Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-02 22:50:28
Üzenet elküldve: 2020-11-02 22:50:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi//
*Csakhamar észreveszi őt a kis egybegyűltség és Learon meglátja a vashegy úrnőjét is, akit valami módon eddig nem látott. Talán a dolgaira koncentrált meg a nagy lehetőségeire a kohóval kapcsolatban. Azonban neki külön odabiccent, mégiscsak Kagan Vezér leánya.*
-Üdvözöllek jó Kancellárom! *Hajtja meg kissé a fejét a pásztor nagy mosolyogva. Aztán a kecskeragun egy pillanatra elcsodálkozik, de aztán elhessegeti magától a képet, hogy az ő egyik állata is lehetne feltálalva és végül egy kibúvó mondattal zárja le a kényes témát.*
-Úgy tudom Trodd barátom kecskéiből készül. *Aztán gyorsan rá is tér a saját kérésére.*
-De nem szeretnék én itt zavarni, látom elfoglaltak az urak és a hölgy! *Nem beszél halkan, szóval akár hallhatja bárki, amit mond, ha szeretné, bár a párocska szemmel láthatóan mással van elfoglalva, nem ő kis csipcsupságaival.*
-Nem tudom tudod-e, de nemrég képessé váltam mesterkardok kovácsolására, de sajnos nincsen még saját kovácsműhelyem. Szeretném használni a Vashegyét szóval, ha lehetne, annak nagyon örülnék! *Zárja le ennyivel a dolgot és reménykedik benne, hogy régi jó ismeretségük elég arra, hogy különösebb díjazás ellenében használhassa az említett épületet. A két másik jelenlévőnek, akiknek társalgását megszakította érkezésével, beszélgetésére nem figyel, bár tény, hogyha meghallaná, hogy a férfi is birtokot kap a közelben, nem lenne túl boldog, de ahogyan itt terjednek a hírek, úgyis ki fog derülni nemsokára. Ha mástól nem, majd a szomszédaitól.*
*Csakhamar észreveszi őt a kis egybegyűltség és Learon meglátja a vashegy úrnőjét is, akit valami módon eddig nem látott. Talán a dolgaira koncentrált meg a nagy lehetőségeire a kohóval kapcsolatban. Azonban neki külön odabiccent, mégiscsak Kagan Vezér leánya.*
-Üdvözöllek jó Kancellárom! *Hajtja meg kissé a fejét a pásztor nagy mosolyogva. Aztán a kecskeragun egy pillanatra elcsodálkozik, de aztán elhessegeti magától a képet, hogy az ő egyik állata is lehetne feltálalva és végül egy kibúvó mondattal zárja le a kényes témát.*
-Úgy tudom Trodd barátom kecskéiből készül. *Aztán gyorsan rá is tér a saját kérésére.*
-De nem szeretnék én itt zavarni, látom elfoglaltak az urak és a hölgy! *Nem beszél halkan, szóval akár hallhatja bárki, amit mond, ha szeretné, bár a párocska szemmel láthatóan mással van elfoglalva, nem ő kis csipcsupságaival.*
-Nem tudom tudod-e, de nemrég képessé váltam mesterkardok kovácsolására, de sajnos nincsen még saját kovácsműhelyem. Szeretném használni a Vashegyét szóval, ha lehetne, annak nagyon örülnék! *Zárja le ennyivel a dolgot és reménykedik benne, hogy régi jó ismeretségük elég arra, hogy különösebb díjazás ellenében használhassa az említett épületet. A két másik jelenlévőnek, akiknek társalgását megszakította érkezésével, beszélgetésére nem figyel, bár tény, hogyha meghallaná, hogy a férfi is birtokot kap a közelben, nem lenne túl boldog, de ahogyan itt terjednek a hírek, úgyis ki fog derülni nemsokára. Ha mástól nem, majd a szomszédaitól.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-02 21:47:35
Üzenet elküldve: 2020-11-02 21:47:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
- Fogalmam sincs, hogy milyen a wegtoreni fajta, nem ismerek egyet sem.
*Rántja meg a vállát flegmán.*
- Csak tippeltem. De nyilván rosszul.
*Érdekes, hogy Habrertusnak megfordul a fejében az, hogy ők ketten itt és most egymásnak eshetnek, mert Aenae nem gondol ilyesmire. Számára is kiábrándító lenne a dolog. Mármint, ha gondolna rá.*
- Ez igazán rendes tőled, Habrertus.
*Válaszolja arra, hogy a kancellár elmegy, hogy megsürgesse az ételüket. Nem mintha különösebben éhes lenne. Nézi Habrertust, ahogyan távolodik tőlük, majd megáll a pultnál és kiosztja kicsit az ottaniakat. Pillantása egy kicsit megpihen a pásztoron, akit Cha'yss még ennyire sem méltat. Aenae ebben a pillanatban el is felejti, hogy nemrég még mennyire haragudott Cha'yssra. Miért is haragudna rá, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy mást észre sem vesz valójában, mikor vele van? Egy újabb pillanattal később már megint haragszik a hivatalos hangnem miatt. Jó, kicsit megérti, hiszen a fül (és az orr) állítólag az ember élete végéig nő, szóval Habrertusnak is van már mivel kagylózni.*
- Azt hiszem, hogy jó kezekbe adjuk azt a darab földet, elvégre a Pinttyel is csodát tettél.
*Ha hivatalos hangnem, akkor hivatalos hangnem. Csak annyit enged meg magának, hogy kicsit lehalkítsa a hangját.*
- Nem is vagyok éhes. Kecskére végképp.
*Elhúzza a száját is, az egész persze csak egy szempillantás, tekintettel Habrertus füleire, a szemeire is tekintettel van, mert Cha'yss felé fordul.*
- És, hogy tetszik a Vashegy? Körül néztél a fellegvárban? Kagan trónja állítólag ellenségei csontjából van. Bizonyra ezért annyira kényelmetlen.
*Vagy azért olyan kényelmetlen, mert Kagan ellenségeiből készült, vagy mert Kagan hátsójára méretezték. Vagy Aenae simán csak lábrázást kap attól, hogy Kagannak trónja volt és abban ücsörgött.*
- Fogalmam sincs, hogy milyen a wegtoreni fajta, nem ismerek egyet sem.
*Rántja meg a vállát flegmán.*
- Csak tippeltem. De nyilván rosszul.
*Érdekes, hogy Habrertusnak megfordul a fejében az, hogy ők ketten itt és most egymásnak eshetnek, mert Aenae nem gondol ilyesmire. Számára is kiábrándító lenne a dolog. Mármint, ha gondolna rá.*
- Ez igazán rendes tőled, Habrertus.
*Válaszolja arra, hogy a kancellár elmegy, hogy megsürgesse az ételüket. Nem mintha különösebben éhes lenne. Nézi Habrertust, ahogyan távolodik tőlük, majd megáll a pultnál és kiosztja kicsit az ottaniakat. Pillantása egy kicsit megpihen a pásztoron, akit Cha'yss még ennyire sem méltat. Aenae ebben a pillanatban el is felejti, hogy nemrég még mennyire haragudott Cha'yssra. Miért is haragudna rá, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy mást észre sem vesz valójában, mikor vele van? Egy újabb pillanattal később már megint haragszik a hivatalos hangnem miatt. Jó, kicsit megérti, hiszen a fül (és az orr) állítólag az ember élete végéig nő, szóval Habrertusnak is van már mivel kagylózni.*
- Azt hiszem, hogy jó kezekbe adjuk azt a darab földet, elvégre a Pinttyel is csodát tettél.
*Ha hivatalos hangnem, akkor hivatalos hangnem. Csak annyit enged meg magának, hogy kicsit lehalkítsa a hangját.*
- Nem is vagyok éhes. Kecskére végképp.
*Elhúzza a száját is, az egész persze csak egy szempillantás, tekintettel Habrertus füleire, a szemeire is tekintettel van, mert Cha'yss felé fordul.*
- És, hogy tetszik a Vashegy? Körül néztél a fellegvárban? Kagan trónja állítólag ellenségei csontjából van. Bizonyra ezért annyira kényelmetlen.
*Vagy azért olyan kényelmetlen, mert Kagan ellenségeiből készült, vagy mert Kagan hátsójára méretezték. Vagy Aenae simán csak lábrázást kap attól, hogy Kagannak trónja volt és abban ücsörgött.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-02 20:07:14
Üzenet elküldve: 2020-11-02 20:07:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
- Nem tudom, miért gondolod, úrnőm, hogy a wegtoreni ellentmondó fajta. Hisz épp ennek ellenkezőjéről teszek most tanúbizonyságot. *Válaszolja kissé széttárva karjait szinte azonnal a származását illető negatív feltételezésre. Nem tudja, Aenae mennyi wegtorenit ismer, de bizonyosan nem túl sokat.
Ám közben a lány is egyetért vele, hogy nem az aljas lerészegedés a cél egyikük számára sem. Már csak azért sem, mert nem egy merevrészeg lánnyal akarna ágyba bújni még az éjjel. Az nem érdekli, hogy Habrertus mennyire lesz részeg, felőle bele is fulladhat.
A vidámsággal nincs problémája és ha terveihez azon az egy-két pohárkán át vezet az út, akkor mindent megtesz, hogy eljusson oda. Az asztal alatti kis kontaktus felélénkülni látszik kissé, meggyőzve az igricet, hogy nem csak az italozásról vannak hasonló elképzelésük.
Az ital és a vacsora elmaradását Aenae is megszólja, így a bárónak már nem kell megtennie. Nem is szívesen tenné, hisz ő most itt vendég, nem az ő dolga intézkedni. Persze a Kalmárban már másképp történnének a dolgok. De persze a saját fogadójában nem is fordulhatna elő ilyen probléma. A lány szavait visszafogott mosollyal fogadja, a kancellár felé pillantva, hisz hármuk közül ő tehet valójában a kiszolgálás minőségének emelése ügyében.
Aenae a jutalom dolgában is egyetért Habrertus-szal, így immáron biztosra veheti, hogy lesz egy birtoka földdel a Vashegy közelében. Bár valószínűleg ritkán fogja látogatni, akkor is talán csak Aenae miatt, de majd az intézője hasznát veszi a területnek valamilyen módon.
Aenae kecskés megjegyzését nem tudja mire vélni. Egyrészt mert nem látja az érkező férfit, másrészt mert továbbra sem tudja, kiről lehet szó. De egy kecskepásztor nem olyan fontos személy, aki megragadhatott az emlékezetében. A Learon név említését betudja apró csipkelődésnek, nem társít mellé személyt vagy arcot.
Ha ismerné, hogy a thargok és velük együtt a kancellárjuk milyen paranoiás, akkor sem jutna eszébe, hogy Habrertus bármit is belelát az egyetértésükbe. Nem is kelti fel a figyelmét, hogy mennyire egy rugóra jár az agyuk a lánnyal.*
- Nem kívánom a nép által ráragasztott nevet megmásítani. Szeretnék tisztelegni ezzel a helyiek és jószándékod előtt, kancellár. *Mosolyog vissza a férfire barátságosan.
Amikor pedig Habrertus is mentegetőzni kezd a vacsora miatt és mellé a Kalmárt hozza fel ellenpéldaként, az igricen a sor, hogy szerényen elmosolyodjon.*
- Ugyan, szóra sem érdemes. Biztosan megvan az oka és kellemes társaságban észre sem venni az idő múlását. *Hárítja el a dolgot barátságosan.
A bocsánatkérésre és a kancellár távozására az asztaltól csak megengedő mozdulattal válaszol, de végignézi a férfit, ahogy a pulthoz megy és megsürgeti a vacsorájukat. Aztán Habrertus a pultnál álló másik férfivel kezd beszélgetésbe, a báró pedig visszafordul asztalukhoz és Aenaehez.*
- Köszönöm a birtokot, úrnőm. Ígérem, gondját viselem a földnek és parasztjainak. Ha kell, személyesen ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e a területén. *Mondja bizalmasan, de nem bizalmas mozdulattal. Nem hajol előre, nem suttog, egyszerűen csak visszafogott hangon szólal meg. Szája sarkában hamis mosollyal toldva meg az elhangzottakat.*
- Nem tudom, miért gondolod, úrnőm, hogy a wegtoreni ellentmondó fajta. Hisz épp ennek ellenkezőjéről teszek most tanúbizonyságot. *Válaszolja kissé széttárva karjait szinte azonnal a származását illető negatív feltételezésre. Nem tudja, Aenae mennyi wegtorenit ismer, de bizonyosan nem túl sokat.
Ám közben a lány is egyetért vele, hogy nem az aljas lerészegedés a cél egyikük számára sem. Már csak azért sem, mert nem egy merevrészeg lánnyal akarna ágyba bújni még az éjjel. Az nem érdekli, hogy Habrertus mennyire lesz részeg, felőle bele is fulladhat.
A vidámsággal nincs problémája és ha terveihez azon az egy-két pohárkán át vezet az út, akkor mindent megtesz, hogy eljusson oda. Az asztal alatti kis kontaktus felélénkülni látszik kissé, meggyőzve az igricet, hogy nem csak az italozásról vannak hasonló elképzelésük.
Az ital és a vacsora elmaradását Aenae is megszólja, így a bárónak már nem kell megtennie. Nem is szívesen tenné, hisz ő most itt vendég, nem az ő dolga intézkedni. Persze a Kalmárban már másképp történnének a dolgok. De persze a saját fogadójában nem is fordulhatna elő ilyen probléma. A lány szavait visszafogott mosollyal fogadja, a kancellár felé pillantva, hisz hármuk közül ő tehet valójában a kiszolgálás minőségének emelése ügyében.
Aenae a jutalom dolgában is egyetért Habrertus-szal, így immáron biztosra veheti, hogy lesz egy birtoka földdel a Vashegy közelében. Bár valószínűleg ritkán fogja látogatni, akkor is talán csak Aenae miatt, de majd az intézője hasznát veszi a területnek valamilyen módon.
Aenae kecskés megjegyzését nem tudja mire vélni. Egyrészt mert nem látja az érkező férfit, másrészt mert továbbra sem tudja, kiről lehet szó. De egy kecskepásztor nem olyan fontos személy, aki megragadhatott az emlékezetében. A Learon név említését betudja apró csipkelődésnek, nem társít mellé személyt vagy arcot.
Ha ismerné, hogy a thargok és velük együtt a kancellárjuk milyen paranoiás, akkor sem jutna eszébe, hogy Habrertus bármit is belelát az egyetértésükbe. Nem is kelti fel a figyelmét, hogy mennyire egy rugóra jár az agyuk a lánnyal.*
- Nem kívánom a nép által ráragasztott nevet megmásítani. Szeretnék tisztelegni ezzel a helyiek és jószándékod előtt, kancellár. *Mosolyog vissza a férfire barátságosan.
Amikor pedig Habrertus is mentegetőzni kezd a vacsora miatt és mellé a Kalmárt hozza fel ellenpéldaként, az igricen a sor, hogy szerényen elmosolyodjon.*
- Ugyan, szóra sem érdemes. Biztosan megvan az oka és kellemes társaságban észre sem venni az idő múlását. *Hárítja el a dolgot barátságosan.
A bocsánatkérésre és a kancellár távozására az asztaltól csak megengedő mozdulattal válaszol, de végignézi a férfit, ahogy a pulthoz megy és megsürgeti a vacsorájukat. Aztán Habrertus a pultnál álló másik férfivel kezd beszélgetésbe, a báró pedig visszafordul asztalukhoz és Aenaehez.*
- Köszönöm a birtokot, úrnőm. Ígérem, gondját viselem a földnek és parasztjainak. Ha kell, személyesen ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e a területén. *Mondja bizalmasan, de nem bizalmas mozdulattal. Nem hajol előre, nem suttog, egyszerűen csak visszafogott hangon szólal meg. Szája sarkában hamis mosollyal toldva meg az elhangzottakat.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-02 18:54:10
Üzenet elküldve: 2020-11-02 18:54:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
//Learon//
*Elnéző mosollyal hallgatja a párocska évődését. Ebbe végképp nem kíván belefolyni, talán nem fajul odáig a dolog, hogy itt essenek egymásnak. Az teljesen kiábrándító lenne. Hubi ínyenc, teljesen egészséges kedvteléseit is ideértve. Márpedig egy profi úgy kukkol, hogy arról csak neki van tudomása, az áldozatoknak nincs. Hasonlóan negédes mosollyal és egy főhajtással nyugtázza, hogy Cha'yss és Aenae is biztosítják róla, nem áll szándékukban lerészegedni és nem biztatják erre őt sem. Persze ez a tökéletes szinkron felkelti a figyelmét, de bízik benne, hogy valóban nem fogják tovább tukmálni amikor jelzi, hogy részéről nem kér többet. Mint ahogy azt is reméli, hogy tudni fogja a mértéket.*
- Örömömre szolgál, hogy ötletem elnyerte a tetszésed. *bazsalyog Aenae-re a birtok említése után, majd a báróra pillant* Magától értetődik, hogy saját birtokodnak olyan nevet adsz, amilyet szeretnél. Senki sem kívánná, hogy ilyen méltatlan megnevezéssel hozzák összefüggésbe neved.
*Hubi kis rugdosódása ellenére nem vette észre az asztal alatti manővereket, bár ha így lenne és már néhány rövidet is felhajtott volna, talán bemászna az asztal alá, hogy közelebbről szemlélje a szemérmetlen tapogatózásokat. Mivel erre nem kerül sor, most ő is kicsit rosszallón csóválja a fejét.*
- Elnézésetek kérem a vacsora késedelmes érkezéséért. Úgy értesültem, hogy a báró úr kitűnő fogadót varázsolt az egykori Kósza Pintyből, ott bizonyára nem váratnák meg ennyire a vendéget. Ezeken a végeken viszont azt is értékelni kell, hogy az ember fedéllel feje felett, asztal mellett fogyaszthatja el az egyszerű, de kiváló étket.
*A konyha felé pillant, felemelkedik ültéből.*
- Bocsássatok meg egy percre! Megsürgetem kissé a vacsoránk.
*Ez már csak azért is kapóra jön neki, mert így megbizonyosodhat felőle, hogy szilárdan áll-e még a lábán? Egyelőre nem tűnik vészesnek a dolog, bár a ribizlibor kellemesen zsibong a kancellár gyomrában. A pulthoz lépve ha nem is csapkodja azt, de megkopogtatja, hogy akár a konyha felé is hallhassák türelmetlenségét.*
- A Vashegy úrnőjét és tiszteletreméltó vendégét váratjátok. Csipkedjétek magatokat!
*Talán mégis van már hatása az italnak. Hubi maga is elcsodálkozik rajta, hogy olyan pórias fordulatokkal él, mint csipkedjétek magatok. Ekkor veszi észre a kutyája társaságában bevonuló Learont, aki rá is köszön.*
- Üdvözöllek, Learon mester! *mosolyog nyájas-spiccesen a kancellár* Épp az imént... illetve valamivel régebben rendeltük három kitűnő kecskeragut. Remélem, hogy nem azért érkeztél, hogy az alapanyagról gondoskodj!
*Ebben az esetben alighanem fel fog kopni az álluk. És ha mégsem így lenne, Learon előadhatja jövetele okát. Közben persze Hubi igyekszik fülét is hegyezni, hogy esetleg elcsípjen néhány szót odahagyott asztala felől, amiket esetleg nem az ő füleinek szánnak.*
//Learon//
*Elnéző mosollyal hallgatja a párocska évődését. Ebbe végképp nem kíván belefolyni, talán nem fajul odáig a dolog, hogy itt essenek egymásnak. Az teljesen kiábrándító lenne. Hubi ínyenc, teljesen egészséges kedvteléseit is ideértve. Márpedig egy profi úgy kukkol, hogy arról csak neki van tudomása, az áldozatoknak nincs. Hasonlóan negédes mosollyal és egy főhajtással nyugtázza, hogy Cha'yss és Aenae is biztosítják róla, nem áll szándékukban lerészegedni és nem biztatják erre őt sem. Persze ez a tökéletes szinkron felkelti a figyelmét, de bízik benne, hogy valóban nem fogják tovább tukmálni amikor jelzi, hogy részéről nem kér többet. Mint ahogy azt is reméli, hogy tudni fogja a mértéket.*
- Örömömre szolgál, hogy ötletem elnyerte a tetszésed. *bazsalyog Aenae-re a birtok említése után, majd a báróra pillant* Magától értetődik, hogy saját birtokodnak olyan nevet adsz, amilyet szeretnél. Senki sem kívánná, hogy ilyen méltatlan megnevezéssel hozzák összefüggésbe neved.
*Hubi kis rugdosódása ellenére nem vette észre az asztal alatti manővereket, bár ha így lenne és már néhány rövidet is felhajtott volna, talán bemászna az asztal alá, hogy közelebbről szemlélje a szemérmetlen tapogatózásokat. Mivel erre nem kerül sor, most ő is kicsit rosszallón csóválja a fejét.*
- Elnézésetek kérem a vacsora késedelmes érkezéséért. Úgy értesültem, hogy a báró úr kitűnő fogadót varázsolt az egykori Kósza Pintyből, ott bizonyára nem váratnák meg ennyire a vendéget. Ezeken a végeken viszont azt is értékelni kell, hogy az ember fedéllel feje felett, asztal mellett fogyaszthatja el az egyszerű, de kiváló étket.
*A konyha felé pillant, felemelkedik ültéből.*
- Bocsássatok meg egy percre! Megsürgetem kissé a vacsoránk.
*Ez már csak azért is kapóra jön neki, mert így megbizonyosodhat felőle, hogy szilárdan áll-e még a lábán? Egyelőre nem tűnik vészesnek a dolog, bár a ribizlibor kellemesen zsibong a kancellár gyomrában. A pulthoz lépve ha nem is csapkodja azt, de megkopogtatja, hogy akár a konyha felé is hallhassák türelmetlenségét.*
- A Vashegy úrnőjét és tiszteletreméltó vendégét váratjátok. Csipkedjétek magatokat!
*Talán mégis van már hatása az italnak. Hubi maga is elcsodálkozik rajta, hogy olyan pórias fordulatokkal él, mint csipkedjétek magatok. Ekkor veszi észre a kutyája társaságában bevonuló Learont, aki rá is köszön.*
- Üdvözöllek, Learon mester! *mosolyog nyájas-spiccesen a kancellár* Épp az imént... illetve valamivel régebben rendeltük három kitűnő kecskeragut. Remélem, hogy nem azért érkeztél, hogy az alapanyagról gondoskodj!
*Ebben az esetben alighanem fel fog kopni az álluk. És ha mégsem így lenne, Learon előadhatja jövetele okát. Közben persze Hubi igyekszik fülét is hegyezni, hogy esetleg elcsípjen néhány szót odahagyott asztala felől, amiket esetleg nem az ő füleinek szánnak.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-02 18:13:32
Üzenet elküldve: 2020-11-02 18:13:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
- Nem tudom, mert a wegtoreni olyan fajta, hogy szeret ellentmondani?
*Kérdezi Cha'ysst egy szolid mosollyal az arcán. Attól a ténytől most akár el is lehet tekinteni, hogy Cha'yss az egyetlen wegtoreni, akit kicsit is ismer közelebbről.*
- Kedves Habrertus, hidd el, hogy nem célom a leittasodás. Annak okvetlenül másnaposság a vége. Az meg köszönöm, de életemben egyszer elég volt, többé nem vágyom rá.
*A másnaposságnál csak az az éjszaka volt szörnyűbb, ami megelőzte. Illetve ami lehet, hogy nem is volt szörnyű, csak ugye nem emlékszik rá, hosszútávú eredménye viszont lett. Már azonkívül, hogy többé nem akar túl sokat inni.*
- De azért egy-két pohárkától még nem lesz semmi bajunk, csak kicsit jobban érezzük magunkat és vidámabbak leszünk. Személy szerint úgy érzem, hogy rám fér a vidámság a múlt nap után.
*Fejét kicsit oldalra biccenti, úgy néz a kancellárra, majd tekintete Cha'yssra siklik. Mintha látna valamit a tekintetében, ezért mozdít egy kicsit a lábfején, mintha csak megsimítaná a másikat. Lopva. Az asztal alatt. Lábbal.*
- Na, ezt mondom én is.
*Cha'yss csak megerősíti azt, amit maga is mondott a lerészegedésről. Túlságosan is egy rugóra jár az agyuk, megint ingert érez a pacsizásra, de újfent elnyomja.*
- Mondjuk a mufurc fickó kicsit csipkedhetné magát, mielőtt kitikkadok és éhen pusztulok.
*Ezt halkabban mondja, úgy, hogy Fint még véletlenül se hallhassa meg. Csakúgy, mint Cha'yss, Aenae is lassúnak érzi a kiszolgálást, és hasonló gondolatok fogalmazódnak meg benne is a kecskéket illetően.
Habrertus javaslatára bólint, csak az Aenae-folyó említésére forgatja a szemét és sóhajt.*
- Kiváló ötlet, kancellárom.
*Legalább lesz Cha'yssnak oka a Vashegyre jönni, hisz azok után, hogy eladták neki a Pintyet, már nemigen maradt ürügy a találkára. De most a kancellár maga szolgáltat egyet. Bólint, hisz miért ne egyezne bele? Azért igyekszik uralni az arcvonásait és nem túlságosan látványosan örülni ennek a fejleménynek.*
- Nem is tudtam, hogy ennyire frissen hozza Learon a kecskét. Talán ezért készül olyan lassan... Gondolom, hogy dicsérni akarja.
*Tiszta szerencse, hogy legalább már hajkurászni nem kell az állatot. Aenae kicsit reméli, hogy a kancellárnak csalapáló pásztor nem lábon hozta a kecskét, hanem konyhakészen. Különben egyértelműen látszik rajta, hogy akar valamit. Nem mintha különösebben örülne annak, hogy megzavarják a vacsoráját, de ennek nem ad hangot. Remélhetőleg pár szóval lerendezhetik, meg kis udvariaskodással.
Amúgy nagy szerencse, hogy kiszúrta Learont, mert így az asztal alatti dolgok miatti meglepetése betudható annak, hogy meglepte a pásztor megjelenése. Kicsit igazít a lábán, de nem távolodik el túlságosan Cha'yssétól.*
- Nem tudom, mert a wegtoreni olyan fajta, hogy szeret ellentmondani?
*Kérdezi Cha'ysst egy szolid mosollyal az arcán. Attól a ténytől most akár el is lehet tekinteni, hogy Cha'yss az egyetlen wegtoreni, akit kicsit is ismer közelebbről.*
- Kedves Habrertus, hidd el, hogy nem célom a leittasodás. Annak okvetlenül másnaposság a vége. Az meg köszönöm, de életemben egyszer elég volt, többé nem vágyom rá.
*A másnaposságnál csak az az éjszaka volt szörnyűbb, ami megelőzte. Illetve ami lehet, hogy nem is volt szörnyű, csak ugye nem emlékszik rá, hosszútávú eredménye viszont lett. Már azonkívül, hogy többé nem akar túl sokat inni.*
- De azért egy-két pohárkától még nem lesz semmi bajunk, csak kicsit jobban érezzük magunkat és vidámabbak leszünk. Személy szerint úgy érzem, hogy rám fér a vidámság a múlt nap után.
*Fejét kicsit oldalra biccenti, úgy néz a kancellárra, majd tekintete Cha'yssra siklik. Mintha látna valamit a tekintetében, ezért mozdít egy kicsit a lábfején, mintha csak megsimítaná a másikat. Lopva. Az asztal alatt. Lábbal.*
- Na, ezt mondom én is.
*Cha'yss csak megerősíti azt, amit maga is mondott a lerészegedésről. Túlságosan is egy rugóra jár az agyuk, megint ingert érez a pacsizásra, de újfent elnyomja.*
- Mondjuk a mufurc fickó kicsit csipkedhetné magát, mielőtt kitikkadok és éhen pusztulok.
*Ezt halkabban mondja, úgy, hogy Fint még véletlenül se hallhassa meg. Csakúgy, mint Cha'yss, Aenae is lassúnak érzi a kiszolgálást, és hasonló gondolatok fogalmazódnak meg benne is a kecskéket illetően.
Habrertus javaslatára bólint, csak az Aenae-folyó említésére forgatja a szemét és sóhajt.*
- Kiváló ötlet, kancellárom.
*Legalább lesz Cha'yssnak oka a Vashegyre jönni, hisz azok után, hogy eladták neki a Pintyet, már nemigen maradt ürügy a találkára. De most a kancellár maga szolgáltat egyet. Bólint, hisz miért ne egyezne bele? Azért igyekszik uralni az arcvonásait és nem túlságosan látványosan örülni ennek a fejleménynek.*
- Nem is tudtam, hogy ennyire frissen hozza Learon a kecskét. Talán ezért készül olyan lassan... Gondolom, hogy dicsérni akarja.
*Tiszta szerencse, hogy legalább már hajkurászni nem kell az állatot. Aenae kicsit reméli, hogy a kancellárnak csalapáló pásztor nem lábon hozta a kecskét, hanem konyhakészen. Különben egyértelműen látszik rajta, hogy akar valamit. Nem mintha különösebben örülne annak, hogy megzavarják a vacsoráját, de ennek nem ad hangot. Remélhetőleg pár szóval lerendezhetik, meg kis udvariaskodással.
Amúgy nagy szerencse, hogy kiszúrta Learont, mert így az asztal alatti dolgok miatti meglepetése betudható annak, hogy meglepte a pásztor megjelenése. Kicsit igazít a lábán, de nem távolodik el túlságosan Cha'yssétól.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-02 17:16:43
Üzenet elküldve: 2020-11-02 17:16:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Mielőtt még felmenne Amonra, úgy véli, hogy jó lenne lemosni a hosszú út porát egy finom sörrel vagy bármi mással, aminek van alkoholtartalma.* ~De csak kevéssel! Az alkohol melegít, nem lenne jó a kohó mellé még több melegség!~ *Aztán kinyitja az ajtót és belépve egyből egy jó fél méter távolságra bebaktat kutyája is, aki elégedetten szimatol a levegőbe és boldognak látszik, hogy a birtok megszokott illatjai után itt valami egészen más szagok vannak. Learon szerint rosszabbak, mint a föld és a trágya, de egy kutya orrával mérve mindegy is, hogy mi, csak más legyen.*
//Habrertusék figyelmébe//
*Mielőtt leülhetne egy korsó italra, meg is látja azt az embert, akit keres.* ~Óh, tehát végül rákapott az italra? Nehéz is kibírni a Vashegyet anélkül!~ *Egyből közelebb is lép, de csak egy visszafogott intéssel zavarja meg a beszélgetést, hiszen nem szeretne túlzottan belekontárkodni egy talán fontos ügybe. Emlékszik ugyanis a furcsán hosszú nevű férfira, aki egyszer vásárolt tőle valamit, de végül annyi pénze sem volt, hogy rendes árat kínáljon a boráért* ~Lehet, hogy mégsem olyan fontos ügy? Mit is szeretne ez a csóró báró a Kancellártól? Kölcsönt?~ *Mosolyodik el magában, de igyekszik úgy kitűnni, mintha csak a két férfi viszontlátásának örülne ennyire. Azért egy kicsit közelebb lép, hogy látszódjon, szeretne valamit a jó Kancellártól, nem csak úgy ok nélkül odaköszönt.*
//Habrertusék figyelmébe//
*Mielőtt leülhetne egy korsó italra, meg is látja azt az embert, akit keres.* ~Óh, tehát végül rákapott az italra? Nehéz is kibírni a Vashegyet anélkül!~ *Egyből közelebb is lép, de csak egy visszafogott intéssel zavarja meg a beszélgetést, hiszen nem szeretne túlzottan belekontárkodni egy talán fontos ügybe. Emlékszik ugyanis a furcsán hosszú nevű férfira, aki egyszer vásárolt tőle valamit, de végül annyi pénze sem volt, hogy rendes árat kínáljon a boráért* ~Lehet, hogy mégsem olyan fontos ügy? Mit is szeretne ez a csóró báró a Kancellártól? Kölcsönt?~ *Mosolyodik el magában, de igyekszik úgy kitűnni, mintha csak a két férfi viszontlátásának örülne ennyire. Azért egy kicsit közelebb lép, hogy látszódjon, szeretne valamit a jó Kancellártól, nem csak úgy ok nélkül odaköszönt.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-01 22:13:11
Üzenet elküldve: 2020-11-01 22:13:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Csak a nagyképűség mondatja vele, hogy mindez csak az ő érdeme. De ettől még nem kevésbé örül a dolgok alakulásának. Míg amazok ketten megvívják kis csörtéjüket, addig is van ideje gondolkodni. Körvonalazódik benne egy terv, de előbb több részletet kell megismernie, hogy eljusson a megvalósításig.
Amikor pedig végre találkozik sárga tekintete a lányéval, zavartan pillant le üres korsójára, majd onnan vissza. Érzi, hogy valami elmarad, de csak kettészelt szemöldöke mozdul leheletnyit.*
- Miért mondanék ellent önnek, úrnőm? *Kérdi megvonva vállát. Nem olyan profi, mint Aenae, de azért elég hihető.
Minden pillanattal jobban tetszik neki a lány magabiztossága és az, hogy végre nem csak elszenvedi, de használja is örökségét. Reméli, hogy rákap az ízére és akkor kicsit közelebb kerül eredeti terveihez.
Szórakozottan forgatja üres korsóját. Úgy tűnik, az az étel olyan frissen készül, hogy valamelyik hentesfiú épp most kergeti egy méretes bárddal annak a Learonnak vagy kinek a kecskéjét a raguhoz. Vagy maga a pultos, mert az italuk még mindig nem érkezett ki. Aztán egyszer csak egy lábat érez a sarka mögé kerülni. Habretus túl messze van ahhoz, hogy így cselekedhessen, így csak Aenae marad a bűnös. Mivel sokkal komolyabb testi kapcsolat is történt már közöttük, így nem ugrik meg, csak pillantása rebben a lányra, az asztalnál felvett derűs mosolya sem változik meg, legfeljebb Aenae láthat meg egy ismerős csillanást az igric sárga tekintetében. És persze a lábát sem húzza el, mással nemigen tudja jelezni, hogy nincs ellenére a kontaktus.
A kancellár kifogáskeresése messziről bűzlik, a báró úgy érzi, Habrertis nagyon nem szeretné őszintére inni magát.*
- Ugyan, jó kancellár, úgy érzem, félreértés áldozata vagy. *Pillant a férfire a megmentő szerepében tetszelegve.*
- Nem a lerészegedés a cél, nem is áll más távolabb tőlem. De pár pohár nem árt meg, egyes tudorok szerint még jót is tesz az egészségnek. *Él újabb érveléssel az ital mellett.
Bár a kancellár eltér a beszélgetés korábbi témájáról és Aenae is elnémul, de a következők sincsenek az igric ellenére. Szó esik ugyanis a jutalmáról, amiért hősiesen megmentette a Vashegy úrnőjét.
A birtok említésénél érdeklődve szalad fel egyik szemöldöke, kíváncsian várva a folytatást. A birtok nevének elhangzásakor kiszélesedik a mosolya. Nem tud elvonatkoztatni a név kiemelésének szándékosságától, de ez legfeljebb csak tudat alatt fogalmazódik meg benne.*
- Ugyan, a pórok ilyen egyszerű neveket szoktak adni a területeknek. *Hárítja el a sajnálkozó mosolyt. Az Aenae folyó nevének említésére a lányra pillant, tudja, mennyire utálja ezt az elnevezést.*
- Megtisztelő és méltányos jutalom, ha az úrnő is beleegyezését adja, tisztelettel és hálával fogadom el és ígérem, nemcsak a saját, de a Vashegy örömére is fogom felhasználni. *Ekkor Aenaere pillant. Kívülről tűnhet úgy, hogy háláját kívánja ilyen módon is megerősíteni. De mennyivel könnyebb volna, ha nem kellene minden alkalommal leitatni Habrertust, ha össze szeretnének bújni.
Nyugalmából és hálájából egy rúgás zökkenti ki, amely szemből érkezik. Ugyan nem okoz fájdalmat, csak múló kellemetlenséget, amit a kancellár sopánkodása követ. Kicsit hátrahúzza a lábát, mosolya kissé zavart.*
- Ugyan, nem történt semmi. Felesleges bocsánatot kérni. *Hárítja el a a férfire nézve. Reméli, nem vette észre Aenae lábát, de hogyan is vehetné észre, hisz ugyanúgy hiheti az igric lábának a lányét.*
*Csak a nagyképűség mondatja vele, hogy mindez csak az ő érdeme. De ettől még nem kevésbé örül a dolgok alakulásának. Míg amazok ketten megvívják kis csörtéjüket, addig is van ideje gondolkodni. Körvonalazódik benne egy terv, de előbb több részletet kell megismernie, hogy eljusson a megvalósításig.
Amikor pedig végre találkozik sárga tekintete a lányéval, zavartan pillant le üres korsójára, majd onnan vissza. Érzi, hogy valami elmarad, de csak kettészelt szemöldöke mozdul leheletnyit.*
- Miért mondanék ellent önnek, úrnőm? *Kérdi megvonva vállát. Nem olyan profi, mint Aenae, de azért elég hihető.
Minden pillanattal jobban tetszik neki a lány magabiztossága és az, hogy végre nem csak elszenvedi, de használja is örökségét. Reméli, hogy rákap az ízére és akkor kicsit közelebb kerül eredeti terveihez.
Szórakozottan forgatja üres korsóját. Úgy tűnik, az az étel olyan frissen készül, hogy valamelyik hentesfiú épp most kergeti egy méretes bárddal annak a Learonnak vagy kinek a kecskéjét a raguhoz. Vagy maga a pultos, mert az italuk még mindig nem érkezett ki. Aztán egyszer csak egy lábat érez a sarka mögé kerülni. Habretus túl messze van ahhoz, hogy így cselekedhessen, így csak Aenae marad a bűnös. Mivel sokkal komolyabb testi kapcsolat is történt már közöttük, így nem ugrik meg, csak pillantása rebben a lányra, az asztalnál felvett derűs mosolya sem változik meg, legfeljebb Aenae láthat meg egy ismerős csillanást az igric sárga tekintetében. És persze a lábát sem húzza el, mással nemigen tudja jelezni, hogy nincs ellenére a kontaktus.
A kancellár kifogáskeresése messziről bűzlik, a báró úgy érzi, Habrertis nagyon nem szeretné őszintére inni magát.*
- Ugyan, jó kancellár, úgy érzem, félreértés áldozata vagy. *Pillant a férfire a megmentő szerepében tetszelegve.*
- Nem a lerészegedés a cél, nem is áll más távolabb tőlem. De pár pohár nem árt meg, egyes tudorok szerint még jót is tesz az egészségnek. *Él újabb érveléssel az ital mellett.
Bár a kancellár eltér a beszélgetés korábbi témájáról és Aenae is elnémul, de a következők sincsenek az igric ellenére. Szó esik ugyanis a jutalmáról, amiért hősiesen megmentette a Vashegy úrnőjét.
A birtok említésénél érdeklődve szalad fel egyik szemöldöke, kíváncsian várva a folytatást. A birtok nevének elhangzásakor kiszélesedik a mosolya. Nem tud elvonatkoztatni a név kiemelésének szándékosságától, de ez legfeljebb csak tudat alatt fogalmazódik meg benne.*
- Ugyan, a pórok ilyen egyszerű neveket szoktak adni a területeknek. *Hárítja el a sajnálkozó mosolyt. Az Aenae folyó nevének említésére a lányra pillant, tudja, mennyire utálja ezt az elnevezést.*
- Megtisztelő és méltányos jutalom, ha az úrnő is beleegyezését adja, tisztelettel és hálával fogadom el és ígérem, nemcsak a saját, de a Vashegy örömére is fogom felhasználni. *Ekkor Aenaere pillant. Kívülről tűnhet úgy, hogy háláját kívánja ilyen módon is megerősíteni. De mennyivel könnyebb volna, ha nem kellene minden alkalommal leitatni Habrertust, ha össze szeretnének bújni.
Nyugalmából és hálájából egy rúgás zökkenti ki, amely szemből érkezik. Ugyan nem okoz fájdalmat, csak múló kellemetlenséget, amit a kancellár sopánkodása követ. Kicsit hátrahúzza a lábát, mosolya kissé zavart.*
- Ugyan, nem történt semmi. Felesleges bocsánatot kérni. *Hárítja el a a férfire nézve. Reméli, nem vette észre Aenae lábát, de hogyan is vehetné észre, hisz ugyanúgy hiheti az igric lábának a lányét.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-01 19:56:01
Üzenet elküldve: 2020-11-01 19:56:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Természetes, hogy Aenae nem csap bele a báró tenyerébe, de az így is feltűnik Hubinak, hogy ezek ketten igencsak egy húron pendülnek. Talán óvatlan, talán elbizakodott, vagy csak nem elég gyanakvó, de ebben egyelőre semmi szándékosságot nem talál. Nem gondolná, hogy szerény személye ellen szövetkeznének.*
- Való igaz, mondhatni baráti vacsora alkalmával sokkal kevesebb kötelemnek kell megfelelni. Ugyanakkor a Vashegy úrnőjével szemben is tiszteletlenség lenne, ha ezen ürügyet meglovagolva leittasodnánk.
*Igyekszik helyes megvilágításba helyezni a kérdést a báró számára, ám kedvenc tégelyét merné feltenni ha fogadásra kerülne sor, hogy Kagan lánya valami hamiskás mosollyal próbálja majd eloszlatni kételyeit és biztatja majd őket minél több alkohol elpusztítására. Annál is inkább ez az érzése, mert Aenae koccintásra emeli a poharát, ezt pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hubi pedig a második pohár bor után enyhe szédülést és zsibbadást is kezd érezni.*
- És bár ez valóban nem hivatalos alkalom, miért ne ragadhatnánk meg az alkalmat, hogy pár közvetlen szót váltsunk a báró úr jutalmáról kivételes tettéért?
*Ezt már azért is jó ötletnek gondolja, mert amíg beszél nem kell innia.*
- Én egy birtokban gondolkodom. *mosolyog a báróra, két kezének ujjbegyeit összeérintve maga előtt* Talán fantáziát nélkülöző ötletnek lehetne vélni ezt, ám hasznossága megkérdőjelezhetetlen.
*Most Aenae felé pislant és bár igyekszik résen lenni, az asztal lapján nem láthat keresztül. Ezért nem is veszi észre a bútordarab fedezékében végrehajtott tornamutatványt. Elképzelhető, hogy a bárót meg fogja lepni ez a szégyentelen manőver és ez Hubnak is feltűnhet, de ebből még nem vonhat le helyes következtetést.*
- Amennyiben nincs ellenedre, egy régebb óta gazda nélkül árválkodó birtokot javasolnék, nem messze az Aenae folyótól. Varangyvidéknek nevezik.
*Sajnálkozón mosolyodik el.*
- Elismerem, nem a leghízelgőbb név, de a nép által ráragasztott megnevezés ment át a köztudatba. És csupán annyit takar, hogy estelente a békák kórusa ringatja álomba a földek gazdáját. Mely földek egyébként elsőrangúak. Legalábbis az e vidéken elismert mérték szerint.
*Hubi ezt méltányos megoldásnak tartja. A báró jutalmat kap, a közelben van érdekeltsége, de azért mégsem Amon falainak közvetlen szomszédságában. Hogy pedig a terület nevéről Hubi könnyedén asszociál Cha'yss-ra az már csak merő véletlen. Mint ahogy az is, hogy a jó kancellár most kinyújtja kissé elmacskásodott, öreg lábait és ezzel a lendülettel kicsit bokán is rúgja a bárót.*
- Ó, bocsáss meg! *pislog ezúttal őszinte restelkedéssel Cha'yss-ra, hiszen ez nem volt szándékos* Elgémberedtek a tagjaim, nem volt szándékomban kellemetlenséget okozni.
*Az már más kérdés, hogy a báró így Aenae kis incselkedését is a derék kancellár nehezen mozgó végtagjai tornáztatásának tudhatja be.*
*Természetes, hogy Aenae nem csap bele a báró tenyerébe, de az így is feltűnik Hubinak, hogy ezek ketten igencsak egy húron pendülnek. Talán óvatlan, talán elbizakodott, vagy csak nem elég gyanakvó, de ebben egyelőre semmi szándékosságot nem talál. Nem gondolná, hogy szerény személye ellen szövetkeznének.*
- Való igaz, mondhatni baráti vacsora alkalmával sokkal kevesebb kötelemnek kell megfelelni. Ugyanakkor a Vashegy úrnőjével szemben is tiszteletlenség lenne, ha ezen ürügyet meglovagolva leittasodnánk.
*Igyekszik helyes megvilágításba helyezni a kérdést a báró számára, ám kedvenc tégelyét merné feltenni ha fogadásra kerülne sor, hogy Kagan lánya valami hamiskás mosollyal próbálja majd eloszlatni kételyeit és biztatja majd őket minél több alkohol elpusztítására. Annál is inkább ez az érzése, mert Aenae koccintásra emeli a poharát, ezt pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hubi pedig a második pohár bor után enyhe szédülést és zsibbadást is kezd érezni.*
- És bár ez valóban nem hivatalos alkalom, miért ne ragadhatnánk meg az alkalmat, hogy pár közvetlen szót váltsunk a báró úr jutalmáról kivételes tettéért?
*Ezt már azért is jó ötletnek gondolja, mert amíg beszél nem kell innia.*
- Én egy birtokban gondolkodom. *mosolyog a báróra, két kezének ujjbegyeit összeérintve maga előtt* Talán fantáziát nélkülöző ötletnek lehetne vélni ezt, ám hasznossága megkérdőjelezhetetlen.
*Most Aenae felé pislant és bár igyekszik résen lenni, az asztal lapján nem láthat keresztül. Ezért nem is veszi észre a bútordarab fedezékében végrehajtott tornamutatványt. Elképzelhető, hogy a bárót meg fogja lepni ez a szégyentelen manőver és ez Hubnak is feltűnhet, de ebből még nem vonhat le helyes következtetést.*
- Amennyiben nincs ellenedre, egy régebb óta gazda nélkül árválkodó birtokot javasolnék, nem messze az Aenae folyótól. Varangyvidéknek nevezik.
*Sajnálkozón mosolyodik el.*
- Elismerem, nem a leghízelgőbb név, de a nép által ráragasztott megnevezés ment át a köztudatba. És csupán annyit takar, hogy estelente a békák kórusa ringatja álomba a földek gazdáját. Mely földek egyébként elsőrangúak. Legalábbis az e vidéken elismert mérték szerint.
*Hubi ezt méltányos megoldásnak tartja. A báró jutalmat kap, a közelben van érdekeltsége, de azért mégsem Amon falainak közvetlen szomszédságában. Hogy pedig a terület nevéről Hubi könnyedén asszociál Cha'yss-ra az már csak merő véletlen. Mint ahogy az is, hogy a jó kancellár most kinyújtja kissé elmacskásodott, öreg lábait és ezzel a lendülettel kicsit bokán is rúgja a bárót.*
- Ó, bocsáss meg! *pislog ezúttal őszinte restelkedéssel Cha'yss-ra, hiszen ez nem volt szándékos* Elgémberedtek a tagjaim, nem volt szándékomban kellemetlenséget okozni.
*Az már más kérdés, hogy a báró így Aenae kis incselkedését is a derék kancellár nehezen mozgó végtagjai tornáztatásának tudhatja be.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-01 10:31:21
Üzenet elküldve: 2020-11-01 10:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Hogy mi is volt Aenaere ilyen hatással, azt nehéz lenne megmondani. Valószínűleg benne volt Cha'yss keze is, de a múlt nap eseményei is, illetve megeshet, hogy anyjának is igaza van abban, hogy időnként felbuzog benne a barbárvér. Bár az alaptermészetének amúgy is része a dac, szóval lehet, hogy sokan félreismerik, mert alapvetően csendes, magának való és csomó önértékelési zavarral is küzd.
Míg Habrertusszal letárgyalja a hintó dolgát, addig nem is néz Cha'yssra, így lemarad a férfi arcának valamennyi változásáról.*
- Örülök, hogy értjük egymást.
*Más talán itt elhelyezne egy szemtelen kacsintást, de Aenae eltekint az ilyesmiktől, csak poharát koccintja hozzá Habrertus poharához, mintegy megpecsételendő az ajándékozást. Ezt úgy is megteszi, ha a kancellár pohara csak az asztalon van és nem a kezében.*
- Igazán nagyon szívesen.
*Ez az a pillanat, mikor topázsárga tekintete Cha'yssra rebben, bólint.*
- Úgy is van, ahogy azt a drága báró úr mondja!
*Erőteljes vágyat érez arra, hogy felemelje a kezét, hogy Cha'yss belecsaphasson, hogy milyen egy rugóra jár az agyuk. Viszont eme vágyát sikeresen leküzdi, de az asztalon pihenő, Cha'ysshoz közelebbi keze azért megrebben, de a külső szemlélő ezt betudhatja annak, hogy csak az ujjait tornáztatja, nyújtja.*
- Mondhattok ellent, csak nagyon megsértődnék.
*Ő nem próbálja a poharába rejteni a mosolyát, mosolyogva kortyol a borba, fél szemöldöke felszalad egy pillanatra. Arckifejezésére bárki azt mondhatná, hogy pökhendi, és igazából nem is állna messze az igazságtól. Nagyszerű fegyver ez a parancsosdi, ugyanakkor meglehetősen kétélű is és nem akar átesni vele a ló túloldalára.
Az asztal alatt mozdul a lába is, igazán ártatlan a mozdulat, csak annyi történik, hogy a saját lábfejét "beakasztja" Cha'yss sarka mögé. Ehhez fel sem kell emelje a földről a lábát és ha Cha'yssnak kifogása van a dolog ellen, akkor még mindig elnézést kérhet tőle, hogy véletlenül megrúgta.
Mivel a hintóügyet megtárgyalták, ezért most úgy érzi, hogy kifogyott a témából, remélhetőleg valamelyik férfi bedob valamit. Az evésnek tulajdonképpen meglenne az az előnye, hogy nem kéne beszélni közben.*
*Hogy mi is volt Aenaere ilyen hatással, azt nehéz lenne megmondani. Valószínűleg benne volt Cha'yss keze is, de a múlt nap eseményei is, illetve megeshet, hogy anyjának is igaza van abban, hogy időnként felbuzog benne a barbárvér. Bár az alaptermészetének amúgy is része a dac, szóval lehet, hogy sokan félreismerik, mert alapvetően csendes, magának való és csomó önértékelési zavarral is küzd.
Míg Habrertusszal letárgyalja a hintó dolgát, addig nem is néz Cha'yssra, így lemarad a férfi arcának valamennyi változásáról.*
- Örülök, hogy értjük egymást.
*Más talán itt elhelyezne egy szemtelen kacsintást, de Aenae eltekint az ilyesmiktől, csak poharát koccintja hozzá Habrertus poharához, mintegy megpecsételendő az ajándékozást. Ezt úgy is megteszi, ha a kancellár pohara csak az asztalon van és nem a kezében.*
- Igazán nagyon szívesen.
*Ez az a pillanat, mikor topázsárga tekintete Cha'yssra rebben, bólint.*
- Úgy is van, ahogy azt a drága báró úr mondja!
*Erőteljes vágyat érez arra, hogy felemelje a kezét, hogy Cha'yss belecsaphasson, hogy milyen egy rugóra jár az agyuk. Viszont eme vágyát sikeresen leküzdi, de az asztalon pihenő, Cha'ysshoz közelebbi keze azért megrebben, de a külső szemlélő ezt betudhatja annak, hogy csak az ujjait tornáztatja, nyújtja.*
- Mondhattok ellent, csak nagyon megsértődnék.
*Ő nem próbálja a poharába rejteni a mosolyát, mosolyogva kortyol a borba, fél szemöldöke felszalad egy pillanatra. Arckifejezésére bárki azt mondhatná, hogy pökhendi, és igazából nem is állna messze az igazságtól. Nagyszerű fegyver ez a parancsosdi, ugyanakkor meglehetősen kétélű is és nem akar átesni vele a ló túloldalára.
Az asztal alatt mozdul a lába is, igazán ártatlan a mozdulat, csak annyi történik, hogy a saját lábfejét "beakasztja" Cha'yss sarka mögé. Ehhez fel sem kell emelje a földről a lábát és ha Cha'yssnak kifogása van a dolog ellen, akkor még mindig elnézést kérhet tőle, hogy véletlenül megrúgta.
Mivel a hintóügyet megtárgyalták, ezért most úgy érzi, hogy kifogyott a témából, remélhetőleg valamelyik férfi bedob valamit. Az evésnek tulajdonképpen meglenne az az előnye, hogy nem kéne beszélni közben.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-01 00:58:50
Üzenet elküldve: 2020-11-01 00:58:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Be kell vallania, hogy büszkeséget érez, amikor Aenaere néz. Elég önelégült ahhoz, hogy saját érdemének tudja be, hogy a lány lassan kezd ráérezni arra, hogy ki is ő valójában. Persze megvannak ennek a hátulütői, de egyelőre más kárán mulat és ez az egyik legmulatságosabb dolog.
Személyesen sosem találkozott Kagannal, de el tudja képzelni, milyen lehetett. Mennyit bátorította Aenaet, hogy álljon a sarkára és használja azt a hatalmat, ami az ölébe hullott. Hogy ezzel a hatalommal mire is volna képes ő maga. Elképzelhetetlen.
Ha volna még itala, biztosan belekortyolna, hogy rejtse a mosolyát, de amikor elhangzik a gonoszan mosolygó lány szájából a parancs, nem tudja megállni és csak reméli, hogy Habretus nem vele foglalkozik. Hol egyikre, hol másikra néz, sárga tekintete ide-oda cikázik a verbális csörte felett, amelyet a kancellár nem nyerhet meg. Bármennyire is igyekszik okosabbnak és befolyásosabbnak tűnni, akkor is gúzsba köti a kezét, a szavait a tény, hogy Aenae a Vashegy Úrnője és ahogy korábban is mondta, kötelessége Kagan örökösének parancsát teljesíteni.
A folytatás pedig, ahogy a lány tölt Habrertus poharába, csak növelik derűjét. Mintha csak magát hallaná, Aenae már csak azt nem mondja a kancellárnak: "Hol érdekli az oroszlánt, hogy mit ugatnak a kutyák?".
Lassan a lány olyan érvelést állít fel, amelyen nem tud majd fogást találni a férfi. Kicsit megigazítja magát a széken, mert rájön, hogy elkezdte kívánni a lányt. Azt akarja, hogy fölé kerekedjen, hogy parancsoljon neki és leuralja, nem csak így, verbálisan, de akár a párnák között is. Reméli, hogy a pultos hamar hozza neki a sört. És persze azt a valami erősebbet, amire Aenae is igent mond.
Amikor a beszélgetés közben összeakad tekintete Habrertuséval, olyan arcot vág, mintha fogalma sem volna arról, hogy honnan jött ez a hirtelen magabiztosság és határozottság. Hisz honnan is tudhatná, mert ő nem ismerheti ennyire a Vashegy úrnőjét.
Amikor pedig végre elfogadja az ajándékot, megemeli üres korsóját, hogy kifejezze mélységes örömét afelett, hogy a hintó végre a megfelelő helyre került. Bár amikor megfogalmazódott benne az ajándék ötlete, egyáltalán nem számított rá, hogy ilyen eredményes lesz majd. Végtelenül büszke most magára.
Csaknem felnevet, amikor Habrertus arcára kiül a riadalom, de mint egy jó wegtoreni véreb, nem fogja elengedni a prédát, amelynek megérezte a félelmét.*
- Ugyan, jó kancellár, hisz te magad mondtad korábban, ez nem egy hivatalos vacsora. Ránk fér egy kis ünneplés. *Mosolyog és sürgetőn int a pultos felé.*
- Arról nem is beszélve, hogy hogyan is mondhatnánk ellent a Vashegy úrnőjének? *Szélesedik ki a mosolya.
Wegtorenben nem egy férfit ivott az asztal alá, vele nem lesz gond. Ha pedig eléggé leitatták Habrertust, azt csinál Aenaevel az ágyában, amit csak akar.*
*Be kell vallania, hogy büszkeséget érez, amikor Aenaere néz. Elég önelégült ahhoz, hogy saját érdemének tudja be, hogy a lány lassan kezd ráérezni arra, hogy ki is ő valójában. Persze megvannak ennek a hátulütői, de egyelőre más kárán mulat és ez az egyik legmulatságosabb dolog.
Személyesen sosem találkozott Kagannal, de el tudja képzelni, milyen lehetett. Mennyit bátorította Aenaet, hogy álljon a sarkára és használja azt a hatalmat, ami az ölébe hullott. Hogy ezzel a hatalommal mire is volna képes ő maga. Elképzelhetetlen.
Ha volna még itala, biztosan belekortyolna, hogy rejtse a mosolyát, de amikor elhangzik a gonoszan mosolygó lány szájából a parancs, nem tudja megállni és csak reméli, hogy Habretus nem vele foglalkozik. Hol egyikre, hol másikra néz, sárga tekintete ide-oda cikázik a verbális csörte felett, amelyet a kancellár nem nyerhet meg. Bármennyire is igyekszik okosabbnak és befolyásosabbnak tűnni, akkor is gúzsba köti a kezét, a szavait a tény, hogy Aenae a Vashegy Úrnője és ahogy korábban is mondta, kötelessége Kagan örökösének parancsát teljesíteni.
A folytatás pedig, ahogy a lány tölt Habrertus poharába, csak növelik derűjét. Mintha csak magát hallaná, Aenae már csak azt nem mondja a kancellárnak: "Hol érdekli az oroszlánt, hogy mit ugatnak a kutyák?".
Lassan a lány olyan érvelést állít fel, amelyen nem tud majd fogást találni a férfi. Kicsit megigazítja magát a széken, mert rájön, hogy elkezdte kívánni a lányt. Azt akarja, hogy fölé kerekedjen, hogy parancsoljon neki és leuralja, nem csak így, verbálisan, de akár a párnák között is. Reméli, hogy a pultos hamar hozza neki a sört. És persze azt a valami erősebbet, amire Aenae is igent mond.
Amikor a beszélgetés közben összeakad tekintete Habrertuséval, olyan arcot vág, mintha fogalma sem volna arról, hogy honnan jött ez a hirtelen magabiztosság és határozottság. Hisz honnan is tudhatná, mert ő nem ismerheti ennyire a Vashegy úrnőjét.
Amikor pedig végre elfogadja az ajándékot, megemeli üres korsóját, hogy kifejezze mélységes örömét afelett, hogy a hintó végre a megfelelő helyre került. Bár amikor megfogalmazódott benne az ajándék ötlete, egyáltalán nem számított rá, hogy ilyen eredményes lesz majd. Végtelenül büszke most magára.
Csaknem felnevet, amikor Habrertus arcára kiül a riadalom, de mint egy jó wegtoreni véreb, nem fogja elengedni a prédát, amelynek megérezte a félelmét.*
- Ugyan, jó kancellár, hisz te magad mondtad korábban, ez nem egy hivatalos vacsora. Ránk fér egy kis ünneplés. *Mosolyog és sürgetőn int a pultos felé.*
- Arról nem is beszélve, hogy hogyan is mondhatnánk ellent a Vashegy úrnőjének? *Szélesedik ki a mosolya.
Wegtorenben nem egy férfit ivott az asztal alá, vele nem lesz gond. Ha pedig eléggé leitatták Habrertust, azt csinál Aenaevel az ágyában, amit csak akar.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-30 19:22:20
Üzenet elküldve: 2020-10-30 19:22:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Ha Hubi ismerné Cha'yss gondolatait, mélységesen fel lenne háborodva. Hogy ne ismerné a hála fogalmát vagy az emberi érzéseket? Magától értetődik, hogy kikérné magának a feltételezést is. Pláne, hogy az elsőben a bárónak némiképp igaza is lehet. Ráadásul a bárónak különös érzéke van hozzá, hogy Hubiból kihozza azt, aki nem úriember. Így majdnem oda is vakkantja neki elég modortalanul, hogy a rossebet nem érdekli a pórok véleménye, de időben észbe kap. Egyrészt igyekszik úriember maradni, másrészt épp az imént fejtegette Aenae-nek, hogy milyen fontos adni a látszatra, mennyire lényeges, hogy mit tartanak felőlünk. Akinek vacsorameghívását egyre hasznosabbnak érzi. Bár eleinte nem rajongott a gondolatért, hogy egy kis fruskával és valószínűsíthető szeretőjével töltse az estét, ez a véleménye mostanra megváltozni látszik. Mert egyre világosabbá válik, hogy Aenae változott, előnyére. Persze ez nézőpont kérdése, mert ettől a változástól Hubi nem maradéktalanul boldog. Hiszen Aenae valahogy nem az a naiv kislány ahogy megismerte, de ügyesen csavarja a szót, helyén van az esze, ügyesen válogatja meg a riposztokat és bizonyos ravaszság is felismerhető viselkedésében. De vajon Hubi hol érzett ilyen ravaszságot. Vet is egy pillantást a báróra. Ez az ő műve lehet. Ez a sehonnai úgy tesz keresztbe terveinek meglehetős sikerrel, hogy elméletileg nem is ismerheti azokat. Így Hubi előtt két eshetőség dereng fel. Vagy úgy kell intéznie, hogy Cha'yss-t zárós határidőn belül valami tragikus szerencsétlenség érje, vagy meg kell nyernie magának. Legalább annyira, hogy ne legyen útban. Hogy melyik a jobb választás azt még nem tudja, de szerencsére nem is most kell döntenie.*
- Nagyon köszönöm. *bazsalyog a jó kancellár amikor Aenae újratölti a poharát. Sajnos elődjével, a boldog emlékű Achimmal ellentétben Hubi nem bírja jól az alkoholt. Már egy pohár bortól is előfordul az, hogy bizseregni kezd az arca, de most nem utasíthatja vissza a kínálást.*
- Tharg vagy, így nem is feltételezném, hogy ne lennél kitűnő lovas. Megfontolásaimban az irántad érzett tisztelet motivált és mivel ez természetesen most sem változik, megtisztelve érzem magam, hogy elfogadhatom ajándékod.
*Messze nem így tervezte a dolgot, de kényszerpályára került. Talán sikerül kihoznia a helyzetből a legjobbat. Korának felemlegetésére mintha felhő futna át a kancellár homlokán, és mivel műveltsége, kifinomultsága ellenére ott él benne az állat, amit rendesen férfinak neveznek, rögtön arra is gondol, hogy alkalomadtán be kéne bizonyítania a szemtelen cédának, hogy az öreg- illetve öregedő ember nem vénember.*
- Mivel pedig okfejtésedben tőlem távol álló rosszindulattal sem találnék logikai bukfencet, meghajtom magam előtte.
*Pár nappal ezelőtt elégedetten dörzsölgette volna kezeit, ha Aenae ilyen kedvesen szól vele és még kezét is vállán pihenteti. Hiszen ez a bizalom jele. Most már viszont nem biztos ebben. Ezért is bosszantja, hogy még így is jólesik neki a dolog. Nem sokkal később a lány valami töményre vágyik, Hubi pedig magában kajánul vigyorog. A tharg pálinkák kerítésszaggató hírében állnak, nem kell majd sok, hogy a Vashegy úrnője az asztal alól kurjongasson. És ez az a pillanat amikor a báró további lépéseket tesz annak érdekében, hogy Hubi továbbra se kedvelje meg.*
- Kérlek! *pislog a kettősre félig tettetett, félig valós riadalommal* Legyetek rám tekintettel! Egy magamfajta vénember már nem bírja annyira a szeszt, mint az ifjúság. Talán remélhetem, hogy nem kívánjátok a méltatlan látványt, amint részegen dülöngélek.
*Ha Hubi ismerné Cha'yss gondolatait, mélységesen fel lenne háborodva. Hogy ne ismerné a hála fogalmát vagy az emberi érzéseket? Magától értetődik, hogy kikérné magának a feltételezést is. Pláne, hogy az elsőben a bárónak némiképp igaza is lehet. Ráadásul a bárónak különös érzéke van hozzá, hogy Hubiból kihozza azt, aki nem úriember. Így majdnem oda is vakkantja neki elég modortalanul, hogy a rossebet nem érdekli a pórok véleménye, de időben észbe kap. Egyrészt igyekszik úriember maradni, másrészt épp az imént fejtegette Aenae-nek, hogy milyen fontos adni a látszatra, mennyire lényeges, hogy mit tartanak felőlünk. Akinek vacsorameghívását egyre hasznosabbnak érzi. Bár eleinte nem rajongott a gondolatért, hogy egy kis fruskával és valószínűsíthető szeretőjével töltse az estét, ez a véleménye mostanra megváltozni látszik. Mert egyre világosabbá válik, hogy Aenae változott, előnyére. Persze ez nézőpont kérdése, mert ettől a változástól Hubi nem maradéktalanul boldog. Hiszen Aenae valahogy nem az a naiv kislány ahogy megismerte, de ügyesen csavarja a szót, helyén van az esze, ügyesen válogatja meg a riposztokat és bizonyos ravaszság is felismerhető viselkedésében. De vajon Hubi hol érzett ilyen ravaszságot. Vet is egy pillantást a báróra. Ez az ő műve lehet. Ez a sehonnai úgy tesz keresztbe terveinek meglehetős sikerrel, hogy elméletileg nem is ismerheti azokat. Így Hubi előtt két eshetőség dereng fel. Vagy úgy kell intéznie, hogy Cha'yss-t zárós határidőn belül valami tragikus szerencsétlenség érje, vagy meg kell nyernie magának. Legalább annyira, hogy ne legyen útban. Hogy melyik a jobb választás azt még nem tudja, de szerencsére nem is most kell döntenie.*
- Nagyon köszönöm. *bazsalyog a jó kancellár amikor Aenae újratölti a poharát. Sajnos elődjével, a boldog emlékű Achimmal ellentétben Hubi nem bírja jól az alkoholt. Már egy pohár bortól is előfordul az, hogy bizseregni kezd az arca, de most nem utasíthatja vissza a kínálást.*
- Tharg vagy, így nem is feltételezném, hogy ne lennél kitűnő lovas. Megfontolásaimban az irántad érzett tisztelet motivált és mivel ez természetesen most sem változik, megtisztelve érzem magam, hogy elfogadhatom ajándékod.
*Messze nem így tervezte a dolgot, de kényszerpályára került. Talán sikerül kihoznia a helyzetből a legjobbat. Korának felemlegetésére mintha felhő futna át a kancellár homlokán, és mivel műveltsége, kifinomultsága ellenére ott él benne az állat, amit rendesen férfinak neveznek, rögtön arra is gondol, hogy alkalomadtán be kéne bizonyítania a szemtelen cédának, hogy az öreg- illetve öregedő ember nem vénember.*
- Mivel pedig okfejtésedben tőlem távol álló rosszindulattal sem találnék logikai bukfencet, meghajtom magam előtte.
*Pár nappal ezelőtt elégedetten dörzsölgette volna kezeit, ha Aenae ilyen kedvesen szól vele és még kezét is vállán pihenteti. Hiszen ez a bizalom jele. Most már viszont nem biztos ebben. Ezért is bosszantja, hogy még így is jólesik neki a dolog. Nem sokkal később a lány valami töményre vágyik, Hubi pedig magában kajánul vigyorog. A tharg pálinkák kerítésszaggató hírében állnak, nem kell majd sok, hogy a Vashegy úrnője az asztal alól kurjongasson. És ez az a pillanat amikor a báró további lépéseket tesz annak érdekében, hogy Hubi továbbra se kedvelje meg.*
- Kérlek! *pislog a kettősre félig tettetett, félig valós riadalommal* Legyetek rám tekintettel! Egy magamfajta vénember már nem bírja annyira a szeszt, mint az ifjúság. Talán remélhetem, hogy nem kívánjátok a méltatlan látványt, amint részegen dülöngélek.
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-30 17:21:40
Üzenet elküldve: 2020-10-30 17:21:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nincs ott semmi, csak néhány apró falu mogorva lakosokkal, kibaszott hideg és megszámlálhatatlan tömegsír.
*Nyilvánvalóan akad ott más is, de Bredoc szemeibe ezek a képek égtek bele. Valószínűleg, ha más körülmények között utazik oda másként vélekedne arról a tájról. A Thargok kérdésére biccent. Még az is lehet, hogy ő maga is találkozott, netán még harcolt is velük együtt, vagy éppen ellenük. ~De vajon a sajátjaikkal, vagy a városiakéval?~ A kérdést inkább csak magának szánja, s egy alkalmasabb időpontban talán majd fel is teszi. Azonban arra a kérdésre, amit feltett, Frandr hajszíne igencsak változni kezd ismét, s ő már csak a szemét nyitogatja hol tágabbra, hol szűkebbre, hogy biztosan nem csak az játszik vele.*
-Rendben van.
*Nem is firtatja tovább az ilyen kérést, többet nem is szükséges mondania, túl régóta tapossa a földet, hogy ne sejthessen semmit. Hamar oda is érnek közben a tavernához, ahol Bredoc egy pillanatra megáll, hogy megszemlélhesse az épületet. Takarosnak t űnik. Nagy levegőt véve belép, s körbepillant a bent lévőkön, ha akadnak egyáltalán. Kicsit feszélyezve érzi magát, idegen föld, idegen népek, de igyekszik úgy tenni, hogy ez ne látszódjon rajta, s egy helyet foglal magának az egyik asztalnál, ahonnan rá tud látni a bejáratra.*
-Most már öblítsük le a torkunkat, jól mondom?
*Magára erőltet egy apróbb mosolyt, s azt kezdi nézegetni, hogy mit is lehet itt kapni, mert nem tudja, hogy mihez is kellene fognia.*
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nincs ott semmi, csak néhány apró falu mogorva lakosokkal, kibaszott hideg és megszámlálhatatlan tömegsír.
*Nyilvánvalóan akad ott más is, de Bredoc szemeibe ezek a képek égtek bele. Valószínűleg, ha más körülmények között utazik oda másként vélekedne arról a tájról. A Thargok kérdésére biccent. Még az is lehet, hogy ő maga is találkozott, netán még harcolt is velük együtt, vagy éppen ellenük. ~De vajon a sajátjaikkal, vagy a városiakéval?~ A kérdést inkább csak magának szánja, s egy alkalmasabb időpontban talán majd fel is teszi. Azonban arra a kérdésre, amit feltett, Frandr hajszíne igencsak változni kezd ismét, s ő már csak a szemét nyitogatja hol tágabbra, hol szűkebbre, hogy biztosan nem csak az játszik vele.*
-Rendben van.
*Nem is firtatja tovább az ilyen kérést, többet nem is szükséges mondania, túl régóta tapossa a földet, hogy ne sejthessen semmit. Hamar oda is érnek közben a tavernához, ahol Bredoc egy pillanatra megáll, hogy megszemlélhesse az épületet. Takarosnak t űnik. Nagy levegőt véve belép, s körbepillant a bent lévőkön, ha akadnak egyáltalán. Kicsit feszélyezve érzi magát, idegen föld, idegen népek, de igyekszik úgy tenni, hogy ez ne látszódjon rajta, s egy helyet foglal magának az egyik asztalnál, ahonnan rá tud látni a bejáratra.*
-Most már öblítsük le a torkunkat, jól mondom?
*Magára erőltet egy apróbb mosolyt, s azt kezdi nézegetni, hogy mit is lehet itt kapni, mert nem tudja, hogy mihez is kellene fognia.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-29 13:31:55
Üzenet elküldve: 2020-10-29 13:31:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Aenaeben felfedezhető Kagan, no persze nem olyan magas, nem olyan szőrös, és nagyon is eleven, de azért vannak hasonlóságok. Az egyik az, hogy tulajdonképpen Aenae sem szereti ha ellent mondanak neki, a másik pedig az, hogy az ellentmondás körülményére pont ugyanúgy szűkül össze a szeme, mint Kagané is összeszűkülne. Aenae végighallgatja - Kagan valószínűleg félbeszakítaná - Habrertust, végtére is volt neki gyerekszobája. Arcára felkúszik egy mosoly, bár nem a legszebb fajta, inkább amolyan gonoszkás.*
- Először is, ha úgy gondolod, hogy a Vashegy kancellárjaként kellene hozzám szólnod ebben az ügyben, akkor nekem a Vashegy úrnőjeként kellene megfelelnem erre. Ebben az eset meg kellene parancsolnom, hogy elfogadd.
*Ezúttal nem fecsérli az energiát a látszatra, simán felhajtja a ribizlibort és már nyúl is az üvegért, hogy újratöltse a poharát.*
- Neked is önthetek?
*Kínálja oda Habrertus felé a palackot és ha amaz elfogadja, akkor neki is tölt.*
- Másodszor is, négy lovam is van. Kitűnő lovas vagyok és sétálni is szeretek. Ráadásul az én pozíciómban megtehetem azt, hogy ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak rólam és azt gondolom, hogy magad is ilyen pozícióban vagy.
*Első kijelentése igaz, Effyvel valóban zsákmányoltak négy lovat. Abban már lódít, hogy kitünő lovas, maximum elfogadható. Sétálni viszont tényleg szeret. Az viszont több, mint lódítsá, hogy nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla, mert folyamatosan szenved attól, hogy megfeleljen másoknak.*
- És már meg ne bántsalak ezzel, de feleannyi idős vagyok, mint te.
*Először azt akarja mondani, hogy harmadannyi idős, de aztán még időben korrigálja magát valami kevésbé bántróra. Amúgy fogalma sincsen, hogy Habrertus valójában hány éves lehet.*
- Egy a te korodban járó úriembernek senki nem róhatja fel, hogy a kényelmet részesíti előnyben. Továbbá, bár nem szeretem ismételni magamat, de a pestis legyőzője vagy, miért ne élvezhetnéd a jutalmat, amiben részesítünk?
*A mosolya ezúttal már szelídebb, kedvesnek is mondható, meg a mozdulat, amivel kezét a kancellár vállára teszi.*
- Ugye elfogadod az érveimet és nem kell úgy szólnom mint a Vashegy úrnője szólna a Vashegy kancellárjához?
*Fenyegetésnek hangzik, talán az is, de olyan aranyos, kislányos mosollyal adja elő, hogy bármelyik apa elolvadna, ha a lánya így nézne rá.*
- Ó igen, remek ötlet, igyunk mind valami ütőset.
*Mosolyog Cha'yssra és közben a kezét is visszahúzza Habrertus válláról. Egyrészt nyugtalanító ott tartania, másrészt pedig az annak a papagájnak a helye, akit venni fog neki. Piros színű lesz, a beszélő fajta.*
*Aenaeben felfedezhető Kagan, no persze nem olyan magas, nem olyan szőrös, és nagyon is eleven, de azért vannak hasonlóságok. Az egyik az, hogy tulajdonképpen Aenae sem szereti ha ellent mondanak neki, a másik pedig az, hogy az ellentmondás körülményére pont ugyanúgy szűkül össze a szeme, mint Kagané is összeszűkülne. Aenae végighallgatja - Kagan valószínűleg félbeszakítaná - Habrertust, végtére is volt neki gyerekszobája. Arcára felkúszik egy mosoly, bár nem a legszebb fajta, inkább amolyan gonoszkás.*
- Először is, ha úgy gondolod, hogy a Vashegy kancellárjaként kellene hozzám szólnod ebben az ügyben, akkor nekem a Vashegy úrnőjeként kellene megfelelnem erre. Ebben az eset meg kellene parancsolnom, hogy elfogadd.
*Ezúttal nem fecsérli az energiát a látszatra, simán felhajtja a ribizlibort és már nyúl is az üvegért, hogy újratöltse a poharát.*
- Neked is önthetek?
*Kínálja oda Habrertus felé a palackot és ha amaz elfogadja, akkor neki is tölt.*
- Másodszor is, négy lovam is van. Kitűnő lovas vagyok és sétálni is szeretek. Ráadásul az én pozíciómban megtehetem azt, hogy ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak rólam és azt gondolom, hogy magad is ilyen pozícióban vagy.
*Első kijelentése igaz, Effyvel valóban zsákmányoltak négy lovat. Abban már lódít, hogy kitünő lovas, maximum elfogadható. Sétálni viszont tényleg szeret. Az viszont több, mint lódítsá, hogy nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla, mert folyamatosan szenved attól, hogy megfeleljen másoknak.*
- És már meg ne bántsalak ezzel, de feleannyi idős vagyok, mint te.
*Először azt akarja mondani, hogy harmadannyi idős, de aztán még időben korrigálja magát valami kevésbé bántróra. Amúgy fogalma sincsen, hogy Habrertus valójában hány éves lehet.*
- Egy a te korodban járó úriembernek senki nem róhatja fel, hogy a kényelmet részesíti előnyben. Továbbá, bár nem szeretem ismételni magamat, de a pestis legyőzője vagy, miért ne élvezhetnéd a jutalmat, amiben részesítünk?
*A mosolya ezúttal már szelídebb, kedvesnek is mondható, meg a mozdulat, amivel kezét a kancellár vállára teszi.*
- Ugye elfogadod az érveimet és nem kell úgy szólnom mint a Vashegy úrnője szólna a Vashegy kancellárjához?
*Fenyegetésnek hangzik, talán az is, de olyan aranyos, kislányos mosollyal adja elő, hogy bármelyik apa elolvadna, ha a lánya így nézne rá.*
- Ó igen, remek ötlet, igyunk mind valami ütőset.
*Mosolyog Cha'yssra és közben a kezét is visszahúzza Habrertus válláról. Egyrészt nyugtalanító ott tartania, másrészt pedig az annak a papagájnak a helye, akit venni fog neki. Piros színű lesz, a beszélő fajta.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-29 12:37:33
Üzenet elküldve: 2020-10-29 12:37:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Valamiért azt érzi, hogy Aenae nem élvezi a társaságukat. Az is megfordul a fejében, hogy Habrertus miatt van, ismeri, milyen ellenérzéseket táplál a kancellár iránt. De az is eszébe jut, hogy jelenleg az ő társasága is terhes a lány számára. Felírná a Vashegy láthatatlan hatásának, de tart tőle, hogy valami más is meghúzódhat a háttérben. Egyre kevésbé kedveli ezt a helyet és nem csak a Tavernát, de az egész tharg földet is érti alatta. Wegtorenben legalább nem kellett ennyire színlelnie, bár törvények nincsenek odahaza, valahogy mégis őszintébb az a világ, mint ez. Olyan, mintha lépten-nyomon alakoskodnia kellene, mert az őszinte szavak megpecsételnék a sorsát.
A hintó sorsa csak részben látszik elrendezettnek, mert Aenae úgy tűnik, nemcsak a kancellárt, de az igricet is meglepi. A szipogás és a látszólagos könnyektől zavarba jön. Sosem érezte jól magát síró nők társaságában.
Azonban a lány és a kancellár visszafogott huzavonájába nem kíván beleszólni. Hisz most ő csak egy kereskedő itt, aki felett egy ajándékról vitázik két másik személy. Zavartan a sörébe iszik és figyelmét igyekszik másfelé fordítani, míg Aenae és Habrertus elrendezik a hintó kérdését egymás között.
Aztán újabb meglepetés éri, amikor, ha a pultos kiér hozzájuk, a lány egy erős italt rendel magának, ami, ahogy fogalmaz: "nagyot üt".
Mosolyát a korsója mögé rejti, egyre inkább tetszik neki a lány viselkedése. Olyan, mint egy súlyos kőgolyó, amit egy apró lökéssel indított el a sekély lejtőn. Eleinte lassan gördül lefelé, de ha megtett bizonyos távolságot, olyan erőre hetet szert, ami mindent kilapít, ha az útjába kerül. Persze, lehet, hogy őt magát is, de ezt a problémát későbbre halasztja.
A rendeléskor úgy látszik a báró számára, hogy sikerült meglepetést okoznia Habrertusnak, hogy végül mégis a kecske mellett döntött. Apróságnak tűnik a döntése megmásítása, de lehet, később kifizetődik. Megmutatja, hogy az igric képes kompromisszumot kötni.
A negédes beszélgetés folytatódni látszik, amikor Habrertus arról beszél, mennyire hízelgő számára, ha a dicséret olyanoktól származik, akik szavának súlya van.*
- Biztos vagyok benne, hogy akadnak olyanok az egyszerű nép körében is, kik imába foglalják annak a nevét, aki megfékezte a járványt. Úgy itt, a Vashegyen, mint Arthenior városában. *Ha már lúd, legyen kövér. Ha már hízelegni kell, a kancellár nevének imába foglalásánál kevés mázosabb elismerés lehet.
Aenae pityergésére a hintó visszautasítása felett a kancellár is reagálni próbál. A válasz, amelyet ad, már-már felfordítja az igric gyomrát. Mélységes meghatódás és hála. Olyan dolgok, amelyeket nem igazán tud elképzelni Habrertusról. Az pedig, hogy Kagant emlegeti a lánynak, a báró véleménye szerint csak tovább ront a helyzeten. Aenae nem kedvelte az apját és biztosan nem akar semmiben hasonlítani rá. Legfeljebb határozottságban.
A szónoklatra, mely szerint, ha a hintót elfogadná a lánytól, csak pletykákat szüle, lopva a lányra pillant. Szeretne egy apró lökést adni neki, hogy átlendítse azon a bizonyos határon, de inkább tartja magát ahhoz, hogy nem foglal állást egyik fél mellett sem.
A monológ lezárásaként megemlített, szerényebb hintó dolgára csak kurtán biccent és lehúzza a sörét. Annyit kortyolgatta, hogy leplezze valódi gondolatait és gesztusait, hogy lassan elfogyott az ital. Ha a pultos kiér hozzájuk, hogy felvegye Aenae "ütős" rendelését, a báró is felnéz a férfire.*
- Kérek még egy korsóval. *Mondja, majd a lány felé pillant.*
- És nekem is ugyanabból. *Most már bevállalja akár Kagan Öklét is, bár ezt így magában kimondva elég bizarról hangzik.*
- Remélem, a kancellár úr sem sért meg bennünket azzal, hogy kimarad egy ilyen körből. *Fordul figyelme Habrertus felé. Ahogy sejti, a férfi nem igazán bírja az erős szeszeket. Kíváncsi, tud-e annyit itatni vele, hogy felszínre hozza a valódi Habrertust. Hisz úgy tartják, részeg ember nem hazudik.*
*Valamiért azt érzi, hogy Aenae nem élvezi a társaságukat. Az is megfordul a fejében, hogy Habrertus miatt van, ismeri, milyen ellenérzéseket táplál a kancellár iránt. De az is eszébe jut, hogy jelenleg az ő társasága is terhes a lány számára. Felírná a Vashegy láthatatlan hatásának, de tart tőle, hogy valami más is meghúzódhat a háttérben. Egyre kevésbé kedveli ezt a helyet és nem csak a Tavernát, de az egész tharg földet is érti alatta. Wegtorenben legalább nem kellett ennyire színlelnie, bár törvények nincsenek odahaza, valahogy mégis őszintébb az a világ, mint ez. Olyan, mintha lépten-nyomon alakoskodnia kellene, mert az őszinte szavak megpecsételnék a sorsát.
A hintó sorsa csak részben látszik elrendezettnek, mert Aenae úgy tűnik, nemcsak a kancellárt, de az igricet is meglepi. A szipogás és a látszólagos könnyektől zavarba jön. Sosem érezte jól magát síró nők társaságában.
Azonban a lány és a kancellár visszafogott huzavonájába nem kíván beleszólni. Hisz most ő csak egy kereskedő itt, aki felett egy ajándékról vitázik két másik személy. Zavartan a sörébe iszik és figyelmét igyekszik másfelé fordítani, míg Aenae és Habrertus elrendezik a hintó kérdését egymás között.
Aztán újabb meglepetés éri, amikor, ha a pultos kiér hozzájuk, a lány egy erős italt rendel magának, ami, ahogy fogalmaz: "nagyot üt".
Mosolyát a korsója mögé rejti, egyre inkább tetszik neki a lány viselkedése. Olyan, mint egy súlyos kőgolyó, amit egy apró lökéssel indított el a sekély lejtőn. Eleinte lassan gördül lefelé, de ha megtett bizonyos távolságot, olyan erőre hetet szert, ami mindent kilapít, ha az útjába kerül. Persze, lehet, hogy őt magát is, de ezt a problémát későbbre halasztja.
A rendeléskor úgy látszik a báró számára, hogy sikerült meglepetést okoznia Habrertusnak, hogy végül mégis a kecske mellett döntött. Apróságnak tűnik a döntése megmásítása, de lehet, később kifizetődik. Megmutatja, hogy az igric képes kompromisszumot kötni.
A negédes beszélgetés folytatódni látszik, amikor Habrertus arról beszél, mennyire hízelgő számára, ha a dicséret olyanoktól származik, akik szavának súlya van.*
- Biztos vagyok benne, hogy akadnak olyanok az egyszerű nép körében is, kik imába foglalják annak a nevét, aki megfékezte a járványt. Úgy itt, a Vashegyen, mint Arthenior városában. *Ha már lúd, legyen kövér. Ha már hízelegni kell, a kancellár nevének imába foglalásánál kevés mázosabb elismerés lehet.
Aenae pityergésére a hintó visszautasítása felett a kancellár is reagálni próbál. A válasz, amelyet ad, már-már felfordítja az igric gyomrát. Mélységes meghatódás és hála. Olyan dolgok, amelyeket nem igazán tud elképzelni Habrertusról. Az pedig, hogy Kagant emlegeti a lánynak, a báró véleménye szerint csak tovább ront a helyzeten. Aenae nem kedvelte az apját és biztosan nem akar semmiben hasonlítani rá. Legfeljebb határozottságban.
A szónoklatra, mely szerint, ha a hintót elfogadná a lánytól, csak pletykákat szüle, lopva a lányra pillant. Szeretne egy apró lökést adni neki, hogy átlendítse azon a bizonyos határon, de inkább tartja magát ahhoz, hogy nem foglal állást egyik fél mellett sem.
A monológ lezárásaként megemlített, szerényebb hintó dolgára csak kurtán biccent és lehúzza a sörét. Annyit kortyolgatta, hogy leplezze valódi gondolatait és gesztusait, hogy lassan elfogyott az ital. Ha a pultos kiér hozzájuk, hogy felvegye Aenae "ütős" rendelését, a báró is felnéz a férfire.*
- Kérek még egy korsóval. *Mondja, majd a lány felé pillant.*
- És nekem is ugyanabból. *Most már bevállalja akár Kagan Öklét is, bár ezt így magában kimondva elég bizarról hangzik.*
- Remélem, a kancellár úr sem sért meg bennünket azzal, hogy kimarad egy ilyen körből. *Fordul figyelme Habrertus felé. Ahogy sejti, a férfi nem igazán bírja az erős szeszeket. Kíváncsi, tud-e annyit itatni vele, hogy felszínre hozza a valódi Habrertust. Hisz úgy tartják, részeg ember nem hazudik.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-28 19:41:02
Üzenet elküldve: 2020-10-28 19:41:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*A báró tanúságát adja, hogy nincs híján diplomáciai érzéknek és nem hagyja figyelmen kívül Hubi ajánlatát a vacsorát illetően. Könnyen meglehet, hogy a rafináltabb fogásokhoz szokott ízlésének idegen lesz a kecskeragu, de a lépést Hubi értékeli. Akár egy gesztus az, akár kiszámított lépés. A jó kancellár az illemtudást és a ravaszságot is nagyra tartja. Miután ismét asztalukhoz intette a személyzetet és leadta a rendelést, apró mosollyal hallgatja a méltatást. Amiben némi gúnyt is felfedezni vél. Csalódna is, ha nem így lenne. Valóban túljátszotta a szerepét, mondhatni ripacskodott. Nyílt titok Amon Ruadh-on - és Hubinak hízeleg a gondolat, hogy a Vashegyen túl is - az, hogy a kancellár nem éppen a szerénység szobra. Pontosan tudja, hogy milyen kevély, fennhéjázó modora van, amit legfeljebb csendes leereszkedésbe csomagol. Talán próbára tette a báró megfigyelőképességét vagy ismereteit, de az is lehet, hogy csak saját magát szórakoztatta ezzel.*
- Az elismerő szavak mindig jólesnek, kiváltképp ha azoknak a szavaknak súlya is van, s nem jelentéktelen ember ajkairól röppennek el. Ez megerősít elhatározásomban, hogy folytassam kutatásaim.
*A hintóval kapcsolatos csörtét is megvívják és úgy fest, hogy mindenki számára kielégítő megoldást találnak. Egészen addig van meg ez az érzés, amíg Aenae szipogva meg nem szólal. A kancellár csodálkozva néz rá, és minden további nélkül felül az előadásnak. Biztos benne, hogy Cha'yss bármikor képes hihetően színlelni, de a lányról ezt nem feltételezné. Olyannak tartja, mint a thargokat általában: ami a szívén, az a száján. Ez kétségkívül szép és egyenes mentalitás, azonban számos hátulütője is van. Akárhogy is, Hubi most egy kicsit meg is ijed, hogy valamit elrontott. Eddig egész kellemesen csordogált az idő, bár eddig sohasem érzett rokonszenvet Aenae irányából személye felé, de ez az este ebben is változást hozott. És most Kagan lánya megbántva törölgeti könnyeit.*
- Attól tartok félreértettél, kedves Kagaenae. Bizonyára én fogalmaztam pontatlanul.
*Hubi gyorsan visszanyerte lélekjelenlétét és nem látszik rajta az iménti belső megingás, szinte vigasztalóan szólal meg. Ezúttal eszébe sem jut túljátszani a dolgot, tartózkodik az atyáskodástól.*
- A gesztusod, mellyel nekem szántad ama pompás hintót, mondhatatlanul meghatott és hálás vagyok érte. Bár ragaszkodtál hozzá, hogy vacsoránk kötetlen formában költsük el, mégis kényszerítenem kell magam, hogy a Vashegy kancellárjaként beszéljek és ne hű barátodként. Számos alkalommal fordult elő annak idején, hogy atyád kikérte véleményem és meghallgatta tanácsaim. A kancellárnak ez egyik kötelessége. Meglátásaival, tanácsaival segíteni a Vashegy első emberét. Ezúttal is - mint mindig - a segíteni vágyás sarkalt döntésemre és ez az oka annak is, hogy annak hátterét megvilágítom.
*Könnyedén elmosolyodik.*
- És persze az is, hogy ne vetülhessem rá a háládatlanság árnyéka. Mint az előbb is utaltam rá, megengedhetetlen lenne, hogy a Vashegy úrnőjének kutyagolnia kelljen, ha útra kel, esetleg kényelmetlen nyeregben zötykölődve utazzon. Ennél csak az lenne felháborítóbb ha én mindeközben kényelmes párnákon terpeszkedve élvezném a hintó kényelmét. Óhatatlanul is rosszindulatú pletykák táptalaja lenne az a helyzet, hogy a Vashegy úrnőjét vándorbotot szorítva látják az utakon, míg a kancellár brokátfüggönyökkel védi arcát a nyár melegétől, a tél hidegétől hintója mélyén. Megértem, ha őszinte gondolkodásodtól esetleg távol áll az efféle gondolatmenet, de sajnos a látszatra is adni kell. Ha szabad személyes jelleget is adnom magyarázatomnak, jómagam sem tudnék felhőtlenül örülni ajándékomnak annak tudatában, hogy e külsőségekkel akaratomon kívül is föléd helyezem magam.
*Hubi mostanság egy elf és egy mélysági bűvöletében él, de nem ő lenne ha magában ne adna kétértelmű jelentést szavainak és nem futna át fején a gondolat, hogy annyira azért nem lenne kellemetlen Aenae fölé kerekedni. Itt egy kicsit irigy is a báróra.*
- Mindössze ezért vettem magamnak a bátorságot, hogy ne fogadjam el nagylelkű gesztusod és javasoltam, hogy Cha'yss barátunk gyönyörű ajándékát te használd. Ezért aztán magától értetődik *mosolyog a báróra* hogy bár hintóm részletein el fogok gondolkodni, azt már most le kívánom szögezni, hogy egy szerényebb, visszafogottabb kivitelút képzelek el. Így kívánja mind az etikett, mind Aenae iránt érzett hűségem.
*A báró tanúságát adja, hogy nincs híján diplomáciai érzéknek és nem hagyja figyelmen kívül Hubi ajánlatát a vacsorát illetően. Könnyen meglehet, hogy a rafináltabb fogásokhoz szokott ízlésének idegen lesz a kecskeragu, de a lépést Hubi értékeli. Akár egy gesztus az, akár kiszámított lépés. A jó kancellár az illemtudást és a ravaszságot is nagyra tartja. Miután ismét asztalukhoz intette a személyzetet és leadta a rendelést, apró mosollyal hallgatja a méltatást. Amiben némi gúnyt is felfedezni vél. Csalódna is, ha nem így lenne. Valóban túljátszotta a szerepét, mondhatni ripacskodott. Nyílt titok Amon Ruadh-on - és Hubinak hízeleg a gondolat, hogy a Vashegyen túl is - az, hogy a kancellár nem éppen a szerénység szobra. Pontosan tudja, hogy milyen kevély, fennhéjázó modora van, amit legfeljebb csendes leereszkedésbe csomagol. Talán próbára tette a báró megfigyelőképességét vagy ismereteit, de az is lehet, hogy csak saját magát szórakoztatta ezzel.*
- Az elismerő szavak mindig jólesnek, kiváltképp ha azoknak a szavaknak súlya is van, s nem jelentéktelen ember ajkairól röppennek el. Ez megerősít elhatározásomban, hogy folytassam kutatásaim.
*A hintóval kapcsolatos csörtét is megvívják és úgy fest, hogy mindenki számára kielégítő megoldást találnak. Egészen addig van meg ez az érzés, amíg Aenae szipogva meg nem szólal. A kancellár csodálkozva néz rá, és minden további nélkül felül az előadásnak. Biztos benne, hogy Cha'yss bármikor képes hihetően színlelni, de a lányról ezt nem feltételezné. Olyannak tartja, mint a thargokat általában: ami a szívén, az a száján. Ez kétségkívül szép és egyenes mentalitás, azonban számos hátulütője is van. Akárhogy is, Hubi most egy kicsit meg is ijed, hogy valamit elrontott. Eddig egész kellemesen csordogált az idő, bár eddig sohasem érzett rokonszenvet Aenae irányából személye felé, de ez az este ebben is változást hozott. És most Kagan lánya megbántva törölgeti könnyeit.*
- Attól tartok félreértettél, kedves Kagaenae. Bizonyára én fogalmaztam pontatlanul.
*Hubi gyorsan visszanyerte lélekjelenlétét és nem látszik rajta az iménti belső megingás, szinte vigasztalóan szólal meg. Ezúttal eszébe sem jut túljátszani a dolgot, tartózkodik az atyáskodástól.*
- A gesztusod, mellyel nekem szántad ama pompás hintót, mondhatatlanul meghatott és hálás vagyok érte. Bár ragaszkodtál hozzá, hogy vacsoránk kötetlen formában költsük el, mégis kényszerítenem kell magam, hogy a Vashegy kancellárjaként beszéljek és ne hű barátodként. Számos alkalommal fordult elő annak idején, hogy atyád kikérte véleményem és meghallgatta tanácsaim. A kancellárnak ez egyik kötelessége. Meglátásaival, tanácsaival segíteni a Vashegy első emberét. Ezúttal is - mint mindig - a segíteni vágyás sarkalt döntésemre és ez az oka annak is, hogy annak hátterét megvilágítom.
*Könnyedén elmosolyodik.*
- És persze az is, hogy ne vetülhessem rá a háládatlanság árnyéka. Mint az előbb is utaltam rá, megengedhetetlen lenne, hogy a Vashegy úrnőjének kutyagolnia kelljen, ha útra kel, esetleg kényelmetlen nyeregben zötykölődve utazzon. Ennél csak az lenne felháborítóbb ha én mindeközben kényelmes párnákon terpeszkedve élvezném a hintó kényelmét. Óhatatlanul is rosszindulatú pletykák táptalaja lenne az a helyzet, hogy a Vashegy úrnőjét vándorbotot szorítva látják az utakon, míg a kancellár brokátfüggönyökkel védi arcát a nyár melegétől, a tél hidegétől hintója mélyén. Megértem, ha őszinte gondolkodásodtól esetleg távol áll az efféle gondolatmenet, de sajnos a látszatra is adni kell. Ha szabad személyes jelleget is adnom magyarázatomnak, jómagam sem tudnék felhőtlenül örülni ajándékomnak annak tudatában, hogy e külsőségekkel akaratomon kívül is föléd helyezem magam.
*Hubi mostanság egy elf és egy mélysági bűvöletében él, de nem ő lenne ha magában ne adna kétértelmű jelentést szavainak és nem futna át fején a gondolat, hogy annyira azért nem lenne kellemetlen Aenae fölé kerekedni. Itt egy kicsit irigy is a báróra.*
- Mindössze ezért vettem magamnak a bátorságot, hogy ne fogadjam el nagylelkű gesztusod és javasoltam, hogy Cha'yss barátunk gyönyörű ajándékát te használd. Ezért aztán magától értetődik *mosolyog a báróra* hogy bár hintóm részletein el fogok gondolkodni, azt már most le kívánom szögezni, hogy egy szerényebb, visszafogottabb kivitelút képzelek el. Így kívánja mind az etikett, mind Aenae iránt érzett hűségem.
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-27 20:50:59
Üzenet elküldve: 2020-10-27 20:50:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*A ribizlibor tulajdonképpen egészen finom, kedve lenne felhajtani rögtön az egész pohárnyit, de hát az ugye nem lenne illő, sem túl úrinős, sem túl úrnős vagy nagyasszonyos. Elhatározza, hogy első adandó alkalommal, vagyis mikor a pultost legközelebb ide sodorja a rossz sorsa, akkor gyorsan kér valami erőset. Valamiért úgy érzi, hogy szüksége lesz rá, hogy el tudja viselni ezt a szituációt. Igazából nem szeretne Habrertusszal sem kötetlenül, sem hivatalos keretek között cseverészni. Mondjuk jelenleg Cha'ysszal sem.
Egyik kezével a borospoharát fogja, a másik mutatóujjával pedig a pohár szélén köröz. Otthon, a városban, egy másik életben olyan poharaik voltak, hogy ha ugyanezt csinálta, akkor az üveg "megszólalt". Ezen mintegy mellékes cselekvés közben azért figyel a másik kettőre, igazából minden apró gesztust jól megfigyel. Apró kis mozdulatok, pillanatnyi megakadások és rájön, hogy ezzel a hintókérdéssel beletrafált valamibe. Ez kicsit piszkálja a fantáziáját.
Ő persze nem valami jó színész, igazából nem is törekszik rá, hogy az legyen. Viszont ami most történik, ahhoz teljesen hatásos az őszinte reakciója is. Nagyot sóhajt és két csuklójával töröl bele a két szemébe, mintha csak valami könnyeket itatna fel, vagy száműzne. Bárki megérthetné, ha pityereg kicsit, nehéz napja volt, elrabolták, megverték, majdnem meghalt és ezek után még az ajándékát is visszautasítanák.*
- Hát, jó. Ha tőlem, a Vashegytől nem akarod elfogadni, akkor vásárolj csak másikat...
*Flegmán megvonja a vállát. Igazából ez remek pillanat lehetne arra, hogy az asztalra csapjon és némi szolid hisztivel kísérten elvonuljon aludni. A másik kettő elkönyvelné hisztis libának, talán kicsit mentegetnék, hiszen nehéz napja volt. Alhatna, nem kéne feszengenie, nem kellene turkálnia valami ételben, amiről már előre tudja, hogy nem fogja megenni. Kényelmesebb lenne. Igazából hajszál választja el tőle, hogy megtegye, de aztán nem pattan fel, nem száguld el, valójában szórakoztatja a dolog. Úgy tesz, mintha tényleg a könnyeket törölné ki a szemeiből. Még szipog is hozzá. Valószínűleg élete legjobb alakítása. Olyan felmenőkkel és mesterekkel, mint Kagan, akár a manipuláció mesterévé is válhat, noha ez csak esetleg szárnypróbálgatás.
Ha a pultos közben megérkezett, akkor ő is elmondja az egyéb kívánalmait.*
- Kagan ökle üt nagyobbat, vagy az ogrepálinka? Mert azt kérném, amelyik nagyot üt. Köszönöm.
*Mint valami tragikus hősnő, úgy adja ezt elő. Félrebillentett fejjel, kissé kínos mosollyal.*
*A ribizlibor tulajdonképpen egészen finom, kedve lenne felhajtani rögtön az egész pohárnyit, de hát az ugye nem lenne illő, sem túl úrinős, sem túl úrnős vagy nagyasszonyos. Elhatározza, hogy első adandó alkalommal, vagyis mikor a pultost legközelebb ide sodorja a rossz sorsa, akkor gyorsan kér valami erőset. Valamiért úgy érzi, hogy szüksége lesz rá, hogy el tudja viselni ezt a szituációt. Igazából nem szeretne Habrertusszal sem kötetlenül, sem hivatalos keretek között cseverészni. Mondjuk jelenleg Cha'ysszal sem.
Egyik kezével a borospoharát fogja, a másik mutatóujjával pedig a pohár szélén köröz. Otthon, a városban, egy másik életben olyan poharaik voltak, hogy ha ugyanezt csinálta, akkor az üveg "megszólalt". Ezen mintegy mellékes cselekvés közben azért figyel a másik kettőre, igazából minden apró gesztust jól megfigyel. Apró kis mozdulatok, pillanatnyi megakadások és rájön, hogy ezzel a hintókérdéssel beletrafált valamibe. Ez kicsit piszkálja a fantáziáját.
Ő persze nem valami jó színész, igazából nem is törekszik rá, hogy az legyen. Viszont ami most történik, ahhoz teljesen hatásos az őszinte reakciója is. Nagyot sóhajt és két csuklójával töröl bele a két szemébe, mintha csak valami könnyeket itatna fel, vagy száműzne. Bárki megérthetné, ha pityereg kicsit, nehéz napja volt, elrabolták, megverték, majdnem meghalt és ezek után még az ajándékát is visszautasítanák.*
- Hát, jó. Ha tőlem, a Vashegytől nem akarod elfogadni, akkor vásárolj csak másikat...
*Flegmán megvonja a vállát. Igazából ez remek pillanat lehetne arra, hogy az asztalra csapjon és némi szolid hisztivel kísérten elvonuljon aludni. A másik kettő elkönyvelné hisztis libának, talán kicsit mentegetnék, hiszen nehéz napja volt. Alhatna, nem kéne feszengenie, nem kellene turkálnia valami ételben, amiről már előre tudja, hogy nem fogja megenni. Kényelmesebb lenne. Igazából hajszál választja el tőle, hogy megtegye, de aztán nem pattan fel, nem száguld el, valójában szórakoztatja a dolog. Úgy tesz, mintha tényleg a könnyeket törölné ki a szemeiből. Még szipog is hozzá. Valószínűleg élete legjobb alakítása. Olyan felmenőkkel és mesterekkel, mint Kagan, akár a manipuláció mesterévé is válhat, noha ez csak esetleg szárnypróbálgatás.
Ha a pultos közben megérkezett, akkor ő is elmondja az egyéb kívánalmait.*
- Kagan ökle üt nagyobbat, vagy az ogrepálinka? Mert azt kérném, amelyik nagyot üt. Köszönöm.
*Mint valami tragikus hősnő, úgy adja ezt elő. Félrebillentett fejjel, kissé kínos mosollyal.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-27 20:01:21
Üzenet elküldve: 2020-10-27 20:01:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Szívesen adna tanácsot a fogadó vezetőjének, hogy hogyan tudná emelni a hely színvonalát, sőt, az is eszébe jut, hogy erényei elismeréseként és azért, hogy megmentette a thargok nagyasszonyát, ezt a paraszti romantikával meghintett fogadót kéri cserébe. Ám azt is tudja, hogy csak púp volna a hátán, valakit ide kellene tennie, hogy ne zülljön vissza a fogadó, Aztyant pedig semmi pénzért nem küldené ide. Az ő képességeire máshol van szükség. Hangtalan sóhajjal hessegeti el a gondolatot, mert lassan rátérnek a vacsorára.
Derűs mosollyal biccent a kiszolgálónak a sörrendelésre kapott válaszra. Az biztos, hogy jobban fog ízleni neki, mint a ribizlibor. Kicsit csodálja, hogy a lány ide hívta őket, az étlap alapján nem sok olyan van, amiről el tudja képzelni, hogy Aenae szívesen megenné. A Kalmárban is csak a sajttal töltött csirkét fogyasztotta szívesen, de azt sem ette meg soha teljesen.
Az értelmetlen csevegésre kapott reakcióját ugyancsak kedves mosollyal fogadja. Nem teljesen biztos benne, hogy valóban a hely szolgált volna pihenésre. Tudja, mennyire nem vágyott vissza a lány a Vashegyre.
Amikor megkapja a sörét köszönetképp biccent a férfinek és maga felé fordítja a korsó fülét, de még nem iszik bele. Ahogy Aenae a kancellár szerénységét élteti, megemeli felé a korsóját, tisztelegve előtte.
A hintós kérdés tovább bonyolódik, mert a lány nem megy bele abba, hogy a kocsi a Vashegyre szálljon, valamiért azt akarja, hogy egy cetlire írjon egy összeget a hintó feléért. Igyekszik úgy tenni, mintha ez teljesen rendben volna és nem okozna neki semmilyen problémát. Pedig halvány fogalma sincs róla, hogy mennyibe került a hintó vagy hogy mennyiért adják. Csak egy újabb nyűg. Nem csodálja, hogy ilyen kedvetlenek az itt élők. Persze bólint, mintha mi sem volna egyszerűbb ennél, de már nagyon szeretne beleinni a sörébe.
Az ömlengős pohárköszöntő elmaradására Megkönnyebbülten sóhajtana, ha megengedhetné magának, de csak derűsen mosolyog a kancellár szavain.*
- Egészségünkre! *Visszhangozza a férfi szavát. Előbb Aenae, majd a kancellár felé emelve a poharát végre beleiszik a sörbe. Ugyan nem Elgretor törpesöre, de megfelelően pezsdítő, a habját is megtartotta. Kiváló minőség. Elégedetten teszi le egy nagy korty után a korsót.
Persze nem kerüli el a figyelmét Habrertus pillanatnyi megakadása a korty előtt, amikor nem ad egyértelmű választ a kecskeragu kérdésére. A saját mozdulatát nem torpantja meg, de elraktározza a reakciót.
Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy ne nevessen fel, amikor a kancellár gyarló embernek titulálja magát. Sok mindent el tudna mondani a férfiről, de azt nem, hogy gyarló. Hogy is mondják egyes Sa'Tereth hívők: "A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat környezetére."? Reakció helyett inkább újra a sörébe kortyol, ami kicsit feledteti vele ezt a kellemetlen társalgást.*
- Ahogy szeretnéd, kancellár. Vedd elintézettnek a dolgot. Végül is kereskedő volnék elsősorban. *Válaszol széles mosollyal a megrendelésre.*
- A hintót így tökéletesen az igényeidre igazíthatjuk. Kérlek, jegyezd le ezen igényeid, hogy a hintókészítőknek leadhassam a rendeléskor. *Ezt úgyis rábízza Aztyanra.
Ha most ítéletet kellene mondania Habrertus felett, felróná neki, hogy most túljátszotta a szerepét. Ez az ömlengés nem áll jól neki és kissé hiteltelenné is teszi a korábbi, kancelláriabeli eseményeket. Szája sarkában apró mosoly jelenik meg, amely ugyanúgy szólhat az elhangzottaknak, mint a felismerés örömének. Amikor a férfi befejezte, korsóját emeli felé.*
- Bárcsak több ilyen szerény ember élne a világunkban. De elévülhetetlen érdemed neked és társaidnak, hogy rengeteg ember és más fajú életét mentettétek meg. Ez mindenképp tiszteletre és elismerésre méltó. *Tiszteleg Habrertus előtt, bár nem tudja, a férfi mennyire vett részt a gyógymód kifejlesztésének vagy csak a dicsőség fényében sütkérezik.*
- A Vashegy üdvére! *Emeli korsóját újra pohárköszöntőre mosolyogva. Legalább így elrendeződik a hintó dolga, mert kezdett már kellemetlenül elhúzódni ez az ügy. Neki teljesen mindegy, hogy kié lesz, már elérte vele azt, amit akart.
Végül eljön a pillanat, hogy rendeljenek végre, ami örömteli, mert az igric már kezd éhes lenni. Sárga tekintete egy pillanatra az étlap felé siklik, de ha emlékei nem csalnak, egyik tétel se volt igazán az ínyére. Emellett pedig élesen él még benne a kancellár megakadó mozdulata, amikor nem adott egyértelmű választ. Hát mégsem annyira baráti hangvételű a vacsora, hogy szabadon dönthessen. Amikor a férfi kérdőn tekint rá a rendeléskor, az asztal lapjára koppint mutatóujjával.*
- Hogyan is engedhetném meg magamnak, hogy ne adjak Vashegy kancellárjának ajánlására, ha maga az úrnő is ugyanazt rendelte. *Mondja kedélyes mosollyal.*
- Magam is egy kecskeragut kérek. A sör pedig valóban kiváló! *Hajtja meg fejét a kiszolgáló felé elismerésképp.*
*Szívesen adna tanácsot a fogadó vezetőjének, hogy hogyan tudná emelni a hely színvonalát, sőt, az is eszébe jut, hogy erényei elismeréseként és azért, hogy megmentette a thargok nagyasszonyát, ezt a paraszti romantikával meghintett fogadót kéri cserébe. Ám azt is tudja, hogy csak púp volna a hátán, valakit ide kellene tennie, hogy ne zülljön vissza a fogadó, Aztyant pedig semmi pénzért nem küldené ide. Az ő képességeire máshol van szükség. Hangtalan sóhajjal hessegeti el a gondolatot, mert lassan rátérnek a vacsorára.
Derűs mosollyal biccent a kiszolgálónak a sörrendelésre kapott válaszra. Az biztos, hogy jobban fog ízleni neki, mint a ribizlibor. Kicsit csodálja, hogy a lány ide hívta őket, az étlap alapján nem sok olyan van, amiről el tudja képzelni, hogy Aenae szívesen megenné. A Kalmárban is csak a sajttal töltött csirkét fogyasztotta szívesen, de azt sem ette meg soha teljesen.
Az értelmetlen csevegésre kapott reakcióját ugyancsak kedves mosollyal fogadja. Nem teljesen biztos benne, hogy valóban a hely szolgált volna pihenésre. Tudja, mennyire nem vágyott vissza a lány a Vashegyre.
Amikor megkapja a sörét köszönetképp biccent a férfinek és maga felé fordítja a korsó fülét, de még nem iszik bele. Ahogy Aenae a kancellár szerénységét élteti, megemeli felé a korsóját, tisztelegve előtte.
A hintós kérdés tovább bonyolódik, mert a lány nem megy bele abba, hogy a kocsi a Vashegyre szálljon, valamiért azt akarja, hogy egy cetlire írjon egy összeget a hintó feléért. Igyekszik úgy tenni, mintha ez teljesen rendben volna és nem okozna neki semmilyen problémát. Pedig halvány fogalma sincs róla, hogy mennyibe került a hintó vagy hogy mennyiért adják. Csak egy újabb nyűg. Nem csodálja, hogy ilyen kedvetlenek az itt élők. Persze bólint, mintha mi sem volna egyszerűbb ennél, de már nagyon szeretne beleinni a sörébe.
Az ömlengős pohárköszöntő elmaradására Megkönnyebbülten sóhajtana, ha megengedhetné magának, de csak derűsen mosolyog a kancellár szavain.*
- Egészségünkre! *Visszhangozza a férfi szavát. Előbb Aenae, majd a kancellár felé emelve a poharát végre beleiszik a sörbe. Ugyan nem Elgretor törpesöre, de megfelelően pezsdítő, a habját is megtartotta. Kiváló minőség. Elégedetten teszi le egy nagy korty után a korsót.
Persze nem kerüli el a figyelmét Habrertus pillanatnyi megakadása a korty előtt, amikor nem ad egyértelmű választ a kecskeragu kérdésére. A saját mozdulatát nem torpantja meg, de elraktározza a reakciót.
Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy ne nevessen fel, amikor a kancellár gyarló embernek titulálja magát. Sok mindent el tudna mondani a férfiről, de azt nem, hogy gyarló. Hogy is mondják egyes Sa'Tereth hívők: "A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat környezetére."? Reakció helyett inkább újra a sörébe kortyol, ami kicsit feledteti vele ezt a kellemetlen társalgást.*
- Ahogy szeretnéd, kancellár. Vedd elintézettnek a dolgot. Végül is kereskedő volnék elsősorban. *Válaszol széles mosollyal a megrendelésre.*
- A hintót így tökéletesen az igényeidre igazíthatjuk. Kérlek, jegyezd le ezen igényeid, hogy a hintókészítőknek leadhassam a rendeléskor. *Ezt úgyis rábízza Aztyanra.
Ha most ítéletet kellene mondania Habrertus felett, felróná neki, hogy most túljátszotta a szerepét. Ez az ömlengés nem áll jól neki és kissé hiteltelenné is teszi a korábbi, kancelláriabeli eseményeket. Szája sarkában apró mosoly jelenik meg, amely ugyanúgy szólhat az elhangzottaknak, mint a felismerés örömének. Amikor a férfi befejezte, korsóját emeli felé.*
- Bárcsak több ilyen szerény ember élne a világunkban. De elévülhetetlen érdemed neked és társaidnak, hogy rengeteg ember és más fajú életét mentettétek meg. Ez mindenképp tiszteletre és elismerésre méltó. *Tiszteleg Habrertus előtt, bár nem tudja, a férfi mennyire vett részt a gyógymód kifejlesztésének vagy csak a dicsőség fényében sütkérezik.*
- A Vashegy üdvére! *Emeli korsóját újra pohárköszöntőre mosolyogva. Legalább így elrendeződik a hintó dolga, mert kezdett már kellemetlenül elhúzódni ez az ügy. Neki teljesen mindegy, hogy kié lesz, már elérte vele azt, amit akart.
Végül eljön a pillanat, hogy rendeljenek végre, ami örömteli, mert az igric már kezd éhes lenni. Sárga tekintete egy pillanatra az étlap felé siklik, de ha emlékei nem csalnak, egyik tétel se volt igazán az ínyére. Emellett pedig élesen él még benne a kancellár megakadó mozdulata, amikor nem adott egyértelmű választ. Hát mégsem annyira baráti hangvételű a vacsora, hogy szabadon dönthessen. Amikor a férfi kérdőn tekint rá a rendeléskor, az asztal lapjára koppint mutatóujjával.*
- Hogyan is engedhetném meg magamnak, hogy ne adjak Vashegy kancellárjának ajánlására, ha maga az úrnő is ugyanazt rendelte. *Mondja kedélyes mosollyal.*
- Magam is egy kecskeragut kérek. A sör pedig valóban kiváló! *Hajtja meg fejét a kiszolgáló felé elismerésképp.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-27 17:59:50
Üzenet elküldve: 2020-10-27 17:59:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
- Óhajod szer... *veszi tudomásul Hubi, hogy Aenae kötetlenebb hangot szeretne, de félúton elakad és most határozottan úgy pislog a lányra, mint egy komisz kölyök akit valami csintalanságon kaptak* Köszönöm, ez igazán kedves tőled.
~Mi a francokat akarhat?~
*Hubinak nehezére esik megemészteni a gondolatot, hogy Aenae esetleg csak barátságos akar lenni, mindenféle hátsó szándék nélkül. Vele kevesen akarnak barátságosak lenni. Hiába, a hatalomnak is vannak árnyoldalai. De nem talán észérvet arra ami miatt gyanakodnia kellene. Még az jut eszébe, hogy ilyen közvetlenség a Hadúrral nem fordult volna elő. Aztán elmosolyodik magában, mert az sem fordulhatott volna elő, hogy szoborrá válik. Közben a báró is megérkezik és Hubi - tisztesség ne essék - nyerít magában, ahogy Cha'yss pillanatnyi ideig töpreng azon, hogy hova is üljön le. A jó kancellár imádja az ilyen mindennapi aljasságokat. Közben megérkeznek az italok, Hubi szívébe pedig továbbra sem lopja be magát a báró. Esetleg ha kapva kapott volna a vacsorára ajánlott étken... Köszönetképp biccent egyet a kocsmárosnak, aztán poharát kezébe fogva néz a többiekre.*
- Megvallom, egy hatásos pohárköszöntővel készültem e kellemes alkalomra. ám az úrnő az imént jelezte, hogy kedvére lenne ha a vacsora kötetlen légkörben telne. Így nem érezném helyénvalónak, ha hosszasan adóznék a diplomáciai illem oltárán...
*Egy pillanatra elakad, mert a jelek szerint Aenae kívánsága egészen rettenetes képzavarba kergette.*
- Tehát kedves Kagaenae, báró uram! *megemeli a poharát* Egészségetekre!
*Akármit is kért Aenae, egy darabig még merő udvariaskodás a társalgás, de ez mindig így szokott lenni. Egészen addig, míg Hubi épp kortyol borából, Cha'yss pedig vérlázító orcátlanságra ragadtatja magát. A kancellár mozdulata megakad, ott tartja ajkánál a poharat, ami fölött határozottan sötét pillantást vet a férfira. Még hogy visszautasította! Nem a hintót, a vesztegetést. Felajánlotta, hogy fizet érte egy mérsékeltebb árat, hogy Hubi is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Ez visszautasítás? Aztán koppan a pohár az asztalon, Hubi pedig már mosolyogva bólogat Aenae felé.*
- Noha a báró úr igazat szólott, elismerő szavaid nem érdemlem meg. A szerénység azt diktálná, hogy ne kívánjak magamnak egy ilyen pompás hintót. Sajnos gyarló ember vagyok, nehéz lenne lemondanom ilyen csodálatos tárgyról. Ezért - bár talán nem ez a legjobb alkalom és ígérem, hasonló kérdéseket nem hozok szóba többet ma este - ezennel megrendelnék a báró úr tiszteletreméltó céhénél egy hasonló hintót. Amiért arannyal fizethetek.
*Nem hangsúlyoz jelentős nyomatékkal, de mivel Cha'yss-t sokkal lehet vádolni csak azzal nem, hogy ostoba lenne, érezheti, hogy a lényeg az utolsó mondat. Mivel az előzményekkel nincs tisztában, elképzelhető, hogy Aenae számára ez furcsa lenne. Hiszen mi mással fizethetne Hubi? Aenae pedig a jelek szerint arra hajlik, hogy megjutalmazza a derék kancellárt és bár a gesztust Hubi valóban nagyra értékeli, ez ebben a helyzetben egyáltalán nincs ínyére.*
- Látod, kedves Cha'yss, ezért érzem én magam Lanawin legszerencsésebb emberének. Kiváltság a thargok vezérét szolgálni. Ahogy a Hadúr értékelte a tudást, megbecsülte a szorgalmat és jutalmazta a hűséget, úgy teszi ezt Kagaenae is. Amit tettem a pestis megfékezése érdekében *és itt valóban szerénységi roham tör rá a jó kancellárra* megjegyzem, egyedül nem sokra mentem volna, csak adósságom törlesztése volt a Vashegy felé mindazért, amit itt kaptam.
*Kicsit megvonja a vállát és most olyan a képe, mint egy mártíré aki jó tetteiért nem vár sem jutalmat, sem köszönő szavakat.*
- És bár választott népemen kívül távolabbi városok lakóiért is sokat tettünk, igazán szóra sem érdemes. Azt hiszem kiváló segédem és Estanellaria úrnő nevében is beszélek amikor azt mondom, hogy önzetlenségünk lényünkből fakadt.
*Ez persze Cha'yss-nak szól, lévén artheniori, Hubi csőrét pedig módfelett piszkálja, hogy világraszóló tettükért, tettéért a Levegő Városától annyit sem kapott, hogy "kösz, te fattyú."*
- Úgy vélem helyes, ha a báró úr nagylelkű ajándékát az egész Vashegy üdvére fordítjuk.* pillant a lányra* Biztos vagyok benne, hogy nem tévedek amikor azt mondom, hogy ha te használod azt a fejedelmi hintó, akkor ez maradéktalanul teljesül. Hiszen a Vashegy úrnőjéhez nem való, hogy gyalogszerrel járja az utakat, a port nyelve. No de *mosolyodik el szélesen* nem kell a beszélgetést üres hassal folytatnunk.
*Int Fint felé és ha a mogorva és modortalan fickó az asztalukhoz lép, egy mosollyal őt is megajándékozza. Nem mintha megérdemelné.*
- Itt az ideje, hogy elköltsük vacsoránkat. Az úrnő és szerénységem kecskeragut kérünk, a báró úr pedig...
*És várakozón pillant Cha'yss felé. Kizártnak tartja, hogy csatlakozzon hozzájuk az étel kiválasztásában. Nagy összegben merne fogadni rá.*
- Óhajod szer... *veszi tudomásul Hubi, hogy Aenae kötetlenebb hangot szeretne, de félúton elakad és most határozottan úgy pislog a lányra, mint egy komisz kölyök akit valami csintalanságon kaptak* Köszönöm, ez igazán kedves tőled.
~Mi a francokat akarhat?~
*Hubinak nehezére esik megemészteni a gondolatot, hogy Aenae esetleg csak barátságos akar lenni, mindenféle hátsó szándék nélkül. Vele kevesen akarnak barátságosak lenni. Hiába, a hatalomnak is vannak árnyoldalai. De nem talán észérvet arra ami miatt gyanakodnia kellene. Még az jut eszébe, hogy ilyen közvetlenség a Hadúrral nem fordult volna elő. Aztán elmosolyodik magában, mert az sem fordulhatott volna elő, hogy szoborrá válik. Közben a báró is megérkezik és Hubi - tisztesség ne essék - nyerít magában, ahogy Cha'yss pillanatnyi ideig töpreng azon, hogy hova is üljön le. A jó kancellár imádja az ilyen mindennapi aljasságokat. Közben megérkeznek az italok, Hubi szívébe pedig továbbra sem lopja be magát a báró. Esetleg ha kapva kapott volna a vacsorára ajánlott étken... Köszönetképp biccent egyet a kocsmárosnak, aztán poharát kezébe fogva néz a többiekre.*
- Megvallom, egy hatásos pohárköszöntővel készültem e kellemes alkalomra. ám az úrnő az imént jelezte, hogy kedvére lenne ha a vacsora kötetlen légkörben telne. Így nem érezném helyénvalónak, ha hosszasan adóznék a diplomáciai illem oltárán...
*Egy pillanatra elakad, mert a jelek szerint Aenae kívánsága egészen rettenetes képzavarba kergette.*
- Tehát kedves Kagaenae, báró uram! *megemeli a poharát* Egészségetekre!
*Akármit is kért Aenae, egy darabig még merő udvariaskodás a társalgás, de ez mindig így szokott lenni. Egészen addig, míg Hubi épp kortyol borából, Cha'yss pedig vérlázító orcátlanságra ragadtatja magát. A kancellár mozdulata megakad, ott tartja ajkánál a poharat, ami fölött határozottan sötét pillantást vet a férfira. Még hogy visszautasította! Nem a hintót, a vesztegetést. Felajánlotta, hogy fizet érte egy mérsékeltebb árat, hogy Hubi is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Ez visszautasítás? Aztán koppan a pohár az asztalon, Hubi pedig már mosolyogva bólogat Aenae felé.*
- Noha a báró úr igazat szólott, elismerő szavaid nem érdemlem meg. A szerénység azt diktálná, hogy ne kívánjak magamnak egy ilyen pompás hintót. Sajnos gyarló ember vagyok, nehéz lenne lemondanom ilyen csodálatos tárgyról. Ezért - bár talán nem ez a legjobb alkalom és ígérem, hasonló kérdéseket nem hozok szóba többet ma este - ezennel megrendelnék a báró úr tiszteletreméltó céhénél egy hasonló hintót. Amiért arannyal fizethetek.
*Nem hangsúlyoz jelentős nyomatékkal, de mivel Cha'yss-t sokkal lehet vádolni csak azzal nem, hogy ostoba lenne, érezheti, hogy a lényeg az utolsó mondat. Mivel az előzményekkel nincs tisztában, elképzelhető, hogy Aenae számára ez furcsa lenne. Hiszen mi mással fizethetne Hubi? Aenae pedig a jelek szerint arra hajlik, hogy megjutalmazza a derék kancellárt és bár a gesztust Hubi valóban nagyra értékeli, ez ebben a helyzetben egyáltalán nincs ínyére.*
- Látod, kedves Cha'yss, ezért érzem én magam Lanawin legszerencsésebb emberének. Kiváltság a thargok vezérét szolgálni. Ahogy a Hadúr értékelte a tudást, megbecsülte a szorgalmat és jutalmazta a hűséget, úgy teszi ezt Kagaenae is. Amit tettem a pestis megfékezése érdekében *és itt valóban szerénységi roham tör rá a jó kancellárra* megjegyzem, egyedül nem sokra mentem volna, csak adósságom törlesztése volt a Vashegy felé mindazért, amit itt kaptam.
*Kicsit megvonja a vállát és most olyan a képe, mint egy mártíré aki jó tetteiért nem vár sem jutalmat, sem köszönő szavakat.*
- És bár választott népemen kívül távolabbi városok lakóiért is sokat tettünk, igazán szóra sem érdemes. Azt hiszem kiváló segédem és Estanellaria úrnő nevében is beszélek amikor azt mondom, hogy önzetlenségünk lényünkből fakadt.
*Ez persze Cha'yss-nak szól, lévén artheniori, Hubi csőrét pedig módfelett piszkálja, hogy világraszóló tettükért, tettéért a Levegő Városától annyit sem kapott, hogy "kösz, te fattyú."*
- Úgy vélem helyes, ha a báró úr nagylelkű ajándékát az egész Vashegy üdvére fordítjuk.* pillant a lányra* Biztos vagyok benne, hogy nem tévedek amikor azt mondom, hogy ha te használod azt a fejedelmi hintó, akkor ez maradéktalanul teljesül. Hiszen a Vashegy úrnőjéhez nem való, hogy gyalogszerrel járja az utakat, a port nyelve. No de *mosolyodik el szélesen* nem kell a beszélgetést üres hassal folytatnunk.
*Int Fint felé és ha a mogorva és modortalan fickó az asztalukhoz lép, egy mosollyal őt is megajándékozza. Nem mintha megérdemelné.*
- Itt az ideje, hogy elköltsük vacsoránkat. Az úrnő és szerénységem kecskeragut kérünk, a báró úr pedig...
*És várakozón pillant Cha'yss felé. Kizártnak tartja, hogy csatlakozzon hozzájuk az étel kiválasztásában. Nagy összegben merne fogadni rá.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-27 16:57:59
Üzenet elküldve: 2020-10-27 16:57:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
- Magam a városban nevelkedtem. Annak is a jobbik felén. Csoda lenne, hogy azt értékelem, amit jobban ismerek? Jól fogalmaztál, túlságosan nyers a barbár kultúra.
*Persze a burokban nevelkedett városi kislányok mind így találnák, ez alól Aenae sem lehet kivétel, hiába csörgedezik az ereiben a thargok vére. Persze szokás mondani, hogy a vér nem válik vízzé, de Aenae még nem kezdett el durván cserzett bőrholmikban járni és ellenségei koponyájából inni a tulajdon vérüket.*
- Nézd Habrertus, szeretnék egy kötetlen estét eltölteni, amikor nem úgy vagyunk egymással, mint általában, hanem mint régi barátok, vagy ilyesmik.
*Valójában nagyon nehezére esik fenntartani ezt az úrnős, nagyasszonyos látszatot, ami nem is csoda, hiszen eleve ideglelést kap tőle. Egy este erejéig miért is ne lazíthatna a hierarchián? Ami ráadásul elképzelései szerint mindkettőjüket - bár más-más okból - bosszantja.
Aenae maga nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy Cha'yss hová ül, olyannyira nem, hogy míg amaz elfoglalja a helyét, addig Aenae az étlapot bújja. Magában megállapítja azt, hogy azóta sem került fel kedvére való étel a menüre, mióta legutoljára itt járt. Habrertus persze rögtön ajánl is valamit, Aenae pedig felnéz rá, az étlap iránt már olyannyira nem érdeklődik, hogy az asztalra teszi és rákönyököl.*
- Remekül hangzik.
*Mosolyodik el. Persze Aenae tudja magáról, amit Habrertus nem biztos, hogy tud, vagyis azt, hogy komoly étkezési problémákkal küszködik. Egyszóval, teljesen mindegy, hogy mit választ, azt nagy eséllyel úgyis csak turkálni fogja.*
- Igen, bizonyára ezek segítettek a feledésben.
*Közben megérkezik a ribizlibor is.*
- Köszönjük.
*Aenae meg azon töpreng, hogy vajon milyen mennyiséget kellene magához vennie ebből az italból ahhoz, hogy tényleg sikerüljön a feledés? Valószínűleg sokkal többet, mint amit meg bír inni, következésképpen kérnie kell majd valami erősebbet.*
- Ó. A kancellár úr tényleg végtelenül szerény.
*Cha'yssra pillant, arcáról nagyjából azt lehet leolvasni, hogy "Ugye megmondtam?". Bár nem teljesen ezt jósolta, de valami hasonlót.*
- Akkor a báró úr nagylelkűségének hála a Vashegy végre méltóképpen megjutalmazhat téged kancellárom, a pestis megfékezéséért. Báróm, kérlek, hogy egy cetlire majd írd fel, hogy tudjam, mennyivel tartozom. Mármint csak annak a felét, hiszen a pestis megállítása mindannyiunk érdeke volt.
*Nem mintha akarna egy fillért is fizetni Cha'yssnak, de ez így pont kapóra jön a pestisügy miatt, de az meg ugye mégsem járja, hogy egy ajándékot ajándékozzon tovább, de ha van valami tranzakció, vagy tranzakciónak látszó valami az ügylet mögött.*
- Magam a városban nevelkedtem. Annak is a jobbik felén. Csoda lenne, hogy azt értékelem, amit jobban ismerek? Jól fogalmaztál, túlságosan nyers a barbár kultúra.
*Persze a burokban nevelkedett városi kislányok mind így találnák, ez alól Aenae sem lehet kivétel, hiába csörgedezik az ereiben a thargok vére. Persze szokás mondani, hogy a vér nem válik vízzé, de Aenae még nem kezdett el durván cserzett bőrholmikban járni és ellenségei koponyájából inni a tulajdon vérüket.*
- Nézd Habrertus, szeretnék egy kötetlen estét eltölteni, amikor nem úgy vagyunk egymással, mint általában, hanem mint régi barátok, vagy ilyesmik.
*Valójában nagyon nehezére esik fenntartani ezt az úrnős, nagyasszonyos látszatot, ami nem is csoda, hiszen eleve ideglelést kap tőle. Egy este erejéig miért is ne lazíthatna a hierarchián? Ami ráadásul elképzelései szerint mindkettőjüket - bár más-más okból - bosszantja.
Aenae maga nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy Cha'yss hová ül, olyannyira nem, hogy míg amaz elfoglalja a helyét, addig Aenae az étlapot bújja. Magában megállapítja azt, hogy azóta sem került fel kedvére való étel a menüre, mióta legutoljára itt járt. Habrertus persze rögtön ajánl is valamit, Aenae pedig felnéz rá, az étlap iránt már olyannyira nem érdeklődik, hogy az asztalra teszi és rákönyököl.*
- Remekül hangzik.
*Mosolyodik el. Persze Aenae tudja magáról, amit Habrertus nem biztos, hogy tud, vagyis azt, hogy komoly étkezési problémákkal küszködik. Egyszóval, teljesen mindegy, hogy mit választ, azt nagy eséllyel úgyis csak turkálni fogja.*
- Igen, bizonyára ezek segítettek a feledésben.
*Közben megérkezik a ribizlibor is.*
- Köszönjük.
*Aenae meg azon töpreng, hogy vajon milyen mennyiséget kellene magához vennie ebből az italból ahhoz, hogy tényleg sikerüljön a feledés? Valószínűleg sokkal többet, mint amit meg bír inni, következésképpen kérnie kell majd valami erősebbet.*
- Ó. A kancellár úr tényleg végtelenül szerény.
*Cha'yssra pillant, arcáról nagyjából azt lehet leolvasni, hogy "Ugye megmondtam?". Bár nem teljesen ezt jósolta, de valami hasonlót.*
- Akkor a báró úr nagylelkűségének hála a Vashegy végre méltóképpen megjutalmazhat téged kancellárom, a pestis megfékezéséért. Báróm, kérlek, hogy egy cetlire majd írd fel, hogy tudjam, mennyivel tartozom. Mármint csak annak a felét, hiszen a pestis megállítása mindannyiunk érdeke volt.
*Nem mintha akarna egy fillért is fizetni Cha'yssnak, de ez így pont kapóra jön a pestisügy miatt, de az meg ugye mégsem járja, hogy egy ajándékot ajándékozzon tovább, de ha van valami tranzakció, vagy tranzakciónak látszó valami az ügylet mögött.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-27 16:16:59
Üzenet elküldve: 2020-10-27 16:16:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Azt szokták mondani, hogy a helyi szórakoztató intézmény mindig a nép igényeit tükrözi. És ha a népnek piára van szüksége, jókora adagokban, meg arra, hogy egy kellemes helyen beverhessen egy pörköltet, meg néhanapján az adósa képét, esetleg ünnepnapokon kedve lenne igazi ágyban aludni, akkor erre a Vaskorsó patinás intézménye a legtökéletesebb hely, sőt, hatványozottan jobb annál. A komor felszolgáló, Fint nem idevalósi, de ő is hasonlóan gondolkodik a lehetetlen úri igényekről. Neki aztán édesmindegy, még a báró vizsgálódó pillantása sem hagy mély nyomot benne.
Fint az ételeket és italokat sem misztifikálja túl. Inni azt szokott, amiben van alkohol, és lehetőleg egyszerre sok. Vagy sört. De abból a mély és ősi bölcsességből építkezik, hogy az urak borozni szoktak eltartott kisujjal. A ribizlibor pedig valóban zamatos nála, finom, és fanyarsága miatt nyitásnak éppen jó. A báró ellenben a sör mellett dönt.*
- Nem fogja megbánni. *Állapítja meg majdnem(!) mosolyogva – szája széle kissé megrándul. Ki tudja? Még az is lehet, hogy Cha'yss személyében egy férfival van dolga.* Máris hozom az italt.
~ Egy férfi, egy asszony meg egy kecske bement a kocsmába. ~ *Kezdi magában fogalmazni a remeknek készülő adomát, de még hagy egy kicsi időt a társaságnak, hogy a vicc részét ők egészítsék ki. A fogadó most igazán csöndes és néptelen, ezért Fint úgyis kedvenc szórakozásának fog élni, és egyszer-kétszer odapillant majd a hármasra. De addig is ügyes kézzel kiméri a korsó sört, illetve két pohár, és a palack bor is megérkezik az asztalhoz. Kinyitja és tölt belőle, az üveget pedig ott hagyja nekik. Mozdulataiból látszik, hogy nem épp fonóasszony volt előző életében, de azért elvégzi a feladatot.*
- Egészségükre. *Teszi hozzá. Egyelőre visszatér a pulthoz, hogy titokban kiválassza a legszebb tányérokat – persze véletlenül sem azért, mert a kancellár szerette volna, ha minden tökéletes lenne. Addig hagyja őket, hadd válogassanak.*
*Azt szokták mondani, hogy a helyi szórakoztató intézmény mindig a nép igényeit tükrözi. És ha a népnek piára van szüksége, jókora adagokban, meg arra, hogy egy kellemes helyen beverhessen egy pörköltet, meg néhanapján az adósa képét, esetleg ünnepnapokon kedve lenne igazi ágyban aludni, akkor erre a Vaskorsó patinás intézménye a legtökéletesebb hely, sőt, hatványozottan jobb annál. A komor felszolgáló, Fint nem idevalósi, de ő is hasonlóan gondolkodik a lehetetlen úri igényekről. Neki aztán édesmindegy, még a báró vizsgálódó pillantása sem hagy mély nyomot benne.
Fint az ételeket és italokat sem misztifikálja túl. Inni azt szokott, amiben van alkohol, és lehetőleg egyszerre sok. Vagy sört. De abból a mély és ősi bölcsességből építkezik, hogy az urak borozni szoktak eltartott kisujjal. A ribizlibor pedig valóban zamatos nála, finom, és fanyarsága miatt nyitásnak éppen jó. A báró ellenben a sör mellett dönt.*
- Nem fogja megbánni. *Állapítja meg majdnem(!) mosolyogva – szája széle kissé megrándul. Ki tudja? Még az is lehet, hogy Cha'yss személyében egy férfival van dolga.* Máris hozom az italt.
~ Egy férfi, egy asszony meg egy kecske bement a kocsmába. ~ *Kezdi magában fogalmazni a remeknek készülő adomát, de még hagy egy kicsi időt a társaságnak, hogy a vicc részét ők egészítsék ki. A fogadó most igazán csöndes és néptelen, ezért Fint úgyis kedvenc szórakozásának fog élni, és egyszer-kétszer odapillant majd a hármasra. De addig is ügyes kézzel kiméri a korsó sört, illetve két pohár, és a palack bor is megérkezik az asztalhoz. Kinyitja és tölt belőle, az üveget pedig ott hagyja nekik. Mozdulataiból látszik, hogy nem épp fonóasszony volt előző életében, de azért elvégzi a feladatot.*
- Egészségükre. *Teszi hozzá. Egyelőre visszatér a pulthoz, hogy titokban kiválassza a legszebb tányérokat – persze véletlenül sem azért, mert a kancellár szerette volna, ha minden tökéletes lenne. Addig hagyja őket, hadd válogassanak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870