//Második szál//
//Traccsolás//
*A Briwalt érintő, vélhetően hirtelen felindulásból tett megjegyzésre először meghökken, majd felröhög, mint egy torokgyulladásos vén kecske.*
- Nem haragszom, miért tenném? Szerintem is jobb ott neki, ahol van. Igyunk, igyunk, csak hadd igyam meg először ezt itt. *Mutat poharára, amiből még azért tud mit pusztítani.* Ihatunk erőset is.
*Szájához emeli tehát poharát, hogy mielőbb sort keríthessenek a következő körre, de Aenae megint olyat mond, amitől beleprüszköl a ribizliborba. Megint felröhög.*
- Nem, ezek szerint nem. Viszont a leány fél-elf. El tudod ezt képzelni? Pár éve Tizio ki nem állhatta volna, hogy a családban valaki egy fél-elffel házasodjon, erre tessék, pont ő. Talán jobb útra tért, Nava pedig már családtag. Nekem nincs bajom a leánnyal, csak… Ki fogunk halni férfiágon, én mondom.
*Hogy ő visszatérjen a városba? Eljátszott már a gondolattal többször is, de végül mindig ugyanoda lyukadt ki.*
- Nem, nem fogok visszatérni. Nincs rá okom, hogy visszatérjek. Már itt van birtokunk, ide köt minket minden. A városban senkink sincs, akihez visszatérhetnénk. Jorant, a nagybátyánkat látták ott, de engem soha nem keresett fel, és én nem tudtam utolérni, szóval nem érdekel.
*Iszik még, aztán vesz egy mély levegőt. Úgy rákészül, mint aki legsötétebb titkát készülne elmesélni, holott ez is csak egy szimpla emberrablás volt, mint az első.*
- Sokáig megfigyeltek minket, aztán egyszer csak eljöttek azok a lovasok, akikkel még együtt találkoztunk régebben, tudod. Csak én és Nava voltunk otthon. Lóra ültettek, aztán elvittek Artheniorba. Az egyik lovas mentett meg, aki már nem akart velük dolgozni, de félt egyébiránt elhagyni őket. Minket Navával kiszabadított, de ő belehalt... Megölték a többiek. Mi ketten a Romvárosban éjszakáztunk, oda Terwy emberei valamiért nem mertek bemenni. Aztán… Aztán másnap megnéztük a régi kúriánkat. *Ekkor felkuncog, de hallhatóan csak kínjában.* Törpék, érted? Törpék költöztek a kúriába, és ismerik Jorant. Hallatlan. Nem bírtam sokáig ottmaradni, aztán elmentünk a piacra, vettem álruhát… De ott megint balhé volt, ordítás, mindenki pánikolt valamiért, mi meg Navával azonnal elmentünk onnan. Még aznap hazaindultunk egy szekéren. Ennyi. Nem akarom tudni, mi történt akkor ott, a piacon. Lehet semmi egyébként, csak a szokásos artheniori csendélet.
*Fellélegzik barátnője válaszán, mit sem sejtve azokról a dolgokról, amiken keresztülment.*
- Hála az isteneknek! *Arca azonban mégis összerándul.* Micsoda? Meghalt?... Hát, ez azt hiszem, jó hír. És van fia is? Nem tudtam. Szóval meg akarod ölni.
*Barátnője egyelőre nem mond sokat, de még ez is új információ. Hátradől széke támláján, a plafont fürkészve.*
- De miért? Mit művelt ez az ember, aminek mi is a részesei kellett legyünk? Talán valami régi sérelem, vagy üzleti ügy volt a dologban, amiről szokás szerint nem tudtam? Francba is, lehet kellene nekem egy testőr. A mostani testőröm, hogy úgy mondjam, többet fekszik valami árokban részegen, mint mellettem.
*Nem mondja, hogy mondjuk tízszer többet, mert nullaszor tíz az nulla. Talán tényleg kerítenie kellene valami fizetett kardforgatót, aki legalább a birtokon résen volna - de persze egy csapat útonálló ellen még a legképzettebb harcos vagy testőr is kevés volna. Talán nem is érdemes több gondolatot, de legfőképp pénzt fecsérelnie rá.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.25 13:56:24