Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-25 13:20:51
Üzenet elküldve: 2020-06-25 13:20:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Fint – Távozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy tekintetével a pultost keresi, hát nem tart sokáig meg is találnia. Szórakoztatja magát munka nem lévén, bár Aszté úgy sejti csak henyél, mert valószínű munka az lenne, csak lusta. Otthon ez volt a szólás, hiszen a cselédek sem túlhajszoltak, csak szeretnek panaszkodni és a munka sem túl sok, csak lusta mind, egytől egyig. Most még meggyötörtebbnek látszik, mint a múltkor, mikor volt „szerencséje” az áldott szájából kiszabaduló füstöt szívni az orrával. Ahogy a férfi feltápászkodik és felé veszi az irányt nagy kedvetlenül, máris mosolyt csal az arcára ez a meggyötört kép. Szélesre is húzódik a szája széle, nagyon lelkesen fog bele a mondanivalóba, mintha nem is venné fel, mennyire unott és elcsigázott a másik.*
-Nagyon jó volt a szoba, meg voltam vele elégedve. A paplanból szinte áradt a frissesség. Csak el akartam köszönni, mert hát, kár tagadni… *Legyintget a kezével.*
-Barátok lettünk ez idő alatt. Pont ezért szeretnék megosztani egy észrevételt. *Kicsit közelebb hajol, miután körbenézett, jelezve a mondanivaló bizalmas jellegét, majd közli.*
-Kilóg a kígyó a nadrágjából. *Bök a szemével a férfi ágyéka felé és kíváncsi, hogy lenéz e, hogy ellenőrizze a dolgot. Mert jólesne neki még egyszer, ha kicsit magában megalázhatna valakit, ha már kísérője nincsen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy tekintetével a pultost keresi, hát nem tart sokáig meg is találnia. Szórakoztatja magát munka nem lévén, bár Aszté úgy sejti csak henyél, mert valószínű munka az lenne, csak lusta. Otthon ez volt a szólás, hiszen a cselédek sem túlhajszoltak, csak szeretnek panaszkodni és a munka sem túl sok, csak lusta mind, egytől egyig. Most még meggyötörtebbnek látszik, mint a múltkor, mikor volt „szerencséje” az áldott szájából kiszabaduló füstöt szívni az orrával. Ahogy a férfi feltápászkodik és felé veszi az irányt nagy kedvetlenül, máris mosolyt csal az arcára ez a meggyötört kép. Szélesre is húzódik a szája széle, nagyon lelkesen fog bele a mondanivalóba, mintha nem is venné fel, mennyire unott és elcsigázott a másik.*
-Nagyon jó volt a szoba, meg voltam vele elégedve. A paplanból szinte áradt a frissesség. Csak el akartam köszönni, mert hát, kár tagadni… *Legyintget a kezével.*
-Barátok lettünk ez idő alatt. Pont ezért szeretnék megosztani egy észrevételt. *Kicsit közelebb hajol, miután körbenézett, jelezve a mondanivaló bizalmas jellegét, majd közli.*
-Kilóg a kígyó a nadrágjából. *Bök a szemével a férfi ágyéka felé és kíváncsi, hogy lenéz e, hogy ellenőrizze a dolgot. Mert jólesne neki még egyszer, ha kicsit magában megalázhatna valakit, ha már kísérője nincsen.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-25 13:04:49
Üzenet elküldve: 2020-06-25 13:04:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fint – Távozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt nem mondhatnánk, hogy Fint nagyon hallgatózna a nagyobb asztaltársaság felé, bár elég hangosak. Igazság szerint baromira nem érdekli, hogy miről beszélgetnek. Nincs is más szórakozni valója, mint hogy ücsörög, és a szablyáját pucolgatja.
Nagy magányában felmerül benne a kérdés, hogy vajon mennyi ideig nem kell majd fegyvert ragadnia, mikor annak idején olyan természetes volt, mondhatni, munkaeszköz.
A kezében lévő szablyájáról nem is beszélve.
Hiányzik neki Esti, a mennykőbe is. És még a háta is sajog, ott, ahol sajogni szokott. Emiatt minden érdeklődése és vidámsága odavész, sőt, csak még mogorvábbnak, magányosabbnak, megfáradtabbnak, és úgy általában öregebbnek látszik. Nagy nyomorában alig veszi észre, hogy az ismerős némber a pultja előtt toporog. Feltápászkodik, és odasétál.*
- Mi kéne, ha volna? *Kíváncsiskodik udvariatlanul, hozva a szokott formáját, miközben könyökével a pultot támasztja.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.25 13:05:48
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt nem mondhatnánk, hogy Fint nagyon hallgatózna a nagyobb asztaltársaság felé, bár elég hangosak. Igazság szerint baromira nem érdekli, hogy miről beszélgetnek. Nincs is más szórakozni valója, mint hogy ücsörög, és a szablyáját pucolgatja.
Nagy magányában felmerül benne a kérdés, hogy vajon mennyi ideig nem kell majd fegyvert ragadnia, mikor annak idején olyan természetes volt, mondhatni, munkaeszköz.
A kezében lévő szablyájáról nem is beszélve.
Hiányzik neki Esti, a mennykőbe is. És még a háta is sajog, ott, ahol sajogni szokott. Emiatt minden érdeklődése és vidámsága odavész, sőt, csak még mogorvábbnak, magányosabbnak, megfáradtabbnak, és úgy általában öregebbnek látszik. Nagy nyomorában alig veszi észre, hogy az ismerős némber a pultja előtt toporog. Feltápászkodik, és odasétál.*
- Mi kéne, ha volna? *Kíváncsiskodik udvariatlanul, hozva a szokott formáját, miközben könyökével a pultot támasztja.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.25 13:05:48
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-25 10:48:24
Üzenet elküldve: 2020-06-25 10:48:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyós meg a kígyós//
//Fint - Távozás//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Fogja szépen a kulcsot és elindul a szobák felé vezető folyosón. Ám, amint a saját ajtajához ér, arra lesz figyelmes, hogy a ficsúr elintézi egy dobott csókkal a dolgot, talán ő is érzi, hogy nála valami nem stimmel és nem szívesen ugrana fejest egy bizonytalan kettesben eltöltött percbe. ~Van esze, annak ellenére, hogy nemes fattyú. ~ Nem, mintha ő maga nem lenne az, de már régen nem tartja magát közéjük valónak. Az estére magára zárja az ajtót, lemossa a feltört sarkát és bekötözi fáslival. Nem igazán alszik mélyen, hiszen, hogy is tehetné, még a kígyók is zaklatottak, a folytonos mozgásuk ébren tartja. Másnap reggel szedelőzködik és, ahogy a férfi mondta, indul visszafelé.*
-Talán elhamarkodtam a dolgokat. *Állapítja meg, csak úgy magának meg a szekrénynek.*
-Túl gyorsan felkapom a vizet, azóta lehet azt a ribancot már felkoncolták és végig csorgatták vele a kertet. *Csak úgy hirtelen fogja el a pozitív szemlélet és indul meg kifelé, felhajtva a rakoncátlan állatokra a csuklyát. Mielőtt azonban távozna odalép a pulthoz és a szemével azt a pofátlan férfit keresi, aki tegnap még úgy füstölt mint egy vizes fából rakott mágja.*
//Fint - Távozás//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Fogja szépen a kulcsot és elindul a szobák felé vezető folyosón. Ám, amint a saját ajtajához ér, arra lesz figyelmes, hogy a ficsúr elintézi egy dobott csókkal a dolgot, talán ő is érzi, hogy nála valami nem stimmel és nem szívesen ugrana fejest egy bizonytalan kettesben eltöltött percbe. ~Van esze, annak ellenére, hogy nemes fattyú. ~ Nem, mintha ő maga nem lenne az, de már régen nem tartja magát közéjük valónak. Az estére magára zárja az ajtót, lemossa a feltört sarkát és bekötözi fáslival. Nem igazán alszik mélyen, hiszen, hogy is tehetné, még a kígyók is zaklatottak, a folytonos mozgásuk ébren tartja. Másnap reggel szedelőzködik és, ahogy a férfi mondta, indul visszafelé.*
-Talán elhamarkodtam a dolgokat. *Állapítja meg, csak úgy magának meg a szekrénynek.*
-Túl gyorsan felkapom a vizet, azóta lehet azt a ribancot már felkoncolták és végig csorgatták vele a kertet. *Csak úgy hirtelen fogja el a pozitív szemlélet és indul meg kifelé, felhajtva a rakoncátlan állatokra a csuklyát. Mielőtt azonban távozna odalép a pulthoz és a szemével azt a pofátlan férfit keresi, aki tegnap még úgy füstölt mint egy vizes fából rakott mágja.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-23 18:47:38
Üzenet elküldve: 2020-06-23 18:47:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
-Meglátjuk, nem igaz? *Biccent az úgynevezett Csibék dolgára. Meri remélni, hogy a férfi igazat szól és nem a bolondját járatja vele, elvégre a megnevezés nem ígér sok jót. Harcosokra van szüksége, nem pedig baromfikra.
Arra, hogy a tengerész Thargodarnak nevezi, nem szól semmit. Egy efféle alakot aztán végképp nem érdekel, hogy az ember Rhagodar vagy Thargodar, ha vashegyi mindkettő.*
-Ne legyen kétséged. Az áru a tiétek lesz. *Elfogadja a felé nyújtott jobbost, bár kissé bizalmatlanul fürkészi még egy darabig a fickót. A Tűzleány szavaira azonban halovány mosolyba rándulnak ajkai.*
-A mi dolgunk ma éjjel kard és tűz. Rég látott már valódi lángokat e vidék, ideje kicsit felrázni. *Fordul társaihoz, amint a kikötőiek leléceltek.* - Fel kell menjek a Vashegyre, szólni. Visszatérek, mielőtt az árnyak megnyúlnának s remélem itt lesztek még akkor. *Nem telhet többe az egész, mint két óra. Biccent a társaságnak, majd az ajtón kilépve sietősen a Vashegy felé veszi az irányt. Nem óhajtja vesztegetni az időt, még ma fel szeretné keresni ezeket a "Csibéket."*
-Meglátjuk, nem igaz? *Biccent az úgynevezett Csibék dolgára. Meri remélni, hogy a férfi igazat szól és nem a bolondját járatja vele, elvégre a megnevezés nem ígér sok jót. Harcosokra van szüksége, nem pedig baromfikra.
Arra, hogy a tengerész Thargodarnak nevezi, nem szól semmit. Egy efféle alakot aztán végképp nem érdekel, hogy az ember Rhagodar vagy Thargodar, ha vashegyi mindkettő.*
-Ne legyen kétséged. Az áru a tiétek lesz. *Elfogadja a felé nyújtott jobbost, bár kissé bizalmatlanul fürkészi még egy darabig a fickót. A Tűzleány szavaira azonban halovány mosolyba rándulnak ajkai.*
-A mi dolgunk ma éjjel kard és tűz. Rég látott már valódi lángokat e vidék, ideje kicsit felrázni. *Fordul társaihoz, amint a kikötőiek leléceltek.* - Fel kell menjek a Vashegyre, szólni. Visszatérek, mielőtt az árnyak megnyúlnának s remélem itt lesztek még akkor. *Nem telhet többe az egész, mint két óra. Biccent a társaságnak, majd az ajtón kilépve sietősen a Vashegy felé veszi az irányt. Nem óhajtja vesztegetni az időt, még ma fel szeretné keresni ezeket a "Csibéket."*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-22 19:42:56
Üzenet elküldve: 2020-06-22 19:42:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja//
*A tetoválásos felnevet Yagnar szavain, társa hamarosan csatlakozik is hozzá.*
-Ezek a csibék lángoló falvakban szopták magukba az anyatejet, míg az anyjuk a másik kezükkel belezőkést lengetett.
*A hahotázást abbahagyja és most már komolyan néz a thargra.*
-Talán odafent a hegyekben kevés hajót láttatok, de mifelénk, itt, ezen a földön.
*Mutat a Vaskorsó padlójára.*
-Nem egyszer hugyoztak már gatyába mikor megláttak egyet csibékkel megrakva.
*A nőket méregetve felel foghegyről.*
-A folyó túloldalán veretek tábort velük, elalszanak azok a csónak alatt. Foghíjas lesz a főnök, azt keresd. Fel fogod ismerni.
*Höhög amint szeme találkozik a tűz maszkos lányának porcelán szempárjával. Egy pár pillanatig nézegeti, aztán el is kapja a szemét, úgy tűnik a furcsaság nincs ínyére, fel is áll.*
-No akkor... Én már segítettem neked Yagnar Thargodar!
*Úgy tűnik a névmemóriáját a habok nyelték el, vagy csak simán kiszáradt, de neki egy tharg vezér az egy Thargodar vezér.*
-Most rajtad a sor, hogy egyenlítsd a számlát.
*Feláll, kezet nyújt, majd mesterkélten meghajol a hölgyeknek.*
-És ha szeretnének a kisasszonyok egy kiadós vérfürdő után egy ennél izgalmasabb helyen mulatni... A Keleti Szél fedélzetén mindenkit szívesen látunk néhány hordó rum társaságában!
*Veszi elő legmézesmázosabb hangszínét, aztán kevésbé szószátyárt társával együtt csak az üres korsót hagyják maguk után, ahogy igyekeznek mihamarabb távozóra venni a figurát.*
*A tetoválásos felnevet Yagnar szavain, társa hamarosan csatlakozik is hozzá.*
-Ezek a csibék lángoló falvakban szopták magukba az anyatejet, míg az anyjuk a másik kezükkel belezőkést lengetett.
*A hahotázást abbahagyja és most már komolyan néz a thargra.*
-Talán odafent a hegyekben kevés hajót láttatok, de mifelénk, itt, ezen a földön.
*Mutat a Vaskorsó padlójára.*
-Nem egyszer hugyoztak már gatyába mikor megláttak egyet csibékkel megrakva.
*A nőket méregetve felel foghegyről.*
-A folyó túloldalán veretek tábort velük, elalszanak azok a csónak alatt. Foghíjas lesz a főnök, azt keresd. Fel fogod ismerni.
*Höhög amint szeme találkozik a tűz maszkos lányának porcelán szempárjával. Egy pár pillanatig nézegeti, aztán el is kapja a szemét, úgy tűnik a furcsaság nincs ínyére, fel is áll.*
-No akkor... Én már segítettem neked Yagnar Thargodar!
*Úgy tűnik a névmemóriáját a habok nyelték el, vagy csak simán kiszáradt, de neki egy tharg vezér az egy Thargodar vezér.*
-Most rajtad a sor, hogy egyenlítsd a számlát.
*Feláll, kezet nyújt, majd mesterkélten meghajol a hölgyeknek.*
-És ha szeretnének a kisasszonyok egy kiadós vérfürdő után egy ennél izgalmasabb helyen mulatni... A Keleti Szél fedélzetén mindenkit szívesen látunk néhány hordó rum társaságában!
*Veszi elő legmézesmázosabb hangszínét, aztán kevésbé szószátyárt társával együtt csak az üres korsót hagyják maguk után, ahogy igyekeznek mihamarabb távozóra venni a figurát.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-21 05:06:58
Üzenet elküldve: 2020-06-21 05:06:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Második szál//
//Gyöngyöző homlokok, munkás kezek//
*Trodd mióta lettek jószágai már hagyja el a földjét mikor a faluba visz be némi tejet, de Mándli mindig örül az új ismerősöknek. Az idegen kutyának pedig a gazdája is köszön neki és ő is barátságosnak tűnik. Még meg is simogatja. Az pedig az egyik legjobb dolog a világon. Szóval még szép, hogy hagyja magát. Vakkant is párat és néz fel a fekete kis szemeivel a szakállasra. Trodd pedig csak egykedvűen bólint a megállapításra. Tudja, hogy jó név. Ezért adta. Általában nem szokta a jószágait ő se elnevezni, de a pásztorkutya azért más. Annak kijár a név. A kérdéseket megfontolja. Meg is kell hisz több is érkezett egyszerre.*
-Vannak már saját birkáim is. Négy. Azon gondolkodtam, hogy már nem a régi halászkunyhóban élek, de arra azért vigyázni kéne. Rá lehetne nézni, hogy van-e rajta fagykár meg ilyenek.
*Nem azért mert megkérték rá vagy mert dolga lenne, de hát még ha manapság sok is errefelé a nemes ez még a törzs. Együtt csinálták még Kagan hadúr parancsára az óriásokkal és hát a törzsé vagyis az övék is. Learon következő szavaira ismét csak bólint.*
-Az igaz.
*Közben Mándli az asztal alatt hempereg.*
//Második szál//
//Gyöngyöző homlokok, munkás kezek//
*Trodd mióta lettek jószágai már hagyja el a földjét mikor a faluba visz be némi tejet, de Mándli mindig örül az új ismerősöknek. Az idegen kutyának pedig a gazdája is köszön neki és ő is barátságosnak tűnik. Még meg is simogatja. Az pedig az egyik legjobb dolog a világon. Szóval még szép, hogy hagyja magát. Vakkant is párat és néz fel a fekete kis szemeivel a szakállasra. Trodd pedig csak egykedvűen bólint a megállapításra. Tudja, hogy jó név. Ezért adta. Általában nem szokta a jószágait ő se elnevezni, de a pásztorkutya azért más. Annak kijár a név. A kérdéseket megfontolja. Meg is kell hisz több is érkezett egyszerre.*
-Vannak már saját birkáim is. Négy. Azon gondolkodtam, hogy már nem a régi halászkunyhóban élek, de arra azért vigyázni kéne. Rá lehetne nézni, hogy van-e rajta fagykár meg ilyenek.
*Nem azért mert megkérték rá vagy mert dolga lenne, de hát még ha manapság sok is errefelé a nemes ez még a törzs. Együtt csinálták még Kagan hadúr parancsára az óriásokkal és hát a törzsé vagyis az övék is. Learon következő szavaira ismét csak bólint.*
-Az igaz.
*Közben Mándli az asztal alatt hempereg.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-19 22:22:15
Üzenet elküldve: 2020-06-19 22:22:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Második szál//
//Gyöngyöző homlokok, munkás kezek//
*Learon megtudja a kutya nevét, amire rögtön meg is szólítja az állatot, hiszen a pásztormágus, mióta bottal fejbe verték jó pár éve, valamiért sosem emlékszik jól a nevekre. Jobb, ha párszor elismétli, hogy az rögzüljön.*
-Szervusz Mándli! Tudod-e, hogy milyen jó gazdát fogtál ki magadnak? *Kérdezi a kutyát, csak úgy kedveskedő hanggal, és végigsimít annak hátán, ha a jószág engedi magát.*
-Jó név ez a Mándli. Illik rá! *Learon ritkán ad neveket az állatainak és Naykát is egy tündérlányka nevezte el, akivel éppen akkor beszélgetett a Sajt-mester. Ő csak úgy kutyának és kecskének meg birkának szokta hívni állatait, kivéve amit már mások, akik betértek hozzá, elneveztek.*
-Aztán mondd csak Trodd! Hogy vagy mostanában? Van valami munka, amiben elkélne a segítség? *Régen tett már valami hasznosat a thargokért a pásztormágus. AZ utolsó a Kagan szoborketi munkája volt, azóta pedig csak saját, illetve mások dolgával volt elfoglalva, nem pedig a barbárokkal. Valahogy mindig jött valami.*
-Éppen nincs semmi dolgom. Arra gondoltam, hogy iszok a barátaimmal egy jót, de ha munka van közben, az csak külön jó, mert hasznos! *Fejti ki véleményét, hiszen sosem volt büdös neki a dolog.*
//Második szál//
//Gyöngyöző homlokok, munkás kezek//
*Learon megtudja a kutya nevét, amire rögtön meg is szólítja az állatot, hiszen a pásztormágus, mióta bottal fejbe verték jó pár éve, valamiért sosem emlékszik jól a nevekre. Jobb, ha párszor elismétli, hogy az rögzüljön.*
-Szervusz Mándli! Tudod-e, hogy milyen jó gazdát fogtál ki magadnak? *Kérdezi a kutyát, csak úgy kedveskedő hanggal, és végigsimít annak hátán, ha a jószág engedi magát.*
-Jó név ez a Mándli. Illik rá! *Learon ritkán ad neveket az állatainak és Naykát is egy tündérlányka nevezte el, akivel éppen akkor beszélgetett a Sajt-mester. Ő csak úgy kutyának és kecskének meg birkának szokta hívni állatait, kivéve amit már mások, akik betértek hozzá, elneveztek.*
-Aztán mondd csak Trodd! Hogy vagy mostanában? Van valami munka, amiben elkélne a segítség? *Régen tett már valami hasznosat a thargokért a pásztormágus. AZ utolsó a Kagan szoborketi munkája volt, azóta pedig csak saját, illetve mások dolgával volt elfoglalva, nem pedig a barbárokkal. Valahogy mindig jött valami.*
-Éppen nincs semmi dolgom. Arra gondoltam, hogy iszok a barátaimmal egy jót, de ha munka van közben, az csak külön jó, mert hasznos! *Fejti ki véleményét, hiszen sosem volt büdös neki a dolog.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-18 14:14:51
Üzenet elküldve: 2020-06-18 14:14:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Ha egy valamiben biztosak lehetnek a többiek a Tűzleánnyal kapcsolatban, az az, hogy nehéz a szavát venni. Bár figyel Yagnar lelkesítő beszédére, olyan ő ténylegesen, mint a szikra, melyet a férfi piszkál, élesztget. Nehézkes munkával szökken tűzbe, de ha egyszer lángra kap, lassan, megfontoltan, tartósan ég. És bizony ez a fellángolás sem az egyszerű, drámai szózatokból születik meg benne, hanem az újra vissza-visszatérő, ismétlődő képből, ahogy, hogy Yagnart idézze, a falvak lángolnak.
Lassan visszatérnek az emlékek. Emlékszik a tűz marására, a ropogásra, és nem tölti el ijedtség, csak belenyugvás az élet kérlelhetetlen pusztításába. Hiszen mi mást lehet tenni, mint elfogadni? Szerinte a vihar, a népek özöne, a járványok, a halál időről-időre végiggördül ezen a világon, és vagy ostobán az útjába állunk, vagy beletörődünk az alakulásába, és vele tartunk, vele, amíg élünk.
Hosszú csend után hangosan szólal meg, kifejezéstelen maszkja ellenére is valami izgalomféle hallatszik hangjában, fals képet kölcsönözve a furcsa, komor sziluettnek.*
- A tűz pusztítva is megtisztítja a világot. A tűz a hamuba is életet lehel. Ahol a harag lángja, én is ott vagyok. *Szól.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy az egyik viharfi a lenge ruhás hölgyekről beszél. Mikor rábámul, a lány fejét lassan felé fordítja, hogy szembenézzen az üreges fehér maszk torzságával. Nem szól, nem ítélkezik, s még azt sem tudni, az izmos férfira néz-e egyáltalán, vagy csak arra fordul épp.*
A hozzászólás írója (Tűzleány Ugghash'had) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.18 14:15:46
*Ha egy valamiben biztosak lehetnek a többiek a Tűzleánnyal kapcsolatban, az az, hogy nehéz a szavát venni. Bár figyel Yagnar lelkesítő beszédére, olyan ő ténylegesen, mint a szikra, melyet a férfi piszkál, élesztget. Nehézkes munkával szökken tűzbe, de ha egyszer lángra kap, lassan, megfontoltan, tartósan ég. És bizony ez a fellángolás sem az egyszerű, drámai szózatokból születik meg benne, hanem az újra vissza-visszatérő, ismétlődő képből, ahogy, hogy Yagnart idézze, a falvak lángolnak.
Lassan visszatérnek az emlékek. Emlékszik a tűz marására, a ropogásra, és nem tölti el ijedtség, csak belenyugvás az élet kérlelhetetlen pusztításába. Hiszen mi mást lehet tenni, mint elfogadni? Szerinte a vihar, a népek özöne, a járványok, a halál időről-időre végiggördül ezen a világon, és vagy ostobán az útjába állunk, vagy beletörődünk az alakulásába, és vele tartunk, vele, amíg élünk.
Hosszú csend után hangosan szólal meg, kifejezéstelen maszkja ellenére is valami izgalomféle hallatszik hangjában, fals képet kölcsönözve a furcsa, komor sziluettnek.*
- A tűz pusztítva is megtisztítja a világot. A tűz a hamuba is életet lehel. Ahol a harag lángja, én is ott vagyok. *Szól.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy az egyik viharfi a lenge ruhás hölgyekről beszél. Mikor rábámul, a lány fejét lassan felé fordítja, hogy szembenézzen az üreges fehér maszk torzságával. Nem szól, nem ítélkezik, s még azt sem tudni, az izmos férfira néz-e egyáltalán, vagy csak arra fordul épp.*
A hozzászólás írója (Tűzleány Ugghash'had) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.18 14:15:46
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-13 21:06:05
Üzenet elküldve: 2020-06-13 21:06:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Második szál//
//Gyöngyöző homlokok, munkás kezek//
*A hangoskodás a kocsmában nem szokta zavarni a pásztort. De ha csak ketten vannak és zene sincs akkor nem kell zsibongani. Jó az öreg Sfetts bácsi is hangosan rikkantgatott, de rá már nem lehetett rászólni. Meg ő amúgy is olyan volt. Azért Trodd reméli, hogy jól van. Nem sokat beszéltek, de megkedvelte az öreget. A kutyák közbe ismerkednek. Mándli óvatosan reagál a másik közeledésére. Azért a nagy kutya először még elég ijesztő tud lenni, de aztán elkezdi viszont szaglászni és megindul az ismerkedés. Ahogy a két gazda között is. Trodd a szokásos egykedvűségével válaszol a kérdésre.*
-Mándli.
*Nem hiszi, hogy túl kéne magyarázni. Kicsi kabát-kicsi kutya. Maga mellé mutat az egyik székre.*
-Ülj csak le!
//Második szál//
//Gyöngyöző homlokok, munkás kezek//
*A hangoskodás a kocsmában nem szokta zavarni a pásztort. De ha csak ketten vannak és zene sincs akkor nem kell zsibongani. Jó az öreg Sfetts bácsi is hangosan rikkantgatott, de rá már nem lehetett rászólni. Meg ő amúgy is olyan volt. Azért Trodd reméli, hogy jól van. Nem sokat beszéltek, de megkedvelte az öreget. A kutyák közbe ismerkednek. Mándli óvatosan reagál a másik közeledésére. Azért a nagy kutya először még elég ijesztő tud lenni, de aztán elkezdi viszont szaglászni és megindul az ismerkedés. Ahogy a két gazda között is. Trodd a szokásos egykedvűségével válaszol a kérdésre.*
-Mándli.
*Nem hiszi, hogy túl kéne magyarázni. Kicsi kabát-kicsi kutya. Maga mellé mutat az egyik székre.*
-Ülj csak le!
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-13 04:05:10
Üzenet elküldve: 2020-06-13 04:05:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
-Míg nem engem céloz, addig elfogadom. *Biccent somolyogva Sharen'na felé. Bármennyire is komoly a szándék, jó murinak ígérkezik a dolog, már ami a fosztogatást illeti. Tíz, ezekhez a fickókhoz hasonszőrű alakkal megfűszerezve megállíthatatlanok lesznek. *
-A Tiétek lesz a szállítmány. Egyet se félj, pajtás. *Hunyorog a férfire joviálisan.* -Ki csatában esik el, méltó halált hal. Csatlakozik őseihez, családjához a hegyek leghatalmasabbikán, hova élő akkor sem jutna, ha szárnyai nőnének. De ezt csak azt tudja bizonyosan, ki a föld alatt nyugszik, igaz-e?
*Ellevear szavaira csak egyetértően bólint. Bizony, az ajánlattétel megvolt, s nagyon úgy tűnik, hogy a Vihar Fiai sem látnak különösebb kivetnivalót benne.*
-Aztán a csibéid... Remélem van elég vér a pucájukban egy efféle feladathoz. Lángolni fognak a falvak. Látniuk kell északon és délen, a Vashegy nem veszített erejéből, sőt, most kel csak fel álmából. Hol vannak a csibéid?
*Elfogadja a felé nyújtott jobbot, borostyánsárga szemeit belefúrva a másik tekintetébe.*
-Amon Ruadh urai tudni fognak az üzletről. A szavamat adom.
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
-Míg nem engem céloz, addig elfogadom. *Biccent somolyogva Sharen'na felé. Bármennyire is komoly a szándék, jó murinak ígérkezik a dolog, már ami a fosztogatást illeti. Tíz, ezekhez a fickókhoz hasonszőrű alakkal megfűszerezve megállíthatatlanok lesznek. *
-A Tiétek lesz a szállítmány. Egyet se félj, pajtás. *Hunyorog a férfire joviálisan.* -Ki csatában esik el, méltó halált hal. Csatlakozik őseihez, családjához a hegyek leghatalmasabbikán, hova élő akkor sem jutna, ha szárnyai nőnének. De ezt csak azt tudja bizonyosan, ki a föld alatt nyugszik, igaz-e?
*Ellevear szavaira csak egyetértően bólint. Bizony, az ajánlattétel megvolt, s nagyon úgy tűnik, hogy a Vihar Fiai sem látnak különösebb kivetnivalót benne.*
-Aztán a csibéid... Remélem van elég vér a pucájukban egy efféle feladathoz. Lángolni fognak a falvak. Látniuk kell északon és délen, a Vashegy nem veszített erejéből, sőt, most kel csak fel álmából. Hol vannak a csibéid?
*Elfogadja a felé nyújtott jobbot, borostyánsárga szemeit belefúrva a másik tekintetébe.*
-Amon Ruadh urai tudni fognak az üzletről. A szavamat adom.
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-12 22:45:36
Üzenet elküldve: 2020-06-12 22:45:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Második szál//
//Gyöngyöző homlokok, munkás kezek//
*Trodd kutyája jól nevelt egy eb, ezt persze Learon is látja, aki nem keveset foglalkozott a saját kutyájával is, mire az tökéletesen nyugodt lett. Nayka, ahogy a pásztor barátjának kutyája is, gazdája ellentéte, hiszen általában nyugodt szokott lenni, nem úgy mint most, de ki ítélné el, amikor oly régóta most lát először fajtabelit. Beleszokott már, hogy mindig kecskék és birkák veszik körül, szóval egészen tetszik neki ez a kutyabarát.*
-Oh! Bocsánat! *Neveti el magát a Sajt-mester, de már jóval visszafogottabban, mint előbb. Ez egy kocsma, itt egyébként hangoskodhatnának, ha akarnak, de ha Trodd úgy véli, hogy nem kéne, hát ő alkalmazkodik jó barátjához. A pásztormágus ismeri a kutyáját, aki a légynek sem ártana, nem, hogy egy másik ebnek. Egyedül a farkasokkal van baja, meg a vadakkal, hiszen jól megtanulta, hogy azokkal bizony nem szabad kedvesnek lenni. Szerencsére azonban még egyet se látott, amit Learon el nem üldözött volna maga. Mikor Learon megsimogatja a kutya oldalát, és intéssel jelzi neki, hogy nyugodtan menjen oda, az közelebb is ólálkodik, és először csak finoman bepróbálkozik egy kis szaglálódással, de nem akarja megijeszteni a fiatal társát, letámadni pedig főleg nem.*
-Mi a neve a kutyusnak? *Learon is beszédbe elegyedik a barátjával, hiszen pont őt kereste, mikor idejött.*
//Második szál//
//Gyöngyöző homlokok, munkás kezek//
*Trodd kutyája jól nevelt egy eb, ezt persze Learon is látja, aki nem keveset foglalkozott a saját kutyájával is, mire az tökéletesen nyugodt lett. Nayka, ahogy a pásztor barátjának kutyája is, gazdája ellentéte, hiszen általában nyugodt szokott lenni, nem úgy mint most, de ki ítélné el, amikor oly régóta most lát először fajtabelit. Beleszokott már, hogy mindig kecskék és birkák veszik körül, szóval egészen tetszik neki ez a kutyabarát.*
-Oh! Bocsánat! *Neveti el magát a Sajt-mester, de már jóval visszafogottabban, mint előbb. Ez egy kocsma, itt egyébként hangoskodhatnának, ha akarnak, de ha Trodd úgy véli, hogy nem kéne, hát ő alkalmazkodik jó barátjához. A pásztormágus ismeri a kutyáját, aki a légynek sem ártana, nem, hogy egy másik ebnek. Egyedül a farkasokkal van baja, meg a vadakkal, hiszen jól megtanulta, hogy azokkal bizony nem szabad kedvesnek lenni. Szerencsére azonban még egyet se látott, amit Learon el nem üldözött volna maga. Mikor Learon megsimogatja a kutya oldalát, és intéssel jelzi neki, hogy nyugodtan menjen oda, az közelebb is ólálkodik, és először csak finoman bepróbálkozik egy kis szaglálódással, de nem akarja megijeszteni a fiatal társát, letámadni pedig főleg nem.*
-Mi a neve a kutyusnak? *Learon is beszédbe elegyedik a barátjával, hiszen pont őt kereste, mikor idejött.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-11 09:00:25
Üzenet elküldve: 2020-06-11 09:00:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A két haramia befejezi az italt, miközben Yagnar beszél, majd karba tett kézzel hallgatják, elmosódott tetoválásaik csak úgy repednek az izmok felett, mikor az egyik elmorran.*
-Félreértesz cimbora. Nekünk a szállítmány kell, se több, se kevesebb. Aztán olyanra hogy bízzuk, aki talán már az ősök csarnokában, vagy a viharok sírjában lesz, vagy hogy hívják nálatok azt, mikor a seggedbe áll a vasvilla?
*Néz kicsit kérdőn Yagnarra, úgy tűnik tényleg érdekli azt, hogy mi is történik a fosztogatás közben elhunytakkal, ha az illető tharg volt.
Egy pillanatra a másikra néz, aki biccent valamit egy szót mondva.*
-A csibék.
*A másik megvakarja szakállát, aztán Yagnarra néz.*
-De egye patkány...
A csibéket itt hagyjuk nektek. Jó gyerekek, de egy feltételünk van.
A Vihar Fiai külön csapatot alkotnak, amit megfognak, amire ráhugyoznak, amibe a farkukat dugják, az az övék!
*Emeli fel mutatóujját.*
-És senki kedvéért nem ugranak a drahun útjába.
*Zárja szavait, aztán a környéken gyülekező harcias hölgyeményekre néz.*
-Kivéve persze ha lenge ingben szépen mosolyognak rájuk.
*Vigyorog egyenként minden jelenlevő tharg erőket erősíteni, vagy éppen nem erősíteni kívánó hölgy képébe.*
-De! Egy feltételem van. Minden másik tharg vezérnek is add át a hírt ott fent!
*Mutat el a fogadó falának kővár felőli irányába. Láthatólag nincs teljesen tisztában a helyi erőviszonyokkal.*
-Annak a Kagan nevű nagy harcosnak is. Aztán veletek tart mind a tíz csibénk, egy kicsit kapirgálni, heh.
*Göcög a saját szójátékán, aztán feláll a székből és kezet nyújt Yagnar irányába.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A két haramia befejezi az italt, miközben Yagnar beszél, majd karba tett kézzel hallgatják, elmosódott tetoválásaik csak úgy repednek az izmok felett, mikor az egyik elmorran.*
-Félreértesz cimbora. Nekünk a szállítmány kell, se több, se kevesebb. Aztán olyanra hogy bízzuk, aki talán már az ősök csarnokában, vagy a viharok sírjában lesz, vagy hogy hívják nálatok azt, mikor a seggedbe áll a vasvilla?
*Néz kicsit kérdőn Yagnarra, úgy tűnik tényleg érdekli azt, hogy mi is történik a fosztogatás közben elhunytakkal, ha az illető tharg volt.
Egy pillanatra a másikra néz, aki biccent valamit egy szót mondva.*
-A csibék.
*A másik megvakarja szakállát, aztán Yagnarra néz.*
-De egye patkány...
A csibéket itt hagyjuk nektek. Jó gyerekek, de egy feltételünk van.
A Vihar Fiai külön csapatot alkotnak, amit megfognak, amire ráhugyoznak, amibe a farkukat dugják, az az övék!
*Emeli fel mutatóujját.*
-És senki kedvéért nem ugranak a drahun útjába.
*Zárja szavait, aztán a környéken gyülekező harcias hölgyeményekre néz.*
-Kivéve persze ha lenge ingben szépen mosolyognak rájuk.
*Vigyorog egyenként minden jelenlevő tharg erőket erősíteni, vagy éppen nem erősíteni kívánó hölgy képébe.*
-De! Egy feltételem van. Minden másik tharg vezérnek is add át a hírt ott fent!
*Mutat el a fogadó falának kővár felőli irányába. Láthatólag nincs teljesen tisztában a helyi erőviszonyokkal.*
-Annak a Kagan nevű nagy harcosnak is. Aztán veletek tart mind a tíz csibénk, egy kicsit kapirgálni, heh.
*Göcög a saját szójátékán, aztán feláll a székből és kezet nyújt Yagnar irányába.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-09 12:41:35
Üzenet elküldve: 2020-06-09 12:41:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
* Ellavear kétségei kezdenek szertefoszlani, ahogy egyre több alak áll az ügy mellé ily rövid idő alatt. Lehetséges volna, hogy most fordul a szerencséje? Éppen itt, ahol nem is kereste. A nő nem áll ellen, hagyja, hogy az események sodrása magával ragadja. Együtt emeli magasba kupáját a sós vízről érkezetekkel, majd bátorító mosollyal nyugtázza Renna elhatározását.*
- Hallottátok, az ajánlat elhangzott.* nyugtázza Yagnar szavait, ujjai közt egy rakoncátlan fekete tincset tekergetve, mely hajzatához tartozik. Sötét pillantása ezután a maszkos nő irányába vándorol. Kíváncsi Ugghash'had is elkötelezi-e magát az ügy mellett.*
* Ellavear kétségei kezdenek szertefoszlani, ahogy egyre több alak áll az ügy mellé ily rövid idő alatt. Lehetséges volna, hogy most fordul a szerencséje? Éppen itt, ahol nem is kereste. A nő nem áll ellen, hagyja, hogy az események sodrása magával ragadja. Együtt emeli magasba kupáját a sós vízről érkezetekkel, majd bátorító mosollyal nyugtázza Renna elhatározását.*
- Hallottátok, az ajánlat elhangzott.* nyugtázza Yagnar szavait, ujjai közt egy rakoncátlan fekete tincset tekergetve, mely hajzatához tartozik. Sötét pillantása ezután a maszkos nő irányába vándorol. Kíváncsi Ugghash'had is elkötelezi-e magát az ügy mellett.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-07 10:00:01
Üzenet elküldve: 2020-06-07 10:00:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyós meg a kígyós//
*Minthogy a nagyobb társaság érkeztét ő is látja, még szerencsének is tartja, így a pultosnak nincs ideje velük behatóbban foglalkozni, törődhet a dolgával. Bár az előtte ülő férfi kibontakozó szemérmetlen és pofátlanul magabiztos viselkedése kicsit már kezdi aggasztani, de még mindig ő a legjobb esélye, hogy a közeljövőben a városba betehesse a lábát.*
-Nagyon megértő? Nocsak… Ez felettébb meglepő, kevés az igazán megértő férfi a világon. *Állapítja meg, bár még ő sem hiszi el, amit mond sajnos pedig ezt talán leolvasható még az arcáról is, hogy szinte gúnyolódik a két összeférhetetlen fogalommal. ~Nevetséges! Mindig azzal jönnek, bármi is van, megoldjuk, aztán mikor meglátják a fejem káromkodni meg hátrálni kezdenek. A pofám leszakad komolyan! ~ Dől hátra a székében és erre már neki is innia kell, de lehetőleg fenékig a poharat. Az nem meglepő, hogy megered a nyelve, főleg ha botorságokat kell beszélni, abból sose lehet baj, esetleg bolondnak nézik, de még az is sokkal jobb, mintha tudnák az igazat általában.*
-Igen, milyen kár. *Teszi hozzá, bár a kivitelezés már annyira nem izgatja a fantáziáját.*
-Nem hiszem, hogy ennek a furcsa kísérletnek lenne bármennyi tudományos értéke is, talán egyesek még erkölcstelennek is találnák és elégetnék, ha lejegyezné. *Mutat rá, az ő köreiben, ahol anno mozgott a családjával együtt, bizony ez várt volna egy ilyen kezdeményezésre. Lassan felfogja, hogy az irónia ezen a helyzeten mit sem használ, így talán pontosabban és őszintébben kéne fogalmaznia, főleg ha még akar valamit is a férfitől.*
-Milyen zavarba ejtő helyzetre gondol? Mert az lesz, ne legyen kétsége felőle. *Mert ő bizonyos, hogy elő fog állni, bár egyelőre mind a kettejüknek más szituáció lebeg a szeme előtt a „zavarba ejtő helyzet” fogalmát kiejtve, ezt biztosan tudja. De nem árt képet alkotni a másik elképzeléséről se, hogy tudj,a mit várjon később. Majd fény derül a szerencsétlen helyzetre, ami folytán ő ide került a város helyett, ez pedig nem kicsit bosszantja. Azonban nem kell csalódnia a nemes lovagiasságában, mindjárt lecsap a helyzetre, hogy magát megmentőként állíthassa be.*
-Elfogadom a segítségét. *Ő meg aztán hülye lenne kihagyni a dolgot. Persze megvárja, míg a másik is szépen komótosan elfogyasztja az előtte lévő pohár tartalmát, csak aztán áll fel. Már kezdi feszélyezni a tömeg, mert sosem tudhatja, mikor tűnik fel valakinek a csuklyája furcsa mozgása vagy mikor találkozik rég nem látott ismerőssel.*
-Akkor… *Áll fel és veszi elő a zsebéből a kapott szobakulcsot, hogy leellenőrizze a számát, közben elindul a szobák felé, remélve, hogy a férfi követi a megbeszéltek alapján.*
*Minthogy a nagyobb társaság érkeztét ő is látja, még szerencsének is tartja, így a pultosnak nincs ideje velük behatóbban foglalkozni, törődhet a dolgával. Bár az előtte ülő férfi kibontakozó szemérmetlen és pofátlanul magabiztos viselkedése kicsit már kezdi aggasztani, de még mindig ő a legjobb esélye, hogy a közeljövőben a városba betehesse a lábát.*
-Nagyon megértő? Nocsak… Ez felettébb meglepő, kevés az igazán megértő férfi a világon. *Állapítja meg, bár még ő sem hiszi el, amit mond sajnos pedig ezt talán leolvasható még az arcáról is, hogy szinte gúnyolódik a két összeférhetetlen fogalommal. ~Nevetséges! Mindig azzal jönnek, bármi is van, megoldjuk, aztán mikor meglátják a fejem káromkodni meg hátrálni kezdenek. A pofám leszakad komolyan! ~ Dől hátra a székében és erre már neki is innia kell, de lehetőleg fenékig a poharat. Az nem meglepő, hogy megered a nyelve, főleg ha botorságokat kell beszélni, abból sose lehet baj, esetleg bolondnak nézik, de még az is sokkal jobb, mintha tudnák az igazat általában.*
-Igen, milyen kár. *Teszi hozzá, bár a kivitelezés már annyira nem izgatja a fantáziáját.*
-Nem hiszem, hogy ennek a furcsa kísérletnek lenne bármennyi tudományos értéke is, talán egyesek még erkölcstelennek is találnák és elégetnék, ha lejegyezné. *Mutat rá, az ő köreiben, ahol anno mozgott a családjával együtt, bizony ez várt volna egy ilyen kezdeményezésre. Lassan felfogja, hogy az irónia ezen a helyzeten mit sem használ, így talán pontosabban és őszintébben kéne fogalmaznia, főleg ha még akar valamit is a férfitől.*
-Milyen zavarba ejtő helyzetre gondol? Mert az lesz, ne legyen kétsége felőle. *Mert ő bizonyos, hogy elő fog állni, bár egyelőre mind a kettejüknek más szituáció lebeg a szeme előtt a „zavarba ejtő helyzet” fogalmát kiejtve, ezt biztosan tudja. De nem árt képet alkotni a másik elképzeléséről se, hogy tudj,a mit várjon később. Majd fény derül a szerencsétlen helyzetre, ami folytán ő ide került a város helyett, ez pedig nem kicsit bosszantja. Azonban nem kell csalódnia a nemes lovagiasságában, mindjárt lecsap a helyzetre, hogy magát megmentőként állíthassa be.*
-Elfogadom a segítségét. *Ő meg aztán hülye lenne kihagyni a dolgot. Persze megvárja, míg a másik is szépen komótosan elfogyasztja az előtte lévő pohár tartalmát, csak aztán áll fel. Már kezdi feszélyezni a tömeg, mert sosem tudhatja, mikor tűnik fel valakinek a csuklyája furcsa mozgása vagy mikor találkozik rég nem látott ismerőssel.*
-Akkor… *Áll fel és veszi elő a zsebéből a kapott szobakulcsot, hogy leellenőrizze a számát, közben elindul a szobák felé, remélve, hogy a férfi követi a megbeszéltek alapján.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-02 16:42:21
Üzenet elküldve: 2020-06-02 16:42:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Túlórázás//
*Fint hanyatt fekszik, és a padló rohadtul nyomja a hátát. Eddig ez fel se tűnt volna, most viszont úgy érzi, minden érzéke kezd kiélesedni, és ezek az apró, általában nem bosszantó dolgok különösen nagy jelentőséggel bírnak. Például az is, hogy a dereka mennyire megfásult a zsoldosélet során.
Puff. Egy újabb adag hamu pottyan feje mellé a földre, és a füst, mintha nem is az ő szájából származna, bájos kis indákkal kígyózik a mennyezet felé. Fint elképzeli, milyen lehet ez az egész fordítva, ha minden lent lenne, és ő lenne fent, a mennyezeten. Egy kicsit bele is szédül a gondolatba. A bútorok csak úgy kopp, kopp, kopp, potyognának alá a mélybe. Esti cipőjének a koppanása is beleillik ebbe az éber álomba, furcsán, mintha sokkal valóságosabb lenne az elképzelteknél. Szó szerint visszarántja a földre. Elképzeli a lábat, de nem mer ránézni.*
- Nem fázol, Estanellaria? *Kérdezi, és felnevet, mert visszahallja saját gondolatát. Pedig nem akarta feltétlenül kimondani, vagy még nem döntötte el.* Az a szoknya, meg azok a csizmák… Nem fázol?
*Fint most már tudja, hogy vigyáznia kell arra, milyen gondolatokat enged ki a száján, mert a szavak néha csak úgy a világba szaladnak. Pedig az is kikívánkozna, hogy ő fázik a padlón, hogy az üresség belül nagyon hideg, és eléggé borzongatja. Esti kérdése összefolyik a sajátjával. Mit akar? Mit akar? Megnézi magának a szivart az ujjai között, aminek már legalább a fele elégett. Jó gyorsan esett neki, az egyszer biztos. Elnyomja a végét a padlón, és eldobja oldalra, ezzel is mintegy válaszolva a kérdésre, hogy nem ezt akarja.*
- Meg akarok dögleni. *Nyújtózik egy kényelmeset, és a karjait a feje alá teszi.* És te megölsz. A lábaddal, meg a szemeddel, meg a száddal. *Szorosan lehunyja a szemét, nehogy akár egy pillantást is kelljen vetnie a veszélyes méregre, de aztán fél szemmel csak cinkosan odasandít a lányra. A szeme mosolyog.*
//Túlórázás//
*Fint hanyatt fekszik, és a padló rohadtul nyomja a hátát. Eddig ez fel se tűnt volna, most viszont úgy érzi, minden érzéke kezd kiélesedni, és ezek az apró, általában nem bosszantó dolgok különösen nagy jelentőséggel bírnak. Például az is, hogy a dereka mennyire megfásult a zsoldosélet során.
Puff. Egy újabb adag hamu pottyan feje mellé a földre, és a füst, mintha nem is az ő szájából származna, bájos kis indákkal kígyózik a mennyezet felé. Fint elképzeli, milyen lehet ez az egész fordítva, ha minden lent lenne, és ő lenne fent, a mennyezeten. Egy kicsit bele is szédül a gondolatba. A bútorok csak úgy kopp, kopp, kopp, potyognának alá a mélybe. Esti cipőjének a koppanása is beleillik ebbe az éber álomba, furcsán, mintha sokkal valóságosabb lenne az elképzelteknél. Szó szerint visszarántja a földre. Elképzeli a lábat, de nem mer ránézni.*
- Nem fázol, Estanellaria? *Kérdezi, és felnevet, mert visszahallja saját gondolatát. Pedig nem akarta feltétlenül kimondani, vagy még nem döntötte el.* Az a szoknya, meg azok a csizmák… Nem fázol?
*Fint most már tudja, hogy vigyáznia kell arra, milyen gondolatokat enged ki a száján, mert a szavak néha csak úgy a világba szaladnak. Pedig az is kikívánkozna, hogy ő fázik a padlón, hogy az üresség belül nagyon hideg, és eléggé borzongatja. Esti kérdése összefolyik a sajátjával. Mit akar? Mit akar? Megnézi magának a szivart az ujjai között, aminek már legalább a fele elégett. Jó gyorsan esett neki, az egyszer biztos. Elnyomja a végét a padlón, és eldobja oldalra, ezzel is mintegy válaszolva a kérdésre, hogy nem ezt akarja.*
- Meg akarok dögleni. *Nyújtózik egy kényelmeset, és a karjait a feje alá teszi.* És te megölsz. A lábaddal, meg a szemeddel, meg a száddal. *Szorosan lehunyja a szemét, nehogy akár egy pillantást is kelljen vetnie a veszélyes méregre, de aztán fél szemmel csak cinkosan odasandít a lányra. A szeme mosolyog.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-02 15:58:31
Üzenet elküldve: 2020-06-02 15:58:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Számára kielégítő válaszokkal látja el a csapat, s nem tudja titkolni tetszését, amely egy széles vigyor kíséretében ül ki arcára. Érti ő a szavakat, nagyon is, tudja, hogy mit jelent, ha az istenek szomjasak. S bár Yagnar az Ősök szelleméről beszél, Renna tudja, hogy valójában a Puszta Szellemére céloz, csak ő éppen ezen a néven ismeri a Védelmezőt. A barbár lánynak már kiskorától kezdve mondogatták, hogy megérintette őt a Szellem, s nagy tettekre hivatott, győztes és bőséges jutalmat ígérő csatákba fogja vezetni törzsét. Jósoltak neki fűt-fát, gazdagságot, hírnevet, de mind ez úgy tűnt, semmivé lett azzal a pillanattal, ahogy megszületett fejében az a végzetes döntés, hogy maga mögött hagyja a népét, s messzire elvándorol a pusztáról. De talán az istenek megtartják ígéretüket, csak egészen másképp, más úton vezetve Rennát.
Figyelmesen hallgatja hát a vezér minden szavát, s az érdekes párbeszédet, amit a két friss jövevénnyel folytat. Nem tagadhatja, a férfi lelkesítő szavai valami egészen furcsa érzelemáradatot indítanak meg benne. Akkor érzett utoljára hasonlót, amikor legutolsó csatájába vágtatott. Amikor megszólal a vadak kürtje, s csatakiáltásuk megrengeti a végtelen síkságot, s felpezsdül az ember vére, olyan földöntúli lelkesedést és vérszomjat érez, amelyet csak a Háború Anyja olthatott belé, ezzel jelezve, hogy áldását és segítségét adja a közelgő harcra.*
- Tudod mit? Engem meggyőztél. Tiéd az íjam.
* Csap az asztalra szinte gyermeki lelkesedéssel, majd ünnepélyesen felhörpinti a maradék sört, elégedetten megnyalva szája szélét. Majd ismét végighordozza érdeklődő tekintetét a cifra társaságon, s enyhén felhúzott szemöldökkel vár a többiek válaszára. Ha már belevágja magát egy ismeretlen kalandba, kíváncsi arra, kik gondolkodnak még hasonlóképpen, s kik lesznek esetleg a jövőbeni bajtársai.*
*Számára kielégítő válaszokkal látja el a csapat, s nem tudja titkolni tetszését, amely egy széles vigyor kíséretében ül ki arcára. Érti ő a szavakat, nagyon is, tudja, hogy mit jelent, ha az istenek szomjasak. S bár Yagnar az Ősök szelleméről beszél, Renna tudja, hogy valójában a Puszta Szellemére céloz, csak ő éppen ezen a néven ismeri a Védelmezőt. A barbár lánynak már kiskorától kezdve mondogatták, hogy megérintette őt a Szellem, s nagy tettekre hivatott, győztes és bőséges jutalmat ígérő csatákba fogja vezetni törzsét. Jósoltak neki fűt-fát, gazdagságot, hírnevet, de mind ez úgy tűnt, semmivé lett azzal a pillanattal, ahogy megszületett fejében az a végzetes döntés, hogy maga mögött hagyja a népét, s messzire elvándorol a pusztáról. De talán az istenek megtartják ígéretüket, csak egészen másképp, más úton vezetve Rennát.
Figyelmesen hallgatja hát a vezér minden szavát, s az érdekes párbeszédet, amit a két friss jövevénnyel folytat. Nem tagadhatja, a férfi lelkesítő szavai valami egészen furcsa érzelemáradatot indítanak meg benne. Akkor érzett utoljára hasonlót, amikor legutolsó csatájába vágtatott. Amikor megszólal a vadak kürtje, s csatakiáltásuk megrengeti a végtelen síkságot, s felpezsdül az ember vére, olyan földöntúli lelkesedést és vérszomjat érez, amelyet csak a Háború Anyja olthatott belé, ezzel jelezve, hogy áldását és segítségét adja a közelgő harcra.*
- Tudod mit? Engem meggyőztél. Tiéd az íjam.
* Csap az asztalra szinte gyermeki lelkesedéssel, majd ünnepélyesen felhörpinti a maradék sört, elégedetten megnyalva szája szélét. Majd ismét végighordozza érdeklődő tekintetét a cifra társaságon, s enyhén felhúzott szemöldökkel vár a többiek válaszára. Ha már belevágja magát egy ismeretlen kalandba, kíváncsi arra, kik gondolkodnak még hasonlóképpen, s kik lesznek esetleg a jövőbeni bajtársai.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-01 03:50:53
Üzenet elküldve: 2020-06-01 03:50:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
-Renna. *Visszhangozza a nevet, szemeit pedig a lányra függeszti. Egy hosszú pillanatig egy árva szót sem szól, de végül ünnepélyesen bólint.* -Üdv néked és jól mondod. *Követve a többiek tekintetét maga is a parázsló tűzbe mered, majd hümmögve végigsimít sűrű szakállán.* -Az Ősök szelleme senkit sem vezet thargföldre véletlen. Még akkor sem, ha ez a Ti szemetekben holmi asszonyi babonának tűnhet csupán.
*Gondolataiba merülve járatja körbe tekintetét az egybegyűlteken. Felesleges lenne bármit is feltételeznie róluk. A hűség és bajtársiasság órája még nem jött el. Rövidesen azonban próbát fog állni, efelől semmi kétsége.*
-A mi isteneink mindig szomjasak. *Fordul meg Ellavear szavaira, szakálla mögött különös somolygással. Szórakozottan paskolja meg a derekán lógó fokos nyelét, végül a két tengerész felé fordul.
Figyelmesen hallgatja a szavaikat, arcáról nehezen lehetne leolvasni, mit is gondol erről az egészről. A mondókájuk végén azonban nagyot bólint, szemmel láthatóan érti, miről is van szó.*
-Néhány hat, azt mondod? Nos, Thargföldön nem gördül át szekér úgy, hogy a Vashegy azt észre ne vegye.
*Lassan sétál a kandalló mellé, majd magához veszi a tűzrakó mellé támasztott piszkavasat. Addig birizgálja vele a parazsat, míg újra lángnyelvek nem csapnak fel belőle, óvatosan nyaldosva az elszenesedett fahasábokat.*
-Mondom, mit ajánlok. Mi itt a barátaimmal, no meg aki csatlakozni kíván... *Pillant jelzésértékűen Rennára és Ugghash'hadra.* -Némi zsákmányra óhajtunk szert tenni maholnap. A zsíros földek övezte falvak Arthenior felé hosszú évek óta háborítatlanok. Nem árt emlékeztetni őket, kik is a szomszédaik. Ahogy atyáink tették. *Apró, furcsa mosoly villan arcán, de hamar a tárgyra tér.*
-Tartsatok velünk és hozzatok magatokkal annyi harcost, amennyi csak bírtok. Minket nem kötnek paktumok, szövetségek, szerződések... Lángba borítjuk az egész vidéket, ha a szükség úgy hozza. A zsákmányon is osztozunk. Cserébe...
*Emeli fel mutatóujját szavai komolyságát alátámasztandó.* -Segítünk elintézni a karaván dolgát. Így mindannyian jól lakunk.
*Széttárja karjait, borostyánszín tekintetét pedig a szószátyárra függeszti.*
-Mit szóltok?! *Szólal meg néhány pillanat múlva emelt hangon. Szavait nem csak a kettősnek intézi, de társaihoz is.*
-Renna. *Visszhangozza a nevet, szemeit pedig a lányra függeszti. Egy hosszú pillanatig egy árva szót sem szól, de végül ünnepélyesen bólint.* -Üdv néked és jól mondod. *Követve a többiek tekintetét maga is a parázsló tűzbe mered, majd hümmögve végigsimít sűrű szakállán.* -Az Ősök szelleme senkit sem vezet thargföldre véletlen. Még akkor sem, ha ez a Ti szemetekben holmi asszonyi babonának tűnhet csupán.
*Gondolataiba merülve járatja körbe tekintetét az egybegyűlteken. Felesleges lenne bármit is feltételeznie róluk. A hűség és bajtársiasság órája még nem jött el. Rövidesen azonban próbát fog állni, efelől semmi kétsége.*
-A mi isteneink mindig szomjasak. *Fordul meg Ellavear szavaira, szakálla mögött különös somolygással. Szórakozottan paskolja meg a derekán lógó fokos nyelét, végül a két tengerész felé fordul.
Figyelmesen hallgatja a szavaikat, arcáról nehezen lehetne leolvasni, mit is gondol erről az egészről. A mondókájuk végén azonban nagyot bólint, szemmel láthatóan érti, miről is van szó.*
-Néhány hat, azt mondod? Nos, Thargföldön nem gördül át szekér úgy, hogy a Vashegy azt észre ne vegye.
*Lassan sétál a kandalló mellé, majd magához veszi a tűzrakó mellé támasztott piszkavasat. Addig birizgálja vele a parazsat, míg újra lángnyelvek nem csapnak fel belőle, óvatosan nyaldosva az elszenesedett fahasábokat.*
-Mondom, mit ajánlok. Mi itt a barátaimmal, no meg aki csatlakozni kíván... *Pillant jelzésértékűen Rennára és Ugghash'hadra.* -Némi zsákmányra óhajtunk szert tenni maholnap. A zsíros földek övezte falvak Arthenior felé hosszú évek óta háborítatlanok. Nem árt emlékeztetni őket, kik is a szomszédaik. Ahogy atyáink tették. *Apró, furcsa mosoly villan arcán, de hamar a tárgyra tér.*
-Tartsatok velünk és hozzatok magatokkal annyi harcost, amennyi csak bírtok. Minket nem kötnek paktumok, szövetségek, szerződések... Lángba borítjuk az egész vidéket, ha a szükség úgy hozza. A zsákmányon is osztozunk. Cserébe...
*Emeli fel mutatóujját szavai komolyságát alátámasztandó.* -Segítünk elintézni a karaván dolgát. Így mindannyian jól lakunk.
*Széttárja karjait, borostyánszín tekintetét pedig a szószátyárra függeszti.*
-Mit szóltok?! *Szólal meg néhány pillanat múlva emelt hangon. Szavait nem csak a kettősnek intézi, de társaihoz is.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-06-01 02:05:30
Üzenet elküldve: 2020-06-01 02:05:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyós meg a kígyós//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Zaejn is felfigyel a hirtelen érkezett vendégseregre, de csak éppen egy pillanatig hordozza végig rajtuk kritikus tekintetét. Egy barbárnak tűnő figura számtalan nővel körülvéve, és másra sem tud gondolni, mint arra, hogy Yagnar szép kis háremet szerzett magának, és mivel a hölgyek célját nem ismeri - és nem is érdekli - ezért alkalma sincs kineveti a csapat fehérnépet, és helyette foglalkozhat a különleges lánnyal.*
- El van nézve.
*Mondja továbbra is gusztustalan önbizalommal, és önelégült mosollyal arcán.*
- Nagyon megértő tudok lenni, szóval bátran ismerkedjen csak a helyzettel.
*Teszi még hozzá, és borának lötykölésébe kezd, miközben a pohárban nézegeti a folyadék felszínén megcsillanó fényeket, és az ital vöröses színének szépségét. Azt viszont örömmel tapasztalja, hogy különleges asztaltársa mintha kezdene felengedni, erre pedig abból következtet, hogy kissé megered annak nyelve az óriás nő témájának fejtegetése közben.*
- Milyen kár, hogy nincs éppen kéznél egy óriás asszony sem, hogy próbát tegyünk ezekkel. Bizonyosan érdekes tapasztalás lenne.
*Teszi hozzá Asztéyriaa hosszas, minden részletre kitérő okfejtése után.*
- Ó, tudtam én. Végig éreztem ezt, de örülök, hogy végső soron sikerül, mert még a végén zavarba ejtő helyzet alakulna ki. Azt pedig nem szeretnénk, ugyebár.
*Persze hogy ki jönne zavarba Zaejn fejében lévő képtől, az már egy másik kérdés, mert annyi bizonyos, hogy ő nem és az is, hogy Aszté próbálkozása a szarvának letörésére sikertelennek bizonyul.*
- Ó, ez milyen sajnálatos. Még szerencse, hogy itt vagyok, hogy megmentsem.
*Töretlenül apró mosoly pihen ajkain, elég sunyin ahhoz, hogy ne legyen túlzottan zavaró, de elég egyértelmű, hogy Aszté sejthesse meghívása milyen irányba vitte el gondolatait. Illetve eddig is többnyire abban az irányban kalandoztak azok.*
- Örömmel.
*Feleli, de egyelőre nem mozdul, hagyja, hogy az első lépést Aszté tegye meg, aki talán még szívesebben ücsörögne, és meginná az utolsó kortyokat is a borból. Ha nem, úgy természetesen követni fogja. Mivel már többnyire tervei megvalósításán jár az esze, ami forrósággal tölti el bizonyos részét, ezért ez segít elhessegetni a kétségeket, amit az újból megmozdult csuklya esetleg keltene benne.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Zaejn is felfigyel a hirtelen érkezett vendégseregre, de csak éppen egy pillanatig hordozza végig rajtuk kritikus tekintetét. Egy barbárnak tűnő figura számtalan nővel körülvéve, és másra sem tud gondolni, mint arra, hogy Yagnar szép kis háremet szerzett magának, és mivel a hölgyek célját nem ismeri - és nem is érdekli - ezért alkalma sincs kineveti a csapat fehérnépet, és helyette foglalkozhat a különleges lánnyal.*
- El van nézve.
*Mondja továbbra is gusztustalan önbizalommal, és önelégült mosollyal arcán.*
- Nagyon megértő tudok lenni, szóval bátran ismerkedjen csak a helyzettel.
*Teszi még hozzá, és borának lötykölésébe kezd, miközben a pohárban nézegeti a folyadék felszínén megcsillanó fényeket, és az ital vöröses színének szépségét. Azt viszont örömmel tapasztalja, hogy különleges asztaltársa mintha kezdene felengedni, erre pedig abból következtet, hogy kissé megered annak nyelve az óriás nő témájának fejtegetése közben.*
- Milyen kár, hogy nincs éppen kéznél egy óriás asszony sem, hogy próbát tegyünk ezekkel. Bizonyosan érdekes tapasztalás lenne.
*Teszi hozzá Asztéyriaa hosszas, minden részletre kitérő okfejtése után.*
- Ó, tudtam én. Végig éreztem ezt, de örülök, hogy végső soron sikerül, mert még a végén zavarba ejtő helyzet alakulna ki. Azt pedig nem szeretnénk, ugyebár.
*Persze hogy ki jönne zavarba Zaejn fejében lévő képtől, az már egy másik kérdés, mert annyi bizonyos, hogy ő nem és az is, hogy Aszté próbálkozása a szarvának letörésére sikertelennek bizonyul.*
- Ó, ez milyen sajnálatos. Még szerencse, hogy itt vagyok, hogy megmentsem.
*Töretlenül apró mosoly pihen ajkain, elég sunyin ahhoz, hogy ne legyen túlzottan zavaró, de elég egyértelmű, hogy Aszté sejthesse meghívása milyen irányba vitte el gondolatait. Illetve eddig is többnyire abban az irányban kalandoztak azok.*
- Örömmel.
*Feleli, de egyelőre nem mozdul, hagyja, hogy az első lépést Aszté tegye meg, aki talán még szívesebben ücsörögne, és meginná az utolsó kortyokat is a borból. Ha nem, úgy természetesen követni fogja. Mivel már többnyire tervei megvalósításán jár az esze, ami forrósággal tölti el bizonyos részét, ezért ez segít elhessegetni a kétségeket, amit az újból megmozdult csuklya esetleg keltene benne.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-31 16:54:43
Üzenet elküldve: 2020-05-31 16:54:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja//
*A két "úriember" szeme felcsillan a beszélgetés hallatán, az pedig, hogy italt is kínálnak nekik elég, hogy két széket is odahúzzanak, miközben felelnek a hozzájuk intézett kérdésekre.*
-A karjaink.
*Csapkodja meg tetovált karjait a főnöknek kinéző hangosabb tengerész legény. A több vezér lehetőségének hallatán azonban elbizonytalanodik.*
-Azt amelyik a vár fokáról parancsol a thargoknak. Te volnál az?
*Kérdezi kicsit összehúzva szemeit.*
-De talán mindegy is, a Vihar szakállára! Ha megszomjaztak az istenek, hát... Igyunk értük!
*Kortyol bele az italba, ami eddigre ér oda hozzá. Bizony ez megereszti a nyelvét.*
-Munkánk az van dögivel, azügyben is jöttünk.
*Szólal meg a másik, míg társa iszik.*
-Van egy munka, amit földön kéne elintézni. Amolyan...
*Itt átveszi az előző.*
-A helyzet az, hogy Arthenior lepatkált a Patkányokkal.
*Nyögi és megtörli arcát kézfejével.*
-És egy karaván fog itt elhaladni pár haton belül. Valamiféle szobrot szállítanak.
*Legyint.*
-A lényeg, hogy nem játszanak szép játékot.
*Lehalkítja hangját.*
-Nem hagyják a Fívéreimet... Hogy végezzék a munkájukat. Apánk nagyon dühös.
*Mormogja.*
-Így ha netán... Történne valami a szállítmánnyal, akár két tömböt is adna érte az öreg.
*Lögyböli meg sörének maradékát a korsója alján.*
-Jómagam inkább a világot jelentő deszkákon maradnék.
*Hunyorít Yagnarra a szószátyárabbik.*
-De haljam, talán egy tharg vezér tud érdekesebb és jövedelmezőbb munkát, mint a vihar egy fia?!
*Be nem mutatkoznak. A világban ahonnan jönnek kevés jelentősége van a neveknek, amíg az ember nem lesz kapitány. Addig csak egy szablya, vagy két ügyes kéz a vitorla kötelének, ahogyan maga Yagnar is mondta.*
*A két "úriember" szeme felcsillan a beszélgetés hallatán, az pedig, hogy italt is kínálnak nekik elég, hogy két széket is odahúzzanak, miközben felelnek a hozzájuk intézett kérdésekre.*
-A karjaink.
*Csapkodja meg tetovált karjait a főnöknek kinéző hangosabb tengerész legény. A több vezér lehetőségének hallatán azonban elbizonytalanodik.*
-Azt amelyik a vár fokáról parancsol a thargoknak. Te volnál az?
*Kérdezi kicsit összehúzva szemeit.*
-De talán mindegy is, a Vihar szakállára! Ha megszomjaztak az istenek, hát... Igyunk értük!
*Kortyol bele az italba, ami eddigre ér oda hozzá. Bizony ez megereszti a nyelvét.*
-Munkánk az van dögivel, azügyben is jöttünk.
*Szólal meg a másik, míg társa iszik.*
-Van egy munka, amit földön kéne elintézni. Amolyan...
*Itt átveszi az előző.*
-A helyzet az, hogy Arthenior lepatkált a Patkányokkal.
*Nyögi és megtörli arcát kézfejével.*
-És egy karaván fog itt elhaladni pár haton belül. Valamiféle szobrot szállítanak.
*Legyint.*
-A lényeg, hogy nem játszanak szép játékot.
*Lehalkítja hangját.*
-Nem hagyják a Fívéreimet... Hogy végezzék a munkájukat. Apánk nagyon dühös.
*Mormogja.*
-Így ha netán... Történne valami a szállítmánnyal, akár két tömböt is adna érte az öreg.
*Lögyböli meg sörének maradékát a korsója alján.*
-Jómagam inkább a világot jelentő deszkákon maradnék.
*Hunyorít Yagnarra a szószátyárabbik.*
-De haljam, talán egy tharg vezér tud érdekesebb és jövedelmezőbb munkát, mint a vihar egy fia?!
*Be nem mutatkoznak. A világban ahonnan jönnek kevés jelentősége van a neveknek, amíg az ember nem lesz kapitány. Addig csak egy szablya, vagy két ügyes kéz a vitorla kötelének, ahogyan maga Yagnar is mondta.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-31 00:48:13
Üzenet elküldve: 2020-05-31 00:48:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Közben új társaságuk is akad, akik ránézésre tökéletesen alkalmasak arra, hogy beteljesítsék Yagnar tervét, amit nem is rejt véka alá: hogy vért kell ontaniuk. Minden a logika medrében halad, egy tharg harcos erőket fogad fel a célja beteljesítéséhez, mindezt valamilyen ősökkel kapcsolatos köntösbe bugyolálva. A nőnek nem számít az indíttatás, ő a lényegre koncentrál, sokkal jobban érdeklik a miértek. Reméli, hogy Yagnar megválaszolja Renna kérdését, ugyanis ő maga inkább a megfigyelésben jeleskedik, nem kérdezget. Most sem: a maszk sötét rejtekéből titokban inkább sorra veszi az érkezőket. Megfordul a fejében az is, mennyire lehetnek hűségesek egymáshoz a bajban. Mérlegel, de nem ítélkezik, nincs véleménye a helyzetről, amíg nem válik egyértelművé.
Talán az egyetlen dolog, amely megindítja kissé, Renna megjegyzése. A Tűzleány is csak úgy keveredett ide, s a kandalló tüzéből hirtelen egy új szikra pattant, Yagnar lelkesedésében gyökerezve. Azt nem lehetne mondani, hogy véletlen – a tűz természete már csak ilyen, hol itt, hol ott csap fel a világban, lázadások, háborúk, rokonviszályok formájában –, de jelzésértékű attól még lehet. Az emlékek mint megannyi perzselő láng tolulnak a nő elméjébe.*
~ Lehet, hogy a városiaknak igaza volt? Lehet, hogy ami történt, nem véletlen? ~
*Most fény derül rá. Ugghash'had érdeklődve fordul Yagnar felé, és közben a korábban őt fürkésző emberasszony szavain töpreng rezzenéstelenül.*
*Közben új társaságuk is akad, akik ránézésre tökéletesen alkalmasak arra, hogy beteljesítsék Yagnar tervét, amit nem is rejt véka alá: hogy vért kell ontaniuk. Minden a logika medrében halad, egy tharg harcos erőket fogad fel a célja beteljesítéséhez, mindezt valamilyen ősökkel kapcsolatos köntösbe bugyolálva. A nőnek nem számít az indíttatás, ő a lényegre koncentrál, sokkal jobban érdeklik a miértek. Reméli, hogy Yagnar megválaszolja Renna kérdését, ugyanis ő maga inkább a megfigyelésben jeleskedik, nem kérdezget. Most sem: a maszk sötét rejtekéből titokban inkább sorra veszi az érkezőket. Megfordul a fejében az is, mennyire lehetnek hűségesek egymáshoz a bajban. Mérlegel, de nem ítélkezik, nincs véleménye a helyzetről, amíg nem válik egyértelművé.
Talán az egyetlen dolog, amely megindítja kissé, Renna megjegyzése. A Tűzleány is csak úgy keveredett ide, s a kandalló tüzéből hirtelen egy új szikra pattant, Yagnar lelkesedésében gyökerezve. Azt nem lehetne mondani, hogy véletlen – a tűz természete már csak ilyen, hol itt, hol ott csap fel a világban, lázadások, háborúk, rokonviszályok formájában –, de jelzésértékű attól még lehet. Az emlékek mint megannyi perzselő láng tolulnak a nő elméjébe.*
~ Lehet, hogy a városiaknak igaza volt? Lehet, hogy ami történt, nem véletlen? ~
*Most fény derül rá. Ugghash'had érdeklődve fordul Yagnar felé, és közben a korábban őt fürkésző emberasszony szavain töpreng rezzenéstelenül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870