//Mindenféle népek//
//Nyílt, Kámorf//
* Távolról vigyeli a gnóm és a fogadós vitáját, de hangfoszláyokon kívül nem hall semmit, csak a gesztusokból következtet arra, hogy összekaptak, meg persze abból, hogy a kisebb nagy hévvel kivágtat. A lány elhúzza ajkát, nem hiszi, hogy ez jó dolog, pláne Arnulf reakciójából, ám a másik pillanatban már felé szól. Szelíden lép közelebb és a kérésre szelíden el is mosolyodik. *
- Természetesen, vigyázok a helyre, menjenek csak az urak, jó munkát kívánok - * integet búcsúzóul.
Eztán a pulhoz sétál, kicsit izgul, mert most ő vigyáz a helyre, s reméli, hogy az úrnő és az uraság nem most érkezik vissza, elvégre nem biztos, hogy örülnek annak, hogy mire visszatérnek Latlie már a frontot tartja a vaskorsóban, persze, csak ha visszatérnek. *
~ Rég elmentek... bajuk esett? ~ * gondolkodik el, amiből a sötételf kérdése zökkenti ki. *
_ Természetesen, paracsoljon- * adja át az egyik üres szoba kulcsát, majd lenéz a kapott aranyra. Valahogy fejben kéne tartania, mennyit kap addig, amíg Arnulf nincs, hogy aztán odaadhassa neki egyben. Írni nem tud, így az nem játszik, ám aztán rájön, hogy strigulákat tud számolni, tehát elővesz egy pult mögött talált kis fecniszerűséget és rávés 12 strigulát. *