//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Ydriss//
- Készül a nyúlpörkölt. - *Biccent nyájasan, aztán a nevezett étek keresésére indul. A friss húsú tapsifüles ifjoncok már paprikás-hagymás szószban gyakorlatilag nagyrészt átlényegülnek pörköltté.*
- A buksze egy szinonima az asszonynépségre. Lekicsinylő. - *Tart göcögve nyelvtanórát a vöröskének, miután kihozta a gőzölgő bográcsot a konyhából. Valószínűleg az Ydriss lába körül tekergő izgatott ebszerűség mostanra eszét veszti a szagoktól, ezért szed egy tálat a vadásznak, kenyérrel.* - Te lőtted a nyulat. Vedd úgy, hogy a ház vendége vagy. Amúgy nem voltam ott a párbajnál, és módfelett hangosan helytelenítettem az egész baromkodást, amit azok lefolytattak.
*Még mindig olyan fejet vág, mint aki citromba harapott, amikor a vörös nőstény tovább faggatózik. Hát hogyan is mondhatná meg, hogy akit gyászol, él és virul? Még inkább, miért is ne mondhatná meg, hogy Khan is, Kharassi is csupán humortalan, hovatovább kegyetlen játékot űznek vele? Megrázza indulatosan fejét, és egy pillanatra megszorítja a másik csuklóját. Mivel a fogadóban a kelleténél jóval gyorsabban kulminálódtak bizonyos események, a csajos csitcsetet tolnia kell egy darabig.*
- Egy perc és visszatérek. És akkor mondok neked valamit!
//Teljes készültség - mindenki figyelmébe!//
*Csípőre tett kézzel kifarol a pul tmögül Janemita irányába, ai, akár a forgószél, söpör bégig az ivótéren, összevissza rikoltozva valami harckészültségről, meg Thargarodról. Tekintete a belépő Khanét keresi a benti tumultusban, de minthogy nem leli, inkább ő is Janemita noymán jár egy kört, és minden hevült feltápászkodót visszatuszkol a székére, és közelebb rakja hozzáa korsóját. Akár az imamalom, többszörösen elmantrázza hangosan a következőket:*
- Nyugalom, NYUGALOM. Üljön csak mindenki vissza a kis seggére! Későre jár, vacsora idő van, senki nem fogja megtámadni a hegyet az éjszaka, és nem kell éjszakai gyakorlatot tartani. Igazam van? - *Aletai kezébe egy méretes korsót nyom ízletes vörösborral, a másikba egy tál nyúlpörköltöt, friss kenyérrel, villával.* - Tíz arany. Baromság az egész. Majd mentek szépen holnap reggel gyakorolni, most ülj le, és egyél békességben.
*Macskaszemei dühödten villognak, de az általános felfordulás kiváltóját, vagyis rég látott kócos barátnéját már elnyelte a kinti sötétség.*
- Hihetetlen! - *Dohog félhangosan, ha Manuri közelébe kerül, akkor meg fogja érdeklődni, enni-inni óhajt-e, vagy inkább pánikhangulatot kelteni, utóbb kiszolgálja a választól függőn. Khant hiába keresi, midőn megpillantaná az ismerős üstököt, az már el is tűnik valószínűleg a fogadó kapujában. Keserűn felnevet.* - Legyen már vége ennek a napnak!
*Kipillantva az ablakon látható, hogy ez már nem jár messze. Rilainak már más vágya sincs, minthogy leadja ennek a zavaros napnak minden terhét. El ne felejtse megköszönni Tanilnak a segítséget, miután lerugdalta kiinduló helyéről, igazán nagyon hasznos, hogy ilyen ügyesen ellavírozik a tengernyi vándor között, és a fele melót leveszi Rili vállairól.*