körükbe a fiú is, Nirs pedig kis ideig nem is érti, hogy mi változott meg. Rel megjegyzése ébreszti rá, amire aztán forgatja is a szemeit.*
- Ilyenek a felnőttek. *kacsint Fäenrora* Semmi sem elég jó nekik.
*Vigyorogva próbálja utánozni Rel hanghordozását.*
- Megmosakodtál? A füled mögött is?
*Aztán feltűnik neki még egy változás.*
- Valamit elhagytál. Remélem megvan még, mert felénk azt tartják, hogy a tündérek bolondulnak az ilyen csecsebecsékért és ha nekik adod, cserébe kapsz valami ajándékot.
*A későbbiekben már épp rákérdezne, hogy ki az a Syoud, de hirtelen társaságot kapnak. Kis csodálkozással néz az asztalukhoz lépő hosszú hajú mélységire.*
- Emberi bánásmód? *kérdez vissza kicsit gúnyosan, hiszen furcsán hangzik ez egy sötételf szájából. Ebben persze van egy kis kekeckedés is, hiszen ez a fordulat annyira átment már a közös használatba, hogy senki sem vonatkoztatná csak az emberekre.*
- Látod? *pillant ismét Relre* Egy sötételf, aki nem keresi a bajt.
*Természetesen van ebben valami kétértelműség is, hiszen Rel - jelen hangulatában - akár kötekedésnek is veheti a mélységi váratlan felbukkanását és önérzetességét.*
- Vannak helyek, ahol a hallgatózást nem tekintik a legjobb belépőnek egy beszélgetésbe. *fordul vissza egy kissé kárörvendő mosollyal a sötételfhez* Engem nem zavar, de talán a hölgy nem veszi jó néven. És a helyedben én nem hergelném.
*Mivel pedig, ahogy mondani szokták, belebújt a kisördög, rá is tromfol abban a biztos tudatban, hogy a rücskös bőrűeket sehol sem látják szívesen.*
- Egyébként egyetértünk. Például az orkokat sem szívlelik, állandó megvetés az osztályrészük. Pedig őket is alaposan félreismerik...
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-02 16:42:45
Üzenet elküldve: 2020-03-02 16:42:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
-Üdvözletem! Ne haragudjanak meg, hogy hallgatóztam, de nem értek egyet a hölggyel. Jó magam is sötételf vagyok, és úgy gondolom nincs senkinek joga ítélkezni a másik felett pusztán a fajából kifolyólag. Nem lenne egyszerűbb elfogadni világunk sokszínűségét és abba hagyni az értelmetlen agressziót? Gyermekkorom óta állandóan elítélnek, az alapján ami miatt nem tehetek. Megköszönném az emberi bánás módot.
*Ezzel befejezi a mondókáját és várakozva, kissé sértetten néz az ítélkező íriszeinek világába, gondolkodván miért többes számban beszél, amikor látszólag egy bizonyos "szuka" bosszantja. Lehetséges jobb lett volna csendbe maradnia, azonban úgy érzi ki kell állnia önmaga mellett, ha már kimerészkedett a kedvenc forrása és a magányos fatörzs társaságából*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.02 21:47:52, a következő indokkal:
E/1 javítva E/3ra
*Ezzel befejezi a mondókáját és várakozva, kissé sértetten néz az ítélkező íriszeinek világába, gondolkodván miért többes számban beszél, amikor látszólag egy bizonyos "szuka" bosszantja. Lehetséges jobb lett volna csendbe maradnia, azonban úgy érzi ki kell állnia önmaga mellett, ha már kimerészkedett a kedvenc forrása és a magányos fatörzs társaságából*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.02 21:47:52, a következő indokkal:
E/1 javítva E/3ra
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-01 23:40:31
Üzenet elküldve: 2020-03-01 23:40:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Nirs, Fäenro//
//Rorkir figyelmébe is ajánlva//
*Relael csapongó érzelmei és viselkedése közben akaratlanul is felfigyel Nirs ökölbe szorult kezére, amit összeköt ugyan esetleges feszültséggel, de mivel pontos okát nem tudja, ezért csupán magának a mozdulatnak örül.*
- Nahát, egyre jobban megy.
*Örömködik röviden, ezután leginkább azzal küszködve, hogy Nirs első mondatára ne forgassa szemeit. Végül sikerül megállnia, és meg is éri megvárnia azt a röpke pillanatot, amikor a fiú folytatja mondandóját.*
- Milyen igaz.
*Ért mélységesen egyet, és halovány mosollyal ismeri el az apró megjegyzést.*
- Tudod, az előítéletek leginkább okkal születnek.
*Kezd bele kissé bizonytalanul, mert nehezen tudja édesapjától egykoron hallott szemléletet híven visszaadni.*
- A sötételfek valamiért mindig sokat képzelnek magukról. Úgy hiszik bármit megtehetnek, mert jobbak. Ez a szuka is így hiszi. Legutóbb is megjegyzéseket tett az egyik közeli ismerősömre.
*Hirtelen megfeszül állkapcsa. Hosszú szünetet tart, láthatóan küszködik azzal, amit mondani akar. Ezúttal neki is ökölbe szorul a keze, és olyan gyilkos vágy csillan meg szemeiben, hogy könnyen elhihető lenne, hogy a következő pillanatban felpattan, és neki ugrik Estinek.*
- Úgy hiszem ezeknek a kormos szukáknak van köze Syoud eltűnéséhez.
*Újabb szünet, már jóval rövidebb, majd hirtelen folytatja egy apró megjegyzéssel.*
- Ahol baj van, ott biztos akad egy kormos is.
*Mondja ki végül a konkluziót. Relael nem különösebben törődik azzal, hogy Fäenro eltűnik a fürdés miatt, elvégre egy utcagyerek, azért sejtései szerint többnyire képes magára vigyázni. Egyébként sem gondolja, hogy mindig a sarkában kell loholnia. Sejtései beigazolódnak, és a fiúcska épségben, és jóval tisztábban tér vissza.*
- Rá se ránts, kicsi Fäenro. Látom tisztább lettél. Remélem a füled mögött is megmosakodtál.
*Nagyjából ekkor léphet be Rorkir is a fogadóba, akit Relael látványosan megbámul. Szemöldökei feljebb emelkednek kissé hitetlenkedve, de leginkább rácsodálkozóan. Nem mindennap lát az elf lánya ilyen termetes, szép barbár férfit.*
//Relael, Nirs, Fäenro//
//Rorkir figyelmébe is ajánlva//
*Relael csapongó érzelmei és viselkedése közben akaratlanul is felfigyel Nirs ökölbe szorult kezére, amit összeköt ugyan esetleges feszültséggel, de mivel pontos okát nem tudja, ezért csupán magának a mozdulatnak örül.*
- Nahát, egyre jobban megy.
*Örömködik röviden, ezután leginkább azzal küszködve, hogy Nirs első mondatára ne forgassa szemeit. Végül sikerül megállnia, és meg is éri megvárnia azt a röpke pillanatot, amikor a fiú folytatja mondandóját.*
- Milyen igaz.
*Ért mélységesen egyet, és halovány mosollyal ismeri el az apró megjegyzést.*
- Tudod, az előítéletek leginkább okkal születnek.
*Kezd bele kissé bizonytalanul, mert nehezen tudja édesapjától egykoron hallott szemléletet híven visszaadni.*
- A sötételfek valamiért mindig sokat képzelnek magukról. Úgy hiszik bármit megtehetnek, mert jobbak. Ez a szuka is így hiszi. Legutóbb is megjegyzéseket tett az egyik közeli ismerősömre.
*Hirtelen megfeszül állkapcsa. Hosszú szünetet tart, láthatóan küszködik azzal, amit mondani akar. Ezúttal neki is ökölbe szorul a keze, és olyan gyilkos vágy csillan meg szemeiben, hogy könnyen elhihető lenne, hogy a következő pillanatban felpattan, és neki ugrik Estinek.*
- Úgy hiszem ezeknek a kormos szukáknak van köze Syoud eltűnéséhez.
*Újabb szünet, már jóval rövidebb, majd hirtelen folytatja egy apró megjegyzéssel.*
- Ahol baj van, ott biztos akad egy kormos is.
*Mondja ki végül a konkluziót. Relael nem különösebben törődik azzal, hogy Fäenro eltűnik a fürdés miatt, elvégre egy utcagyerek, azért sejtései szerint többnyire képes magára vigyázni. Egyébként sem gondolja, hogy mindig a sarkában kell loholnia. Sejtései beigazolódnak, és a fiúcska épségben, és jóval tisztábban tér vissza.*
- Rá se ránts, kicsi Fäenro. Látom tisztább lettél. Remélem a füled mögött is megmosakodtál.
*Nagyjából ekkor léphet be Rorkir is a fogadóba, akit Relael látványosan megbámul. Szemöldökei feljebb emelkednek kissé hitetlenkedve, de leginkább rácsodálkozóan. Nem mindennap lát az elf lánya ilyen termetes, szép barbár férfit.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:36:50
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:36:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fäenro, Morak//
*Finték javában dolgoznak még, amikor az előzékeny törpe a családjáról mesél. Fint nem egy érzelgős típus, sőt, mintha ettől a témától különösen elzárkózna, de azért értékeli a gesztust, és hogy ne legyen köztük semmiféle harag az elhamarkodott mondatáért, megveregeti Morak vállát.*
- A csalfa asszonyszívek. *Nem fejti ki, hogy nem házasságban gondolkodik, és korát tekintve talán nem is fog sosem. A kis világát most a sötételf tölti ki, a róla felvésett szavak karperecén csak úgy égetik a kezét, tudja, hogy tennie kell majd valamit, ha nem is most. Fäenro is bátorítja, a fiú kifejezetten szimpatikus neki, vidáman nézi, ahogy elcsattog a vödörrel. Azért jó dolog, hogy szeretne tiszta lenni, talán, ha adódik, a tisztességes életre is megragadja majd az alkalmat. Vagy valami ilyesmi. Fint nem valami nagy filozófus, inkább odaadja Moraknak a teát, amit kért. A törpe hamar távozik, megy a dolga után, de ezen sem töri nagyon a fejét. A fogadók már csak ilyenek.*
//Esti//
*Bármennyire is hangzana kimondva ostobán, Fint szíve hevesebben dobog, amikor sikert ér el a kézcsókkal. A nemesi életmódtól puha kézfej érintése csapdába ejti, most legszívesebben megragadná, és el se engedné többé. De az élet, és Esti is megy tovább. A csípős megjegyzés most sem marad el, bár nem tűnik annyira csípősnek, mint az imént. Fint a pultra támaszkodva néz a távozó alak után, ezután jön rá, hogy a nagysasszony pont arra figyelmeztette, hogy a dolgát tegye, ne nézzen ki a fejéből. A termetes meg a kígyós vendégeivel kezdi a sort.*
//Heltion, Armen//
- Egy tej. Négy arany lesz. *Biccent, és ha rendezték az anyagiakat, már a sötételf nő elé is kerül az ital. Persze a mérete nem vetekszik a Heltionnak szánt korsóéval, a lány pohárban kapja. Ami pedig a fürdőt illeti, Fint bólint, de mikor ellép a társaságtól, szomorúan sóhajt.*
~ Kell szereznem kádakat, az ég szerelmére. ~ *Állapítja meg magában. Jó erőben van, de azért minden nap négyszer felcipelni azt a rohadt dézsát nem egyszerű feladat. Be kéne szereznie még, de jelenleg elmoccanni sem tud innen, úgyhogy marad az ügyetlenkedés. Mielőtt azonban elrendezné az ügyet, egy újabb nagydarab, izmos fickó is belép.*
//Rorkir//
- Neked is jót. *Feleli szűkszavúan, hiszen látja, hogy nem kell tennie a szépet, egy harcossal van dolga.*
- Van még szobánk, hogyne. *Leveszi a kulcsot, és miután elfogadta az árát, átadja. Meg se kérdezi, egy italt kíván-e, mivel úgy látszik, már indul is az emeletre.* Jó pihenést.
//főleg Armen//
~ Legalább ez nem akar fürdeni. ~ *Állapítja meg magában keserűen. Miután a hölgy és a társasága asztalát roskadásig megpakolta, és Relael látszólag örült is a gesztusnak, megint fogja a dézsát, és felcaplat a lépcsőn, Armen volt szobájába. Vizet is felhord, hideget és forrót is, hogy kellemes fürdővizet állítson belőlük elő. Mikor jónak, vagy inkább egy kicsit melegebbnek ítéli meg az eredményt, elfoglalja előző posztját a pultnál, és kifújja magát.
- A fürdő előállt, hölgyem.
*Nem mai gyerek már. Titokban iszik is egy kortyot, az erősebbjéből.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 20:37:25
*Finték javában dolgoznak még, amikor az előzékeny törpe a családjáról mesél. Fint nem egy érzelgős típus, sőt, mintha ettől a témától különösen elzárkózna, de azért értékeli a gesztust, és hogy ne legyen köztük semmiféle harag az elhamarkodott mondatáért, megveregeti Morak vállát.*
- A csalfa asszonyszívek. *Nem fejti ki, hogy nem házasságban gondolkodik, és korát tekintve talán nem is fog sosem. A kis világát most a sötételf tölti ki, a róla felvésett szavak karperecén csak úgy égetik a kezét, tudja, hogy tennie kell majd valamit, ha nem is most. Fäenro is bátorítja, a fiú kifejezetten szimpatikus neki, vidáman nézi, ahogy elcsattog a vödörrel. Azért jó dolog, hogy szeretne tiszta lenni, talán, ha adódik, a tisztességes életre is megragadja majd az alkalmat. Vagy valami ilyesmi. Fint nem valami nagy filozófus, inkább odaadja Moraknak a teát, amit kért. A törpe hamar távozik, megy a dolga után, de ezen sem töri nagyon a fejét. A fogadók már csak ilyenek.*
//Esti//
*Bármennyire is hangzana kimondva ostobán, Fint szíve hevesebben dobog, amikor sikert ér el a kézcsókkal. A nemesi életmódtól puha kézfej érintése csapdába ejti, most legszívesebben megragadná, és el se engedné többé. De az élet, és Esti is megy tovább. A csípős megjegyzés most sem marad el, bár nem tűnik annyira csípősnek, mint az imént. Fint a pultra támaszkodva néz a távozó alak után, ezután jön rá, hogy a nagysasszony pont arra figyelmeztette, hogy a dolgát tegye, ne nézzen ki a fejéből. A termetes meg a kígyós vendégeivel kezdi a sort.*
//Heltion, Armen//
- Egy tej. Négy arany lesz. *Biccent, és ha rendezték az anyagiakat, már a sötételf nő elé is kerül az ital. Persze a mérete nem vetekszik a Heltionnak szánt korsóéval, a lány pohárban kapja. Ami pedig a fürdőt illeti, Fint bólint, de mikor ellép a társaságtól, szomorúan sóhajt.*
~ Kell szereznem kádakat, az ég szerelmére. ~ *Állapítja meg magában. Jó erőben van, de azért minden nap négyszer felcipelni azt a rohadt dézsát nem egyszerű feladat. Be kéne szereznie még, de jelenleg elmoccanni sem tud innen, úgyhogy marad az ügyetlenkedés. Mielőtt azonban elrendezné az ügyet, egy újabb nagydarab, izmos fickó is belép.*
//Rorkir//
- Neked is jót. *Feleli szűkszavúan, hiszen látja, hogy nem kell tennie a szépet, egy harcossal van dolga.*
- Van még szobánk, hogyne. *Leveszi a kulcsot, és miután elfogadta az árát, átadja. Meg se kérdezi, egy italt kíván-e, mivel úgy látszik, már indul is az emeletre.* Jó pihenést.
//főleg Armen//
~ Legalább ez nem akar fürdeni. ~ *Állapítja meg magában keserűen. Miután a hölgy és a társasága asztalát roskadásig megpakolta, és Relael látszólag örült is a gesztusnak, megint fogja a dézsát, és felcaplat a lépcsőn, Armen volt szobájába. Vizet is felhord, hideget és forrót is, hogy kellemes fürdővizet állítson belőlük elő. Mikor jónak, vagy inkább egy kicsit melegebbnek ítéli meg az eredményt, elfoglalja előző posztját a pultnál, és kifújja magát.
- A fürdő előállt, hölgyem.
*Nem mai gyerek már. Titokban iszik is egy kortyot, az erősebbjéből.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 20:37:25
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-28 19:46:05
Üzenet elküldve: 2020-02-28 19:46:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dora, Esti, Hubi//
*Csak helyeslően somolyog az elhangzottakra, bizony, a nők legnagyobb fegyvere a szépségükben rejlik, és ő nem is fél ezt kihasználni, ha arra kerülne a sor. ~Nem ez lenne az első eset... ~mereng el magában egy pillanatra, ahogy az utolsó pár korty bor lecsúszik a torkán, mielőtt felemelkedne az asztaltól. ~Ez egy érdekes utazás lesz~ vélekedik némán, miközben hálás mosolyt villant vendégeire, amiért megbocsátják neki a pillanatnyi kitérőt kedvenc csaposához.*
//Fint//
- Köszönöm. Igen megnyugtató tudni, hogy jó kezekben lesz a hely, míg én nem leszek itt. *húzza halvány félmosolyra ajkait, míg Fint a kezét csókolja* És ne félj, csak Dora tart velem. Bizony, a drága kancellár hátramarad, hogy felügyelje Amont és környékét, hogy minden rendben megy-e? *jegyzi meg elmélázva, bár enyhén felvont szemöldökkel, hogy Fint érezze, ha ő nincs is itt, akkor Habrertus felügyeli helyette a Vaskorsó igazgatását és működését. ~Azért nehogy azt hidd, hogy teljesen szabad kezet kapsz~ igyekszik burkoltan tudatni a férfival, csak egy enyhe mosolyt villantva rá a kézcsókért cserébe*
- Remélem, hogy nem kell csalódnom benned. *teszi még hozzá jelentőségteljesen búcsúzásképp, majd ha Fint nem tartóztatja, akkor rövid kitérőt tesz a szobájába, magával hozva útitáskáját, mely mindig indulásra készen várja, hiszen sosem tudni, mikor lesz rá szükség.*
//Dora, Esti, Hubi//
*Kifelé menet, ha látja, még megbiccenti fejét Fint felé búcsúzóul, de többet már nem szól, csak ha már maga mögött hagyta a fogadót*
- Ezt én is garantálhatom. *villantja legszebb mosolyát a lány felé, ahogy sikerül elcsípnie a társalgás végét. Biztos benne, korábban őt is kibeszélték a távollétében, de ahogy a többiek, úgy ő is úgy tesz, mintha erről szó sem lenne, utazás közben majd úgyis kifaggatja Dorát, milyen utasításokkal látta még el a kancellár az utolsó pillanatokban*
- Bölcs választás. *helyesel a lovakkal kapcsolatban* Viszont attól tartok, csak két ló van az istállóban, remélem, ez nem okoz majd problémát... *fűzi hozzá sokatmondóan, miközben elindul az imént említett irányba, remélve, hogy a többiek követik. Az istállóba érve pedig hozzálát, hogy felnyergelje a két lovat, az egyikhez hozzáerősítve táskáját is, amit már most magával hoz inkább, hogy ne kelljen emiatt visszatérniük a Vaskorsóba, hanem indulhassanak minél hamarabb Kagaenae kisasszony felkutatására*
- Parancsoljatok! *emeli fel két kezét a két ló felé, hogy Dora és Habrertus kedvükre válasszanak, kivel és mivel szeretnének utazni. Ő maga természetesen arra ül majd fel, amelyik a holmiját is hordozza, de csak akkor, ha vendégei már elhelyezkedtek a nyeregben*
- Felteszem, Artheniorba Dora is inkább a saját lován jönne, így esetleg megkérhetlek, hogy a másik hátast küldesd vissza valakivel a Vaskorsóba? *veti fel indulás után, Habrertusra pillantva* Illetve igazán leköteleznél, ha a távollétemben néha megtisztelnéd a fogadót a jelenléteddel... Bár Fint igazán jó munkaerő, még csak nemrég kezdett, így nyugodtabb lennék, ha tudnám, valaki olyan is vigyáz a helyre, akinek megvan hozzá a megfelelő tudása és tapasztalata, hogy megoldja az esetlegesen felmerülő problémákat. A csapost már tájékoztattam róla, hogy amíg nem vagyok itt, a Vashegy kancellárjára gondoljon úgy, mint közvetlen felettesére. Remélem, ez nem okoz túl nagy megterhelést a számodra... Őszintén bízom benne, hogy gond nélkül fog üzemelni a Taverna a távollétemben is, és nem is lesz szükség a felügyeletre, de megnyugtatna a tudat, hogy marad Amonon valaki, akire számíthatok a nehéz helyzetekben. *hízeleg kissé a férfinak, csak hogy aztán szerényen visszakozzon, bízva benne, hogy sikerül elérnie, amit szeretne, vagyis hogy Habrertus ne hagyja elharapódzni a váratlanul fellépő kényes ügyeket a fogadóban, és néhanapján személyesen is ellátogasson oda, ha egyéb kötelezettségei megengednek neki egy kis pihenőt.*
*Csak helyeslően somolyog az elhangzottakra, bizony, a nők legnagyobb fegyvere a szépségükben rejlik, és ő nem is fél ezt kihasználni, ha arra kerülne a sor. ~Nem ez lenne az első eset... ~mereng el magában egy pillanatra, ahogy az utolsó pár korty bor lecsúszik a torkán, mielőtt felemelkedne az asztaltól. ~Ez egy érdekes utazás lesz~ vélekedik némán, miközben hálás mosolyt villant vendégeire, amiért megbocsátják neki a pillanatnyi kitérőt kedvenc csaposához.*
//Fint//
- Köszönöm. Igen megnyugtató tudni, hogy jó kezekben lesz a hely, míg én nem leszek itt. *húzza halvány félmosolyra ajkait, míg Fint a kezét csókolja* És ne félj, csak Dora tart velem. Bizony, a drága kancellár hátramarad, hogy felügyelje Amont és környékét, hogy minden rendben megy-e? *jegyzi meg elmélázva, bár enyhén felvont szemöldökkel, hogy Fint érezze, ha ő nincs is itt, akkor Habrertus felügyeli helyette a Vaskorsó igazgatását és működését. ~Azért nehogy azt hidd, hogy teljesen szabad kezet kapsz~ igyekszik burkoltan tudatni a férfival, csak egy enyhe mosolyt villantva rá a kézcsókért cserébe*
- Remélem, hogy nem kell csalódnom benned. *teszi még hozzá jelentőségteljesen búcsúzásképp, majd ha Fint nem tartóztatja, akkor rövid kitérőt tesz a szobájába, magával hozva útitáskáját, mely mindig indulásra készen várja, hiszen sosem tudni, mikor lesz rá szükség.*
//Dora, Esti, Hubi//
*Kifelé menet, ha látja, még megbiccenti fejét Fint felé búcsúzóul, de többet már nem szól, csak ha már maga mögött hagyta a fogadót*
- Ezt én is garantálhatom. *villantja legszebb mosolyát a lány felé, ahogy sikerül elcsípnie a társalgás végét. Biztos benne, korábban őt is kibeszélték a távollétében, de ahogy a többiek, úgy ő is úgy tesz, mintha erről szó sem lenne, utazás közben majd úgyis kifaggatja Dorát, milyen utasításokkal látta még el a kancellár az utolsó pillanatokban*
- Bölcs választás. *helyesel a lovakkal kapcsolatban* Viszont attól tartok, csak két ló van az istállóban, remélem, ez nem okoz majd problémát... *fűzi hozzá sokatmondóan, miközben elindul az imént említett irányba, remélve, hogy a többiek követik. Az istállóba érve pedig hozzálát, hogy felnyergelje a két lovat, az egyikhez hozzáerősítve táskáját is, amit már most magával hoz inkább, hogy ne kelljen emiatt visszatérniük a Vaskorsóba, hanem indulhassanak minél hamarabb Kagaenae kisasszony felkutatására*
- Parancsoljatok! *emeli fel két kezét a két ló felé, hogy Dora és Habrertus kedvükre válasszanak, kivel és mivel szeretnének utazni. Ő maga természetesen arra ül majd fel, amelyik a holmiját is hordozza, de csak akkor, ha vendégei már elhelyezkedtek a nyeregben*
- Felteszem, Artheniorba Dora is inkább a saját lován jönne, így esetleg megkérhetlek, hogy a másik hátast küldesd vissza valakivel a Vaskorsóba? *veti fel indulás után, Habrertusra pillantva* Illetve igazán leköteleznél, ha a távollétemben néha megtisztelnéd a fogadót a jelenléteddel... Bár Fint igazán jó munkaerő, még csak nemrég kezdett, így nyugodtabb lennék, ha tudnám, valaki olyan is vigyáz a helyre, akinek megvan hozzá a megfelelő tudása és tapasztalata, hogy megoldja az esetlegesen felmerülő problémákat. A csapost már tájékoztattam róla, hogy amíg nem vagyok itt, a Vashegy kancellárjára gondoljon úgy, mint közvetlen felettesére. Remélem, ez nem okoz túl nagy megterhelést a számodra... Őszintén bízom benne, hogy gond nélkül fog üzemelni a Taverna a távollétemben is, és nem is lesz szükség a felügyeletre, de megnyugtatna a tudat, hogy marad Amonon valaki, akire számíthatok a nehéz helyzetekben. *hízeleg kissé a férfinak, csak hogy aztán szerényen visszakozzon, bízva benne, hogy sikerül elérnie, amit szeretne, vagyis hogy Habrertus ne hagyja elharapódzni a váratlanul fellépő kényes ügyeket a fogadóban, és néhanapján személyesen is ellátogasson oda, ha egyéb kötelezettségei megengednek neki egy kis pihenőt.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-28 13:55:42
Üzenet elküldve: 2020-02-28 13:55:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Fint//
//Relael, Nirs, Fäenro//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Köszönöm szépen! *feleli, a favederrel kezében. Valóban nem nehéz, ugyanakkor széles és nagy. Egy ekkora gyerek még bele is tud ülni szűkösen. Fäenro láthatóan örül, már csak a fürdés gondolatának is.* - Ne tessék búslakodni a nők miatt, mert... *Nincs ötlete, hogyan fejezze be.* - ... nem jó, ha szomorú. *Zárja végül így. Tulajdonképpen ennél nagyobb igazságra neki magának nincs szüksége. Ő sem szeret szomorú lenni, ebben biztos. Ezután felfelé veszi az irányt, már a kulccsal és a favederrel. Váltás ruhája nincsen. Egyszerűen lekapja magáról a jelenlegit, ami az egyetlen, és jó erősen kirázza, kiporolja az ablaknál. Ha netán valaki látná ezt lentről, csak félig láthatja őt pőrén, mert az ablakpárkány kitakarja mindazt, ami polgárpukkasztó. Az alsó ruhát kimossa, mielőtt maga is megmosakszik, de az olyan kicsi ruhadarab, hogy hamar meg fog száradni. Ki is akasztja az ablakba, hadd gondoskodjék a szél a szárításról. Ezután arcot, kezet most, végül bele ül a vederbe, térdeit felhúzva. Hamar rájön, hogy beleülni ugyan képes, arra már nincs helye, hogy bármit csináljon. Alig két éve még simán így körbe mosakodott, de most már ez nem megy. Fel kell állnia, hogy hozzáférjen az összes testrészéhez. A víz már egészen fekete, mire csak a fürdéssel végez, de még a haja is bőven mosásért kiált. Kis híján megfeledkezett róla, holott annyira koszos, hogy szinte nem is vörös, hanem már szürkésbarna. Még a tetvek is menekülnek előle, ami igazából szerencsés, na de hosszútávon? Már csak egyetlen kancsó víz maradt. Felével mos, felével öblít, azzal pedig minden kész. Jól megtörli haját, ami visszanyerte vörös színét, majd magára csavarja a törülközőt. Túl van a "nehéz" munkán. Most már csak várja, hogy száradjon a haja így, kócosan. Valamint az alsó ruha az ablakban. Mialatt várakozik, megérzi, hogy az egyik foga kikívánkozik. Mivel most ráér, addig piszkálja, míg ki nem tudja húzni. Jól megszemléli a fogacskát.*
- Hazaáruló! *Szidja le, pedig szegény fog semmiről nem tehet. Azzal a szemetesbe dobja. Némi vért a koszos vízbe köp, majd úgy ítéli, hogy már semmije nem vizes annyira, hogy itt üldögéljen egyedül. Tíz ujjával felületesen kifésüli haját, aztán felöltözik és rohan vissza a többiekhez. Nem szeretné nagyon váratni őket.*
- Kisasszony, Nirs, bocsánat, hogy várniuk kellett! *Szól, de büszkén ül le, mert most már tiszta, amennyire csak lehet.*
- Jobban van a karja? *kérdi Nirst. Figyelte ő is, hogy baj volt.*
//Fint//
//Relael, Nirs, Fäenro//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Köszönöm szépen! *feleli, a favederrel kezében. Valóban nem nehéz, ugyanakkor széles és nagy. Egy ekkora gyerek még bele is tud ülni szűkösen. Fäenro láthatóan örül, már csak a fürdés gondolatának is.* - Ne tessék búslakodni a nők miatt, mert... *Nincs ötlete, hogyan fejezze be.* - ... nem jó, ha szomorú. *Zárja végül így. Tulajdonképpen ennél nagyobb igazságra neki magának nincs szüksége. Ő sem szeret szomorú lenni, ebben biztos. Ezután felfelé veszi az irányt, már a kulccsal és a favederrel. Váltás ruhája nincsen. Egyszerűen lekapja magáról a jelenlegit, ami az egyetlen, és jó erősen kirázza, kiporolja az ablaknál. Ha netán valaki látná ezt lentről, csak félig láthatja őt pőrén, mert az ablakpárkány kitakarja mindazt, ami polgárpukkasztó. Az alsó ruhát kimossa, mielőtt maga is megmosakszik, de az olyan kicsi ruhadarab, hogy hamar meg fog száradni. Ki is akasztja az ablakba, hadd gondoskodjék a szél a szárításról. Ezután arcot, kezet most, végül bele ül a vederbe, térdeit felhúzva. Hamar rájön, hogy beleülni ugyan képes, arra már nincs helye, hogy bármit csináljon. Alig két éve még simán így körbe mosakodott, de most már ez nem megy. Fel kell állnia, hogy hozzáférjen az összes testrészéhez. A víz már egészen fekete, mire csak a fürdéssel végez, de még a haja is bőven mosásért kiált. Kis híján megfeledkezett róla, holott annyira koszos, hogy szinte nem is vörös, hanem már szürkésbarna. Még a tetvek is menekülnek előle, ami igazából szerencsés, na de hosszútávon? Már csak egyetlen kancsó víz maradt. Felével mos, felével öblít, azzal pedig minden kész. Jól megtörli haját, ami visszanyerte vörös színét, majd magára csavarja a törülközőt. Túl van a "nehéz" munkán. Most már csak várja, hogy száradjon a haja így, kócosan. Valamint az alsó ruha az ablakban. Mialatt várakozik, megérzi, hogy az egyik foga kikívánkozik. Mivel most ráér, addig piszkálja, míg ki nem tudja húzni. Jól megszemléli a fogacskát.*
- Hazaáruló! *Szidja le, pedig szegény fog semmiről nem tehet. Azzal a szemetesbe dobja. Némi vért a koszos vízbe köp, majd úgy ítéli, hogy már semmije nem vizes annyira, hogy itt üldögéljen egyedül. Tíz ujjával felületesen kifésüli haját, aztán felöltözik és rohan vissza a többiekhez. Nem szeretné nagyon váratni őket.*
- Kisasszony, Nirs, bocsánat, hogy várniuk kellett! *Szól, de büszkén ül le, mert most már tiszta, amennyire csak lehet.*
- Jobban van a karja? *kérdi Nirst. Figyelte ő is, hogy baj volt.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-27 19:26:01
Üzenet elküldve: 2020-02-27 19:26:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Be a koreszba//
*Nagy örvendve indul el a kovácsműhelyből, útközben hallja, hogy van ám errefelé egy taverna, melynek becses neve Vaskorsó. Ez nagyon tetszetős Rorkirnak, meg amúgy sincs sok választása. Estére járhat már, olyan csupasznak érzi magát, de mit van mit tenni, reméli, hogy megéri majd a várakozás, s jó eredmény fog kisülni a kis kovácsok munkájából. Ahogy belép a fogadóba, nem sokat finomkodik egyébként sem túl jó modora megreformálásán, a pulthoz lép, s szól, akinek tud.*
-'estét.
*Bólint enyhén.*
-Van szabad szoba? Egy hatra kéne.
*Letesz szépen 90 aranyat a Szoba miatt, egy egész hatra.
*
-Ez gondolom elég.
*Ha nem tartják fel, és nem akadéskodnak, esetleg kap is egy szobát, akkor fel is megy, és lepihen, hosszú ez a nap már neki.*
*Nagy örvendve indul el a kovácsműhelyből, útközben hallja, hogy van ám errefelé egy taverna, melynek becses neve Vaskorsó. Ez nagyon tetszetős Rorkirnak, meg amúgy sincs sok választása. Estére járhat már, olyan csupasznak érzi magát, de mit van mit tenni, reméli, hogy megéri majd a várakozás, s jó eredmény fog kisülni a kis kovácsok munkájából. Ahogy belép a fogadóba, nem sokat finomkodik egyébként sem túl jó modora megreformálásán, a pulthoz lép, s szól, akinek tud.*
-'estét.
*Bólint enyhén.*
-Van szabad szoba? Egy hatra kéne.
*Letesz szépen 90 aranyat a Szoba miatt, egy egész hatra.
*-Ez gondolom elég.
*Ha nem tartják fel, és nem akadéskodnak, esetleg kap is egy szobát, akkor fel is megy, és lepihen, hosszú ez a nap már neki.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:16:20
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:16:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Hubi, végül Esti//
*Dora semmit sem szól a kancellár abbéli fejtegetésére, hogy a női bájok csodákra képesek. Hiszen mi másért lenne itt a lány, mi másért lett volna Habrertus jobb keze, ha nem azért, mert csinos? Ebben a szituációban többi tulajdonsága mit sem ért volna, ha lapátkezű, lapátképű parasztasszony ábrázata lenne. Bár arra valamiért saját magával kapcsolatban egyáltalán nem gondol, hogy a kettejük közti vonzalom alapja azért más is lehet, nem csak a test. Úgy tűnik, Estinek még dolga akadt, ám addig a férfi félrehívja Dorát. A lánynak minden fegyelmezettsége ellenére is legyezi a hiúságát a dolog, egy pillanatra valami gyerekes izgalom is átfut rajta, hogy négyszemközt maradtak odakint. Úgy tűnik, a téli vásárból inkább artheniori körtúra született, méghozzá sajna kedvenc kancellárja nélkül.
Habrertus mondandója persze mindenre kitér, amire kell, a lány pedig, megnyugtató-e vagy sem, enyhe gúnyos, mondhatni, ravasz mosollyal hallgatja. Persze, hogy a másik is a saját irháját akarja menteni, mindketten azt akarják, ennek szól a mosoly is. Enyhén megszorítja a férfi kezét, megerősítésül.*
- Nem bízom benne. *Mondja őszintén, miközben arcán huncut mosoly játszik.* Tulajdonképpen maradéktalanul benned sem, nem, senkiben, aki mozog. Csak a saját sorsom izgat, és ez a te szerencséd, Habrertus, mert kedvellek annyira, hogy a te sorsod egy kicsit a részese legyen annak. Mint mikor összekapaszkodtunk a Tűtoronyban. Azóta is kitart. *Nyugtatja meg. Talán most látszik igazán, hogy Dora fölött nem múlt el maradéktalanul az idő, és hogy az eddig történtek, főleg a járvány jócskán megviselte, megedzette. Hajával a szellő játszik, játékos pillantása a férfiét kutatja. Lehet, hogy ez az utolsó alkalom, amikor kettesben maradtak, és úgy érzi, meg is adták a módját. Annál is inkább, mert a pillanat rövidke, a szeme sarkából látja, hogy sötételfük közeledik, ezért gyorsan az időjárásra terelődik a szó.* Ugyan, ne aggódj, a drága írnokodnak kutya baja se fog esni az úton!
*Esti láthatja, ahogy a ló ötletétől lelohad az arcáról az eddigi mosoly.*
- Öhm, igen, nos… A ló remek. *Helyesel.* Köszönjük. A lovat. *Hogy zavarát kissé palástolja, elkezdi igazgatni kalaptűjét, mintha csak a lovagláshoz készülne elő, nehogy elröppenjen a holmi. Ezután nincs más hátra, mint sok-sok habozással felülni az említett lóra, és útnak indulni, vissza a városba.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 22:18:11
*Dora semmit sem szól a kancellár abbéli fejtegetésére, hogy a női bájok csodákra képesek. Hiszen mi másért lenne itt a lány, mi másért lett volna Habrertus jobb keze, ha nem azért, mert csinos? Ebben a szituációban többi tulajdonsága mit sem ért volna, ha lapátkezű, lapátképű parasztasszony ábrázata lenne. Bár arra valamiért saját magával kapcsolatban egyáltalán nem gondol, hogy a kettejük közti vonzalom alapja azért más is lehet, nem csak a test. Úgy tűnik, Estinek még dolga akadt, ám addig a férfi félrehívja Dorát. A lánynak minden fegyelmezettsége ellenére is legyezi a hiúságát a dolog, egy pillanatra valami gyerekes izgalom is átfut rajta, hogy négyszemközt maradtak odakint. Úgy tűnik, a téli vásárból inkább artheniori körtúra született, méghozzá sajna kedvenc kancellárja nélkül.
Habrertus mondandója persze mindenre kitér, amire kell, a lány pedig, megnyugtató-e vagy sem, enyhe gúnyos, mondhatni, ravasz mosollyal hallgatja. Persze, hogy a másik is a saját irháját akarja menteni, mindketten azt akarják, ennek szól a mosoly is. Enyhén megszorítja a férfi kezét, megerősítésül.*
- Nem bízom benne. *Mondja őszintén, miközben arcán huncut mosoly játszik.* Tulajdonképpen maradéktalanul benned sem, nem, senkiben, aki mozog. Csak a saját sorsom izgat, és ez a te szerencséd, Habrertus, mert kedvellek annyira, hogy a te sorsod egy kicsit a részese legyen annak. Mint mikor összekapaszkodtunk a Tűtoronyban. Azóta is kitart. *Nyugtatja meg. Talán most látszik igazán, hogy Dora fölött nem múlt el maradéktalanul az idő, és hogy az eddig történtek, főleg a járvány jócskán megviselte, megedzette. Hajával a szellő játszik, játékos pillantása a férfiét kutatja. Lehet, hogy ez az utolsó alkalom, amikor kettesben maradtak, és úgy érzi, meg is adták a módját. Annál is inkább, mert a pillanat rövidke, a szeme sarkából látja, hogy sötételfük közeledik, ezért gyorsan az időjárásra terelődik a szó.* Ugyan, ne aggódj, a drága írnokodnak kutya baja se fog esni az úton!
*Esti láthatja, ahogy a ló ötletétől lelohad az arcáról az eddigi mosoly.*
- Öhm, igen, nos… A ló remek. *Helyesel.* Köszönjük. A lovat. *Hogy zavarát kissé palástolja, elkezdi igazgatni kalaptűjét, mintha csak a lovagláshoz készülne elő, nehogy elröppenjen a holmi. Ezután nincs más hátra, mint sok-sok habozással felülni az említett lóra, és útnak indulni, vissza a városba.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 22:18:11
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-26 19:02:35
Üzenet elküldve: 2020-02-26 19:02:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Nirs, Fäenro//
*Furcsa egy varázslat ez, hiszen nincs azonnali hatása. Az áldozat nem rogy össze holtan, nem ütköznek ki rajta furcsa és kevésbé kellemetes nyavalyák, de még csak sasmadárnak sem képzeli magát, hogy azon nyomban kedve támadjon átrepülni a Tűtorony felett. Így aztán Nirs sem tudhatja biztosan, hogy a törpének lesznek-e iszonyatos éjszakái, de valahol legbelül úgy érzi, hogy nem. Nem sikerült. Ez sem. Hiszen a Vérkertben is hiába próbálkoztak. Az is átvillan a fején, hogy istene esetleg elfordult tőle és a dühtől ökölbe szorul jobb keze. Persze magára dühös a gondolat miatt. Majd pedig kicsit el is csodálkozik rajta, hogy ez az egyébként egyszerű mozdulat - ami neki nemrég még komoly gondot okozott volna - mennyire könnyen sikerült. Fel is pillant a lépcső irányába. Lassan mehet az elfért. Rel méltatlankodására kapja vissza a fejét.*
- Eeyrt dicsőíteni mindenkor üdvös és kívánatos dolog. *mosolyodik el* Csak éppen semmi értelme.
*Közben a csapos újabb adag italt hoz nekik, pontosabban az elfnek. Követi Rel pillantását, megnézi magának a másik hegyesfülűt aki a kancellár és egy mélységi társaságában múlatja az időt. Állítólag a kecskeszakállú macája. Fene a gusztusát...*
- Valóban? *kérdez vissza egy hamiskás mosollyal Rel kurta kacaja után. Talán a nevetés rövidsége miatt érti félre Nirs a gesztust és nem olyannak fogja fel, mint amivel valaminek az élét akarnék elütni.*
- Mondd csak, mi bajod van a sötételfekkel? Leszámítva az ősi gyűlölséget. Hiszen, és ezt ne vedd sértésnek, nem annak szánom, épp ellenkezőleg; van néhány vonásod amiben mintha hasonlítanál hozzájuk.
//Relael, Nirs, Fäenro//
*Furcsa egy varázslat ez, hiszen nincs azonnali hatása. Az áldozat nem rogy össze holtan, nem ütköznek ki rajta furcsa és kevésbé kellemetes nyavalyák, de még csak sasmadárnak sem képzeli magát, hogy azon nyomban kedve támadjon átrepülni a Tűtorony felett. Így aztán Nirs sem tudhatja biztosan, hogy a törpének lesznek-e iszonyatos éjszakái, de valahol legbelül úgy érzi, hogy nem. Nem sikerült. Ez sem. Hiszen a Vérkertben is hiába próbálkoztak. Az is átvillan a fején, hogy istene esetleg elfordult tőle és a dühtől ökölbe szorul jobb keze. Persze magára dühös a gondolat miatt. Majd pedig kicsit el is csodálkozik rajta, hogy ez az egyébként egyszerű mozdulat - ami neki nemrég még komoly gondot okozott volna - mennyire könnyen sikerült. Fel is pillant a lépcső irányába. Lassan mehet az elfért. Rel méltatlankodására kapja vissza a fejét.*
- Eeyrt dicsőíteni mindenkor üdvös és kívánatos dolog. *mosolyodik el* Csak éppen semmi értelme.
*Közben a csapos újabb adag italt hoz nekik, pontosabban az elfnek. Követi Rel pillantását, megnézi magának a másik hegyesfülűt aki a kancellár és egy mélységi társaságában múlatja az időt. Állítólag a kecskeszakállú macája. Fene a gusztusát...*
- Valóban? *kérdez vissza egy hamiskás mosollyal Rel kurta kacaja után. Talán a nevetés rövidsége miatt érti félre Nirs a gesztust és nem olyannak fogja fel, mint amivel valaminek az élét akarnék elütni.*
- Mondd csak, mi bajod van a sötételfekkel? Leszámítva az ősi gyűlölséget. Hiszen, és ezt ne vedd sértésnek, nem annak szánom, épp ellenkezőleg; van néhány vonásod amiben mintha hasonlítanál hozzájuk.
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-21 01:08:58
Üzenet elküldve: 2020-02-21 01:08:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Nirs, Fäenro//
//Morak lelép//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Számára teljesen szürreális az egész jelenet, és egyértelműen végletekig bosszantja Relaelt , nem is kívánja tovább palástolni, csupán ül, és végtelen megvetéssel, unalommal, irritáltsággal arcán követi az eseményeket, különös figyelemmel Morakot.*
- Nem vagyunk tárgyak, hogy ezeknek nevezz.
*Szól még oda csípősen, és éppen csak megállja, hogy szemei ne akadjanak fel a törpétől.*
- Nem hinném, hogy hasonlítunk. Egy fontos dologban különbözünk, mégpedig abban, hogy én nem vagyok együgyű.
~ Kibaszott törpék. ~ ~ Rühellem őket. ~ ~ Meh. ~ ~ Énisénis! ~
*Megmasszírozza orrnyergét, egyrészt mert valójában szörnyen unja a szituációt, másfelől mert érzi, hogy kezdi elveszíteni maga felett a kontrollt, amit a fejében egyre hangosabbá váló suttogások is jeleznek.*
- Kedves Nirs, *Nagyot sóhajt, és egy mosolyt erőltet arcára, mert a fiúval nem akar durva lenni, őt még kedveli is.* Kérlek ne emlegesd újra Eeyrt, vagy a szeretetet, békét, megbocsátást és a többit, mert rángatózni kezd ezektől a szemem.
*Mesterien megkreált mosolyával arcán komótosan italába kortyol, miközben tekintetét Nirsre szegezi, ügyet sem vetve a takarító csapatra. Lehet rossz benyomást tesz azzal, hogy kevesebb erőt szentel a pozitív kép fenntartására, ugyanakkor sem energiája, sem türelme már ehhez a színjátékhoz, egyszerűen hagyja, hogy kijöjjön az, ami kikívánkozik, legfeljebb szelídít szavai durvaságán.*
~ Bezzeg ha Syoud itt lenne! ~ ~ Mellette igazak voltunk. ~ ~ Hiányzik. ~
- Én is.
*Ért egyet, és lenyalja ajkairól a bor édeskés ízét.*
- Az oszló tetemével a kertemben.
*Jegyzi meg szinte suttogva, annyira óvatosan, hogy Nirs csak akkor hallhatja meg, ha elég figyelmes. Közben elképzeli, hogy milyen szép virágoskertet csinálhatna élőlények maradványaiból.
Amennyiben úgy észleli Nirs meghallotta szavait, úgy kezét a fiú kézfejére teszi, és széles mosollyal arcán röviden felnevet. Hiszen ezt ő természetesen csupán viccnek szánta szavait.*
//Fintarret//
- Nocsak, újabb ajándék?
*Meglepetten pillant Fintre, és leköveti annak kézmozdulatát, ami Dorawyna irányába mutat.*
- Milyen előzékeny.
*Teszi hozzá elragadtatva, arcán a megszokott bájos mosolyával, hogy az mennyire őszinte, azt Relael maga sem tudná megmondani. Azt igen, hogy jólesik neki a gesztus, de nehezen tudja hová tenni egyelőre, majd később lesz ideje elmélkedni rajta.*
- Köszönjük szépen.
*Egy biccentéssel jelzi, hogy Fintarret távozhat, neki semmi dolga most vele, van éppen elég étel és ital az asztalon.*
//Relael, Nirs, Fäenro//
//Morak lelép//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Számára teljesen szürreális az egész jelenet, és egyértelműen végletekig bosszantja Relaelt , nem is kívánja tovább palástolni, csupán ül, és végtelen megvetéssel, unalommal, irritáltsággal arcán követi az eseményeket, különös figyelemmel Morakot.*
- Nem vagyunk tárgyak, hogy ezeknek nevezz.
*Szól még oda csípősen, és éppen csak megállja, hogy szemei ne akadjanak fel a törpétől.*
- Nem hinném, hogy hasonlítunk. Egy fontos dologban különbözünk, mégpedig abban, hogy én nem vagyok együgyű.
~ Kibaszott törpék. ~ ~ Rühellem őket. ~ ~ Meh. ~ ~ Énisénis! ~
*Megmasszírozza orrnyergét, egyrészt mert valójában szörnyen unja a szituációt, másfelől mert érzi, hogy kezdi elveszíteni maga felett a kontrollt, amit a fejében egyre hangosabbá váló suttogások is jeleznek.*
- Kedves Nirs, *Nagyot sóhajt, és egy mosolyt erőltet arcára, mert a fiúval nem akar durva lenni, őt még kedveli is.* Kérlek ne emlegesd újra Eeyrt, vagy a szeretetet, békét, megbocsátást és a többit, mert rángatózni kezd ezektől a szemem.
*Mesterien megkreált mosolyával arcán komótosan italába kortyol, miközben tekintetét Nirsre szegezi, ügyet sem vetve a takarító csapatra. Lehet rossz benyomást tesz azzal, hogy kevesebb erőt szentel a pozitív kép fenntartására, ugyanakkor sem energiája, sem türelme már ehhez a színjátékhoz, egyszerűen hagyja, hogy kijöjjön az, ami kikívánkozik, legfeljebb szelídít szavai durvaságán.*
~ Bezzeg ha Syoud itt lenne! ~ ~ Mellette igazak voltunk. ~ ~ Hiányzik. ~
- Én is.
*Ért egyet, és lenyalja ajkairól a bor édeskés ízét.*
- Az oszló tetemével a kertemben.
*Jegyzi meg szinte suttogva, annyira óvatosan, hogy Nirs csak akkor hallhatja meg, ha elég figyelmes. Közben elképzeli, hogy milyen szép virágoskertet csinálhatna élőlények maradványaiból.
Amennyiben úgy észleli Nirs meghallotta szavait, úgy kezét a fiú kézfejére teszi, és széles mosollyal arcán röviden felnevet. Hiszen ezt ő természetesen csupán viccnek szánta szavait.*
//Fintarret//
- Nocsak, újabb ajándék?
*Meglepetten pillant Fintre, és leköveti annak kézmozdulatát, ami Dorawyna irányába mutat.*
- Milyen előzékeny.
*Teszi hozzá elragadtatva, arcán a megszokott bájos mosolyával, hogy az mennyire őszinte, azt Relael maga sem tudná megmondani. Azt igen, hogy jólesik neki a gesztus, de nehezen tudja hová tenni egyelőre, majd később lesz ideje elmélkedni rajta.*
- Köszönjük szépen.
*Egy biccentéssel jelzi, hogy Fintarret távozhat, neki semmi dolga most vele, van éppen elég étel és ital az asztalon.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-20 21:25:55
Üzenet elküldve: 2020-02-20 21:25:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Úgy látszik ma már senkinek nincs kedve a törpével társalogni. A kért teáját azért talán, majd megkapja. Lassan szürcsölgeti, miközben az eljövendő dolgokon mereng.
Itt sem jött össze a munka, tehát maradnia, talán már fölösleges. De vajon merre menjen tovább? Meglehet, hogy érdemes lenne visszatérnie a városba, ott valószínűleg több szerencsével jár, mint itt… Habár a vadonba is visszahúzza a szíve, az is meglehet, hogy inkább oda tér vissza. Még nem tudja, de az úton lesz éppen elég ideje jobban meggondolni a dolgokat.
Így tehát Morak fogja magát és lassan szedelődzködni kezd. De nem szeretne adós maradni. Így, hát leteszi a pultra a 6 aranyat a Forralt teaért és távozik a fogadóból... *
A hozzászólás írója (Morak Asthún) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.20 21:26:34
Itt sem jött össze a munka, tehát maradnia, talán már fölösleges. De vajon merre menjen tovább? Meglehet, hogy érdemes lenne visszatérnie a városba, ott valószínűleg több szerencsével jár, mint itt… Habár a vadonba is visszahúzza a szíve, az is meglehet, hogy inkább oda tér vissza. Még nem tudja, de az úton lesz éppen elég ideje jobban meggondolni a dolgokat.
Így tehát Morak fogja magát és lassan szedelődzködni kezd. De nem szeretne adós maradni. Így, hát leteszi a pultra a 6 aranyat a Forralt teaért és távozik a fogadóból...
*A hozzászólás írója (Morak Asthún) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.20 21:26:34
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-17 19:46:57
Üzenet elküldve: 2020-02-17 19:46:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
- Nos, előfordulhatnak - és tapasztalataim szerint elő is fordulnak - olyan helyzetek amikor körmönfont ravaszkodás, hibátlannak tűnő terv, vagy éppen aranyak kevésnek bizonyulnak, de egy kellő időben előhúzott bűbájos női mosoly, csábos szempilla rebegtetés célt ér. És ahogy egyes vallási fanatikusok mondani szokták: a cél szentesíti az eszközt.
*Mindezt a lehető legártatlanabb képpel adja elő Dora azon felvetésére, hogy alkalmasint bájaikat is be kell dobniuk. A jó kancellár itt úgy érzi, hogy nem kevésbé jó írnoka a féltékenységére apellál és méltó válasznak gondolja, ha ennek jelét sem mutatja. Belül persze fortyog és szinte a fogai is összecsikordulnak arra a gondolatra, hogy Dora mindezt a bájgúnár báróra értette.*
- Akkor ezt meg is beszéltük. *koppint ujjaival az asztalra amikor Dora is helyesli az írás meglétét, majd kis értetlenséggel figyeli ahogy a lányok kisebb aranykupacot tologatnak ide-oda az asztalon. Ennek okát nem érti, de nem is hinné, hogy rá tartozik.*
- Rendezd csak el a dolgaid, megvárunk odakint. *bólint rá a sötételf ötletére és amikor Esti a csaposhoz indul, hogy tárgyaljon vele, Hubi még egyszer megtörli a száját és bajuszát, majd felkel az asztaltól és hamisítatlan, már-már főúri eleganciával nyújtja karját Dora felé* Kedvesem...
*Mikor már odakint vannak még kettesben, szembefordul Dorával és megfogja mindkét kezét.*
- Talán izgalmas kalandnak érzed az artheniori utat, de tudnod kell, hogy vékony jégen járunk. Nem tudhatjuk, hogy mennyire kis hiba is elégséges lehet hozzá, hogy tervünk dugába dőljön. Azt pedig nem hiszem, hogy részleteznem kéne, hogy ez mennyire... hm... kellemetlen lenne ránk, főleg rám nézve. Bármennyire is óvatosak vagyunk és igyekszünk kizárni minden rizikófaktort, a véletlenül kívül más is közbeszólhat. Élvezed maradéktalan bizalmam, kedvesem, de ő *fejével a Vaskorsó ajtaja felé biccent, jelezve, hogy a mélységire gondol* nem. A Dwirinthalenek a Thargodarok egyik legrégibb és leghívebb szövetségeseik. Résen kell lennünk nehogy Estanellaria rosszul értelmezett lojalitása húzza keresztül számításaink. Ha egészen pontosan akarok fogalmazni, jelen esetben neked kell résen lenned. Arra kérlek, hogy tartsd rajta a szemed! Nem tudhatjuk, hogy az időjárás továbbra is ilyen kegyes marad-e hozzánk.
*Ezt a mondatot persze nem így akarta befejezni és magától értetődik, hogy azért alakult így, mert közben Esti is kilépett a Vaskorsóból. Hubi pedig, bár kedvel friss levegőn, kellemes időben sétálgatni, most hálás mosollyal néz a mélységire.*
- Gyalogszerrel jöttünk, és bizony jólesne ha visszafelé pihentethetném a lábaim. *hamisan húzódik még szélesebbre a mosoly* Egy magamfajta öregembernek ez is örömet jelent.
- Nos, előfordulhatnak - és tapasztalataim szerint elő is fordulnak - olyan helyzetek amikor körmönfont ravaszkodás, hibátlannak tűnő terv, vagy éppen aranyak kevésnek bizonyulnak, de egy kellő időben előhúzott bűbájos női mosoly, csábos szempilla rebegtetés célt ér. És ahogy egyes vallási fanatikusok mondani szokták: a cél szentesíti az eszközt.
*Mindezt a lehető legártatlanabb képpel adja elő Dora azon felvetésére, hogy alkalmasint bájaikat is be kell dobniuk. A jó kancellár itt úgy érzi, hogy nem kevésbé jó írnoka a féltékenységére apellál és méltó válasznak gondolja, ha ennek jelét sem mutatja. Belül persze fortyog és szinte a fogai is összecsikordulnak arra a gondolatra, hogy Dora mindezt a bájgúnár báróra értette.*
- Akkor ezt meg is beszéltük. *koppint ujjaival az asztalra amikor Dora is helyesli az írás meglétét, majd kis értetlenséggel figyeli ahogy a lányok kisebb aranykupacot tologatnak ide-oda az asztalon. Ennek okát nem érti, de nem is hinné, hogy rá tartozik.*
- Rendezd csak el a dolgaid, megvárunk odakint. *bólint rá a sötételf ötletére és amikor Esti a csaposhoz indul, hogy tárgyaljon vele, Hubi még egyszer megtörli a száját és bajuszát, majd felkel az asztaltól és hamisítatlan, már-már főúri eleganciával nyújtja karját Dora felé* Kedvesem...
*Mikor már odakint vannak még kettesben, szembefordul Dorával és megfogja mindkét kezét.*
- Talán izgalmas kalandnak érzed az artheniori utat, de tudnod kell, hogy vékony jégen járunk. Nem tudhatjuk, hogy mennyire kis hiba is elégséges lehet hozzá, hogy tervünk dugába dőljön. Azt pedig nem hiszem, hogy részleteznem kéne, hogy ez mennyire... hm... kellemetlen lenne ránk, főleg rám nézve. Bármennyire is óvatosak vagyunk és igyekszünk kizárni minden rizikófaktort, a véletlenül kívül más is közbeszólhat. Élvezed maradéktalan bizalmam, kedvesem, de ő *fejével a Vaskorsó ajtaja felé biccent, jelezve, hogy a mélységire gondol* nem. A Dwirinthalenek a Thargodarok egyik legrégibb és leghívebb szövetségeseik. Résen kell lennünk nehogy Estanellaria rosszul értelmezett lojalitása húzza keresztül számításaink. Ha egészen pontosan akarok fogalmazni, jelen esetben neked kell résen lenned. Arra kérlek, hogy tartsd rajta a szemed! Nem tudhatjuk, hogy az időjárás továbbra is ilyen kegyes marad-e hozzánk.
*Ezt a mondatot persze nem így akarta befejezni és magától értetődik, hogy azért alakult így, mert közben Esti is kilépett a Vaskorsóból. Hubi pedig, bár kedvel friss levegőn, kellemes időben sétálgatni, most hálás mosollyal néz a mélységire.*
- Gyalogszerrel jöttünk, és bizony jólesne ha visszafelé pihentethetném a lábaim. *hamisan húzódik még szélesebbre a mosoly* Egy magamfajta öregembernek ez is örömet jelent.
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-16 11:22:15
Üzenet elküldve: 2020-02-16 11:22:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fint, Heltion//
*Biccent az óriásnak.*
-Üdvözlöm, Armendoruan Girmananter vagyok, röviden Armen. Köszönöm a meghívását, elfogadom a tejet.
*Fintre pillant, hogy a férfi hallotta-e amit mondott, majd hozzá teszi.*
-Egy forró fürdőt is szeretnék venni, hogyha lehet róla szó.
*A pult mögött álló csaposra mosolyog, majd vissza fordul az óriáshoz.*
-Be kell valljam, hogy eddig nem sokat találkoztam óriásokkal. Messziről jöttél?
*Érdeklődő, kíváncsi szemekkel figyel a férfi válaszára, közben pedig fészkelődik egy kicsit, mivel próbálja eltakarni ruhája állapotát, remélve, hogy a másik ezt nem veszi észre.*
*Biccent az óriásnak.*
-Üdvözlöm, Armendoruan Girmananter vagyok, röviden Armen. Köszönöm a meghívását, elfogadom a tejet.
*Fintre pillant, hogy a férfi hallotta-e amit mondott, majd hozzá teszi.*
-Egy forró fürdőt is szeretnék venni, hogyha lehet róla szó.
*A pult mögött álló csaposra mosolyog, majd vissza fordul az óriáshoz.*
-Be kell valljam, hogy eddig nem sokat találkoztam óriásokkal. Messziről jöttél?
*Érdeklődő, kíváncsi szemekkel figyel a férfi válaszára, közben pedig fészkelődik egy kicsit, mivel próbálja eltakarni ruhája állapotát, remélve, hogy a másik ezt nem veszi észre.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-15 22:25:53
Üzenet elküldve: 2020-02-15 22:25:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fäenro, Fintarret, Morak//
* Morak éppen akkor érkezik a tányérdarabokat szedegető Fäenrohoz, amikor a csapos valami szerelmi bánatával kapcsolatban tesz fel talán költői kérdést a fiúnak. Ezt, mármint a szerelmi bánatot, abból gondolja a törpe, mert neki is hasonló húrokat pendít meg, amikor azt ajánlja, hogy keressen magának egy törpe asszonyt. Fintarret ezen szavaira a törpe kissé komorabbá válik és ezt feleli: *
- Tudja jó uram én igyekszek tartani az őseink hagyományát. Nekem már volt feleségem és gyermekeim, de...
* Hangja itt kissé megcsuklik. Nyel egy nagyot, hogy folytatni tudja...*
De tudja nehéz idők járnak. Velük már ezen a világon nem találkozhatok. Törpeként pedig soha többé más asszonyt nem keresek magamnak…
De mondja jó ember a maga szívét mi nyomja? Ne haragudjon, de ahogyan ide jöttem akaratlanul is meghallottam azt, amit a fiúnak mondott.
* Azon amit a fiú mond, mármint, hogy mostantól ő fog vigyázni a kisasszonyra kissé elmosolyodik. Nem megvetően, vagy lenézően, csak egyszerűen jobb kedvre deríti a dolog.*
- Úgy legyen! De közben magáról sem feledkezzen meg!
* Amennyiben már végeztek a rendrakással és felálltak, ezen szavai után a fiú vállára helyezi jobb kezét, amennyiben az engedi és így szól. *
- Imádkozni fogok az istenemhez önökért, hogy minden a legnagyobb rendben legyen magukkal az útjaik során.
* Mondja Morak a fiúnak majd nyomatékosítva mondandóját még meg is veregeti annak vállát. *
- Remélem nem haragszik rám!
* Miután ezekkel a szavakkal búcsút vesz a fiútól Morak a pulthoz megy, ahol kér magának egy teát. És amennyiben a csaposnak van kedve meginni vele valamit, azt is fizeti. Esetleg közben mesélhet arról, hogy mi nyomja a lelkét. Morak szívesen meghallgatja az ilyesmit és tanácsot is szívesen ad. Ha kíváncsi rá valaki, ha nem… *
* Morak éppen akkor érkezik a tányérdarabokat szedegető Fäenrohoz, amikor a csapos valami szerelmi bánatával kapcsolatban tesz fel talán költői kérdést a fiúnak. Ezt, mármint a szerelmi bánatot, abból gondolja a törpe, mert neki is hasonló húrokat pendít meg, amikor azt ajánlja, hogy keressen magának egy törpe asszonyt. Fintarret ezen szavaira a törpe kissé komorabbá válik és ezt feleli: *
- Tudja jó uram én igyekszek tartani az őseink hagyományát. Nekem már volt feleségem és gyermekeim, de...
* Hangja itt kissé megcsuklik. Nyel egy nagyot, hogy folytatni tudja...*
De tudja nehéz idők járnak. Velük már ezen a világon nem találkozhatok. Törpeként pedig soha többé más asszonyt nem keresek magamnak…
De mondja jó ember a maga szívét mi nyomja? Ne haragudjon, de ahogyan ide jöttem akaratlanul is meghallottam azt, amit a fiúnak mondott.
* Azon amit a fiú mond, mármint, hogy mostantól ő fog vigyázni a kisasszonyra kissé elmosolyodik. Nem megvetően, vagy lenézően, csak egyszerűen jobb kedvre deríti a dolog.*
- Úgy legyen! De közben magáról sem feledkezzen meg!
* Amennyiben már végeztek a rendrakással és felálltak, ezen szavai után a fiú vállára helyezi jobb kezét, amennyiben az engedi és így szól. *
- Imádkozni fogok az istenemhez önökért, hogy minden a legnagyobb rendben legyen magukkal az útjaik során.
* Mondja Morak a fiúnak majd nyomatékosítva mondandóját még meg is veregeti annak vállát. *
- Remélem nem haragszik rám!
* Miután ezekkel a szavakkal búcsút vesz a fiútól Morak a pulthoz megy, ahol kér magának egy teát. És amennyiben a csaposnak van kedve meginni vele valamit, azt is fizeti. Esetleg közben mesélhet arról, hogy mi nyomja a lelkét. Morak szívesen meghallgatja az ilyesmit és tanácsot is szívesen ad. Ha kíváncsi rá valaki, ha nem… *
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-15 20:50:22
Üzenet elküldve: 2020-02-15 20:50:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//egy kicsit Relael asztalánál//
*Fint egy egyszerű ember, aki jelen esetben csapos munkáját végzi. Mikor meghallja a hölgy összeesküvésen alapuló okfejtését, amelybe valahogy Kagaenae meg valami gyilkosságok is belekeverednek, a férfi közömbösnek mutatkozik, illetve inkább mérgesnek, ahogy eddig is.*
- Hölgyem, én nem fogok ítélkezni, de az biztos, hogy itt senki nem öl meg senkit. *Szögezi le komolyan. A másik megnyugtatása a célja egyébként ezzel a kijelentéssel, még mindig abból kiindulva, hogy Relael egy terhes nő. Többet hozzá se fűz a dologhoz, megy dolgára.*
//Fäenro, Morak//
*Ezután már csak a takarítás marad, a kiskölyök mellett már az öreg pultos is szedegeti a darabokat, és elpanaszolja társának a bánatát. A fiú, el kell ismernie, egészen okosat mond, Fint féloldalasan elmosolyodik.*
- Jól beszélsz! Ez is olyan. Ez a nő, pénzes. De vajon mit adhat egy pénzes nőnek egy nem pénzes fickó? *Rájön, hogy ezt nem feltétlenül a gyereknek kell megválaszolnia, ő is ki tudja magának találni. Közben becsatlakozik hozzájuk a barátságos törpe is segíteni. Minden kéz jól jön, Fint seper, és pikk-pakk elkészülnek.*
- Kedves magától, meg az ital is az volt. *Értékeli a gesztust, meg az előbb felajánlott felest a csapos, szabad kezével megveregetve a törpe vállát.* Aztán ne marakodjanak tovább. Inkább keressen magának valami tetszetős törpe hölgyet, és találja meg a boldogságot. *A férfi igyekszik nem elárulni az arcával, hogy még soha nem látott tetszetős törpe hölgyet életében (habár törpe hölgyet már látott), de valószínűnek tartja, hogy Morak nem így gondolkodik róluk.*
- Adok egy kulcsot az egyik szobához. Nemrég megszállt benne valaki, ha nem tévedek, még van ott pár kanna víz, van, amelyik meleg. *Fordul Fäenróhoz, és úgy is tesz, ahogy mondta, Balkócza volt szobájának kulcsát adja át, persze miután eltüntette a cserépdarabokat. Ezután szerez egy széles favedret, üreset, tisztát, és a fiú kezébe nyomja a fülét. Nem nehéz, biztos elbírja.* Ebben meg tudsz mosdani. Tiszta törölközőt találsz. Ha kiloccsan, ne törődj vele, majd feltörlöm.
//Esti//
*Bár szívesen beszélgetne még Morakkal, ha annak van valami mondanivalója távozása előtt, de ámulva látja, hogy Esti felé tart. A szép nő látványa egészen megbűvöli. Egy pillanatra még az is felmerül benne, hogy Fäenro jóslata beteljesedik, és a nagysasszonynak az kell, ami neki van. Lelombozó azonban a hír, hogy erről szó sincs, sőt, hogy elmegy. És egyedül hagyja ezekkel a lókötőkkel. Ha nem nézegetheti őt, mi értelme ennek az egésznek? A csalódás és sértettség az arcára van írva, de nem szólal meg, tanult az előző esetből. Aztán meglátja Esti bájait, és hirtelen minden szebbnek látszik.*
~ Hálás és bőkezű? Lehet, hogy… ~ *Töpreng, erővel leszakítva a tekintetét arról, amit nem kellene sokáig néznie. Meg az is a baj, hogy egyébként figyelnie kéne, ezért igyekszik összekapni magát.*
- Rendben, természetesen, minden rendben lesz. *Mondja, az ő szájából furán hangzik, de most, becsületére legyen mondva, kissé össze van zavarodva az öreg feje. Az pedig, hogy tetszik a kalapos lánynak, úgy süvít el a füle mellett, hogy ő maga oda se pillant. Nem érdekli, hogy a kalapos lány mit gondol róla, csak egy dolog érdekli, de az nagyon. És hogy ezt Esti ne tudja meg (hogy hogyan, a fene se tudja, mivel Fint arcán nagyon jól látható mindaz, ami lejátszódott benne), nagyon komolyan bólint.*
- Hát akkor minden jót az útra a kis barátaiddal. *Ha Esti engedi, és ha nem, akkor is megpróbálja megragadni a kezét, és egy csókot hinteni rá. Bolondos dolog, de ha sikerül, Fint önelégülten felvonja a szemöldökét.*
- A kancellárt? *Bukik ki belőle a következő gondolat hatalmas megkönnyebbüléssel. Nem is tudja hova tenni a dolgot, azt hitte, hogy az öreg fickó meg Esti, na meg a kalapos együtt mennek nászútra, vagy mi. Hallani dolgokat mostanában a vén rókáról.* Öö, rendben, a kancellárt. *Ez tetszik neki, még játékosan egyet kacsint is a lányra, mikor úgy tűnik, más nem látja. Készít is valami finom italt.*
//Relael asztala//
//Rel//
*Egészen jókedvűen tér vissza az asztalhoz, pedig az előbb még meg akarta enni az ott ülőket, és kiteszi a kancsó gyümölcsös, enyhén édes frissítő italt. Azonnal Relhez fordul.*
- Elnézést, hölgyem. A kalapos kisasszony azt üzeni *kezével a megfelelő irányba, a távozni készülő Doráék felé int* hogy sajnálja, hogy nem tudtátok megbeszélni a nézeteltéréseiteket, és reméli, hogy… ööö… *Töprengenie kell, hogyan „fordítsa” az Esti által mondottakat valami sokkal de sokkal kedvesebbre.* A kisbabának és neked is jó egészséget kíván. *Nehéz megmondani, mit mondhatott a lány, de közben úgy okoskodik, hogy minél barátibb az üzenet, annál kisebb a kocsmai verekedés esélye. Jó ez így.*
- Az italt is ő küldi. *Teszi hozzá, hogy az asztalnál ülő többi vendég is értesüljön a hírről.* Szörphöz hasonló, nincs benne alkohol. Egészségükre!
*Ha nem történik más, visszatér a kocsmapulthoz, fő posztjához.*
*Fint egy egyszerű ember, aki jelen esetben csapos munkáját végzi. Mikor meghallja a hölgy összeesküvésen alapuló okfejtését, amelybe valahogy Kagaenae meg valami gyilkosságok is belekeverednek, a férfi közömbösnek mutatkozik, illetve inkább mérgesnek, ahogy eddig is.*
- Hölgyem, én nem fogok ítélkezni, de az biztos, hogy itt senki nem öl meg senkit. *Szögezi le komolyan. A másik megnyugtatása a célja egyébként ezzel a kijelentéssel, még mindig abból kiindulva, hogy Relael egy terhes nő. Többet hozzá se fűz a dologhoz, megy dolgára.*
//Fäenro, Morak//
*Ezután már csak a takarítás marad, a kiskölyök mellett már az öreg pultos is szedegeti a darabokat, és elpanaszolja társának a bánatát. A fiú, el kell ismernie, egészen okosat mond, Fint féloldalasan elmosolyodik.*
- Jól beszélsz! Ez is olyan. Ez a nő, pénzes. De vajon mit adhat egy pénzes nőnek egy nem pénzes fickó? *Rájön, hogy ezt nem feltétlenül a gyereknek kell megválaszolnia, ő is ki tudja magának találni. Közben becsatlakozik hozzájuk a barátságos törpe is segíteni. Minden kéz jól jön, Fint seper, és pikk-pakk elkészülnek.*
- Kedves magától, meg az ital is az volt. *Értékeli a gesztust, meg az előbb felajánlott felest a csapos, szabad kezével megveregetve a törpe vállát.* Aztán ne marakodjanak tovább. Inkább keressen magának valami tetszetős törpe hölgyet, és találja meg a boldogságot. *A férfi igyekszik nem elárulni az arcával, hogy még soha nem látott tetszetős törpe hölgyet életében (habár törpe hölgyet már látott), de valószínűnek tartja, hogy Morak nem így gondolkodik róluk.*
- Adok egy kulcsot az egyik szobához. Nemrég megszállt benne valaki, ha nem tévedek, még van ott pár kanna víz, van, amelyik meleg. *Fordul Fäenróhoz, és úgy is tesz, ahogy mondta, Balkócza volt szobájának kulcsát adja át, persze miután eltüntette a cserépdarabokat. Ezután szerez egy széles favedret, üreset, tisztát, és a fiú kezébe nyomja a fülét. Nem nehéz, biztos elbírja.* Ebben meg tudsz mosdani. Tiszta törölközőt találsz. Ha kiloccsan, ne törődj vele, majd feltörlöm.
//Esti//
*Bár szívesen beszélgetne még Morakkal, ha annak van valami mondanivalója távozása előtt, de ámulva látja, hogy Esti felé tart. A szép nő látványa egészen megbűvöli. Egy pillanatra még az is felmerül benne, hogy Fäenro jóslata beteljesedik, és a nagysasszonynak az kell, ami neki van. Lelombozó azonban a hír, hogy erről szó sincs, sőt, hogy elmegy. És egyedül hagyja ezekkel a lókötőkkel. Ha nem nézegetheti őt, mi értelme ennek az egésznek? A csalódás és sértettség az arcára van írva, de nem szólal meg, tanult az előző esetből. Aztán meglátja Esti bájait, és hirtelen minden szebbnek látszik.*
~ Hálás és bőkezű? Lehet, hogy… ~ *Töpreng, erővel leszakítva a tekintetét arról, amit nem kellene sokáig néznie. Meg az is a baj, hogy egyébként figyelnie kéne, ezért igyekszik összekapni magát.*
- Rendben, természetesen, minden rendben lesz. *Mondja, az ő szájából furán hangzik, de most, becsületére legyen mondva, kissé össze van zavarodva az öreg feje. Az pedig, hogy tetszik a kalapos lánynak, úgy süvít el a füle mellett, hogy ő maga oda se pillant. Nem érdekli, hogy a kalapos lány mit gondol róla, csak egy dolog érdekli, de az nagyon. És hogy ezt Esti ne tudja meg (hogy hogyan, a fene se tudja, mivel Fint arcán nagyon jól látható mindaz, ami lejátszódott benne), nagyon komolyan bólint.*
- Hát akkor minden jót az útra a kis barátaiddal. *Ha Esti engedi, és ha nem, akkor is megpróbálja megragadni a kezét, és egy csókot hinteni rá. Bolondos dolog, de ha sikerül, Fint önelégülten felvonja a szemöldökét.*
- A kancellárt? *Bukik ki belőle a következő gondolat hatalmas megkönnyebbüléssel. Nem is tudja hova tenni a dolgot, azt hitte, hogy az öreg fickó meg Esti, na meg a kalapos együtt mennek nászútra, vagy mi. Hallani dolgokat mostanában a vén rókáról.* Öö, rendben, a kancellárt. *Ez tetszik neki, még játékosan egyet kacsint is a lányra, mikor úgy tűnik, más nem látja. Készít is valami finom italt.*
//Relael asztala//
//Rel//
*Egészen jókedvűen tér vissza az asztalhoz, pedig az előbb még meg akarta enni az ott ülőket, és kiteszi a kancsó gyümölcsös, enyhén édes frissítő italt. Azonnal Relhez fordul.*
- Elnézést, hölgyem. A kalapos kisasszony azt üzeni *kezével a megfelelő irányba, a távozni készülő Doráék felé int* hogy sajnálja, hogy nem tudtátok megbeszélni a nézeteltéréseiteket, és reméli, hogy… ööö… *Töprengenie kell, hogyan „fordítsa” az Esti által mondottakat valami sokkal de sokkal kedvesebbre.* A kisbabának és neked is jó egészséget kíván. *Nehéz megmondani, mit mondhatott a lány, de közben úgy okoskodik, hogy minél barátibb az üzenet, annál kisebb a kocsmai verekedés esélye. Jó ez így.*
- Az italt is ő küldi. *Teszi hozzá, hogy az asztalnál ülő többi vendég is értesüljön a hírről.* Szörphöz hasonló, nincs benne alkohol. Egészségükre!
*Ha nem történik más, visszatér a kocsmapulthoz, fő posztjához.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-13 22:32:51
Üzenet elküldve: 2020-02-13 22:32:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dora, Esti, Hubi//
- Talán ha visszaértünk, arról is lehet szó... *somolyog a kancellárra pohara felett, bár hogy pontosan ki is csábíthatna el kit, nem fejti ki részletesebben. És balszerencséjére Dora sem*
- Bocsánat, nem volt szándékos... *villantja meg legragyogóbb mosolyát a lány felé, mielőtt álszerényen visszakozna, hogy bizony ő nem szándékosan csábította el az elfet. ~Veszélyes küldetésre megyünk, jobb lesz, ha alaposabban megválogatod a szavaidat, vagy inkább nem mondasz semmit~ igyekszik üzenni a pillantásával, bár figyelmét hamar visszafordítja a kancellár felé*
- Valóban. Bízzunk benne, hogy egyszer bekövetkeznek ezek a jobb idők is! *emeli meg kissé a poharát a férfi felé egy negédes mosoly kíséretében. Értékeli, hogy se az öniróniának, se a fanyar humornak nincs híján a kancellár, és emellett az esze is vág, mint a borotva. ~Talán még hamarabb is változhat a helyzet, mint hittük~ mereng magában, elvégre ha úgy alakul minden a városban, mint tervezi, hamarosan fontosabb feladatok igénylik majd a figyelmét, mint egy kocsma vezetése, érkezése óta szinte először örülve neki igazán, hogy itt van Fint, és rábízhatja a Vaskorsót a távollétében. Úgy tűnik azonban, nem csak ezt a problémát sikerül könnyedén megoldani, de a kancellár is hajlandónak bizonyul, hogy teljesítse a kéréseit*
- Igazán köszönjük. *biccenti meg kissé fejét a férfi felé hálája jeléül, amiért belemegy, hogy írásos formában is áldását adja útjukra. Annak pedig kifejezetten örül, hogy úgy tűnik, Dora megértette kimondatlan tanácsait, és csak annyi szót használ, amennyit feltétlen szükséges. Nem kerül el azonban a figyelmét a kelleténél hosszabb pillantás, amit Habrertus vet rá, ezt magában jelként értelmezve, hogy alaposan olvassa majd el a kancellár irományát, hisz meglehet, hogy nem feltétlen az lesz benne, amit szeretne*
- Remek ötlet. Csak egy pillanat, amíg megbeszélem a szükséges teendőket a csapossal, hogy vezesse a helyet a távollétemben. Egy perccel se szeretnék több időt elvesztegetni itt, mint amennyit feltétlen szükséges, ha egyszer Kagaenae úrnő élete veszélyben forog. Ha egyetértetek, Amonról egyenesen indulhatnánk is Artheniorba... *veti fel a javaslatot, miközben felemelkedik az asztaltól, előbb Habrertusra, majd Dorára pillantva, hisz mégiscsak a lány lesz az útitársa. ~Remélem, nem találsz ki semmit!~ forgatja a szemeit gondolatban, míg az elf válaszára vár, elvégre az idő döntő tényező jelen pillanatban. Ha már elmúlik a fenyegetés, mire a városba érnek, akkor semmi értelme nem volt a kis kiruccanásuknak. ~Addig kell tennünk valamit, amíg nem tisztázódik a helyzet!~ tervezi már magában a teendőket, mikor a városban lesznek, majd már indulna is, hogy beszéljen Finttel, ám Dora szavai visszatartják*
- Ugyan, kérlek. Ne sérts meg, erre semmi szükség! *hárítja el a felajánlást, visszautasítva a Dorawyna Olaphine által felkínált 70 aranyat. Ilyesmiért nem fogad el pénzt, egyrészt elvi okokból, másrészt pedig mert esze ágában sincs átadni az üzenetet, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt az elf szeretné, bár ezt nem szándékozik a lány orrára kötni*
- Elnézést, tényleg csak egy perc az egész! *fordul újra mindkettejük felé* Ha szeretnétek, odakint is megvárhattok. Kellemesebb, mint egy kocsma borgőzzel teli levegője... *ajánlja fel vendégeinek, sokatmondó pillantást vetve a többi jelenlévőre a Vaskorsóban. ~Higgyetek nekem, jobban jártok, ha kimentek. Sokkal nívósabb ott a társaság~ igyekszik üzenni pillantásával, majd ha egyikük se tartóztatja, akkor tényleg a pulthoz indul, hogy beszéljen kedvenc csaposával.*
//Fint//
- Úgy tűnik, itt a lehetőség, hogy bebizonyítsd, nem hiába vettelek fel. *kezd neki, fél kézzel a pultra támaszkodva, miközben tekintete a férfiét keresi* Pár napra a városba kell mennem, addig rád bízom a Vaskorsót. Úgy vigyázz rá, mint az életedre. Ha akkor is ilyen állapotban lesz, mikor visszatérek, méltó elismerésben lesz részed. Igazán hálás és bőkezű leszek. *könyököl immár két kézzel a pultra, közelebb hajolva a férfihoz, hogy Fintnek jó rálátása legyen, miféle jutalomra is számíthat pontosan a visszatértekor. ~Csak ne hagyd, hogy valamelyik részeg idióta szétverje a helyet!~ igyekszik üzenni a pillantásával*
- Ja igen, még valami. *fogja suttogóra a hangját* Add át annak a fekete tyúknak, hogy a kalapos liba sajnálja, hogy nem tudták megbeszélni, pontosan miért is haragszik rá, és reméli, se ő, se a gyerek nem pusztul bele a szülésbe. És vigyél nekik egy kör limonádét. Vagy ne, nem izgat. *teszi hozzá az utolsó mondatot pillanatnyi gondolkodás után. Annak örülne a legjobban, ha Fint, merő véletlenségből, elfelejtené átadni az üzenetet, de nem érdekli különösebben a dolog, ő a maga részéről megtette, amit lehetett, továbbította Dora kérését a csaposnak*
- Egyébként, azt hiszem, bejössz neki... *kacsint a férfira, fejével Dora felé biccentve, hisz nem igazán talál más épeszű magyarázatot arra, miért is akarná ezt a semmitmondó üzenetet továbbítani Relael felé, mint hogy így próbáljon bevágódni nála*
- Ha bármi gond lenne, míg nem vagyok itt, keresd nyugodtan a kancellárt! *fűzi még hozzá utolsó jó tanácsként, majd ha Fint se tartóztatja tovább, akkor újra csatlakozik Habrertushoz és Dorához, akárhol várták is meg őt.*
//Dora, Esti, Hubi//
- Köszönöm a türelmeteket! *ereszt meg egy hálás mosolyt útitársai felé* Hogy érkeztetek ide? Esetleg felajánlhatom a lovaimat az útra? *pillant egyikükről a másikukra, hisz bár tisztában van vele, Amon nincs annyira messze a Vaskorsótól, nem venné a lelkére, ha vendégeinek gyalogolni kellene.*
- Talán ha visszaértünk, arról is lehet szó... *somolyog a kancellárra pohara felett, bár hogy pontosan ki is csábíthatna el kit, nem fejti ki részletesebben. És balszerencséjére Dora sem*
- Bocsánat, nem volt szándékos... *villantja meg legragyogóbb mosolyát a lány felé, mielőtt álszerényen visszakozna, hogy bizony ő nem szándékosan csábította el az elfet. ~Veszélyes küldetésre megyünk, jobb lesz, ha alaposabban megválogatod a szavaidat, vagy inkább nem mondasz semmit~ igyekszik üzenni a pillantásával, bár figyelmét hamar visszafordítja a kancellár felé*
- Valóban. Bízzunk benne, hogy egyszer bekövetkeznek ezek a jobb idők is! *emeli meg kissé a poharát a férfi felé egy negédes mosoly kíséretében. Értékeli, hogy se az öniróniának, se a fanyar humornak nincs híján a kancellár, és emellett az esze is vág, mint a borotva. ~Talán még hamarabb is változhat a helyzet, mint hittük~ mereng magában, elvégre ha úgy alakul minden a városban, mint tervezi, hamarosan fontosabb feladatok igénylik majd a figyelmét, mint egy kocsma vezetése, érkezése óta szinte először örülve neki igazán, hogy itt van Fint, és rábízhatja a Vaskorsót a távollétében. Úgy tűnik azonban, nem csak ezt a problémát sikerül könnyedén megoldani, de a kancellár is hajlandónak bizonyul, hogy teljesítse a kéréseit*
- Igazán köszönjük. *biccenti meg kissé fejét a férfi felé hálája jeléül, amiért belemegy, hogy írásos formában is áldását adja útjukra. Annak pedig kifejezetten örül, hogy úgy tűnik, Dora megértette kimondatlan tanácsait, és csak annyi szót használ, amennyit feltétlen szükséges. Nem kerül el azonban a figyelmét a kelleténél hosszabb pillantás, amit Habrertus vet rá, ezt magában jelként értelmezve, hogy alaposan olvassa majd el a kancellár irományát, hisz meglehet, hogy nem feltétlen az lesz benne, amit szeretne*
- Remek ötlet. Csak egy pillanat, amíg megbeszélem a szükséges teendőket a csapossal, hogy vezesse a helyet a távollétemben. Egy perccel se szeretnék több időt elvesztegetni itt, mint amennyit feltétlen szükséges, ha egyszer Kagaenae úrnő élete veszélyben forog. Ha egyetértetek, Amonról egyenesen indulhatnánk is Artheniorba... *veti fel a javaslatot, miközben felemelkedik az asztaltól, előbb Habrertusra, majd Dorára pillantva, hisz mégiscsak a lány lesz az útitársa. ~Remélem, nem találsz ki semmit!~ forgatja a szemeit gondolatban, míg az elf válaszára vár, elvégre az idő döntő tényező jelen pillanatban. Ha már elmúlik a fenyegetés, mire a városba érnek, akkor semmi értelme nem volt a kis kiruccanásuknak. ~Addig kell tennünk valamit, amíg nem tisztázódik a helyzet!~ tervezi már magában a teendőket, mikor a városban lesznek, majd már indulna is, hogy beszéljen Finttel, ám Dora szavai visszatartják*
- Ugyan, kérlek. Ne sérts meg, erre semmi szükség! *hárítja el a felajánlást, visszautasítva a Dorawyna Olaphine által felkínált 70 aranyat
. Ilyesmiért nem fogad el pénzt, egyrészt elvi okokból, másrészt pedig mert esze ágában sincs átadni az üzenetet, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt az elf szeretné, bár ezt nem szándékozik a lány orrára kötni*- Elnézést, tényleg csak egy perc az egész! *fordul újra mindkettejük felé* Ha szeretnétek, odakint is megvárhattok. Kellemesebb, mint egy kocsma borgőzzel teli levegője... *ajánlja fel vendégeinek, sokatmondó pillantást vetve a többi jelenlévőre a Vaskorsóban. ~Higgyetek nekem, jobban jártok, ha kimentek. Sokkal nívósabb ott a társaság~ igyekszik üzenni pillantásával, majd ha egyikük se tartóztatja, akkor tényleg a pulthoz indul, hogy beszéljen kedvenc csaposával.*
//Fint//
- Úgy tűnik, itt a lehetőség, hogy bebizonyítsd, nem hiába vettelek fel. *kezd neki, fél kézzel a pultra támaszkodva, miközben tekintete a férfiét keresi* Pár napra a városba kell mennem, addig rád bízom a Vaskorsót. Úgy vigyázz rá, mint az életedre. Ha akkor is ilyen állapotban lesz, mikor visszatérek, méltó elismerésben lesz részed. Igazán hálás és bőkezű leszek. *könyököl immár két kézzel a pultra, közelebb hajolva a férfihoz, hogy Fintnek jó rálátása legyen, miféle jutalomra is számíthat pontosan a visszatértekor. ~Csak ne hagyd, hogy valamelyik részeg idióta szétverje a helyet!~ igyekszik üzenni a pillantásával*
- Ja igen, még valami. *fogja suttogóra a hangját* Add át annak a fekete tyúknak, hogy a kalapos liba sajnálja, hogy nem tudták megbeszélni, pontosan miért is haragszik rá, és reméli, se ő, se a gyerek nem pusztul bele a szülésbe. És vigyél nekik egy kör limonádét. Vagy ne, nem izgat. *teszi hozzá az utolsó mondatot pillanatnyi gondolkodás után. Annak örülne a legjobban, ha Fint, merő véletlenségből, elfelejtené átadni az üzenetet, de nem érdekli különösebben a dolog, ő a maga részéről megtette, amit lehetett, továbbította Dora kérését a csaposnak*
- Egyébként, azt hiszem, bejössz neki... *kacsint a férfira, fejével Dora felé biccentve, hisz nem igazán talál más épeszű magyarázatot arra, miért is akarná ezt a semmitmondó üzenetet továbbítani Relael felé, mint hogy így próbáljon bevágódni nála*
- Ha bármi gond lenne, míg nem vagyok itt, keresd nyugodtan a kancellárt! *fűzi még hozzá utolsó jó tanácsként, majd ha Fint se tartóztatja tovább, akkor újra csatlakozik Habrertushoz és Dorához, akárhol várták is meg őt.*
//Dora, Esti, Hubi//
- Köszönöm a türelmeteket! *ereszt meg egy hálás mosolyt útitársai felé* Hogy érkeztetek ide? Esetleg felajánlhatom a lovaimat az útra? *pillant egyikükről a másikukra, hisz bár tisztában van vele, Amon nincs annyira messze a Vaskorsótól, nem venné a lelkére, ha vendégeinek gyalogolni kellene.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-13 13:45:01
Üzenet elküldve: 2020-02-13 13:45:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Fint, Morak//
//Nirs, Relael//
*Teljesen ledöbbent attól, hogy Rel neki adta Morak bérét. A kisasszony az ő könyveire szánja, amikből majd megtanul rendesen olvasni és megismeri az alkímia rejtelmeit. Annyira váratlanul érte e nagy öröm, hogy szólni sem bírt, mielőtt elfutott a tányér után, csak nézett Relre kerek szemekkel. Pótolni fogja az elmaradt hálát, amint lehiggadt. Fint sem harapja le a fejét. Kedves úr ez, inkább segít a fiúnak. Jól is jön az a lapát, Fäenro pedig igyekszik nem megvágni magát. Kissé részeg, de azt felfogja, hogy Fintnek valami nyomja a lelkét.*
- Ne tessék csüggedni! Ha így lenne, a gazdag nők nem mennének férjhez. Márpedig mennek azok is. *Közli, mint tényt, mert személyesen ismer olyan gazdag nőt, akinek a férje itt ül közöttük. Úgy érzi, Nirs megfogta az istenek lábát, de vajon tényleg így van?*
- Uram... meg tudnék valahol mosakodni teljesen? Régóta nem volt rá lehetőségem és szégyellek így ülni a kisasszony mellett. *Kérdi Fintet. Mozgalmas néhány nap áll mögötte. Ezalatt még egy elhagyatott kúria poros szobájában is ugrált az ágyon. Bőven ragadt rá a koszból. Ugyan volt már koszosabb is, korábban nem élvezhette nemes hölgyek figyelmét. Eközben Morak váratlanul csatlakozik hozzájuk. Segíteni jött, nem észt osztani. Fäenro némán figyeli, haragszik azért még rá, de nem viselkedik még egyszer csúnyán. Legalábbis a mai napra bőven elég volt ennyi.*
- Nem vágom meg magam. *Jegyzi meg csendesen. A csapat munka mindig gyorsabban vezet eredményre. Lassan megtelik a lapát, amit Fint hozott.* - kösz... *Szól még egyszer Morakhoz, mikor készen vannak.* - Mostantól én vigyázok a kisasszonyra. *Jelenti ki, mert a törp már amúgy is távozóban van. Ha lesz lehetősége mosdásra, akkor majd azután fog visszatérni Relhez és Nirshez.*
//Fint, Morak//
//Nirs, Relael//
*Teljesen ledöbbent attól, hogy Rel neki adta Morak bérét. A kisasszony az ő könyveire szánja, amikből majd megtanul rendesen olvasni és megismeri az alkímia rejtelmeit. Annyira váratlanul érte e nagy öröm, hogy szólni sem bírt, mielőtt elfutott a tányér után, csak nézett Relre kerek szemekkel. Pótolni fogja az elmaradt hálát, amint lehiggadt. Fint sem harapja le a fejét. Kedves úr ez, inkább segít a fiúnak. Jól is jön az a lapát, Fäenro pedig igyekszik nem megvágni magát. Kissé részeg, de azt felfogja, hogy Fintnek valami nyomja a lelkét.*
- Ne tessék csüggedni! Ha így lenne, a gazdag nők nem mennének férjhez. Márpedig mennek azok is. *Közli, mint tényt, mert személyesen ismer olyan gazdag nőt, akinek a férje itt ül közöttük. Úgy érzi, Nirs megfogta az istenek lábát, de vajon tényleg így van?*
- Uram... meg tudnék valahol mosakodni teljesen? Régóta nem volt rá lehetőségem és szégyellek így ülni a kisasszony mellett. *Kérdi Fintet. Mozgalmas néhány nap áll mögötte. Ezalatt még egy elhagyatott kúria poros szobájában is ugrált az ágyon. Bőven ragadt rá a koszból. Ugyan volt már koszosabb is, korábban nem élvezhette nemes hölgyek figyelmét. Eközben Morak váratlanul csatlakozik hozzájuk. Segíteni jött, nem észt osztani. Fäenro némán figyeli, haragszik azért még rá, de nem viselkedik még egyszer csúnyán. Legalábbis a mai napra bőven elég volt ennyi.*
- Nem vágom meg magam. *Jegyzi meg csendesen. A csapat munka mindig gyorsabban vezet eredményre. Lassan megtelik a lapát, amit Fint hozott.* - kösz... *Szól még egyszer Morakhoz, mikor készen vannak.* - Mostantól én vigyázok a kisasszonyra. *Jelenti ki, mert a törp már amúgy is távozóban van. Ha lesz lehetősége mosdásra, akkor majd azután fog visszatérni Relhez és Nirshez.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-11 23:21:10
Üzenet elküldve: 2020-02-11 23:21:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
- A hatalomért nem kell messzire menni. Jó, az én esetemben azért már nagyobb távolságokról beszélhetünk. *Utal Dora a kancellár fejtegetésénél arra, hogy Artheniorból egészen idáig lovagolt, méghozzá csapnivaló lovasként. És valahol felmerül benne az aggodalom azért, mert azóta sem tanult meg lovagolni. Vagyis a fenekéért.* Mindenesetre ilyen nagyszerű társasággal ücsöröghetek itt. Ki gondolta volna? *Mosolyodik el, de fontos szerepe teljes tudatában, nem amolyan szerény, „azt sem tudom, mit keresek itt” hangulatban. Körültekint a többieken, és elkortyolja borát.
Vallomása, miszerint Estivel egészen baráti kapcsolatot teremtettek, érdekes fogadtatásra talál a lány részéről. Persze Dora nem várja, hogy egymás nyakába boruljanak, de úgy tűnik, a bájos viselkedés a sötételf fondorlatainak egyike. Kalapos bajtársa hosszan, felvont szemöldökkel néz rá, és még gúnyosan mosolyog is. Tudja ő jól, hogy azért van mögötte valami kedves, még ha a sötételfek soha nem is vallanák be, hogy fekete lelküket ilyesmivel meg lehetne törni. De hát nem véletlen, hogy Dorának még mindig nem a kedvencei, és elég baj, hogy Habrertusnak azok. Vagyis a fenekük.
És ha már fenekek, a kancellárnak sem kell messzire menni, hogy a két lány elcsábítsa. Vagyis a fenekük.*
- Attól még, mert nem csábításra szövetkezünk, lehet, hogy valaki úgy érzi majd, elcsábítottuk. Ez amolyan női dolog, sokszor megesik. Főleg velem. *Legyint, mintha kegyetlen megjegyzését el is hessegethetné. Tényleg mulatságos hármast alkotnak, valahogy furcsán függnek egymástól, ami a legszórakoztatóbb dolog. Vagyis egymás fenekétől – már ami Habrertus esetét Dora szerint illeti.
Az ezer aranyra csak rábólint, nem igazán fűz hozzá érzéseket. Nem ő kezeli a pénzt, így nem is bízik benne, hogy ő jól tudna intézkedni az ügyben. Persze ez nem jelenti azt, hogy kivonná magát, csak valakinek, akinek nem igazán adatott meg a pénz, fel- és megbecsülnie is nehéz volna azt.*
- Estinek igaza van, én is szeretem az iratokat. Olyan… megnyugtatóak. *Mondja az írnok, és a szívéből beszél. Kezdetnek nem rossz. Persze egy papír mindenre nem jó, kell hozzá báj is, meg meggyőző érvelés is, meg a jó alkatára is szükség van. Vagyis a fenekére. De ki tudja? Dora sok helyen járt már, és sok szerepet eljátszott. Felkel és nagyot nyújtózik, hogy ártatlan, kissé unalmas megbeszélésnek álcázza a kis tárgyalásukat. Mielőtt azonban összeszedelőzködne, tekintete megállapodik Relen. A lánynak valahol igaza van, Esti tényleg nem a legjobb barát-alapanyag, és a viselkedése is kifogásolható. Mégis, akkora feladat elébe néznek, mint még soha, és ki tudja, mikor látja legközelebb, hogy talán végre kibéküljenek. Vagyis… nem a fenekét, azt már látta. A disznós-sikítozós eset után már nem lenne képe odalépni hozzá, és fel se szeretné tartóztatni saját társaságát, Fintet pedig sehol sem látja, ezért Estihez fordul diszkréten.*
- Ha legközelebb arra van dolga, Fint átadná Relaelnek, hogy sajnálom, hogy haragban váltunk el? És hogy minden jót kívánok neki, meg a babának is? *Kérdezi meg tőle, és átnyújt Estanellaria Dwirinthalennek 70 aranyat. * Esetleg meg is lephetnétek a társaságot valami különlegességgel, ami az étlapon nem szerepel. A kedvemért. *Nem tudja, hathat-e Estire, de a kísérlet így is megvolt arra, hogy jobb elf legyen. Kell ennél több? Dorának nem.*
- A hatalomért nem kell messzire menni. Jó, az én esetemben azért már nagyobb távolságokról beszélhetünk. *Utal Dora a kancellár fejtegetésénél arra, hogy Artheniorból egészen idáig lovagolt, méghozzá csapnivaló lovasként. És valahol felmerül benne az aggodalom azért, mert azóta sem tanult meg lovagolni. Vagyis a fenekéért.* Mindenesetre ilyen nagyszerű társasággal ücsöröghetek itt. Ki gondolta volna? *Mosolyodik el, de fontos szerepe teljes tudatában, nem amolyan szerény, „azt sem tudom, mit keresek itt” hangulatban. Körültekint a többieken, és elkortyolja borát.
Vallomása, miszerint Estivel egészen baráti kapcsolatot teremtettek, érdekes fogadtatásra talál a lány részéről. Persze Dora nem várja, hogy egymás nyakába boruljanak, de úgy tűnik, a bájos viselkedés a sötételf fondorlatainak egyike. Kalapos bajtársa hosszan, felvont szemöldökkel néz rá, és még gúnyosan mosolyog is. Tudja ő jól, hogy azért van mögötte valami kedves, még ha a sötételfek soha nem is vallanák be, hogy fekete lelküket ilyesmivel meg lehetne törni. De hát nem véletlen, hogy Dorának még mindig nem a kedvencei, és elég baj, hogy Habrertusnak azok. Vagyis a fenekük.
És ha már fenekek, a kancellárnak sem kell messzire menni, hogy a két lány elcsábítsa. Vagyis a fenekük.*
- Attól még, mert nem csábításra szövetkezünk, lehet, hogy valaki úgy érzi majd, elcsábítottuk. Ez amolyan női dolog, sokszor megesik. Főleg velem. *Legyint, mintha kegyetlen megjegyzését el is hessegethetné. Tényleg mulatságos hármast alkotnak, valahogy furcsán függnek egymástól, ami a legszórakoztatóbb dolog. Vagyis egymás fenekétől – már ami Habrertus esetét Dora szerint illeti.
Az ezer aranyra csak rábólint, nem igazán fűz hozzá érzéseket. Nem ő kezeli a pénzt, így nem is bízik benne, hogy ő jól tudna intézkedni az ügyben. Persze ez nem jelenti azt, hogy kivonná magát, csak valakinek, akinek nem igazán adatott meg a pénz, fel- és megbecsülnie is nehéz volna azt.*
- Estinek igaza van, én is szeretem az iratokat. Olyan… megnyugtatóak. *Mondja az írnok, és a szívéből beszél. Kezdetnek nem rossz. Persze egy papír mindenre nem jó, kell hozzá báj is, meg meggyőző érvelés is, meg a jó alkatára is szükség van. Vagyis a fenekére. De ki tudja? Dora sok helyen járt már, és sok szerepet eljátszott. Felkel és nagyot nyújtózik, hogy ártatlan, kissé unalmas megbeszélésnek álcázza a kis tárgyalásukat. Mielőtt azonban összeszedelőzködne, tekintete megállapodik Relen. A lánynak valahol igaza van, Esti tényleg nem a legjobb barát-alapanyag, és a viselkedése is kifogásolható. Mégis, akkora feladat elébe néznek, mint még soha, és ki tudja, mikor látja legközelebb, hogy talán végre kibéküljenek. Vagyis… nem a fenekét, azt már látta. A disznós-sikítozós eset után már nem lenne képe odalépni hozzá, és fel se szeretné tartóztatni saját társaságát, Fintet pedig sehol sem látja, ezért Estihez fordul diszkréten.*
- Ha legközelebb arra van dolga, Fint átadná Relaelnek, hogy sajnálom, hogy haragban váltunk el? És hogy minden jót kívánok neki, meg a babának is? *Kérdezi meg tőle, és átnyújt Estanellaria Dwirinthalennek 70 aranyat.
* Esetleg meg is lephetnétek a társaságot valami különlegességgel, ami az étlapon nem szerepel. A kedvemért. *Nem tudja, hathat-e Estire, de a kísérlet így is megvolt arra, hogy jobb elf legyen. Kell ennél több? Dorának nem.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-11 16:42:17
Üzenet elküldve: 2020-02-11 16:42:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Nirs, Fäenro//
//Morak lelép//
*Somolyogva figyeli a fiú kitörését. Lobbanékony és harcias. Saját magára emlékezteti kölyök korából. Már amennyire Nirset felnőtt férfinek lehet tekinteni. Reméli, hogy a heves vérmérséklet mellé ész is jutott neki. Ami segítségére lesz az indulatait helyes mederbe terelni és alkalmassá teszi misztikus tanok elsajátítását. Úgy pedig megtapasztalhatja majd azt a kegyet, ami az egyetlen igaz isten szolgálatát jelenti. A következő pillanatban pedig meglepődik kissé. Azzal számolt ugyan, hogy a törpe elfogadja a békülékeny gesztust, de úgy gondolta, hogy ez csak amolyan kierőszakolt dolog lesz. Morak azonban őszintének látszik.*
- Morak szavai valóban bántóak lehettek. *pillant Relre mosolyogva* De nincs okunk kételkedni benne, hogy nem sértésnek, hanem jóindulatú intelemnek szánta őket. Még ha a megfogalmazás nem sikerült szerencsésen. Eeyr pedig azt tanítja, hogy forduljunk szeretettel a másikhoz. Felejtsük el hát az egész félreértést!
*Keserű nyál gyűl össze a szájában. Mindig lenyűgözték a vásári csepűrágók, akik látszólag megerőltetés nélkül bújnak valaki más bőrébe és játsszák a szerepük. Neki ez sohasem ment. És már annyit emlegette ma a fényszukát, hogy legszívesebben köpne egyet. Mielőtt Morak búcsút venne a társaságtól kinyújtja jobbját, megérinti a törpe homlokát. Összpontosít, közben ajkai némán mozognak, mintha áldást mormolna. Lehunyja a szemét és valóban van egy kis rossz érzése. Hajlamos hinni a törpének. Viszont az is megvan, hogy amiket Aenae-re mondott, azt aligha bocsáthatja meg. Magában egy röpke fohászt is elóhajt, istene támogatását kérve, majd kinyitja a szemét és mosolyogva hajol meg kissé a törpe felé.*
- Én is ezt kívánom, törpe uram. És a legjobbakat.
*Visszaül az asztal mellé és amikor Morak már a cserepeket szedegeti kissé távolabb, egy hamis mosolyra húzza a száját és halkan szólal meg, hogy csak az asztalnál ülők hallhassák.*
- Tényleg szeretnék még összefutni vele. Olyan egy-két nap múlva.
Nirs Thargodrym megpróbált varázsolni egy Rémálom nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Relael, Nirs, Fäenro//
//Morak lelép//
*Somolyogva figyeli a fiú kitörését. Lobbanékony és harcias. Saját magára emlékezteti kölyök korából. Már amennyire Nirset felnőtt férfinek lehet tekinteni. Reméli, hogy a heves vérmérséklet mellé ész is jutott neki. Ami segítségére lesz az indulatait helyes mederbe terelni és alkalmassá teszi misztikus tanok elsajátítását. Úgy pedig megtapasztalhatja majd azt a kegyet, ami az egyetlen igaz isten szolgálatát jelenti. A következő pillanatban pedig meglepődik kissé. Azzal számolt ugyan, hogy a törpe elfogadja a békülékeny gesztust, de úgy gondolta, hogy ez csak amolyan kierőszakolt dolog lesz. Morak azonban őszintének látszik.*
- Morak szavai valóban bántóak lehettek. *pillant Relre mosolyogva* De nincs okunk kételkedni benne, hogy nem sértésnek, hanem jóindulatú intelemnek szánta őket. Még ha a megfogalmazás nem sikerült szerencsésen. Eeyr pedig azt tanítja, hogy forduljunk szeretettel a másikhoz. Felejtsük el hát az egész félreértést!
*Keserű nyál gyűl össze a szájában. Mindig lenyűgözték a vásári csepűrágók, akik látszólag megerőltetés nélkül bújnak valaki más bőrébe és játsszák a szerepük. Neki ez sohasem ment. És már annyit emlegette ma a fényszukát, hogy legszívesebben köpne egyet. Mielőtt Morak búcsút venne a társaságtól kinyújtja jobbját, megérinti a törpe homlokát. Összpontosít, közben ajkai némán mozognak, mintha áldást mormolna. Lehunyja a szemét és valóban van egy kis rossz érzése. Hajlamos hinni a törpének. Viszont az is megvan, hogy amiket Aenae-re mondott, azt aligha bocsáthatja meg. Magában egy röpke fohászt is elóhajt, istene támogatását kérve, majd kinyitja a szemét és mosolyogva hajol meg kissé a törpe felé.*
- Én is ezt kívánom, törpe uram. És a legjobbakat.
*Visszaül az asztal mellé és amikor Morak már a cserepeket szedegeti kissé távolabb, egy hamis mosolyra húzza a száját és halkan szólal meg, hogy csak az asztalnál ülők hallhassák.*
- Tényleg szeretnék még összefutni vele. Olyan egy-két nap múlva.
Nirs Thargodrym megpróbált varázsolni egy Rémálom nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-10 13:30:27
Üzenet elküldve: 2020-02-10 13:30:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Nirs, Fäenro//
// Morak lelép//
* Nirs viselkedése meglepi a törpét, hiszen a történtek miatt neki kellene legjobban felháborodnia, mégis ő a leghiggadtabb az asztalnál. Egy kicsit irigyli is őt ezért. Lehet, hogy Morak is többre vinné, ha nem tenne szóvá mindent, ami nem tetszik neki. A jókívánságot, pedig kifejezetten szívesen fogadja. *
- Dehogy haragszom magára Nirs! Sőt! Kifejezetten megkedveltem önt ez alatt a rövid idő alatt. Remélem, hogy útjaink még keresztezni fogják egymást. Amit pedig mondtam szívlelje meg. Higgye el, semmi jó nem fog származni ebből a kapcsolatból. Az istenek vigyázzanak önre!
* Viszonozza a törpe Nirs jókívánságát, majd Relaelre mutat. *
- Ezekre, meg próbáljon meg vigyázni, ha az lehetséges. Van egy olyan érzésem, hogy szükségük lesz magára.
* A fiatalember szavaira már nem szól semmit, annál inkább Relaeléra. Miközben hangosan elneveti magát, így szól. *
- Tudja maga, meg én, nem is különbözünk sokban egymástól. Makacs fajta maga is, meg kiforgatni is szereti a szavakat és sarkítani, akár csak én. Nem kívánom én senki halálát, pláne nem egy hölgyét. Imádkozni fogok az istenemhez, hogy térjen jobb belátásra maga is.
* Ezzel a törpe otthagyja az asztalt és a tányérdarabokat szedegető fiatalúrhoz megy. *
- Hagyja, majd én összeszedem, még megvágja magát. Különben is, nekem szánta, én voltam az ügyetlen, hogy nem kaptam el.
*Ezen szavak után féltérdre ereszkedik és némán szedegetni kezdi a darabkákat. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 855-874