Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-22 12:27:52
Üzenet elküldve: 2023-01-22 12:27:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-nél egyértelműbben nem is próbálhatna hülyére venni. Ha ezt hagyod neki, akkor van egy palotám a pusztán, számodra eladó. Reggelt.
*Szól oda a leérkező tündérnek, kinek az arca alapján egyértelműen feltűnt pár dolog. A hajat érő nézésekhez már hozzászokott, inkább azt reméli, hogy felszerelésével váltott ki hatást. Elvégre mikor tegnap este kezdőárról beszélt, és azt mondta, részegen nem alkuszik, akkor azt halálosan komolyan értette. Az a négyszáz arany elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését, de ha amaz kicsit is ért a zsoldosokhoz, akkor tudja, hogy túlfizetve sokkal megbízhatóbbak, mint egyébként.*
~És van egy olyan érzésem, hogy te nem a kikötői halkupecekkel való beszélgetéshez akarsz testőrt.~
-Amit te eszel, az jó lesz nekem is.
*Reggelizett már, de nem bőségesen, és aki ismeri (vagy akár csak egyszer is futólag megpillantotta), az gyaníthatja, hogy nem az a madárétkű alkat. Így nincs igazán ellenvetése, hogy a kliense pénzéből megengedjen magának egy második reggelit is.*
-Na, mielőtt bármire is kezet ráznánk, beszéljünk a munkáról.
*Fájdalmasat nyög a tündér melletti szék, ahogy minden felszerelésével együtt leül rá a férfi.*
-Alapárnak az a négyszáz megfelel, de tudni akarom, mik lesznek a körülmények, és van pár alapfeltételem is. Egyrészt. Leszarom, ha valaki olyanokkal akarsz üzletet kötni, akik meg akarják kerülni Arthenior vámjait, vagy ilyesmi, de ha mondjuk egy emberkereskedőt akarsz megkeresni, akkor máshol keress testőrt.
*Hangja nem fenyegető, inkább tárgyilagos. Volt alkalma beszélni másokkal, akik időről időre hasonló munkákat vállaltak, és így eddigre már összeállt benne valamennyire, hogy milyen dolgokat kell előre tisztázni.*
-Másrészt tudnom kell, hogy kiknek lesz problémája azzal, hogy ott vagyunk. Helyi bandák? Arthenior őrsége? Valami ellenséged? Ha olyat mondasz, akkor az növelni fogja az összeget, de cserébe én jobban tudom majd végezni a dolgom.
*Lejöhet a másiknak, hogy ez nem személyes gyanakvás, hanem inkább professzionális óvatosság. Attól függően, hogy amaz mit mond, lehetnek még más kérdések, de egyelőre hagyja, hogy Merchen válaszoljon, és közben ha kihozzák a rántottát, akkor elkezdi azt enni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-nél egyértelműbben nem is próbálhatna hülyére venni. Ha ezt hagyod neki, akkor van egy palotám a pusztán, számodra eladó. Reggelt.
*Szól oda a leérkező tündérnek, kinek az arca alapján egyértelműen feltűnt pár dolog. A hajat érő nézésekhez már hozzászokott, inkább azt reméli, hogy felszerelésével váltott ki hatást. Elvégre mikor tegnap este kezdőárról beszélt, és azt mondta, részegen nem alkuszik, akkor azt halálosan komolyan értette. Az a négyszáz arany elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését, de ha amaz kicsit is ért a zsoldosokhoz, akkor tudja, hogy túlfizetve sokkal megbízhatóbbak, mint egyébként.*
~És van egy olyan érzésem, hogy te nem a kikötői halkupecekkel való beszélgetéshez akarsz testőrt.~
-Amit te eszel, az jó lesz nekem is.
*Reggelizett már, de nem bőségesen, és aki ismeri (vagy akár csak egyszer is futólag megpillantotta), az gyaníthatja, hogy nem az a madárétkű alkat. Így nincs igazán ellenvetése, hogy a kliense pénzéből megengedjen magának egy második reggelit is.*
-Na, mielőtt bármire is kezet ráznánk, beszéljünk a munkáról.
*Fájdalmasat nyög a tündér melletti szék, ahogy minden felszerelésével együtt leül rá a férfi.*
-Alapárnak az a négyszáz megfelel, de tudni akarom, mik lesznek a körülmények, és van pár alapfeltételem is. Egyrészt. Leszarom, ha valaki olyanokkal akarsz üzletet kötni, akik meg akarják kerülni Arthenior vámjait, vagy ilyesmi, de ha mondjuk egy emberkereskedőt akarsz megkeresni, akkor máshol keress testőrt.
*Hangja nem fenyegető, inkább tárgyilagos. Volt alkalma beszélni másokkal, akik időről időre hasonló munkákat vállaltak, és így eddigre már összeállt benne valamennyire, hogy milyen dolgokat kell előre tisztázni.*
-Másrészt tudnom kell, hogy kiknek lesz problémája azzal, hogy ott vagyunk. Helyi bandák? Arthenior őrsége? Valami ellenséged? Ha olyat mondasz, akkor az növelni fogja az összeget, de cserébe én jobban tudom majd végezni a dolgom.
*Lejöhet a másiknak, hogy ez nem személyes gyanakvás, hanem inkább professzionális óvatosság. Attól függően, hogy amaz mit mond, lehetnek még más kérdések, de egyelőre hagyja, hogy Merchen válaszoljon, és közben ha kihozzák a rántottát, akkor elkezdi azt enni.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-22 11:20:32
Üzenet elküldve: 2023-01-22 11:20:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Frandr'd//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egy szemvillanásnyit gondolkozik az áron, aztán arra gondol, hogy igazából ha a saját biztonságába nem fektet be, akkor ugyan mibe másba? Így rábólint.*
-Legyen 200-200.
*Majd újra bólint a reggeli viszontlátásra.*
-Hacsak meg nem esz az a veres.
*Vigyorog, próbálja kicsit oldani a férfi kedvét, bár fogalma sincs arról, hogy ez mennyire lehetetlen feladat vagy sem. Mindenesetre a harcos elmegy, Merchen pedig egyedül marad a fogadóban. Nem igazán ijed meg a helyzettől, sőt külön örül is, hogy valamilyen formán sikerült találnia valakit, akivel sokkal nagyobb biztonságban fogja érezni magát, mintha egyedül menne. Nincs olyan jó szeme a harcosokhoz, de ez a Frandr'd úgy néz ki mint aki ért a dolgához. És ez bőven elég a tündérnek. Természetesen még egy pár pohár bor után, némi bájcsevely, egy kis flört és gyönyörű hazugságok után nem egyedül kell eltölteni az éjszakát, s talán még a szobáért sem kell fizetnie, hisz nem a sajátjában tölti el.*
//Napváltás//
*Reggel korán kel, hogy ne legyen túl kínos a szituáció, bár ezzel sem szokott különösebben gondja lenni, meg ez a vörös leány sem tűnik ostobának. Pontosan tudja, hogy csak átutazóban van a férfi. Felöltözik, arcot mos gyorsan és már nyújtózkodva megy is le a vendégtérbe. Szerencsére nem sok holmija van amit össze kell pakolnia, ami van az is az állatain elfér.*
-'Reggelt.
*Látja már hogy a harcos megérkezett. ~Teysusnak hála.~ Majd ahogy ránéz, a teljes felszerelésére, no meg a hajára önkéntelenül is felhúzódik a szemöldöke.*
-A kurva életbe!
*Még a száján is kiszalad a meglepődöttség, tegnap is mintha látni vélte volna, hogy változott a haja színe a férfinek, de azt hitte hogy csak a szeme játszik vele, hisz ez alapvetően lehetetlen. De abban szinte biztos, hogy nem állt neki éjszaka hajat festeni a másik. Az öltözéke pedig, nos igazi profira utal, Merchen tényleg örül a szerencséjének hogy egy efféle alakba botlott bele. Ennek tudatában egyáltalán nem sokallja a 400 aranyat, sőt. Külön jó üzletnek is gondolja. Látja hogy amaz éppen beszélget valakikkel, úgyhogy az első dolga az az, hogy a pulthoz megy és valami reggeli után kutat. Üres gyomorral nem szeret elindulni sehová.*
-Frandr'd, te kérsz valamit?
*Nem tudja hogy evett-e már, meg amúgyis ez már az üzleti kapcsolatukon kívüli alapvető illem. A maga részéről egy Négy tojásos hagymás rántotta jó is lesz neki, leszámol 4-et,
majd egy asztalhoz sétál és leül, majd elkezd megreggelizni. Reményei szerint csatlakozik hozzá a harcos is, ha pedig kérni fog valamit azt természetesen odakéri neki.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egy szemvillanásnyit gondolkozik az áron, aztán arra gondol, hogy igazából ha a saját biztonságába nem fektet be, akkor ugyan mibe másba? Így rábólint.*
-Legyen 200-200.
*Majd újra bólint a reggeli viszontlátásra.*
-Hacsak meg nem esz az a veres.
*Vigyorog, próbálja kicsit oldani a férfi kedvét, bár fogalma sincs arról, hogy ez mennyire lehetetlen feladat vagy sem. Mindenesetre a harcos elmegy, Merchen pedig egyedül marad a fogadóban. Nem igazán ijed meg a helyzettől, sőt külön örül is, hogy valamilyen formán sikerült találnia valakit, akivel sokkal nagyobb biztonságban fogja érezni magát, mintha egyedül menne. Nincs olyan jó szeme a harcosokhoz, de ez a Frandr'd úgy néz ki mint aki ért a dolgához. És ez bőven elég a tündérnek. Természetesen még egy pár pohár bor után, némi bájcsevely, egy kis flört és gyönyörű hazugságok után nem egyedül kell eltölteni az éjszakát, s talán még a szobáért sem kell fizetnie, hisz nem a sajátjában tölti el.*
//Napváltás//
*Reggel korán kel, hogy ne legyen túl kínos a szituáció, bár ezzel sem szokott különösebben gondja lenni, meg ez a vörös leány sem tűnik ostobának. Pontosan tudja, hogy csak átutazóban van a férfi. Felöltözik, arcot mos gyorsan és már nyújtózkodva megy is le a vendégtérbe. Szerencsére nem sok holmija van amit össze kell pakolnia, ami van az is az állatain elfér.*
-'Reggelt.
*Látja már hogy a harcos megérkezett. ~Teysusnak hála.~ Majd ahogy ránéz, a teljes felszerelésére, no meg a hajára önkéntelenül is felhúzódik a szemöldöke.*
-A kurva életbe!
*Még a száján is kiszalad a meglepődöttség, tegnap is mintha látni vélte volna, hogy változott a haja színe a férfinek, de azt hitte hogy csak a szeme játszik vele, hisz ez alapvetően lehetetlen. De abban szinte biztos, hogy nem állt neki éjszaka hajat festeni a másik. Az öltözéke pedig, nos igazi profira utal, Merchen tényleg örül a szerencséjének hogy egy efféle alakba botlott bele. Ennek tudatában egyáltalán nem sokallja a 400 aranyat, sőt. Külön jó üzletnek is gondolja. Látja hogy amaz éppen beszélget valakikkel, úgyhogy az első dolga az az, hogy a pulthoz megy és valami reggeli után kutat. Üres gyomorral nem szeret elindulni sehová.*
-Frandr'd, te kérsz valamit?
*Nem tudja hogy evett-e már, meg amúgyis ez már az üzleti kapcsolatukon kívüli alapvető illem. A maga részéről egy Négy tojásos hagymás rántotta jó is lesz neki, leszámol 4-et,
majd egy asztalhoz sétál és leül, majd elkezd megreggelizni. Reményei szerint csatlakozik hozzá a harcos is, ha pedig kérni fog valamit azt természetesen odakéri neki.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-22 10:36:50
Üzenet elküldve: 2023-01-22 10:36:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
*A tegnapihoz képest kimondottan jó hangulatban halad le a szerpentinen. A tény, hogy van valami tennivalója, már önmagában elég arra, hogy haja egyszerű, gesztenyebarna színt öltsön fel. Még csak fázni sem fázik különösebben, köszönhetően a több rétegnyi páncélnak, mely alatt ilyenkor mindig melegíti a mellkasából előtörő fény.
Teljes felszerelésben baktat, habár ködköpeny helyett az egyszerű szövetköpenyét terítette magára, mely alól épp, hogy csak kikandikálnak az izzó, zöld rémfarkasszemek. Pajzsa egy lazítható szíjjal van a hátára erősítve, és sisakja is csak az övéről lóg, fegyverei pedig az oldalát díszítik.
Így nyit be a Vaskorsóba, ám egy pillanatra a bejáratnál megtorpan. Szinte rögtön felhangzik viszont a csapostól egy "Engedd beljebb magad!", enged a mágia, és már csukhatja is be maga mögött az ajtót. Körülnéz, a tündért keresve, ám az még nem jött le a szobájából, így van ideje elrendezni pár másik dolgot is. A pulthoz lépve épp elkezdi megkérni a csapost, hogy töltse meg mágikus kulacsát forralt borral, de még időben korrigál.
Így végül kulacsában Forralt tea lesz, mely 12 aranyába kerül; nem nagy ár azért, hogy a Kikötőbe való úton legyen valami meleg innivalója. Ezután már csak a várakozás van hátra, ám nem semmittevéssel tölti. Egyik kezében egy hosszúkás, üreges fadarab van, másikban pedig kése, mellyel épp lyukakat próbál fúrni egymástól egyenlő távolságra. Nem régóta foglalkozik fafaragással, így eléggé kezdetleges munka, de látszik rajta, hogy valami furulyaszerűségnek készül. Nem számít mestermunkára, vagy akár arra sem, hogy különösebben szép hangokat tudjon majd belőle elővarázsolni, inkább a téli időtöltés az oka ennek.
Egy darabig ezzel foglalatoskodik, majd ha Merchen sokáig megvárakoztatja, akkor egy idő után beszélgetésbe elegyedik pár másik reggeli kocsmavendéggel - helyiek mind, ám csak felszínes ismeretségei, így Merchen leértével valószínűtlen, hogy nagyon komoly beszélgetést zavar meg.*
*A tegnapihoz képest kimondottan jó hangulatban halad le a szerpentinen. A tény, hogy van valami tennivalója, már önmagában elég arra, hogy haja egyszerű, gesztenyebarna színt öltsön fel. Még csak fázni sem fázik különösebben, köszönhetően a több rétegnyi páncélnak, mely alatt ilyenkor mindig melegíti a mellkasából előtörő fény.
Teljes felszerelésben baktat, habár ködköpeny helyett az egyszerű szövetköpenyét terítette magára, mely alól épp, hogy csak kikandikálnak az izzó, zöld rémfarkasszemek. Pajzsa egy lazítható szíjjal van a hátára erősítve, és sisakja is csak az övéről lóg, fegyverei pedig az oldalát díszítik.
Így nyit be a Vaskorsóba, ám egy pillanatra a bejáratnál megtorpan. Szinte rögtön felhangzik viszont a csapostól egy "Engedd beljebb magad!", enged a mágia, és már csukhatja is be maga mögött az ajtót. Körülnéz, a tündért keresve, ám az még nem jött le a szobájából, így van ideje elrendezni pár másik dolgot is. A pulthoz lépve épp elkezdi megkérni a csapost, hogy töltse meg mágikus kulacsát forralt borral, de még időben korrigál.
Így végül kulacsában Forralt tea lesz, mely 12 aranyába
kerül; nem nagy ár azért, hogy a Kikötőbe való úton legyen valami meleg innivalója. Ezután már csak a várakozás van hátra, ám nem semmittevéssel tölti. Egyik kezében egy hosszúkás, üreges fadarab van, másikban pedig kése, mellyel épp lyukakat próbál fúrni egymástól egyenlő távolságra. Nem régóta foglalkozik fafaragással, így eléggé kezdetleges munka, de látszik rajta, hogy valami furulyaszerűségnek készül. Nem számít mestermunkára, vagy akár arra sem, hogy különösebben szép hangokat tudjon majd belőle elővarázsolni, inkább a téli időtöltés az oka ennek.Egy darabig ezzel foglalatoskodik, majd ha Merchen sokáig megvárakoztatja, akkor egy idő után beszélgetésbe elegyedik pár másik reggeli kocsmavendéggel - helyiek mind, ám csak felszínes ismeretségei, így Merchen leértével valószínűtlen, hogy nagyon komoly beszélgetést zavar meg.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-22 00:00:33
Üzenet elküldve: 2023-01-22 00:00:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Frandr'd//
*Régen járt már hasonló terepen Merchen, ezt könnyen felismeri. Gyakrabban politikai játszmák, rafinált kereskedők és valamilyen hatalommal bíró kétes alakok intrikáiban vesz részt, a sűrű vízben lavírozik. Frandr'd pedig pont az ellenkezője, egyenes és egyszerű a szó legnemesebb értelmében. Teljesen más stílust kénytelen felvenni ha boldogulni akar, mint amihez szokott. Tetszik is neki kicsit, hogy a komfortos közegből ki kell lépnie. Az epés megjegyzésre zsivány vigyor ül ki a képére, de nem reagál rá, fölösleges lenne.*
-Frandr. 'd Gruad. Örvendek.
*Igyekszik a nevet helyesen kiejteni, de legalábbis éppen úgy ahogy a férfi teszi. Némi megkönnyebbülést jelent számára hogy a kés elkerül a helyére, és ez a hely nem a háta közepe. Aztán ahogy az aranyra fordul a szó, akkor megint kicsit jobban a lábai alatt érzi a talajt.*
-Mit szólnál mondjuk 150 aranyhoz reggel, előlegként. 150 pedig ha egy darabban sikerül kijutni a kikötőből. Plusz ha szükség lenne valamire a piacról azt egész jó áron be tudom szerezni.
*Igazából már nagyon régen bérelt fel bárkit is, úgyhogy csak nagyjából mondott egy árat, ha Frandr'd többet kérne valószínűleg belemenne, de ha így is jó neki akkor nem a jótékony keresztanya ő, hogy csak úgy osztogasson.*
-Kedvelem a vörösöket.
*Hátrapillant és jól megvizsgálja magának azt a leányzót, akire a férfi utalt. Nem idegen számára hogy kinézik maguknak a szebbik nem tagjai, főleg hogyha az ember lánya nem a barbár férfiak társaságára vágyna, akkor igazi felüdülés lehet egy amolyan városi nemesforma alak felbukkanása errefelé.*
-Kössz a jó tanácsot.
*Talán ez a legőszintébb ábrázat a mai napon a képén, ahogy a jóeséllyel hamarosan bekövetkező örömökre gondol.*
-Szívesen beszélnék még a részletekről, de hosszú utam volt és én sem vagyok olyan részeg hogy átessek a holtponton.
*Meg aztán valószínűleg az asztaltársa nem az a csacsogós fajta ember, hogy a pletykákról beszéljenek egy sör mellett.*
*Régen járt már hasonló terepen Merchen, ezt könnyen felismeri. Gyakrabban politikai játszmák, rafinált kereskedők és valamilyen hatalommal bíró kétes alakok intrikáiban vesz részt, a sűrű vízben lavírozik. Frandr'd pedig pont az ellenkezője, egyenes és egyszerű a szó legnemesebb értelmében. Teljesen más stílust kénytelen felvenni ha boldogulni akar, mint amihez szokott. Tetszik is neki kicsit, hogy a komfortos közegből ki kell lépnie. Az epés megjegyzésre zsivány vigyor ül ki a képére, de nem reagál rá, fölösleges lenne.*
-Frandr. 'd Gruad. Örvendek.
*Igyekszik a nevet helyesen kiejteni, de legalábbis éppen úgy ahogy a férfi teszi. Némi megkönnyebbülést jelent számára hogy a kés elkerül a helyére, és ez a hely nem a háta közepe. Aztán ahogy az aranyra fordul a szó, akkor megint kicsit jobban a lábai alatt érzi a talajt.*
-Mit szólnál mondjuk 150 aranyhoz reggel, előlegként. 150 pedig ha egy darabban sikerül kijutni a kikötőből. Plusz ha szükség lenne valamire a piacról azt egész jó áron be tudom szerezni.
*Igazából már nagyon régen bérelt fel bárkit is, úgyhogy csak nagyjából mondott egy árat, ha Frandr'd többet kérne valószínűleg belemenne, de ha így is jó neki akkor nem a jótékony keresztanya ő, hogy csak úgy osztogasson.*
-Kedvelem a vörösöket.
*Hátrapillant és jól megvizsgálja magának azt a leányzót, akire a férfi utalt. Nem idegen számára hogy kinézik maguknak a szebbik nem tagjai, főleg hogyha az ember lánya nem a barbár férfiak társaságára vágyna, akkor igazi felüdülés lehet egy amolyan városi nemesforma alak felbukkanása errefelé.*
-Kössz a jó tanácsot.
*Talán ez a legőszintébb ábrázat a mai napon a képén, ahogy a jóeséllyel hamarosan bekövetkező örömökre gondol.*
-Szívesen beszélnék még a részletekről, de hosszú utam volt és én sem vagyok olyan részeg hogy átessek a holtponton.
*Meg aztán valószínűleg az asztaltársa nem az a csacsogós fajta ember, hogy a pletykákról beszéljenek egy sör mellett.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-21 23:14:26
Üzenet elküldve: 2023-01-21 23:14:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
*Merchen helyesen gondolja, hogy Frandr jó lenne céljaihoz. Ha viszont töltene egy kevés időt a helyiek között, akkor meglehet, hogy feltűnne neki az eltérő akcentus, és még több egyéb apró jel, hogy a harcos nem az északi barbár törzsek leszármazotta. Persze az is igaz, hogy manapság a tharg földek lakói közül nem túl sokan azok, és ő azok közé tartozik, akik hivatalosan is felesküdtek thargnak.*
~És sokat értem vele.~
-Bele.
*Erősíti meg, mert a türelem bizony nem tartozik az erényei közé, és nehezen tolerálja a köntörfalazást. Az közben hanyagul helyet foglal, és szerencsére elég gyorsan rá is tér mondanivalójára, miközben a sebhelyes arcú harcos folytatja különleges kialakítású tőrével való babrálást, a hegyét egy, az asztalon levő vájatba illesztve pörgetve azt.*
-Elvétetted. Bárkivel megesik.
*Mondja olyan hangon, ami egyértelművé teszi, hogy nem, a meglehetősen egyértelműen jelölt útirányok mellett kicsit nehezen tartja ezt hihetőnek, főleg úgy, hogy az Arthenior és a Kikötő között húzódó kereskedőúton aztán tényleg nehéz eltévedni.
Mégis, ez a mogorvaság már kevésbé szívből jövő, hiszen érzi, hogy haladnak valahová, és talán ez egy lehetőség, hogy kitörjön egy kicsit az eddigi kerékvágásból.*
~Az biztos.~
*Amaz nem úgy tartja magát, mint aki külön értene az oldaláról lógó fegyveréhez, ám azt nem kétli, hogy a szájában meglapuló nyelv a megfelelő helyzetekben pengeéles fegyver.
Ahogy amaz az útbaigazításról beszél, átfut a pusztai harcos fején, hogy megadja, amit kér, és első útbaigazításként megadja neki a Korsó ajtaját, ám ez a gondolat amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik.*
-Frandr. 'd Gruad.
*Tagolva mondja, miközben folyékony mozdulattal visszacsúsztatja tőrét a tokjába. Amaz ha jól olvas az ilyen helyzetekben, akkor tisztában lehet vele, hogy ez szinte az ajánlat elfogadásával egyenértékű. Ha idáig eljutott, akkor most már jóval kisebb eséllyel lesz elzavarva.*
-Késő van, és pechedre nem vagyok elég részeg, hogy ittasan tárgyaljak. Adj valami kezdőárat, ami meggyőz, hogy holnap reggel levonszoljam ide az irhám. Aztán mielőtt aludni mész, ha rám hallgatsz, beszélsz a vörös felszolgálólánnyal - azzal, aki épp azt a törpe párost szolgálja ki. Ahogy elnézem, kinézett magának.
*A korsójáért nyúlva lenyűgözően gyorsan kiüríti azt, majd elkezd feltápászkodni, most már kissé jobb hangulatban, mint eddig. Hajában egyértelmű a barna tincsek jelenléte, habár még mindig egyáltalán nem hiányoznak az ősz szálak.
Felkapja fokosát, és visszacsúsztatja a fegyverövén erre kialakított bujtatóba, majd lehúzza széktámlájáról sötétszürke vászonköpenyét, és elkezdi maga köré tekerni azt. Eközben a tündérnek még bőven van ideje ajánlatokat tenni, vagy további részleteket megbeszélni, még csak nem is kell különösebben sietnie. Egyértelmű viszont, hogy Frandr ezen a ponton távozóban van.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.21 23:16:23
*Merchen helyesen gondolja, hogy Frandr jó lenne céljaihoz. Ha viszont töltene egy kevés időt a helyiek között, akkor meglehet, hogy feltűnne neki az eltérő akcentus, és még több egyéb apró jel, hogy a harcos nem az északi barbár törzsek leszármazotta. Persze az is igaz, hogy manapság a tharg földek lakói közül nem túl sokan azok, és ő azok közé tartozik, akik hivatalosan is felesküdtek thargnak.*
~És sokat értem vele.~
-Bele.
*Erősíti meg, mert a türelem bizony nem tartozik az erényei közé, és nehezen tolerálja a köntörfalazást. Az közben hanyagul helyet foglal, és szerencsére elég gyorsan rá is tér mondanivalójára, miközben a sebhelyes arcú harcos folytatja különleges kialakítású tőrével való babrálást, a hegyét egy, az asztalon levő vájatba illesztve pörgetve azt.*
-Elvétetted. Bárkivel megesik.
*Mondja olyan hangon, ami egyértelművé teszi, hogy nem, a meglehetősen egyértelműen jelölt útirányok mellett kicsit nehezen tartja ezt hihetőnek, főleg úgy, hogy az Arthenior és a Kikötő között húzódó kereskedőúton aztán tényleg nehéz eltévedni.
Mégis, ez a mogorvaság már kevésbé szívből jövő, hiszen érzi, hogy haladnak valahová, és talán ez egy lehetőség, hogy kitörjön egy kicsit az eddigi kerékvágásból.*
~Az biztos.~
*Amaz nem úgy tartja magát, mint aki külön értene az oldaláról lógó fegyveréhez, ám azt nem kétli, hogy a szájában meglapuló nyelv a megfelelő helyzetekben pengeéles fegyver.
Ahogy amaz az útbaigazításról beszél, átfut a pusztai harcos fején, hogy megadja, amit kér, és első útbaigazításként megadja neki a Korsó ajtaját, ám ez a gondolat amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik.*
-Frandr. 'd Gruad.
*Tagolva mondja, miközben folyékony mozdulattal visszacsúsztatja tőrét a tokjába. Amaz ha jól olvas az ilyen helyzetekben, akkor tisztában lehet vele, hogy ez szinte az ajánlat elfogadásával egyenértékű. Ha idáig eljutott, akkor most már jóval kisebb eséllyel lesz elzavarva.*
-Késő van, és pechedre nem vagyok elég részeg, hogy ittasan tárgyaljak. Adj valami kezdőárat, ami meggyőz, hogy holnap reggel levonszoljam ide az irhám. Aztán mielőtt aludni mész, ha rám hallgatsz, beszélsz a vörös felszolgálólánnyal - azzal, aki épp azt a törpe párost szolgálja ki. Ahogy elnézem, kinézett magának.
*A korsójáért nyúlva lenyűgözően gyorsan kiüríti azt, majd elkezd feltápászkodni, most már kissé jobb hangulatban, mint eddig. Hajában egyértelmű a barna tincsek jelenléte, habár még mindig egyáltalán nem hiányoznak az ősz szálak.
Felkapja fokosát, és visszacsúsztatja a fegyverövén erre kialakított bujtatóba, majd lehúzza széktámlájáról sötétszürke vászonköpenyét, és elkezdi maga köré tekerni azt. Eközben a tündérnek még bőven van ideje ajánlatokat tenni, vagy további részleteket megbeszélni, még csak nem is kell különösebben sietnie. Egyértelmű viszont, hogy Frandr ezen a ponton távozóban van.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.21 23:16:23
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-21 22:20:50
Üzenet elküldve: 2023-01-21 22:20:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Frandr'd//
*Merchen arcán a bőr ahogy mondani szokás igencsak vastag, vastagabb mint az átlagembereken, de a tündérekénél főképp. Hamar kiszúrja magának a pléhpofájú magányos harcost, és őszintén a kapott reakcióra nem is igazán lepődik meg. Valahol számított erre, eleve arra hogy ezen a vidéken ez a módi. Vagy csak őt nem szívlelik meg, kinézik maguknak mert, nos hát egyáltalán nem valami nagy harcos, becsületesnek nem igazán mondható és érteni sem ért olyan dolgokhoz, amik Merchen szerint itt köztiszteletben állnak, vagy valamiféle megbecsülést vonzanak maguk után. Annak azért megörül, hogy a férfi idevalósi, és az ábrázata arról árulkodik, hogy tökéletes lehet a tündér jövőbeli céljaihoz. Már ha hajlandó lesz kötélnek állni.*
-Bele a közepébe mi?
~Talán másfelől kellene megközelítenem.~
-Ó hogyne térnék, hogyne. Máris. Csak egy *Közben lehuppan a székre további kérdés nélkül, arra gondol, hogy a mondadója közepén csak nem fogja megakasztani ez a dolog a történéseket.* pillanat. Szóval a kikötőbe indultam elsősorban, megkeresni néhány embert és tárgyalni velük, de kicsit elvétettem az irányt.
*Gyorsan kortyol egyet a borába, csak a torka szárazsága végett.*
-Úgy hallottam a pletykákból hogy elég veszélyes az a hely, én pedig nos hogy úgy mondjam másfajta dolgokban vagyok veszélyes.
*Félmosollyal az arcán bámul bele egy pillanatra a tűzbe.*
-Jól jönne az útbaigazítás, de ha már így kérdezi az se lenne rossz, ha valaki vigyázna a valagamra, nehogy kicsipkézze pár felpipázott dokkmunkás feszítővassal. Természetesen megfizetném.
*Többet nem is mond, úgy érzi felesleges lenne, főleg hogy még az is benne van a pakliban, hogy elküldi őt melegebb éghajlatra a mogorva fickó.*
-Merchen vagyok egyébként.
*Már csak ha nevén akarná hívni vagy ilyesmi. A hajának változását egyelőre még nem vette észre, jobban elvitte a figyelmét a többi részlet, a forradások, a szakáll, a páncél és a közelben lévő kés.*
*Merchen arcán a bőr ahogy mondani szokás igencsak vastag, vastagabb mint az átlagembereken, de a tündérekénél főképp. Hamar kiszúrja magának a pléhpofájú magányos harcost, és őszintén a kapott reakcióra nem is igazán lepődik meg. Valahol számított erre, eleve arra hogy ezen a vidéken ez a módi. Vagy csak őt nem szívlelik meg, kinézik maguknak mert, nos hát egyáltalán nem valami nagy harcos, becsületesnek nem igazán mondható és érteni sem ért olyan dolgokhoz, amik Merchen szerint itt köztiszteletben állnak, vagy valamiféle megbecsülést vonzanak maguk után. Annak azért megörül, hogy a férfi idevalósi, és az ábrázata arról árulkodik, hogy tökéletes lehet a tündér jövőbeli céljaihoz. Már ha hajlandó lesz kötélnek állni.*
-Bele a közepébe mi?
~Talán másfelől kellene megközelítenem.~
-Ó hogyne térnék, hogyne. Máris. Csak egy *Közben lehuppan a székre további kérdés nélkül, arra gondol, hogy a mondadója közepén csak nem fogja megakasztani ez a dolog a történéseket.* pillanat. Szóval a kikötőbe indultam elsősorban, megkeresni néhány embert és tárgyalni velük, de kicsit elvétettem az irányt.
*Gyorsan kortyol egyet a borába, csak a torka szárazsága végett.*
-Úgy hallottam a pletykákból hogy elég veszélyes az a hely, én pedig nos hogy úgy mondjam másfajta dolgokban vagyok veszélyes.
*Félmosollyal az arcán bámul bele egy pillanatra a tűzbe.*
-Jól jönne az útbaigazítás, de ha már így kérdezi az se lenne rossz, ha valaki vigyázna a valagamra, nehogy kicsipkézze pár felpipázott dokkmunkás feszítővassal. Természetesen megfizetném.
*Többet nem is mond, úgy érzi felesleges lenne, főleg hogy még az is benne van a pakliban, hogy elküldi őt melegebb éghajlatra a mogorva fickó.*
-Merchen vagyok egyébként.
*Már csak ha nevén akarná hívni vagy ilyesmi. A hajának változását egyelőre még nem vette észre, jobban elvitte a figyelmét a többi részlet, a forradások, a szakáll, a páncél és a közelben lévő kés.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-21 21:54:59
Üzenet elküldve: 2023-01-21 21:54:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Merengéséből végül a Korsó ajtajának hangja rántja elő, melyet - ahogy ebben az évszakban illendő - egy hideg légfuvallat követ, ideiglenesen megzavarva a lángokat. Inkább megszokásból, mintsemhogy érdeklődésből a bejárat felé pillant, hogy megnézze, miféle szerzet áldotta ezúttal a Korsót jelenlétével... Jobb napokon van, hogy ittléte során magára vállalja a viszonylagos rend és nyugalom fenntartását errefelé.
A betévedő tündér - mostanra már megtanulta felismerni a faj képviselőit - viszont úgy néz ki, mint aki maximum akkor okozhat problémát, ha egy meggondolatlan megjegyzéssel péppé vereti magát... bár a tündéreknek ez általában nem könnyű feladat.
Miután mindezt megállapította, el is veszti érdeklődését az utazóban, visszatérve a lángok figyeléséhez. Érzi, ahogy lassacskán egy köd ereszkedik tudatára a sör és a tűz bódító kombinációjának jóvoltából. Édes susmorgás a fülében, a gondolkozás szükségtelenségéről győzködve. Egy pár órányi nemlét, itt a melegben...*
~Bassza meg.~
*Ahogy tudata épp készülne elsüllyedni a semmiben, és haja is lassacskán visszaolvadna egy szürkés-barnás árnyalatba, mikor megszólal mellette egy - szó mi szó, kellemesen dallamos - hang.*
~Bassza meg.~
*Ismétli meg magában, ahogy kénytelen beismerni, hogy máshoz nem szólhatott ez a mondat, és szemeivel ráfókuszál az érkezőre. Ugyanaz a tündér, aki korábban érkezett, de ez nem nagy meglepetés, viszont így közelebbről megnézve feltűnik neki pár dolog, ami eddig nem. Díszes rövidkard, díszes ing, kissé aranyló szemek...
Gondolatban felidézi, hogy mi is volt a felé idézett kérdés, ám amaz közben már folytatja, és Frandr haja lassacskán kezd visszasötétedni a korábbi árnyalatra, habár eddig eléggé finomak voltak a változások, hogy akár be lehessen őket tudni a fény játékának is.*
-Idevalósi, aha... Nem hiszem, hogy ezzel tűnök ki a tömegből.
*Valószínűleg inkább azzal, hogy övé az egyetlen magányos asztal, és csak rajta van a Korsóban bármennyi páncél is... Ha ebből nem válik egyértelművé, hogy harcos alkat, akkor a sebhelyeiből igen. Vagy talán már most észrevette a változó hajszínét, az is mindig opció.*
-Akarsz valamit tőlem. Rátérnél?
*Válaszolja végül egy olyan arckifejezéssel, ami egyértelművé teszi, hogy bizony bánja az asztaltársaságot, de ha már a másik itt van, akkor nem fáj nagyon meghallgatni, hogy mit akar tőle. Ezt nem tudatosítja magában, de valószínűleg ha egy ember, vagy törpe próbált volna leülni mellé, akkor minden hezitáció nélkül rámorrant volna, hogy kopjon le. A tündérekkel szemben viszont az ingoványos kaland óta általában finomabb hangnemet alkalmaz, így Merchen egyelőre nincs elküldve az asztaltól.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Merengéséből végül a Korsó ajtajának hangja rántja elő, melyet - ahogy ebben az évszakban illendő - egy hideg légfuvallat követ, ideiglenesen megzavarva a lángokat. Inkább megszokásból, mintsemhogy érdeklődésből a bejárat felé pillant, hogy megnézze, miféle szerzet áldotta ezúttal a Korsót jelenlétével... Jobb napokon van, hogy ittléte során magára vállalja a viszonylagos rend és nyugalom fenntartását errefelé.
A betévedő tündér - mostanra már megtanulta felismerni a faj képviselőit - viszont úgy néz ki, mint aki maximum akkor okozhat problémát, ha egy meggondolatlan megjegyzéssel péppé vereti magát... bár a tündéreknek ez általában nem könnyű feladat.
Miután mindezt megállapította, el is veszti érdeklődését az utazóban, visszatérve a lángok figyeléséhez. Érzi, ahogy lassacskán egy köd ereszkedik tudatára a sör és a tűz bódító kombinációjának jóvoltából. Édes susmorgás a fülében, a gondolkozás szükségtelenségéről győzködve. Egy pár órányi nemlét, itt a melegben...*
~Bassza meg.~
*Ahogy tudata épp készülne elsüllyedni a semmiben, és haja is lassacskán visszaolvadna egy szürkés-barnás árnyalatba, mikor megszólal mellette egy - szó mi szó, kellemesen dallamos - hang.*
~Bassza meg.~
*Ismétli meg magában, ahogy kénytelen beismerni, hogy máshoz nem szólhatott ez a mondat, és szemeivel ráfókuszál az érkezőre. Ugyanaz a tündér, aki korábban érkezett, de ez nem nagy meglepetés, viszont így közelebbről megnézve feltűnik neki pár dolog, ami eddig nem. Díszes rövidkard, díszes ing, kissé aranyló szemek...
Gondolatban felidézi, hogy mi is volt a felé idézett kérdés, ám amaz közben már folytatja, és Frandr haja lassacskán kezd visszasötétedni a korábbi árnyalatra, habár eddig eléggé finomak voltak a változások, hogy akár be lehessen őket tudni a fény játékának is.*
-Idevalósi, aha... Nem hiszem, hogy ezzel tűnök ki a tömegből.
*Valószínűleg inkább azzal, hogy övé az egyetlen magányos asztal, és csak rajta van a Korsóban bármennyi páncél is... Ha ebből nem válik egyértelművé, hogy harcos alkat, akkor a sebhelyeiből igen. Vagy talán már most észrevette a változó hajszínét, az is mindig opció.*
-Akarsz valamit tőlem. Rátérnél?
*Válaszolja végül egy olyan arckifejezéssel, ami egyértelművé teszi, hogy bizony bánja az asztaltársaságot, de ha már a másik itt van, akkor nem fáj nagyon meghallgatni, hogy mit akar tőle. Ezt nem tudatosítja magában, de valószínűleg ha egy ember, vagy törpe próbált volna leülni mellé, akkor minden hezitáció nélkül rámorrant volna, hogy kopjon le. A tündérekkel szemben viszont az ingoványos kaland óta általában finomabb hangnemet alkalmaz, így Merchen egyelőre nincs elküldve az asztaltól.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-21 20:49:35
Üzenet elküldve: 2023-01-21 20:49:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Frandr'd//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Piaci vásárlás ide vagy oda, az út Artheniorból most sem lett rövidebb. ~Kurva hosszú volt.~ Meg is borzongja a tündér, bár szerencsére nem kellett gyalog jönnie, hűséges szamara most sem hagyta cserben, de valljuk be mégsem egy paripa. Az istállóba viszi, csak úgy mint újdonsült ebét, aztán már hamar a vakos tölgyajtóval szemezik és a felette lengedező cégérrel. Érdekes módon ebben a fogadóban még nem járt, pedig meg merné esküdni, hogy mindegyikben legalább egyszer ájulásig itta magát. ~Nofene. Még hogy nincs új a nap alatt.~ Izgatottan nyit be, bár kissé tart attól, hogy itt miféle népek laknak. Lanawin ezen területén nem annyira járatos. De hát csak nem eszik meg vagy ilyesmi, más nem kidumálja a bajból magát, ahogy mindig is szokta, vagy legrosszabb esetben kivásárolja magát. Ahogy belép megáll egy pillanatra, mintha csak szét akarna nézni hogy milyen alakokkal fog egy levegőt szívni, majd a pulthoz lép. Nem lepődne meg ha némileg kinéznék őt, vagy csak valamiféle feltűnést keltene a díszes ruháival és az avatatlan szem számára is drágának tűnő ékszereivel. Viszont a fellépése, a testtartása és úgy eleve a kisugárzása nem azt sugározza, hogy pökhendi lenne.*
-Adj' isten!
*Köszön ahogy azt illik, majd egy Ribizlibort kér, leszámolja az 5-öt, és egy üres asztalhoz telepszik le. Mélyen kortyol bele a borba és nagyot sóhajt, hogy végre megpihenni látszik a hosszú út után. Ámbár nem tétlenkedik sokáig, bátorságot vesz magán és a korábban már a szeme ügyébe akadt férfit kezdi el tüzetesebben megvizsgálni. Sötétszürkés, majdcsak fekete haját látja, egy félig megivott sört, egy fokost és a mogorva savanyú pofát aki éppen a késével babrál. Újabb korty a borba, feláll és odalép Frandr'd asztalához.*
-Elnézést, ön úgy néz ki mint aki tényleg idevalósi. Ki tudna segíteni egy kicsit?
*Kérdezi a legkarizmatikusabb fellépéssel amit csak ismer. Nem szeretné magára haragítani ezt a pasast.*
-Új vagyok errefelé, Artheniorból jöttem és kicsit el is vagyok tévedve. Az olcsó sörszag vezetett idáig.
*Azt csak remélni tudja, hogy nem pont övé a hely vagy ilyesmi.*
-Nem bánná az asztaltársaságot?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Piaci vásárlás ide vagy oda, az út Artheniorból most sem lett rövidebb. ~Kurva hosszú volt.~ Meg is borzongja a tündér, bár szerencsére nem kellett gyalog jönnie, hűséges szamara most sem hagyta cserben, de valljuk be mégsem egy paripa. Az istállóba viszi, csak úgy mint újdonsült ebét, aztán már hamar a vakos tölgyajtóval szemezik és a felette lengedező cégérrel. Érdekes módon ebben a fogadóban még nem járt, pedig meg merné esküdni, hogy mindegyikben legalább egyszer ájulásig itta magát. ~Nofene. Még hogy nincs új a nap alatt.~ Izgatottan nyit be, bár kissé tart attól, hogy itt miféle népek laknak. Lanawin ezen területén nem annyira járatos. De hát csak nem eszik meg vagy ilyesmi, más nem kidumálja a bajból magát, ahogy mindig is szokta, vagy legrosszabb esetben kivásárolja magát. Ahogy belép megáll egy pillanatra, mintha csak szét akarna nézni hogy milyen alakokkal fog egy levegőt szívni, majd a pulthoz lép. Nem lepődne meg ha némileg kinéznék őt, vagy csak valamiféle feltűnést keltene a díszes ruháival és az avatatlan szem számára is drágának tűnő ékszereivel. Viszont a fellépése, a testtartása és úgy eleve a kisugárzása nem azt sugározza, hogy pökhendi lenne.*
-Adj' isten!
*Köszön ahogy azt illik, majd egy Ribizlibort kér, leszámolja az 5-öt,
és egy üres asztalhoz telepszik le. Mélyen kortyol bele a borba és nagyot sóhajt, hogy végre megpihenni látszik a hosszú út után. Ámbár nem tétlenkedik sokáig, bátorságot vesz magán és a korábban már a szeme ügyébe akadt férfit kezdi el tüzetesebben megvizsgálni. Sötétszürkés, majdcsak fekete haját látja, egy félig megivott sört, egy fokost és a mogorva savanyú pofát aki éppen a késével babrál. Újabb korty a borba, feláll és odalép Frandr'd asztalához.*-Elnézést, ön úgy néz ki mint aki tényleg idevalósi. Ki tudna segíteni egy kicsit?
*Kérdezi a legkarizmatikusabb fellépéssel amit csak ismer. Nem szeretné magára haragítani ezt a pasast.*
-Új vagyok errefelé, Artheniorból jöttem és kicsit el is vagyok tévedve. Az olcsó sörszag vezetett idáig.
*Azt csak remélni tudja, hogy nem pont övé a hely vagy ilyesmi.*
-Nem bánná az asztaltársaságot?
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-21 16:03:35
Üzenet elküldve: 2023-01-21 16:03:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Miután elcsesz újabb 10 aranyat egy korsó Tharg házi sörre, a borús tekintetű, és lassacskán már a részegségbe átcsúszó férfi visszatelepszik az üres asztalhoz, melynél ez este is az egyedül ivás mellett döntött. Habár már elég ideje törzsvendég, hogy mindenki más tudja, nem a verekedős részeg, jelenleg sötétszürke, majdnem feketés hajszíne és a sarokban elrévedő tekintete egyértelművé teszik, hogy nem vágyik társaságra, így marad az asztal egyedüli uralkodója.*
~Kevés szánalmasabb dolog van, mint egy veterán, aki háborúból visszatérve nem tud mit kezdeni magával.~
*Ilyen, és hasonló csapásvonalakon halad a gondolatmenete, bár igaz, ami igaz, lehetne rosszabb állapotban is. Míg vannak rossz napjai, kinézetre egészen jól tartja magát. Mind haja, mint szakálla rendezett, fonatokkal díszített formát öltenek, és személyi higiéniája sem utal arra, hogy teljesen elengedte volna magát.
Habár a helyieknek már volt alkalma megismerkedni általában viselt páncélzatával, most úgy tűnik, megelégedett egy, az ingje fölött viselt, sötétkék tunikája alól kikandikáló sodronyinggel. Fegyverei közül is csak a székének támasztott fokosa van jelen, a holmijai nagy része a thargarodi szobájában van eltárolva.*
~Csak érne már véget ez a kibaszott tél.~
*Bizony ez nem a legkedvesebb évszak számára. Ilyenkor ritkán van munka, vagy egyéb elfoglaltság, a nap sem süt eleget, és könnyebben jön a lehangoltság. Máskor nem okoz akkora nehézséget valami hozzáillő munkát találni, de ilyenkor mindig túl sok a szabadidő, ami csak arra jó, hogy haszontalannak érezze magát.
Persze más oka is van a borússágának. A thargok vezetősége ki tudja, jelenleg épp hol kerülik el felelősségeiket, és akármennyire is helyhez kötött lélek általában, most mégis szíve szerint minél távolabb lenne ettől a helytől, melyben mintha borostyánon keresztül mozogna mostanság minden. Akármennyire is nem szívleli a város nyüzsgését, ennél még az is jobbnak érződik.
Mire feleszmél, már félig kiitta a korsót, és most hirtelenjött undorral nézi a másik felét. Eltolja magától a korsót, majd előhúzva vadásztőrét egy darabig azzal foglalja el magát, hogy figyeli, hogyan táncolnak a kandalló fényei a különböző szögekben tartott pengén.*
*Miután elcsesz újabb 10 aranyat egy korsó Tharg házi sörre,
a borús tekintetű, és lassacskán már a részegségbe átcsúszó férfi visszatelepszik az üres asztalhoz, melynél ez este is az egyedül ivás mellett döntött. Habár már elég ideje törzsvendég, hogy mindenki más tudja, nem a verekedős részeg, jelenleg sötétszürke, majdnem feketés hajszíne és a sarokban elrévedő tekintete egyértelművé teszik, hogy nem vágyik társaságra, így marad az asztal egyedüli uralkodója.*~Kevés szánalmasabb dolog van, mint egy veterán, aki háborúból visszatérve nem tud mit kezdeni magával.~
*Ilyen, és hasonló csapásvonalakon halad a gondolatmenete, bár igaz, ami igaz, lehetne rosszabb állapotban is. Míg vannak rossz napjai, kinézetre egészen jól tartja magát. Mind haja, mint szakálla rendezett, fonatokkal díszített formát öltenek, és személyi higiéniája sem utal arra, hogy teljesen elengedte volna magát.
Habár a helyieknek már volt alkalma megismerkedni általában viselt páncélzatával, most úgy tűnik, megelégedett egy, az ingje fölött viselt, sötétkék tunikája alól kikandikáló sodronyinggel. Fegyverei közül is csak a székének támasztott fokosa van jelen, a holmijai nagy része a thargarodi szobájában van eltárolva.*
~Csak érne már véget ez a kibaszott tél.~
*Bizony ez nem a legkedvesebb évszak számára. Ilyenkor ritkán van munka, vagy egyéb elfoglaltság, a nap sem süt eleget, és könnyebben jön a lehangoltság. Máskor nem okoz akkora nehézséget valami hozzáillő munkát találni, de ilyenkor mindig túl sok a szabadidő, ami csak arra jó, hogy haszontalannak érezze magát.
Persze más oka is van a borússágának. A thargok vezetősége ki tudja, jelenleg épp hol kerülik el felelősségeiket, és akármennyire is helyhez kötött lélek általában, most mégis szíve szerint minél távolabb lenne ettől a helytől, melyben mintha borostyánon keresztül mozogna mostanság minden. Akármennyire is nem szívleli a város nyüzsgését, ennél még az is jobbnak érződik.
Mire feleszmél, már félig kiitta a korsót, és most hirtelenjött undorral nézi a másik felét. Eltolja magától a korsót, majd előhúzva vadásztőrét egy darabig azzal foglalja el magát, hogy figyeli, hogyan táncolnak a kandalló fényei a különböző szögekben tartott pengén.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-15 16:07:39
Üzenet elküldve: 2023-01-15 16:07:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezve Thargföldre//
*Vacsorájára várva merengve nézi a rusztikus fogadót. Nem sokban különbözik a rengeteg másik helytől, ahol életében megfordult már. Jószerével több éjszakát töltött fogadókban, utazósátrakban, mint rendes ágyban. De legalább olcsóbb a hely, mint mondjuk Artheniorban lenne, ez is valami. A forralt bor pedig csakugyan jól esik egy ilyen hosszú és fárasztó út után.
Viszont eléggé kihalt a hely, rajta kívül nem nagyon akad most vendég. Persze, ennek is megvannak az előnyei. Például a rendelése hamar elkészül. Újabb 11 aranyat fizet ki a frissen sült Bárcás csirke fejében, amit kihoznak neki.
Jó étvággyal falatozik, ezt legalább tényleg jól készítették el. Kellően fűszeres és mindenképpen laktató, mégse üli meg túlzottan a gyomrát. Egy egész napnyi lóháton való zötykölődés után az nem hiányzik a vándornak. Mivel nem zajlik itt túlzottan az élet, vacsorája végeztével rögtön a szállása felé veszi az irányt.
A szobája se jelent számára semmilyen meglepetést. Pontosan azt kapta, amire számított. És amire szüksége van. Csak nagyjából tisztálkodik most meg, aztán korán nyugovóra tér.*
*Vacsorájára várva merengve nézi a rusztikus fogadót. Nem sokban különbözik a rengeteg másik helytől, ahol életében megfordult már. Jószerével több éjszakát töltött fogadókban, utazósátrakban, mint rendes ágyban. De legalább olcsóbb a hely, mint mondjuk Artheniorban lenne, ez is valami. A forralt bor pedig csakugyan jól esik egy ilyen hosszú és fárasztó út után.
Viszont eléggé kihalt a hely, rajta kívül nem nagyon akad most vendég. Persze, ennek is megvannak az előnyei. Például a rendelése hamar elkészül. Újabb 11 aranyat fizet ki a frissen sült Bárcás csirke fejében, amit kihoznak neki.
Jó étvággyal falatozik, ezt legalább tényleg jól készítették el. Kellően fűszeres és mindenképpen laktató, mégse üli meg túlzottan a gyomrát. Egy egész napnyi lóháton való zötykölődés után az nem hiányzik a vándornak. Mivel nem zajlik itt túlzottan az élet, vacsorája végeztével rögtön a szállása felé veszi az irányt.
A szobája se jelent számára semmilyen meglepetést. Pontosan azt kapta, amire számított. És amire szüksége van. Csak nagyjából tisztálkodik most meg, aztán korán nyugovóra tér.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-15 14:46:34
Üzenet elküldve: 2023-01-15 14:46:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezve Thargföldre//
*Magányos lovas kaptat a Tavernához a kései órákban. Hosszú, magas gallérú utazóköpenye miatt nehéz megmondani, hogy kiféle-miféle, de görnyedt tartásából látni, hogy elég hosszú út lehet mögötte. Amikor végre megérkezik, elég nehézkesen is kászálódik le a lováról.
A lovon is látszik, hogy megerőltető úton van túl, a veríték már habmintákat rajzolt az oldalára és bőszen fújtat annak ellenére is, hogy nem erőltetett menetben kaptatott idáig. Az billogból pedig az látszik, hogy bérelt ló, Artheniorból. Remélhetőleg akad itt egy lovász, aki átveszi és az istállóba vezeti. A jövevénynek holnap szüksége lesz rá.
Maga a vándor pedig, először még a gémberedettségtől darabos mozgással, aztán lépésről lépésre kicsit normálisabb járással, a Taverna ajtajához lép, majd benyit rajta.
A gallér és széles karimájú kalapja közti résen először csak egy fáradt szempár pásztáz végig a fogadóban, de a jövevénynek nem célja a titokzatoskodás, ezért a kalapot leveszi, a gallérját pedig lehajtja. Így láthatóvá válik Orthus Morthimer fáradt tekintete. A haja lelapult a kalap alatt, arcára pedig kiütközött az egynapos borosta, de azért látszik, hogy jól szituált emberről van szó, nem valami csavargóról.
Egyenest a pulthoz sétál, hogy koszt és kvártély felől érdeklődjön.
Miután megtudta, hogy mi mennyibe kerül, kezdetnek kivesz éjszakára egy Szoba-t 9 aranyért, aztán pedig rendel magának egy Bárcás csirkét. Ezért persze nem fizet rögtön, csak majd amikor kihozzák neki. Végezetül pedig kikér meg egy Forralt vörösbort, amiért újabb 5 aranyat csenget ki.
Az italt meg is várja, és azzal együtt telepedik le egy félreeső asztalhoz.
Jól esne egy fürdő, még jobb lenne, ha valami szemrevaló fehérnép is akadna, hogy megmossa a hátát. Bár amennyire elcsigázta az utazás, meglehet, hogy utóbbiról most lemond.*
*Magányos lovas kaptat a Tavernához a kései órákban. Hosszú, magas gallérú utazóköpenye miatt nehéz megmondani, hogy kiféle-miféle, de görnyedt tartásából látni, hogy elég hosszú út lehet mögötte. Amikor végre megérkezik, elég nehézkesen is kászálódik le a lováról.
A lovon is látszik, hogy megerőltető úton van túl, a veríték már habmintákat rajzolt az oldalára és bőszen fújtat annak ellenére is, hogy nem erőltetett menetben kaptatott idáig. Az billogból pedig az látszik, hogy bérelt ló, Artheniorból. Remélhetőleg akad itt egy lovász, aki átveszi és az istállóba vezeti. A jövevénynek holnap szüksége lesz rá.
Maga a vándor pedig, először még a gémberedettségtől darabos mozgással, aztán lépésről lépésre kicsit normálisabb járással, a Taverna ajtajához lép, majd benyit rajta.
A gallér és széles karimájú kalapja közti résen először csak egy fáradt szempár pásztáz végig a fogadóban, de a jövevénynek nem célja a titokzatoskodás, ezért a kalapot leveszi, a gallérját pedig lehajtja. Így láthatóvá válik Orthus Morthimer fáradt tekintete. A haja lelapult a kalap alatt, arcára pedig kiütközött az egynapos borosta, de azért látszik, hogy jól szituált emberről van szó, nem valami csavargóról.
Egyenest a pulthoz sétál, hogy koszt és kvártély felől érdeklődjön.
Miután megtudta, hogy mi mennyibe kerül, kezdetnek kivesz éjszakára egy Szoba-t 9 aranyért
, aztán pedig rendel magának egy Bárcás csirkét. Ezért persze nem fizet rögtön, csak majd amikor kihozzák neki. Végezetül pedig kikér meg egy Forralt vörösbort, amiért újabb 5 aranyat csenget ki. Az italt meg is várja, és azzal együtt telepedik le egy félreeső asztalhoz.
Jól esne egy fürdő, még jobb lenne, ha valami szemrevaló fehérnép is akadna, hogy megmossa a hátát. Bár amennyire elcsigázta az utazás, meglehet, hogy utóbbiról most lemond.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-05 22:16:23
Üzenet elküldve: 2022-12-05 22:16:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*A férfi úgy tűnik, nem csak emberismeret terén jeleskedik - minden egyéb vád ellenére -, hanem az improvizálásban is. Az ál-ájtatosság ugyan nem ugrasztja be Tinát, sőt, inkább jókedvű félmosoly szökik az imént még komor arcára, de az újabb, hirtelenjében felvázolt elmélet kellően hitelesen hangzik, mintha a másik tényleg így gondolná. A téma kényességét illetően az ember - noha ezt jelenleg egyikük se tudja - elfjére akadt a lányban, mivel ő is hasonlóképp kerülni szokta a vallási elmélkedéseket. Egyik legnagyobb félelme ugyanis, hogy összehozza a sors egy megrögzött Sa'Tereth hívővel, akinek feltett szándéka lenne haza is küldeni a lány lelkét az Úrnőjéhez... Ha már az idő előtti távozásról van szó. Bár úgy érzi, most szerencséje van, a férfi ugyanis épp arról próbálja meggyőzni, hogy a holtak visszatérte Eeyrnek köszönhető. Ilyet egy Sa'Terethet szolgáló csak nem mondana...*
-Szerintem egy halandónak épp ugyanannyi joga van szabadon gondolkodni, akár az istenek cselekedeteiről is, mint maguknak az isteneknek. *veti közbe, mielőtt még túlzottan elmenne a téma a fanatizmus irányába. Ha tudná, hogy a másik éppen inkvizítornak gondolja... * -Én nem hiszem, hogy az Úrnő akarata van a háttérben, a másik végletbe viszont inkább nem akarok belegondolni.
*Az ember szavaiból most már kellőképp megbizonyosodott róla, hogy az Eeyr iránti hite miatt nem fogják hirtelenjében kivégezni, így egy fokkal nyíltabban vallja meg véleményét. Arra ugyanis tényleg nem szeret gondolni, hogy a másik isten, akinek még köze van az élet és a halál elszakíthatatlan párosához, milyen céllal hajthatta volna végre ezt a "csodát".*
-És az önök úrnője nem... tudja... az okot? *Puhatolózik. Nem volt még szerencséje beszélgetni egyetlen halálból visszatérővel se, de most, hogy gyakorlatilag egynek majdnem a karjaiba sétált, kezdi feltüzelni a gondolat a kíváncsiságát. Nem mintha ezt be merné vallani a férfinak. Az lenne csak az igazi kaland, koszos jöttmentként rögtön a thargok úrnője elé kéretni magát, hogy a visszatéréséről faggassa. Miután majdnem megcsókolta a személyes lábtörlőjét...
Kicsit megdörzsölgeti a torkát, hogy megbizonyosodjon róla, a feje még a helyén van ezen gondolatok után.*
-Hát, azt hiszem, ezzel egyedül van a világon. Kétlem, hogy sokan örülnének efféle jelzőnek. Ő mi volt? Valami papucsférj?
*A másik vigyorgása szerencsére ragadós, segít feloldani Tinában is a kételyeket, hogy mennyire sérti vérig, ha erről a témakörről faggatja őt. Persze csak amíg véletlenül el nem szólja magát, és gyakorlatilag fel nem kínálkozik a férfinak. A zavarát leplezendő asztallap-bámulás sem tompítja el a másik válaszából tisztán kiérződő kaján felhangot, ehhez nem is kellene az arcára néznie. De persze nem bírja ki. Valahol, nem is olyan mélyen, régóta némán feszülő húrokat penget meg ez a gonoszkás hang a lányban. Mikor pedig szemeivel is befogadja a szeretett vonásokon elterülő mosolyt, szinte azonnal érzi, ahogy a mellkasa elvörösödik. Annyira furcsa helyzetben érzi magát, míg az intimitás ilyen apró megnyilvánulásától is szaporábban kezd verni a szíve, miközben tudja jól, hogy a vele szemben ülő férfiról annyit se tud még, hogy hogy hívják, nemhogy szerelmes boldogságban együtt töltött éveik lennének a hátuk mögött, hogy önkéntelenül is halk, szinte néma nevetés fakad ki belőle, ami majdnem végig kíséri a nőcsábász kancellárról szóló részletes körülírást.
-Ki ne örülne egy jólöltözött úriember cikornyás bókjainak? *direkt nem az öregember jelzőt ismétli meg, azt a tényezőt jótékonyan kihagyja a leírásból* -De köszönöm a tanácsot, majd észben tartom. Ha maradok.
*Ez ugyanis nem dőlt még el. A tervei között az szerepel, hogy visszamegy munkaadójához, méghozzá minél sürgősebben, tekintve, hogy szó nélkül jött el tőle. Ez persze egyáltalán nem zárja ki a lehetőséget, hogy a jövőben újra eljöjjön ide. Feltéve persze, hogy túléli ezt az alkalmat, mert adott esetben nem megy híre az egész Vashegyen a bemutatkozásának.
Mivel tiltakozás híján szabadjára engedheti jobbját a férfi nyakán húzódó sebhelyen, óvatosan, gyengéden, de tüzetesen simít végig a forradáson, míg hallgatja az újabb történetet a túlélésről.*
-Egy tündér?
*Húzza fel egyik szemöldökét kérdőn, de nem akasztja meg a mondandót, így hamar rá is jön, hogy az a tündér nem olyan tündér. Az úrnő újbóli említésére azonban megrebben, és elhúzza ujjait a férfi nyakáról, mint aki tilosban jár.*
-Amúgy se gondoltam, hogy zavarná a visszatérte. Én is örülnék neki...
*Ami inkább zavarja, az az, hogy a férfi szavaiból egyre inkább úgy ítéli, sokkal több van közte és az úrnő között, mint egyszerű asszony-hűszolga kapcsolat, és ez indokolatlan (indokolatlan?) féltékenységet kezd szülni benne.*
-Szóval egy ilyen főzettel gyógyította meg. *vonja le a következtetést, amit az is alátámaszt, mintha nem vélne felfedezni varrat-hegeket a forradáson.* -Létezik ilyesmi, a szállásadóm mutatott nekem is ilyet. Jól jött volna, ha ismerem ezt a főzetet évekkel ezelőtt. Akkor nem kellett volna varrnom...
*Tereli el a figyelmét a fájdalmas, de annál helytelenebb gondolatokról egy régi emlékkel, miközben visszadől a székére.*
-Igazából most mindkettőt meg tudnám enni.
*Ezt már a kecske vagy csirke kérdéskörre válaszolja, de azért az étlap még érdekli. Mikor Laor megszerzi azt a felszolgálótól, hálásan kezdi el bújni a felsorakoztatott étkeket.*
-Erre nem tudom, hogy tudok-e érdemben válaszolni. Soha nem aludtam még közösségi szálláson, és nagyon régóta egyedül élek.
*Talán elszokott a nagyobb társaságoktól. Vagy talán soha nem is volt hozzászokva. Éjszakánként legalábbis biztos nem.*
-De ha a jó kancellár úr is ott alszik, biztos nem lenne okom panaszra.
Veti még oda, miközben fel sem pillantva pásztázza az étlapot. A Sárkánypörkölt, a kecskeragu és a bárcás csirke már ismerősen hangzanak, a Kancellár Kedvence fantázianevet viselő tétel pedig mosolyt csal az arcára. A következő listaelemnél viszont megáll egy pillanatra, és az újabb, egyik nemrég diskurált titulusra emlékeztető névvel ellátott ételnél Laorra pillant.*
-Mi az a kárszeg?
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*A férfi úgy tűnik, nem csak emberismeret terén jeleskedik - minden egyéb vád ellenére -, hanem az improvizálásban is. Az ál-ájtatosság ugyan nem ugrasztja be Tinát, sőt, inkább jókedvű félmosoly szökik az imént még komor arcára, de az újabb, hirtelenjében felvázolt elmélet kellően hitelesen hangzik, mintha a másik tényleg így gondolná. A téma kényességét illetően az ember - noha ezt jelenleg egyikük se tudja - elfjére akadt a lányban, mivel ő is hasonlóképp kerülni szokta a vallási elmélkedéseket. Egyik legnagyobb félelme ugyanis, hogy összehozza a sors egy megrögzött Sa'Tereth hívővel, akinek feltett szándéka lenne haza is küldeni a lány lelkét az Úrnőjéhez... Ha már az idő előtti távozásról van szó. Bár úgy érzi, most szerencséje van, a férfi ugyanis épp arról próbálja meggyőzni, hogy a holtak visszatérte Eeyrnek köszönhető. Ilyet egy Sa'Terethet szolgáló csak nem mondana...*
-Szerintem egy halandónak épp ugyanannyi joga van szabadon gondolkodni, akár az istenek cselekedeteiről is, mint maguknak az isteneknek. *veti közbe, mielőtt még túlzottan elmenne a téma a fanatizmus irányába. Ha tudná, hogy a másik éppen inkvizítornak gondolja... * -Én nem hiszem, hogy az Úrnő akarata van a háttérben, a másik végletbe viszont inkább nem akarok belegondolni.
*Az ember szavaiból most már kellőképp megbizonyosodott róla, hogy az Eeyr iránti hite miatt nem fogják hirtelenjében kivégezni, így egy fokkal nyíltabban vallja meg véleményét. Arra ugyanis tényleg nem szeret gondolni, hogy a másik isten, akinek még köze van az élet és a halál elszakíthatatlan párosához, milyen céllal hajthatta volna végre ezt a "csodát".*
-És az önök úrnője nem... tudja... az okot? *Puhatolózik. Nem volt még szerencséje beszélgetni egyetlen halálból visszatérővel se, de most, hogy gyakorlatilag egynek majdnem a karjaiba sétált, kezdi feltüzelni a gondolat a kíváncsiságát. Nem mintha ezt be merné vallani a férfinak. Az lenne csak az igazi kaland, koszos jöttmentként rögtön a thargok úrnője elé kéretni magát, hogy a visszatéréséről faggassa. Miután majdnem megcsókolta a személyes lábtörlőjét...
Kicsit megdörzsölgeti a torkát, hogy megbizonyosodjon róla, a feje még a helyén van ezen gondolatok után.*
-Hát, azt hiszem, ezzel egyedül van a világon. Kétlem, hogy sokan örülnének efféle jelzőnek. Ő mi volt? Valami papucsférj?
*A másik vigyorgása szerencsére ragadós, segít feloldani Tinában is a kételyeket, hogy mennyire sérti vérig, ha erről a témakörről faggatja őt. Persze csak amíg véletlenül el nem szólja magát, és gyakorlatilag fel nem kínálkozik a férfinak. A zavarát leplezendő asztallap-bámulás sem tompítja el a másik válaszából tisztán kiérződő kaján felhangot, ehhez nem is kellene az arcára néznie. De persze nem bírja ki. Valahol, nem is olyan mélyen, régóta némán feszülő húrokat penget meg ez a gonoszkás hang a lányban. Mikor pedig szemeivel is befogadja a szeretett vonásokon elterülő mosolyt, szinte azonnal érzi, ahogy a mellkasa elvörösödik. Annyira furcsa helyzetben érzi magát, míg az intimitás ilyen apró megnyilvánulásától is szaporábban kezd verni a szíve, miközben tudja jól, hogy a vele szemben ülő férfiról annyit se tud még, hogy hogy hívják, nemhogy szerelmes boldogságban együtt töltött éveik lennének a hátuk mögött, hogy önkéntelenül is halk, szinte néma nevetés fakad ki belőle, ami majdnem végig kíséri a nőcsábász kancellárról szóló részletes körülírást.
-Ki ne örülne egy jólöltözött úriember cikornyás bókjainak? *direkt nem az öregember jelzőt ismétli meg, azt a tényezőt jótékonyan kihagyja a leírásból* -De köszönöm a tanácsot, majd észben tartom. Ha maradok.
*Ez ugyanis nem dőlt még el. A tervei között az szerepel, hogy visszamegy munkaadójához, méghozzá minél sürgősebben, tekintve, hogy szó nélkül jött el tőle. Ez persze egyáltalán nem zárja ki a lehetőséget, hogy a jövőben újra eljöjjön ide. Feltéve persze, hogy túléli ezt az alkalmat, mert adott esetben nem megy híre az egész Vashegyen a bemutatkozásának.
Mivel tiltakozás híján szabadjára engedheti jobbját a férfi nyakán húzódó sebhelyen, óvatosan, gyengéden, de tüzetesen simít végig a forradáson, míg hallgatja az újabb történetet a túlélésről.*
-Egy tündér?
*Húzza fel egyik szemöldökét kérdőn, de nem akasztja meg a mondandót, így hamar rá is jön, hogy az a tündér nem olyan tündér. Az úrnő újbóli említésére azonban megrebben, és elhúzza ujjait a férfi nyakáról, mint aki tilosban jár.*
-Amúgy se gondoltam, hogy zavarná a visszatérte. Én is örülnék neki...
*Ami inkább zavarja, az az, hogy a férfi szavaiból egyre inkább úgy ítéli, sokkal több van közte és az úrnő között, mint egyszerű asszony-hűszolga kapcsolat, és ez indokolatlan (indokolatlan?) féltékenységet kezd szülni benne.*
-Szóval egy ilyen főzettel gyógyította meg. *vonja le a következtetést, amit az is alátámaszt, mintha nem vélne felfedezni varrat-hegeket a forradáson.* -Létezik ilyesmi, a szállásadóm mutatott nekem is ilyet. Jól jött volna, ha ismerem ezt a főzetet évekkel ezelőtt. Akkor nem kellett volna varrnom...
*Tereli el a figyelmét a fájdalmas, de annál helytelenebb gondolatokról egy régi emlékkel, miközben visszadől a székére.*
-Igazából most mindkettőt meg tudnám enni.
*Ezt már a kecske vagy csirke kérdéskörre válaszolja, de azért az étlap még érdekli. Mikor Laor megszerzi azt a felszolgálótól, hálásan kezdi el bújni a felsorakoztatott étkeket.*
-Erre nem tudom, hogy tudok-e érdemben válaszolni. Soha nem aludtam még közösségi szálláson, és nagyon régóta egyedül élek.
*Talán elszokott a nagyobb társaságoktól. Vagy talán soha nem is volt hozzászokva. Éjszakánként legalábbis biztos nem.*
-De ha a jó kancellár úr is ott alszik, biztos nem lenne okom panaszra.
Veti még oda, miközben fel sem pillantva pásztázza az étlapot. A Sárkánypörkölt, a kecskeragu és a bárcás csirke már ismerősen hangzanak, a Kancellár Kedvence fantázianevet viselő tétel pedig mosolyt csal az arcára. A következő listaelemnél viszont megáll egy pillanatra, és az újabb, egyik nemrég diskurált titulusra emlékeztető névvel ellátott ételnél Laorra pillant.*
-Mi az a kárszeg?
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-05 09:49:09
Üzenet elküldve: 2022-12-05 09:49:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Sajnos messze nem annyira jártas Eeyr misztériumában, hogy pontosan tudja: valóban az istennő stílusa lenne-e efféle csodák végrehajtása? De mivel Eeyrt elég gyakran nevezik hívei a Fénynek, és egyébként is valami jóságos attitűd passzolna hozzá, úgy gondolta, hogy ezzel nem lőhet nagyon mellé. Úgy tűnik, hogy ebben tévedett és az elf jártasabb hitéleti kérdésekben nála.*
- Vannak akik azt mondanák, hogy nem helyes ha a halandók firtatják, hogy az istenek mit miért tesznek. *tárja szét egy kicsit a karjait megjátszottan ájtatos képpel* Hogy ez valóban helytelen lenne azt nem tudom, de valószínűleg nem tudjuk megérteni a gondolkodásukat. Én csak arra tudok tippelni, hogy azokat részesítette ebben a kegyben akiknek még volt valami feladatuk ezen a világon, és idő előtt távoztak.
*Az egészet most találja ki, és igyekszik úgy tenni, mintha nem lenne számára kényelmetlen a téma. Olyan rég él már a Vashegyen, hogy bőven ragadt rá a thargok üldözési mániájából, és nem tud nem arra gondolni, hogy a lány valamiféle inkvizítor is lehet, aki szaglászni jött ide.*
- Azt hiszem, hogy az úrnő erre jó példa is lehet. Amikor az a ribillió volt Artheniorban, a csőcselék végzett vele. Talán az isten arra gondolhatott, hogy a thargok mindig elszántan küzdöttek Sa'Tereth ellen, és...
*Megvonja a vállát, mint aki csak találgat. Tudja, hogy nem elsősorban az éles esze miatt számítanak rá a Vashegyen, ezért az utolsó mondatára még büszke is. Úgy gondolja, hogy ez jó érv volt. Aztán már elvigyorodik, amikor az elf majdnem félve ismétli meg, hogy ő lenne Lea lábtörlője.*
- Volt valaki, aki szerint az vagyok. Gúnynak szánta, sértésnek, de sohasem vettem annak. Ellenkezőleg. Tőle ezt még elismerésnek is lehetett venni. Én legalábbis annak vettem.
*Ezzel együtt nem lenne boldog ha mindenki így nevezné, de valószínűleg az elf nem fog ehhez ragaszkodni. Aki most kifejezetten megszeppentnek tűnik egy félreérthető mondat után. Laor pedig kicsit kajánul mosolyodik el.*
- Ó, az ilyesmit a férfiak imádják félreérteni. De igyekszem nem így tenni. Viszont ha megengedsz egy tanácsot: a kancellár előtt óvakodj az ilyesmitől. Ha maradsz egy ideig a Vashegyen, alighanem találkozni fogsz vele. Jól öltözött, kecskeszakállas öregember.
*Habrertus bő tíz évvel lehet idősebb nála, de Laornak - akár a thargok többségének - öregember.*
- Ő kapva kapna az alkalmon, és hamarosan cikornyás szavakba csomagolt ajánlatokat kapnál tőle.
*Kuncog egyet.*
- Ő biztosan a szebbik nem nagy hódolójaként tekint magára, de szerintem csak egy piszkos vén kujon.
*Lehet, hogy ebben van valami irigység is, mert bár csak a Vashegyen közszájon forgó pletykákból tud a kancellár kalandjairól, de ezek a szóbeszédek kifejezetten szép nőkkel boronálták össze a kecskeszakállút. És az elf is közéjük tartozik. Ezért is érzi kicsit furcsának, ahogy megsimítja a sebhelyet a nyakán. Bár helytelennek nem, ami miatt még valamiféle bűntudata is támad egy pillanatra.*
- Khm... nem sok hiányzott hozzá, hogy valóban ne éljem túl. De egy tündér megmentett.
*Elneveti magát.*
- Nem sokra emlékszem az egészből, de az ő arcára igen. Persze nem tündér volt, de akkor azt hittem. Az úrnő volt az. Egyesek boszorkánynak tartják, ami talán abból is adódik, hogy ért mindenféle varázslatos főzetek kotyvasztásához. Hát így. És így talán azt is érted már, hogy miért nem zavar, hogy megint köztünk van.
Nagyon örülök.
*Ezt már a bemutatkozásra mondja, miközben kicsit meghajol ültében, kissé esetlenül.*
- Valóban. *bólint a kecskesült említésére.* De a csirkével sem foghatsz mellé. Nem tisztem dicsérni az itteni konyhát, de eddig semmi panaszom nem lehet rá.
*Közben sikerült felhívnia magára a figyelmet, és kisvártatva étlapot is kapnak.*
- Legfeljebb a Sárkánypörköltet nem ajánlom, kivéve ha szereted a csípős ízeket. A nagyon csípőseket. Ha pedig szállást keresel éjszakára, az itteni szobák egyszerűek bár, de tiszták. Amonon a hosszúházban is megalhatsz, azért fizetni sem kell, de az amolyan közösségi szállás. Nem tudom, hogy az kedvedre való lenne-e?
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Sajnos messze nem annyira jártas Eeyr misztériumában, hogy pontosan tudja: valóban az istennő stílusa lenne-e efféle csodák végrehajtása? De mivel Eeyrt elég gyakran nevezik hívei a Fénynek, és egyébként is valami jóságos attitűd passzolna hozzá, úgy gondolta, hogy ezzel nem lőhet nagyon mellé. Úgy tűnik, hogy ebben tévedett és az elf jártasabb hitéleti kérdésekben nála.*
- Vannak akik azt mondanák, hogy nem helyes ha a halandók firtatják, hogy az istenek mit miért tesznek. *tárja szét egy kicsit a karjait megjátszottan ájtatos képpel* Hogy ez valóban helytelen lenne azt nem tudom, de valószínűleg nem tudjuk megérteni a gondolkodásukat. Én csak arra tudok tippelni, hogy azokat részesítette ebben a kegyben akiknek még volt valami feladatuk ezen a világon, és idő előtt távoztak.
*Az egészet most találja ki, és igyekszik úgy tenni, mintha nem lenne számára kényelmetlen a téma. Olyan rég él már a Vashegyen, hogy bőven ragadt rá a thargok üldözési mániájából, és nem tud nem arra gondolni, hogy a lány valamiféle inkvizítor is lehet, aki szaglászni jött ide.*
- Azt hiszem, hogy az úrnő erre jó példa is lehet. Amikor az a ribillió volt Artheniorban, a csőcselék végzett vele. Talán az isten arra gondolhatott, hogy a thargok mindig elszántan küzdöttek Sa'Tereth ellen, és...
*Megvonja a vállát, mint aki csak találgat. Tudja, hogy nem elsősorban az éles esze miatt számítanak rá a Vashegyen, ezért az utolsó mondatára még büszke is. Úgy gondolja, hogy ez jó érv volt. Aztán már elvigyorodik, amikor az elf majdnem félve ismétli meg, hogy ő lenne Lea lábtörlője.*
- Volt valaki, aki szerint az vagyok. Gúnynak szánta, sértésnek, de sohasem vettem annak. Ellenkezőleg. Tőle ezt még elismerésnek is lehetett venni. Én legalábbis annak vettem.
*Ezzel együtt nem lenne boldog ha mindenki így nevezné, de valószínűleg az elf nem fog ehhez ragaszkodni. Aki most kifejezetten megszeppentnek tűnik egy félreérthető mondat után. Laor pedig kicsit kajánul mosolyodik el.*
- Ó, az ilyesmit a férfiak imádják félreérteni. De igyekszem nem így tenni. Viszont ha megengedsz egy tanácsot: a kancellár előtt óvakodj az ilyesmitől. Ha maradsz egy ideig a Vashegyen, alighanem találkozni fogsz vele. Jól öltözött, kecskeszakállas öregember.
*Habrertus bő tíz évvel lehet idősebb nála, de Laornak - akár a thargok többségének - öregember.*
- Ő kapva kapna az alkalmon, és hamarosan cikornyás szavakba csomagolt ajánlatokat kapnál tőle.
*Kuncog egyet.*
- Ő biztosan a szebbik nem nagy hódolójaként tekint magára, de szerintem csak egy piszkos vén kujon.
*Lehet, hogy ebben van valami irigység is, mert bár csak a Vashegyen közszájon forgó pletykákból tud a kancellár kalandjairól, de ezek a szóbeszédek kifejezetten szép nőkkel boronálták össze a kecskeszakállút. És az elf is közéjük tartozik. Ezért is érzi kicsit furcsának, ahogy megsimítja a sebhelyet a nyakán. Bár helytelennek nem, ami miatt még valamiféle bűntudata is támad egy pillanatra.*
- Khm... nem sok hiányzott hozzá, hogy valóban ne éljem túl. De egy tündér megmentett.
*Elneveti magát.*
- Nem sokra emlékszem az egészből, de az ő arcára igen. Persze nem tündér volt, de akkor azt hittem. Az úrnő volt az. Egyesek boszorkánynak tartják, ami talán abból is adódik, hogy ért mindenféle varázslatos főzetek kotyvasztásához. Hát így. És így talán azt is érted már, hogy miért nem zavar, hogy megint köztünk van.
Nagyon örülök.
*Ezt már a bemutatkozásra mondja, miközben kicsit meghajol ültében, kissé esetlenül.*
- Valóban. *bólint a kecskesült említésére.* De a csirkével sem foghatsz mellé. Nem tisztem dicsérni az itteni konyhát, de eddig semmi panaszom nem lehet rá.
*Közben sikerült felhívnia magára a figyelmet, és kisvártatva étlapot is kapnak.*
- Legfeljebb a Sárkánypörköltet nem ajánlom, kivéve ha szereted a csípős ízeket. A nagyon csípőseket. Ha pedig szállást keresel éjszakára, az itteni szobák egyszerűek bár, de tiszták. Amonon a hosszúházban is megalhatsz, azért fizetni sem kell, de az amolyan közösségi szállás. Nem tudom, hogy az kedvedre való lenne-e?
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2022-11-29 22:47:18
Üzenet elküldve: 2022-11-29 22:47:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Nos, nem pont arra a válaszra a számított, amit a férfi egészen belsős humornak tűnő jókedvvel tárt elé. Ez meg is látszik az arcán, ahogy a "nem tudom hova tenni" gondolatot képviselő kifejezés kiül rá. És ami azt illeti, a további magyarázatul (?) szolgáló fejtegetés sem segít sokat a helyzeten. A hadúr özvegyének státuszával még kibékült volna, de az -egyébként előrelátóan- 'bonyolult' jelzővel illetett helyzet-tisztázás inkább csak megkavarja a lányt. A pár pillanatig tartó bamba maga elé képedés így természetesen nála sem marad el - még szerencse, hogy kivételesen nem jut eszébe, mások mit láthatnak és gondolhatnak róla. Mire pedig úgy-ahogy nagyjából összerakná a képet (mert azért valahol felsejlik benne a gondolat, hogy köze lehet a halálból visszatérőkhöz), a férfi már ki is segíti az útvesztőből a megoldással.*
-Persze, hogy hallottam róla. Egy pillanatra azt hittem, maga is...
*Itt félbeharapja a mondatot. Nem feltétlen akarja emlékeztetni sem magát, sem az embert a Vaskapunál történt apró kis incidensre, de akkor valóban átfutott a gondolatai között, hogy kedvese talán a halálból térhetett vissza, ezért nem emlékszik rá.*
-De Eeyr lett volna? *fürkészőn emeli tekintetét a férfira.* -Az Úrnő hajlandó lett volna megbolygatni az élet rendjét, és visszahozni ide azokat, akik már a földben nyugodtak?
*Hiába lett volna ő maga is boldog, ha viszontláthatta volna rég elvesztett szüleit, vagy - bár magát a gondolatot is elutasította, hogy szerelme halott - Samart, mégsem tudja igazán elhinni, hogy Eeyr ezt akarta volna. Aki már egyszer megpihent az életből, vajon hogy tudna újra az élők között járni...? Egyszerűen nem érzi jónak, helyesnek ezt a csodát.*
-Szóval az elhunyt hadúr elhunyt asszonya visszatért az élők soraiba, és most ő itt az úr...nő. *összegzi magának* -Maga meg az ő lábtörlője?
*Ha minden igaz, valahogy így kell kinéznie a rendszernek, legalábbis ha jól bogozta ki a furcsa szálakat. A férfira akasztott jelző kissé sérti a szépérzékét, de végül is az engedélyt az imént kapta meg, hogy szólítsa csak így őt, talán nem kell mérhetetlen haragtól és sértődéstől tartania.
A légből kapott teóriának természetesen bedől, mivel nem végzett még statisztikai felméréseket, hogy az óriások és az elfek "kedvenc" sötétbőrű faj-majdnem-társainak többsége honnan származik. Az ember pedig túl magabiztosan állítja a magáét. Mármint az elméletét.*
-Ha maga mondja... Keressek valami mást, amiben kihívást tudok nyújtani magának? *a fejében sokkal kevésbé hangzott incselkedőnek a kérdés, mint így kimondva, de sajnos visszaszívni már nem tudja* -Ez...nem hangzott túl helyénvalónak.
*Szolidan köhint párat a megállapításra, majd igyekszik a fogadó asztalának lapján találni valami érdekes dolgot. Ám nem tudja sokáig a bútordarabot vizslatni, mivel a téma az élőholtakra terelődik, és a férfi felfedi a nyakán éktelenkedő hosszú forradás hátterét. Ahogy a sebhelyet figyeli, egy leheletnyit közelebb hajol az emberhez, s érdeklődve hunyorítja össze szemeit.*
-Szabad...?
*Emeli fel a másikhoz közelebbi kezét, jelezve, hogy ha amaz megengedné, megérintené a forradást. Bár érzi, hogy ez a nagyjából órányi ismeretségüket figyelembe véve egy kifejezetten elutasítandó, intim közeledés lenne, és igazából nem is tudja, mi célból tenné, mégis előtör belőle a kíváncsiság.*
-Ebbe bele is halhatott volna. *vonja le a nagyon okos következtetést - mert igen, egy fejletépésbe általában bele szoktak halni, nem?* -Hogy élte túl?
*A fosztogatás témáját túltárgyaltnak ítéli. Legalábbis egyetlen konklúzióra jut: nem volt értelme.*
-Talán arra szolgál. Ezt nem tudhatom. De tényleg csak ennyit hallottam a thargok népéről... sajnálom, figyelmeztettem, hogy nem hízelgő pletyka jutott el hozzánk.
*Tényleg bánja, mert látja a férfin, hogy amazt kellemetlenül érinti a téma. Ami egyúttal ad egy bizonyos megnyugvást is, hogy neki valóban nem lehetett sok köze hozzá. És azóta már Tina is gazdagabb lett némi háttértudással a thargokat illetően. Illetve a halottaiból feltámadott úrnőjüket, meg a lábtörlőt illetően.
Az enyhén elvörösödő fül megmosolyogtatja, mikor végre megtudja a férfi nevét. Elsőre persze egy kis idegenkedés vándorol keresztül a fején, hiszen ehhez az archoz ő egész eddig egy teljesen más nevet társított, és a Laor most kifejezetten szokatlanul hangzik számára.*
-Ami azt illeti, én sem vagyok úriember. *bá-dum-tsss* -Vagyis úrinő. Nem mondhatnám, hogy a legillendőbb módon mutatkoztam be. *már ha azt bemutatkozásnak lehet nevezni, amit művelt a kapunál*
~Bár legalább emlékezetes voltam.~
*Gondolatban megforgatja a szemét saját balgaságán.*
-Az én nevem Tina. Tinalyn Kharis. És igen, levegőváltozás... egész biztos, hogy nem vagy jó emberismerő?
*Gyanakvón méri végig Laort, mintha a férfi legalábbis valahol rejtegetne egy kém-okiratot magánál. Nem tudja eldönteni, tart-e már ott az új közvetlenség kettejük között, hogy nekiálljon felvázolni, miért hagyta ott Lihanechet, miért költözött Artheniorba, és úgy egyébként miért kerekedett fel az éjszaka közepén, hogy magát nem kímélve tévedjen el egészen a Vashegyig. Ez utóbbit amúgy ő maga se tudná igazán megmagyarázni.*
-Az imént még a kecskesültet ajánlottad, ha jól emlékszem.
*Bár jelenleg úgy érzi, mindkettőt le tudná gyűrni, olyan éhes.*
-Hogy kell itt rendelni?
*Néz körül valami személyzet után, illetve egy étlapot is átböngészne, ha lehet. Rég járt fogadóban amúgy is, itt meg még idegen is a hely, nem tudja, mi merre hogy...*
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Nos, nem pont arra a válaszra a számított, amit a férfi egészen belsős humornak tűnő jókedvvel tárt elé. Ez meg is látszik az arcán, ahogy a "nem tudom hova tenni" gondolatot képviselő kifejezés kiül rá. És ami azt illeti, a további magyarázatul (?) szolgáló fejtegetés sem segít sokat a helyzeten. A hadúr özvegyének státuszával még kibékült volna, de az -egyébként előrelátóan- 'bonyolult' jelzővel illetett helyzet-tisztázás inkább csak megkavarja a lányt. A pár pillanatig tartó bamba maga elé képedés így természetesen nála sem marad el - még szerencse, hogy kivételesen nem jut eszébe, mások mit láthatnak és gondolhatnak róla. Mire pedig úgy-ahogy nagyjából összerakná a képet (mert azért valahol felsejlik benne a gondolat, hogy köze lehet a halálból visszatérőkhöz), a férfi már ki is segíti az útvesztőből a megoldással.*
-Persze, hogy hallottam róla. Egy pillanatra azt hittem, maga is...
*Itt félbeharapja a mondatot. Nem feltétlen akarja emlékeztetni sem magát, sem az embert a Vaskapunál történt apró kis incidensre, de akkor valóban átfutott a gondolatai között, hogy kedvese talán a halálból térhetett vissza, ezért nem emlékszik rá.*
-De Eeyr lett volna? *fürkészőn emeli tekintetét a férfira.* -Az Úrnő hajlandó lett volna megbolygatni az élet rendjét, és visszahozni ide azokat, akik már a földben nyugodtak?
*Hiába lett volna ő maga is boldog, ha viszontláthatta volna rég elvesztett szüleit, vagy - bár magát a gondolatot is elutasította, hogy szerelme halott - Samart, mégsem tudja igazán elhinni, hogy Eeyr ezt akarta volna. Aki már egyszer megpihent az életből, vajon hogy tudna újra az élők között járni...? Egyszerűen nem érzi jónak, helyesnek ezt a csodát.*
-Szóval az elhunyt hadúr elhunyt asszonya visszatért az élők soraiba, és most ő itt az úr...nő. *összegzi magának* -Maga meg az ő lábtörlője?
*Ha minden igaz, valahogy így kell kinéznie a rendszernek, legalábbis ha jól bogozta ki a furcsa szálakat. A férfira akasztott jelző kissé sérti a szépérzékét, de végül is az engedélyt az imént kapta meg, hogy szólítsa csak így őt, talán nem kell mérhetetlen haragtól és sértődéstől tartania.
A légből kapott teóriának természetesen bedől, mivel nem végzett még statisztikai felméréseket, hogy az óriások és az elfek "kedvenc" sötétbőrű faj-majdnem-társainak többsége honnan származik. Az ember pedig túl magabiztosan állítja a magáét. Mármint az elméletét.*
-Ha maga mondja... Keressek valami mást, amiben kihívást tudok nyújtani magának? *a fejében sokkal kevésbé hangzott incselkedőnek a kérdés, mint így kimondva, de sajnos visszaszívni már nem tudja* -Ez...nem hangzott túl helyénvalónak.
*Szolidan köhint párat a megállapításra, majd igyekszik a fogadó asztalának lapján találni valami érdekes dolgot. Ám nem tudja sokáig a bútordarabot vizslatni, mivel a téma az élőholtakra terelődik, és a férfi felfedi a nyakán éktelenkedő hosszú forradás hátterét. Ahogy a sebhelyet figyeli, egy leheletnyit közelebb hajol az emberhez, s érdeklődve hunyorítja össze szemeit.*
-Szabad...?
*Emeli fel a másikhoz közelebbi kezét, jelezve, hogy ha amaz megengedné, megérintené a forradást. Bár érzi, hogy ez a nagyjából órányi ismeretségüket figyelembe véve egy kifejezetten elutasítandó, intim közeledés lenne, és igazából nem is tudja, mi célból tenné, mégis előtör belőle a kíváncsiság.*
-Ebbe bele is halhatott volna. *vonja le a nagyon okos következtetést - mert igen, egy fejletépésbe általában bele szoktak halni, nem?* -Hogy élte túl?
*A fosztogatás témáját túltárgyaltnak ítéli. Legalábbis egyetlen konklúzióra jut: nem volt értelme.*
-Talán arra szolgál. Ezt nem tudhatom. De tényleg csak ennyit hallottam a thargok népéről... sajnálom, figyelmeztettem, hogy nem hízelgő pletyka jutott el hozzánk.
*Tényleg bánja, mert látja a férfin, hogy amazt kellemetlenül érinti a téma. Ami egyúttal ad egy bizonyos megnyugvást is, hogy neki valóban nem lehetett sok köze hozzá. És azóta már Tina is gazdagabb lett némi háttértudással a thargokat illetően. Illetve a halottaiból feltámadott úrnőjüket, meg a lábtörlőt illetően.
Az enyhén elvörösödő fül megmosolyogtatja, mikor végre megtudja a férfi nevét. Elsőre persze egy kis idegenkedés vándorol keresztül a fején, hiszen ehhez az archoz ő egész eddig egy teljesen más nevet társított, és a Laor most kifejezetten szokatlanul hangzik számára.*
-Ami azt illeti, én sem vagyok úriember. *bá-dum-tsss* -Vagyis úrinő. Nem mondhatnám, hogy a legillendőbb módon mutatkoztam be. *már ha azt bemutatkozásnak lehet nevezni, amit művelt a kapunál*
~Bár legalább emlékezetes voltam.~
*Gondolatban megforgatja a szemét saját balgaságán.*
-Az én nevem Tina. Tinalyn Kharis. És igen, levegőváltozás... egész biztos, hogy nem vagy jó emberismerő?
*Gyanakvón méri végig Laort, mintha a férfi legalábbis valahol rejtegetne egy kém-okiratot magánál. Nem tudja eldönteni, tart-e már ott az új közvetlenség kettejük között, hogy nekiálljon felvázolni, miért hagyta ott Lihanechet, miért költözött Artheniorba, és úgy egyébként miért kerekedett fel az éjszaka közepén, hogy magát nem kímélve tévedjen el egészen a Vashegyig. Ez utóbbit amúgy ő maga se tudná igazán megmagyarázni.*
-Az imént még a kecskesültet ajánlottad, ha jól emlékszem.
*Bár jelenleg úgy érzi, mindkettőt le tudná gyűrni, olyan éhes.*
-Hogy kell itt rendelni?
*Néz körül valami személyzet után, illetve egy étlapot is átböngészne, ha lehet. Rég járt fogadóban amúgy is, itt meg még idegen is a hely, nem tudja, mi merre hogy...*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2022-11-28 16:14:26
Üzenet elküldve: 2022-11-28 16:14:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
- Az egyszerűség kedvéért szólíts nyugodtan lábtörlőnek!
*Vigyorog a tréfán amit persze csak ő ért, de aránylag hamar észbe kap.*
- Ami azt illeti...
*Egy kicsit gondolkoznia is kell azon, hogy Lea örömteli visszatérte mennyiben kavarta meg az öröklési sorrendet, de feleslegesnek tartaná az idegent érdektelen részletekkel terhelni. Egyesek szerint amúgy is hajlamos a fecsegésre. Ez persze különösebben nem befolyásolná, de mintha Lea is az egyesek között lenne.*
- A hadúr özvegye a Vashegy úrnője.
*Megint meg kell torpannia. Hiszen pont Kagan lett özvegyember miután a söpredék végzett a feleségével Artheniorban. És ha már a hadúr özvegye, az Ephemia lenne a d'Aquista házból. Viszont ha Lea most itt van, akkor ő az özvegy. Viszont amikor Kagan meghalt, még ő is halott volt. Akkor viszont...
Kis ideig tart, amíg ezt elgondolja. Addig viszont kissé bamba képpel mered maga elé, aztán felpillant és zavartan pislog.*
- Ez egy kicsit bonyolult. Szóval a hadúr felesége előbb halt meg, mint az ura, de most ő a Vashegy úrnője.
*Most már szélesen vigyorog.*
- Hallottál már azokról a csodákról amikről mostanság járja a szóbeszéd, és amiket Eeyrnek tulajdonítanak? Hogy néhányan visszatértek a halálból.
*Kicsit széttárja a karjait, mintegy jelezve, hogy ez a rejtvény feloldása. Aztán megint muszáj elmosolyodnia, mert jó emberismerettel ritkán vádolják meg. A jelek szerint most ráhibázott, de ennek sokkal egyszerűbb oka van.*
- Nem mondhatnám. Csak egy ember számára kényelmes és egyszerű dolog azt mondani, hogy egy elf Lihanechből származik. Ahogy az óriások esetében Wegtorent említeni, vagy a mélységiek szülőhelyének Pirtianes-t megnevezni. Jó eséllyel úgy lehet, de ha mégsem, sértődés akkor sincs.
*Ezt az egész elméletet ott találta ki. A valóság csupán annyi, hogy az ő világában az elfek Lihanechből jönnek és pont. Viszont egészen meg van elégedve magával, hogy ilyen - legalábbis szerint - helyre teóriát kanyarított köré.
A holtak kérdésére csak bólint egyet és a nyaka bal oldalának nagy részén terpeszkedő forradásra bök.*
- Ronda idők voltak. Az egyik majdnem letépte a fejem.
*El van szokva tőle (vagy talán soha nem volt hozzászokva) hogy finom hölgyekkel társalogjon, így megint csak utólag veszi észre, hogy ez megfogalmazás talán nyersre sikerült. Cserébe most elég kellemetlenül érezheti magát. Fogalma sincs, hogy miért kéne magyarázkodnia egy idegen előtt olyasmi miatt, amihez semmi közé és amit szégyenletesnek tart?*
- Megtévedt, magukról megfeledkezett emberek bűne volt. Akik már elnyerték büntetésük. Ami talán nem kárpótolja azokat akik elvesztettek valakit, de elégtétellel szolgálhat számukra.
*Igazság szerint ki nem állhatja az arthenioriakat és gondolkodásukat. Finomkodó széplelkek akik mindenkiért könnyeket hullatnak, és még arról is megpróbálnák meggyőzni, hogy egy pór élete is ér annyit, mint az övé. De mielőtt felhúzhatná magát, kínosan kell megvakarnia a tarkóját. Az a kecskeszakállú öregember biztos nem lett volna olyan modortalan, hogy ne mutatkozzon be. Igaz, ő már valószínűleg célozgatna is.*
- Bocsánat! *kicsit úgy érzi, hogy vörös a füle teteje* Laor Vylnis. Ritkán fordul elő, hogy be kell mutatkoznom, és... úriember sem vagyok. Hát te? Egy kis levegőváltozás?
*Ha eszébe jutna, hogy Arthenior a levegő városa, most érezné, hogy így a kérdése egy nagyon gyenge élc is lehetne. De nem jut eszébe.*
- Egyébként a bárcás csirke nagyon finom, ha éhes lennél.
//Ismerkedés az ismeretlennel//
- Az egyszerűség kedvéért szólíts nyugodtan lábtörlőnek!
*Vigyorog a tréfán amit persze csak ő ért, de aránylag hamar észbe kap.*
- Ami azt illeti...
*Egy kicsit gondolkoznia is kell azon, hogy Lea örömteli visszatérte mennyiben kavarta meg az öröklési sorrendet, de feleslegesnek tartaná az idegent érdektelen részletekkel terhelni. Egyesek szerint amúgy is hajlamos a fecsegésre. Ez persze különösebben nem befolyásolná, de mintha Lea is az egyesek között lenne.*
- A hadúr özvegye a Vashegy úrnője.
*Megint meg kell torpannia. Hiszen pont Kagan lett özvegyember miután a söpredék végzett a feleségével Artheniorban. És ha már a hadúr özvegye, az Ephemia lenne a d'Aquista házból. Viszont ha Lea most itt van, akkor ő az özvegy. Viszont amikor Kagan meghalt, még ő is halott volt. Akkor viszont...
Kis ideig tart, amíg ezt elgondolja. Addig viszont kissé bamba képpel mered maga elé, aztán felpillant és zavartan pislog.*
- Ez egy kicsit bonyolult. Szóval a hadúr felesége előbb halt meg, mint az ura, de most ő a Vashegy úrnője.
*Most már szélesen vigyorog.*
- Hallottál már azokról a csodákról amikről mostanság járja a szóbeszéd, és amiket Eeyrnek tulajdonítanak? Hogy néhányan visszatértek a halálból.
*Kicsit széttárja a karjait, mintegy jelezve, hogy ez a rejtvény feloldása. Aztán megint muszáj elmosolyodnia, mert jó emberismerettel ritkán vádolják meg. A jelek szerint most ráhibázott, de ennek sokkal egyszerűbb oka van.*
- Nem mondhatnám. Csak egy ember számára kényelmes és egyszerű dolog azt mondani, hogy egy elf Lihanechből származik. Ahogy az óriások esetében Wegtorent említeni, vagy a mélységiek szülőhelyének Pirtianes-t megnevezni. Jó eséllyel úgy lehet, de ha mégsem, sértődés akkor sincs.
*Ezt az egész elméletet ott találta ki. A valóság csupán annyi, hogy az ő világában az elfek Lihanechből jönnek és pont. Viszont egészen meg van elégedve magával, hogy ilyen - legalábbis szerint - helyre teóriát kanyarított köré.
A holtak kérdésére csak bólint egyet és a nyaka bal oldalának nagy részén terpeszkedő forradásra bök.*
- Ronda idők voltak. Az egyik majdnem letépte a fejem.
*El van szokva tőle (vagy talán soha nem volt hozzászokva) hogy finom hölgyekkel társalogjon, így megint csak utólag veszi észre, hogy ez megfogalmazás talán nyersre sikerült. Cserébe most elég kellemetlenül érezheti magát. Fogalma sincs, hogy miért kéne magyarázkodnia egy idegen előtt olyasmi miatt, amihez semmi közé és amit szégyenletesnek tart?*
- Megtévedt, magukról megfeledkezett emberek bűne volt. Akik már elnyerték büntetésük. Ami talán nem kárpótolja azokat akik elvesztettek valakit, de elégtétellel szolgálhat számukra.
*Igazság szerint ki nem állhatja az arthenioriakat és gondolkodásukat. Finomkodó széplelkek akik mindenkiért könnyeket hullatnak, és még arról is megpróbálnák meggyőzni, hogy egy pór élete is ér annyit, mint az övé. De mielőtt felhúzhatná magát, kínosan kell megvakarnia a tarkóját. Az a kecskeszakállú öregember biztos nem lett volna olyan modortalan, hogy ne mutatkozzon be. Igaz, ő már valószínűleg célozgatna is.*
- Bocsánat! *kicsit úgy érzi, hogy vörös a füle teteje* Laor Vylnis. Ritkán fordul elő, hogy be kell mutatkoznom, és... úriember sem vagyok. Hát te? Egy kis levegőváltozás?
*Ha eszébe jutna, hogy Arthenior a levegő városa, most érezné, hogy így a kérdése egy nagyon gyenge élc is lehetne. De nem jut eszébe.*
- Egyébként a bárcás csirke nagyon finom, ha éhes lennél.
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2022-10-18 21:01:54
Üzenet elküldve: 2022-10-18 21:01:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Határozottan könnyebben sikerül eljutnia végre a szomj- és éhhalál ellen megváltást ígérő fogadóhoz így, hogy a férfiba kapaszkodva biceghet. Bár szerencsére úgy néz ki, a fájdalom nem permanens, mivel egyre kevésbé érzi azt, és ha minden igaz, nem sikerült szereznie egy újabb, bőrét elcsúfító heget se a talpa közepére. Eme remek kilátások közepette hallgatja, még mindig döbbenten, a másik válaszát a kilétét firtató kérdésre.*
-Szóval... most ön az itteni hadúr? *vonja le elgondolkodva a következtetést* -Vagy maradt első fegyveres?
*Bár a férfi egy szóval se említette, hogy annak a bizonyos elhunyt korábbi hadúrnak a helyére lépett volna, valahol logikusnak tartaná, hogy a dolog így történt. Mindenesetre afelől legalább megnyugodhat, hogy nem egy kékvérűvel hozta össze a csalafinta sors, lebecsülni azonban nem szeretné így se az ember pozícióját. Mindenképp fontos, rangos személy lehet, ha jogában áll megválogatni, kiket engednek a falak közé.
A fogadó ajtajához érve kibontakozik a karfogásból, majd készségesen hagyja, hogy a másik nyisson be - szintén eszébe jut egy hasonló megfogadandó tanács az első pofonról, bár ő még arcba kapott székként emlékszik rá -, de először csak tekintetével követi a férfit. Feltűnik neki az önkéntelen pillantás a bal félre, majd az apró fejrázás is, amire felvonja szemöldökét. A helyiségbe lépve hát először ő is azt a bizonyos legközelebbi asztalt nézi meg alaposan, mi nem tetszhetett rajta az embernek. Sok különlegességet, vagy elrettentő tényezőt azonban nem vél felfedezni rajta, hiába szemléli - a kelleténél kicsit tovább. Mire a férfi egyszerűen telibe találja a szülővárosát, még mindig az asztalt fürkészi, így gondolataiból kirebbentve fordul vissza a másik felé, hogy egy elégedetlennek ható, komolytalan fintorral díjazza a kérdés-választ.*
-Maga vagy túl jó emberismerő, vagy rólam rí le ennyire minden... *vonja meg a vállát* -De eltalálta. Lihanech-ben születtem és éltem nem sokkal ezelőttig.
*Közhelyes, vagy sem, a szülei is ott érezték jól magukat elf létükre, és neki is tökéletesen megfelelt a város... leszámítva az utolsó évtizedet. Közben újfent enged a férfinak, és egy utolsó pillantást vetve a gyanús ajtómenti asztal felé, a kiszemelt darabhoz lép. Köpenyét ráhajtja az egyik szék háttámlájára, majd egy megkönnyebbült sóhajjal le is ül. Nem várja el, hogy a másik hozza az úriembert és betolja alá a széket, ezt megoldja magának, majd az asztallapra könyököl. Két kezét összekulcsolja, rajtuk támasztja meg állát, miközben a férfit nézi, ahogy a thargokról mesél. Átsuhan gondolatai közt a sors újabb fintorát jelképező gondolat, miszerint szerelmével is éppen egy fogadóban találkoztak először, és éppen így ültek egymás mellett... - hiába szeretné, nem tudja nem folyamatosan vonni a párhuzamokat a két férfi között. Még szerencséje, hogy a beszélgetés miatt amúgy is az embert figyeli, ám a másiknak feltűnhet, hogy talán az illendőnél egy leheletnyivel erősebben szuggerálja őt és a vonásait.*
-És mi volt az indíték az egész mögött? Volt értelme feldúlni a falvakat? ... Vagy csak könnyű prédák voltak?
*Összehúzza szemöldökeit. A másik kényelmetlen mocorgása láthatóan annak adja jelét, hogy a thargok között élt a fosztogatás idején, így feltehetőleg tudja, mi állhatott a dolog hátterében. Bár még mindig nem győződött meg róla, hogy neki ne lett volna köze hozzá, mégis inkább azt feltételezvén kérdez, hogy nem volt. Máskülönben lényegét tekintve már menekülhetne is, ha már a könnyű prédák megkörnyékezéséről esett szó. Hol lenne neki, meg a tőrének esélye egy 'első fegyveressel' szemben, ha az éppen gondolkodás nélkül rá akarná vetni magát?
Az élőholtak említésére megborzongva mozdul ki a támaszkodó pózból, hogy a széken hátra dőlve keresztbe fonja karjait mellkasa előtt. Ha nem is sokat, de erről az esetről is hallott valamennyit, és még emlékszik rá, mennyire nem volt ínyére akkoriban az utcára se kimenni, bár elég messze lakott még a történések helyszínétől.*
-Ezek szerint harcolt ellenük?
*Teszi fel a kérdést, bár a válasz akár egyértelmű is lehetne. Arcán némi undor ül még a mozgó hullák vizualizálásának jóvoltából, de talán a férfi ezt nem veszi magára. Ez az ellenszenves kifejezés persze azonnal megszűnik, és átvált zavart mosolyba, mikor az ember megkéri, hogy hagyja abba a magázódást. Hogy ne mutasson teljes elutasításra utaló testbeszédet, karjait leereszti maga elől az ölébe.*
-Lihanech-ben is ezt tanítják és gyakorolják, nem csak Artheniorban. *emlékezteti a férfit, hogy eddigi, emberi viszonylatban hosszú életének javát a víz városában töltötte, így nem épp az artheniori előkelőség beszél belőle, mikor magázódik* -De ha gondolj... ha gondolod, akkor legyen. Ez esetben viszont elárulhatná...d a nevedet is. Hacsak nem nekem kell kitalálnom.
*A végére már egy (jóindulattal) felszabadultnak is nevezhető mosolyt kanyarít magára. Elvégre még mindig csak annyit tud a másik nevét illetően, hogy hogyan nem hívják, az pedig igazán nem lenne tisztességes verseny, ha ebben a kérdésben kellene tippelnie. Valószínűleg nem lenne akkora szerencséje, mint az embernek az elfek közkedvelt városával.*
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Határozottan könnyebben sikerül eljutnia végre a szomj- és éhhalál ellen megváltást ígérő fogadóhoz így, hogy a férfiba kapaszkodva biceghet. Bár szerencsére úgy néz ki, a fájdalom nem permanens, mivel egyre kevésbé érzi azt, és ha minden igaz, nem sikerült szereznie egy újabb, bőrét elcsúfító heget se a talpa közepére. Eme remek kilátások közepette hallgatja, még mindig döbbenten, a másik válaszát a kilétét firtató kérdésre.*
-Szóval... most ön az itteni hadúr? *vonja le elgondolkodva a következtetést* -Vagy maradt első fegyveres?
*Bár a férfi egy szóval se említette, hogy annak a bizonyos elhunyt korábbi hadúrnak a helyére lépett volna, valahol logikusnak tartaná, hogy a dolog így történt. Mindenesetre afelől legalább megnyugodhat, hogy nem egy kékvérűvel hozta össze a csalafinta sors, lebecsülni azonban nem szeretné így se az ember pozícióját. Mindenképp fontos, rangos személy lehet, ha jogában áll megválogatni, kiket engednek a falak közé.
A fogadó ajtajához érve kibontakozik a karfogásból, majd készségesen hagyja, hogy a másik nyisson be - szintén eszébe jut egy hasonló megfogadandó tanács az első pofonról, bár ő még arcba kapott székként emlékszik rá -, de először csak tekintetével követi a férfit. Feltűnik neki az önkéntelen pillantás a bal félre, majd az apró fejrázás is, amire felvonja szemöldökét. A helyiségbe lépve hát először ő is azt a bizonyos legközelebbi asztalt nézi meg alaposan, mi nem tetszhetett rajta az embernek. Sok különlegességet, vagy elrettentő tényezőt azonban nem vél felfedezni rajta, hiába szemléli - a kelleténél kicsit tovább. Mire a férfi egyszerűen telibe találja a szülővárosát, még mindig az asztalt fürkészi, így gondolataiból kirebbentve fordul vissza a másik felé, hogy egy elégedetlennek ható, komolytalan fintorral díjazza a kérdés-választ.*
-Maga vagy túl jó emberismerő, vagy rólam rí le ennyire minden... *vonja meg a vállát* -De eltalálta. Lihanech-ben születtem és éltem nem sokkal ezelőttig.
*Közhelyes, vagy sem, a szülei is ott érezték jól magukat elf létükre, és neki is tökéletesen megfelelt a város... leszámítva az utolsó évtizedet. Közben újfent enged a férfinak, és egy utolsó pillantást vetve a gyanús ajtómenti asztal felé, a kiszemelt darabhoz lép. Köpenyét ráhajtja az egyik szék háttámlájára, majd egy megkönnyebbült sóhajjal le is ül. Nem várja el, hogy a másik hozza az úriembert és betolja alá a széket, ezt megoldja magának, majd az asztallapra könyököl. Két kezét összekulcsolja, rajtuk támasztja meg állát, miközben a férfit nézi, ahogy a thargokról mesél. Átsuhan gondolatai közt a sors újabb fintorát jelképező gondolat, miszerint szerelmével is éppen egy fogadóban találkoztak először, és éppen így ültek egymás mellett... - hiába szeretné, nem tudja nem folyamatosan vonni a párhuzamokat a két férfi között. Még szerencséje, hogy a beszélgetés miatt amúgy is az embert figyeli, ám a másiknak feltűnhet, hogy talán az illendőnél egy leheletnyivel erősebben szuggerálja őt és a vonásait.*
-És mi volt az indíték az egész mögött? Volt értelme feldúlni a falvakat? ... Vagy csak könnyű prédák voltak?
*Összehúzza szemöldökeit. A másik kényelmetlen mocorgása láthatóan annak adja jelét, hogy a thargok között élt a fosztogatás idején, így feltehetőleg tudja, mi állhatott a dolog hátterében. Bár még mindig nem győződött meg róla, hogy neki ne lett volna köze hozzá, mégis inkább azt feltételezvén kérdez, hogy nem volt. Máskülönben lényegét tekintve már menekülhetne is, ha már a könnyű prédák megkörnyékezéséről esett szó. Hol lenne neki, meg a tőrének esélye egy 'első fegyveressel' szemben, ha az éppen gondolkodás nélkül rá akarná vetni magát?
Az élőholtak említésére megborzongva mozdul ki a támaszkodó pózból, hogy a széken hátra dőlve keresztbe fonja karjait mellkasa előtt. Ha nem is sokat, de erről az esetről is hallott valamennyit, és még emlékszik rá, mennyire nem volt ínyére akkoriban az utcára se kimenni, bár elég messze lakott még a történések helyszínétől.*
-Ezek szerint harcolt ellenük?
*Teszi fel a kérdést, bár a válasz akár egyértelmű is lehetne. Arcán némi undor ül még a mozgó hullák vizualizálásának jóvoltából, de talán a férfi ezt nem veszi magára. Ez az ellenszenves kifejezés persze azonnal megszűnik, és átvált zavart mosolyba, mikor az ember megkéri, hogy hagyja abba a magázódást. Hogy ne mutasson teljes elutasításra utaló testbeszédet, karjait leereszti maga elől az ölébe.*
-Lihanech-ben is ezt tanítják és gyakorolják, nem csak Artheniorban. *emlékezteti a férfit, hogy eddigi, emberi viszonylatban hosszú életének javát a víz városában töltötte, így nem épp az artheniori előkelőség beszél belőle, mikor magázódik* -De ha gondolj... ha gondolod, akkor legyen. Ez esetben viszont elárulhatná...d a nevedet is. Hacsak nem nekem kell kitalálnom.
*A végére már egy (jóindulattal) felszabadultnak is nevezhető mosolyt kanyarít magára. Elvégre még mindig csak annyit tud a másik nevét illetően, hogy hogyan nem hívják, az pedig igazán nem lenne tisztességes verseny, ha ebben a kérdésben kellene tippelnie. Valószínűleg nem lenne akkora szerencséje, mint az embernek az elfek közkedvelt városával.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2022-10-18 10:22:55
Üzenet elküldve: 2022-10-18 10:22:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
- Én.
*Már a Vaskorsónál járnak amikor jön a döbbent visszakérdezés arra, hogy ő dönti el, kit enged be a strázsa az amoni kapunál, bár a meglepetést itt még észre sem veszi. Csak akkor, amikor az elf már arra is rákérdez, hogy kicsoda is ő?*
- Ilyenkor szokták azt mondani, hogy senki, nem igaz? *kérdez vissza vigyorogva* Amikor a hadúr még élt, volt címem. Talán első fegyveresnek lehetne fordítani.
*Itt persze egy kicsit túloz, mint szinte minden férfi ha nőtársaságban van. De az tény, hogy előkelő helyen szerepelt a tharg harcosok sorában.*
- Manapság ez nem fontos.
*Persze, nem hivatalos címeit, legyen az a hadfőkárszeg vagy a lábtörlő, nem biztos, hogy nagydobra verné.*
- Viszont a kapuőrségért jobbára én felelek, ennyi az egész.
*Nagyon meg lenne lepve ha tudná, hogy az elf milyen rangot feltételez. Az ő olvasatában a királyok, fejedelmek amolyan bársonyba, selyembe burkolódzó urak, akik semmiben sem hasonlítanak rá. A hősénekekben persze hallani olyan uralkodókról, akik talpig vasban álltak a sereg élére és vívtak csatákat, de ezeknek az időknek rég leáldozott. Az utolsó ilyen talán pont Kagan volt. Közben belöki a Vaskorsó ajtaját és engedné előre az elfet, de eszébe jut amit hallott valahol: ilyen helyre mindig a férfi megy előre, hogy ha odabent valami csetepaté lenne, ő kapja az első pofont. Bár sohasem szokta magát úriemberként beállítani, mint a vén kecske kancellár, most mégis szükségét érzi, hogy ő menjen előre. És csak most döbben rá, hogy milyen régen is járt itt. Önkéntelenül is a balkéz felé legközelebb eső asztal felé néz. Idáig cipelték a többiek, ott tették le a padlóra abban a hiszemben, hogy csak percei vannak hátra. Így is lett volna, ha nem bukkan fel egy göndör hajú tündér...
Kicsit megrázza a fejét, hogy elhessegesse a gondolatot.*
- Hmm... Lihanech-ből?
*Kérdez vissza óvatosan, mert valahol érzi, hogy mennyire közhelyes az, hogy minden elfet abból a városból származónak gondol a kívülálló. Elvégre olyasmit is hallott már, hogy még Pirtianes-ben is élnek hegyesfülűek, bár arrafelé nem lehet fáklyásmenet számukra a lét. Egy asztal felé int és ha a másik számára az megfelelő, le is telepedhetnek mellé.*
- Nos... khm... *fészkelődik kicsit kényelmetlenül a fosztogatás felvetésére, mert ez nem olyasmi amire büszkének kéne lenni. Még úgy sem, hogy semmi köze nem volt hozzá.*
- Részben igaz. Tudom, hogy pletykálják az is, hogy a thargok mind elvetemült barbárok, akiknek semmi sem szent és ha ez nem is igaz, de mindenhol előfordulnak gazfickók Vagy olyanok akik a könnyű préda láttán nem gondolkodnak. És igen, az igaz, hogy a főkolompos már megbűnhődött. Meghalt.
*Aenae saját kezűleg végzett vele, ami Laort ugyancsak meglepte. Ilyesmit nem nézett volna ki belőle. Aztán legyint egyet.*
- Nem, semmi sértő nincs ebben. Csak nem olyasmi, amivel szívesen dicsekszik az ember. Én pedig... huh... jó régen keveredtem ide. Akkoriban amikor Sa'Tereth kinyilvánította a hatalmát és holtak dúlták a vidéket A Vashegy akkori urának, Kagan Thargodarnak fegyveresekre volt szüksége, nekem pedig jól jött volna a zsold.
*Van itt még valami, ami zavarja. Az, hogy az elf következetesen magázza. Ezt pedig Laor mindig is olyan városi hóbortnak tartotta, amire semmi szükség nincs. Errefelé nem is szokás.*
- Tudom, hogy Artheniorban divat magázódni, de most nem vagyunk ott. És nem is vagyok olyan uraság, aki ezt elvárná. Annyira nem, hogy bár azt hallottam, hogy a tegeződést a hölgynek illik felajánlania úri körökben... *széttárja a karjait és elvigyorodik* de most úri körökben sem vagyunk. Úgyhogy hanyagoljuk ezt, hm?
//Ismerkedés az ismeretlennel//
- Én.
*Már a Vaskorsónál járnak amikor jön a döbbent visszakérdezés arra, hogy ő dönti el, kit enged be a strázsa az amoni kapunál, bár a meglepetést itt még észre sem veszi. Csak akkor, amikor az elf már arra is rákérdez, hogy kicsoda is ő?*
- Ilyenkor szokták azt mondani, hogy senki, nem igaz? *kérdez vissza vigyorogva* Amikor a hadúr még élt, volt címem. Talán első fegyveresnek lehetne fordítani.
*Itt persze egy kicsit túloz, mint szinte minden férfi ha nőtársaságban van. De az tény, hogy előkelő helyen szerepelt a tharg harcosok sorában.*
- Manapság ez nem fontos.
*Persze, nem hivatalos címeit, legyen az a hadfőkárszeg vagy a lábtörlő, nem biztos, hogy nagydobra verné.*
- Viszont a kapuőrségért jobbára én felelek, ennyi az egész.
*Nagyon meg lenne lepve ha tudná, hogy az elf milyen rangot feltételez. Az ő olvasatában a királyok, fejedelmek amolyan bársonyba, selyembe burkolódzó urak, akik semmiben sem hasonlítanak rá. A hősénekekben persze hallani olyan uralkodókról, akik talpig vasban álltak a sereg élére és vívtak csatákat, de ezeknek az időknek rég leáldozott. Az utolsó ilyen talán pont Kagan volt. Közben belöki a Vaskorsó ajtaját és engedné előre az elfet, de eszébe jut amit hallott valahol: ilyen helyre mindig a férfi megy előre, hogy ha odabent valami csetepaté lenne, ő kapja az első pofont. Bár sohasem szokta magát úriemberként beállítani, mint a vén kecske kancellár, most mégis szükségét érzi, hogy ő menjen előre. És csak most döbben rá, hogy milyen régen is járt itt. Önkéntelenül is a balkéz felé legközelebb eső asztal felé néz. Idáig cipelték a többiek, ott tették le a padlóra abban a hiszemben, hogy csak percei vannak hátra. Így is lett volna, ha nem bukkan fel egy göndör hajú tündér...
Kicsit megrázza a fejét, hogy elhessegesse a gondolatot.*
- Hmm... Lihanech-ből?
*Kérdez vissza óvatosan, mert valahol érzi, hogy mennyire közhelyes az, hogy minden elfet abból a városból származónak gondol a kívülálló. Elvégre olyasmit is hallott már, hogy még Pirtianes-ben is élnek hegyesfülűek, bár arrafelé nem lehet fáklyásmenet számukra a lét. Egy asztal felé int és ha a másik számára az megfelelő, le is telepedhetnek mellé.*
- Nos... khm... *fészkelődik kicsit kényelmetlenül a fosztogatás felvetésére, mert ez nem olyasmi amire büszkének kéne lenni. Még úgy sem, hogy semmi köze nem volt hozzá.*
- Részben igaz. Tudom, hogy pletykálják az is, hogy a thargok mind elvetemült barbárok, akiknek semmi sem szent és ha ez nem is igaz, de mindenhol előfordulnak gazfickók Vagy olyanok akik a könnyű préda láttán nem gondolkodnak. És igen, az igaz, hogy a főkolompos már megbűnhődött. Meghalt.
*Aenae saját kezűleg végzett vele, ami Laort ugyancsak meglepte. Ilyesmit nem nézett volna ki belőle. Aztán legyint egyet.*
- Nem, semmi sértő nincs ebben. Csak nem olyasmi, amivel szívesen dicsekszik az ember. Én pedig... huh... jó régen keveredtem ide. Akkoriban amikor Sa'Tereth kinyilvánította a hatalmát és holtak dúlták a vidéket A Vashegy akkori urának, Kagan Thargodarnak fegyveresekre volt szüksége, nekem pedig jól jött volna a zsold.
*Van itt még valami, ami zavarja. Az, hogy az elf következetesen magázza. Ezt pedig Laor mindig is olyan városi hóbortnak tartotta, amire semmi szükség nincs. Errefelé nem is szokás.*
- Tudom, hogy Artheniorban divat magázódni, de most nem vagyunk ott. És nem is vagyok olyan uraság, aki ezt elvárná. Annyira nem, hogy bár azt hallottam, hogy a tegeződést a hölgynek illik felajánlania úri körökben... *széttárja a karjait és elvigyorodik* de most úri körökben sem vagyunk. Úgyhogy hanyagoljuk ezt, hm?
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-13 00:06:20
Üzenet elküldve: 2022-07-13 00:06:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Mivel a férfi egyetért az indulással, már csak a pakolás marad hátra. Nem hagy meg semmit, a kis batyut meg gondosan elpakolja a hátizsákjába.*
- Ezek a talányok a gyengéim... De Taitos mester nagyon kedveli őket. Már az első varázslatomnál valami kavicsról beszélt, meg hullámokról... - *Feleli szórakozottan. Pedig a kettő nem teljesen ugyanaz, leginkább a szimbólumokkal akadnak gondjai, amikből a találós kérdések is épülnek.
Most meg azt próbálja kifejezni, hogy miért is igyekszik ennyire a megfejtéssel: mert a mestere erre szoktatta, s épp ezért fejlődnie is kell e téren. Na meg egyébként is szeret némi kedves gúnnyal megemlékezni Taitos furcsaságairól.
Karját nyújtja Kilencediknek, aki ügyesen fölkapaszkodik onnan a vállára, hogy elfoglalja a szokásos helyét. Mikor Valuryen elteszi a zenélő serleget, Krestvir máris hiányolja a zenét, de valahogy illik is ez a lezárás az induláshoz.*
- Jó éjt! - *Köszön el fennhangon a bent tartózkodóktól, miközben fejhajtással köszöni meg Valuryennek az előre engedést.
Odakint megcsapja a hűvös levegő, de a megkönnyebbülés is, hogy hármasban maradtak. Mintha könnyebb volna a lélegzés...*
- Még egyszer köszönöm a meghívást! - *Hajol meg.*
- Én is köszönöm! - *Vartyogja Kilencedik is, széles jókedvvel és színpadiasan utánozva hordozója szertartásosságát maga is előre dől mintegy meghajlás gyanánt.
Krestvir ezután nem is késlekedik, mert szeretne még sötétedés előtt Synmirára érni, úgyhogy egész sietős léptekkel indul meg az egykori máguslak felé.*
- Éjszaka és nappal? - *Szól aztán a semmiből, de talán sejthető, hogy épp egy ötletet oszt meg.*
*Mivel a férfi egyetért az indulással, már csak a pakolás marad hátra. Nem hagy meg semmit, a kis batyut meg gondosan elpakolja a hátizsákjába.*
- Ezek a talányok a gyengéim... De Taitos mester nagyon kedveli őket. Már az első varázslatomnál valami kavicsról beszélt, meg hullámokról... - *Feleli szórakozottan. Pedig a kettő nem teljesen ugyanaz, leginkább a szimbólumokkal akadnak gondjai, amikből a találós kérdések is épülnek.
Most meg azt próbálja kifejezni, hogy miért is igyekszik ennyire a megfejtéssel: mert a mestere erre szoktatta, s épp ezért fejlődnie is kell e téren. Na meg egyébként is szeret némi kedves gúnnyal megemlékezni Taitos furcsaságairól.
Karját nyújtja Kilencediknek, aki ügyesen fölkapaszkodik onnan a vállára, hogy elfoglalja a szokásos helyét. Mikor Valuryen elteszi a zenélő serleget, Krestvir máris hiányolja a zenét, de valahogy illik is ez a lezárás az induláshoz.*
- Jó éjt! - *Köszön el fennhangon a bent tartózkodóktól, miközben fejhajtással köszöni meg Valuryennek az előre engedést.
Odakint megcsapja a hűvös levegő, de a megkönnyebbülés is, hogy hármasban maradtak. Mintha könnyebb volna a lélegzés...*
- Még egyszer köszönöm a meghívást! - *Hajol meg.*
- Én is köszönöm! - *Vartyogja Kilencedik is, széles jókedvvel és színpadiasan utánozva hordozója szertartásosságát maga is előre dől mintegy meghajlás gyanánt.
Krestvir ezután nem is késlekedik, mert szeretne még sötétedés előtt Synmirára érni, úgyhogy egész sietős léptekkel indul meg az egykori máguslak felé.*
- Éjszaka és nappal? - *Szól aztán a semmiből, de talán sejthető, hogy épp egy ötletet oszt meg.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-12 17:18:57
Üzenet elküldve: 2022-07-12 17:18:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Valuryen csendesen hallgat és élvezi a füstölését, nem zavarja egyáltalán, hogy kialakul az a bizonyos szünet a beszélgetésükben. Úgy hiszi, hogy Krestvir talán gondolkozik a feladványon, de ha nem is, úgy gondolja, hogyha nagyon feszélyezve érezné magát, akkor szólna. Ő pedig a saját gondolataival mindig is jól elszórakoztatta magát, és így az ételnek is van egy kis ideje megülepednie a gyomrában.*
-Indulhatunk.
*Jelenti ki egy nagyon aprócska mosollyal az arcán, s elkezdi elpakolni a maradék ételt. Van a batyujában több kendő is, egyet átnyújt Krestvirnek is, hátha szüksége lenne rá, és gondosan elteszi amit meg lehet menteni és nem túlságosan romlandó. Már éppen állna is fel, amikor a lány szólal meg, a rejtvénnyel kapcsolatban.*
-Áh igen.
*Mosolyodik el.*
-Tudod nem muszáj mindet kitalálnod ha nem szeretnéd, de nyugodtan gondolkozz csak rajta ha van hozzá kedved. Közben pedig akár el is indulhatunk Synmirára, a friss levegő mindig megélénkíti a kobakot.
*Megkocogtatja a fejét, majd feláll és mindent magához fog, a zenélő kupát is elteszi a zsákjába, meghúzza a száját és a vállára kapja azt.*
-Csak utánad, utánatok.
*Nyitja az ajtót, és ha nincs más akkor nekiindulhatnak a hazaútnak.*
*Valuryen csendesen hallgat és élvezi a füstölését, nem zavarja egyáltalán, hogy kialakul az a bizonyos szünet a beszélgetésükben. Úgy hiszi, hogy Krestvir talán gondolkozik a feladványon, de ha nem is, úgy gondolja, hogyha nagyon feszélyezve érezné magát, akkor szólna. Ő pedig a saját gondolataival mindig is jól elszórakoztatta magát, és így az ételnek is van egy kis ideje megülepednie a gyomrában.*
-Indulhatunk.
*Jelenti ki egy nagyon aprócska mosollyal az arcán, s elkezdi elpakolni a maradék ételt. Van a batyujában több kendő is, egyet átnyújt Krestvirnek is, hátha szüksége lenne rá, és gondosan elteszi amit meg lehet menteni és nem túlságosan romlandó. Már éppen állna is fel, amikor a lány szólal meg, a rejtvénnyel kapcsolatban.*
-Áh igen.
*Mosolyodik el.*
-Tudod nem muszáj mindet kitalálnod ha nem szeretnéd, de nyugodtan gondolkozz csak rajta ha van hozzá kedved. Közben pedig akár el is indulhatunk Synmirára, a friss levegő mindig megélénkíti a kobakot.
*Megkocogtatja a fejét, majd feláll és mindent magához fog, a zenélő kupát is elteszi a zsákjába, meghúzza a száját és a vállára kapja azt.*
-Csak utánad, utánatok.
*Nyitja az ajtót, és ha nincs más akkor nekiindulhatnak a hazaútnak.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-08 00:53:57
Üzenet elküldve: 2022-07-08 00:53:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Szívesen mondaná, hogy szerinte igazából egyik állat sem érti az emberi beszédet, nem lehet őket szavakkal győzködni, s főként nem néznek cinkosan... De végül csöndben marad, mert hallott ma már furcsábbat is az elftől. És ha valóban illúzió volt a próba, mint azt sejti, akkor annak keretében akár még ez is megtörténhetett.
A filozofikus gondolatra nem válaszol, pusztán a fejét billenti picit egyetértőn, de nemtörődömül. Ez olyasfajta téma, amivel nem szeret és nem akar foglalkozni, mert félő, hogy még kikezdené az ép elméjét az állandó kétkedés. Abból a káoszból és bizonytalanságból jutott elég az elmúlt napokra és voltak is kétségei, hogy mi a valóság és mi látomás, úgyhogy jól érti a férfi fölvetését.
Majd következik az egyik találós kérdés fölidézése, aminek megfejtésével ő maga is megpróbálkozik, s igencsak meglepődik, hogy sikerül elsőre eltalálnia. De talán még jobban meglepi Valuryen lelkes fölrikkanása és dicsérete. Lehet mondani, hogy zavarba jön. Azért persze elmosolyodik, mind az elf megnyilvánulásán, mind a saját sikere fölött érzett örömében.
Emiatt aztán egészen derűlátóan áll hozzá a másik talányhoz is, viszont ezzel már láthatóan jobban meggyűlik a baja. Homlokát ráncolja, forgatja kezében a poharat, de nem bír rájönni.
Észreveszi közben, hogy az elf végzett az evéssel, s ismét elpillant az ablak felé, ahol már egyre inkább látni, hogy a nap alászáll odakint. Úgy véli, ez egy megfelelő alkalom lehet a szedelőzködésre.
Kilencedik is már csak nézelődik, apró gyomrába nem kell sok az ételből. Az ő táljukból nem is fogyott annyira, mert Krestvir sem volt túlzottan éhes, úgyhogy bőven jut majd reggelire is, vagy ha később még megéheznének az este.*
- Indulhatunk haza? - *Szúrja közbe a kérdést, bár föl nem adta még a találgatást, csak a gondolkodás mellett akár útra is kelhetnek.
Kilencedik elé teszi a poharát, mert végtére megígérte, hogy evés után még ihat a manó. Az apró lény pedig egyből vigyorodik is el és föláll, hogy a lány segítségével igyék a borból. Az arckifejezése hasonló lesz, mint első alkalommal, néhány korty után meg is elégszik. Aztán a füleit mozgatja, mintha csak ellenőrizné, hat-e már az ital, s kezd-e zsibbadni.
Krestvir a poharat benne a maradék borral aztán Valuryen felé tolja és rá pillant, hogy elveszi-e. Kilencedik a méretéből adódóan nem sokat ivott belőle, úgyhogy még csaknem tele van az edény. Ahogyan a sajátja is még félig. Föl is hajtja a maradékot, de nem kapkodja el, mert ő sincs túlzottan szokva az ital ízéhez.*
- Azt mondja, én is szeretem. Akkor olyasvalakikről van szó, akiket mindenki szeret... - *Szólal meg a semmiből, ami jelezheti, hogy valóban töri még a fejét a talányon. Azt még várja, Valuryen a felszolgálótól kér-e valamit, vagy maga próbálja elpakolni a maradékot. Ha utóbbira lát jeleket, akkor ő is kutatni kezd a táskájában tiszta kendő után.*
*Szívesen mondaná, hogy szerinte igazából egyik állat sem érti az emberi beszédet, nem lehet őket szavakkal győzködni, s főként nem néznek cinkosan... De végül csöndben marad, mert hallott ma már furcsábbat is az elftől. És ha valóban illúzió volt a próba, mint azt sejti, akkor annak keretében akár még ez is megtörténhetett.
A filozofikus gondolatra nem válaszol, pusztán a fejét billenti picit egyetértőn, de nemtörődömül. Ez olyasfajta téma, amivel nem szeret és nem akar foglalkozni, mert félő, hogy még kikezdené az ép elméjét az állandó kétkedés. Abból a káoszból és bizonytalanságból jutott elég az elmúlt napokra és voltak is kétségei, hogy mi a valóság és mi látomás, úgyhogy jól érti a férfi fölvetését.
Majd következik az egyik találós kérdés fölidézése, aminek megfejtésével ő maga is megpróbálkozik, s igencsak meglepődik, hogy sikerül elsőre eltalálnia. De talán még jobban meglepi Valuryen lelkes fölrikkanása és dicsérete. Lehet mondani, hogy zavarba jön. Azért persze elmosolyodik, mind az elf megnyilvánulásán, mind a saját sikere fölött érzett örömében.
Emiatt aztán egészen derűlátóan áll hozzá a másik talányhoz is, viszont ezzel már láthatóan jobban meggyűlik a baja. Homlokát ráncolja, forgatja kezében a poharat, de nem bír rájönni.
Észreveszi közben, hogy az elf végzett az evéssel, s ismét elpillant az ablak felé, ahol már egyre inkább látni, hogy a nap alászáll odakint. Úgy véli, ez egy megfelelő alkalom lehet a szedelőzködésre.
Kilencedik is már csak nézelődik, apró gyomrába nem kell sok az ételből. Az ő táljukból nem is fogyott annyira, mert Krestvir sem volt túlzottan éhes, úgyhogy bőven jut majd reggelire is, vagy ha később még megéheznének az este.*
- Indulhatunk haza? - *Szúrja közbe a kérdést, bár föl nem adta még a találgatást, csak a gondolkodás mellett akár útra is kelhetnek.
Kilencedik elé teszi a poharát, mert végtére megígérte, hogy evés után még ihat a manó. Az apró lény pedig egyből vigyorodik is el és föláll, hogy a lány segítségével igyék a borból. Az arckifejezése hasonló lesz, mint első alkalommal, néhány korty után meg is elégszik. Aztán a füleit mozgatja, mintha csak ellenőrizné, hat-e már az ital, s kezd-e zsibbadni.
Krestvir a poharat benne a maradék borral aztán Valuryen felé tolja és rá pillant, hogy elveszi-e. Kilencedik a méretéből adódóan nem sokat ivott belőle, úgyhogy még csaknem tele van az edény. Ahogyan a sajátja is még félig. Föl is hajtja a maradékot, de nem kapkodja el, mert ő sincs túlzottan szokva az ital ízéhez.*
- Azt mondja, én is szeretem. Akkor olyasvalakikről van szó, akiket mindenki szeret... - *Szólal meg a semmiből, ami jelezheti, hogy valóban töri még a fejét a talányon. Azt még várja, Valuryen a felszolgálótól kér-e valamit, vagy maga próbálja elpakolni a maradékot. Ha utóbbira lát jeleket, akkor ő is kutatni kezd a táskájában tiszta kendő után.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870