//Milaye//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hesrednek természetesen halvány fogalma sincs róla, hogy Milaye milyen fajta nő. Egyetlen dolgot nem tudna elképzelni semmi szín alatt: hogy olyan fajta nő lenne. Persze bőven hallani élénken kiszínezett történeteket kikapós fogadósnékról, akik örömmel teljesítik a megfáradt utazó ételen, italon, vetett ágyon túlmutató igényeit, feltéve, hogy az illető elég jóképű vagy elég vastag az erszénye. Ami azt illeti, saját falujában is ez volt a helyzet, no de eszébe sem jutna egy napon említeni a Vaskorsó elbűvölő jelenségét azzal a feslett némberrel.*
- Tulajdonképpen ahhoz kellett volna nagy bátorság, hogy ne induljak útnak. *gesztikulál élénken egy csirkecsonttal* - Jó eséllyel felkopott volna az állam és az éhhalál nem az, amit szívesen választanék. Remek ez a csirke!
*Most, hogy az éhkopp nem fenyegeti, eszébe jut, hogy ezt az ízletes estebédnek köszönheti és az a legkevesebb, hogy dicsérően szól róla. Felpillant, hogy megköszönje. Ekkor jut eszébe, hogy nem is tudja a lány nevét, a következő gondolat pedig az, hogy egy igazi lovag már rég bemutatkozott volna. És melyik parasztgyerek ne szeretett volna lovag lenni? Legalább álmában. Tehát kihúzza magát, és a mulasztást pótolandó, kinyújtja jobbját. Aztán zavartan visszahúzza. Utána, alternatív megoldásként, a balt, de az is meredten megáll a levegőben. Mindkét keze ragacsos ugyanis a jóízűen elfogyasztott csirkének köszönhetően, bal mutatóujjára ráadásul egy kis darabka csirkebőr is rátapadt, ami most egyfajta vidám zászlóként integet Milaye felé, ahogy megremeg az az ujj, mielőtt annak gazdája egy zavart mosollyal lecuppantaná róla. Aztán mégis a jobb kezét nyújtja oda úgy, hogy a lány a csuklójára foghasson rá, ha elfogadja az üdvözlést. Szerencsére nem könyékig maszatos.*
- Én... engedje meg... nagy tisztelettel... ~A picsába!~ Hesred Reginson, szolgálatodra... szolgálatára...
*Csak tudná, hogy miért próbálja úgy bemutatni magát, ahogy előkelőbb körökben szokás? Nyilvánvaló, hogy ehhez nem elégséges a tudása és hát nem is az a jelenség, akinek mindez jól állna. Mennyivel egyszerűbb mindez, ha egy magafajtával találkozik: „Hesred vagyok, ecsém, szevasz!” De Milaye annyira másnak tűnik, hogy csak megpróbálkozott valami többel és bele is zavarodott. Már épp azon töprengene, hogy miként mászik majd ki ebből, esetleg süllyed a föld alá minél hamarabb, amikor – láss csodát! - csak elmosolyodik könnyedén.*
- Szóval Hesred. Ennyi is elég.
*Most már eléggé halvány a fény, ami beszűrődik a Vaskorsó ablakain, erősen alkonyodik már odakint. Ha valamiben egészen biztos, akkor abban, hogy még egy éjszakát nem szeretne a semmi közepén, szabad ég alatt tölteni. Tehát, hacsak nem muszáj, nem indul útnak a vacsora után.*
- Esetleg még egy szoba is akad számomra? Nagyon hálás lennék. Ne tessék semmi cifrára gondolni, a legegyszerűbb is megteszi.
A hozzászólás írója (Hesred Reginson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.10 00:09:01