//Reggel//
- Éntőlem ehetsz fokhagymás piritóst is - *Vigyorog a csajkányi kávé fülöl Leára, aztán sietve ő is bedob egy-két falatot a hagymátlanított rántottából, amit összedobnak a törpével.*
- Jó reggel, kicsi úrfi! - *Biccent Kelsernek, de örömmel veszi, ha a rendelést inkább Lothod veszi már fel és rohangál a gnómkölök csirkéje után. A Szellemjáró kérdése jogos azonban: egy ideig hiába forgatja a fejét, nem leli se Albunt, se a rejtélyeskedő arát, akivel tegnap végigsutyorogták az estéjüket. Farinchoz fordul, ha az is letelepszik köreikben.*
- De, most épp mi is a városba tartunk mindenféle ügyes-bajos dologgal. Ha visszafele indulnál, szívesen vennék a társaságod. Minél nagyobb a trupp, annál jobb a muri, nem? - *De ahogy kiveszi a következő szavaiból, Farinc még maradna a Vashegyen. Megcsóválja fejét.* - Szívből remélem hogy csak jövünk és megyünk, miként a kósza őszi szél. Egy-két nap, és már jövök is vissza. A hátam közepére nem kívánom azt a tetűsok lovaglást, de hát mit lehet tenni? Ismeritek a viccet az óperenciás tengeren túli kismalacról, aki túrt? Tudjátok mit mondott, amikor felkelt reggelente? Ezt: De baromi messze vagyok mindentől!
*Elgöcög saját rossz viccén, visszavonul a konyhába összepakolászni. Ténykedés közben jókedvűn elmutogatja Lothodnak, hogy mi-merre:*
- Amott a hideg szekrény, két-három naponta hozunk bontott csirkét Kalácsfalváról, ami eláll ott. Fogod a fűszereket amott, a sáfrányt, rozmaringot, sót, borsot, bazsalikomot, elkevered a mézzel, kevés sörrel, és kenegeted vele a csirkét, csak úgy, egészében. Rá tudod húzni a sülő húst arra a hosszú vaskampóra a tűz fölött, okos szerkezet, honfitársaid tervezése! Bekattantod a kallantyút és már forog is a tűz felett! *Nincs kétsége, hogy a derék szakállsa hamar fel fogja találni magát a konyhában. Csomagol ételt és vizet Leának és magának, sajtot, szalonnadarabot, kicsi hagymát, téli almát. Kinéz a konyhaablakon és elszörnyed: hát nem az ő büszkesége, a rügyet fakasztó szépséges szilvafa van keresztbe-kasul rókázva?! Rosszallón csóválja a fejét, azon törve a fejét, hogy ki lehetett az a fogadóvendégek közül, aki tegnap ennyire túltolta a biciklit. A válasz nem sokat várat magára, midőn megleli a pult körül kornyadozó, minden bizonnyal karikás szemű és módfelett lószagú Cathant. Elveszi a három aranyat, kiméri a sört, de mielőtt a pasas elé tolná, megrovón megillegeti kinyújtott mutatóujját.*
- Ha az uraság rakta ki a tegnapi napom magába nyomott szeszt odakinn, kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy drága sör ez ahhoz, csak ésszel, miként a teremtés többi koronája!
*Ha végre Albun meg a kicsi női szerzet is lesündörög, jókedvűen integet.*
- Na te hétalvó, persze, hogy készenállunk. Jóformán meg is vagyunk, úgyhogy indulhatunk is! - *A magát ezúttal sejtelmes árnyéknak, padlólapnak vagy berendezésnek álcázó Manurira vigyorog a férfi háta mögött.* - De egyetek csak nyugodtan, van itt rántotta, tea, meg sül egy kis hús is, a jó Lothod mindjárt hoz majd belőle. Aztán csipkedjétek magatokat, különben holnapig se érünk oda!