//Második szál//
//Gabrien - Tanil - Kagan szobacicázik//
*A félvér hamar hozzászokik mindenféle dologhoz, látványhoz, szaghoz, szerzethez, így nem idegenkedik a fogadó egyetlen porcikájától sem. Barátságos, meleg és lehet kapni benne étket meg bort, sőt szállást is, ennél többet pedig minek várni egy tavernától?
Lecsüccsen a férfivel szemben asztalukhoz, rámosolyog a karomtépte arcra. Valóban kiegészítik egymást, mintha egy egészet alkotnának. Csak a szavaknak nem mestere egyikük se, de talán a félvér tanulhat még ezt-azt és a kolosszus sincs elveszve, legfeljebb betör egy-két koponyát, mire sikerül megegyezni.
A bort megköszöni és aprót kortyol belőle, hogy benedvesítse kicsit száját, majd visszateszi az asztalra. Megvárja, hogy Gabrien leadja a rendelését, ő meg úgysem tud megenni egy egész... valószínűleg semmi egészet, amit itt felszolgálnak, hiszen az éhes harcosoknak van, nem nyüzüge félvéreknek. Már biztos nem olyan féladagkat szolgálnak fel, mint Hildi idejében. Ha a kedves felszolgálócska elment a konyhába, akkor nyitja szóra száját.*
-Hát... a bor jó.
*Mondja Gabriennek, majd kortyol még egyet, mielőtt komolyra fordítja a szót.*
-Nem biztos, hogy gyökeres a változás, de elég nagy mértékű. Emlékszel még, milyen volt, amikor idejöttünk, és milyen, amikor elmentünk? No, ahhoz képest igen sok minden megváltozott, ez nyilvánvaló. Az ott bent például egy vár.
*Arrafelé int kezével, amerre a Vashegyet sejti innen bentről, majd picit még komolyabb hangon folytatja.*
-De szeretett Vezérünket szerintem továbbra is ugyanaz mozgatja. Csak más eszközökhöz nyúl.
*Vállat von, mert igazából maga sem érti. Intézők meg nemesek rohangásznak a táborban, vár épül meg város, igazi házakkal. Területeket kaptak és Kaganból artheniori nemes lett.*
-Neked vonzóbbá tette a szemedben Amon Ruadhot és Kagan Vezért, hogy lényegében a városhoz tartozik?
*Neki annyira nem, ezt mosolytalan arca el is árulja a Kolosszusnak, de ettől függetlenül jó neki, hogy itthon lehet. Majd megszokja a selyembe csomagolt népek látványát ha kell, úgyis megedződött a szeme a Vinerra-kúriában.*