//Második szál//
//Kagaenae, Khad, Laor//
*Aenae még igen fiatal, ezért nem volt sok ideje arra, hogy gyakorolhassa a faarcot, ezért Khad szavai nyomán kiül arcára a felháborodás.*
- Nem hazudtam. Várost nézni jöttem, és ugyan ki vetné a szememre, hogy nem megyek rögtön el egy iszákossal, meg a bús képű unokaöccsével? Nem ettem meszet, hogy ismeretlenekkel mászkáljak, nem vágyom rá, hogy berángassanak valami bokorba.
*Mert ugye a barbárokról mindenki tudja, hogy szívesen rángatnak bokrokba mindenféle nőket. Ő köszöni nem kér ilyesmiből. Meg a városból sem, pláne ha csupa ilyen kiállhatatlan alakokkal van tele.*
- Mit szólom el magam, mi van?
*A felét nem érti annak, hogy Khad miről beszél, de nem is lényeges, hiszen a fickó indulóban van. Őszinte csodálkozással néz rá. A lelkiismerete városnézés ügyben tökéletesen tiszta, hiszen meg akarta nézni, de elment tőle a kedve, bár igaz, hogy nem kizárólag az idegenvezetés miatt. Ez az ő saját lelki nyomora, miszerint meg is nézni magának a híres-neves Kagan Thargodart, meg nem is. A kíváncsiság már csak ilyen emberi gyarlóság, ahogyan az is, hogy megfutamodik.*
- És igenis kikérem magamnak, hogy bárki hazugsággal vádoljon. Meg tolvajlással.
*Már felhúzta az orrát, és komolyan fegyelmeznie kell magát, hogy ne ugorjon neki Laornak és kaparja ki a szemét a megjegyzése miatt. Ugyan meglehetősen rosszban van az anyjával, de attól komolyan felforrt az agyvize, hogy ez az utolsó barbár senki becsmérelni merészelte. Megfeszül az állkapcsa, orrlikai kitágulnak, pupillája pedig egészen összeszűkül. De tettlegességig nem fajulnak a dolgok, sőt hagyja elsétálni a két fickót. Ezek után ő is kicsapja a tea árát a pultra, majd mikor úgy ítéli meg, hogy az a kettő már kellőképpen messze jár, akkor maga is elhagyja a helyiséget, odakinn felül a lovára, és ideges vágtában távozik.*