//Az újonc és kapcsolt részek - Sa'argathot ébredése idején//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Gardur végre felemeli az ülepét és átül a kolosszus asztalához, ám ahogy azt teszi, nincs ínyére a hósörényűnek. A férfinek nem volt olyan szerencséje, mint az oroszlánpáncélosnak, láthatóan megsínylette az egyik lába a harcot.*
- Jó szarul nézel ki, koma.
*Mondja a székre óvatosan ereszkedő fickónak két kanál pörkölt közt, naparany tekintetében azonban őszinte aggodalom és érdeklődés csillan. Hiába, nem ismeri régóta Gardurt, de a folyónál állta a sarat és keményen verekedett, remek ember és lovag, ennek lemérésére éppen elegendő egy ilyen csata.*
- Ha gyakorolni akarsz, akkor ott az erdő, odabent van elég hely trenírozni a lovadat és magadat is. Ha gondolod, egyszer egymásnak feszülhetünk mi is. De persze nem most, most kipihened magad, keresel egy jó felcsert, aki ellátja a sebed, mert ez az Argath még biztosan hallat magáról. És akkor mi ott leszünk és szétrúgjuk a seggét.
*Vigyorog a lovagra. Közben befejezte a pörköltet, s a kanállal kaparja ki a szaft utolsó falatkáit is.
Közben Akheeltól is választ kap, bár az első kérdésre már az előtt tudta a választ, hogy feltette volna. A harcos lány nem téblábolna a fogadóban, ha nem unatkozna. Az is kiderül, hogy az ismeretlen forma valami harcosféle, bár biztos, hogy nem kell elhinnie mindent, amit Akheeltől hall vele kapcsolatban. Úgy tűnik, a fickó már most belopta magát az amazon szívébe.*
- Majd meglátjuk...
*Dobja a fakanalat az üres tálba elégedetten, majd az alkarvédője alól szürke kendőt húz elő és Akheel felé nyújtja.*
- Nesze, ne szívogasd, mert azt mondják, ha bent marad, rosszabb lehet. Jobb kint, mint bent. De ha ideköpsz, felképellek.
*Semmi sértődött, lenéző vagy kioktató nincs a hangjában, jó tanács és egy kis etikett. Reméli, hogy Akheel megbirkózik vele.
Újabb vendég lép az asztalukhoz, ezúttal a Szellemjáró személyében, a kolosszus ültében hajtja meg magát alig láthatóan, holt fáradt, de valószínűleg ennyi tiszteletadás elég lesz.*
- Szellemjáró, örülök, hogy látlak!
*Köszönti a nőt, majd meghallgatja szavait.*
- Úgy lesz.
*Válaszol mosolyogva, majd az ismeretlen alak felé fordul, jobbjával jelezve neki, hogy merészkedjen közelebb hozzájuk. Most, hogy ez az őrület felütötte a fejét a környéken, minden épkézláb harcosra szükség van. Reméli, hogy az idegen is használható, vagyis jobban bánik az acéllal, mint a nőkkel.*
- Nem tudod véletlen, vezérünk merre jár, jelentést kellene tennem neki a Kikötői akcióról?
*Kérdi Leat, míg odaér az ismeretlen harcos. Még nem volt ideje körbenézni, de szeretne minél hamarabb túlesni a jelentésen. Nem azért, mert tartana bármitől is, inkább azért, mert valószínűleg Kagan nem ugyanarra gondolt segítség címén, mint a hósörényű.
Ha Gardur elutasítaná a Szellemjáró kérdését, miszerint szüksége van-e gyógyítóra, jó feletteskén helyette válaszol.*
- Mindenképpen, szükségem van mindenkire. Tényleg, hol van Moranshe?
*Forog körbe, mert a lovagnőt a Kikötő óta sehol se látta.*
- Köszönöm, kedvesem. Egyelőre jól vagyok.
*Villant mosolyt Tanilra, hálásan fogadja az újabb korsó sört, bele is iszik azonnal. Aztán kivágódik az ajtó és bevágódik rajta Rilai is, hatalmas batyuval a hátán. A hóhajú széles vigyorral nézi végig a cserfes fogadóslány ténykedését, miközben tovább üríti a korsót, majd amikor végre észreveszik, a korsóval integetve üdvözli maga is Rilait.*
- Szia, Rili, valóban. Egy részünk. Jól vagyunk. Igen, az ellent szétvágtuk és feldaraboltuk.
*Válaszol szép sorban a kérdésekre mosolyogva. A két korsó sör kezdi kifejteni a hatását, hiába tömött magába egy tál pörköltet, a fáradtság és az alkohol kezdi kikezdeni maradék állóképességét.*
- Köszönjük, Tanil remekül ellát minket.
*Köszöni meg a szóbeli törődést, majd amikor Rilai elviharzik mellőlük, visszafordul asztaltársai felé, meghallgatja a Szellemjáró válaszát is, hátha megtud pár friss hírt és információt a jelenlegi helyzetről.*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.27 01:20:21